Search Results

You are looking at 1 - 10 of 59 items for :

  • "ventricular ejection fraction" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Imaging
Authors: Máté Tolvaj, Márton Tokodi, Bálint Károly Lakatos, Alexandra Fábián, Adrienn Ujvári, Fjolla Zhubi Bakija, Zsuzsanna Ladányi, Zsófia Tarcza, Béla Merkely, and Attila Kovács

Ventricular Ejection Fraction in Patients With Cardiac Diseases . J Am Soc Echocardiogr 2019 ; 32 : 1407 - 1415 e1403 . 3. Muraru D , Spadotto V , Cecchetto A , Romeo G , Aruta P , Ermacora D , : New speckle-tracking algorithm for right

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Radu Balau, Radu Deac, Judit Kovacs, Marius Harpa, Claudiu Ghiragosian, Hussam Al Hussein, and Horatiu Suciu

Absztrakt:

Bevezetés: A balkamra-aneurysma az akut myocardialis infarctus súlyos szövődménye; jelentősen növeli a morbiditást, mortalitást. A sebészi korrekciós technikák fejlődése ellenére számtalan kérdőjel van e kórkép kezelésének optimális megközelítésével kapcsolatban. Célkitűzés: Tanulmányunk célja az ischaemiás eredetű balkamra-aneurysma két különböző sebészi technikával (endoventriculoplastica és lineáris varrat) végzett műtéti rekonstrukciója rövid és középtávú eredményeinek vizsgálata annak érdekében, hogy meghatározzuk, melyik eljárás előnyösebb. Módszer: A vizsgálatba 117 beteget vontunk be, 48 esetben (41%) endoventriculoplasticával (1. csoport), 69 betegnél (59%) lineáris varrattal (2. csoport) végeztük a balkamra-rekonstrukciót. 113 betegnél (96,5%) egy időben más eljárás is szükséges volt: 108 esetben műtéti myocardialis revascularisatio, 8 betegnél kamrai septumsutura, 18 esetben mitralisbillentyű-plastica történt. A rövid és középtávú morbiditást és mortalitást, az ejekciós frakció változásait és a szívelégtelenség súlyosságát (NYHA) elemeztük. Eredmények: A perioperatív mortalitás 11,11% volt, 4,2% az endoventriculoplasticás csoportban, 15,9% a lineárisvarrat-csoportban (p = 0,03). Az 5 éves túlélés 78,5% volt (88,7% az 1. csoportban és 71,2% a 2. csoportban). Mindkét csoportban javult a bal kamra ejekciós frakciója, a szív funkcionális osztályba sorolása (NYHA); az eredmények szignifikánsan jobbak voltak az endoventriculoplasticával műtött betegek csoportjában. Következtetések: A bal kamra műtéti rekonstrukciója jó korai és középtávú eredményeket mutató eljárás az ischaemiás balkamra-aneurysma korrigálására; az endoventriculoplastica jobb eredményeket biztosít a korai és középtávú mortalitás, az ejekciós frakció és a NYHA funkcionális osztály szempontjából. Orv Hetil. 2018; 159(51): 2167–2174.

Restricted access

i on some functional, hemodynamic, or clinical endpoints, a number of meta-analyses were separately conducted in patients with chronic heart failure (CHF) with reduced left ventricular ejection fraction (HFREF) or preserved left ventricular ejection

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Erdal Aktürk, Lütfü Aşkın, Hakan Taşolar, Ertuğrul Kurtoğlu, Serdar Türkmen, Okan Tanrıverdi, and Kader Eliz Uzel

calculated. All measurements of the total amount of fluid received and released by the patients were performed outside the angiography laboratory. The patients with deteriorated left ventricular ejection fraction (LVEF) were closely followed up in terms of

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Czuriga, Attila Borbély, Dániel Czuriga, Zoltán Papp, and István Édes

ventricular ejection fraction at rest J. Card. Fail. 2008 14 475 480

Restricted access

Abstract

Aims: We investigated the influence of body mass index (BMI) on the prevalence of responder status in chronic heart failure patients after cardiac resynchronization therapy (CRT).

Methods: Data on 169 patients with resynchronization therapy were analyzed. Patients were categorized on the basis of the BMI measured at device implantation according to the WHO classification, as normal (BMI: 18.5–24.9 kg/m2), overweight (BMI: 25–29.9 kg/m2) or obese (BMI:≥30 kg/m2). Patients were considered responders if left ventricular ejection fraction was increased by at least 5% at 6-month follow-up.

Results: The mean age in the study population was 60.9±10.86 years (females 29%). The BMI subgroups did not exhibit any significant differences in baseline characteristics (age, gender, left ventricular ejection fraction or NYHA class). Elevated BMIs were associated with higher prevalence of responder status (overweight: 71.4%, obese: 63.0%) relative to subjects with a normal BMI (44.7%) (p=0.015).

Conclusions: In this CRT population, overweight status was associated with a more favorable response to CRT, indicating that the response may possibly be influenced by factors other than those directly related to the heart status or the technical details of the CRT.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: H. Vágó, P. Takács, A. Tóth, L. Gellér, Sz. Szilágyi, L. Molnár, V. Kutyifa, T. Simor, and Béla Merkely

Abstract

Cardiac electromechanical resynchronisation therapy (CRT) is an effective non-pharmacological treatment of patients suffering from drug refractory heart failure. However, approximately 20–30% of patients are non-responder. Cardiac magnetic resonance imaging (CMR) may play significant role in clarifying many questions in this patient population. Forty-five patients, suffering from severe drug refractory heart failure, underwent CMR before applying CRT. Left ventricular end-diastolic, end-systolic volumes, ejection fraction, myocardial mass, wall motion disturbances, localisation of non-viable myocardium were determined. Left ventricular dyssynchrony was determined by illustrating wall-time thickening in short-axis slices of left ventricle from basis to apex. CMR-proved underlying heart disease were postinfarction heart failure, dilated cardiomyopathy and non-compaction cardiomyopathy in 62, 27 and in 11%, respectively. Mean left ventricular ejection fraction was 24.5±10%, intraventricular dyssynchrony was 200±78 ms. In four patients, requiring surgical revascularisation after unsuccessful coronary sinus electrode implantation, optimal position for epicardial screw-in electrode was selected. According to the results of CMR, biventricular device was not implanted in 7 patients. During the follow-up of the 38 patients, 5 patients (13.16%) were non-responders, despite the approximately 22% non-responder ratio in our whole patient population treated by CRT but without performing previous CMR examination. In this patient population CMR may have a significant role in the selection of responder patient population.

Restricted access

Abstract

The novel pandemic influenza A (H1N1) caused an epidemic of critical illness, and some patients developed severe acute respiratory distress syndrome (ARDS) or severe cardiopulmonary failure despite the use of conventional management. Extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) support may successfully rescue these severely ill patients. We demonstrate the causative role of H1N1 in refractory ARDS of a previously healthy 15-year-old man who presented to the intensive care unit with a hypoxic and persistent cardiogenic shock refractory to conventional management as the leading symptom of influenza A. Because of compromised cardiopulmonary function, venovenous ECMO was applied 24 h after admission. Despite that the patient was manifesting heart failure, we decided the placement of venovenous ECMO because we believed that the real problem was the uncontrollable hypoxia and hypercapnia. A normal left ventricular ejection fraction was documented on a 2D echocardiography on day 2. The patient, after 6 days of ECMO, recovered completely and was successfully weaned from the mechanical ventilator on the 9th day after admission. The patient was discharged from the hospital on the 15th day. This experience showed that ECMO can be lifesaving for severe H1N1 infection also in patients with atypical clinical presentation of influenza.

Restricted access

This paper describes a new mathematical approach for the analysis of HR (heart rate) and BL (blood lactate) curves during incremental exercise testing using a HR/BL curve and its derivatives, taking into account the native shape of all curves, without any linear approximation. Using this approach the results indicate the apperance of three characteristic points (A, B and C) on the HR/BL curve. The point A on the HR/BL curve which is the value that corresponds to the load (12.73 ± 0.46 km h−1) at which BL starts to increase above the resting levels (0.9 ± 0.06 mM), and is analogous to Lactate Turn Point 1 (LTP1). The point C on the HR/BL curve which corresponds to a BL of approximately 4mM, and is analogous to LTP2. The point B on the HR/BL curve, which corresponds to the load (16.32 ± 0.49 km h−1) at which the moderate increase turns into a more pronounced increase in BL. This point has not been previously recognized in literature. We speculate this point represents attenuation of left ventricular ejection fraction (LVEF) increase, accompained by the decrease in diastolic time duration during incremental exercise testing. Proposed mathematical approach allows precise determination of lactate turnpoints during incremental exercise testing.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Fontos, Gábor Dékány, Nikolett Hegedüs, Zsolt Piróth, Chaurasia Amit Kumar, Mátyás Pál, Adrienn Mandzák, Viktor Takács, Andrea Varga, Attila Kovács, György Szabó, and Péter Andréka

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.

Restricted access