Search Results

You are looking at 1 - 10 of 44 items for :

  • "veseelégtelenség" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Csánky, László Asztalos, Attila Vaskó, Ildikó Szűcs, Katalin Dévényi, Mária Szilasi, and József Balla

A tüdőtranszplantáció széles körben elfogadott kezelési lehetőség végstádiumú tüdőbetegek számára, akiknek a funkcionális státusza maximális kezelés mellett romlik. A szerzők egy fiatal betegük esetét ismertetik, aki végstádiumú idiopathiás tüdőfibrosis miatt Bécsben tüdőtranszplantáción esett át. Az elhúzódó, szövődményes posztoperatív szakban akut veseelégtelenség alakult ki, emiatt a beteg hemodialízisre szorult. Pulmonológiai szempontból teljes rehabilitációja valósult meg, és a rendszeres művesekezelés az opportunista fertőzések kialakulásának a kockázatát jelentős mértékben megnövelte, a beteg életminőségét is jelentősen rontotta, ezért négy évvel a tüdőtranszplantáció után vesetranszplantációra került sor Debrecenben. Ez az első magyar tüdőtranszplantált beteg, aki Magyarországon veseátültetésen is átesett. Több mint két évvel a vesetranszplantáció után a beteg kompenzáltan, rehabilitáltan él, légzésfunkciós értékei tovább javultak, és vesefunkciós paraméterei is kielégítőek. Az elmúlt évek során szignifikánsan megnövekedett a különböző szervtranszplantáción áteső betegek száma világszerte és hazánkban is. Ezeknél a betegeknél elsősorban az immunszuppresszív szerek, calcineurininhibitorok hatására számtalan szövődménnyel kell számolni. Kiemelendő a szekunder veseelégtelenség, amely mind akut, mind krónikus formában jelentkezhet, és akár vesetranszplantáció indikációját is képezheti. A veseátültetés kiváló kezelési lehetőség olyan végstádiumú vesebetegek számára, akik korábban más szervtranszplantáción estek át. A veseátültetés javítja az életminőséget, és a várható túlélést is növeli.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Czifra, Alida Páll, Veronika Sebestyén, Kitti Barta, István Lőrincz, József Balla, György Paragh, and Zoltán Szabó

A végstádiumú veseelégtelenség kialakulásában a hypertonia (27%), a cukorbetegség (40%) és ezek következményes szív-ér rendszeri szövődményei vezető szerepet játszanak, azonban létrejöttében a vesét primeren károsító tényezők (például glomerulonephritis, tubulointerstitialis nephritis, obstruktív uropathia, analgetikumnephropathia, policisztás vesebetegség, autoimmun kórképek) is kóroki faktorként szerepelnek. Veseelégtelenségben szenvedő betegek mortalitását az aritmiahajlam fokozódása jelentősen rontja, amelyet az intermittáló volumenterhelés, a metabolikus eltérések, a renalis vérszegénység mellett a szívizomzatban bekövetkező strukturális és elektromos változások, valamint gyulladásos mechanizmusok egyaránt magyarázhatnak. A konvencionális hemodialízis mellett megjelent egy új vesepótló kezelési forma, a hemodiafiltráció, amelynek alkalmazásával – az úgynevezett konvektív transzport révén – a mortalitás csökkenthető. Feltételezik, hogy ennek hátterében a malignus szívritmuszavarok gyakoriságának csökkenése áll. Jelen munkában a szerzők – a végstádiumú vesebetegek aritmogenezisében szerepet játszó tényezők mellett – összefoglalják azon diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, amelyek segítségével a ritmuszavarok előrejelzése, megelőzése és gyakoriságuk mérséklése lehetővé válhat. Orv. Hetil., 2015, 156(12), 463–471.

Restricted access

2011-ben éppen ötödik alkalommal került meghirdetésre a „Vese Világnapja”, amely figyelemfelhívást jelent a krónikus veseelégtelenség népbetegséggé válására. Az urémiás állapot, illetve az ahhoz vezető veseeredetű megbetegedések egyik legkorábbi felismerője, leírója és kutató-gyógyítója Richard Bright (1789–1858) angol orvos volt. Sokféle szempontból érdemes megemlékezzünk róla éppen a „Vese Világnapja” kapcsán is. Európai tanulmányútja során Magyarországon nem annyira az orvosi élet és az egészségügyi viszonyok érdekelték, mint inkább a gazdasági és kulturális élet, az ország természetrajza és földrajza. Két alkalommal járt hazánkban és élményeit saját rajzaival illusztrált útleírásában örökítette meg. 1820-ban végleg letelepett Londonban, majd Thomas Addisonnal és Thomas Hodgkinnal együtt Richard Bright a londoni Guy’s Hospital világhírű „tudóstrióját” alkotta. Bright 38 éves korában, 1827-ben, elsőként írja le a nephritis – ma Bright-kórként ismert – klasszikus képét. Egy most előkerült, 1870-ből származó magyar nyelvű orvosi bizonyítványban a Richard Bright által elsőként leírt krónikus vesebetegség és róla elnevezett Bright-kór ismereteink szerinti legrégebbi magyar említése foglaltatik hiteles diagnózisként. A 140 éves dokumentum azt is alátámasztja, hogy a vesebetegségekről megszerezhető ismeretek és a napi gyakorlatban történő alkalmazásuk tekintetében is büszkék lehetünk magyarországi elődeinkre, akik a legkorszerűbb tudást alkalmazták praxisukban. Napjaink egyik legnagyobb kihívása, hogy képesek legyünk az egészségeseket és a betegeket is megfelelően informálni a vesebetegségekről és azok megelőzéséről, kezeléséről. Tegyük ezt azért, hogy gátat vethessünk a járványszerűen terjedő krónikus veseelégtelenségnek és mindemellett tisztelettel adózzunk e betegség egyik legnagyobb tudójának, Richard Brightnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1623–1626.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Rákóczi, Sándor Görögh, János Grubits, Melinda Erdős, Ferenc Garzuly, Katalin Hahn, Krisztina Bencsik, László Vécsei, Csilla Trinn, Éva Kristóf, Gábor Mogyorósy, Beáta Tóth, and László Maródi

Fodor E., Kerkovits L., Farsang Cs. és mtsa.: Angiokeratoma corporis diffusum (Anderson–Fabry-betegség) okozta veseelégtelenség. Hypertonia és Nephrologia, 2000, 4 , 268–271. Farsang Cs

Restricted access

A cardiovascularis betegségeknek és a krónikus veseelégtelenségnek több közös kockázati tényezőjük van, mint például a hipertónia és a diabétesz. Krónikus veseelégtelenségben a stroke kockázata többszörös az átlagpopulációhoz képest. A magasabb rizikó oka feltehetően a hagyományos és a veseelégtelenségre speciális rizikófaktorok halmozódása. Az akut cerebrovascularis betegségek között krónikus veseelégtelenségben gyakoribbak az állományvérzések, mint az átlagpopulációban. A stroke kimenetele rosszabb krónikus veseelégtelenségben. Ebben a betegcsoportban a stroke kezelése (thrombolysis, thrombocytaaggregáció gátlása és antikoagulálás, statinok alkalmazása stb.) jelenleg klinikai vizsgálatok tárgya. A thrombolysis akut stroke-ban való alkalmazhatóságáról krónikus veseelégtelenségben nincsenek megbízható adatok. Az aszpirin adható. Óvatosság, egyéni megfontolás és alacsonyabb adagok jönnek szóba az egyéb kezelési eljárások alkalmazásakor. A vérnyomáscsökkentők és lipidcsökkentők alkalmazásakor figyelembe kell venni a vese állapotán kívül az egyéb kísérőbetegségeket is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Kullmann, Tamás Pintér, Zsolt Szepesvári, Noémi Kránitz, and Stéphane Culine

Absztrakt

A szerzők 54 éves nőbeteg esetét mutatják be. Kétoldali (Bellini-) gyűjtőcsatornából kiinduló, multiplex tüdőmetasztázisokat adó vesetumor miatt jobb oldali nephrectomia történt. Az ellenoldali vesében progrediáló daganat akut komplett anuriás veseelégtelenséget okozott. Dialízist és palliatív gemcitabin (1000 mg/m2)–cisplatin (70 mg/m2) kemoterápiát kezdtek. A kezelés mellett a beteg vesefunkciója javult, a 6 ciklust kitevő kemoterápiás vonal végeztével a dialízist felfüggesztették. Fél évvel később uralhatatlan lokális és pulmonalis progresszió miatt a beteget elvesztették. A potenciálisan nephrotoxicus cisplatin kemoterápia komplex szupportív kezelés mellett a diffúzan infiltratív tumor kontrollja révén a vesefunkciót javította, és aktív háztartási munkavégzés mellett a beteg egyéves túlélését tette lehetővé. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 436–439.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Regőczi, János Jósvay, András Bálint, János Csaba, Wanda Rákossy, Erzsébet Fodor, and István Kiss

Krónikus végstádiumú veseelégtelenek kezelésénél elfogadott vesepótló kezelés a peritonealis dialízis. A dializálóoldat hasüregbe juttatásához egy katéter szükséges, amelynek beültetése két fő elvre épül: a hagyományos (nyitott), illetve a laparoszkópos technikára. Célkitűzés: Közleményünkben elemeztük az általunk végzett műtétek technikai lépéseit, kiemeltük mindkét típus előnyeit, hátrányait, feldolgoztuk betegeink, műtéteink adatait. Módszer: 2001. szeptember–2009. június között 124 betegnek kétféle módon (hagyományos vagy laparoszkópos) ültettünk be Tenckhoff-féle peritonealis dializáló katétert. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 62 év, 54 férfi beteg és 70 nőbeteg. Hagyományos műtét 110, laparoszkóppal asszisztált eset 14 alkalommal történt. Következtetések: A peritonealis dialízis mára egy elfogadott, gyakran használt dializáló technika. A katéter beültetésénél a hagyományos műtét esetében előnyként kiemelendő, hogy helyi érzéstelenítésben elvégezhető, biztonságos, ismert technikát alkalmaz, minimális gyógyszerigénnyel, illetve műtéti költségigénnyel jár, a betegek a kis megterhelés (altatás hiánya) miatt jól tolerálják. A laparoszkópos technika elterjedése óta viszont lehetővé vált a szem ellenőrzése mellett történő kismedencei katéterbehelyezés, csökkent az infekciók, a sebsuppuratiók, posztoperatív szövődmények száma, ritkább lett a leakage előfordulása, csökkent a sebfájdalom, illetve a kórházi ápolási napok száma. Ennek ellenére intézményünkben fenntartjuk a laparoszkópos technika alkalmazását egy szűkebb betegcsoportra, ahol több előnnyel jár annak használata.

Restricted access

A nonenzimatikus glikációs végtermékek képződése szerepet játszik a diabeteses szövődmények, az arteriosclerosis, a krónikus veseelégtelenséghez kapcsolódó kötőszöveti degeneratív folyamatok patogenezisében. A szisztémás AGE-lerakódás részeként a bőrben jelen lévő fluoreszcens természetű molekulák vizsgálatára az elmúlt években egy noninvazív, mobil mérőeszközt fejlesztettek ki. Ennek segítségével a páciensek kumulatív metabolikus terhelése néhány perc alatt mérhető. A bőr-autofluoreszcencia-mérés szórása 10%-on belüli, cardiovascularis eseményekre vonatkozó prediktivitása még a veseelégtelen betegek csoportjában is meghaladja a konvencionális glykaemiás markerek pontosságát. A diabetes korai fázisában hatékony szűrőmódszer, már diagnosztizált diabetes esetén a micro- és macrovascularis szövődmények kialakulását jelzi. Az autofluoreszcenciát befolyásoló kórképekben (szisztémás autoimmun betegség, generalizált bőrgyógyászati kórképek, icterust okozó hepatobiliaris folyamatok) nem használható a módszer. Az érfali struktúrfehérjék glikációja miatt szoros korrelációt találtak az artériás rendszer rigiditásának fokozódását jelző pulzushullám-terjedési sebesség változásával. Orv. Hetil., 2012, 153, 1651–1657.

Restricted access

Mátyus J. (szerk.) Felnőttkori acut veseelégtelenség diagnosztikája. A Magyar Nephrologiai Társaság Vezetőségének ajánlása. Hypertonia és Nephrologia, 2001, 5 , 71–75. Morcos, S. K., Thomsen, H. S

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Rita Nagy, Csaba Márkus, László Jáger, Csaba Tóth, and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők a heveny veseelégtelenség és hyponatraemia ritka okát, a szecernáló tubulovillosus vastagbél-adenoma okozta McKittrick–Wheelock-szindrómát mutatják be saját esetük ismertetése kapcsán. Híg, vizes hasmenés, súlyos dehidráció, az elektrolit-háztartás zavara, akut veseelégtelenség miatt öt hónap alatt több alkalommal szorult belgyógyászati osztályon kezelésre a 75 éves nőbeteg, amíg a diagnózisra, ezáltal a szükséges terápiára fény derült. Esetüket a szindróma ritkasága és differenciáldiagnosztikai nehézsége miatt tartották bemutatásra érdemesnek. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714.

Restricted access