Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for :

  • "vetésváltás" x
  • All content x
Clear All

T. : 1994 . Vetésváltás, vetésforgó, monokultúra . [In : Ragasits I. (szerk.) Növénytermesztés.] Mezőgazda Kiadó. Budapest . 48 – 52 . 7. Kiss I

Restricted access

A növénytermesztési tér, ezen belül a csernozjom talaj vízháztartási folyamatainak sokoldalú vizsgálata, elemzése, a folyamatok parametrizálása különösen fontos. A vizsgálatokat — az 1983-ban Ruzsányi László által beállított, 2004-től Pepó Péter által vezetett — polifaktoriális tartamkísérletben kukoricával végeztük, melyet nemcsak jelentős vetésterülete, hanem a vízellátás, a növénytermesztési tér vízháztartása szempontjából kifejezett szenzibilitása, érzékenysége is indokol. A kísérletet különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra), három eltérő csapadékellátottságú [egy aszályos (2007), egy csapadékos (2008) és egy száraz (2009)] évjáratban végeztük. A kísérletben N120+PK tápanyagszinttel, két öntözési kezeléssel (Ö1-kezelés: nem öntözött, Ö3-kezelés: öntözött), valamint 60 000 tő·ha−1 állománysűrűséggel dolgoztunk.A mértékadó talajréteget három szintre osztottuk, (0–60; 61–120 és 121–200 cm), melyekben vizsgáltuk a talajnedvesség tenyészidőbeli alakulását. Az eredmények alapján a felső (0–60 cm) talajszint nedvességkészlet-változása volt a legintenzívebb, mind a csapadék, mind az öntözés közvetlen hatása itt mutatható ki a legegyértelműbben.Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a csernozjom talaj vízkészletét a vetésváltás nagymértékben befolyásolja. A három vetésváltás közül a monokultúrás vetésváltásban számítottuk a legkisebb talajnedvesség térfogatszázalékos értékeket, bi- és trikultúrában már az induló vízkészlet is 3–4 tf%-kal nagyobb értékeket mutatott, és ez a tendencia a teljes tenyészidőszakban megmaradt, mind a nem öntözött, mind az öntözött kezelésekben. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a csernozjom talaj vízháztartása, a kukoricaállomány vízellátása szempontjából a monokultúrás termesztés függ a legnagyobb mértékben a vízellátottsági viszonyoktól.A kísérleti adatokból megállapítható, hogy az öntözés főként a 0–60 cm-es gyökérzónában fejtette ki hatását, megközelítőleg vízkapacitásig feltöltötte a talaj felső rétegét, ezáltal kedvező víz- és tápanyagellátási körülményeket teremtve a növényállomány számára.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) vizsgáltuk néhány agrotechnikai tényező (tőszám, tápanyagellátás), néhány kártevő és kórokozó (kukorica bogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte), kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.), csőfuzárium (Fusarium spp.), valamint az évjárat (eltérő vízellátottságú évek: 2007. év = aszályos, 2008. év = kedvező) hatását a kukorica termésére különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra). A vizsgálatokat nem öntözött körülmények között, csernozjom talajon végeztük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az évjárat vízellátottsága, mint abiotikus stressz tényező volt a legnagyobb hatással a kukorica termésére, valamint meghatározta az optimális tőszámot és trágyaadagot. Aszályos évjáratban (2007. év) a kukorica termésmaximuma 3874–5681 kg/ha (mono), 7156–7929 kg/ha (bi), 7214–8192 kg/ha (tri), kedvező vízellátottságú évben pedig 12 902–13 787 kg/ha (mono), 13 974–14 603 kg/ha (bi) és 13 594–14 839 kg/ha (tri) intervallumban mozgott nem öntözött feltételek között. Az ökológiai stressz (vízhiány) okozta terméscsökkenés monokultúrában 9,0 t/ha, bikultúrában 7,0 t/ha, trikultúrában pedig 6,0 t/ha körül változott. A kukorica optimális tőszámát és trágyaadagját mind az ökológiai stressz (vízhiány), mind az agrotechnikai stresszhatás (vetésváltás) befolyásolta. Aszályos évjáratban (2007. év) a 40 ezer/ha (mono, bi, tri), kedvező vízellátottságú évjáratban a 60 ezer/ha (mono) és 80 ezer/ha (bi és tri) tőszám esetében kaptuk a termésmaximumokat. Az évjárat és a vetésváltás egyaránt módosította az optimális trágyaadagot. A 2007. év időjárása miatt a növényegészségügyi értékek kedvező szinten mozogtak, a csőfuzárium-fertőzöttség 0,9–3,4%, a molyfertőzöttség 2,1–4,5% között változott, míg a kukoricabogár által okozott növénydőlést nem tapasztaltunk. Ezzel szemben a csapadékos évjáratban a csőfuzárium-fertőzötség értéke 1,0–3,9%, a molykártétel értéke pedig 3,2–6,3% között alakult. 2008-ban monokultúrában jelentős kukoricabogár kártételt is tapasztaltunk. A Diabrotica által okozott növénydőlés (12,3–62,2%) között változott, kezelésektől függően.

Restricted access

. Akadémiai Kiadó. Budapest. 10. Pepó , P. : 2001 . A genotípus és a vetésváltás szerepe a kukorica tápanyagellátásában csernozjom talajon . Növénytermelés. 50. 2–3 : 189 – 202

Restricted access

irrigation on maize ( Zea mays L.) yields . Acta Agronomica Hungarica. 196 . 2–3 : 189 – 202 . 10. Pepó P. : 2001 . A genotípus és a vetésváltás szerepe a

Restricted access

. (1986): A vetésváltás és tápanyagellátás hatása a búza és a kukorica termésére. Kandidátusi értekezés, Debrecen. Sárvári M. A vetésváltás és

Restricted access

Berzsenyi Z.: 2002. A vetésváltás és tápanyagellátás hatása a kukoricatermesztés hatékonyságára. In: Ötven éves az Acta Agronomica Hungarica. ( Szerk.: Sutka J.-Veisz O. ) 39–47. p

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, Hajdúságban (Kelet-Magyarország), csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő évjáratok (2007. év = száraz, 2008. év = kedvező vízellátottságú) és egyes agrotechnikai tényezők (vetésváltás, trágyázás, öntözés) kölcsönhatásait adott őszi búza fajta (Mv Pálma) agronómiai tulajdonságaira és termésére. A levél- (lisztharmat-, DTR-, levélrozsda-fertőzöttség) és kalászbetegségek (kalászfuzárium-fertőzöttség) mértékét döntően a trágyaadagok határozták meg, melyet az évjárat, a vetésváltás és öntözés kisebb-nagyobb mértékben módosított. A búza állományok megdőlését a kedvező vízellátottságú évjárat (2008. év) és a nagyobb trágyaadagok (N150–200+PK) jelentősen növelték. Aszályos évjáratban az őszi búza maximális termése bikultúrában 5590 kg/ha, trikultúrában 7279 kg/ha (nem öntözött), ill. 7835 kg/ha és 8492 kg/ha (öntözött) volt. A kedvező vízellátottságú évjáratban a búza termésmaximuma bikultúrában 7065 kg/ha, trikultúrában 8112 kg/ha (nem öntözött), ill. 6882 kg/ha és 7874 kg/ha (öntözött) volt. Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 2630 kg/ha (bikultúra) és 1579 kg/ha (trikultúra) volt. Az öntözés termésnövelő hatása csak megfelelő tápanyagellátás mellett érvényesült (a víz- és tápanyagellátás interaktív hatása). A trágyázás hatására aszályos évjáratban 2853–3698 kg/ha (nem öntözött) és 3164–5505 kg/ha (öntözött) terméstöbbletet kaptunk. Kedvező vízellátású évjáratban a trágyázás termésnövelő hatását alapvetően meghatározta a vetésváltás (bikultúrában 3990–4050 kg/ha, trikultúrában 524–884 kg/ha terméstöbblet). Az évjárat és vetésváltás befolyásolta az optimális NPK adagot. Száraz évjáratban bikultúrában az N150–200+PK, trikultúrában az N100–150+PK, kedvező vízellátottságú évjáratban pedig az N150+PK (bikultúra) és az N50+PK (trikultúra) trágyakezelés bizonyult optimálisnak.

Restricted access

Holb I. 1996: A vetésváltás és az NPK műtrágyázás hatása a kukorica termésére. DATE Fõiskolai Kar Hódmezõvásárhely Tudományos Közlemények 5: 104–105. Holb I. A vetésváltás és az NPK

Restricted access

Összefoglalás

A magyar búzatermesztés rendkívül látványos fejlődést ért el az 1970–1980-as években. Ekkor az országos termésátlagok háromszorosára nőttek. Az 1990-es évektől csökkent a búza termésátlaga (5 t/ha-ról 3–4 t/ha-ra) és jelentősen megnőtt a termésingadozás mértéke (15%-ról 50%-ra). A dolgozatban áttekintést adunk a különböző intenzitású őszi búza technológiai modellek szerepéről, valamint az egyes agrotechnikai elemek (vetésváltás, talajművelés, vetéstechnológia, tápanyagellátás, növényvédelem, betakarítás) őszi búza termésmennyiségére és sütőipari minőségére gyakorolt hatásairól. Ezek alapján a magyar búzatermesztés jövőbeli fejlesztési lehetőségeinek a rövid bemutatását végezzük el.

Restricted access