Search Results
Absztrakt:
Bevezetés: A menopausalis genitourinalis szindróma gyakorisága postmenopausában 40–57%. Terápiájában szerepet kap a frakcionált mikroablatív CO2-lézer-kezelés, a módszer hatékonysága azonban mindmáig nem ismert teljes bizonyossággal. Célkitűzés: A postmenopausalis vulvovaginalis tünetek enyhítésére CO2-lézer-készülékkel végzett kezelések hatékonyságának elemzése a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Módszer: Olyan betegek körében végeztünk a vaginalis mucosára optimalizált funkcionált vaginalis rejuvenációs lézerkezelést, akik a menopausa okozta hüvelyi tünetek miatt keresték fel Klinikánk uroginekológiai szakrendelését. A lézerkezelés három ülésben, 4–6 hetes időintervallumokban történt. Minden páciensnél meghatároztuk a ’vaginal health index’-et (VHI) mint objektív mérőszámot, valamint értékeltük a szubjektív panaszokat vizuális analóg skálával (VAS) minden kezelés előtt és négy héttel az utolsó kezelés befejezése után. A statisztikai elemzést párosított t-próbával végeztük; szignifikánsnak tekintettük, amennyiben p<0.05. Eredmények: 51 páciens került beválogatásra (életkor 57,0 ± 9,9 év). A VHI kezelés előtti átlagos pontszáma 14,0 ± 4,9 volt, majd az első kezelés után 15,0 ± 4,7, a második kezelés után 18,2 ± 4,6, a harmadik kezelés után pedig 19,5 ± 4,9 pontszámra nőtt. A VHI pontszámának növekedése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. A VAS kezelés előtti átlagos pontszáma 15,6 ± 14,1 volt, majd az első kezelés után 9,0 ± 10,8, a második kezelés után 5,9 ± 9,2, a harmadik kezelés után pedig 3,4 ± 7,5 pontszámra csökkent. A VAS pontszámának csökkenése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. Következtetések: A hüvely frakcionált CO2 mikroablatív lézerkezelése szignifikánsan enyhíti a páciensek postmenopausalis vulvovaginalis tüneteit, mind a páciensek szubjektív értékelése, mind a kezelőorvos által felvett objektív skála alapján. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1617–1622.
examinations were conducted on the two sides. Measurement of pain with a visual analog scale and assessment of the range of motion for shoulder joints were carried out. Laboratory tests including differential blood cell count, erythrocyte sedimentation rate
–1951. 37 Wolfe F. Fatigue assessments in rheumatoid arthritis: comparative performance of visual analog scales and longer fatigue questionnaires in 7760 patients. J Rheumatol. 2004; 31: 1896
-retest reliability of scaling methods for health states: the visual analogue scale and the time trade-off. Qual Life Res. 1999; 8: 303–310. 15 Moe GW, Ezekowitz JA, O’Meara E, et al. The 2014
[intensity at baseline, measured using a Visual Analog Scale (VAS)]. For 5 min, the patients were then exposed to specific gambling cues and selected based on their own preferred game and their usual game medium (online or offline) to maximize craving
-reactivity paradigm, to induce craving, and afterwards performed a modified version of the IGT. The participants were randomly assigned to one of two conditions of the IGT. A visual analogue scale was used to assess subjectively experience craving three times: (1
pain measurement with visual analogue scales in different settings. Pain, 1996, 64 (3), 425–428. 14 David, K.: Hip and thigh pain: The tensor fascia latae
The combination of heparin and insulin is a newer but not well-studied modality for the treatment of hypertriglyceridemia-induced acute pancreatitis. We report three patients of hypertriglyceridemia induced mild acute pancreatitis. Two patients had evidence of acute pancreatitis on abdominal CECT but their amylase and lipase levels were less than three times the upper limit of normal. Two patients were treated with heparin and insulin followed by fibrate, and the third was treated conservatively with fibrate only. The patients treated with insulin and heparin showed a rapid fall in triglyceride level (52%) on day one as compared to the patient treated conservatively (17.5%) with marked improvement in the pain score as assessed by the visual analogue scale. All the patients were maintained on fibrates to keep a level of triglycerides less than 200 mg/dL and were asymptomatic at 15, 27 and 40 months of follow-up.
Az állkapocsízületi károsodás kezelése szteroiddal, illetve hialuronsavval
Intra-articular steroid and hyaluronic acid treatment of internal derangement of the temporomandibular joint
Absztrakt:
Bevezetés: Az állkapocsízületi károsodás nehezen felismerhető népbetegség, mely a folyamatosan fennálló fej- és arcfájdalom, illetve a rágófunkció zavara miatt a betegek mindennapi életét nehezíti meg. Terápiája sokrétű, több társszakma együttműködését igényli. A kezelési sorrend első lépcsője a konzervatív terápia; ennek hatástalansága esetén minimálinvazív beavatkozáshoz, azaz intraarticularis terápiához folyamodunk, melyben egyre nagyobb hangsúlyt kap a hialuronsav alkalmazása. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt összehasonlítani az intraarticularis hialuronsavnak és a kortikoszteroidinjekciónak az állkapocsízületre gyakorolt hatását. Vizsgáltuk ezenfelül a hialuronsavas kezelés esetén a molekulasúly és az adagolás gyakoriságának kérdését. Módszer: 37, intraarticularisan, szteroiddal vagy hialuronsavval kezelt ízület gyógyítási eredményeit hasonlítottuk össze. Preoperatívan meghatároztuk a klinikai és a radiológiai (MR-felvétel) adatok alapján az ízületi károsodást jól mutató Wilkes-stádiumot, a szájnyitás mértékét és a betegek szubjektív fájdalomintenzitását reprezentáló Visual Analogue Scale-t, majd ugyanezen vizsgálatokat 6 hónap múlva megismételtük. Kortikoszteroidot egy alkalommal adtunk, míg hialuronsavat heti egyszer, egymást követő 3 alkalommal, alacsony (6–10 × 105 dalton) vagy magas molekulasúlyú (24–36 × 105 dalton) anyagot alkalmazva. Eredmények: A szteroidinjekció után a betegek állapota átmeneti posztoperatív javulást mutatott, később viszont a tünetek recidiváltak. A hialuronsavas kezelés hatására mindhárom vizsgált paraméter szignifikánsan javult a preoperatív értékekhez képest (pwilkes<0,0001; pszájnyitás = 0,0002; pVAS<0,0001); a recidíva nem volt jelentős (T = 2,05). A háromszori adagolás szignifikáns fájdalomredukciót eredményezett az első, illetve a második injekció hatásával összehasonlítva (T3.–1. = 20,37; T3.–2. = 9,57). Következtetés: A két anyagot összehasonlítva megállapíthatjuk a hialuronsav szignifikánsan nagyobb eredményességét, illetve a háromszori alkalmazás hatásosságát. A nagyobb molekulasúlyú változat csak a szájnyitás mértékének javításában volt hatékonyabb, de az eltérés nem volt szignifikáns. A hialuronsav minden Wilkes-stádiumban hatékonynak bizonyult, a szteroid viszont a magasabb stádiumban tartós hatást nem fejtett ki. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1475–1482.
A csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek funkcióképességének és egészségi állapotának vizsgálata
Study of the functional capacity and health status of patients with hip as well as knee osteoarthritis
Bevezetés: A csípő-, valamint térdízületi arthrosis gyakori megbetegedésnek számít. Számos terápiás lehetőség érhető el hazánkban. Célkitűzés: A komplex konzervatív gyógykezelés eredményességének vizsgálata csípő-, valamint térdízületi arthrosisos betegek esetén. Módszer: Saját készítésű kérdőív mellett alkalmaztuk a vizuális analóg skálát, a Functional Independence Measure, a Barthel-index, illetve az SF-36 kérdőíveket. Ezenkívül ízületi mozgástartományt mértünk. A vizsgálati csoport tagjai többféle fizioterápiás kezelést (gyógyvíz, gyógytorna, klasszikus svéd masszázs, Bemer-kezelés, pakolás, fizikoterápia) vettek igénybe. Eredmények: A vizuális analóg skála és a Barthel-index eredményei szignifikánsan változtak a két mérés között. A Functional Independence Measure esetén nem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport adatainak értékelése során. Az egészségi állapot felmérésekor mind a fizikális egészség, mind a mentális egészség dimenziójában javulást figyelhettünk meg a vizsgálati csoportnál. Az ízületi mozgástartomány vizsgálata során a vizsgálati csoportnál a bal térd passzív extenziójának kivételével javulást figyelhettünk meg a résztvevők adatainak elemzésekor. Következtetés: A 3 hetes komplex konzervatív terápia megfelelő kezelési lehetőség lehet a funkcióképesség és az egészségi állapot javítására csípő-, valamint térdízületi arthrosis esetén. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1917–1922.
