Search Results
In our 3-year study ground beetle assemblages were investigated in habitats with different weed coverage and insecticide treatments in an apple orchard in Hungary. The aim of the study was to compare the effects on the activity density and composition of carabid assemblages of two insecticide disturbance levels; 1) applications of selective insecticides (integrated plant protection, IPM - representing lower degree of disturbance); 2) applications of broad-spectrum insecticides (conventional plant protection - representing a higher degree of disturbance). Particular attention was paid to the joint effects of weed patterns in the orchard and insecticide treatments as well as to the carabid assemblages in the two neighbouring semi-natural habitats. The less intense insecticide disturbance significantly increased the activity density and species richness of the apple orchard carabid assemblages. The mosaic habitats of the orchard herb layer, where higher and lower herb coverage alternate, altogether maintained more abundant and diverse carabid assemblages, than the habitat of closed, dense vegetation. The intra-orchard habitats with higher weed coverage enhanced the post-disturbance re-colonisation from the hedges, and therefore resulted carabid assemblages more similar to those of the semi-natural hedge vegetation. However, this re-colonisation was not great enough to compensate for the high mortality of the orchard carabid assemblage, which mostly consisted of species rare in the hedges. The high insecticide disturbance, affected the diversity of carabid assemblages in the intra-orchard habitats of high and low weed coverage differently, probably because of induced inter-habitat movement. Habitat attachment and post-disturbance recovery of Amara aenea, A. bifrons, A. fulva, A. ingenua, Broscus cephalotes, Calathus ambiguus, C. erratus, C. fuscipes, Cicindela hybrida, Harpalus albanicus, H. distinguendus, H. flavescens, H. froelichi, H. hirtipes, H. picipennis, H. rufipes, H. serripes, H. servus and H. tardus are also discussed.
A nagy területeken elterjedt gyomfajok erős alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, így - különösen a kukorica korai fejlődési időszakában - a tápanyagokért és vízért folyó versenyben intenzív növekedésükkel a kultúrnövény fölé kerekedhetnek. A gyomflóra diverzitásának és gyomnövény-gyomnövény kapcsolatrendszernek a tápanyag-ellátottsággal összefüggésben történő vizsgálata kukorica állományban segítséget nyújthat a gyombiomassza produkció, a gyomflóra dominancia viszonyainak és a versengés várható hatásainak meghatározásában.
Kutatómunkánkat az MTA ATK TAKI nagyhörcsöki kísérleti telepén, mészlepedékes csernozjom talajon 2003-ban beállított trágyázási tartamkísérletben végeztük 2014-ben, öt kezelésben (kontroll, PK, NK, NP, NPK), hat ismétlésben a kukorica korai fejlődési szakaszaiban (BBCH 12-14 és BBCH 16-18). Öt és hét héttel a vetést követően vizsgáltuk a gyomflóra faji összetételét, a gyomnövények egyedsűrűségét, dominancia viszonyait, továbbá mértük a gyomok földfeletti biomassza tömegét.
A mintaterületeken összesen 22 gyomfaj fordult elő. A gyomflóra diverzitásában a tápanyagkezelések szerint szignifikáns eltérések mutatkoztak. A kontroll (Ø), PK és NK kezelésekben az Ambrosia artemisiifolia L. és a Sorghum halepense (L.) Pers., az NP és NPK kezelésekben a Chenopodium album L., Chenopodium hybridum L. és Datura stramonium L. voltak a domináns fajok.
Az egyes gyomfajok egyedszáma és száraz biomassza tömege szignifikánsan változott a kezelések hatására. Az összes gyom egyedsűrűség az első mintavételkor 71 db·m−2 (NK) és 126 db·m−2 (NPK) között volt. Két hét alatt átlagosan 14%-kal nőtt meg: 80 (NK) és 142 db·m−2 (NPK) között volt az egy négyzetméterre eső egyedek száma. A kezelések egyedsűrűség szerinti sorrendje nem módosult, mindkét vizsgálati időpontban a következőképpen alakult: NK<NP<PK<Ø<NPK.
A gyomok összes száraz biomassza tömege mindkét vizsgált időpontban az NK kezelésben volt a legkisebb (5 és 40 g·m−2), a PK kezelésben pedig a legnagyobb (21 és 125 g·m−2). A száraz biomasszatömeg szerint az NK, NP és kontroll kezelések között nem volt szignifikáns különbség, valamint a PK és NPK kezelés között sem. A két időpont átlaga alapján a kezelések sorrendje a következő volt: NK<Ø<NP<NPK<PK. Az egyes tápanyag kezelések hatását a gyomflóra egyedsűrűségében és biomassza tömegében is kimutattuk.
Korai fenológiai fázisban a gyomok növekedését, ill. biomassza képzését az eltérő tápanyagellátás, a műtrágyázás hatására kialakuló eltérő fajösszetételű gyomnövényzet és a különböző összetételű gyomflóra kukoricával való kompetíciójának együttes hatása befolyásolta a legnagyobb mértékben.
The results obtained showed that there was severe competition between potato and the predominant weed species Coronopus didymus, Chenopodium album, Fumaria parviflora, Melilotus indica and Spergula arvensis. Competition by other weed species was nominal. The maximum reduction in tuber yield due to weed competition was 50.5% in 1997–98 and 63.4% in 1998–99. Weed control treatments lowered the weed density and weed biomass and scaled up tuber yield in both the years, but their effect on weed species differed. Metribuzin killed all the Chenopodium album plants and gave excellent control of Coronopus didymus (94%) and effective control of other weed species. Pendimethalin inhibited the germination of Chenopodium album, gave good control of arvensis and lowered the density of other weed species. Fluchloralin completely inhibited the germination of Fumaria parviflora and gave good control of Chenopodium album and Spergula arvensis, but was least effective against other weed species. The highest yield was recorded in the weed-free treatment, which was significantly superior to all other treatments. Hand weeding + earthing up, isoproturon (1.0 kg/ha), metribuzin and pendimethalin caused an identical increase in tuber yield, which was significantly higher than the increase in the rest of the treatments. Atrazine at 0.25 kg ha –1 resulted in a higher increase than when applied at 0.5 kg ha –1 . Fluchloralin, paraquat and paddy straw mulch boosted up production, but the increase in tuber yield was not significant.
Field studies were conducted in 2010 and 2011 at the Teaching and Research Farm of the University of Ilorin, Nigeria (9°29′ N, 4°35′ E) to evaluate the effect of early weed competition on the growth and yield of maize. The experiment was designed as a randomized complete block (RCBD) with a split-plot arrangement and three replications. The main plots consisted of three weed control treatments included weedy (no herbicide), grass weeds (pre-emergence atrazine) and broadleaf weeds (pre-emergence metolachlor), while the sub-plots consisted of six durations of weed infestation (3, 4, 5, 6, 7 and 8 weeks after emergence). The pre-emergence herbicides had a greater effect on weed density and weed dry weight. Weed seedling emergence and weed dry weight increased significantly with an increase in the duration of weed interference. The grasses and broadleaf weeds had a similar influence on the growth and grain yield of maize. Three to five weeks of weed interference gave similar grain yields, which were significantly higher than those obtained in plots that had 6-8 weeks of weed interference. These results suggest that the maize crop must be kept free of weeds for 6-8 weeks after the application of pre-emergence herbicide to minimize weed-crop competition and harvest a good grain yield.
Weels G.J.:1979. Annual weed competition in wheat crops: The effect of weed density and applied nitrogen. Weed Res., 19. 185–191 pp. Weels G.J. Annual weed competition in wheat crops
Backes, M., Plümmer, L. 2005. Potential of 3D-weed density maps in precision farming. In: Proceeding of the 10th Scandinavian Research Conference on Geographical Information Sciences. Stockholm, pp. 147–152. Baranyai
systems on annual weed densities and control in solid-seeded soybean ( Glycine max ). Weed Sci. 38:158-165. Influence of tillage systems on annual weed densities and control in solid-seeded soybean
41 409 417 Doucet, C., S.E. Weaver, A.S. Hamill and J. Zhang. 1999. Separating the effects of crop rotation from weed management on weed density and
complicated by the fact that organic farming usually requires a special cultivation technology, which is different from local agricultural traditions and free of chemicals, while often being associated with lower yields and higher weed density. In this
