Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Sarkadi Nagy, Márta Bakacs, Éva Illés, Barbara Nagy, Anita Varga, Orsolya Kis, Erzsébet Schreiberné Molnár and Éva Martos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A vizsgálat célja a magyar felnőtt lakosság táplálkozási szokásainak, tápanyagbevitelének és ezek időbeli változásainak monitorozása. Módszer: A táplálkozási adatfelvétel háromnapos táplálkozási naplóval történt. A minta a 18 éves és a 18 évesnél idősebb lakosságot reprezentálja nem és életkor szerint. Eredmények: A magyar lakosság táplálkozásában kimutatható a túlzott zsírbevitel (38 E% férfiak, 37 E% nők), ezzel szemben a szénhidrátok energiaaránya túl kevés (45 E% férfiak, 47 E% nők), míg a fehérjebevitel megfelelő. Következtetés: Kedvezőtlen változás a 2009-es táplálkozási vizsgálathoz képest a nők zsír és telített zsírsavak energiaarányának növekedése, és mindkét nem esetén a zöldség-, gyümölcsfogyasztás csökkenése, amely utóbbi magyarázza a rostbevitel csökkenését. A hozzáadott cukor energiaaránya a 2009-es vizsgálathoz képest mindkét nem minden korosztályában növekedést mutat. Így a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelésére, a hozzáadott cukor és telített zsírsavak energiaarányának csökkentésére fókuszáló beavatkozások szükségesek a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 587–597.

Restricted access

Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009 a negyedik az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet által vezetett országos táplálkozási vizsgálatok sorában. Célok: A vizsgálat célja időszerű és megbízható adatok biztosítása a magyar felnőtt lakosság energia- és tápanyagbeviteléről, táplálkozási szokásairól. Módszerek: Az energia- és tápanyagbevitel meghatározása a 18 év feletti lakosság korra és nemre reprezentatív mintájának háromnapos, három lépcsőben ellenőrzött táplálkozási naplója alapján történt. Eredmények: A magyar lakosság táplálkozásában a bevitt energia túl nagy százalékát adják a zsírok (39 E% férfiak, 36 E% nők), ezzel szemben a szénhidrátok energiaaránya túl kevés (45 E% férfiak, 48 E% nők), a fehérje energiaaránya (15 E% férfiak, 15 E% nők) azonban megfelel az ajánlásoknak. Kedvező, hogy a 2003–2004-es felméréshez képest a férfiak rostbevitele nőtt. Kedvezőtlen, hogy a férfiak koleszterinbevitele és mindkét nemnél a telített zsírsavak energiaaránya túl nagy. Következtetések: A táplálkozási kockázati tényezők csökkentése feltétlenül hozzájárulna a táplálkozásfüggő betegségek morbiditási és mortalitási arányainak javulásához. Orv. Hetil., 2012, 153, 1057–1067.

Restricted access

Absztrakt

Az energiamentes édesítőszerek fogyasztása az elmúlt néhány évtizedben előtérbe került, mivel az édes ízt kalóriabevitel nélkül képesek biztosítani és ezáltal támogathatják a testtömeg optimális szinten tartását. Ez az előnyös hatás azonban gyakran megkérdőjeleződik, ugyanis az energiamentes édesítőszereket összefüggésbe hozzák az édes íz iránti vágy fenntartásával, illetve fokozásával és az édességek, édes italok túlzott fogyasztásával. A legújabb vizsgálatok azonban nem találtak pozitív összefüggést az energiamentes édesítőszerek használata és az édes íz iránti sóvárgás között. A randomizált kutatások azt igazolták, hogy fogyasztásuk inkább mérsékli, mint emeli a cukortartalmú élelmiszerek fogyasztását, jótékony hatást fejtenek ki az étrend minőségére és segítik a testtömegkontrollt. Számos, elsősorban sejttenyészeteken végzett, illetve állatkísérletes vizsgálat felveti az energiamentes édesítőszerek jótékony anyagcserehatásait, például a kisebb mértékű ectopiás zsír felszaporodását a máj- és izomszövetben a kontrollcsoporthoz képest. Ezek mellett megfigyelték a fokozott adipogenezis, illetve a csökkent lipolízis kialakulását is. Orv. Hetil., 2016, 157(Szuppl. 1), 3–7.

Open access

Az ultrahangvizsgálat egyszerű, könnyen hozzáférhető módszer az abdominalis zsírvastagság meghatározására. Irodalmi adatok alapján az ultrahanggal nyert abdominalis zsírvastagság értékei jól korrelálnak az abdominalis zsírmennyiség „gold standard”-jének számító komputertomográfiával végzett mérésekkel. Az abdominalis zsírmennyiség fontos adat az elhízás cardiovascularis kockázatának előrejelzésében. A szerzők vizsgálatukban keresték az elhízás mindkét kockázati tényezőjének, a zsírmáj és a cardiovascularis szövődmények előrejelzésének lehetőségét ultrahanggal. Ezért 201 betegben meghatározták az abdominalis zsírvastagságot és a máj ultrahang-attenuációját, és korrelációt kerestek közöttük, valamint egyéb, a kockázatokra utaló paraméterekkel. Szignifikáns (p<0,001) összefüggést találtak az abdominalis zsírvastagság és a bioimpedanciával mért visceralis zsírterület, valamint a testtömegindex között, azonban nem volt összefüggés az abdominalis zsírvastagság és a máj attenuációja, valamint a lipidértékek között. Vizsgálataik alapján megállapítható, hogy az abdominalis zsírvastagság mérése alapján következtetni lehet az intraabdominalis zsír mennyiségére, valamint arra is, hogy a zsírmáj, amit a magas ultrahang-attenuáció jelez, nem feltétlenül jár együtt a visceralis zsírmennyiség növekedésével. Orv. Hetil., 2010, 39, 1580–1584.

Restricted access

Absztrakt

A szerző három prospektív randomizált tanulmányban és egy klinikai kísérletben vizsgálja totális gastrectomia után a különféle rekonstrukciós típusok hatását a testsúly, testtömegindex, tápláltsági és immunológiai laboratóriumi paraméterek, motilitas, zsír- és szénhidrát-felszívódás, életminőség, valamint a gastrointestinalis hormonok termelődésének alakulására. Az első tanulmányban egy új típusú pótgyomor, az aboralis pótgyomor kerül összehasonlításra a Roux-Y rekonstrukcióval. A második tanulmányban ugyanezek, valamint az aboralis pótgyomor duodenumbekötéssel végzett verziója szerepelnek. Jobb zsírfelszívódás és életminőség mutatkozik aboralis pótgyomor esetén, és ezen előnyöket a duodenumbekötés fokozza, valamint előnyösebb vasháztartási paraméterekkel egészíti ki. A harmadik tanulmányban az aboralis pótgyomor kerül összehasonlításra a hagyományos oralis pótgyomorral, mindkét rekonstrukció duodenumbekötéssel végzett verziójával. Ezen két csoport között lényeges különbség nem igazolódott. A negyedik tanulmányban az első két tanulmány betegeinél végeztek a szerzők klinikai kísérletet a prae- és postprandialis glükóz-, inzulin-, cholecystokinin- és somatostatintermelés vizsgálatára, egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. Szignifikáns különbségek igazolódtak a rekonstrukció típusától függően: a duodenumbekötéses rekonstrukciónál a fiziológiáshoz hasonló cholecystokinin- és somatostatingörbék mutatkoztak, míg a duodenumkizárásos rekonstrukcióknál kórosan magas értékeket mértek.

Restricted access

Absztrakt:

Az autophagiának fontos szerepe van a sejtműködés egyensúlyának fenntartásában. Aktivitásának csökkenése kulcsfontosságú különböző májbetegségek kialakulásában és progressziójában. A csökkent autophagia hozzájárul a sejtek elzsírosodásához, az endoplasmaticus reticulum stressz fokozásához és a májbetegség előrehaladásához nem alkoholos eredetű zsírmájban. A krónikus alkoholfogyasztás gátolja az autophagiát. Alfa-1-antitripszin-hiányban az autophagia hozzájárul az endoplasmaticus reticulumban lerakódott kóros fehérjék lebontásához. A hepatitis C- és B-vírusok felhasználják az autophagiát saját replikációjukhoz. A hepatitis C-vírus nem strukturális 5A és 5B fehérjéi serkentik az autophagosoma-képződést. A mikro-RNS-ek a génexpresszió módosításával szerepet játszanak számos fiziológiás és patológiás folyamatban, így az autophagia szabályozásában is. A mikro-RNS-122 a HCV-replikációban játszik szerepet. HBV-fertőzésben a mikro-RNS-ek befolyásolják a sejthalált, a DNS-károsodást, a vírus rekombinációját és a sejten belüli jelátvitelt. Nem alkoholos eredetű zsírmájban a mikro-RNS-122 a zsír- és szénhidrát-anyagcserén keresztül fejti ki hatását. Alkoholos májbetegségekben a mikro-RNS-ek az oxidatív stressz és a szabadgyök-képződés útján befolyásolják a betegséget. A mikro-RNS-ek hatással vannak az autophagiára, és az autophagia is befolyásolja a mikro-RNS-ek expresszióját. Kölcsönhatásuk megismerése közelebb visz a májbetegségek kialakulásának megértéséhez. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1449–1455.

Open access

A gyulladásos bélbetegségek patogenezise komplex, minden valószínűség szerint soktényezős folyamat. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy a táplálkozás is az egyik etiológiai tényező a keletkezésében. A természetes táplálék egyes összetevőit (cukor, zsír, rost, gyümölcs, zöldségfélék, fehérje, gyorséttermi ételek, konzerválószerek stb.), illetve ezek fogyasztási szokását számos tanulmányban elemezték, mint az IBD keletkezésének lehetséges oki tényezőjét. Egyes szerzők jelentőséget tulajdonítanak az anyatejes táplálásnak is a betegség kialakulásában. A környezeti tényezők szerepére utal, hogy mind a Crohn-betegség, mind a colitis ulcerosa gyakrabban fordul elő a fejlett országokban, és gyakoriságuk az ipari fejlődéssel együtt nő. Ma a kiterjedt kutatások ellenére nem bizonyított egyetlen diétás tényezőről sem, hogy meghatározó szerepe lenne a betegség etiológiájában. A táplálkozás és táplálás szerepe az IBD kezelésében sokkal világosabb. Az alultápláltság megelőzése vagy korrekciója, a makro- és mikrotápanyagok, vitaminok pótlása, gyermekkorban a megfelelő növekedés és fejlődés biztosítása a táplálás kulcsfontosságú eleme, és a betegség kezelésének szerves részét képezi. Mind a természetes, mind a mesterséges táplálásnak, illetve a kettő kombinációjának jól definiálható helye van a szupportív terápiában. A szerző a közleményben összefoglalja a táplálás és táplálkozás jelentőségét az IBD etiológiájában és kezelésében.

Restricted access

A kardiovaszkuláris kórképek okozta halálozás a fejlett társadalmakban vezető helyen áll. Vizsgálatunkban felmértük, hogy a rizikótényezők ismerete és az egészséges életmód különböző aspektusaihoz való hozzáállás milyen összefüggést mutat a kockázati és az egészségmagatartással. Módszerek: Az International Health and Behaviour Survey nemzetközi kutatás keretében országos reprezentatív keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk egyetemisták és főiskolások között. Önkitöltős kérdőívet alkalmazva a kardiovaszkuláris rizikófaktorok közül az egészségtelen életmódra (dohányzás, kevés mozgás, túlsúly, egészségtelen étrend) kérdeztünk rá, és vizsgáltuk a rizikótényezők ismeretét, illetve az egészséges életmóddal kapcsolatos attitűdöket is. A felmérésben 590 hallgató vett részt: 237 férfi (40,2%) és 353 nő (59,8%). A hallgatók életkora 18 és 28 év között volt, átlagéletkoruk 21,8 év (±1,8). Többváltozós logisztikus regressziós modelleket alkalmaztunk, eredményeinket nemre és korra kontrolláltuk. Eredmények: Magatartás: A diákok 19,4 %-a dohányzott és 9,5%-a túlsúlyosnak bizonyult. A hallgatók 84%-a legalább egyszer sportolt két hét alatt. Az egészséges étrend prevalenciája alacsonyabb a fentebb említett té­nyezőkéhez képest: napi egyszeri gyümölcsfogyasztásról a diákok 35,7%-a számolt be, 30,7% igyekezett csökkenteni a koleszterin- és zsírbevitelt, illetve 23,9% fogyasztott tudatosan rosttartalmú ételeket. Ismeretek: Míg a túlsúlyt és a fokozott koleszterin- és zsírbevitelt a diákok több mint háromnegyede említette, addig a dohányzás és a kevés testmozgás szerepét a hallgatók mintegy fele ismerte (55,3% és 42,8%). A rostfogyasztásról csak 18,4% tett említést. Attitűdök: A legtöbben a rendszeres testmozgást tartották fontosnak (93,1%), ezt követte a gyümölcsfogyasztás (90,8%), a normális testsúly megtartása (87,8%) és a dohányzás mellőzése (86,4%). Ezzel szemben a rostfogyasztás és a kevés állati zsír fogyasztása a hallgatók csak kevesebb mint kétharmada számára volt fontos (61,2% és 59,3%). A szívbetegség rizikófaktorainak ismerete igen kevés kapcsolatot mutatott a magatartással (a dohányzásnál találtunk pozitív összefüggést). Az attitűdök - a rizikótudattal ellentétben - igen jelentős szerepet játszottak, szinte minden magatartásforma esetében. Következtetések: A diákok között továbbra is igen magas a kardiovaszkuláris rizikómagatartás prevalenciája. A rizikófaktorok ismerete önmagában nem járult hozzá ahhoz, hogy a diákok egészségesebben éljenek. Ha az egészséges életmód fontos értéket képviselt számukra, akkor gyakrabban sikerült az egészséges magatartásformát megvalósítaniuk.

Restricted access

A szexuális szteroidhormonok és a metabolikus folyamatok szoros kölcsönhatása jól ismert. Az inzulin szabályozza a humán szexuál- és szteroidhormon-képzést, és módosítja a hormonok szignáljait receptorszinten is. Az inzulinrezisztencia és a kompenzatórikus túlzott inzulintermelés androgéntúlsúllyal és ösztrogénhiánnyal társul. Ezek a hormonális változások cardiovascularis betegségekre és malignus tumorokra hajlamosítanak. Egészséges nőknél az ösztrogéntúlsúly az androgénnel szemben igen előnyös, mivel védelmet biztosít az inzulinrezisztencia és annak szövődményei ellen. Menopauza után viszont egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, ami a nemi hormonok egyensúlyzavarával, az ösztrogénhiánnyal és az androgéntúlsúllyal társul. Ez magyarázza, hogy az idős nők hajlamosabbak rákmegelőző állapotokra és malignus daganatokra, összehasonlítva az ugyanolyan korú férfiakkal. A női nemi hormonok (ösztrogén, ösztradiol) jótékony hatással vannak az energiaforgalomra, a cukor-, a zsír- és a fehérje-anyagcserére, továbbá a zsírszövet-lerakódás szabályozásában is jelentős szerepet játszanak. Akár mérsékelt, akár súlyos a szérumban az ösztrogénkoncentráció csökkenése, mindenképpen hajlamosít inzulinrezisztenciára. Fiatal nőkben az elhúzódó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok és a fertilitás zavarai rendszerint inzulinrezisztenciával vagy 2-es típusú diabetesszel társulnak. Menopauza után az ösztrogénszint jelentős csökkenése növeli a testsúlyt és elsősorban a centrális, hasi régióban okoz zsírlerakódást. Ezzel párhuzamosan a glükóztolerancia is romlik, ami metabolikus szindrómát, illetve 2-es típusú diabetest eredményez. Az ösztrogénhiányos férfi nagyon ritka, ilyenkor súlyos 2-es típusú diabetes lép fel szövődményként. Mivel az inzulinrezisztencia és az ösztrogénhiány együttesen jelentős rákrizikófaktornak tekinthető, számos lehetőségünk van a veszélyeztetett betegeknél a malignus tumorok megelőzésére. Daganatos betegek esetében a hormonális zavarok felderítése és kezelése hatékony adjuváns terápiának ígérkezik. Orv. Hetil., 2012, 153, 125–136.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Hegedüs, Domokos Gerő, Zoltán Mihály, Attila Szijártó, Tivadar Zelles and Éva Sárdi

A redox-homeosztázis változása a citokinek és szabad gyökök változásával jár és számos intracelluláris jelátviteli utat befolyásolhat különböző májbetegségekben. A liofilizált cékla+répa készítmény (GPS Powder Kft. 1361/004/ 2003BFÁÉÉÁ) bioaktív komponensei, mint például a betain, betaninok, betaxantinok, flavonoidok, polifenolok, glutamin, β-karotin, vitaminok és folsav megváltoztathatják a különböző sejtfolyamatokat. Célok: A szerzők célul tűzték ki a cékla+répa liofilizált készítmény bioaktív hatóanyagai védőhatásának vizsgálatát experimentális zsírmájban. Módszer: Hím Wistar patkányokat etettek standard és zsírdús táppal (a standard tápot kiegészítették 2% koleszterinnel, 0,5% kólsavval és 20% napraforgóolajjal) és a kezelt csoportoknak az etetéssel együtt 0,1 vagy 1 g/ttkg/nap természetes készítményt adagoltak. Az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és a tumornekrózis-faktor-α mRNS-szinteket molekuláris-biológiai módszerekkel határozták meg. A szabad gyököket, a H-donor-aktivitást, a redukálóképességet és a szabad SH-csoport-koncentrációt luminometriás vagy spektrofotometriás eljárással mérték. A mobilizálható metilcsoportokat túlnyomásos folyadék-kromatográfiával tanulmányozták. Eredmények: A nagyobb dózisú természetes készítmény jobban csökkentette az indukált szabadgyök-reakciókat, az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és tumornekrózis-faktor-α mRNS-szintjeit, mind egészséges májszövetben, mind zsírmájban. Bár a kezelés nem gyakorolt szignifikáns változásokat az összes globális antioxidáns-paraméterre, zsírmájban a kezelés után megnövekedett mobilizálható metilcsoport-koncentrációkat észleltek és kedvező tendenciát találtak a máj redox-homeosztázisában is. Következtetések: A vártnak megfelelően a mérsékelt dózisú cékla+répa liofilizátum „funkcionális élelmiszernek” bizonyult az élelmi zsír által indukált experimentális zsírmájban. Lehetséges, hogy e kedvező hatás a klinikumban is hasznosulást nyerhet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042.

Open access