Browse Our Latest Psychology and Behavioral Science Journals

Psychological journals are peer-reviewed, interdisciplinary journals that publish original work in some areas of psychology. The most common publications include cognitive, health and clinical psychology, applied, developmental, biological, social, experimental, and educational psychology, and psychoanalysis.

Behavioral Sciences

You are looking at 1 - 50 of 2,791 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A mentalizáció, a reziliencia és a problémaviselkedés kapcsolati beágyazottsága serdülőkorban: vizsgálatok a Reflektív Funkció Kérdőív (RFQ-H) magyar változatával

Mentalization, resilience, problem behavior and percieved social support among 14–19 year old high school students: Studies with the Hungarian version of the Reflective Function Questionnaire

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Erzsébet Szél
and
Éva Szabó

Háttér és célkitűzések

A mentalizáció kulcsfontosságú a szociokognitív képességek integrációjához és fejlett interperszonális készségek kialakításához. Hagelquist (2017) pedagógiai és pszichoterápiás modelljében a sikeres mentalizációt építőkövek hierarchikus rendszerébe helyezte. Célunk a Reflektív Funkció Kérdőív megbízhatóságának vizsgálata és a mentalizáció hagelquisti modelljének igazolása egészséges serdülő mintán. Jelen kutatásban azt vizsgáltuk, hogy az észlelt társas támogatás és a mentalizáció színvonala milyen kapcsolatot mutat a rezilienciával és a problémaviselkedés kialakulásával.

Módszer

A vizsgálatban 444 serdülő vett részt (M = 16,3 év, SD = 1,15 év), akik a Reflektív Funkció Kérdőív mellett kitöltötték a Serdülő Reziliencia Kérdőív magyar változatát, a Képességek és Nehézségek Kérdőívet, valamint a Multidimenzionális Társas Támogatás Kérdőívet. Az adatok elemzéséhez klaszteranalízist végeztünk a mentalizáció és az észlelt társas támogatás dimenzióinak bevonásával.

Eredmények

Az észlelt problémaviselkedés gyenge, illetve közepes erősségű kapcsolatban áll a mentalizáció sérülésével, a mentalizáció dimenziói közül a bizonytalan mentalizációval és az érzelmi elárasztottság skálájával, azaz az egyén csökkent képessége arra, hogy saját szándékait értelmezze, pozitív együtt járást mutat a problémaviselkedés kialakulásával. A mentalizáció és az észlelt társas támogatás dimenzióinak bevonásával három klasztert alakítottunk ki. A kiegyensúlyozott csoportba tartozó egyének szignifikánsan kevesebb problémaviselkedést jeleztek, és magasabb szintű rezilienciáról számoltak be. A magárahagyottak csoportja a reziliencia és a problémaviselkedés területén is a legerősebb sérüléseket jelzi, míg az érzelemvezérelt csoport esetén a problémaviselkedés emelkedett mértéke jellemző.

Következtetések

A mentalizáció kapcsolati beágyazottsága befolyásolja a reziliencia színvonalát és a problémaviselkedés kialakulásának esélyét, ezzel igazolódott Hagelquist modelljének azon része, amely a sikeres mentalizáció egyik feltételének a környezeti-kapcsolati biztonságot jelöli ki.

Background

Mentalization is a key concept in integrating socio-cognitive skills and developing advanced interpersonal skills. In his pedagogical and psychotherapeutic model, Hagelquist (2017) placed successful mentalization in a hierarchical system of building blocks. Our aim is to investigate the reliability of the Reflective Function Questionnaire and to validate the Hagelquist model of mentalization in a healthy adolescent sample. In our study, we examined the relationship of percieved social support and mentalization focusing on the development of resilience or problem behavior.

Methods

444 adolescents (M = 16.3 years, SD = 1.15 years) completed the Hungarian version of the Resilience Scale for Adolescents, the Strenghts and Difficulties Questionnaire, The Mutidimensional Scale of Perceived Social Support and the Reflective Function Questionnaire. Data analisys was performed by cluster analysis involving the dimensions of mentalization and perceived social support.

Results

Perceived problem behavior is weakly or moderately associated with mentalization impairment. The individual's decreased ability to interpret his or her own intentions is positively associated with the development of problem behavior. As a result of the cluster analysis involving the dimensions of mentalization and perceived social support, we formed three clusters. Individuals in „the balanced” group reported significantly less problem behaviors and reported higher levels of resilience. The group „left alone” shows the strongest impairments in both resilience and problem behavior, while the „emotion driven” group has an increased rate of problem behavior.

Conclusions

Relational embeddedness of mentalization influences the level of resilience and the chances of developing problem behavior, thus confirming the part of Hagelquist's model that identifies environmental-relational security as a prerequisite for successful mentalization.

Open access

Az iskolai stressz, az adaptív és maladaptív megküzdés, valamint az iskolai kötődés összefüggései serdülő mintán

The relationships between school stress, adaptive and maladaptive coping and school attachment in an adolescent sample

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Ágnes Juhász
,
Boglárka Ardai
,
Lilla Nagy
,
Noémi Balázs
, and
Réka Szigeti

Háttér és célkitűzések

Kutatásunkban 10 és 14 év közötti serdülők körében vizsgáltuk 473 fős mintán a megküzdő stratégiák ismeretét, az adaptív stratégiák védő szerepét az átélt stresszel szemben, valamint az átélt stressz és depresszió összefüggéseit az iskolával kapcsolatos attitűdjeikkel. Témánk indokoltságát a serdülőkorban átélt nagyobb mértékű stressz, valamint az adaptív megküzdési stratégiáknak a stressz negatív hatásaival szembeni potenciális védő szerepe adja.

Módszer

Kvantitatív és kvalitatív módszereket is használtunk két különböző időpontban. A kamaszoknál felmértük az általuk átélt stresszt, illetve a depressziót, továbbá a szubjektív egészségi panaszaikat és az iskolai kötődésüket. A megküzdő stratégiák ismeretét nyílt végű kérdéssel, majd a válaszok tartalomelemzésével kutattuk. Az összefüggéseket korrelációs és lineáris regressziós elemzéssel vizsgáltuk.

Eredmények

Az iskolai stressz összefüggést mutatott a depresszióval és az észlelt tanári támogatással. Az iskolai kötődést a vizsgált változók közül egyedül a tanári támogatás magyarázta. Az iskolai stressz szignifikáns negatív kapcsolatban volt az iskolai kötődéssel keresztmetszeti és hosszmetszeti elrendezésben is. Mintánkban a leginkább ismert stresszkezelési technikák a fizikai aktivitás, a verbalitás/sírás/kiabálás, a fizikai pihenés/feltöltődés és a digitális világ technikáinak használata voltak, néhány vizsgálati személy az instrukció ellenére maladaptív stratégiákat is említett. A maladaptív stratégiák igénybevétele főként a fizikai aktivitással, a verbalitás/sírás/kiabálás használatával, illetve a digitális világ technikáinak igénybevételével mutatott együtt járást. Az adaptív stresszlevezető technikák mennyisége gyenge pozitív korrelációt mutatott a stresszel.

Következtetések

A tanároktól kapott támogatásnak kiemelten fontos szerepe lehet a serdülők által átélt stressz mértékének csökkentésében, illetve ezen keresztül a depressziójuk megelőzésében.

Background and aims

We investigated a sample of 473 adolescents aged 10–14 their knowledge about coping strategies, the protective role of adaptive coping against perceived stress and the relationship between perceived stress and depression of the adolescents with their attitudes to school. The importance of our topic comes from the fact that adolescents perceive higher stress levels, and from the adaptive coping strategies' potentially protective role against the negative effects of stress.

Method

We applied quantitative and qualitative methods at two different points in time. We measured the adolescents' perceived stress, depression, subjective health complaints and their school attachment. We investigated the knowledge about coping strategies using open-ended questions and content analysis. The relationships between variables were analysed using correlation and linear regression analysis.

Results

School stress was related to depression and the perceived support from teachers. The variance of school attachment was only explained by support from teachers. School stress was in a significant negative relationship with school attachment in both cross-sectional and longitudinal settings. The most known stress management techniques in our sample were: physical activity, verbalization/crying/shouting, physical relaxation, and utilization of the techniques of the digital word. A few participants mentioned maladaptive strategies as well despite the instruction. Utilization of the maladaptive strategies correlated mostly with physical activity, using verbalization/crying/shouting and the utilization of the techniques of the digital word. The amount of adaptive stress management techniques had a weak positive correlation with stress.

Conclusion

Support from teachers might have an outstandingly important role in decreasing the level of perceived stress of adolescents and in preventing their depression.

Open access

Roma – nem roma interetnikus párkapcsolatok és identitás

Roma–non-Roma interethnic relationships and identity

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Cinderella Komolafe
,
Georgina Csordás
, and
Beáta Dávid

Háttér és célkitűzések

A roma – nem roma interetnikus párkapcsolatok, házasságok száma egyre növekszik Magyarországon. Bár az interetnikus párkapcsolatok kapcsolatba hozhatóak a romák társadalmi integrációjával, eddig mégis kevés kutatás fókuszált vizsgálatukra. Kutatásunk fókuszában az etnikai identitás, valamint a roma identitásstratégiák álltak, különböző roma alcsoportok (beás, oláh, romungró) bevonásával. Arra kerestük a választ, hogy ezen konstruktumok milyen kapcsolatban állnak azzal, hogy a válaszadóknak volt-e valaha életében nem roma párja.

Módszer

Kérdőíves, kvantitatív, keresztmetszeti, feltáró kutatásunkban a roma – nem roma interetnikus párkapcsolatokat az etnikai identitás (MEIM skála), roma identitásstratégia (szeparált, integrált, asszimilált) és a roma alcsoporthoz (oláh, beás, romungró) való tartozás szempontjából vizsgáltuk egy 533 fős magyarországi roma mintán.

Eredmények

Vizsgálatunkban míg az etnikai identitás nem mutatott összefüggést azzal, hogy a válaszadóknak volt-e nem roma párja életükben, addig a roma identitásstratégia igen. Akik jobban a többségi csoporthoz tartozónak vallották magukat, nagyobb arányban választottak nem roma párt. Míg, akik büszkén vallották, hogy roma származásúak, inkább választottak roma párt életük során. Az iskolai végzettség a roma identitásstratégiával és a pár származásával is összefüggött.

Következtetések

Az, hogy az etnikai identitásban nem mutatkozott meg különbség a párok származása szerint, a roma identitásstratégiában pedig igen, arra utalhat, hogy a párválasztás ez esetben jobban szól a többség és a kisebbség viszonyáról és annak benső reprezentációjáról, mint arról, hogy a kisebbségi csoportba tartozó egyén hogyan gondolkozik és cselekszik etnikai csoportjával kapcsolatban.

Background and aims

The number of Roma–non-Roma interethnic relationships and marriages has been increasing in Hungary. Although these interethnic relationships can be related to the social integration of the Roma people, still little research has been focused on the study of this so far. The focus of our research was ethnic identity and Roma identity strategies, by involving different Roma subgroups (Beas, Oláh, Romungro). We intended to find the answer to how these constructs relate to whether the respondents have ever had a non-Roma partner in their lives.

Methods

In our questionnaire-based, quantitative, cross-sectional, exploratory research with 533 Roma respondents in Hungary, we examined Roma–non-Roma interethnic relations in terms of ethnic identity (MEIM scale), Roma identity strategy (separated, integrated, assimilated) and belonging to a Roma subgroup (Oláh, Beas, Romungro).

Results

In our study, while ethnic identity did not correlate with whether respondents had a non-Roma partner in their lives or not, the Roma identity strategy did. Those who claimed to belong to the majority of society were more likely to choose a non-Roma partner. While those who proudly professed to belong to the Roma community preferred to choose a Roma partner in their life. Level of education showed interrelation with the Roma identity strategy and the ethnicity of the partner.

Conclusions

The fact that there was no difference in ethnic identity according to the origin of the partner, however, the Roma identity strategy is in connection with the partner choice, may indicate that the partner choice in this case is more about the relationship between the majority and the minority and its internal representation, than how an individual of a minority behaves and thinks about his or her ethnic group.

Open access

Abstract

Background

Psilocybin-assisted psychotherapy has demonstrated significant promise as a treatment for depression, anxiety, and existential distress associated with serious medical illness and has generally been employed on an individual basis, which presents challenges for scaling and resource availability. There are also compelling theoretical reasons to suggest that group-based formats-if utilized in a thoughtful fashion-might offer unique or enhanced therapeutic benefits for certain conditions or populations. The HOPE trial is an IRB-approved open-label feasibility and safety pilot study of psilocybin enhanced group therapy in patients with a DSM-5 depressive disorder associated with a cancer diagnosis completed at the Huntsman Cancer Institute (HCI) in Salt Lake City, Utah (HOPE: A Pilot Study of Psilocybin Enhanced Group Psychotherapy in Patients with Cancer). We report here qualitative survey-based data, impressions, and suggestions for group-based psychedelic-assisted therapy interventions based on our observations to inform future studies.

Methods

Patients with a DSM-5 depressive disorder with an underlying cancer diagnosis were recruited from HCI by referral from oncology providers, palliative care, and social work. Following screening and consenting, 4-6 participants per cohort (with three total cohorts) were enrolled in a protocol involving 3 120 min group preparatory sessions, a single high-dose (25 mg) group psilocybin session, and 3 subsequent group integration sessions. Primary clinical outcomes are still in process of data collection and analysis. Qualitative data was gathered from patient written reports and a survey administered at 2 weeks post intervention. Qualitative reports were also gathered from the therapist team at a post-study group process session.

Findings

We report here results from a qualitative survey of participant experiences with group format study design, as well as impressions and guidelines for group format and group psychotherapeutic process to inform other studies pursuing group-based interventions in psychedelic therapy. Suggestions are provided for protocol design, screening processes, space considerations, therapist team structure, group process, music, timeline, as well as potential issues and challenges.

Open access

Abstract

Background and aims

Previous research has proposed that microdosing, i.e., the repeated use of sub-threshold doses of serotonergic hallucinogens, has an impact on mood by increasing emotional awareness. We propose that increased emotional awareness could translate into higher emodiversity, a balanced experience of emotions in which emotions are experienced with more similarity in intensity and duration. We examine the effect of microdosing, the day after, as well as the cumulative effect of microdosing on overall, positive and negative emodiversity.

Methods

We use data collected over a period of 28 days sampled between February to June 2020 from 18 users that already had an active practice of microdosing at the start of the data collection. We assessed emotional states using ESM methods, i.e., signal-contingent sampling with triggers sent 5 times a day. The working dataset has a number of 224 observations days. We used mixed effects models to test our hypotheses.

Results

When taking into account the level of average affect, we found that during microdosing days positive and overall emodiversity were significantly lower. No evidence was found for a mediating role of the level of average affect. Higher cumulative instances of microdosing were not related to any of the emodiversity indexes. Participants experienced more “awe, wonder, or amazement”, “ashamed, humiliated, or disgraced” as well as less “joyful, glad, or happy” emotions during microdosing days.

Conclusion

A microdosing practice may increase the centrality of certain emotions on microdosing days, resulting in a decrease in emotional diversity.

Open access

Abstract

Virtual exchange practices have been developed at universities for several years; however, the academic importance of VE has grown during the COVID-19 pandemic (Garcés & O'Dowd, 2020; Oswal, Palmer & Koris, 2021). As a result of the restrictions concerning physical mobility, VE has become a ‘first aid kit’ (Reiffenrath, de Louw & Haug, 2020) to continue students' international cooperation. However, at present, there is little research about the nature of students' VE practices during the pandemic COVID-19, particularly in relation to the functions of VE. Thus, the purpose of this study is to understand the characteristics of the special VE actions undertaken during the COVID-19 pandemic and to map out the educational functions and their prevalence through focus group interviews involving students who study at five different universities in Europe.

The article introduces the term ‘emergency-mode’ VE programmes that combine activities of traditional VEs with tailor-made solutions to accommodate the challenges posed by the pandemic. The analysis shows new directions of VE in terms of its educational functions, identifying 1) developmental, 2) social, 3) instrumental, 4) emancipatory, 5) self-reflectional, 6) motivational, as well as 7) occupational functions. The article also presents the prevalence of these functions in the specific learning environments created due to the COVID-19 pandemic.

Open access

Abstract

This article reports on integration challenges that were experienced by nine individuals who attended a three-day legal psilocybin truffle retreat in the Netherlands. The study employed a qualitative phenomenological approach, using semi-structured interviews to gain an understanding of participants' (n = 30) psilocybin experiences and their after-effects. While the study did not actively seek to measure integration issues or unexpected side effects, nine out of thirty participants (30%) spontaneously reported a post-experience integration challenge. These challenges included: mood fluctuations, ‘post-ecstatic blues’, disconnection from community, re-experiencing symptoms, spiritual bypass and perceived lack of support. Integration challenges were transient; they occurred immediately after the psilocybin experience (once the main psychedelic effects had worn off) and in the days and weeks following the retreat, and resolved with time. Integration challenges were also correlated with positive after-effects including long-term remission of significant health conditions. The experiences related in this article align with existing literature that describes the ‘spiritual emergency’ phenomenon; that is, the potential challenges that can arise after ecstatic experiences and how these challenges may be integral to the transformative potential of such experiences. We discuss the implications for psychedelic integration and harm reduction practices and for future psychedelic research.

Open access

Abstract

Background and aims

Although large-scale population studies have linked the use of classic psychedelics (lysergic acid diethylamide, psilocybin, or mescaline) to reduced odds of physical health problems, mental health problems, and criminal behavior, the roughly 35 million adults in the United States who have used classic psychedelics are nonetheless stigmatized in the American job market. Various federal organizations in the United States automatically reject applicants on the sole basis of prior psychedelic use, thereby practicing an open form of legal discrimination against these applicants. The present study investigates whether this discrimination can be justified based on associations between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism.

Methods

Using pooled cross-sectional data from the National Survey on Drug Use and Health (2013–2019) on 193,320 employed adults in the United States, this study tests whether lifetime classic psychedelic use predicts the number of workdays employees skipped in the last month (i.e., motivationally-based workplace absenteeism).

Results

After adjusting for sociodemographics, physical health indicators, and other substance use, no significant association between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism is found.

Conclusion

This study builds on classic psychedelic research that is just beginning to take work-specific outcomes into account and offers empirical justification for the elimination of arbitrary drug-based recruitment policies in the workplace.

Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Madeline Brendle
,
Anya Ragnhildstveit
,
Matthew Slayton
,
Leo Smart
,
Sarah Cunningham
,
Mackenzie H. Zimmerman
,
Paul Seli
,
Michael Santo Gaffrey
,
Lynnette Astrid Averill
, and
Reid Robison

Abstract

Background and Aims

Ketamine and esketamine have garnered interest in both psychiatric research and clinical practice for treatment-resistant depression (TRD). In this review, we examined registered trials investigating the therapeutic use of ketamine or esketamine for TRD, with the aim of characterizing emerging trends and knowledge gaps.

Methods

The ClinicalTrials.gov electronic registry and results database was queried from inception to February 5, 2022, adhering to elements of the PRISMA guideline, we evaluated trial eligibility in the qualitative synthesis. Data regarding study design, drug regimens, and measures were subsequently abstracted and descriptively analyzed.

Results

The search returned 86 records, of which 56 trials were included in the final review. The number of trials investigating ketamine and esketamine for TRD increased since 2008, with higher peaks observed in 2015 (n = 9) and 2021 (n = 9). Most trials were Phase 2 (13, 23.2%) or Phase 3 (11, 19.6%), gathering preliminary data on efficacy and/or further data on safety and efficacy with variant dosing and pharmacological approaches. By and large, trials examined ketamine and esketamine as individual versus combination treatments (45% and 25%, respectively). The Montgomery-Asberg Depression Rating Scale (MADRS) was most commonly used to assess clinical outcomes (75%).

Conclusions

There are increasingly large-scale and late-phase trials of esketamine over ketamine for TRD, coupled with efforts to centralize evidence on these medications. Yet several trials do not assess patient characteristics that may affect treatment response, such as age, sex, and race. By understanding these design limitations, scientists and clinicians can avoid research waste and funding bodies can judiciously direct support towards high priority research.

Open access

Abstract

In the autumn semester of the academic year 2019/2020, a portfolio approach was introduced and piloted in one of the ESP courses offered by Budapest Business School's Faculty of Finance and Accountancy. Besides developing ESP skills, the portfolio tasks developed for the purpose of this research and introduced during the research project reported herein were intended to improve students' cooperation skills, which are essential in the job market. At the beginning of the same semester in order to forecast how successful this portfolio approach could be, we intended to obtain insights into our students' initial attitudes towards cooperation with peers and wished to look into the likelihood of participants' positive reception of cooperation-purpose portfolio tasks. To this end, a quantitative questionnaire study was carried out through an online platform amongst 49 Hungarian university students. This paper presents the results of this study. First, the relevant theoretical background is presented, namely, cooperation as a soft skill and its subskills. Then the possibilities and opportunities of improving cooperation skills during ESP classes are discussed: in the scope of our study, relying on the methodological approach offered by of the European Language Portfolio, cooperation skills were developed through cooperation-purpose portfolio tasks. Next, our study describes the quantitative questionnaire study, its administration and the resulting data. Our results show that students have a positive initial attitude towards cooperation with peers and cooperation-purpose portfolio tasks, and it has been found that the portfolio approach used in this research project seems to be a useful strategy for developing participants' cooperation skills.

Open access

Abstract

The major aim of this contribution is to summarize the theoretical underpinnings of the most popular rankings, as they have been identified within the discourse of “world class universities” during the first decade of the 21st century. This period is chosen, because the discourse thereafter did not elicit further key issues to be discussed. Additionally, other dimensions of the critique will be briefly touched upon, notably methodological issues. In this framework, attention will be paid as well to the handling of humanities and social sciences within such rankings. Finally, the question will be raised, where we are now - some years after such a period of heated controversies about the rankings of “world class universities”: Are rankings “here to stay” and thus go on more or less unchanged by the fundamental critique of their specific theoretical underpinnings, often called “ideological underpinnings”? Do we observe changes in the ranking mainstream? Can we expect new accents of higher education policy, which will successfully call for another “map” of the higher education system?

Open access

Abstract

Background and aims

Youth gambling research mainly focuses on the illegal use of age-restricted machines, but coin pusher and crane grab machines are gambling machines that can be used by people of any age in the UK, and are also in use internationally. Previous cross-sectional evidence has associated recollected childhood usage of these machines with adult gambling participation and levels of problem gambling amongst adult gamblers. We attempted to conceptually replicate the findings of one of these studies (Newall et al., 2021), while addressing some limitations of that study.

Methods

A cross-sectional survey of 2,000 UK-based and -born participants aged 19–24 years. The measures were participants' recollected usage of coin pusher and crane grab machines as a child, whether they had gambled in the past 12-months or not, and the PGSI for past 12-month gamblers.

Results

Overall, 5 of 7 tested associations were significant and in the hypothesized direction. Logistic regression models showed that adult gamblers were more likely to recollect using, and used at higher levels of frequency, coin pusher and crane grab machines, than non-gamblers. Then, negative binomial regression analysis showed that adults who recollected using crane grab machines at higher levels of frequency showed more gambling-related problems.

Discussion and Conclusions

These results suggest that childhood usage of coin pusher and crane grab machines may act as an underappreciated risk factor for the development of gambling-related harm across the lifespan. This information may be considered for further youth gambling research and policy.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Simon Marmet
,
Matthias Wicki
,
Marc Dupuis
,
Stéphanie Baggio
,
Magali Dufour
,
Catherine Gatineau
,
Gerhard Gmel
, and
Joseph Studer

Abstract

Background

Video gaming is a popular activity among young people. Time spent with gaming was found to be only moderately associated with gaming disorder. However, patterns of binge gaming (playing more than 5 h consecutively) were rarely considered in research on gaming. This study explores how binge gaming frequency is related with gaming disorder and mental health.

Methods

The sample came from the Cohort study on substance use risk factors (C-SURF) and comprised 5,358 young men aged 28.26 years (SD = 1.27). ANCOVA was conducted to estimate the association between binge gaming frequency (gaming at least 5 h consecutively) and gaming disorder (measured with the Game Addiction Scale) as well as indicators of mental health.

Results

A total of 33.3% of the sample engaged in binge gaming at least once in the previous year, and 6.1% at least weekly. Frequency of binge gaming was associated with gaming disorder score in a linear dose-response relationship (linear trend = 2.30 [2.14, 2.46]) even if adjusted for time spent gaming (linear trend = 1.24 [1.03, 1.45). More frequent binge gaming was associated with lower life satisfaction and sleep quality, and with more major depression and social anxiety disorder symptoms.

Conclusions

Binge gaming patterns, especially daily or almost daily binge gaming, are important to consider with regard to gaming disorder and mental health. Asking about binge gaming may be a promising screening question for gaming related problems. Encouraging regular breaks from gaming may be a valuable prevention strategy to reduce negative outcomes of gaming.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Elodie Hurel
,
Marie Grall-Bronnec
,
Elsa Thiabaud
,
Juliette Leboucher
,
Maxime Leroy
,
Bastien Perrot
, and
Gaëlle Challet-Bouju

Abstract

Background and aims

This research aimed to characterize social information processing abilities in a population of regular nondisordered poker players compared to controls.

Methods

Participants completed the Posner cueing paradigm task including social cues (faces) to assess attention allocation towards social stimuli, including the effect of the presentation time (subliminal vs supraliminal) and of the emotion displayed. The study included two groups of participants: 30 regular nondisordered poker players (those who played at least three times a week in Texas Hold'em poker games for at least three months) and 30 control participants (those who did not gamble or gambled less than once a month, whatever the game).

Results

The group of regular nondisordered poker players displayed an enhancement of the inhibition of return during the Posner cueing task. This means that in valid trials, they took longer to respond to the already processed localization in supraliminal conditions compared to controls. However, our results did not evidence any particular engagement or disengagement attention abilities toward specific types of emotion.

Discussion and Conclusions

These results suggest that regular nondisordered poker players displayed social information processing abilities, which may be due to the importance to efficiently process social information that can serve as tells in live poker. The observed enhancement of the inhibition of return may permit poker players to not process a localization that has already processed to save attentional resources. Further research regarding the establishment of the IOR in other forms of gambling and with non-social cues needs to be performed.

Open access

Abstract

Rationale

As a result of concerns about predominantly online behavioral addictions, an increasing number of systematic reviews and meta-analyses (SRMA) of treatment interventions for internet use disorders (IUD) are being recorded. This review was designed to (a) systematically identify the evidence base of SRMA and to (b) critically appraise the quality of reporting according to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses (PRISMA) guidelines.

Methods

Four databases were searched until August 2022 to systematically identify SRMA. PRISMA indicators were evaluated on a three-level response format to obtain an overall score operationalizing the quality of reporting (score range: 0–84). Additionally, the percentage of adherence to the PRISMA indicators was calculated.

Results

Reporting quality of 23 SRMA, comprising 12 systematic reviews and 11 meta-analyses was evaluated. Quality scores ranged from 25 to 77 (M: 52.91; SD: 17.46). Results of the critical appraisal revealed deviations from the PRISMA indicators, including missing information on (a) registration of a study protocol, (b) statistical synthesis methods (c) evaluation of certainty of evidence, and (d) risk of bias assessment. Eleven (47.83%) of the SRMAs partially adhered, and twelve (52.17%) completely adhered to the PRISMA indicators.

Conclusion

This first critical appraisal on the reporting quality of SRMA on treatment interventions for IUD highlights limitations of the evidence base. Inadequate reporting compromises the practical utility and validity of SRMA and may complicate ongoing efforts of consensus on evidence-based interventions for IUD. Future research should focus on sufficient and transparent reporting of the methodological approach.

Open access

A COVID–19-pandémia, halálszorongás és lelki egészség a terrormenedzsment-elmélet szemszögéből

COVID–19 pandemic, death anxiety and mental health from the perspective of Terror Management Theory

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Author:
Gábor Vona

A 2019 végén Kínából kiinduló, majd az egész világon szétterjedő COVID–19-járvány az emberiség meghatározó történelmi tapasztalata. Az emberek a koronavírussal háromféle formában találkoznak: a saját vagy a környezetükben történő megbetegedések által, a járványról szóló társadalmi diskurzus során és a különféle szigorítások, lezárások következményeként. Mindez pszichés terhet ró az emberekre, amelynek hatására kimutathatóan növekedik a halálszorongás és a mentális zavarok előfordulási gyakorisága. Jelen közlemény arra tesz kísérletet, hogy a pandémia pszichés hatásairól szóló tudományos kutatásokat a terrormenedzsment-elmélet (Terror Management Theory, TMT) szemszögéből mutassa be. A TMT központi gondolata, hogy az ember általános ősélménye a halálszorongás, amely egyfajta alapját képezi a lelki működésünknek, viselkedésünknek, egyúttal pszichés zavarainknak is. A halálszorongással szemben proximális és disztális formában védekezünk, megakadályozva, hogy annak növekedése komoly mentális zavarokat okozzon. Az elmélet rövid ismertetése után a TMT vizsgálati módszereivel készült legújabb kutatások és tanulmányok fényében bemutatásra kerül a koronavírus-járvány halálszorongásra és különféle pszichés zavarokra gyakorolt hatása. A pandémia a halálszorongás elleni mindkét megküzdési formát meggyengíti, amely a TMT égisze alatt végzett kutatások eredményei szerint nem csupán a halálszorongás közvetlen növekedéséért, de a különféle mentális zavarok erősödéséért is felelős. A pandémia és a mentális állapot pozitív irányú elmozdulásával kapcsolatban is születtek vizsgálati eredmények, ezek ismertetése után a tanulmányt egyes TMT-kutatók által megfogalmazott javaslatok zárják.

Open access

A gamerek és e-sportolók személyes jellemzői, motivációi, valamint életminőségük vizsgálata a játszási szokások tükrében

Personal characteristics, motivation and quality of life of athletes and gamers in light of gaming habits

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsófia Tea Kányai
,
Mátyás Osváth
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Manapság a videójátékok számos ember életének fontos részét képezik. 2020-as hazai adatok szerint a videójátékosok száma legalább 3,8 millió fő, a jellemző játékidő hétköznapokon 2–3 óra. A játékosok (angolul „gamers” vagy magyarosan gamerek) egy része profi módon, szervezett versenyeken játszik, napjában több órát fordítva játékra és képességei fejlesztésére; őket e-sportolóknak nevezik. A videójátékokkal való rend-szeres időtöltés – mint minden szokás – befolyással van a játékosok lelki működésére. Cél: kvalitatív módszertannal, valós időben, strukturált online interjúkkal feltárni a videójátékkal rendszeresen játszók pszichés jellemzőit. Módszerek: A 18 éven felüli interjúalanyok hólabda módszerrel kerültek azonosításra (n = 22; 77% férfi, átlagéletkor: 24,9 [SD = 3,8] év). Eszközök: az alanyok 5 témakörbe tartozó kérdésekre válaszoltak: 1. demográfiai adatok, 2. általános játszási szokások, 3. a játék (gaming) jelentősége az alany számára, 4. a játékra való motivációk, 5. a játékos társas kapcsolatai. A hangrögzített interjúk átgépelésével kapott szövegeket tartalomelemzésnek vetettük alá. Eredmények: Összesen 22 fővel készült interjú, amelyek teljes időtartama 598 perc (átgépelés után 51 193 szó) volt. Az interjúalanyok többségükben húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik átlagosan 10,7 éves (SD = 5,5 év) korban kezdtek el játszani. A válaszadók átlagosan napi 5,2 órát (SD = 2,3 óra) töltenek játékkal; nagy részük (91%) gamernek vallja magát, de többségük az ellenőrző kérdések eredményei alapján e-sportolónak tartható. A tevékenység kialakulását vizsgálva 64% vallotta, hogy társas kapcsolatai hatására, illetve 41% az unaloműzés miatt kezdett játszani, és ezek, valamint a fejlődés lehetősége ösztönözte a tevékenység folytatására. A motivációk közül kiemelt jelentőségű a győzelem és a vereség, valamint a fejlődés igénye. A válaszadók 32%-a problémásnak („toxikusnak”) vélte saját játékát, habár ezt a viselkedést másnál elítélte. Az alanyok barátainak java része a gamerek szubkultúrájából kerül ki; a játéktevékenységet nem végző környezetük pedig többségében negatívan vélekedik a játékos hobbijáról vagy általában a videójátékokról. Következtetések: A káros következményekkel járó videójátszás legfontosabb megelőzési lehetősége a társas készségek fejlesztése, a valóságos társas kapcsolatok minél korábban kezdődő építése és erősítése.

Open access

Látássérült nők anyaságélményei Magyarországon: a narratív identitás tematikus elemzése

Maternal experiences of visually impaired women in Hungary: A thematic analysis of narrative identity

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Csilla Hankó
,
Katalin Lénárd
,
Boglárka Bíró
, and
Melinda Pohárnok

Elméleti háttér: Az anyaság témakörét a fogyatékossággal kapcsolatban az eddigi kutatások két perspektívából közelítik meg. Az egyik egy szubjektív, az egyéni kiteljesedés szempontjából való megközelítés, a másik egy társadalmi nézeteket előnyben részesítő nézőpont, amely az emberi jogok oldaláról vizsgálja meg a gyermekvállalás témáját az érintettek körében. Célkitűzés: A tanulmány látássérült és látó nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatait mutatja be azzal a céllal, hogy az egyéni identitás jellemzőit tárjuk fel az anyaságról alkotott egyéni reprezentációk szintjén látássérült anyák körében, fókuszálva a társadalmi hatások egyéni reprezentációkban való leképeződésére. Kutatásunkban két elméleti perspektívát – a narratív pszichológiát és a fogyatékosságtudományt – ötvözve vizsgáljuk az anyaság szubjektív értelmezését látássérült és látó nők körében. Módszerek: Kutatásunkban 20 látássérült és 21 látó anya vett részt. Az anyaság narratív pszichológiai megközelítésével félig strukturált interjúkat készítettünk személyesen, illetve telefonos úton. Az átírt interjúszövegeket tematikus elemzésnek vetettük alá, amelynek célja a látássérült és a látó anyák elbeszélésének összehasonlítása volt a tematikus kompozícióhoz. Az elemzés során a főtémákon belül altémákat határoztunk meg. Eredmények: Az anyaságértelmezéseket kilenc tematikus kategóriába, főtémába soroltuk, úgymint: (1) Érzelmek, (2) Folyamatosság, (3) Identitás, személyiség, szelfformálás, (4) Kapcsolat, kapcsolódás, (5) Nehézségek, (6) Partner, (7) Szerepek, (8) Fontos szülői elvek, (9) Hivatás, karrier. Kutatásunk az azonos és eltérő, vélhetően látássérültségre specifikus anyasággal kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat kívánja bemutatni a látássérült és látó anyák körében. Míg néhány főtéma mentén azonosságok mutatkoztak meg a két csoportban, addig más témák mentén eltérések azonosíthatók az értelmezésben. Például mind a látássérült, mind a látó anyák körében megmutatkozott az anyaság egy új életcéllal való azonosítása. Eltérő volt azonban a szülői szereppel járó nehézségek értelmezése. A látássérült anyák körében nagyobb számban mutatkoztak meg a mindennapi élet során felmerülő nehézségek, kihívások, míg a látó anyák körében inkább a gyermek jövőjével kapcsolatban fogalmazódtak meg félelmek, kihívások. Következtetések: Tanulmányunkban látó és látássérült anyák anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a sérültséggel élő anyák szociális inklúziójának fontosságára és kihívásaira.

Open access

A Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (SHALOM) magyar nyelvű adaptációja és pszichometriai elemzése

Adaptation and psychometric analysis of the Hungarian version of the Spiritual Health and Life-Orientation Measure (SHALOM)

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Gusztáv József Tornóczky
,
Miklós Bánhidi
,
István Karsai
,
Henriett Nagy
, and
Sándor Rózsa

Elméleti háttér: A nemzetközi szakirodalomban több, a spiritualitás mérését célzó mérőeszköz is fellelhető. Ezek közül az egyik legszélesebb körben alkalmazott és megbízható önjellemző kérdőív a Spirituális Egészségés Életorientáció Kérdőív (Spiritual Health and Life-Orientation Measure, SHALOM). A kérdőív a spirituális jóllétet holisztikusan ragadja meg, ezért mind a vallásos, mind pedig a nem vallásos személyek körében egyaránt jól alkalmazható. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja a SHALOM magyar nyelvre történő adaptálása és részletes pszichometriai vizsgálata, beleértve a faktorszerkezet, a megbízhatóság és az érvényesség tesztelését. Módszerek: A validáláshoz használt kérdőívcsomagot (SHALOM, WHO Jóllét Kérdőív, Élettel való Elégedettség Skála) összesen 437 egyetemi hallgató töltötte ki (férfi: 24,2%, nő: 75,8%, átlagéletkor = 21,6 év; SD = 1,8 év). Eredmények: A SHALOM kérdőív tételein végzett feltáró és megerősítő faktorelemzések a bifaktoros (4 elsődleges és 1 általános faktor) szerkezetet erősítették meg, alátámasztva a mérőeszköz elméleti faktorstruktúráját. Az elsődleges faktorok a következők: Személyes, Társas, Környezeti és Transzcendens skálák, mindkét értékelési aspektus esetében (fontosság és megvalósultság). Akadt azonban 6 tétel, amely nem illeszkedett tökéletesen a négy elsődleges faktorhoz: a fontosság értékelés esetében 4, a megvalósultság nézőpontjából pedig 2 tétel. A fontosság értékelés során a kérdőív dimenziói a teljes variancia 66,6%-át, a megvalósultság esetében pedig a 64,9%-át magyarázzák. A faktorszerkezetek mindkét értékelési aspektus esetében elfogadható illeszkedési mutatókat adtak (CFIfontosság = 0,99 és CFImegvalósultság = 0,97; valamint RMSEAfontosság = 0,057 és RMSEAmegvalósultság = 0,068). A Cronbach-α értéke 0,69–0,97 között változik, ami összességében elfogadható belső konzisztenciát jelez, a kérdőív időbeli stabilitása is megfelelő. Az érvényességi vizsgálatunk szerint a SHALOM két értékelésének skálái szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatban vannak a WHO Jóllét Kérdőívvel és az Élettel való Elégedettség Skálával (kivételt képez a fontosság értékelésének Személyes skálája), a korrelációk értékei gyenge és közepes mértékek között változnak. Következtetések: Az eredményeink alátámasztják a SHALOM kérdőív magyar változatának bifaktoros struktúráját, igazolják a skálák belső konzisztenciáját, valamint támogatják a mérőeszköz hazai változatának érvényességét. A konstruktum validitás tesztelésének területén azonban a jövőben további vizsgálatok indokoltak.

Open access
Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Bastien Perrot
,
Jean-Benoit Hardouin
,
Elsa Thiabaud
,
Anaïs Saillard
,
Marie Grall-Bronnec
, and
Gaëlle Challet-Bouju
Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Andre Atoian
,
Harry Bowles
,
Sarah Gerhke
,
Suzy Atoian
,
Nigel Bowles
, and
Duraiyah Thangathurai

Abstract

Background and aims

The COVID-19 pandemic exacerbated pre-existing high-levels of physician stress and burnout1. In order to help treat frontline colleagues who were diagnosed with acute stress disorder, we chose a non-psychedelic, ketamine micro-dose treatment strategy for symptom management.

Methods

We provided care virtually, and all patients were prescribed sublingual ketamine once daily. Each patient was evaluated using the NIH-PROMIS CAT assessments for stress, depression, anxiety, and PTSD via a remote, HIPAA compliant patient self-reporting platform. Progress was tracked and assessed against a baseline value obtained prior to the start of treatment. Patient progress was evaluated at a 4–6-week interval. Patients did not report any significant side effects to the treatment regimen.

Results

100% (25/25) of patients experienced improved anxiety, 92% (23/25) experienced improved stress, 96% (24/25) experienced improved PTSD, and 91% (20/22) experienced improved depression.

Conclusions

While we cannot draw definitive conclusions from the association demonstrated by this data, we believe these results demonstrate that further research into the efficacy of daily, short-term ketamine micro-doses for treatment of acute stress disorder is warranted.

Open access

A Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ) magyar nyelvű adaptációja

Hungarian adaptation of the Resilience Scale for Adolescents

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Kitti Kóródi
,
Erzsébet Szél
, and
Éva Szabó

Háttér és célkitűzések

A tanulmány célja a Hjemdal és munkatársai (2006) által kidolgozott Serdülő Reziliencia Kérdőív hazai adaptációja, amely alkalmas serdülők és fiatal felnőttek személyes és környezeti erőforrásainak mérésére.

Módszer

Magyar középiskolásokból és egyetemistákból (M = 18,85 év, SD = 2,39) álló mintán (Nközépiskolás = 490; Negyetemista = 593) ellenőriztük a kérdőív szerkezetét, belső megbízhatóságát, konstruktív validitását, illetve a reziliencia kapcsolatát demográfiai és pszichológiai jellegű változókkal.

Eredmények

A feltáró és megerősítő faktorelemzés szerint az ötfaktoros struktúra jellemző a kérdőívre, amelyet a célorientáció, a családi összetartás, a szociális kompetencia, a társas támogatottság és a magabiztosság alskálák alkotnak. A reziliencia kérdőíven a nemek között a társas támogatás és a magabiztosság alskálán találtunk különbséget, az életkor tekintetében pedig szintén a társas támogatás alskálán különböztek a 15–18 évesek és a 18–24 évesek pontszámai. Az észlelt társas támogatás pozitív irányú összefüggést mutatott a rezilienciával, a problémaviselkedés megjelenése azonban negatív irányút, ami alátámasztotta a Serdülő Reziliencia Kérdőív konstruktív validitását.

Következtetések

Az eredmények alapján kialakított 28 tételes kérdőív alkalmasnak bizonyult a serdülők és fiatal felnőtt rezilienciájának felmérésére, illetve azon belül a környezeti és személyes erőforrások elkülönítésére. A Cronbach-alfa-mutatók alapján minden alskála és a teljes skála belső megbízhatósága megfelelő mértékű. A kérdőív emiatt alkalmas lehet további feltáró kutatásokban való alkalmazásra.

Open access

Abstract

Sex differences in jealousy are a well-established research finding that suggests men (relative to women) will find the sexual components of an infidelity more distressing, whereas women (relative to men) will find the emotional components of an infidelity more distressing. This study uses a relatively novel sample of participants (individuals who engage in consensual non-monogamy) to test both cultural and evolutionary influences on jealousy. In our study using hypothetical scenarios, we found that men (relative to women) were more upset about the sexual components of the infidelity and that women (relative to men) were more upset about the emotional components of the infidelity. This occurred in both samples to the same magnitude suggesting that the differences between the men and women may be driven by evolutionary influences. Additionally, we found a main effect of relationship type such that participants who engaged in consensual non-monogamy had lower levels of jealousy overall. As such, this study provides relatively unique evidence for the ultimate origins of sex differences in jealousy.

Open access

Abstract

Background and Aims

The hallucinogenic drug psilocybin is being widely tested in humans for the treatment of psychiatric disorders. Psilocybin and other psychedelics are proposed to work through serotonin 2a (5-HT2a) receptors, which are tightly linked to immune function. The purpose of the present study was to assess the effects of a single dose of psilocybin on a panel of cytokines, chemokines, and peptides in the short term (24 h) and long term (seven days) in female rats.

Methods

Female rats were given a dose of psilocybin (20 mg kg−1, i.p.} or a dose of synthetic interstitial fluid. At 24 h, the control group and one group of rats were anesthetized, and blood was withdrawn by intracardiac puncture. In a third group of rats, blood was withdrawn after seven days. Serum was analyzed by a separate lab (Eve Laboratories, Calgary, Canada) for 27 immunomodulators.

Results

Serum levels of IL-1β, TNF-α, MCP-1, IP-10, G-CSF, IFN-γ, IL-10, IL-13, and leptin were significantly increased compared to controls after 24 h and were increased further after 7 days. Most of the other assays showed this same pattern of increase, although not statistically significant.

Conclusions

Psilocybin induces the release of multiple immune factors, consistent with a generalized activation of the immune system, which can persist for at least seven days after a single dose. These findings may relate to the mechanism of action. The implications of these findings require additional research to determine how these finding relate to the clinical effects of psilocybin.

Open access

Abstract

Artistic behavior as aesthetically enhancing activities is conceptualized as a functionally autonomous activity within the evolved human behavioral repertoire. Accordingly, it should be intrinsically motivated, and it might also be expected to be temporally stable and domain specific. Preferential freely-pursued activities reflect intrinsic motivation and offer a valuable measure of artistic motivation. We used a large decades-long real-life public Brazilian data set from university applications to test these ideas. We analysed data on extra-class activities from 674.699 late-adolescents applying for university courses between 1987 and 2004, mostly between 17 and 19 years of age; approximately half men and half women. We found that 27% of individuals reported that Artistic/cultural activities were the leisure-time activity they participated in most frequently, and 32% reported they spent the longest period of free-time doing Artistic-activities (theater/cinema, music, dance, art-craft/plastic arts). Interestingly, from this whole sample, only less than 3% actually applied for artistic careers, which suggests that the prevalence of prioritizing artistic activities is higher than commonly assumed and includes not only professional artists, but also many hobbyists, amateurs and dedicated fans. Further, artistic careers applicants prioritize art almost three times more than the total of applicants, suggesting its specificity. After controlling for inconsistency of answer options during the period, prioritizing both Artistic/cultural and Artistic-activities remained temporally stable, as predicted. Despite limitations, overall results supported the hypotheses that artistic behavior is more intrinsically motivated, domain specific, and temporally stable. This plausibly demonstrates that artistic propensity has at least partly an evolved nature.

Open access

Abstract

Aim

This study examines narratives describing complex psychedelic experiences after smoking N,N-dimethyltryptamine.

Methods

The narrative accounts examined here were gathered from a variety of online sites and analyzed in order to discover themes, categories and patterns in the phenomenon of the resulting psychedelic experiences.

Results

Subjects reported seeing complex and unusual visual and synesthetic phenomena, leaving this world and entering into extraordinary places, encounters with a variety of strange entities, interactions with unusual objects and a wide variety of powerful feelings. The general categories of Places, Objects, Entities and Feelings were found in the phenomena experienced by people who smoked N,N-Dimethyltryptamine. These provided a framework within which more detailed subcategories were found and the range of most frequent to least frequent experiences were identified.

Discussion

While DMT experiences are commonly described by people smoking N,N-dimethyltryptamine as indescribable, unique to everyone and taking place in a single domain called Hyperspace or the Hyperdimension, this research found distinct subcategories of frequently visited Places as well as frequently encountered Entities, Objects and Feelings. From these a more comprehensive understanding can be developed of the unusual and profound experiences resulting from inhalation of N,N,-Dimethyltryptamine.

Open access

Abstract

Background and aims

Theories posit that the combination of external (e.g. cue exposure) and internal (e.g. attention biases) factors contributes to the development of game craving. Nevertheless, whether different components of attentional biases (namely, engagement bias and disengagement bias) play separate roles on game craving has not been fully elucidated. We aimed to examine the associations between two facets of attentional biases and game craving dynamics under a daily life setting.

Methods

Participants (110 regular internet game players) accomplished the modified attentional assessment task in the laboratory, after which they entered a 10-day ecological momentary assessment (EMA) to collect data on their momentary game craving and occurrence of game-related events at five different time points per day.

Results

We found that occurrence of game-related events was significantly associated with increased game craving. Moreover, attentional disengagement bias, instead of engagement bias, bore on the occasional level variations of game craving as moderating variables. Specifically, attentional disengagement bias, not engagement bias, was associated with a greater increase in game craving immediately after encountering a game-related event; however, neither attentional engagement bias nor disengagement bias was associated with the craving maintenance after a relatively long period.

Discussion and conclusions

The present study highlights the specific attentional processes involved in game craving dynamics, which could be crucial for designing interventions for attentional bias modification (ABM) in Internet Gaming Disorder (IGD) populations.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Po-Ching Huang
,
Jung-Sheng Chen
,
Marc N. Potenza
,
Mark D. Griffiths
,
Amir H. Pakpour
,
Ji-Kang Chen
,
Yi-Ching Lin
,
Ching-Hsia Hung
,
Kerry S. O'Brien
, and
Chung-Ying Lin

Abstract

Background and aims

Internet use has become an important part of daily living. However, for a minority it may become problematic. Moreover, problematic use of the Internet/smartphone (PUIS) has been associated with low physical activity. The present study investigated the temporal associations between three types of PUIS (i.e., problematic smartphone use [PSPU], problematic social media use [PSMU] and problematic gaming [PG]) and physical activity among Taiwanese university students.

Methods

A six-month longitudinal survey study comprising three time points for assessments was conducted. From the original 974 participants, a total of 452 completed all three waves of an online survey comprising the International Physical Activity Questionnaire Short Form (IPAQ-SF) assessing physical activity level, Smartphone Application-Based Addiction Scale (SABAS) assessing PSPU, Bergen Social Media Addiction Scale (BSMAS) assessing PSMU, and Internet Gaming Disorder Short Form (IGDS9-SF) assessing PG.

Results

The linear mixed effects model found positive temporal associations of PSMU and PG with physical activity level (PSMU: B = 85.88, SE = 26.24; P = 0.001; PG: B = 36.81, SE = 15.17; P = 0.02). PSPU was not associated with physical activity level (B = 40.54, SE = 22.99; P = 0.08). Additionally, the prevalence rates were 44.4% for at-risk/PSPU, 24.6% for at-risk/PSMU, and 12.3% for at-risk/PG.

Discussion and Conclusions

PSMU and PG unexpectedly demonstrated correlations with higher physical activity level. The nature of these relationships warrants additional investigation into the underlying mechanisms in order to promote healthy lifestyles among university students.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Fangwen Yu
,
Jialin Li
,
Lei Xu
,
Xiaoxiao Zheng
,
Meina Fu
,
Keshuang Li
,
Shuxia Yao
,
Keith M. Kendrick
,
Christian Montag
, and
Benjamin Becker

Abstract

Background

Accumulating evidence suggests brain structural and functional alterations in Internet Use Disorder (IUD). However, conclusions are strongly limited due to the retrospective case-control design of the studies, small samples, and the focus on general rather than symptom-specific approaches.

Methods

We here employed a dimensional multi-methodical MRI-neuroimaging design in a final sample of n = 203 subjects to examine associations between levels of IUD and its symptom-dimensions (loss of control/time management, craving/social problems) with brain structure, resting state and task-based (pain empathy, affective go/no-go) brain function.

Results

Although the present sample covered the entire range of IUD, including normal, problematic as well as pathological levels, general IUD symptom load was not associated with brain structural or functional alterations. However, the symptom-dimensions exhibited opposing associations with the intrinsic and structural organization of the brain, such that loss of control/time management exhibited negative associations with intrinsic striatal networks and hippocampal volume, while craving/social problems exhibited a positive association with intrinsic striatal networks and caudate volume.

Conclusions

Our findings provided the first evidence for IUD symptom-domain specific associations with progressive alterations in the intrinsic structural and functional organization of the brain, particularly of striatal systems involved in reward, habitual and cognitive control processes.

Open access

Abstract

Aim

This study evaluated the consistency between the International Classification of Diseases, 11th Edition (ICD-11) for gaming disorder (ICD-11-GD) and Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition (DSM-5) criteria for internet gaming disorder (DSM-5-IGD). Moreover, the functional impairment of participants and their insight of their GD were evaluated.

Methods

We recruited 60 participants with GD, 45 participants who engaged in hazardous gaming (HG), and 120 controls based on a diagnostic interview. Their operationalization of functional impairment and stage of change were evaluated by interviews and questionnaires, including the Brief Gaming Negative Consequence Scale (BGNCS).

Results

We observed satisfactory consistency (kappa value = 0.80) with a diagnostic accuracy of 91.5% between the ICD-11-GD and DSM-5-IGD criteria. Furthermore, 16 participants with IGD in DSM-5 were determined to have HG based on the ICD-11 criteria. Participants of GD group experienced impaired functioning in their health (96.7%), career (73.3%), social life (61.6%), academic performance (36.7%), and job performance (35%). Moreover, a proportion of them were in the pre-contemplation (25.0%), contemplation (61.7%), preparation (10%), and action stages (3.3%).

Conclusion

There is a good consistency between ICD-11-GD and DSM-5-IGD criteria. The ICD-11 criteria have a high threshold for diagnosing GD. HG criteria could compensate for this high threshold and identify individuals with a gaming-related functional impairment who require help. Most of the participants with GD were in the early stage of change. Interventions to promote their insight are essential. The BGNCS can be used to examine the negative consequences of gaming and aid mental health professionals in assessing functional impairment.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Eduardo Valenciano-Mendoza
,
Fernando Fernández-Aranda
,
Roser Granero
,
Cristina Vintró-Alcaraz
,
Bernat Mora-Maltas
,
Susana Valero-Solís
,
Isabel Sánchez
,
Jessica Jimenez-de Toro
,
Mónica Gómez-Peña
,
Laura Moragas
, and
Susana Jiménez-Murcia

Abstract

Background and aims

Mental disorders with high levels of impulsivity such as bulimic spectrum eating disorders (BSED) and gambling disorder (GD) are associated with high risk of suicidal behavior. The aim of the present study was to identify the common and differential vulnerability factors behind suicide attempts in a sample of patients with BSED compared to patients with GD.

Methods

A total of 6,077 adults who sought treatment and met criteria either for BSED (n = 2,391) or GD (n = 3,686) were assessed at a specialized hospital unit. Personality traits, psychopathological symptomatology, lifetime history of suicide attempts and socio-demographic variables were evaluated.

Results

The prevalence of suicide attempts was higher for BSED patients (26.2%) compared to GD patients (7.1%) being anorexia nervosa (Binge/Purge type) and bulimia nervosa the most affected subtypes. In the predictive model, the transdiagnostic vulnerability factors with the highest contribution to the risk of suicidal behavior both in BSED and GD were unemployment, early age of onset of the disorder, worse psychopathological state, and self-transcendence personality trait. However, specific risk factors for suicidal acts were identified in each disorder: longer duration of the disorder, lower education levels and reward dependence were exclusively associated with BSED while female gender, older age, and higher harm avoidance were associated with GD.

Discussion

Patients with GD and BSED share certain vulnerability factors although certain factors are exclusive to each disorder.

Conclusions

Interventions need to pay special attention to both common and specific vulnerability factors to mitigate the risk of suicidal acts in these disorders.

Open access

Abstract

Background and aims

Nonsuicidal self-injury (NSSI) is highly prevalent in adolescents and is associated with various mental health problems. Repetitive NSSI (R-NSSI), as an extreme manifestation of NSSI, is a growing concern and has been proposed as a behavioral addiction. However, little is known about the potential addictive mechanisms of NSSI. This study aimed to examine the mediating effect of emotion dysregulation and the moderating effect of impulsivity using the Interaction of Person-Affect-Cognition-Execution (I-PACE) model in adolescents who repeatedly engage in NSSI.

Methods

A total of 3,915 adolescents (mean age = 13.21 years, SD = 0.87, 57.6% male) were recruited from three middle schools. Relevant questionnaires were used to evaluate childhood maltreatment, emotion dysregulation, impulsivity, and NSSI. Mediation and moderated mediation analyses were conducted separately for adolescents with occasional NSSI (O–NSSI) and R-NSSI to assess the relationship between childhood maltreatment, emotion dysregulation, impulsivity, and NSSI frequency.

Results

Our study found that childhood maltreatment was directly related to NSSI and indirectly related to NSSI through emotion dysregulation in both the R-NSSI and O–NSSI groups. Furthermore, impulsivity played a moderating role in the relationship between emotion dysregulation and NSSI in the R-NSSI group but not in the O–NSSI group.

Discussion and conclusions

The findings suggest that a high level of impulsivity and a high level of emotion dysregulation may be important risk addictive factors of NSSI through childhood maltreatment. Strengthening the emotion regulation skills and inhibitory control of adolescents with NSSI would be helpful to reduce their self-injury behaviors and maintain their mental health. This finding also supports the validity of the I-PACE model for evaluating R-NSSI.

Open access

Abstract

A renaissance is underway as research studies are substantiating psychotherapeutic and physiological benefits of psychedelic medicines, along with advancements towards legalization, expansion of professional training programs and a renewed cultural recognition of the healing qualities of the medicines. Pending legislation, a cadre of trained psychotherapists are poised to apply their expertise for those who might benefit however, they are currently largely blocked from doing so. There are also ranks of competent psychedelically informed psychotherapists who might provide support to clients engaging with the medicines but are lacking guidelines to do so.

‘Psychedelic-Supportive Psychotherapy’ is a proposed model which might be immediately implemented by qualified practitioners for working with clients adjacent to but not during a medicine experience without compromising ethical or legal risk. This model aimed at psychotherapists who are increasingly challenged to help clients already engaging with or considering psychedelics, draws from the current field of knowledge to respond to a moral imperative for practitioners to act in the service of client's best interests and expand access for diverse communities. It balances psychedelic harm reduction perspectives with support for the emotional, psychological, and spiritual gains to be had when clients use psychedelics outside of therapy and can process the experience within their therapy. The model of psychedelic-supportive psychotherapy,’ is transtheoretical, its core premise being centrality of the therapeutic relationship as a change agent even as the therapist is not physically present in the client's medicine journey. Here a foundational structure is presented along with criteria, parameters, and recommendations for practitioners in its application.

Open access

A 19. század végén az úgynevezett szellemtudományok ígérték a történelmi szereplők, fejlemények és időszakok pszichológiai leírását és megértését, ezek értékirányultsága alapján. Az elmúlt évszázad során a szociálpszichológia mint az empirikus humántudományok egyik ága fokozatosan átvette ezt a szerepet. McGuire periodizációjával egyetértően a szerző – az ELTE díszdoktorává avatása alkalmával – a szociálpszichológia fejlődésének öt fázisát jellemezte, mígnem elérte a hierarchikus társadalmi rendszerekkel kapcsolatos attitűdök és érzelmi kontextusok tematikus dominanciáját a jelenben. Amerika történetének társadalmi-politikai kihívásai mély nyomot hagytak ezen szakmai tudományos fejlődésen, és a kelet-közép-európai kutatások megtalálhatják és meg kell találniuk a saját kérdésfeltevéseiket és megközelítéseiket, hogy a továbbiakban kiegyensúlyozott együttműködés alakuljon ki a szociálpszichológia széles tudományterületén.

Restricted access

Abstract

Background

The addiction model of compulsive sexual behavior disorder (CSBD) and problematic pornography use (PPU) predicts the presence of withdrawal symptoms and increased tolerance for sexual stimuli in the disorder phenotype. However, clear empirical evidence supporting this claim has largely been lacking.

Methods

In the preregistered, nationally representative survey (n = 1,541, 51.2% women, age: M = 42.99, SD = 14.38), we investigated the role of self-reported withdrawal symptoms and tolerance with respect to CSBD and PPU severity.

Results

Both withdrawal and tolerance were significantly associated with the severities of CSBD (β = 0.34; P < 0.001 and β = 0.38; P < 0.001, respectively) and PPU (β = 0.24; P < 0.001 and β = 0.27; P < 0.001, respectively). Of the 21 withdrawal symptom types investigated, the most often reported symptoms were frequent sexual thoughts that were difficult to stop (for participants with CSBD: 65.2% and with PPU: 43.3%), increased overall arousal (37.9%; 29.2%), difficult to control level of sexual desire (57.6%; 31.0%), irritability (37.9%; 25.4%), frequent mood changes (33.3%; 22.6%), and sleep problems (36.4%; 24.5%).

Conclusions

Changes related to mood and general arousal noted in the current study were similar to the cluster of symptoms in a withdrawal syndrome proposed for gambling disorder and internet gaming disorder in DSM-5. The study provides preliminary evidence on an understudied topic, and present findings can have significant implications for understanding the etiology and classification of CSBD and PPU. Simultaneously, drawing conclusions about clinical importance, diagnostic utility and detailed characteristics of withdrawal symptoms and tolerance as a part of CSBD and PPU, as well as other behavioral addictions, requires further research efforts.

Open access

Abstract

Backgrounds and aims

Given problematic Internet usage's (PIU) negative impact on individual health, this study evaluates how adverse childhood experiences (ACEs) affect young adults' PIU and the possible underlying mechanism of the “feeling of loneliness” (FOL) trajectory.

Methods

Analyzing a retrospective cohort sample from the Taiwan Youth Project, 2,393 adolescents were interviewed from the average ages of 14–28. We constructed ACE in 2000 using six categories (e.g., abuse and low family socioeconomic status) and 5-item PIU in 2017 from Chen's Internet Addiction Scale. FOL trajectories measured eight times, at average ages 14, 16, 17, 18, 20, 22, 25, 28 years-old.

Results

Overall, 12.65% of the participants did not have ACEs, and 12.78% exhibited PIU. FOL trajectory analyses yielded three groups: “constant low” (reference group: 53.25%); “moderate decline” (36.81%); and “increasing” (9.94%). Regression models showed a dose–response association between ACE and young adults' PIU (adjusted odds ratio = 1.12; 95% confidence interval [CI] = 1.02–1.23) and the two risky loneliness groups (moderate decline: relative risk ratio [RRR] = 1.42, 95% CI = 1.32–1.54; increasing: RRR = 1.52, 95% CI = 1.37–1.71). Structural equation modeling further found that ACEs increase young adults' risk of being in the increasing group, and consequently, the risk of PIU.

Discussion and conclusions

We demonstrated that ACE may be associated with 1) adults' PIU, 2) FOL from adolescence to emerging adulthood, and 3) young adults' PIU through its association with FOL trajectories.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Matthew Rockloff
,
Matthew Browne
,
Alex M T Russell
,
Nerilee Hing
,
Tess Armstrong
, and
Nancy Greer

Abstract

Background and aims

Legacy gambling harms are negative consequences of gambling that extend past periods of low risk, moderate risk and problem gambling. Gambling harm is typically measured within a 12-month timeframe and is often restricted to examining harm amongst active gamblers. The present research aimed to explore whether people experienced gambling harms 12 months or more after the resolution of at-risk or problem gambling, and how long these legacy harms lasted.

Methods

An online survey was conducted in New Zealand with past and current gamblers and concerned significant others (CSOs) of gamblers, N = 1,240 (50.8% female), that asked them about both past and current gambling harms.

Results

A majority of both gamblers and CSOs of gamblers indicated that they still suffered from gambling harm even after most of their behavioural issues with gambling had been resolved, 12+ months ago. Legacy gambling harms reduced over time, with harms diminishing most quickly in the early years, and having an average half-life of 4 years. Harms involving community-relationships, church involvement, and domestic and other violence resolved more quickly than others.

Discussion and conclusions

Legacy harms are common among ex-problem gamblers and should be considered in any full accounting of the impacts of gambling.

Conclusion

Understanding the time course and persistence of legacy harms from gambling can provide gamblers, treatment professionals and public health experts with insights into how to address gambling's long-term consequences.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Cailem Murray Boyle
,
Matthew Browne
,
Matthew J. Rockloff
, and
Hannah B. Thorne

Abstract

Background and aims

The Short Gambling Harm Screen (SGHS) is currently the most frequently applied dedicated measure of gambling-related harm (GRH), though concerns relating to scale validity have been expressed. The current study aimed to address criticisms that several SGHS items do not depict genuine harms that may occur as a result of gambling, causing the scale to overestimate harm. Specifically, we aimed to test convergence between the SGHS and its constituent items with: (1) wellbeing, and (2) psychological distress.

Methods

To test criterion validity of both the scale and the items, retrospective analyses of survey data from 2,704 Australian adults (36% non-gamblers; 64% gamblers) were conducted. Subjective wellbeing and psychological distress scores, captured using the Personal Wellbeing Index (PWI) and the Kessler-6 Psychological Distress Scale (K6), respectively, were used as external (non-gambling) benchmarks. A total of 428 (16%) respondents scored at least 1 on the SGHS.

Results

Monotonic decreases and increases, corresponding to poorer personal wellbeing and higher psychological distress, were found with each additional SGHS score increase. Gamblers endorsing a single SGHS item reported lower wellbeing and higher psychological distress than both non-gamblers and gamblers who scored zero on the SGHS.

Discussion and conclusion

These results show that the SGHS is a valid measure of GRH and contradict suggestions that low scores on the SGHS do not indicate true harm. The SGHS represents a valid and innovative short screening tool to measure GRH in population prevalence studies.

Open access

Abstract

Background and aims

Internet gaming disorder (IGD) is known to cause various psychological and physical complications. Through data collected from an adolescent prospective longitudinal cohort, we examined how IGD is related to lifestyle and physical symptoms, as well as the temporal relationship between them.

Methods

This study was conducted as part of iCURE (Internet user Cohort for Unbiased Recognition of gaming disorder in Early Adolescence) in Korea between 2015 and 2019. Sleep and physical activity time, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents were measured at baseline and followed-up after one year. IGD risk was evaluated using the Internet Game Use – Elicited Symptom Screen (IGUESS). The association between IGD risk and measured variables was analyzed, both at baseline and at follow-up after one year.

Results

At baseline, the IGD risk group had significantly less physical activity time and sleep time and had more dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents than the IGD non-risk group. Additionally, in the IGD risk group at baseline, dry eye symptoms, musculoskeletal pain, and near-miss accidents occurred significantly more after one year of follow-up.

Discussion and conclusion

The results of this study show that IGD is a significant risk factor that increases the probability of physical disease and trauma in adolescents. Therefore, interventions aimed at reducing IGD risk and protecting the physical and mental health of adolescents are imperative.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Satoko Mihara
,
Yoneatsu Osaki
,
Aya Kinjo
,
Takanobu Matsuzaki
,
Hideki Nakayama
,
Takashi Kitayuguchi
,
Takayuki Harada
, and
Susumu Higuchi

Abstract

Background and aims

Although the Ten-Item Internet Gaming Disorder Test (IGDT-10) has been translated into Japanese and widely used, the Japanese version has not previously been validated. We used the clinical diagnosis of IGD as a gold standard for validating the test.

Methods

The Japanese version was validated using 244 gamers drawn from the general young population in Japan. Expert interviews using the Japanese version of the Structured Clinical Interview for Internet Gaming Disorder evaluated diagnoses of Internet gaming disorder (IGD). This resulted in a diagnosis of IGD for eight individuals, categorized as the gold standard group. The screening performance of the two Japanese versions with different scoring conditions was examined: the scoring method proposed by the original study (original version) and a less stringent scoring method where responses of either “often” or “sometimes” were regarded as affirmative (modified version).

Results

The results of the sensitivity and specificity analyses, the Cronbach's alpha and the receiver operating characteristics analysis revealed a higher screening performance for the modified versus the original version. The optimum cutoff for the modified version was 5 or more – the sensitivity, specificity, and Youden's index were 87.5, 85.2, and 72.7%, respectively. The rate of probable IGD using the original and modified versions were 1.8% and 11.3%, respectively.

Discussion and conclusion

A less stringent scoring method for the Japanese version of IGDT-10 showed a higher screening performance than the original scoring method. Future studies comprising different ethnic groups and gaming cultures should further examine the suggested scoring method.

Open access

Az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF) jelensége a szakemberek szemszögéből

Idiopathic environmental intolerance (IEI-EMF) – from the viewpoint of the specialists

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Zsuzsanna Dömötör
,
Ferenc Köteles
, and
Renáta Szemerszky

Kétrészes narratív összefoglalónkban áttekintést nyújtunk az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intoleranciával (IEI-EMF, más néven elektromágneses túlérzékenységgel) kapcsolatos tudományos eredményekről, a kutatások jelenlegi állásáról. Az elektromágneses túlérzékenység olyan állapotot jelent, amely során az érintett személy tüneteket tapasztal az elektromos eszközök közelében vagy azok használatakor, és tüneteit az elektromágneses expozíciónak tulajdonítja. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi álláspontja szerint az IEI-EMF nem diagnosztikus kategória, megállapításához jelenleg sem orvosi teszt, sem valid protokoll nem áll rendelkezésre. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, valamint a munkaképesség elvesztéséhez. Gyakoriak a különböző komorbid mentális zavarok, mint a szorongás, depresszió, szomatizáció. Az elektromágneses túlérzékenység etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a biofizikai megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált fiziológiai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség. Jelen írásunkban a jelenséggel kapcsolatos jellemzőket kutatói és orvosi szemszögből járjuk körül: az etiológiával kapcsolatos elméletek bemutatásán túl kitérünk a vizsgálati, módszertani nehézségekre, a definíciós és diagnosztikus problémákra és a terápiás lehetőségekre.

Open access

Az orvostanhallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők és a beavatkozások lehetséges pontjai hallgatói szemszögből

Understanding students’ perspectives on mental health determinants of medical students and interventions to improve mental health in medical school: a qualitative study

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Barnabás Oláh
,
Bence Márk Rádi
, and
Karolina Kósa

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Open access