Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 50 of 13,431 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Árpád-házi Szent Erzsébet és a leprások

Saint Elizabeth of Hungary and the lepers

Orvosi Hetilap
Author:
József Makovitzky
Restricted access

A cardiovascularis rizikóbecslés és az egészségmagatartás kapcsolata pszichoszociális tényezők tükrében.

A Budakalász Epidemiológiai Vizsgálat utánkövetése

Relationship between cardiovascular risk assessment and health behavior in the light of psychosocial factors.

Follow-up of the Budakalász Epidemiological Study
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Ocsovszky
,
Tamás Martos
,
József Otohal
,
Blanka Berényi
,
Béla Merkely
,
Márta Csabai
, and
Zsolt Bagyura

Bevezetés: A cardiovascularis rizikó csökkentésére irányuló megelőző erőfeszítések ellenére a szív- és érrendszeri halálozás mértéke nő. A rendszerszintű, protokolláris, kibővített cardiovascularis szűrés működtetése lehet egy olyan populációs stratégia, amelynek hosszú távú hatása hozzájárulhat a mortalitás csökkenéséhez. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja, hogy a Budakalász Epidemiológiai Vizsgálat (BEV) utánkövetéseként megvizsgáljuk a résztvevők 2012 és 2019 között történt egészségmagatartás-változását. Módszer: A hatékony utánkövetés érdekében létrehoztunk egy cardiovascularis egészségmagatartás-indexet. A kutatásba olyan, közepes és magas cardiovascularis rizikójú vizsgálati személyeket vontunk be, akik 2012-ben részt vettek a BEV komplex cardiovascularis rizikóbecslésében (n = 502). A 2019-es utánkövetés kérdőívében a BEV-alapvizsgálatban is felvett alapadatok (demográfia, egészséges életmód, rizikóviselkedés, gyógyszeresen kezelt betegségek), továbbá újonnan felvett pszichológiai kérdőívek (Észlelt Stressz, WHO Jóllét, Beck-féle Reménytelenség Skála, az egészség területére adaptált Társas Támogatás, ABCD Risk Questionnaire) szerepeltek. Eredmények: Az elemzésünkben létrehozott cardiovascularis egészségmagatartás-index minden faktora 70% fölötti javulást mutatott 2012 és 2019 között. A résztvevők 37,6%-a tett valamit az egészségéért, bevallásuk szerint 30,3%-nak nagy vagy nagyon nagy hatással volt az életére a 2012-es BEV-vizsgálat a vizsgálatot követő egy évben, illetve 24,7%-nak a jelenlegi életére is. A javuló egészségindexek szignifikáns korrelációs összefüggést mutatnak a pszichés faktorokkal. A pszichés faktorok pozitív irányú összefüggést mutattak a jólléttel (tau_b = 0,344) és negatívat az észlelt stresszel (tau_b = –0,225) és a reménytelenséggel (tau_b = –0,206). Következtetés: Hét évvel a BEV cardiovascularis rizikóbecslését követően a vizsgálatban korábban részt vevőknél jelentős egészségmagatartás-változást tapasztaltunk. A javuló értékek magasabb mentális jólléttel járnak együtt. A BEV életmóddal való kapcsolatából és a szándékolt változtatásból arra következtethetünk, hogy a cardiovascularis rizikó-becslésnek az egészségmagatartás-változás irányában előremozdító befolyása van. Orv Hetil. 2023; 164(4): 119–131.

Open access

Congenitalis aniridia – egy spektrumbetegség magyarországi adatai

Congenital aniridia – Hungarian data of a spectrum disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Náray
,
Mária Csidey
,
Klaudia Kéki-Kovács
,
Orsolya Németh
,
Krisztina Knézy
,
Mária Bausz
,
Andrea Szigeti
,
Anita Csorba
,
Kitti Kormányos
,
Dorottya Szabó
,
Tanja Stachon
,
Marta Corton
,
Kálmán Tory
,
Zoltán Zsolt Nagy
,
Erika Maka
, and
Nóra Szentmáry

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(4): 148–155.

Open access

E-orvosok Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos tapasztalatok és vélemények a hazai orvosok körében

E-physicians in Hungary: Experiences and opinions related to digital health among Hungarian physicians

Orvosi Hetilap
Authors:
Edmond Girasek
,
Julianna Boros
,
Bence Döbrössy
, and
Zsuzsa Győrffy

Bevezetés: Az egészségügy digitalizációja az egyik legaktuálisabb kérdés az egészségügy jelene és jövője szempontjából. A koronavírus-járvány megvilágította az ezen technológiákban rejlő lehetőségeket, és egyben felszínre hozott számtalan, megoldásra váró feladatot és problémát. Célkitűzés: Országos orvosi felmérésünkben arra keressük a választ, hogy milyen az ellátói oldal adaptációja a digitális egészségügyi megoldásokhoz. Módszer: 2021 júliusa és 2022 májusa között online kérdőíves felmérést végeztünk a Magyarországon dolgozó orvosok körében. Kérdéseinkre 1774 fő adott választ, ebből 1576 általános orvos és 198 fogorvos; a tanulmányban az általános orvosok válaszait mutatjuk be. Eredmények: A válaszadó orvosok 78,8%-a több-kevesebb rendszerességgel ajánl weboldalakat, 52,8% ajánlott már applikációkat, 46,0% pedig közösségi médiaforrásokat pácienseinek. A megkérdezett orvosok nagy igényt tapasztalnak a páciensek részéről az e-mailben történő kommunikációra (83,7% jelezte). Az orvosok 86,4%-a ismeri a telemedicinális megoldásokat, és 47,5%-uk a következő 3 évben szeretné intenzíven használni azokat: a válaszadók jelentős része szívesen használna applikációkat (56,2%), szenzorokat, hordozható diagnosztikai eszközöket (49,0%) és a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket (28,3%). Elmondható, hogy a háziorvosok szignifikánsan gyakrabban ajánlanak weboldalt, applikációt, közösségi médiai forrást a többi orvoshoz képest, és ők azok, akik a betegek egészségügyi célú internethasználatát, valamint a telemedicina alkalmazását a leginkább támogatják. Következtetés: Kutatásunk válaszadói alapvetően pozitív érzéseket mutatnak az egészségügy digitalizációja iránt, és óvatos nyitottság jellemzi őket a technológiák implementálását és adaptációját illetően. Orv Hetil. 2023; 164(4): 132–139.

Open access

A variáns bal oldali közös tüdővéna prognosztikus jelentősége transzkatéteres tüdővéna-izolációt követően

Prognostic significance of variant left common pulmonary vein after transcatheter pulmonary vein isolation

Orvosi Hetilap
Authors:
Márton Kiss
,
Dániel Simkovits
,
Zsófia Nagy
,
Zoltán Som
,
Csaba Földesi
, and
Attila Kardos

Bevezetés: A bal oldali közös tüdővénás törzs a tüdővénák leggyakoribb anatómiai variációja, mely befolyásolhatja a tüdővéna-izoláció sikerességét. Célkitűzés: Célunk a beavatkozási adatok és a kimenetel összehasonlítása volt bal oldali közös tüdővénás törzs, illetve normál bal pitvari anatómia esetén, rádiófrekvenciás, illetve krioballonnal végzett katéterablatiót követően. Módszer: A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben 2019. 10. 01. és 2022. 03. 10. között paroxizmális és perzisztens pitvarfibrilláció miatt tüdővéna-izoláción átesett, a beavatkozás előtt cardialis CT-vizsgálattal rendelkező betegek adatait értékeltük retrospektív módon. Bal oldali közös törzsként definiáltunk minden olyan esetet, amelynél a bal oldali felső és alsó tüdővéna legalább 5 mm-rel a bal pitvari beszájadzás előtt összenyílt. Eredmények: A vizsgált populációból (n = 210) 42, bal oldali közös törzzsel (vizsgált csoport) és 60, normál bal pitvari anatómiával rendelkező (kontrollcsoport) beteg adatait elemeztük. A közös törzzsel rendelkező és a kontrollcsoport között a demográfiai adatok és a társbetegségek tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A beavatkozási adatokban (beavatkozási időtartam, sugáridő, bal pitvari tartózkodási idő, sugárdózis) rádiófrekvenciás és krioballonnal végzett ablatio esetén nem volt különbség a két csoport között. Rádiófrekvenciás ablatiót követően a sikerarány az 1 éves utánkövetésnél a közös törzzsel rendelkezők esetében 72,0%, a kontrollcsoportban 76,2% volt (p = 0,659). Krioballonos ablatio esetén a sikerarány 64,7%, illetve 69,2% volt közös törzs, illetve normálanatómia esetén (p = 0,641). Következtetés: A beavatkozási paraméterek és a klinikai kimenetel tekintetében nem volt szignifikáns különbség a bal oldali közös tüdővénás törzzsel és a normál bal pitvari anatómiával rendelkező betegek között. Mind a rádiófrekvenciás, mind a krioballonnal végzett ablatio jól alkalmazható ebben a populációban. Orv Hetil. 2023; 164(4): 140–147.

Open access
Physiology International
Authors:
György Szigeti
,
Gábor Schuth
,
Tamás Kovács
,
Péter Revisnyei
,
Alija Pasic
,
Ádám Szilas
,
Tim Gabbett
, and
Gábor Pavlik

Abstract

Objective

Creatine kinase (CK) is widely used as a monitoring tool to make inferences on fatigue and readiness in elite soccer. Previous studies have examined the relationship between CK and GPS parameters, however these metrics may not accurately describe the players' load during soccer-specific movements. Football Movement Profile (FMP) monitoring is a viable option for such purposes, providing solely inertial sensor-based data and categorizing movements according to intensity (very low, low, medium, high) and movement type (running-linear locomotive, dynamic – change of direction or speed).

Methods

We investigated the relationship between the FMP distribution of youth (U16–U21) national team soccer players and the absolute day-to-day change in CK. We applied Spearman's correlations, principal component analysis and K-means clustering to classify players' CK responses according to their specific FMP.

Results

Moderate to large negative associations were found between very low intensity FMP parameters and CK change (r = −0.43 ± 0.12) while large positive associations were identified between CK change and other FMP metrics (r = 0.62 ± 0.12). Best fitting clustering methods were used to group players depending on their CK sensitivity to FMP values. Principal component analysis explained 83.0% of the variation with a Silhouette score of 0.61 for the 4 clusters.

Conclusions

Our results suggest that soccer players can be clustered based on the relationship between FMP measures and the CK change. These findings can help to plan soccer training or recovery sessions according to the desired load on skeletal muscle, as FMP monitoring might bridge the limitations of GPS telemetry.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Arash Abednezhad
,
Bita Bakhshi
,
Nastaran Asghari Moghadam
,
Nima Faraji
,
Elahe Derakhshan-Nezhad
, and
Hajar Mohammadi Barzelighi

Abstract

Infections caused by multidrug resistant (MDR) Pseudomonas aeruginosa isolates in burn patients restrict therapeutic strategies. The current study aimed to analyze antibiotic resistance genes and multilocus sequence typing (MLST) of P. aeruginosa strains isolated from burn patients in Shahid Motahari hospital in Tehran, Iran.

Altogether 63 P. aeruginosa isolates were characterized in this study. Antibiotic susceptibility testing was performed by disc diffusion method. PCR was performed to determine the frequency of resistance genes. The expression rates of mexB, mexY genes were evaluated by Real-Time PCR. Genotyping of isolates was performed by MLST analysis. All isolates were MDR in this study. The highest resistance was detected against gentamicin, tobramycin, and cefoxitin (100%), while all isolates were susceptible to colistin. Altogether 14 resistance profiles were determined, and profile 1 included more than 50% of the isolates with the highest resistance. In this study bla ampC, bla VIM-2, bla OXA-10, and aac(6′)-Ib resistance genes were detected in all isolates. The expression levels of mexB and mexY genes were upregulated in 66.6 and 88.8% of MDR isolates, respectively. Overexpression of both genes was detected in 55.5% of the isolates.

MLST analysis revealed five sequence types (STs), including ST235, ST664, ST532, ST2637, and ST230, which showed a significant relationship with antibiotic resistance profiles. The present study indicates an increase in antibiotic resistance against different antibiotic families among P. aeruginosa isolates. We describe the circulation of globally distributed STs among hospitalized patients, and we report ST235 as the most common MDR clone in our study.

Restricted access

Colorectalis adenocarcinoma implantációs áttéte végbélsipolyban

Implantation metastasis of colorectal adenocarcinoma in an anal fistula

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Barcsák
,
Anna Szilágyi
,
Róbert Jaskó
,
Mikolt Szigeti
, and
Áron Altorjay

Esetbemutatásunkban a colorectalis adenocarcinoma áttétképzésének egy ritka formáját, tumorsejtek intraluminalis szóródása és implantációja révén kialakuló metasztázisát ismertetjük. 43 éves férfi betegünk anamnézisében periproctalis tályog miatt más intézetben feltárás, majd a tályog helyén kialakult analis sipoly miatt fistulotomia szerepelt. Néhány hónappal később a műtéti területen vérzékeny szövetszaporulat jelent meg, a szövettan adenocarcinomát igazolt. Az elvégzett kolonoszkópia során a colon sigmoideum területén szűkítő szövetszaporulatot találtak. Laparoszkópos rectosigmoidealis reszekciót és per anum tumorexcisiót végeztünk. A részletes szövettani feldolgozás az eltávolított bélszakaszban, illetve a per anum kimetszésben mucinosus adenocarcinomát igazolt. Esetünkben az analis sipoly helyén kialakult szinkrón tumor hátterében implantációs mechanizmus valószínűsíthető. Az ilyen implantációs metasztázis irodalmi ritkaságnak számít, csupán néhány eset közlése történt meg ez idáig a nemzetközi irodalomban. Magyarországról közölt hasonló esetről nincs tudomásunk. Orv Hetil. 2023; 164(3): 110–113.

Open access

A cukorbetegség szövődményeinek összefüggése a depressziós és szorongásos tünetekkel

The association between diabetes complications and symptoms of depression and anxiety

Orvosi Hetilap
Authors:
Csenge Hargittay
,
Krisztián Vörös
,
Ajándék Eőry
,
Bernadett Márkus
,
Georgina Szabó
,
Zoltán Rihmer
,
Xénia Gonda
, and
Péter Torzsa

Bevezetés: A diabetes és a depresszió együttes fennállása esetén a kétirányú kapcsolatból adódóan jelentős a betegségteher. A depresszióval szövődött cukorbetegség esetén nagyobb arányban fordulnak elő komplikációk. Bár a szövődmények életminőséget rontó hatása jól ismert, depressziós tüneteket fokozó hatásuk vitatott. Célkitűzés: Keresztmetszeti vizsgálatunkat háziorvosi praxisokban, 2-es típusú cukorbetegek körében végeztük, és arra kerestünk választ, hogy van-e összefüggés a diabetes szövődményei és a depressziós, illetve szorongásos tünetek fennállása között. Módszer: Felvettük a szociodemográfiai, antropometriai és anamnesztikus adatokat, rögzítettük a laborparamétereket. A depressziós tünetegyüttes becslésére a 21 kérdéses Beck Depresszió Kérdőívet (BDI), a szorongás súlyosságának meghatározására a Hamilton Szorongás Skálát (HAM-A) alkalmaztuk. Az adatrögzítést 2018. szeptember és 2020. február között végeztük. Eredmények: A vizsgálatban 338 beteg vett részt, az átlagéletkor 63,98 ± 11,51 év (± SD) volt, 61,2%-uk volt nő. Szignifikáns összefüggést találtunk a szövődmények jelenléte és a magasabb életkor, a kevesebb fizikai aktivitás, a magasabb testtömegindex, az inzulinterápia, az emelkedett HbA1c-érték, a rosszabb vesefunkciós paraméterek, a súlyosabb depressziós és szorongásos tünetek között. Többváltozós analízissel a BDI- és a HAM-A-pontszám független meghatározójának egyes demográfiai jellemzők mellett (női nem, alacsonyabb végzettség, fővároson kívüli lakóhely) a szövődmények fennállása bizonyult. Következtetés: Vizsgálatunk alapján szövődmények jelenléte esetén gyakoribbak és súlyosabbak a depressziós és a szorongásos tünetek. A hangulatzavaroknak a cukorbetegek körében javasolt szűrése és kezelése különösen szövődmények fennállása esetén indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(3): 79–87.

Open access

Férfi fizikai dolgozók testösszetételének jellemzői: középpontban az életkor

Body compositions characteristic in male manual workers: age as a central factor

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsolt Szakály
,
Zsófia Pápai
,
Zsuzsanna Liszkai
,
József Bognár
, and
Csaba András Dézsi

Bevezetés: A hazai morbiditási és mortalitási statisztikák szerint a megbetegedési struktúrában átrendeződés mutatkozik. Napjainkra azok a betegségek lettek egyre gyakoribbak, amelyek kialakulásában az életmód szerepe jelentős. Ezért az egészségkockázati tényezők detektálása a különböző életkori, nemi és egyéb csoportok mentén kiemelt feladat. Célkitűzés: A kutatás célja férfi fizikai dolgozók egészségi állapottal összefüggő antropometriai változóinak életkori csoportok szerinti bemutatása és a kritikus életkori szakaszok kijelölése. Módszer: Vizsgálatunkba önkéntes alapon férfi fizikai dolgozókat vontunk be (n = 179 fő). A testösszetételt Inbody 720 eszközzel vizsgáltuk. A mért és a számított jellemzők közül a testtömegindexet, a relatív izom- és zsírtömeget, a derék-csípő arányt és a zsigeri zsírt vontuk be. A vizsgált változók korfüggését lineáris regressziós analízissel, a változók közötti kapcsolatot korrelációs együtthatóval jellemeztük. Eredmények: Az antropometriai változók jelentős része nem az egészséges tartományon belül helyezkedik el. A változók mindegyikénél kimutatható a korfüggés, kritikusnak mondható életkort vagy életkori szakaszt azonban nem tudtunk kijelölni. Az alkalmazott antropometriai módszerek kapcsolata szignifikáns. Megbeszélés: A férfi fizikai dolgozók között az életkortól függetlenül nagy számban detektálhatók olyanok, akiknek a testösszetétele egyértelmű egészségi kockázatot jelent. Következtetés: A kockázat csökkentése érdekében komplex munkahelyi egészségfejlesztő programok indítása szükséges. A megvalósítás során minden korosztálynál fontos szempont az aktív és egészségtudatos életmód kialakítása. Orv Hetil. 2023; 164(3): 96–103.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zita Sükösd
,
Péter Fancsovits
,
Zsófia Gács
,
Zoltán Jenővári
, and
Dániel Erdélyi

A gyermek onkohematológiai ellátás fejlődésével, a javuló gyógyulási eredményekkel előtérbe kerültek a betegek hosszú távú életminőségében szerepet játszó tényezők. Bizonyos, az onkohematológiában használt kezelések gonadotoxikus hatásúak, károsíthatják a fertilitást, emiatt nemzetközi szinten a termékenységmegőrző eljárások egyre nagyobb teret hódítanak. Magyarországon ezek az eljárások gyermekek számára jelenleg csak részben érhetők el. Az egyik ilyen fontos termékenységmegőrző eljárás a petefészekszövet-fagyasztás és az ezt követő autotranszplantáció. Közleményünkben bemutatjuk a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikája, valamint Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája közti együttműködés keretében történt petefészekszövet-fagyasztást, mely az első prepubertáskorban alkalmazott hazai eset. A II. Gyermekgyógyászati Klinikán recidív lymphomatoid granulomatosis miatt kezelt, csontvelő-transzplantációra felterjesztett gyermek a kezelése során tervezetten olyan kemoterápiás kondicionáló kezelésben részesül, mely magas kockázattal petefészek-elégtelenséghez, következményes meddőséghez vezethet. Emiatt a család kérését figyelembe véve, a gonadotoxikus kezelést megelőzően, az onkoteam és a szakmai grémium a termékenység megőrzése céljából történő petefészekszövet-fagyasztás (ovarium-krioprezerváció) mellett döntött. A szükséges engedélyek birtokában 2021 decemberében a Gyermekgyógyászati Klinikán a gyermek jobb oldali petefészkét laparoszkópos úton eltávolítottuk, és a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályára szállítottuk, ahol előkészítést követően a szövetmintákat mélyfagyasztottuk hosszú távú tárolás és későbbi autotranszplantáció céljából. Az onkohematológia fejlődésével növekszik az igény a fertilitásmegőrző eljárások iránt. Ezek egy része Magyarországon a felnőtt lakosság számára elérhető, de gyermekkorú betegeknél ilyen beavatkozásokra rutinszerűen még nincs lehetőség. A cikkben bemutatott, egyedi engedélyeztetéssel elvégzett eljárás jelenleg ma Magyarországon gyermekek esetében úttörőnek számít. A szerzők célja a jövőben egy olyan onkofertilitási hálózat létrehozása, mely a későbbiekben alapul szolgálhat a hasonló esetek minél gördülékenyebb ellátásához. Orv Hetil. 2023; 164(3): 104–109.

Open access

A védőnők szerepe a gyermekkori látásproblémák felismerésében

The impact of district nurses in screening visual impairments

Orvosi Hetilap
Authors:
Amarilla Barcsay-Veres
,
Anna Szamosi
,
Mária Bausz
, and
Zoltán Zsolt Nagy

Bevezetés: A 0–18 éves korosztály testi-lelki egészsége meghatározó a társadalom egészére nézve. A zavartalan látásfejlődés biztosítása a szülő, a gyermek, a pedagógus, a védőnő és az orvos együttes feladata. Fontos láncszem a védőnő a családok és az orvosi ellátás között, mert elsőként észlelhet olyan látószervi eltérést, amelyet majd a gyermekgyógyász, a szemész vagy a neurológus kezelhet. A csapatmunka nyertese szintén egy közösség, mert a látás megőrzésén túl esélyt kap a gyermek a megfelelően támogatott testi és szellemi fejlődésre is. Célkitűzés: Felmérni, hogy napjainkban a védőnők milyen szemészeti elváltozások kiszűrésére végzik a látásvizsgálatokat, és milyen eszközök állnak ehhez rendelkezésükre. A tanácsadó munkát kiegészítik-e oktatóvideókkal, illetve nyitottak-e továbbképzésen való részvételre. Módszer: Anonim, önkéntes, online kérdőívek segítségével gyakorló védőnőket kérdeztünk, milyen eltérésekre fókuszálnak, milyen módszereket használnak. Adatokat gyűjtöttünk arról, hogy beépültek-e a betegtájékoztató oktatóvideók ajánlásai a védőnők ellátási fegyvertárába, illetve milyen támogatást tartanának előnyösnek a szemészeti szakma részéről. Eredmények: Az eredmények szerint a látószervi szűrővizsgálatok csecsemőkorban a kancsalság, míg iskoláskorban a fénytörési hibák felismerését célozzák. Általában sztereotesztek és olvasótáblák rendelkezésre állnak, de pupillalámpák kevésbé. Az oktatóvideókat kevesen használják, de jelentős érdeklődés mutatkozik posztgraduális szemészeti továbbképzés iránt. Következtetés: A megkérdezett védőnők látásszűrő tevékenysége nagy vonalakban tükrözi a legutóbbi szakmai ajánlásokat, de több területen vannak bizonytalanságok. A védőnői felmérés alapján szabadon választható, jelenléti és online oktatási anyagot állítottunk össze a védőnők posztgraduális képzésére, mely pontszerző továbbképzésként nyilvántartásba került. Orv Hetil. 2023; 164(3): 88–95.

Open access

Abstract

Background

Psilocybin-assisted psychotherapy has demonstrated significant promise as a treatment for depression, anxiety, and existential distress associated with serious medical illness and has generally been employed on an individual basis, which presents challenges for scaling and resource availability. There are also compelling theoretical reasons to suggest that group-based formats-if utilized in a thoughtful fashion-might offer unique or enhanced therapeutic benefits for certain conditions or populations. The HOPE trial is an IRB-approved open-label feasibility and safety pilot study of psilocybin enhanced group therapy in patients with a DSM-5 depressive disorder associated with a cancer diagnosis completed at the Huntsman Cancer Institute (HCI) in Salt Lake City, Utah (HOPE: A Pilot Study of Psilocybin Enhanced Group Psychotherapy in Patients with Cancer). We report here qualitative survey-based data, impressions, and suggestions for group-based psychedelic-assisted therapy interventions based on our observations to inform future studies.

Methods

Patients with a DSM-5 depressive disorder with an underlying cancer diagnosis were recruited from HCI by referral from oncology providers, palliative care, and social work. Following screening and consenting, 4-6 participants per cohort (with three total cohorts) were enrolled in a protocol involving 3 120 min group preparatory sessions, a single high-dose (25 mg) group psilocybin session, and 3 subsequent group integration sessions. Primary clinical outcomes are still in process of data collection and analysis. Qualitative data was gathered from patient written reports and a survey administered at 2 weeks post intervention. Qualitative reports were also gathered from the therapist team at a post-study group process session.

Findings

We report here results from a qualitative survey of participant experiences with group format study design, as well as impressions and guidelines for group format and group psychotherapeutic process to inform other studies pursuing group-based interventions in psychedelic therapy. Suggestions are provided for protocol design, screening processes, space considerations, therapist team structure, group process, music, timeline, as well as potential issues and challenges.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Hedayat Bozorgi Mohajer
,
Himen Salimizand
,
Dahieh Gharanizadeh
,
Afra Hossainpanahi
, and
Rashid Ramazanzadeh

Abstract

The aim of this study was to determine the frequency of carbapenem resistant Klebsiella pneumoniae (CRKP) sequence types (STs) in Iran. Samples were collected from three university hospitals in Sanandaj, Iran, from December 2016 to March 2018. Antibiotic susceptibility testing, phenotypic and genotypic detection of carbapenemases were performed. Common K. pneumoniae capsular types were sought for all isolates. The genetic relatedness of isolates was investigated by multilocus sequence typing (MLST). Plasmids were detected by PCR-based Replicon Typing (PBRT). During the study, 67 K. pneumoniae isolates were identified. Of which, 18 (26.9%) isolates were detected as carbapenem-resistant. The most effective antibacterial agent was tigecycline (97%, 65 isolates) followed by imipenem and ertapenem (73.13%, 49 isolates). PCR showed that 13 isolates (19.4%) had bla NDM-1 gene and 5 (7.5%) harbored bla OXA-48. Examination of common capsular types showed that 2 isolates had K2 and 2 others had K54. REP-PCR revealed 10 clones and 11 singleton strains. MLST analysis of CRKP found ST15 as the most common type (13 isolates, 72.2%), but other STs were also detected namely, ST19, ST117, ST1390, and ST1594. ColE1 and IncL/M plasmids were the carriers of bla NDM-1 and bla OXA-48, respectively. The results showed that CRKP spread in our health centers. Our results, therefore, indicate a worrying trend of resistance to carbapenems in K. pneumoniae.

Restricted access

Abstract

Background and aims

Previous research has proposed that microdosing, i.e., the repeated use of sub-threshold doses of serotonergic hallucinogens, has an impact on mood by increasing emotional awareness. We propose that increased emotional awareness could translate into higher emodiversity, a balanced experience of emotions in which emotions are experienced with more similarity in intensity and duration. We examine the effect of microdosing, the day after, as well as the cumulative effect of microdosing on overall, positive and negative emodiversity.

Methods

We use data collected over a period of 28 days sampled between February to June 2020 from 18 users that already had an active practice of microdosing at the start of the data collection. We assessed emotional states using ESM methods, i.e., signal-contingent sampling with triggers sent 5 times a day. The working dataset has a number of 224 observations days. We used mixed effects models to test our hypotheses.

Results

When taking into account the level of average affect, we found that during microdosing days positive and overall emodiversity were significantly lower. No evidence was found for a mediating role of the level of average affect. Higher cumulative instances of microdosing were not related to any of the emodiversity indexes. Participants experienced more “awe, wonder, or amazement”, “ashamed, humiliated, or disgraced” as well as less “joyful, glad, or happy” emotions during microdosing days.

Conclusion

A microdosing practice may increase the centrality of certain emotions on microdosing days, resulting in a decrease in emotional diversity.

Open access

Abstract

This article reports on integration challenges that were experienced by nine individuals who attended a three-day legal psilocybin truffle retreat in the Netherlands. The study employed a qualitative phenomenological approach, using semi-structured interviews to gain an understanding of participants' (n = 30) psilocybin experiences and their after-effects. While the study did not actively seek to measure integration issues or unexpected side effects, nine out of thirty participants (30%) spontaneously reported a post-experience integration challenge. These challenges included: mood fluctuations, ‘post-ecstatic blues’, disconnection from community, re-experiencing symptoms, spiritual bypass and perceived lack of support. Integration challenges were transient; they occurred immediately after the psilocybin experience (once the main psychedelic effects had worn off) and in the days and weeks following the retreat, and resolved with time. Integration challenges were also correlated with positive after-effects including long-term remission of significant health conditions. The experiences related in this article align with existing literature that describes the ‘spiritual emergency’ phenomenon; that is, the potential challenges that can arise after ecstatic experiences and how these challenges may be integral to the transformative potential of such experiences. We discuss the implications for psychedelic integration and harm reduction practices and for future psychedelic research.

Open access

Abstract

Background and aims

Although large-scale population studies have linked the use of classic psychedelics (lysergic acid diethylamide, psilocybin, or mescaline) to reduced odds of physical health problems, mental health problems, and criminal behavior, the roughly 35 million adults in the United States who have used classic psychedelics are nonetheless stigmatized in the American job market. Various federal organizations in the United States automatically reject applicants on the sole basis of prior psychedelic use, thereby practicing an open form of legal discrimination against these applicants. The present study investigates whether this discrimination can be justified based on associations between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism.

Methods

Using pooled cross-sectional data from the National Survey on Drug Use and Health (2013–2019) on 193,320 employed adults in the United States, this study tests whether lifetime classic psychedelic use predicts the number of workdays employees skipped in the last month (i.e., motivationally-based workplace absenteeism).

Results

After adjusting for sociodemographics, physical health indicators, and other substance use, no significant association between lifetime classic psychedelic use and motivationally-based workplace absenteeism is found.

Conclusion

This study builds on classic psychedelic research that is just beginning to take work-specific outcomes into account and offers empirical justification for the elimination of arbitrary drug-based recruitment policies in the workplace.

Open access
Journal of Psychedelic Studies
Authors:
Madeline Brendle
,
Anya Ragnhildstveit
,
Matthew Slayton
,
Leo Smart
,
Sarah Cunningham
,
Mackenzie H. Zimmerman
,
Paul Seli
,
Michael Santo Gaffrey
,
Lynnette Astrid Averill
, and
Reid Robison

Abstract

Background and Aims

Ketamine and esketamine have garnered interest in both psychiatric research and clinical practice for treatment-resistant depression (TRD). In this review, we examined registered trials investigating the therapeutic use of ketamine or esketamine for TRD, with the aim of characterizing emerging trends and knowledge gaps.

Methods

The ClinicalTrials.gov electronic registry and results database was queried from inception to February 5, 2022, adhering to elements of the PRISMA guideline, we evaluated trial eligibility in the qualitative synthesis. Data regarding study design, drug regimens, and measures were subsequently abstracted and descriptively analyzed.

Results

The search returned 86 records, of which 56 trials were included in the final review. The number of trials investigating ketamine and esketamine for TRD increased since 2008, with higher peaks observed in 2015 (n = 9) and 2021 (n = 9). Most trials were Phase 2 (13, 23.2%) or Phase 3 (11, 19.6%), gathering preliminary data on efficacy and/or further data on safety and efficacy with variant dosing and pharmacological approaches. By and large, trials examined ketamine and esketamine as individual versus combination treatments (45% and 25%, respectively). The Montgomery-Asberg Depression Rating Scale (MADRS) was most commonly used to assess clinical outcomes (75%).

Conclusions

There are increasingly large-scale and late-phase trials of esketamine over ketamine for TRD, coupled with efforts to centralize evidence on these medications. Yet several trials do not assess patient characteristics that may affect treatment response, such as age, sex, and race. By understanding these design limitations, scientists and clinicians can avoid research waste and funding bodies can judiciously direct support towards high priority research.

Open access

A COVID–19-járvány hatása a leggyakoribb légzőszervi megbetegedések lefolyására

The impact of the COVID–19 epidemic on the course of the most common respiratory diseases

Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Bogos
,
Judit Berta
,
Zsuzsa Cselkó
,
Judit Tisza
,
Mária Szilasi
,
Beatrix Simon
,
Balázs Antus
,
Éva Vizi
,
Zsolt Megyesfalvi
,
Balázs Döme
,
Anita Rózsás
, and
Szilvia Török

Bevezetés: A SARS-CoV-2 által okozott fertőzés az elmúlt három évben meghatározta mindennapi életünket, és nem várt terhet rótt az egészségügyi ellátórendszerre, többek között azáltal, hogy komoly kockázati tényezőt jelenthet a már meglévő, különböző légzőszervi megbetegedésekkel küzdő betegek számára is. Célkitűzés: A COVID–19 és a fertőzéskor már fennálló légzőszervi megbetegedések, elsősorban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint az asztma összefüggéseinek feltárása. Módszer: Hazai vizsgálatunkban közel 29 000 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a COPD mint társbetegség megléte a nemzetközi megállapítással egybehangzóan összefüggést mutat a COVID–19-fertőzés súlyosságával, illetve enyhén növeli az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességének kockázatát a SARS-CoV-2 okozta megbetegedés során. Asztma esetében mindezt nem sikerült kimutatnunk, vagyis sem a SARS-CoV-2-fertőzés súlyosságát, sem az intenzív osztályos kezelés és a gépi lélegeztetés szükségességét nem befolyásolta jelentősen az asztma mint társbetegség megléte. Megbeszélés: Ahogy nemzetközi tanulmányokban is olvasható, a COPD mint társbetegség megléte nem növeli jelentős mértékben a SARS-CoV-2-fertőzés kockázatát. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a COPD növeli a COVID–19-pozitív betegek kórházba kerülésének esélyét, és emeli a megbetegedés súlyosabb lefolyásának valószínűségét. Tekintettel a COPD-betegekben a tüdő károsodása során végbemenő szerkezeti átépülésre és rendellenes regenerálódási folyamatokra, e betegek a vírusfertőzés lezajlása után fokozott odafigyelést, valamint személyre szabott rehabilitációt igényelnek. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a jövőben a személyre szabott terápiás megközelítés bevezetéséhez elengedhetetlen a különböző COPD-s fenotípusok (valamint egyéb krónikus tüdőbetegségek) és a SARS-CoV-2-fertőzés klinikai megnyilvánulásainak mélyreható vizsgálata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 51–56.

Open access

Evési szokások magyar serdülők körében

Eating attitudes among Hungarian adolescents

Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Siska
,
Melinda Cserép
, and
Brigitta Szabó

Bevezetés: A szakirodalom szerint az evészavarban szenvedő serdülők körében nagyobb arányban fordulnak elő mentalizációs nehézségek és bizonytalan érzelmi kötődési stílusok. A mentalizáció szerepét az érzelmi kötődési mintázatok és az evési szokások közötti kapcsolatban magyar serdülők körében még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében a mentalizáció, az érzelmi kötődés és az evési szokások kapcsolatának vizsgálata. Módszer: Vizsgálatunkban 143 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Reflektív Funkció Kérdőívet, a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet, valamint az Evési Attitűdök Tesztet. Eredmények: Az érzelmi kötődési összpontszám és a diétázás közötti közvetlen út nem bizonyult szignifikánsnak (c’ = 0,01, p = 0,31, β = 0,09), míg a közvetett út, az érzelmi kötődés és az evési szokások között a mentalizációs bizonytalanságon keresztül szignifikáns volt (∑ab = 0,01 [0,01–0,02], β = 0,07). Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy az érzelmi kötődési stílusok a mentalizációs kapacitáson keresztül állnak kapcsolatban a diétázási szokásokkal serdülők körében. Következtetés: Serdülők körében a diétázással kapcsolatos szokások megváltoztatására mentalizációalapú módszerek használatát javasoljuk. Orv Hetil. 2023; 164(2): 64–69.

Open access

Laparoszkópos antirefluxműtétek hatása a gastrooesophagealis refluxszal járó tünetekre és a betegek életminőségére.

Kezdeti tapasztalataink

Impact of antireflux surgery on gastroesophageal reflux-associated symptoms and quality of life.

Early experiences
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Kovács
,
Máté Csucska
,
Lilla Ozorai
,
Zoltán Lóderer
, and
Árpád Juhász

Bevezetés: A refluxbetegség a fejlett világban endémiás, civilizációs betegség. Kezelésében a megfelelően kivitelezett hiatusrekonstrukció, valamint antireflux-plasztika kiemelkedő hatékonyságú terápiás lehetőség. Mivel a műtéti beavatkozás célja alapvetően az életminőség javítása, másodlagosan a szövődménymegelőzés, a szubjektív panaszok változásának követése és kiértékelése kimagaslóan fontos e műtéti típus alkalmazásakor. Célkitűzés: Tanulmányunkban 2015. 12. 01. és 2020. 12. 31. között refluxbetegség kapcsán hiatusrekonstrukción, antireflux-plasztikán átesett betegek műtét előtti és műtét utáni, refluxbetegséghez társult életminőségét kívántuk elemezni. Módszer: Kérdőíves lekérdezést végeztünk prospektív módon, pre- és posztoperatíven egyaránt. A legfőbb vizsgált paraméterek a következők voltak: a mellkasi égő fájdalom mértéke, nyelési nehezítettség, gyomortartalom-visszaáramlás, mellkasi fájdalom, hányingerrel és hányással kapcsolatos panaszok, puffadás, a fenti panaszok miatt alkalmazott gyógyszerelés. Értékeltük továbbá a páciensek testtömegváltozását és az antirefluxgyógyszerek esetleges alkalmazását is. Eredmények: 65 beteg pre- és posztoperatív kérdőívét dolgoztuk fel. A fenti szubjektív panaszok mindegyike csökkent a posztoperatív utánkövetés idejére, a nyelési nehezítettség kivételével statisztikailag is szignifikáns módon. Minimális testtömegcsökkenést regisztráltunk. A savcsökkentő gyógyszerek alkalmazásának aránya jelentősen csökkent a műtétet követően. Megbeszélés: Műtéti eredményeink – a betegek műtét utáni elégedettségét, valamint életminőségük javulását vizsgálva – az ezen betegek ellátására szakosodott központok eredményeinek megfelelőek. Munkacsoportunk sikerrel adaptálta a refluxbetegség diagnosztikus és terápiás algoritmusait a helyi viszonyokhoz. Következtetés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukció és a Toupet szerinti antireflux-plasztika megfelelő műtéti javallat mellett igen hatékony eszköz a refluxbetegséghez társult panaszok csökkentésében és az életminőség javításában. Orv Hetil. 2023; 164(2): 57–63.

Open access

Nőgyógyászati daganatok esetén jelentkező szinkrón tumorok együlésben való ellátása három eset kapcsán

Synchronous tumor treatment in the presence of gynecologycal cancer in three patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Kremzer
,
Imre Pete
,
Pál Ruttner
,
Máté Csucska
, and
Zoltán Lóderer

A daganatos betegek kivizsgálása során a második tumor előfordulási esélye 15,2%, a harmadik tumoré 1,3%. A közlemény célja felhívni a figyelmet arra, hogy a szinkrón tumorok együlésben történő sebészi ellátása megfelelő szakmai háttérrel a betegek számára kifejezett előnyökkel jár. Az irodalomban nem találhatók protokollok a többes tumorok ellátására, többségében esetismertetések állnak rendelkezésre iránymutatásul. A dolgozatban részletezésre kerül a betegségek preoperatív stádiuma, a kivizsgálási protokoll, a műtét, valamint a szövettani eredmény. A közlemény bemutatja egy hármas tumor – szeméremtest-, rectum-, sigmatumor –, egy nagy kiterjedésű colontumor és endometrium-adenocarcinoma ellátását nyitott műtét során, valamint egy neoadjuváns kezelésen átesett betegnél rectum- és szinkrón endometrium-adenocarcinoma minimálinvazív műtétjét. A bemutatott három eset is bizonyítja, hogy a betegeknek kifejezetten előnyös az együlésben való műtéti megoldás, nem beszélve a költséghatékonyságról. A közleménynek nem témája a műtét utáni vagy adjuváns kezelés megvitatása, ennek eldöntése egyéni elbírálás alapján a kórházak multidiszciplináris szakbizottságainak feladata. Orv Hetil. 2023; 164(2): 70–75.

Open access

Obstruktív tüdőbetegségek súlyosbodása SARS-CoV-2-fertőzés hatására a marosvásárhelyi Pulmonológiai Klinika beteganyagában

Exacerbation of obstructive pulmonary diseases by SARS-CoV-2 infection in patients treated in the Pulmonology Clinic of Târgu Mures

Orvosi Hetilap
Authors:
Mioara Szathmáry
,
Elena-Cristina Gîrbovan
,
Hédi-Katalin Sárközi
,
Zsuzsanna Gáll
,
Mara Andreea Vultur
,
Alexandra Floriana Nemeș
,
Edith Simona Ianoși
, and
Gabriela Jimborean

Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés fokozott súlyosságát mutatják a szakirodalmi adatok szív- és érrendszeri betegségben, vesebetegségben, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), asztmában, elhízásban, cukorbetegségben, daganatos betegségben szenvedő és immunszupprimált betegeknél. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 90 (29,7%), COPD-vel vagy asztmás exacerbatióval összefüggő SARS-CoV-2-fertőzésben szenvedő beteget vettünk be azon 303 betegből, akik a tanulmányozott 7 hónap alatt kórházi felvételre kerültek. A COPD/asztma exacerbatio klinikai aspektusa átfedésben volt a SARS-CoV-2-fertőzéssel, ezért 90, obstruktív betegség nélküli, SARS-CoV-2-ben szenvedő beteggel hasonlítottuk össze csoportunkat. Mindkét csoportból kizártuk azokat a betegeket, akiknek ismert súlyos szívelégtelenségük, cukorbetegségük vagy daganatuk volt, annak érdekében, hogy ne zavarjanak más kedvezőtlen prognosztikai tényezők. Az esetek súlyosságát klinikai vizsgálattal, pulzoximetriával, CT/mellkasröntgen és gyulladásos markerek alapján értékeltük. Eredmények: Mérsékelt/súlyos tüdőgyulladásban szenvedett (kétoldali interstitialis-alveolaris beszűrődések, emelkedett gyulladásos markerek, légzési elégtelenség) csoportunk 72,2%-a (48/52 COPD-s és 17/38 asztmás), valamint a nem obstruktív csoport 56,6%-a. 14 beteg szorult intenzív osztályos ellátásra (beleértve a gépi lélegeztetést is). A COPD-s csoportban 4 halálesetet regisztráltunk, az asztmás csoportban 1-et, míg a nem obstruktív betegeknél 2-t (COPD-ben az elhalálozási ráta 7,6%, a nem obstruktív csoportban 2,2% volt). A kezelés maximalizált inhalációs hörgőtágítókat, oxigént, vírusellenes szereket, véralvadásgátlókat, szteroid gyulladáscsökkentőt és tüneti kezelést tartalmazott. Az elbocsátás után 2 hónappal minden beteget klinikai, funkcionális és CT-vizsgálatra hívtunk. Következtetés: A COPD-s vagy asztmás betegeknél gyakori volt a SARS-CoV-2-fertőzés, ami jelentős állapotsúlyosbodáshoz vezetett. COPD-ben nagyobb arányú volt az elhalálozás. A járóbeteg-utánkövetés célja a kezelés újraértékelése és a COVID–19 utáni lehetséges következmények figyelemmel kísérése. Orv Hetil. 2023; 164(2): 43–50.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Tanya Strateva
,
Angelina Trifonova
,
Ivo Sirakov
,
Dayana Borisova
,
Mikaela Stancheva
,
Emma Keuleyan
,
Lena Setchanova
, and
Slavil Peykov

Abstract

The present study aimed to explore the genotypic and phenotypic characteristics of biofilm formation in Bulgarian nosocomial Stenotrophomonas maltophilia isolates (n = 221) during the period 2011–2022, by screening for the presence of biofilm-associated genes (BAG) (spgM, rmlA and rpfF), their mutational variability, and assessment of the adherent growth on a polystyrene surface. The methodology included: PCR amplification, whole-genome sequencing (WGS) and crystal violet microtiter plate assay for biofilm quantification. The overall incidence of BAG was: spgM 98.6%, rmlA 86%, and rpfF 66.5%. The most prevalent genotype was spgM+/rmlA+/rpfF+ (56.1%), followed by spgM+/rmlA+/rpfF- (28.5%), and spgM+/rmlA-/rpfF+ (9.5%), with their significant predominance in lower respiratory tract isolates compared to those with other origin (P < 0.001). All strains examined were characterized as strong biofilm producers (OD550 from 0.224 ± 0.049 to 2.065 ± 0.023) with a single exception that showed a weak biofilm-forming ability (0.177 ± 0.024). No significant differences were observed in the biofilm formation according to the isolation source, as well as among COVID-19 and non-COVID-19 isolates (1.256 ± 0.028 vs. 1.348 ± 0.128, respectively). Also, no correlation was found between the biofilm amounts and the corresponding genotypes. WGS showed that the rmlA accumulated a larger number of variants (0.0086 per base) compared to the other BAG, suggesting no critical role of its product to the biofilm formation. Additionally, two of the isolates were found to harbour class 1 integrons (7-kb and 2.6-kb sized, respectively) containing sul1 in their 3′ conservative ends, which confers sulfonamide resistance. To the best of our knowledge, this is the first study on S. maltophilia biofilm formation in Bulgaria, which also identifies novel sequence types (ST819, ST820 and ST826). It demonstrates the complex nature of this adaptive mechanism in the multifactorial pathogenesis of biofilm-associated infections.

Restricted access

Abstract

Multidrug-resistant (MDR) Acinetobacter baumannii is a serious global health threat. Burn patients are at high risk to acquire A. baumannii infections from endogenous sources. This study evaluated carbapenem resistance and clonal relatedness of A. baumannii isolated from burn patients and healthcare workers (HCWs).

The study was performed in 100 non-duplicated A. baumannii isolates from nasal and hand samples of hospitalized burn patients and HCWs in two hospitals of Iran from June 2020 to August 2021. Antimicrobial susceptibility testing was performed and carbapenemase genes were detected by PCR. Clonal relatedness of A. baumannii isolates was determined by two single-locus sequence-based typing of bla OXA-51-like and ampC and by multilocus sequence typing (MLST).

All A. baumannii isolates were found to be MDR while susceptible to colistin. The intI1, conserved segments of class 1 integron (intI1 CS), bla IMP, bla VIM, bla OXA-51-like, and bla OXA-23-like, genes were detected in 32.5%, 29.1%, 36%, 95.3%, 100%, 100%; and 14.3%, 14.3%, 21.4%, 92.9%, 100%, and 85.7% of isolates from patients and from healthcare workers, respectively. The bla OXA-58, and bla OXA-143 were not detected among the isolates. Using dual-locus bla OXA-51-like and ampC sequence-based typing (SBT), the isolates obtained from nasal samples of burn patients were grouped into 3 clusters including bla OXA-317, bla ADC-88 (72.1%); bla OXA-64, ampC-25 (18.6%); and bla OXA-69, ampC-1 (9.3%). While only allele type bla OXA-317, bla ADC-88 was determined among isolates from HCWs. MLST results showed A. baumannii ST136, ST25, and ST1 from burn patients. However, A. baumannii strains from HCWs belonged to ST136. Our findings indicate high prevalence of globally spreading of MDR A. baumannii ST136 carrying bla OXA-23-like from nasal and hand samples of burn patients and HCWs.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Lyudmila Boyanova
,
Galina Gergova
,
Nayden Kandilarov
,
Liliya Boyanova
,
Daniel Yordanov
,
Raina Gergova
, and
Rumyana Markovska

Abstract

Prevalence of antibiotic resistant Helicobacter pylori was compared between 50 patients living outside the capital city and 50 matched pairs of capital city residents (CCRs). H. pylori isolates from 2018 to 2022 were included. Resistance rates in CCRs and those living elsewhere were 4.0 and 6.0% to amoxicillin, 48.0 and 42.0% to metronidazole, 30 and 30% to clarithromycin, and 4.0 and 4.0% to tetracycline, respectively. Levofloxacin resistance was higher (38.0%) in the capital city vs 20.0% (P = 0.047) in the country. Odd ratio for levofloxacin resistance between pair-matched groups was 2.45 (95% CI, OR 1.0–6.02, P value = 0.05) and relative risk for fluoroquinolone resistance was 1.90 (95% CI for RR 0.98–3.67) for CCRs vs residents in other regions. Resistance rates to levofloxacin and clarithromycin were worryingly high in our study, most probably due to the high quinolone consumption (2.86 DDD/day in 2017) in Bulgaria and the increase in macrolide, lincosamide and streptogramin consumption, especially of azithromycin, by >42% with the start of COVID-19 pandemic. Briefly, antibiotic resistance of H. pylori has a dynamic change, and it can display different patterns in certain geographic regions. The results imply that antibiotic consumption should be carefully controlled and unjustified use of levofloxacin should be restricted, especially in some large cities. Antibiotic policy should be further strengthened and regular monitoring of resistance in various geographic regions is needed for treatment optimization.

Restricted access

Abstract

Due to the newly emerging Omicron variant, there is a need to re-evaluate the performance of automated antigen tests. Our study aim was to evaluate the performance of the automated Liaison SARS-CoV-2 antigen assay against reverse transcriptase polymerase chain reaction (RT-PCR) in samples with Omicron variant.

A prospective study was performed on 373 combined oro-nasopharyngeal samples (NPS) randomly collected from symptomatic patients. NPS were tested with Liaison SARS-CoV-2 Ag test (DiaSorin, Italy) and DS Coronex COVID-19 Multiplex RT-PCR Diagnosis Kit (DS BioTechnology, Ankara, Turkey).

Of 373 samples, 124 (33.2%) were found to be RT-PCR positive and 249 (66.8%) RT-PCR negative. Taking RT-PCR as a reference, the sensitivity and specificity of the Liaison SARS-CoV-2 Ag assay were found as 84.6% (95%CI 77.3%–90%) and 100% (95%CI 98.5%–100%), respectively. For samples with a cycle threshold (Ct) value <25 (high viral load), the sensitivity increased to 100%. When antigen concentration and Ct values were compared, a strong negative correlation between antigen and Ct values was determined (P < 0.001).

The Liaison antigen test met the performance criteria recommended by the WHO for samples with the Omicron variant. In addition, it showed excellent sensitivity and specificity in patients with high viral load. Therefore, Liaison antigen test can be a reliable and useful alternative in the diagnosis of SARS-CoV-2 infection, particularly in resource-constrained laboratories.

Restricted access

Egy csontritkulás-specifikus kérdőív magyar nyelvű adaptációja és validálása

Hungarian adaptation and validation of the Osteoporosis Questionnaire (OPQ)

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Tardi
,
Pongrác Ács
,
Alexandra Makai
,
Márta Hock
, and
Melinda Járomi

Bevezetés: Az 50 életév feletti populációban minden harmadik nőt és minden ötödik férfit érinti a csontritkulás, ennek ellenére nem rendelkezünk a kórkép megelőzésében és kezelésében erős evidenciának számító, magyar nyelvű, betegségspecifikus tudást vizsgáló kérdőívvel. Célkitűzés: Célunk volt a csontritkulás-specifikus tudás vizsgálatára alkalmas Osteoporosis Questionnaire kérdőív magyar nyelvre történő validációja, mellyel mérhetővé válna az 50 életév feletti magyar női populáció tudása. Módszer: A kérdőív validálása során Beaton hatlépcsős irányelvét követtük. Mintánkat 326 fő alkotta, statisztikai számításaink során leíró statisztikát, különbözőségi vizsgálatokat, Cronbach-alfa-értéket, míg a külső validitás és a teszt-reteszt vizsgálatához Spearman-féle korrelációs koefficienst számítottunk. A külső validitás alátámasztására életminőséget és fizikai aktivitást vizsgáltunk. Eredmények: Mintánk (63,08 ± 9,36 életév) a tudáskérdőíven 8,76 ± 6,94 pontot ért el a megszerezhető 20 pontból. A teljes kérdőívre kivetített Cronbach-alfa-érték 0,89 volt. A teszt–reteszt során a Spearman-féle korrelációs koefficiens p≥0,25 értéket mutatott minden kérdés vonatkozásában. A tudás- és a szociodemográfiai adatok összevetésekor szignifikáns korrelációs kapcsolatot találtunk az életkor (R = 0,37; p<0,001) és a hormonpótló alkalmazásával töltött évek (R = 0,34; p = 0,02) között. Korrelációanalízisünk során szignifikáns (p<0,001) korrelációs kapcsolat mutatkozott a betegségspecifikus tudás és az életminőség összes aldimenziója között. Szignifikáns korrelációs kapcsolatot találtunk a fizikai aktivitás tekintetében a közlekedés, mozgás (p<0,001; R = 0,21), az intenzív (p<0,001; R = 0,354), a mérsékelt rekreációs tevékenység (p<0,001; R = 0,348), továbbá az összes mérsékelt (p = 0,041; R = 0,125) és összes intenzív mozgás (p = 0,018; R = 0,145) és a tudás között. Megbeszélés: A magyar kérdőív validálása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően történt. Következtetés: Az Osteoporosis Questionnaire magyar változata megbízható, alkalmazható kérdőív az 50 év feletti magyar női populáció osteoporosistudásának mérésére. Orv Hetil. 2022; 163(51): 29–37.

Open access

Nihil novi sub sole: a Sándor István-féle automatikus fecskendő

Nothing new under the sun: automatic intravenous syringe developed by István Sándor

Orvosi Hetilap
Authors:
Gabriella Kecskés
,
Tibor Belágyi
, and
F. Tamás Molnár
Open access

Segítség a távolból – A videoasszisztált újraélesztés jelene és jövője

Help from a distance – The present and the future of video-assisted cardiopulmonary resuscitation

Orvosi Hetilap
Authors:
Bálint Bánfai
,
József Betlehem
,
János Musch
,
Krisztina Deutsch
,
Emese Sánta
,
Luca Ferkai
, and
Henrietta Bánfai-Csonka

A kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállások esetén a túlélésben nagy szerepe van a minél előbb, szakszerűen megkezdett újraélesztésnek. A bajbajutottat általában egy laikus személy észleli, a segítségnyújtási hajlandóság azonban elmarad az elvárhatótól. A segítségnyújtási aránynak és az újraélesztés minőségének javulásához hozzájárulhat a diszpécserasszisztált újraélesztés alkalmazása, melynek során a szakember a segélyhívás során instruálja a helyszíni ellátót. A széles körben bevezetett telefonasszisztált újraélesztés továbbfejlesztett változata a videoasszisztált újraélesztés, mely a hangalapú kommunikáción túl biztosítja a videoalapú kommunikációt is, ezzel pontosabb képet adva a helyszínről, a bajbajutottról és az ellátóról egyaránt, valamint biztosítva a valós idejű visszajelzés lehetőségét. Korábban a témában főként szimulált környezetben történtek felmérések, melyek kimutatták a videoasszisztált újraélesztés pozitív hatásait. A technológia néhány országban már a valós ellátási rendszerbe is bekerült. A pozitívumok ellenére fontos megvizsgálni az eddig kevésbé kutatott aspektusokat is, melyek a technológia hatékonyságát befolyásolják. Ilyen lehet a kamerapozíció, a képminőség, a környezeti viszonyok, valamint az ellátók és a diszpécserek ismerete és attitűdje a videoasszisztált újraélesztéssel kapcsolatban. Az utóbbiak tisztázása azért fontos, mert a technológia rendelkezésre állása önmagában még nem garancia a sikeres implementációra. Összefoglalva, javasolt egy nemzeti CPR-regiszter létesítése. A V-CPR-módszer bevezetéséhez hazai környezetben végzett tanulmányokra van szükség. Javasolt egy szakmai konszenzus-munkacsoport alakítása az összes érintett szakértő bevonásával a V-CPR irányelveinek kidolgozásához. Orv Hetil. 2023; 164(1): 11–18.

Open access

A tuberkulózis és a HIV-fertőzés kapcsolatának jellemzői Maros megyében, Romániában

Characteristics of the association between tuberculosis and HIV infection in Mures county, Romania

Orvosi Hetilap
Authors:
Hédi-Katalin Sárközi
,
Edith-Simona Ianoși
,
Delia-Liana Rachiș
,
Mioara Szathmáry
,
Cristina Gîrbovan
,
Cornelia-Bianca Tudor
,
Adriana Neagoș
, and
Gabriela Jimborean

Bevezetés: Annak ellenére, hogy Romániában a humán immundeficientia-vírus (HIV) okozta megbetegedések száma csökkenő tendenciát mutat, a HIV-fertőzés továbbra is a tuberkulózis (TBC) egyik legfontosabb kockázati tényezője. Célkitűzés: A TBC–HIV-társfertőzés sajátosságainak elemzése a romániai Maros megyében 2014 és 2020 között. Módszer: A vizsgálati csoport adatainak retrospektív módon történő feldolgozása és összehasonlítása nemzetközileg közölt adatokkal (hasonló betegcsoport, ugyanebben a földrajzi régióban, 2004 és 2013 között). Eredmények: A vizsgálatba 40, TBC–HIV-társfertőzéssel kórismézett beteget vontunk be: 24 férfi, 16 nő, 22 vidéki környezetből származó, 22 dohányzó, 20 alkohol-, illetve 4 kábítószer-fogyasztó volt. Többségükre rossz életkörülmények és az otthoni környezet túlzsúfoltsága volt jellemző. 30 páciens a 26–40 éves korcsoporthoz tartozott, ami jelentősen befolyásolta személyes és társadalmi fejlődésüket. 25 beteg szerzett immunhiányos tünetcsoporttal (AIDS) került kórismézésre. 28 tüdő-TBC-t, 1 extrapulmonalis és 11 vegyes formát azonosítottunk. 13 esetben nem sikerült kórokozót kimutatni; a kórismézéshez valószínűségi kritériumokra támaszkodtunk (epidemiológia, klinikai és képalkotási módszerek). Szignifikánsan csökkent a hepatitis, a parazitogén, illetve más, opportunista fertőzések száma, viszont megnövekedett az anaemia, az idegrendszeri és a légzőrendszeri megbetegedések gyakorisága. Szintén szignifikánsan csökkent a gyógyszerrezisztens formák előfordulása és a halálozási arány is. Megbeszélés: A TBC–HIV-társfertőzéses betegek többségének rosszak az életkörülményei, emiatt a vizsgálatok és a kezelés terén nem mutatnak megfelelő együttműködést. A HIV/AIDS kísérte TBC nagyobb valószínűséggel okoz szövődményeket, gyógyszer-rezisztenciát és magas halálozási arányt. A betegségek kórismézése érdekében minden TBC-s betegnél fontos szűrni a HIV-fertőzést, illetve a HIV-fertőzötteknél a TBC-t. Következtetés: Mindkét betegség megelőzése, korai kórismézése és kezelése nagyobb figyelmet igényel, akárcsak a szegénység felszámolása és a magasabb szintű oktatás elősegítése. Orv Hetil. 2023; 164(1): 19–28.

Restricted access

A zsírszövet mint a 2-es típusú diabetest kísérő inzulinrezisztencia egyik célszerve.

Az antidiabetikumoktól a fejlesztés alatt álló „adipeutikumokig”

Fat tissue as the primary target organ of insulin resistance in diabetes mellitus.

From antidiabetics to „adipeuticums”
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
and
István Wittmann

Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől. Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv Hetil. 2023; 164(1): 3–10.

Open access

Abstract

Background and aims

Youth gambling research mainly focuses on the illegal use of age-restricted machines, but coin pusher and crane grab machines are gambling machines that can be used by people of any age in the UK, and are also in use internationally. Previous cross-sectional evidence has associated recollected childhood usage of these machines with adult gambling participation and levels of problem gambling amongst adult gamblers. We attempted to conceptually replicate the findings of one of these studies (Newall et al., 2021), while addressing some limitations of that study.

Methods

A cross-sectional survey of 2,000 UK-based and -born participants aged 19–24 years. The measures were participants' recollected usage of coin pusher and crane grab machines as a child, whether they had gambled in the past 12-months or not, and the PGSI for past 12-month gamblers.

Results

Overall, 5 of 7 tested associations were significant and in the hypothesized direction. Logistic regression models showed that adult gamblers were more likely to recollect using, and used at higher levels of frequency, coin pusher and crane grab machines, than non-gamblers. Then, negative binomial regression analysis showed that adults who recollected using crane grab machines at higher levels of frequency showed more gambling-related problems.

Discussion and Conclusions

These results suggest that childhood usage of coin pusher and crane grab machines may act as an underappreciated risk factor for the development of gambling-related harm across the lifespan. This information may be considered for further youth gambling research and policy.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Simon Marmet
,
Matthias Wicki
,
Marc Dupuis
,
Stéphanie Baggio
,
Magali Dufour
,
Catherine Gatineau
,
Gerhard Gmel
, and
Joseph Studer

Abstract

Background

Video gaming is a popular activity among young people. Time spent with gaming was found to be only moderately associated with gaming disorder. However, patterns of binge gaming (playing more than 5 h consecutively) were rarely considered in research on gaming. This study explores how binge gaming frequency is related with gaming disorder and mental health.

Methods

The sample came from the Cohort study on substance use risk factors (C-SURF) and comprised 5,358 young men aged 28.26 years (SD = 1.27). ANCOVA was conducted to estimate the association between binge gaming frequency (gaming at least 5 h consecutively) and gaming disorder (measured with the Game Addiction Scale) as well as indicators of mental health.

Results

A total of 33.3% of the sample engaged in binge gaming at least once in the previous year, and 6.1% at least weekly. Frequency of binge gaming was associated with gaming disorder score in a linear dose-response relationship (linear trend = 2.30 [2.14, 2.46]) even if adjusted for time spent gaming (linear trend = 1.24 [1.03, 1.45). More frequent binge gaming was associated with lower life satisfaction and sleep quality, and with more major depression and social anxiety disorder symptoms.

Conclusions

Binge gaming patterns, especially daily or almost daily binge gaming, are important to consider with regard to gaming disorder and mental health. Asking about binge gaming may be a promising screening question for gaming related problems. Encouraging regular breaks from gaming may be a valuable prevention strategy to reduce negative outcomes of gaming.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Elodie Hurel
,
Marie Grall-Bronnec
,
Elsa Thiabaud
,
Juliette Leboucher
,
Maxime Leroy
,
Bastien Perrot
, and
Gaëlle Challet-Bouju

Abstract

Background and aims

This research aimed to characterize social information processing abilities in a population of regular nondisordered poker players compared to controls.

Methods

Participants completed the Posner cueing paradigm task including social cues (faces) to assess attention allocation towards social stimuli, including the effect of the presentation time (subliminal vs supraliminal) and of the emotion displayed. The study included two groups of participants: 30 regular nondisordered poker players (those who played at least three times a week in Texas Hold'em poker games for at least three months) and 30 control participants (those who did not gamble or gambled less than once a month, whatever the game).

Results

The group of regular nondisordered poker players displayed an enhancement of the inhibition of return during the Posner cueing task. This means that in valid trials, they took longer to respond to the already processed localization in supraliminal conditions compared to controls. However, our results did not evidence any particular engagement or disengagement attention abilities toward specific types of emotion.

Discussion and Conclusions

These results suggest that regular nondisordered poker players displayed social information processing abilities, which may be due to the importance to efficiently process social information that can serve as tells in live poker. The observed enhancement of the inhibition of return may permit poker players to not process a localization that has already processed to save attentional resources. Further research regarding the establishment of the IOR in other forms of gambling and with non-social cues needs to be performed.

Open access

Abstract

Rationale

As a result of concerns about predominantly online behavioral addictions, an increasing number of systematic reviews and meta-analyses (SRMA) of treatment interventions for internet use disorders (IUD) are being recorded. This review was designed to (a) systematically identify the evidence base of SRMA and to (b) critically appraise the quality of reporting according to the Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses (PRISMA) guidelines.

Methods

Four databases were searched until August 2022 to systematically identify SRMA. PRISMA indicators were evaluated on a three-level response format to obtain an overall score operationalizing the quality of reporting (score range: 0–84). Additionally, the percentage of adherence to the PRISMA indicators was calculated.

Results

Reporting quality of 23 SRMA, comprising 12 systematic reviews and 11 meta-analyses was evaluated. Quality scores ranged from 25 to 77 (M: 52.91; SD: 17.46). Results of the critical appraisal revealed deviations from the PRISMA indicators, including missing information on (a) registration of a study protocol, (b) statistical synthesis methods (c) evaluation of certainty of evidence, and (d) risk of bias assessment. Eleven (47.83%) of the SRMAs partially adhered, and twelve (52.17%) completely adhered to the PRISMA indicators.

Conclusion

This first critical appraisal on the reporting quality of SRMA on treatment interventions for IUD highlights limitations of the evidence base. Inadequate reporting compromises the practical utility and validity of SRMA and may complicate ongoing efforts of consensus on evidence-based interventions for IUD. Future research should focus on sufficient and transparent reporting of the methodological approach.

Open access

Abstract

Introduction

Obesity is the most threatening non-infectious disease of our time, the basis of many chronic diseases, increasing the mortality rate. The Roma ethnic minority is particularly affected.

Materials and methods

Cross-sectional–questionnaire and physical–survey in rural settlements of Hungary, Romania, Slovakia, where Roma live with the non-Roma, Hungarian-speaking population (N = 1893).

Results

The average BMI of the Hungarian (P < 0.001) and Romanian (P = 0.018) samples was significantly higher than that of the Slovak sample. In the case of Roma and non-Roma subjects, we found a significant difference in Hungary (P = 0.006) based on body composition, as well as in the case of visceral fat (P < 0.001). The extremely obese (<40 BMI) are mostly low educated in Romania and Hungary (P < 0.001), while those in normal weight have a tertiary education in Slovakia (P = 0.027). Hungarian Roma and non-Roma participants show significant differences in the physical activity dimension of the SF-36 questionnaire (P < 0.001), as well as in Romania (P < 0.001) and Slovakia (P = 0.002).

Conclusions

In summary, it can be stated that rural Roma subjects in Hungary are in the worst situation in terms of obesity in the three countries studied. In our study, the results in Slovakia clearly suggest a healthier lifestyle.

Open access

Ágy melletti ultrahangvizsgálat az alapellátásban.

Irodalmi áttekintés

Bedside ultrasound in adult primary care.

Literature review
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Xantus
,
Patrícia Peczelák
,
Krisztina Hegyi
, and
Péter Kanizsai

Mobil ultrahangvizsgálati lehetőség nélkül nehezen képzelhető el ma már modern kórházi osztály, az ágy melletti szonográfia („point-of-care ultrasonography”, POCUS) a 21. század technikája, amely például a sürgősségi ellátásban (például az úgynevezett „primary survey” során) esetenként akár kiválthatja a fonendoszkópot is. A sürgősségi orvoslásban – mely az alapellátáshoz legközelebb álló kórházi diszciplína – az ágy melletti ultrahangvizsgálat a napi rutinellátás része, használata magas szintű tapasztalaton alapul. Tekintettel arra, hogy a sürgősségi ambuláns populáció egyre közelebb kerül az alapellátás beteganyagához, elképzelhető, hogy a jelenlegi POCUS-evidenciák nagy valószínűséggel jól alkalmazhatók/vonatkoztathatók a felnőtt háziorvosi ellátásra is. A sürgősségi tapasztalatok alapján feltételezhető ugyanis, hogy az ágy melletti ultrahangvizsgálat a háziorvosi gyakorlatban is segíthet egyes, potenciálisan életet veszélyeztető kórképek diagnózisának felállításában, csökkentheti a definitív ellátásig eltelt időt, növelheti egyes beavatkozások sikerét, javíthatja a betegek ellátási élményét, valamint nem elhanyagolható módon hozzájárulhat az ellátószemélyzet kiégésének mérsékléséhez. A jelen áttekintés összefoglalja a külföldi alapellátásbeli tapasztalatokat, és igyekszik hazai perspektívába helyezni azokat. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2067–2071.

Open access

A csecsemőmirigy T-sejtjeinek összetételében létrejövő változások a COVID–19-pandémia alatt

Changes of the T cell composition in the thymus during the COVID–19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Lantos
,
József Furák
,
Noémi Zombori-Tóth
,
Tamás Zombori
,
Katalin Bihari
,
Endre Varga
, and
Petra Hartmann

Bevezetés: A COVID–19-fertőzés vagy a védőoltás hatását vizsgáltuk a csecsemőmirigyben zajló T-sejtek differenciálódására, illetve hogy a T-sejtek számának a fertőzöttek vérében észlelhető csökkenése a thymusban is észlelhető-e. Módszer: Összesen 55, thymectomián átesett beteg adatainak feldolgozása során három csoportot alakítottunk ki: 1) a pre-COVID–19 (PC)-csoportban szerepel 22 beteg, 12 nő és 10 férfi, akiknél 2008 és 2013 között történt thymectomia; a 2) no-COVID–19 (NC)-csoportban (védőoltást nem kapott, fertőzésen át nem esett) 20 betegnél (11 nő és 9 férfi) 2020–2021-ben, a 3) COVID–19-védőoltást kapott vagy -infekción átesett (VIC-) csoportban 13 betegnél (4 nő és 9 férfi) szintén 2020–2021-ben történt thymectomia. A patológiai mintákon CD4, CD8, CD25 és FOXP3 immunhisztokémiai vizsgálatok történtek a ’helper’, a citotoxikus és a regulációs T-sejtek igazolására. Eredmények: A VIC-csoportban a CD4-sejtek előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt a PC- és az NC-csoporthoz képest. A FOXP3 a VIC- és az NC-csoportban szignifikánsan kisebb előfordulást mutatott a PC-csoporthoz képest. A CD8, CD25 esetében szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között nem találtunk. Megbeszélés: A COVID–19-fertőzés vagy a védőoltás hatással van a thymus T-sejtes összetételére. A VIC-csoportban észlelt CD4-expresszió-csökkenés igazolja a T-sejtek számának a thymusban is bekövetkező csökkenését. A COVID–19-éra alatt az NC-csoportban a PC-csoporthoz képest észlelt alacsony FOXP3-szint a tünetmentes COVID–19-fertőzés nagy arányára utalhat, és az immuntolerancia romlását jelzi. Következtetés: Az általunk hozzáférhető irodalomban először igazoltuk, hogy a COVID–19-fertőzés hatására a csecsemőmirigyben csökken a ’helper’ T-sejtek előfordulása, és tünetmentes betegeknél is csökken az immunvédekezés. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2062–2066.

Open access

Dr. Csaba Béla (1931–2022)

Dr. Béla Csaba (1931–2022)

Orvosi Hetilap
Author:
Sándor Sipka
Restricted access

Egy myomás erythrocytosis esetről és a méh eredetű erythropoetin fiziopatológiájáról

The pathogenic role of uterine erythropoietin in a case of myomatous erythrocytosis syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Fekete
,
Áron Somorácz
,
Katalin Radnai
,
Beáta Vilimi
, and
Edit Babarczi

A szerzők egy 50 éves myomás nőbeteget erythrocytosisa miatt vizsgáltak. A két lelet kapcsolatát, a myomás erythrocytosis gyanúját a vártnál magasabb erythropoetinszint erősítette, majd a supravaginalis hysterectomia a diagnózist igazolta. A műtét után a beteg vérképe normalizálódott, és szérum-erythropoetinszintje jelentősen csökkent. Az eset kapcsán a szerzők az uterusban termelődő erythropoetin fiziológiájáról, a szérum-erythropoetinszintek értékeléséről és differenciáldiagnosztikai hasznáról írnak. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2088–2092

Restricted access

A kismedencei szervek süllyedésének és a női terheléses vizeletvesztésnek a konzervatív és sebészi kezelése Magyarországon.

Felmérés az egészségügyi szolgáltatók körében

Conservative and surgical treatments performed for symptomatic pelvic organ prolapse and stress urinary incontinence in Hungary.

A survey among the health care providers
Orvosi Hetilap
Authors:
Szilárd Kolumbán
,
Kálmán Kovács
,
Attila Majoros
,
Zoltán Németh
,
József Bódis
, and
Bálint Farkas

Bevezetés és célkitűzés: Mivel klinikai iránymutatások a genitalis prolapsusok kezelésére Magyarországon nem léteznek, a süllyedéses kórképek konzervatív és sebészi ellátási stratégiája országon belül nem standardizált, és széles határok között mozog. A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság megalakulásának tiszteletére célul tűztük ki a jelenlegi kezelési elvek felmérését a genitalis prolapsusok és a női terheléses vizeletvesztés vonatkozásában. Módszer: Létrehoztunk egy 20 kérdésből álló online kérdőívet, melyet 40 urológiai és 65 nőgyógyászati osztálynak továbbítottunk 2021 szeptemberében és októberében. Eredmények: Az online kérdőívre adott válaszok aránya 24,76% volt. A válaszadók 96,15%-a a panaszokat okozó süllyedéses kórképek kezelésére elsőként választandó módszerként a konzervatív terápiát ajánlja a betegeknek. A mellső kompartment panaszokat okozó süllyedése esetén a legtöbben a mellső hüvelyfali plasztikát (28,96%) és a laparoszkópos sacrohysteropexiát/sacrocolpopexiát (27,42%) választják mint sebészi ellátást. Apicalis prolapsus esetén a laparoszkópos sacrofixatio az elsőként választandó módszer válaszadóink körében (35,88%). A női terheléses vizeletvesztés kezelésében a transobturator (61,53%) és a transvaginalis (15%) szalag implantációja a leginkább alkalmazott sebészi módszer. Következtetés: Eredményeink jó alapot biztosíthatnak a női terheléses vizeletvesztés és a genitalis prolapsusok diagnózisának és ellátásának magyarországi továbbfejlődéséhez, melyet az Európai Uroginekológiai Társasághoz való friss csatlakozásunkkal talán könnyebben elérhetünk. Továbbá uroginekológiai szakképesítéssel a betegellátást még színvonalasabbá tehetnénk. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2072–2078.

Open access

Levél a szerkesztőhöz & Könyvismertetés

Letter to the editor & Book review

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Gaál
and
László Kiss
Restricted access

Tüdődaganatok nagy pontosságú stereotaxiás kezelésének bevezetése a Markusovszky Kórházban

Introduction of high-precision stereotactic body radiotherapy of lung tumors at Markusovszky Hospital

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Ungvári
,
Zsófia Dankovics
,
Döme Szabó
,
Gergely Kovács
,
Gergő Padányi
,
Balázs Kiss
, and
András Csejtei

Bevezetés: A Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Onkoradiológiai Osztályán 2021 szeptemberétől új, modern komputertomográf-szimulátor áll rendelkezésre. A komputertomográf-szimulátor nemcsak megkönnyíti a szakdolgozók munkáját az automata kontúrozóeszközzel, hanem képes négydimenziós komputertomográf-felvételek készítésére is. Ez az opció elengedhetetlen a tüdő- és emlődaganatos betegek sugárkezeléséhez. Célkitűzés: A jelen tanulmányban röviden áttekintjük a tüdődaganatok nagy pontosságot igénylő sugárterápiáját. Összefoglaljuk a betegkiválasztás szempontjait, a tervezési és kezelési minőségbiztosítási folyamatokat, illetve a betegek kezelése során szerzett tapasztalatokat. Módszer: Kutatásunkba 5 beteget választottunk be. Betegségük az alábbi kritériumoknak felelt meg: 1 góc, a tumor átmérője nem haladta meg az 5 centimétert, a beteg nem volt műthető, vagy nem fogadta el a műtétet. A tervezési komputertomográf-felvételt Siemens Somatom go.Sim készülékkel végeztük. Minden légzési fázisban megrajzoltuk a tumor kontúrját, majd ezeket integrált térfogatként összesítettük, és erre készítettük el a besugárzási tervet. A kezeléseket Varian TrueBeam gyorsítón végeztük. Eredmények: A tumor mozgását milliméteres nagyságrendű pontossággal tudtuk követni. Minden kezelés előtt beállító komputertomográf-felvétel készült. A nagyobb dózisú (4 × 12 Gy) kezelés az utolsó beállítófelvételen már tumorméret-csökkenést okozott. Megbeszélés: A stereotaxiás kezelés, amely már Szombathelyen is elérhető, jó alternatíva lehet a nem műthető tüdődaganatos betegek kezelésében. A módszer a betegek számára nem megterhelő: kevesebb alkalom, rövid kezelési idő. Következtetés: Jól tudtuk kompenzálni a légzésből adódó eltéréseket. A későbbiekben szeretnénk a gyorsítót fejleszteni légzéskapuzó rendszerrel, amely még pontosabb kezelést tesz lehetővé. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2079–2087.

Open access
Imaging
Authors:
Szuzina Fazekas
,
Bettina Katalin Budai
,
Róbert Stollmayer
,
Pál Novák Kaposi
, and
Viktor Bérczi

Abstract

The area of Artificial Intelligence is developing at a high rate. In the medical field, an extreme amount of data is created every day. As the images and the reports are quantifiable, the field of radiology aspires to deliver better, more efficient clinical care. Artificial intelligence (AI) means the simulation of human intelligence by a system or machine. It has been developed to enable machines to “think”, which means to be able to learn, reason, predict, categorize, and solve problems concerning high amounts of data and make decisions in a more effective manner than before. Different AI methods can help radiologists with pre-screening images and identifying features. In this review, we summarize the basic concepts which are needed to understand AI. As the AI methods are expected to exceed the threshold for clinical usefulness soon, in the near future it will be inevitable to use AI in medicine.

Open access

Az akut mieloid leukémia kezelésének új lehetőségei: út a személyre szabott terápiás stratégiák felé

New perspectives in treating acute myeloid leukemia: Driving towards a patient-tailored strategy

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Zsolt Szakács
and
Hussain Alizadeh

Az akut mieloid leukémia (AML) kezelésének arany standardja évtizedek óta az intenzív kemoterápia, azonban az erre nem alkalmas vagy refrakter betegeknél jelenleg nincs más kuratív lehetőség. Az utóbbi évek gyógyszerfejlesztése a jó és a rosszabb általános állapotú eseteknél is kibővítette a terápiás armamentáriumot, új terápiás lehetőségeket és kihívásokat is teremtve. Az új szerek közé tartozik például a venetoclax, az IDH1/2 gátló ivosidenib és enasidenib, a gemtuzumab ozogamicin, a liposzómális daunorubicin/citarabin (CPX-351) és az orálisan adható azacitidin. A venetoclax, mint BCL2-inhibitor, hipometiláló ágenssel együtt adva jelentősen javítja az idősebb, rosszabb általános állapotú AML-es esetek életminőségét, életkilátásait. Jelenleg is számos korai fázisú tanulmány vizsgálja a régebbi és újabb szerekkel kombinált venetoclax hatásait. Más mechanizmusokon alapuló, újabb gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiás modalitások (pl. BiTE és CAR-T sejtek) is fejlesztés alatt állnak, a jelenleg futó klinikai vizsgálatok célja a hatékony szerek és szerkombinációk azonosítása. Az új terápiás modalitások használata mellett a betegek klinikai vizsgálatokba történő beválogatása javasolt, mivel az ezekből származó eredmények, tapasztalatok szolgáltathatnak tudományos bizonyítékot a jövő arany standard kezelésének megtalálásában.

Open access

Az MHTT hematológiai díjainak nyertesei 2022-ben

The winners of hematology awards of the Hungarian Society of Haematology and Transfusion in 2022

Hematológia–Transzfuziológia
Author:
Péter Dombi
Restricted access