Browse our Medical Journals - AKJournals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 50 of 12,928 items for

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Ajak- és szájpadhasadékkal társult genetikai szindrómás gyermekek komplex ellátása

Complex management of children affected with cleft lip and palate associated with genetic syndromes

Orvosi Hetilap
Authors: Attila Vástyán, Teodor Barna Maros, Kinga Amália Sándor-Bajusz, Katalin Vajda, and Kinga Hadzsiev

Bevezetés: Az ajak- és/vagy szájpadhasadékok döntő többségben izoláltan előforduló fejlődési rendellenességek. Kis hányadukban ugyanakkor genetikai szindrómák részei is lehetnek. Célkitűzés: Célunk volt annak vizsgálata, hogy az ajak- és/vagy szájpadhasadék komplex kezelése mennyiben tér el genetikai szindrómát mutató és nem mutató gyermekekben. Módszer: A Pécsi Hasadék Munkacsoport által 1999 és 2015 között kezelt és gondozott gyermekek dokumentációját tekintettük át retrospektív módon. A vizsgálati módszer kiegészült genetikai és epidemiológiai adatokkal. Eredmények: A vizsgált periódusban 607 gyermek került gondozásba. Huszonöt esetben (4,11%) társult az ajak- és/vagy szájpadhasadék egyéb fejlődési rendellenességekkel. Mindösszesen 16 (2,63%) gyermek került az egyértelműen bizonyítható szindrómás csoportba. Az így létrejött mintában 8 különböző szindróma jelent meg, a Robin-szekvencia alkotta az összes eset 50%-át. Tizenhárom szindrómás gyermek esetében tért el a kezelési algoritmus a megszokottól. Az eltérések oka – egy kivételével – visszavezethető volt a genetikai betegségre. Következtetés: Az ajak- és/vagy szájpadhasadékos szindrómás gyermekek kezelése jelentősen eltért a szokásos kezelési algoritmustól. A szindrómához tartozó egyéb rendellenességek (műtéti) kezelése előnyt élvezett az ajak- és/vagy szájpadhasadék rekonstrukciója előtt. Orv Hetil. 2022; 163(21): 826–831.

Open access

Ciszteamintartalmú szemcsepp alkalmazása cystinosisban

Ocular treatment of cystinosis with eye drop containing cysteamine

Orvosi Hetilap
Authors: Anita Csorba, Erika Maka, Attila Szabó, Kata Kelen, György Reusz, and Zoltán Zsolt Nagy

A cystinosis ritka, aminosav-anyagcserét érintő, lizoszomális tárolási megbetegedés, melyben jellegzetes eltérés a cisztin felszaporodása és kikristályosodása a különböző szervekben, szövetekben, elsősorban a szemben és a vesében. Szemészeti vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű a cisztinnek a corneában való lerakódása, ami nagyfokú fényérzékenység kialakulásához vezet. A kifejezett fényérzékenység jelentősen rontja az érintett páciensek életminőségét, így a kristályok mennyiségének csökkentését célzó hatékony szemészeti kezelés kiemelt szereppel bír. Esettanulmányunk kapcsán a szakirodalom áttekintésével mutatjuk be a cystinosis jellegzetes szemészeti klinikai megjelenését és kezelési lehetőségeit. A lokális kezelésben korábban széles körben alkalmazták a kristályok feloldását elősegítő ciszteamin egyszerű vizes oldatát, e készítmény terápiás hatékonysága azonban vitatott. Újabban a ciszteamin új, viszkózus oldatának alkalmazására nyílt lehetőség. A 29 éves férfi betegünknél a cornealis cisztinkristályok kezelésére viszkózus formátumú, ciszteamintartalmú készítményt vezettünk be, és ezt alkalmaztuk 1 éven át. Páciensünknél az új lokális szemcsepp használata mellett a kezelés megkezdését követő egy évben a fényérzékenység jelentős, fokozatos csökkenését figyeltük meg. Elülső szegmens optikaikoherencia-tomográfiás és in vivo konfokális mikroszkópos vizsgálatainkkal kimutatható volt a cornealis kristályok mennyiségének folyamatos csökkenése már az 1. hónaptól kezdve. Jelen közleményünk célja, hogy felhívja a figyelmet a cystinosis szemészeti tüneteire, illetve a Magyarországon elsőként alkalmazott, viszkózus formátumú ciszteaminkezelés hatékonyságára. Orv Hetil. 2022; 163(21): 846–852.

Open access

A fülzúgás hatása a betegek életminőségére

The effects of tinnitus on the patients’ quality of life

Orvosi Hetilap
Authors: Panayiota Mavrogeni, Stefani Maihoub, László Tamás, Boglárka Csomor, and András Molnár

Bevezetés és célkitűzés: A fülzúgás gyakori panasznak tekinthető, amely jelentősen befolyásolhatja a betegek életminőségét. Az életminőség a Tinnitus Handicap Inventory (THI-) kérdőív alapján vizsgálható. Módszer: Kutatásunkba összesen 559, elsődleges fülzúgás miatt vizsgált beteget vontunk be. Ezen betegek kitöltötték a THI-kérdőív magyar nyelven validált változatát. A statisztikai elemzést az IBM SPSS V24 szoftver segítségével végeztük. Eredmények: A vizsgált populációban a nemek megoszlása szempontjából enyhe női dominancia volt megfigyelhető (az esetek kb. 60%-a volt nőbeteg), az átlagéletkor pedig 60 év körüli értékre volt tehető. Az oldaliság tekintetében dominált a bal, valamint a kétoldali fülzúgás (39,1%, valamint 40%). Figyelembe véve a tünetek kezdetének időtartamát, a medián érték 22 hónapra volt tehető (közel 2 év). A THI-kérdőív kategóriáit elemezve látható volt, hogy a betegek csupán kb. 24%-a tartozott a normálkategóriába, a leggyakoribb kategória pedig az enyhe életminőség-romlás volt (36,1%). A súlyos kategóriába csupán a betegek 5,5%-a tartozott. Az egyes részpontszámok (funkcionális, emocionális, valamint katasztrofikus) értékeit összehasonlítva mindhárom csoport értékei között szignifikáns különbség volt látható (p<0,0001*, Kruskal–Wallis-teszt). Következtetés: A THI-kérdőív alkalmazása lényeges a fülzúgás által kiváltott életminőség-romlás felmérése miatt. Orv Hetil. 2022; 163(21): 833–837.

Open access

Mastoidobliterációhoz használt csontpor és bioaktív üveggranulátum a cholesteatoma sebészetében

Use of bone pate and bioactive glass granules for mastoid obliteration in cholesteatoma surgery

Orvosi Hetilap
Authors: Imre Gerlinger, Éva Szabó, István Szanyi, Tamás Rostás, István Pap, Péter Révész, and Eszter Kopjár

Bevezetés és célkitűzés: Az otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa sebészetében a mastoidobliterációval végzett megoldás egyesíti a nyitott és a zárt technikával végzett műtétek előnyeit. Összehasonlító prospektív klinikai tanulmányunkban a csontporral és a BonAlive® (S53P4) bioaktív üveggranulátummal végzett mastoidobliterációs műtéteinkkel szerzett tapasztalatainkat összegeztük. Beteganyag és módszerek: 2012. március 1. és 2021. november 31. között 14 felnőtt betegünknél végeztünk mastoidobliterációs műtétet csontporral (7 beteg), illetve BonAlive® granulátummal (7 beteg). A mastoidobliterációt megelőzően a betegek mindkét csoportban átlagosan több mint 3 fülműtéten (nyitott vagy zárt technikájú tympanoplastica) estek át. A műtéteket követően mindkét csoportban elemeztük a panaszok változását, az audiológiai eredmények alakulását és a betegek életminőségében bekövetkezett változásokat. Eredmények: A mastoidobliterációs műtéti megoldás egyik betegcsoportban sem okozott cochlearis károsodást. A csontporral történt obliterációt követően gyakrabban tapasztaltunk elhúzódó fülváladékozást és esetenként szédülést, mely panaszok idővel megszűntek. A BonAlive® granulátummal obliterált esetekben komplikációt nem észleltünk. Mindkét betegcsoportban igen jelentős életminőség-javulást figyeltünk meg. Következtetés: A mastoidobliterációs műtétek – akár csontporral, akár BonAlive® granulátummal végezve – gyakorlatunkban biztonságos és hatásos megoldásnak bizonyultak korábban otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa miatt akár nyitott, akár zárt technikával végzett, állandó bűzös fülváladékozással járó esetekben. A BonAlive® granulátummal végzett obliterációk számos előnnyel járnak a betegek számára: az üveggranulátum antibakteriális hatású, oszteokonduktív hatású (keretet biztosít a csont növekedéséhez), és oszteoproduktív hatást is kivált (stimulálja a csontosodást). Orv Hetil. 2022; 163(21): 838–845.

Open access

A nem alkoholos zsírmájbetegség és a 2-es típusú cukorbetegség.

I. Patogenezis

Non-alcoholic fatty liver disease and type 2 diabetes mellitus.

I. Pathogenesis
Orvosi Hetilap
Authors: Alajos Pár, István Wittmann, and Gabriella Pár

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) ma a leggyakoribb májbetegség, a világ népességének 25%-át érinti. A kórkép és progresszív formája, a nem alkoholos steatohepatitis gyakran társul obesitassal és 2-es típusú cukorbetegséggel. NAFLD-ben 2–3-szoros a diabetes kockázata, ami párhuzamosan nő a májbetegség súlyosságával. Mivel komplex kapcsolat van a két kórkép között, a zsírmáj és a diabetes szinergikusan hat a kedvezőtlen klinikai kimenetelre. Cukorbetegekben gyakori a zsírmáj, és a diabetes NAFLD-ben prediktora a steatohepatitisbe, fibrosisba, cirrhosisba való progressziónak. A genetikai faktorok mellett a túlzott kalóriabevitel, a zsírszövet diszfunkciója, az inzulinrezisztencia, a szabad zsírsavak és gyulladásos citokinek, valamint a lipo- és glükotoxicitás szerepe meghatározó a NAFLD és a diabetes kialakulásában. A dolgozatban áttekintjük a két kórképet összekötő patomechanizmusokat. Orv Hetil. 2022; 13(21): 815–825.

Open access

Abstract

Objective

Schizotypal personality (schizotypy) is a cluster of traits in the general population, including alterations in belief formation that may underpin delusional thinking. The psychological processes described by schizotypy could also fuel cognitive distortions in the context of gambling. This study sought to characterize the relationships between schizotypy, gambling-related cognitive distortions, and levels of problem gambling.

Methods

Analyses were conducted on three groups, a student sample (n = 104) with minimal self-reported gambling involvement, a crowdsourced sample of regular gamblers (via MTurk; n = 277), and an additional crowdsourced sample with a range of gambling involvement (via MTurk; n = 144). Primary measures included the Schizotypal Personality Questionnaire – Brief (SPQ-B), the Peters et al. Delusions Inventory (PDI-21), the Gambling Related Cognitions Scale (GRCS), and the Problem Gambling Severity Index (PGSI). Luck was measured with either the Belief in Good Luck Scale (BIGLS) or the Beliefs Around Luck Scale (BALS).

Results

Small-to-moderate associations were detected between the components of schizotypy, including delusion proneness, and the gambling-related variables. Schizotypy was associated with the general belief in luck and bad luck, but not beliefs in good luck. A series of partial correlations demonstrated that when the GRCS was controlled for, the relationship between schizotypy and problem gambling was attenuated.

Conclusions

This study demonstrates that schizotypy is a small-to-moderate correlate of erroneous gambling beliefs and PG. These data help characterize clinical comorbidities between the schizotypal spectrum and problem gambling, and point to shared biases relating to belief formation and decision-making under chance.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Almási, Szabolcs Ábrahám, József Baracs, Attila Bursics, Zoltán Jánó, Tamás Sztipits, Áron Szűts, Dezső Tóth, Attila Zaránd, and Balázs Bánky
Open access

Abstract

Background

Collagen type X alpha 1 (COL10A1) belongs to the collagen family and constitutes the main component of the interstitial matrix. COL10A1 was found to be dysregulated in various cancers, and to participate in tumorigenesis. However, the role of COL10A1 in cervical cancer (CC) remains unclear.

Methods

Expression of COL10A1 in CC cells and tissues was detected by western blot and qRT-PCR. CC cells were transfected with pcDNA-COL10A1 or si-COL10A1, and the effect of COL10A1 on cell proliferation of CC was assessed by MTT and colony formation assays. Cell metastasis was detected by wound healing and transwell assays. Western blot was applied to evaluate epithelial-mesenchymal transition.

Results

COL10A1 was significantly elevated in CC tissues and cells (P < 0.001). Over-expression of COL10A1 increased cell viability of CC (P < 0.001), and enhanced the number of colonies (P < 0.001). However, knockdown of COL10A1 reduced the cell proliferation of CC (P < 0.001). Over-expression of COL10A1 also promoted cell migration (P < 0.001) and invasion (P < 0.001) of CC, whereas silencing of COL10A1 suppressed cell metastasis (P < 0.001). Protein level of E-cadherin in CC was reduced (P < 0.05), whereas N-cadherin and vimentin were enhanced by COL10A1 over-expression (P < 0.001). Silencing of COL10A1 reduced the protein level of TGF-β1 (P < 0.01), and down-regulated the phosphorylation of Smad2 and Smad3 in CC (P < 0.001).

Conclusion

Down-regulation of COL10A1 suppressed cell proliferation, metastasis, and epithelial-mesenchymal transition of CC through inactivation of TGF-β/Smad signaling.

Restricted access

Abstract

Blood flow restriction is growing in popularity as a tool for increasing muscular size and strength. Currently, guidelines exist for using blood flow restriction alone and in combination with endurance and resistance exercise. However, only about 1.3% of practitioners familiar with blood flow restriction applications have utilized it for vascular changes, suggesting many of the guidelines are based on skeletal muscle outcomes. Thus, this narrative review is intended to explore the literature available in which blood flow restriction, or a similar application, assess the changes in vascular structure or function. Based on the literature, there is a knowledge gap in how applying blood flow restriction with relative pressures may alter the vasculature when applied alone, with endurance exercise, and with resistance exercise. In many instances, the application of blood flow restriction was not in accordance with the current guidelines, making it difficult to draw definitive conclusions as to how the vascular system would be affected. Additionally, several studies report no change in vascular structure or function, but few studies look at variables for both outcomes. By examining outcomes for both structure and function, investigators would be able to generate recommendations for the use of blood flow restriction to improve vascular structure and/or function in the future.

Restricted access

Abstract

Background and aims

Some people are preoccupied with their sexual urges and fantasies and lose control over their sexual behaviors, which can cause adverse consequences for their health and well-being. One of the options available for individuals seeking treatment for compulsive sexual behavior disorder (CSBD) is a self-help group based on the twelve-step program. The main purpose of the current study was to examine the direct and indirect (through meaning in life and hope) relationships between involvement in Sexaholics Anonymous (SA) and life satisfaction.

Methods

The sample consisted of 80 Polish members of SA (72 men and 8 women) with a mean age of 38.96 years (SD = 10.56). The Sex Addiction Screening Test-Revised, the Meaning of Life Questionnaire, the Herth Hope Index, the Satisfaction with Life Scale, and items adapted from the Alcoholics Anonymous Involvement Scale were used to measure the study variables.

Results

Path analysis showed a direct positive relationship between SA involvement and life satisfaction. Moreover, the relationship between these variables was mediated by the presence of meaning in life and hope. Simultaneously, more severe symptoms of CSBD were related to lower levels of the presence of meaning in life and higher levels of the search for meaning in life, which, in turn, predicted lower levels of life satisfaction.

Discussion and conclusions

The results suggest that finding meaning in life and restoring hope partly underlie the relationship between SA involvement and life satisfaction.

Open access

Abstract

Background

The ica gene of Staphylococcus aureus (S. aureus) plays a vital role in its growth and biofilm formation. Among them, IcaA and IcaB are critical proteins for synthesizing extracellular polysaccharides and biofilms in S. aureus. To investigate whether the formation of S. aureus biofilms can be inhibited through the IcaA and IcaB proteins by the presence of linezolid.

Methods

The icaA and icaB genes of S. aureus ATCC 25923 were silenced by homologous recombination. The critical roles of icaA and icaB in S. aureus were analysed by observing the growth curve and biofilm formation after linezolid treatment. Then, the effect of linezolid on the morphology of S. aureus was observed by scanning electron microscopy. Finally, the potential binding ability of linezolid to Ica proteins was predicted by molecular docking.

Results

The icaA- and icaB-silenced strains were successfully constructed, and the sensitivity of S. aureus to linezolid was decreased after icaA and icaB silencing. Scanning electron microscopy showed that linezolid caused invagination of the S. aureus surface and reduced the production of biofilms. Molecular docking results showed that linezolid could bind to IcaA and IcaB proteins.

Conclusion

IcaA and IcaB are potential targets of linezolid in inhibiting the biofilm formation of S. aureus (ATCC 25923).

Restricted access
Physiology International
Authors: Zsófia Ocsovszky, József Otohal, Blanka Berényi, Vencel Juhász, Réka Skoda, Laura Bokor, Zsófia Dohy, Liliána Szabó, György Nagy, Dávid Becker, Béla Merkely, and Hajnalka Vágó

Abstract

Objective

The effects of COVID-19, especially long-COVID, on the psychological health is incompletely understood. We aimed to evaluate the mid-term associations of the long-COVID symptoms and affective factors in a cohort of non-hospitalized patients.

Method

A total of 166 patients were enrolled in this study, including 119 sedentary/non-athlete and 47 athlete subjects at the Post-COVID Outpatient Clinic of Semmelweis University. Clinical data regarding acute and long-term symptoms were obtained and detailed laboratory testing was carried out. Demographic data and psychological tests were collected.

Results

We found a positive association between the level of depressive symptoms and anxiety and long-COVID symptom count, while life satisfaction and social support correlated negatively with the long-COVID symptom count. Higher haemoglobin levels and lower LDL-cholesterol were also shown to be moderating factors. A regression model showed that symptoms during acute infection, depression, age, and life satisfaction are predictors of the long-COVID symptom count. The presence of pre-existing affective or anxiety problems was also associated with higher reported long-COVID symptom count. Furthermore, we found significant association between pre-existing mental health problems and the investigated psychological constructs.

Conclusion

It appears that long COVID-19 is associated with acute symptoms and mental factors. Depression and anxiety have been shown to have a negative effect on symptom perception, and also contribute to a higher number of symptoms in a non-hospitalized sample. Our study suggests bi-directional interconnection between clinical and psychological factors.

Open access
Physiology International
Authors: Anna Péterfi, Ágota Mészáros, Zsófia Szarvas, Melinda Pénzes, Mónika Fekete, Ágnes Fehér, Andrea Lehoczki, Tamás Csípő, and Vince Fazekas-Pongor

Abstract

Purpose

The purpose of current review is to conduct a systematic overview of articles published between 2019 and 2021 on the relationship of comorbidities and mortality due to Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) among the elderly population.

Methods

We conducted a systematic search on PubMed for articles published between 2019 and 2021 to identify any cohort and case-control studies that investigated the relationship of comorbidities and COVID-19 mortality among the elderly, defined as 60 years of age and above. Databases were searched independently by two authors. Disagreements were resolved by the inclusion of a third investigator. Reviews, systematic reviews, and meta-analyses were excluded from our systematic review.

Results

A total of 15 studies were selected for our systematic review. Of the included studies, 3 were case-control, 3 were prospective cohort studies and 9 were retrospective cohort studies. As for size, 10 studies were conducted on populations of <1000 participants, 3 ranging from 1001 to 10,000, and 2 on populations of >10,000 individuals. The included studies found that the presence of certain conditions, such as cardiovascular, respiratory, renal diseases, malignancies, diseases of the nervous system and diabetes are associated to increased mortality in populations that consisted of elderly patients.

Conclusion

Results of our systematic review suggest that comorbidities contribute to increased COVID-19 mortality among the elderly. The detrimental effect of comorbidities and advanced age on the immune response could lead to a more frequent occurrence of symptomatic and severe infections with COVID-19.

Open access
Physiology International
Authors: Klara Gadó, Aranka Katalin Kovács, Gyula Domján, Zoltán Zsolt Nagy, and Gabriella Dörnyei Bednárik

Abstract

COVID-19 has become a great burden of the world in respect of health care, social, and economical reason. Several million people died worldwide so far and more and more mutants are generated and spread. Older people with co-morbidities and frailty syndrome have a significantly higher risk to get the infection and also higher the risk of a more serious disease process. Mortality of COVID-19 is also higher in case of geriatric patients.

In this review we attempted to summarize the factors of the higher susceptibility for more serious disease, what actions need to be taken for defending older patients and also special aspects of clinical presentation including ophthalmic symptoms.

Open access

Peter Sjöstedt-Hughes has brought together a collection of essays that on first glance seem to be about disparate subjects – the process metaphysics of A. N. Whitehead, the philosophy and phenomenology of psychedelic experience, and the ontological worldview of panpsychism. Yet, the book is thematically united and Sjöstedt-Hughes impressively weaves these philosophical threads together to produce a rare fabric, a fabric of universal sentience that comes together in a refreshingly new worldview in his final chapter. The book has significant depth yet is written in as non-obscure a fashion as any book that deals with such abstruse matters can be.

Open access
Physiology International
Authors: Michael S. Brian, Ryanne D. Carmichael, Felicia R. Berube, Daniel T. Blake, Hunter R. Stuercke, and Evan L. Matthews

Abstract

No studies have directly measured ventilatory and metabolic responses while wearing a respiratory training mask (RTM) at rest and during exercise. Eleven aerobically fit adults (age: 21 ± 1 years) completed a randomized cross-over study while wearing an RTM or control mask during cycling at 50% Wmax. An RTM was retrofitted with a gas collection tube and set to the manufacturer's “altitude resistance” setting of 6,000 ft (1,800 m). Metabolic gas analysis, ratings of perceived exertion, and oxygen saturation (SpO2) were measured during rest and cycling exercise. The RTM did not affect metabolic, ventilation, and SpO2 at rest compared to the control mask (all, effect of condition: P > 0.05). During exercise, the RTM blunted respiratory rate and minute ventilation (effect of condition: P < 0.05) compared to control. Similar increases in VO2 and VCO2 were observed in both conditions (both, effect of condition: P > 0.05). However, the RTM led to decreased fractional expired O2 and increased fractional expired CO2 (effect of condition: P < 0.05) compared to the control mask. In addition, the RTM decreased SpO2 and increased RPE (both, effect of condition: P < 0.05) during exercise. Despite limited influence on ventilation and metabolism at rest, the RTM reduces ventilation and disrupts gas concentrations during exercise leading to modest hypoxemia.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Szabolcs Bene, Péter J. Polgár, Márton Szűcs, Judit Márton, Eszter Szabó, and Ferenc Szabó

Abstract

Variance, covariance components, heritability, breeding values (BV) and genetic trends in calving interval (CI) of the Limousin population in Hungary were evaluated. A total of 3,008 CI data of 779 cows from three herds in 1996–2016 were processed. For influencing effects GLM method, for population genetic parameters and BV estimation BLUP animal model, for trend analyses linear regression was applied. The average CI obtained was 378.8 ± 3.1 days. The variance distribution components of the phenotype were as follow: age of cow at calving 34.30%, season of calving 26.09%, year of calving 23.00%, sire 7.45%, herd 3.23%, sex of calf 0.33% and type of calving 0.30%. The heritability of CI proved to be low (h2 d = 0.04 ± 0.02 and 0.03 ± 0.02; h2 m = 0.01 ± 0.02). The repeatability was low (R = 0.03 ± 0.02). Based on the phenotypic trend calculation, the CI of cows decreased by an average of 0.60 days per year (R 2 = 0.19; P < 0.05). In case of genetic trend calculation, the average BV of sires in CI increased 0.07 and 0.17 days per year (R 2 = 0.23 and 0.27; P < 0.05).

Open access

Az epesavmérés szerepe a súlyos terhességi cholestasis szülészeti ellátásában

The role of bile acid measurement in the management of intrahepatic cholestasis of pregnancy

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Deli, Judit Tóth, Lea Csépes-Ruzicska, Olga Török, Zoárd Tibor Krasznai, Ágnes Mosolygó-Lukács, János Kappelmayer, and Rudolf Lampé

Bevezetés: A terhességi cholestasis a terhességek 1%-ában előforduló kórkép. Fennállása nagymértékben növeli a súlyos magzati szövődmények kialakulásának, így a koraszülésnek és a terminusközelben váratlanul bekövetkező, méhen belüli magzati elhalásnak a rizikóját. Célkitűzés: A hazánkban a klinikum számára a közelmúltban elérhetővé vált szérumösszepesavszint-méréssel kapcsolatos eddigi tapasztalataink összegzése és a terhességi cholestasis ellátása debreceni gyakorlatának bemutatása. Betegek és módszer: Retrospektív esetsorozatban vizsgáltuk a debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2020. szeptember és 2021. szeptember között kezelt súlyos cholestasisos várandósok adatait. Meghatároztuk az epesav-, a májenzim- és a bilirubinszintek statisztikai korrelációját is. Eredmények: 758 várandós 1258 szérummintájából történt epesav-meghatározás. 5 esetben (az összes eset 0,7%-a, a cholestasisos esetek 6,4%-a) súlyos (epesav 40–99 μmol/l), 7 esetben (0,9%, illetve 9,0%) igen súlyos (epesav ≥100 μmol/l) epepangás volt igazolható. A 12 súlyos cholestasisos várandós átlagéletkora 30,6 (21–43) év volt, közülük 7 volt primigravida. A betegek közül 5-nél állt fenn cholestasisra hajlamosító előzményi betegség. 6 beteg részesült urzodezoxikólsav-kezelésben, amely az epesavszintek jelentős csökkenését eredményezte. Súlyos cholestasisban az epesav–GOT (R2 = 0,14) és az epesav–GPT (R2 = 0,17) korreláció gyengének bizonyult (n = 45). Az epesavszintek postpartum hamar szignifikánsan javultak. A 12 beteg közül eddig 11 szült meg, és 13 újszülött született, 2/12 volt ikerterhesség. Az átlagos gestatiós kor a szüléskor 37 (33–40) hét volt. 3/11 koraszülés történt (27%). A terminusközeli szülések közül 7/8 (88%) szülésindukciót követően zajlott. Egyszer sem volt szükség elektív császármetszésre, és a vajúdás során mindössze 2/11 esetben kellett császármetszést végezni (18%). Intrauterin magzati elhalás nem következett be. Következtetés: A szérumepesav-mérés hatékony eszköz a terhességi cholestasis diagnosztikájában és követésében, a protokollalapú szülészeti ellátáshoz pedig nélkülözhetetlen. A közleményben bemutatjuk klinikánk epesavszinten alapuló terhességi cholestasis ellátásának gyakorlatát is. Orv Hetil. 2022; 163(20): 797–805.

Open access

A súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunválasz

Immune response against the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2

Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Uher, Zsolt Matula, Márton Gönczi, László Gopcsa, Gabriella Bekő, Marienn Réti, Zoltán Szekanecz, Éva Ajzner, and István Vályi-Nagy

A koronavírus-betegség (COVID–19) lefolyása rendkívül sokféle lehet. Az érintettek egy része gyakorlatilag tünetmentes marad, míg másoknál súlyos, esetenként halálos kimenetelű komplikációk alakulnak ki. Ennek a variabilitásnak a hátterében – bár kétségtelenül szükség van további kutatásokra is – minden jel szerint az immunrendszer egyes alkotóelemeinek eltérő, néha kifejezetten kóros működése áll. Összefoglalónkban azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen kölcsönhatás alakul ki a természetes és az adaptív immunrendszer, valamint a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) között az emberi szervezetben. Megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a betegség lefolyását az I-es típusú interferonoknak a genetikai hibákra vagy az antiinterferon-autoantitestek jelenlétére visszavezethető elégtelen aktivitása, a myeloid rendszer zavara, a hipergyulladásos állapot kialakulása, a lymphopenia és az adaptív immunrendszer egyénenként eltérő működése. Kitérünk azokra a kulcsfontosságú megfigyelésekre is, amelyek segítettek körvonalazni a SARS-CoV-2-specifikus humorális és sejtközvetített immunmemória legfontosabb jellemzőit. Orv Hetil. 2022; 163(20): 774–787.

Open access

A tudomány tragédiája, a „Tragédia” tudománya.

Gondolatok Madách Imre: Az ember tragédiája című művéről

The tragedy of science or science of the „Tragedy”.

Thoughts on the drama “The Tragedy of Man”, by Imre Madách
Orvosi Hetilap
Author: Csaba Varga
Open access

Van-e esély az intervertebralis discusok regenerációjára?

Előzetes tanulmány

Is there a chance for regeneration of intervertebral discs?

A preliminary study
Orvosi Hetilap
Authors: Dragos Schiopu, Arnaud Devriendt, Piet Reynders, and S. Tamás Illés

Bevezetés: A gerinc intervertebralis discusainak magasságcsökkenése kiváltotta szegmentális instabilitás a felnőtt lakosság 70–80%-át érintő krónikus derékfájás egyik legfőbb oka. A magasságcsökkenés a porckorong függőleges kompressziós túlterhelése által kiváltott folyadékvesztés indukálta degeneratív elváltozások következménye. Célkitűzés: Előzetes tanulmányt végeztünk annak megállapítására, hogy a túlterhelésből adódó discusdegeneráció megállítható-e. Hipotézisünk az volt, hogy hátsó feltárásból végzett fúziós műtét során distractióval a discusokra ható nyomás csökkenthető, a discusdegeneráció megállítható, és talán a porckorong működése helyreállítható. Módszerek: A discusok állapotának jellemzésére azok kötött víztartalmának, ezen keresztül a rugalmasságuknak a biztosításáért felelős glükózaminoglikán-tartalom meghatározását használtuk. A gadolínium kontrasztanyag használata MRI során (dGEMRIC) elfogadott módszer az intervertebralis discus glükózaminoglikán-tartalmának meghatározására, mivel a felszívódott kontrasztanyag koncentrációja fordítottan arányos a csigolyaközi porckorongokban lévő glükózaminoglikánok mennyiségével. Vizsgáltuk pre-, posztoperatív dGEMRIC-adatok mellett a discus magasságát, az ágyéki lordosist, a vizuális analóg fájdalomskálát és az Oswestry Rokkantsági Indexet. Eredmények: Minden betegnél szegmentális instabilitás miatt az érintett szegmentum hátsó distractióját követő monoszegmentális fúzió történt. A műtétek során az ágyéki lordosis a hátsó distractio ellenére sem csökkent. A discusok magassága átlagosan 3 mm-rel nőtt, a fájdalom csökkent, és az Oswestry Rokkantsági Index javulást mutatott. A dGEMRIC-vizsgálatokban a műtét előtt a porckorongokban átlagosan 309,18 egység/cm2 gadolínium halmozódott fel, mely posztoperatíve 174,43 egység/cm2-re csökkent. Minden változás szignifikáns volt p = 0,05 szignifikanciaszint mellett. Következtetés: Előzetes eredményeink tendenciája azt sugallja, hogy a porckorongok magasságának növelésével csökkenthető a porckorongokban a hidrosztatikus nyomás; ez a glükózaminoglikánok mennyiségének növekedését eredményezi, ami megállíthatja a discusok degenerációját, és elindíthat regenerációs folyamatokat is. Orv Hetil. 2022; 163(20): 789–796.

Restricted access

Abstract

Objective

Problematic use of digital media and problematic use of the internet (PUI) in particular are growing problems in the general population. Moreover, studies have shown links between PUI and symptoms of attention-deficit/hyperactivity disorder (ADHD). This meta-analysis investigated whether children and adolescents with ADHD are more often affected by PUI compared to control groups.

Method

Multiple databases (EBSCOhost, Pubmed) were reviewed. Studies were eligible if individuals (aged 6–18 years) were diagnosed with ADHD, assessed on PUI-related measures, and compared to non-clinical or/and clinical controls without a diagnosis of ADHD. Out of 3,859 identified studies, 14 studies assessing 2,488 participants met all inclusion criteria. Four meta-analyses examining time-based and scale-based measures, different informants and non-clinical vs. clinical controls using random-effects models were performed. Funnel plots were used to investigate publication bias.

Results

The analyses revealed significantly more severe PUI in individuals with ADHD compared to controls, both when PUI was assessed via rating scale (scaled-based) and via units for time (time-based measures). Different informants (self- vs. parent-rating) had no impact on results. Differences in PUI between groups with ADHD and non-clinical controls were significant, whereas differences between ADHD and clinical controls were not. Due to the high heterogeneity observed and the small sample sizes, these latter findings should be interpreted cautiously.

Conclusion

Children and adolescents with ADHD show more severe PUI compared to non-clinical controls without ADHD. However, the small number of studies does not allow for a systematic comparison between ADHD and groups with other psychopathologies.

Open access

Abstract

Acinetobacter baumannii and Pseudomonas aeruginosa are two pathogens with an important power of adaptation to antibiotics thus, both pose a real public health problem. Our study investigated epidemiological characteristics, antibiotic sensitivity profile and resistance genes of imipenem resistant A. baumannii and P. aeruginosa. This was a retrospective study carried out in the bacteriology laboratory of Mohammed V military training hospital, spanning from January 2018 to April 2021. Antibiotic susceptibility was studied by Mueller Hilton agar diffusion method with OXOID® type antibiotic discs and interpreted according to the recommendations of EUCAST 2021. Carbapenemase detection was performed by CarbaNP-test®. The molecular study was performed using conventional PCR. During the study period, we collected 1,072 imipenem-resistant isolates namely, 820 A. baumannii and 252 P. aeruginosa. The molecular study showed that out of 108 A. baumannii isolates 102 carried the bla OXA-51 and 100 isolates carried the bla OXA-23 gene. The coexistence of bla OXA-23 and bla NDM genes was detected in only 4 isolates. Altogether 50% of P. aeruginosa strains carried bla VIM-2. All investigated A. baumannii and P. aeruginosa strains were colistin susceptible in this study. Multiresistant bacterial infections are associated with longer hospitalization, higher hospital costs and higher mortality rates. Therefore, a collective action including the different actors of the healthcare system is necessary.

Restricted access

3D MRI bal pitvari hegtérkép által vezérelt anatómiai pulmonalis véna reizoláció

3D MRI left atrial scar map guided anatomical pulmonary vein reisolation

Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Fődi, Rob J. van der Geest, Attila Tóth, and Tamás Simor

Összefoglaló. Egy 58 éves hypertoniás nőbetegünk esetét ismertetjük, aki erős szubjektív panaszokat okozó, gyakori, dokumentált pitvarfibrillációs paroxizmusok miatt korábban két alkalommal pulmonalis véna izoláción esett át, de palpitációérzései továbbra sem szűntek. Feltételezve a pulmonalis véna rekonnekciót, a tartós ritmuszavar-mentesség elérését célozva a tervezett harmadik pulmonalis véna izoláció előtt 3D MRI bal pitvari késői kontraszthalmozásos képalkotást végeztünk. A felvételeken először a vékony bal pitvarfal pontos endocardialis és epicardialis feszínét határoztuk meg manuálisan, majd a fali kontraszthalmozás transmuralitasának megfelelő színkódolást végeztünk. Az így nyert bal pitvari színkódolt felszíni rekonstrukció három dimenzióban jelenítette meg a bal pitvarfalban lévő heges területek elhelyezkedését. A felvételeket a tervezett harmadik beavatkozás során beolvasva az elektroanatómiai rendszerbe, a megjelenített antralis hegfolytonossági hiányok területében végeztünk szelektíven ablatiókat, és teljes izolációt értünk el mind a négy vénában. A szövődménymentes beavatkozás után a beteg tartósan panaszmentessé vált. Esetünk az első olyan hazai ismételt pulmonalis véna izoláció, amelynek során a korábbi ablatiós hegek folytonossági hiányait 3D MRI-hegtérkép alkalmazásával láthatóvá tettük, és az innovatív módszerrel feldolgozott képek irányították az ablatiót, ily módon szüntetve meg a hegfolytonossági hiányokat. Orv Hetil. 2022; 163(19): 767–772.

Summary. We present the case of a 58-year-old woman, suffering from high blood pressure, who presented with documented frequently occurring paroxysmal atrial fibrillation attacks. She underwent two prior pulmonary vein isolations, but her palpitations did not cease. We aimed to achieve a long period free of symptoms, and a 3D MRI late enhancement scar map of the left atrium was obtained before the planned third pulmonary vein isolation procedure to visualize the assumed pulmonary vein reconnection sites. First, the endocardial and epicardial contours of the thin left atrial wall were manually determined on the images, then color-coding was added based on the trasmurality of contrast enhancement in the wall. The reconstructed 3D color-coded left atrial surface revealed the localization of left atrial antral wall scars. These images were integrated into the electroanatomical mapping system and ablation was carried out selectively on the spots showing gaps in the antral scar. Isolation was achieved in all four veins without any complications. The patient has become symptom-free for years now. The reconstructed left atrial 3D MRI images gained in an innovative process visualized the gaps in the previous ablation lines and these images were integrated to guide the first gap-closure redo pulmonary vein isolation procedure in Hungary. Orv Hetil. 2022; 163(19): 767–772.

Open access

Betegellátásban dolgozók munkahelyi jóllétének vizsgálata két Zala megyei kórházban

Examination of professionals’ well-being working in health sector in two Zala county hospitals

Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Cseh, Judit Fináncz, Dávid Sipos, Gábor Stromájer, and Melinda Csima

Összefoglaló. Bevezetés: Az egészségügyi ellátásban dolgozók élet- és munkakörülményei meghatározóak a betegellátás minőségét és hatékonyságát tekintve, ezért a kérdéskör vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír. Célkitűzés: Az állami egészségügyi ellátórendszerben, a betegellátásban közvetlenül érintett dolgozók szakmai közérzetének feltárása a lelki egészség és a munkahelyi klíma jellemzőin keresztül. Módszer: Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásunkat kényelmi mintavétel (n = 1048) alkalmazásával végeztük 2019. december és 2020. március között két Zala megyei kórházban. A mérőeszköz a szociodemográfiai és munkaköri jellemzők megismerésére irányuló kérdések mellett a lelki egészség mérésére kifejlesztett validált kérdőíveket, valamint a munkahelyi klímára vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Eredmények: A Diener Élettel való Elégedettség Skálán a válaszadók jelentős része (77,4%) az elégedettséget kifejező valamelyik skálaértéket jelölte meg, mely az orvosok körében szignifikánsan magasabb (χ2 = 28,36; df = 10; p = 0,01). Ennek ellentmond, hogy a vizsgált egészségügyi dolgozók 61,5%-a enyhe, 24,8%-a közepes, 5,7%-a pedig súlyos depressziós tüneteket mutat a Beck Depresszió Skála alapján. A depresszió megjelenése elsősorban a diplomával nem rendelkező szakdolgozókat fenyegeti (χ2 = 17,01; df = 6; p<0,01). A kiégés vonatkozásában megállapítható, hogy a válaszadókat a leginkább az érzelmi kimerülés érinti: 46,2%-uk közepes mértékű, 16,4%-uk pedig nagyfokú kiégést mutat, amely a férfiak (t = 2,01, p = 0,04) és az orvosok esetén nagyobb mértékű (F = 4,14; p = 0,01). Az intézményi klímát tekintve problémát jelent, hogy a válaszadók úgy érzékelik, munkájuk során kevésbé valósulnak meg egyenrangú partneri kapcsolatok. Emellett az egészségügyi dolgozók a munkájuk társadalmi megbecsültségét kedvezőtlennek érzékelik, ami alapvetően meghatározhatja szakmai identitásukat és közérzetüket. Következtetés: Eredményeink ráirányítják a figyelmet arra, hogy a munkahelyi jóllét támogatása különösen fontos azokban a munkakörökben, amelyekben a mentális terhelésnek kitett munkavállalókra nézve a kiégés és a depresszió fokozott veszélyt jelent. Orv Hetil. 2022; 163(19): 759–766.

Summary. Introduction: The living and working conditions of healthcare professionals are crucial to the quality and efficiency of patient care, therefore examining this issue is of highlighted importance. Objective: To explore the well-being of employees directly involved in the public health care system, through the characteristics of mental health and the workplace climate. Method: The cross-sectional, quantitative research was performed by using convenience sampling (n = 1048) between December 2019 and March 2020 in two hospitals in Zala county, Hungary. In addition to questions on sociodemographic and job characteristics, the measure tool included validated questionnaires developed to measure mental health as well as questions on workplace climate. Results: On the Diener Life Satisfaction Scale, a significant number of respondents (77.4%) indicated a scale value expressing satisfaction that was significantly higher among physicians (χ2 = 28.36; df = 10; p = 0.01). Contrary to this, 61.5% of the sample show mild, 24.8% moderate, and 5.7% severe depressive symptoms according to the Beck Depression Scale. The appearance of depression mostly threatens professionals without a degree (χ2 = 17.01; df = 6; p<0.01). Regarding burnout, the respondents were most affected by emotional exhaustion: 46.2% have moderate burnout and 16.4% have severe burnout, which is higher among male workers (t = 2.01, p = 0.04) and physicians (F = 4.14, p = 0.01). In terms of the institutional climate, respondents perceive partnerships in their work as unequal. In addition, health workers feel the social esteem of their work unfavorable, which fundamentally determines their professional identity and well-being. Conclusion: The results point out that promoting well-being at work is particularly important in jobs where burnout and depression are increased risks for workers exposed to mental strain. Orv Hetil. 2022; 163(19): 759–766.

Open access

Extrapulmonalis tuberculosis – diagnosztikai és terápiás kihívás

Extrapulmonary tuberculosis – a diagnostic and therapeutic challenge

Orvosi Hetilap
Authors: Hédi-Katalin Sárközi, Maria-Beatrice Ianoși, Bianca-Emilia Ciurba, Nimród László, Tibor Sárközi, and Gabriela Jimborean

Összefoglaló. Bevezetés: Az extrapulmonalis tuberculosis incidenciája növekvő tendenciát mutat annak ellenére, hogy az elmúlt években világszerte csökkent a tuberculosisos esetek száma. Célkitűzés: Az extrapulmonalis tuberculosisra hajlamosító tényezők felmérése és a bakteriológiai és szövettani diagnosztizálási arányok meghatározása az egyes formák esetén. Módszer: A regionális ellátási területünkhöz tartozó területről három év alatt (2018. januártól 2020. decemberig) hozzánk került 63, extrapulmonalis tuberculosisos eset retrospektív elemzését végeztük. A bakteriológiai vizsgálat alapját a különböző minták Ziehl–Neelsen-festése és Löwenstein–Jensen-táptalajon történő tenyésztése képezte. Egyes esetekben GeneXpert- és szövettani vizsgálatra is sor került. Eredmények: Az esetek többségében a minták vidéki környezetből, középkorú egyénektől származtak. A legfőbb kockázati tényezőkként a rossz életkörülményeket, a munkanélküliséget, a dohányzást és a krónikus alkoholizmust említhetjük. 18 esetben a kórismézés bakteriológiai, 17 esetben pedig szövettani vizsgálattal történt. A bakteriológiai vagy szövettani vizsgálatokkal nem igazolt eseteknél a kórismézéshez valószínűségi kritériumokra támaszkodtunk, azaz epidemiológiai, klinikai és képalkotási módszerekre. Az extrapulmonalis tuberculosisos formáinak megoszlása a következő: 25 mellhártya-, 13 csont-ízületi, 11 nyirokcsomó-, 7 agyhártya-, 4 vese-, 2 bőr- és 1 gyomor-bél rendszeri tuberculosis. A tuberculosisos mellhártyagyulladás bakteriológiai megerősítése 3 esetben történt meg. A csont-ízületi tuberculosist 6 esetben bakterológiailag, 4-ben pedig szövettanilag igazoltuk. A tuberculosisos agyhártyagyulladást 5 esetben bakteriológiai vizsgálattal kórisméztük. A nyirokcsomó-, illetve bőrtuberculosist szövettani vizsgálattal igazoltuk. A tuberculosis elleni kezelést a betegek jól tolerálták, de a compliance a kezelés során alacsony volt (92%). Megbeszélés: A bakteriológiai és szövettani megerősítéssel járó nehézségek miatt az extrapulmonalis tuberculosis továbbra is diagnosztikai kihívást jelent. Következtetés: Az esetek korai felismerése és szoros megfigyelése csökkentheti a szövődményeket, és hozzájárulhat a compliance növeléséhez. Orv Hetil. 2022; 163(19): 750–757.

Summary. Introduction: The incidence of extrapulmonary tuberculosis is still high despite of the decrease in global tuberculosis cases during the last years. Objective: Evaluation of predisposing factors and determination of bacteriological and histopathological confirmation rates for extrapulmonary tuberculosis. Method: We performed a retrospective study of 63 cases of extrapulmonary tuberculosis diagnosed in regional supply area between January 2018 and December 2020. The bacteriological examination included Ziehl–Neelsen staining and Löwenstein–Jensen culture from various pathological specimens. In some cases, we also performed GeneXpert and histopathological examination. Results: Cases were predominantly from rural areas and in middle-aged people. The major risk factors were precarious living conditions, unemployment, smoking and alcohol abuse. In 18 cases, the diagnosis was confirmed by bacteriological and in 17 by histopathological examination. In cases without bacteriological or histopathological confirmation, we corroborated the probability criteria as epidemiological, clinical, and imaging findings. Extrapulmonary tuberculosis manifested as pleural (25), osteoarticular (13), nodal (11), meningeal (7), renal (4), cutaneous (2) and gastrointestinal (1) tuberculosis. Bacteriological confirmation of tuberculous pleurisy was made in 3 cases. Osteoarticular tuberculosis had bacteriological confirmation in 6 cases and histopathological in 4. Tuberculosis meningitis was diagnosed in 5 cases by bacteriological examination. Lymph node and cutaneous tuberculosis were confirmed by histopathological examination. Antituberculotic treatment was well tolerated by patients, but the compliance was low (92%). Discussion: Extrapulmonary tuberculosis is a diagnostic challenge due to the difficulty of bacteriological and histopathological confirmation. Conclusion: Increasing early confirmation and careful monitoring of cases can reduce complications and increase treatment compliance. Orv Hetil. 2022; 163(19): 750–757.

Restricted access

A természetes ölősejtek szerepe az anyai-magzati immunhomeostasis fenntartásában

The role of natural killer cells in the immune homeostasis of the maternal fetal interface

Orvosi Hetilap
Authors: Kornél Lakatos, Kevin M. Elias, Ross S. Berkowitz, Kathleen Hasselblatt, György Végh, and Vilmos Fülöp

Összefoglaló. A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati–anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.

Summary. Successful conception, implantation and pregnancy require a complex and organized communication between the embryonal (allograft) and the maternal (host) immune system. Different leukocyte subsets have an important role in orchestrating the immune response at the fetal-maternal interface. There are certain similarities between the immune invasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. The decidual natural killer cells are a special subset of natural killer cells and alongside with macrophages and dendritic cells, they are part of the innate immune system therefore they are the first immune cells contacting any intruder whether it is a tumor or embryonic tissue. Interestingly decidual natural killer cells not only do not eliminate invasive trophoblastic cells, but specifically promote their progression. Their angiogenic activity facilitates and coordinates local vascular remodeling of the forming placenta. In this article we review the different nature of trophoblastic cell and decidual natural killer cell interaction, the role of decidual natural killer cells in the vascularization and immune homeostasis of the decidua. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.

Open access

A thrombocytaaggregáció-gátló kezelés gyakorlata heveny szívinfarktusban

Practice of antiplatelet therapy in acute myocardial infarction

Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, Gábor Bársony, Anikó Szabóné Póth, Péter Vajer, and Péter Andréka

Összefoglaló. Bevezetés: Szívinfarktust túlélt betegeknél a thrombocytaaggregáció-gátló (TAG-) kezelésnek fontos szerepe van az újabb ischaemiás események megelőzése szempontjából. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a kórházi távozás idején a betegek milyen arányban részesültek clopidogrel-, prasugrel- és ticagrelorkezelésben, és az utánkövetés ideje alatt milyen arányban folytatták a javasolt terápiát. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2018. 01. 01. és 2020. 12. 31. között 39 308 olyan, infarktus miatt kezelt beteget tartottunk nyilván, aki egészségügyi azonosító számmal rendelkezett, és szívkatéteres centrumban kapott ellátást. Eredmények: 16 273 betegnél ST-elevációval (STEMI), 20 305 betegnél ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus volt. A betegek 80%-a hypertoniás volt, minden harmadik betegnél diabetes mellitus (35%), illetve csökkent vesefunkció (30%) igazolódott. A kórházból távozó betegek 36 578 infarktusos eseményénél elemeztük a távozáskor adott TAG-kezelési javaslatot. A STEMI-betegek 96,2%-a aszpirin-, 78,3%-a clopidogrel-, 12,7%-a prasugrel- és 4,3%-a ticagrelorkezelési javaslatot kapott. Az NSTEMI-betegcsoportban 93,9%, 77,7%, 8,3%, 3,2% értékeket találtuk. A speciális feltételek esetén rendelhető gyógyszerek (prasugrel, ticagrelor) esetén az egyes centrumok között jelentős különbségek voltak: a javaslat a prasugrel esetén 1,2–24,3%, a ticagrelor esetén 0,3–10,8% között változott. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisának felhasználásával követtük a gyógyszerkiváltási eseményeket. A gyógyszertámogatási adatok 29 405 betegnél álltak rendelkezésre. Az adherencia vizsgálatakor a leghosszabb időszakot vettük figyelembe, és a türelmi idő 2 hónap volt. Az adherencia-időtartamokat standard túléléselemzési eszköztárral (Kaplan–Meier-féle eljárás) dolgoztuk fel. Az első gyógyszerkiváltást követő 1 évnél a clopidogrel, a prasugrel és a ticagrelor esetében a betegek 76,1%-a, 78,3%-a és 80,9%-a adherens volt a javasolt kezeléshez. Következtetés: Bizonyos TAG-gyógyszerek alkalmazásának gyakorisága jelentősen eltér a különböző intervenciós centrumokban. 1 évvel a kezelés megkezdése után a betegek több mint háromnegyede adherens a kezeléshez. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749.

Summary. Introduction: In patients who have survived myocardial infarction, platelet aggregation inhibitor (TAG) treatment plays an important role in preventing recurrent ischemic events. Objective: to investigate the proportion of patients who received aspirin, clopidogrel, prasugrel and ticagrelor during the hospitalization and the proportion of patients who continued taking the recommended therapy during follow-up. All patients treated for myocardial infarction who had a medical ID number were included in the study. Results: 16 273 patients had ST-elevation (STEMI) and 20 305 patients had non-ST-elevation (NSTEMI) infarction. 80% of patients were hypertensive. Diabetes mellitus (35%) and impaired renal function (30%) were demonstrated in one in three patients. The TAG treatment recommendation was analysed in 36 578 patients who left the hospital. Clopidogrel 12.7%, prasugrel 4.3%, ticagrelor, 93.9%, 77.7%, 8.3% and 3.2% were found in the NSTEMI group. For medicines available under special conditions (prasugrel, ticagrelor), there were significant differences between centres: the proposal varied between 1.2–4.3% for prasugrel and 0.3–10.8% for ticagrelor. Drug switching events were monitored using the National Institute of Health Insurance Fund database. Pharmacovigilance data were available for 29 405 patients. We considered the longest period in the adherence study, and the grace period was 2 months. Adherence durations were processed using a standard survival analysis toolkit (Kaplan–Meier method). At 1 year after the first switch, 76.1%, 78.3%, and 80.9% of the patients in clopidogrel, prasugrel and ticagrelor were adherents to the recommended treatment. Conclusion: The frequency of use of certain antiplatelet drugs varies significantly across different intervention centres. More than three-quarters of the patients are adherent to treatment 1 year after starting treatment. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749.

Restricted access

Abstract

Background and aim

A wide range of studies indicates that men and women with Problem (PrG) and Pathological Gambling (PG) differ in several clinical and sociodemographic characteristics. However, evidence for sex differences, such as the telescoping effect, is contradictory, and it is still unclear whether sex differences observed in offline gambling can also be found for online gambling. Furthermore, reviews have so far focused on binary sex differences but neglect gender aspects. In this study, an updated literature survey of sex- and gender-related differences in PrG and PG was conducted.

Methods

We searched PsyInfo, Medline/Pubmed, and the Web of Science databases from 2005 to 2020 for studies investigating sex and gender differences in gambling. A total of 126 papers were included in the literature survey.

Results

We are presenting our findings according to the categories ‘prevalence’ (offline, online, LGBTQI*), ‘sociodemographic factors’, ‘preferred gambling type’, ‘gambling motives’, ‘severity’, ‘progression of gambling problems’, ‘use of professional help/motivation for treatment’, ‘comorbidity’, ‘trauma’, ‘violence and criminality/delinquency’. The studies indicate that, despite some robust sex differences (e.g., concerning prevalence rates), results for most areas were mixed or suggest no sex differences (e.g., violence, gambling motives).

Discussion and conclusion

To date, there is a lack of studies assessing gender, and not only sex, warranting further research in this area.

Open access

Abstract

Aim

The objective of the present study is to describe high-resolution CT (HRCT) chest manifestations of coronavirus disease 2019 (COVID-19) patients during second wave of the pandemic in a tertiary care hospital in New Delhi, India. We also aim to compare the findings on the HRCT chest during the second wave of COVID-19 with the data form earlier outbreaks and to look for any features specific to the second wave and thus indirectly to the delta variant of SARS-CoV-2. We also assessed the severity of the pulmonary involvement based on HRCT findings.

Methods

We analysed HRCT chest findings in 237 patients with COVID-19 admitted at our institute from 1st April 2021 to 31st May 2021. Covid-19 infection was confirmed by reverse transcription polymerase chain reaction (rt-PCR) or rapid antigen test (RAT) in all these patients.

Results

The mean age in our study group was 51.3 ± 12.1 years (range 19-79 years) comprising of 136 males (57.4%) and 101 females (42.6%). The majority of the patients showed bilateral (95.3%) and peripheral (42.6%) distribution of the disease. Ground glass opacities were the most common finding, seen in 214 (90.3%) patients, followed by interlobular septal thickening in 202 (85.8%) and crazy paving in 194 (81.3%) patients. Majority (36.7%) of these patients had a CT severity score above 20 indicating severe disease.

Conclusion

A typical pattern of peripheral subpleural often bilateral distribution of ground glass opacities on HRCT chest usually points to the possibility of COVID -19 pneumonia. The higher incidence of abnormalities on HRCT chest in patients with infection mainly from the delta variant of SARS-Cov-2 was mainly because of the more severe disease in the population. More research is needed to further evaluate the role of HRCT chest in the diagnosis of COVID-19 caused by different strains of the virus.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Ludymila F. Cantanhêde, Marcelo T. Moura, Roberta L. Oliveira-Silva, Pábola S. Nascimento, José C. Ferreira-Silva, Ana M. Benko-Iseppon, and Marcos A. L. Oliveira

Abstract

Follicle-stimulating hormone (FSH) contributes to the acquisition of oocyte competence by modulating signalling pathways in cumulus cells (CCs), albeit much less is known about transcription factors (TFs) that orchestrate the downstream transcriptional changes. This work allowed to prospect TFs involved in FSH-mediated signalling during oocyte in vitro maturation (IVM). Bovine cumulus-oocyte complexes underwent IVM with FSH (FSH+) or without FSH (control/CTL) for 22 h, and CCs were subjected to gene expression profiling. Five software identified reference genes for RT-qPCR (ATP1A1, UBB, and YWHAZ). The transcript levels of FSH-responsive genes HAS2 and PTGS2 (COX2) validated the experimental design. Among candidate TFs, MYC was down-regulated (0.35-fold; P < 0.0001), and THAP11 (RONIN) was up-regulated (1.47-fold; P = 0.016) under FSH+ conditions. In silico analyses predicted binding motifs at MYC and THAP11 genes for previously known FSH-responsive TFs. Signalling pathways (EGFR, ERK, GSK3, PKA, and P38) may execute post-translational regulation due to potential phosphorylation sites in MYC and THAP11 proteins. Prediction of protein–protein interaction networks showed MYC as a core component of FSH signalling, albeit THAP11 acts independently. Hence, MYC integrates FSH signalling networks and may assist in exploring genome-wide transcriptional changes associated with the acquisition of oocyte competence.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsolt Becker, Noémi Holló, Róbert Farkas, Mónika Gyurkovszky, Jenő Reiczigel, Krisztián Olaszy, Zoltán Vári, and Károly Vörös

Abstract

This retrospective study was performed on 71 dogs which had been admitted for heartworm screening or with clinical suspicion of heartworm disease. The examination methods included polymerase chain reaction (PCR) to identify Dirofilaria immitis and/or Dirofilaria repens infections and a heartworm antigen (Ag) test (VetScan). By using PCR, 26 dogs were found positive only for Dirofilaria immitis (Group 1), while 21 dogs for both D. immitis and D. repens (Group 2). Group 3 included 24 dogs with D. repens infection only according to the PCR results. The sensitivity of the VetScan Ag test for the Group 1 and 2 animals proved to be 97.7% (95% Blaker confidence interval; CI 89.0%–99.9%). The specificity of the VetScan Ag test, calculated from the results of Group 3, was found to be 66.7% (95% CI 45.6%–83.1%), which was lower than that reported from the USA, where D. repens does not occur. In cases when PCR results were positive for D. repens but negative for D. immitis, the occult dirofilariosis was the likely explanation for the positive D. immitis Ag tests. These observations highlight the importance of performing more Ag tests simultaneously in those areas where both Dirofilaria species are present.

Open access

Az időben korlátozott energia- és tápanyagbevitellel járó étrendek élettani hatásai és szerepük egyes krónikus megbetegedésekben – Böjtök a 21. században

The physiological effect of energy-restrictive diets and their role in certain chronic diseases – Fasting in the 21st century

Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szabó, Viktor Koczka, Mária Figler, Zita Breitenbach, Zsófia Verzár, and Éva Polyák
Open access

Endokrin kórképek előfordulása és társulása in vitro fertilizációs programban részt vevő nők körében

Prevalence and association of endocrine disorders in women participating in an in vitro fertilization program

Orvosi Hetilap
Authors: Tünde Herman, Szilvia Csehely, Mónika Orosz, Harjit Pal Bhattoa, Tamás Deli, Péter Török, and Attila Jakab

Összefoglaló. Bevezetés: Az endokrin betegségekhez társuló ovulációs diszfunkció gyakori vezető vagy társuló oka a női infertilitásnak, de optimális reprodukciós korban oki vagy ovulációindukciós kezeléssel többnyire rendezhető a fertilitás. Az in vitro fertilizációs (IVF-) kezelések vezető indikációi jelenleg az andrológiai és a női életkorból adódó, petefészek-eredetű infertilitás, de egyéb endokrin diszfunkció társulása befolyásolja a kezelési eredményeket. Célkitűzés: Az endokrin betegségek gyakoriságának vizsgálata az IVF-programban részt vevő párok nőtagjainál. Módszer: Az IVF-program előtti alkalmassági vizsgálatok során a vezető indikációtól függetlenül részletes endokrinológiai kivizsgálást végeztünk 231 nőnél (átlagéletkor 34 év). A vizsgálatok kiterjedtek a hypothalamus- és petefészek-funkcióra, a pajzsmirigyfunkcióra és pajzsmirigy-autoimmunitásra, a mellékvese-funkcióra, a szénhidrát-anyagcserére és az inzulinrezisztenciára. Az egyes endokrin betegségek előfordulásán túl azok társulási gyakoriságát is elemeztük. Eredmények: Az IVF vezető javallatainak megoszlása megfelelt a nemzetközi tendenciáknak, endokrin jellegű volt 87 esetben (37,6%; csökkent petefészek-tartalék: 55 eset és krónikus anovuláció: 32 eset). Társuló endokrin eltérést 141 esetben találtunk, így összesen 161 nőt érintett az endokrin diszfunkció (69,7%; átlagéletkor 35 év). Az endokrin diszfunkciók előfordulása gyakorisági sorrendben: pajzsmirigy-diszfunkció (32,5%), csökkent petefészek-tartalék (23,8%), pajzsmirigy-autoimmunitás (22,5%), polycystás ovarium szindróma (15,6%), inzulinrezisztencia (22,5%), elhízás (23,8%), hyperprolactinaemia (13,4%). Az endokrin betegségek társulása minden kórkép esetében fellelhető volt. Hypogonadotrop hypogonadismus 2, congenitalis adrenalis hyperplasia 1 esetben fordult elő. Nem találtunk endokrin eltérést 70 esetben (30,3%). Következtetés: Vizsgálatunk igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IFV-program résztvevőinél, bármely indikáció esetén. A részletes endokrin kivizsgálás és az IVF-kezelést végzők endokrin jártassága hozzájárulhat az IVF-kezelés sikerességéhez. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Summary. Introduction: Ovulatory dysfunction associated with endocrine diseases is a common leading or associated cause of female infertility, but at optimal reproductive age, causal or ovulation-induction treatment can usually settle fertility. The leading indications for in vitro fertilization (IVF) treatments are currently andrological and originated from age-related ovarian infertility, but other accompanying endocrine dysfunctions affect treatment outcomes. Objective: To investigate the incidence of endocrine diseases in female members of couples participating in IVF program. Method: During aptitude tests prior to the IVF program, from the leading indication independently, a detailed endocrinological examination was performed in 231 women (mean age: 34 years). The studies of hypothalamic and ovarian function, thyroid function and thyroid autoimmunity, adrenal function, carbohydrate metabolism and insulin resistance were covered. In addition to the incidence of each endocrine disease, the frequency of their association was analyzed. Results: The distribution of IVF lead indications was in line with the international trends, it was endocrine nature in 87 cases (37.6%; decreased ovarian reserve in 55 cases and chronic anovulation in 32 cases). Associated endocrine abnormalities were found in 141 cases, and a total of 161 women was affected by endocrine dysfunction (69.7%; mean age: 35 years). Endocrine dysfunction incidences in order of frequency were thyroid dysfunction (32.5%), diminished ovarian reserve (23.8%), thyroid autoimmunity (22.5%), polycystic ovarian syndrome (15.6%), insulin resistance (22.5%), obesity (23.8%), hyperprolactinemia (13.4%). The endocrine disease associations were found in all of the cases above. Hypogonadotropic hypogonadism occurred in 2 cases, congenital adrenal hyperplasia occurred in 1 case. No endocrine abnormalities were found in 70 cases (30.3%). Conclusion: Our study confirms the cumulative appearance of endocrine dysfunctions and frequent association in IVF participants with any lead indication. The detailed endocrine examination and proficiency/skill in reproductive endocrinology of IVF practitioners may contribute to IVF treatment success. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Open access

Korábban SARS-CoV-2-fertőzésen átesett betegek műtéti érzéstelenítése és perioperatív ellátása

Anesthesia and perioperative considerations for patients with prior SARS-CoV-2 infection

Orvosi Hetilap
Authors: Boglárka Balla, Béla Fülesdi, and Tamás Végh

Összefoglaló. A korábban SARS-CoV-2-vírusfertőzésen átesett betegeknél különösen fontos az elektív műtét időpontjának megválasztása. Egy több, mint százezer beteget felölelő tanulmány szerint átlagosan 7 hét szükséges az elektív műtétre bocsátáshoz. Sürgős műtétek esetében a beteg általános állapota és a műtéttől várt javulás alapján mérlegelendő a műtét időpontja. A vitális indikációjú műtétek képezik a legnagyobb rizikót, hiszen ezen esetekben igen csekély idő és lehetőség van a preoperatív betegelőkészítésre.

A SARS-CoV-2-vírusfertőzés nem minden esetben múlik el nyomtalanul. Szövődményeként felléphetnek cardiopulmonalis, véralvadási, központi idegrendszeri, mozgásszervi problémák, akut veseelégtelenség, ion- és vércukorháztartás felborulása, valamint gastrointestinalis eltérések is, melyek lehetnek rövid vagy hosszú távúak, illetve egyes esetekben maradandó károsodások is.

A preoperatív kivizsgálási stratégiát, a műtéti érzéstelenítés módszerét (általános vagy regionális), valamint az intraoperatív monitorozást ezen szövődmények súlyosságának, valamint a műtét típusához megfelelően kell megválasztani. A posztoperatív időszakban a SARS-CoV-2-vírusfertőzésen átesett betegek körében gyakrabban lehet szükség emelt szintű monitorozásra vagy intenzív osztályos megfigyelésre. Orv Hetil. 2022; 163(18): 695–701.

Summary. The timing of elective surgery is very important in patients, who suffered SARS-CoV-2 virus infection. According to a study of more than 100,000 patients, it takes approximately seven weeks to be safely admitted to elective surgery. In the case of emergency surgeries, the date of the surgery should be considered based on the patient’s general condition and the expected improvement from the surgery. Surgery with a vital indication takes the greatest risk, as there is very little time and opportunity for preoperative examination in these cases.

SARS-CoV-2 virus infection does not go away without a trace. Complications may include cardiopulmonary, coagulation, central nervous system, locomotor problems, acute renal failure, ionic and diabetic disorders, and gastrointestinal abnormalities, which may be short-term or long-term, and in some cases permanent.

The preoperative examination strategy, the method of anesthesia (general or regional) and the intraoperative monitoring should be chosen according to the severity of these complications and the type of surgery. In the postoperative period, patients suffered with SARS-CoV-2 virus infection may require more frequent monitoring or intensive ward monitoring. Orv Hetil. 2022; 163(18): 695–701.

Open access

Pseudoxanthoma elasticumban szenvedő betegek multidiszciplináris ellátása

Multidisciplinary management of patients affected with pseudoxanthoma elasticum

Orvosi Hetilap
Authors: Klára Farkas, Norbert Kiss, Viktória Szabó, Miklós Resch, Rita Vámos, Ágnes Borbándy, Anikó Nagy, Astrid Apor, Tamás Arányi, Flóra Szeri, Norbert Wikonkál, Zoltán Nagy, Béla Merkely, and Márta Medvecz

Összefoglaló. A pseudoxanthoma elasticum (PXE, OMIM # 264800) egy autoszomális recesszív módon öröklődő multiszisztémás érintettséggel járó kórkép, melynek háttérében az ABCC6 gén mutációi állnak. A tünetek kialakulásának oka az ektópiás mineralizáció. Kalcium-só kristályok rakódnak le elsősorban a bőrben, a szem Bruch-membránjában és az erek endotheliumában, így a bőrelváltozások mellett a látás csökkenése és cardiovascularis eltérések is jelentkezhetnek. A klinikai tünetek változó súlyosságúak lehetnek, heterogén megjelenésűek. A betegek fenotípusának azonosítása, valamint gondozása multidiszciplináris feladat, bőrgyógyász, szemész, kardiológus és klinikai genetikus együttműködésén alapul. Célunk, hogy bemutassuk a betegségben előforduló tüneteket, melyek ismerete megkönnyíti a kórkép felismerését, illetve hogy felhívjuk a figyelmet a korai diagnózis fontosságára és ismertessük a korszerű diagnosztikai módszereket. A súlyos szisztémás tünetek kialakulása miatt rendkívüli jelentőséggel bír a társszakmák együttműködése, hogy a korai diagnózis által időben megfelelő gondozásban és terápiában részesülhessenek a betegek. Orv Hetil. 2022; 163(18): 702–711.

Summary. Pseudoxanthoma elasticum (PXE, OMIM # 264800) is an autosomal recessive, multisystemic disorder, associated with mutations of the ABCC6 gene. Ectopic mineralization is in the background of the clinical manifestations of the disease. Calcium-salt crystals are deposited primarily in the skin, in the Bruch membrane of the eyes, and in the vascular endothelium. Thus, in addition to the skin lesions, visual impairment and cardiovascular involvement also occur. Clinical symptoms show varying severity and display heterogeneous appearance. The identification of the phenotype and care of the patients require a multidisciplinary perspective based on the collaboration of a dermatologist, ophthalmologist, cardiologist, and clinical geneticist. The aim of our work is to describe the development of symptoms of the disease, in order to facilitate the diagnosis. In addition, we aim to draw attention to the importance of early diagnosis of pseudoxanthoma elasticum, and to present modern diagnostic methods. Considering the development of severe systemic complications, the early diagnosis with the collaboration between related specialists is crucial to provide optimal clinical care and management of the patients. Orv Hetil. 2022; 163(18): 702–711.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Fodor, Pálma Silló, Andrea Lukács, Sarolta Kárpáti, Zoltán Zsolt Nagy, and Ágnes Füst

Összefoglaló. A nyálkahártya-pemphigoid különleges formája a paraneoplasiás pemphigoid, amely primer malignus betegséghez társul; lefolyása szokatlanul gyors, és a klasszikus immunszuppresszív terápiákkal szemben rezisztens lehet. Közleményünkben három eseten keresztül mutatjuk be a paraneoplasiás pemphigoid megjelenését, diagnosztikáját és a terápiás kihívásokat. A diagnózist a kórelőzményi adatok és az immunfluoreszcens vizsgálatok segítik. A terápiás célkitűzés a progresszió lassítása immunszuppresszív kezeléssel, amely a zajló onkológiai kezelés mellett kontraindikált lehet. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs konszenzus ennek a ritka kórképnek a diagnosztikájában és kezelésében, különösen fontos, hogy a társszakmák (szemészet, bőrgyógyászat, fogászat, fül-orr-gégészet, onkológia, immunológia) együttműködésével a betegség minél hamarabb felismerhető legyen, és a kezelést ezáltal minél korábban el lehessen kezdeni. Orv Hetil. 2022; 163(18): 720–725.

Summary. Paraneoplastic mucous membrane pemphigoid, a rare pemphigoid variant is associated with primary malignancy, and characterised by fulminant progression and frequent ineffectivity of classical systemic immunosuppression. In this paper, the clinical features, diagnostic and therapeutical challenges are presented through three cases. Detailed history and analysis of the immunofluorescent samples help the diagnosis. The therapeutic goal is to prevent the progression with systemic immunosuppressive treatment, which can be contraindicated during the ongoing oncological therapy. In absence of consent in the exact diagnostic criteria and management protocol of this rare condition, consultation with other specialists (ophthalmologist, dermatologist, dentist, ear-nose-throat specialist, immunologist) has high importance in early diagnosis and treatment. Orv Hetil. 2022; 163(18): 720–725.

Open access

Abstract

Background and aims

Problematic exercise (PE) has mainly been assessed with self-report instruments. However, summarized evidence on the reliability of the scores derived from such instruments has yet to be provided. The present study reports a reliability generalization meta-analysis of six well-known self-report measures of PE (Commitment to Exercise Scale, Compulsive Exercise Test, Exercise Addiction Inventory, Exercise Dependence Questionnaire, Exercise Dependence Scale, and Obligatory Exercise Questionnaire).

Methods

Pooled effect sizes were computed using a random-effect model employing a restricted maximum likelihood estimation method. Univariable and multivariable meta-regressions analyses were employed for testing moderator variables.

Results

Data retrieved from 255 studies (741 independent samples, N = 254,174) identified three main groups of findings: (i) pooled alpha values that, ranging from 0.768 to 0.930 for global scores and from 0.615 to 0.907 for subscale scores, were found to be sensitive to sociodemographic and methodological characteristics; (ii) reliability induction rates of 47.58%; and (iii) the virtually non-existent testing of the assumptions required for the proper applicability of alpha. Data unavailability prevented the provision of summarized reliability estimates in terms of temporal stability.

Discussion

These findings highlight the need to improve reliability reporting of the scores of self-reported instruments of PE in primary studies. This implies providing both prior justification for the appropriateness of the index employed and reliability data for all the subpopulation of interest. The values presented could be used as a reference both for comparisons with those obtained in future primary studies and for correcting measurement-related artefacts in quantitative meta-analytic research concerning PE.

Open access
Imaging
Authors: Sachini Udara Wickramasinghe, Thushara Indika Weerakoon, Pradeep Jayantha Gamage, Muditha S. Bandara, and Aruna Pallewatte

Abstract

Background

Breast cancer is one of the most common cancers among women globally and early identification is known to increase patient outcomes. Therefore, the main aim of this study is to identify the essential radiomic features as an image marker and compare the diagnostic feasibility of feature parameters derived from radiomics analysis and conventional Magnetic Resonance Imaging (MRI) to differentiate benign and malignant breast masses.

Methods and material

T1-weighted Dynamic Contrast-Enhanced (DCE) breast MR axial images of 151 (benign (79) and malignant (72)) patients were chosen. Regions of interest were selected using both manual and semi-automatic segmentation from each lesion. 382 radiomic features computed on the selected regions. A random forest model was employed to detect the most important features that differentiate benign and malignant breast masses. The ten most important radiomics features were obtained from manual and semi-automatic segmentation based on the Gini index to train a support vector machine. MATLAB and IBM SPSS Statistics Subscription software used for statistical analysis.

Results

The accuracy (sensitivity) of the models built from the ten most significant features obtained from manual and semi-automatic segmentation were 0.815 (0.84), 0.821 (0.87), respectively. The top 10 features obtained from manual delineation and semi-automatic segmentation showed a significant difference (P<0.05) between benign and malignant breast lesions.

Conclusion

This radiomics analysis based on DCE-BMRI revealed distinct radiomic features to differentiate benign and malignant breast masses. Therefore, the radiomics analysis can be used as a supporting tool in detecting breast MRI lesions.

Open access

A fizikai aktivitás és a szubjektív egészségi állapot értékelése magyar középiskolások körében a COVID–19-pandémia okán elrendelt távoktatási időszakban

Assessing physical activity and subjective health status among Hungarian secondary school students during the distance learning period caused by the COVID–19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Bálint Katona, Johanna Takács, Tamás Gyömörei, Péter Soldos, and Ferenc Ihász

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-világjárvány idején a középiskolai oktatás távoktatás formájában zajlott világszerte, így Magyarországon is. A csökkent fizikai aktivitás és az inaktív viselkedésmódok növekedése az elhízás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatához vezet. Célkitűzés: Vizsgálatunk a fizikai aktivitás (aerob testmozgás, izomerősítés, csapatsportok) és az egészségi állapot szubjektív megítélésének változásaira irányult serdülőknél és fiatal felnőtteknél a világjárvány alatt. Módszer: Középiskolás diákokat kérdeztünk meg 37 magyarországi város 66 állami iskolájában (n = 2508). A fizikai aktivitásra és az egészségi állapot szubjektív megítélésére vonatkozó kérdőíves tételeket a WHO Health Behaviour of School-aged Children Survey és a Centers for Disease Control and Prevention Youth Risk Behavior Survey felméréséből vettük át. 2 × 2 × 4 faktoriális ANCOVA-t használtunk a nem és/vagy az életkor, illetve a régiók hatásának tesztelése céljából a fizikai aktivitás és az egészségi állapot szubjektív megítélésének változásaira, a távoktatási időszak előtt és alatt. Eredmények: A középiskolás diákok többsége kevesebb fizikai aktivitást jelzett, a fizikai aktivitás gyakoriságának csökkenése volt jellemző a távoktatás időszakában. Átlagosan heti 2–3 nappal kevesebbszer végeztek fizikai aktivitást régiótól függetlenül. Közel egynegyedük az egészségi állapotát rosszabbnak minősítette a távoktatás alatt, mint előtte. Az egészségi állapot szubjektív csökkenéséről nagyobb arányban számoltak be azok, akik a fizikai aktivitásukban is csökkenést jeleztek. Következtetés: A távoktatás időszakában tapasztalható csökkenés a fizikai aktivitás gyakoriságában együtt jár az egészségi állapot szubjektív megítélésének csökkenésével, különösen a lányok, a vidéken élők és a serdülő korú személyek körében. Orv Hetil. 2022; 163(17): 655–662.

Summary. Introduction: High school education took place in the form of distance learning during SARS-CoV-2 pandemic worldwide, including Hungary. Decreased physical activity and an increase in inactive behaviours may lead to an increased risk of obesity, diabetes, and cardiovascular disease. Objective: Our study focused on changes in physical activity (aerobic exercise, muscle strengthening, team sports) and subjective perceptions of health status in adolescents and young adults during the pandemic. Method: High school students in 66 public schools in 37 cities in Hungary (n = 2508) were surveyed. Questionnaire items on physical activity and subjective perceptions of health were adapted from the WHO Health Behaviour of School-aged Children Survey and the Centers for Disease Control and Prevention Youth Risk Behavior Survey. 2 × 2 × 4 factorial ANCOVA was used to test the effect of gender and/or age and region on changes in subjective perceptions of physical activity and health before and during distance education. Results: The majority of the high school students reported a decrease in physical activity frequency during the distance learning period, with an average of 2–3 fewer days of physical activity per week regardless of region. Nearly a quarter of them rated their health as worse during distance learning than before. A higher proportion of those who reported a subjective decline in health also reported a decline in physical activity. Conclusion: A decline in physical activity during the period of distance learning is associated with a decline in subjective perceptions of health, especially among rural adolescent girls. Orv Hetil. 2022; 163(17): 655–662.

Open access

Módosított Kleinsasser-laringoszkóp bemutatása két eset kapcsán

Application of a modified Kleinsasser laryngoscope in two cases

Orvosi Hetilap
Authors: László Rovó, Péter Pfiszterer, Shahram Madani, and Ádám Bach

Összefoglaló. Az algaratot és a gégét érintő, minimálisan invazív transoralis műtéti eljárások elvégzésekor elsődleges ezen relatíve szűk anatómiai régiók megfelelő feltárása. A hagyományos operációs endoszkópok lehetővé teszik ugyan a műtéti terület kellő vizualizációját, kialakításukból adódóan azonban nem optimálisak a különböző mikrosebészeti eszközök koordinációja és szimultán használata szempontjából. A mikroszkóp és a feltáró eszköz közötti relatíve nagy távolság pedig negatívan hat a célterület megvilágíthatóságára és a lézernyaláb fizikai tulajdonságaira is. A szerzők egy, az algaratot, valamint a gégét érintő elváltozások lézer-mikrosebészetében használt feltáróeszközt módosítottak: az endoszkóp oldalain kialakított nyílások lehetővé teszik a mikrosebészeti eszközök oldalsó bevezetését, emellett a mikroszkóp és a célterület közötti távolság jelentős csökkentését. A glotticus területet és a nyelvgyököt érintő műtét kapcsán bemutatott módosított operációs endoszkóp lehetővé teszi a műtéti terület megfelelő feltárását, a lézer optimális használatát és több mikrosebészeti eszköz egyidejű, szabad mozgatását. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Summary. In cases of transoral laryngeal and hypopharyngeal surgeries, the exploration of these relatively narrow anatomical regions is paramount. The conventional operational endoscopes allow the visualization of the surgical field, but – due to their structure – are not optimal regarding the coordination and simultaneous moving of microsurgical instruments. Furthermore, the relatively great distance between the surgical microscope and the endoscope has a negative impact on the illumination of the surgical area and the physical characteristics of the laser beam. The authors introduce a modified laryngoscope used in the field of laryngeal and hypopharyngeal surgery. The openings in the sides of the endoscope allow the lateral insertion of microsurgical devices, while the distance between the microscope and the target area can be significantly reduced. The endoscope is presented in addition to a tongue base and a glottic surgery. The introduced operational endoscope allows optimal exploration of the area of interest, the free and simultaneous moving of the microsurgical instruments, and the optimal usage of the laser beam. Orv Hetil. 2022; 163(17): 688–692.

Open access

A praeeclampsia két arca

The two faces of preeclampsia

Orvosi Hetilap
Authors: Péter Tamás, József Betlehem, Júlia Szekeres-Barthó, Kálmán Kovács, Girma Alemu Wami, Viola Vértes, and József Bódis

Összefoglaló. Egészséges terhességben mintegy két literrel nő a vér mennyisége. A vérvolumen növekedésének elmaradása, de extrém mértékű növekedése is súlyos következményekkel szövődhet. Ma már nem kétséges, hogy a praeeclampsia, mely a várandósság második felében magas vérnyomás és proteinuria együttes megjelenése, nem egységes kórkép. A korai kezdetű (34. hét előtt jelentkező), hypovolaemiával járó praeeclampsia placentaris eredetű, melyben az endothelium sérülése vezet a magas vérnyomásért és szervkárosodásokért felelős vasoconstrictióhoz és microthrombosisok megjelenéséhez. Magzati sorvadás, oligohydramnion alakul ki a lepényi elégtelenség miatt. A kórkép végső stádiumában magzati elhalás, eclampsia, lepényleválás várható. Az állapot kezelésében rendkívül korlátozottak a lehetőségek; a cél, körültekintő monitorizálás és az állapot stabilizálása mellett, várakozás a magzati tüdő érettségének fokozódása érdekében. A késői kezdetű, nagy perctérfogattal járó praeeclampsia anyai betegség: ebben az obesitasnak kockázati szerepe van, mivel önmagában is hajlamosít fokozott folyadék-visszatartásra, magas vérnyomásra és mérsékelt endothelkárosodásra. A kezdeti lábszár-, majd generalizálódó oedema mellett nemritkán jelentkezik magas vérnyomás és az esetek egy részében proteinuria is, mely ekkor már megfelel a praeeclampsia kritériumának. A magzat súlya normális vagy átlag feletti. Az extrém fokú folyadékretenció, valószínűleg a parenchymalis pangás miatt, asciteshez, eclampsiához, lepényleváláshoz vezethet. A hypervolaemiával járó praeeclampsia kezelésében a diuretikus furoszemidkezelés ígéretesnek tűnik. Orv Hetil. 2022; 163(17): 663–669.

Summary. During normal pregnancy, blood volume increases by nearly two liters. Distinctively, the absence and also the extreme extent regarding the volume expansion are likely accompanied with serious conditions. Undoubtedly, preeclampsia, defined as the appearance of hypertension and proteinuria during the second half of pregnancy, is not a homogenous disease. The early onset which begins prior to the 34th week, is characteristically a hypovolemia-associated form and depicts the placental origination, in which endothelial damage leads to hypertension and organ damage due to vasoconstriction and microthrombosis. Fetal blood supply progressively worsens due to placental insufficiency. The outcome of this condition often leads to fetal death, eclampsia, or placental abruption. Management is confined to a diligent prolongation of pregnancy to accomplish improved neonatal pulmonary function. The late onset form, associated with high cardiac output, is a maternal disease, in which obesity is a risk factor since it predisposes individuals to enhanced water retention, hypertension, and a weakened endothelial dysfunction. Initially, low extremity edema oftentimes progresses to a generalized form and frequently results in hypertension. In several cases proteinuria appears. This condition entirely meets the preeclampsia criteria. Fetal weight is normal or frequently over the average. It is very likely, the increasing parenchymal stasis will lead to ascites, eclampsia, or placental abruption. During the management of this hypervolemia-associated preeclampsia, the administration of diuretic furosemide treatment seemingly offers promise. Orv Hetil. 2022; 163(17): 663–669.

Open access

A tápláltsági állapot bioimpedancia-alapú meghatározásának lehetősége a rehabilitációban

Possibility of bioimpedance-based nutritional status assessment in rehabilitation

Orvosi Hetilap
Authors: Babett Tóth, Dóra Terjék, Rebeka Nagy-Kónya, and Zoltán Dénes

Összefoglaló. Bevezetés: Még nem rendelkezünk olyan malnutritiodiagnosztikai módszerrel, amellyel a rehabilitációs intézetek betegeinek tápláltsági állapotát és annak változását objektív, pontos, reprodukálható módon követni tudjuk. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet pácienseinek malnutritiorizikó-szűrése mellett a bioimpedancia-alapú testösszetétel meghatározása a megfelelő táplálás kialakítása érdekében. Módszer: Malnutritiorizikó-szűrésre a Nutrition Risk Screening 2002 kérdőívet használtuk. A testösszetétel-analizálást a multifrekvenciás bioimpedancia-alapú seca mBCA 525 készülékkel végeztük. Eredmények: 41 beteg felvételt követő, validált szűrőmódszerrel mért malnutritiorizikójának összefüggése a testtömegindexszel való evidens kapcsolatához (r = –0,662, p<0,001) képest gyengült a zsírmentes testtömegindexszel (r = –0,487, p = 0,001) és a vázizomtömeggel (r = –0,476, p = 0,002). A malnutritiorizikó a zsírtömeggel nem mutatott korrelációt. A testtömegindex erős összefüggései a testösszetétellel agysérültek esetében lényegesen gyengültek. A vázizom- és a zsírtömeg között erős összefüggést tapasztaltunk valamennyi esetben. A testtömegindex csak agysérültek esetén mutatott összefüggést az extracelluláris és a teljes testvíz arányával. A vízterek minden esetben erős összefüggést prezentáltak a fázisszöggel (r = –0,711, p<0,001). A fázisszög agysérültek esetében mutatta a legerősebb korrelációkat a zsírmentes testtömegindexszel (r = 0,638, p<0,001), valamint a vázizom- (r = 0,544, p<0,001) és zsírtömeggel (r = 0,588, p<0,001). Következtetés: A malnutritiót mérő skálák nem elég szenzitívek a rehabilitációs intézetek betegcsoportjaira, a testtömegindex-kalkulációval pedig kevesebb rizikós beteg szűrhető ki, mint a testösszetétel-mérésekkel. A rehabilitációs kórházak számára alkalmas módszernek tartjuk a szűrés kombinálását bioimpedancia-alapú testösszetétel-analizálással. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.

Summary. Introduction: We do not have a diagnostic method for malnutrition yet that can monitor the nutritional status of patients in rehabilitation institutions and its changes in an objective, accurate, reproducible way. Objective: The aim of this study was to determine the risk of malnutrition in patients at the National Institute for Medical Rehabilitation of Hungary completing with bioimpedance-based body composition in order to develop adequate nutrition therapy. Method: The Nutritional Risk Screening 2002 questionnaire was used. Body composition analysis was determined by the multifrequency bioimpedance-based seca mBCA 525 device. Results: The association between the risk of malnutrition measured by a validated screening method of 41 patients was weaker with fat-free mass index (r = –0.487, p = 0.001) and skeletal muscle mass (r = –0.476, p = 0.002) than with body mass index (r = –0.662, p<0.001). It was not correlated with fat mass. Strong correlations of body mass index with body composition were significantly weakened in the case of brain injuries. A strong correlation between skeletal muscle and fat mass was observed in all cases. Body mass index correlated with extracellular and total body water ratio only in the case of brain injuries. The extracellular and total body water ratio presented a strong correlation with the phase angle in each case (r = –0.711, p<0.001). Phase angle showed the strongest correlations with fat-free mass index (r = 0.638, p<0.001), skeletal muscle (r = 0.544, p<0.001) and fat mass (r = 0.588, p<0.001) in the case of brain-injured patients. Conclusion: Malnutrition screening tools are not sensitive enough for patient groups of rehabilitation institutions, and with body mass index, less risky patients can be screened out than with body composition analysis. Combining screening with bioimpedance-based body composition analysis is a suitable method for rehabilitation hospitals. Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.

Open access

Zenker-diverticulum miatt végzett 47 flexibilis endoszkópos beavatkozás jellemzői és kimenetele.

A kezelési lehetőségek áttekintése

Characteristics and outcomes of 47, conventional flexible endoscopic interventions for Zenker’s diverticulum.

Review of therapeutic options
Orvosi Hetilap
Authors: Ákos Orbán-Szilágyi, Tamás Bakucz, and Tibor Gyökeres

Összefoglaló. Bevezetés: A musculus cricopharyngeus flexibilis endoszkópos myotomiája a tüneteket okozó Zenker-diverticulum hatékony, biztonságos kezelési módszere. Célkitűzés és módszer: Retrospektíven elemeztük a hagyományos flexibilis endoszkópos myotomia eljárással szerzett tapasztalatainkat. Eredmények és megbeszélés: 2012. szeptember és 2020. február között 38 betegnél történt flexibilis endoszkópos myotomia tüneteket okozó Zenker-diverticulum miatt; összesen 47 myotomiát végeztünk. Betegeink többsége férfi (23/38), az átlagéletkor 71,5 év (40–88) volt. A diverticulumok átlagos mérete 3,94 (2–10) cm volt. A legtöbb esetben divertikuloszkópot alkalmaztunk, szabad kezes vágási technikára 8 esetben volt szükség. Betegeink tüneteit a kezelés előtt és azt követően a DRC- (dysphagia, regurgitatio, komplikációk) skála szerint értékeltük. A jelentősebb szövődmények előfordulása 4,2% (2/47) volt, a beavatkozással összefüggésbe hozható mortalitás nem fordult elő. Pneumomediastinum 1 betegnél alakult ki, melyet konzervatívan sikeresen kezeltünk. Beavatkozás közbeni vérzés 8 esetben (17%) jelentkezett, ezeket a beavatkozás során sikeresen megállítottuk. 1 esetben korai, kiújuló masszív vérzés miatt sürgős műtétre volt szükség. Mind a 38 beteget követtük, átlagosan 34,7 hónapig. A klinikai sikeresség 1,5 hónapnál 91,9% volt (34/37). 3 betegnek maradtak tünetei, kettőjüknél remyotomia történt, egyikük később műtétre szorult, 1 beteg pedig percutan endoszkópos gastrostomián esett át 18 hónap után. A hosszú távú követés során a teljes sikeresség (DRC<2) 78,4% volt (29/37), míg lényeges klinikai javulást (DRC: 0/1/2) a betegek 89,2%-ában (33/37) sikerült elérnünk. Következtetés: Eredményeink megerősítik, hogy a hagyományos flexibilis endoszkópos myotomia biztonságos, hatékony a tüneteket okozó Zenker-diverticulum kezelésében. Orv Hetil. 2022; 163(17): 677–687.

Summary. Introduction: In the treatment of symptomatic Zenker’s diverticulum, the flexible endoscopic myotomy of the cricopharyngeal muscle is considered to be a safe and effective technique. Objective and method: We retrospectively analyzed our experiences with conventional flexible endoscopic myotomy. Results and discussion: 38 patients with symptomatic Zenker’s diverticulum were treated with flexible endoscopic myotomy and 47 myotomies were performed from September 2012 until February 2020. Most of our patients were male (23/38), with an average age of 71.5 (40–88) years. The mean size of diverticula was 3.94 (2–10) cm. In most cases, we used diverticuloscope, while free-hand technique was needed in 8 cases. We assessed our patients’ symptoms by applying DRC (dysphagia, regurgitation, complication) score before the treatment and during follow-up. The overall rate of significant complications was 4.2% (2/47), and there was no procedure-related mortality. We observed pneumomediastinum in one patient that was treated conservatively. Intraprocedural bleeding occurred in several (8/47) cases, in all of them the bleeding was successfully stopped during intervention. In one of them, early recurrent massive bleeding required urgent surgery. All 38 patients were followed (mean 34.7 months). Clinical success at 1.5 months was 91.9% among endoscopically treated patients (34/37). 3 patients remained symptomatic, 2 of them were treated with re-myotomy, 1 of them needed surgery later on, another patient underwent percutan endoscopic gastrostomy at 18 months. Over long-term period, complete success (DRC<2) was 78.4% (29/37), while clinical success (DRC: 0/1/2) reached in 89.2% (33/37). Conclusion: Our experiences confirmed that conventional method of flexible endoscopic myotomy is safe and effective for the treatment of Zenker’s diverticulum symptoms. Orv Hetil. 2022; 163(17): 677–687.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Maria Picó-Pérez, Víctor Costumero, Juan Verdejo-Román, Natalia Albein-Urios, José Miguel Martínez-González, Carles Soriano-Mas, Alfonso Barrós-Loscertales, and Antonio Verdejo-Garcia

Abstract

Background

Cocaine use disorder (CUD) and gambling disorder (GD) share clinical features and neural alterations, including emotion regulation deficits and dysfunctional activation in related networks. However, they also exhibit differential aspects, such as the neuroadaptive effects of long-term drug consumption in CUD as compared to GD. Neuroimaging research aimed at disentangling their shared and specific alterations can contribute to improve understanding of both disorders.

Methods

We compared CUD (N = 15), GD (N = 16) and healthy comparison (HC; N = 17) groups using a network-based approach for studying temporally coherent functional networks during functional magnetic resonance imaging (fMRI) of an emotion regulation task. We focused our analysis in limbic, ventral frontostriatal, dorsal attentional (DAN) and executive networks (FPN), given their involvement in emotion regulation and their alteration in CUD and GD. Correlations with measures of emotional experience and impulsivity (UPPS-P) were also performed.

Results

The limbic network was significantly decreased during emotional processing both for CUD and GD individuals compared to the HC group. Furthermore, GD participants compared to HC showed an increased activation in the ventral frontostriatal network during emotion regulation. Finally, networks' activation patterns were modulated by impulsivity traits.

Conclusions

Functional network analyses revealed both overlapping and unique effects of stimulant and gambling addictions on neural networks underpinning emotion regulation.

Open access

Abstract

Mycobacterium tuberculosis resistant to effective first-line drugs (FLDs) has challenged national and global tuberculosis control programs. This study aimed to identify mutations in 4 genes related to rifampin, pyrazinamide, and ethambutol resistance among clinical isolates of M. tuberculosis from southwestern Iran. After drug susceptibility testing of 6620 M. tuberculosis clinical isolates by proportional method, a total of 24 FLD-resistant strains were included in the study. Fragments of rpoB, pncA, embB, and ubiA genes were amplified and sequenced to mine the mutations by pairwise alignment with the corresponding M. tuberculosis H37Rv genes. Phenotypic resistance to rifampin, isoniazid, and ethambutol was detected in 67, 54, and 33% (n = 16, 13, and 8) of the isolates, respectively. Of rifampin-resistant isolates, 31% (5/16) were mono-resistant, and 56% (9/16) were multidrug-resistant (MDR). In 100% of rifampin-resistant isolates, mutations were found in the rifampin resistance-determining region (RRDR) of the rpoB, with S450L substitution being the most common, especially in MDRs (77.8%, 7/9). Resistance-conferring mutations in pncA were present in 12.5% (3/24) of FLD-resistant isolates. The embB and ubiA mutations were found in 62.5 and 12.5% (5/8 and 1/8) of ethambutol-resistant isolates, respectively, of which the embB D354A was the most common substitution (37.5%, 3/8). Sixteen distinct mutations were identified, one of which was novel. The sequence analysis of the RRDR segment was the best way to detect rifampin resistance. The rpoB S450L substitution could be a helpful molecular marker to predict MDR. In other genes, no mutation was identified as a reliable marker.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Bernadett Márkus, György Temesszentandrási, Krisztián Vörös, László Jakab, Béla Fekete, Henriette Farkas, Zoltán Prohászka, Tamás Masszi, and László Kalabay

Abstract

Helicobacter pylori is a common pathogen causing gastric inflammation and malignancy. Fetuin-A is a multifunctional protein that is involved in the regulation of calcification, insulin resistance and inflammation. Reports on serum levels of fetuin-A in acute H. pylori infection are contradictory. We intended to see whether H. pylori post-infection status has a long-term effect on serum fetuin-A levels in a well-characterized series of systemic lupus erythematosus cases.

In this cross-sectional study 117 patients with systemic lupus erythematosus were enrolled. Helicobacter infection status and serum fetuin-A concentration were determined by ELISA and radial immunodiffusion, respectively. H. pylori positive patients had higher serum fetuin-A concentration than negative ones: 517 (456–603) vs. 476 (408–544) mg L−1, median (25–75% percentiles), P = 0.020. No other parameters differed between these groups. During univariate regression analysis fetuin-A levels were associated with Erythrocyte sedimentation rate (ESR), White blood cell count (WBC), C-reactive protein (CRP), serum total protein, albumin, and the SLEDAI index at the time of diagnosis but only serum albumin remained a significant determinant in multivariate regression study.

Open access

Abstract

Background and aims

Loot boxes are in-game items which distribute rewards to players via random-number generation; many games require players to make in-game payments to access their contents. The combination of financial outlay and random rewards has raised concern about similarities to gambling. This debate paper presents a series of themes identified by an inter-institutional working group in Finland, alongside suggested actions, and are presented with the intention of stimulating debate among stakeholders.

Methods

This work uses an exploratory research approach to gather data from a range of sources, including state-of-the-art reports from several fields and qualitative content analysis of invited presentations from a range of stakeholders, including affected individuals, practitioners, and field-specific experts.

Results and Discussion

Several significant themes emerged from the work and are presented alongside a series of proposed action points. Based on this preliminary exploration we propose a series of, non-exhaustive, actions for both primary and secondary prevention. Furthermore, the group identified the potential for responsible gaming practices to be adopted which would help to minimize the harm from overspending in gaming activities. Finally, we identified the need for further research in the field, for example the use of player data and both longitudinal and qualitative studies.

Conclusions

The emergent themes are discussed in relation to both the views of the presenters and existing research in the field and are intended to promote discussion concerning the viability of context-specific approaches to an issue of global reach and significance.

Open access

Amanita muscaria is the most iconic mushroom in the world, with an ancient prehistory that can only be glimpsed in the remnants of myth and folklore. This fame of A. muscaria transcends time, with its iconic image still displayed in contemporary movies, video games, children’s books, and holiday art, yet most people are unaware of its true significance. Its reputation ranges from the foundation of an original Ur religion to an insignificant and misunderstood hallucinogenic toxin.

Fly Agaric is the most comprehensive compendium of articles on A. muscaria available.

It consists of an Introduction

Open access
Imaging
Authors: Daouda Diarra, Abdoulfatihi Salihou, Boubacar Traore, Dalale Laoudihi, Kamilia Chbani, Siham Salam, and Lahcen EL Ouzidane

Abstract

We report the case of a patient with hematocolpos on hymenal imperforation, revealed following cyclic pelvic pain with primary amenorrhea associated with pelvic heaviness for one year. MRI showed significant distension of the vagina forming a pseudo mass, well limited, in T1 high signal, in moderate T2 high signal, with the presence of declining deposits in hyposignal related to hemosiderin. A hymenotomy was performed under general anaesthesia, the postoperative course was favourable. This case illustrates the particularity of suspecting a hematocolpos in the presence of a pelvic mass in a young girl with amenorrhea.

Open access