Browse our Medical Journals

Among all scientific traditions alive, medical publishing has a good chance to be the oldest. The first fully peer reviewed academic journal, “Medical Essays and Observations” was launched in 1731 by the Royal Society in Edinburgh. Since then, hundreds of medical journals have been published worldwide. Medical publication in Hungary started in 1857 when the famous physician, Markusovszky founded “Orvosi Hetilap”, which has been published since then every week (with short breaks during the world wars). It is now a most prestigious piece in AKJournals’ portfolio, listed in Journal Citation Reports, with a remarkable impact factor.

Discover the latest journals in Medical and Health Sciences

The primary function of medical articles is the validation of cutting-edge theoretical and clinical research, by providing reference and relevant forums. New drugs and medical practices can only enter the mainstream practise if their randomised trials had passed under the critical lens of prestigious peer reviewed journals. Technical reports help practitioners to improve their arsenal. Case reports confirm theories and provide tools for investigating or disclosing possible malpractice. Review articles serve educational purposes. Some more popular articles may play a role in educating the interested audience.

Types of medical articles

The papers published in medical journals can be classified in the following main categories

  • Research articles report about novel research results, of both theoretical and (direct or indirect) practical relevance.
  • Review articles survey specific topics by summarising and analysing all information available in the medical literature. Reviews are kind of combining results from different studies on the same topic. They can be useful for specialists in the field, may help them to prevent, diagnose, or treat a particular disease.
  • Case reports and case series reports about a concrete story of a concrete patient. They can be interesting because of their uniqueness, not matching any known diagnosis or describing unexpected symptoms. The report should describe each of the diagnosis, treatment, the patient’s response to it and the follow-up history. Case series are related reports about similarly treated patients.
  • Editorials are typically not peer reviewed shorter communications from senior members of the Editorial Board or from invited renown scholars. They discuss questions of relevance for the scientific community at the moment (say, about public health, or more generally, the health system).
  • Letters to the editor are articles of the interactive type, a form for readers to contact the medical journal. They can express comments, questions, or criticisms regarding some articles published in that journal. They provide a sophisticated forum for medical communities.

Medical Journals at AKJournals

AKJournals has 9 medical journals. Three of them are in Hungarian. The other six journals are in English and accept submissions from all over the world. Some of them are widely available Open Access journals. The covered topics include immunology, medical imaging, physiology, and veterinary and health care science. In these journals, you can find more than 11.000 medical articles altogether. A filter tool helps to single out the relevant titles. In addition to that, we highly recommend using the search box to find the most important topics only

Medical and Health Sciences

You are looking at 1 - 50 of 11,230 items for

  • All content x
Clear All

Abstract

In this study, the ability of microRNA-1906 (miR-1906) to attenuate bone loss in osteoporosis was evaluated by measuring the effects of a miR-1906 mimic and inhibitor on the cellular toxicity and cell viability of MC3T3‐E1 cells. Bone marrow-derived macrophage (BMM) cells were isolated from female mice, and tartrate-resistant acid phosphatase signalling was performed in miR-1906 mimic-treated, receptor-activated nuclear factor kappa-B (NF-κB) ligand (RANKL)-induced osteoclasts. In-vivo, osteoporosis was induced by ovariectomy (OVX). Rats were treated with 500 nmol/kg of the miR-1906 mimic via intrathecal administration for 10 consecutive days following surgery. The effect of the miR-1906 mimic on bone mineral density (BMD) in OVX rats was observed in the whole body, lumbar vertebrae and femur. Levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of miR-1906 mimic-treated OVX rats were analysed. The mRNA expression of toll-like receptor 4 (TLR4), myeloid differentiation primary response 88 (MyD88), p-38 and NF-κB in tibias of osteoporotic rats (induced by ovariectomy) was observed using quantitative reverse-transcription polymerase chain reaction. Treatment with the miR-1906 mimic reduced cellular toxicity and enhanced the cell viability of MC3T3‐E1 cells. Furthermore, osteoclastogenesis in miR-1906 mimic-treated, RANKL-induced osteoclast cells was reduced, whereas the BMD in the miR-1906 mimic-treated group was higher than in the OVX group of rats. Treatment with the miR-1906 mimic also increased levels of biochemical parameters and cytokines in the serum of ovariectomised rats. Finally, mRNA expression levels of TLR4, MyD88, p-38 and NF-κB were lower in the tibias of miR-1906 mimic-treated rats than in those of OVX rats. In conclusion, the miR-1906 mimic reduces bone loss in rats with ovariectomy-induced osteoporosis by regulating the TLR4/MyD88/NF‐κB pathway.

Restricted access

Az Alzheimer-kór heterogenitása

Heterogeneity of Alzheimer’s disease

Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Balázs and Tibor Kovács

Összefoglaló. A neurodegeneratív betegségek között az Alzheimer-kór a leggyakoribb kórforma. Morbiditása és mortalitása világszerte egyre gyorsabb ütemben növekszik, ezáltal szociális és gazdasági hatása is folyamatosan fokozódó terhet jelent a társadalomra. Az elmúlt néhány évtizedben jelentős előrelépés történt az Alzheimer-kór megismerésében, számos biomarker támogatja a diagnózis felállítását, tüneti terápiát szolgáló gyógyszerek kerültek bevezetésre. Az Alzheimer-kór klinikai megjelenése, lefolyása, viselkedése rendkívül változatos képet mutat, felismerése a rendelkezésre álló eszközök ellenére is kihívást jelenthet a nagy tapasztalattal bíró klinikusok számára is. Munkánk céljául tűztük ki, hogy összefoglaljuk az Alzheimer-kór genetikai, patológiai és klinikai jellemzőit, segítve ezzel a betegség jobb meg- és felismerését. Bemutatjuk a jelenleg érvényben lévő patológiai és klinikai irányelvek kritériumrendszereit, az újabb klasszifikációs szemléleteket. Részletesen ismertetjük az Alzheimer-kór heterogenitását genotípus és fenotípus szintjén egyaránt. Elemezzük a típusos és atípusos megjelenési formák jellemzőit, a társuló kórállapotoknak a megjelenésre és a progresszióra gyakorolt hatását. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.

Summary. Alzheimer’s disease is the most prevalent neurodegenerative disorder. Morbidity and mortality of Alzheimer’s disease are increasing worldwide causing important social and economic burden on the society. Over the past few decades, significant progress has been made in the understanding of the pathogenesis of Alzheimer’s disease, several biomarkers support the diagnosis and drugs for symptomatic therapy had been introduced. The clinical manifestations and the course of Alzheimer’s disease have a variable picture, so – despite the diagnostic opportunities – its diagnosis could be a challenge for highly experienced clinicians as well. The aim of our work was to summarize the genetic, pathological and clinical characteristics of Alzheimer’s disease, thus helping to better understand and recognize the disease. We present the criteria systems of the currently valid pathological and clinical guidelines with the most recent classification approaches. The heterogeneity of Alzheimer’s disease at both genotype and phenotype levels is described in detail. The characteristics of typical and atypical manifestations and the effect of co-pathologies on the appearance and progression of Alzheimer’s disease are also discussed. Orv Hetil. 2021; 162(25): 970–977.

Open access

Az elektródasor visszatekeredésének kimutatása transzimpedanciamátrix (TIM)-vizsgálattal cochlearis implantátumban

Detection of “tip fold-over” of the cochlear implant electrode array with transimpedance matrix (TIM) measurement

Orvosi Hetilap
Authors: Roland Nagy, Ádám Perényi, Balázs Dimák, Miklós Csanády, József Kiss, and László Rovó

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt években a cochlearis implantátum a súlyos halláskárosodás vagy a teljes siketség rutinszerű és hatékony kezelési eszközévé vált. Korunk egyik leggyakrabban használt és leghatékonyabb újítása a cochlearis implantációban a perimodiolaris vékony elektródasorok alkalmazása. A cochlea középtengelyét, a modiolust szorosan ölelő atraumatikus elektródasor igen meggyőző eredménnyel bizonyítja népszerűségét, mind az elektrofiziológiai mérések során, mind az akusztikus hallás megőrzése terén nyújtott teljesítményével. Ugyanakkor igen kevés publikáció írja le az elektródasor nem megfelelő helyzetének előfordulási gyakoriságát, pontosabban a visszatekeredését a csúcsi szakaszon. Célkitűzés: Tanulmányunk célja olyan szoftveres technika, a transzimpedancia-mátrix (TIM) beillesztése a rutin intraoperatív elektrofiziológiai mérési metodikák közé, amely képes objektív diagnosztikai lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy korán felismerhessük a cochlearis implantátum elektródasorán keletkezett hurkot. Módszer: Hároméves kisgyermek kétoldali cochlearis implantációját követően, posztoperatív röntgenfelvételen a bal oldalon az elektródasor megfelelő pozíciója figyelhető meg, míg a jobb oldalon az intracochlearis elektródasor végének visszatekeredése igazolódott. Képalkotó vizsgálatot követően elektrofiziológiai metódusként TIM-vizsgálatot végeztünk. Az eljárás során a mérőeszköz a kijelölt stimuláló elektródákon 1 V nagyságrendű feszültséget közöl állandó áramerősség mellett a cochlea közel eső struktúrái felé. Mérőelektródák segítségével regisztráljuk a szöveteken mérhető feszültséget, majd transzimpedancia-mátrixszá alakítjuk a mért értékeket. Eredmények: Az elektródasor visszatekeredése, amelyet korábban radiológiai vizsgálattal igazoltunk, az objektív elektrofiziológiai mérések segítségével is jól azonosítható, és a vizsgálatok szoros párhuzamot mutatnak. Következtetés: Az elektródák helyzetének megjelenítésére szolgáló standard radiológiai képalkotási technikák kiegészíthetők, illetve kiválthatók egyszerűen elvégezhető, hatékony, objektív elektrofiziológiai vizsgálatokkal. Intraoperatíven, még a sebzárás előtt kimutatható, ha az elektródasor nem megfelelő helyzetbe került, így csökkenthetjük a radiológiai vizsgálatokkal járó sugárterhelés és annak finanszírozási problémáját. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996.

Summary. Introduction: In recent years, the cochlear implant has become a routine and effective treatment tool for severe hearing loss and total deafness. One of the commonly used and effective innovations of our time in cochlear implantation is the perimodiolar thin electrode array. The atraumatic electrode array, which closely embraces the central axis of the cochlea (modiolus), has served its popularity with very convincing results, with its performance in both electrophysiological measurements and acoustic hearing preservation. However, very few publications describe the frequency of improper positioning of the electrode array, which is known as ‘tip fold-over’. Objective: The aim of our study is to incorporate a software technique, the transimpedance matrix (TIM), into routine intraoperative electrophysiological measurement methodologies to provide a potential objective diagnostic opportunity for early detection of tip fold-over of the electrode array. Method: Following bilateral cochlear implantation of a three-year-old child, postoperative radiography showed the correct position of the electrode array on the left side, while tip fold-over of the intracochlear electrode array was detected on the right side. Following imaging, a TIM study was performed as an electrophysiological method. During the procedure, the measuring device transmits a voltage of the order of 1 V to the nearby structures of the cochlea at a constant current at the designated stimulus electrodes. Measuring electrodes were used to register the voltage measured on the tissues, and then converted into a TIM. Results: Electrode tip fold-over was previously diagnosed by radiological examination, while it can also be diagnosed by objective electrophysiological measurements now, and these two tests correlate well. Conclusion: Standard radiological imaging techniques for electrode positioning can be supplemented or replaced by easy-to-perform, effective objective electrophysiological studies. Tip fold-over can be detected intraoperatively, even before wound closure, if the electrode array is in the wrong position, thus reducing the radiation exposure associated with radiological examinations as well as reducing relevant costs. Orv Hetil. 2021; 162(25): 988–996.

Open access

A karboplatin-kemoterápia hatékonysága egy áttétes, kasztrációrezisztens, BRCA2-mutáció-pozitív prosztatarákos betegben

Efficacy of carboplatin chemotherapy in a metastatic, castration-resistant BRCA2 mutation positive prostate cancer patient

Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Dalma Nagy, Tamás Fazekas, Kornélia Baghy, Gergő Papp, Anita Csizmarik, Miklós Szűcs, Péter Nyirády, and Tibor Szarvas

Összefoglaló. A sérült BRCA1/2 gént hordozó prosztatadaganatok klinikai szempontból elkülönülő, agresszív altípust képviselnek. Ugyanakkor a BRCA1/2 gén sérülése a DNS-támadáspontú kemoterápiákkal szemben érzékennyé teszi a daganatot, ami terápiás szempontból kihasználható. A platinaalapú kemoterápia hatékonysága prosztatarákban klinikai vizsgálatokkal nincs alátámasztva, ezért annak alkalmazására igen ritkán kerül sor. Közleményünkben egy előrehaladott stádiumú, agresszív prosztata adenocarcinomával diagnosztizált beteg esetét mutatjuk be, akinél a BRCA2-gén patogén mutációját találtuk, és akinél az előzőleg alkalmazott androgénmegvonásos, valamint docetaxelkezelések sikertelensége miatt karboplatinkezelést alkalmaztunk – ez a beteg állapotának, valamint radiológiai és biokémiai paramétereinek látványos javulásához vezetett. Ez az eset rámutat a DNS-hiba-javító mechanizmusban szerepet játszó gének terápiás szempontból történő felhasználásának potenciális előnyeire prosztatarákban. Orv Hetil. 2021; 162(25): 1004–1008.

Summary. BRCA1/2 deficient prostate cancers represent a clinically distinct aggressive subtype. However, the presence of BRCA1/2 alterations enhance the sensitivity to platinum-based chemotherapies. The efficacy of platinum-based chemotherapies in prostate cancer has not been proven in prospective clinical studies and therefore these treatments are rarely used in prostate adenocarcinomas. Here we present a case of BRCA2 mutant prostate cancer, which was diagnosed at a metastatic stage and showed no or only little response to androgen deprivation and docetaxel therapies. Therefore, we started carboplatin chemotherapy which resulted in an exceptional response regarding biochemical, radiographic parameters accompanied by significant improvement of patients’ physical condition. This case underlines the potential therapeutic benefits of testing for genes involved in the DNA repair mechanism. Orv Hetil. 2021; 162(25): 1004–1008.

Open access

Kulturális különbözőségek elfogadása a külföldi orvostanhallgatók beilleszkedésében

Accepting cultural differences in the integration of foreign medical students

Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Faubl, Zsuzsanna Pótó, Erika Marek, Béla Birkás, Zsuzsanna Füzesi, and Timea Németh

Összefoglaló. Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel. Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Summary. Introduction: In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary. Objective: The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought – among other factors – areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture. Method: In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students). Results: Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment. Conclusion: During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Open access

A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek klinikai jelentősége

Irodalmi áttekintés egy esetbemutatás kapcsán

Clinical importance of retropharyngeal lymph node metastases

Review of the literature in connection with a case report
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Révész, Ferenc Oberna, Éva Remenár, and Zoltán Takácsi-Nagy

Összefoglaló. A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek incidenciája a primer fej-nyaki daganat lokalizációjától függ. Leggyakrabban az előrehaladott vagy recidív nasopharynx-carcinomák esetén fordul elő, de III–IV. stádiumú oro- és hypopharynxtumorok esetén is megjelenhetnek. Non-nasopharyngealis primer tumoroknál a manifesztációjuk kedvezőtlen prognosztikai faktornak tekinthető, melynek hátterében a diagnosztikus nehézség miatti késői detektálás, a kifejezetten nehéz sebészi eltávolíthatóság, valamint az agresszív biológiai viselkedés állhat. Az esetismertetésünkben bemutatásra kerülő, 58 éves betegünknél bal oldali elülső szájfenéki primer tumort diagnosztizáltunk azonos oldali nyaki és retropharyngealis nyirokcsomó-metastasissal, mely a nemzetközi irodalom alapján extrém raritás, incidenciája kevesebb mint 1%. A retropharyngealis nyirokcsomók diagnosztikájában a lokalizáció miatt a képalkotóknak jut hangsúlyosabb szerep. Elhelyezkedésük nemcsak diagnosztikus, hanem sebésztechnikai kihívást is jelentenek az életfontosságú anatómiai képletek közelsége, illetve a szűk feltárási viszonyok miatt. Ilyenformán ezek a műtétek csak intenzív osztályos háttérrel és kellő jártassággal rendelkező centrumokban végezhetők. Az alapvetően rossz prognózist a korai diagnózis és a multimodális terápia kedvezően befolyásolja. Esetünkben a komplex kezeléssel (sebészi terápia és posztoperatív radiokemoterápia) sikerült lokoregionális tumormentességet elérni, és ezzel a teljes és a betegségmentes túlélési időt növelni. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997–1003.

Summary. The incidence of retropharyngeal lymph node metastasis depends on the localization of the primary head and neck cancer. Involved nodes are seen most commonly in cases of advanced or recurrent nasopharyngeal carcinoma, however, they might occur with stage III–IV oro- and hypopharyngeal tumours. The involvement of retropharyngeal lymph nodes has been associated with poor outcome of non-nasopharyngeal primary tumours, which might be explained by the delayed diagnosis, the difficult surgical procedure in the retropharyngeal space, and the aggressive nature of the disease. Here we present the case of a 58-year-old patient with an anterior oral cavity tumour on the left side with ipsilateral cervical lymph node and retropharyngeal lymph node metastases, which has been noted an extreme rarity in the literature with less than 1% incidence. Due to the localization of the retropharyngeal lymph nodes, the detection is based on imaging modalities. It represents a challenge for diagnosis and surgical treatment due to the close proximity of vital anatomical structures. Accordingly, these operations should only be performed in specialist surgical centres with intensive care units. The early diagnosis and the multimodality treatment might have a positive effect on the poor prognosis. In our case, we managed to achieve locoregional disease-free status with the complex treatment (surgical therapy and postoperative radiochemotherapy) and increase the overall and the disease-free survival. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997–1003.

Restricted access

Abstract

Objective

The present report evaluates the protective effects of luteolin against diabetic retinopathy (DR).

Materials and methods

Diabetes was induced in rats by i.p. administration of 60 mg/kg of streptozotocin (STZ), followed by treatment with luteolin for 4 weeks. The effects of luteolin were determined based on the blood glucose and cytokine levels, and parameters of oxidative stress in retinal tissue of DR rats. The diameter of retinal vessels was estimated by fundus photography. A Western blot assay was used to determine the expression of apoptotic proteins and Nod-like receptor 3 (NLRP3) pathway proteins in the retina of DR rats. A molecular docking study was performed to evaluate the interaction between luteolin and NLRP3.

Results

The level of blood glucose was reduced in the luteolin-treated group compared with the DR group. Reductions in cytokines and oxidative stress were observed in the retinal tissues of the luteolin-treated group relative to the DR group. Moreover, treatment with luteolin reduced the expression of NLRP1, NOX4, TXNIP, and NLRP3 proteins, and ameliorated the altered expression of apoptotic proteins in the retina of DR rats.

Conclusion

In conclusion, luteolin prevents retinal apoptosis in DR rats by regulating the NLRP/NOX4 signalling pathway.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Hasan Abayli, Kezban Can-Sahna, Remziye Ozbek, Oznur Aslan, Sukru Tonbak, and Hakan Bulut

Abstract

Feline calicivirus (FCV), feline alphaherpesvirus 1 (FHV-1) and feline panleukopenia virus (FPLV) as well as retroviral agents such as feline leukaemia virus (FeLV) and feline immunodeficiency virus (FIV) are important viral pathogens of cats. The aim of this study was to detect and characterise FHV-1, FPLV, FeLV, FIV and feline foamy virus (FFV) in oropharyngeal, nasal and conjunctival swabs from 93 cats that had been screened for FCV previously. We wanted to determine the possible risk factors for infection with these viruses. The prevalence was found to be 12.9% for FHV-1 and 9.7% for FPLV. FIV was detected only in two samples and FeLV in one sample, whereas the presence of FFV was not demonstrated in any of the clinical samples. The statistical analysis of the results showed that breed, age, health status, and lifestyle are important predisposing factors to FHV-1 (P < 0.05). For FPLV, only clinically unhealthy animals were found to be at risk (P < 0.001). Sequence analysis revealed that the two FIV-positive samples in this study contained different (A and B) subtypes of the virus. This is the first report on the occurrence of subtype A FIV in Turkey.

Restricted access
Restricted access
Restricted access

A kórházi visszavételt igénylő súlyos folyadék-elektrolit zavar mint az ileosztóma egyik szövődménye

Readmission indicated by severe fluid-electrolyte disturbances as a complication of ileostomy

Magyar Sebészet
Authors: Kornél Vajda, Ildikó Horti, Kornélia Trepák, and László Sikorszki

Összefoglaló. Bevezetés: A neoadjuváns radio-kemoterápia után végzett rektum tumorok műtéte során általános gyakorlattá kezd válni a tehermentesítő ileosztóma képzése a súlyos varratelégtelenségekből származó szövődmények csökkentése érdekében. Maga az ileosztóma is 20–60%-os előfordulási gyakorisággal lehet szövődmények forrása, 16,9–40%-ban pedig a dehidráció képezi a visszavétel okát. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy áttekintsük saját beteganyagunkat az ileosztóma szövődményei alapján, különös tekintettel a dehidrációra és az abból fakadó következményekre, ennek segítségével pedig kidolgozzunk egy kezelési protokollt, amely a betegek segítségére van ezen súlyos szövődmények megelőzésében. Eredmények: Retrospektív módon elemeztük az osztályunkon 2017. 09. 01. és 2019. 12. 31. között különböző indikáció alapján készített tehermentesítő kacs ileosztóma képzésben részesült betegek morbiditási és mortalitási adatait. Ezen idő alatt 252 rektoszigmoideális reszekciót és 33 abdominoperineális rektum exstirpációt végeztünk. Ileosztómát 110 betegnél készítettünk. 27 beteg (24,5%) került visszavételre súlyos vesefunkció-romlás és ioneltérések miatt. 24 beteg egy alkalommal, 1 beteg két alkalommal, 2 beteg pedig három alkalommal került visszavételre. A visszavétel a műtéttől számítva átlagosan 49,6 nappal (1–343) történt. A felvételkor és visszavételkor a betegek átlagos GFR értéke 54,66 (38–60) ml/perc/1,73 m2 – 22,8 (5–51) ml/perc/1,73 m2 (p = 0,001), átlagos se Na 140,7 (133–145) mmol/l – 131,4 (111–144) mmol/l (p = 0,001), se K 4,6 (3,2–5,6) mmol/l – 5,37 mmol/l (3,6–7,6) (p = 0,0005) és az se Kreatinin 89,6 (54–149) µmol/l – 333,3 (107–877) (p = 0,001) µmol/l volt. Megbeszélés: Tekintettel az ileosztóma okozta dehidráció rövid és hosszú távú súlyos szövődményeire, valamint a magas visszavételi kockázatra, fontos a betegek kockázatbecslése, a korai oktatás és a dehidráció megelőzése, a rendszeres kontroll biztosítása. Amennyiben a feltételek adottak, az ileosztóma korai zárása is megfontolandó.

Summary. Introduction: After the operations of rectal tumours following neoadjuvant chemo-radio therapy it is a common practice to create a defunctioning ileostomy in order to prevent complications due to anastomotic leak. The ileostomy itself can be the source of complications with 20–60% incidence rate, while dehydration causes 16.9–40% of readmissions. Aims: Our goal was to review our own cases on the basis of complications of ileostomy particularly with regard to dehydration and its consequences. We wanted to develop a therapeutic protocol to help prevent these severe complications. Results: We retrospectively analyzed the morbidity data of our patients who had defunctioning ileostomy for different indications between 01.09.2017–31.12.2019. During this period, 252 rectosigmoid resections and 33 abdominoperineal resections of the rectum were performed. Ileostomy was created for 110 patients. 27 patients (24.5%) were readmitted with severe renal impairment and electrolyte disturbances. 24 patients were readmitted once, 1 patient twice and 2 patients 3 times. Readmission happened an average of 49.6 days (1–343) after the operation. At admission and readmission the average of GFR (glomerular filtration rate) of patients was 54.66 (38–60) ml/min/1.73 m2 – 22.8 (5–51) ml/min/1.73 m2 (p = 0.001), the average of serum Na level was 140.7 (133–145) mmol/l – 131.4 (111–144) mmol/l (p = 0.001), the average of serum K level was 4.6 (3.2–5.6) mmol/l – 5.37 (3.6–7.6) mmol/l (p = 0.005) and the average of serum creatinine level was 89.6 (54–149) µmol/l – 33.3 (107–877) µmol/l (p = 0.001). Conclusion: With regard to the short and long term severe complications of dehydration and the high risk of readmission caused by ileostomy, it is important to estimate the risk of patients, to educate the inpatients as early as possible, to commence the prevention of dehydration, and regularly monitor in the outpatient setting. Provided the conditions are given, the early closure of ileostomy should be considered.

Restricted access

Abstract

Objective

Multiple sclerosis (MS) is a chronic and progressive neurological disease affecting the central nervous system (CNS). Some studies report an association between MS pathogenesis and cytokines. Here, we aimed to determine and evaluate serum kisspeptin-10 level in MS patients and its related clinic parameters.

Materials and Methods

A total of 92 participants, 46 patients with relapsing-remitting MS (mean age, 38.92 ± 14.76; 22 men and 24 women) and 46 healthy controls (mean age, 37.04 ± 15.49; 22 men and 24 women) were enrolled in the study. All MS patients were neurologically examined, and magnetic resonance imaging (MRI) was performed. Clinical data (neuropathic pain, expanded disability status scale (EDSS) score, etc.) and the patients' demographic characteristics were recorded. The serum level of kisspeptin-10 was analyzed by enzyme-linked immunosorbent assay (ELISA) method.

Results

The level of kisspeptin-10 was measured as 2.305 ± 2.781 ng/mL in MS patients and 9.342 ± 9.483 ng/mL in controls. MS patients had significantly lower kisspeptin-10 levels than controls (P = 0.000). Kisspeptin-10 has the highest diagnostic value [Area under curve (AUC) = 0.881, 95% confidence interval (CI), 0.812–0.950] as cut-off value (2.470), sensitivity (80.40%) and specificity (72.87%) in the MS group. Furthermore, the kisspeptin-10 level was negatively correlated with third ventricle diameter (TVD) (P = 0.048) and vitamin D concentration (P = 0.004). No significant difference was determined between kisspeptin-10 and other clinical parameters.

Conclusion

As a potential prognostic biomarker, serum kisspeptin-10 level was significantly lower in patients with MS than in those without. Moreover, we observed negative correlations between vitamin D, TVD size, and kisspeptin-10. We think comprehensive studies are needed to verify and elucidate this issue.

Restricted access

A microwave termoablációs (MWA) módszer bevezetése az aranyeresség sebészetébe

Introduction of the microwave thermoablation (MWA) method to hemorrhoid surgery

Magyar Sebészet
Authors: István Rozsos, Gergely Vadász, and Melinda Gadácsi

Összefoglaló. Célkitűzés: A már több mint egy évtizede alkalmazott lézeres aranyérműtét technikai tapasztalatai alapján kidolgozott mikrohullámú termo-koagulációs műtét bevezetésének korai eredményeinek bemutatása. Közleményünkben a lézeres és microwave elven működő eszközökkel végzett aranyérműtéti eredményeinket mutatjuk be. Betegek és módszerek: A 26 lézerszállal és a 14 mikrohullámú merev antennával végzett műtét összehasonlítását végeztük el. Eredmények: Mindkét csoportban az átlagos panaszmentesség 2 hét alatt alakult ki, a két módszer között jelentős különbséget nem találtunk. Megbeszélés: Az új műtéti eljárásokat kereső világunkban az általunk most kipróbált lehetőség lehetővé teszi a gyors és teljes gyógyulást adó kezelést. A termo elven működő rendszerek kevesebb fizikai roncsolással érik el a kívánt hatást. A microwave technika a lézeres beavatkozások biztonsági előírásainak szükségessége és körülményessége nélkül alkalmazható.

Summary. Abstract: In addition to the traditional surgical options for hemorrhoid disease, newer treatment methods are evolving along the principle of reducing the burden on patients and providing similar or better healing. Thermo-based systems achieve the desired effect with less physical destruction. In this paper, we discuss the results of hemorrhoid surgery performed with laser and microwave devices. Patients and methods: We compare the results of 26 operations done with laser fibers and 14 operations using microwave rigid antennas. Results: In both groups, the average complaint-free period developed within 2 weeks, no significant difference was found between the two methods. Discussion: As we are always looking for new methods and surgical solutions, an option we are testing now indicates that thermal treatment can provide a quick and complete cure without the need for complicated safety requirements of laser interventions.

Open access

Társasági hírek

Society news

Magyar Sebészet
Author: Magyar Sebészet Szerkesztősége
Restricted access

Vissza a jövőbe: gastro-oesophagealis junctio subepitheliális tumorának laparoszkópos transgastricus resectiója

Back to the future: laparoscopic transgastric resection of a subepithelial tumor in the gastroesophageal junction

Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Varga, Péter Sárkány, and Dezső Tóth

Összefoglaló. Esetismertetés: A gyomor subepitheliális tumorainak laparoszkópos ékresectiója egy széleskörűen elfogadott és alkalmazott eljárás. A gastro-oesophagealis junctio (GOJ) közeli elváltozások esetén ez a technika azonban a gyomorbemenet szűkületének magas kockázata miatt erősen korlátozott. Ilyen lokalizáció esetén megfelelő technika lehet a laparoszkópos transgastricus resectio. Esetünkben egy 44 éves férfi dysphagiájának hátterében azonosított subepitheliális tumor resectióját végeztük el ilyen módon. A műtét során a pneumoperitoneum készítését követően a gyomrot orogastricus szonda segítségével insuffláltuk, majd 3 darab ballonnal rendelkező portot vezettünk a gyomorba. A 6 × 3 × 3 cm-es elváltozás intragastricus kimetszését követően a nyálkahártyát tovafutó öltéssorral zártuk. A speciment zsákba helyeztük, majd a gyomorból és a hasüregből eltávolítottuk. A portok gastrotomiás nyílásait zártuk. 24 órán át nasogastricus szondát hagytunk hátra, hasűri draint nem hagytunk vissza. A pneumoperitoneum idő 115 perc volt, vérveszteséget vagy intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Eseménytelen posztoperatív szak után a beteget a műtétet követő harmadik napon otthonába bocsátottuk. A szövettani vizsgálat leiomyomát igazolt. Megbeszélés: Bár a páciens utánkövetése még folyamatban van, az irodalmi adatok alapán GOJ közeli elváltozások esetén a transgastricus technika biztonságos, hatékony, valamint jó funkcionális eredményt biztosító eljárás, a kiújulás magasabb kockázata nélkül.

Summary. Case report: Laparoscopic wedge resection of the subepithelial tumors of the stomach is a widely accepted and utilized approach. The use of this technique for lesions located near the gastroesophageal junction (GEJ) is rather limited by the high risk of consequential stenosis of the gastric inlet. The laparoscopic transgastric resection can be a feasible choice for this location. A 44-year-old male patient had been investigated for dysphagia, which confirmed a subepithelial gastric lesion. We performed the resection of the tumor using this technique. After the creation of pneumoperitoneum, the stomach was insufflated using an orogastric tube, then 3 balloon-type ports were inserted intragastrically. The 6×3×3 cm large tumor was resected and the mucosa was closed by running sutures. The specimen was placed into a plastic bag, then retrieved from the stomach and the abdominal cavity. The gastrotomy sites of the ports on the stomach were closed. A nasogastric tube was left in situ for 24-hours without any intraabdominal drains. The pneumoperitoneum time was 115 minutes long, blood loss or intraoperative complication was not noticed. The postoperative period was uneventful, and the patient was discharged from the hospital three days after surgery. The histological examination confirmed the diagnosis of leiomyoma. Summary: Even though the follow-up of the patient is ongoing, according to the scientific literature, transgastric resection of subepithelial tumors located near the GEJ is a safe and effective technique, which provides good functional results, without having a higher risk for recurrence.

Open access

Abstract

Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) constitutes a constant threat for the public health. Aim of the present study was to analyse the whole genome sequences of two MRSA strains belonging to Staphylococcus protein A (spa) type t127 isolated from humans working in two distantly located dairy production farms in Greece.

MRSA strains were isolated from the nasal cavity of a food handler in a milk industry in Epirus, northwestern Greece (E-MRSA), and a person working in a cattle farm in Thrace, northeastern Greece (T-MRSA). Whole genome sequences taken using next generation sequencing were analysed for resistance and virulence genes applying various bioinformatic tools.

Both isolates were assigned to ST1-IVa-t127 type, and they were transferring genes conferring resistance to tetracycline, β-lactams, and aminoglycosides; T-MRSA was carrying additional genes leading to macrolide, lincosamide and streptogramin B (MLSB) resistance. Both isolates were carrying three plasmid replicon types, rep5, rep7 and rep16, while T-MRSA harboured also rep10 and rep15. E-MRSA carried scn and sak genes which were absent from T-MRSA.

In conclusion, the genetic characterization of two unrelated ST1-IVa-t127 MRSA strains isolated from humans in close contact with livestock in Greece can be used as basis for further epidemiological and evolutionary studies.

Restricted access

Abstract

Thrombosis in general, and especially venous thromboembolism (VTE) is one of the most common complications associated with COVID-19 infection. We present a 48 years old male patient with dyspnea and severe multisite post Covid-19 disease thrombotic complications, with pattern never seen before, that includes both ventricles, pulmonary arteries and peripheral vein involvement, assessed by echocardiography, vascular ultrasound and pulmonary CT angiography.

Open access

A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés költségvetési hatása

The budget impact of lung cancer screening with low-dose computed tomography

Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Nagy, László Szilbehorn, Anna Kerpel-Fronius, Mariann Moizs, Gábor Bajzik, and Zoltán Vokó

Összefoglaló. Bevezetés: Korábbi vizsgálatunk szerint a kis dózisú komputertomográfiával évente végzett tüdőrákszűrés 50–74 éves dohányzók körében költséghatékony, és az 55–74 évesek körében költségmegtakarító. Célkitűzés: Ennek a vizsgálatnak a célja a korábbi hosszú távú költséghatékonysági elemzés kiegészítése egy finanszírozó szempontú, rövid és középtávú költségvetési hatásvizsgálattal. Módszer: Egészség-gazdaságtani modellünk az 50–74 éves, naponta dohányzó lakosság tüdőrákszűrésének költségét hasonlítja össze a szervezett szűrésben nem részesülő, naponta dohányzó lakosság költségével. Ehhez megvizsgáljuk a célpopuláció létszámának alakulását, az eredményes elérés és felfedezés valószínűségét, továbbá a szűrés nyomán felmerülő terápiás költségeket és megtakarításokat. A szűrés és a kivizsgálások után diagnosztizált betegek útját az érvényben lévő hazai ellátási protokollnak megfelelően követjük. A kezelések eredményességét a HUNCHEST-felmérés adatai alapján, a kezelésekhez tartozó beavatkozások költségét közfinanszírozási adatok alapján számoljuk. Eredmények: A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés az érintett lakosság 10%-ának várható részvétele mellett a kezdeti évben mintegy 3,3 milliárd, az 5. évben 1,9 milliárd Ft éves többletkiadással jár. A 3. évig szűréssel felfedezett betegek terápiája többe kerül, mint a szűrés nélkülieké, ugyanakkor a 4. és 5. évben a szűrés nélküli csoportban a későbbi stádiumban felismert betegek kezelési költsége már meghaladja a szűrt betegek terápiás költségét. A 3. évtől folyamatosan növekvő terápiás megtakarítás a teljes szűrés költségét a 10. évre az 1. év kiadásának 20%-ára csökkenti. Következtetések: A kis dózisú komputertomográfiával történő tüdőrákszűrés bevezetése évi 2,6 milliárd Ft többletforrást igényelne, és folyamatos kiadáscsökkenés mellett hosszú távon akár nettó megtakarítást is eredményezhet a nem szervezett szűréshez képest. A kockázati csoportok pontosítása, például kiemelt földrajzi területeken végzett célzott szűrés tovább javíthatja az eredményeket. Orv Hetil. 2021; 162(24): 952–959.

Summary. Introduction: Our earlier analysis indicated that screening lung cancer patients with low-dose computed tomography amongst smokers between age of 50–74 and between age of 55–74 is cost-effective and cost-saving, respectively. Objective: This study aims to extend the long-term cost-effectiveness analysis with short- and mid-term budget impact analysis. Method: The health economic model compares the cost of nationwide screening amongst smokers between 50–74 years to the current occasional screening policy. The analysis determines the size of the target population, recruitment rates and market uptake. Health care finance costs associated with the patient pathways are determined by national guidelines and clinical practice. Screening and treatment effectiveness are based on the HUNCHEST survey and international scientific literature, while the cost of health states and events are determined using national tariffs. Results: Assuming 10% uptake of low-dose computed tomography screening for the target population will cost an additional 3.3 billion HUF and 1.9 billion HUF in the 1st and 5th years, respectively. Until the 3rd year, new patients’ treatment costs exceed costs due to late discovery and delay in treatment. This pattern is changing from the 4th year on. Due to timely care savings by the 10th year in the screened population will reduce total costs to the 20% of the first year costs. Conclusions: Introduction of national screening for lung cancer patients with low-dose computed tomography is estimated to cost around additional 2.6 billion HUF/year and could end up in net savings in the long run. Identification of risk groups according to regional or other strata could increase the effectiveness and efficiency of the program. Orv Hetil. 2021; 162(24): 952–959.

Open access

A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések – az egészségügyi dolgozók szerepe az ismeretek átadásában 2020 decemberében

Opinions about coronavirus vaccination – the role of healthcare workers in communication in December 2020

Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Mészáros, Zsuzsanna Mirnics, Zsuzsanna Kövi, Judit Arató, Zoltán Vass, Paszkál Kiss, and Sándor Rózsa

Összefoglaló. Bevezetés: A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések igen aktuális, társadalmi szempontból fontos területét adják az egészségmagatartással foglalkozó kutatásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk a védőoltásról különbözőképpen vélekedő (oltást elutasító, oltást választó, oltáson nem gondolkodó, valamint bizonytalan) csoportok elemzését tűzte ki célul az oltás előnyeinek és hátrányainak, valamint az információforrások használatának tekintetében. Módszer: A mintát „A koronavírus-járvány okozta lelki tényezők utánkövetéses vizsgálatának” 2020 decemberében felvett adatai adják; a vizsgálat során 1009 fő válaszait egyszempontos varianciaanalízissel elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy a budapestiek és a Közép-Magyarországon élők, az idősebbek, a férfiak, a magasabb iskolai végzettségűek, valamint a házasok választják nagyobb eséllyel a védőoltást. Az oltásról különbözőképpen vélekedő csoportokat az oltás előnyei jobban elkülönítik egymástól, mint az oltás hátrányai. Az előnyök közül a csoportokat főképp a társas, társadalmi érdekekre fókuszáló tételek differenciálják, melyek a járvány megfékezéséről, a fertőzés átadásáról szólnak. A használt információforrásokat elemezve pedig elmondható, hogy mind a négy csoport jobban támaszkodik a személyes (család, barátok) és az orvosi, egészségügyből érkező információkra, mint a médiából érkező hírekre. Következtetés: Az oltási csoportok véleménye az oltás pozitív hozadékait, különösképp társadalmi hasznosságát illetően tér el, mely vélemények a leginkább a személyes kapcsolatokon, így az egészségügyi dolgozók álláspontján keresztül formálódnak. Tehát az egészségügyben dolgozóknak kiemelkedő szerepük van a hozzájuk tanácsért fordulók differenciált megértésében, szakértői tájékoztatásában és megfelelő tanácsokkal való ellátásában. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Summary. Introduction: Beliefs regarding coronavirus vaccination provide very actual and socially important area in mental health research. Objective: The aim of our study was to differentiate the opinions related to coronavirus vaccination (acceptance, refusal, ignorance, hesitation). We analyzed advantages and disadvantages of vaccination, and the different channels in getting information about the vaccine. Method: Our study is part of the “Longitudinal examination of mental factors caused by the coronavirus epidemic” research project, wave of December 2020. We analyzed the responses of 1009 people by one-way analysis of variance tests. Results: Our results show that elder people, males, and those who have higher education are more likely to accept the vaccine. In addition, those who live in Budapest and Cental Hungary are more likely to choose vaccination against the coronavirus than those living in other areas. The groups with different opinions on vaccination are better discriminated by benefit-related than risk-related opinions. Those benefit-related items showed the largest variance between groups, which focused on social usefulness on curbing the epidemics, preventing the spread of the infection. Analyzing the sources of information, we found that all groups rely more on personal (family, friends) and medical health information than on news from the media. Conclusion: The opinions of the vaccination groups differ mostly regarding the positive benefits of vaccination, especially the social usefulness. Opinions are mostly formed through personal relationships including relations with healthcare workers. Healthcare professionals therefore have a key role in providing a differentiated understanding of those seeking advice, providing expert information and appropriate advice. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Open access

SARS-CoV-2-fertőzés és COVID–19 Gaucher-kóros betegekben: a védőoltás javallata

SARS-CoV-2 infection and COVID‒19 in Gaucher disease: indications for vaccination

Orvosi Hetilap
Author: László Maródi

Összefoglaló. Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta pandémia kezdetén a szakmai közvélemény általános vélekedése a Gaucher-kóros betegek fokozott érzékenységét vetítette elő, magas morbiditási és mortalitási mutatókkal. Meglepő módon azonban az eddigi, nagyszámú betegen, az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben végzett klinikai tanulmányok azt mutatják, hogy ezen súlyos anyagcsere-betegségben sem a fertőzésnek kitett betegek morbiditási adatait, sem a ritkán kialakult fertőzések súlyosságát tekintve nem áll fenn csökkent immunvédekezés a SARS-CoV-2-vel szemben. Ezen immunológiai és infektológiai paradoxon lehetséges magyarázata, hogy a betegek makrofágjaiban és más sejtjeiben felhalmozódó glükocerebrozid gyulladásos állapotot tart fenn, amely hátrányos a kórokozó vírus intracelluláris túlélése szempontjából. A közleményben összefoglaljuk a témakörben eddig megjelent tanulmányok adatait, az általános prevencióval és a vakcinációval kapcsolatos ajánlásokat, és kitérünk az 1-es típusú interferonok (IFNα és IFNω) közelmúltban megismert szerepére a SARS-CoV-2-vel szembeni immunitásban. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Summary. At the start of the pandemic caused by the novel coronavirus (SARS-CoV-2), the Gaucher disease community anticipated that infection with this emerging viral pathogen would be associated with high morbidity and mortality in individuals with this chronic metabolic disorder. Surprisingly, however, preliminary studies suggest that Gaucher disease does not confer a higher risk of severe, life-threatening effects of SARS-CoV-2 infection, and no severe cases have been reported in large cohorts of patients from the United States, Europe and Israel. It is thought that the accumulation of glucocerebroside in the cells of Gaucher patients may promote immune tolerance rather than inflammation on exposure to SARS-CoV-2. We review here the current concepts of Gaucher disease and SARS-CoV-2 infection, focusing particularly on general prevention and vaccination. We also discuss the susceptibility to COVID-19 of patients with inborn errors of type 1 interferon (IFNα and IFNω) immunity. Orv Hetil. 2021; 162(24): 938–942.

Open access

Szemléletváltozás az alsó végtagi érrekonstrukciók gyakorlatában a Szegedi Tudományegyetem Érsebészeti Osztályán

Paradigm shift in the vascular surgery of the lower extremity at the Department of Vascular Surgery, University of Szeged, Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Takács, Gábor Mihalovits, Rita Váradi, András Nagy, Endre Nagy, and Zsolt Palásthy

Összefoglaló. Bevezetés: Az endovascularis intervenciókat kezdetben radiológusok alkalmazták, manapság, megfelelő képzést követően, jó eredménnyel végeznek ilyen beavatkozásokat érsebészek is. Ezt a világszerte uralkodóvá váló szemléletet kívántuk meghonosítani a Szegedi Tudományegyetemen, melynek bevezetése nélkül előrevetíthető az érsebészet működésének átalakulása az érrekonstrukciós beavatkozások csökkenésével. Célkitűzés: Egyetemünkön radiológus- és érsebész-munkacsoport végez perifériás érintervenciókat. Célunk a két intézet alsó végtagi endovascularis tevékenységének összehasonlítása volt. Módszer: Vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetemen 2012. 01. 01. és 2019. 12. 31. között alsó végtagi endovascularis beavatkozásokon átesett betegeket válogattuk be. A betegeket a rizikófaktoraik, a kezelt anatómiai régiók, a hospitalizációs idő és a szövődmények tekintetében hasonlítottuk össze. Egyéves utánkövetés során vizsgáltuk a ’redo’ műtétek , az amputációk és a halálozások gyakoriságát. Eredmények: A beavatkozásokat 653 esetben radiológus, 573 esetben érsebész végezte. Az érműtőben infrainguinalis (63,2%), a radiológián suprainguinalis érintervenciók (68,6%) történtek nagyobb arányban. A percutan végzett beavatkozásokat vizsgálva a hospitalizációs időben (2,5 ± 4,4 nap vs. 2,4 ± 2,5 nap, p = 0,78), valamint a minimálisan invazív módon végzett beavatkozások utáni szövődmények gyakoriságában (30/653 – 4,6% és 11/257 – 4,3%, p = 0,837) nem volt különbség a két betegcsoport között. ’Redo’ műtétek (73/485 – 15,1% és 33/562 – 5,9%, p<0,001) és amputációk (31/485 – 6,4% és 12/562 – 2,1%, p<0,001) gyakrabban fordultak elő az érműtőben kezelt betegek körében, ebben a csoportban azonban a kritikus végtagischaemia előfordulása is gyakoribb volt (45,4% és 38,6%, p = 0,016). A mortalitásban nem volt szignifikáns különbség (5,8% és 3,9%, p = 0,16). Következtetés: A szoliter érelváltozások kezelését mindkét intézet hasonló hatásfokkal végezte. A több anatómiai régiót érintő betegség miatt érműtőben végzett beavatkozások utáni szövődmények előfordulása kissé magasabbnak bizonyult. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.

Summary. Introduction: Endovascular interventions were initially performed by radiologists. Nowadays properly trained vascular surgeons also effectively perform these interventions. We wished to apply this widespread practice at our university because without this advancement the number of reconstructive surgeries was expected to decrease significantly. Objective: Both radiologists and vascular surgeons perform endovascular interventions at our university. We compared the outcomes of lower extremity endovascular interventions between the two institutes. Method: We included patients who underwent lower extremity endovascular interventions between 01. 01. 2012 and 31. 12. 2019. We compared the risk factors, treated anatomical regions, hospitalization time and complication rate. During the one-year follow-up, we examined the occurrence of redo surgeries, amputations and mortality. Results: 653 interventions were performed by radiologists and 573 by vascular surgeons. Vascular surgeons carried out more interventions in the infrainguinal region (63.2%), while radiologists in the suprainguinal region (68.6%). The hospitalization time after percutaneous interventions (2.5 ± 4.4 days vs. 2.4 ± 2.5 days, p = 0.78), and the rate of complications after minimally invasive interventions did not show significant difference (30/653 – 4.6% vs. 11/257 – 4.3%, p = 0.837). Redo surgeries (73/485 – 15.1% vs. 33/562 – 5.9%, p<0.001) and amputations (31/485 – 6.4% vs. 12/562 – 2.1%, p<0.001) occurred more frequently in the surgical group. However, the incidence of chronic limb ischaemia was also higher (45.4% vs. 38.6%, p = 0.016). There was no significant difference in the mortality (5.8% vs. 3.9%, p = 0.16). Conclusion: Both institutes had similar efficacy in performing peripheral interventions on solitary vascular lesions. Complications occurred more frequently in the surgical group, but the majority of these patients had extended atherosclerotic diseases. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.

Open access

A valproátterápia túlélésre gyakorolt hatása gliomás betegekben

Alternatív terápiás lehetőség a radiokemoterápia eredményességének javítására

Supplementary valproate therapy for glioma patients

An alternative opportunity to enhance the efficiency of radio-chemotherapy
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Mezei, Dávid Mészáros, Péter Pollner, Attila Bagó, Imre Fedorcsák, Péter Banczerowski, and László Sipos

Összefoglaló. Bevezetés: A gliomák, ezen belül a glioblastoma kezelése továbbra is megoldatlan onkológiai problémát jelent. A szekunder szimptómás epilepsziabetegség megjelenése pozitív prognosztikai faktornak tekinthető a korai diagnosztizálás és az antiepileptikumok potenciális tumorellenes hatásának köszönhetően. A valproát túlélést hosszabbító hatása már több mint 20 éve az alap- és klinikai kutatások tárgyát képezi. Napjainkban ismert citotoxikus, proapoptotikus, antiangiogenetikus és hiszton-deacetiláz-gátló hatásmechanizmusa. Célkitűzés: Kutatásunk célja a valproát túlélést hosszabbító hatásának vizsgálata egy hazai gliomás betegcsoportban. Módszer: Egycentrumos, retrospektív klinikai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatba 122 felnőtt beteget vontunk be, akiknél 2000 januárja és 2018 januárja között supratentorialis glioma miatt műtét történt, és rohamtevékenység miatt antiepileptikumot (valproát, levetiracetám, karbamazepin) szedtek. Egyúttal gyógyszert nem szedő kontrollcsoportot is kialakítottunk. A populációt vizsgálati és kontrollcsoportokra osztottuk 28 : 52 arányban. Leíró statisztikai, Kaplan–Meier- és log-rank analízist végeztünk. Eredmények: A vizsgált szövettani kategóriák túlélési analízise az irodalmi adatokkal megegyező értékeket mutatott. A progressziómentes (PFS: p = 0,031) és a teljes (OS: p = 0,027) túlélés tekintetében is szignifikáns eltérés mutatkozott a különböző antiepileptikumot szedő betegcsoportok között, amely még kifejezettebbé vált a valproátot és az egyéb antiepileptikumot szedő betegek túlélési idejének összehasonlítása során (PFS: p = 0,006; OS: p = 0,015). Következtetés: Vizsgálatunkban a valproát betegeink PFS- és OS-idejének meghosszabbodását eredményezte. Az irodalmi adatok és kutatásunk alapján megfontolandónak tartjuk a valproát első vonalban történő alkalmazását onkoterápiában részesülő, epilepsziás, agyi gliomás betegekben. Orv Hetil. 2021; 162(24): 960–967.

Summary. Introduction: Gliomas still prove to be a serious oncological problem. The presence of epilepsy may present a favorable prognosis due to early diagnosis and the potential antitumor effects of antiepileptic drugs. The survival prolongation effect of valproate has been studied for more than 20 years, nowadays its proapoptotic, anti-angiogenetic, cytotoxic and histone deacetylase inhibitory effects are well known. Objective: Our goal was to investigate the survival-enhancing effects of valproate in a Hungarian patient cohort of primary brain tumors. Method: A single-center based retrospective clinical trial was designed. In our study, we included 122 patients harboring supratentorial glioma who underwent surgery and experienced seizures between 2000 January and 2018 January. The patients were grouped by the antiepileptic therapies and survival analysis was performed. Results: The Kaplan–Meier curves of the histological categories showed the survival values consistent with the data of the literature. The progression-free (PFS: p = 0.031) and the overall (OS: p = 0.027) survival of the antiepileptic drug categories were significantly different. It was performed by comparing the valproate group and the population formed by the other groups which also showed a significant increase in the survival values (PFS: p = 0.006; OS: p = 0.015). Conclusion: Our results show that valproate increases the PFS and OS period of glioma patients in comparison to other antiepileptic drugs. Our data suggest that the use of valproic acid should be considered as a first-line antiepileptic agent in certain well-selected epileptic patients with glioma as a supplement to the oncotherapy. Orv Hetil. 2021; 162(24): 960–967.

Open access
Imaging
Authors: Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bettina Katalin Budai, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.

Open access
Imaging
Authors: Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bettina Katalin Budai, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.

Open access

Abstract

Widespread introduction of HIV integrase inhibitors into clinical care may result in appearance of drug resistance mutations affecting treatment outcome. The aim of our study was to monitor the resistance patterns of integrase inhibitors beside protease and reverse transcriptase inhibitors in newly diagnosed therapy-naive HIV-positive patients in Hungary between 2017 and 2019.

Genotype-based resistance testing of HIV integrase, protease and reverse transcriptase was performed by amplification and Sanger population sequencing from plasma samples. Drug resistance mutations were identified by the algorithm of Stanford HIV Drug Resistance Database.

Potentially transmitted, non-polymorphic integrase major mutation was detected in 1 out of 249 samples, while accessory mutations were observed in further 31 patients (12.4%). The overall prevalence of transmitted drug resistance (TDR) mutations related to protease and reverse transcriptase inhibitors was 5.8% (10/173) between the end of 2017 and 2019. Nucleoside reverse transcriptase inhibitor associated resistance mutations were the most frequent indicators of TDR (6/173; 3.5%), followed by resistance mutations associated with protease (3/173; 1.7%) and non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors (2/173, 1.2%).

The first detection of integrase major mutation and the changing patterns of other resistance mutations in Hungarian untreated HIV-positive population indicate the necessity of continuous molecular surveillance of Hungarian HIV epidemic.

Open access
Imaging
Authors: Máté Tolvaj, Márton Tokodi, Bálint Károly Lakatos, Alexandra Fábián, Adrienn Ujvári, Fjolla Zhubi Bakija, Zsuzsanna Ladányi, Zsófia Tarcza, Béla Merkely, and Attila Kovács

ABSTRACT

Background and Aim

Right ventricular (RV) ejection fraction (EF) assessed by 3D echocardiography is a powerful measure to detect RV dysfunction. However, its prognostic value in routine clinical practice has been scarcely explored. Accordingly, we aimed at investigating whether RVEF is associated with 2-year all-cause mortality in patients who underwent diverse cardiovascular procedures and to test whether RVEF can overcome conventional echocardiographic parameters in terms of outcome prediction.

Patients and Methods

One hundred and seventy-four patients were retrospectively identified who underwent clinically indicated transthoracic echocardiography comprising 3D acquisitions. The patient population consisted of heart failure with reduced ejection fraction patients (44%), heart transplanted patients (16%), and severe valvular heart disease patients (39%). Beyond conventional echocardiographic measurements, RVEF was quantified by 3D echocardiography. The primary endpoint of our study was all-cause mortality at two years.

Results

Twenty-four patients (14%) met the primary endpoint. Patients with adverse outcomes had significantly lower RVEF (alive vs. dead; 48±9 vs. 42±9%, p<0.01). However, tricuspid annular plane systolic excursion (21±7 vs. 18±4mm), and RV systolic pressure (36±15 vs. 39±15mmHg) were similar. By Cox analysis, RVEF was found to be associated with adverse outcomes (HR [95% CI]: 0.945 [0.908 – 0.984], p<0.01). By receiver-operator characteristic analysis, RVEF exhibited the highest AUC value compared with the other RV functional measures (0.679; 95% CI: 0.566 – 0.791).

Conclusions

Conventional echocardiographic measurements may be inadequate to support a granular risk stratification in patients who underwent different cardiac procedures. RVEF may be a robust clinical parameter, which is significantly associated with adverse outcomes

Open access

Abstract

In this study, faecal samples of four American Staffordshire terrier dogs (used for illegal fighting) were analysed by DNA extraction, molecular-phylogenetic and parasitological methods, in order to examine the occurrence of protozoan, apicomplexan parasites. In one sample, the DNA of Sarcocystis morae was shown to be present. This species was identified based on 100% identity with already reported sequences of S. morae from cervids in Lithuania and Spain. The result was also confirmed by phylogenetic analysis. The sporocysts of the canine S. morae isolate measured 14.95 × 9.75 μm on average. This is the first molecular evidence in support of the final host role of domestic dogs in the life cycle of S. morae. The most likely source of the infection was raw meat given to the examined dog to increase its physical achievement. In conclusion, under similar circumstances dogs may participate in the life cycle of S. morae in a ‘natural way’, shedding sporocysts/oocysts when used for hunting or taken to walks in forested areas.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Thiago Henrique M. Vargas, Camila N. Barra, Lidia H. Pulz, Greice C. Huete, Karine G. Cadrobbi, Adriana Tomoko Nishiya, Silvia Regina Kleeb, José Guilherme Xavier, José Luiz Catão-Dias, and Ricardo F. Strefezzi

Abstract

Mast cell tumour (MCT) is the most frequent skin neoplasm in dogs. These tumours are characterised by variable behaviour and clinical presentation that make prognosis an important and challenging task in the veterinary practice. Galectin-3 (Gal-3) is known to influence several biological processes that are important in the cancer context and has been described as a prognostic marker for several human cancers. The aim of the present work was to characterise Gal-3 immunolabelling in canine cutaneous MCTs and to investigate its value as a prognostic marker for the disease. Thirty-four random cases of canine cutaneous MCT that were surgically treated with wide margins were included in this study. Gal-3 expression was evaluated using immunohistochemistry and the results were compared with the expression of apoptosis-related proteins, Ki67 index, histopathological grades, mortality due to the disease and post-surgical survival. The majority of the MCTs (65.8%) were positive for Gal-3. Gal-3 immunolabelling was variable among the samples (2.7%–86.8% of the neoplastic cells). The protein was located in the cytoplasm or in the cytoplasm and the nucleus. Gal-3 positivity was correlated with BCL2 expression (P < 0.001; r = 0.604), but not with Ki67 and BAX. No significant differences were detected between histological grades or in the survival analysis. Gal-3 expression correlates with BCL2 expression in MCTs. Although an efficient marker for several human neoplasms, the results presented herein suggest that Gal-3 immunolabelling is not an independent prognostic indicator for this disease.

Restricted access

Abstract

Q fever is a disease of high zoonotic potential, but interest in its causative agent is rather low although it causes some public health problems in Hungary. The prevalence of Q fever is highly variable by country. The main reservoirs of the disease are the same domestic ruminant species everywhere, but the epidemiological profile depends on the features of the specific reservoir. The aim of this large-scale study was to demonstrate the importance of Q fever in different species as a possible source for human infection in most regions of Hungary. A total of 851 serum samples from 44 dairy farms, 16 sheep flocks, 4 goat farms and 3 zoos located in different parts of Hungary were tested. The presence of antibodies to Coxiella burnetii was surveyed in dairy cattle (n = 547), goats (n = 71), sheep (n = 200) and zoo animals (n = 33). The animal species tested in Hungary showed different seroprevalence values of C. burnetii infection. Seropositivity by the enzyme-linked immunosorbent assay was found in 258 out of 547 (47.2%) cows and in 69 out of 271 (25.5%) small ruminants, among them in 47 out of 200 (23.5%) sheep and in 22 out of 71 (31.0%) goats. Antibodies to C. burnetii were not detected in zoo animals. Seropositivity was demonstrated in 44 out of 44 (100%) dairy cattle farms, with at least one serum sample found to be positive on each farm. The seropositivity rate of small ruminant farms was 55.0% (11 positive out of 20 tested), with 9 out of 16 (56.3%) sheep flocks and 2 out of 4 (50.0%) goat herds showing seropositivity.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Branislav Kureljušić, Božidar Savić, Vesna Milićević, Nemanja Jezdimirović, Oliver Radanović, Jadranka Žutić, and Christiane Weissenbacher-Lang

Abstract

At a commercial farrow-to-feeder pig system with 2,100 sows in Serbia, lesions resembling porcine ear necrosis syndrome were observed in 80% of the weaned pigs at 45–50 days of age. Pathomorphological examinations were carried out on 10 pigs that had been found dead. The gross lesions ranged from mild, superficial dermatitis to severe, deep inflammation with exudation, ulceration and necrosis. Histopathological examination revealed erosive and ulcerative dermatitis of the pinna with neutrophilic and lymphocytic infiltration and bacterial colonies in the crusts. Staphylococcus aureus (MRSA strain), Staphylococcus hyicus and Streptococcus group C were cultivated from eight, S. hyicus from two ear tissue scraping samples. All 10 samples were positive for treponemes and phylogenetic analysis of two polymerase chain reaction products confirmed the relationship to Treponema (T.) medium/vincentii and Treponema pedis. Treponemes were also detected in seven oral swabs that were analysed to obtain evidence of the transmission of this bacterium by ear biting. The contribution of non-infectious factors to this misbehaviour could not be ruled out as the crude protein concentration of the feed was inappropriate and the climate of the pig house was suboptimal. The concentrations of selected mycotoxins in the feed were not elevated. However, the contribution of both infectious and non-infectious factors to the onset of disease was most probable.

Restricted access

Az élettartammal és az időskori betegségteherrel kapcsolatos szubjektív várakozások

Subjective expectations concerning life expectancy and age-related health burden

Orvosi Hetilap
Authors: Zsombor Zrubka, Áron Kincses, László Gulácsi, Levente Kovács, and Márta Péntek

Összefoglaló. Bevezetés: A lakosság idősödésével növekvő betegségteher egyéni és társadalmi szinten is fokozódó nyomást jelent. Célkitűzés: Felmérni a hazai általános felnőtt lakosságnak a korlátozottsággal, a gondozási igényekkel és a munkavégzéssel kapcsolatos időskori szubjektív várakozásait. Módszer: Online keresztmetszeti felmérést végeztünk. A korlátozottsággal kapcsolatos várakozásokat a hivatalos szakstatisztikákban alkalmazott globális tevékenységkorlátozottsági mutató (Global Activity Limitation Indicator, GALI) segítségével elsőként vizsgáltuk. A jelen és szubjektíve várt munkavégzést, gondozási igényt, gondozói tevékenységet, valamint a jelen egészségi állapotot és szociodemográfiai helyzetet vizsgáló kérdéseket is feltettünk. Statisztikai analízis: A mintában mért adatokat lokális polinom segítségével simítottuk, és a 60/70/80/90 éves korra adott szubjektív várakozásokkal hasonlítottuk össze. A szubjektív várakozásokat meghatározó tényezőket intervallumregresszióval becsültük. Eredmények: 1000 kitöltőtől 914 érvényes választ kaptunk. Az átlagéletkor (± szórás) 51,2 (± 15,2) év, a minta 55,8%-a nő volt. A férfiak között a fizetett munkát végzők (p<0,001), a nők között az informális gondozók aránya volt magasabb (p = 0,010). Az átlagos (± szórás) szubjektíve várható élettartam (81,0 ± 11,1 év) a minta statisztikailag várható élettartamánál (79,6 ± 3,7 év) 1,3 évvel volt hosszabb (p<0,001), azonban az átlagos, szubjektíve várható egészséges élettartam (64,6 ± 15,2 év) 5,3 évvel volt rövidebb a statisztikailag várható értéknél (70,0 ± 4,2 év; p<0,001). A szubjektíve várható egészséges élettartamot és gondozási igényt elsősorban a válaszadók jelenlegi egészségi állapota befolyásolta. Az életmód és a szubjektíve várható egészséges élettartam között nőknél nem találtunk összefüggés, míg a túlzott gyakorisággal alkoholt fogyasztó vagy elhízott férfiak hosszabb egészséges élettartamra számítottak. A szubjektív várakozások meghatározó tényezői jelentős nemi különbségeket mutattak. Következtetés: Az egészséggel, munkával és gondozással kapcsolatos szubjektív várakozások eltérőek a populációban mért valós adatoktól, és különböznek a nemek között. Orv Hetil. 2021; 162(23): 911–923.

Summary. Introduction: The growing disease burden due to ageing populations poses a challenge on both individuals and societies. Objective: To explore the general population’s subjective expectations concerning disability, care needs and employment at older ages. Method: We conducted an online cross-sectional survey. We were the first to measure subjective health expectations using the Global Activity Limitation Indicator (GALI) of official health statistics. Respondents’ actual status and subjective expectations concerning employment, care needs and informal caregiver status, self-perceived health and sociodemographic factors were queried. Statistical analysis: We estimated sample characteristics by local polynomial smoothing and compared with subjective expectations at ages of 60/70/80/90 years. Determinants of subjective expectations were analyzed via interval regression. Results: From 1000 subjects, 914 provided valid responses. Mean (± SD) age was 51.2 (± 15.2) years, and 55.8% of respondents were women. Paid employment was more frequent among men (p<0.001), while informal caregiver status among women (p = 0.010). Mean (± SD) subjective life expectancy (81.0 ± 11.1 years) was 1.3 years longer (p<0.001) than actuarial life-expectancy (79.6 ± 3.7 years), while mean subjective healthy life expectancy (sHLE) (64.6 ± 15.2 years) was 5.3 years shorter than actuarial healthy life expectancy (70.0 ± 4.2 years; p<0.001). sHLE and care needs were mainly determined by respondents’ self-perceived health. Lifestyle risks were not associated with sHLE in women, while pervasive drinker or obese men expected longer healthy life span. Determinants of sHLE showed considerable gender differences. Conclusion: Subjective expectations concerning health, employment and care needs differ from actual values of the general population, with considerable gender differences. Orv Hetil. 2021; 162(23): 911–923.

Open access

A bizalom és az empatikus kommunikáció szerepe és eszközei az egészségügyben a COVID–19-járvány idején

The role and tools of trust and empathic communication in healthcare during the COVID-19 epidemic

Orvosi Hetilap
Authors: Boróka Gács, Petra Kovács, Béla Birkás, and Zsuzsanna Füzesi

Összefoglaló. A járvánnyal szembeni védekezés során mindennapossá vált a maszkhasználat, amely jelentős kihívást jelent a hétköznapi kommunikációs helyzetekben. Az egészségügy bizonyos területein korábban is jelen volt ez a probléma, azonban a most általános érvényű, folyamatos maszkviselés és védőruha-használat szimbolikus és gyakorlati értelemben is akadályként jelenik meg az orvos és a páciens között, ami több szinten nehezíti a hatékony kapcsolatteremtést és kommunikációt. Ezért szükségessé vált olyan egységes kommunikációs protokollok kidolgozása, amelyek segítik a bizalmi kapcsolat kiépítését az egészségügyben úgy, hogy az ellátók érzelmi elérhetősége és a biztonságos fizikai távolságtartás egyszerre valósuljon meg. Tanulmányunk célja, hogy a kurrens szakirodalom áttekintése révén összefoglaljuk a maszkviselés és a védőruha-használat hatásait az orvos-beteg kommunikációra és a kapcsolatban megjelenő bizalomra és empátiás folyamatokra, valamint fel kívánjuk hívni a figyelmet az egészségügyi személyzetet érő hatásokra is. Célunk továbbá, hogy a hazai és nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve olyan ajánlásokat fogalmazzunk meg, melyek segítségével javítható az egészségügyi dolgozók kommunikációja, azon keresztül pedig az ellátás legfontosabb szereplőinek, a betegeknek és az ellátóknak az elégedettsége a kapcsolattal. Orv Hetil. 2021; 162(23): 897–904.

Summary. In the fight against the epidemic, the use of masks has become commonplace, which is a significant challenge in everyday communication situations. This problem has been present in some areas of healthcare in the past, but today’s universal use of masks and personal protective equipment (PPE) is both a symbolic and practical barrier between doctor and patient, making it difficult to establish an effective communication and connectivity on several levels. Therefore, it has become necessary to develop unified communication protocols that help building a relationship of trust in healthcare so that emotional availability of providers and safe physical distance are achieved simultaneously. The aim of our study is to summarize the effects of mask wearing and PPE usage on the physician-patient communication and also the trust and empathy processes that emerge within the relationship through the review of the current literature. We would also like to draw attention to the effects on healthcare staff. Our goal is also to formulate recommendations, taking into account domestic and international experience, that can be used to improve the communication of healthcare professionals, and through that, the satisfaction of the most important actors in care, patients and caregivers. Orv Hetil. 2021; 162(23): 897–904.

Open access

A COVID–19-járvány hatása a szervadományozásra és -átültetésre Magyarországon 2020-ban

The impact of the COVID‒19 pandemic on organ donation and transplantation in Hungary in 2020

Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Mihály, Anita Egyed-Varga, Kinga Trnka-Szántay, Orsolya Deme, Emese Holtzinger, János Nacsa, and László Piros

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-világjárvány terjedése drasztikus változásokat okozott a mindennapi betegellátásban, amelyek érintették a szervadományozás és -átültetés területét is, így csökkent az élő és az elhunyt donorokból történő donációk és transzplantációk száma világszerte. Az esetszám csökkenése mellett a transzplantált és egyben immunszupprimált betegek védelme érdekében további biztonsági intézkedéseket kellett bevezetni. Módszer: A vizsgálat célja a COVID–19-járvány hazai donációs és transzplantációs aktivitásra gyakorolt hatásának kimutatása volt 2020-ban, a megelőző évvel történő összehasonlításban. A magyar eredményeket összehasonlítottuk elsősorban az Eurotransplant, illetve az Európai Unió tagállamainak adataival is. Eredmények: A lakosságszámra súlyozott, regisztrált COVID–19-fertőzöttség és -halálozás tekintetében nem igazoltunk 2020-ban kiemelkedő eltérést itthon az Eurotransplant-tagállamokhoz képest. A hazai szervdonációs potenciál nem csökkent a vizsgált időszakban, ugyanakkor 38,33%-kal csökkent az agyhalott szervdonorok száma Magyarországon, míg az Eurotransplantban átlagosan 8,64%-kal és 23 adatközlő európai országban 17,55%-kal. Az elhunytból történt szervátültetések száma 29,27%-kal csökkent, különösen a szív- és a májátültetések esetén. A külföldről kapott szervek száma 21,13%-kal és aránya 12,34%-kal emelkedett. Az élő donoros veseátültetések száma nem változott. 2020-ban 25%-kal kevesebb új beteget regisztráltak, mint 2019-ben, és a várólista-mortalitás 28%-kal növekedett az előző évhez képest, kifejezetten a veseátültetésre várók között. Következtetés: A hazai szervátültetési program biztonságos: donoreredetű SARS-CoV-2-átvitel nem történt hazánkban. A szervdonációs potenciál és a COVID–19-járvány mellett a szervdonációs és -transzplantációs aktivitás jelentősen csökkent Magyarországon 2020. márciustól az év végéig. A legtöbb európai országban átmeneti és kisebb mértékű szervdonációs csökkenést regisztráltak. A szervátültetések száma nem csökkent olyan mértékben, mint a donorszám, mert az Eurotransplantból több donorszerv érkezett hazánkba, mint amennyit külföldre küldtünk. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Summary. Introduction: The spread of the SARS-CoV-2 pandemic has resulted in drastic changes in day-to-day patient care, which has also affected the field of organ donation and transplantation, thus reducing the number of donations and transplants from living and deceased donors worldwide. In addition to the reduction in the number of cases, additional safety measures had to be introduced to protect transplanted and implicatively immunosuppressed patients. Method: The aim of the study was to demonstrate the impact of the COVID-19 epidemic on domestic donation and transplantation activity in 2020, compared to the previous year. We also compared the Hungarian results with the data of the Eurotransplant and the European Union member states. Results: In terms of population-weighted, registered COVID-19 infection and mortality, we did not find a significant difference in Hungary in 2020 compared to the Eurotransplant member states. The national organ donation potential did not diminish in the period under review, however, the number of brain-dead organ donors decreased by 38.33% in Hungary, while in the Eurotransplant it did by 8.64% on average and in 23 reporting European countries by 17.55%. The number of organ transplants from the deceased decreased by 29.27%, especially regarding heart and liver transplants. Both the number and the proportion of organs received from abroad increased by 21.13% and 12.34%, respectively. The number of living donor kidney transplants did not change. In 2020, 25% fewer new patients were registered than in 2019 and the mortality on waiting list increased by 28% compared to the previous year, especially among those waiting for a kidney transplant. Conclusion: The national organ transplantation program is safe: donor-derived SARS-CoV-2 transmission did not occur in Hungary. In addition to the organ donation potential and the COVID-19 pandemic, organ donation and transplantation activity decreased significantly in Hungary from March 2020 until the end of the year. Transient and smaller reductions in organ donation rates have been reported in most European countries. The number of organ transplants did not decrease as much as the number of donors, because more donor organs arrived in Hungary from the Eurotransplant than we sent abroad. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Open access

A divatipar egészségvédelmi szabályozása

Health protective regulation of the fashion industry

Orvosi Hetilap
Authors: Nikolett Bogár, Ferenc Túry, and Bea Pászthy

Összefoglaló. A divatiparra vonatkozó egészségvédelmi szabályozások hiányosak. A karcsúság elérését célzó szociokulturális nyomás a divatiparon belül fokozott, a divatmodelleket gyakran késztetik kórosan alacsony testsúly elérésére, ami pszichológiai abúzusnak felel meg. Ezért a modellek közt az evészavarok prevalenciája magasabb az átlagpopulációhoz képest. A divatvilág veszélyei között ezeken túl a szexuális abúzus, a financiális visszaélések, illetve a fiatalkorúak foglalkoztatásával kapcsolatos szabályozatlanság említendő. A kockázatok csökkentése érdekében fontos volna nemzetközi szabályozásokat bevezetni a divatszakmában. Az erre irányuló kezdeményezések először 2006-ban jelentek meg Spanyolországban: a modellek foglalkoztatásának feltétele volt az egészséges tápláltsági állapot alsó határától minimálisan elmaradó testtömegindex (18,0) elérése. Később Franciaországban az evészavarok gyakoriságának mérséklésére törvénybe foglalták a modellek kötelező egészségügyi vizsgálatát, illetve az utólagosan módosított divatfotók megjelölését. E szabályozások azonban könnyen kijátszhatók. A törvényhozás mellett különböző szervezetek alkottak olyan irányelveket, amelyek a modellek egészségvédelmét szolgálták. Ezek az iránymutatások elsősorban a biztonságos munkavégzésre, a fiatalkorúak foglalkoztatásának korlátozására és az emberi méltóság megtartására irányulnak. A divatszakmában előforduló feszültségek vezettek továbbá olyan nonprofit szervezetek megalakulásához, amelyek a modellek érdekvédelméért dolgoznak. A divatmodellek egészségvédelmét célzó jogi szabályozás a mai kultúrában domináns karcsúságideál megváltoztatását is szolgálná, mert a szociális tanulás révén a divatot követő átlagnépesség utánozza a modelleket. A divatmodellek egészségének védelme tehát népegészségügyi vonatkozással is bír. Orv Hetil. 2021; 162(23): 905–910.

Summary. The fashion industry is lacking sufficient health protective regulations. There is an increased sociocultural pressure to be thin. Fashion models are often forced to reach abnormally low body weight, which can be regarded as psychological abuse. This leads to a higher prevalence of eating disorders among models compared with the general population. Some of the other dangers associated with the fashion industry are sexual harassment, financial exploitation, and unregulated minor labour force. To reduce these risks, it is crucial to introduce international regulations in the fashion industry. The first initiative for such regulations took place in Spain in 2006 when the condition for models’ employment was for their body mass index (BMI) not to drop below 18.0, which is close to the low end of healthy BMI. Later in France, to decrease the prevalence of eating disorders, a legislation on compulsory medical examination for models was made. Also, retouching of photos had to be disclosed. Regulations like these, however, can easily be eluded. Different organisations implemented guidelines, such as establishing safe working conditions, limiting underage labour force, and maintaining dignity to protect models’ health. Tension within the fashion industry led to the formation of non-profit organisations seeking the protection of models’ interest. Regulations protecting models’ health in the fashion industry would encourage society to adjust its predominant ideal for thinness. Just as the general population tends to follow fashion trends portrayed by fashion models, so would they likely imitate the new look of models. Hence, the protection of models’ health goes beyond the fashion industry. It has public health implications as well. Orv Hetil. 2021; 162(23): 905–910.

Open access

Élő donoros vesetranszplantációt követő terhességben kialakult terápiarezisztens hypertonia

Therapy-resistant hypertension in pregnancy after live donor kidney transplantation

Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Csilla Keresztes, and Attila Keresztúri

Összefoglaló. A veseátültetés a legnagyobb reményt nyújtja a végstádiumú vesebetegségben szenvedő nők számára, akik teherbe kívánnak esni. A veseátültetett beteg terhessége továbbra is kihívást jelent az immunszuppresszív gyógyszerek mellékhatásai, az allograftfunkció romlásának kockázata, a praeeclampsia és a magas vérnyomás káros anyai szövődményeinek rizikója, valamint a koraszülés, az alacsony születési súly kockázata miatt. A terhesség alatt nagy a magas vérnyomás kialakulásának kockázata, a szérum-kretaininszint emelkedik, és a terhesség végére proteinuria is kialakulhat. Az ajánlott fenntartó immunszuppresszió terhes nőknél a kalcineurininhibitorok (takrolimusz/ciklosporin) és alacsony dózisú szteroid adása, melyek biztonságosnak tekinthetők. Fontos, hogy a gyermekvállalási tanácsadás már a vesetranszplantáció előtt megkezdődjön, és a transzplantációt követően minden klinikai kontroll megtörténjen. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Summary. Kidney transplantation offers the best hope to women with end-stage renal disease who wish to become pregnant. Pregnancy in a kidney transplant recipient continues to remain challenging due to side effects of immunosuppressive medication, risk of deterioration of allograft function, risk of adverse maternal complications of preeclampsia and hypertension, and risk of adverse fetal outcomes of premature birth, low birth weight, and small for gestational age infants. The factors associated with poor pregnancy outcomes include the presence of hypertension, serum creatinine greater than normal range and proteinuria. The recommended maintenance immunosuppression in pregnant women is calcineurin inhibitors (tacrolimus/cyclosporine) and low-dose steroid which are considered safe. It is important that counseling for childbearing should start as early as prior to getting a kidney transplant and should be done at every clinic visit after transplant. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Open access
Restricted access

Abstract

The treatment of human immunodeficiency virus (HIV) with antiretroviral (ARV) medications has revolutionised the care for these patients. The dramatic increase in life expectancy has brought new challenges in treating diseases of aging in this cohort. Cardiovascular disease (CVD) is now a leading cause of morbidity and mortality with risk matched HIV-positive patients having double the risk of MI compared to HIV-negative patients. This enhanced risk is secondary to the interplay the virus (and accessory proteins), ARV medications and traditional risk factors. The culmination of these factors can lead to a hybrid metabolic syndrome characterised by heightened ectopic fat. Cardiovascular computed tomography (CT) is ideal for quantifying epicardial adipose tissue volumes, hepatosteatosis and cardiovascular disease burden. The CVD risk attributed to disease burden and plaque morphology is well established in general populations but is less clear in HIV populations. The purpose of this review article is to appraise the latest data on CVD development in HIV-positive patients and how the use of cardiovascular CT may be used to enhance risk prediction in this population. This may have important implications on individualised treatment decisions and risk reduction strategies which will improve the care of these patients.

Open access

Abstract

Coronary computed tomography angiography has an emerging role in the diagnostic workup of coronary artery disease. Due to its high sensitivity and negative predictive value, coronary computed tomography angiography can rule out obstructive coronary artery diseases and substitute invasive coronary angiography in many cases. In addition, coronary computed tomography angiography provides a unique information beyond stenosis grading as it can visualize atherosclerosis and quantify its extent. Qualitative and quantitative plaque assessment provides an incremental value in the prediction of future major adverse cardiac events. Moreover, determining adverse plaque features has a potential to identify advanced atherosclerosis and patients at increased risk of acute coronary syndrome. Nevertheless, challenges may emerge with the process of quantifying coronary plaques due to limited reproducibility, lack of automated, standardized and validated techniques. Therefore, reliable quantified data are scarce due to the various computed tomography scanners and software platforms and investigations with small sample sizes. Radiomics and machine learning-based image processing methods are relatively new in the field of cardiovascular plaque imaging. These techniques hold the promise to improve diagnostic performance, reproducibility and prognostic value of computed tomography based plaque assessment.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Sorour Farzi, Mohsen Rezazadeh, Ahmadreza Mirhosseini, Mohammad Amin Rezazadeh, Farhan Houshyar, and Mohammad Hossein Ahmadi

Abstract

Staphylococcus aureus is a common pathogen causing hospital infections. The increasing rate of healthcare-associated infections caused by methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) in developing countries has led to many public health problems. This study aimed to investigate the molecular epidemiology as well as the antibiotic resistance pattern of clinical isolates of MRSA from Southern Iran. A total of 135 S. aureus isolates were collected from the patients referred to three hospitals in South Iran. The phenotypic and genotypic diagnosis of MRSA isolates was performed by disk diffusion and PCR methods, respectively. The antibiotic resistance pattern for MRSA isolates was performed using Kirby–Bauer method. The molecular epidemiology of isolates was performed by MLST, Spa typing and SCCmec typing. From 135 S. aureus isolates, 50 (37%) MRSA strains were detected from which two different sequence types including ST239 and ST605 were identified. SCCmec type III was the most common profile (50%) and t030 was the predominant spa type (48%) among the strains. The MRSA isolates had the highest resistance to penicillin (100%), tetracycline (88%), levofloxacin (86%), ciprofloxacin (84%), erythromycin (82%), gentamicin (80%), and clindamycin (78%). The results of this study show that the most common genetic type among the MRSA isolates was ST239-SCCmec III/t030. The rapid and timely detection of MRSA and the administration of appropriate antibiotics according to the published antibiotic resistance patterns are essential. Furthermore, the continuous and nationwide MRSA surveillance studies are necessary to investigate clonal distribution and spreading of MRSA from community to hospitals.

Restricted access

Abstract

We determined the incidence and clinical manifestations of human brucellosis from patients who attended a referral hospital in South of Saudi Arabia. A record-based retrospective study was conducted from January 2015 to December 2019 at King Abdulla Hospital, Bisha, Saudi Arabia. Information on patients’ demographic characteristics, detailed records of signs and symptoms, and the laboratory findings were reviewed. Of 6,586 patients included, 15.8% (n = 1,041) were infected with brucellosis. The age of infected individuals ranged from five to 95 years, with an average of 35.1 ± 21.2 years. Most infected patients were male (72.3%). Young adults (26–44 years) were the most common age group with the disease (34.1%). The annual rate of infection significantly decreased (P < 0.0001) from 33.2% in 2015 to 12.5% in 2019. An escalating number of brucellosis cases was seen in the spring and peaked during the summer. Fever (35.3%), joint pain (25.5%), generalized body ache (10.7%), and neurological symptoms (10.0%) were the most frequent clinical manifestation associated with brucellosis. Joint pain was commonly found among children (44.4%). Neurological findings were more frequent among adult patients. The study concluded that brucellosis is endemic in Southern Saudi Arabia and needs local health authority to implement preventive and educational program measures. Infected patients may present with diverse, nonspecific clinical manifestations that require intuition from clinicians to detect the disease.

Restricted access

Betegségismeret 2-es típusú diabetesszel élők körében: a Diabetes Knowledge Test magyar nyelvű validálása

Illness knowledge of type 2 diabetes patients: the Hungarian validation of Diabetes Knowledge Test

Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Papp-Zipernovszky, Andrea Klinovszky, and Norbert Buzás

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a KSH szerint több mint 1 millió ismert cukorbeteg él. A diabetes karbantartásához elengedhetetlen a betegek tudásának, készségeinek és önhatékonyságának növelése és fenntartása. A legelterjedtebb diabetes-betegségismeretteszt a 23 kérdéses Michigan Diabetes Knowledge Test. Első 14 tétele általános tudást mér, például az ételek tápanyagtartalmával és a vércukorszint-változás okaival kapcsolatban. További 9 kérdése az inzulinhasználatról szól. Célkitűzés: Célunk ennek a tesztnek a magyar nyelvű validálása, valamint összefüggéseinek vizsgálata szociodemográfiai és betegségváltozókkal. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban a tesztcsomagot 129, inzulint használó, 2-es típusú diabeteses beteg töltötte ki (84 nő, átlagéletkor: 59,67; szórás: 12,6) elsősorban online, betegszervezeteken keresztül. Eredmények: A betegségismeret-teszt belső konzisztenciája 0,603, ami elfogadható érték. A 23 kérdés helyes kitöltési arányának átlaga 81,66%, ami az amerikai arányokhoz hasonló, más kutatások speciális csoportjaihoz képest azonban kifejezetten magas érték. A válaszadók a ketoacidosis fogalmát, az egyes ételek tápanyag-összetevőit és az elfogyasztott ételek vércukorszintre gyakorolt hatását illető kérdésekre tudták a választ a legkevésbé. A magyar teszt a szakirodalomnak megfelelő gyenge, negatív irányú összefüggésben áll az életkorral, és pozitív a kapcsolata az inzulinhasználat hosszával, valamint a napi vércukorszintmérés és inzulinbeadás számával. A betegségismeretet függetlenül egyedül a napi vércukorszintmérés mennyisége jósolta meg. A teszt konvergens validitását mutatja gyenge, de szignifikáns összefüggése az egészségértést mérő Brief Health Literacy Screening kérdésekkel. Következtetés: A magyar nyelvű Diabetes Betegségismeret Teszt alkalmas a diabetesszel élők tudásszintjének felmérésére. Mintánkban a betegségismeret magas szintje az inzulint használók megfelelő edukációjával függhet össze. Ugyanakkor eredményeink felhívják a figyelmet a betegek diétával kapcsolatos magasabb szintű tudásának szükségességére. Orv Hetil. 2021; 162(22): 870–877.

Summary. Introduction: According to the Hungarian Central Statistical Office, more than 1 million diabetic patients live in Hungary. It is essential to enhance and sustain the knowledge, skills and self-efficacy of patients. The most widely used measurement of illness knowledge is the 23-item Michigan Diabetes Knowledge Test (DKT). Its first 14 items measure general knowledge: the nutritional value of food, and causes of change in blood glucose level. Its further 9 items are about insulin usage. Objective: To examine the reliability and the validity of the Hungarian version of DKT2 as well as its association with sociodemographic and illness-related variables. Methods: In our cross-sectional quantitative study, 129 patients (84 women, mean age: 59.67; SD = 12.6) diagnosed with type 2 diabetes mellitus using insulin therapy filled in a questionnaire online. Results: The α coefficient for the test is 0.603, which is acceptable. The mean of the correct answer rate is 81.66%, which resembles the American results, but it is higher than that of other specific groups. Problem areas for our patients included interpreting ketoacidosis, the nutritional value of foods and the effect of foods on blood glucose level. The score of the Hungarian test – in accordance with the literature – correlates negatively with age, positively with the year of insulin-usage and with the number of daily insulin intake and of blood glucose measurement. Illness knowledge was independently predicted only by the number of daily blood glucose measurement. The convergent validity of the Hungarian test is supported by its weak but significant association with Brief Health Literacy Screen questions. Conclusion: The Hungarian DKT2 properly measures the illness knowledge of diabetic patients. Their high level of knowledge can be traced back to the speciality of the subjects as well as to the overall education of insulin users. Nevertheless, our results draw attention to the necessity of enhancing the level of dietetic knowledge of patients. Orv Hetil. 2020; 162(22): 870–877.

Open access

Hodgkin-lymphomához társult eltűnőepeút-szindróma

Hodgkin’s lymphoma-related vanishing bile duct syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Szandra Boldizsár, János Rottek, Tamás Schneider, Fatima Varga, and Erika Szaleczky

Összefoglaló. Az eltűnőepeút-szindróma ritka, rossz prognózisú kórkép. Az epeutak progresszív destrukciójával, az intrahepaticus epeutak eltűnésével jár, epepangáshoz, biliaris cirrhosishoz, végül májelégtelenséghez vezet. A háttérben álló kiváltó okok között infekciók, ischaemia, gyógyszermellékhatások, illetve daganatos megbetegedések szerepelhetnek. A malignitások közül a leggyakrabban a Hodgkin-lymphomához társult formájával találkozhatunk. Cikkünkben egy fiatal, Hodgkin-lymphomás betegünk esetét szeretnénk bemutatni, akinél az icterus hátterében eltűnőepeút-szindróma igazolódott, melyet egyéb okok kizárását követően szövettani mintavétellel igazoltunk. A két ciklus ABVD-protokoll szerinti kezelést követő PET/CT az alapbetegség tekintetében komplett metabolikus remissziót igazolt. A klinikai javuláshoz azonban hosszú hónapokra volt szükség. Végül az epeúteltűnés esetünkben reverzibilis folyamatnak bizonyult, az alapbetegség tekintetében a komplett metabolikus remisszió elérésével az epeút-károsodás megállítható volt. Orv Hetil. 2021; 162(22): 884–888.

Summary. destruction and loss of the intrahepatic bile ducts leading to cholestatis, biliar chirrosis and finally liver failure. It has been described in different pathologic conditions including infections, ischemia, adverse drug reactions and malignancies. The Hodgkin’s lymphoma-associated type occurs most frequently among the forms of the disease of malignant origin. In this report, we introduce the case of a 32-year-old male patient with Hodgkin’s lymphoma, diagnosed with vanishing bile duct syndrome upon liver biopsy as a root cause behind his icterus. The PET/CT has proven complete metabolic remission after 2 cycles of ABVD chemoterapy. Clinical improvement, however, occurred only after several months. Finally the loss of bile ducts proved to be a reversible process, the complete metabolic remission of Hodgkin’s lymphoma resulted in the regeneration of the bile ducts. Orv Hetil. 2021; 162(22): 884–888.

Restricted access

Sejtszintű képalkotás a retina in vivo vizsgálatában: jelen és jövő

In vivo cellular imaging of the retina: present and future

Orvosi Hetilap
Authors: András Végh, Dániel Péter Magda, Ferenc Kilin, Anita Csorba, Mikós Resch, Zoltán Zsolt Nagy, and Arnold Szabó

Összefoglaló. A látószerv különböző betegségei, valamint egyes szisztémás megbetegedések részben vagy kifejezetten az ideghártya károsodásával járnak. A patológia segítségével ma már tudjuk, hogy ezek a betegségek a retina mely rétegének vagy rétegeinek elváltozásait okozzák: míg az időskori maculadegeneratio a külső retinában található fotoreceptorokat érinti kifejezetten a fovea centralis területén, addig a glaucoma a belső retina ganglionsejtjeinek pusztulásával, valamint e sejtek opticusrostjainak károsodásával jár a stratum ganglionaréban és a stratum neurofibrarumban. Az emberi retina sejtjei azonban egyelőre nem maradéktalanul karakterizáltak, az egyes sejttípusok számát csak becsülni tudjuk, így nem írhatók le az egyes sejtszintű elváltozások sem kellő pontossággal. A szövettani feldolgozás és vizsgálat megfelelő részletességgel tájékoztat a diagnózisról és az elváltozás súlyosságáról, értelemszerűen azonban ez a módszer in vivo nem használható a mindennapi klinikai gyakorlatban. A sejtszintű elváltozások ismerete az egyes kórképekben felvetette és szükségessé tette olyan in vivo, a klinikumban is alkalmazható vizsgálómódszerek kifejlesztését, amelyek lehetőséget nyújtanak a retina neurális és egyéb sejtjeinek celluláris és szubcelluláris szintű vizsgálatára, ideértve a vér alakos elemeit is, amelyek egészséges vagy neovascularis eredetű erekben áramlanak. A jelenleg is használt klinikai vizsgálatok mellett ezek a képalkotó módszerek segítségül szolgálhatnak a diagnózis megerősítésében vagy elvetésében, emellett az elváltozás súlyosságának megítélésében, valamint a progresszió vagy remisszió monitorozásában. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851–860.

Summary. Diseases of the visual system as well as many systemic illnesses are usually associated with retinal damage. With the help of pathology, we can clearly identify the affected layer(s): while age-related macular degeneration mostly damages the photoreceptors in the outer retina at the central fovea, glaucoma promotes ganglion cell death in the ganglion cell layer and damages respective neural fibers. However, the diverse cell types of the human retina have not been fully characterized yet, thus in most cases our knowledge on cellular pathologies is not precise enough. While histopathological preparation and examination of the retinal tissue provide more detailed information about the diagnosis and the severity of the condition, unfortunately, it cannot be used in vivo in everyday clinical practice. Our understanding of the cellular changes in different diseases has revealed a need for new everyday clinical examination methods that can be used in vivo to asses cellular and subcellular changes in neural and other cells of the retina, such as blood cells flowing in healthy vessels or in vessels of neovascular origin. In addition to the currently used clinical examination methods, these imaging methods could help confirm or dismiss diagnoses, assess the severity of a condition, and monitor disease progression or remission. Orv Hetil. 2021; 162(22): 851–860.

Open access

A súlyos korai gyermekkori fogszuvasodás előfordulása és összefüggései pécsi bölcsődések között

Prevalence and correlation of severe early childhood caries among preschool children in Pécs

Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Radácsi, Tímea Dergez, Laura Csabai, Nóra Stáczer, Krisztián Katona, Ildikó Balásné Szántó, and Balázs Sándor

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A 3 év alatti korcsoportban a súlyos kisgyermekkori fogszuvasodás (S-ECC) gyakoriságának vizsgálata és a kisgyermekes szülők szájegészséggel kapcsolatos ismereteinek felmérése. Módszer: Háromszázhatvankét, 36 hónapos vagy annál fiatalabb gyermek (átlagéletkor: 28,49 ± 5,25 hónap) fogászati szűrővizsgálatát végeztük el, és szüleik számára önkéntesen kitölthető kérdőívet állítottunk össze. A 306 kitöltött kérdőív eredményét a gyermekek fogászati statusával egyénenként összevetve statisztikai analízist végeztünk. Eredmények: A gyermekek fogászati szűrésekor 15,46% volt a cariesprevalencia: df-t-index = 0,685 ± 2,20; az általunk javasolt, az előtört fogak számával módosított df-t-index = 0,758 ± 2,42, SiC-index = 2,06 ± 3,33. A vizsgált populációban nem találtunk tömött vagy fogszuvasodás miatt eltávolított fogat. A korábban szájhigiénés tájékoztatásban részesült/nem részesült szülők gyermekeinél nem volt szignifikáns különbség a szuvas fogak számának (p = 0,196), a fogyasztott folyadék cukortartalmának (81,5%/71,5%) és a bevitel módjának (p = 0,453) tekintetében. A gyermeküket 6 hónapos korukig kizárólagosan anyatejjel tápláló édesanyák nagyobb eséllyel választották a vízzel történő itatást (75%/52%) pohárból (68,1%/28,8%) a későbbiekben. Az édesanya legmagasabb iskolai végzettsége kulcsszerepet játszik mind az anyatejes táplálás melletti elhivatottságban (felsőfok: 53,4%, középfok: 34,2%, alapfok: 37,5%), mind a cariesfrekvencia csökkentésében (p = 0,015). Következtetés: A szülői szájhigiénés prevenciós tájékoztatás jelenleg nem hatékony. Eredményeink alapján a fogászati szűrést 1 éves kor előtt meg kell kezdeni, amely a hatékony, rendszeres fogászati prevenciós tanácsadás lehetőségét is megteremtené. Szükségesnek látjuk a védőnők és a gyermekháziorvosok folyamatos továbbképzésében a kisgyermekkori fogszuvasodás alapismereteinek integrációját. Orv Hetil. 2021; 162(22): 861–869.

Summary. Introduction and objective: To investigate the frequency of severe early childhood caries (S-ECC) under 3 years of age and to assess the oral health related knowledge of parents/guardians with preschool children. Method: 362 children younger than 36 months (mean age: 28.49 ± 5.25 months) were screened and a voluntary questionnaire for their parents was compiled. Statistical analysis was carried out comparing the results of the 306 completed questionnaires with the dental status of the screened children. Results: Caries prevalence in the examined population was 15.46%, df-t index = 0.685 ± 2.20, our suggested modified df-t index based on the number of erupted teeth = 0.758 ± 2.42, SiC-index = 2.06 ± 3.33. No filled or extracted tooth due to caries was found in the study group. There was no significant difference in the number of carious teeth (p = 0.196), consumption of sugar-containing drinks (81.5%/71.5%) and administration of drinks (p = 0.453) in the case of children whose parents had previously received/not received oral hygiene information. Mothers who exclusively breastfed until the age of 6 months were more likely to choose to offer water (75%/52%) from cup (68.1%/28.8%) later. The mother’s highest level of education plays a key role in both the commitment to breastfeeding (tertiary: 53.4%, secondary: 34.2%, primary: 37.5%) and in reducing the incidence of caries (p = 0.015). Conclusion: Parental oral hygiene preventive instruction is currently ineffective. Based on our results, dental screening should be started before the age of 1 year, that would also provide an opportunity of effective, regular dental prevention counseling. There is a need for the integration of the basics of early childhood caries in the continuous professional training of district nurses and pediatricians. Orv Hetil. 2021; 162(22): 861–869.

Open access

Új műtéti képalkotó lehetőség a belsőfül-implantátum elektródasorának dinamikus helyzetmeghatározására

A novel intraoperative imaging tool to follow the cochlear implant electrode array insertion dynamics

Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Roland Nagy, Bence Horváth, Bálint Posta, Balázs Dimák, Miklós Csanády, József Géza Kiss, and László Rovó

Összefoglaló. Bevezetés: A cochlearis implantátum egy műtétileg behelyezett elektromos eszköz, amely az akusztikus hanghullámokat elektromos jelekké alakítja, közvetlenül a hallóideget stimulálja, így segíti a súlyos fokú hallássérüléssel vagy teljes hallásvesztéssel élők életét. Cochlearis implantációt követően a legjobb rehabilitációs eredmény elérésének technikai feltétele többek között az esetre szabott elektródaválasztás és az elektródasor teljes, kontrollált, szövődménymentes bejuttatása a scala tympaniba, miközben a cochlea belső struktúrája a lehető legkisebb mértékben sérül. A rutin intraoperatív elektrofiziológiai tesztek fontos információt adnak a készülék működőképességéről és a hallóideg stimulációjáról, azonban nem hagyatkozhatunk rájuk az elektródasor cochleán belüli helyzetének igazolásában. Mivel előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló elektrofiziológiai vizsgálatok eredménye megfelelő, és mégis rendellenes helyzetbe kerül az elektróda, az arany standardot a képalkotó vizsgálatok jelentik. Módszer: Közleményünkben egy modern, hibrid műtő által nyújtott technológiai háttér új alkalmazási területét mutatjuk be. Szimultán kétoldali cochlearis implantációt végeztünk Cochlear Nucleus Slim Modiolar típusú perimodiolaris elektródasorral, a belső fül fejlődési rendellenességével rendelkező betegen. Az intraoperatív képalkotást Siemens Artis pheno C-karos robot digitális szubtrakciós angiográfiás rendszer biztosította valós idejű átvilágító és volumentomográfiás funkcióval. Eredmények: Az intraoperatív képalkotás által dinamikusan követhető az elektródasor bevezetésének folyamata, ellenőrizhető az elektródasor statikus helyzete, így kiváltható a rutinnak számító posztoperatív képalkotó vizsgálat. A rendellenes helyzetbe kerülő elektródasor pozíciója egy ülésben korrigálható, az újból bevezethető, így elkerülhető az újabb altatással járó, bizonytalan kimenetelű revíziós műtét. Következtetés: A hibrid műtő jól kontrollált, minimálisan invazív eljárások elvégzését biztosítja. Különösen a hallószerv fejlődési rendellenessége vagy egyéb, az elektródának a cochleába vezetését nehezítő rendellenesség esetén javasolt a műtői képalkotó diagnosztika. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.

Summary. Introduction: The cochlear implant is a surgically inserted electrical device that converts acoustic sound waves into electrical signals to stimulate the cochlear nerve, thus helps the rehabilitation of people with severe to total hearing loss. One of the most important technical conditions for achieving the best rehabilitation result after cochlear implantation is the personalized choice of electrodes. Additionally, it is vital that there is a complete, controlled, uncomplicated delivery of the electrode array to the scala tympani while minimizing damage to the inner structures of the cochlea. Routine electrophysiological tests provide important information about device functionality and auditory nerve stimulation. However, they probably do not show an abnormal position of the electrode array within the cochlea. Thus, imaging studies remain the gold standard. Method: In our paper, we present a novel application field of the modern technological background provided by a hybrid operating room. Simultaneous bilateral cochlear implantation was performed with cochlear implants with perimodiolar electrode array (Nucleus Slim Modiolar) in a patient with cochlear malformation. Intraoperative imaging was provided by a Siemens Artis pheno C-arm robot digital subtraction angiography system with real-time fluoroscopy and volume tomography function. Results: Intraoperative imaging ensures dynamic follow-up of the introduction and static determination of the position of the electrode array and replaces routine postoperative imaging. If the electrode array was inserted in an abnormal position, the revision can be performed in the same sitting. Also, the revision surgery with a potential risk of uncertain outcome, alongside additional anaesthesia, can be prevented. Conclusion: The hybrid operating room ensures that well-controlled, minimally invasive procedures are performed. Intraoperative imaging can be imperative in malformed cochleae and conditions that may complicate electrode insertion. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.

Open access

Abstract

Leptotrichia species are fastidious anaerobic, fusiform, pencil-shaped Gram-negative bacilli that reside in microbiota of humans. Leptotrichia species have increasingly been recognized as an opportunistic pathogen in humans, mainly in the immunocompromised patient. Anaerobic organisms have rarely been isolated from blood cultures of pediatric patients. In our study, we isolated Leptotrichia trevisanii from central venous catheter culture of a five-year-old male patient. It was identified with both matrix-assisted laser desorption ionization time-of-flight mass spectrometry and confirmed via 16S rRNA gene sequencing. The early recognition of anaerobic bacteremia and administration of appropriate antimicrobial and play an important role preventing mortality and morbidity in children. In our study we report a rarely diagnosed case of L. trevisanii bacteremia in a pediatric patient.

Restricted access
Imaging
Authors: Bettina Katalin Budai, Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

Artificial Intelligence and the use of radiomics analysis have been of great interest in the last decade in the field of imaging. CT texture analysis (CTTA) is a new and emerging field in radiomics, which seems promising in the assessment and diagnosis of both focal and diffuse liver lesions. The utilization of CTTA has only been receiving great attention recently, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. Radiomics, combined with machine learning techniques, offers a promising opportunity to accurately detect or differentiate between focal liver lesions based on their unique texture parameters. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics in the diagnostics and prognostication of both focal and diffuse liver lesions. We also provide a brief review of radiogenomics and summarize its potential role of in the non-invasive diagnosis of malignant liver tumors.

Open access
Imaging
Authors: Bettina Katalin Budai, Veronica Frank, Sonaz Shariati, Bence Fejér, Ambrus Tóth, Vince Orbán, Viktor Bérczi, and Pál Novák Kaposi

Abstract

Artificial Intelligence and the use of radiomics analysis have been of great interest in the last decade in the field of imaging. CT texture analysis (CTTA) is a new and emerging field in radiomics, which seems promising in the assessment and diagnosis of both focal and diffuse liver lesions. The utilization of CTTA has only been receiving great attention recently, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. Radiomics, combined with machine learning techniques, offers a promising opportunity to accurately detect or differentiate between focal liver lesions based on their unique texture parameters. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics in the diagnostics and prognostication of both focal and diffuse liver lesions. We also provide a brief review of radiogenomics and summarize its potential role of in the non-invasive diagnosis of malignant liver tumors.

Open access

Abstract

Purpose

Intensive exercise significantly lowers the pH of muscle and blood; beta-alanine supplementation can increase carnosine levels, the absence of which leads to an early acidosis and fatigue. The aim of our work is to investigate the effect of a single dose of beta-alanine supplementation on well-trained rowing athletes.

Materials/Methods

The spiroergometric parameters of the participants (n = 28) were examined a total of four times (T1,T2,T3,T4). After measurement (T3), participants received a beta-alanine supplementation at a dose of 50 mg/kg−1 body weight. We compared the results of the four measurements as well as the blood lactate values obtained from the fingertip before and after the tests.

Results

The different load physiological parameters and the lactate values measured after the tests did not show any significant difference. The mean lactate value prior to test (T4) was 1.8 (mmol*L−1), which is significantly higher than the mean-value of the two previous studies: T1 = 1.6 (mmol*L−1); (P = 0.00), T3 = 1.55 (mmol*L−1); (P = 0.04).

Conclusions

The higher lactate value measured before test (T4) was probably due to the longer time to return to the baseline values after the series load. In conclusion, a single dose of beta-alanine supplementation has no effect on performance. In order to elicit the ergogenic effect of beta-alanine, the use of short, intermittent diet therapy intervention is not recommended.

Open access

Az együttszülés feltételeinek megteremtése a hazai szülészeti osztályokon a COVID–19-járvány idején

Creating conditions for male partner involvement in birth in the Hungarian obstetric wards during the COVID-19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors: Ingrid Krisztina Lengyel and Nándor Ács

Összefoglaló. Bevezetés: Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján 2020 őszére a világ minden régióját elérte az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzés. Magyarországon 2020 márciusában az első esetek – több más betegjogi kérdés mellett – ráirányították a figyelmet a betegtájékoztatás kiemelt fontosságára, annak jogszabály szerinti betartására, valamint az alkalmazás során fellépő nehézségekre. Tekintve, hogy az együttszülés lehetősége az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbb a családtervezés és a közös életkezdés folyamatában, az apák felkészítése a szülésre – a járványhelyzet miatt megváltozott tájékoztatási szigorítások összehangolásával – a szülészeti osztályok jelentős feladata lett. A betegtájékoztatás teljes körű alkalmazása során számos szempontot kellett figyelembe venni ahhoz, hogy a szülés az anya és az apa számára pozitív emlék maradjon, még olyan helyzetben is, mint a COVID–19-járvány. Célkitűzés: Elemezni kívántuk, hogy a magyarországi szülészeti osztályokon hogyan lehetett a világjárvány idején is betartani a hatályos jogszabályokat és eljárásrendeket, milyen intézkedések váltak szükségessé az együttszülés gyakorlatának fenntartásához, és egyidejűleg biztosítani, hogy a szülőnőnek és férfi partnerének a tájékoztatáshoz való jogai ne sérüljenek. Módszer: Online 14 feleletválogatós kérdőívet küldtünk valamennyi magyarországi, állami fenntartású kórház és klinika szülészeti osztálya vezetőjének. A beérkezett kérdőívek adatait összevetettük az intézmények honlapján az együttszüléssel kapcsolatos információkkal is. Eredmények: A 2020. március 20. és szeptember 20. közötti fél évben a várandós párok tájékoztatása során a szolgáltatók minden esetben a hatályos eljárásrendeket követték, ez azonban több esetben többlet anyagi ráfordítást és szervezést jelentett számukra. Következtetés: Adataink rámutatnak arra, hogy az együttszüléssel kapcsolatosan a szülésre érkezők igyekeznek a lehető legjobban tájékozódni, és ugyanolyan elvárásaik vannak a szülés körülményeit illetően, mint a járványmentes időszakban. Amennyiben a tájékoztatás kielégítő és részletes számukra, az esetleges hátrányos változtatásokat is jobban tolerálják. A járványra tekintettel valamennyi osztályon megmaradt az együttszülés lehetősége, a megfelelő járványügyi intézkedések megtartása mellett. Orv Hetil. 2021; 162(21): 824–829.

Summary. Introduction: According to data collected by the World Health Organization, by the autumn of 2020, all regions of the world were affected by SARS-CoV-2 viral infection. In Hungary, the first cases were detected in March 2020, and the epidemic, among several other patient rights issues, drew attention to the paramount importance of patient information, its compliance with the law, and the difficulties encountered in its application. During the last decades, the possibility of male partner involvement in birth has become increasingly popular in the process of family planning and starting a life together. Preparing fathers for childbirth and coordinating information restrictions that have changed due to the epidemic is a priority for obstetric departments. The full application of patient information requires a number of considerations to ensure that childbirth remains a positive memory for mother and father, even in a situation such as the COVID-19 pandemic. Objective: We wanted to analyze how the obstetric wards in Hungary were able to comply with the laws and procedures in force at the time of the pandemic, what measures became necessary for creating male partner involvement in births, and at the same time to ensure that the rights of the mother and the father are not violated. Method: We sent an online questionnaire to the head of the obstetrics department of all Hungarian state hospitals and clinics, using 14 multiple-choice questions. The data of the received questionnaires were also compared with the information related to male partner involvement in births published on the websites of the institutions. Results: In the period from 20 March to 20 September 2020, in terms of informing pregnant couples, the service providers always followed the procedures in force, but in several cases this meant more financial expenditure and organization for them. Conclusion: Our data showed that those who give birth insist on the best possible information about conditions of male partner involvement in births, have the same expectations about the conditions of childbirth as during the epidemic-free period. If the information is satisfactory and detailed for them, they are more tolerant of adverse changes. In view of the epidemic, the possibility of father involvement in birth remained in all departments available, while maintaining appropriate epidemiological measures. Orv Hetil. 2021; 162(21): 824–829.

Open access