Browse

You are looking at 1 - 100 of 10,145 items

Abstract

Approaching the process of normal ageing with a health psychology model was an important development in health science. In earlier healing models, questions of old age were either ignored or dealt with only in the context of various diseases. Definitions of the stages of human life have changed and pushed the limits of old age to a higher level. The expanding human life course raises important medical, psychological, and sociological issues. The definition of ageing and the characteristics of normal ageing need to be reconsidered. The cognitive representations of ageing people are a good reflection of how they think about themselves, the world, and the stage of life ahead. The contribution of health psychology as a modern approach to healthy ageing has greatly altered the attitudes of healthcare professionals. The concept of active old age helps to deal with the growing number of elderly people in a new context. In this brief overview of the health psychology approach to normal ageing, we aim to help healthcare professionals better manage the problems in their daily work. In a brief introduction, we review the physical and mental symptoms of ageing. We strive to isolate the normal variants from gerontopsychiatric and neuropsychiatric disorders. While normal ageing does not require clinical attention, psychiatric disorders do, and we briefly describe the therapeutic forms. Psychoeducation, group therapy, and supportive techniques prove to be the most effective.

Open access
Authors: Ádám Remport, Zsuzsanna Gerlei, Orsolya Cseprekál, László Wagner, Katalin Földes, Adrienn Marton, Attila Patonai, Szilárd Török, Anita Haboub-Sandil, Marina Varga, Attila Doros, Anikó Smudla, János Fazakas and László Kóbori

Absztrakt:

Az új koronavírus okozta COVID–19-járvány kihívást jelent a szervátültetett betegek ellátását illetően is, ezért lényegesnek tartjuk az ezzel kapcsolatos friss ismeretek megosztását a hazai ellátásban dolgozók számára. Nagyobb esetszámmal májátültetettekről még nincsenek adatok az irodalomban, vesetranszplantáltak esetén azonban a spanyol és a francia adatbázisok 18,6%-os és 13%-os halálozásról számoltak be, ami kissé magasabb az ottani átlagpopulációénál. Tünetmentes esetekben SARS-CoV-2-pozitív PCR-eredmény birtokában nem szükséges a transzplantáltak immunszuppresszív terápiáján változtatni, azonban láz, gastrointestinalis vagy légúti tünetek kialakulását követően a mikofenolsav és mTOR-gátló készítmények elhagyása javasolt, és a kalcineurininhibitorok vérszintjét a legalacsonyabb effektív szintre kell csökkenteni. Tüdőkárosodás észlelését követően vesetranszplantáltak esetében a kalcineurininhibitorokat is le kell állítani, míg a májtranszplantáltak esetében a dózis csökkentése szükséges a fenntartó kortikoszteroid mellett. Ez utóbbi dózisának emelése szükséges hyperinflammatiós szindróma (HIS) kialakulásakor. A HIS terápiás befolyásolására transzplantáltakban is sikerrel lehet alkalmazni az IL1- és IL6-gátló monoklonális antitesteket. Célzott vírusellenes készítmény nem áll rendelkezésre, a legszerencsésebb, ha a beteg bevonható a remdesivir vagy a favipiravir klinikai vizsgálatába. A hidroxiklorokin transzplantáltaknak is adható, bár hatékonysága és biztonságossága kérdésessé vált. A lopinavir/ritonavir kombináció a kalcineurininhibitorokkal fennálló súlyos gyógyszerkölcsönhatás miatt nem adható. A SARS-CoV-2 cytopathiás hatása endotheldiszfunkciót okoz, amely prokoaguláns állapot kialakulásához vezet, emellett megváltozik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer egyensúlya is. Fontos ezért a betegek kezelése során a thrombosisprofilaxis korai elkezdése alacsony molekulasúlyú heparinnal és alacsony dózisú acetilszalicilsavval. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACEI) és az angiotenzin-II-receptor-antagonista (ARB) terápiára beállított betegek kezelését a COVID–19 miatt nem szabad abbahagyni. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1310–1321.

Open access

Absztrakt:

Az elektronikus cigaretták és/vagy vaporizálással összefüggő tüdősérülés (electronic cigarette and vaping associated lung injury, EVALI) szindrómát először az Amerikai Egyesült Államokban (USA) írták le, és összefüggésbe hozták a kannabinoidok használatával (e-szívás) és az E-vitamin-acetát-expozícióval (amely egy [a kannabinoidok hígítására] szolgáló olajos adalékanyag). Mivel az esetszámok epidemiológiai szempontból nem voltak túl magasak, illetve a rendelkezésre álló adatok sem voltak konzisztensek, több feltételezés is napvilágot látott a jelenség magyarázatára. A mintavétel standardizáltságának hiánya, az önbevalláson alapuló, inhomogén felhasználói szokások, a rendkívül sok tényezős lehetséges kóroki, illetve a szabályozatlanságból származó kereskedelmi és jogi kiskapuk (mint például az online terjeszthetőség, a feketepiac térnyerése vagy a hatóanyagok/vivőanyagok mennyiségének és minőségének önkényes változtatása) közrejátszhatnak az adatok kétséges validitásában. Továbbá érdekes, de semmiképpen nem elhanyagolható kérdésként merült fel az is, hogy miért nem regisztráltak EVALI-eseteket az USA-n kívül, amikor az elektronikus cigaretták világszerte óriási népszerűségnek örvendenek? Jelen összefoglalónkban arra keressük a választ, hogy valóban az E-vitamin-acetát-e az oka ennek a komplex szindrómának, hogy milyen esetleges nem egészségügyi tényezők járulhattak hozzá az EVALI gyors növekedéséhez, valamint az esetszámok ugyanolyan gyors hanyatlásához, illetve az elektronikus cigaretták biztonságos, standardizált használata rejt-e lehetőségeket egyes gyógyszerek, például a kannabinoidok biztonságos módon történő szervezetbe juttatásában. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1281–1285.

Restricted access

Absztrakt:

Célunk egy új műtéti eljárás, a mikroszkóp asszisztálta submandibularis retropharyngealis densnyúlvány reszekciójának bemutatása „key-hole” behatolásból. Páciensünk motorbaleset kapcsán szenvedte el a CII. nyakcsigolya fognyúlványtörését. Eltávolítottuk a CII. nyakcsigolya densnyúlványának felső kétharmadával együtt a nyúltvelői kompressziót okozó corticalis fragmentumot. Ennél a műtéti eljárásnál elkerülhető a hagyományos transoralis behatoláskor előforduló velopharyngealis elégtelenség, ugyanakkor biztosított a densnyúlványhoz való hozzáférés. Az új eljárás mellett szólt az MR-vizsgálattal igazolt ventralis dúrasérülés, amely a transoralis feltáráskor előforduló velopharyngealis elégtelenség magas kockázatával együtt növeli a sebgyógyulási zavar és a szeptikus állapot előfordulását. A submandibularis „key-hole” technika során szövetragasztó mellett több rétegben volt lehetőség vitális lágy részekkel tamponálni a dúrasérülés helyét. A mikroszkóp asszisztálta submandibularis „key-hole” műtéti eljárást követően elvégzett posztoperatív CT- és MR-vizsgálat visszaigazolta a nyúltvelő teljes dekompresszióját. A páciens tetraplegiás neurológiai állapota teljes mértékben regrediált. Nyolc hónappal a műtétet követően a páciens önellátó. Az általunk alkalmazott technika a továbbiakban mérlegelendő alternatívaként szolgálhat a klasszikus, transoralis transpharyngealis vagy endoszkópos endonasalis densreszekcióval szemben. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1302–1306.

Open access
Authors: Dóra Bodnár, Ákos Levente Kiss and Gyula Réti

Absztrakt:

Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.

Open access
Restricted access
Restricted access

Absztrakt:

A 2013-as évet követő, fokozódó nemzetközi migrációs nyomás váratlan kihívások elé állította az európai uniós tranzit- és célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakembereit. Európa-szerte is egyre inkább előtérbe került az olyan, ún. ’kulturálisan kompetens’ egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek képesek alkalmazkodni és megfelelő választ adni a változó összetételű populációk szükségleteire, valamint figyelembe veszik a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Ma már köztudott, hogy az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek hátterében főként társadalmi-gazdasági tényezők állnak, és hogy ezek az egyenlőtlenségek egyes etnikai és kulturális kisebbségek körében különösen nyilvánvalóak. Esetükben ehhez hozzáadódik, hogy gyakran még az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly akadályokba ütközik, beleértve a nyelvi és kulturális különbségekből eredő akadályokat, amelyek elsődlegesen az ellátórendszer és a beteg közötti kommunikáció és egyéb interakciók során manifesztálódnak. A kommunikációs nehézségek és félreértések az ellátók körében frusztrációhoz és előítéletekhez, a betegek részéről pedig az orvossal való együttműködés hiányához is vezethetnek, így hosszú távon hozzájárulhatnak a betegek rosszabb egészségi mutatóihoz. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a lehető legjobb minőségű egészségügyi ellátás biztosítása érdekében a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású migráns, etnikai vagy más kisebbségi populációk ellátása során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különbözőségekből fakadó nehézségek leküzdésére, és ennek egyik fontos lépése az interkulturális kompetenciák fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben. Közleményünkben az interkulturális kompetencia fogalmát, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit járjuk körül klinikai és egészségügyi környezetben. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

Open access
Authors: György Lázár, János Tajti Jr., Melinda Látos, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Kornél Kovách, Klaudia Farkas and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció 20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát. Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018. május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7). Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A lumbalis derékfájás a társadalomra és a gazdaságra is jelentős hatással bíró tényező. Magyarországon a derék- vagy hátfájástól szenved a lakosság 21%-a, és tízből hatan gyógyszert is szednek a betegségre. A fájdalom kezelésének terápiája összetett, jelenleg nincs egységesen igazolt, hatékony módszer a betegség kezelésére. A derékfájdalommal kapcsolatban négy összetevőt érdemes megvizsgálni: a gerinc geometriáját, a gerinc degeneratív morfológiai elváltozásait, a betegeknek az elváltozással együtt járó fájdalmát és a funkciókárosodás mértékét. Célkitűzés: Megvizsgálni a lumbalis lordosis eloszlásának és a porckorongok degenerációjának kapcsolatát matematikai analízissel és annak szoftveres alkalmazásával. Módszer: 60 beteg MRI-felvételeinek algoritmikus elemzése és diszkriminanciaanalízis alkalmazásával degenerációs osztályokba történő besorolása. Eredmények: A kidolgozott degenerációs osztályokba sorolás esetén három vizsgált független változó mutat szignifikáns hatást: a nem, az életkor és a kitérési százalék (K), a sztenderdként használt Cobb-szög viszont nem. Az alkalmazott diszkriminanciafüggvények összes helyes besorolási (ún. prediktív) értéke 83%, a legrelevánsabb, súlyos degenerációs osztályba történő helyes besorolási érték pedig 92%. Következtetés: A vizsgálati minta elemzése alapján a nem, az életkor és a lumbalis gerinc geometriáját jellemző K (lordosisdisztribúció) értékeivel az ágyéki gerinc átlagos degenerációjának mértéke indirekt módon meghatározható az ingyenesen és online használható Spinalyze Software segítségével. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1286–1292.

Open access
Authors: Eszter Kővári, Ambrus Kaposi, Zsuzsanna Kiss, Réka Kurucz, Péter Mandl, Géza Péter Bálint, Gyula Poór, Miklós Szendrői and Péter Vince Bálint

Absztrakt:

Bevezetés: Az osteoarthrosis (az angol nevezéktanban osteoarthritis) mint a leggyakoribb ízületi megbetegedés kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bír. Célkitűzés: A multimorbiditás hatásának vizsgálata a funkcionális és életminőségtesztekre generalizált osteoarthrosisban (GOA, kéz- és térdízületi osteoarthrosis együttes jelenléte) szenvedő nőkben. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálatba az American College of Rheumatology (ACR) kritériumrendszere alapján klasszifikálható kéz- és térdízületi osteoarthrosisban szenvedő betegeket vontunk be. A kontrollcsoportba mozgásszervi szempontból panaszmentesek kerülhettek, akiknél klasszifikálható osteoarthrosis vagy gyulladásos reumatológiai betegség gyanúja nem merült fel. A multimorbiditást összegzett komorbiditásszámmal jellemeztük. A GOA-csoportban a funkciót Western Ontario and McMaster Universities Arthritis Index (WOMAC), a Cochin Hand Scale, Knee Injury and Osteoarthritis Outcome Score (KOOS) és a Health Assessment Questionnaire (HAQ) segítségével, míg az életminőséget mindkét csoportban EuroQol-5D Scale teszttel mértük. Elemeztük az összegzett komorbiditásszám, az életkor és a testtömegindex (BMI) közötti kapcsolatot. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikai módszereket, kétmintás t-próbát és Pearson-féle korrelációs tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgálati csoportokba 200-200 résztvevőt vontunk be. Szignifikáns összefüggést mértünk mindkét vizsgálati csoportban a magasabb komorbiditásszám, a rosszabb életminőséget jelző EuroQol-5D-értékek, az idősebb életkor (korreláció a GOA-csoportban: 0,37, p<0,001, a kontrollcsoportban: 0,24, p<0,001) és a nagyobb BMI-érték között (korreláció a GOA-csoportban: 0,18, p: 0,01, a kontrollcsoportban: 0,45, p<0,001). Az összegzett komorbiditásszám emelkedése a GOA-csoportban negatív hatással volt a funkcióra és az életminőségre. Következtetés: Az idősebb életkor és a növekvő BMI-érték kifejezetten erős összefüggést mutatott a multimorbiditással mindkét vizsgálati csoportban. A kontrollcsoporthoz képest gyengébb kapcsolat igazolódott a BMI és az összegzett komorbiditásszám között osteoarthrosisos betegek esetében. További vizsgálat szükséges a GOA-csoportban feltételezhető eltérő összefüggések miatt. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1332–1340.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostanhallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyományos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati oktatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyományos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1355–1362.

Open access
Authors: Roland Tóth, Tamás Tahin, Ádám Riba and Aref Rashed

Absztrakt:

A szívműtét utáni pacemaker-terápiát igénylő ritmuszavarok kérdésköre jól ismert és tanulmányozott, problematikája komoly kihívások elé állítja a szakmát. Írásunk célja összefoglalni a jelenleg érvényes nemzetközi ajánlásokat és a jelentős tanulmányok eredményeit, valamint ismertetni kórházunk ez irányú tapasztalatait. Bemutatjuk a lényeges európai és amerikai iránymutatásokat és az eddigi meghatározó tanulmányok főbb eredményeit. Közreadjuk a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban 2014. 01. 01. és 2018. 12. 31. között operált 2735 beteg közül a műtét utáni egy hónapon belül végleges pacemaker-implantáción átesettek adatait, és összevetjük azokat a nemzetközi eredményekkel. A nemzetközi irodalom adatai alapján a korai posztoperatív időszakban a végleges pacemaker-beültetés aránya átlagosan 1,5–5% körül mozog a szívsebészetben, és ez az arány a későbbiekben tovább nő. Az ingerületvezetési zavarok kialakulásáról részletes információkkal rendelkezünk, számos prediktív tényező került azonosításra, az aktuális guideline-ok mégis csak hozzávetőleges iránymutatást kínálnak a kérdésben. A korai perioperatív időszak (1 hónap) során osztályunkon 15 esetben (0,55%) volt szükség végleges pacemaker implantációjára, és a késői utánkövetés során 6 beteg bírt továbbra is pacemakerdependens ritmuszavarral. A perioperatív ritmuszavarok gyakori és komoly következményekkel járó szövődmények a szívsebészetben, nehezítik a betegek gyors felépülését, terhet rónak a betegellátásra, és költségtöbbletet jelentenek. A végleges pacemaker-beültetés aránya a Zala Megyei Szent Rafael Kórházban alacsonynak mondható. A késői utánkövetés alapján a betegeknek így is csak töredéke pacemakerdependens. Az eddig rendelkezésre álló információk és egy hazai, nagy esetszámú, prospektív vizsgálat segítségével szükséges lenne standardizált protokoll kialakítása a témában, mely mérvadó lenne a szakma számára. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1271–1280.

Open access
Authors: Zsombor Tóth-Vajna, Gergely Tóth-Vajna, Zsuzsanna Gombos, Brigitta Szilágyi, Zoltán Járai and Péter Sótonyi

Absztrakt:

Bevezetés: A boka-kar index (BKI) mérése az első választandó szűrőmódszer az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (LEAD) diagnosztikájában. A LEAD tekintetében veszélyeztetett populációban végzett szűrés célja a major végtagi események, így az amputáció kockázatának csökkentése. A nyugalmi BKI-érték ugyanakkor könnyen adhat álnegatív eredményt. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy, a családorvosi praxisban könnyen megvalósítható, gyors és költséghatékony szűrőmódszer tesztelése mellett azon betegek azonosítása volt, akiknél a családorvos eszközeivel nem kaphatunk definitív diagnózist (negatív BKI mellett tünetes, illetve nem komprimálható artériás csoport). Módszer: Az Észak-Magyarország régióban 680 beteg szűrését végeztük el. Edinburgh-kérdőívet használtunk, rögzítettük a saját és a családi anamnézist, a rizikófaktorokat, a jelenlegi panaszokat és a gyógyszerelést. Fizikális vizsgálatot és BKI-mérést végeztünk. Eredmények: A betegek 34%-a jelzett alsó végtagi claudicatiót, 23%-nak volt abnormális BKI-értéke, 14% jelzett normális BKI-érték mellett dysbasiás panaszokat. 12% került a nem komprimálható artériás csoportba. A BKI alapján negatív, de tünetes csoport rizikófaktor-profilja jelentős hasonlóságot mutatott a biztosan LEAD-pozitív és a nem komprimálható artériás csoport rizikófaktor-profiljával. Következtetés: A LEAD valós előfordulása magasabb lehet, mint a csak a BKI alapján történő szűrés eredménye. A populáció közel negyede került a BKI alapján a negatív, de tünetes és a nem komprimálható artériás csoportba. Ezen csoport betegei a családorvos részéről különös odafigyelést igényelnek. A normális BKI-érték ellenére – ha felmerül a LEAD klinikai gyanúja – további vizsgálatok szükségesek. A LEAD szűrése többirányú megközelítést igényel. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1381–1389.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A systemás lupus erythematosus (SLE) legsúlyosabb manifesztációja a lupus nephritis, melynek kialakulása és az immunszuppresszív kezelés eredményessége alapvetően meghatározza a betegek életkilátását és életminőségét. Célkitűzés: Retrospektív obszervációs vizsgálatunk célja a Szent Margit Kórház Immunonephrologiai Ambulanciáján lupus nephritis miatt tartósan gondozott betegeink hosszú távú kezelésének értékelése volt. Eredmények: Vizsgálatunkban az 1997. december 1. és 2019. április 30. között gondozott lupus nephritises betegek adatait elemeztük. A 73 betegnél (akik 33,7 ± 15 évesek, 82% nő, 18% férfi, a megfigyelési idő középértéke 119 hó [szélsőértékek 3–264]) a lupus nephritis diagnosztizálásakor a betegek nagy részében jelentősen beszűkült vesefunkciót észleltünk, az eGFR 68 [7–120] ml/min, a proteinuria 2800 [23–16812] mg/nap volt; 10 fő akutan hemodialízis-kezelésre szorult. A 68 főnél elvégzett vesebiopszia eredménye 55 főnél proliferatív, 6 betegnél membranosus lupus nephritist igazolt. Kombinált immunszuppresszió alkalmazásával 50 esetben komplett, 21 betegnél részleges remissziót sikerült elérni; 28 főnél egy vagy több alkalommal relapsus jelentkezett. Ketten már a gondozásba kerülésükkor krónikus dialízisre szorultak, emellett 3 betegnél a vesefunkció hosszú távon végstádiumú veseelégtelenségig progrediált. A többiek veseműködése stabilizálódott, közel normálissá váltak a SLE aktivitását jelző SLEDAI-pontszám, a komplement- és immunleletek. Következtetések: A lupus nephritis kombinált indukciós és elhúzódóan alkalmazott fenntartó immunszuppresszióval megfelelően kezelhető, a betegség progressziójának megakadályozásához azonban tartós gondozás szükséges, nephrologus-immunológus együttműködésével. Az alapbetegség többszervi manifesztációjának és az immunszuppresszió potenciális szövődményeinek kivédésére az ellátó teamnek magában kell foglalnia mindazon szakembereket, akik hozzájárulhatnak a komplex ellátást igénylő betegek állapotának javulásához. Célszerű, hogy a lupus nephritises beteg gondozását és az együttműködő team vezetését nephrologus irányítsa. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1293–1301.

Open access

Factors associated with postural control in nursing home residents

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Authors: R.L. Erdős, I. Jónásné Sztruhár, A. Simon and É. Kovács

Abstract

Purpose

Decline of the sensory and motor systems in older people negatively affects postural control. This increases the risk of falls, which is dangerous for older people in long-term care. Being aware of the quality of postural control and the factors affecting it among elderly people, is crucial in implementing an effective fall-prevention program. This study aimed to measure postural control and the demographic, health-related, and functional factors presumed to be correlated with it among nursing home residents. Another aim was to find valid screening tools based on these factors.

Materials and methods

Seventy one nursing home residents were included. Postural control was measured using the Berg Balance Scale. Grip strength, the 30-s chair stand test, and the Timed Up and Go test were used to measure global muscle strength, and functional mobility, respectively. The results of these functional tests were dichotomized using age-specific reference values.

Results

Postural control was significantly worse in those who did not reach the age-specific reference values in any of the three functional tests. Effect sizes were large for functional mobility and medium for muscle strength. Multimorbidity and gender had no effect on postural control in our sample.

Conclusions

Among nursing home residents, postural control is related to functional mobility and muscle strength. Thus, routine testing of these skills among elderly people is an important task of the physiotherapist.

Open access

History of cataract surgery from ancient times to today

Honorary Lecture at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Author: Z. Z. Nagy

Abstract

Cataract surgery is the most frequently performed ophthalmic surgery worldwide. This year approximately 32 million surgeries will be performed. The journey to modern, quick, and safe cataract surgery has been quite long. This review covers topics from ancient couching to the most modern phacoemulsification and femtosecond laser-assisted cataract surgery. The gain in quality of life is the largest with cataract surgery compared to other implant surgeries (e.g. knee, hip replacement, etc.). Ophthalmology has made huge advancements in recent decades. New microsurgical tools and diagnostic equipment have been developed, together with new surgical methods and foldable intraocular lenses, made from biocompatible material. From monofocal lenses, through aspheric, toric, and multifocal lenses, to multifocal toric lenses, today almost all kinds of refractive error can be compensated, including presbyopia. Teamwork, precise preoperative assessment, and fine surgical technique should also be emphasized in order to achieve the best and most predictable postoperative results for both patient and surgeon.

Open access

Nutritional intake and body composition in children with inflammatory bowel disease

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Authors: H. K. Pintér, K. K. Boros, E. Pálfi and G. Veres

Abstract

Purpose

In this study we assessed nutritional intake, body composition, and their relationship in patients with paediatric inflammatory bowel disease (IBD).

Methods

We conducted a longitudinal, prospective study of 38 patients' nutritional intake using 3-day food records (FR) and bioimpedance analysis of body composition. FR were evaluated by Nutricomp DietCAD software. Results were analysed with Microsoft Excel 2013 and IBM SPSS Statistics 22 software.

Results

Patients treated with biological and conventional therapy (CT) had a higher intake of vegetable protein and carbohydrate from starch than those treated earlier with exclusive enteral nutrition (EEN) in the remission phase (F = 5.926, F = 5.130, P < 0.05). The former EEN group had a higher intake of iron compared to the other two groups (F = 3.967, P = 0.036). Protein intake and fat-free mass (FFM) had a significant positive correlation, while added sugar correlated with body fat mass (BFM) in the same way (R 2 = 0.122, R 2 = 0.169, P < 0.05). Body-fat mass in patients of the biological therapy (BT) group overstepped the healthy median, and the FFM in the EEN group stayed under it.

Conclusions

Our results confirm that it is essential to monitor body composition and not only measure body weight. Patients should be advised based on their body composition, therapy, and phase of the disease.

Open access

Abstract

By now, there is no doubt that regular physical exercise has an overall beneficial effect on each organ of the body. However, the effects of highly competitive sports (HCS) are more complex, as they exert greater demands on the cardiovascular and metabolic systems, among others. Strength, athletic, and aesthetic sport types each has a different exercise intensity and nutritional loading, as well as a different prevalence of cardiometabolic diseases at a later age. HCS athletes experience hypertension and mental stress during competitions and high nutritional loads between them. The post-career effects of this behaviour on the heart, arteries, cellular metabolism, and risk of obesity, are not well known and are not often the focus of research. In this review, we aimed to summarize the post-career effects of HCS. Based on data in the literature, we propose that athletes involved in highly competitive strength sports progressively develop metabolic syndrome and sustained elevated blood pressure.

Open access

Postpartum female sexual dysfunctions in Hungary: A cross-sectional study

Oral presentation at the 13th Conference of the Hungarian Medical Association of America – Hungary Chapter (HMAA-HC) at 30–31 August 2019, in Balatonfüred, Hungary

Authors: K. Szöllősi and L. Szabó

Abstract

Purpose

Although the prevalence of sexual dysfunction after delivery is generally considered high, this has not been well examined in Hungary. The aim of our study was to evaluate female sexual function at 3-months postpartum and to investigate some of the possible predictor factors which might influence it.

Materials and Methods

We designed a cross-sectional study using online questionnaires and recruited 253 participants. Risk factors such as infant-feeding method and urinary incontinence were assessed for a potential relationship with sexual dysfunction. The Female Sexual Function Index (FSFI) was used to assess sexual function. We wrote our own questions about potential predictors.

Results

48.79% of participants reported sexual dysfunction according to total FSFI score (M = 25.16, SD = 7.00). A significant relationship was found between infant-feeding method and sexual dysfunction (P = 0.003). Sexual dysfunction was more common in exclusive-breastfeeding mothers than in mixed or formula-feeding mothers. Women with urinary incontinence had significantly lower total FSFI scores (P = 0.006), and in the arousal (P = 0.033), lubrication (P = 0.022), satisfaction (P = 0.006) and pain (P = 0.032) domains compared to women with no incontinence problem.

Conclusions

Women suffering from urinary incontinence are more likely to have sexual problems, especially a higher risk of dyspareunia and a lower level of sexual interest and wetness. Exclusive breastfeeding has a negative effect on sexual function.

Open access
Authors: J. Chen, L. Wang, W.H. Liu, J. Shi, Y. Zhong, S.J. Liu and S.M. Liu

Abstract

Although the use of aspirin has substantially reduced the risks of cardiovascular events and death, its potential mechanisms have not been fully elucidated. In a previous study, we found that aspirin triggers cellular autophagy. In the present study, we aimed to determine the protective effects of aspirin on human coronary artery endothelial cells (HCAECs) and explore its underlying mechanisms. HCAECs were treated with oxidized low-density lipoprotein (ox-LDL), angiotensin II (Ang-II), or high glucose (HG) with or without aspirin stimulation. The expression levels of endothelial nitric oxide (NO) synthase (eNOS), p-eNOS, LC3, p62, phosphor-nuclear factor kappa B (p-NF-κB), p-p38 mitogen-activated protein kinase (p-p38 MAPK), and Beclin-1 were detected via immunoblotting analysis. Concentrations of soluble intercellular adhesion molecule-1 (sICAM-1) and soluble vascular cell adhesion molecule-1 (sVCAM-1) were measured via ELISA. NO levels were determined using the Griess reagent. Autophagic flux was tracked by tandem mRFP-GFP-tagged LC3. Results showed that aspirin increased eNOS level and reduced injury to the endothelial cells (ECs) caused by ox-LDL, Ang-II, and HG treatment in a dose-dependent manner. Aspirin also increased the LC3II/LC3I ratio, decreased p62 expression, and enhanced autophagic flux (autophagosome and autolysosome puncta) in the HCAECs. p-NF-κB and p-p38 mitogen-activated protein kinase inhibition, sVCAM-1 and sICAM-1 secretion, and eNOS activity promotion by aspirin treatment were found to be dependent on Beclin-1. These results suggested that aspirin can protect ECs from ox-LDL-, Ang-II-, and HG-induced injury by activating autophagy in a Beclin-1-dependent manner.

Restricted access

Abstract

Purpose

Knee osteoarthritis (OA) is a common type of degenerative joint disease which decreases the quality of life. Sex-determining region Y box 9 (SOX9) and hypoxia-inducible factor-1 (HIF1) are considered as the key regulators of OA. We investigated the effect of combined therapies with mesenchymal stem cells (MSCs), ozone (O3) and exercise training on SOX9 and HIF1 expression in the cartilage of rats with knee OA.

Methods

Knee OA was induced by surgical method. OA rats were divided into model, MSCs, ozone, exercise, MSCs + ozone, MSCs + exercise, ozone + exercise and MSCs + ozone + exercise groups. Rats in the MSCs group received intraarticular injection of 1 × 106 cells/kg. Rats in the ozone group received O3 at the concentration of 20 μg/mL, once weekly for 3 weeks. Rats in the exercise group were trained on rodent treadmill three times per week. 48 hours after the programs, cartilage tissues were isolated and the expression of SOX9 and HIF1 was determined using Real-Time PCR.

Results

Significant differences were found in the expression of SOX9 and HIF1 between groups (P < 0.0001). Although combined therapies with exercise, MSCs and O3 significantly increased the expression of SOX9 and HIF1 in the cartilage tissue of rats with knee OA, combination of exercise with O3 was significantly more effective compared to the other combined therapies (P < 0.001).

Conclusions

Combined therapy with exercise, MSCs and O3 significantly increased the expression of SOX9 and HIF1 genes in the cartilage of rats with knee OA; however, exercise + O3 was significantly more effective.

Restricted access

Abstract

Introduction

Exposure to noise stress during early life may permanently affect the structure and function of the central nervous system. The aim of this study was to evaluate the effects of prenatal exposure to urban traffic noise on the spatial learning and memory of the rats' offspring and the expression of glucocorticoid receptors (GRs) in their hippocampi.

Methods

Three g\roups of pregnant rats were exposed to recorded urban traffic noise for 1, 2 or 4 h/day during the last week of pregnancy. At the age of 45 days, their male offspring were introduced to the Morris water maze (MWM) for assessment of spatial learning and memory. The corticosterone levels were measured in the offspring's sera by radioimmunoassay, and the relative expression of glucocorticoid and mineralocorticoid receptors (MRs) in their hippocampi was evaluated via RT-PCR.

Results

Facing urban traffic noise for 2 and 4 h/day during the third trimester of pregnancy caused the offspring to spend more time and to travel a larger distance than the controls to find the target platform. Analogously, these two groups were inferior to their control counterparts in the probe test. Also, prenatal noise stress elevated the corticosterone concentration in the sera of the rats' offspring and dose-dependently decreased the relative expression of the mRNA of both GRs and MRs in their hippocampi.

Conclusions

Urban traffic noise exposure during the last trimester of pregnancy impairs spatial learning and memory of rat offspring and reduces GRs and MRs gene expression in the hippocampus.

Restricted access
Authors: O.M. Einhorn, K. Georgiou and A. Tompa

Abstract

A considerable number of patients arriving in dental offices are being treated with ongoing medication for a variety of chronic diseases. As a result, dentists must be familiar with the potential side effects these therapeutic agents may have on the tissues of the oral cavity, and in particular on the salivary gland. Salivary gland function may be altered by a wide range of medications, leading to effects such as xerostomia, hyposalivation, hypersalivation or even swelling of the glands. These disorders can cause a variety of other health complications. This review will focus on the most common groups of drugs responsible for salivary gland dysfunction, including psychoactive drugs, antidepressants, antipsychotics, antihypertensives, and antihistamines.

Open access
Authors: E. Kovács, D. Pilecky, Z. Szakál-Tóth, A. Fekete-Győr, V.A. Gyarmathy, L. Gellér, B. Hauser, J. Gál, B. Merkely and E. Zima

Abstract

Aim

We investigated the effect of age on post-cardiac arrest treatment outcomes in an elderly population, based on a local database and a systemic review of the literature.

Methods

Data were collected retrospectively from medical charts and reports. Sixty-one comatose patients, cooled to 32–34 °C for 24 h, were categorized into three groups: younger group (≤65 years), older group (66–75 years), and very old group (>75 years). Circumstances of cardiopulmonary resuscitation (CPR), patients' characteristics, post-resuscitation treatment, hemodynamic monitoring, neurologic outcome and survival were compared across age groups. Kruskal-Wallis test, Chi-square test and binary logistic regression (BLR) were applied. In addition, a literature search of PubMed/Medline database was performed to provide a background.

Results

Age was significantly associated with having a cardiac arrest on a monitor and a history of hypertension. No association was found between age and survival or neurologic outcome. Age did not affect hemodynamic parameter changes during target temperature management (TTM), except mean arterial pressure (MAP). Need of catecholamine administration was the highest among very old patients. During the literature review, seven papers were identified. Most studies had a retrospective design and investigated interventions and outcome, but lacked unified age categorization. All studies reported worse survival in the elderly, although old survivors showed a favorable neurologic outcome in most of the cases.

Conclusion

There is no evidence to support the limitation of post-cardiac arrest therapy in the aging population. Furthermore, additional prospective studies are needed to investigate the characteristics and outcome of post-cardiac arrest therapy in this patient group.

Open access

Abstract

Aim

To investigate the ratio of cerebral tissue oxygenation index (cTOI) to peripheral muscle tissue oxygenation index (pTOI) measured by near-infrared spectroscopy (NIRS) in cardio-circulatory stable preterm neonates without signs of inflammation/infection on the first day after birth.

Methods

Observational study analysing secondary outcome parameters of the ‘Avoiding Hypotension in Preterm Neonates (AHIP)’ trial (ClinicalTrials.gov identifier: NCT01910467). Preterm neonates, who had cTOI and pTOI measurements during 24 h after birth, were included. In each neonate the mean of the cTOI/pTOI-ratio, cTOI, pTOI and routine monitoring parameters were calculated for each hour and for the 24-h measuring period. Courses of all measured parameters were analysed.

Results

Eighty-seven stable preterm neonates (33.1 [32.1–34.1] weeks of gestation) were included. The mean value over the 24-h measuring period for the cTOI/pTOI-ratio was 0.96 ± 0.02, for cTOI 70.1 ± 1.4 and for pTOI 73.4 ± 0.9. Routine monitoring parameters were in the normal ranges over 24 h. The courses of the cTOI/pTOI-ratio and cTOI showed significantly lower values from hour 5 to 15 compared to the first hours after birth. Heart rate decreased significantly over time, whereas mean arterial blood pressure increased significantly. pTOI, arterial oxygen saturation and body temperature showed no significant change over time.

Conclusion

We are the first to report on cTOI/pTOI-ratios for cardio-circulatory stable preterm neonates over a 24-h period after birth, showing significantly lower values from hour 5 to 15 compared to the first hours after birth.

Restricted access
Authors: Zs. Sári, T. Kovács, T. Csonka, M. Török, É. Sebő, J. Toth, D. Tóth, E. Mikó, B. Kiss, D. Szeőcs, K. Uray, Zs. Karányi, I. Kovács, G. Méhes, P. Árkosy and P. Bai

Abstract

Breast cancer is characterized by oncobiosis, the abnormal composition of the microbiome in neoplastic diseases. The biosynthetic capacity of the oncobiotic flora in breast cancer is suppressed, as suggested by metagenomic studies. The microbiome synthesizes a set of cytostatic and antimetastatic metabolites that are downregulated in breast cancer, including cadaverine, a microbiome metabolite with cytostatic properties. We set out to assess how the protein expression of constitutive lysine decarboxylase (LdcC), a key enzyme for cadaverine production, changes in the feces of human breast cancer patients (n = 35). We found that the fecal expression of Escherichia coli LdcC is downregulated in lobular cases as compared to invasive carcinoma of no special type (NST) cases. Lobular breast carcinoma is characterized by low or absent expression of E-cadherin. Fecal E. coli LdcC protein expression is downregulated in E-cadherin negative breast cancer cases as compared to positive ones. Receiver operating characteristic (ROC) analysis of LdcC expression in lobular and NST cases revealed that fecal E. coli LdcC protein expression might have predictive values. These data suggest that the oncobiotic transformation of the microbiome indeed leads to the downregulation of the production of cytostatic and antimetastatic metabolites. In E-cadherin negative lobular carcinoma that has a higher potential for metastasis formation, the protein levels of enzymes producing antimetastatic metabolites are downregulated. This finding represents a new route that renders lobular cases permissive for metastasis formation. Furthermore, our findings underline the role of oncobiosis in regulating metastasis formation in breast cancer.

Open access
Authors: Leyla Semiha Şen, Zarife Nigar Özdemir Kumral, Gülsün Memi, Feriha Ercan, Berrak C. Yeğen and Cumhur Yeğen

Abstract

In order to investigate the role of the vagus nerve in the possible gastroprotective effect of obestatin on the indomethacin-induced acute oxidative gastric injury, Sprague-Dawley rats of both sexes were injected subcutaneously with indomethacin (25 mg/kg, 5% NaHCO3) followed by obestatin (10, 30 or 100 μg/kg). In other sets of rats, surgical vagotomy (Vx) or selective degeneration of vagal afferent fibers by perivagal capsaicin was performed before the injections of indomethacin or indomethacin + obestatin (30 μg/kg). Gastric serosal blood flow was measured, and 4 h after ulcer induction gastric tissue samples were taken for histological and biochemical assays. Obestatin reduced the severity of indomethacin-induced acute ulcer via the reversal of reactive hyperemia, by inhibiting ulcer-induced neutrophil infiltration and lipid peroxidation along with the replenishment of glutathione (GSH) stores, whereas Vx abolished the inhibitory effect of obestatin on blood flow and lipid peroxidation, and worsened the severity of ulcer. On the other hand, serosal blood flow was even amplified by the selective denervation of the capsaicin-sensitive vagal afferent fibers, but obestatin-induced reduction in ulcer severity was not altered. In conclusion, the gastroprotective effect of obestatin on indomethacin-induced ulcer appears to involve the activation of the vagovagal pathway.

Restricted access

Abstract

Pulmonary arterial hypertension (PAH) is a rare and progressive disease, characterized by increased vascular resistance leading to right ventricle (RV) failure. The extent of right ventricular dysfunction crucially influences disease prognosis; however, currently no therapies have specific cardioprotective effects. Besides discussing the pathophysiology of right ventricular adaptation in PAH, this review focuses on the roles of growth factors (GFs) in disease pathomechanism. We also summarize the involvement of GFs in the preservation of cardiomyocyte function, to evaluate their potential as cardioprotective biomarkers and novel therapeutic targets in PAH.

Open access

Abstract

Sodium induced volume loading may alter pressor responses to physical stress, an early symptom of cardiovascular disease. Purpose: Study 1: Determine the time point where total blood volume and serum sodium were elevated following saline consumption. Study 2: Examine the BP response to isometric handgrip (HG) and the cold pressor test (CPT) following saline consumption. Methods: Study 1: Eight participants drank 423 mL of normal saline (sodium 154 mmol/L) and had blood draws every 30 min for 3 h. Study 2: Sixteen participants underwent two randomized data collection visits; a control and experimental visit 90 min following saline consumption. Participants underwent 2 min of isometric HG, post exercise ischemia (PEI), and CPT. Results: Study 1: Total blood volume (3.8 ± 3.0 Δ%) and serum sodium (3.5 ± 3.6 Δ%) were elevated (P < 0.05) by the 90 min time point. Study 2: There were no differences in mean arterial pressure (MAP) during HG (EXP: 17.4 ± 8.2 ΔmmHg; CON: 19.1 ± 6.0 ΔmmHg), PEI (EXP: 16.9 ± 11.7 ΔmmHg; CON: 16.9 ± 7.8 ΔmmHg), or the CPT (EXP: 20.3 ± 10.8 ΔmmHg; CON: 20.9 ± 11.7 ΔmmHg) between conditions (P > 0.05). MAP recovery from the CPT was slower following saline consumption (1 min recovery: EXP; 15.7 ± 7.9 ΔmmHg, CON; 12.3 ± 8.9 ΔmmHg, P < 0.05). Conclusion: Data showed no difference in cardiovascular responses during HG or the CPT between conditions. BP recovery was delayed by saline consumption following the CPT.

Restricted access
Authors: K. Kalantar, Z. Farzaneh, M. Eshkevar Vakili, M.H. Karimi, M. Asadi, S. Khosropanah and M. Doroudchi

Abstract

Introduction

Atherosclerosis is an inflammatory disease causing a vast array of cardiovascular diseases. Adipophilin has been reported to be highly expressed in atherosclerotic lesions. This study investigated the possible existence of auto-reactive T cells against an HLA-A02-restricted adipophilin-derived peptide as well as peptides from Epstein-barr virus (EBV), Cytomegalovirus (CMV) and influenza (Flu) virus in patients with atherosclerosis.

Methods

HLA-A02 expression on peripheral blood mononuclear cells (PBMCs) was examined by flow cytometry. PBMCs from HLA-A02 individuals were stimulated with adipophilin, CMV, EBV, and Flu peptides at a concentration of 10 µM. Interferon (IFN)-γ production was evaluated in the culture supernatant using a commercial ELISA test.

Results

The levels of IFN-γ production against an HLA-A02-restricted adipophilin peptide and peptides from CMV, EBV, and Flu revealed no statistically significant differences between patients and healthy controls. However, we found a positive correlation between IFN-γ production against adipophilin and Body mass index (BMI) of patients (R = 0.8, P = 0.003), whereas no significant correlation was found in healthy controls (R = −0.267, P = 0.378). No correlation between BMI and IFN-γ production against CMV, EBV, or Flu peptides was found.

Discussion

Atherosclerotic patients with higher BMIs might have greater numbers of T cells against adipophilin that is highly expressed in atherosclerotic plaques. Therefore, autoimmune reactions may have a greater role in the development of atherosclerosis in individuals with higher BMI.

Restricted access

Abstract

Objective

It has been shown that high-intensity interval training (HIIT) leads to skeletal muscle hypertrophy; however, its mechanisms of cellular and molecular regulation are still unclear. The purpose of this study was to investigate the effect of HIIT on muscle hypertrophy and major signal transduction pathways.

Design

12 male rats were randomly divided into two groups: control and HIIT. The exercise group performed 30-min HIIT in each session (5 × 4-min intervals running at 85–95% VO2max separated by 2-min active rest at 55–60% VO2max), 3 days/week for 8 weeks. Muscle fiber cross-sectional area (CSA) and the expression of signal transduction pathway proteins were determined in the gastrocnemius muscle.

Results

In the HIIT group, the expression of IGF-I, IGF-IR Akt, p-Akt, AMPKα, p-AMPKα and follistatin increased significantly, whereas a significant decrease was observed in the expression of FoxO1, p-FoxO1, myostatin, ActRIIB, Smad2/3 and p-Smad2/3 (P < 0.05). However, there were no significant differences between the HIIT and control groups in the expression of mTOR, p-mTOR, P70S6K, and p-P70S6K (P > 0.05). In addition, CSA and gastrocnemius muscle weight increased significantly in the HIIT group (P < 0.05).

Conclusions

HIIT induced muscle hypertrophy by improving IGF-I/Akt/FoxO and myostatin/Smad signal transduction pathways.

Restricted access
Authors: Balazs Ittzes, Eva Szentkiralyi, Zoltan Szabo, Istvan Z. Batai, Ors Gyorffy, Tamas Kovacs, Istvan Batai and Monika Kerenyi

Abstract

Infection is one of the most feared hospital-acquired complications. Infusion therapy is frequently administered through a central line. Infusions facilitating bacterial growth may be a source of central line-associated bloodstream infections. On the other hand, medications that kill bacteria may protect against this kind of infection and may be used as a catheter lock.

In this study, we examined the impact of amiodarone on bacterial growth. Amiodarone is used for controlling cardiac arrhythmias and can be administered as an infusion for weeks. Standard microbiological methods have been used to study the growth of laboratory strains and clinical isolates of Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, and multidrug-resistant Acinetobacter baumannii in amiodarone. The minimum inhibitory concentration (MIC) of amiodarone was determined. Bacterial growth from in use amiodarone syringes and giving sets was also investigated.

Most examined strains were killed within 1 min in amiodarone. The other strains were killed within 1 h. The MICs of amiodarone were <0.5–32 μg/mL.

Amiodarone infusion is unlikely to be responsible for bloodstream infections as contaminating bacteria are killed within 1 h. Amiodarone may also protect against central line infections if used as a catheter lock.

Open access
Authors: Serra Örsten, Selay Demirci-Duarte, Tuğçe Ünalan-Altıntop, Aslı Çakar, Banu Sancak, Koray Ergünay and Cumhur Özkuyumcu

Abstract

Hypervirulent Klebsiella pneumoniae (hvKP) strains are associated with vigorous clinical presentation and relapses. Initially reported from Asia, these variants have spread globally and become an emerging agent of significant health threat. This study was carried out to identify hvKP strains in a previously uninvestigated region and to evaluate the impact of commonly-employed phenotypic and genotypic markers as diagnostic assays. A total of 111 blood culture isolates, collected at a tertiary care center was investigated. The hvKP strains were sought by a string test and the amplification of partial magA, rmpA, iucA and peg344. All products were characterized via sequencing. Evidence for hvKP was observed in 10.8% via iucA amplification (7.2%), string test (2.7%) and magA amplification (0.9%). Specific products were not produced by assays targeting rmpA and peg344 genes. Antibiotic susceptibility patterns compatible with possible extensive or pan-antimicrobial resistance was noted in 66.7% of the hvKP candidate strains. Capsule type in the magA positive strain was characterized as K5. We have detected hvKP in low prevalence at a region with no prior documentation. Targetting the aerobactin gene via iucA amplification provided the most accurate detection in this setting. The epidemiology of hvKP in Anatolia requires elucidation for effective control and management.

Restricted access
Authors: Amina Iftikhar, Faiza Jabeen, Maleeha Manzoor, Tahira Younis and Mussarat Shaheen

Abstract

World has been suffering from pandemic caused by mysterious Coronavirus. The novel member of Coronaviridae causing COVID-19 disease is named as SARS-Cov-2. Its first case was reported in China by the end of 2019, but its exponential spread has wrapped entire globe, suspended and is penalizing mankind. A retrospective meta-analysis study showed that outbreaks of Middle East Respiratory Syndrome (MERS) and SARS-Cov-1 (Coronaviridae), influenza infection H1N1 and West-African Ebola caused lower mortality than this new pandemic COVID-19. Virus has appeared as a new human pathogen so to counter COVID-19 no specific vaccine, monoclonal antibodies have been manufactured till day. The outbreak of novel Coronavirus is treated with antimicrobial drugs but they have their own mild side effects. But the drastic spread of COVID-19 compels us also to use other ways to counter pandemic. Thus, passive immunization can be opted to hold back this mysterious virus. Passive immunization has been in use since early 20th century and showed its effectiveness against all previous infectious outbreaks including MERS and SARS-Cov-1 members of Coronaviridae. The review argues that convalescent plasma is an explicit option for containment of COVID-19 disease.

Restricted access
Authors: M. Jung, I. Brizes, S. Wages, P. Ponce, M. Kang and P.D. Loprinzi

Abstract

No previous studies have evaluated the potential combined effects of acute exercise and acute hypoxia exposure on memory function, which was the purpose of this study. Twenty-five participants (Mage = 21.2 years) completed two laboratory visits in a counterbalanced order, involving 1) acute exercise (a 20-min bout of moderate-intensity exercise) and then 30 min of exposure to hypoxia (FIO2 = 0.12), and 2) exposure to hypoxia alone (FIO2 = 0.12) for 30 min. Following this, participants completed a cued-recall and memory interference task (AB/AC paradigm), assessing cued-recall memory (recall 1 and recall 2) and memory interference (proactive and retroactive interference). For cued-recall memory, we observed a significant main effect for condition, with Exercise + Hypoxia condition having significantly greater cued-recall performance than Hypoxia alone. Memory interference did not differ as a function of the experimental condition. This experiment demonstrates that engaging in an acute bout of exercise prior to acute hypoxia exposure had an additive effect in enhancing cued-recall memory performance.

Restricted access
Authors: B. Sági, A. Peti, O. Lakatos, T. Gyimesi, E. Sulyok, I. Wittmann and Botond Csiky

Abstract

Objective

In this observational study we addressed accelerated arteriosclerosis (AS) in patients with chronic renal failure (CRF) on hemodialysis (HD) by measuring vascular stiffness (VS) parameters and attempted to relate them to pro-inflammatory and protective factors.

Patients

96 consecutive patients receiving regular HD were included. 20 adult patients without major renal, cardiovascular or metabolic morbidities served as controls.

Methods

AS parameters (carotid-femoral pulse wave velocity – PWV, aortic augmentation index – Aix) were measured by using applanation tonometry (SphygmoCor, AtCor Medical, Sidney). In addition to routine laboratory tests 25(OH) vitamin D3 (vitamin D3) and high-sensitivity C-reactive protein (hsCRP) were quantified by immunometric assay; whereas fetuin-A, α-Klotho, tumor necrosis factor-α (TNF-α) and transforming growth factor-β1 (TGF-β1) were determined by ELISA.

Results

Pro-inflammatory biomarkers (hsCRP, TNF-α and TGF-β1) were markedly elevated (P < 0.01), while anti-inflammatory factors (fetuin-A: P < 0.05, α-Klotho: P < 0.01, vitamin D3: P < 0.01) significantly depressed in HD patients when compared to controls. PWV was significantly affected only by total cholesterol, fetuin-A and dialysis time. Multiple linear regression analyses revealed that several clinical and laboratory parameters were associated with pro- and anti-inflammatory biomarkers rather than VS. The impact of baseline clinical and biochemical variables on outcome measures were also analyzed after three-year follow-up, and it was demonstrated that low levels of vitamin D, α-Klotho protein and fetuin-A were related to adverse cardiovascular outcomes, whereas all-cause mortality was associated with elevated hsCRP and depressed vitamin D.

Conclusions

Our results provide additional information on the pathomechanism of accelerated AS in patients with CRF, and documented direct influence of pro- and anti-inflammatory biomarkers on major outcome measures.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az elhízás, valamint az elhízással összefüggő krónikus, nem fertőző betegségek prevalenciája növekszik a roma populációban. Az elhízás megelőzését és csökkentését célzó beavatkozások fejlesztésére és tesztelésére fordított hatalmas erőforrások ellenére kevés információ áll rendelkezésre az evidencián alapuló intervenciós programok hatékonyságáról. Célkitűzés: A roma populációban különböző életkori kategóriákban végrehajtott, eltérő intenzitású intervenciós programok hatásainak modellezése a beavatkozások végrehajtása után bekövetkezett tápláltsági állapot változásában. Módszer: A különböző népegészségügyi beavatkozások hatása a roma lakosság egészségi állapotára a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftverrel került meghatározásra. A szerzők a kutatás során kétféle modellbeavatkozást hasonlítottak össze: az elhízás prevenciójának egy tényezőjére, a nagy cukor-, só- és zsírtartalmú élelmiszerek reklámozásának korlátozására fókuszáló intervenciós programokat és a komplex beavatkozás elvére épülő, az életmód egészét megváltoztató intervenciós programok tápláltsági állapotra gyakorolt hatását térképezték fel. Eredmények: A roma férfiak és nők közel 20%-a szenved elhízásban jelenleg, népegészségügyi beavatkozás nélkül 2070-re a romák egyharmada lesz túlsúlyos és elhízott. Az elhízás egy tényezőjére fókuszáló intervenciós programok még akkor sem adnak érzékelhető eredményt az elhízás társbetegségeinek incidenciáját és prevalenciáját tekintve, ha a szakirodalomban bemutatott, jelenleg leghatékonyabb eljárásokat alkalmazzák. Ezen intervenciós programok hatása a statisztikai kimutathatóságot is alig éri el. A teljes életmódváltást segítő intervenciós programok elsősorban a közép- és időskorú roma népesség esetén adhatnak érzékelhető eredményt. Az elhízásban szenvedő középkorú férfiak aránya 0,42%-kal, a nők aránya 0,35%-kal csökken. Következtetés: A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a roma lakosság körében a tápláltsági állapot normalizálása és az elhízás kísérő betegségeinek csökkentése komplex, rasszspecifikus beavatkozást igényel. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1137–1145.

Open access
Authors: Ilona Bobek, László Gopcsa, Marienn Réti, Gabriella Bekő, Lilla Hancz, Botond Lakatos, Eszter Molnár, Sándor Nagy, Péter Reményi, Gabriella Sebestyén, János Sinkó, János Szlávik, Miklós Szolnoky and István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem áll rendelkezésünkre specifikus kuratív kezelés vagy vakcina az új koronavírus-2 (COVID–19, SARS-CoV-2) kezelésére. A súlyos citokinvihar-szindrómával társuló COVID–19-fertőzés kezelésére sürgősen szükséges alternatív kezelési megoldást találni. Célkitűzés: A convalescens plazmaterápia alkalmazása más, súlyos vírusfertőzések kezelésében a túlélés javulását eredményezte, és ígéretes terápiás megközelítés lehet súlyos COVID–19-betegek számára. Módszer: Két kritikus állapotú, COVID–19-fertőzött beteg convalescens friss fagyasztott plazmával történő kezelését mutatjuk be. Eredmények: A plazmaterápia megkezdésekor mindkét beteg gépi lélegeztetésre szorult, és antivirális kezelésben, valamint maximális szupportív ellátásban részesült. A COVID–19-fertőzésből nemrég felépült és a súlyos akut légúti distressz szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunglobulin-G-t termelő donorokból 3 × 200 ml convalescens plazma transzfúzióját alkalmaztuk. A convalescens plazma transzfúzióját követően mindkét betegnél javult az oxigénszaturáció, és a gyulladásos értékeket jelző paraméterek csökkenést mutattak. A convalescens plazma adását megelőző paraméterekhez viszonyítva növekedett a lymphocytaszám, és csökkent az interleukin-6-szint. Mindkét betegnél 2 héten belül megszüntethető volt a gépi lélegeztetés. Nem észleltünk a convalescens plazma adása során súlyos mellékhatást. Következtetések: Megfigyelésünk alapján a convalescens plazmával történő terápia jól tolerálható volt, és javíthatja a betegek gyógyulási arányát. A convalescens plazmával való kezelés optimális dózisának, időpontjának és klinikai előnyeinek meghatározására további nagy, kontrollált vizsgálatok szükségesek. Közleményünk megírásának célja az első két, hazánkban convalescens plazmával sikeresen kezelt, kritikus állapotú COVID–19-fertőzött beteg kórtörténetének bemutatása. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1111–1121.

Open access
Authors: Ajándék Eőry, János Szabó, Ivett Csik, Dezső Csupor, Csaba Sőti, László Kalabay, Péter Varsányi, Ildikó Komsa, Ajándok Eőry and Péter Torzsa

Absztrakt:

Az integratív medicina a XXI. századi egészségügyi ellátás egészség- és személyközpontú irányvonala, mely az evidenciákon alapuló, biztonságos és hatékony komplementer eljárásokat és a konvencionális orvoslást egységes biomedicinába integrálja. Orvosok és komplementer terapeuták partnerként együtt dolgoznak a betegekkel azon, hogy az utóbbiak visszanyerjék egészségüket, és teljes életet élhessenek. Ezzel egyenrangú cél az egészség fenntartása és kiteljesítése, ebben az orvosok példaképpé válnak. Közleményükben a szerzők a szakorvosok számára tervezett kétéves magyarországi képzés koncepcióját és főbb tartalmi elemeit mutatják be, és összefoglalják a nemzetközi orvosképzésben ezen a téren elért eredményeket. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1122–1130.

Open access
Authors: Réka Urbancsek, Ildikó Noémi Forgács, Tímea Bianka Papp, Judit Boczán, Judit Barta, István Édes, Zoltán Csanádi and László Rudas

Absztrakt:

A szívelégtelenség napjaink egyik fontos népbetegsége. Zajlása során a neurohumoralis szabályzás kórossá válik. A cardiovascularis autonóm regulációt a csökkenő paraszimpatikus aktivitás és a fokozott szimpatikus aktivitás jellemzi. A paraszimpatikus (cardiovagalis) hatásokat jól tükrözi a pulzusszám, a szimpatikus aktivitás azonban nehezen vizsgálható. A vázizomzathoz haladó vazomotorrostokat tartalmazó perifériás idegek mikroneurográfiás vizsgálata az „izom szimpatikus idegaktivitásról” (MSNA) szolgáltat közvetlen információt. Az MSNA jól tükrözi a szív felé irányuló szimpatikus aktivitást, s jól korrelál a keringő katecholaminszintekkel is. Az utóbbival szemben azonban a rövid távú, pillanatszerűen zajló szimpatikus válaszok tanulmányozását is lehetővé teszi. Számos kórképben (hypertensio, obesitas, szívizom-ischaemia, veseelégtelenség) figyeltek meg fokozott MSNA-t. Szívelégtelenségben szoros kapcsolatot mutat a klinikai súlyossággal, és erős prognosztikus értékkel bír. Közleményünkben az MSNA-vizsgálat történetét, élettani hátterét és klinikai jelentőségét mutatjuk be. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1190–1199.

Open access
Authors: András Simon, Zsolt Vass, Valéria Farkas, Zsigmond Gyombolai and Éva Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: Az ülő életmód nemcsak számos krónikus betegség, valamint a multimorbiditás kockázatát növeli, de az idős személyek hamarabb elveszítik funkcionális önállóságukat is. Az ülő életmód csökkentését célzó intézkedések megtervezéséhez fontos az ülő életmóddal kapcsolatos tényezők ismerete. Célkitűzés: Leírni az ülő tevékenységek formáit és időtartamát, továbbá az ülő életmóddal kapcsolatban álló szociodemográfiai, egészségi, valamint életmódbeli tényezőket a fővárosban és vonzáskörzetében lévő idősotthonokban élő, járásképes idős emberek körében. Módszer: A kutatásban részt vevő 248 személy körében kérdőívvel felvett adatainkat logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Az ülő életmód összesen 159 személyre, a minta 64,1%-ára volt jellemző. Mintánkban az ülő életmóddal a dohányzás, az időskorra jellemző krónikus betegségek száma, az intézményben élés időtartama és a járási segédeszköz használata mutatott összefüggést. Következtetés: Azokra az idősotthonban élő idős emberekre jellemző az ülő életmód, akik több krónikus betegségben szenvednek, régebben költöztek be az intézménybe, és dohányoznak. Ezért a vezető döntéshozó pozícióban dolgozó diplomás szakembereknek elsősorban az ő körükben kell erőfeszítéseket tenniük az ülő életmód megváltoztatására: tájékoztatással, felvilágosítással, érdeklődésüknek és állapotuknak megfelelő programok felkínálásával. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1175–1180.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Open access
Authors: Ferenc Sztanek, Bernadett Balogh, Ágnes Molnár, Eszter Zöld, Nóra Tóth, András Áron Jakab and György Paragh

Absztrakt:

Bevezetés: Világszerte jelentősen növekszik a cukorbetegség előfordulása. A distalis típusú szenzomotoros polyneuropathia (DSPN) a leggyakrabban előforduló és a legkorábban kimutatható microvascularis szövődmény, mely változatos klinikai megjelenése és sokszor atípusos tünetei miatt gyakran csak a cukorbetegség előrehaladott stádiumában kerül felismerésre. Célkitűzés és módszer: Munkánk során 431 beteg adatait dolgoztuk fel, akiket 2011 és 2018 között a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában vizsgáltunk Neurometer® segítségével, és összefüggéseket kerestünk a különböző szív-ér rendszeri és microvascularis szövődmények (retinopathia, microalbuminuria), a laboratóriumi paraméterek és a DSPN súlyossága között. Eredmények: A betegek átlagéletkora 63,4 év, 62%-uk nő volt, 92%-uk 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. A cukorbetegség fennállásának átlagos ideje 13,7 év volt. Cardiovascularis betegség a betegek 42%-ánál volt ismert. A microvascularis szövődmények közül a retinopathia előfordulása 12% volt, perzisztáló microalbuminuria a betegek 16%-ánál volt igazolva. A vizsgált betegek 19%-ánál a típusos DSPN-panaszok ellenére sem tudtunk idegi károsodást kimutatni; 49%-ban enyhe fokú, 19%-ban közepes fokú és 13%-ban súlyos fokú neuropathia volt kimutatható Neurometer® segítségével. A cukorbetegséggel összefüggő idegi károsodás kifejezettebb volt diabeteses retinopathia (p<0,001) és perzisztáló microalbuminuria esetén (p<0,001), e microvascularis szövődmények előfordulása összefüggést mutatott a DSPN súlyosságával. A cardiovascularis szövődmények megjelenése nem mutatott korrelációt a perifériás idegkárosodás mértékével, és nem találtunk összefüggést a DSPN súlyossági foka és a cardiovascularis betegségek előfordulása között. Következtetés: Eredményeink alapján a diabeteses neuropathia progressziója előre jelezheti az egyéb microvascularis szövődmények megjelenését 2-es típusú cukorbetegségben, adataink azonban nem mutattak összefüggést a cardiovascularis betegségek kialakulásával. A Neurometer® segítségével végzett perifériás idegrendszeri vizsgálat alkalmas a DSPN követésére és a neuropathia súlyosságának megállapítására. A cardiovascularis kockázatot az autonóm idegrendszeri funkciót vizsgáló Ewing-féle reflextesztek segítségével jobban meg tudjuk ítélni cukorbetegeinknél. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1243–1251.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A teljes felszínpótló térdprotézis beültetése az ortopédsebészet egyik legsikeresebb és legbiztonságosabb beavatkozásává vált. A számos eltérő feltárásmód közül a leginkább elterjedt, úgynevezett medialis parapatellaris (MP-) feltárás során a musculus quadriceps ina átvágásra kerül, károsítva az extensor funkciókat. Ezzel szemben a subvastus (S-) feltárás – megkímélve az extensor apparátust – kevesebb fájdalommal járó, gyorsabb rehabilitációt ígérhet. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján végzett prospektív, obszervációs vizsgálatunk célja az MP- és az S-feltárás közvetlen posztoperatív időszakra való hatásának összehasonlítása. Módszer: A bevont 60 beteg a beavatkozás típusa szerint random módon két eltérő csoportba került. A vizsgálat során homogén betegcsoportokon mértük a két eltérő feltárásmód hatásait a korai posztoperatív időszakban a nemzetközi szakirodalom és az általunk meghatározott paraméterek alapján. Eredmények: Vizuális analóg skála (VAS) segítségével nyugalmi és aktív fájdalomszintet mértünk az első 10 napon, ami alapján az aktív VAS-értékek esetén szembetűnőbb a különbség az S-csoport javára. Az aktív VAS esetében az S-csoportban a 2., 3., 10. napon is szignifikánsan kisebb fájdalmat jeleztek a betegek, mint az MP-csoportban. A többi nap eredményeit is figyelembe véve, ez amellett szól, hogy az extensor apparátus integritásának megőrzése jobb posztoperatív funkcionalitást tesz lehetővé. Megmértük a betegek térdízületi mozgástartományát is. Az 1. napon az S-csoportba tartozóké szignifikánsan nagyobb. A napok előrehaladtával az MP-csoport tagjai a rehabilitációjuk során utolérik az S-csoportot. Az S-csoportba tartozók átlagosan 1,944 nappal, azaz közel két nappal korábban képesek nyújtva lábat emelni, szemben az MP-csoporttal (p<0,0001). Következtetések: Az adatok statisztikai elemzése után elmondható, hogy a subvastus feltárás előnyösebbnek látszik a közvetlen posztoperatív időszak rehabilitációja tekintetében. Evidencia felállításához azonban további nagy elemszámú, multicentrikus, obszervációs vizsgálatokra van szükség. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1208–1214.

Open access

Absztrakt:

A modern fogászati implantológiában már rutinszerűen alkalmazott sebészi sablonok és háromdimenziós (3D) tervezőprogramok segítségével lehetőség nyílik más szakterületek fejlődésére is. Az operációs mikroszkóppal történő sebészeti gyökércsúcs-eltávolítás sokkal pontosabb rezekciót tesz lehetővé, ám a műtéti terület lokalizálására és méretének meghatározására nyomtatott sebészi sablonok alkalmazására még nincs konkrét ajánlás. Célunk egy új, sablonnal navigált mikrosebészeti gyökércsúcs-rezekciós technika bemutatása, melynek során a számítógépes programban megtervezett ostetotomiát és rezekciót egy körtrepánnal végezzük. A számítógépes programban (SMART Guide; dicomLAB, Szeged) cone-beam computed tomography (CBCT-) felvétel használatával 3D sablont készítünk, mellyel meghatározzuk a rezekciós ablak átmérőjét, a trepán behatolási mélységét és szögét. A teljes vastagságú lebeny kialakítását követően, a dentális megtámasztású, nyomtatott sablont a műtéti területre helyezve, a corticalis csont és a gyökércsúcs eltávolítása trepánnal történik. A műtéti beavatkozás a modern mikrosebészet elveit követi, ennek megfelelően az ultrahangos retrográd preparálást retrográd töméssel, ’mineral trioxide aggregate’ (ProRoot MTA; Dentsply Maillefer, Ballaigues, Svájc) alkalmazásával zárjuk. A komplikációk nélkül lezajlott gyógyulási időszakot követő egyéves kontrollfelvételen a periapicalis laesio telődött, a páciens panaszmentes. A könnyen és nagy pontossággal végrehajtható beavatkozás utáni fájdalommentes gyógyulás mellett a technika nagy előnye, hogy maga a műtéti beavatkozás gyorsabb, mint a sablon és trepán nélküli mikrosebészeti rezekció. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1260–1265.

Open access
Authors: Tibor Gyökeres, Eszter Schäfer, Attila †Szepes, Zsuzsanna Vitális, Mária Papp, István Altorjay, László Czakó, Áron Vincze, Attila Bursics, Péter Kanizsai and Tamás Berényi

Absztrakt:

A gastrointestinalis vérzés gyakori előfordulása, súlyossága miatt kiemelkedő népegészségügyi jelentőséggel bír. Az antikoagulált és/vagy rendszeres thrombocytaaggregáció-gátló készítményeket, nemszteroid gyulladásgátlókat szedő, idősödő populáció arányának növekedésével az emésztőszervi vérzés a jövőben várhatóan számban és súlyosságban is egyre növekvő terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A gastrointestinalis vérzés ellátásában a sürgősségi szakember mellett a gasztroenterológus-endoszkóposnak van alapvető szerepe. A társszakmák (radiológus, invazív radiológus, intenzív terapeuta, sebész) képviselői sok esetben nem mellőzhetők a döntéshozatalban, a betegek ellátásában. Az érintett szakterületek képviselői szükségét érezték egy átfogó, multidiszciplináris, közösen elfogadott szemléletet tükröző, gyakorlati szemléletű hazai iránymutatás összeállításának az érvényes nemzetközi irányelvek alapján. A szerzők részletesen tárgyalják a gastrointestinalis vérzés ellátásának feltételeit, a kezdeti betegészlelést, a rizikóbecslést, a laborvizsgálatokat, a betegek resuscitatióját, valamint a vérzések diagnosztikájának és terápiájának lépéseit a vérzésforrás lokalizációja szerint külön csoportosítva. A szerzők iránymutatást adnak az elsődleges ellátás sikertelensége, illetve az ismételten fellépő vérzés eseteiben, végül a sebészet mai helyét is definiálják a gastrointestinalis vérzésekben. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1231–1242.

Open access
Authors: Attila Doros, Péter Reismann, Gergely Huszty, Dóra Somogyi, Gábor Mohos, Tamás Szabó, Gellért Tőzsér and Pál Ákos Deák

Absztrakt:

Bevezetés: A jóindulatú pajzsmirigygöbök gyakori elváltozások, kezelést azonban ritkán igényelnek. Panaszokat okozó, gyorsan növekvő, túlműködő göbök kezelésére a rádiófrekvenciás ablatio mint hőablatiós módszer hatékony alternatív lehetőség, melyet ezen indikációban hazánkban elsőként alkalmaztunk. Célkitűzés: Ismertetjük a jóindulatú pajzsmirigygöbök rádiófrekvenciás ablatiós kezelési sajátosságait, fontosságát, és értékeljük saját klinikai eredményeinket. Módszer: 2016. június és 2019. szeptember között 140 páciens 186 pajzsmirigygöbét kezeltük a páciensek kiválasztását követően. A beavatkozások előtt és után meghatároztuk a kezelt göbök térfogatát, legnagyobb átmérőjét és a térfogatcsökkenést a vizsgált időszakban. Betegeinket legalább fél évig utánkövettük, az átlagos követési idő 12,5 ± 5,9 hónap volt. Eredmények: A kontrollvizsgálatok során kapott eredmények alapján az elváltozások mérete és erezettsége csökkent. Az átlagos térfogatcsökkenés 44,7 ± 17,6% volt az első hónap végére és 72,9 ± 17,9% a hatodik hónap után. Összesen 3 minor szövődményt észleltünk. Következtetés: A rádiófrekvenciás ablatio a jóindulatú pajzsmirigygöbök kezelésére jól használható, hatékony eljárás, mely válogatott esetekben a sebészi kezelés értékes alternatívája. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1131–1136.

Open access
Authors: Bence Dorogi, Tamás Mátrai, Mihály Újhelyi, István Kenessey, Péter Kelemen, Ákos Sávolt, Orsolya Huszár, Orsolya Ping, Dávid Pukancsik and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés: A korszerű onkoplasztikus emlősebészet következményeként megjelenő jelentős emlőrekonstrukciós igény számos rendszerszintű kérdést vet fel. Vizsgálatra és szabályozásra várnak az onkoterápiák hatására és az idő múlásával bekövetkező esztétikai változások, illetve hosszú távú szövődmények miatti korrekciós műtétek indikációi; meghatározandó a helyreállító beavatkozások optimális és maximális száma, az elérni kívánt esztétikai végcél és az ezekhez szükséges emlősebészeti kapacitások, valamint finanszírozás. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja, hogy kérdőíves vizsgálattal felmérje a magyar emlőrákos populáció korszerű emlőrekonstrukciós igényeit és véleményét. Anyag és módszer: A vizsgálatba 500, mastectomián és azonnali vagy halasztott-azonnali emlőrekonstrukción átesett nőbeteg került bevonásra. Tizenegy kérdésből álló kérdőív segítségével történt az emlő rekonstrukciójához való ismereteknek és személyes viszonyulásnak, az esztétikai végeredménnyel és az ellátás szakmai színvonalával kapcsolatos elvárásoknak, továbbá az ellátórendszerrel és a finanszírozással kapcsolatos igényeknek a felmérése, majd elvégeztük az eredmények biostatisztikai elemzését. Eredmények: A betegek medián életkora 47 év (min.–max.: 26–73) volt, döntő részük (59%; n = 294) házas volt, és 52% (n = 260) rendelkezett egyetemi végzettséggel. A betegek 70%-a (n = 348) az emlő-helyreállítás eredményeként mezítelenül is nagyjából egyforma emlőket szeretett volna. Ehhez 43%-uk (n = 217) maximum kettő, 37%-uk (n = 184) maximum három-négy műtétet vállalna. A felmérésben részt vettek 44%-a (n = 220) szerint az egészségbiztosítónak három-négy rekonstrukciós beavatkozást kellene támogatnia. A betegek 86%-a (n = 430) a daganatos emlő korszerű sebészi kezelését speciálisan képzett emlősebészre bízná. Következtetés: Az emlőrák modern onkoplasztikus sebészi ellátása összetett, rendszerszintű kérdéseket vet fel. Az emlőrákos betegek jól képzett emlősebészeket szeretnének, akik az emlőrák korszerű sebészi kezelésén túl mastectomia esetén az egészségbiztosító által támogatott formában, maximum két műtéttel képesek magas esztétikai eredménnyel az emlők helyreállítására. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1221–1228.

Restricted access