Browse

You are looking at 1 - 100 of 10,243 items

Beköszöntő

111 éves az Üllői úti Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának épülete

Author: Attila Szijártó
Restricted access
Restricted access
Authors: János Horányi, Rezső Szlávik, Krisztina Fekete and Attila Szijártó
Open access
Authors: László Harsányi, Tibor Tihanyi, Tamás Marjai, Márton Benke, Ákos Szücs and Attila Szijártó
Open access
Restricted access
Authors: Attila Zaránd, Viktória Bencze, Ádám Dániel, Gábor Ferreira, Pál Miheller, Péter Ónody, János Weltner, Attila Zsirka-Klein and Attila Szijártó
Open access
Authors: Oszkár Hahn, Péter Kupcsulik, Damján Pekli, András Fülöp, Dávid Bárdos, Bálint Kokas and Attila Szijártó
Open access
Restricted access
Authors: Ákos Balázs, Tamás Vass, Zsolt Baranyai, Kinga Bán and Attila Szijártó
Open access
Authors: Tamás Winternitz, Attila Zsirka-Klein and Attila Szijártó
Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Kórházi betegek körében a betegség okozta változások miatt a társas kapcsolatok átrendeződhetnek, erősödhetnek, de akár gyengülhetnek is. Ezen változások mérése, a szubjektíve megélt társas támogatás mértékének, elérhetőségének vagy akár az észlelt izolációnak a kimutatása fontos feladat, ugyanis ezen dimenziók összefüggnek a gyógyulási mutatókkal. Célkitűzés: A kutatás célja annak bemutatása, hogy az általunk fejlesztett PRISM-D rajzteszt hogyan alkalmazható az észlelt társas támogatás mérésére. További célkitűzés a teszten mért társas támogatás mutatóinak és a depresszió-, valamint a szorongásszint közötti kapcsolatnak a vizsgálata súlyos betegek esetében. Módszer: 194 súlyos, kórházi kezelés alatt álló beteg (daganatos, műtéti beavatkozást igénylő gyomor-bél rendszeri betegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek) esetében a PRISM-D rajzteszt, a STAI- és BDI-tesztek felvétele kórházi osztályokon. Eredmények: A vizsgálati személyek többsége megjelenítette a rajzteszten a társas támogatást (95,7%), jelentős hányaduk több körrel (64,0%) és nagyobbnak, mint a betegséget szimbolizáló kör (71,2%). Azok a személyek, akik nem jelenítettek meg egyetlen társas támogató személyt sem, szignifikánsan magasabb szorongásszintet éltek meg (STAI-S: p = 0,040, df = 181; STAI-T: p = 0,005, df = 153). A térbeli elhelyezkedést tekintve azok a betegek, akik az Ént és a betegséget szimbolizáló kör közé helyezték el a társas támogatást, alacsonyabb szintű szorongást és depresszív tüneteket éltek meg, mint akik a betegséget rajzolták közelebb, a társas támogatást távolabb (STAI-S: p = 0,016, df = 91; BDI: p = 0,027, df = 142). Következtetés: Eredményeink szerint a PRISM-D rajzteszt alkalmas az észlelt társas támogatás vizsgálatára, az Énhez és a betegséghez viszonyított szubjektív jelentőségének és észlelt közelségének mérésére, továbbá az észlelt szociális izoláció detektálására. Gyors, egyszerű mérőeszközként nagymértékben segítheti kórházi osztályokon a szűrést és a terápiás munkát. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1688–1696.

Open access

Absztrakt:

Az innováció és a találmány szabadalmaztatása manapság majdnem olyan fontos, mint egy eredeti kísérleti eredményt vagy klinikai megfigyelést jó folyóiratban közölni. Ez főleg olyan országokban fontos, mint Magyarország, amelynek „innovációs indexe” messze az EU-átlag alatt van. Ezért kutatóintézetek, oktató kórházak és kutatók is felelősek, mert még nem általános szokás egy új gyógyszerhatást vagy alkalmazható alapkutatási eredményt szabadalmaztatni a kongresszusi előadás vagy szaklapi közlés előtt. Ezt az innovációs folyamatot kutatólaboratóriumunk öt példájával illusztrálom, amelyek közül négyet sikerült szabadalmaztatni. A dopaminagonisták (például bromokriptin, L-deprenil) gyomor- és nyombélfekély-ellenes hatása bármennyire meglepő és újszerű volt is, a gyógyszereket gyártó vállalatok nem szabadalmaztatták, mert ezeket a molekulákat más klinikai alkalmazásra hozták eredetileg forgalomba. A pirazolszármazékok hosszan tartó (például 12–24 órás) gasztroprotektív hatása, valamint a vérlemezke-eredetű növekedési faktor és más, angiogenikus növekedési faktorok és az új angiogenikus szteroidok fekélygyógyulást serkentő hatása könnyen szabadalmaztatható volt, mint a szomatosztatinnak a szeptikus shock ellen védő hatása állatmodellekben, de ez még klinikai megerősítésre vár. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1658–1667.

Restricted access
Authors: Ádám Kocsis, Noémi Mezőlaki, Dorottya Porkoláb, Gábor Mohos, Erika Kis, János Varga, Eszter Baltás, Henriette Ócsai, Irma Korom, Erika Varga, István Balázs Németh, Lajos Kemény and Judit Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Open access
Authors: József Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Imola Török, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Beáta Baróti and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access
Authors: Gábor Xantus, Allen Penny, Sharon E. Norman and Péter László Kanizsai

Absztrakt:

Az angliai Committee for Quality Improvement anyagi támogatást nyújt azon sürgősségi osztályoknak, ahol a felnőtt, szeptikusnak véleményezett betegek a beérkezéstől számított 1 órán belül kapnak széles spektrumú antibiotikumot és 30 ml/kg-os krisztalloidbolus-infúziót. A fentihez hasonló egyórás célkitűzés számos más európai országban, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is meghatározó minőségi mutatóvá vált, ugyanakkor szinte megjelenésének pillanatában éles támadások kereszttüzébe került, ugyanis az ajánlást alátámasztó bizonyítékok egyrészt nem feltétlenül vonatkoztathatók a sürgősségi ellátásra, másrészt valószínűleg idejétmúltak. A jelen cikk szerzői szisztematikus áttekintést terveztek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az 1 órán belül beadott, 30 ml/kg intravénás bolus krisztalloidinfúzió valóban jelent-e klinikai előnyt (a mortalitás vagy a kórházi ápolási idő tekintetében) felnőtt, sürgősségi osztályon diagnosztizált szeptikus betegek kezelése esetén. A kutatási protokollt a szerzők prospektív módon regisztrálták a PROSPERO-n. Két párhuzamos lépésben 5 elsődleges (Embase, CINAHL, Medline, PubMed és Cochrane Library) és több másodlagos adatbázist vettünk górcső alá a 2012 és 2019 közötti időszakban teljes szöveggel megjelent cikkek vonatkozásában. Amennyiben a kutatásnak sikerül minimum 15, az előre lefektetett beválogatási kritériumoknak megfelelő cikket azonosítani, a szerzők megkísérelnek egy fix- vagy randomeffektus-metaanalízist. Amennyiben ez nem lehetséges, Fisher-féle kombinált p-érték kerül kiszámításra, és narratív szintézis kerül közlésre. A sürgősségi keretek között végzett, magas szintű evidenciát produkáló kutatás segíthet annak a felnőtt szeptikus betegcsoportnak (valamint a pontos klinikai előnyöknek és/vagy iatrogén ártalmaknak) a beazonosításához, akiknek a kezelésében a 30 ml/kg bolus krisztalloidinfúzió klinikailag igazolt előnyöket eredményezhet. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1668–1674.

Restricted access

Abstract

It may take time to obtain a vaccine for the current COVID-19, and the virus genome may keep an evolution and mutations, so a universal and effective vaccine for the coronavirus may not be possible. Epidemiological studies reveal the infection of SARS and COVID-19 in children is less frequent and less severe than in adults. Childhood vaccine-mediated cross cellular immunity and immunomodulation might provide protection against the infections of COVID-19. These data suggest that herd immunization with children vaccines in adults may improve the adult cross cellular immunity and immunomodulation and improve their clinical presentation and prognosis. This can be also useful to cope with future pandemics.

Restricted access
Authors: Seyedeh Marzieh Jabbari Shiadeh, Leila Azimi, Taher Azimi, Ali Pourmohammad, Mehdi Goudarzi, Bahare Gholami Chaboki and Ali Hashemi

Abstract

Antibiotic resistance and especially multiresistance in Enterococci, is a serious public health issue especially in infections of immunocompromised patients. EfrAB is a heterodimeric multidrug ATP-binding cassette (ABC) transporter that causes endogenous resistance to antimicrobials including fluoroquinolones in Enterococcus spp. The aim of this study was to seek the gene expression rate and role of efrAB efflux pump in ciprofloxacin resistant Enterococcus faecalis and Multilocus Sequence Typing (MLST) of multiresistant isolates. Phenotypic and genotyping identification of 80 E. faecalis isolates were performed. Minimum inhibitory concentrations (MICs) to ciprofloxacin (CIP) were measured with and without carbonylcyanide 3-chlorophenylhydrazone (CCCP) by broth microdilution. After DNA extraction and sequencing for detection of efrA and efrB genes, the efrAB efflux positive isolates that were resistant to ciprofloxacin and showed decrease of ciprofloxacin MIC range were identified. Isolates that exhibited decrease in ciprofloxacin MIC range from two to ten folds were assessed for biofilm formation and finally, the expression levels of efrB, efrA genes were measured by quantitative Real-Time PCR (qRT-PCR). High rates of resistance to tetracycline and minocycline and low rates of resistance to the most antibiotics used in this study were detected. The results in this study indicated that the incidence of Multiple drug resistance (MDR) was 23.7% and all isolates that were resistant to ciprofloxacin revealed several degrees of overexpression in efrA and efrB genes. Our study found two ST480 and one ST847 in E. faecalis isolates. In conclusion, despite of low frequency of resistance to the most antibiotics and MDRs in our region, we found one ST480 isolate with resistance to eight antibiotics that also exists in other parts of the world.

Restricted access

Abstract

Urinary tract infections are one of the most common bacterial infections and rapid diagnosis of the infection is essential for appropriate antibiotic therapy. The goal of our study was to identify urinary pathogens directly by MALDI-TOF MS and to perform antibiotic susceptibility tests in order to shorten the period spent for culturing.

Urine samples submitted for culture to the Clinical Microbiology Laboratory were enrolled in this study. Urine samples were screened for leukocyte and bacteria amount by flow cytometry. Samples with bacterial load of 106–107/mL were tested directly by MALDI-TOF MS and antibiotic susceptibility tests (AST) were performed.

In total, 538 positive urine samples were evaluated in our study. MALDI-TOF MS identified the microorganism directly from the urine sample in 91.8% of these samples and the concordance rate of conventional identification and direct detection was 95.8% for Gram-negatives at the genus and species level. Escherichia coli (n:401) was the most frequently isolated microorganism, followed by Klebsiella pneumoniae (n:57). AST results were generated for 111 of these urine samples and the concordance was 90% and 87% for E. coli and K. pneumoniae, respectively.

Our results showed that screening of urine samples with flow cytometry to detect positive samples and identification of uropathogens directly by MALDI-TOF MS with an accuracy of over 90% can be a suitable method particularly for Gram-negative bacteria in clinical microbiology laboratories.

Restricted access
Authors: Ebrahim Ezzati, Saeed Mohammadi, Hassanali Karimpour, Javad Amini Saman, Afshin Goodarzi, Amir Jalali, Afshin Almasi, Kamran Vafaei and Rasool Kawyannejad

Introduction

Negligence of proper time and poor performance of resuscitation team can lead to more mortality and negative consequences of cardiac arrest, as well as less survival. This study was conducted with objective of determining the arrival time of physician and resuscitation team to survive the victims of cardiopulmonary arrest.

Materials and methods

In this prospective and descriptive-analytic study, the resuscitation performance and the arrival time of resuscitation team in 143 inpatients who had been diagnosed with witnessed cardiopulmonary arrest were examined using a researcher-made checklist. Data analysis was performed using parametric and non-parametric statistical tests and SPSS.

Results

Initial survival rate was 26.6%. In general, the mean time of physician’s presence after the code announcement in minutes and seconds was 02:31 ± 01:22. It was also 02:24 ± 01:15 in successful cases and 02:34 ± 01:25 in unsuccessful cases. Independent t-test did not show a significant difference between the physician’s presence time and the rate of initial successful resuscitation (p = 0.504). The time of first shock after observing ventricular fibrillation/tachycardia (in minutes and seconds) was 01:30 ± 00:47. According to independent t-test, the aforementioned time was less than the mean time (02:31 ± 01:22) of physician’s presence (p < 0.001).

Conclusions

In this study, the initial survival rate in comparison to other regions in the country was almost more favorable and it was similar to global norms. In this study, the starting time of resuscitation was within the acceptable range. There was no relationship between the presence of physician and the initial survival rate of patients, as well as the use of defibrillator (by physician compared to other team members) and intubation with the initial survival rate. This could indicate the adequate performance of resuscitation team in the absence of physician on the condition of having sufficient knowledge and skill.

Open access
Authors: Javad Amini Saman, Ali Valinejadi, Saeed Mohammadi, Hassanali Karimpor, Maryam Mirzaei and Rasool Kawyannejad

Introduction

Sleep quality is an essential aspect in human health and function. Considering high prevalence of using smartphones and social networks among students and their impact on sleep quality, this study was conducted to determine the relationship between the overuse of cell phone and addiction to social networks and students’ sleep quality.

Materials and methods

This cross-sectional study was conducted in Kermanshah University of Medical Sciences, Kermanshah, Iran in 2018. Using cluster sampling, 321 students from different disciplines were selected. Data gathering tools consisted of the questionnaire of Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI). Cell phone use and addiction to social networks were assessed using Cell Phone Overuse Scale and a researcher-made questionnaire, respectively. Data were analyzed using SPSS software (version 19) and Pearson’s correlation test.

Results

The mean total score of sleep quality in students was 6.58 ± 1.05. There was a positive and significant correlation between sleep quality and social networks addiction score (p < 0.05, r = 0.5) and cell phone overuse (p < 0.05, r = 0.44); this is an inverse correlation, because higher scores of the total PSQI denote a lower sleep quality and, in Cell Phone Overuse Scale, higher scores shows overuse.

Conclusions

According to the findings of this study, there was a significant statistical relationship between the overuse of cell phone and social networks and students’ sleep quality. In other words, students who have had overuse of cell phones had poorer sleep quality. Therefore, providing effective educational programs to improve the sleep quality in this group is essential.

Open access

Abstract

Purpose

Assessment of pressure ulcers is an indicator of nursing care quality. In physically handicapped patients, the risk is elevated, due to the neuropathy and incontinence that frequently accompany paresis and paralysis. We conducted a systematic review of 4 assessment scales to assess their use and usefulness for these patients.

Materials/methods

We searched 5 databases for articles published between 2016 and 2018 that included terms related to the risk of pressure ulcers in physically handicapped patients, including the names of 4 assessment scales (Norton, Braden, Waterlow and Spinal Cord Injury Pressure Ulcer Scale). One hundred and three sources were returned, from which we selected 10. We also selected an earlier source, for a total of 11.

Results

The Braden and Waterlow scales are popular in clinical practice. The Norton scale is used for scientific comparisons and in clinical practice only sporadically. Expert opinion suggests that acceptance of the Spinal Cord Injury Pressure Ulcer Scale could reduce the incidence of pressure ulcers in physically handicapped patients.

Conclusions

Introduction of a scale designed for handicapped patients, combined with better preventive measures, could result in the bedsore reduction of pressure ulcers. Research testing the effectiveness of the Spinal Cord Injury Pressure Ulcer Scale in the Czech population is needed to validate its use in clinical practice.

Open access
Authors: Orsolya Kutasi, Orsolya Fehér, Sára Sárdi, Nándor Balogh, Anna Nagy, Leticia Moravszki, Emese Bódai and Ottó Szenci

Abstract

West Nile virus (WNV) is a zoonotic arbovirus transmitted by mosquitoes between wild birds (natural hosts) and other vertebrates. Horses and humans are incidental, dead-end hosts, but can develop severe neurological disorders. Owing to the close contact of cerebrospinal fluid (CSF) with the extracellular fluid of the brain, the analysis of CSF composition can reflect central nervous system (CNS) impairments enabling the diagnosis and understanding of various neurodegenerative CNS disorders. Our objective was to compare the findings from the CSF samples of horses with neuroinvasive WNV infection with those of healthy controls. We compared findings from fifteen CSF samples of 13 horses with acute WNV encephalomyelitis with those of 20 healthy controls. Protein, particular enzymes and ions, glucose and lactate showed abnormal levels in a significant number of WNV cases. None of the six horses with elevated glucose concentrations survived. Rather neutrophilic than mononuclear pleocytosis was identified with WNV infection. Neutrophils probably play a role in the development of inflammatory response and brain damage. Although elevated glucose levels reliably predicted the outcome, they might be the consequence of increased plasma levels and reflect general stress rather than CNS pathophysiology. The CSF findings of WNV encephalomyelitis patients are non-specific and variable but facilitate the differential diagnosis.

Open access

Abstract

In this paper we report the phenotypic and partial genetic characterisation of a novel bacterium strain isolated from a cat with severe nephritis. Multilocus sequence analysis was performed on the 16S rRNA and three housekeeping (recN, rpoB, infB) gene sequences obtained by PCR. In accordance with the results of phenotypic tests, the phylogenetic analyses confirmed the relatedness of the new strain (6036) to the family Pasteurellaceae. On the phylogenetic trees, strain 6036 appeared in a separate branch, closest to that of the type species (Frederiksenia canicola) of the genus Frederiksenia. These two bacteria shared 95.14 and 76.88% identity in their partial 16S rRNA and recN gene sequences, respectively. The rpoB- and infB-based phylogenetic analyses indicated that strain 6036 is most closely related to Bibersteinia trehalosi (with 90.58% identity) and [Haemophilus] felis ATCC 49733 (89.50% identity), respectively. The predicted genome identity values, based on the recN gene sequences, suggested that strain 6036 can be classified into the genus Frederiksenia as a novel species. A PCR method, specific to strain 6036, was developed to allow its rapid and accurate identification and differentiation from F. canicola and other species of Pasteurellaceae. The minimal inhibitory concentrations of 18 antimicrobial agents for strain 6036 were also determined.

Open access
Authors: Eszter Balogh, Anna Boglárka Dálnoki, László Rózsa, Viktória Johanna Debnár, Orsolya Varga-Balogh, József Rátky, Attila Zsolnai and István Anton

Abstract

When using artificial insemination in porcine reproduction, one of the most important requirements is the suitable quality of semen regarding its total motility (TM) and progressive motility (PM). Computer-assisted sperm analysis (CASA) is an appropriate method to analyse the quality of semen. Recently a portable instrument has been developed to help specialists in their everyday field work. In our study, semen quality was measured simultaneously by the portable device (Ongo) and a laboratory CASA system (Microptic) to compare TM and PM values obtained by these appliances at a concentration of 50 × 106 spermatozoa/mL. Agreement between measurements was evaluated with a Bland-Altman plot. Strong correlation was found between the investigated instruments for all the three parameters, i.e. sperm concentration, TM and PM. However, a few measurements fell outside the defined range of acceptance.

Open access

Abstract

Newcastle disease virus (NDV) remains a constant threat to the poultry industry even with intensive vaccination programmes. In the present study, 40 samples were collected from farms showing high mortalities in some Egyptian governorates between 2016 and 2018. Tracheal samples were collected for virus isolation and confirmed by real-time RT-PCR. Molecular characterisation was performed by sequencing, followed by phylogenetic analysis of the novel sequences. Histopathological and immunohistochemical examinations were performed on different organs from NDV-infected broilers. The phylogenetic analysis revealed that the NDV isolates from different areas of Egypt were genetically closely related and all belonged to genotype VII. The histopathological hallmarks included haemorrhagic tracheitis, interstitial pneumonia with syncytia formation, haemorrhagic proventriculitis, necrotising pancreatitis, pan-lymphoid depletion, non-suppurative encephalitis and nephritis. Immunological detection of NDV antigen clarified the widespread presence of viral antigen in different organs with severe lesions. The present study confirmed that a virulent NDV of genotype VII became the predominant strain, causing severe outbreaks in poultry farms in Egypt. The presence of viral antigen in different organs indicates the pantropic nature of the virus. Immunohistochemistry was a very useful diagnostic tool for the detection of NDV antigen.

Restricted access

Abstract

The aim of this study was to investigate the variability of the slope of the pelvis in different dog breeds and the correlation between pelvic slope and femoral subluxation. The sacrum–pelvis angle (SPA), the angulation between the sacrum and the axis of the ilium was created to represent the differences in the slope of the pelvis on lateral pelvic radiographs. The Norberg angle (NA) was used to quantify the femoral subluxation on hip-extended radiographs. Archived standard ventrodorsal hip radiographs and lateral lumbosacral radiographs of the same dogs were retrieved and a single observer measured the SPA and the NA in each case. A total of 180 dogs from six different breeds were sampled. The SPA varied between 40° and 71.5° and the NA between 71.2° and 113.9°. The findings indicated that there are significant individual and interbreed variations in the slope of the pelvis. However, no significant relationship between the slope of the pelvis and femoral subluxation could be identified.

Restricted access

Abstract

The purpose of this study was to investigate retrospectively the prevalence of the complicated and uncomplicated forms of babesiosis and to evaluate various laboratory and clinical parameters of dogs infected with Babesia canis in order to assess their prognostic value regarding the outcomes of the disease. Medical records, complete blood count and serum biochemical analysis from the animal hospital information system of 240 dogs were reviewed and evaluated retrospectively. Binary logistic regression analysis was used to ascertain correlations between alterations in the obtained parameters and survival probability. The results showed that creatinine levels of more than 5 mg/dL and phosphate levels of more than 3 mmol/L have a highly significant link to death (P ≤ 0.001). Albumin levels of <2.2 g/dL (P = 0.003) and a rectal body temperature below 38 °C (P ≤ 0.001) may also serve as prognostic markers for the severity of the disease. If renal involvement was present, 33.9% of the dogs died, while 40.0% of the dogs died in the presence of pancreatitis. The parameters creatinine, phosphate, albumin and rectal temperature serve as reliable predictive markers of an increased risk of death in the case of an infection with B. canis.

Restricted access

Abstract

Vancomycin-resistant enterococcus (VRE) is a global threat to public health. Knowledge about the occurrence of vanA-carrying enterococci in broiler and environmental samples is important as antibiotic resistance can be transferred to human bacteria. The aim of this study was to investigate the presence of VRE in broiler cloacal and environmental (house) samples and to genotype the isolates. In this study, 350 swabs were collected from broiler farms. All samples were plated onto enterococcus selective agar containing 6 mg/L vancomycin and 64 mg/L ceftazidime. Minimum inhibitory concentration (MIC) values were determined for vancomycin and teicoplanin. Vancomycin-resistant Enterococcus faecium (VREfm) was isolated from 6 out of 300 (2%) broiler cloacal samples and 13 out of 50 (26%) house samples. All E. faecium isolates had vanA genes. All VREfm isolates (19 isolates) were confirmed to be 95% similar to each other. In conclusion, although 20 years have passed since the ban on avoparcin in Turkey, the present study shows that VREfm isolates are still present in broiler production and especially in broiler houses, and most importantly, a major VREfm clone was isolated from broiler cloacal and house samples.

Restricted access
Authors: Melinda Fábián, Györgyi Pónyai, Gergely Szombath, Eszter Nagy, Zsolt Komlósi, Ágnes Szigeti, Kende Lőrincz, Bernadett Hidvégi and Márta Medvecz

Absztrakt:

A nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) lokális és szisztémás formában történő alkalmazása egyre elterjedtebbé vált, az ezzel kapcsolatos adverz reakciók gyakoriak. A szerzők egy 49 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki lábszárak fájdalma miatt etofenamáttartalmú lokális készítményt alkalmazott, majd az alkalmazás helyén, UV-expozíciót követően, haemorrhagiás, atípusos, kontaktdermatitisnek megfelelő bőrtünetek jelentek meg. Tüneteinek rapid terjedése miatt sürgősségi fekvőbeteg-ellátásra szorult. Fizikális vizsgálata során az etofenamátexpozíció helyén, mindkét lábszáron, valamint azon túlmenően a karokon, valamint a törzsön és az arcon bevérzett, konfluáló, erythemás seropapulákat és maculákat láttunk, melyek mellett testszerte és a buccalis nyálkahártyán petechiák voltak megfigyelhetők. A nagy kiterjedésű és aspecifikus bőrtünetek, a fizikális vizsgálattal észlelt splenomegalia, valamint a perifériás vérképeltérés miatt indított onkohematológiai kivizsgálás során hajas sejtes leukaemia diagnózisa igazolódott. Epicutan tesztelés (ET) során az etofenamáttartalmú gélre adott, erősen pozitív reakció mellett fakátrány-, propilén-glikol-, propolisz-, ’fragrance mix I’, metilizotiazolinon-, benzoesav- és perubalzsam-poliszenzibilizáció volt verifikálható. Az etofenamát hatóanyaggal elvégzett lymphocytatranszformációs teszt (LTT) és CD69-expresszió-vizsgálat negatív eredményt adott. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1646–1651.

Restricted access

Absztrakt:

A súlyos trauma/politraumatizáció a halálozás gyakori oka, a fiatal korosztályban pedig a vezető halálozási ok. A korai halálozásért gyakran a kivérzés felelős. Ennek hátterében a vérzés megindulását követően, sokszor már korán kialakuló, a vérzést tovább fokozó traumás véralvadási zavar (TIC: trauma-induced coagulopathy) áll. Másrészről a vérzéses traumás sokk ellátásakor alkalmazott, nagy mennyiségű vérkészítmény, a masszív transzfúzió súlyos – akár halálos – szövődményekhez vezethet. A masszív traumás vérzés korszerű szemléletű, agresszív ellátása mind a kivérzés és halálozás, mind a késői szövődmények elkerülésében hatékony. Emellett e szemlélet szervesen illeszkedik a vérgazdálkodási koncepcióhoz. Az összefoglaló közlemény az akut trauma ellátásán belül a traumás vérzés, illetve a traumás véralvadási zavar korszerű, célirányos, preventív szemléletű ellátásával foglalkozik, a hangsúlyt az elvi háttérre helyezve. Célja, hogy az ilyen irányú ellátásban közvetlenül részt nem vevők is átlássák e tevékenység lényegét. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1599–1605.

Open access
Authors: Imelda Marton, Szilvia Agócs and Barna Babik

Absztrakt:

Világszerte magas az anaemia prevalenciája, a vashiányos anaemia az ötödik leggyakoribb eltérés a Globális betegségteher című tanulmány szerint. Hátterében számos tényező, összetett patomechanizmus állhat, az etiológia nagy változatosságot mutat életkor, nem és földrajzi eloszlás szerint. Az anaemia prevalenciája emelkedik az életkorral. A demográfiai változások, a népesség idősödése jelenleg nagyobb léptékű, mint a korábbi évtizedekben, és ez jelentős kihívás elé állítja a társadalmakat és az egészségügyi rendszereket. Az időskori anaemia átlagos prevalenciája 17%, de ennél lényegesen magasabb az ápolási otthonokban élő (47%) és a hospitalizációra került idősek (40%) között. Oka általában multifaktoriális, és gyakran a komorbiditások miatt egyidejűleg több mechanizmus is szerepet játszik a kialakulásában. A preoperatív anaemia prevalenciája magasabb (35%), mint az anaemia gyakorisága az átlagpopulációban, és evidenciák igazolták kedvezőtlen hatását a posztoperatív morbiditásra és mortalitásra. Időben történő felismerése és korrekciója multidiszciplináris feladat és közös felelősség mind a vértakarékos betegellátás, mind a betegek életkilátásainak javítása szempontjából. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1569–1573.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A claudicatio intermittens jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére. A különböző revascularisatiós eljárások és a noninvazív orvosi kezelések javíthatják a betegek járását. A cilostazol I.A ajánlással rendelkezik a claudicatio intermittens kezelésére. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a 3 hónapos cilostazolkezelésnek az egészséggel kapcsolatos életminőségre és az alsó végtag funkcionális kapacitására gyakorolt hatásának értékelése a klinikai gyakorlatban, claudicatio intermittensben szenvedő diabeteses (DM) és nem diabeteses (NDM) betegek körében. Módszer: A tanulmány multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálat, amelybe 812, ambuláns kezelés alatt álló, perifériás verőérbetegségben szenvedő beteg (Fontaine II. stádium, átlagéletkor: 67,17 év, férfi/nő: 58,25/41,75%, 318 diabeteses) került beválasztásra, akik cilostazolkezelést kaptak (50 vagy 100 mg naponta kétszer) 3 hónapig. Az életminőséget az EQ-5D-3L-kérdőívvel, a funkcionális kapacitást a WELCH-kérdőívvel értékeltük. A fájdalommentes és maximális járástávolságnak, valamint a boka-kar indexnek a mérése megtörtént a vizsgálat indulásakor és a 3 hónapos kezelés után. Eredmények: A vizsgálat befejezése után az EQ-5D-index javult (kiindulási érték: NDM –0,45 ± 0,22, DM –0,48 ± 0,23, 3. hónap: –0,24 ± 0,18, –0,27 ± 0,19; p<0,0001), és a WELCH-pontszám szintén szignifikánsan nőtt (kiindulási érték: NDM 20 ± 14, DM 18 ± 14; 3. hónap: 33 ± 19, 29 ± 16; p<0,0001) mindkét betegcsoportban. Mind a fájdalommentes, mind a maximális járástávolság nőtt: NDM 59,2% (medián: 50,0%), 46,58 (medián: 40,51%), és DM 42,85% (medián: 43,33%), 41,61% (medián: 34,68%) (p<0,001). Következtetés: 3 hónapos cilostazolkezelés javította az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást claudicatio intermittensben szenvedő betegekben, diabetes esetén is. A WELCH-kérdőív hasznos eszköznek bizonyult a klinikai gyakorlatban a claudicatio kezelése során a járóképesség értékelésére. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1637–1645.

Open access

Absztrakt:

A fenntartó kezelésmódok elsősorban a gyermekkori akut lymphoid leukaemiában voltak általánosak, felnőttkorban ritkábbak. Fokozatosan alakultak ki fenntartó kezelési módok néhány felnőttkori hematológiai betegségben, például néhány lymphomában – például follicularis lymphoma, köpenysejtes lymphoma –, s az elmúlt években a myeloma fenntartó kezelése egyre jelentősebb teret nyert. Mára egyre több onkohematológiai entitás fenntartó kezelése egyre erősödő tendencia, sokszor a kezdetben csak az indukciós vagy relapsusos esetekben hatékonynak bizonyuló kis molekulák előtérbe kerülése várható fenntartó készítményként is. Myelomában a prognózisfüggő fenntartó kezelési mód, mely gyakran akár a visszaesésig tart, mára minden nemzetközi és komolyabb ajánlás része. Az elmúlt években megjelentek fenntartó kezelési módok a felnőttkori akut myeloid leukaemiában is, teljesen új elemként akár transzplantációt követően, akár a nélkül. Megváltozott az a szemlélet, hogy egy nehéz kemoterápia vagy éppen a csontvelő-átültetés azért is jó, mert utána kezelésmentessé válhat a betegek túlnyomó része. Fontos az is, hogy a fenntartó kezelés ne legyen megterhelő, ne kelljen túl sok időt a kórházban tölteni, minél inkább egyszerű, akár tablettás formájú lehessen. Vannak tendenciák arra, hogy az indukció, a konszolidáció és a fenntartó kezelés (például a myeloma egyes esetei) egyre inkább kontinuumot képezzenek. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1623–1628.

Open access
Authors: Imre Sallai, Ádám Nagy, Attila Szatmári, György Kocsis, Andor Huszár, Dániel Tamás Kovács, Ildikó Kalina, Görgy Zsiga, Imre Antal and Gábor Skaliczki

Absztrakt:

Bevezetés: A vállsebészeti képalkotó diagnosztika „arany standardja” a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI). A konvencionális MRI szenzitivitása teljes vastagságú szakadások esetében 85% fölötti, a részleges rotátorköpeny-szakadás esetében ennek csupán a fele. Hasonlóan alacsony a diagnosztikai pontossága az elülső labrumlaesio különböző variációinak detektálásában, továbbá a glenohumeralis szalagok sérülésekor is. Az ízületbe adott direkt kontrasztanyag ezeket a diagnosztikai pontatlanságokat javítani tudja. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 2018 februárjában végeztük el az első vállízületi MR-artrográfiát. A vizsgált időszak 17 hónap volt, mely idő alatt huszonkilenc (n = 29) vizsgálat történt. Az ízület feltöltése röntgenátvilágító kontrollja alatt, perkután technikával történt. A feltöltéshez gadolíniumalapú kontrasztanyagot használtunk. Eredmények: A vizsgált 29 betegnél a beadott kontrasztanyag 26 esetben (89,9%) jó pozíciót, valamint jó distensiót mutatott. Az összes vállízületi vizsgálat közül 9 esetben (31%) végeztünk műtéti beavatkozást; a műtéti kép alapján felállított diagnózisok 8 esetben (88,9%) megegyeztek a radiológiai véleménnyel. Következtetés: Az intraarticularis térbe adott kontrasztanyag az ízületben lévő struktúrák láthatóságát és megítélhetőségét jelentősen javítja; beadása röntgenátvilágító kontroll segítségével biztonságos, az ízületből rövid idő múlva felszívódik, eddigi tapasztalataink szerint problémát utólag nem okoz. A natív MR-vizsgálattal nehezen megítélhető sérülések felismerését jelentősen javítja, a műtét előtti tervezést segíti. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1514–1521.

Open access
Authors: Márta Péntek, Zsuzsanna Beretzky, Valentin Brodszky, J. Attila Szabó, Levente Kovács, Áron Kincses, Petra Baji, Zsombor Zrubka, Fanni Rencz and László Gulácsi

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségek jelentősen befolyásolhatják az egyének munkaképességét, beleértve a munkából való hiányzást (absenteeism) és a csökkent hatékonyságú munkavégzést (presenteeism). Célkitűzés: A hazai felnőtt lakosság egészséggel összefüggő munkaképességének felmérése és lakossági normaértékek kialakítása a munkaképességre és tevékenységcsökkenésre vonatkozó (WPAI-) kérdőívvel. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztünk 2019-ben reprezentatív felnőtt lakossági minta (n = 2023) bevonásával. Felmértük a résztvevők szociodemográfiai jellemzőit. A válaszadók munkaképességét a WPAI-kérdőívvel, egészségi állapotát az EQ-5D-3L-kérdőívvel és az Európai Minimum Egészség Modul (MEHM) kérdéseivel vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk, Mann–Whitney-, illetve Kruskal–Wallis-teszttel vizsgáltuk az alcsoportok közötti különbségeket. Spearman-féle rangkorrelációval elemeztük a WPAI kapcsolatát az életkorral és az EQ-5D-3L-indexszel. Eredmények: A fizetett munkaviszonyban levők (n = 1194, 59%) közül 70 fő (6%) hiányzott a munkából a felmérést megelőző héten, ez átlagosan heti 1,9 (SD = 8,5) óra munkaidő-veszteséget jelent. Presenteeism 166 főnél (14%) fordult elő. A WPAI-absenteeism átlagosan 3,6%, a presenteeism 4,4%, a napi tevékenységek hatékonyságának csökkenése a teljes mintában 9,5% volt. Az absenteeism nem korrelált az életkorral, és nem különbözött jelentősen a vizsgált szociodemográfiai jellemzők szerint. A presenteeism a dolgozó nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok és a részmunkaidősök körében volt a legmagasabb. A presenteeism közepes (r = –0,379), az absenteeism gyenge (r = –0,113) kapcsolatot mutatott az EQ-5D-3L-indexszel. Közepes, illetve erős korrelációt találtunk a napi tevékenységek hatékonysága és az életkor (r = 0,412), valamint az EQ-5D-3L-index (r = –0,592) között. A MEHM szerinti állapotok rosszabbodásával szignifikánsan rosszabb WPAI-eredményeket mértünk. Következtetés: Kutatásunk elsőként nyújt hazai lakossági referenciaértékeket az egészséggel összefüggő munkaképességről a WPAI-kérdőívvel. A presenteeism területén jelentkező munkaképesség-csökkenés fokozott figyelmet érdemel a munkáltatók, a munkaügyi, egészségügyi és szociális szektor részéről. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1522–1533.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az irányelvek és a képzések hatására hazánkban az elmúlt évtizedben mind a betegágy melletti haemostasismonitorozás, mind a faktorkészítmények elérhetősége, alkalmazása megnőtt, illetve a vérkészítmény-felhasználás csökkent. A felmérés célja az intenzív osztályok (ITO) protokolljainak, személyi, tárgyi feltételeinek vizsgálata volt az ellátás és a betegbiztonság további fejlesztéséhez. Módszer: Az aktív betegellátó intézetek aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályainak e-mailben elküldött kérdőívvel 2019 tavaszán vizsgáltuk az irányelv és a helyi protokollok alkalmazását, a képzettség mértékét, a haemostasissal kapcsolatos elérhető diagnosztikai lehetőségeket, valamint a transzfúziós, illetve a haemostasis helyreállítására szolgáló stabil faktor- és gyógyszerkészítmények elérhetőségét. Eredmények: Az ITO-k 49%-a 46 kérdőívet küldött vissza. 91,3%-uk alkalmaz irányelvet, 43,5%-uk helyi protokollt is. 6 ITO a haemostasisról, 17 pedig a Patient Blood Management (PBM-) programról szóló továbbképzés hiányát jelezte. A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) szakmai irányelvét alkalmazók 65,1%-a számolt be arról, hogy a vörösvérsejtkoncentrátum-felhasználás csökkent, ez az arány friss fagyasztott plazma (FFP) esetén 67,4%, míg thrombocyta esetén 30,2% volt. A vérkép, az INR, az APTI és a fibrinogén kivételével a laboratóriumi vizsgálatok és a viszkoelasztikus tesztek elérhetősége korlátozott. Ahol a viszkoelasztikus tesztek elérhetők, és csökkent a vörösvérsejt-felhasználás, ITO-ágyanként 2,9-szer több orvos vett részt haemostasisképzésen. A FFP és a thrombocyta esetében ez az arány 1,7–2,5-szeres volt. Egy beteg masszív vérzésének ellátásához szükséges faktorkészítmény-mennyiséggel az ITO-k 32%-a rendelkezett. Következtetés: A haemostasis- és a PBM-képzések megfelelő eszköz-, faktorkészítmény- és gyógyszer-elérhetőségek mellett javítják a betegellátást. A PBM-program térnyerése és a betegbiztonság javítása érdekében a perioperatív szakmák és a háziorvosok képzésével, a társszakmákkal való egyeztetéssel párhuzamosan az ellátás és a finanszírozási háttér újrastrukturálása szükséges. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1606–1616.

Open access

Absztrakt:

A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program célja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazásának támogatása és az irracionális transzfúziós gyakorlat megszüntetése, ezáltal a betegbiztonság növelése. Az általános elvek mellett a programnak vannak speciális szülészeti vonatkozásai is. A szülészeti, különösen a postpartum vérzések ugyanis világszerte az anyai halálozás vezető okai közé tartoznak, előfordulásuk pedig a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat. A szülésre való felkészülés fontos elemei a vérkép rendezése, a rutinszerű profilaktikus vagy terápiás vaspótlás és a szülészeti vérzés tekintetében nagy rizikóval rendelkező gravidák időben történő kiszűrése, gondozása. A peripartum vérzések legfőbb okai az abruptio placentae, placenta praevia, uterusatonia, szövetretenció a méh üregében, sérülés, a haemostasisrendszer zavarai és ezek kombinációi. A postpartum vérzés megelőzése érdekében a szülés során fontos a lepényi szak aktív vezetése, melynek alapvető eleme az uterotonikumok profilaktikus alkalmazása. A vérmentő technikák használata – megfelelő indikációval – császármetszés és postpartum vérzés során is megfontolandó. A szülészeti vérzések kezelése során a legfőbb prioritás a lumenes, sebészi vérzés szülész által történő ellátása. A masszív vérzéshez társuló szekunder coagulopathia megszüntetése érdekében a faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, egyénre szabott kezelési mód preferált, de ilyenkor a terhesség során érvényes – és a nem terhes állapottól eltérő – referencia- és célértékeket kell alkalmaznunk. A szülészeti vérzések részben a megelőzhető halálokok közé tartoznak. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti alkalmazásával reményeink szerint tovább javíthatók a szülészeti vérzésekből származó morbiditási és mortalitásai adatok. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1588–1598.

Open access
Authors: Barna Babik, János Fazakas, Andrea Matusovits, János Gál and Béla Fülesdi
Open access
Authors: Éva Zöllei and László Rudas

Absztrakt:

A perifériás pulzus tapintása évezredeken keresztül az orvosok egyetlen eszköze volt a keringés megítélésére. A pulzus frekvenciájának, amplitúdójának és mintázatának vizsgálata olyan megfigyeléseket tett lehetővé, melyeket a modern orvostudomány gyakran megerősít, és igyekszünk a kórfolyamatokat pontosan feltárni. A klasszikus megfigyelések egyike a paradox pulzus (PP), mely eltérő kórállapotokban potenciálisan életveszélyes állapotokra, asztmás rohamra, pericardialis tamponádra vagy súlyos hypovolaemiára hívhatja fel a figyelmet. Összefoglalónkban bemutatjuk a PP magyarázatát, és szemléltetjük azt is, hogy miként értelmezhető a jelenség a modern orvosi eszközök világában. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1629–1635.

Open access
Authors: Tamás Palicz, Tibor Sas, József Tisóczki, Balázs Bencsik and Tamás Joó

Absztrakt:

Az elmúlt években az egészségügyi adatok értékessége és az egészségügyi folyamatok sajátosságai miatt az adatokkal történő visszaélés egyre nagyobb jelentőséggel rendelkezik. Az Európai Unió általános adatvédelmi szabályozása mellett az általános információbiztonsági, köztük a technológiai és humán szempontok is újraértékelődtek. Cikkünkben bemutatjuk, hogy milyen jelentősége van a zsarolóvírus-támadásoknak az egészségügyi szektorban. A nemzetközi, elsősorban USA-beli adatok alapján az intézményi támadások egyik legfontosabb módszere az elkövetkező években a zsarolóvírus-támadás lesz, és ennek – különösen az egészségügyben, ahol szenzitív és értékes adatok mellett az idő tényleg életet jelent – a jelentősége várhatóan nőni fog. A zsarolóvírusok az adatok titkosítása és az alaptevékenységek blokkolása miatt jelentős hatással lehetnek a gyógyítófolyamatok eredményességére is. A jelenlegi nemzetközi helyzet bemutatása mellett a cikkben kitérünk a legfontosabb lehetséges teendőkre is, amelyeket a mindennapi gyógyítófolyamatokban részt vevők is alkalmazni tudnak a betegellátás folyamatossága érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1498–1505.

Open access
Authors: Barna Babik, János Fazakas, Andrea Matusovits, János Gál and Béla Fülesdi

Absztrakt:

Az emberi vörösvértest-koncentrátum és thrombocytaszuszpenzió labilis készítmények, ezért biológiai és gazdasági okokból nem szereplői a nemzetközi (gyógyszer)piacnak, így nem is pótolhatók külső forrásból. A humán allogén vörösvértest- és thrombocytakészítményeket a fentiek alapján a közös nemzeti vagyon részének kell tekintenünk. Újratermelésük, optimális felhasználásuk rendszerszintű gondolkodást, az esetleges hiányukból fakadó közös kockázatok közös feladatokat és közös felelősséget jelenítenek meg a betegellátás gyakorló résztvevői és irányítói számára egyaránt. A transzfúzióra került vörösvérsejt-koncentrátum mennyisége a fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban az utóbbi években csökken. A változások mögött kezdetben a megengedő (liberális) és megszorító (restriktív) transzfúziós határérték (trigger) fogalmának és gyakorlatának terjedése állt, később megjelent a perioperatív vérfelhasználás komplex, átgondolt rendszere, a Patient Blood Management, illetve Nemzeti Véradó és Vérmentő Program, és paradigmaváltás jelentkezett az életveszélyes perioperatív vérzések ellátásában is. A biztonságos és elégséges vérellátás ezzel párhuzamos, erőteljes kihívása, hogy világszerte csökken a véradási hajlandóság. Az emberi vörösvértest-koncentrátum és thrombocytaszuszpenzió felhasználásának észszerűsítése elengedhetetlen Magyarországon. Egészséggazdasági intézkedésként segíthetné a vérmegtakarítást, ha az életveszélyes vérzések ellátása során a haemostasis helyreállítására használt allogén készítményekre, illetve stabil faktorkoncentrátumokra fordítható, jelenleg mereven elkülönített pénzügyi források az intézmények számára átjárhatóvá válnának. A perioperatív felhasználást klinikai eszközökkel csökkentené a Nemzeti Véradó és Vérmentő Program széles körű terjesztése, mely összetett és összehangolt oktatási, interdiszciplináris szervező és logisztikai, irányítói munkát kíván. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1545–1553.

Open access
Authors: Zsolt Oláh, Béla Fülesdi, János Gál, Andrea Matusovits and Barna Babik

Absztrakt:

A perioperatív Patient Blood Management hazai adaptációja, a Nemzeti Véradó és Vérmentő Program átfogó, komplex megközelítést alkalmazó, multidiszciplináris konszenzuson alapuló és egyénre szabott klinikai gyakorlat, mely támogatja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazását, de megszünteti az irracionális transzfúziós gyakorlatot. A program gyakorlati megvalósítása három pilléren nyugszik: 1) a vérkép rendezése, lehetőleg transzfúzió nélkül; restriktív transzfúziós gyakorlat alkalmazása; 2) a vérvesztés minimalizálása; 3) az anaemiával szembeni tolerancia fokozása. A nagy vérzésveszéllyel járó műtétek előtt az anaemia mihamarabbi észlelése, az etiológia tisztázása és megfelelő kezelése a legfontosabb a vérkép rendezése érdekében. A vérvesztés minimalizálása a veleszületett vagy szerzett vérzékenységben szenvedő betegek kiszűrésével és megfelelő műtéti előkészítésével, az antikoaguláns, illetve thrombocytaaggregáció-gátló készítmények műtét előtti, az aktuális ajánlások szerint történő kihagyásával, szükség esetén hatásuk felfüggesztésével érhető el. Előnyben részesítendők a minimálinvazív eljárások. A műtét alatt a sebész részéről fontos az atraumatikus technika és a gondos lokális vérzéscsillapítás. Az autológ vérmentési technikák és ellenjavallat hiányában a kontrollált hypotensio szintén csökkenti az elvesztett vér mennyiségét. Perioperatív vérzés ellátása során a nemzetközi ajánlásokat tartalmazó, de a helyi viszonyokhoz adaptált kezelési protokoll alkalmazása szükséges, mely ideális esetben faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, célvezérelt és egyénre szabott. A teljes perioperatív időszakban biztosítani kell az oxigén kereslet/kínálat ideális arányát, kerülve az oxigénadósság kialakulását. A homeostasis helyreállítása és fenntartása alapvető jelentőségű a haemostasisrendszer hatékony működéséhez és az oxigénadósság elkerüléséhez is. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program alkalmazása növeli a betegbiztonságot, csökkenti a betegellátás költségeit, és országos szinten elősegíti a vérkészítmény-ellátás biztosítását. Sikeres bevezetése mindannyiunk közös érdeke. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1554–1568.

Open access
Authors: Bálint Szalai, Éva Hercegh, Nóra Magyar, Dániel Déri, Mónika Rózsa, Zsuzsanna Molnár, Dávid Kuti, Zoltán Kis, Katalin Szomor, Mária Takács and Erzsébet Barcsay

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon 2020. március 4-én sikerült először kimutatni a SARS-CoV-2 jelenlétét két iráni beteg felső légúti mintájában. Az első pozitív esetek megjelenését követően felmerült a kérdés, hogy a vírus mikor kerülhetett be Magyarországra, esetleg okozott-e korábban megbetegedést. 2020. március 4-ét megelőzően a kifejezetten SARS-CoV-2-vizsgálatra beküldött 224 légúti minta közül egyetlen sem bizonyult pozitívnak a fent említett 2 minta kivételével. Célkitűzés: A Nemzeti Népegészségügyi Központ Légúti Vírusok Nemzeti Referencia Laboratóriuma célul tűzte ki, hogy a 2020. január 1. és 2020. április 19. között légútivírus-vizsgálatra beérkezett mintákat visszamenőlegesen megvizsgálja az új koronavírus irányában. Módszer: A tanulmányhoz felhasználtuk egyrészt az influenzafigyelő szolgálatban részt vevő, virológiai mintavételezésre is felkért (ún. sentinel) orvosok által rendszeresen vett, hetente beküldött légúti mintákat, másrészt az egyéb, diagnosztikus céllal beérkezett beteganyagokat. A vizsgálatokat real-time PCR-módszerrel végeztük. Eredmények: A sentinel orvosok által beküldött 465 légúti mintából egy sem bizonyult SARS-CoV-2-pozitívnak. Az egyéb (nem SARS-CoV-2) légúti diagnosztikus vizsgálatra érkező 551 minta között sem találtunk március 4-e előtt vett pozitív mintát. Következtetések: Ezen adatok alapján valószínűsíthető, hogy az elsőként 2020. március 4-én diagnosztizált esetek előtt a SARS-CoV-2 nem okozott klinikai tünetekkel járó fertőzést az országban. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1619–1622.

Open access
Authors: Tamás Vereb, Lilla Éva Augusztin, László Seres and József Piffkó

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követően alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elterjedt, magyar nyelvű kezelési irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növekvő számú beteget érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról. Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó rizikófaktorait, a transzplantált betegek perioperatív, korai, illetve késői posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus megfontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status fokozott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A kezelőorvos és a fogorvos együttműködése nélkülözhetetlen a betegbiztonság fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek. Orv Heti. 2020; 161(36): 1506–1513.

Open access
Authors: György Koszta, Gábor Tihamér Sira and Krisztina Béczy

Absztrakt:

A vérkészítményekhez való hozzáférés világszerte egyre korlátozottabbá válik. A rendelkezésre álló források észszerű felhasználása emiatt is kiemelt jelentőségű napjaink perioperatív betegellátásában. Az összes vérkészítmény-felhasználás közel fele a cardiovascularis sebészetben történik. A jelen közleményben összefoglaltuk a vérkészítmény-megtakarítás lehetséges módszereit a szívsebészeti betegellátás kapcsán, kiemelve a súlyos perioperatív vérzés kezelésével és megelőzésével kapcsolatos szempontokat. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1579–1587.

Open access

Absztrakt:

A központi idegrendszeren végzett műtéti beavatkozások és a spontán intracerebralis vérzések speciális kihívást jelentenek a vérzésmenedzsment során, hiszen egyrészt az agy az anaemiára és a következményes hypoxiára legérzékenyebb szervünk, másrészt a zárt koponyaüregben növekvő vérzés intracranialis nyomásfokozódás esetén közvetlen életveszélyt okoz. A szerzők részletesen összefoglalják a neurointenzív ellátás és a neuroanesztézia során alkalmazott kezelési lehetőségeket. Elektív idegsebészeti műtétek esetén a perioperatív ellátásban kiemelt szerepet kap a hemoglobinkoncentráció, a fibrinogénszint és a thrombocytaszám szervspecifikus optimalizációja. Előzetesen szedett antikoaguláns és antithromboticus szerek esetén sürgősségi esetekben a célzott gyógyszeres korrekciót kell előnyben részesíteni. Intracerebralis vérzések esetén a szervtámogató kezelés mellett etiológiától függő, célzott diagnosztikán alapuló vérzéscsillapítás javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1574–1578.

Open access

Abstract

In this study, feed naturally containing Fusarium mycotoxins was fed to gilts during the perinatal period, and the effects on the thymus were investigated in one-week-old piglets. Twenty gilts were divided into equal control (0.26 mg deoxynivalenol, DON) and experimental (5.08 mg DON, 0.09 mg zearalenone and 21.61 mg fusaric acid per kg of feed) groups. One suckling piglet from each litter (n = 20) was sacrificed at one week of age to obtain thymus samples for further analysis. The cortex to medulla ratio of the thymus was morphometrically analysed using NIS Elements BR (Nikon) software. Paraffin-embedded thymus sections were stained to quantify apoptosis (with terminal deoxynucleotidyl transferase-mediated dUTP nick-end labelling – TUNEL method), cellular proliferation (Ki-67) and macrophages (MAC 387). The results showed that the thymus cortex (P = 0.023) to medulla (P = 0.023) ratio was significantly lower in the experimental group. The number of apoptotic cells (cortex, P = 0.010, medulla, P = 0.001) and the number of proliferating cells in the thymus cortex (P = 0.001) and medulla (P < 0.001) were significantly higher in the experimental group. Our results indicate that feeding Fusarium mycotoxins to a parent animal during the perinatal period induces significant alterations in the thymus of one-week-old piglets, which indicates an immunosuppressive effect in piglets.

Restricted access
Authors: Katiuska Satué, Esterina Fazio, Cristina Cravana, Marco Quartuccio, Maria Marcilla and Pietro Medica

Abstract

The aim of the study was to assess the physiological reference values for systemic and intrafollicular placental growth factor (PlGF) concentrations in different categories of follicular sizes in cycling mares, according to progesterone (P4) and oestradiol (E2) patterns. Sixty ovaries were taken after slaughter from 30 clinically healthy mares. Regarding their size, the follicles were classified into three different categories, i.e. small (20–30 mm), medium-sized (31–40 mm) and large (≥41 mm), and follicular fluid (FF) was sampled from each single follicle. Intrafollicular PlGF concentrations were significantly increased in larger and medium-sized follicles compared to small follicles, and their values were 1.48 and 1.36 times higher than the systemic values, respectively. On the other hand, systemic PlGF concentrations were 1.3 times higher than those in the FF of follicles of small size. Intrafollicular P4 concentrations were significantly higher in larger follicles than in small ones, and their concentrations were 6.74 and 3.42 times higher than the systemic values, respectively. Intrafollicular E2 concentrations were significantly higher in large and medium-sized follicles than in follicles of small size, and their concentrations were 21.1, 15.4 and 8.35 times higher than the systemic values, respectively. Intrafollicular and systemic PlGF concentrations were strongly and positively correlated; nevertheless, no correlations between intrafollicular and systemic steroid hormones, PlGF and follicle diameters, PlGF and E2, or PlGF and P4 were observed. This represents the first study to characterise systemic and intrafollicular PlGF concentrations in cycling normal mares, providing evidence that the bioavailability of this factor in follicles of medium and large sizes was higher than in small follicles, independently of steroid hormone concentrations. Further studies are needed to assess the presumable implications of PlGF in follicular angiogenesis in mares, similar to those already observed in women and primates.

Restricted access
Authors: Ottó Szenci, Kamal Touati, Noelita Melo De Sousa, Jean-Luc Hornick, Gijsbert Cornelis van der Weyden, Marcel Antonie Marie Taverne and Jean-François Beckers

Abstract

The aim of this study was to further develop and extensively describe a surgical technique in order to realise long-term fetal blood sampling in the bovine species. Eleven Holstein–Friesian 6- to 8-month pregnant cows (4–10 years old) were used for this study. Gestational age on the day of surgery varied from approximately 180 days (n = 1) to 240 days (minimum: 232 days, maximum 252 days; n = 10). The fetal medial tarsal artery was catheterised in pregnant cows with a polyvinyl catheter in dorsal recumbency under general anaesthesia. Although 5 out of 11 operations (45.5%) performed between 232 and 252 days of gestation were lost due to different causes mainly associated with peritonitis and septicaemia, the mean interval between operations and calvings was 42.5 days (between 27 and 95 days). It is important to emphasise that a well-trained surgical team is needed for bovine fetal cannulation in order to be able to decrease the risk factors during the operations. Due to the fact that after 5 unsuccessful cases none of the pregnancies were lost, this skill can be reached, and our technique can enable bovine fetal blood sampling for long-term endocrinological and physiological investigations before and during parturition.

Open access

Abstract

Metabolic acidosis is diagnosed based on the concentration of bicarbonate ions and partial pressure of carbon dioxide in arterial blood, although acid–base balance (ABB) disorders may also be diagnosed based on the serum ion concentrations in order to determine the values of strong ion difference (SID), anion gap (AG), corrected anion gap (AGcorr) and chloride/sodium ratio (Cl/Na+). The aim of this study was to assess and compare the classic model, the value of the AG, AGcorr, and Cl/Na+ in the diagnosis of ABB disorders in cats with chronic kidney disease (CKD). The study group consisted of 80 cats with CKD, divided into four groups based on the guidelines of the International Renal Interest Society (IRIS). The control group (C) included 20 healthy cats. Metabolic acidosis – diagnosed based on the classic model (Hendersson–Hasselbalch equation) – was found in IRIS group IV. AG, AGcorr, SID calculated for IRIS groups II, III and IV were lower than in group C, while the value of AGdiff and Cl/Na+ in those groups was higher than in group C. We can conclude that ABB analysis using the classic model enabled the detection of ABB disorders in cats in stage IV CKD. However, the analysis of the AG, AGcorr and Cl/Na+ values enabled the diagnosis of acid–base balance disorders in cats with IRIS stage II, III and IV CKD.

Restricted access
Authors: Igor Ribeiro dos Santos, Daniel Ricardo Rissi, Betânia Pereira Borges, Guilherme Reis Blume and Fabiano José Ferreira de Sant’Ana

Abstract

A 10-year-old female coati (Nasua nasua) was necropsied after an 8-day history of apathy, weight loss and dehydration. Gross changes consisted of multifocal to coalescing nodules ranging from 0.5 to 2.0 cm in diameter in the wall of the small intestine, adjacent to the mesentery and in the mesenteric lymph nodes. Histologically, neoplastic CD3-positive lymphocytes infiltrated all layers of the intestine, as well as the mesenteric adipose tissue and mesenteric lymph nodes. Based on the pathological and immunohistochemical findings, a diagnosis of intestinal T-cell lymphoma was made.

Restricted access