A TRANSZLÁCIÓS TUDOMÁNY KIALAKULÁSA

A transzlációs tudomány általánosságban véve a laboratóriumi megfigyelések lefordítását jelenti a gyakorlati területekre, azaz a tudományos alapkutatási eredmények újragondolását pl. a klinikai, oktatási vagy társadalmi hasznosulás érdekében. A valós életben felmerülő társadalmi, egészségügyi vagy jóléti problémák új megoldásokat igényelnek, és folyamatosan új alapkutatási témákat vetnek fel. A pszichológia alapkutatási témái, eredményei és módszerei a fokozottan specializálttá váló területeken ugyanakkor egyre távolabb kerülnek a gyakorlati alkalmazásoktól. A kutatás és az élet között akkor valósul meg a kapcsolat, ha erre szándékosan törekszenek a tudományág művelői, és pontosan emiatt van nagy jelentősége az elmúlt évtized során megjelenő transzlációs pszichológiai iránynak.

Az emberrel foglalkozó tudományok közvetlen alkalmazásának igénye az orvostudományok terén fogalmazódott meg eddig a legvilágosabban. Az 1960-as években az Egyesült Államokban ismerték fel először, hogy már a képzés során érdemes a medikusokat a kísérleti tudományokra is felkészíteni. 2000-ben ez a mozgalom kiegészült egy kifejezetten transzlációs oktatási programmal. Az elmúlt másfél évtizedben világszerte jöttek létre ilyen jellegű képzések. A transzlációs klinikai kutatás lassan bontakozni kezd, és egy olyan orvostudományi területté válik, amely nem csupán specializált szakembereket képez, hanem olyan felhasználásorientált tudósokat és tudományorientált gyakorlati szakembereket, akik képesek a tudományos laboratóriumtól a betegig eljuttatni a tudományos felfedezéseket; és fordítva, a betegek megoldandó problémáit bevinni a tudományos laboratóriumba. Bár az út a transzlációs tudományhoz egyértelműen a képzés korszerűsítésén keresztül vezet, Kelet-Európában az ilyen jellegű változások lassúak. Jelenleg egyedül a Semmelweis Egyetem rendelkezik olyan képzéssel, az Elméleti és Transzlációs Orvostudományok Doktori Iskolával, amely már a nevében is szerepelteti a transzlációt.

A TRANSZLÁCIÓS TUDOMÁNY HAZÁNKBAN

Hazánkban, elsőként intézményesítve a területet, 2016-ban jött létre a Transzlációs Medicina Központ a Pécsi Tudományegyetemen. A PTE Transzlációs Idegtudományi Kutatócsoportja pedig már 2008 óta azon dolgozik Hernádi István vezetésével, hogy különböző humán neurokognitív betegségek állatmodelljeit fejlessze ki a gyógyítás érdekében. Hasonló céllal jött létre 2018-ban az ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben a Transzlációs Magatartás Idegtudomány csoport Mikics Éva vezetésével. Bár többnyire orvostudományi háttéren, de a pszichológia határterületein dolgozik mindkét kitűnő csoport.

A transzlációs megközelítés a pszichológia számára legalább olyan fontos, mint az orvostudományok számára. A ma uralkodó kutatásirányult kognitív iskola nem kapcsolódik szorosan az alkalmazott területekhez. Az alkalmazott pszichológiai területek pedig egyre inkább elvesztik az alaptudománnyal való kapcsolatukat, és sokkal inkább mono-, mint interdiszciplinárisak. A modern társadalom által generált problémák megoldásához azonban jellemzően több szakterület kombinációjára lenne szükség, az alapés alkalmazott kutatások folyamatos párbeszédét hangsúlyozva.

A humán pszichofizika és neurofiziológia eszközeit transzlációs céllal használó Pszichológiai Kutatólaboratórium (PK) 2014-ben jött létre Kovács Ilona vezetésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A PKjelenlegi kutatásainak előzményeként a skizofrénia idegrendszeri hátterének tudományos feltárását célzó nemzetközi együttműködésben vett részt a csoport (CNTRACS, Gold és mtsai, 2012), melynek keretében alapkutatási módszereket széles körű diagnosztikus vizsgálatokban használható eszközökké alakítottak. A PPKE PK eddigi transzlációs pszichológiai eredményei közül az alvás tanulási zavarokban betöltött szerepének vizsgálata emelendő ki. Az alvás elektrofiziológiai paramétereinek összekapcsolása a genetikai eredetű kognitív zavarokkal élők tanulási teljesítményével (Berencsi, Bódizs, Gombos, László és Kovács, 2017) transzlációs lehetőségek sorát veti fel. A tanulási nehézségek korai diagnózisán és pontos prognózisán túl akár azok nagyon korai kompenzálása is megvalósulhat az intellektuális képességzavarral és életviteli nehézségekkel küzdő emberek és családjuk életminőségét javítva, egyben csökkentve a mindezekkel kapcsolatos társadalmi terheket. A 2017-ben létrejött MTA-PPKE Serdülőkori Kutatócsoport, szintén Kovács Ilona vezetésével, a neurotipikus kamaszok agyi és mentális fejlődését meghatározó tényezők felderítésével a nevelés és oktatás területére szeretné lefordítani az alapkutatásból továbbvihető eredményeket (Kovács, Kovács, Utczás, Trózner, Oláh és Gombos, 2020).

Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont Fejlődéstani és Transzlációs Idegtudomány Kutatócsoportja 2018-ban jött létre Bunford Nóra vezetésével, szintén a serdülőkor transzlációs vizsgálatát célozva. A biológiai-viselkedéses védőés rizikófaktorok feltérképezésével nem egyszerűen a serdülőkor jobb megértése a céljuk, hanem azt szeretnék feltárni, hogy milyen paraméterek vezetnek az egészséges és sikeres felnőtté váláshoz az iskolai, munkahelyi és társas működést és a szerhasználatot előtérbe helyezve. Ez a munka szintén nemzetközi együttműködésben kezdődött, a figyelemzavaros gyermekek és kamaszok érzelemszabályozási képességeinek felmérésével, és a kezelési módok valódi hatékonyságának vizsgálatával (Evans, Owen és Bunford, 2014; Bunford, Evans és Wymbs, 2015), és jelenleg is a figyelemzavaros serdülők viselkedéses és neurológiai vizsgálatára összpontosul. A csoport céljai között szerepel, hogy a figyelemzavaros serdülők pszichoszociális fejlődését és működését meghatározó tényezők felderítésével a klinikai pszichológia és a pszichiátria területére fordítsa le az alapkutatásból származó eredményeket.

Remélhetőleg a jövőben bővülni fog azoknak a képzéseknek és kutatóhelyeknek a sora, melyek expliciten előtérbe helyezik a kutatás és az élet összekapcsolásának jelentőségét, és ezzel segítik a kutatási eredmények társadalmi hasznosulását.