Abstract
Háttér és célkitűzések
A mese vagy történet olvasása gyermekkorban számos előnnyel bír: pozitív hatása van a képzelet fejlődésére, segít a gyermekeknek a beszélt nyelv vizualizálásában, ezáltal fejleszti a kommunikációs képességeket, valamint a kognitív előnyök mellett a szülő-gyermek kapcsolatot is pozitív irányba befolyásolja. A fejlődéslélektani elméletek alapján egy mese akkor gazdagítja leginkább a gyermek életét, ha a személyiségének minden megnyilvánulására egyszerre reflektál, és segíti a gyermeket belső konfliktusainak feloldásában. Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a klasszikus mesék és azok rövidített változatai között tapasztalható formális-strukturális különbségeket.
Módszer
Vizsgálatunk során 34 mesét hasonlítottunk össze a proppi szerepkörök és szereplőfunkciók mentén. Az összehasonlítást a tartalomelemzés módszerével végeztük. Meghatároztunk továbbá fejlődéslélektani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró funkciókat, amelyek megjelenését az elemzés során külön is megvizsgáltunk.
Eredmények
Az eredményeink azt mutatták, hogy eltérés van a klasszikus, illetve a rövidített mesék funkciókészlete között. A kiemelkedő jelentőséggel bíró funkciók a rövidített változatokban jelentősen kevesebbszer fordultak elő.
Következtetések
A különbségek arra mutatnak rá, hogy a sűrítés hatására a mesék kisebb mértékben tudnak hozzájárulni a gyermekek belső konfliktusainak megoldásához, ezáltal az eredményeink összességében azt implikálják, hogy a rövidített mesék nem tudják betölteni azt a fejlődéslélektani szerepet a gyermek lelki életében, amelyet a klasszikus változataik.
Bevezetés
A mesékről
A gyermekirodalom legtöbbet kutatott műfaja a mese. Számos vizsgálat foglalkozik a mesék eredetével, elterjedésével, formai és tartalmi sajátosságaival, továbbá kategorizálási lehetőségeivel (Komáromi, 2001; Lüthi, 1990; Thompson, 1955). A mesék interkulturális összehasonlítása rámutatott arra, hogy a különböző népek, nemzetek meséi nagymértékben hasonlítanak egymásra. A hasonlóság magyarázható többek között a mesék motívumainak közös eredetével, valamint a mesét teremtő lelki folyamatok univerzalitásával. Zipes (2013) tévesnek véli azt a feltételezést, mely szerint a mesék eredendően gyermekeknek íródtak. A mesék kezdetben a közösségek összetartását szolgálták, és reményt adtak nehéz helyzetekben az emberek számára. A mesék fennmaradása azt támasztja alá, hogy a mese a felnőttek életében is kiemelkedő szerepet tölt be: reflektál a személyiség mélyebb rétegeire, valamint segítséget nyújt az identitás megtalálásában (Boldizsár, 2004). A gyermekek azért fogadják jól ezeket az eredetileg felnőtteknek szóló történeteket, mivel a mesék kielégítik a változás és a függetlenség iránti vágyukat (Zipes, 2013), továbbá mint az emberiség kulturális emlékezetének része, viselkedéses modellként szolgálnak, fontos tapasztalatokat és életmintákat közvetítenek (Komáromi, 2001).
Napjainkban a könyvesboltokban egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a meséket az elmesélésükhöz szükséges idő alapján csoportosítva rendezik kötetekbe. Újabban a könyvkiadók kifejezetten azzal reklámozzák a mesekönyveket, hogy azok mennyiségileg pont beleférnek az esti meseidőbe, vagy 3–5 perces meséket javasolnak azon esetekre, amikor későn kerülnek ágyba a gyerekek. Néhány történetet a szerzők eleve úgy alkottak meg, hogy azok kívánt hosszúságúak legyenek, ugyanakkor találkozhatunk feldolgozásokkal is, melyek célja, hogy a klasszikus meséket 2, 3, vagy éppen 5 perces történetekre rövidítsék. A jelenség kapcsán felmerül a kérdés, hogy a mesék a sűrítés és rövidítés során megőrzik-e eredeti funkciójukat, képesek-e a gyermekek fejlődésében az eredeti változataikkal megegyező fontos szerepet betölteni? Kutatásunk ebből a kérdésből indul ki. A vizsgálatunk részletes bemutatása előtt kitérünk a mesék fejlődéslélektani szerepére és strukturális-formai jellegzetességeire.
A mesék fejlődéslélektani szerepe
A mese vagy történet olvasása gyermekkorban számos előnnyel bír. Pozitív hatása van a képzelet fejlődésére, segít a gyermekeknek a beszélt nyelv vizualizálásában, növeli a szókincset, és a kommunikációs képességeket is fejleszti. A kognitív előnyök mellett a szülő-gyermek kapcsolatot is pozitív irányba befolyásolja, ha a szülő rendszeresen olvas vagy mond mesét gyermekének (Yabe és mtsai, 2018). A történetmesélés nagy fokú ráhangolódást tesz lehetővé szülő és gyermeke között: egy esti meseolvasási rituálé során például a szülő-gyermek páros egymáshoz közel helyezkedik el, egy közös, relaxált állapotot vesznek fel. A szülő annak érdekében, hogy életre keltse a történetet, a különböző karaktereknek megfelelően változtathatja a hangszínét vagy éppen a beszédtempóját a feszültség kifejezése érdekében. A gyermek miközben követi ezeket a változásokat a mesei világban, a közös élményen, az affektív ráhangolódáson keresztül fejleszti érzelmeinek kifejezési és szabályozási képességeit. Ezen túl a meseolvasás arra bátorítja a gyermekeket, hogy szabadabban beszéljenek az érzelmeikről, gondolataikról és félelmeikről, akár egy mesei karakter történetéhez kapcsolódva, hiszen ezek a történetek megmutatják számukra, hogy nehézségeikkel nincsenek egyedül. Például Hófehérke története, aki egyedül bolyong és eltéved a sötét erdőben, segíthet a sötétségtől való félelem megfogalmazásában, és a pozitív kimenetel által bátorságot adhat a gyermek számára (Jones és Pimenta, 2020).
A mesék illeszkednek a gyermeki gondolkodásmódhoz, és olyan motívumokat foglalnak magukba, melyek jellemzőek a fejlődés korai időszakára (Kádár, 2012; Mérei és V. Binét, 1981). Az óvodáskorú gyermek világképe polarizált, megjelenik benne a szélek preferenciája: a világot szélsőségesen jó és rossz szereplők alkotják, akárcsak a meséket, így a mesei világ biztonságot és otthonosságot ad a gyermek számára. A biztonság és folytonosság érzéséhez járul hozzá a mese a benne szereplő ismétlésekkel, a megszokott kezdő és záró kifejezésekkel, valamint az ismétlődő motívumaival. A mese által létrehozott biztonságos közeg a szabad fantáziálás, vágyteljesítés terepét nyújtja a gyermek számára (Kádár, 2012).
A történetek a gyermek számára a társas élet fontos szervező eszközei is. Globálisan a világ, lokálisan mások szándékának megértésére, tehát a mentalizáció folyamatára tanítanak (Bruner, 1986). Témájukat tekintve gyakran hordoznak valamilyen erkölcsi üzenetet, mint például a jó mindig győz, a gonosz elnyeri méltó büntetését. A felnőttek hajlamosak azt hinni, hogy mesét hallgató vagy olvasó gyermekek ezért követik a „jót”. Bettelheim (1985) azonban kiemeli, hogy a gyermek azzal a hőssel azonosul általában, akinek a helyzetét vonzónak találja, illetve sikeres a gyermek által fontosnak tartott problémák megoldásában, így ez nem feltétlenül jelenti a jó hőst.
A mesék tekinthetők értékforrás mellett élményforrásnak is (Boldizsár, 2004). Az általuk közvetített élmények és értékek motiváló hatásúak a gyermekek számára az akadályok leküzdésére, problémák megoldására. Fontos megjegyezni, hogy ezekben a történetekben a boldogság, a siker, nem mint készen kapott konstruktum jelenik meg, hanem ezekért tenni kell és érdemes (Nyitrai, 2016). A mesék fő üzenete ilyen szempontból nem az, hogy minden rendben van, sokkal inkább, hogy minden rendbe hozható (Boldizsár, 2004).
Bruno Bettelheim (1985) szerint egy történet, mese akkor gazdagítja a gyermek életét, ha a gyermek személyiségének minden megnyilvánulására egyszerre reflektál: megmozgatja fantáziáját, segíti az érzelmekben való eligazodásban, félelmekkel és vágyakkal való megbékülésben, komolyan veszi, tiszteletben tartja nehézségeit, és megoldásokat is ajánl a nehézségek legyőzésére. Emellett intellektuálisan is magában foglalja a fejlődés lehetőségét, nemcsak a képzelet szintjén. A mesék egyik kiemelkedő jelentősége abban áll, hogy a belső élet konfliktusainak megértésében és megoldásában nyújtanak segítséget gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt (Tsitsani és mtsai, 2012). Fejlődéslélektani szempontból tehát azok a mesék előnyösek a gyermekek számára, melyek – ha tudatalatti szinten is – reflektálnak a belső életük konfliktusaira, és segítséget jelentenek számukra ezen konfliktusok feloldásában. Jones és Pimenta (2020) három lényeges témát emelnek ki, amelyek megjelenése a történetekben lehetőséget biztosít a gyermeknek az érzéseik, nehézségeik megjelenítésére. Az egyik az intimitás-szeparáció élménye, ami a legtöbb mesében tetten érhető, mikor a hős elhagyja otthonát, útnak indul. Emellett a másik központi téma a kontroll érzésének tapasztalata, ami általában bizonyos tárgyak vagy képességek birtokában valósul meg. Végül az autonómia és az énhatékonyság témaköre, ami a szereplők cselekvőképességében nyilvánul meg bizonyos helyzetekben.
Tények és fikciók kombinálásával a mesék fejlesztik a gyermekek kezdeményezőkészségét és autonómiára való képességét, akár a mindennapi élet tapasztalásainál hatékonyabb módon (Rustin és Rustin, 2003). Emellett a mesék nemcsak szórakoztató eszközök a gyermekek számára, hanem segítséget nyújtanak számukra az önkép formálásában (Boldizsár, 2004; Noctor, 2006), valamint mások megértésében, ezáltal a másokkal való kapcsolat kialakításában (Noctor, 2006).
A mese formális-strukturális tulajdonságai
Az alábbiakban a mesék formális-strukturális jellegzetességeit vizsgáló kutatásokat mutatunk be. Thompson (1955) a népi irodalmi alkotások elemzésére határozta meg a Motívum-Indexet (Motif-Index of Folk Literature), amely lehetőséget biztosít a szövegekben előforduló narratív elemek csoportosítására. A motívumok szemantikailag kompakt struktúrák, melyek összetett gondolatokat reprezentálnak, és változatos módon fejezhetők ki a népi irodalomban (Declerck és Lendvai, 2011). Ilyen tipikus motívumnak tekinthető a gonosz mostoha, a szegény lány, akit feleségül választ egy gazdag ember, vagy a hős, akit természetfeletti erők segítenek a küzdelemben. A Thompson által meghatározott motívumok a későbbiekben megalapozták a mesék osztályozását (Uther, 2004), de a tartalomelemző eljárásokban is mind a mai napig alkalmazzák ezeket (Declerck és Lendvai, 2011; Karsdorp, Van der Meulen, Meder és Van den Bosch, 2015; Khan, Hussain és Ahsan, 2020).
Lüthi (1990) a mesék formális tulajdonságaira helyezi a hangsúlyt, és öt alapelvet határoz meg, melyek minden mesében jelen vannak. Ilyen alapelv az egydimenzionalitás (Eindimensionalität), amely arra utal, hogy a mesékben nincsen éles határ a reális és nem reális világ között: az állatok, növények és tárgyak az emberekhez hasonlóan gondolkodnak, beszélnek és éreznek. Jellemző a mesékre továbbá a síkszerűség, a mélységi tagozódás hiánya (Flächenhaftigkeit), azaz, hogy a mesei karakterek nem rendelkeznek mély érzésekkel, külső megjelenésük és környezetük sem részletesen kerül bemutatásra a történet során. A harmadik alapelv az absztrakt stílus (Abstrakter Stil), ami azt jelenti, hogy a mesék tárgyilagosak, leírásaik egyszerűek (például szép hercegnő, sötét erdő, gonosz boszorkány). Az absztrakt stílushoz tartoznak továbbá a tipikus kezdő- és zárófordulatok, az ismétlések, valamint a szélsőségek preferenciája. A negyedik alapelv egy ellentétpár: az izoláció és összekapcsolódás (Isolation und Allverbundenheit), melyek szintén a mesék stilisztikai jegyei. A szereplők a jelenben élnek, a múlt eseményeiről keveset tudunk meg, és a különböző jelenetek egymástól elválasztva vannak jelen – erre utal az izoláció –, ugyanakkor a környezetükben szinte bármivel képesek kapcsolatot kiépíteni, tárgyakkal és a természet elemeivel is – ez az összekapcsolódás lényege. Az utolsó alapelv az olyan motívumok szublimációja (Sublimation und Welthaftigkeit) a mesei keretek között, mint a szexualitás, erotika, erőszak és halál, melyek az élet velejárói. Gyakori nyitó motívum például az öreg király halála, melyet a mese megjelenít, természetesen kezel, ugyanakkor mélységében nem tárgyal, ezáltal igazodva a gyermek érzelmi érettségéhez. Lüthi (1990) szerint egy mese akkor tudja igazán betölteni szerepét, ha képes az emberi lét lényeges motívumait – mint születés-halál, szerencse-szerencsétlenség, siker-kudarc – visszatükrözni.
Propp (2005) orosz varázsmesék elemzése során ugyancsak formális-strukturális invarianciákat keresett a szövegben. Így határozta meg a szereplőfunkciók fogalmát, melyen „a szereplők cselekedetét értjük a cselekményen belüli jelentése szempontjából” (Propp, 2005, 29). A funkciókat a mesék alapvető részeinek tekinti, melyek állandóan jelen vannak, a különbség közöttük abban mutatkozik csupán, hogy más-más mesékben különböző szereplők hajtják végre őket, különböző módokon. Ám a funkció szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ki a résztvevője. Az alábbi részletekben ugyanaz a szereplőfunkció jelenik meg (a varázseszköz elnyerése), azonban a három példában az adományozó személye és az adományozás aktusának tárgya is eltérő. Látható tehát, hogy a történetrészletek szereplői ugyan változnak, de a cselekedetek, a funkciók és a szerepkörök nem.
-
Az öregasszony egy köpönyeget ad a katonának. A köpönyeg láthatatlanná teszi a katonát.
-
A törpe egy vaspálcát ad a királyfinak. A vaspálca kinyitja az elvarázsolt kastély kapuját.
-
A javasasszony egy árpaszemet ad az asszonynak. Az árpaszemből virág nő, a virágban egy pöttöm lányka üldögél.
Propp 31 ilyen szereplőfunkciót határozott meg. Ilyen funkció például „I. A család egy tagja eltávozik hazulról”, ami jelentheti egy idősebb családtag útnak indulását, erősebb formájában a szülők halálát, de akár egy fiatal szereplő is indulhat sétálni, vándorútra, vendégségbe. Egy funkció tehát változatos, mégis összetartozó cselekvéseket fed le. A szereplőfunkciók további jellemzője, hogy meghatározott sorrendben fordulnak elő a mesén belül, bár ez a sajátosság Propp (2005) megállapítása szerint csak a népmesékre jellemző, az irodalmi mesékre nem. Ugyan a funkciókat a szereplőktől függetlennek tekinti Propp (2005), mégis arra hívja fel a figyelmet, hogy meghatározhatók bizonyos funkciókra jellemző szerepkörök, ilyen az ellenfél (károkozó), az adományozó (felfegyverező), a segítőtárs, a keresett személy és az apja, az útnak indító, vagy a hős és az álhős.
Fontos megjegyezni, hogy egy szereplő több szerepkört is betölthet (pl. egy személy elláthatja a hőst varázseszközzel – adományozó, majd mellészegődhet segítőtársnak is), illetve egy szerepkörhöz kapcsolódhat több szereplő (pl. ellenfél lehet a sárkány és a gonosz boszorkány is egy mesén belül). Papp (2015) ezt egészíti ki azzal a klasszikus mesék tekintetében, hogy a keresés célja lehet a királykisasszony, ugyanakkor az örök élet és halál vize vagy az aranyalma is. A segítőtárs nemcsak ember képében jelenhet meg, hanem lehet egy paripa vagy akár egy repülő szőnyeg is (ez a mesében elmosódott határvonalakat is jól szemlélteti). Illetve az sem feltétlenül szükséges, hogy a sárkány elrabolja a királykisasszonyt: ezen elem nélkül is lehet a keresésére indulni. Egy szereplő azonban semmiképpen sem váltható ki, ez pedig maga a mese hőse.
A fentebb bemutatott megközelítések közül a proppi kódrendszert alkalmaztuk, amely a legelterjedtebb a pszichológiai kutatásokban (lásd (Brusentsev et al., 2012; Hamilton, 2021; Imabuchi & Ogata, 2012; Péley, 2002; Teng, 2021; Vučković & Bratić, 2020), és a mesék széles körű vizsgálatát is lehetővé teszi. A proppi kódrendszer érvényességét mutatja, hogy részben átfedésben van a másik két megközelítéssel is. A szerepkörök között megtalálhatók a Thompson által leírt tipikus motívumok, mint például a károkozó gonosz mostoha, a megmentésre váró királylány vagy a keresett személy. Ezenkívül a szerepkörök megragadhatók a Lüthi-féle absztrakt stílus jegyében: egyszerűek, világosak és könnyen érthetők. A szublimáció és életszerűség alapelveihez pedig kapcsolódhatnak olyan szereplőfunkciók, mint az eltávozás – amely a halál megjelenítője – vagy az esküvő – amely a szerelem és az intim kapcsolat szimbóluma.
Fejlődéslélektani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró funkciók
Ahogy azt már korábban is megfogalmaztuk, fejlődéslélektani szempontból azok a mesék előnyösek a gyermekek számára, melyek – ha a tudatalatti szinten is, de – reflektálnak a belső életük konfliktusaira, és segítséget jelentenek számukra e konfliktusok feloldásában. Éppen ezért – a fejlődéslélektani elképzeléseket Propp morfológiájával integrálva – meghatározhatók bizonyos fejlődéslélektani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró szereplőfunkciók, melyek szükségesek ahhoz, hogy a mese be tudja tölteni fent említett szerepét.
Az egyik ilyen funkció az eltávozás és az útnak indulás, az autonómia és szeparáció pszichés témájához köthető (lásd Jones és Pimenta, 2020). A gyermekeket gyakran foglalkoztatja a szülőktől, az otthontól való elszakadás, illetve a szülők elvesztése vagy a magányosság gondolata, ami szeparációs szorongást okozhat (Bettelheim, 1985). Az eltávozás és útnak indulás funkciója a mesében jövőre orientáltan a független élet kivívására, a szülőktől elszakadásra motiválja a gyermeket (Rustin és Rustin, 2003; Tsitsani és mtsai, 2012; Zipes, 2013). Megmutatja a gyermek számára, hogy ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, le kell mondani infantilis függőségéről (Bettelheim, 1985).
További fontos funkció az adományozó első funkciója, illetve a varázseszköz elnyerése. Míg a fentebbi bekezdésben említett két funkció az útnak indulásra bátorítja a gyermeket, addig e funkciók azt mutatják be, hogy a hős ugyan egyedül indul útnak, magányosan halad, mégis, amikor segítségre van szüksége, akkor megkaphatja azt, akár egy varázseszköz, akár egy segítőtárs formájában. Ez a funkció alapvetően a külvilágba vetett bizalom megerősödését, illetve a szeparációs szorongás további csökkentését mozdíthatja elő (Bettelheim, 1985), és arra tanítja a gyermekeket, hogy az akadályok és nehézségek leküzdhetők, érdemes tenni értük (Nyitrai, 2016).
Végül a mese lezárásához kapcsolódóan két további funkciót emelhetünk ki: a károkozó megbüntetését és az esküvőt. Mindkét funkció arra szolgál, hogy a mese végén helyreállítsa a világ rendjét: a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig megérdemelt jutalmát. A mesék ily módon történő lezárása biztosítja a gyermekek számára a szabad képzelet lehetőségét a mesei világon belül, illetve – varázseszköz elnyerésének funkciójához hasonlóan – erősíti az igazságos világba vetett bizalmat (Bettelheim, 1985). Az esküvő funkciója továbbá a szeparációs szorongás végső megoldását is jelenti, hiszen a hős a mese végén megtalálja azt a személyt, társat, akivel boldog kapcsolatban élhet, és akitől – szüleivel ellentétben – nem kell elszakadnia (Bettelheim, 1985), ezáltal reagál a mese a vágyott intimitás motívumára is (Jones és Pimenta, 2020).
Jelen kutatás célkitűzései
A bevezetőben láthattuk, hogy a mesék nem csupán szórakoztató funkcióval rendelkeznek, de lényeges eszközök is a gyermeki fejlődésben, ami különösen indokolttá teszi a mesék tudományos vizsgálatát. A napjainkban egyre jellemzőbbé váló pár perces, illetve rövidített mesék megjelenése kapcsán a jelen kutatásban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen változások következnek be a mesék formai-strukturális jellemzőiben a cselekmény sűrítésének hatására, továbbá hogy a rövidített mesék képesek-e fejlődéslélektani szempontból ugyanazt a funkciót betölteni, mint klasszikus változataik.
A mesékben megjelenő legfontosabb szerepkör a hősé, amely elengedhetetlen a történet szempontjából, hiszen a további szerepkörök is a hőshöz kapcsolódva értelmezhetők (Papp, 2015). Így a károkozó és az álhős funkciója a mesékben a hős hátráltatása, míg az adományozó és segítőtárs a hős erőforrásait szimbolizálják, melyek a nehézségek megoldásában segítik őt.
Első hipotézisünk megfogalmazásakor a fenti megfontolásokat vettük figyelembe.
A rövidített mesék terjedelmi korlátai miatt a szemantikailag hasonló szerepkörök redukált formában jelennek meg.
Második hipotézisünk a fentebb bemutatott fejlődéslélektani szempontból jelentős szereplőfunkciókra vonatkozik, és azt a kérdést vizsgálja, hogy a mesék rövidítése érinti-e ezen szereplőfunkciók előfordulását.
A kiemelkedő fejlődéslélektani jelentőséggel bíró funkciók a rövidített mesékben is ugyanakkora hangsúlyt kapnak, mint a klasszikus változatokban.
Módszer
Minta
A mesék kiválasztásánál célunk az volt, hogy olyan rövidített, pár perces meséket találjunk, melyek klasszikus mesékre épülnek, vagy azok átírásával jöttek létre. Ehhez Hilary Roper 3 perces meséit választottuk, amelyeket a szerző már kétéves kortól ajánl, felső korhatár megállapítása nélkül. A vizsgálatba 17 klasszikus és nekik megfelelő rövidített mesét válogattunk be, amelyek tartalmuk alapján egyértelműen párba állíthatók ( 1. táblázat ).
A vizsgált klasszikus mesék és rövidített változataik
Klasszikus mese | Rövidített változat | ||
Cím | Szószám | Cím | Szószám |
Raponc | 1072 | A hercegnő, akinek varázshaja volt | 145 |
A széttáncolt cipellők | 1713 | A széttáncolt cipők | 131 |
Madárka és Rózsika | 813 | Rózsa hercegnő és a kék madár | 161 |
Jancsika és Juliska | 2096 | Alex és a tündérhercegnő | 151 |
A kis hableány | 4610 | A néma királykisasszony | 122 |
Csipkerózsa | 951 | A hercegnő, akinek varázslatos érintése volt | 153 |
Borsószem hercegkisasszony | 313 | A próbatétel | 147 |
A halász meg a felesége | 1307 | A kívánságteljesítő fa | 165 |
Az élet vize | 1644 | A rossz vicc | 144 |
Hamupipőke | 1987 | Sára hercegnő és a virágból szőtt ruha | 149 |
Rigócsőr király | 1355 | Melinda és Jakab | 132 |
Pöttöm Panna | 3311 | Flóra hercegnő | 153 |
A rút kiskacsa | 3029 | A kék kiskacsa | 171 |
A teknős és a nyúl | 190 | A nyúl és a teknős | 160 |
A farkas és a kutya | 252 | A kutya és a farkas | 148 |
A csalogány és a sólyom | 115 | A sólyom és a csalogány | 100 |
Az oroszlán és a szúnyog | 364 | A szúnyog és az oroszlán | 178 |
Eljárás
A vizsgálatba bevont mesékben az ATLAS.ti 9 program segítségével azonosítottuk a szerepköröket és szereplőfunkciókat a Propp (1928/2005) által megadott definíciók alapján (lásd 1. melléklet). Nem csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szerepkörök és szereplőfunkciók jelennek meg a mesékben, hanem arra is, hogy ezek milyen együttjárást mutatnak. Ezért a kódolás során együtt vizsgáltuk a szerepköröket a hozzájuk kapcsolt szereplőfunkciókkal (például a károkozó és a károkozás: „az ördöngös asszony bezárta őt egy toronyba”).
Az ATLAS.ti 9 program működésének elve, hogy a teoretikusan megalapozott kódkategóriákat az elemző manuálisan kódolja a szövegekben, ezt követően a program képes a különböző kódok – jelen esetben szerepkörök és szereplőfunkciók – összekapcsolására, ezáltal úgynevezett szuperkódok, valamint leíró statisztikai táblázat létrehozására. A meséket a jelen tanulmány első és második szerzője kódolta. A kódolás megbízhatóságát a Krippendorff-α érték meghatározásával ellenőriztük minden kód esetében. Ennek értéke α = 0,74 és 1 között mozgott, ami elfogadható mértéket mutat (Krippendorff, 2009).
Statisztikai elemzés
A klasszikus és a rövidített mesék összehasonlításához relatív gyakorisági adatokkal dolgoztunk, amihez a nyers gyakoriságokat minden esetben elosztottuk a történetek szószámával, majd felszoroztuk egy konstans értékkel (100) a gyakoriságok könnyebb kezelhetősége és értelmezhetősége érdekében. Az elemzést a JAMOVI 1.6.15 szoftver segítségével végeztük, az adatok nem normál eloszlása miatt a mesék összehasonlításához Mann–Whitney-féle U próbákat alkalmaztunk. A leíró statisztikai adatok közül a medián – rendkívül alacsony értéke miatt – nem bizonyult értelmezhetőnek, így az eredmények tárgyalásánál minden esetben az átlagértékek kerülnek feltüntetésre.
Eredmények
Első hipotézisünk (H1) vizsgálata során – miszerint a rövidített mesék terjedelmi korlátai miatt a szemantikailag hasonló szerepkörök redukálódnak – az adományozó és a segítőtárs mint a hős előrejutását támogató, valamint az álhős és a károkozó mint a hős hátráltatására szolgáló szerepköröket elemeztük. Független mintás elrendezésben vizsgálva eredményeink azt mutatják, hogy az adományozó és a segítőtárs esetén összevonódás nem volt megfigyelhető, a szerepkörök előfordulási gyakorisága között nem találtunk jelentős különbséget a klasszikus és a rövidített mesék összehasonlítása során. Ugyanakkor az álhős szerepkörét tekintve szignifikáns eltérést találtunk (U = 372; p < 0,001; r = 0,356) a klasszikus és a rövidített mesék között. A mesék rövidített változataiban (M = 0,176; SE = 0,123) jelentősen kevesebbszer fordul elő az álhős szerepköre, mint a mesék klasszikus változataiban (M = 2,85; SE = 0,961). A károkozó szerepkörének előfordulási gyakoriságát vizsgálva szintén nem kaptunk statisztikailag jelentős különbséget.
Vizsgálatunk második hipotézise (H2) az volt, hogy a fejlődéslélektani szempontból kiemelkedő jelentőséggel bíró szereplőfunkciók megmaradnak a mesék rövidített változataiban is. Az eredmények alapján elmondható, hogy statisztikailag jelentős a különbség az útnak indulás (U = 356; p = 0,001; r = 0,38), az eltávozás (U = 443; p = 0,023; r = 0,23), a varázseszköz elnyerése (U = 425; p = 0,012; r = 0,27) és az esküvő (U = 370; p = 0,001; r = 0,36) funkciók megjelenése között. A mesék rövidített változataiban kevesebbszer fordulnak elő ezek a funkciók, mint az eredeti, klasszikus változatokban. A büntetés szereplőfunkció tekintetében azonban a rövidített mesék nem térnek el jelentősen a klasszikus meséktől (ld. 1. ábra ).
Az elemzés során exploratív jelleggel összehasonlítottuk a mesék teljes funkciókészletét, mely során további fontos eredményekhez jutottunk. Statisztikailag jelentős különbség mutatkozott a kalauzolás funkciójában (U = 444; p = 0,037; r = 0,23). E funkció tartalmát tekintve arra utal, hogy a hőst útba igazítják, segítenek neki eljutni kívánt céljához, fejlődéslélektani jelentőségét tekintve így a varázseszköz elnyerése funkcióhoz kapcsolódik. A kalauzolás alacsonyabb arányban fordult elő a mesék rövidített változataiban (M = 0,2059; SE = 0,0821), mint az eredeti, klasszikus változatban (M = 0,6417; SE = 0,1629). További szignifikáns különbség mutatkozott a károkozás tekintetében (U = 306; p < 0,001; r = 0,47), amely többször jelent meg a klasszikus mesékben (M = 2,4706; SE = 0,4269), mint a rövidített átiratokban (M = 0,6176; SE = 0,1118).
Diszkusszió
Jelen kutatás célja az volt, hogy feltárjuk a klasszikus mesék és azok rövidített változatai között megfigyelhető formális-strukturális különbségeket, és megvizsgáljuk, hogy a mesék a lerövidítést követően is megőrzik-e a fejlődéslélektani szempontból kiemelkedő jelentőségű funkciókat. Feltevéseink között szerepelt, hogy a szemantikailag hasonló szerepkörök a terjedelmi korlátok miatt a mesék rövidített változataiban összevonódnak. Ahogy azt Papp (2015) kiemeli, hős nélkül a mese nem jöhetne létre, ugyanakkor a többi szereplő a hős kalandjának megszemélyesített faktora. Az adományozó és a segítőtárs szerepköre a hős megsegítésére, előnyhöz juttatásra szolgál, míg a károkozó és az álhős szerepkörei a hős nehézségeit szimbolizálják. Eredményeink értelmében a rövidített mesékben mindkét, a hős előrejutását segítő szerepkör, tehát az adományozó és a segítőtárs szerepköre is megőrződik, azonban a hős hátráltatásának funkcióját szinte kizárólag a károkozó tölti be, az álhős szerepköre a sűrítés hatására jelentős mértékben kimarad a történetekből. A kapott eredmények azt valószínűsítik, hogy a terjedelmi korlátoktól függetlenül a mesék rövidítése nem minden esetben jár együtt a szemantikailag hasonló szerepkörök összevonásával.
A mesék kiemelkedő funkciója, hogy támogassa a gyermekek autonómiáját, függetlenségét (Rustin és Rustin, 2003; Tsitsani és mtsai, 2012; Zipes, 2013), ezzel összefüggésben pedig segítse a gyermeket a szülőktől való elszakadásban, a magánytól való félelem és a szeparációs szorongás leküzdésében (Bettelheim, 1985). E feladatot a mesék az eltávozás és az útnak indulás szereplőfunkcióján keresztül tudják betölteni. Eredményeink értelmében azonban a rövidített mesék jelentősen alacsonyabb arányban tartalmazzák a fentebb említett szereplőfunkciókat, így az autonómia támogatásában és a magányossággal, elszakadással kapcsolatos nehézségekkel való megküzdésben is kevésbé segítik a történetet hallgató gyermeket.
A varázseszköz elnyerésének funkciója a bizalom megerősítése, ami azt az üzenetet rejti magában, hogy ha útnak indul a hős és bajba kerül, akkor lesz, aki segítsen. Míg a klasszikus mesékben megjelenő varázseszköz elnyerésének funkciója minden esetben valamilyen próbatételhez kötött, addig a rövidített mesékben ennek a funkciónak a hiánya a megmérettetés hiányát is maga után vonja. Ebből következően a rövidített mesékben a varázseszközt nem megszerzi a hős, hanem az eleve rendelkezésére áll az út során. Így megoldandó probléma hiányában a mese hőse nem tud motivált lenni azok megoldásában, az akadályok leküzdésében. Ezáltal pedig a gyermek számára is elvész a történetekből nyert azon tapasztalás, hogy a javakért (például boldogság, siker) tenni kell és tenni érdemes, továbbá hogy a problémák és akadályok megoldhatók, leküzdhetők (Nyitrai, 2016).
A kisgyermek világképében megjelenik a polarizáltság, azaz a szélek preferenciája: a világot – a mesékhez hasonlóan – szélsőségesen jó és rossz szereplők alkotják, így a mesei világ biztonságot és otthonosságot nyújt a gyermek számára (Kádár, 2012; Mérei és V. Binét, 1981). Ha a mesékben kizárólag a jóságot közvetítjük, az valótlansághoz, egysíkúsághoz vezetheti a gyermek gondolkodását, hiszen a való életben is megtapasztalhatjuk a gonoszságot. Emellett a mesékben megjelenő gonosz segíti a gyermeket az agresszió elaborációjában is. Éppen ezért a károkozás szereplőfunkciója fontos szerepet tölt be a mesékben (Bettelheim, 1985), a rövidített változatok mégis mellőzik ennek megjelenítését.
A rövidített mesék ritkán zárulnak esküvővel, az élet a probléma előtti kerékvágásban folyik tovább, így a hős nem találja meg bennük az érzelmi biztonságot, mellyel legyőzheti a szeparációs szorongását, és ezáltal igazi jutalmat nyer tetteiért.
A tapasztalt különbségek arra mutatnak rá, hogy a sűrítés hatására a mesék kisebb mértékben tudnak hozzájárulni a gyermekek belső konfliktusainak és nehézségeinek megoldásához, ezáltal az eredményeink azt implikálják, hogy a rövidített mesék kevésbé tudják betölteni azt a fejlődéslélektani szerepet a gyermek lelki életében, amelyet a klasszikus változataik.
Összegezve az eredményeinket azt mondhatjuk, hogy abban az esetben, ha a gyermek kizárólag rövidített mesékkel találkozik, a mesélés fontos funkciói – többek között a szeparációs szorongás és a magánytól való félelem csökkentése, a függetlenedés támogatása és az agresszió elaborációjának lehetősége – szorulnak háttérbe. Ugyanakkor, ha a szülő-gyermek kapcsolatnak része a minőségi meseolvasás, bizonyos esetekben – például az esti rituálé vagy a kapcsolat fenntartása érdekében – alkalmazhatóak a rövid történetek. Emellett korlátozott figyelmi terjedelmű gyermekek számára is átmeneti segítséget jelenthetnek a pár perces mesék.
Vizsgálatunk eredményeként betekintést nyerhettünk a klasszikus, illetve a rövidített mesék között található formális-strukturális különbségekbe. Kutatásunk limitációi közé tartozik, hogy kizárólag egy szerző rövidített meséit vizsgáltuk. További mesék bevonásával a történetek funkciókészletének szélesebb körű statisztikai elemzése válna lehetővé. A vizsgálat közben számos új kérdés fogalmazódott meg bennünk a rövidített történetek funkciójával kapcsolatban. Az elemzési minta bővítése, valamint kisgyermeket nevelő családok meseolvasási tapasztalatainak, szokásainak felmérése és összevetése a gyermekek affektív fejlődésével a későbbiekben hozzájárulhat az általunk felvetett kérdés még pontosabb megértéséhez.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány megírását az EFOP-3.6.1.-16-2016-00004 „Átfogó fejlesztések a Pécsi Tudományegyetemen az intelligens szakosodás megvalósítása érdekében” projekt támogatta.
Irodalom
Bettelheim, B. (1985). A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest: Gondolat.
Boldizsár, I. (2004). Mesepoétika. Budapest: Akadémiai.
Bruner, J. (1986). Two modes of thougt. In Actual mind, possible worlds .Harvard University Press.
Brusentsev, A. , Hitchens, M. , & Richards, D. (2012). An investigation of Vladimir Propp's 31 functions and 8 broad character types and how they apply to the analysis of video games. In Proceedings of the 8th Australasian Conference on Interactive Entertainment: Playing the System (pp. 1-10).
Declerck, T. , & Lendvai, P. (2011). Linguistic and semantic representation of the thompson’s motif-index of folk-literature. In International conference on theory and practice of digital libraries (pp. 151–158). Berlin–Heidelberg: Springer.
Hamilton, S. (2021). The heroic fairy tale villain application of Vladimir Propp's formalist schema to the creation of a revisionist cinematic fairy tale in which the traditional villain is transformed into an anti-hero (Doctoral dissertation, Queensland University of Technology).
Imabuchi, S. , & Ogata, T. (2012). A story generation system based on Propp theory: As a mechanism in an integrated narrative generation system. In International Conference on NLP (pp. 312–321). Berlin, Heidelberg: Springer.
Jones, P. , & Pimenta, S. (2020). Storybook manual: An introduction to working with storybooks therapeutically and creatively. Routledge.
Kádár, A. (2012). Mesepszichológia: Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Szekszárd: Kulcslyuk.
Karsdorp, F. , Van der Meulen, M. , Meder, T. , & Van den Bosch, A. (2015). MOMFER: A search engine of Thompson's motif-index of folk literature. Folklore, 126(1), 37–52.
Khan, M. , Hussain, Z. , & Ahsan, M. (2020). Motif analysis of Oscar Wilde’s fairy tales. Research Journal of Social Sciences and Economics Review (RJSSER), 1(3), 265–273.
Komáromi, G. (2001). Búcsúcsók Csipkerózsikának (Kolbenschlag, Madonna: Búcsúcsók Csipkerózsikának). Iskolakultúra, 11(10), 117–119.
Krippendorff, K. (2009). Testing the reliability of content analysis data. In K. Krippendorff & M. A. Bock (Eds.), The content analysis reader (pp. 350–357). Thousand Oaks: SAGE.
Lüthi, M. (1990). Märchen. Sammlung Metzler.
Mérei, F. , & V. Binét, Á. (1981). Gyermeklélektan .Budapest: Gondolat.
Noctor, C. (2006). Putting Harry Potter on the couch. Clinical Child Psychology and Psychiatry, 11, 579–589.
Nyitrai, Á. (2016). Mese és mesélés. A mesék alkalmazásának lehetőségei a kritériumorientált fejlődéssegítésben. Iskolakultúra, 26(4), 75–83.
Papp, Á. K. (2015). „Szomorú győztes”. A mesei szerepkörök, cselekményszerkezet, elbeszélésmód és világkép összefüggései. THL2, 1, 149–159.
Péley, B. (2002). Rítus és történet: Beavatás és kábítószeres létezésmód. Budapest: Új Mandátum.
Propp, V. J. (2005/1968). A mese morfológiája. Budapest: Osiris.
Rustin, M. E. , & Rustin, M. J. (2003). Where is home? An essay on Phillip Pullman’s Northern Lights (Volume 1 of His dark materials). Journal of Child Psychotherapy, 29, 93–105.
Teng, P. (2021). A Morphological Reading of The Lion, the Witch and the Wardrobe Based on Vladimir Propp’s Narrative Theory. International Journal of New Developments in Education, 3(3).
Thompson, S. (1955). Motif-index of Folk-Literature . Vol. 6. Indiana University Press.
Tsitsani, P. , Psyllidou, S. , Batzios, S. P. , Livas, S. , Ouranos, M. , & Cassimos, D. (2012). Fairy tales: a compass for children’s healthy development – a qualitative study in a Greek island. Child: Care, Health and Development, 38(2), 266–272.
Uther, H. J. (2004). The types of international folktales: A classification and bibliography, based on the system of Antti Aarne and Stith Thompson (No. 284). Suomalainen Tiedeakatemia, Academia Scientiarum Fennica.
Vučković, D. , & Bratić, V. (2020). Propp Revisited: A Structural Analysis of Vuk Karadžić’s Collection Serbian Folk Fairy Tales. Zeitschrift für Slawistik, 65(3), 335–367.
Yabe, M. , Oshima, S. , Eifuku, S. , Taira, M. , Kobayashi, K. , Yabe, H. , & Niwa, S. I. (2018). Effects of storytelling on the childhood brain: Near-infrared spectroscopic comparison with the effects of picture-book reading. Fukushima Journal of Medical Science, 64(3), 125–132.
Zipes, J. (2013). The irresistible fairy tale: The cultural and social history of a genre. Princeton University Press.
1. Melléklet
1. A szereplők funkció és a szerepkörök Propp (2005) alapján
I. A család egy tagja eltávozik hazulról (megnevezés: eltávozás, jele: e)
II. A hősnek tiltó parancsot adnak (megnevezés: tilalom, jele: б)
III. A tilalmat megszegik (megnevezés: a tilalom megszegése, jele: b)
IV. Az ellenfél megkísérli felderíteni a terepet (megnevezés: tudakozódás, jele: B)
V. A hős ellenfele értesüléseket szerez áldozatáról (megnevezés: értesülésadás, jele: w.)
VI. A hős ellenfele megpróbálja becsapni áldozatát, hogy hatalmába kerítse őt és vagyonát (megnevezés: cselvetés, jele: ƨ)
VII. Az áldozat hisz a félrevezetésnek, és ezzel akaratlanul is az ellenség kezére játszik (megnevezés: kézrejátszás, jele: g)
VIII. A hős ellenfele kárt vagy veszteséget okoz a család valamelyik tagjának (megnevezés: károkozás, jele: A)
VIII. a. A család valamelyik tagjának hiányzik valami, szeretne megszerezni valamit (megnevezés: hiány, jele: a)
IX. A hős értesül a bajról, vagy tudatosul benne a hiány, kéréssel fordulnak hozzá, parancsot adnak neki, elküldik vagy elbocsátják (megnevezés: közvetítés, bekapcsoló mozzanat, jele: B)
X. A kereső ellenakcióra szánja el magát (megnevezés: induló ellenakció, jele: C)
XI. A hős elhagyja otthonát (megnevezés: útnak indulás, jele: ↑)
XII. A hőst próbának vetik alá, kikérdezik, megtámadják, stb., ez készíti elő a varázserejű eszköz vagy segítőtárs megszerzését (megnevezés: az adományozó első funkciója, jele: Д)
XIII. A hős reagál a leendő adományozó tettére (megnevezés: a hős reagálása, jele: Г)
XIV. A varázseszköz a hős birtokába kerül (megnevezés: a varázseszköz elnyerése, jele: Z)
XV. A hőst elviszik, eljuttatják vagy elvezetik arra a helyre, ahol keresése tárgya található (megnevezés: térbeli helyváltoztatás két birodalom között, kalauzolás, jele: R)
XVI. A hős és ellenfele közvetlenül összecsap (megnevezés: küzdelem, jele: ƃ)
XVII. A hőst megjelölik (megnevezés: megbélyegzés, megjelölés, jele: K)
XVIII. Az ellenség legyőzése (megnevezés: győzelem, jele: П)
XIX. A kezdeti baj vagy hiány megszűnik (megnevezés: a baj vagy hiány megszüntetése, jele: Л)
XX. A hős visszafordul (megnevezés: visszafordulás, jele: ↓)
XXI. A hőst üldözik (megnevezés: üldözés, kergetés, jele: Пp)
XXII. A hős megmenekül az üldözés elől (megnevezés: megmenekülés, jele: Cn)
XXIII. A hős ismeretlenül megérkezik haza vagy egy másik országba (megnevezés: felismeretlen megérkezés, jele: X)
XXIV. Az álhős jogtalan követeléssel áll elő (megnevezés: jogtalan követelés, jele: Ф)
XXV. A hős nehéz feladatot kap (megnevezés: nehéz feladat, jele: З)
XXVI. A hős megoldja a feladatot (megnevezés: megoldás, jele: P)
XXVII. A hőst felismerik (megnevezés: felismerés, jele: У)
XXVIII. Az álhőst, ellenfelet, károkozót leleplezik (megnevezés: leleplezés, jele: O)
XXIX. A hős új alakot ölt (megnevezés: transzfiguráció, jele: T)
XXX. Az ellenséget megbüntetik (megnevezés: büntetés, jele: H)
XXXI. A hős megházasodik és trónra lép (megnevezés: esküvő, jele: C⁑)
A hős szerepköréhez tartozó néhány funkció:
-
induló ellenakció, útnak indulás (C, ↑)
-
reagálás az adományozó kérésére (Г)
-
a varázseszköz elnyerése (Z)
-
az esküvő és a trónra lépés (C⁑)
A keresett személy és a királykisasszony apjának szerepköréhez tartozó funkciók:
-
a hős megbélyegzése (K)
-
a hős felismerése (У)
-
az esküvő, férjhez menetel (C⁑)
-
a nehéz feladat kiszabása (З)
-
az álhős megbüntetése és leleplezése (H, O)
Az útnak indító szerepkörének funkciója:
-
Csak az útnak indítást foglalja magába (bekapcsoló mozzanat, B)
Az álhős szerepkörének funkciói:
-
ugyancsak az útnak indulás (↑)
-
ugyancsak reagálás az adományozó kívánságára (mindig negatív) (Г neg )
-
jogtalan követelés (Ф)
-
lelepleződés (O)
Az ellenfél (károkozó) szerepköréhez tartozó funkciók:
-
a károkozás (A)
-
a viadal vagy a hőssel folytatott küzdelem más formája (ƃ)
-
az üldözés és kergetés (Пp)
Az adományozó (felfegyverző) szerepkörének funkciói:
-
a varázseszköz átadásának előkészítése (Д)
-
a hős felfegyverzése a varázseszközzel (Z)
A segítőtárs szerepköréhez tartozó funkciók:
-
a hős kalauzolása, térbeli helyváltoztatása (elvezeti oda, ahol a keresett személy található) (R)
-
a kezdeti baj vagy hiány megszüntetése (Л)
-
a megmentés az üldözéstől (Cn)
-
hős átváltoztatása (T)
-
a nehéz feladat megoldása (P)