A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai, biológiai és nedvesség gazdálkodási tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus egységek és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja.
Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor megvizsgáltuk a hazai genetikus osztályozás szervesanyagra vonatkozó kritériumait, részletesen elemeztük a TIM adatbázis adatait és figyelembe vettük a nemzetközi standardokat. Törekedtünk olyan diagnosztikai egységek, altípus és változati tulajdonságok meghatározására, melyek az osztályozás támogatásán túl, önmagukban is fontos információt szolgáltatnak a különböző alkalmazásoknak.
Eredményeink szerint a TIM adatbázis tanulmányozása, a szerzők saját talajleíró tapasztalata, továbbá a szervesszén-tartalomra irányuló adatigény indokolja további mennyiségi intervallumok meghatározását az osztályozás alacsonyabb (altípus és változati tulajdonság) szintjén.
Vizsgálatunk további fontos eredménye, hogy rámutat, a földes részre vonatkoztatott szervesszén-tartalom nem elég a feltalajok diagnosztizálására. A durva rész arány, a telítettségi viszonyok, a szín, a szerkezet további fontos kritériumok a feltalajok, illetve a felszíni diagnosztikai szintek definiálásában. Ugyanakkor a szerves szén mennyiségi-, és mélységi határértékeinek egységes, típustól független meghatározása fontos információt szolgáltat a talajok sok szempontú megítélésben.
Javaslatunkban a szervesszén-tartalomra vonatkozóan nyolc felszíni diagnosztikus talajszint, egy felszín alatti diagnosztikus talajszint, és egy diagnosztikus talajanyag került meghatározásra. Az osztályozás alacsonyabb szintjein további 5 kategória bevezetését javasoltuk a talajokban megjelenő szervesszén-tartalom részletesebb jellemzésének biztosítása érdekében.
A javasolt rendszerben összesen 20 altípus -, és 2 változati tulajdonságban jelenik meg szervesszén-tartalomra, vagy olyan diagnosztikus talajszintre vonatkozó követelmény, amely definíciójában a szervesszén-tartalom (is) szerepel.
Az egyes elemek azonos értelmezése lehetővé teszi a típustól független térbeli kiterjedésének meghatározását.
Bishop, T.F.A., McBratney, A.B., Laslett, G.M., 1999. Modelling soil attribute depth functions with equal-area quadratic smoothing splines. Geoderma. 91. 27–45 p
FAO , 2006. Guidelines for soil description. 4th edition. Rome.
Fuchs, M., Simon, B., Michéli, E., 2005. Soil organic matter as a criteria in soil classification systems. Cereal Research Communications. 33 (1). Proceedings of the IV. Alps-Adria Scientific Workshop Portoroz, Slovenia February 28-March 5 2005 (2005), pp. 365–368.
Fuchs M. , Waltner I., Szegi T., Láng V. & Michéli E., 2011. A hazai talajtípusok taxonómiai távolsága a képződésüket meghatározó folyamattársulások alapján. Agrokémia és Talajtan 60. 33–44.
Fuchs, M., Láng, V., Szegi, T., Michéli, E., 2015. Traditional and pedometric approaches to justify the introduction of swelling clay soils as a new soil type in the modernized Hungarian Soil Classification System. Catena 128. 80–94.
Fuchs M. , Szegi T., Csorba Á. & Michéli E., 2019. A szervesanyagra vonatkozó osztályozási információk a hazai genetikus talajosztályozási rendszer útmutatóiban. Agrokémia és Talajtan. 68. (1). 193–214.
IUSS Working Group WRB , 2006. World Reference Base for Soil Resources 2006. World Soil Resources Reports No. 103. FAO, Rome.
IUSS WORKING GROUP WRB , 2015. World Reference Base for Soil Resources 2014, update 2015. International soil classification system for naming soils and creating legends for soil maps. World Soil Resources Reports No. 106. FAO, Rome.
Jassó F. (szerk.), 1989. Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. Melioráció — öntözés és talajvédelem.'88 melléklet. Agroinform. Budapest.
Lal, R., 2004a. Soil Carbon Sequestration Impacts on Global Climate Change and Food Security. Science. 304. 1623–1627.
Lal, R., 2004b. Soil carbon sequestration to mitigate climate change. Geoderma. 123. 1–22.
Láng, V., Fuchs, M., Waltner, I. & Michéli, E., 2010. Taxonomic distance measurements applied for soil correlation. Agrokémia és Talajtan. 59. 57–64.
Láng, V., Fuchs, M., Waltner, I. & Michéli, E., 2013. Soil taxonomic distance, a tool for correlation: As exemplified by the Hungarian Brown Forest Soils and related WRB Reference Soil Groups. Geoderma. 192. 269–276.
Michéli E. , 2011. A talajképző folyamatok megjelenése a diagnosztikai szemléletű talajosztályozásban. Agrokémia és Talajtan. 60. 17–32.
Michéli, E., Owens, P. R., Láng, V., Fuchs, M., Hempel, J., 2014. Chapter 4: Organic Carbon as a Major Differentiation Criterion in Soil Classification Systems. In: Hartemink, A., McSweeney, K. (szerk.), Soil Carbon. Progress in Soil Science. Springer, pp. 37–43
Michéli, E., Fuchs, M., Láng, V., Szegi, T., Dobos, E., Szabóné Kele, G., 2015. Javaslat talajosztályozási rendszerünk megújítására: alapelvek, módszerek, alapegységek. Agrokémia és Talajtan, 64. (1) 285–297.
Michéli, E., Láng, V., Owens, PR., McBratney, A., Hempel, J., 2016. Testing the pedometric evaluation of taxonomic units on soil taxonomy—A step in advancing towards a universal soil classification system. Geoderma. 264. 340–349.
Michéli, E., Fuchs, M., Tóth, J. A., Csorba, Á., Szegi, T., 2017. Javaslat a hazai láptalajok osztályozásának megújítására. Agrokémia és Talajtan. 66. (1) 183–199
Michéli, E., Fuchs, M., Szegi, T., Csorba, Á., Dobos, E., Szabóné Kele, G., 2018. A diagnosztikus szemléletben megújított hazai talajosztályozási rendszer. Alapelvek, felépítés, osztályozási szabályok. Vitaanyag 2018.10.10. Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő.
Stefanovits, P. , 1972. Talajtan. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
Stefanovits, P. , 1999. A talajok osztályozása. In: Stefanovits, P., Filep, G. & Füleky, G. Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 239–320.
Szabolcs, I. (szerk.) 1966. A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. OMMI Genetikus Talajtérképek. Ser. 1. No. 9. OMMI. Budapest.
TIM (Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer) , 1995. Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrárkörnyezetgazdálkodási Főosztály, Budapest.
Várallyay, G. , 2008. Talaj-víz kölcsönhatások a klímaváltozás tükrében. Talajvédelem Különszám, pp. 17–32.
Várallyay G. et al., 2010. Soil conditions in Hungary based on the data from the Soil conservation Information and Monitoring System (SIMS). Ministry of Agriculture and Rural Development. Budapest.