Abstract
Az Európát is érintő jelenlegi, napjainkban zajló éghajlatváltozás statisztikailag szignifikáns felmelegedési tendenciával jellemezhető. Az éghajlatváltozás hatása a csapadékviszonyok és az evapotranszspirációs folyamatok megváltoztatásán keresztül érinti a vízkörforgalmat, így a csapadék eloszlásának és mennyiségének várható változásai a folyamatosan emelkedő hőmérséklettel együtt a növények nagyobb vízfelhasználását eredményezhetik, ami változásokat indukálhat a talajnedvességben, a talajvízben és ennek következtében a vízmérlegben. Az emelkedő hőmérséklet hatására a jövőben a növekvő transzspirációs igény valószínűleg a növényi közösségek fokozott talajvízfelvételét eredményezi, ami a talajvízszint további csökkenését is magával vonhatja. Ha ez bekövetkezik, a talajvízfüggő erdei közösségek regenerálódása ezeken a területeken kérdésessé válik, mivel a fiatal fák gyökérzete nem fogja tudni elérni a vízforrást. Következésképpen a Kárpát-medence sík vidékein és vizes élőhelyein a nagy vízigényű erdők fennmaradása kérdésessé válhat. A fás vegetáció számára kiemelten fontos a talajvíz szerepe a vegetációs időszakban, éppen ezért a talajvízszint változását régóta, rendszeresen monitorozzák.
Konkrét megoldás lehet az árhullámok visszaduzzasztásából származó vízpótlás. A pozitív vízpótlási beavatkozásokra példa a Kaszó LIFE projekt. A projekt célja a leromlott élőhelyek rehabilitációja volt, ami a kedvező ökológiai állapot stabilizálásával teszi lehetővé a hosszú távú megőrzést. A megvalósítás eszközeként tórehabilitációt és folyó-mederbordákat alkalmaztak, biztosítva a Szentai-erdő (Nyugat-belső-somogyi kistérség) erdeinek, kis lápjainak és gyepterületeinek vízellátás javítását.
Jelen kutatás célja pedig a Kaszó LIFE projekt vízpótlási beavatkozásai után, azok felszín alatti vízszintre gyakorolt hidrológiai hatásainak elemzése volt. A meteorológiai adatok és a monitoring adatok alapján elmondható, hogy a Szentai-erdőben 30 éves szárazodási tendencia volt tapasztalható, amelynek elsődleges mutatója a talajvízszint csökkenése. Kiemelendőek a 2016–2017-es vizsgálati időszak évei, amikor az alapvetően lefolyástalan vizsgálati területen nem volt elegendő csapadék a talajvíz szintjének fenntartásához. Kutatási eredményeink azonban azt mutatták, hogy a vízpótlást célzó beavatkozások (mederbordák és tározótavak) összességében a talajvízszint emelkedését biztosítják.
A két beavatkozási típus talajvízszint emelkedésére gyakorolt hatását vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy míg a tavak építése jelentősen befolyásolja a környező kutak vízszintjét, addig a mederbordák esetében kisebb mértékű a hatás.
Bevezetés
Az éghajlatváltozást elsősorban az átlaghőmérséklet globális emelkedése (azaz a globális felmelegedés) és az ebből következő, a hidrológiai ciklusra gyakorolt szignifikáns hatása jellemzi (HLÁSNY ET AL., 2014).
Az 1971 és 2000 közötti referencia-időszakhoz képest (A1B éghajlati klímaforgatókönyv) az európai felmelegedés várhatóan 2°C-kal lesz magasabb a globálisnál (VAUTARD et al., 2013). Magyarországon a 21. század végére a napi maximum- és minimumhőmérsékletek várhatóan emelkedni fognak, és a hőmérsékleti szélsőségek (hőség és forró napok) is gyakoribbak lesznek (SPINONI et al., 2013; BARTHOLY et al., 2014).
A megemelkedő hőmérséklet a légkör nagyobb energiapotenciálját jelenti, ami a hidrológiai ciklusra is hatással lesz (CUI et al., 2018; SHUKLA et al., 2019; PÖRTNER et al., 2022).
ILONA és munkatársai (2022) átfogó elemzést végeztek Magyarországra nézve, statisztikai tesztek és trendelemzések formájában hőmérséklet- és csapadék idősorokon, hogy összehasonlítsák az 1871–1918 és az 1971–2020 közötti időszakokat. Az eredmények figyelemre méltó hőmérsékleti különbséget mutatnak, az 1971–2020-as időszak 0,77°C-kal volt melegebb, mint az 1871–1918-as időszak. A maximális hőmérséklet minden évszakban jelentős emelkedő tendenciát mutatott, a legjelentősebb felmelegedés a téli időszakban volt megfigyelhető (1,29°C). A felmelegedés következtében csökkent a fagyos napok száma (amikor a napi minimumhőmérséklet 0°C alatt maradt) a 20. század elejéhez képest. (1901 és 2020 között országos átlagban 19 nappal kevesebb). Az utóbbi évtizedekben gyakrabban fordulnak elő hőhullámok (napi átlaghőmérséklet ≥25°C). A felmelegedés az utóbbi 40 évben nagyon intenzív (LAKATOS et al., 2021).
A várható hatások közé tartozik a csapadékmintázatok és a párolgási folyamatok változása (SUN et al., 2011). Következésképpen az olyan szélsőséges események, mint az aszályok és az áradások feltételezhetően gyakrabban fordulnak majd elő (PONGRÁCZ et al., 2009; KJELLSTRÖM et al., 2011; HLÁSNY et al., 2014). A csapadék eloszlásában bekövetkező változások hatására az egyszeri csapadékesemények folyamán gyakran több csapadék hull, bár ez nem befolyásolja az eves csapadékmennyiséget, amely így változatlan marad, ugyanakkor nagyobb a felszíni lefolyás lehetősége.
Valamennyi klímamodell szerint (12 regionális klímamodell, amely az ENSEMBLES EU FP6 projekt keretében készült) a csapadékmennyiség jövőbeni változása Magyarországon feltehetően nem lesz jelentős, mert egy ún. átmeneti zónában helyezkedik el az ország. Másfelől az évszázad végére a csapadékeloszlás változása valószínűsíthető, ami konkrétan a nyári csapadékmennyiség jelentős csökkenését, ugyanakkor a telek csapadékosabbá válását jelenti (LAKATOS et al., 2012; BARTHOLY et al., 2014; GÁLOS et al., 2014).
Magyarországon a csapadékeloszlás szabálytalan, ezért a csapadék szélsőértékei, heves csapadékesemények és a súlyos aszályok előfordulása egyaránt valószínű (NOVÁKY & BÁLINT, 2013; GÁLOS et al., 2015). Az elmúlt 120 évet vizsgálva a csapadékmintázatokban jelentős elmozdulás volt megfigyelhető. Míg az egész időszak alatt általános csökkenés figyelhető meg, addig az elmúlt 50 évre összpontosítva ellentétes tendencia rajzolódik ki. A 20 mm-nél több csapadékot hozó napok (2 nap) emelkedő tendenciát mutatnak és a napi intenzitás, más néven a napi átlagos csapadékmennyiség is nőtt nyáron. A napi átlagos csapadékmennyiség növekedése arra utal, hogy a csapadék egyre inkább intenzív záporokban és rövid ideig tartó zivatarokban fordul elő. Az 1981–2020 közötti időszakban a nyári csapadékintenzitás több területen, jellemzően az ország középső és északi részén nőtt, meghaladva esetenként a 3 mm/nap értéket (LAKATOS et al., 2021).
A száraz időszakok hossza szintén megnövekedett a 20. század eleje óta. Mindemellett az 1980-as évektől kezdve az aszályok a vegetációs időszakban egyre gyakrabban fordulnak elő (GÁLOS et al., 2007; MÁTYÁS et al., 2018; LAKATOS et al., 2021; TRAN et al., 2022). Magyarországon a csapadék térben is változékony elem, így általában a hegyvidéki területek és a nyugati, délnyugati országrész a csapadékosabb, míg az Alföld középső része a legszárazabb. 2022-ben Magyarországot (és Európa javarészét is) rendkívüli szárazság sújtotta. A korábbi tendenciáknak megfelelően ebben az évben is elsősorban az Alföldön volt a legnagyobb az aszály, amit tovább rontott a XX. század eleje óta tapasztalt legforróbb nyár (SZENTES, 2023).
A csapadék mennyiségi és eloszlást érintő változásai, a folyamatosan emelkedő hőmérséklettel a növények nagyobb vízfelhasználásához vezethetnek, figyelembe véve a hosszabb tenyészidőt és a nagyobb levélfelületet (ABER et al., 2009). Mindez jelentősen hozzájárul a talajnedvességben, a talajvízszintben (MAS-PLA & MENCIÓ 2019) és végső soron a vízkörforgásban megjelenő változásokhoz (CUI et al., 2018; SHUKLA et al., 2019; PÖRTNER et al., 2022). Az alacsonyabb talajvízszint a talajvízfüggő erdőtársulások, mint komplex ökoszisztémák regenerálódását veszélyezteti, mivel a fiatal fák gyökérzete nem fog tudni hozzáférni a többlet vízforráshoz (GRIBOVSZKI et al., 2017). Emiatt bizonyos nagy vízigényű és nagy produktivitású erdei ökoszisztémák fennmaradása válhat kérdésessé a Kárpátmedence síkvidékein (STOJANOVIĆ et al., 2015). Megemlítendő, hogy síkvidéki erdei ökoszisztémák esetén a talajvízkészlet a vegetációs periódus nyári időszakának elsődleges vízforrása.
Az emelkedő hőmérséklet és a fokozódó szárazság várható hosszú távú hatásai az erdei ökoszisztémákban a fafajok változásában is megmutatkozhatnak (FÜHRER et al., 2011). Az erdők éghajlati stresszre adott várható reakcióira vonatkozó általánosan érvényes szabályok azonban nagyfokú bizonytalansággal terheltek (az éghajlat, a hidrológia és a talaj elválaszthatatlan tényezőegyüttese miatti bizonytalanság), így az erdészetben kiemelten fontos a regionális és helyi ökológiai körülményeket figyelembe venni (MÁTYÁS et al., 2018; MCDOWELL et al., 2018).
A tradicionális folyó- és mederszabályozás az árhullámok minél gyorsabb levonultatását, a belvizes területek lecsapolását célozta meg, amely így a múltban komoly ökológiai problémákat okozott. Ezzel szemben a folyórendszerek rehabilitációja és a vízpótlást vízvisszatartással elősegítő modern eljárások pozitív hatással lehetnek a talajvízszintre és a mikroklímára is egyaránt. Konkrét megoldás lehet az árhullámok levonuló ágából történő vízpótlás (PUSKÁS, 1999, 2006; OLAJOS et al., 2009). Mindezekről erdészeti szaklapokban is olvashatunk (AMBRUS et al., 2023).
A pozitív vízpótlási beavatkozásokra példa a Kaszó LIFE projekt (LIFE12 NAT/HU/000593). Ez a projekt a Nyugat-belső-somogyi kistérségben található Szentai-erdőben (Natura 2000 része) található erdők, kis lápok és gyepek vízellátásának javítását tűzte ki célul. A vízellátás javítását vízvisszatartással, vagyis a területen található kisvízfolyások lefolyásának lassításával, fenékküszöbök és tározóterek létrehozásával valósították meg, biztosítva ezzel a degradált élőhelyek, különösen a fekete éger (Fraxinus nigra) és a közönséges kőris (Fraxinus excelsior) által dominált ökoszisztémák rehabilitációját. A beavatkozások a kedvező ökológiai állapot stabilizálásával teszik lehetővé a terület hosszú távú megőrzését.
Jelen kutatás célja a Kaszó LIFE projekt keretében megvalósult vízpótlási beavatkozások talajvízszintre gyakorolt hidrológiai hatásainak értékelése.
Anyag és módszer
Kutatási terület
A Nyugat-belső-somogyi kistérséget nyugatról a Zalaapáti-hát, délről a Drávavölgy, keletről a Marcali-hát, északról pedig a Kis-Balaton veszi körül. Az átlagos tengerszint feletti magasság 130–170 m. A völgyhálózat igen lapos, de széles északdéli irányú völgyekben alakult ki (DÖVÉNYI, 2010).
A terület éghajlata a mérsékelten meleg, mérsékelten nedves klíma típusba tartozik. Az évi középhőmérséklet 9,8–10,2°C között változik (a vegetációs időszakban 16,5–17°C). Az átlagos éves csapadékmennyiség 750 mm körüli, amelyből 430–450 mm a nyári időszakban hull. Az uralkodó szélirány a területen többnyire északi, de gyakori a déli szél is. Az átlagos szélsebesség 3 m s–1 (DÖVÉNYI, 2010).
A meteorológiai adatok (hőmérséklet és csapadék) Kaszópusztán (46° 19'14 "É 17° 13'23" K) 10 perces gyakorisággal kerültek gyűjtésre egy helyszíni automata meteorológiai állomás segítségével. A vizsgálat időszaka négy hidrológiai évet ölel fel, 2014. október 1-től 2018. szeptember 30-ig. A 2014/2015-ös hidrológiai év első hónapjában a projekt keretében helyi szinten észlelt hőmérséklet- és csapadékadatok nem álltak rendelkezésre. A hiányzó adatokat a közeli meteorológiai állomások (elsősorban Nagykanizsa és Kaposvár) adataival pótoltuk. A nyers adatokból napi összegeket és átlagokat számoltunk az elemzéshez. A csapadékviszonyok bemutatásához a vegetációs időszakra (április 1-től szeptember 30-ig) vonatkozó elemzést is végeztünk.
A klímaváltozás kiszáradást fokozó hatásai erősen érintik az erdei vizes élőhelyeket. Ha a változások hosszú ideig fennmaradnak, ezeknek a vízigényes erdőknek a fafajösszetétele megváltozik (FÜHRER et al., 2011), ami kihatással lesz a teljes ökológiai funkciókra.
Földtani szempontból északon a medencealjzat főleg triászi üledékes kőzetekből, délen pedig metamorfitokból áll. A mélyben jelentős elterjedésű a fiatal andezites vulkanizmus. A kistáj teljes egészében feltöltött süllyedék. A pleisztocén ősfolyók (Ős-Duna) által kiépített hordalékkúp kavicsos homokanyaga általában 5–15 m-es mélységben található. A lapályokon, vápákban, szélbarázdákban helyenként vékony lepelhomok-takarók alatt vagy közvetlenül a felszínen lápi anyagok, tőzegmaradványok, lápi mész és kotus láptalajok fordulnak elő. A területen a völgyek alján lévő lefolyástalan területek (depressziók), melyek többnyire nincsenek felszíni hidrológiai összeköttetésben egymással, kis tavak, mocsaras, lápos zónák alakultak ki, amelyek vízellátását a vízgyűjtőre hulló csapadék biztosítja. A mocsarak azokon a mély területeken alakultak ki, ahol a felszíni és a talajvíz közvetlenül érintkezik egymással (DÖVÉNYI, 2010). Kiemelendőek a terület jelentősebb vízfolyásai, a Darvas-patak és a (aránylag magas vízfolyás sűrűségű (0,6 km km–2)) Taranyi-Rinya, amelyeket a vízpótlást célzó mederbordák és a tározók érintenek.
Talaj szempontjából az agyagbemosódásos barna erdőtalajok területi részaránya 83%, amely javarészt homokhátakon, helyenként löszös üledékeken képződött. A löszön képződött változatok fizikai talajfélesége homokos vályog. A kistáj északi részén löszön képződött, vályog mechanikai összetételű barnaföldek vannak (3%). A réti öntések, réti talajok és a lápos réti talajok területi kiterjedése (5,5 és 4,0%). Mindhárom közös jellemzője a vályog fizikai talajféleség (DÖVÉNYI, 2010). Az erdészeti célú talajvíz-megfigyeléseket (a vízügyi ágazatot megelőzve) az 1900-as évek elején Roth Gyula indítványozta, majd a kezdeti erdészeti talajvíz-megfigyelő hálózatot Ijjász Ervin munkássága révén fejlesztették tovább (AMBRUS et al., 2023).
A kutatási területen, a talajvíz átlagos mélysége 2–4 méter. Az 1. ábra a kutatási terület lehatárolását mutatja be, a 2. ábra pedig a talajvízkutak, a tározók, a meteorológiai állomás és az időszakos vízfolyások helyzetét illusztrálja.
A vizsgálati terület lehatárolása
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A kutatási területen alkalmazott talajvíz kutak helyzete.
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
Az 1. táblázat összefoglalja a kutatási területen található erdőrészletek fontosabb alapadatait (WGS84 koordináták, terület típus, domináns fafaj, annak kora, sorszáma, az átlagos talajvízszint, valamint a vízpótlás típusa).
Az erdőrészletek alapadatai, ahol a talajvízkutak találhatóak.
| (1) Erdőrészlet | (2) Koordináták (WGS84) | (3) Terület típusa | (4) Domináns fafaj | (5) Kor (Év) | (6) Sorszám | (7) 2014–2018 átlagos talajvíz-szint (cm) | (8) Vízpótlás típusa | (9) Erdészeti hidrológiai kategóriák |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| (a) Szenta 46 B | 46°16'38.6"N 17°10'36.1"E | Kontroll | Kocsányostölgy | 39 | 3. | –241 | Mederborda | Időszakos vízhatású |
| (b) Kaszó 1 S | 46°20'47.5"N 17°10'43.4"E | Kontroll | Kocsányos tölgy | 63 | 2. | –338 | Mederborda | Időszakos vízhatású |
| (c) Szenta 36 C | 46°17'24.0"N 17°12'25.1"E | Kontroll | Mézgás éger | 40 | 4. | –208 | Mederborda | Állandó vízhatású |
| (d) Kaszó 38 J | 46°18'59.7"N 17°13'16.6"E | Kontroll | Mézgás éger | 53 | 18. | –58 | Mederborda | Vízzel borított |
| (e) Kaszó 27 C | 46°19'07.5"N 17°14'05.0"E | Mérőkút | Kocsányos tölgy | 30 | 12. | –152 | Mederborda | Időszakos vízhatású |
| (f) Somogyszob 30 B | 46°18'48.2"N 17°15'06.8"E | Mérőkút | Kocsányos tölgy | 50 | 8. | –117 | Rezervoár* | Időszakos vízhatású |
| (g) Kaszó 12 D | 46°20'45.1"N 17°14'51.7"E | Mérőkút | Kocsányos tölgy | 53 | 15. | –170 | Mederborda | Időszakos vízhatású |
| (h) Somogyszob 32 C | 46°18'07.7"N 17°15'28.3"E | Mérőkút | Kocsányos tölgy | 71 | 7. | –130 | Rezervoár* | Állandó vízhatású |
| (i) Somogyszob 25 E | 46°19'13.5"N 17°14'39.0"E | Mérőkút | Mézgás éger | 19 | 11. | –79 | Mederborda | Vízzel borított |
| (j) Somogyszob 31 A | 46°18'55.9"N 17°15'30.6"E | Mérőkút | Mézgás éger | 21 | 10. | –36 | Mederborda | Vízzel borított |
| (k) Kaszó 39 C | 46°17'50.3"N 17°14'33.3"E | Mérőkút | Mézgás éger | 27 | 6. | 12 | Mederborda | Vízzel borított |
| (l) Kaszó 9 I | 46°20'48.3"N 17°13'41.1"E | Mérőkút | Mézgás éger | 43 | 16. | –67 | Mederborda | Vízzel borított |
| (m) Kaszó 16 C | 46°20'02.3"N 17°14'46.5"E | Mérőkút | Mézgás éger | 47 | 14. | –70 | Mederborda | Vízzel borított |
| (n) Kaszó 39 L | 46°17'50.4"N 17°13'53.0"E | Mérőkút | Mézgás éger | 49 | 5. | –158 | Mederborda | Időszakos vízhatású |
| (o) Szenta 2 K | 46°19'12.3"N 17°11'38.3"E | Mérőkút | Mézgás éger | 49 | 1. | –70 | Mederborda | Állandó vízhatású |
| (p) Kaszó 20 F | 46°19'27.4"N 17°13'52.8"E | Mérőkút | Mézgás éger | 50 | 13. | –48 | Mederborda | Vízzel borított |
| (q) Somogyszob 30 J | 46°18'47.6"N 17°15'05.5"E | Mérőkút | Mézgás éger | 50 | 9. | –55 | Rezervoár | Vízzel borított |
| (r) Kaszó 18 C | 46°20'20.9"N 17°13'26.2"E | Mérőkút | Mézgás éger | 55 | 17. | –78 | Mederborda | Vízzel borított |
A hetedik oszlopban a negatív és pozitív talajvízszint értékek, a talajfelszín nulla értékéhez képest értelmezendők. Rezervoár: Kűvölgyi-tavak értendőek.
A talajvíz megfigyelő-hálózatának kialakítása
A Kaszó projekt területén, a KASZÓ-LIFE projekt keretében 2015 júliusában új tározókat (tavakat) és mederbordákat kezdtek építeni, amelyek a korábbi vízszabályozási munkák (lecsapolások) ökológiai szempontból káros hatásainak a visszafordítását szolgálják. A tavak és mederbordák üzembe helyezése jellemzően a 2015/16-os hidrológiai év után történt. A beavatkozások hatásainak vizsgálata érdekében, a beavatkozás előtti időszaknak a 2014–2015-ös és 2015–2016-os hidrológiai évet tekintettük, míg a beavatkozások által érintett időszak a 2016–2017-es és 2017–2018-as volt. Meg kell jegyezni, hogy jelen kutatásban egy hidrológiai év (vízév) október 1-jétől a következő naptári év, szeptember 30-ig tartott, de az általános magyar és a közép-európai vízügyi gyakorlatban a hidrológiai év viszont november 1-étől október 31-ig tart. Az amerikai gyakorlatnak megfelelő számolás oka, hogy az általunk vizsgált kisvízgyűjtőkön a visszatöltődési folyamatok már legtöbbször októberben megkezdődnek.
Három időszakos vízfolyás medrében 15 km hosszan, összesen 123 mederbordát telepítettek. A mederbordák a jelentősebb csapadékeseményű időszakokban és azt követően, valamint a hóolvadás idején, a terepi tapasztalatok szerint mintegy 30 cm-rel emelik a vízfolyások vízszintjét. A meglévő két tó rehabilitációjával és két új építésével a vízfelület 7,13 hektárról 16,57 hektárra nőtt, a víztározó kapacitás pedig csaknem megduplázódott. A régi tavakban az üzemi vízszint 30 cm volt, míg a műtárgyak felújításával az új tavakban már 110–210 cm-re emelkedett.
A talajvízszint észlelése lehetővé teszi, hogy a vízvisszatartás közvetlen hatásait is nyomon kövessük. 2014 májusában 14 mintaterületen és négy kontrollterületen talajvíz-monitoringkutakat létesítettek (2. ábra). A kutak egységesen gépi fúrással létesültek, öt méter mélységig. Anyaguk 63 mm átmérőjű, az alsó 2 méteren réselt és geotextiliával szűrőzött, tokos PVC-cső. A kontroll kutak a beavatkozásoktól távolabb, azok által nem befolyásolt területeken helyezkednek el.
A talajvízszint kézi mérését hetente végezték, mérőszalaggal (a mérési pontosság ~2 cm volt). A hiányzó adatok pótlása átlagolással történt (EÖTVÖS-HORVÁTH, 2018).
A beavatkozással érintett és kontroll kutak tér- és időbeli eltérésvizsgálata
A vízpótlást célzó beavatkozások (mederbordák, tavak) hatásainak vizsgálatára tér, valamint időbeli eltéréseket számítottunk.
Az első lépés a térbeli eltérés kiszámítása volt a mintavételi kutak és a (a fafajok szerint hozzájuk rendelt egyes) kontroll kutak talajvízszint idősorai közötti különbség meghatározásával (cm) (1. egyenlet).
𝑇é𝑟𝑏𝑒𝑙𝑖 𝑘ü𝑙ö𝑛𝑏𝑠é𝑔 (∆𝐻) = 𝑀𝑖𝑛𝑡𝑎𝑣é𝑡𝑒𝑙𝑖 𝑘𝑢𝑡𝑎𝑘 – 𝐾𝑜𝑛𝑡𝑟𝑜𝑙𝑙 𝑘𝑢𝑡𝑎𝑘 (1)
A második lépés, az időbeli differencia képzés volt, vagyis a beavatkozás előtti és utáni talajvízszint idősorok térbeli különbségeinek időbeli eltérését számítottuk. Az időbeli különbséget, amely a vízpótlási beavatkozások sikerességét demonstrálja a ∆𝐻𝑒𝑙ő𝑡𝑡𝑡 és ∆𝐻𝑢𝑡á𝑛 (2. egyenlet) eltéréseként számoltuk ki. A módszer alapfelvetése, hogy a jelentősebb időbeli különbségekkel, nagyobb valószínűséggel lesz a vízpótlásra nézve szignifikáns pozitív hatás kimutatható.
𝐼𝑑ő𝑏𝑒𝑙𝑖 𝑘ü𝑙ö𝑛𝑏𝑠é𝑔 (𝐻𝑎𝑡á𝑠) = ∆𝐻𝑢𝑡á𝑛 – ∆𝐻𝑒𝑙ő𝑡𝑡 (2)
Ahol:
∆𝐻𝑒𝑙ő𝑡𝑡: a beavatkozás előtti kontroll és a mintakút közötti különbség
∆𝐻𝑢𝑡á𝑛: pedig a beavatkozás utáni kontroll és a mintakút közötti időátlagolt talajvízszint különbség (külön-külön a térbeli különbséget jelentik).
A teljes hidrológiai évek összehasonlításán túlmenően elemeztük a beavatkozások hatását kifejezetten a vegetációs időszakban. A tenyészidőszakot vizsgálva a hatás a tározók esetében szemléletesebb. Ezt az is alátámasztja, hogy a tározókat a szokásos üzemrend szerint általában tavasszal töltik fel, ősszel pedig leürítik.
A hatások számszerű értékeléséhez t-próbákat használtunk, ahol a szignifikancia szintet p = 0,05-ben határoztuk meg.
A talajvízkút párjainak beavatkozások előtti értékeit az y tengelyen 0 értékhez igazított mediánértékek segítségével normalizáltuk. A normalizálás oka, hogy a kezelt és a kontroll talajvízkutak párjaira vonatkozó, tér és időbeli eltéréseinek vizuális érthetőségét és értelmezhetőségét megkönnyítsük és kiküszöböljük az évjárathatást.
Eredmények és az eredmények megvitatása
A 3. ábra – a számítási módszer grafikus szemléltetéseként – egy reprezentatív kútpár (#18 (kontroll) és #9 (mintavevő kút)) talajvíz mélységének változását mutatja a vizsgálati időszak (4 hidrológiai év) alatt (a heti csapadékösszeggel).
A 9. számú minta talajvízkút és a hozzá tartozó 18. számú kontroll kút talajvízszintváltozása, valamint a heti csapadékösszegek alakulása a vizsgálati időszakban. Ahol: ∆𝐻𝑒𝑙ő𝑡𝑡: a beavatkozás előtti kontroll és a mintakút közötti különbség, ∆𝐻𝑢𝑡á𝑛: pedig a beavatkozás utáni kontroll és a mintakút közötti időátlagolt talajvízszint különbség (külön-külön a térbeli különbséget jelentik (1. egyenlet)).
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A kontrollkút (#18) átlagos talajvízszintje a beavatkozás után csökkent (fekete szaggatott vonal), míg a mintakút (#9) átlagos talajvízszintje emelkedett (piros szaggatott vonal).
A mintakút talajvízszintje a vízpótlás után magasabban volt (vagyis emelkedett), mint a kontrollkút vízszintje.
Az egyes területeken jelentkező hatások szemléletesebb összehasonlíthatósága céljából bizonyos ábrákon (9., 10. ábra) nem az abszolút talajvízszint különbségeket, hanem annak beavatkozási időszakra normalizált értékeit használtuk.
Meteorológiai adatok és talajvízszint dinamika
A négy hidrológiai év átlaghőmérséklete 11,3 °C volt. A hőmérsékleti minimumok decemberben, januárban és februárban 0 °C alatt voltak. Ugyanezekben a hónapokban a legmagasabb hőmérséklet 4 és 7 °C között mozgott. A nyári hónapokban a legalacsonyabb hőmérséklet 14–15 °C, míg a legmagasabb 27–29 °C volt.
A napi hőmérsékletet és a havi csapadékösszegeket a 4. ábra szemlélteti a vizsgált évekre vonatkozóan. A négy hidrológiai év átlagos havi adatai azt mutatják, hogy általában a legcsapadékosabb hónapok október, május és szeptember (118, 94, 93 mm), a legszárazabbak pedig április, december és november (27, 44, 50 mm). Az átlagos éves csapadékmennyiség 852 mm volt, ebből 436 mm a vegetációs időszakra jutott.
A napi csapadékösszeg és a napi átlaghőmérséklet alakulása a vizsgált években (2014.10.01-től 2018.09.30-ig). A függőleges szaggatott vonal a beavatkozások kezdetét mutatja (a tavak vízszint-beállításának kezdete).
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A vizsgált hidrológiai években az esős napok átlagos száma havonta 7 és 14 nap között változott (4. ábra). A legkevesebb csapadékos nap augusztusban volt, a legtöbb februárban és májusban. Évente átlagosan 11 kiadós (20 mm-nél nagyobb) esőzés volt.
Az éves átlaghőmérséklet 2014-ben 11,7 °C, 2015-ben 11,4 °C, 2016-ban 10,6 °C, míg 2017-ben 11,6 °C volt, azaz a beavatkozások éve tért el jelentősen a többitől. (~1 °C-kal volt hidegebb). A 2014-es hidrológiai évben 14 alkalommal, a 2015-ben 5, a 2016 során 12, 2017 folyamán pedig 2 alkalommal volt 25 °C feletti a napi átlaghőmérséklet. Összességében erős az ingadozás, de a beavatkozásokat megelőző két évben 25%-kal több volt az érintett nap, mint a későbbi években. A vizsgált években nem volt 30 °C feletti a napi átlaghőmérséklet.
A 2014–2015-ös hidrológiai évben az éves csapadékmennyiség 807 mm volt, amelyből 442 mm esett a vegetációs időszakban (4. ábra). A következő évben valamivel több, közel 858 mm csapadék hullott, ebből 420 mm a vegetációs időszakban. A 2016–2017-es hidrológiai évben (a beavatkozások évében) jóval kevesebb csapadék, összesen 727 mm esett, ebből 461 mm a vegetációs időszakban, ami mindazonáltal a legnagyobb érték a négyéves periódus vegetációs időszakain belül. A legjelentősebb éves csapadékmennyiség 2017–2018-ban volt, 1028 mm, amelyből 428 mm esett a tenyészidőszakban. A beavatkozásokat megelőző években kiegyensúlyozottabb csapadékviszonyok voltak megfigyelhetők (2014/15: 67, 21 mm átlagos, és 63,05 mm medián értékkel, 163,3 mm-es májusi maximummal és 9,9 mm-es áprilisi minimummal, 2015/16: 71,51 mm átlagos, és 67,6 mm medián értékkel, 175,4 mm-es októberi maximummal és 3,8 mm-es decemberi minimummal). A második két év csapadékmennyisége jelentősen eltért (2016/17: 60,58 mm átlagos, és 60,4 mm medián értékkel, 150,8 mm-es szeptemberi maximummal és 9,7 mm-es decemberi minimummal, a 2017/18: 85,70 mm átlagos és 91,8 mm medián értékkel, 137,1 mm-es júniusi maximummal és 34,1 mm-es júliusi minimummal). Összességében a második két évben átlagosan 44 mm-rel (kb. +5%) több csapadék hullott, a vegetációs időszakban pedig 14 mm-rel (3%), de a beavatkozás évében 100 mm-rel kevesebb csapadék hullott, mint az előző évek átlagában, a negyedik évben pedig közel 200 mm-rel több csapadék hullott, mint a beavatkozást megelőző években.
A 2014-es és 2015-ös hidrológiai évben a heves esőzések száma 11 (7 és 5 a vegetációs időszakban), a 2016-ban kezdődő hidrológiai évben 9 (7 a vegetációs időszakban), 2017-ben pedig 14 (6 a vegetációs időszakban). Ez esetben nem volt szignifikáns különbség a beavatkozás előtti és utáni időszakban.
Az elemzés szempontjából fontos annak vizsgálata is, hogy volt-e aszály által sújtott időszak. A szárazság a következőképpen definiált a 2017. évi XVI. Törvény (XVI. TV., 2017) 1§-ának (a) és (b) bekezdése szerint: "egy adott növény fejlődési időszakában harminc egymást követő napon belül: (a) a csapadék összmennyisége nem éri el a tíz millimétert, vagy b) a csapadék összmennyisége nem éri el a huszonöt millimétert, és a napi maximális hőmérséklet legalább 15 napon keresztül meghaladja a 31 °C-ot. Ez alapján 2015 áprilisában - a beavatkozás előtti időszakban (a), valamint 2018 augusztusában – a beavatkozás utáni időszak (a és b) – tekinthető aszályos időszaknak.
Szakirodalmi adatok alapján Somogyszob területén a több, mint harmincéves adatsorok csökkenő talajvízszintet mutatnak (NÉMETH, 2014).
A vizsgálati időszakban az 5–8. ábra a talajvíz dinamikáját (szezonális trendeket) szemlélteti az egyes kutak esetében.
A kontroll kutak talajvíz dinamikája 2014.10.01-től, 2018.09.30-ig
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A kocsányos tölgy kutak talajvíz dinamikája 2014.10.01-től 2018.09.30-ig
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
Az éger kutak (#11–16) talajvíz dinamikája 2014.10.01-től 2018.09.30-ig
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
Az éger kutak (#1–10) talajvíz dinamikája 2014.10.01-től 2018.09.30-ig
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A kontroll kutak a minta kutak teljes talajvízmélység-tartományát lefedik (–500 cm-től 0 cm-ig). Az égeres talajvízszint ingadozása a vizsgálati időszakban 200 cm (~0 cm-től -200 cm-ig), míg a tölgyesek talajvízkútjai esetében az ingadozás 300 cm (~0 cm-től -300 cm-ig) volt.
A beavatkozással érintett („kezelt” vagy „minta”) és a kontroll kutak térbeli eltérései
A vízpótlás hatásainak részleteit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a hetedik, nyolcadik, kilencedik és 15. kutak esetében sikerült jelentősebb talajvízszint emelkedést bizonyítani. A nyolcas és kilences kutak a duzzasztott tavak közvetlen közelében elhelyezkedő erdőállományokban találhatóak. A hetes kút esetében is az újabb tározók hatásai jelennek meg. A mederbordák közelében a 15. kútnál volt jelentősebb javulás, ennek oka a mederborda alatti hídnál jelentkező uszadéktorlasz okozta jelentősebb duzzasztás. Megjegyzendő továbbá, hogy a hetedik, nyolcadik, és 12. kút esetén a vegetációs időszakban jelentősebb pozitív hatás volt kimutatható.
Jelentősebb különbségek figyelhetők meg, ha a térbeli és időbeli eltéréseket a vegetációs időszakra számoljuk (10. ábra). A tavak esetében a vegetációs időszaki kedvezőbb vízállapotok az üzemrendből eredhetnek, ahol tavasszal duzzasztják, ősszel pedig lecsapolják azokat. A javulás a mederbordák esetében is jelentősebb a vegetációs időszakban, mivel a nyugalmi időszakban az árhullámok kevésbé gyakoriak ezeken a kisvízfolyásokon.
A kezelt („minta”) és a kontroll talajvízkút-párok normalizált térbeli eltérései. K: „kontroll”, M: „minta”, E: „előtt”, U: „után”, vagyis „K#4-M#5 E” a 4. számú kontroll kút és hozzá tartozó 5. számú mintavételi kút normalizált térbeli eltéréseit mutatja a beavatkozás előtt. Az x tengely feliratai közül a vastaggal szedett a tározókat jelöli
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A kezelt („minta”) és a kontroll talajvízkút-párjok normalizált térbeli eltérései a vegetációs időszakokban. K: „kontroll”, M: „minta”, E: „előtt”, U: „után”, vagyis „K#4-M#5 E” a 4. számú kontrollkút és hozzá tartozó 5. számú mintavételi kút normalizált térbeli eltéréseit mutatja a beavatkozás előtt. Az x tengely feliratai közül a vastaggal szedett a tározókat jelöli
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
A 9. és 10. ábráról látható, hogy a tározóknál a vízpótlás hatására az adatok szóródása csökken. Ez a jelenség a nagyobb állóvíztestek környezetében tapasztalható kiegyenlítettebb talajvízviszonyokkal függhet össze. A pozitív hatással jellemezhető mederbordák esetében a szóródás növekedése a beavatkozás hatására arra utalhat, hogy a mederbordák mögötti mikrotározóterek vízállása sokkal dinamikusabb reagál az árhullámokra.
18-as kontroll kúttal jellemzett területeken nem volt jelentős a beavatkozások hatása, mert ezesetben nagyon közel van a talajvíz a felszínhez. Ezek mélyfekvésben levő vizenyős, égerdomináns területek.
A 2. és 3. táblázat a teljes vizsgálati időszakra vonatkozóan (9. ábra) és tenyészidőszakra vonatkozóan (10. ábra) mért vízszintek alapstatisztikáit mutatja be, figyelembe véve a különbségekre készített t-próba p-értékeit és a próbához kiszámított kétoldali 95%-os konfidencia intervallumokat.
A talajvízkút-párok alapstatisztikai adatai a teljes vizsgálati időszakra vonatkozóan
| (1) Kezelt | (2) Kontroll | (3) Fafaj | (4) Kezelés típusa | (5) talajvízszint átlag, utána –átlag, előtte [cm] | (6) alsó konf. intervall. | (7) felső konf. intervall. | (8) p-érték |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5 | 4 | Éger | Mederborda | 52,22 | 36,93 | 67,49 | <0,001 |
| 6 | 18 | Éger | Mederborda | 4,15 | –0,44 | 8,73 | 0,076 |
| 7 | 2 | Tölgy | Tározó | 55,27 | 39,31 | 71,23 | <0,001 |
| 8 | 3 | Tölgy | Tározó | 69,23 | 57,2 | 81,26 | <0,001 |
| 9 | 18 | Éger | Tározó | 28,10 | 22,87 | 33,34 | <0,001 |
| 10 | 18 | Éger | Mederborda | –4,68 | –9,34 | 0 | 0,05 |
| 11 | 18 | Éger | Mederborda | –7,00 | –11,08 | –2,92 | 0,001 |
| 12 | 3 | Tölgy | Mederborda | 19,11 | 4,07 | 34,16 | 0,013 |
| 13 | 18 | Éger | Mederborda | 14,05 | 9,41 | 18,69 | <0,001 |
| 14 | 18 | Éger | Mederborda | 9,43 | 4,03 | 14,84 | 0,001 |
| 15 | 3 | Tölgy | Mederborda | 41,48 | 28,79 | 54,17 | <0,001 |
| 16 | 18 | Éger | Mederborda | –2,27 | –8,88 | 4,34 | 0,499 |
| 17 | 18 | Éger | Mederborda | –16,82 | –21,92 | –11,71 | <0,001 |
| 1 | 18 | Éger | Mederborda | –15,17 | –20,56 | –9,79 | <0,001 |
Az ötödik oszlop a vízpótlást megcélzó beavatkozások (mederbordák, tározók) utáni és előtti időszakának talajvízszint különbségeit mutatja centiméterben kifejezve. A dőlt és vastag betűk jelölik azokat a kútpárokat, amelyek esetén sikerült kimutatni eredményes vízpótlást. Az "alsó konf. intervall." az alsó, míg "felső konf. intervall." az időbeli különbségek konfidenciaintervallumának felső határértékét jelenti.
A talajvízkút-párok alapstatisztikái a vizsgálati időszak vegetációs időszakaira vonatkozóan
| (1) Kezelt | (2) Kontroll | (3) Fafaj | (4) Kezelés típusa | (5) talajvíz-szint átlag, utána –átlag, előtte [cm] | (6) alsó konf. intervall. | (7) felső konf. inter-vall. | (8) P-érték |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5 | 4 | Éger | Mederborda | –21 | 41,41 | 66,67 | <0,001 |
| 6 | 18 | Éger | Mederborda | 65,06 | –10,51 | 1,74 | 0,159 |
| 7 | 2 | Tölgy | Tározó | 127,65 | 63,45 | 97,13 | <0,001 |
| 8 | 3 | Tölgy | Tározó | 55,62 | 81,5 | 96,92 | <0,001 |
| 9 | 18 | Éger | Tározó | –10,42 | 31,24 | 41,64 | <0,001 |
| 10 | 18 | Éger | Mederborda | 21,67 | –6,35 | 5,97 | 0,951 |
| 11 | 18 | Éger | Mederborda | –18,48 | –14,79 | –4,79 | <0,001 |
| 12 | 3 | Tölgy | Mederborda | 37,4 | 40,18 | 62,98 | <0,001 |
| 13 | 18 | Éger | Mederborda | –0,69 | 4,93 | 13,91 | <0,001 |
| 14 | 18 | Éger | Mederborda | –20,37 | 1,71 | 13,87 | 0,013 |
| 15 | 3 | Tölgy | Mederborda | 14,83 | 41,69 | 60,39 | <0,001 |
| 16 | 18 | Éger | Mederborda | –18,13 | –11,52 | 5,13 | 0,448 |
| 17 | 18 | Éger | Mederborda | –11,31 | –12,11 | –0,35 | 0,038 |
| 1 | 18 | Éger | Mederborda | –3,81 | –13,35 | 0,31 | 0,061 |
Az ötödik oszlop a vízpótlást megcélzó beavatkozások (mederbordák, tározók) utáni és előtti időszakának talajvízszint-különbségeit mutatja centiméterben kifejezve. A dőlttel és vastagítással megjelölt kútpárok esetén sikerült kimutatni eredményes vízpótlást. Az "alsó konf. intervall." az alsó, míg "felső konf. intervall." az időbeli különbségek konfidenciaintervallumának felső határértékét jelenti.
A p-értékek kicsik (p < 0,05), ha a kezelt kutak értékei szignifikánsan eltérnek a kontrollkutak értékeitől, ami azt jelenti, hogy a vízpótlási beavatkozások jelentősnek bizonyultak ezekben az esetekben.
Meg kell jegyezni, hogy a p-értékek azonban félrevezetőek lehetnek, ha a "talajvízszint átlag, utána – átlag, előtte" értékek negatívak, mivel ez azt jelenti, hogy nincs kimutatható talajvízszint emelő hatás (inkább csökkenés), azaz ezen a talajvízkút-párok esetén a vízpótlás eredménytelen volt. Összefoglalva, ha 1) a p-értékek kicsik (p < 0,05), és 2) az „talajvízszint átlag előtte – utána” pozitív, akkor kimutatható a vízpótlás hatása. Következésképpen, míg minden tározó pozitív hatást gyakorolt a talajvízszintre, addig a 11 mederbordából csak 4.
A 11. ábra a teljes vizsgálati időszakok időbeli különbségének és a vegetációs időszakok időbeli különbségének differenciáját mutatja a talajvízkút-párok esetében. Ha a zöld-narancs pontpárok közül a zöld pontok vesznek fel nagyobb értéket, mint a hozzátartozó narancssárga pontok, azaz a különbség nagyobb a vegetációs időszak esetében, mint a teljes vizsgálati időszakban, akkor a vízpótlás ott volt hatékonyabb. Ez az információ azért lényeges, mert az erdők elsősorban a vegetációs időszakban igénylik a kedvezőbb hidrológiai viszonyokat.
A teljes vizsgálati időszakok időbeli és a vegetációs időszakok időbeli eltérésének különbsége
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
Ha a két növénytársulást (éger és kocsányos tölgy) nem külön-külön vizsgáljuk (12. ábra), akkor a beavatkozások hatása a mélyebb talajvízszintekkel egyre jelentősebbnek tűnik.
A talajvízszint-értékek mediánja és a talajvízmélység változása, a fafajok és a beavatkozási típusok figyelembevételével. Az y tengely a talajvízkút-párok értékkülönbségeit jelöli a beavatkozások után és előtt (azaz az időbeli különbségeket) (válaszérték), míg az x tengely (magyarázó érték) a talajvízkút-párok értékeinek mediánját jelenti a beavatkozás után (azaz a térbeli különbségeket)
Citation: Agrokémia és Talajtan 2024; 10.1556/0088.2024.00161
Konklúzió
Jelen kutatás célja a Kaszó LIFE projekt vízpótlást megcélzó beavatkozásai után, azok felszín alatti vízszintre gyakorolt hidrológiai hatásainak elemzése volt.
A Szentai-erdőben megjelenő 30 éves szárazodási tendencia elsődleges mutatója a talajvízszint csökkenése. Kiemelendőek a 2016–2017-es vizsgálati időszak évei, amikor az alapvetően lefolyástalan vizsgálati területen nem volt elegendő csapadék a talajvíz szintjének fenntartásához. EÖTVÖS-HORVÁTH (2018) kutatásai szerint az általuk létesített víztározók és mederbordák pozitív hatással vannak a talajvízszint alakulására, így elősegítik az élőhelyek megőrzését. Erre alapozva javasolják a vizes élőhelyek megőrzésére a jövőben hasonló megoldások alkalmazását.
Jelen kutatási eredményeink azonban rámutatnak, hogy a vízpótlást célzó beavatkozások (mederbordák és tározótavak) összességében a talajvízszint emelkedését biztosítják. A két beavatkozási típus, talajvízszint emelkedésére gyakorolt hatás fő konklúziója, hogy míg a tavak építése és a meglévők rehabilitációja jelentősen befolyásolja a környező kutak vízszintjét, addig a mederbordák esetében kisebb mértékű a hatás.
Köszönetnyilvánítás
Jelen publikáció a 143972SNN azonosítószámú OTKA pályázat és a TKP2021-NKTA-43 számú projekt támogatásával valósult meg. „A TKP2021-NKTA-43 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.”
Irodalom
ABER, J., NEILSON, R., MCNULTY, S., LENIHAN, J., BACHELET, D. & DRAPEK, R., 2009. Forest processes and global environmental change: predicting the effects of individual and multiple stressors. BioScience. 51. 735–751.
AMBRUS, A., BOLLA, B., CSÓKA, G., DELI, T., FRANK, T., GRIBOVSZKI, Z., HALMAI, L., HEIL, B., HORVÁTH, L., KALICZ, P., KOVÁCS R., KUCSARA, M., LUKÁCS, B. A., MAGAS, G., PAPP, B., PUSKÁS L., SÁFRÁNY, L., SZABÓ, A., SZITA, R. & ZAGYVAINÉ K. K. A., 2023. Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás, In: GRIBOVSZKI, Z. & KUCSARA, M. (szerk.), OEE Szaktudás füzetek, Országos Erdészeti Egyesület, Budapest. pp. 52.
BARTHOLY, J., 2006. A globális éghajlatváltozás valószínűsíthető klimatikus következményei Magyarországon. ‘Agro-21’ füzetek. 48. 12–18.
BARTHOLY, J., PONGRÁCZ, R. & PIECZKA, I., 2014. How the climate will change in this century? Hungarian Geographical Bulletin. 63. 55–67.
CUI, Y., CHEN, X., GAO, J., YAN, B., TANG, G. & HONG, Y., 2018. Global water cycle and remote sensing big data: overview, challenge, and opportunities. Big Earth Data. 2. (3) 282–297.
DÖVÉNYI, Z. (szerk.), 2010. Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. pp. 345–353.
EÖTVÖS, C. B. & HORVÁTH, L., 2018. A Szentai erdő talajvízszint változásai a Kaszó-life projekt hatására. Erdészettudományi Közlemények. 8. (2) 17–23.
FÜHRER E., MAROSI G., JAGODICS A. & JUHÁSZ I., 2011. A klímaváltozás egy lehetséges hatása az erdőgazdálkodásban. Erdészettudományi Közlemények. 1. (1) 17–28.
GÁLOS, B., LORENZ, P.H. & JACOB, D., 2007. Will dry events occur more often in Hungary in the future? Environmental Research Letters. 2. 034006.
GÁLOS, B., ANTAL, V., CZIMBER, K. & MÁTYÁS, C., 2014. Forest ecosystems, sewage works and droughts – possibilities for climate change adaptation. In: SANTAMARTA, J., HERNÁNDEZ-GUTIÉRREZ, L.E. & ARRAIZA, M. (eds.), Natural Hazards & Climate Change. Colegio de Ingenieros de Montes, Madrid. pp. 91–104.
GÁLOS, B., FÜHRER, E., CZIMBER, K., GULYÁS, K., BIDLÓ, A., HÄNSLER, A., JACOB, D. & MÁTYÁS, C., 2015. Climatic threats determining future adaptive forest management – a case study of Zala County. Időjárás: Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service. 119. (4) 425–441.
GRIBOVSZKI, Z., KALICZ, P., BALOG, K., SZABÓ, A., TÓTH, T., METWALY, M. & SZALAI, S., 2017. Groundwater uptake of different surface cover and its consequences in great Hungarian plain. Ecological Processes. 6. 39–47.
HLÁSNY, T., MÁTYÁS, C., SEIDL, R., KULLA, L., MERGANIČOVÁ, K., TROMBIK, J., DOBOR, L., BARCZA, Z. & KONÔPKA, B., 2014. Climate change increases the drought risk in Central European forests: what are the options for adaptation? Central European Forestry Journal. 60. 5–18.
ILONA, J., BARTÓK, B., DUMITRESCU, A., CHEVAL, S., GANDHI, A., TORDAI, Á.V. & WEIDINGER, T., 2022. Using Long-Term Historical Meteorological Data for Climate Change Analysis in the Carpathian Region. Atmosphere. 13.(11) 1751.
KJELLSTRÖM, E., NIKULIN, G., HANSSON, U., STRANDBERG, G. & ULLERSTIG, A., 2011. 21st century changes in the European climate: uncertainties derived from an ensemble of regional climate model simulations. Tellus A. 63. 24–40.
LAKATOS, M., SZÉPSZÓ, G., BIHARI, Z., KRÜZSELYI, I., SZABÓ, P., BARTHOLY, J., PONGRÁCZ, R., PIECZKA, I. & TORMA, C. (szerk.), 2012. HREX jelentés: Éghajlati szélsőségek változásai Magyarországon: Közelmúlt és jövő. ELTE, Budapest.
LAKATOS M., BIHARI, Z., IZSÁK, B., MARTON, A. & SZENTES, O., 2021. Megfigyelt éghajlat változások Magyarországon. Légkör. 66. (3) 5–11.
MAS-PLA, J. & MENCIO, A., 2019. Groundwater nitrate pollution and climate change: learnings from a water balance-based analysis of several aquifers in a western Mediterranean region (Catalonia). Environmental Science and Pollution Research. 26. 2184–2202.
MÁTYÁS, C., BERKI, I., BIDLÓ, A., CSÓKA, G., CZIMBER, K., FÜHRER, E., GÁLOS, B., GRIBOVSZKI, Z., ILLÉS, G., HIRKA, A. & SOMOGYI, Z., 2018. Sustainability of forest cover under climate change on the temperate-continental xeric limits. Forests. 9. 489.
MCDOWELL, N., ALLEN, C. D., ANDERSON-TEIXEIRA, K., BRANDO, P., BRIENEN, R., CHAMBERS, J., CHRISTOFFERSEN, B., DAVIES, S., DOUGHTY, C., DUQUE, A., ESPIRITO-SANTO, F., FISHER, R., FONTES, C. G., GALBRAITH, D., GOODSMAN, D., GROSSIORD, C., HARTMANN, H., HOLM, J., JOHNSON, D. J., KASSIM, A. R., KELLER, M., KOVEN, C., KUEPPERS, L., KUMAGAI, T., MALHI, Y., MCMAHON, S. M., MENCUCCINI, M., MEIR, P., MOORCROFT, P., MULLER-LANDAU, H. C., PHILLIPS, O. L., POWELL, T., SIERRA, C. A., SPERRY, J., WARREN, J., XU, C. & XU, X., 2018. Drivers and mechanisms of tree mortality in moist tropical forests. New Phytologist. 219. 851–869.
NÉMETH, G., 2014. Vízvisszatartó mederbordák és tiltós áteresz építése a Kaszói Erdőgazdaság területén. Kiviteli dokumentáció, Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. 22.
NOVÁKY, B. & BÁLINT, G., 2013. Shifts and modification of the hydrological regime under climate change in Hungary. In: BHARAT, R. S. (ed.), “Climate Change - Realities, Impacts Over Ice Cap, Sea Level and Risks”. IntechOpen, London, UK. pp. 163–190.
OLAJOS, P., MOLNÁR, A., LESKU, B. C. & DEÁK B., 2009. A Közép-Beregi sík komplex élőhely-rehabilitációja. LIFE program eredményei (2005–2008). In: KÖRMÖCZI, L. (szerk.), 8. Magyar Ökológus Konferencia, Szeged. pp. 167.
PONGRÁCZ, R., BARTHOLY, J., GELYBÓ, G. & SZABÓ, P. 2009. Detected and expected trends of extreme climate indices for the Carpathian Basin. STŘELCOVÁ, K., et al. (eds.), Bioclimatology and Natural Hazards. Springer, Dordrecht. pp. 15–28.
PÖRTNER, H.-O., ROBERTS, D.C., TIGNOR, M., POLOCZANSKA, E.S., MINTENBECK, K., ALEGRÍA, A., CRAIG, M., LANGSDORF, S., LÖSCHKE, S., MÖLLER, S., OKEM, A. & RAMA B. (eds.), 2022. Climate Change 2022: Impacts, adaptation, and vulnerability. Contribution of Working Group II to the Sixth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press. pp. 8–19.
PUSKÁS, L., 1999. Ökológiai vízpótlás a Körös-völgy erdeiben. In GÁCSI Z. (szerk.), ERDŐ-VÍZ - Szemelvények az erdészeti és gyakorlati munkákból. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Lajosmizse. pp. 50–63.
PUSKÁS, L., 2006. Ökológiai vízpótlás a mályvádi tározóban. In: SZULCSÁN, G. (szerk.), AEE kutató nap kiadványa. Kecskemét, 2007. november 30. pp. 39–47.
SHUKLA, P. R., SKEA, J., CALVO BUENDIA, E., MASSON-DELMOTTE, V., PÖRTNER, H.-O., ROBERTS, D. C., ZHAI, P., SLADE, R., CONNORS, S., VAN DIEMEN, R., FERRAT, M., HAUGHEY, E., LUZ, S., NEOGI, S., PATHAK, M., PETZOLD, J., PORTUGAL PEREIRA, J., VYAS, P., HUNTLEY, E., KISSICK, K., BELKACEMI, M. & MALLEY, J. (eds.), 2019. Climate Change and Land: an IPCC special report on climate change, desertification, land degradation, sustainable land management, food security, and greenhouse gas fluxes in terrestrial ecosystems. pp. 131–249.
SPINONI, J., ANTOFIE, T., BARBOSA, P., BIHARI, Z., LAKATOS, M., SZALAI, S., SZENTIMREY, T. & VOGT, J., 2013. An overview of drought events in the Carpathian Region in 1961–2010. Advances in Science and Research. 10. 21–32.
SUN, G.K., ALSTAD, J., CHEN, S., CHEN, C.R., FORD, G., LIN, C., LIU, N., LU, S.G., MCNULTY H, MIAO, A., NOORMETS, J.M., VOSE, B., WILSKE, M., ZEPPEL, Y. & ZHANG, Z., 2011. A general projective model for estimating monthly ecosystem evapotranspiration. Ecohydrology. 4. (2). 245–255.
STOJANOVIĆ, D.B., LEVANIČ, T. & MATOVIĆ, B., 2015. Growth decrease and mortality of oak floodplain forests as a response to change of water regime and climate. European Journal of Forest Research. 134. 555–567.
SZENTES, O., 2023. Szárazság Magyarországon 2022-ben és a múltban. Légkör. 68. (1) pp. 20–28.
TRAN, H. Q., FEHÉR, Z.. Z., TÚRI, N. & RAKONCZAI, J., 2022. Climate change as an environmental threat on the central plains of the Carpathian Basin based on regional water balances. Geographica Pannonica. 26. (3) 184–199.
VAUTARD, R., GOBIET, A., JACOB, D., BELDA, M., COLETTE, A., DÉQUÉ, M., FERNÁNDEZ, J., GARCÍA-DÍEZ, M., GOERGEN, K., GÜTTLER, I., HALENKA, T., KARACOSTAS, T., KATRAGKOU, E., KEULER, K., KOTLARSKI, S., MAYER, S., VAN MEIJGAARD, E., NIKULIN, G., PATARČIĆ, M., SCINOCCA, J., SOBOLOWSKI, S., SUKLITSCH, M., TEICHMANN, C., WARRACH-SAGI, K., WULFMEYER, V. & YIOU, P., 2013. The simulation of European heat waves from an ensemble of regional climate models within the EURO-CORDEX project. Climate Dynamics. 41. 2555–2575.
XVI. TV., 2017. évi XVI. törvény a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény módosításáról, 1§ https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1700016.TV×hift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT (Letöltés dátuma: 2023.09.01.)
