Authors:
Beck AttilaBTM Aquincumi Múzeum; 1031 Budapest, Szentendrei út 135.;

Search for other papers by Beck Attila in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
https://orcid.org/0000-0002-4802-201X
,
Rácz ZsófiaEötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet; 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B;

Search for other papers by Rácz Zsófia in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
https://orcid.org/0000-0001-5116-2235
,
Soós EszterPécsi Tudományegyetem, Régészet Tanszék; 7624 Pécs, Rókus u. 2.;

Search for other papers by Soós Eszter in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
https://orcid.org/0000-0003-2442-2323
,
Pintye GáborVárkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt., Régészeti és Tudományos Igazgatóság; 1113 Budapest, Daróczi út 3.;

Search for other papers by Pintye Gábor in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
https://orcid.org/0000-0001-9645-4135
, and
Bárány AnnamáriaMagyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, 1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.

Search for other papers by Bárány Annamária in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
https://orcid.org/0000-0002-0589-4547
Open access

During 2009–2011, a burial ground and a part of a settlement have been excavated within the confines of the Nyíregyháza municipality, which had been used by the same population in the middle and second half of the 5th century AD based on archaeological data. The 24-grave burial ground established near the dispersed settlement represents a previously unknown cemetery type in Northeast Hungary. Representative artefact types from the Hun period and subsequent decades appear in its find assemblage, including a variety of costume items, glass drinking cups, and a 5th-century silver coin.

Abstract

Nyíregyháza határában 2009–2011 során egy temető és egy településrészlet került feltárásra, melyeket a régészeti adatok alapján egyazon népesség használt az 5. század közepén – második felében. A szórt szerkezetű település közelében létesített, 24 síros temetkezőhely olyan temetőtípust képvisel, amely eddig nem volt ismert Északkelet-Magyarországról. Leletanyagában megjelennek a hun korszak és az azt követő évtizedek reprezentatív tárgytípusai, köztük változatos viseleti elemek, üvegpoharak és egy 5. századi ezüstpénz is.

A lelőhely

Az M3-58. számú lelőhely feltárására az M3-as autópálya Nyíregyháza és Vásárosnamény közti szakaszának építését megelőző munkálatok alkalmával került sor. 2009–2010-ben a Magyar Nemzeti Múzeum folytatott itt feltárást Markó András vezetésével,1 majd 2011-ben a terület északi részét a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai tárták fel Pintye Gábor irányításával. A lelőhely több néven ismert: kezdetben Nagykállóhoz kötötték, az ásatási jelentés Nyíregyháza-Harangod néven említi, azonban valójában Csorda-Páskum a feltárásoknak helyet adó dűlő megnevezése.2 E terület közvetlen közelében került feltárásra 2004-ben Nyíregyháza, keleti elkerülő út 14. számú lelőhelye is, ahol ugyancsak 5. századi településnyomok láttak napvilágot. Pintye Gábor 2016-ban megjelent tanulmányában – amelyben a Jósa András Múzeum által itt feltárt kora népvándorlás kori lelőhelyeket publikálta – ez utóbbit Csorda-Páskum I., míg az általunk tárgyalt helyszínt Csorda-Páskum II. néven említi.3

Jelen tanulmányunkban a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével 2009–2010-ben feltárt kora népvándorlás kori temetőt és településrészletet adjuk közre. A közel 14000 négyzetméternyi területen több korszak objektumai is megfigyelhetőek voltak, az 5. századi régészeti jelenségeken kívül bronzkori árkok, gödrök és kemencék, valamint egy 8. századi avar épület került napvilágra (1. kép).4 A 24 sírból álló temető az ásatási terület közepén, egy észak–déli irányú, enyhén kiemelkedő homokdomb keleti lejtőjén terült el. A síroktól 40–50 méterre, nyugatra helyezkedett el két 5. századi épület és néhány, csupán kevés leletanyagot szolgáltató gödör. A domb déli részén egy avar lakóépület, a dombot körülölelve bronzkori objektumok, főleg gödrök kerültek elő, illetve a felszín északkeleti sarkában egy valószínűleg ugyanebből a korból származó gyermektemetkezés feküdt.

1. kép
1. kép

Nyíregyháza, M3-58. lelőhely (Csorda-Páskum II.

Fig. 1. Nyíregyháza, Site M3-58 (Csorda-Páskum II)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A Nyíregyháza és Nagykálló között fekvő terület a Közép-Nyírség része. A kistáj 96 és 163 m tengerszint feletti magasságú hordalékkúpsíkság, melyre jellemző az ÉK–DNy irányú, löszös homokterületek és az ebből 2–25 m-re kiemelkedő futóhomokhátak váltakozása, valamint az ÉÉNy– DDK irányú, elzárt medencéket alkotó egykori folyóvölgyek. A terület mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságú, a történeti korokban lomboserdővel és szikesekkel volt borított.5

A település

Az 5. századi telepjelenségek a lelőhely északnyugati felében kerültek elő, mély, erősen belvizes területen (2. kép). Egymástól 6–7 méterre két kelet–nyugati tájolású, földbe mélyített épület (18/20 és 22/25), ezektől 35–40 méterre nyugatra, egymáshoz közel, két nagyméretű gödörkomplexum került feltárásra (194/262 és 195/263). Az épületektől észak-északkeletre egy széles, sekély és egy kisebb gödör tartozott még a telephez (4/4, 191/259). A lelőhelyet nyugat–keleti irányban átszelő, nagy bronzkori árokból kerültek elő még kora népvándorlás kori edénytöredékek, többek közt egy nagyméretű, kétfülű korsó darabjai.

2. kép
2. kép

M3-58. lelőhely: 5. századi település

Fig. 2. Site M3-58: 5th-century settlement

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

Telepjelenségek

4/4.6 gödör (3. kép 1). Átm.: 235 cm.7 Enyhén ovális, nagyméretű, sekély gödör. Északnyugati felét egy későbbi beásás elpusztította.

3. kép
3. kép

M3-58. lelőhely: településobjektumok. 1: 4/4; 2: 191/259; 3: 194/262; 4: 195/263; 5, 7: 18/20; 6, 8: 22/25. objektum

Fig. 3. Site M3-58: settlement features. 1: 4/4; 2: 191/259; 3: 194/262; 4: 195/263; 5, 7: 18/20; 6, 8: 22/25

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

18/20. épület (3. kép 5, 7). H.: 450 cm, sz.: 315 cm. Ny–K tájolású, téglalap alakú, enyhén földbe mélyített épület, keleti és nyugati, rövidebb oldalainak közepén leásott oszlophelyekkel (18/243: átm.: 58×45 cm; 18/242: átm.: 75×60 cm). Egy további, négyszögletes sekély mélyítés az épület közepétől kissé délnyugatra került elő (18/228: átm.: 25×22 cm). Az épület északi oldalának közepén az enyhén lépcsős mélyítés valószínűleg későbbi bolygatás, keleti oldala egy korábbi, valószínűleg őskori gödröt vág (18/138: átm.: 160×175 cm).

22/25. épület (3. kép 6, 8). H.: 420 cm, sz.: 260 cm. Ny–K tájolású, téglalap alakú, enyhén földbe mélyített épület, keleti és nyugati, rövidebb oldalai mentén három-három oszlophellyel (22/164: átm.: 30×40 cm; 22/165: átm.: 45×32 cm; 22/166: átm.: 43×32 cm; 22/168: átm.: 40×35 cm; 22/169: átm.: 43×38 cm; 22/170: átm.: 23×21 cm). Egy további oszlop a déli oldal mentén volt leásva (22/167: átm.: 46×35 cm).

191/259. gödör (3. kép 2). Átm.: 145×78 cm. Hosszúkás, kissé négyszögletes gödör, alja lépcsősen mélyül.

194/262. gödör (3. kép 3). Átm.: 478×348 cm. Szabálytalan alakú, beásásokkal tagolt, nagyméretű gödörkomplexum. Déli oldalának közepén kis területen lemélyül (194/274), északi fele lépcsősen kialakított (199/275).

195/263. gödör (3. kép 4). Átm.: 390×265 cm. Ovális, szabálytalan, nagyméretű gödör. Oldala lépcsősen szűkül.

A nyíregyházi lelőhely – a környék egykorú településeihez hasonlóan – szórt szerkezetet mutat.8 A gödrök kialakítása nem specifikus, a két épület szerkezeti sajátosságai hordoznak régészeti információt.

A 22/25. számú épület (3. kép 6, 8) a késő római kori germán Barbaricumban elterjedt típushoz hasonlóan hatoszlopos szerkezetű,9 a szélső oszlophelyek azonban nem a hoszszabb oldalak mellett, hanem a sarkokban kerültek leásásra (Eckpfostenhaus). A szerkezettípus a hun kori változásokkal összefüggésben elsősorban a Kárpát-medence északi zónájában terjedt el.10 Magyarországon hasonló építmények – az M3-58. lelőhely már korábban közzétett északi részén feltárt épületen kívül11 – Andornaktálya-Kis-rét-dűlő,12 Battonya-VOTsz Homokbánya13 és Onga-Teknő lapos14 lelőhelyeken kerültek elő Kr. u. 5. századi környezetből.

A 18/20. számú épület (3. kép 5, 7) ágasfás-szelemenes szerkezetű volt, rövidebb oldalainak közepén ásták le a tetőt tartó két oszlopot. Az egyszerű szerkezet a késő vaskori – kora római kori népszerűségét követően nem volt jellemző építmény a Kárpát-medence északkeleti részén, újbóli felbukkanása szintén az 5. századra tehető. Az 58. lelőhely északi részén és a közeli 14. lelőhelyen feltárt egy-egy épület ugyanilyen típusú volt,15 Onga-Teknő lapos lelőhelyen – az M3-58. lelőhelyhez hasonlóan – szintén hatoszlopos épülettel együtt került elő az 5. század második feléből.16 Az egyszerű szerkezet a későbbi évszázadban is továbbélt, mint a gepida kori Alföld leggyakoribb épülettípusa.17

A település leletanyaga

A csekély számú, töredékes 5. századi kerámia leletanyag különleges darabokat nem tartalmazott, de technológiai és formai jellegzetességei jól párhuzamba állíthatóak a Felső- Tisza vidékről eddig publikált, hasonló korú leletanyagokkal.

A régészeti jelenségekből csupán félszáz edénytöredék került elő, melyek pár kézzel formált darabon kívül gyorskorongolt edényekhez tartoztak. Finom, soványítatlan agyagból szürkére és sötétszürkére égetett korsók és tálak készültek, egyetlen vastag falú tárolóedény vagy hombár esetében lehetett oxidációs égetést azonosítani. A durvább, szemcsés anyag szinte kivétel nélkül fazekakra jellemző: ezek többsége szitált apró kővel, kaviccsal erősen kevert agyagból formált, mellettük kevesebb, de nagyobb szemcséket tartalmazó félfinom, és homokosabb anyagú darabok is megfigyelhetőek. A fazekak esetében is dominált a redukciós égetés; megfigyelhető, hogy a finomabb anyagúak felületét sötétebbre égették, a feltűnő sárgás és vöröses-barnás árnyalatok inkább másodlagos égés nyomai. A korongolt edények esetében éles technológiai különbséget nem lehet megállapítani, erősebben soványított darabok felületén is megfigyelhető fényezés, mintegy átmenetet képezve a finom áru irányába. A pár kézzel formált tál és fazék anyaga rosszul eldolgozott, erősen homokos, szemcsés, égetésük eltér a korongolt daraboktól, színük vöröses-sárgás vagy barnás (1. táblázat).

1. táblázat

A nyíregyházi M3–58. lelőhely telepkerámiájának technológiai és formai megoszlása (edényszám/töredékszám)

Table 1. Nyíregyháza, Site M3-58. Ceramics from the settlement according to technology and form (number of vessels/fragments)

korsótálbögrefazékhombárnem megh.össz.
KorongoltFinom, soványítatlan3/33/31/24/511/13
Kevés kő1/44/75/11
Erősen kavicsos11/1811/18
Homokos-kavicsos3/103/10
Kézzel formált2/33/45/7
Összesen3/35/61/421/391/24/535/59

A kerámia leletanyag edénytípusok szerinti megoszlása: a finom korsók viszonylag magas aránya, a szemcsés fazekak dominanciája és a kézzel formált anyag minimális jelenléte jól párhuzamba állítható a Felső-Tisza-vidékről ismert 5. századi települések leletanyagának összetételével.18 Nyíregyházán a telepkerámia kis mennyisége és töredékessége miatt elemzésbe csak pár kiemelt darab vonható.

A kétfülű, nyakpárnás, gömbös testű, nagyméretű korsó vállát egy sávban hálós besimítás díszíti, széles szalagfülén kettős árkolás fut végig (4. kép). A szűk, tagolt nyakú, nyakból induló fülű korsók magasabb arányban a késő római kori, Felső-Tisza-vidéki településeken találhatóak meg,19 ekkor még kerek átmetszetű füllel. A nyíregyházi korsó legjobb formai analógiái a D2/D3 periódusra datált rákóczifalvi 2. horizont edényei közül említhetőek, ott jellemzően egy, de széles szalagfüllel voltak ellátva.20 Közvetlen párhuzama eddig nem ismert.

kép
kép

M3-58. lelőhely: kétfülű korsó az 1/1. árokból

Fig. 4. Site M3-58: two-handled jug from Ditch 1/1

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A nyakpárnás, fényezett felületű, füles korsó töredéke (6. kép 5) a 6. sír korsójához hasonlóan a Murga-típushoz sorolható. A bikónikus, durván fényezett felületű tál (5. kép 11) legjobb analógiái a szomszédos 14. lelőhelyről ismertek.21 A finom tálak közül az S-profilú jellegzetesen 5. századi forma (5. kép 7), mely Pannonia késő római anyagában bukkant fel először, de igen jellemző barbár területen is a hun korban újonnan alapított településekre.22 A 6. századi gepida lelőhelyeken már más táltípusokkal találkozunk.23 Egy enyhén szemcsés anyagú, alsó harmadban hasasodó bögre felülete enyhén fényezett, vállán finom, ferde vonalakkal díszített (5. kép 8). A forma szintén az 5. század középső harmadára keltezhető lelőhelyeken bukkant fel először, mint Hernádvécse,24 Onga-Teknő lapos vagy Biharkeresztes-Ártánd.25 Használata a későbbi évszázadban is tovább követhető, kis méretben és bepecsételt díszítéssel a gepida leletanyag csak alacsony számban megjelenő, de meghatározó részét képezték a kettős kónikus mellett az ívelt hasú bögrék is.26

5. kép
5. kép

M3-58. lelőhely: telepkerámia. 1: 1/1; 2–5: 4/4; 6–9: 18/20; 10–12: 22/25. objektum

Fig. 5. Site M3-58: ceramics from the settlement. 1: Feature 1/1; 2–5: Feature 4/4; 6–9: Feature 18/20; 10–12: Feature 22/25

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

6. kép
6. kép

M3-58. lelőhely: telepkerámia. 1: 205/284; 2–3, 7: 194/262; 4: 191/259; 5: 195/263; 6: 22/25. objektum

Fig. 6. Site M3-58: ceramics from the settlement. 1: Feature 205/284; 2–3, 7: Feature 194/262; 4: 191/259; 5: Feature 195/263; 6: Feature 22/25

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A szemcsés fazekak közt fedőhornyos és egyszerű, közepesen kihajló peremű darabok is találhatóak (5. kép 4, 6, 10; 6. kép 2). Többségük durva kidolgozású; jó minőségű, vékonyfalú, keményre égetett darabok, mint Hernádvécsén vagy Andornaktályán, nem kerültek elő.27

Érdekes formai párhuzamokat mutat egy széles, ferdén befelé megvastagodó peremű, nyakon széles korongolt bordával ellátott, szemcsés edény (5. kép 3). Hasonló kialakítású fazekak nem találhatóak sem a hun korban újonnan alapított, sem a gepida kori telepanyagokban. A forma erősen emlékeztet a szarmata cilindrikus peremű, finom anyagból készült edényekre, melyek a 4. század második felétől jelentek meg nagyobb számban az alföldi leletanyagban.28 Az edény úgy interpretálható, mint egy hun kori szarmata típus eltérő technológiával készített változata, melynek a későbbi anyagokban nem található folytatása. A jelenség nem egyedi: az ongai szemcsés, gyűrűs peremű tálaknak is csak a szarmata környezetből hozható formai analógiája.29

A kézzel formált darabok közül egy enyhén bikónikus kis tál emelhető ki (6. kép 7). A megtört falú tálkának közvetlen szakirodalmi analógiája eddig nem ismert, egy igen hasonló edényke a Tiszakarád-inasai temető egyik sírjába volt helyezve mellékletként.30

A temető

A sírok katalógusa

  1. 1sír (53/58)31 (8. kép).

    7. kép
    7. kép

    M3-58. lelőhely: 5. századi temető

    Fig. 7. Site M3-58: 5th-century cemetery

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    8. kép
    8. kép

    M3-58. lelőhely: 1., 2., 4. sír

    Fig. 8. Site M3-58: Grave 1, 2, 4

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Nydny–Kék. Téglalap alakú, erősen bolygatott sírgödör. H.: 170 cm; sz.: 56 cm; m.: 116–126 cm. A nagyméretű bolygatási gödör foltja jól látszott a felszínen. A jobb lábszárcsont kivételével a csontváz nem maradt eredeti helyén. A bordákat és a felkarcsontot a sírgödör nyugati végébe tolták össze. A koponyából csak az állkapocs őrződött meg, a sír közepén helyezkedett el.

    Életkor és nem:32 40–60 éves nő.

    Melléklete nem volt.

  2. sír (64/71) (8. kép).

    Tájolás: Nydny–Kék. Ovális, erősen bolygatott sírgödör, a bolygatási gödör foltja jól kivehető volt. H.: 142 cm; sz.: 75 cm; m.: 79 cm. A váz nem volt anatómiai helyzetben, az emberi maradványok a sír közepén helyezkedtek el: a koponya egy töredéke, az állkapocs lefelé fordulva és néhány hosszúcsont.

    Életkor és nem: 7–8 éves gyermek.

    Mellékletek: 1. Kétsoros, háromrészes agancsfésű töredéke a sír közepe táján, a csontoktól északra. A díszítetlen fogólap közepén futó bronzszegecsek közül kettő maradt meg. H.: 4,6 cm; sz.: 1,5 cm fogak nélkül; v.: 0,8 cm; fogak sz.: 0,15 cm. 2. Orsógomb. Elveszett.

  3. sír (65/72) (9. kép).

    9. kép
    9. kép

    M3-58. lelőhely: 3., 8., 11. sír

    Fig. 9. Site M3-58: Grave 3, 8, 11

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, erősen bolygatott sírgödör. H.: 219 cm; sz.: 96 cm; m.: 73 cm. A koponya a sír nyugati részében kifordulva feküdt, a bordák hiányoznak, a combcsontok a sírgödör közepén helyezkedtek el. A lábszár csontjai a helyükön voltak. A bolygatási gödör jól megfogható volt, a betöltésből emberi csontok kerültek elő.

    Életkor és nem: 16–18 éves férfi (?).

    Mellékletek: 1. Ezüstcsat, a sír közepén, a másodlagos helyzetű combcsonton feküdt. D alakú, öntött, egyik oldalán kissé megvastagodó karikájú, ovális, lemezes testű, 3 felerősítő szegeccsel. Az ovális szíjbefogó lemez a csatkarikára van hajlítva, hátoldala valamivel keskenyebb az elülső lemeznél. A csatkarikára hajló pecek a tövénél négyzetes kialakítású, két vésett vonallal. H.: 3,4 cm; karika sz.: 2,6 cm, v.: 0,44 cm, lemezes test sz.: 2,64 cm, lemez v.: 0,06 cm (19. kép 1). 2. Hasonló, kisebb méretű ezüstcsat a lábfej csontjainál. Ennek karikája inkább ovális, peckén borda fut végig. H.: 2,5 cm; karika sz.: 2,15 cm, v.: 0,32 cm, lemezes test sz.: 1,96 cm; lemez v.: 0,1 cm (19. kép 2). 3. A sír üvegmellékletet is tartalmazhatott, a betöltésében üvegpohár-töredékek kerültek elő: olívazöld, vékonyfalú, hosszúkás-rátétes díszű üvegpohár három darabja: két összeillő perem és oldal, valamint egy oldaltöredék. A perem megvastagodó, melegen lekerekített. A perem alatt egy vékony, körbefutó bordadísz is látható. Oldal v.: 0,05 cm, perem v.: 0,38 cm. Perem átm.: kb. 9 cm (21. kép).

  4. sír (67/74) (8. kép).

    Tájolás: NY–K. Téglalap alakú temetkezés, a sírt az egész területén megbolygatták, a bolygatási gödör foltja jól látszott. H.: 210 cm; sz.: 125 cm; m.: 82 cm. A koponya a bal oldalán feküdt, mögötte 10 cm-rel az állkapocs. A koponyától keletre a lapockák hozzávetőlegesen a helyükön voltak és a jobb humerus is, de a bal felkarcsont elmozdult. A karok többi csontja, a bordák, illetve a csigolyák egy vonalba rendeződve feküdtek, éppúgy, mint a koponya és a medence. Valószínűleg ez a vonal lehetett a bolygatási gödör északi széle, ahová félretolták a csontvázat. A medencétől keletre volt a két combcsont, a láb többi része hiányzik. A csontok egy része a betöltésből került elő.

    Életkor és nem: 30–40 éves férfi.

    Mellékletek: 1. Hosszúkás, csonkakúp alakú, nyolcszög átmetszetű bronztárgy került elő a sír betöltéséből, feltételezhetően (poncoló?) szerszám letört hegye lehetett, a sírhoz tartozása bizonytalan. H.: 2,4 cm, legnagyobb átm.: 0,84 cm.

  5. sír (68/75).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, bolygatott sírgödör. H.: 200 cm; sz.: 112 cm; m.: 56 cm. A bolygatás foltja jól látszott, a csontok kizárólag a betöltésből kerületek elő. Sírrajz nincs.

    Életkor és nem: 6–9 éves gyermek.

    Melléklete nem volt.

  6. sír (69/77) (10. kép).

    10. kép
    10. kép

    M3-58. lelőhely: 6. sír

    Fig. 10. Site M3-58: Grave 6

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, bolygatott sír, a bolygatási gödör jól megfogható volt. H.: 204 cm; sz.: 61 cm; m.: 79 cm. Összesen két hosszúcsont maradt meg a vázból. Életkor és nem: 5–6 éves gyermek.

    Mellékletek: 1. Murga-típusú füles korsó a sír nyugati oldalánál. Finom, gyorskorongolt, redukciós égetésű, kö-zépszürke felületű korsó. Pereme széles, enyhén kihajló, válla kónikus, alsó harmadban szélesedő hasa ívelt, alja keskeny talpkorongos. Keskeny, szögletes átmetszetű szalagfüle a nyakon levő bordából indul és a has felső részéhez csatlakozik. Vállán függőleges cikcakk, közöttük hármas, besimított vonalakkal, a has tetején finom árkolással határolt, vízszintes sávban körbefutó, besimított cikcakk vonallal díszített. Mag.: 15,4 cm; perem átm.: 7,8 cm; legnagyobb átm.: 12 cm; alj átm.: 5,6 cm (25. kép 2). 2. Kisméretű fazék a sír délnyugati sarkában. Szitált köves soványítású, gyorskorongolt, szürkésbarnára égetett kisfazék. Pereme közepesen kihajló, rövid, enyhén hornyolt, hasa erősen ívelt, nyomott, külső és belső felszínén erőteljes korongolásnyomok látszanak. Mag.: 9,3 cm; perem átm.: 10,2 cm; legnagyobb átm.: 13,4 cm; alj átm.: 6,5 cm (25. kép 1). 3. Masszív rézötvözet csat a két edény mellett. Az öntött keret ovális, egyik oldalán erőteljesen megvastagodik, a csattest vastag lemezből készült, lapos dobozszerűen kialakított széles peremmel, a csatkarikán áthajlított szíjszorító nyúlvánnyal, 3 felerősítő szegeccsel. A csat teljes h.: 3,3 cm; csatkarika h.: 2,9 cm, sz.: 1,6 cm. A csattest h.: 2,3 cm, sz.: 1,5 cm (19. kép 3). 4. Csüngődíszek: a) kis, rézötvözet-lemezből készített csengő. Akasztófüle a kónikus lemez felső végén áthúzott kettős drótból készült. H.: 1,5 cm; átm.: 1,1 cm, lemez v.: 0,4 mm. b) Félhold alakú bronz(?)csüngő töredékek, 3 db, két csüngőhöz tartoznak. Rácsmintával díszített lapos öntvények. Eredetileg kb. 3 cm szélesek lehettek. V.: 1–1,3 mm. 5. Sötétkék, lapított gömb alakú üveggyöngy a sírgödör déli részén. H.: 1,05 cm; átm.: 1,35 cm; furat átm.: 0,5 cm. 6. Félkörös rugólemezű, rombuszos tűlemezű, ékvéséses kengyelfibula a sírgödör közepén. Rézötvözetből öntött, aranyozott, félkörös részén ellentett helyzetű spirálindamotívum és három gombdísz, rombikus részén koncentrikus rombuszalakzatok díszítik. Kengyele ívelt, domború, közepén borda fut végig. A tűlemez szélét poncolt pontsor díszíti. A fibula „lába” halfarok-szerűen kiszélesedik, ennek az egyik szára letörött. Tűszerkezete hiányzik, csak a tűtartó lemez és a tűszerkezet két kapcsolódó pontja maradt meg. H.: 5,83 cm; rugólemez sz.: 2,75 cm; tűlemez sz.: 1,3 cm, v.: 0,1 cm (18. kép). 7. Lapított gömb alakú, áttetsző, színtelen üveggyöngy, a fibula alól került elő. H.: 0,78 cm; átm.: 1,56 cm; furat átm.: 0,5 cm (17. kép 1). 8. Barnásfekete, gömbölyű üveggyöngy a sírgödör déli részén. H.: 1,25 cm; átm.: 1,4 cm; furat átm.: 0,5 cm. 9. Kék, vékonyfalú, közepesen kihajló, melegen legömbölyített peremű, féltojás alakú üvegpohár töredékei a sírgödör nyugati részén, az 1–2. számú agyagedények körül elszórtan. Néhány töredék összeilleszthető. Összesen 5 perem és 46 oldaltöredék (köztük egészen aprók is), a rajzon csak néhány töredék szerepel, a fotó teljes. V.: 0,04 cm; perem v.: 0,25 cm; perem átm.: kb. 7 cm lehetett (22. kép).

  7. sír (70/78) (11. kép).

    11. kép
    11. kép

    M3-58. lelőhely: 7., 9. sír

    Fig. 11. Site M3-58: Grave 7, 9

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, bolygatott sír. H.: 153 cm; sz.: 63 cm; m.: 83 cm. A koponya sérült, mellette nem anatómiai rendben egy csigolya és egy kulcscsont volt, a gödör közepén pedig hosszúcsont töredékek feküdtek. A lábak csontjai nagyjából anatómiai rendben helyezkedtek el, amelyeket a térdnél egy állatjárat bolygatott.

    Életkor és nem: a csontok nincsenek meg, az ásatáson tett megfigyelések alapján kisgyermek.

    Mellékletek: 1. Amorf vastárgy a sírgödör keleti végében

    2. Ovális vascsat a jobb combcsont felett. H.: 4,1 cm, sz.: 3,2 cm; v.: 0,5 cm; csattüske h.: 3,2 cm. 3. Vaskés töredéke az előző melléklettel együtt. Egyenes hátú, felső nyélállású. H.: 9 cm, sz.: 1,9 cm.

  8. sír (72/80) (9. kép).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, erősen bolygatott sír. H.: 210 cm; sz.: 58 cm; m.: 24 cm. A csontváz nagy része a sírgödör közepén koncentrálódott, de kisebb-nagyobb csontok az egész gödörben megfigyelhetőek voltak. Csigolyák, bordák, a két lapocka és a felkarcsontok maradtak meg.

    Életkor és nem: 20–50 éves férfi.

    Melléklete nem volt.

  9. sír (73/81) (11. kép).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, bolygatott sír. H.: 166 cm; sz.: 48 cm; m.: 53 cm. A bolygatási gödör jól megfigyelhető volt. Erősen bolygatott gyerekcsontváz, egy csontja sem volt az eredeti helyén. A koponya a sírgödör közepén helyezkedett el. Ettől keletre volt található néhány borda és csigolya, illetve a medence egy darabja. A sír keleti felében további bordák és lábszár-, valamint combcsontok feküdtek.

    Életkor és nem: 3–4 éves gyermek.

    Mellékletek: 1. Fazék peremtöredéke a betöltésből. Szitált köves soványítású, gyorskorongolt, rövid, fedőhornyos peremű, erősen ívelt hasú kisfazék töredéke. Perem átm.: 8,5 cm; oldal v.: 0,35 cm. A bolygatott részről három állatcsont is előkerült: Bárány Annamária meghatározása szerint egy szarvasmarha lábujjperc, egy kiskérődző tibia és egy teknős.

  10. sír (95/115).

    Tájolás: DNy–ÉK. Téglalap alakú, bolygatott sír. H.: 166 cm; sz.: 70 cm; m.: 86 cm. A sír betöltéséből szétszórva csontok kerültek elő, semmi sem feküdt eredeti helyzetében. Sírrajz nincs.

    Az embercsontok nincsenek meg.

    Mellékletek: A sír betöltésből egy darabokra esett vastárgytöredék került elő.

  11. sír (71/224) (9. kép).

    Tájolás: NyÉNy–KDK. Téglalap alakú, erősen bolygatott sír. H.: 180 cm, sz.: 64 cm; m.: 83 cm. Csak a lábszár-és a lábtőcsontok egy része maradt meg. A sírt ráásták egy bronzkori gödörre, az összesítő térkép alapján pedig a 17. sír (184/249) metszette ezt a temetkezést.33

    Életkor és nem: 20 évesnél idősebb, ismeretlen nemű egyén.

    Melléklete nem volt.

  12. sír (61/225) (12. kép).

    12. kép
    12. kép

    M3-58. lelőhely: 12., 15., 21. sír

    Fig. 12. Site M3-58: Grave 12, 15, 21

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: NyÉNy–KDK. Téglalap alakú, bolygatatlan sír, amelyet ráástak egy bronzkori gödörre. H.: 180 cm; sz.: 40 cm; m.: 60 cm. Nyújtott vázas temetkezés, karok a test mellett, lábszárcsontok keresztben. A lábfejet és kézcsontokat kivéve a váz épségben volt, a fej balra fordult. Vázhossz: 152 cm. A bordák egy részét valószínűleg állatjárat bolygatta meg.

    A csontok nincsenek meg.

    Melléklete nem volt.

  13. sír (174/234).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú sírgödör, erősen bolygatott. H.: 165 cm; sz.: 72 cm; m.: 74 cm. A váz csaknem teljesen hiányzik, a betöltésből a koponyacsont egy darabja került csak elő. Sírrajz nincs.

    Életkor és nem: 14 évnél fiatalabb egyén koponyatöredéke.

    Melléklete nem volt.

  14. sír (175/235) (13. kép).

    13. kép
    13. kép

    M3-58. lelőhely: 14. sír

    Fig. 13. Site M3-58: Grave 14.

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, bolygatott sír. H.: 190 cm; sz.: 76 cm; m.: 63 cm. A csontváz erősen bolygatott, hiányos. A csontok nagy része a sírgödör nyugati felében feküdt. A koponya és a hosszúcsontok többsége hiányzik. Életkor és nem: a csontok nincsenek meg, az ásatási megfigyelések alapján idősebb gyermek.

    Mellékletek: 1. Csüngődísz karikára hajlított, a két végén egymásra csavart ezüstdrótból, zöld, hengeres üveggyöngy díszítéssel, a sír délnyugati sarkában. Átm.: 2,2 cm, v.: 0,1 cm. Gyöngy, h.: 0,36 cm, átm.: 0,5 cm (17. kép 6). 2. Üvegtöredékek az előző melléklettől északra, 10 cm-re: olívazöld, vékonyfalú üvegpohár kisebb töredékei, két megvastagodó, melegen lekerekített perem (a rajzos táblán csak ezek szerepelnek, a fotó teljes) és hét oldaltöredék (ezekből három, illetve kettő összeillesztve). Három oldaltöredéken díszítés látszik: plasztikus borda, alatta két helyen kis formába nyomott, hosszúkás, ovális/csepp alakú minta. V.: 0,06 cm, perem v.: 0,31 cm (23. kép). (Két mellékletként került elcsomagolásra, a 2. sz. a bontás során, a 32. sz. valószínűleg ennek közelében, a sír felszedése során jött elő.) 3. Millefiori üveggyöngy a sír nyugati oldalánál, az előző melléklettől északra, 10 cm-re. Szétesett, kék alapszínű volt piros mintával. 4. Hordó alakú üveggyöngy az előző melléklettől keletre, 7 cm-re. Jól kivehetőek a gyöngyöt alkotó üvegszálak. H.: 0,6 cm; átm.: 0,65 cm; furat átm.: 0,3 cm (nincs rajz). 5. Az előzőhöz hasonló üveggyöngy attól délre, 10 cm-re. H.: 0,55 cm, átm.: 0,6 cm, furat átm.: 0,25 cm. 6. Nagyon apró zöld üveggyöngy az előzőtől délre, 6 cmre. Átm.: 0,27 cm (nincs rajz). 7. Vékony ezüstlemez hengeres, hosszúkás csonkakúp formára hajlítva, sakktábla elrendezésű poncolt díszítéssel, az előbbi melléklettől keletre. A keskenyebb végéhez közelebb két kerek lyuk, eredetileg itt volt felfüggesztve, a felfüggesztő drót kis töredéke is megmaradt. H.: 4,2 cm, átm. a keskenyebb részén 0,8 cm, lemez v.: 0,1 mm. 8. Lapított gömb alakú, színtelen üveggyöngy az előzőtől délre, 6 cm-re. H.: 0,45 cm; átm.: 1,05 cm, furat átm.: 0,5 cm. 9. Lapított gömb alakú, fekete alapszínű, eredetileg fehér, szabálytalan, szórt pötytyökkel díszített üveggyöngy a sír közepén, az előző melléklettől keletre. A pöttyök lekoptak, a felszín kopott. H.: 1,1 cm; átm.: 1,5 cm; furat átm: 0,6 cm. 10. Lapított gömb alakú, fekete alapon kék szemes üveggyöngy a 9. melléklethez közel. A gyöngynek csak az egyik oldalán van három kék pötty, ebből kettő elfolyt, illetve a pöttyöket kék üvegszálak kötik össze. H.: 0,62 cm; átm.: 0,95 cm, furat átm.: 0,4 cm (17. kép 3). 11. Az 1. sz. melléklethez hasonló csüngődísz karikára hajlított, a két végén egymásra csavart ezüstdrótból, két hengeres, fekete üvegygyönggyel felszerelve, a 9–10. melléklettől délre. Átm.: 1,7 cm, v.: 0,1 cm. Gyöngy h.: 0,33 és 0,35 cm, átm.: 0,5 és 0,6 cm (17. kép 5). 12. Bikónikus, színtelen üveggyöngy, a gyöngyöt alkotó üvegszálak jól kivehetőek. Átm.: 1,37 cm, m.: 0,73 cm, furat átm.: 0,5 cm. 13. Lapított gömb alakú, színtelen üveggyöngy az előző melléklettől keletre, 8 cm-re. H.: 0,76 cm, átm.: 1,5 cm, furat átm: 0,5 cm. 14. Harang alakú fogólemezű csontfésű töredéke került elő a temetkezés délnyugati sarkához közel, a megbolygatott csontok közül. H.: 6,2 cm; sz.: 5,9 cm; v.: 0,7 cm. A két fogólemeze töredékes, a több darabból álló belső, fogazott részből három lemez maradt meg, a fogai egy szélső tag kivételével letörtek. A megmaradt lemezek hat darab rézszegeccsel vannak rögzítve. Mindkét fogólemezén vésett pont-kör sor húzódik a felső perem mentén (20. kép). A csontváz felszedése során további tárgyak kerültek elő: 15. korong alakú borostyángyöngy. Egyik oldala töredékes, felülete kopott, körben két vésett vonal. M.: 0,9 cm, átm.: 1,65 cm, furat átm.: 0,35 cm. 16. Lapított gömb alakú, vízszínű üveggyöngy. H.: 0,82 cm, átm.: 1,92 cm, furat átm.: 0,45 cm. 17. Kisméretű gyűrű egymásra hajlított végű ezüstpántból, két vége kiszélesedik, az 1. számú melléklet alól került elő. A pereme mentén végig bekarcolás. Átm.: 1,6 cm, sz.: 0,4 cm, v.: 0,05 cm. 18. Lapított gömb alakú (majdnem hengeres), aszimmetrikus magasságú vörös üveggyöngy. H.: 0,8 cm, átm.: 1,24 cm, furat átm.: 0,4 cm. 19. Lapított gömb alakú, vörös üveggyöngy. H.: 0,82 cm, átm.: 1,16 cm, furat átm.: 0,5 cm. 20. Hordó alakú, aszimmetrikus magasságú millefiori üveggyöngy, foltos zöld alapszínű, ellentett helyzetben két vöröses, négyszirmú virágot mintázó díszítéssel. H.: 1,19 cm, átm.: 1,3 cm, furat átm.: 0,5 cm (17. kép 4). 21. Római ezüstpénz, Marcus Aurelius denar, erősen kopott, a 4. melléklet közeléből. 22. Az 1. és 11. sz. melléklethez hasonló csüngődísz karikára hajlított, a két végén egymásra csavart ezüstdrótból, fekete üveggyöngyökkel felszerelve. Átm.: 1,8 cm, v.: 0,1 cm; gyöngyök h.: 0,26 és 0,3 cm, átm.: 0,5 és 0,44 cm (17. kép 7). 23. Hatszögletű hasáb alakú, kopott, zöld üveggyöngy. H.: 1,13 cm, átm.: 0,47 cm, furat átm.: 0,25 cm. 24. Korong alakú borostyángyöngy, oldalán az egyik peremhez közel körbefutó, vésett vonallal díszítve. H.: 0,62 cm, átm.: 1,25 cm, furat átm.: 0,45 cm. 25. Nagyon apró, lapított gömb alakú zöld üveggyöngy (nincs rajz). H.: 0,14 cm, átm.: 0,25 cm, furat átm.: 0,1 cm. 26. Lapított gömb alakú, aszimmetrikus magasságú, kék üveggyöngy. H.: 0,85 cm, átm.: 1,2 cm, furat átm.: 0,42 cm. 27. Barnásvörös színű, aszimmetrikus hengeres üveggyöngy, szabálytalan, fehér folyatott hullámvonal dísszel. H.: 0,61– 1,05 cm, átm.: 1,26 cm, furat átm.: 0,5 cm (17. kép 2). 28. Lapított gömb alakú (majdnem hengeres) borostyángyöngy. H.: 0,63 cm, átm.: 1,13 cm, furat átm.: 0,4 cm. 29. Lapított gömb alakú, kék üveggyöngy. H.: 0,86 cm, átm.: 1,15 cm, furat átm.: 0,6 cm. 30. Töredékes, két helyen átfúrt római ezüstpénz, III. Valentinianus siliqua. 31. Apró fémlemez (ezüst vagy rézötvözet) töredék.

  15. sír (177/237) (12. kép).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú, a sarkainál lekerekített sírgödör. H.: 198 cm; sz.: 54 cm; m.: 47 cm. A csontváz erősen bolygatott, a csontok legnagyobb részét a sírgödör nyugati részébe tolták félre, a koponya és a medencecsont hiányzik. A láb hosszúcsontjai a sír déli oldalánál helyezkedtek el. A sírgödör keleti végében, eredeti helyükön feküdtek a lábfej csontjai.

    Életkor és nem: 30–50 éves férfi.

    Melléklete nem volt.

  16. sír (182/247) (14. kép).

    14. kép
    14. kép

    M3-58. lelőhely: 16., 17. sír

    Fig. 14. Site M3-58: Grave 16, 17

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú sír, északnyugati részét ívelten kiszélesítette a bolygatási gödör. H.: 174 cm; sz.: 72 cm; m.: 70 cm. Alja állatjárat miatt szabálytalan. A csontváz erősen bolygatott, a csontok nagy része a sírgödör északnyugati részében feküdt, csak a medence egy része, egy hosszúcsont és néhány fog maradt meg.

    A csontok nincsenek meg.

    Mellékletek: 1. Lapított gömb alakú, fehér üveggyöngy a sírgödör délnyugati sarkában. H.: 0,64 cm, átm.: 0,86 cm, furat átm.: 0,35 cm. 2. Lapított félgömb alakú borostyángyöngy az előzőtől keletre, 23 cm-re. H.: 0,97 cm, átm.: 1,7 cm, furat átm.: 0,5 cm. 3. Kisméretű, lapított gömb alakú, gerezdelt (bordázott pántból hajlított), sötétszürke fémgyöngy, valószínűleg ezüst, az előző melléklettől jobbra, 15 cm-re. H.: 0,4 cm, átm.: 0,52 cm, furat átm.: 0,35 cm. 4. Az előbbihez hasonló, kisméretű gyöngy, attól északra. H.: 0,4 cm, átm.: 0,45 cm, furat átm.: 0,2 cm. 5. Az előbbiekhez hasonló, kisméretű gyöngy a 4. számú melléklettől közvetlenül északra. H.: 0,4 cm, átm.: 0,54 cm, furat átm.: 0,3 cm. Ezzel együtt egy nagyon apró, 0,23 cm átmérőjű gömbölyű gyöngy. 6. Az előbbiekhez hasonló, kisméretű gyöngy az előző melléklettől keletre. H.: 0,4 cm, átm.: 0,5 cm, furat átm.: 0,25 cm. 7. Hasáb alakú, bordó üveggyöngy a 3–6. sz. mellékletektől 5 cmre, északkeletre. H.: 0,62 cm, átm.: 0,58 cm, furat átm.: 0,25 cm. 8. Lapított gömb alakú, piros üveggyöngy az előző melléklettől keletre, 24 cm-re. H.: 0,65 cm, átm.: 0,9 cm, furat átm.: 0,35 cm. 9. Lapított gömb alakú, fehér üveggyöngy ettől délkeletre, 15 cm-re. H.: 0,56 cm, átm.: 0,76 cm, furat átm.: 0,3 cm. 10. Lecsapott sarkú hasáb alakú, törött, kék üveggyöngy a 9. melléklettől ÉK-re, 11 cm-re. H.: 0,75 cm, sz.: 0,55 cm, furat átm: 0,28 cm. 11. Bikonikus, szürke agyag orsógomb az előző lelettől DK-re, 8 cm-re. M.: 1,5 cm, átm.: 3,6 cm, furat átm.: 0,9 cm. 12. Szabálytalan peremű és felszínű, korong alakú borostyángyöngy, furata aszimmetrikusan helyezkedik el. A bontás során, a betöltésből jött elő. M.: 0,5 cm, átm.: 1,5 cm, furat átm.: 0,4 cm. 13. Sötétkék, gömbölyű üveggyöngy a 7. melléklettől délre, 4 cm-re. H.: 0,75 cm, átm.: 0,78 cm, furat átm.: 0,3 cm. A restaurálás során két nagyon apró, 2,2 mm átmérőjű, gömbölyű fekete gyöngy került elő a furatból, hasonlóak az 5. sz. gyönggyel együtt találthoz (ezekről nem készült rajz).

  17. sír (184/249) (14. kép).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú sírgödör. H.: 210 cm; sz.: 60 cm; m.: 50 cm. A csontváz részlegesen volt bolygatott, nyújtott helyzetben a hátán feküdt. A bordák és a gerinccsigolyák egy része a koponya mellett, a sírgödör délnyugati részében helyezkedett el. Vázhosszúság: 180 cm.

    A csontok nincsenek meg.

    Mellékletek: 1. Vasfibula a jobb felkar alatt, a váz felszedése során jött elő. Egytagú, alsóhúros, oldalt hajtott lábú fibula, kengyele ívelt, négyszögletes átmetszetű. Erősen korrodált, a tű vége letörött. H.: 6,8 cm, a rugó sz.: 1,5 cm. 2. Vascsat, a felszedés során a jobb váll környékén jelentkezett. H.: 4 cm, sz.: 2,65 cm, v.: 0,4 cm, csattüske h.: 2,7 cm. 3. Meghajlított vaslemez (nyélborítás? tok?), a sír délnyugati sarkában került elő. H.: 2,4 cm, sz.: 2,5 cm, v.: 1,15 cm, lemez v.: 0,2 cm. A betöltésből pattintott kő. M.: 2,5×2,4×1,6 cm (nincs rajz).

  18. sír (63/70) (15. kép).

    15. kép
    15. kép

    M3-58. lelőhely: 18., 19., 20. sír és szórványleletek

    Fig. 15. Site M3-58: Grave 18, 19, 20 and stray finds

    Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

    Tájolás: Ny–K (?) Nyújtott, lekerekített végű sírgödör. H.: 184 cm; sz.: 40 cm; m.: 61 cm. A sír mellett közvetlenül, néhány cm-re a 19. (63/253) temetkezés feküdt. A sírfoltok egy nagy, közös foltban jelentkeztek, azonban az alsóbb rétegekben elváltak.34 A csontváz bolygatott volt, rossz megtartású, csupán kevés csonttöredék maradt meg.

    Életkor és nem: 20–60 éves egyén.

    Mellékletek: 1. Vékony falú, olívazöld üvegpohár-töredékek kerültek elő a sírgödörben, a sír nyugati vége és a közepe között szétszóródva. Hét darab, részben összeillő oldaltöredék, hosszúkás rátétdíszekkel, a 19. sírhoz elcsomagolt pohártöredékekkel alkothat egy egységet (falának v.: 0,5–0,8 mm) (24. kép 2). E darabok talán az ugyanebből a sírból előkerült harang alakú pohár részei: 2. a többi töredék egy melegen lekerekített, ívelt peremű, harang alakú testű, rátétes díszű olívazöld üvegpohárhoz tartozik. Összesen két perem és öt oldaltöredék, összeilleszthetők. Perem v.: 0,33 cm, oldal v.: 0,8 mm. Perem átm.: kb. 8 cm (24. kép 1). (Nem készült rajz valamennyi üvegtöredékről, a fotó teljes.) A fentieken kívül egy kis, átlátszatlan, sötétkék, rátétdíszes üvegtöredék is előkerült ebből a sírból, helyzete ismeretlen.

  19. sír (63/253) (15. kép).

    Tájolás: Ny–K. Nyújtott, lekerekített sarkú sírgödör. H.: 182 cm; sz.: 35 cm; m.: 61 cm. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, részlegesen bolygatott temetkezés. Váz h.: 175 cm. A mellkas és a koponya nem volt eredeti helyén, a lábak valószínűleg igen. A karcsontok a sír déli részére voltak tolva.

    A csontok nincsenek meg.

    Melléklet: 1. Üvegedény töredékei kerültek elő a sírban középtájon, az északi falnál, valószínűleg a 18. sír poharához tartoznak. Vékonyfalú, olívazöld üvegpohár oldaltöredékei rátétes bordadíszekkel. Nyolc darab, kettő öszszeillik. Old. v.: 0,5–0,6 mm. (Nem készült az összes töredékről rajz, a fotó – 24. kép 3 – teljes.)

  20. sír (187/254) (15. kép).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú sírgödör, a temetkezés oldala az északi és a déli részen egy-egy rövid szakaszon ívelten kiszélesedik. H.: 220 cm; sz.: 78 cm; m.: 52 cm. A csontváz erősen bolygatott volt, a csontok közül valószínűleg csak a koponya maradt a helyén, a hosszúcsontok a sírgödör közepén és a keleti végében voltak szétszórva. A bordák, a csigolyák és a kisebb csontok hiányoztak.

    A csontok nincsenek meg.

    Mellékletek: 1. Vas csattüske töredéke a betöltésből. H.: 2,5 cm. Pattintott kő a sír betöltéséből. M.: 2,75×1,8× 1,1 cm (nincs rajz.)

  21. sír (210/289) (12. kép).

    Tájolás: Nydny–Kék. A sírgödör nyugati vége lekerekített. H.: 178 cm; sz.: 77 cm; m.: 15 cm. A sír bolygatása recens, részleges. A csontváz nyújtott helyzetben a hátán feküdt, a koponya a humuszolás során megsérült. Váz h.: 157 cm. A lábszárak és a bal kar nyújtott helyzetben feküdt, a jobb alkar behajlítva a medencecsonton helyezkedett el. A jobb oldali bordák nem anatómiai rendben feküdtek. A lábujjcsontok hiányoznak.

    Életkor és nem: 20–25 éves nő.

    Melléklete nem volt.

Bizonytalan temetkezések:

  1. 22.sír (178/238).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú gödör. H.: 195 cm; sz.: 80 cm; m.: 74 cm. A gödörből csontok és mellékletek nem kerültek elő.35

  2. 23.sír (179/239).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú gödör. H.: 197 cm; sz.: 82 cm; m.: 74 cm. A gödörből csontok és mellékletek nem kerültek elő.

  3. 24sír (180/240).

    Tájolás: Ny–K. Téglalap alakú gödör. H.: 190 cm; sz.: 70 cm; m.: 74 cm. A gödörből csontok és mellékletek nem kerültek elő.

Szórványtárgyak (15. kép):

126. strat. Bronz huzalkarperec töredéke. H.: 6,2 cm, v.: 0,65 cm.

171. strat. Vese alakú övcsat, csatkarikára hajló pecekkel. A csattüske töve téglalap alakúra van kialakítva. H.: 4,05 cm, sz.: 2,4 cm, v.: 0,5 cm.

Temetkezési szokások, sírbolygatás

A temető szerkezete, tájolás, sírmélység és sírforma. A nyíregyházi temető 21 (a bizonytalan funkciójú objektumokkal együtt 24) temetkezésével a korszak nagyobb sírszámú temetői közé tartozik a térségben.36 Ezen kívül három egykorú vagy közel egykorú, 5. és 5–6. századi temetőről-temetőrészletről van tudomásunk a környékről, amelyeket Kótajon (10 sír),37 Nyíregyháza-Oroson (8 sír)38 és Nyíregyháza-Rozsrétszőlőn (34 sír)39 tártak fel. E temetkezőhelyek jól elkülöníthetőek temetkezési szokásaik és leletanyaguk alapján a késő szarmata-hun kori sírmezőktől, amelyek szintén megtalálhatóak Nyíregyháza környékén az utóbbi évtizedek nagyfelületű feltárásainak köszönhetően (16. kép).40 Ezeken kívül a régióból több hun kori, többnyire É–D-i tájolású „magányos” temetkezés is ismert, amelyek részben a fent említett késő szarmata–hun kori, illetve 5. századi temetők közelében kerültek elő.41 A különböző típusú temetkezőhelyeknek a kronológiai viszonya, valamint társadalmi és etnikai értelmezése csak az újabb leletanyagok minél nagyobb mértékű publikálása után válik lehetővé.42

16. kép
16. kép

5. századi lelőhelyek Nyíregyháza környékén. 1: Nyíregyháza, Nyulas-tói-csatornától D-re; 2: Kótaj, Verba-tanya, Halastó; 3: Nyíregyháza-Stadion; 4: Nyíregyháza, Mandabokor II. (nyugati elkerülő 36. lh.); 5: Nyíregyháza, Szelkó-dűlő (M3-148/b lelőhely) és Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő, Rozsréti kaszáló (M3-214. és M3-215. lelőhely); 6: Nyíregyháza, Császárszállás-Varga tábla (M3-182. lelőhely) és Nyíregyháza, Ipari Park IV. (Marso telephely); 7: Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Nevelős homokbányától D-re (Császárszállás, Varga tábla III., M3-36/c lelőhely); 8: Nyíregyháza-Császárszállás, Vasútállomástól Ny-ra (Butyka, M3-137. lelőhely); 9: Nyíregyháza-Oros, Kánya-hegy-dűlő (Üzleti Megapark 44. lelőhely); 10: Nyíregyháza, Úr Csere Észak (Oros, M3 keleti elkerülő 27. lelőhely); 11: Nyíregyháza, Úr Csere (Oros, M3 keleti elkerülő 26. lelőhely); 12: Nyíregyháza,Úr Cserétől D-re (M3 keleti elkerülő 33. lelőhely); 13: Nyíregyháza, Lévai-tag (M3 keleti elkerülő 53. lelőhely); 14: Nyíregyháza, Csorda-Páskum II. (M3-58. lelőhely); 15: Nyíregyháza, Csorda-Páskum I. (M3-14. lelőhely); 16: Nagykálló, Kis-Ludastó-dűlő (a hivatkozásokhoz ld. 40. jegyzet)

Fig. 16. 5th-century sites in the vicinity of Nyíregyháza (Late Sarmatian – Hun-period settlements, Late Sarmatian – Hun-period cemeteries, 5th-century settlements, 5th-century cemeteries, 5th-century solitary graves. See Footnote 40 for references)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

Ha az időrend kérdését a gepida kori soros temetők felől közelítjük meg, akkor azt mondhatjuk, hogy a nyíregyházi M3-58. lelőhelyen feltárt temetőt – mint majd látni fogjuk – valamivel korábban alapíthatták, mint azokat, és használati ideje is jóval rövidebb időt ölel fel.

A sírok a temetőben egymáshoz közel, nagyjából három, észak–déli irányú sorban helyezkedtek el. A sírgödröket egységesen NY–K-i irányban tájolták, ami az 5. század második felétől szinte kizárólagossá vált a Kárpát-medencében.43 Ettől csak öt sírnál volt tapasztalható némi eltérés: kettő Nydny–Kék, három NyÉNy–KDK irányban feküdt.

A sírmélységet vizsgálva, a mért adatok valószínűleg nem felelnek meg az eredeti mélységnek a homokdomb felszíne, illetve a humuszréteg vastagságának változásai miatt. A sírok átlagos mélysége a lehumuszolt felszíntől számítva – a bizonytalan sírok nélkül – 65 cm volt,44 amely jóval alatta marad az 5., illetve az 5–6. századi Kárpát-medencei temetők átlagos adatainak. A legsekélyebb temetkezést (21. sír, 20–25 éves nő) mindössze 15, a legmélyebbet (1. sír, 40–60 éves nő) 116–126 cm mélyre ásták, a legtöbb azonban 50–80 cm-re mélyedt a földbe.45 Az 5. században használt temetők közül a zsámboki sírok átlagos mélysége jóval több, 132 cm volt,46 ahogy a mözsi sírok is mélyebbek voltak az itt megfigyelteknél.47 Az 5. század második felére, végére keltezhető Mezőkeresztes-cethalmi sírok átlagos mélysége is 130 cm-re tehető.48 Az 5–6. században használt – gepida kori – nagyobb sírszámú temetők mélységadatai követik az 5. századi jellegzetességeket.49

A sírok mélysége összefüggésben lehetett a halott életkorával és társadalmi státuszával is, de ezt a kérdést a csak hi-ányosan rendelkezésünkre álló csontanyag miatt nem tudjuk részletesen vizsgálni. Emellett a nyíregyházi temető sírjait erősen megbolygatták, ami szintén megnehezíti a mellékletadási szokások és a sírméretek közti összefüggések feltárását. A leggazdagabb felszerelésű sírok gyerekekhez és fiatalokhoz kötődtek (3., 6., 14., valamint a 16. sír, amely egy ismeretlen életkorú egyénhez tartozott, ám mérete alapján gyereksír lehetett), ezek 63–79 cm-es mélysége megfelel a temetőben tapasztalt általános képnek. A legmélyebb sír, a bolygatott, 1. sz. női temetkezés mellékletet nem tartalmazott. A leletekkel leggazdagabban ellátott férfisír csupán 50 cm mély volt. Összességében elmondhatjuk, hogy az itt megfigyelhető kevés adat alapján nem mutatkozik összefüggés a sírmélység és a sír „gazdagsága” között.

A temetkezések alapterülete a nagyméretű bolygatások miatt nem vizsgálható minden esetben. A sírok téglalap alakúak, hosszúságuk az elhunyt testméretével állt összefüggésben. Ennek megfelelően a férfisírok voltak a leghosszabbak, 200 és 220 cm között. A női sírok sem sokban maradtak el ezek mögött 180 és 219 cm közötti hosszúságukkal, a gyermeksírok mérete viszont csupán 153–166 cm volt. Koporsóra utaló nyomot nem lehetett megfigyelni a temetőben.

A gazdag mellékletű gyereksírok (6., 14., 16.? sír) kérdését a hiányos antropológiai adatok miatt e tanulmányban csak röviden érintjük. Általános megfigyelés, hogy a nagyobb lánygyerekek, fiatal lányok sírjában gyakrabban fordulnak elő ékszerek és amulettek, mint a kisgyerekek és idős nők temetkezésében. Az is széles körben jellemző a népvándorlás korban, hogy a női mellékletek fiatalabb életkorban tűnnek fel, mint a férfiakra utaló tárgyak. Ezt a jelenséget a termékenységgel és a házassággal hozzák összefüggésbe.50 Az 5. században azonban nem ritkaság, hogy a kisebb gyermekeket is díszesen felöltöztetik és változatos mellékletekkel látják el a temetési szertartás során (ld. 6. sír, ékszerekkel, amulettekkel és edénykészlettel).51 Mindez tükrözhet egy vágyott, de be nem teljesült státuszt, illetve kifejezheti a családnak a gyermek elvesztése fölött érzett fájdalmát is. A 14. sír esetén azt is meg kell még jegyeznünk, hogy a temető egyik legkorábbi, alapító sírjáról lehet szó. Az alapító sírok gazdagabb leletanyaga ugyancsak általános a kora középkorban.52

Többszörös edénymelléklet (kerámiaedény és üvegpohár). A 6. számú gyermektemetkezést ugyan erősen megbolygatták, azonban a sír fej felőli vége érintetlen maradt: egy korsó, egy kisméretű fazék és egy kék üvegpohár töredékei sorakoztak a sírfal tövében (10. kép 1, 2, 9; 22. kép; 25. kép). A több edény – edénykészlet – sírba tételének szokása számos korabeli kultúrkörben megjelent. A korábbi, szarmata környezetben rendszerint egyetlen edény került a halott lábához.53 A fejnél elhelyezett, akár nagyobb számú edénymelléklet a Marosszentanna–Csernyahov kultúra 4. századi sírjaira jellemző,54 a kutatók egy része a jelenség alföldi feltűnését a kultúrkör hun korban szétterjedő hatására vezeti vissza.55 Ugyanakkor az általunk tárgyalt esetben a többszörös edénymelléklet inkább római provinciális hagyományt tükröz: a római rítus szerint a sírokba helyezett készlet általában üvegpohárból és üvegpalackból-korsóból vagy ez utóbbiak helyett kerámiakorsóból áll.56 A rítuselem a limes menti, vegyes eredetű népesség temetői57 mellett a hun kor magányos sírjaiban, még a kifejezetten sztyeppei jellegű temetkezésekben is megjelent a Dunántúlon, a Dunától északra és az Alföldön egyaránt.58 Kerámia-és üvegedény vagy két kerámiaedény együttes sírba helyezése – ahogy általában az edénymellékletes sírok magasabb aránya is – inkább az 5. század első felére és a Dunától nyugatra volt jellemző, ami a provinciális hagyomány továbbélését bizonyítja e területen.59 A nyíregyházi példához hasonlóan agyagkorsóból, fazékból és üvegpohárból álló készlet volt az árpási és a regölyi hun kori elit temetkezésekben.60 A század közepén és második felében-végén a szokás még fellelhető a Kárpát-medencében, a nyíregyházi lelőhelyhez legközelebb a Barabás-bagolyvári gazdag női leletegyüttesben.61 A gepida korban a Hódmezővásárhely-kishomoki temető egy korai sírja őrzi még e hagyományt.62

Az általunk vizsgált temető különlegessége továbbá, hogy legalább négy sírjában került elő üvegpohár. Az üvegedények sírba tétele általánosnak mondható az 5. században mind az egykori Pannonia, mind a Barbaricum területén – Kiss Attila 1999-es gyűjtésében 39 esetet sorol fel63 –, ám a szokás inkább a magányos sírok és a kisebb sírcsoportok egy-egy temetkezésére jellemző. Ezek mellett a Csongrádkenderföldeki lelőhelyet említhetjük meg, amelynek öt sírjában volt üvegedény, valamint a pátyi kis temetőt, ahol két gyermeksírban fordult elő üvegmelléklet.64 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az üvegedények sírba tételének szokása, ugyan kis számban, de az alföldi szarmaták körében is elterjedt, és az északkeleti területeken éppen a szarmata kor legkésőbbi időszakában jelent meg.65 A Tiszadob-szigeti, a 4–5. század fordulójára tehető temetőnek két sírjában volt üvegpohár.66

Sírbolygatás. A nyíregyházi temető erősen bolygatott volt, két sírt kivéve nem volt olyan temetkezés, amelyet részlegesen vagy teljesen meg ne bolygattak, illetve ki ne raboltak volna. A népvándorlás kori temetkezésekkel foglalkozó kutatás a sírok felnyitásának jelenségét értékes tárgyak kiemelésével hozza összefüggésbe, és nem egyéb, rituális cselekménnyel.67 A sírgödrök betöltésében a bolygatási gödröket jól meg lehetett figyelni: a legtöbb esetben a sírgödör közepén, vagy a nyugati feléhez közelebb ásták a „rablóaknákat”.

A temetkezéseket nem egyforma mértékben dúlták fel, a bolygatásokat három csoportba sorolhatjuk.68 A 17. sírban a csontokat kevéssé zilálták szét, a váz legnagyobb része anatómiai rendben feküdt, csak a bordák és a csigolyák egy része volt bolygatott. A következő csoportnál, ahova a legtöbb eset tartozott, a csontok néhány kivételtől eltekintve nem a helyükön, hanem a sírok középső, illetve a nyugati részében voltak összetolva, ahol eredetileg a test középső és fej felőli része feküdt.69 Olyan eset is előfordult (4. sír), amikor a csontok nagyjából egy vonalban feküdtek, a bolygatási gödör szélét jelezve. A lábak vagy azok egy része néhány esetben érintetlen maradt (pl. 3. és 11. sír). A harmadik csoportban a bolygatás még nagyobb mértékű: a csontok nagy része hi-ányzott a sírból vagy a betöltésből került elő.70 A 6. sírban, amely a mellékletek számát tekintve az egyik leggazdagabb volt, a teljes vázból összesen két hosszúcsont maradt meg. A 12. és valószínűleg a 21. számú – sekélyen fekvő, melléklet nélküli, a humuszolás során megsérült – női sír érintetlen maradt.

A női sírok felsőtest felőli részét talán a fibulák kiemelése céljából bolygatták meg.71 Ugyanakkor a 6. számú gyereksírban – bár jól látszott a bolygatási gödör, és ahogy fentebb írtuk, csont is alig maradt a sírgödörben – a kengyelfibula a gödör közepén maradt.

A csontváz helyzetéből, állapotából megpróbálhatunk következtetéseket levonni a temetés és a sír felnyitása között eltelt időre. A különféle, a test lebomlására hatással lévő tényezőktől függően általában 3–15 évvel számolnak a teljes csontvázzá alakulásig, a nyíregyházi sírok esetében is eltelhetett legalább ennyi idő a sírba helyezés és a bolygatás között.72 Elképzelhető, hogy mindez a temető és a mellette elhelyezkedő telep felhagyásával egy időben vagy már ez után történt.73 Nem tudjuk, hogy a nyíregyházi sírokat egyszerre nyitották-e fel. „Bolygatási kampányokat”, egyszerre nyitva lévő sírokat a legbiztosabban úgy lehet azonosítani, ha egy egyén csontjai egy másik, szomszédos sírgödörbe kerülnek át, vagy a sírban eredetileg fekvő csontvázhoz nem tartozó maradványok kerülnek elő másodlagos helyzetben. Ilyen adatokat azonban a nyíregyházi temető elemzésekor nem állt módunkban felhasználni.74

A nyíregyházi temető nagyfokú bolygatása nem egyedül-álló az 5. században. Hasonló mértékben feldúlták például a Nagydémen feltárt hun kori temetőt, amelynek 34 sírjából mindössze négy gyermek-és egy sekélyre ásott felnőtt sír maradt érintetlen.75

A régészeti leletanyag

Viseleti elemek, ékszerek

Gyöngyök

A temetőben nyugvó népesség viseletének – a temetési reprezentációhoz tartozó öltözetnek mindenképpen – fontos részét képezték a gyöngyök, három sírban fordultak elő (10., 13., 14., 17. képek). A 6. sír egy kisgyermek temetkezése volt, a 14. és 16. sírból származó embercsontokat egyelőre nem tudtuk megvizsgálni, ám az ásatáson tett megfigyelések szerint ezek is gyereksírok lehettek.76 A 6. és a 14. temetkezés a gyöngyökön kívül egyéb viseleti elemekkel, mellékletekkel is gazdagon el volt látva. Az 5. századi Közép-Európában szokás volt, hogy sokféle anyagú és formájú gyöngyöt használtak egy készletben, gyakran fémcsüngőkkel kiegészítve.77 A nyíregyházi temetőben is megfigyelhető a gyöngyök sokszínűsége, ám a sírok erős bolygatása miatt nem tudjuk, hogy hol helyezkedtek el eredetileg, így funkciójuk is bizonytalan: kérdéses, hogy melyeket hordták nyakban láncként és melyeket övfüggő, tarsoly, esetleg kar díszeként vagy fibulához kapcsolódó csüngődíszként. Ugyanakkor e korszak viseletére az is jellemző, hogy a különböző funkciókhoz különböző méretű gyöngyök kapcsolódhatnak. A fejnél és a nyakban általában kisebb, a test középső részén és a lábak mentén nagyobb, gyakran borostyánból faragott vagy díszített üveggyöngyök fordulnak elő.78 A gazdag gyöngyviseletet bolygatatlan sírok alapján lehet rekonstruálni, ezek közé tartozik például a Mezőkövesd-mocsolyási lemezfibulás női sír az 5. század közepéről vagy Viminacium-Burdelj (Kostolac) lelőhely több temetkezése is.79

A 6. sírból három nagyméretű (kb. 1,3–1,6 cm átmérőjű), lapított gömb alakú gyöngy került napvilágra, ezek közül kettő sötét színű (kék, illetve feketés) üveggyöngy, a harmadik színtelen, áttetsző üvegből készült (10. kép 5, 7–8). Ugyanebben a sírban egy csengő és két félhold alakú csüngő is előkerült.

A legtöbb gyöngy a 14. számú fiatal lány (?) sírjából került elő, összesen 22 darab, továbbá három, gyöngyökkel díszített karikacsüngő (13. kép; 17. kép). Anyagukat tekintve előfordulnak itt üveg-és borostyángyöngyök, ez utóbbiból 3 darab. Néhány gyöngy díszített volt: kettő millefiori technikával készült, közülük az egyik foltos zöld alapszínű, ellentett helyzetben két vöröses, négyszirmú virágot mintázó díszítéssel (17. kép 4), a másik, kék alapszínű és piros mintás gyöngy szétesett. A rozettás díszű millefiori gyöngyök a késő római kor végén tűntek föl.80 Három üveggyöngyöt utólag felvitt petty-, illetve hullámvonaldísszel láttak el: ezek gömbölyű, fekete alapszínű, 1–1,5 cm átmérőjű gyöngyök, az egyik, erősen kopott példányt eredetileg sűrű fehér, szétszórt pöttyök, a másikat szabálytalan, kék „szemek” és az ezeket összekötő folyatott vonalak díszítik (17. kép 2). Egy további, barnásvörös színű, hengeres példányon szabálytalan, fehér folyatott hullámvonal dísz figyelhető meg (17. kép 3). A sötét alapszínű szétszórt pettyes gyöngyök a késő császárkorban jelentek meg, és a kora népvándorlás kor női sírjainak széles körben elterjedt tárgytípusát képviselik.81 A szemes gyöngyök ugyan ritkán, de nagy területen fordulnak elő a késő császárkortól kezdve.82 A hullámvonal-folyatott díszű gyöngyök ugyancsak a késő császárkor óta figyelhetőek meg a barbaricumi emlékanyagban.83

17. kép
17. kép

M3-58. lelőhely: gyöngyök a 6. (1) és a 14. (2–7) sírból

Fig. 17. Site M3-58: glass beads from Grave 6 (1) and 14 (2–7)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A többi üveggyöngy között előfordulnak nagyobb méretű (1 cm-nél nagyobb átmérőjű), lapított gömb alakú, színtelen, vízszínű, kék és vörös üveggyöngyök (5 darab), valamint bikónikus, színtelen üveggyöngy. A kisebb méretűek között találunk hengeres fekete, valamint egészen apró, kb. 0,25 cm átmérőjű zöld gyöngyöket. Előfordult még a készletben egy hatszögletű hasáb alakú, kopott, zöld üveggyöngy, ami a késő római időszak kedvelt gyöngytípusa volt.84 Az ezüstkarikára fűzött gyöngyök fekete, illetve zöld, hengeres formák. A három borostyángyöngy korong-, illetve lapított gömb alakú, az egyik példányt körbefutó, vésett vonal díszíti.85

A 14. sír fej felőli végében volt a 2 millefiori gyöngy, a fekete hordó alakú gyöngyök, valamint az apró kölesgyöngy, ezek talán a nyaklánchoz tartoztak. A mellkas és a derék tájékán feküdtek a nagyobb méretű pettyes, folyatott díszű, illetve színtelen üveggyöngyök, öv vagy tarsoly, esetleg a mellkas díszeként szolgálhattak. Sajnos néhány gyöngy, így a borostyánból készült példányok helyzete ismeretlen.

A 16. számú sír összesen 15 gyöngyöt tartalmazott, legnagyobb részben üveggyöngyöket: volt köztük lapított gömb alakú fehér és piros, gömbölyű sötétkék, hasáb alakú bordó, lecsapott sarkú hasáb alakú kék üveggyöngy, valamint egészen apró, gömbölyű fekete kölesgyöngyök (14. kép). Ezeken kívül 4 db kisméretű, bordázott fémpántból hajlított és 2 db nagyméretű borostyángyöngy is volt a temetkezésben. A lecsapott sarkú hasáb alakú gyöngyök a császárkorra és a kora népvándorlás korra jellemzőek, a germán és avar korszakokban már jóval ritkábban fordulnak elő.86

Az előző két sírhoz hasonlóan ez a temetkezés is erősen bolygatott volt, a csontváz majdnem teljesen hiányzott, a gyöngyök a sír nyugati részén, a valamikori mellkas helyén összpontosultak; ezeken kívül még három gyöngy volt a sír közepe táján, ahol egy orsókarika is feküdt.

Csüngők: csengő, félhold alakú csüngő és drótkarikára fűzött gyöngyök

2. táblázat

A Nyíregyháza–M3-58. lelőhelyen feltárt temető gyöngyleletei anyag és forma szerint

Table 2. Nyíregyháza, Site M3-58. Pearl finds from the cemetery according to material and form

Forma, díszítésSírszámMérettartomány (átm.)
Borostyángyöngy
Lapított gömb és félgömb alakú14. sír1,13 cm
16. sír1,7 cm
Korong alakú14. sír

(vésett vonaldísszel)
1,25–1,65 cm
16. sír1,5 cm
Fémgyöngy
Lapított gömb alakú, bordázott16. sír0,45–0,54 cm
Üveggyöngy
Gömbölyű16. sír0,78 cm
Lapított gömb alakú6. sír1,35–1,56 cm
14. sír1,05–1,92 cm
16. sír0,76–0,9 cm
Hordó alakú14. sír0,6–0,65 cm
Bikónikus14. sír1,37 cm
Kölesgyöngy (<5 mm)14. sír0,25–0,27 cm
16. sír0,22–0,23 cm
Henger alakú14. sír

(ezüstkarikán)
0,5–0,6 cm
Hat oldalú hasáb alakú14. sír0,25 cm
Négyzetes hasáb alakú16. sír0,58 cm
Lecsapott sarkú négyzetes hasáb alakú16. sír0,55 cm
Díszített üveggyöngy
Lapított gömb alakú, millefiori14. sír1,3 cm
Lapított gömb alakú,pettyes14. sír1,5 cm
Lapított gömb alakú, folyatott díszes14. sír0,95 cm
Hengeres,hullámvonal-folyatott díszes14. sír1,26 cm

A 6. számú gyereksírban a gyöngyökhöz közel, a sír nyugati felében bronzcsengő87 feküdt (10. kép 4a). A kis csengők az 5. század középső harmadára és második felére jellemző, gyöngyökben és fém tartozékokban gazdag női viselet részét képezték.88 Hasonlókat ismerünk többek között Tiszaföldvár-Érhalom lelőhelyről, ahol egy felnőtt női temetkezésben a bal alkar és a kéz csontjai között 21 gyöngy társaságában került elő két csengő.89 A szurdokpüspöki 5. sírban a medence csontjai közt, szintén gyöngyökkel együtt feküdt a csengő.90 Nyíregyháza-Stadion lelőhelyen91 és az Ártánd-lencsésdombi temetőben szórványként kerültek elő csengők,92 Domoszlón magányos női sírból ismerünk egy példányt (helyzete ismeretlen).93 Földrajzilag a fentiektől távolabb esik a nyugatbácskai, bodrogmonostorszegi (Bački Monoštor) 5. századi temető, ahol több sírban is volt csengő gyöngyök és állatfogból készített csüngők társaságában. Az 1899/VI. sírban a lábfejnél, az 1901/I. sírban a medence bal felén, illetve ugyancsak a lábfejnél feküdtek a bronzdrótra fűzött csengők.94 A balatonszemesi 5. századi temető. 268. sz. gyereksírjában a jobb alkarnál került elő két csengő bronzhuzal, gyöngyök és bronzcsüngő közelében, mindezeket Miháczi-Pálfi Anett tarsoly díszeiként határozta meg.95 A fentiekhez hasonlóan eredetileg a nyíregyházi csengő is csukló, öv vagy tarsoly dísze lehetett, amit a vele együtt talált vékony bronzdrót segítségével rögzítettek a viseletre.96 E kis csengőknek apotropaikus, a gonosz szellemeket távol tartó szerepe lehetett.97

Ugyancsak a 6. sírban, a csengővel együtt félhold alakú bronzcsüngő töredékek – amelyekből két csüngő rekonstru-álható – láttak napvilágot (10. kép 4b). A vékony öntvényeket rácsminta díszíti. A késő római – szarmata, pannoniai, valamint germán területekről származó – és kora népvándorláskori, fémlemezből kivágott lunulacsüngőket legutóbb Nagy Margit foglalta össze a mártélyi, számtalan amulettel eltemetett gyereksír tárgyalása során,98 ezen kívül Kiss Attila is készített egy katalógust a 4–5. századi lemezes és rekeszdíszes lunulákról a Szekszárd-palánki 217. sír elemzésekor.99 A korabeli daraboktól a harangodi példány abban különbözik, hogy egyrészt vékony öntvény, másrészt egész testét rácsminta díszíti, amire nem találtunk párhuzamot. A hasonló csüngők nyaklánc vagy fejdísz részei voltak.

A 14., gyöngyökben gazdag temetkezésből került elő három, ezüstkarikára fűzött gyöngycsüngő, az egyik karikán egy, a másik kettőn két-két kis hengeres, zöld, illetve fekete gyöngydísszel, bolygatott helyzetben (13. kép 1, 11, 22; 17. kép 5–7). A tekercselt végű fémkarikára fűzött gyöngyök – és egyéb csüngődíszek, állatfogak – a fent elemzett csengőhöz hasonlóan jellegzetes hun kori és hun kor utáni ékszerek. Az ezüstkarikára fűzött tárgyak (nagyobb méretű gyöngyök, balta alakú csüngő, kónikus csüngőpár) meghatározó alkotóelemei például a smolini gazdag, fiatal női temetkezésnek, ezeket Jaroslav Tejral ruhadíszként határozta meg és az 5. század közepére keltezte.100 A csengő kapcsán már emlegetett bodrogmonostorszegi (Bački Monoštor) sírokban is előfordulnak a fémkarikára fűzött tárgyak, köztük lecsapott sarkú hasábos gyöngyök.101

Fibulák

Két fibula fordult elő a temető leletanyagában, a 6. számú gyereksírban és a 17. számú temetkezésben. A bolygatott gyereksírban lelt fibula nem az eredeti helyén feküdt. A félkörös „fejű”, rombusz „lábú”, ékvéséssel díszített kengyelfibulák közé tartozik, aranyozott, rézötvözetből öntött példány (10. kép 6; 18. kép). Fő jellemzője, hogy a félkörös rugólemez két, egymással szembenéző spirálindával, a rombusz alakú tűlemez koncentrikus, rombikus motívumokkal díszített.102 A kisméretű, öntött, háromgombos kengyelfibulák az 5. század közepe táján jelentek meg, és a század második felére voltak jellemzőek a Kárpát-medencében, a magányos sírok, kisebb sírcsoportok, és az ekkor induló nagyobb méretű temetők korai leletanyagában egyaránt. A legkorábbiak közé tartozik az ún. Bakodpuszta-típusú, láblemezén koncentrikus rombuszokkal, fejlemezén sugárirányú vésetekkel díszített variáns.103 Ezeknél későbbi gyártású a nyíregyházihoz hasonló, spirálindás kengyelfibulák ötgombos változata; jól ismert a gepida kori temetők leletanyagában,104 Cseh János a Szolnok-zagyvaparti lelőhely jó minőségű példányát az. 5. sz. utolsó évtizedeire keltezte105

18. kép
18. kép

M3-58. lelőhely: kengyelfibula a 6. sírból

Fig. 18. Site M3-58: cast bow brooch from Grave 6

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A nyíregyházi darabra leginkább hasonlító fibulák – a három fejgomb, valamint a spirál-és rombuszdísz alapján – a jobbágyi Petőfi utcai magányos női sírból,106 a kiszombori gepida kori temető 88. sírjából107 és Szentesről (Rákóczi út 153.) szórványleletként ismertek.108 A kiszombori az általunk tárgyalttal azonos méretű (kb. 5,8 cm) és anyagú (aranyozott rézötvözet), a szentesi és a jobbágyi aranyozott ezüstből készült, és valamivel nagyobb (6,0, ill. 6,3 cm). A hasonló fel-építés és díszítés mellett eltérés figyelhető meg a tűlemezek végződésében: a nyíregyházi halfarokszerű, a kiszombori és a szentesi stilizált állatfejben, a jobbágyi gomba alakú motívumban végződik. A „halfarkas” végződés talán összefüggésbe hozható a kimagasló minőségű, 5. századi relief-fibulák és csatok ellentett helyzetű madárfejes nyúlványaival.109 A szóban forgó fibulák tipológiai alapon a legkorábbi, kisméretű, öntött kengyelfibulák és a valamivel nagyobb, ötgombos változatok közé illeszthetők be, gyártásuk és használatuk az 5. század második felére tehető.

A fent említettek közül a viselet módját csak a kiszombori ruhakapcsoló tű esetén ismerjük, ez az áll alatt, a nyakban helyezkedett el. A szentes-kökényzugi 66. sír háromgombos, a nyíregyházival azonos méretű kengyelfibula párja a peplos viseletnek megfelelően a két vállon feküdt.110 Ezek alapján az általunk elemzett példány tartozhatott akár a középen nyíló, akár a két vállon összefogott ruházathoz is. Amennyiben eredetileg is csak egy darab volt belőle, és a bolygatás során nem veszett el a párja, az előbbi feltételezés valószínűbb.

A temető másik fibulája a 17. számú sírban, a jobb felkar alatt jelentkezett, egy egytagú, alsóhúros, oldalt hajtott lábú vasfibula (14. kép 1). Kialakítása megfelel az ugyanerről a lelőhelyről szórványként, illetve az M3-14. lelőhely 28. épületéből előkerült, alsóhúros daraboknak.111 A ruhát a jobb vállnál foghatta össze. A Kr. u. 3–4. században szarmata területen is gyakori kisméretű, felsőhúros vasfibulák konstrukciója a római kor végén megváltozott, a D1–D2 periódustól alsóhúros példányok kerültek használatba a Kárpát-medence keleti és északi részén is. Egyszerűbb darabok településeken112 és temetkezések mellékleteiként113 is felbukkannak 5. századi kontextusban, használatuk a század második feléig követhető. A nyíregyházi fibula analógiája került elő az 5. század közepén-második felében használt Ártánd-lencsésdombi temető 9. női sírjából, ahol párban helyezkedett el.114

Gyűrű

A lelőhely egyetlen, ezüstpántból készült gyűrűje a 14. sírban látott napvilágot másodlagos helyzetben (13. kép 17). A gyűrű feltűnően kisméretű – kisgyerek ujjára való –, két, kiszéle-sedő végét egymásra hajlították, így zárták le és igazították az egykori tulajdonos ujjához. A fémpántból készült gyűrűk rendszeresen felbukkannak az 5. századi női sírok leletanyagában, bár gyakrabban előfordulnak azok a változatok, amelyeknél a pántgyűrűt spirálisra hajlítják, vagy gyűrűfejet is forrasztanak a pántra.115

Ezüst lemezhüvely (tűtartó?)

A 14. sírban poncolt díszű, oldalán átlyukasztott, töredékes ezüsthenger került elő másodlagos helyzetben (13. kép 7). A tárgy párhuzama többek között Tápé-Széntéglaégető lelőhely 658. sírjának átfúrt bronzhengere, mely a sírba temetett nő medencéjénél feküdt.116 A Szeged-Csongrádi úti temető 14. sírjában a női halott térdei között átfúrt, bronzból készült henger látott napvilágot.117 A tápéi tárgy funkcióját illetően B. Tóth Ágnes feltételezi, hogy a hengert a tulajdonosa az övére függesztve hordta és tűtartóként használta, noha tű nem került elő belőle, ahogy a mi esetünkben sem.118 Tűt is tartalmazott viszont a Szekszárd-palánki 217. sír hasonló, hengeres tárgya.119

A tárgytípussal kapcsolatban Tóbiás Bendegúz arra hívja fel a figyelmet, hogy az avar, alemann, illetve frank területeken gyakran tűnnek fel lemezhüvelyek, amelyeket tűtartóként határoznak meg, de tűt nem tartalmaztak. Korábbi véleményekre támaszkodva ezeket a darabokat ecsethüvelyként azonosította.120

Csatok (övcsat, cipőcsat)

Öt sírból, felnőtt és gyerektemetkezésekből egyaránt kerültek elő csatok (3., 6., 7., 17., 20. számú sír és egy szórványlelet), melyek közt három típust különböztethetünk meg.

Az első típushoz három darab csat tartozik, közös jellemzőjük, hogy ovális, lemezes, három szegeccsel ellátott csattest kapcsolódik az ugyancsak ovális csatkarikához. Az e csoportba tartozó csatok jellemzően bronzból vagy ezüstből készültek. Az egyik ovális testű bronzcsat a 6. számú gyereksírban feküdt, másodlagos helyzetben (10. kép 3; 19. kép 3). Mérete alapján övcsat lehetett, masszív, lehajló oldalú példány. A másik két csat ezüstből készült, kettős lemezű, és a 3. sírban kerültek feltárásra (9. kép 1–2; 19. kép. 1–2). A nagyobb, amely a jobb combcsont felső végénél volt, övcsat, a kisebb méretű, jobb lábfejnél fekvő cipőcsat lehetett. A csatok párhuzamai kerültek elő a Mezőkövesd-mocsolyási 2. sírban, amelyeknek mérete és síron belüli elhelyezkedése is hasonló volt.121 További analógiákat említhetünk például Viminacium-Burdelj (Kostolac) lelőhely két sírjából,122 Vác környékéről,123 Kisterenyéről,124 illetve a Mezőkövesd-mocsolyási 1. sírból is.125 A 3. sír övcsatján, a csattüske tövénél három bordadísz található, hasonlóan az előbb említett mezőkövesdi sír öv-és cipőcsatjaihoz.126

19. kép
19. kép

M3-58. lelőhely: öv-és cipőcsatok. 1–2: 3. sír; 3: 6. sír

Fig. 19. Site M3-58: belt and shoe buckles. 1–2: Grave 3; 3: Grave 6

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

E csatok keltezése szempontjából fontos adalék, hogy a csépáni (Cepari) magányos temetkezésben soliduslelettel együtt került elő hasonló, ovális testű aranycsat. A 430–441 között készült, konstantinápolyi veret127 alapján ezt a temetkezést a D2/D3 időszakra, az 5. század középső harmadára keltezhetjük. Ez az adat jól illeszkedik az általunk tárgyalt temető 14. sírjának érmeleletéhez (III. Valentinianus siliqua, 425–455 közötti veret).

A második csattípust egy vese alakú csat képviseli, amely szórványként került elő a temető területén (171. str. számon, 15. kép). Ez a forma kifejezetten 5. századi jellegzetesség, az egyszerű csatok mellett előfordul polikróm díszítésű tárgyként és csontból kifaragva is. A legközelebbi ismert analógia egy Nagykálló határában feltárt hun kori magányos sírból származik.128

A harmadik típusba egyszerű, ovális karikájú vascsatok tartoznak (7. és 17. sír: 11. kép 2; 14. kép 2). E csatok mind a hun korban, mind az 5. század második felében igen elterjedtek voltak,129 és a gepida kori temetők feltárása során is nagy számban kerültek elő.130 A térségben fekvő lelőhelyek közül például Nyíregyháza-Rozsrétszőlőből ismert hasonló csat.131 A fentieken kívül a 20. sírban is volt egy vastöredék, ami eredetileg csathoz tartozhatott.

Fésűk

A nyíregyházi temetőben két sírból került elő fésű, a 2. számú gyereksírból és a 14. számú, feltételezett gyermektemetkezésből. A fésű a 4. század utolsó harmadától kezdve gyakori sírmellékletnek számít a Kárpát-medencében, népszerűsége az Alföldön a gepida időszakban érte el csúcspontját, akár 30–50%-os előfordulási arányt mutatva egyes temetkező helyeken.132

A 2. sír fésűje kétsoros, háromrészes agancsfésű, amely másodlagos helyzetben került elő (8. kép 1). A késő római eredetű kétsoros fésű egyaránt népszerű volt a késő császárkorban, valamint a hun és a gepida időszakban is, ez utóbbiban már a temetők leggyakoribb tárgytípusának számít.133

A 14. számú sír fésűje ugyancsak bolygatott részen feküdt.134 Egy ritkábban előforduló típusba tartozik: fogólemeze harang alakú,135 pereme mentén pontkörsorral díszítették (13. kép 14; 20. kép). A jellegzetes fogólemezű variáns Pannoniában és a Marosszentanna–Csernyahov kultúra területén is jól ismert, azonban csak néhány darab került elő a Dunától keletre fekvő Barbaricumban.136 A pontkörsoros díszítés ugyanezekre a területekre jellemző.137 A nyíregyházi példány fogólemeze keskenyebb, mint a valamivel korábbi, „Marosszentanna-típusú” fésűké.138 A forma és a pontkörös díszítés szempontjából is közeli párhuzamnak számít egy szilvásváradi magányos sír fésűlelete, amely az itt előkerült import edény-és gyöngylelet, valamint a cikádafibula alapján az 5. század középső harmadára keltezhető.139 Hasonló, pontkördíszes fésűt ismerünk hun kori vagy közvetlenül a hun kor utánra keltezhető magányos sírokból Tiszalök-Rázompusztáról140 és Hernádcsányból (Čaňa) is.141

20. kép
20. kép

M3-58. lelőhely: fésű a 14. sírból

Fig. 20. Site M3-58: comb from Grave 14

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

Edénymellékletek

Üvegedény

A nyíregyházi temető sírjaiban öt esetben fordult elő üvegedény, összesen négy pohár (3., 6., 14., 18. és 19. sír, az utóbbi két sír töredékei valószínűleg összetartoznak, és a bolygatás során kerültek a szorosan egymás mellett fekvő sírokba, szétszórva). A Kárpát-medencei népvándorlás kori üvegleleteket teljességre törekvő módon elsőként Kiss Attila gyűjtötte öszsze és elemezte egy rövid tanulmányban,142 majd Varga Zsóka tárgyalta kimerítően 2016-os szakdolgozatában.143 Ezeken kívül Dévai Kata pannoniai késő római üvegleletekről szóló doktori disszertációja szolgál jó kiindulópontként e tárgyak meghatározásához.144 A gepida korból Cseh János a kengyeli telep üvegleleteinek közlésekor gyűjtött össze 16 lelőhelyet, ahol üvegpoharak kerültek elő.145

A nyíregyházi temetőben feltárt üvegedények eltérnek a pannoniai, késő római üveggyártás hagyományaitól. Valamennyi pohár melegen lekerekített peremű, szemben a Pannoniára jellemző levágott peremmel, és a 6. sír edényének kobaltkék színe is szokatlan ebben az időben. A többi edény olívazöld árnyalata megfelel a korszakban gyakran alkalmazott, vas-, mangán-és titántartalmú, ún. HIMT üvegeknek.

A 3. és a 18–19. sír üvegpoharai Ulf Näsman tipológiája alapján az Eketorp 8-as csoportba, Kiss Attila rendszere szerint pedig az ún. E-típusba sorolhatók be (9. kép 3; 15. kép 2; 21. kép; 24. kép).146 A 18. és 19. sír üvegtöredékei valószínűleg egy edény részei.147 Az e csoportba tartozó üvegtárgyak közös jellemzője a harang alakú test, a nagyméretű, függőleges, ovális, vagy hullámvonalat formázó üvegszálas rátétdísz és a kis, korong alakú talpgyűrű. A nyíregyházi poharak esetében bizonytalan a díszítés, illetve a talp teljes rekonstrukciója, mert a tárgyak alsó része hiányzik. Ez a fajta rátétdísz késő római hagyományra utal, amely egyaránt megtalálható volt a nyugati provinciákban és a Pontus-vidékén is.148 Ugyanakkor a hasonló formájú és díszítésű késő császárkori, Germania Libera területéről származó előzmények esetén H. J. Eggers megjegyzi, hogy a nyugati provinciákból nem ismertek hasonló poharak, és valószínűleg a Római Birodalom egy keleti centrumában készültek.149 A két nyíregyházi pohárnak több párhuzama ismert a Kárpát-medencéből, elsősorban az észak-keleti területekről: Barabás-Bagolyvárról,150 Gencs/ Ghenci-Akasztódombról,151 Tarnaméra-Urak-dűlőjéről,152 Kapi/Kapušanyból (1940),153 Perse/Pršaból154 származik hasonló lelet. Bóna István a Barabás-bagolyvári leletet a hun kor végére, a 450–460 körüli időszakra keltezte.155

21. kép
21. kép

M3-58. lelőhely: üvegpohár a 3. sírból

Fig. 21. Site M3-58: glass cup from Grave 3.

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A 6. számú sírban, a sír nyugati részén kobaltkék üvegpohár töredékei feküdtek két kerámiaedény közelében (10. kép 9 22. kép). A tárgy a féltojás alakú poharak csoportjába tartozik, melyeket a 4. század második felétől kezdve gyártották mind a keleti, mind a nyugati római tartományokban, és nagy népszerűségnek örvendtek a Barbaricumban az 5. század folyamán.156 Ugyanakkor a kobaltkék árnyalat szokatlan ebben az időszakban; Varga Zsóka gyűjtése alapján Kapi/Kapušanyban (1939) fordult még elő sötétkék, féltojás alakú üvegpohár.157 Az általunk tárgyalt temetőhöz közeli 14. számú lelőhely – településrészlet – 39. objektumában is előkerült egy kisméretű, kobaltkék üvegtöredék, amely szintén e pohártípusba tartozhat.158

22. kép
22. kép

M3-58. lelőhely: üvegpohár a 6. sírból

Fig. 22. Site M3-58: glass cup from Grave 6

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A 14. sír üvegpohara az erősen megbolygatott sír délnyugati részéről került elő, töredékes állapotban (13. kép 2; 20. kép). Bizonytalan, hogy milyen lehetett az eredeti formája, de színe és díszítése alapján valószínűleg az Eketorp 2-es típusba sorolható be. A csoport jellegzetessége a pohárral megegyező színű vonalból, illetve körökből álló minta. Ez utóbbi a pohár oldalán vízszintesen fut körbe, a kisebb körök sorozatát egy-egy nagyobb kör szakíthatja meg. Az általunk vizsgált tárgy oldaltöredékein is díszítés látszik: plasztikus borda, alatta két helyen kis formába nyomott, hosszúkás, ovális/csepp alakú motívum. A pohártípus nem gyakori a barbaricumi területeken, de általánosan előfordul a Nyugatrómai Birodalom provinciáiban a 4. század végén és az 5. század elején.159

Kerámia

Az üvegedényeken kívül a temetőben két sírból került elő mellékletként kerámia. A 6. sír délnyugati sarkában, az üvegpohár mellett egy Murga-típusú korsó volt elhelyezve (10. kép 1; 25. kép 2). A korsótípus a Közép-Duna-vidék hun kori temetkezéseinek egyik legjellemzőbb edénymelléklete.160 A nyíregyházi darab talpa korongon eldolgozott, felülete simított, a perem alatt és a hason vízszintesen fényezett. A kelet-magyarországi nyakpárnás korsók újabb összefoglalása szerint az alsó harmadban hasasodó, Ia formatípusba sorolható, technológiai jegyei a késő szarmata edényművességhez állnak közel.161 Jó párhuzama a szomszédos 14. lelőhely egyik gödréből került elő.162 Közeli analógia továbbá a Kisvárda-daruszigeti, a D1–D2 periódusba datált sírban és a Csongrád-kenderföldeki temetőben lelhető fel,163 díszítése pedig egy körösladányi, nagyobb méretű korsóval rokon.164 A Murga-típusú korsók sírba helyezése egészen a 6. század első feléig megfigyelhető,165 a hun kor korai évtizedeiben feltűnő, nagyméretű edények166 helyett idővel egyre kisebb űrtartalmú, a nyíregyházihoz hasonló méretű korsók kerültek a halott mellé.

23. kép
23. kép

M3-58. lelőhely: üvegpohár a 14. sírból

Fig. 23. Site M3-58: glass cup from Grave 14

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

24. kép
24. kép

M3-58. lelőhely: üvegpohár a 18–19. sírból

Fig. 24. Site M3-58: glass cup from Grave 18–19

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

25. kép
25. kép

M3-58. lelőhely: kerámiaedények a 6. sírból

Fig. 25. Site M3-58: ceramic vessels from Grave 6

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00020

A 6. sír nyugati falánál, az üvegpohár-töredékek és a Murga-típusú korsó mellől egy gömbös testű edény is előkerült (10. kép 2; 25. kép 1). A szemcsés kisfazék erősen hasasodó, nyomott testű, szögben törő alján a korongolás nyomait eldolgozták, levágás vagy késsel levagdalás nem figyelhető meg rajta. Igen hasonló fazék töredéke volt a 9. sírban is (11. kép 1). Az átlagos méretű fazekak mellett az 5. század közepétől kezdve a kisméretű darabok használata is megfigyelhető a településeken, a nyúlánkabb, hengeres, gepida kori formák helyett ekkor még szélesebb darabok jellemzőek.167 A kisméretű, gömbölyű, szemcsés edénykék sírmellékletként a gepida temetőkben is gyakoriak maradtak.168 A nyíregyházi kisfazekak pontos kronológiai jegyekkel nem bírnak, az alj levagdalásának hiánya alapján azonban a 6. század előtt készülhettek.

Érmék

A nyíregyházi temetőben két ezüstérme került elő a 14. sírból. Az első érem a 2. században készült: Marcus Aurelius császár erősen korrodált denárja (13. kép 21).169 A második egy 422–455 között vert III. Valentinianus siliqua, amely töredékes, és két átfúrt lyukkal látták el (13. kép 30).170 Míg az előbbi nem alkalmas kronológiai megállapításokra, ez utóbbi ezüstpénz fontos terminus post quem adatot szolgáltat a sír és – a lelőhely kis mérete, rövid használati ideje okán – az egész temető és település keltezéséhez.

Az 5. századi sírokban csak ritkán kerülnek elő érmék, legyen szó akár korábbi római, akár kortárs pénzekről.171 Az 5. század első felében készült solidust ismerünk a csépáni (Cepari), az érmihályfalvi (Valea lui Mihai)172 és a bácsordasi (Karavukovo), a D2/D3 időszakra tehető magányos temetkezésekből.173 A nyíregyházi érmék eredeti, sírbeli helyzete a bolygatás miatt nem ismert. A III. Valentinianus siliquát tulajdonosa felfűzve ékszerként vagy amulettként hordhatta, akár az ugyanebből a sírból származó gyöngyökből fűzött gyöngysor részeként. Különleges amuletteket több ízben is megfigyeltek 5. századi gyermektemetkezésekben.174

Összefoglalás

Kronológia, életmód és az M3-58. lelőhely kapcsolata a Nyíregyháza környéki 5. századi településekkel és temetőkkel

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lelőhely) 2009– 2010-ben napvilágra került 5. századi településrészlete egy egységet alkot a 2011-ben Pintye Gábor által feltárt, és már korábban publikált lelőhelyrésszel.175 Mindezt megerősíti az épületek hasonló, középszelemenes szerkezete, de a töredékes kerámiaanyag egyező technológiai és formai összetétele is.176

A lelőhely telepjelenségei – kronológiailag érzékenyebb tárgytípusok híján – csupán tág határok közt keltezhetőek. A kerámia típusai a Felső-Tisza vidékről eddig közzétett, 5. századi települések leleteivel mutatnak kapcsolatot. Nyíregyházán azonban hiányzik a római importáru, valamint azok a finom, jó minőségű, késő provinciális műhelyhatást mutató darabok is, melyek több, az 5. század közepe előtt indított lelőhelyen, mint Hernádvécse, Sajószentpéter vagy a rákóczifalvi telep 2. horizontja, megfigyelhetőek.177 A kisebb méretű korsót, a bögrét és a fazekakat is a későbbi, gepida kézművességben továbbélő formáknak tarthatjuk,178 de a lelőhelyen nincs arra utaló lelet, hogy a település megérte volna a 6. századot. Mindez összecseng Pintye Gábor datálásával is, aki egy vastag karikájú bronzcsat alapján az általa feltárt településrészt az 5. század második felére helyezte.179

A település szomszédságában fekvő, teljes egészében feltárt temető használata az 5. század középső harmadában kezdődhetett meg. A 14. sírban lelt III. Valentinianus siliqua az 5. század második negyedét jelöli ki terminus post quem adatnak. A D2/D3 periódusra, az 5. század közepére utalnak a 3. sír ovális ezüstcsatjai, a. 3. és a 18. sír üvegpoharai és a 14. sír harang alakú fogólemezes fésűje is. Más leletek, mint a 6. sír háromgombos kengyelfibulája, inkább az 5. század második felére keltezhetőek. Egyértelműen a. 6. századra tehető tárgytípus azonban nem fordult elő a temetőben. Az egész leletanyag jellege – szíjszorító lemezes csatok, nagyméretű, borostyánból készült és díszített üveggyöngyök, drótra fűzött csüngődíszek, üvegedények és Murga-típusú korsó – a D2/ D3 és D3 periódus kis sírszámú temetkezőhelyeit és magányos sírjait180 idézi és nem a nagyobb méretű, a 6. században is használt gepida kori temetőket. Párhuzamul hozhatjuk Nyíregyháza-Stadion lelőhely szórványleleteit is, ahol borostyángyöngy, folyatott díszű gyöngy és csengő került elő együtt, akárcsak az általunk tárgyalt esetben.181 A temetkezési szokások közül kiemelendő az üvegpohár mellékletek gyakorisága (négy eset), valamint az edénykészlet sírba helyezése (6. sír), ami római mintára elterjedő hun kori hagyományt őriz, a viseleti tárgyak közül pedig az üveggyöngyökkel és fém tartozékokkal díszített öltözet, amely három gyerek-, illetve feltételezhető gyereksírban fordult elő.

A fentiek alapján az M3-58. lelőhelyen feltárt temető és településrészlet egykorú, így minden valószínűség szerint egyazon népesség lakó- és temetkezési helyét sikerült dokumentálni. A közvetlen kapcsolatot bizonyítja az alsóhúros vasfibula típusa, amely mind a telepen, mind a temető egyik sírjában napvilágot látott, valamint a sír-és településkerámia hasonló jellege. Ezen kívül a lelőhely részben egykorú lehetett a közelben fekvő Nyíregyháza, keleti elkerülő 14. számú lelőhellyel is.182 Ez esetben is van közvetlen kapcsolat a temetkezőhely és a településobjektumok között, s ennek bizonyítékaként az 58. lelőhely 6. sírja és a 14. lelőhely 39. objektuma kék üvegpohár-töredékeit és Murga-típusú korsóját említhetjük. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az egymáshoz közel fekvő, tanyaszerű települési egységek lakói ugyanazt a temetkezőhelyet használták. Ugyanakkor e települések kronológiai helyzete némileg eltérő volt, a kerámiaanyag jellege alapján Pintye Gábor a 14. lelőhelyet inkább az 5. század első felére keltezte (bár a 6. – öntött kengyelfibulás – sírral való közvetlen kapcsolat valamivel későbbi használatot is megenged), míg az 58. számú, ahogy fentebb említettük, a század második felében lehetett használatban.183

A lelőhelyen feltárt állatcsontanyag összetétele megfelel a korszak más lelőhelyein tapasztalt képnek. A fajonkénti eloszlás szarvasmarha dominanciát mutat, ezt követik a kiskérődzők, a sertés és végül a ló. A szarvasmarhacsontok különböző méretű és testalakú egyedek előfordulására, és az állatok változatos célú (hús, tej, bőr) felhasználására engednek következtetni.184

A Nyíregyháza határában feltárt lelőhely egy olyan „temetőtípust” képvisel, amely korábban nem volt ismert a Kárpát-medence északkeleti részéből, ugyanis későbbi, mint a késő szarmata–hun kori, vagy az ún. Tiszadob-típusú, a 4–5. század fordulóján létesített temetkezőhelyek, de korábbi, mint az 5. század 2. felében induló nagyméretű, soros temetők. Leginkább azokkal a kisebb sírszámú temetőkkel rokonítható, mint például a Bácskából a bodrogmonostorszegi vagy a Dunántúlról a balatonszemesi lelőhely.185 A környékről Kótaj (10 sír),186 Nyíregyháza-Oros (8 sír)187 és Nyíregyháza-Rozsrétszőlő (34 sír)188 említhető, mint hasonló korú temetkezőhely.

A lelőhely szűkebb környezete a hun korra és a kora népvándorláskorra vonatkozóan jól kutatott (16. kép). A korábbi időszak szarmata népessége nagyobbrészt megélhette a hun uralom időszakát, ráadásul a régészeti adatokból úgy tűnik, hogy ezen a területen éppen ebben az időben nőtt meg a lakosság lélekszáma, feltehetően az ide irányuló migráció miatt.189 Nyíregyháza környékén nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárásoknak köszönhetően több nagyméretű, késő szarmata település és temető is feltárásra került, használatuk felső időhatáráról azonban csak feldolgozásuk és közzétételük után lesz pontos információnk.190 E szarmata lelőhelyek közelében hun kori magányos sírok is előkerültek, amelyek a hun birodalmi szervezethez tartozó, a helyi lakosság fölé rendelt vezetőknek és családjaiknak, valamint a környéken rövid ideig megtelepedő új csoportoknak lehetnek a bizonyítékai.191

Az M3-58. lelőhely 5. század derekán alapított települése a késő szarmata telepekhez képest új típusú anyagi kultúrát tükröz. A régióban szintén nem áll egyedül: a publikált Csorda-Páskum I. (M3-14. lh.) területén feltárt tanyán192 kívül hasonló lelőhelyekkel számolhatunk az M3-182. lelőhely és Nyíregyháza-Ipari Park IV. területén is. A legkésőbbi szarmata telepek teljes anyagspektrumának megismerése után lehet csak eldönteni a kérdést, hogy az anyagi kultúrában tapasztalt eltérés kronológiai vagy egyéb, etnikus okokra vezethető-e vissza, illetve, hogy számolhatunk-e a két „csoport” párhuzamos jelenlétével. Árnyalja a képet, hogy az 58. lelőhelyen megfigyelt jelenségek egy része – sarokoszlopos épület, szemcsés, korongolt, S-profilú tálak, Murga-típusú korsók – olyan 5. századi lelőhelyeken is feltűnik a Kárpátmedence északi részén, melyek kerámia leletanyaga nem vezethető le a korábbi helyi hagyományból, így diszkontinuus a késő római kori horizonttal.193

A település és a temető használóiról etnikai szempontból annyit állapíthatunk meg, hogy a hun kor változatos összetételű népességének egy csoportja élt itt a Hun Birodalom utolsó éveinek és a Gepida Királyság kialakulásának átmeneti időszakában. A lelőhely azokat a temetkezési szokásokat, öltözetet és használati tárgyakat reprezentálja, amelyek az 5. század középső harmadában és második felében széles körben jellemzőek voltak a Kárpát-medencében. A terület a század második felében a Gepida Királyság érdekszférájába tartozhatott. Innen kb. 25 km-re nyugatra található Hajdúnánás-Fürj-halom-dűlő lelőhelye, amely nagyobb sírszáma, hosszú használati ideje és az itt lelt tárgytípusok alapján már a gepida kori soros temetők jellegzetes képének felel meg.194

A cemetery and a part of a settlement have been excavated within the confines of the Nyíregyháza municipality between 2009 and 2011. Based on archaeological data, both were established by the same population in the middle of the 5th century (Nyíregyháza-Csorda-Páskum, Site M3-58, Fig. 1) The cemetery had possibly been used jointly by the residents of several neighbouring homesteads, as the finds of a nearby settlement site also show close connections with the burial site (Nyíregyháza, keleti elkerülő út Site 14, Pintye 2016).

The scattered settlement phenomena, two buildings and several pits, were located 40–50 meters west of the graves (Fig. 2). Building no. 22/25 with six posts (Fig. 3, 6) represents the type Eckpfostenhaus, which appeared mainly in the northern zone of the Carpathian Basin, in connection with the changes during the Hun period. Structures similar to Building no. 18/20 with two posts (Fig. 3, 5) also had become widespread in the 5th century and remained popular in Gepidic-period settlements. The small number of ceramic fragments did not contain remains of special vessels, but technological and formal characteristics (Murga-type jug, S-profile bowl, dominance of wheel-turned, grainy pots (Figs 5–6) display similarities with contemporaneous assemblages published from the region so far, such as Hernádvécse-Nagy-rét, Onga-Teknő-lapos or Andornaktálya-Kis-rét-dűlő. A large jug with two handles and smoothed-in decoration, and a grainy wheel-made vessel with a cylindrical rim (Fig. 4; Fig. 5, 3) can be associated with late Sarmatian pottery manufacture, while analogies of the mug (Fig. 5, 8) can be mentioned from Gepidic-period sites. The excavated part of the settlement is dated to the second half of the 5th century.

The entire area of the burial ground belonging to the settlement has been excavated (Fig. 7). The 24 burials represent a cemetery type hitherto unknown in Northeast Hungary. It can be well distinguished from the late Sarmatian-Hun-period burial grounds used in the late 4th and early 5th centuries, based on its rite (e.g., east-west orientation of the graves) and find material. The burial ground also differs from the so-called row-grave cemeteries (Reihengräberfeld) of the Gepidic period, established in the second half of the 5th century AD in the Great Plain, because it can be dated somewhat earlier, and it was used for a much shorter period.

Among the funerary rites, it is worth highlighting the case of a child’s burial, Grave 6, in the head end of which a jug, a small pot and a blue glass cup were placed (Fig. 10; Fig. 22; Fig. 25). The placement of similar vessel sets in graves reflects Roman tradition and also appears regularly in Hun-period burials. Representative artefacts and costume elements from the Hun period and subsequent decades also came to light in the cemetery: for example, attires rich in beads, and hoops endowed with beads and metal pendants (Graves 6, 14, 16) (Fig. 10, Fig. 13; Fig. 14; Fig. 17). Oval buckles made of silver from Grave 3 (Fig. 19), glass cups from Grave 3 and 18 (Fig. 1; Fig. 24), a comb with bell-shaped handle blades from Grave 14 (Fig. 20) all indicate Period D2/D3, the middle of the 5th century. Other finds, such as a cast, small bow brooch with three knobs from Grave 6 (Fig. 18), are more likely to date to the second half of the 5th century. Glassware have been found in four burials, which can also be said to be common in the 5th century. These glass cups differ from the late Roman glassware tradition of Pannonia in terms of their production, but they have good analogues in the area. The Murga-type jug placed in Grave 6 and the small, grainy pot both are associated with the ceramic material of the settlement. We should also mention the perforated silver coin of Grave 14, a siliqua of Valentinian III minted between AD 422–455, which provides a terminus post quem date of the grave and, due to the small size of the site and its short period of use, the entire cemetery and settlement.

The settlement and cemetery analyzed in our study display a new type of material culture compared to late Sarmatian sites. This material culture is not unique in the region, we can count on several similarities between the mostly unpublished sites excavated in the vicinity of Nyíregyháza (Fig. 16). As regards the ethnicity of the founders of the settlement and burial ground, we can say that a group of the heterogenous Hun-period population lived here during the transition period of the last years of the Hun Empire and the formation of the Gepid Kingdom. The site represents the burial customs, costume and objects of use that were widespread in the Carpathian Basin in the middle third and second half of the 5th century.

Appendix

Bárány Annamária*

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lelőhely) 5. századi állatcsont leletei / Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58 site) 5 th century animal bone finds

Bevezetés

A lelőhelyről származó 937 db állatcsont közül csupán 73 db származott a hat 5. századi objektumból. Ahogy az 1. táblázat is mutatja, a csontok megoszlása nem egyenletes: a 4/4. gödörből 4 db csont, a 18/20. épületből 21 db, a 22/25. épületből 22 db, a 191/259. gödörből 1 db, a 194/262. gödörből 15 db és végül a 195/263. gödörből 10 db csont került elő. Az előkerült állatcsontok mindegyike háziemlős-fajhoz tartozott. Az állatcsontok fajonkénti eloszlása szarvasmarha dominanciát mutat (43 db), ezt követik a kiskérődzők (15 db), majd a sertés (10 db) és végül a ló (4 db). 1 db csonttöredék meghatározása nem volt lehetséges. Az épületekben a lelőhely összes állatfaja képviseltette magát, a gödrök fajszegényebbek voltak.

1. táblázat

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lh). A csontanyag állatfajonkénti és objektumonkénti megoszlása (db)

Table 1. Nyíregyháza-Csorda-Páskum site M3-58. Distribution of the animal bone material by species and features (pieces)

Állatfaj / Objektum4/418/2022/25191/259194/262195/263Összes
Szarvasmarha (Bos taurus L.)1121111843
Kiskérődzők (Ovis aries L., Capra hircus L.)355215
Sertés (Sus domesticus Erxl.)2412110
Ló (Equus caballus L.)1214
nem meghatározható11
Összes421221151073

Az Állatok Zoológiai Jellemzése

Szarvasmarha

Az 5. századi állatcsonttöredékek több mint a fele ehhez az állatfajhoz tartozott. A csontok meglehetősen töredezett állapotban kerültek napvilágra, csupán egy metacarpus esetében lehetett marmagasságot számítani.1 A kifejlett tehén jobb oldali metatarsusának hossza 216 mm, az ebből számított marmagasság érték 115,1 cm, mely közepes testméretű szarvasmarhát jelent (3. táblázat). A fog-, metacarpus- és phalanx-méretek különböző méretű és testalakú szarvasmarhák előfordulását sejtetik a lelőhelyen, mely az állatok ivari kétalakúsága mellett azok különböző célú felhasználását is valószínűsíthetik. A csekély számú csont testrégiónkénti eloszlása2 is ezt erősíti, ugyanis a fej (10 db), törzs (9 db), húsos (7 db) és száraz testrégiókba (8 db) tartozó csontok darabszáma közel egyenlő, csupán a terminális régióba tartozó maradványok száma alacsony (3 db). Az állatok koreloszlása abszolút kifejlett állat dominanciát mutat a juvenilis3 egyedekkel szemben (13 kifejlett egyed, 4 juvenilis). Mindezek mellett 8 db szarvasmarha-maradványon (nyelvcsont, ágyékcsigolya, scapula, pelvis, 2 metacarpus, os carpale, astragalus) égésnyomokat lehetett megfigyelni, egy csigolyán vágásnyomok láthatóak. Egy kifejlett egyed phalanx I-én a proximalis epiphysis palmaris oldalán az ízület túlzott igénybevételére utaló exostosis figyelhető meg. A szarvasmarhacsontok kevés száma ellenére megállapítható, hogy az állatokat nemcsak húsfelhasználási célból tartották, az állatok igaerejét, tejét, bőrét is felhasználták.

2. táblázat

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lh). Az állatcsontok testrészenkénti eloszlása (db)

Table 2. Nyíregyháza-Csorda-Páskum site M3-58. Body region distribution of the animal bones (pieces)

szarvasmarhajuh/kecskesertés
szarvcsap
arckoponya42
mandibula224
alsófog312
nyelvcsont1
nyakcsigolya2
hátcsigolya1
ágyékcsigolya12
csigolya3
costa83
scapula1
humerus3
radius12
ulna1
metacarpus41
carpus1
pelvis2
femur21
tibia14
fibula
tarsus
astragalus11
calcaneus
metatarsus11
phalanx I.3
Összes4315104
3. táblázat

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lh). Állatcsont méretek (mm; marmagasság: cm). 1: teljes hossz; 2: proximalis epiphysis szélesség; 3: diaphysis legkisebb szélesség; 4: distalis epiphysis szélesség; 5: proximalis epiphysis mélység; 6: diaphysis legkisebb mélység; 7: distalis epiphysis mélység; 8: legnagyobb szélesség

Table 3. Nyíregyháza-Csorda-Páskum site M3-58. Measurements of the animal bones. (mm; withers height: cm). 1: total length; 2: proximal epiphysis width; 3: smallest width of the diaphysis; 4: distal epiphysis width; 5: proximal epiphysis depth; 6: smallest depth of the diaphysis; 7: distal epiphysis depth; 8: greatest width

ÁllatfajCsontMéretek (mm)Marmag.
1.8.
szarvasmarhaM3 superior2623
szarvasmarhaM3 superior3624
1.2.3.4.5.6.7.
szarvasmarhahumerus38,59446,581
szarvasmarhametacarpus5132,5
szarvasmarhametacarpus50,525,5
szarvasmarhametacarpus59,529
szarvasmarhatibia6040
szarvasmarhametatarsus216512859472531115,1
szarvasmarhaphalanx I.513027293419,521
szarvasmarhaphalanx I.5128253321
szarvasmarhaphalanx I.32273522
kiskérődzőtibia2719,5
sertésfemur4756
radius7838
ulna4562,547
metacarpus2184936453322,535,5134,94

Kiskérődzők

Az 5. századi maradványok közül a második leggyakoribb a kiskérődzőké, mely a szarvasmarháénak körülbelül a harmada (15 db). A maradványok nagymértékben töredezettek voltak, méretet is csupán egyetlen csontról lehetett felvenni (3. táblázat). A kiskérődző-maradványok bizonyosan húsfelhasználású állatoktól származnak: 6 db csont származik a húsos, 5 db a törzs, 3 db a fej és 1 db a száraz végtag régióból,4 viszont csak egy-egy ágyékcsigolyán látható égésnyom és vágásnyom.

Sertés

A sertés a lelőhely harmadik leggyakoribb állatfaja (10 db). A maradványok közül 8 db csont származik a fej régióból, 1 db a húsos és 1 db a száraz végtag régióból.5 A fej régióból 4 alsó állkapocs, 2 felső állkapocs és 2 alsófog került elő. A fejmaradványok 2 kivételével kifejlett egyedekhez tartoztak, 2 egyedről a szemfoga alapján meg lehetett állapítani, hogy hímnemű volt. A húsos végtagot képviselő femur egy juvenilis korú egyedhez tartozott. A sertés húsfelhasználású testrégióiba a fej is beletartozik. A 191/259. gödörből csupán egy igen rossz állapotban lévő sertés-astragalus származik. A 22/25. épületből származó sertés-csontok barnásan színezettek.

A 3 egyedhez tartozó 4 db lómaradvány 3 objektumból származik. A két épületből egy-egy radius- (illetve az egyik esetében összetartozó radius és ulna) töredék került elő. A 195/263. gödörből egy baloldali ép ló metacarpus került napvilágra. A csont hosszméretéből számított marmagasság6134,94 cm, a csont karcsúsági indexének értéke7 16,5. Ezek alapján az állat egy alacsony termetű, középvastag csontozatú egyed volt. A 22/25. épületből származó lócsontok barnásan színezettek.

Összefoglalás

A lelőhely hun kori teleprészén előforduló állatfajok mindegyike háziemlős, haszonállat, melyek koreloszlása és a csontok testrégiónkénti eloszlása az állatok húsának fogyasztása mellett azok helyben tartását, tenyésztését is valószínűsítik. A kevés méretet szolgáltató csontmaradványokról elmondható, hogy főként konyhahulladékok, azonban a szarvasmarhát és még kevésbé a lovat nem csak húshasznú céllal tartották. A kevés számú állatcsont fajok közötti eloszlásában megfigyelhető szarvasmarha-dominancia általánosságban jellemző a korszakra (4. táblázat). Egyes korábbi időszakból származó lelőhelyeken, mint Garadna-Kastély-zug és Arka-Fónyi-patak,8 a szarvasmarhákat gyakoriságában a sertés követi, majd a kiskérődzők, azonban Hernádvécse-Nagy-rét, 4. lelőhelyen9 illetve Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag10 lelőhelyeken a sertéseket és a kiskérődzőket tekintve ez a sorrend felcserélődik. Érdekes, hogy a sertés és a kiskérődző csontok azonos arányban fordultak elő Nyíregyháza-Csorda-Páskum I. lelőhely anyagában,11 és a szarvasmarha-dominancia sem volt annyira kifejezett, mint a jelenleg tárgyalt M3-58. lelőhelyen.

4. táblázat

Nyíregyháza-Csorda-Páskum II. (M3-58. lh). A gazdasági haszonállatok gyakoriságának megoszlása néhány császárkori és hun kori telepen (db)

Table 4. Nyíregyháza-Csorda-Páskum site M3-58. Frequency of the livestock in some Imperior Age settlements (pieces)

Állatfaj / LelőhelyNyíregyháza-Csorda-Páskum M3-58. lh.Hernádvécse-Nagy-rét, 4. lh.Tiszavasvári-Városföldje Jegyző-tagGaradna-Kastély-zugArka-Fónyipatak
Szarvasmarha (Bos taurus L.)431233378897
Kiskérődzők (Ovis aries L., Capra hircus L.)15321203327
Sertés (Sus domesticus Erxl.)1013404230
Ló (Equus caballus L.)42586
5 faj összesen73168522171160
1

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Markó Andrásnak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének, hogy az 5. századi temető és település leletanyagát feldolgozásra a rendelkezésünkre bocsátotta. Hajnal Zsuzsannának is hálásan köszönjük a múzeumi anyagfelvételben, fotózásban nyújtott sok segítséget! Az illusztrációkat A. Király András, Andics Bernadett, Jaksity Iván, Rosta József és Soós Eszter készítette. A régészeti leletanyagot a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorláskori Gyűjteménye őrzi Nyíregyháza-Harangod néven, 2012.1. kezdetű leltári számok alatt. A település állatcsontanyagát Bárány Annamária vizsgálta meg (ld. Appendix). A feldolgozás az NKFIH NN 128035 sz. projektnek köszönhetően valósulhatott meg.

2

Markó 2011; Pintye 2016, 67, 1. lábjegyzet, 110, 20. lábjegyzet.

5

Dövényi 2010, 222, 224.

6

Objektumszám/stratigráfiai egység száma.

7

A településjelenségek pontos mélységadataihoz nem állt rendelkezésünkre dokumentáció.

10

Összefoglalóan lásd: Tejral 1990, 28–29, Abb. 3; Tejral 1998, 193–202.

11

Pintye 2016, 95, 12. kép. Déli sarkaiban azonban nem került elő oszlophely.

13

Szabó 1978, 3–4. ábra.

14

Soós 2014, X. t. 8.

16

Soós 2014, 188, VI. t. 1. Pintye Gábor információi alapján a környék egyes késő szarmata lelőhelyein is megfigyelték ezt a háztípust: Nagykálló, Kis-Ludastói-dűlő (Scholtz 2019, 75) és M3-181. lelőhelyeken egy-egy esetben.

18

Pl. Hernádvécse (Soós et al. 2017, 81, Tab. 3), részletesen: Soós 2019b, 730–731, Abb. 19.

19

Istvánovits 1999, Pl. X, 1–2, Pl. XVI, 5, Pl. XXIV, 2; Gindele– Istvánovits 2009, 39–40, Abb. 53; Soós 2016, 458, Fig. 5; Masek 2018, 127–128.

20

Masek 2018, 242, 153. kép, 342.

21

Pintye 2016, XXVI. t. 2, 5–7, XXVII. t. 3–4.

23

B. Tóth 2006, Taf. 19–20.

24

Az 5. század első felétől keltezve (Soós et al. 2017, 67, Pl. XVI, 1).

25

Soós 2014, 192, IX. t. 1.

28

Masek 2018, 115, 121.

29

Soós 2014, 193, IX. t. 4–6.

30

Lovász Emese szíves szóbeli közlése.

31

A temető sírjait a leltározás során átszámozták. A zárójelben megadott adatok az objektumszámok és a stratigráfiai egységek számai.

32

Az embertani feldolgozás sajnos nem készült el cikkünk lezárásáig, a Nemzeti Múzeum raktárában elérhető csontvázakat azonban Korita Mónika, Hajdu Tamás és Szeniczey Tamás megvizsgálta és az életkorra és nemre vonatkozó adatokat rendelkezésünkre bocsátotta, amit ezúton is hálásan köszönünk.

33

Erről a helyzetről egyéb információval nem rendelkezünk.

34

A sírfotók alapján a 18. és a 19. sír valóban két, egymáshoz nagyon közel fekvő temetkezés és nem egy nagyobb sírgödör. Ezt a kérdést az antropológiai adatokkal tudnánk ellenőrizni, azonban a 19. sírból származó embercsontok nincsenek meg.

35

Ezekről az objektumokról rajz nem áll a rendelkezésünkre.

37

Kótaj-Verba tanya (Jósa András Múzeum, Régészeti Adattár [JAM RégAd]: 2007.56). E témakörben összefoglaló előadást tartott Istvánovits Eszter a 2015. december 14–15-én az ELTE Régészettudományi Intézetében rendezett konferencián („Kollaps – Neuordnung – Kontinuitäten. Das Theissgebiet nach dem Untergang des Hunnenreiches.” Internationale Tagung).

38

Nyíregyháza-Oros, Úr-Csere (M3 keleti elkerülő 26. lelőhely): Marta et al. 2005a.

39

Csaknem teljesen feltárt 5. századi temető: Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Nevelős-homokbányától D-re (Varga-tábla): Almássy et al. 2006a.

40

Hivatkozások a 16. képen feltüntetett lelőhelyekhez. 1: Nyíregyháza, Nyulas-tói-csatornától D-re (JAM Régad: 2021.222); 2: Kótaj, Verba-tanya, Halastó (Pintye Gábor információja); 3: Nyíregyháza-Stadion (Csallány 1958); 4: Nyíregyháza, Mandabokor II. (nyugati elkerülő 36. lh.) (JAM RégAd: 2014.67-68.); 5: Nyíregyháza, Szelkó-dűlő (M3-148/b lelőhely) és Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő, Rozsréti kaszáló (M3-214. és M3-215. lelőhely) (Pintye 2014); 6: Nyíregyháza, Császárszállás-Varga tábla (M3-182. lelőhely) és Nyíregyháza, Ipari Park IV. (Marso telephely) (Pintye 2018b); 7: Nyíregyháza Rozsrétszőlő, Nevelős homokbányától D-re (Császárszállás, Varga tábla III., M3-36/c lelőhely) (Almássy et al. 2006a); 8: Nyíregyháza-Császárszállás, Vasútállomástól Ny-ra (Butyka, M3-137. lelőhely) (Almássy et al. 2006b); 9: Nyíregyháza-Oros, Kánya-hegy-dűlő (Üzleti Megapark 44. lelőhely) (Istvánovits 2012); 10: Nyíregyháza, Úr Csere Észak (Oros, M3 keleti elkerülő 27. lelőhely) (Gindele et al. 2005); 11: Nyíregyháza, Úr Csere (Oros, M3 keleti elkerülő 26. lelőhely) (Marta et al. 2005a); 12: Nyíregyháza, Úr Cserétől D-re (M3 keleti elkerülő 33. lelőhely) (Istvánovits–Kulcsár 2014); 13: Nyíregyháza, Lévai-tag (M3 keleti elkerülő 53. lelőhely) (Marta et al. 2005b); 14: Nyíregyháza, Csorda-Páskum II. (M3-58. lelőhely); 15: Nyíregyháza, Csorda-Páskum I. (M3-14. lelőhely) (Pintye 2016); 16: Nagykálló, Kis-Ludastó-dűlő (JAM RégAd: 2010.115; Pintye 2018a).

41

Pl. Nyíregyháza-Rozsrétszőlő (Pintye 2014); Nagykálló-Kis-Ludastó-dűlő (Pintye 2018a).

42

Az 5. századra jellemző kis sírszámú temetkezőhelyekről és magányos sírokról összefoglalóan ld. Kiss 2017, ezen kívül pl. Nagy 1993, 60; Rácz 2014, 205. A jelenséget többféleképpen magyarázták, a hun kor folyamán bekövetkezett népességcsökkenéssel, a korszakban tapasztalható nagyfokú mobilitással, a településszerkezet megváltozásával és a kisebb települési egységek, tanyák megjelenésével, a gazdag hun kori magányos sírok esetén pedig az elit szeparációra való törekvésével is. Az is felmerült a kutatásban, hogy egyes területeken a hun korban is tovább élő helyi szarmata lakosság élére helyezett vezetők temetkezései e magányos sírok (pl. Nyíregyháza környékén: Pintye 2014, 131; Pintye 2018a, 293; Kecskemét környékén: Ny. Kovacsóczy et al. 2021).

43

Nagy 1993, 60; B. Tóth 1994, 287; Rácz 2016, 307–309.

44

A 21–24. számú, sírgödör formájú, üres gödrökkel együtt 66 cm.

45

A nemek és életkorok közti esetleges különbségeket a csak hiányosan rendelkezésünkre álló embercsontanyag miatt nem tudjuk tárgyalni.

46

13 temetkezésből álló temetőrészlet: Kiss 2015, 14.

47

80–200 cm között; 96 síros temető (Ódor 2011).

48

Simonyi 1999, 72–73.

49

A Hódmezővásárhely-kishomoki temető sírjainak átlagmélysége 144 cm, ez az adat Szentes-Kökényzugon 129 cm, Szentes-Nagyhegyen 145 cm, Kiszomboron 133 cm, Szőregen 150 cm, Szolnok-Szandán 141 cm (Bóna–Nagy 2002b, 77; Nagy 2004, 130). Hajdúnánás-Fürj-halom-dűlőn a lehumuszolt felszíntől számítva 101,5 cm volt a sírok átlagos mélysége, ám a kb. 40 cm magas humuszréteget beleszámítva ez is megfelel a Nagy Margit által közölt adatoknak (Rácz 2019, 45).

50

Halsall 2010, 298–299, 302–303; Brather 2005a, 21.

51

Ld. pl. Nagy 2005a.

53

Ezt a temetkezési rítust a térségben újonnan megtelepedő Tiszadob-kör sírjai esetén is helyi továbbélő vagy iráni jellegű hagyománynak tartja a kutatás (Istvánovits–Kulcsár 1999, 82).

55

Istvánovits–Kulcsár 1999, 88. Elsősorban itt a Csongrádkenderföldeki temető leletanyagát említik. Az eredeti publikáció szerint az edénymellékletek többsége a fej környékén került elő, de csak a bizonytalan összetartozású B síregyüttes esetében merült fel a kettős edénymelléklet (Párducz 1959, 310–317, Taf. XVI, 1, 7), illetve betöltésből származó töredékekről van szó, mint Csongrád-Berzsenyi utca 2. sír (Párducz 1963, 18, Taf. I, 4, 5) vagy Csongrád-Kaszárnya 130. sír (Párducz 1963, 50, Abb. 11, Taf. VII, 27, Taf. XII, 2, 3, 6).

56

Pl. Tejral 2011, 232–240.

57

Pl. Páty lelőhelye az 5. század első feléből (Ottományi 2001, 48, további példákkal).

58

Több példát említ Jaroslav Tejral (Tejral 2011, 232–240), illetve Tomka Péter az árpási sír elemzésekor (Tomka 2001, 166). Két kerámiaedényből, egy korsóból és egy fazékból álló együttes, pl. Pusztataskony-Ledence (Ny. Kovacsóczy et al. 2021, Fig. 9).

59

E megállapításokat a Kárpát-medencei 5. századi női temetkezések átfogó gyűjtésére alapoztuk: Rácz 2016, Tab. 1. Korsó-üvegpohár együttesekre példa az 5. század első feléből: Árpás-Dombiföld (Tomka 2001, 162–163), Csongrád-Kaszárnya, 126. sír (Párducz 1963, 48, Abb. 8, 2, Taf. X, 13, Taf. XI, 5), Drslavice, Mödling-Lerchengasse 2. sír, Regöly-Pénzesdomb, Szob-Kálváriadomb 2. sír, Untersiebenbrunn 1–2. sír. Az 5. sz. közepéről, második feléből: Tarnaméra-Urak-dűlője (Bóna–Szabó 2002, Taf. 58, 1–4), Barabás-Bagolyvár, Hrtkovci-Vranja, Szurdokpüspöki 4. sír, Hódmezővásárhely-Kishomok 105. sír, Sângeorgiu de Mureș/ Marosszentgyörgy-Kerekdomb (Dobos et al. 2021). Az 5. sz. végéről – 6. sz. elejéről: Dunaújváros-Öreghegy (a női sírokat közlő irodalmakhoz ld. Rácz 2016, Tab. 1).

60

Tomka 2001, 162–163, 5–6. kép; Mészáros 1970, 80–84, 16–19. kép.

62

105. sír: agyagkorsó és üvegpohár (Nagy 2004, 167; Bóna–Nagy 2002b, 75).

65

Fenyvesi 2020, 64, 1. térkép. A környékről Nagykálló, Kis-Ludastó-dűlő (Ipari park) és Nyíregyháza-Oros, keleti elkerülő 24. lelőhelyet említhetjük (Fenyvesi 2020, Kat. IB.3 és IB.8).

66

Istvánovits 1993, 25. és 34. sír.

67

Erről összefoglalóan: Dobos 2014a; Dobos 2017, 107.

68

Ld. még Nagy Margit csoportosítását a Hódmezővásárhely-kishomoki temető elemzése során: Bóna–Nagy 2002b, 91–92; Nagy 2004, 141, valamint Dobos 2017, 96–97; Rácz 2019, 53.

69

Ebbe a csoportba sorolható az 1–4., 8–9., 14–16., 20. számú sír. Hasonló jelenségekre mutat rá Nagy Margit a Hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető elemzésekor. Az ottani síroknál a rablóaknákat ráásták a még ép koporsókra, azokat áttörve egy szerszám segítségével összeszedték a fémtárgyakat, és ekkor kerültek a csontok is kupacokba (Nagy 2004, 141–142).

70

Ide tartozik az 5–6., 10., 13. sír

72

Aspöck 2003, 242–243.

73

Nagy Margit a Hódmezővásárhely-kishomoki lelőhely esetében azzal számolt, hogy a „fosztogatók” egy felhagyott, már nem működő temető területén végezték tevékenységüket (Nagy 2004, 141).

74

Rácz 2019, 54; Ilon 1999, 32–33.

76

A 14. sír az ásatási megfigyelések szerint idősebb gyermek volt, a sírméret (h: 174 cm) alapján pedig a 16. sír is gyermektemetkezés lehetett.

77

B. Tóth 1994, 299.

78

Rácz 2016, 312–314. Nagy Margit a Hódmezővásárhely-kishomoki temető 77. és 105. sírjánál ír a nagyobb, korong alakúra faragott borostyángyöngyök díszfüggőn való viseletéről (Bóna–Nagy 2002b, 67, 75; Nagy 2004, 156).

81

Nagy 2005a, 99–100; Bárkányi 2010, 13–14.

84

De még az avar korban is előfordul belőle egy-egy példány (Bárkányi 2010, 28).

85

A nagyméretű borostyángyöngyökről pl. B. Tóth 1994, 296.

87

Nem biztos, hogy a csengő alakú tárgy hangot is kiadott, jelenleg csak a felfüggesztésére szolgáló, a tetején áthúzott és összecsavart drót látszik a belsejében.

88

Gyűjtését ld. Rácz 2016, Tab. 1; Miháczi-Pálfi 2018, 250–251.

91

Csallány 1958, 85, I. t. 17–19.

92

Mesterházy 2005, 54, Taf. 5, 2.

93

Bóna 2002b, 28, Taf. 4, 4.

94

Gubitza 1899, 266–267 (bronz nyakdíszként), Gubitza 1902, 339 (csörgőként). Gubitza Kálmán leírásából arra lehet következtetni, hogy ezek a sírok bolygatottak voltak, így a gyöngyök-csüngők elhelyezkedésében nem lehetünk teljesen biztosak.

96

Rácz 2016, 314, 84. jegyzet; Miháczi-Pálfi 2018, 150–151.

97

RAC, „Glocke”, 183.

98

Nagy 2005a, 101, 9. kép; ld. még Miháczi-Pálfi 2018, 151–152.

99

Ez a lista a szarmata példányokat nem tartalmazza (Kiss 1996, 66).

100

32. sír (Tejral 2005, 162).

101

Gubitza 1902, 6. ábra. A Dunántúlról pl. a balatonszemesi 5. századi sírokat említhetjük, ahol a 150. sírban egy nagyobb kalcedongyöngy tekercselt ezüstkarikán feküdt a combcsontok között, övfüggő részeként (Miháczi-Pálfi 2018, 131–132, 2. kép 4).

103

Bóna–Nagy 2002b, 120–122, Abb. 59.

104

Rácz 2019, 77–78, 12. táblázat.

106

Kiss Attila ezt a sírt a 6. sz. első negyedére keltezte, azonban leletanyaga alapján inkább a D3 periódus magányos női sírjai közé illeszkedik (Kiss 1981, 167–168, Taf. I, 7).

107

Csallány 1961, 177, Taf. CXXXIV, 2.

108

Csallány 1961, Taf. XI, 10.

109

Pl. Szőreg-Téglagyár, 19. sír (Nagy 2005b, 183, Abb. 40).

111

Pintye 2016, 106, V. t. 5, XXV. t. 7.

112

Füzesabony-Pusztaszikszói gyümölcsös (Szabó 1990, 178, Fig 4, 8), Battonya-Sziondai gyep (Szabó‒Vörös 1979, 225, Fig. 9) és kvád területen is (Varsik 2011, 204–205, Abb. 108, 1–2), mint Nitra-Párovské Háje (Pieta‒Ruttkay 1997, Abb. 11, 1).

113

Tiszavalk 12. sír (Garam–Vaday 1990, 204, Abb. 15, 12), Csongrád-Kenderföldek 50. sír (Párducz 1959, 314, Taf. 10, 12–13), Szentes-Rákóczi F. u. 87, 2. sír (Párducz 1950, Taf. LXXXIII, 8).

114

Mesterházy 2005, 55–56, Taf. II. 9, 2.

115

A spirálos gyűrűk gyűjtése a Hajdúnánás-fürj-halom-dűlői 247. sír gyűrűje kapcsán: Rácz 2019, 76. Pántgyűrű fejjel pl.: Kapolcs 1. sír (Cs. Dax 1980, 98), Szolnok-Zagyvapart 17. sír (férfi sír, Cseh 2005a, 21).

116

B. Tóth 1994, 295, további párhuzamokkal római császárkori lelőhelyekről is.

118

B. Tóth 1994, 296.

119

Kiss 1996, 55–57. Ld. még az 5. századi leletekkel kapcsolatban: Hajdúnánás-Fürj-halom-dűlő 441. sír (Rácz 2019, 95).

122

15. sír, övcsat férfisírból; 50. sír, cipőcsatok férfi sírból. Ivanišević et al. 2006, Pl. 3, Pl. 8. Mindkét sírt a temető B fázisába sorolják, az 5. sz. középső harmadától a 6. sz. elejéig (Ivanišević et al. 2006, 129).

123

Csallány 1961, 233, Taf. CCII, 15.

124

Csallány 1961, Taf. CCXXVI, 1.

126

A fenti, ovális testű csatok gravírozott-poncolt, néha görög feliratokkal ellátott, öntéssel készült változatait a nemzetközi szakirodalom Bône–Csongrád-típusú csatokként említi. Ezek a mediterrán térség keleti részén, illetve a Fekete-tenger partvidékén készültek, és az 5. század középső és 3. harmadára jellemzőek. Magyarország területéről Csongrád-Kettőshalmi-dűlőből (?) ismert hasonló, keresztény szimbólumokkal ellátott, import darab (Csallány 1961, 225, Taf. CCXI, 10; Tóth et al. 2016, V/70, 266. további irodalommal).

127

Somogyi 2019, 609–610, Abb. 3.

128

Pintye 2018a, 297, 305, 4. ké p 1.

130

Például Hómezővásárhely-Kishomokon: Bóna–Nagy 2002b, Taf. IX, 22, Taf. XII, 2, Taf. XVI, 1, Taf. XVI, 3, Taf. XXIV, 1.

132

Nagy 2004, 144; Rácz 2016, 309–310.

134

A fésű a sír nyugati végébe összehúzott csontok között került elő. Miután eredetileg ez volt a sír fej felőli vége, elképzelhető, hogy a fésűt az elhunyt feje mellé helyezték.

135

Ld. Bózsa Anikó doktori disszertációjának tipológiai beosztását, II.1.1.1c típus: Bózsa 2016, 142–143.

136

A „púposhátú” csontfésűk Pannoniában a 4. század második felében tűntek fel, illetve a Marosszentanna–Csernyahov-kultúra területén az 5. század közepéig használatban voltak (Pintye 2009, 166, 177).

137

T. Bíró Mária megjegyzése szerint a pontkörös minta a kétsoros, háromszög alakú, félköríves és púposhátú csontfésűknél mind megtalálható (T. Bíró 2002, 59. Ld. még Masek 2016, 138–139).

138

A fésűtípust legutóbb Masek Zsófia tárgyalta kimerítően: Masek 2016, 127–131.

140

Harang alakú fogójú példány (Párducz 1959, 330, Taf. XXII, 3).

141

Félkörös fogójú fésű vonal és pontkördíszítéssel. Ezt, a nyíregyházinál szélesebb fogójú példányt Jaroslav Tejral a D2 periódusba (380/400–440/450) helyezte (Tejral 1997, 345, Abb. 21, 11; 351).

144

Dévai 2012. Ezúton is köszönjük Dévai Katának az üvegek elemzéséhez nyújtott segítséget!

145

Cseh 1999, 25–27.

147

A 18. és 19. sírban az összeilleszthető perem-és oldaltöredékek mellett további, részben összeilleszthető oldaltöredékek is előkerültek (7, illetve 8 darab), amelyek anyaguk és színük alapján egyazon, hosszanti rátétdíszes üvegpohárhoz tartoztak: valószínűleg a harang alakú pohár részei ezek is.

149

Eggers 1951, 61, Taf. 14, 189–195, Karte 51–52.

150

Kiss 1999, 226; Bóna 2002a, 18, Taf. I, 4.

151

Németi 1967, 506, Abb. 5; Kiss 1999, 223.

152

Bóna–Szabó 2002, 241, Taf. LVIII, 1.

154

Werner 1959, 427, Abb. 4.

156

Kiss 1999, 238, „A” típusként. Ld. még Sorokina 1970; Barkóczi 1988, 37a–b.

157

Varga 2016, 21. sz.; Budinsky-Kricka 1957, 356; illetve Mezőszemere-Kismari-fenék 3 sírjából (29., 30., 35. sír) említenek még egy-egy kúpos testű, kékes, de inkább vízszínű poharat (Varga 2016, 33., 34., 54. sz.; Vaday–Domboróczki 2001, 11, 13, 16). Meg kell még jegyeznünk, hogy a 4. század végi – 5. századi poharakon díszítésként nagyon elterjedt a kék szín, de inkább az opak sötétkék alkalmazása, nem pedig ez a valamivel világosabb és áttetsző változat.

158

Pintye 2016, 106, XII. t. 3. Pintye Gábor Mainz-Weisenauból említ párhuzamot e darabhoz (Klein 1999, 9, Abb. 14).

160

Alföldi 1932, 43–46; Párducz 1959, 357–358.

161

Masek 2013, 245, Abb. 4.

162

A 39. sz. jelenség, melyből a kék üvegpohár töredékei is ismertek (Pintye 2016, XII. t. 1.). Ez alátámasztja a 6. számú sír és a település közvetlen kapcsolatát.

163

Németh 1988, 219–222, Kat. V, 5. e; Párducz 1959, Taf. XVI, 1.

164

Tejral 2007, Abb. 13, 9; Masek 2013, Abb. 5, 1.

165

Masek 2013, Kat. 61, Tab. 1.

167

Ártánd (B. Tóth 2006, 97, Abb. 27); Hernádvécse (Soós et al. 2017, Pl. XVI, 6).

168

Nagy 2004, 163–164, 27. kép 5; Szentes-Kökényzug (Csallány 1961, Taf. XX, 13).

169

Ezúton szeretnénk megköszönni Torbágyi Melindának és Somogyi Péternek az érmék meghatározását. Róma 170–171, RIC 251. A.: )INVS – AVG TRP(, babérkoszorús fej j. R.: császár tógában oltárnál áldoz.

170

Trier 425–455. RIC 2102 szalagdiadémos fej j. A.: DN VALENTI-NI[ANVS PF A]VG. R.: [V]RTVS [ROM]ANOR[VM] b. néző Róma ül curulisi széken j. Victoriát, b. hosszú keresztet tart, b. mezőben *.

171

Összefoglalóan az 5–6. századi, a Kárpát-medence keleti feléből származó sírok és szórványleletek római és bizánci érmeleleteiről: Csallány 1961, 291–293. Az általa felsorolt érmék között van néhány ezüstpénz, illetve átfúrt, gyöngyök közt viselt érme is. A gepidának tartott temetkezések bizánci érmeiről: Somogyi 2019.

172

Somogyi 2019, 609–610, Abb. 3 és 612, Abb. 7.

178

Szintén az 5. századi keltezést erősítheti meg a szemcsés fazekak peremátmérője, mely lelőhelyünkön 15–16 cm, míg a 6. századi gepida telepek fazekai átlagosan nem haladják meg a 15 cm-t. Az M3-58. lelőhely edényarányai így inkább az 5. század középső harmadában induló ártándi lelőhely nagyobb fazekaival mutatnak rokonságot (B. Tóth 2006, 121, Abb. 31; Masek 2018, 255, 175. kép).

180

Pl. Tiszalök, Mád (Kovrig 1951) vagy Mezőkövesd-Mocsolyás (Lovász 1999).

184

Ld. Bárány Annamária feldolgozását e tanulmány appendixeként.

186

Kótaj-Verba tanya. Ld. 37. jegyzet. E lelőhelyek kronológiai helyzetét publikálásuk után tudjuk majd összevetni az általunk elemzett temetővel.

187

Nyíregyháza-Oros, Úr-Csere (M3 keleti elkerülő 26. lelőhely): Marta et al. 2005a.

188

Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Nevelős-homokbányától D-re (Vargatábla): Almássy et al. 2006a.

189

Istvánovits– Kulcsár 2018, 254.

190

Fontos adat, hogy a nagykállói Kis-Ludastó-dűlőben feltárt hun kori magányos sírra ráástak egy gödröt, ami egyértelműen a késő szarmata településhez tartozott. Ez alapján a település használata bőven benyúlt a hun korba (Pintye 2018a, 292, 294). Ugyancsak a hun korszakra utal Nyíregyháza-Oros 33. lelőhelyének áldozati leletegyüttese (Istvánovits–Kulcsár 2014).

191

Vö. 42. jegyzet. E sírok leletanyaga nem feltétlenül utal elitre, lásd Pintye 2018a.

193

Szarmata területen a legújabb, részletesen feldolgozott település Rákóczifalva-Bagi-földek 5-8-8A lelőhely 2. településhorizontja (Masek 2018, 342), de önálló település pl. Andornaktálya-Kis-rét-dűlő (Bálint et al. 2019); a Kárpát-medencei Przeworskkultúra területén Hernádvécse (Soós et al. 2017), vagy Onga-Teknő lapos (Soós 2014).

*

Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, 1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.; e-mail: BaranyAnnamaria@hnm.hu

3

Schmid 1972, 75 Tab. IX.

6

Vitt 1952, 173, Tab. I.

7

Brauner 1916, 252, 254.

Irodalom

  • Alföldi, András 1932 Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválasztásuk (Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung). Archaeologia Hungarica 9. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Almássy KatalinAstaloş, CiprianBabolcsi AndreaGergely BalázsIstvánovits EszterVirag, Cristian 2006a Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Nevelős-homokbányától D-re (Vargatábla). In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 (Archaeological Investigations in Hungary 2005). Budapest, 291292.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Almássy KatalinBejinariu, IoanGindele RóbertPop, HoreaLiviu, MartaMatei, AlexandruNagy MártaPintye Gábor 2006b Nyíregyháza-Császárszállás, Vasútállomástól Nyugatra (Butyka). In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 (Archaeological Investigations in Hungary 2005). Budapest, 288.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Aspöck, Edeltraud 2003 Graböffnungen im Frühmittelalter und das Fallbeispiel der langobardenzeitlichen Gräber von Brunn am Gebirge, Flur Wolfholz, Niederösterreich. Archaeologia Austriaca 87, 225264. DOI: https://doi.org/10.1553/archaeologia87s225

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bácsmegi, GáborGuba, Szilvia 2007 Letűnt korok emlékezete. Szurdokpüspöki régmúltja a legújabb régészeti kutatások tükrében. Szurdokpüspöki.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bálint, CsabaSoós, EszterTörök, Béla 2019 Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-Rét-dűlő hun kori lelőhelyről (Preliminary report on the Andornaktálya-Kis-Rétdűlő Hun Age site). Agria – Az Egri Múzeum évkönyve 52, 169190.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bárkányi, Magdolna 2010 Gyöngyök a Kiszombor B gepida temetőben. Szakdolgozat. Szegedi Tudományegyetem, Szeged.

  • Barkóczi, László 1988 Pannonische Glasfunde in Ungarn. Studia Archaeologica 9. Budapest.

  • T. Bíró, Mária 2002 Combs and comb-making in Roman Pannonia: ethnical and historical aspects. In: Tejral, J. (Hrsg.): Probleme der frühen Merowingerzeit im Mitteldonauraum. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 19. Brno, 99124.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bocsi, Zsófia 2016 A nádudvari gepidák nyomában. Egy többrétegű szarmata és gepida település feldolgozásának első lépései (In search of the Gepids of Nádudvar – Preliminary assessment of a stratified Sarmatian and Gepidic settlement). In: Kovács L.Révész L. (főszerk.): Népek és kultúrák a Kárpát-medencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére. Budapest–Debrecen– Szeged, 2379.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bóna, István 2002a Barabás-Bagolyvár. In: Bóna–Nagy 2002a, 1722.

  • Bóna, István 2002b Domoszló-Víztároló. In: Bóna–Nagy 2002a, 2728.

  • Bóna, IstvánNagy, Margit 2002a Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bóna, IstvánNagy, Margit 2002b Hódmezővásárhely-Kishomok. In: Bóna–Nagy 2002a, 34189.

  • Bóna, IstvánSzabó, János Győző 2002 Tarnaméra-Urak dűlője. In: Bóna–Nagy 2002a, 240243.

  • Bózsa, Anikó 2016 A szépségápolás tárgyi emlékanyaga Pannonia Magyarországra eső részén. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brather, Sebastian 2005a Kleidung und Identität im Grab. Gruppierungen innerhalb der Bevölkerung Pleidelsheim zur Merowingerzeit. Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters, 158.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brather, Sebastian 2005b Alter und Geschlecht zur Merowingerzeit. Soziale Strukturen und frühmittelalterliche Reihengräberfelder. In: Müller, J. (Hrsg.): Alter und Geschlecht in urund frühgeschichtlichen Gesellschaften. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie 126. Bonn, 157178. DOI: https://doi.org/10.11588/ai.2006.1&2.11113

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brown, David 1974 So-called „Needle Cases”. Medieval Archaeology 18, 151154.

  • Budinský-Krička, Vojtech 1957 Gräber aus der römischen und der Völkerwanderungszeit in Kapušany (bez.Prešov). Slovenská archeológia 5:2, 356362.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Csallány, Dezső 1958 Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén (Die hunnenzeitlichen Brandund Skelettgräber in den Gebieten am oberen Lauf der Theiss). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2, 8399.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Csallány, Dezső 1961 Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken (454-589 u. Z.). Archaeologia Hungarica 38. Budapest

  • Cseh, János 1999 Üvegleletek a 4–6. századból a Kengyel környéki településeken. Kutatástörténeti áttekintés (Glass finds from the 4th–6th centuries on settlements in environs of Kengyel. With a short history of research). Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyvei 11, 2529.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cseh, János 2005a Szolnok-Zagyva-part, Alcsi. In: Cseh et al. 2005, 1833.

  • Cseh, János 2005b Tiszaföldvár–Érhalom, Patkós tanya. In: Cseh et al. 2005, 3436.

  • Cseh, JánosIstvánovits, EszterLovász, EmeseMesterházy, Károly–Nagy, Margit–M. Nepper, Ibolya–Simonyi, Erika 2005 Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Monumenta Germanorum Archeologica Hungariae 2. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cs. Dax, Margit 1980 Keleti germán női sírok Kapolcson (Ostgermanische Frauengräber in Kapolcs). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15, 97106.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dévai, Kata 2012 Késő római temetkezések üvegmellékletei Pannoniában. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=11176

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, Alpár 2014a Plunder or ritual? The phenomenon of grave reopening in the row-grave cemeteries from Transylvania (6th–7th centuries). In: Gligor, M. (ed.): Archaeothanatology: an interdisciplinary Approach on Death from Prehistory to the Middle Ages. Annales Universitatis Apulensis, Series Historica 18:2. Alba Iulia, 135162.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, Alpár 2017 A népesség változásai a Kárpát-medence keleti felében (5. század közepe – 7. század). Soros temetők Erdélyben, Partiumban és a Bánság romániai részén. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. DOI: http://doi.org/10.15476/ELTE.2017.035

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, AlpárGál, Szilárd SándorKelemen, ImolaNeparáczki, Endre 2021 5th-century burials from Sângeorgiu de Mureș-Kerekdomb (Mureș County, Romania). In: Rácz, Zs.Szenthe, G. (eds): Attila’s Europe. Structural transformation and strategies of succes in the European Hun period. Budapest, 327360.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dövényi, Zoltán 2010 Magyarország kistájainak katasztere. Budapest.

  • Eggers, Hans Jürgen 1951 Der römische Import im freien Germanien. Text. Tafeln und Karten. Hamburg.

  • Fenyvesi, Bianka 2020 Szarmata kori üvegedényes sírok az Alföldön. Diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

  • Garam, ÉvaH. Vaday, Andrea 1990 Sarmatische Siedlung und Begräbnisstätte in Tiszavalk. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 171219.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gindele, RobertIstvánovits, Eszter 2009 Die römerzeitliche Siedlung von Csengersima-Petea. Satu Mare.

  • Gindele, RóbertMatei, AlexandruVirag, CristianBăcueţ-Crişan, DanielBăcueţ-Crişan, SandaMarta, LiviuPop, HoreaSzékely, ZsoltBejinariu, IoanSana, Daniel 2005 Nyíregyháza-Oros, Úr-Csere Észak. In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2004 (Archaeological Investigations in Hungary 2004). Budapest, 257.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gubitza, Kálmán 1899 A bodrogh-monostorszegi leletekről. Archaeologiai Értesítő 19, 264268.

  • Gubitza, Kálmán 1902 A bodrogh-monostorszegi sírleletekről. Archaeologiai Értesítő 22, 338342.

  • Gulyás, BenceRácz, ZsófiaBajnok KatalinGait, John 2019 A solitary 5th century burial from Szilvásvárad-Lovaspálya, North-east Hungary. In: Vida, T.Quast, D.Rácz, Zs.Koncz, I. (Hrsg.): Kollaps – Neuordnung – Kontinuität. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14.–15. Dezember 2015. Budapest, 431458.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Halsall, Guy 2010 Cemeteries and Society in Merovingian Gaul. Selected Studies in History and Archaeology, 1992–2009. Brill’s Series on the Early Middle Ages 18. Leiden–Boston.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ilon, Gábor 1999 Hun kori temető részlete Nagydém-Középrépáspusztán (Hunnenzeitlicher Gräberfeldteil in Nagydém-Középrépáspuszta). In: S. Perémi, Á. (szerk.): A népvándorláskor fiatal kutatói 8. találkozójának előadásai (Veszprém, 1997. november 28–30). Veszprém, 2846.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, Eszter 1993 Das Gräberfeld aus dem 4.-5. Jahrhundert von Tiszadob-Sziget. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 45, 91146.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, Eszter 1999 Tiszavasvári–Város földje–Jegyző tag. A settlement of the 5th century. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 41, 173254.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, Eszter 2012 Nyíregyháza-Oros, Kánya-hegy-dűlő. In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2010 (Archaeological Investigations in Hungary 2010). Budapest, 308309.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, EszterKulcsár, Valéria 1999 Sarmatian and Germanic people at the Upper Tisza Region and South Alföld at the Beginning of the Migration Period. In: Tejral, J.Pilet, Ch.–Kazanski, M. (eds): L’Occident romain et l’Europe centrale au début de l’époque des Grandes Migrations. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 13. Brno, 6794.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, EszterKulcsár, Valéria 2014 New Find of Hun Age Saddle Plates from North-East Hungary. In: Cociş, S. (Hrsg.): Archäologische Beiträge – Gedenkschrift zum hundertsten Geburtstag von Kurt Horedt. Cluj-Napoca, 269278.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Istvánovits, EszterKulcsár, Valéria 2018 A hun kori barbárok társadalmi rétegződése a legújabb magyarországi kutatások fényében (Die gesellschaftliche Schichtung der hunnenzeitlichen Barbaren im Lichte der neuesten ungarischen Forschungen). In: Korom, A.Balogh, Cs.Major, B.Türk, A. (szerk.): Relationes rerum. Régészeti tanulmányok Nagy Margit tiszteletére (Archäologische Studien zu Ehren von Margit Nagy). Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 10. Budapest, 253267.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ivanišević, VujadinKazanski, MichelMastykova, Anna 2006 Les nécropoles de Viminacium à l’époque des Grandes Migrations. Collège de France – CNRS Centre de Recherche d’Histoire et Civilisation de Byzance. Monographies 22. Paris.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kiss, Alpár 2015 A zsámboki 5. századi temető. Alapszakos szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

  • Kiss, Alpár 2017 Magányos temetkezések és kis sírcsoportok a Kárpát-medencében az 5. században. Diplomamunka. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kiss, Attila 1981 Germanischer Grabfund der Völkerwanderungszeit in Jobbágyi (Zur Siedlungsgeschichte des Karpatenbeckens in den Jahren 454–568). Alba Regia 19, 167185.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kiss, Attila 1996 Das Gräberfeld von Szekszárd-Palánk aus der zweiten Hälfte des 5. Jh. und der ostgotische Fundstoff in Pannonien. Zalai Múzeum 6, 5386

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kiss, Attila 1999 Glassfunde aus Gräbern des frühmittelalterlichen Karpatenbeckens (400–1000). Antaeus 24, 217241.

  • Kiss P., Attila 2014 „... ut strenui viri...”. A gepidák Kárpát-medencei története (The history of the Gepids in the Carpathian Basin). Szeged.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Klein, Michael J. 1999 Römische Gläser: Formen, Farben und Dekore. Zur Ausstellung „Römische Glaskunst und Wandmalerei”. In: Klein, MJ (Hrsg.): Römische Glaskunst und Wandmalerei. Ausstellung des Landesmuseums Mainz vom 12. Dezember 1999 bis 20. Februar 2000. Mainz, 120.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kolník, TitusVarsik, VladimirVladár, Jan 2007 Branč. Germánska osada z 2. až 4. storočia. Eine germanische Siedlung vom 2. bis zum 4. Jahrhundert. Archaeologica Slovaca Monographiae Catalogi 10. Nitra.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ny. Kovacsóczy, BernadettRácz, ZsófiaMozgai, ViktóriaMarcsik, AntóniaBajnóczi, Bernadett 2021 Archaeological and natural scientific studies on the Hunperiod grave from Kecskemét–Mindszenti-dűlő. In: Rácz, Zs.Szenthe, G. (eds): Attila’s Europe. Structural transformation and strategies of succes in the European Hun period. Budapest, 305326.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kovrig, Ilona 1951 A tiszalöki és a mádi lelet. Archaeologiai Értesítő 78, 113120.

  • Körösfői, Zsolt 2008 A Marosszentanna–Černjachov-kultúra három temetkezése a Rugonfalva-Református papilak lelőhelyen (Die Gräber des Černjachov–Sântana de Mureş-Kultur aus Rugonfalva). Acta Siculica, 189207.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kühn, Herbert 1974 Die germanischen Bügelfibeln der Völkerwanderungszeit in Süddeutschland. Graz.

  • Lovász, Emese 1999 Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében (Hunnische und germanische Funde im Komitat Borsod). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37, 237265.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lovász, Emese 2005 Mezőkövesd-Mocsolyás. In: Cseh et al. 2005, 5053.

  • Markó, András 2011 Nyíregyháza, Harangod. In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2010 (Archaeological Investigations in Hungary 2010). Budapest, 308.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Marta, LiviuAstalos, CiprianKádas ZoltánVirag, CristianSana, Daniel: 2005a Nyíregyháza-Oros, Úr-Csere. In: Régészeti Kutatások Magyarországon (Archaeological Investigations in Hungary) 2004. Budapest, 256257.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Marta, LiviuKádas ZoltánAstalos, Ciprian 2005b Nyíregyháza-Oros, Lévai-tag. In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2004 (Archaeological Investigations in Hungary 2004). Budapest, 255.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Masek, Zsófia 2013 Die kulturellen Beziehungen der hunnenzeitlichen Eliten im östlichen Mitteldonaugebiet am Beispiel der einglättverzierten Drehscheibenkeramik. In: Hardt, M.Heinrich-Tamáska, O. (Hrsg.): Macht des Goldes, Gold der Macht. Herrschaftund Jenseitsrepräsentation zwischen Antike und Frühmittelalter im mittleren Donauraum. Akten des 23. Internationalen Symposiums der Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im mittleren Donauraum, Tengelic, 16–19. 11. 2011. Weinstadt, 229251.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Masek, Zsófia 2015 Száz gepida ház – A rákóczifalvi gepida település szerkezete (“Hundred Gepid dwellings” – The structure of the Gepid settlement at Rákóczifalva). In: Türk, A. (szerk.): Hadak Útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája, Esztergom, 2014. november 4–6. (Conference of Young Scholars on the Migration Period. November 4–6, 2014, Esztergom). Budapest–Esztergom, 407446.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Masek, Zsófia 2016 The transformation of Late Antique comb types on the frontier of the Roman and Germanic world. Early medieval antler combs from Rákóczifalva (County Jász-Nagykun-Szolnok, Hungary). Antaeus 34, 105172.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Masek, Zsófia 2018 A Közép-Tisza-vidék településtörténete a Kr. u. 4–6. században Rákóczifalva-Bagi-földek 5–8–8A. lelőhely értékelése alapján. Doktori Disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mesterházy, Károly 2005 Ártánd-Lencsésdomb. In: Cseh et al. 2005, 5457.

  • Mészáros, Gyula 1970 A regölyi korai népvándorláskori fejedelmi sír (Das Fürstengrab von Regöly aus der Frühvölkerwanderungszeit). Archaeologiai Értesítő 97, 6693.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Miháczi-Pálfi, Anett 2018 A balatonszemesi 5. századi temető kisleletei. In: Rácz, Zs.Koncz, I.Gulyás, B. (szerk.): “Hadak útján.” A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXVI. konferenciája. Gazdaság – kereskedelem – kézművesség (26th Conference of Young Scholars on the Migration Period. Economy – Trade – Chraftsmanship). Dissertationes Archaeologicae Supplementum 2, 129161. DOI: https://doi.org/10.17204/dissarch.suppl2.129

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Nagy Margit 1993 Gepida temetkezés és vallási élet. In: Bóna, I.Cseh, J.Nagy, M.Tomka, P.Tóth, Á.: Hunok – Gepidák – Langobardok. Magyar Őstörténeti Könyvtár. Szeged, 6061.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Nagy Margit 2004 A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (Das gepidische Gräberfeld von Hódmezővásárhely-Kishomok). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica 10, 129239.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Nagy Margit 2005a Kora népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye) (5th century child grave with amulets and iron bell from Mártély, (Csongrád County). Zalai Múzeum 14, 97127.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Nagy Margit 2005b Szőreg-Téglagyár. In: Cseh et al. 2005, 120202.

  • Näsman, Ulf 1984 Glas och handel i senromersk tid och folkvandringstid. Uppsala.

  • Németh, Péter 1988 Frühgepidische Grabfunde an der oberen Theiss. In: Menghin, W.Springer, T.Wamers, E. (Hrsg.): Germanen, Hunnen und Awaren. Schätze der Völkerwanderungszeit. Ausstellungskatalog des Germanischen Nationalmuseums. Nürnberg, 219222.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Németi, János 1967 Descoperiri funerare din sec. V e.n. língá Carei (Grabfunde der 5. Jhs. u.Z. aus der Umgebung der Stadt Carei). Acta Musei Napocensis 4, 499507.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ódor, János Gábor 2011 The 5th-century cemetery and settlement at Mözs (Tolna County, Hungary) – Some issues concerning the „East Germanic” period in Transdanubia. In: Heinrich-Tamáska, O. (Hrsg.): Keszthely-Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Noricum und Moesia. Castellum Pannonicum Pelsonense 2. Budapest–Leipzig–Keszthely–Rahden/Westf., 347360.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ottományi, Katalin 2001 „Hunkori” sírok a pátyi temetőben („Hunnenzeitliche” Gräber im Gräberfeld von Páty). Archaeologiai Értesítő 126, 3574. DOI: https://doi.org/10.1556/archert.126.2001.1-2.2

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Párducz, Mihály 1950 A szarmatakor emlékei Magyarországon III. (Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns III). Archaeologia Hungarica 30. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Párducz, Mihály 1959 Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 11, 309398.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Párducz, Mihály 1963 Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn. Studia Archaeologica I. Budapest.

  • Pieta, KarolRuttkay, Matej 1997 Germanische Siedlung aus dem 5. und 4. Jh. in Nitra-Párovské Háje und Probleme der Siedlungskontinuität. In: Tejral, J.Friesinger, H.Kazanski, M. (Hrsg.): Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im Mittleren Donauraum. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 8. Brno, 145163.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye Gábor 2009 A Kárpát-medencei szarmata települések csontfésűi (Die Beinkämme der Sarmatensiedlungen im Karpatenbecken). Archaeologiai Értesítő 134, 165195. DOI: https://doi.org/10.1556/archert.134.2009.10

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye Gábor 2014 Magányos hunkori temetkezések Nyíregyháza határában (Hun Age single graves at the track of Motorway M3). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56, 109140.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye Gábor 2016 Hun kori – kora népvándorlás kori telepnyomok Nyíregyháza és Nagykálló között (Nyíregyháza-Csorda-Páskum I–II.) (Settlement traces from the Hun Age and Early Migration Period between Nyíregyháza and Nagykálló). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 58, 67153.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye Gábor 2018a Szándékos vagy véletlen? Újabb „magányos” kora népvándorlás kori sírok Nagykálló határában (Absichtlich, oder zufällig? Neu entdeckte frühvölkerwanderungszeitliche Einzelgräber an der Grenze von Nagykálló, Kom. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Ungarn). In: Korom, A.Balogh, Cs.Major, B.Türk, A. (szerk.): Relationes rerum. Régészeti tanulmányok Nagy Margit tiszteletére (Archäologische Studien zu Ehren von Margit Nagy). Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 10. Budapest, 291305.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye Gábor 2018b Kora népvándorlás kori falu és agancsműves műhely Nyíregyháza-Rozsrétszőlőről (M3 182. lh. és Ipari Park Marso telephelye) (Early Migration Period village and antler workshop from Nyíregyháza–Rozsrétszőlő [Motorway M3 Site 182 and Marso site of the Industrial Park]). In. L. Nagy, M.L. Szőlősi K. (eds): „Vadrózsából tündérsípot csináltam.” Tanulmányok Istvánovits Eszter 60. születésnapjára (“To make a fairy’s whistle from a briar rose.” Studies presented to Eszter Istvánovits on her sixtieth birthday). Nyíregyháza, 445476.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • RAC Reallexikon für Antike und Christentum. Stuttgart.

  • Rácz, Zsófia 2014 5. századi sírok Hajdúnánás-Fürj-halom-dűlő (M3-41/A) lelőhelyről (Gräber aus dem 5. Jahrhundert von Nordost-Ungarn. Fundort Hajdúnánás-Fürj-halom-járás). In: Anders A.Balogh Cs.Türk A. (szerk.): Avarok pusztái. Tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születésnapjára (Avarum solitudines. Archaeological studies presented to Gábor Lőrinczy on his sixtieth birthday). Opitz Archaeologica 6 – MTA BTK MŐT Kiadványok 2. Budapest, 203213.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Rácz, Zsófia 2016 Zwischen Hunnenund Gepidenzeit. Frauengräber aus dem 5. Jahrhundert im Karpatenbecken. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 67, 301360. DOI: https://doi.org/10.1556/072.2016.67.2.6

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Rácz, Zsófia 2019 A gepida királyság peremén. 5–6. századi temetők Hajdúnánás határából. Habilitációs dolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Rácz, ZsófiaDaróczi-Szabó, Márta 2016 Szarvasszemfog-csüngők kora népvándorlás kori sírokban (Deer canine pendants from early Migration period burials). In: Kovács L.Révész L. (főszerk.): Népek és kultúrák a Kárpátmedencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére. Budapest–Debrecen–Szeged, 179185.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Scholtz, Róbert 2019 163. Nagykálló, Kis-Ludastói-dűlő. In: Kvassay, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2012 (Archaeological Investigations in Hungary 2012). Budapest, 75.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Simonyi, Erika 1999 Gepida temető Mezőkeresztes-Cethalmon (Gepidic Cemetery at Mezőkeresztes-Cethalom). In: S. Perémi Á. (szerk.): A népvándorláskor fiatal kutatói 8. találkozójának előadásai (Veszprém, 1997. november 28-30). Veszprém, 7286.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Somogyi, Péter 2019 Spätrömisch-byzantinische Fundmünzen aus Gepidengräbern In: Vida, T.Quast, D.Rácz, Zs.Koncz, I. (Hrsg.): Kollaps – Neuordnung – Kontinuität. Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14.–15. Dezember 2015. Budapest, 603625.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, Eszter 2014 Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén (Parts of a 5th c. A.D. settlement by the Hernád river, Hungary). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 53, 183211.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, Eszter 2016 Settlement history of the Hernád Valley in the 1st to 4/5th centuries AD. Dissertationes Archaeologicae 3/4, 449466. DOI: https://doi.org/10.17204/dissarch.2016.449

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, Eszter 2019a A császárkori germán Przeworsk kultúra kutatásának legújabb eredményei Magyarországon. Archeologiai Értesítő 144, 6795. DOI: https://doi.org/10.1556/0208.2019.144.3

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, Eszter 2019b Transformation der Siedlungen am Ende des 4. und im 5. Jahrhundert in Nordost-Ungarn. In: Vida, T.Quast, D.Rácz, Zs.Koncz, I. (Hrsg.): Kollaps – Neuordnung – Kontinuität. Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14.–15. Dezember 2015. Budapest, 697752.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, EszterBárány, AnnamáriaKöhler, KittiPusztai, Tamás 2017 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD: relation of living space and burial place in the Hun Period (Kr. u. 5. századi telep és temetkezések Hernádvécséről: adatok a lakóhely és a temetkezések kapcsolatához a hun korban). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56, 4998.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Sorokina, Nina 1970 Die Nuppengläser von der Nordküste des Schwarzen Meeres. Annales Association Internationale pour l’Histoire du Verre 5, 7179.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szabó, János József 1978 Népvándorlás kori teleprészlet és Árpád-kori településnyomok Battonya határában (Völkerwanderungszeitlicher Siedlungsteil und arpadenzeitliche Siedlungsspuren in der Nähe von Battonya). A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5, 6185.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szabó, János József 1990 Késő római kori – kora népvándorlás kori sír-és teleprészlet Füzesabony határában (Grab und Siedlungsteil aus der späten Römerzeit – frühen Völkerwanderungszeit in der Gemarkung von Füzesabony, Nordungarn). Agria – Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 25–26, 175193.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szabó, János JózsefVörös, István 1979 Gepida lelőhelyek Battonya határában (Gepidische Fundorte in der Gemarkung von Battonya). Archaeologiai Értesítő 106, 218230.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tejral, Jaroslav 1990 Archäologischer Beitrag zur Erkenntnis der völkerwanderungszeitlichen Ethnostrukturen nördlich der mittleren Donau. In: Friesinger, H.Daim, F. (Hrsg.): Typen der Ethnogenese unter besonderer Berücksichtigung der Bayern, Teil 2. Wien, 987.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tejral, Jaroslav 1997 Neue Aspekte der frühvölkerwanderungszeitlichen Chronologie im Mitteldonauraum. In: Tejral, J.Friesinger, H.Kazanski, M. (Hrsg.): Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 8. Brno, 321392.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tejral, Jaroslav 1998 Die Besonderheiten der germanischen Siedlungsentwicklung während der Kaiserzeit und der frühen Völkerwanderungszeit in Mähren und ihr Niederschlag im archäologischen Befund. In: Leube, A. (Hrsg.): Haus und Hof in östlischen Germanien. Bonn, 181207.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tejral, Jaroslav 2005 Smolin. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 29. Berlin–New York, 160162.

  • Tejral, Jaroslav 2007 Das Hunnenreich und die Identitätsfragen der barbarischen „gentes“ im Mitteldonauraum aus der Sicht der Archäologie. In: Tejral, J. (Hrsg.): Barbaren im Wandel. Beiträge zur Kultur- und Identitätsumbildung in der Völkerwanderungszeit. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 26. Brno, 55120.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tejral, Jaroslav 2011 Einheimische und Fremde. Das norddanubische Gebiet zur Zeit der Völkerwanderung. Spisy Archeologického ústavu AV ČR v Brně 33. Brno.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tempelmann-Mączyńska, Magdalena 1985 Die Perlen der römischen Kaiserzeit und der frühen Phase der Völkerwanderungszeit im mitteleuropäischen Barbaricum. Römisch-Germanische Forschungen 43. Mainz.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tóbiás, Bendegúz 2007 Néhány érdekes tárgy a Zillingtal-Unterer Kapellenberg D41. sírból. Csatfibulák és ecsetek (Einige interessante Gegenstände aus dem Grab D41 von Zillingtal-Unterer Kapellenberg. Ringfibeln und Pinsel). Archaeologiai Értesítő 132, 325341. DOI: https://doi.org/10.1556/archert.132.2007.1.14

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tomka, Péter 2001 Az árpási 5. századi sír (Grab in Árpás aus dem 5. Jahrhundert). Arrabona 39, 161188.

  • B. Tóth Ágnes 1994 Kora népvándorlás kori sírok Tápé-Szénteglaégetőn (Gräber aus der frühen Völkerwanderungszeit in Tápé-Széntéglaégető). In: Lőrinczy, G. (szerk.): A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Von der Steinzeit bis zum Mittelalter. Studien zum 60. Geburtstag von Ottó Trogmayer). Szeged, 285309.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • B. Tóth Ágnes 2006 Gepidische Siedlungen im Theissgebiet. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 4. Budapest.

  • Tóth, EndreVida, TivadarTakács, Imre (szerk.) 2016 Szent Márton és Pannónia. Kereszténység a római világ határán. Kiállítási katalógus. Pannonhalma–Szombathely.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vaday, AndreaDomboróczki, László 2001 Mezőszemere-Kismari-fenék. Késő-császárkori – kora-népvándorláskori temetőrészlet (Mezőszemere-Kismari-fenék. Late Imperial – Early Migration Period cemetery fragment). Agria – Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 37, 5206.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Varga, Zsóka 2016 Népvándorláskori üvegedények a Kárpát-medencében. Alapszakos szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Varsik, Vladimir 2011 Germánske osídlenie na vŷchodnom predpolí Bratislavy. Sídliská z doby rímskej v Bratislave-Trnávke a v okolí (Germanische Besiedlung am östlichen Vorfeld von Bratislava. Kaiserzeitliche Siedlungen von Bratislava-Trnávka und Umgebung). Archaeologica Slovaca Monographiae 18. Nitra.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vörös, Gabriella 1981 Adatok a szarmata kori női viselethez (Angaben zur sarmatenzeitlichen Frauentracht). Communicationes Archaeologicae Hungariae, 121135

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Werner, Joachim 1959 Studien zu Grabfunden des V. Jahrhunderts aus der Slowakei und der Karpatenukraine. Slovenská archeológia 8:2, 422438.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation

Irodalom

  • Brauner, Aleksandr A. 1916 Лошадь курганных погребений Тираспольского уезда Херсонской губернии (Pferde in Kurgan-Gräberfeldern des Tiraspolischen Gebietes von Cherson-Gubernium). Equus Goschkewischi, mihi. Матералы к познанию домашних животных России. I. Записки Обшества сельскогo хозяйства Южной России 86.1. Одесса.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kretzoi, Miklós 1968 La répartition anatomique du matériel ostéologique selon les espéces et les amas de déchets. In: Gábori Csánk, V.: La Station du paléolithique moyen d’ Érd Hongrie. Monumental Historica Budapestinensia 3. Budapest, 230244.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Matolcsi, János 1970 Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie 87:2, 89137. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1439-0388.1970.tb01330.x

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pintye, Gábor 2016 Hun kori – kora népvándorlás kori telepnyomok Nyíregyháza és Nagykálló között (Nyíregyháza-Csorda-Páskum I–II.) (Settlement traces from the Hun Age and Early Migration Period between Nyíregyháza and Nagykálló). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 58, 67153.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schmid, Elisabeth 1972 Atlas of Animal Bones For Prehistorians, Archaeologists and Quaternary Geologists. Elsevier Publishing Company. Amsterdam–London–New York. DOI: https://doi.org/10.1525/aa.1974.76.1.02a01060

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soós, EszterBárány, AnnamáriaKöhler, KittiPusztai, Tamás 2017 Settlement and graves from Hernádvécse (NE-Hungary) in the 5th century AD: relation of living space and burial place in the Hun Period (Kr. u. 5. századi telep és temetkezések Hernádvécséről: adatok a lakóhely és a temetkezések kapcsolatához a hun korban). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56, 4998.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vitt, Vladimir Oskarovich 1952 Лошади Пазырыкских курганов (The horses of the kurgans of Pazyryk). Sovetskaja Archeologija 16, 163205.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vörös, István 1999 Hunkori település állatcsontleletei Tiszavasváriban (Animal bones of the Hun Age settlement in Tiszavasvári). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 41, 255266.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vörös, IstvánSoós, Eszter 2015 Észak-magyarországi császárkori települések archaeozoológiai vizsgálata (Archaeozoological investigation of Roman Imperial Age settlements in Northern Hungary). Communicationes Archaeologicae Hungariae, 153167.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Alföldi, András 1932 Leletek a hun korszakból és ethnikai szétválasztásuk (Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung). Archaeologia Hungarica 9. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Almássy KatalinAstaloş, CiprianBabolcsi AndreaGergely BalázsIstvánovits EszterVirag, Cristian 2006a Nyíregyháza-Rozsrétszőlő, Nevelős-homokbányától D-re (Vargatábla). In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 (Archaeological Investigations in Hungary 2005). Budapest, 291292.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Almássy KatalinBejinariu, IoanGindele RóbertPop, HoreaLiviu, MartaMatei, AlexandruNagy MártaPintye Gábor 2006b Nyíregyháza-Császárszállás, Vasútállomástól Nyugatra (Butyka). In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 (Archaeological Investigations in Hungary 2005). Budapest, 288.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Aspöck, Edeltraud 2003 Graböffnungen im Frühmittelalter und das Fallbeispiel der langobardenzeitlichen Gräber von Brunn am Gebirge, Flur Wolfholz, Niederösterreich. Archaeologia Austriaca 87, 225264. DOI: https://doi.org/10.1553/archaeologia87s225

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bácsmegi, GáborGuba, Szilvia 2007 Letűnt korok emlékezete. Szurdokpüspöki régmúltja a legújabb régészeti kutatások tükrében. Szurdokpüspöki.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bálint, CsabaSoós, EszterTörök, Béla 2019 Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-Rét-dűlő hun kori lelőhelyről (Preliminary report on the Andornaktálya-Kis-Rétdűlő Hun Age site). Agria – Az Egri Múzeum évkönyve 52, 169190.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bárkányi, Magdolna 2010 Gyöngyök a Kiszombor B gepida temetőben. Szakdolgozat. Szegedi Tudományegyetem, Szeged.

  • Barkóczi, László 1988 Pannonische Glasfunde in Ungarn. Studia Archaeologica 9. Budapest.

  • T. Bíró, Mária 2002 Combs and comb-making in Roman Pannonia: ethnical and historical aspects. In: Tejral, J. (Hrsg.): Probleme der frühen Merowingerzeit im Mitteldonauraum. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 19. Brno, 99124.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bocsi, Zsófia 2016 A nádudvari gepidák nyomában. Egy többrétegű szarmata és gepida település feldolgozásának első lépései (In search of the Gepids of Nádudvar – Preliminary assessment of a stratified Sarmatian and Gepidic settlement). In: Kovács L.Révész L. (főszerk.): Népek és kultúrák a Kárpát-medencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére. Budapest–Debrecen– Szeged, 2379.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bóna, István 2002a Barabás-Bagolyvár. In: Bóna–Nagy 2002a, 1722.

  • Bóna, István 2002b Domoszló-Víztároló. In: Bóna–Nagy 2002a, 2728.

  • Bóna, IstvánNagy, Margit 2002a Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae 1. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bóna, IstvánNagy, Margit 2002b Hódmezővásárhely-Kishomok. In: Bóna–Nagy 2002a, 34189.

  • Bóna, IstvánSzabó, János Győző 2002 Tarnaméra-Urak dűlője. In: Bóna–Nagy 2002a, 240243.

  • Bózsa, Anikó 2016 A szépségápolás tárgyi emlékanyaga Pannonia Magyarországra eső részén. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brather, Sebastian 2005a Kleidung und Identität im Grab. Gruppierungen innerhalb der Bevölkerung Pleidelsheim zur Merowingerzeit. Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters, 158.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brather, Sebastian 2005b Alter und Geschlecht zur Merowingerzeit. Soziale Strukturen und frühmittelalterliche Reihengräberfelder. In: Müller, J. (Hrsg.): Alter und Geschlecht in urund frühgeschichtlichen Gesellschaften. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie 126. Bonn, 157178. DOI: https://doi.org/10.11588/ai.2006.1&2.11113

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Brown, David 1974 So-called „Needle Cases”. Medieval Archaeology 18, 151154.

  • Budinský-Krička, Vojtech 1957 Gräber aus der römischen und der Völkerwanderungszeit in Kapušany (bez.Prešov). Slovenská archeológia 5:2, 356362.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Csallány, Dezső 1958 Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén (Die hunnenzeitlichen Brandund Skelettgräber in den Gebieten am oberen Lauf der Theiss). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2, 8399.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Csallány, Dezső 1961 Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken (454-589 u. Z.). Archaeologia Hungarica 38. Budapest

  • Cseh, János 1999 Üvegleletek a 4–6. századból a Kengyel környéki településeken. Kutatástörténeti áttekintés (Glass finds from the 4th–6th centuries on settlements in environs of Kengyel. With a short history of research). Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyvei 11, 2529.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cseh, János 2005a Szolnok-Zagyva-part, Alcsi. In: Cseh et al. 2005, 1833.

  • Cseh, János 2005b Tiszaföldvár–Érhalom, Patkós tanya. In: Cseh et al. 2005, 3436.

  • Cseh, JánosIstvánovits, EszterLovász, EmeseMesterházy, Károly–Nagy, Margit–M. Nepper, Ibolya–Simonyi, Erika 2005 Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. Monumenta Germanorum Archeologica Hungariae 2. Budapest.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cs. Dax, Margit 1980 Keleti germán női sírok Kapolcson (Ostgermanische Frauengräber in Kapolcs). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15, 97106.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dévai, Kata 2012 Késő római temetkezések üvegmellékletei Pannoniában. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=11176

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, Alpár 2014a Plunder or ritual? The phenomenon of grave reopening in the row-grave cemeteries from Transylvania (6th–7th centuries). In: Gligor, M. (ed.): Archaeothanatology: an interdisciplinary Approach on Death from Prehistory to the Middle Ages. Annales Universitatis Apulensis, Series Historica 18:2. Alba Iulia, 135162.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, Alpár 2017 A népesség változásai a Kárpát-medence keleti felében (5. század közepe – 7. század). Soros temetők Erdélyben, Partiumban és a Bánság romániai részén. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. DOI: http://doi.org/10.15476/ELTE.2017.035

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dobos, AlpárGál, Szilárd SándorKelemen, ImolaNeparáczki, Endre 2021 5th-century burials from Sângeorgiu de Mureș-Kerekdomb (Mureș County, Romania). In: Rácz, Zs.Szenthe, G. (eds): Attila’s Europe. Structural transformation and strategies of succes in the European Hun period. Budapest, 327360.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dövényi, Zoltán 2010 Magyarország kistájainak katasztere. Budapest.

  • Eggers, Hans Jürgen 1951 Der römische Import im freien Germanien. Text. Tafeln und Karten. Hamburg.

  • Fenyvesi, Bianka 2020 Szarmata kori üvegedényes sírok az Alföldön. Diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

  • Garam, ÉvaH. Vaday, Andrea 1990 Sarmatische Siedlung und Begräbnisstätte in Tiszavalk. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 171219.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gindele, RobertIstvánovits, Eszter 2009 Die römerzeitliche Siedlung von Csengersima-Petea. Satu Mare.

  • Gindele, RóbertMatei, AlexandruVirag, CristianBăcueţ-Crişan, DanielBăcueţ-Crişan, SandaMarta, LiviuPop, HoreaSzékely, ZsoltBejinariu, IoanSana, Daniel 2005 Nyíregyháza-Oros, Úr-Csere Észak. In: Kisfaludi, J. (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2004 (Archaeological Investigations in Hungary 2004). Budapest, 257.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gubitza, Kálmán 1899 A bodrogh-monostorszegi leletekről. Archaeologiai Értesítő 19, 264268.

  • Gubitza, Kálmán 1902 A bodrogh-monostorszegi sírleletekről. Archaeologiai Értesítő 22, 338342.

  • Gulyás, BenceRácz, ZsófiaBajnok KatalinGait, John 2019 A solitary 5th century burial from Szilvásvárad-Lovaspálya, North-east Hungary. In: Vida, T.Quast, D.Rácz, Zs.Koncz, I. (Hrsg.): Kollaps – Neuordnung – Kontinuität. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14.–15. Dezember 2015. Budapest, 431458.