View More View Less
  • 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Régészettudományi Intézet; 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B
Open access

The technological analysis of ceramic fashioning is an anthropological methodological approach, which is able to detect technical traditions and social mechanisms through the analysis of the ceramic assemblages. This paper provides a review of the methodological basis and introduces some basic fashioning techniques without a potter’s wheel and their possible identification traces in the archaeological assemblages.

Abstract

A kerámiaedények formázásának technológiai vizsgálata egy antropológiai megközelítésű kutatási módszer, mellyel feltérképezhetők a kerámiaegyüttesek mögött húzódó készítési tradíciók és szociális mechanizmusok. Jelen tanulmány rövid áttekintést nyújt a metódus alapjairól, valamint bemutat néhány alapvető, fazekaskorong nélküli formázási technikát és ezek lehetséges azonosítási nyomait a régészeti leletanyagban.

Bevezetés

Minden kézzel készített kerámiaedény mögött áll egy fazekas, aki azt létrehozta az edényről alkotott mentális kép alapján, saját tudását és képességeit felhasználva. Ennek következtében minden edény magán hordoz olyan nyomokat, melyek az őt készítő fazekas motorikus és kognitív készségeire, vagyis elméleti és gyakorlati felkészültségére utalnak.

Ezt az alapvetést használja fel a kerámiaedények formázásának technológiai vizsgálata,1 mely a technikák antropológiáját kutató francia iskolában (Anthropologie des Techniques) gyökerezik.2 A módszertan célja szociális mechanizmusokat tükröző kerámiaformázási eljárások azonosítása és technológiai tradíciók rekonstruálása a régészeti edények technikai vizsgálatán keresztül. Ehhez pedig az etnoarcheológiai kutatásokat használja referenciaként, párhuzamba állítva az etnográfiai és a régészeti kontextusban tett technológiai megfigyeléseket.

A kerámiák formázásának technológiai megközelítésű vizsgálata mára nemzetközileg elismert iskolává vált, azonban a hazai régészetben még nagyon kevéssé van jelen. Ez szükségessé teszi a téma magyar nyelvű összefoglalását, valamint az alapvető fogalmak magyar nyelvű meghatározását. Jelen tanulmány erre tesz kísérletet, áttekintve a módszertan alapjait, és bemutatva az alkalmazásának lehetőségét a korongolatlan, kézzel formázott edények esetében.

A kutatás nemzetközi és hazai helyzete

A műveletsor koncepciójának kialakulása

A kerámiaformázás technológiai vizsgálatának módszertana a 20. századi francia etnológiai kutatásokban gyökerezik, a műveletsor (chaîne opératoire)3 koncepciójának felvázolásával és kiterjedt kutatásával.4

A 20. század első felében Marcel Mauss, francia szociológus, elsőként hangsúlyozta a technikák mélyebb tanulmányozásának és a különböző készítési fázisok vizsgálatának fontosságát.5 Ez adott inspirációt számos etnológusnak, köztük Marcel Maget-nek és André Leroi-Gourhan-nak. M. Maget 1953-ban bevezette a gyártási sor (chaîne de fabrication) kifejezést, javasolva a készítési tevékenység különböző szinteken történő vizsgálatát, illetve fázisokra és elemi gesztusokra6 történő bontását.7 A. Leroi-Gourhan az 1943-ban, illetve 1945-ben kiadott kétkötetes munkájában elemezte az alapvető – például mezőgazdasági, vadászati vagy ételkészítési – technikákat, és rendszerezte a megvalósításukhoz a különböző kultúrákban használt mozdulatokat (mouvements) és eszközöket (moyens d’action).8 Majd az 1964–1965-ben megjelent, szintén kétkötetes monográfiájában az emberi kultúra és a technikák fejlődésének kapcsolatát kutatta,9 melyben megfogalmazta a műveletsor következő koncepcióját: „A technika egyszerre mozdulat és eszköz, amelyek láncolatba szerveződnek egy valódi szintaxis által, amely egyidejűleg rögzítettséget és hajlékonyságot is ad a műveletek sorozatainak. A műveleti szintaxist a memória javasolja, s az agy és az anyagi miliő között születik meg.”10 A megfogalmazást később ki is bontotta,11 azonban – ahogy arra később számos kutató felhívja a figyelmet – nem adta meg a műveletsor konkrét definícióját.12 Ez vezetett a későbbi kutatás számára azokhoz a vitákhoz, hogy mit értünk a műveletsor fogalma alatt.13

A műveletsor koncepcióját francia etnológusok egy csoportja pontosította és fejlesztette tovább, akiknek két vezető alakja Robert Cresswell és Hélène Balfet volt.14 A R. Cresswell vezette kutatócsoport folyóirata, a Techniques & Culture 1976-ban jelentette meg első lapszámát, melyben meghatározták a fő témájukat; a műveletsorok különböző szintjeinek és nézőpontjainak vizsgálatát.15 Emellett ők kutatták először mélyrehatóbban a technikai folyamatok és a szociális kapcsolatok viszonyát,16 melynek fontos szerepe van a kerámiaformázás technológiai vizsgálatában is. H. Balfet pedig 1975-ös munkájában a különböző műveletsorok kapcsolatát elemezte,17 majd az 1990-es évek elején szerkesztése alatt jelent meg egy kötet, mely összefoglalja a műveletsor kutatásainak főbb irányait, kérdéseit és problémáit.18 R. Cresswell és H. Balfet iskolájának követője volt többek között Pierre Lemonnier, aki tovább pontosította a műveletsor definícióját.19 Az Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne-on tartott szemináriumainak köszönhetően pedig az elmélet az 1980-as években elkezdett elterjedni az őskoros kutatók körében is.20

A 20. századi kutatások nyomán a műveletsor kifejezés ma minden olyan folyamatra használható, amely során műveletek sorozatával egy kiindulási alapból egy kész terméket hozunk létre. Ez egyrészt vonatkozhat a teljes készítési folyamatra, amikor a nyersanyagból egy kész terméket hozunk létre.21 Ilyen lehet például a természetes lelőhelyén található agyag (kiindulási alap) és a kész edény (kész termék) között leírható műveletek sorozata. Másrészt vonatkozhat a készítési folyamat egy részére,22 például az előkészített agyag megformázására. Ebben az esetben a fogalom a formázásra előkészített agyagmassza (kiindulási alap) és a megformázott, de még égetetlen, díszítetlen edény (kész termék) között leírható műveletek sorozatát takarja.

Az edényformázás technológiai szemléletű kutatásának kialakulása

A kerámiák formázásának technológiai vizsgálata a műveletsor koncepciójából nőtt ki és vált önálló irányzattá az elmúlt évtizedek során. Az egyik első ilyen munka a korábban említett H. Balfet nevéhez kötődik. Ő a technikák antropológiáját vizsgáló korai etnográfiai munkák nyomán már 1953-ban a párizsi Musée de l’Homme összehasonlító technológiai laboratóriumában fellelhető különböző régészeti korú edényeken tudta a szemmel látható nyomok – vagyis makronyomok – alapján azonosítani a hurkák összeillesztésével történő kerámiaformázást, a hurkatechnikát.23 Az általa alkalmazott, technológiai szemléletű kerámiaanalízis módszertanát 1966-ban részletesen publikálta is, kitérve a formázás azonosítására.24 Viszont néhány hasonló, korai munkától eltekintve a régészeti edények technológiai vizsgálata még több évtizedet váratott magára.

Azonban a régészeti kutatásokkal ellentétben a műveletsor koncepciója a francia etnográfiai megfigyelések,25 így a kerámiakutatások fontos része lett már a 20. század közepén. Számos tanulmány jelent meg kortárs fazekasok által használt készítési technikákról, például H. Balfet tollából az észak-afrikai kerámiakészítésről.26 A megfigyelésekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a formázási technikák és folyamatok részletes leírása, valamint a továbbadásuk módjának és a szociális kapcsolatokkal való összefüggéseiknek az elemzése.27 Ezek a kutatások nélkülözhetetlen alapot nyújtottak a régészeti korú kerámiák formázástechnológiai vizsgálatának kialakulásához, referenciaként szolgálva a különböző technikák azonosításához. Ugyanis számos, a kortárs fazekasoknál megfigyelt szociális jelenség,28 illetve formázási technika párhuzamba hozható a régészeti korokban megfigyeltekkel, így támpontot nyújt a régészeti edények formázási módjainak elemzéséhez és az eredményeik értelmezéséhez.

A műveletsor koncepciójának francia kutatók által történő kidolgozásával párhuzamosan az angolszász régészetben is elkezdődött a kerámiák készítésének részletes vizsgálata. Az egyik első, nagy hatású összefoglaló kötetet Anna O. Shepard publikálta 1956-ban, mely részletesen foglalkozik a kerámiák nyersanyagának fizikai és kémiai tulajdonságaival, készítésének különböző lépéseivel és lehetséges vizsgálati módszereivel.29 A monográfia széles körben ismertté vált és kiindulási pontként szolgált a kerámiák készítésével foglalkozó kutatások számára, mely további jelentős tanulmányok megjelenését eredményezte.30 Ezek közül kiemelhető Owen S. Rye 1981-es munkája, melyben számos fejezeten át foglalkozik az edények formázási technikáival, valamint az egyes technikák lehetséges makronyomaival.31 Ezek a kötetek szintén kulcsfontosságúak a régészeti korú kerámiák formázástechnológiai vizsgálatához, mivel a technikák, illetve bizonyos esetekben azok nyomainak részletes leírása segít azonosítani a régészeti edények formázásának módját.

Ezeket követően, a 20. század utolsó évtizedeiben, a műveletsor koncepciójának kidolgozása, az ezen alapuló etnográfiai kerámiakutatások, illetve az angolszász kerámiakészítési vizsgálatok alapjain őskoros francia kutatók kidolgozták a régészeti kerámiák formázásának technológiai megközelítésű analízisét. Ennek a módszertannak egyik megalapozója Valentine Roux etnoarcheológus, aki 1994-ben publikálta egyik korai tanulmányát a korongolás definíciójáról és azonosításáról, melyben a vizsgálati módszertan számos olyan alapvető elemét és kifejezését foglalta össze, amik érvényesek a nem korongolt edények elemzésére is.32 Azóta is számos jelentős módszertani munka jelent meg a tollából. A néhány éve francia, majd angol nyelven megjelent monográfiája a kutatási módszer egyik legjelentősebb összefoglalásának tekinthető, melyben tárgyalja az edénykészítés különböző fázisainak – különös tekintettel a formázás – technológiai megközelítésű elemzését, kitérve a különböző technikák jellemzőire és azok makro-, és esetenként mikronyomaira.33

A módszertan egy másik fontos képviselője François Giligny, aki szintén a múlt század vége óta foglalkozik a témával. Már az 1993-ban megvédett doktori disszertációjában végzett formázástechnikai megfigyeléseket a Jura tavak környéki neolitikus lelőhelyek edényein.34 Valamint a módszertan fiatal kutatókkal való megismertetésében is fontos szerepe van F. Giligny-nek az Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne-on, valamint V. Roux-nak az Université Paris 10 Nanterre-en végzett oktatómunkájának köszönhetően.

A módszertani irányzat az elmúlt évtizedekben meghatározó iskolává nőtte ki magát a francia kutatásban. Ezt jól mutatja a Les Nouvelles de l’archéologie folyóirat 2010-ben megjelent száma, F. Giligny és Sophie Méry szerkesztésében, melyben számos francia kutató ismerteti a kerámiakészítési műveletsor vizsgálati megközelítéseit alkalmazó friss doktori disszertációját,35 illetve több évtizedes munkáját.36 A kiadvány rámutat a módszer jelentőségére és különböző területeken történő alkalmazására, valamint jól illusztrálja a műveletsor koncepciójának egyre szélesebb körben való elterjedését az őskori kerámiakutatásban. A módszertan elterjedése és a nemzetközi régészetben való ismertté válása pedig az utóbbi évek egyik fontos feladatává tette a nevezéktan és a pontos vizsgálati metódus rögzítését, illetve egységesítését.37

Az edények formázásának technológiai szemléletű kutatása a Kárpát-medencei őskorban

A Kárpát-medence őskorának kutatásában idáig kevés olyan publikáció született, amely ezt a módszertani iskolát követi, jóllehet az ilyen irányú kutatásokkal gyakran összefonódó petrográfiai, stilisztikai és a használattal, illetve a fazekastudás szintjével/szakértelmével összefüggő vizsgálatok ismertek.38 Fontos kiemelni még Gucsi László munkásságát, aki keramikus tudásának köszönhetően elsőként azonosított Kárpát-medencei rézkori és bronzkori edényformázási technikákat.39 Megállapításai fontos referenciaként szolgálnak a hazai kerámiaanyag technológiai megközelítésű vizsgálatához is.

Az első olyan hazai munkák, amelyek a francia iskola által kidolgozott formázástechnológiai vizsgálati módszertant követték, neolitikus és rézkori lelőhelyek elemzéséhez kötődnek. A nyugat-európai Vonaldíszes kultúra kerámiáinak formázástechnológiáját vizsgáló disszertációját40 követően Louise Gomart a délkelet-európai neolitikum formázási hagyományait kezdte kutatni. Ennek keretében négy Kárpát-medencei neolitikus lelőhely – Balatonszárszó-Kiserdei-dűlő, Nagykörű-Tsz. Gyümölcsös, Polgár-Ferenci-hát és Vörs-Máriaasszony-sziget – edényeinek formázását elemezte,41 melyek a petrográfiai, stilisztikai és tipológiai elemzésekkel kiegészülve fontos lépésként szolgáltak a Kárpát-medencei neolitikumban zajló szociális mechanizmusok megértéséhez.42

L. Gomart munkája adott inspirációt a későbbi hazai kutatásoknak, köztük Füzesi Andrásnak, aki L. Gomart és Gucsi L. megállapításait felhasználva a késő neolitikus Öcsöd-Kovácshalom kerámiaegyüttesét vizsgálta technológiai szempontból.43 Legújabban pedig mesterszakos szakdolgozatom keretében végeztem formázástechnológiai vizsgálatokat a kora rézkori Tiszagyenda-Vágott-halomról (Nagykunsági-tározó 17. lelőhely)44 és Polgár-Király-ér-partról (Polgár 1. lelőhely). Ebben az L. Gomart által is alkalmazott, itt ismertetendő francia kutatási módszertant követtem.

A kerámiaformázás vizsgálata

A kerámiakészítés műveletsora öt nagyobb szakaszra bontható (1. kép):45

  1. Elsőként a nyersanyag begyűjtése és átalakítása, mely során kitermelik az agyagos üledéket, majd megtisztítják a szennyeződésektől, szükség szerint soványítják, így létrehozva a formázható agyagpasztát, amit utána pihentetnek.

  2. Ezt követi a formázás, ahol az előkészített pasztát edénnyé alakítják.

  3. Ezután következhet a készre dolgozás, illetve felületkezelés, melyeket gyakran egy lépésként kezelnek, mivel mindkettő célja megváltoztatni a paszta legfelső rétegének külső vagy belső állapotát.

  4. A műveletsor következő eleme a díszítés.

  5. Az utolsó szakasz pedig a szárítás utáni égetés, mely során az edény tulajdonságai és a belső szerkezete visszafordíthatatlanul átalakul.

A készítés egyes szakaszait pedig egyaránt különböző ideig tartó száradási folyamat előzheti meg, illetve követheti.

Fig. 1
Fig. 1

The main steps of the chaîne opératoire of ceramic fashioning

1. kép. A kerámiakészítés műveletsorának alapvető szakaszai

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

A kerámiák technológiai megközelítésű tanulmányozásában kiemelkedő szerepet foglal el a formázás vizsgálata, mert az nehezebben változik, mint a műveletsor többi eleme.46 Ennek oka a tanulás folyamatában keresendő,47 melynek során a tanuló megfigyeli és lemásolja a tanító edénykészítési módját. A folyamat végére a tanuló kerámiaformázási módja automatizálódik, rögzülnek a tevékenységhez szükséges motorikus és kognitív készségek, melyeken később már nehezen tud változtatni. A kerámiakészítés módja minden esetben gyakorlati közösségeken (communautés de pratique) belül adódik tovább, azaz olyan szociális csoportokon belül, melyeket a közös technikai gyakorlat köt össze. Ezek természete és struktúrája sokféle lehet, például család, klán, háztartás, etnolingvisztikai csoport.48 Így a csoport tagjai a tanulás során szociális identitást is elsajátítanak, vagyis a készítés módja gyakran egyet jelent számukra a szociális kötelékekkel és az összetartozással, melynek fontos a megőrzése és továbbadása.49 Mivel a készítési módok folyamatosan továbbadódnak a szociális alapon szerveződő gyakorlati közösségeken belül, hosszú távon kerámiaformázási tradíciókat lehet megfigyelni.50 A formázási tradíció (tradition de façonnage) a készítés módjának hosszú távon történő továbbadása, melyeknek az antropológiai jelentésén túl nincsen kulturális vagy egyéb aspektusa, tehát nem érthető bele semmilyen kulturális, nyelvi, vérségi vagy egyéb típusú összetartozás. Így ezek elkülönítésének alapját kizárólag a formázási technikák különbözősége adja, nem lehet összevonni a kerámiák további jellemzőivel, például formával vagy díszítéssel.51

A módszertan ismertetése előtt elengedhetetlen tisztázni az edények formázásával kapcsolatos alapfogalmakat. A kerámiák formázása különböző fázisokból (phase) áll, mely során az edény egyes részei megformálásra kerülnek.52 A morfológia alapján három alapvető fázis különböztethető meg: 1) talp (base), 2) test (corps) és 3) perem (lèvre).53 Azonban a vizsgált kerámiaegyüttestől függően további fázisokat is elkülöníthetünk, például csőtalpat, nyakat, fület. Egy fázisnak két sikeres szakaszból (étape) kell állnia az elképzelt forma megvalósítása érdekében: 1) az elsődleges formázásból (façonnage primaire) – más néven kinagyolásból (ébauchage), ennek során az edény megkapja az alapvető alakját; 2) a másodlagos formázásból (façonnage secondaire) – más néven a megformálásból (préformage), amely alatt az edény elnyeri a pontos formáját.54

Minden egyes kerámiának megvan a saját formázási metódusa (méthode), mely bizonyos funkcionális műveletek rendezett sorrendjeként definiálható. Tehát a nyersanyag megformálásának kezdetétől a végleges edényforma létrejöttéig történő formázási cselekvések sora. A formázási metódust fogások (geste) sorozatával hajtják végre, vagyis a test olyan szándékos vagy akaratlan mozdulatainak sorrendjével, mellyel az agyagpasztából kész edényt formáznak. Ennek megvalósításához különböző formázási technikák (technique) – vagyis az agyag átalakításának fizikai módjai – használhatóak.55 A formázási technikák alapvetően két nagy csoportra oszthatóak az energiaforrás típusa szerint: 1) a körkörös forgató energia (énergie cinétique rotative), azaz korongolás nélkül, 2) illetve a korongolással formázott edényekre.56 Ez a kettősség mind az elsődleges, mind a másodlagos formázás esetében fennállhat. Jelen tanulmány a korongolatlan, vagyis a kézzel formázott edények vizsgálatára fókuszál.

A formázási technikák azonosításának alapja az edényen található készítési nyomok makroszkopikus megfigyelése, a makronyomok azonosítása (2. kép). Ez elsősorban a felület topográfiájának (topographie de la surface), a falvastagság változásának (variation d’épaisseur des parois), a törésvonalak rendszerének (réseau des fractures) és a belső struktúrának (structure interne) a vizsgálatát jelenti. Ezeket részben az edény 1) külső és belső, horizontális felületén (plan tangentiel/plan équatorial/en surface) és 2) törésfelületén (plan radial/en coupe) lehet azonosítani (3. kép).57

A makronyomok megfigyelésének előnye, hogy nemcsak egész edényeken, hanem a régészeti leletanyagban leggyakrabban előforduló jellegzetes edénytöredékeken is elvégezhető és értelmezhető. Ezért elsőként fontos a vizsgált leletanyagban a minimum edényszám meghatározása, tehát az edények összes előkerült töredékének megtalálása és összeillesztése, amennyiben a technológiai elemzés előtt még nem rakták össze őket.58 A jellegzetes formai jegyeket hordozó töredékeknek köszönhetően így számos edény formai típusa rekonstruálható lesz, annak ellenére, hogy az edény bizonyos részei nem kerültek elő. Ezt követően minden jellegzetes ép vagy töredékes kerámia összes ismert formázási fázisának – vagyis az edény összes ismert részének – minden makronyomát egy adatlapon rögzíteni, kódolni, illetve fotózni vagy rajzolni kell (28–30. képek).59 Végül, az azonosított makronyomok alapján értelmezni kell az edények formázási technikáját és metódusát, referenciaként felhasználva a rendelkezésre álló számos etnográfiai, régészeti és kísérleti munkát.60

Fontos azonban megjegyezni, hogy a vizsgálati folyamatot nagyban befolyásolják egyrészt az edények egyéb tulajdonságai, például a felületkezelés vagy díszítés. Ezek minden esetben a formázást követő készítési szakaszok,61 melyek megváltoztatják az edény felületének állapotát, így befolyásolják a formázás makronyomainak azonosíthatóságát. Például egy teljes felületén csiszolt, vagy díszített kerámia esetében nehéz, vagy lehetetlen a felületen formázásra utaló makronyomokat megfigyelni.

Másrészt a vizsgálatot a kerámiák töredezettsége is befolyásolhatja, mivel az apró töredékek gyakran nem alkalmasak makronyomok meghatározására, inkább a nagyobb, öszszefüggő edényfelületeken lehet ezeket megfigyelni.

Gyakran előfordul az is, hogy nem lehet azonosítani a vizsgált edények összes formázási fázisát,62 például ismert a csőtalp, azonban a felső tálrész nem. Ennek ellenére rendkívül fontos minden információ dokumentálása,63 mivel ezeknek is jelentős szerepük van a leletanyag értelmezésében, mint az előbbi példa kapcsán a csőtalpak formázásának öszszehasonlítása.

Az edények formázási technológiájának vizsgálatát fontos kiegészíteni a kerámiák egyéb tulajdonságainak elemzésével, például a tipológia, stílus, nyersanyag vagy funkció kutatásával.64 Ezek ugyanis gyakran elengedhetetlenek a technológiai analízis során kapott eredmények megfelelő értelmezéséhez.

Fig. 2
Fig. 2

The process of the technological analysis of ceramic fashioning

2. kép. A kerámiaformázás technológiai vizsgálatának folyamata

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 3
Fig. 3

The two surface types of the potteries

3. kép. Az edények két felülettípusa

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 4
Fig. 4

The five basic first fashioning techniques without a potter’s wheel. 1: coiling technique; 2: slab technique; 3: modeling; 4: molding; 5: hammering

4. kép. A korongolatlan edények öt alapvető elsődleges formázási technikája. 1: hurkatechnika; 2: laptechnika; 3: modellálás; 4: formába nyomás; 5: kalapálás

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 5
Fig. 5

Two second fashioning techniques without a potter’s wheel. 1: beating technique; 2: scraping

5. kép. A korongolatlan edények két másodlagos formázási technikája. 1: ütéstechnika; 2: kaparás

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Alapvető formázási technikák a korongolatlan edények készítésénél

A korongolatlan edények esetében az elsődleges és másodlagos formázási technikáknak több alaptípusa van, melyek jelenléte a neolitikum óta megfigyelhető, és egyes régiókban napjainkban is használatban vannak. Az edényformázási metódus során a fazekasok számos fogást alkalmazhatnak a sikeres megvalósításhoz, a technikák alapvető jellemzői azonban változatlanok. Mivel a fazekasok az egyes formázási fázisoknál gyakran alkalmaznak különböző technikákat,65 nagyon fontos az edény különböző részeinek külön vizsgálata.

Az elsődleges formázási technikák öt alaptípusát különbözteti meg a szakirodalom (4. kép): 1) a hurkatechnikát (technique du colombin), 2) laptechnikát (technique des plaques), 3) modellálást (modelage), 4) formába nyomást (moulage) és 5) kalapálást (martelage).66 Ezzel szemben a másodlagos formázási technikák általános típusai kevésbé rögzültek. Valentine Roux hét másodlagos formázási technikát különít el etnográfiai megfigyelései alapján,67 ezek egy részét azonban a makronyomok vizsgálatával nehéz régészetileg azonosítani. Ezért jelen tanulmányban csak két olyan másodlagos formázási technikát tárgyalok, melyek karakterisztikus makronyomai lehetővé teszik a megbízható felismerését a kutatott anyagban: 1) az ütéstechnikát (battage) és a 2) kaparást (raclage) (5. kép).68

A különböző formázási technikák alapvető makronyomai univerzálisak, az edények korától és készítési helyétől függetlenül megegyeznek. Ezért a régészeti anyag vizsgálatakor fontos etnográfiai vagy kísérleti párhuzamokat keresni az azonosított formázási nyomokra, a felállított formázási hipotézis alátámasztására vagy cáfolására.69 Ez nem jelenti automatikusan, hogy további kapcsolat lenne a vizsgált régészeti anyag és a párhuzamként hozott megfigyelések között, ez csupán az edényformázási módszer hasonlóságát hivatott jelezni.70

Példaként említve: ha egy Kárpát-medencei rézkori anyagban ugyanolyan makronyomokat sikerült dokumentálni, mint amilyeneket az etnológusok dokumentáltak egy kortárs afrikai közösségben, akkor joggal feltételezhető, hogy a régészeti együttesben megfigyelt készítési nyomok ugyanolyan formázási folyamatnak a lenyomatai, mint az Afrikában megfigyeltek. Ugyanígy két régészeti korú kerámiaanyagban, például egy franciaországi bronzkori és egy Kárpát-medencei rézkori lelőhelyen megfigyelt azonos makronyomok sem jelentenek azonnali párhuzamot a két együttes között, csupán rámutatnak a feltételezett formázási technikák hasonlóságára.

Ilyen, referenciaként alkalmazható, alapvető etnográfiai művek lehetnek például Alexandre Livingstone Smith kutatása Nyugat-és Közép-Afrikában,71 Olivier Gosselain vizsgálata Kamerunban,72 Barbara E. Frank,73 Eric Huysecom,74 Anne Mayor75 és Alain Gallay megfigyelései Maliban,76 Agnès Gelbert vizsgálata Szenegálban,77 Anne-Marie Pétrequin és Pierre Pétrequin kutatásai Namíbiában,78 Alex Gibson és Anne Woods vizsgálatai Új-Guineában,79 valamint Fabíola Andréa Silva megfigyelései Amazóniában.80

Hurkatechnika

Az egyik nagyon gyakori elsődleges formázási technika a hurkatechnika, ahol hosszúkás, kézzel formázott hurká(k)ból építik fel az edényt (4. kép 1).81

A hurkák összeillesztésének számos módja lehetséges, amelyeket Valentine Roux – főként etnográfiai példák alapján – három csoportba osztott,82 de a régészeti alkalmazás szempontjából bizonyos esetekben célravezetőbb csupán két kategóriát meghatározni. Az egyik a csípéssel (pincement) történő összeillesztés, amikor a szuperpozícióban egymásra kerülő hurkákat a két kéz vagy a hüvelykujj és a többi ujj közötti csípő mozdulattal rögzítenek egymáshoz. A nyomás hatására a hurka az ujjakkal párhuzamosan vékonyodik ugyan, de a többi összeillesztési módszerhez képest a hurkák itt deformálódnak a legkevésbé. A másik a szétnyomással (écrasement) vagy nyújtással (étirement) történő összeillesztés, ahol az új hurkát a korábbival szemben, ferdén, szaggatott mozdulatokkal nyomják a külső vagy a belső falra a mutatóujj külső felével. Eközben a tenyér a másik oldalon ellentart, így dolgozva össze a két hurkát. A hurkák ilyenkor nagyon erősen deformálódnak.83

A hurkák felépítésének többféle módja ismert. Egyrészt egyetlen hurkából, spirálisan feltekerve, mely leginkább a talpra, illetve a kisebb edényekre jellemző. Másrészt gyűrűsen, ahol minden sort egyetlen, külön hurka alkot, amelyek két végét összedolgozzák, miután ráhelyezték az előző hurkagyűrűre. Harmadrészt szakaszosan, ahol sort alkotva az egyik hurkát helyezik a másik után egy korábbi, szintén több kisebb hurkából álló hurkagyűrű felett.84

A hurkatechnikával készült edényeknek számos karakteres makronyoma van.85 A felület külső és belső topográfiáján gyakran hullámzás (ondulation) azonosítható, mely az edényfelületen, egymástól viszonylag egyenletes távolságra megfigyelhető, hosszúkás bemélyedések – más néven bordák (ourlets) – sorozatát jelenti, melyet a hurkák nem megfelelő összedolgozása okoz (6. kép).86 A felületen gyakran megfigyelhetőek hosszirányú, illetve kör-és félkör alakú benyomódások (dépressions [sub-]circulaires), melyeket a paszta nyújtása, illetve a hurkák összedolgozása okoz.87 Két hurka összeillesztésekor, vagy bizonyos esetekben az edényfal lyukasztásakor előfordulhatnak kidudorodások (bourrelets) vagyis felesleges pasztadarabok – is, melyeket gyakran az agyagpaszta túlzott nedvességtartalma vagy a felesleges agyag eltávolításának hiánya okoz (7. kép).88

A fal vastagságának változása lehet periodikusan ismétlődően elvékonyodó (diminution périodique répétitive), amenynyiben a hurkák nincsenek teljesen összedolgozva (8. kép).89 Ez az edényfal egészén, vagy bizonyos részein figyelhető meg, és a hurkák váltakozása okozza.90 A teljesen összedolgozott hurkáknál a fal egyenes.

A törésvonalak rendszere többnyire rendezetlen, azonban egyes repedésvonalak gyakran vízszintesek, esetleg lépcsőzetes alakúak, mivel ezek az edények a hurkák találkozásának mentén könnyebben törnek (9. kép).91

A hurkatechnikával készült edények belső struktúrája nagyon sokféle lehet attól függően, hogyan illesztették össze és dolgozták össze a hurkákat, és milyen másodlagos formázási technikát alkalmaztak. Csak néhány példát említek ezek közül. Megfigyelhető O és C alakú belső struktúra (10. kép), mely a talp esetében spirálisan összetekert, illetve a csípéssel összeillesztett hurkákra jellemző.92 Lehet kifelé (11. kép) vagy befelé ferde szögű (12. kép), valamint S–Z alakú belső szerkezetű is (13. kép), melyet minden esetben a hurkák különböző mértékű és irányú deformálódása okoz.93

A hurkatechnikát az etnográfiai kutatások94 és kísérleti megfigyelések95 mellett számos régészeti anyagban is sikerült azonosítani, például a neolitikus Vonaldíszes kultúra nyugat-európai és Kárpát-medencei településein,96 az alföldi késő neolitikumban,97 valamint a hazai rézkori Balaton-Lasinja-, Boleráz-és Baden-kultúrák és a bronzkori Nyírség-kultúra Szaniszló-csoportjának leletanyagában.98 Továbbá megfigyelhető volt Franciaországban a Jura megyei tókörnyéki neolitikus,99 illetve közép-nyugat-franciaországi bronzkori lelőhelyeken is.100

A hurkatechnika hazai megfigyeléséhez fontos hozzáfűzni, hogy Gucsi László és Füzesi András kettéválasztják a hurka-és szalagtechnikát az egyes elemek törésfelületen látható szélessége alapján, ahol a hurkák átlagos szélességét 1–3 cm, a szalagokét átlagosan 5–6 cm között írják le.101 Jelen megközelítés bemutatásakor azonban nem tartottam szükségesnek a kettéválasztásukat, mivel a kerámiák formázási technológiáját vizsgáló módszertani iskola az agyag átalakításának azonos fizikai módját azonos technikának tekinti,102 így az elemek eltérő mérete ebből a megközelítésből nem tekinthető technikai különbözőségnek.

Laptechnika

Szintén gyakori elsődleges formázási technika a laptechnika, ahol előre elkészített elemekből, lapokból rakják össze az edényt egy forma segítségével (4. kép 2). A lapok formája és elkészítési módja sokféle lehet.103

A lapokat egy formára helyezik rá, először az első lapot, majd az előzőt részben átfedve a következőket, a külső vagy belső oldalra attól függően, hogy domború vagy homorú formáról van szó (14. kép). A lapokat folyamatos ütéssel, leginkább egy ütő vagy kéz, esetleg láb segítségével dolgozhatják össze.104

A laptechnikával készült edények makronyomai gyakran nagyon karakteresek. Az edények felületének topográfiájában esetenként finom egyenetlenség tapasztalható, a felület ugyanis bemélyedhet a lapok összeillesztésénél.105

Fig. 6
Fig. 6

The undulation on the horizontal surface (Tiszagyenda-Vágott-halom)

6. kép. Bordázat az edény horizontális felületén (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 7
Fig. 7

Bulges of the hollow-pedestal on the horizontal surface (Tiszagyenda-Vágott-halom)

7. kép. Kidudorodások a csőtalp átfúrásánál az edény horizontális felületén (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 8
Fig. 8

Periodic decrease of the of wall thickness (Tiszagyenda-Vágotthalom)

8. kép. A falvastagság periodikusan ismétlődő elvékonyodása (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 9
Fig. 9

Horizontal fractures (Polgár-Király-ér-part)

9. kép. Vízszintes irányú törésvonalak (Polgár-Király-ér-part)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 10
Fig. 10

O-and C-shaped internal structure in cross-section (Polgár-Király-érpart)

10. kép. O és C alakú belső struktúra a törésfelületen (Polgár-Király-ér-part)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 11
Fig. 11

Internal structure inclined outwards in cross-section (Tiszagyenda-Vágott-halom)

11. kép. Kifelé ferdeszögű belső struktúra a törésfelületen (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 12
Fig. 12

Internal structure inclined inwards in cross-section (Tiszagyenda-Vágott-halom)

12. kép. Befelé ferdeszögű belső struktúra a törésfelületen (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 13
Fig. 13

S–Z-shaped internal structure in cross-section (Tiszagyenda-Vágott-halom)

13. kép. S–Z alakú belső struktúra a törésfelületen (Tiszagyenda-Vágotthalom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 14
Fig. 14

Concave and convex mold

14. kép. Homorú és domború forma

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 15
Fig. 15

The separation of the poorly reinforced slabs and the further fracturing of the slabs (Tiszagyenda-Vágott-halom)

15. kép. A rosszul megerősített lapok találkozásainak szétválása, illetve a lapok tovább törése (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

A laptechnikával készült kerámiáknál eltérő lehet a fal vastagsága a felület elegyengetésétől függően.106 A törésvonalak rendszere többnyire rendezetlen. A rosszul megerősített lapok találkozásai gyakran kettéválnak, megrepednek (15. kép). A megerősített, jól összedolgozott lapok esetében gyakori a réteges törésvonal és repedés.107 A belső struktúra lehet a fallal párhuzamos, valamint különböző irányítások figyelhetőek meg a két lap találkozásánál aszerint, hogyan illeszkedtek össze (16. kép).108

A laptechnika jól ismert az etnoarcheológiai szakirodalomban, a Közel-Keleten például hosszú időn keresztül folyamatosan alkalmazták.109

Modellálás

A legalapvetőbbnek tekinthető elsődleges formázási technika a modellálás,110 amely az agyagpaszta különféle benyomásokkal való formázását jelenti (4. kép 3).111 A modellálást Valentine Roux szerint kétféle módon lehet végrehajtani. Egyrészt csípéssel (pincement), amely során a hüvelykujj és a többi ujj között lévő agyagpaszta sorozatos, tagolt benyomások következtében formálódik. Másrészt benyomkodással, majd nyújtással (creusement–étirement), amikor a pasztát határozott benyomkodások után a két kéz között folyamatosan nyújtják, megformázva ezzel az edény falát. A külső oldalon a kéz általában támasztékként szolgál, míg a belső oldalon a másik kéz ujjai tagolt mozdulatokkal, függőleges irányba húzzák az agyagpasztát.112 Mindkét módszer célja, hogy a fal a folyamatos nyomás és/vagy nyújtás hatására elvékonyodjon.113

A modellálásnak kevés a karakterisztikus makronyoma. Az edények külső és belső felületének topográfiája gyakran egyenetlen, kör vagy félkör alakú (dépressions [sub-]circulaires) (17. kép), illetve hosszúkás benyomódásokkal (dépressions oblongues) (18. kép), melyek a formázás közbeni ujjbenyomódást, illetve nyújtást jelzik. A technikának ez a legkarakterisztikusabb makronyoma, amely alapján a leggyakrabban azonosítják.114

A benyomódásoknál a fal néhány esetben elvékonyodik, a talp pedig félholdszerűen megvastagodik, melyet az agyaggolyóból való becsípéssel vagy benyomkodással és nyújtással történő formázás okoz (19. kép).115

A modellált edények törésvonalának nincsen határozott rendszere,116 sem a belső struktúrának nincsenek egyértelműen a formázásra utaló jegyei, a belső szerkezet gyakran a fallal párhuzamos.117

A modellálás több etnográfiai tanulmány mellett118 néhány régészeti anyagból is ismert, például közép-nyugat-franciaországi bronzkori lelőhelyekről,119 vagy a Kárpát-medencei késő neolitikumból.120

Formába nyomás

A formába nyomás az agyagpaszta erőteljes nyomásával együtt járó formázási technika (4. kép 4),121 ahol egy domború vagy homorú forma segítségével alakítják ki az edény formáját (14. kép).122

A formázás során az agyagpasztát folyamatos vagy szaggatott, finomabb ütésekkel nyomják rá a formára, amíg az át nem veszi a forma alakját, illetve ezzel együtt a rajta lévő esetleges mintázatot, lenyomatot. A forma sokféle anyagból készülhet, például száraz vagy égetett agyagból,123 melyre különféle tapadásgátló anyagot is tehetnek, hogy ne ragadjon oda a rányomott paszta.124

A formába nyomásnak meghatározható néhány jellemző makroméretű nyoma. A felület topográfiáján az öntőformával érintkező falon gyakran megtalálhatók annak negatív lenyomatai. Az ellenkező edényfalon pedig – esetenként – az ütő nyomai láthatóak.125

Fig. 16
Fig. 16

The trace of encountered slabs in cross-section (Tiszagyenda-Vágott-halom)

16. kép. A lapok találkozásának nyoma a törésfelületen (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 17
Fig. 17

Circular and semicircular depressions on the horizontal surface (Tiszagyenda-Vágott-halom)

17. kép. Kör és félkör alakú benyomódások az edény horizontális felületén (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 18
Fig. 18

Longitudinal depressions on the horizontal surface (Polgár-Király-ér-part)

18. kép. Hosszúkás benyomódások az edény horizontális felületén (Polgár-Király-ér-part)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 19
Fig. 19

Crescent-like thickening of the base (Tiszagyenda-Vágott-halom)

19. kép. A talp félholdszerű megvastagodása (Tiszagyenda-Vágotthalom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 20
Fig. 20

Radial fractures from the rim in the direction of the base (Polgár-Király-ér-part)

20. kép. Sugár irányú törésvonalak a peremtől a talp felé (Polgár-Király-ér-part)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 21
Fig. 21

Facets on the horizontal surface (Tiszagyenda-Vágott-halom)

21. kép. Fazetták az edény horizontális felületén (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

A fal elvékonyodhat az ütő okozta benyomódásoknál,126 de a falvastagság gyakran egyenletes.127

A törésvonalak rendszere bizonyos esetekben karakterisztikus lehet. A formába nyomással készült edények sok esetben sugár irányban törnek a peremtől a talp felé (20. kép).128

A belső struktúra nehezen meghatározható, néhol a fallal párhuzamos.129

A formába nyomás technikájának számos etnográfiai párhuzama ismert,130 továbbá régészeti korú kerámiaegyüttesben is sikerült megfigyelni, például a bronzkori Közép-Nyugat-Franciaországban.131

Kalapálás

A kalapálás egy olyan, a régészeti anyagban ritkán megfigyelt elsődleges formázási technika, melynek terminológiája sokszor nem teljesen egységes.132 Az alapvető leíró kritériumot talán úgy lehetne meghatározni, hogy a kalapálás a nedves agyagpaszta ütéssel való formázása, melyet ez az erőteljes mozdulat különböztet meg a formába nyomás technikájától.133

Ezen kritériumon kívül egyes szerzők az etnográfiai példák alapján úgy választják el ezt a technikát a formába nyomástól, hogy a kalapálást öntőforma használata nélküli technikaként írják le.134 Ebben az esetben a pasztát egy támasztékra vagy a földre helyezik, esetleg a passzív kéz tenyerében tartják (4. kép 5). Más kutatók viszont a forma felületére mért ütés erőssége, illetve a paszta mozgathatósága alapján tesznek különbséget a két technika között, így ennek régészeti azonosítása igen problematikus.135

A formázás az agyagpaszta közepétől kifelé (divergent) vagy a külső részétől befelé (convergent) tartó, ököllel vagy egy eszközzel való erőteljes ütögetéssel, más néven kalapálással történik. Mindkét esetben az edényt ívben ütögetik, s ütés közben addig forgatják, amíg a falvastagság nagyjából egyenlő nem lesz a kerámia teljes felületén.136

Nehéz meghatározni a kalapálás jellegzetes makronyomait, melyek erősen függenek a formázási technika definíciójától. Amennyiben a formán készült, erőteljes ütésekkel formázott edényeket soroljuk ide, a nyomok hasonlóak, mint a formába nyomásnál. Ha azonban a forma nélkül készült, ütéssel kialakított edények készítési technikáját nevezzük így, az edény formája gyakran szabálytalan lesz, melynek gyakran ferde a talpa.137

A kalapálást számos etnográfiai kutatás során sikerült rögzíteni,138 régészeti anyagban azonban az említett okból még nem mutatták ki.

Ütéstechnika

Az ütéstechnika egy jellegzetes másodlagos edényformázási technika, amely a még nedves vagy már száradásban lévő edény felületének ütését jelenti,139 mely során az edény falát nemcsak profilálhatják, hanem erősen át is alakíthatják. A formázás során az aktív kézben lévő ütővel ütik az edény egyik falát, míg ugyanennek az edényfalnak a túlsó felülete a passzív kézben (többnyire a tenyéren) vagy egy ellentámasztékon fekszik (5. kép 1).140

Az ütéstechnika egyik legjellegzetesebb makronyoma, hogy az egyik felület topográfiáján fazetták (facettes) láthatóak,141 vagyis egyenes felszínű, félkör, kör, ovális vagy – egymás fedésében – sokszög alakú nyomok az edényfalon, melyek a formázáshoz használt ütő nyomai (21. kép).142 A másik felületen egymást fedő, vagy kis távolságban lévő benyomódások, melyek az ellentámaszték jelei.143

A fazetták mentén a fal többnyire kiegyenesedik és elvékonyodik (22. kép).144

A belső szerkezet a fallal párhuzamos, lemezes az összenyomás következtében.145

Az ütéstechnikát a különböző etnográfiai megfigyelések mellett146 régészeti kutatások során is sikerült dokumentálni, például a neolitikus Vonaldíszes-kultúra nyugat-európai147 és Kárpát-medencei,148 a franciaországi Jura megyei tókörnyéki neolitikus lelőhelyeken,149 valamint Közép-Nyugat-Franciaországban a bronzkorban.150

Kaparás

A kaparást egyaránt sorolhatják a másodlagos formázási technikákhoz151 és a felületkezeléshez is.152 A saját anyagvizsgálataim alapján úgy határoznám meg a különbséget, hogy a másodlagos formázáskor a kaparás a végső forma kialakításában játszik szerepet, míg a felületkezeléskor csak az edény felszínének módosítására szolgál.

A kaparásnak a másodlagos formázási technikaként való alkalmazása során a még nedves edény külső vagy belső falát egy durva felületű tárggyal (csonttal, kagylóval, kőpengével, kerámiatöredékkel) kaparják, így hozva létre az edény végső profilját (5. kép 2). A kaparás iránya kerámiánként eltérő lehet, de egy edényen mindig azonos irányú.153

A kaparás makroszkopikus nyomai kizárólag a felület topográfiájában azonosíthatóak. A kapart külső vagy belső felületen lapocskák (aplats) figyelhetőek meg,154 vagyis ovális, négyszög vagy lekerekített négyszög alakú nyomok, melynek felülete eszköztől függően lehet egyenes, sima, illetve durva, apró agyagcsomókkal és csíkokkal (23. kép).155

Ezt a másodlagos formázási technikát az etnográfiai megfigyelések részletesen leírják,156 a régészeti azonosításkor azonban eddig többnyire a felületkezelési technikák között jelent meg.157

Formázási tradíciók és gyakorlati közösségek azonosítása

A formázási technikák azonosításával rekonstruálni lehet az edények formázási műveleteinek rendezett sorrendjét, vagyis metódusát.158 Ezek hosszú ideig továbbadódhatnak fazekas-ról fazekasra anélkül, hogy a technikák alapvető jellemzői megváltoznának, köszönhetően a tanulási folyamat során rögzült, és később már nehezen változtatható kognitív és motorikus készségeknek.159 Mivel ez a tudásátvételi folyamat mindig a szociális alapon szerveződő gyakorlati közösségeken belül zajlik, a különböző metódusok jelenléte szociális kapcsolatot is tükröz.160

Ennek köszönhetően a formázástechnológiai vizsgálatokkal nem csupán az edények készítésének módját, hanem a szociális kapcsolatokat is rekonstruálni lehet az elemzett régészeti anyagban. A gyakorlati közösségek struktúrája és szerveződése azonban nagyon változatos lehet,161 így a technológiai vizsgálatok önmagukban nem adhatnak választ a szociális kapcsolatok természetére.

A különböző formázási tradíciók tér-és időbeli elterjedése is nagyon változatos lehet. Az európai neolitikumban például a különböző régiókban végzett technológiai vizsgálatok eredményei alapján több, hatalmas területen elterjedt formázási hagyomány jelenlétét feltételezik.162 A Közel-Keleten pedig egyedülálló módon nagyjából 3500 éven keresztül tartó formázástechnológiai kontinuitást lehetett kimutatni.163

A technológiai vizsgálat alkalmazása egy kora rézkori lelőhelyen

A módszer alkalmazását egy kora rézkori (Kr. e. 4500/4450– 4000)164 példán keresztül illusztrálom Tiszagyenda-Vágotthalomról (Nagykunsági-tározó 17. lelőhely).165 A lelőhelyet Sebők Katalin vezetésével az ELTE BTK Régészettudományi Intézet,166 valamint Polgár Zoltán irányítása alatt a Damjanich János Múzeum munkatársai tárták fel 2010 és 2011 között. A rézkori kerámiaegyüttesben a tiszapolgári, kisrétparti típusú tiszapolgári és bodrogkeresztúri stílus edényei is megtalálhatóak voltak.

A vizsgálati folyamat illusztrálására bemutatom előbb a formázási metódus azonosítását két kiválasztott edényen keresztül, majd pedig a gyakorlati közösségeken belül továbbadódó formázási tradíciók körvonalazását a teljes anyagon tett megfigyelések alapján.

A formázási metódus azonosítása

A formázási metódus azonosításának bemutatásához egyrészt egy díszítetlen, ívelt tálat167 választottam példaként, melynek a formájából adódóan három készítési fázisa volt; 1) talp, 2) test és 3) perem. Ezeket azonban nem lehet élesen elkülöníteni. Másrészt egy szintén díszítetlen köcsög168 formázási metódusának meghatározását ismertetem, melynek négy készítési fázisa ismert; 1) talp, 2) test, 3) nyak és 4) perem. Az ívelt tállal ellentétben ezek a fázisok – a peremet kivéve – jól elválaszthatók.

A vizsgálat első lépése a makronyomok azonosítása a felület topográfiájának, a falvastagság változásának, a törésvonalak rendszerének és a belső struktúrának a megfigyelésével. A készítési nyomokat egy adatlapon kell rögzíteni, és fotó- és/vagy rajzdokumentációt készíteni róluk.169 Mivel a különböző korszakok és régiók kerámiáinak eltérő jellemzői lehetnek (például edényforma, díszítés), vizsgálataimhoz egy egyedi, a kora rézkori leletanyag elemzésére alkalmas adatlapot készítettem (28–30. képek).

A példaként bemutatott ívelt tál (24. kép) belső felületéről hiányoznak a karakterisztikus makronyomok, a külső felületén a test alsó részén ovális alakú fazetták figyelhetők meg. A fal azonos vastagságú, azonban a fazettáknál kiegyenesedik és elvékonyodik. Az edény nagy része egyben megmaradt, csupán két törésvonal figyelhető meg, melyek egyenesek és ívesek, nem figyelhető meg bennük lépcsőzetesség vagy más mintázat. A belső szerkezet homogén, nem mutat egyértelmű mintázatot. Ezek alapján felállítható egy hipotézis az edény formázási metódusáról, mely alapján a kerámiát az elsődleges formázáskor egyetlen agyagpasztatömbből készíthették, feltételezhetően formába nyomással, a másodlagos formázás során pedig az edény külső felületének egy részén ütéstechnikát alkalmaztak.

A makronyomok alapján felállított hipotézist azonban kulcsfontosságú a lehetőségek szerint etnográfiai, régészeti és kísérleti példákkal is alátámasztani. Jelen edény esetében mindhárom kategóriában hozható párhuzam az elsődleges170 és másodlagos171 formázási technikák referenciájaként, és saját formázási kísérleteket is végeztem (25. kép). Mindezek alátámasztották a makronyomok alapján felállított hipotézist, miszerint az edény formázási metódusa az elsődleges formázáskor formába nyomásból, a másodlagos formázás során ütéstechnikából állt.

A másik példaként bemutatott köcsög (27. kép) külső és belső felületén a talpon és a testen kör és félkör alakú benyomódások, a nyakon pedig bordázat volt megfigyelhető. Az edényfal a talpnál félholdszerűen megvastagodott, a nyakon pedig a fal periodikusan ismétlődő elvékonyodását lehetett azonosítani. A törésvonalak esetében megfigyelhető egyrészt a has kigömbölyödésénél, másrészt a test és a nyak találkozásánál egy-egy vízszintes törésvonal. A belső szerkezet a talpon és a testen kissé hullámzó, de nem mutat egyértelmű mintázatot, míg a nyakon határozott S–Z alakú struktúra rajzolódik ki. Ezek alapján felállítható az edény elsődleges formázási metódusának hipotézise, mely alapján a kerámia testét az elsődleges formázáskor két modellált félgömb összeillesztésével készítették (a két rész találkozási felülete a hasvonalon volt), a nyakat pedig az elsődleges formázáskor váltakozó irányból összeillesztett hurkákból építették fel. Másodlagos formázásra utaló nyom nem volt megfigyelhető.

A makronyomok alapján felállított hipotézist jelen esetben is nélkülözhetetlen volt etnográfiai, régészeti és kísérleti példákkal párhuzamba vonni, melyek ismertek mind a modellálás,172 mind a hurkatechnika173 esetében. Valamint az edény kapcsán saját formázási kísérleteket is végeztem (26. kép). Így alátámasztható az elsődleges hipotézis az edénytalp és test elsődlegesen két félgömbből modellálásáról, valamint a nyak elsődlegesen hurkatechnikával formázásáról.

Formázási tradíciók és gyakorlati közösségek azonosítása

Tiszagyendán összesen 72 ép edény vagy töredék volt alkalmas a technológiai vizsgálatokra. Ennek első lépéseként a fent bemutatott módon minden kerámián elvégeztem a makronyomok vizsgálatát és dokumentálását, melyet a formázási hipotézis felállítása, majd etnográfiai, régészeti vagy kísérleti referenciákkal való alátámasztása követett. Így minden edénynek fel lehetett állítani a formázási metódusát, vagyis a formázási műveletek rendezett sorrendjét. Ezt követően különböző csoportokba soroltam az azonos metódussal készült kerámiákat, függetlenül azok egyéb tulajdonságaitól (például formájától vagy díszítésétől). Ezáltal kilenc formázási metódus volt elkülöníthető (1. táblázat).

Tab 1

Tab. 1. The identified forming methods in the Early Copper Age ceramic assemblage of Tiszagyenda-Vágott-halom

1. táblázat. Tiszagyenda-Vágott-halom kora rézkori anyagában azonosított formázási metódusok

Formázási metódusDarabszámFormázás

(amennyiben az adott edény tipológiája relevánssá teszi)
CsőtalpTalpTestNyakPerem
1. metódus34 db (5 db-nak csak a nyaka ismert)Elsődleges formázás: hurkatechnika: S–Z alakElsődleges formázás: hurkatechnikaElsődleges formázás: hurkatechnika:

1) befelé ferde,

2) S–Z alak
Elsődleges formázás: hurkatechnika:

1) befelé ferde,

2) kifelé ferde,

3) S–Z alak
− (nem diagnosztikus)
2. metódus1 dbElsődleges formázás: hurkatechnikaElsődleges formázás: hurkatechnika: ismeretlen alak



Másodlagos formázás: ütéstechnika
Elsődleges formázás: hurkatechnika: befelé ferde− (nem diagnosztikus)
3. metódus1 dbElsődleges formázás: hurkatechnikaElsődlegesformázás: egy darab, széles lapból készült



Másodlagos formázás: kaparás kívül
− (nem diagnosztikus)
4. metódus3 dbElsődleges formázás: modellálás, a talp és a test egyben− (nem diagnosztikus)
5. metódus8 dbElsődleges formázás: modellálás, a talp és a test egybenElsődleges formázás: hurkatechnika:

1 ) befelé ferde,

2 ) S–Z alak
Elsődleges formázás: hurkatechnika: befelé ferde (csak egy edényen diagnosztikus)
6. metódus7 dbElsődleges formázás: laptechnika, a talp és a test egyben− (nem diagnosztikus)
7. metódus3 dbElsődleges formázás: formába nyomás, a talp és a test egyben− (nem diagnosztikus)
8. metódus14 dbElsődleges formázás: formába nyomás, a talp és a test egybenElsődleges formázás: hurkatechnika:

1 ) befelé ferde,

2 ) S–Z alak
9. metódus1 dbElsődleges formázás: formába nyomás, a talp és a test egyben



Másodlagos formázás: ütéstechnika


(nem diagnosztikus)
Fig. 22
Fig. 22

Straightening wall at the facets (Tiszagyenda-Vágott-halom)

22. kép. A fazettáknál kiegyenesedő fal (Tiszagyenda-Vágott-halom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 23
Fig. 23

Flat areas on the horizontal surface (Tiszagyenda-Vágott-halom)

23. kép. Lapocskák az edény horizontális felületén (Tiszagyenda-Vágotthalom)

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 24
Fig. 24

The identification of the macrotraces on a spherical bowl from Tiszagyenda-Vágott-halom

24. kép. A makronyomok azonosításának bemutatása egy Tiszagyenda-Vágott-halomról előkerült kora rézkori ívelt tálon

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 25
Fig. 25

The analyzed spherical bowl and the experimental vessel

25. kép. A vizsgált ívelt tál és a kísérleti edény

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 26
Fig. 26

The analyzed jug and the experimental vessel

26. kép. A vizsgált köcsög és a kísérleti edény

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 27
Fig. 27

The identification of the macrotraces on a jug from Tiszagyenda-Vágott-halom

27. kép. A makronyomok azonosításának bemutatása egy Tiszagyenda-Vágott-halomról előkerült kora rézkori köcsögön

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Az 1. metódusba olyan edények kerültek, melyeknek minden ismert formázási fázisát az elsődleges formázás során hurkatechnikával készítették,174 másodlagos formázást pedig nem lehetett megfigyelni.

A 2. metódusba tartozó egyetlen edényt az 1. metódushoz hasonlóan elsődlegesen hurkatechnikával készítették, azonban a másodlagos formázáskor a test bizonyos részein ütéstechnikát alkalmaztak a végső alak megformálásához.175

A 3. metódusba szintén egyetlen edény tartozott, melyet feltételezhetően hurkából felépített talpból,176 majd egyetlen, széles hurkalapból álló testből készíthettek az elsődleges formázás során. Ezt követően pedig a másodlagos formázás során az egész edénytest külső felületét végigkaparták.177

A 4. metódusba tartozó edényeket elsődlegesen egyetlen agyaggolyóból, modellálással formázhatták.178 Másodlagos formázásra utaló nyomot nem lehetett azonosítani.

Az 5. metódushoz sorolható edények talpát és testét a 4. metódushoz hasonlóan az elsődleges formázáskor egyetlen agyaggolyóból formázták, azonban erre a nyak, illetve a perem179 kialakítása érdekében hurkákat helyeztek. Másodlagos formázás itt sem volt azonosítható. Ide tartozik a korábban részletesen bemutatott köcsög is.

A 6. metódusba tartozó edényeket feltételezhetően elsődlegesen laptechnikával készíthették,180 másodlagos formázásra utaló makronyom nem volt megfigyelhető.

A 7. metódussal készült edényeket egyetlen agyagpasztatömb formába nyomásával készíthették,181 azonosítható másodlagos formázás nélkül.

A 8. metódusba olyan edényeket lehetett csoportosítani, melyek talpát és testét az elsődleges formázás során a 7. metódushoz hasonlóan formába nyomással készítették, azonban erre a perem kialakítása érdekében hurkákat illesztettek.182 Másodlagos formázás itt sem volt azonosítható.

A 9. metódussal kizárólag a korábban részletesen bemutatott ívelt tál készült, melyet az elsődleges formázáskor a 7. és 8. metódusokhoz hasonlóan formába nyomással készítettek, majd a másodlagos formázás során ütéstechnikával alakították ki az edény végső formáját.

Az azonosított formázási metódusok kilenc formázási tradíciót jeleznek, melyek a kora rézkori fazekasok közötti folyamatos tudásátadás lenyomataként értelmezhetőek. Az edényformázás különböző módjainak továbbadása ekkor is gyakorlati közösségeken belül történhetett, melyeket számunkra ismeretlen jellegű és természetű szociális kapcsolat köthetett össze.

A lelőhely kerámiaanyagának teljes értelmezéséhez elengedhetetlen volt a tipológia vizsgálata. Tiszagyendán számos edényformát lehetett azonosítani, azonban ezek egy részére mindig egyféle formázási metódus volt jellemző.183 Csupán két forma készítésében lehetett egymástól gyökeresen eltérő formázási hagyományokat felfedezni; a tálak és a nyakas edények esetében. A tálak egy részét az elsődleges formázás során mindig laptechnikával (7. metódus), a másikat viszont formába nyomással (8., 9. és 10. metódus) készíthették. A nyakas edények egy csoportjának talpát és testét pedig az elsődleges formázás során kizárólag hurkatechnikával (1. és 2. metódus), a másik csoportját pedig modellálással (5. metódus) építhették fel.

Ezek alapján feltételezhető, hogy a kora rézkori lelőhelyen többféle, átfogó formázási tradícióegyüttes létezett, melyeknek lehettek közös (virágcserép alakú edények, kétfülű csészék és csőtalpas tálak készítése) és eltérő (tálak és nyakas edények készítése) elemeik. Ez arra utal, hogy a vizsgált kerámiaanyag készítése mögött több gyakorlati közösség tudás-átadási folyamata állhatott, melyek formázási hagyományai részben megegyezhettek, ami valamiféle – talán korábbi időszakból eredő – közös tudást feltételez. Ennek vizsgálatára további lelőhelyek kerámiaanyagának technológiai elemzésére lesz szükség. Bizonyos edényformák esetében azonban gyökeresen más készítési tradíciók hagyományozódhattak a közösségeken belül, mely talán összefügg ezen edénytípusok olykor speciális, rituális funkciójával. A tálak és a nyakas edények ugyanis domináns darabjai a korszak sírkerámiáinak, melyek közül néhány edényformát, például a tejesköcsög alakú edényeket,184 leggyakrabban rituális jellegű együttesekben tártak fel, a hétköznapi környezethez köthető leletanyagban kevésbé. Ezt a hipotézist szintén további kerámiaegyüttesek analízisével lehetne megbízhatóan alátámasztani vagy cáfolni.

Fig. 28
Fig. 28

Unique data sheet prepared for the fashioning technological analysis of Early Copper Age ceramic assemblages – Page 1

28. kép. A vizsgálataimhoz készített egyedi, a kora rézkori leletanyag formázástechnológiai elemzésére alkalmas adatlap – 1. oldal

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 29
Fig. 29

Unique data sheet prepared for the fashioning technological analysis of Early Copper Age ceramic assemblages – Page 2

29. kép. A vizsgálataimhoz készített egyedi, a kora rézkori leletanyag formázástechnológiai elemzésére alkalmas adatlap – 2. oldal

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Fig. 30
Fig. 30

Unique data sheet prepared for the fashioning technological analysis of Early Copper Age ceramic assemblages – Page 3

30. kép. A vizsgálataimhoz készített egyedi, a kora rézkori leletanyag formázástechnológiai elemzésére alkalmas adatlap – 3. oldal

Citation: Archaeologiai Értesítő 146, 1; 10.1556/0208.2021.00010

Összegzés

A kerámiák formázásának technológiai vizsgálata tehát egy olyan antropológiai megközelítésű módszer, mely az edények aprólékos vizsgálatával, illetve etnográfiai, régészeti és kísérleti referenciák felhasználásával képes formázási tradíciókat azonosítani, melyek szociális alapon szerveződő gyakorlati közösségeken belül adódhattak tovább.185 Így a módszertan lehetőséget nyújt a régészeti korokban olyan hosszú távú kapcsolati pályák azonosítására, melyek szociális kapcsolatokkal hozhatók összefüggésbe.

A módszer egyik nagy előnye, hogy számos régészeti anyagon alkalmazható, függetlenül annak korától vagy helyétől,186 köszönhetően a formázási technikák univerzális jellemzőinek. Ez lehetőséget ad számos régészeti probléma feltárására, mint például a vizsgált időszak szociális összefüggései, vagy a hagyományos régészeti kultúrák és a szociális kapcsolatok viszonya.

Köszönetnyilvánítás

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Siklósi Zsuzsannának sokéves töretlen támogatását és állandó segítségét. Iránymutatása segített rávilágítani jelen kutatási módszertan fontosságára és alkalmazásának jelentőségére. Támogatása nélkül ez a tanulmány nem készülhetett volna el. Köszönöm Szilágyi Mártonnak, Sebők Katalinnak, Polgár Zoltánnak és Hajdú Zsigmondnak a Tiszagyenda-Vágott-halom és Polgár-Király-ér-part lelőhelyek feldolgozásának lehetőségét. Továbbá köszönöm Louise Gomart folytonos segítségét és magyarázatait mind a kutatási módszer elsajátításában, mind a régészeti anyagok vizsgálatában. Illetve szeretném hálámat kifejezni François Gilignynek a módszertan elsajátításáért és a kutatási eredményeim revíziójáért. Végül, de nem utolsósorban, szeretném megköszönni Mester Zsolt megjegyzéseit és segítségét a módszertani áttekintés és a francia kifejezések fordításának pontosítása kapcsán.

A tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Technological analysis of ceramic fashioning: A review of the methodological basis and their application

Eszter Solnay

There is a potter behind every handmade pottery, who shaped the vessel based on its mental representation, using his knowledge and skills. As a result, each pottery carries some traces which refer to the cognitive and motor habits of the potter. The technological analysis of ceramic fashioning is based on this ascertainment.

This approach aims to identify the techniques and methods of fashioning through the analysis of the macrotraces on the vessels, which are the imprints of the forming process. Thus, ceramic fashioning sequences can be identified, which can shed light on real social dynamics. That is because the fashioning sequences are resistant to change, contrary to the typology and style187 since the forming gestures become “motor habits” during the learning process, which always takes place within communities of practice with the involvement of a socially related tutor and a learner.188 Therefore, the technical traditions of ceramic fashioning transmitted within the communities of practices of different sociological natures, whose trajectories can be tracked over space and time.189

The analysis focuses on the macroscopic features of the ceramics, which must be interpreted based on several experimental, archaeological, and ethnographic reference works.190 Thus, techniques and methods of fashioning will be identified. For the successful realization of this analytical approach, the methodology and the French and English nomenclature must be translated into Hungarian. This includes the expressions of the examination process, the name and meaning of the various primary and secondary forming techniques – such as the coiling technique, modeling (i. e. pinching or drawing), molding, hammering, beating, and scraping – and the nomenclature of their characteristic macrotraces.

This methodological overview based on the technological analysis of ceramic fashioning of two Early Copper Age sites: Tiszagyenda-Vágott-halom (Nagykunsági-tározó, Site 17) and Polgár-Király-ér-part (Polgár 1, Site 1). Moreover, the resumé of the technological examination of the ceramic assemblage of Tiszagyenda-Vágott-halom presents the realization of the methodological approach from the analysis of the macrotraces to the identification of technical traditions.

1

Jelen cikk az edények technológiai vizsgálatán belül csak a formázás analízisével foglalkozik, így nem tér ki más kutatási módszerekre – például petrográfiai vizsgálatokra –, melyek szintén az edények technológiai vizsgálatai közé tartoznak.

3

A magyar kifejezést javasolta: Holló et al. 2001, 51.

4

A kutatás történetére nézve lásd: Pelegrin et al. 1988; Holló et al. 2001; Audouze–Karlin 2017; Delage 2017; Mester 2019.

6

A magyar kifejezéseket javasolta: Holló et al. 2001, 51.

10

Leroi-Gourhan 1964, 164. Fordította Mester Zsolt: Mester 2019, 257.

25

Delage 2017, 163–165.

28

Pl. a formázási hagyományok továbbadása.

33

Roux 2016; Roux 2019.

38

Például Kreiter 2007; Szilágyi 2015; Szakmány–Nagy 2017; Gucsi–Szabó 2018; Sofaer–Budden 2013.

44

Solnay in press.

48

Gosselain 2002, 23–27; Roux 2010, 4, 6.

54

Rye 1981, 62; Roux 1994, 46; Martineau 2000, 116; Gosselain 2002, 80; Pierret 2002, 16–17; Livingstone Smith 2007, 94–95; Gallay 2012, 61; Roux 2017, 64.

57

Livingstone Smith 2007, 112–129; Doosselaere 2010, 181–222; Gomart 2014b, 44–45; Roux 2017, 179–187.

58

Mivel a makronyomok vizsgálatának szerves részét képezi a törésfelületek megfigyelése, ideális az olyan leletanyag elemzése, melyben minél kevesebb a restaurátor által összeillesztett edény.

61

Roux 2010, 129, 137.

62

Például a másodlagos formázási technikát.

65

Például más technikával formázzák meg a talpat és a testet.

68

Gomart 2014a, 147; Solnay in press.

70

Az etnográfiai párhuzamok referenciaként való alkalmazása mellett felmerülhet a magyarországi népi fazekassággal való párhuzam keresése, azonban a témában született kutatások főként korongolt edényekkel foglalkoznak, korongolatlan, kézzel formázott edényekkel kevésbé.

71

Livingstone Smith 2007.

81

Rye 1981, 68; Livingstone Smith 2007, 102; Roux 2017, 79.

85

A cikkben a bemutatott formázási technikák legjellegzetesebb makronyomait sorolom fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden edényen azonosítani lehet minden adott formázásra jellemző diagnosztikus jegyet. Bizonyos kerámiákon több, másokon kevesebb makronyom azonosítható (lásd feljebb).

86

Doosselaere 2010, 224, Tab. 16; Gomart 2014b, 65; Roux 2017, 200.

87

Doosselaere 2010, 224, Tab. 16; Gomart 2014b, 61.

88

Doosselaere 2010, 252; Livingstone Smith 2007, 131.

89

Nagyjából ennek a kifejezésnek feleltethető meg az alkalmankénti vastagságváltozás (variations d’épaisseur ponctuelles) kifejezés is. Livingstone Smith 2007, 119; Doosselaere 2010, 195.

90

Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Roux 2017, 200.

91

Rye 1981, 68, Fig. 49, c; Doosselaere 2010, 224, Tab. 16; Roux 2017, 200.

92

Bosquet et al. 2005, 110; Livingstone Smith 2007, 121; Gomart 2014b, 65.

93

Martineau 2000, 158–159; Bosquet et al. 2005, 110; Livingstone Smith 2007, 121; Gomart 2014a 280, Tab. 81; Roux 2017; 203–205.

94

Gosselain 2002, 101–112; Livingstone Smith 2007, 102–104; Silva 2008, 226; Gallay 2012, 297–306.

97

Füzesi 2019, 91–92.

98

Gucsi 2000, 90–93; Gucsi 2006; Gucsi 2009, 450–452.

100

Manem 2008, 28; Manem 2010, 32–34.

103

Rye 1981, 71–72; Vandiver 1987, 13, Pl. 2; 24, Pl. 8; Roux 2017, 84.

105

Doosselaere 2010, 224, Tab. 16.

106

Rye 1981, 72; Doosselaere 2010, 224, Tab. 16.

107

Doosselaere 2010, 224, Tab. 16; Roux 2017, 207.

110

Füzesi András ezt „egy tömbből való formázásnak” nevezi. Füzesi 2019, 91. Azonban talán szerencsésebb egy olyan fordítás bevezetése, mely nem keverhető össze más technikákkal. Ugyanis mind a későbbiekben részletesen tárgyalt formába nyomás, mind a kalapálás technikája során egy agyagdarabból formázzák az edényt, nem elemekből, ahogyan a hurkavagy laptechnikánál.

113

Néhány esetben csak a becsípéssel formázást nevezik modellálásnak. Livingstone Smith 2007, 101–102. Én azért nevezem egységesen modellálásnak mindkét formázási módszert, mert a régészeti anyagban a makronyomok alapján sokszor nehéz elkülöníteni őket, szemben az etnográfiai tanulmányokkal, ahol pontosan megfigyelhetők és leírhatók a fazekasok gesztusai.

114

Rye 1981, 70, 72; Livingstone Smith 2007, 130; Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Roux 2017, 208.

115

Doosselaere 2010, 224, Tab. 16; Roux 2017, 208.

116

Rye 1981, 70, 72; Livingstone Smith 2007, 130; Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Roux 2017, 208.

117

Rye 1981, 70, 72; Roux 2017, 208–210.

118

Frank 1993, 388; Gosselain 2002, 93–100; Livingstone Smith 2007, 101–102; Mayor 2010, 11, Fig. 2.

121

Füzesi András a kifejezést mintázásnak fordítja. Füzesi 2019, 91. Azonban talán szerencsésebb lenne egy technikai megvalósításra jobban utaló kifejezés, mivel a forma (a minta) sokszor csupán egy megvalósítást segítő eszköz, nem egy utánozni kívánt végeredmény.

125

Rye 1981, 81; Huysecom 1994, 39; Livingstone Smith 2007, 138; Manem 2008, 45; Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Roux 2017, 210.

126

Doosselaere 2010, 269, Tab. 17.

128

Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Manem 2008, 44.

132

Bizonyos szerzők döngölésnek (pillonage) nevezhetik. Huysecom 1994, 32.

134

Livingstone Smith 2007, 108; Gallay 2012, 173–177; Roux 2017, 87.

137

Livingstone Smith 2007, 140–140; Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Roux 2017, 212–213.

138

Huysecom 1994, 32–35; Gosselain 2002, 91–93; Livingstone Smith 2007, 108–110.

139

Füzesi András ütögetésnek fordítja. Füzesi 2019, 91. Azonban szerettem volna a francia technique de battage, illetve az angol beating technique kifejezések pontos fordítását használni, ezzel is elkerülve az ütögetés mint mozdulat és a formázási technika közötti keveredést.

141

A szakirodalomban a fazetták kifejezés mellett (Doosselaere 2010, 186.) nevezhetik őket lapos zónáknak (zones plates) (Livingstone Smith–Visseyrias 2010, 127.) vagy lapocskáknak (aplats) is (Gomart 2014, 140). A lapocskák fogalma jelen tanulmányban más makronyomot takar (lásd a kaparásnál).

142

Rye 1981, 85; Martineau 2000, 139; Doosselaere 2010, 269, Tab. 17; Gomart 2014, 77; Roux 2017, 217.

147

Gomart 2014b, 280, Tab. 81.

152

Manem 2010, 33; Gallay 2012, 328–329; Gomart 2014b, 80.

154

A szakirodalomban nevezhetik őket négyszög alakú benyomódásoknak (dépressions rectilignes) is: Doosselaere 2010, 187.

155

Rye 1981, 81; Doosselaere 2010, 280–281; Roux 2017, 216.

156

Gosselain 2002, 115–117; Gallay 2012, 328–329.

160

Gosselain–Livingstone Smith 2005, 41–42; Roux 2010, 6; Gomart 2014a, 154; Giligny 2015, 73.

165

Solnay in press.

168

Bognár-Kutzián 1963, 276–285, Pl. 135.

171

Pétrequin–Pétrequin 1996, 87; Martineau 2000, 138; Kreiter et al. 2007, 120; Ard 2010, 40; Doosselaere 2010, 263; Manem 2010, 33; Gomart 2014a, 147; Gomart 2014b, 280, Tab. 81.

174

Martineau 2000; Bosquet et al. 2005; Gosselain 2002, 101–112; Livingstone Smith 2007, 102–104; Silva 2008, 226; Manem 2010, 32–34; Gallay 2012, 297–306; Gomart 2014a; Gomart 2014b, 280, Tab. 81; Giligny 2015, 75–78.

175

Pétrequin–Pétrequin1996,87;Martineau2000, 138; Kreiter et al. 2007, 120; Ard 2010, 40; Doosselaere 2010, 263; Manem 2010, 33; Gomart 2014a, 147; Gomart 2014b, 280, Tab. 81.

176

Manem 2008, 28; Silva 2008, 224, Fig. 4; Doosselaere 2010, 258; Giligny 2010, 23–24; Gomart 2014b, 280, Tab. 81.

177

Gosselain 2002, 115–117; Berg 2008, 1182; Doosselaere 2010, 280–281; Gallay 2012, 316, 321–322.

183

Például a virágcserép alakú edényekre (Bognár-Kutzián 1963, 240–242, 271–274, Pl. 123 és 137–138; Bognár-Kutzián 1972, 121; Szilágyi 2015, 80), kétfülű csészékre (Patay 1974, 25; Szilágyi 2015, 81) vagy a csőtalpas tálakra (Bognár-Kutzián 1963, 248–257, Pls 127–128; Szilágyi 2015, 82).

184

Szilágyi 2015, 317–318.

186

Az itt bemutatott vizsgálati módszertan elsősorban a korongolatlan edények kutatására vonatkozik.

188

Gosselain 2002, 23–27; Roux 2010, 4, 6.

Irodalom

  • Ard, Vincent 2010 Analyse technologique de céramiques provenant d’enceintes fossoyées du Néolithique récent du centre-ouest de la France attribuées au groupe Vienne-Charente (3500–2900 av. J.-C.). Les nouvelles de l’Archéologie 119, 3741.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Arnold, Dean E. 2006 The Threshold Model for Ceramic Resources: A Refinement. In: Gheorgiu, D. (ed.): Ceramic Studies. Papers on the social and cultural significance of ceramics in Europe and Eurasia from prehistoric to historic times. Archaeological Reports – International Series 1553. Oxford, 39.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Audouze, FrançoiseKarlin, Claudine 2017 La chaîne opératoire a 70 ans: qu’en ont fait les préhistoriens français. Journal of Lithic Studies (Edinburgh) 4/2, 573. http://journals.ed.ac.uk/lithicstudies/article/view/2539/3751 (Utolsó elérés: 2021. 07. 14.) DOI: https://doi.org/10.2218/jls.v4i2.2539

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1953 Notes sur le façonnage des poteries préhistoriques. Bulletin de la société préhistorique française 50/4, 211217.

  • Balfet, Hélène 1965 Ethnographical Observations in North Africa and Archaeological Interpretation: the Pottery of the Maghreb. In: Matson, FR (dir.): Ceramics and Man. New York, 161177.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1966 La céramique comme document archéologique. Bulletin de la Société préhistorique française (Paris) 63, 279310.

  • Balfet, Hélène 1975 Technologie. In: Creswell, R. (dir.): Éléments d’ethnologie. Six Approches. Vol. 2. Paris, 4480.

  • Balfet, Hélène 1977 Poterie féminine et poterie masculine au Maghreb. Thèse d’Etat en Ethnologie, Université de Paris V, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1991 Des chaînes opératoires, pour quoi faire? In: Balfet, H. (dir.): Observer l’action technique: des chaînes opératoires, pour quoi faire? Paris, 1120.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berg, Ina 2008 Looking through pots: recent advances in ceramics X-radiography. Journal of Archaeological Science 35, 11771188. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jas.2007.08.006

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bognár-Kutzián, Ida 1963 The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. Archaeologica Hungarica 42. Budapest.

  • Bognár-Kutzián, Ida 1972 The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin. Archaeologica Hungarica 48. Budapest.

  • Bosquet, DominiqueFock, HeikeLivingstone Smith, Alexandre 2005 La chaîne opératoire de la céramique rubannée: Première tentetive de la réconstruction. In: Livingstone Smith, A. Bosquet, D.Martineau, R. (eds): Pottery Manufacturing Processes: Reconstitution and Interpretation. Actes du XIVème Congrès UISPP de Liège, Belgique, 2-8 septembre 2001. British Archaeological Reports – International Series 1349. Oxford, 103114.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bril, Blandine 2002 L’apprentissage de gestes techniques: ordre de contraintes et variations culturelles. In: Bril, B.Roux, V. (eds): Le geste technique. Réflexions méthodologiques et anthropologiques. Revue d’Anthropologie des connaissances, Technologies / Idéologies / Pratiques. Ramonville Saint-Agne, 113150.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cresswell, Robert 1976 Techniques et Cultures. Les bases d’un programme de travail. Techniques et Cultures 1, 759.

  • Delage, Christophe 2017 Once upon a time… the (hi)story of the concept of the chaîne opératoire in French prehistory. World Archaeology 49/2, 158173. DOI: https://doi.org/10.1080/00438243.2017.1300104

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Doosselaere, Barbara van 2010 Poterie et histoire au temps des grands empires ouest-africains: Etude technologique de l’assemblage céramique de Koumbi Saleh (Mauritanie, 6e-17e siècle). Thèse de doctorat, Université de Paris I Panthéon-Sorbonne, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dupont-Delaleuf, Armance 2010 Les chaînes opératoires de lacéramiqued’Ulug-Dépé (Turkménistan). Du Chalcolithique moyen à la période achéménide. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 4751.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Frank, Barbara E. 1993 Reconstructing the History of an African Ceramic Tradition: Technology, Slavery and Agency in the Région of Kadiolo (Mali). Cahiers d’études africaines 131/33, 381401.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Füzesi, András 2019 A késő neolitikus edények megformálásának technikai jellegzetességei – Öcsöd-Kováshalom leletegyüttese alapján. In: Vice, M.Kovács, G. (szerk.): MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete, Őskori technikák, őskori technológiák Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 84109.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gallay, Alain 1992 A propos de la céramique actuelle du delta intérieur du Niger (Mali): approche ethnoarchéologique et règles transculturelles. In: Gallay, A.Audouze, F.Roux, V. (eds): Ethnoarchéologie: Justification, Problèmes, Limites. Juan-les-Pins, 6790.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gallay, Alain 2002 Étude ethnoarchéologique des traditions céramiques du pays Dogon: rapport de la mission Février 2002. Genève.

  • Gallay, Alain 2012 Potières du Sahel: à la découverte des traditions céramiques de la Boucle du Niger (Mali). Gollion.

  • Gelbert, Agnès 2003 Traditions céramiques et emprunts techniques dans la vallée du fleuve Sénégal. Ceramic traditions and technical borrowings in the Senegal River Valley. Paris.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gibson, AlexWoods, Anne 1997 Prehistoric pottery for the archaeologist. Leicester.

  • Giligny, François 1993 La variabilité des récipients céramiques au Chalcolithique moyen-récent jurassien (3400–2400 av. J.-C.). Analyse archéologique d’un système d’objets. Thèse de doctorat de l’Université de Paris 1, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Giligny, François 2010 Reconstitution des techniques de fabrication de la céramique néolithique dans le Bassin parisien. Les Nouvelles de l’Archéologie 119, 2025. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.961

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Giligny, François 2015 Воссоздание технологии изготовления керамики неолита парижского бассейна: научное мнение. Reconstruction of the process techniques of the Neolithic pottery in Paris Basin: a research assessment. Самарский научный вестник. Samara Journal of Science 12/3, 7289. DOI: https://doi.org/10.17816/snv20153206

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2010 Méthodes d’étude technologique de corpus céramiques issus de contextes détritiques. Le cas des vases retrouvés en contexte d’habitat rubané dans la vallée de l’Aisne. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 2529. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.963

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2014a Quels facteurs d’émergence du premier Néolithique d’Europe tempérée? Apports de l’approche anthropologique d’assemblages céramiques du Néolithique ancien et moyen de Hongrie. / What factors of emergence of the first Neolithic in temperate Europe? Contribution of the anthropological approach of ceramic assemblages from the early and middle Neolithic in Hungary. Annales de la Fondation Fyssen 29, 143160.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2014b Traditions techniques et production céramique au Néolithique ancien. Étude de huit sites rubanés du nord est de la France et de Belgique. Leiden.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseAnders, AlexandraKreiter, AttilaMarton, Tibor–Oross, Krisztián–Raczky, Pál 2020 Innovation or inheritance? Assessing the social mechanisms underlying ceramic technological change in early Neolithic pottery assemblages in Central Europe. In: Spataro, M. Furholt, M. (eds): Detecting and explaining. Technological Innovation in Prehistory. Leiden, 4970.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseWeiner, AllonGabriele, MarziaDurrenmath, GillesSorin, SabineAngeli, LuciaColombo, MartaFabbri, CristinaMaggi, RobertoPanelli, ChiaraPisani, Didier F.Radi, GiovannaTozzi, CarloBinder, Didier 2017 Spiralled patchwork in pottery manufacture and the introduction of farming to Southern Europe. Antiquity 91/360, 15011514. DOI: https://doi.org/10.15184/aqy.2017.187

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseAnders, AlexandraKreiter, AttilaMarton, TiborOross, KrisztiánRaczky, Pál 2020 Innovation or inheritance? Assessing the social mechanisms underlying ceramic technological change in early Neolithic pottery assemblages in Central Europe. In: Spataro, M. Furholt, M. (eds): Detecting and explaining. Technological Innovation in Prehistory. Leiden, 4970.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P. 1992 Technology and Style: Potters and Pottery Among Bafia of Cameroon. Man – New Series 27/3, 559586.

  • Gosselain, Olivier P. 2002 Poteries du Cameroun méridional: Styles techniques et rapports à l’identité. Monographie du Collection de Recherches Archéologiques 26. Paris.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P. 2010 Ethnographie comparée des trousses à outils de potiers au sud du Niger. Bulletin de la Société préhistorique française 107, 667690.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P.Livingstone Smith, Alexandre 2005 The source: Clay selection and processing practices in sub-Saharan Africa. In: Livingstone Smith, A.Bosquet, D.Martineau, R. (eds): Pottery Manufacturing Processes: Reconstitution and Interpretation. Actes du XIVème Congrès UISPP de Liège, Belgique, 2-8 septembre 2001. British Archaeological Reports – International Series 1349. Oxford, 3344.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, László 2000 Kerámiatechnológiai megfigyelések a badeni kultúra leletein. A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22, 8999.

  • Gucsi, László 2006 Rézkori és kora bronzkori kerámiákon végzett technikai megfigyelések. In: Holló, Sz. A.Szulovszky, J. (szerk.): Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Budapest– Veszprém 2006, 718.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, László 2009 The manufacturing techniques of the grave pottery from Budakalász. In: Bondár, M.Raczky, P. (eds): The Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest, 449456.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, LászlóSzabó, Nóra 2018 Examination and possible interpretations of a Middle Bronze Age structured deposition. Dissertationes Archaeologicae 3/6, 217285. DOI: https://doi.org/10.17204/dissarch.2018.217

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Holló, ZsoltLengyel, GyörgyMester, Zsolt 2001 Egy pattintott kőeszköz életútja. Magyar kifejezések a technológiai vizsgálatokhoz 1. Ősrégészeti Levelek 3, 5157.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Huysecom, Eric 1994 Identification technique des céramiques africaines. In: Courtin, J.Binder, D. (dir.): Terre cuite et Société. La céramique, document technique, économique, culturel. XIVe Rencontres Internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes. Juan-les-Pins, 3144.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kreiter, Attila 2007 Technological choices and material meanings in Early and Middle Bronze Age Hungary: understanding the active role of material culture through ceramic analysis. British Archaeological Reports – International Series 1604. Oxford.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kreiter, AttilaMarton, TiborGomart, LouiseOross, KrisztiánPánczél, Péter 2017 Looking into houses: analysis of LBK ceramic technological change on a household level – Regard à l’intérieur des maisonnées: une analyse des changements dans les techniques céramiques LBK à l’échelle domestique. In: Burnez-Lanotte, L. (ed.): Matières à Penser: Raw materials acquisition and processing in Early Neolithic pottery productions – Matières à penser: sélection et traitement des matières premières dans les productions potières du Néolithique ancien. Paris, 111132.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Latour, BrunoLemonnier, Pierre 1994 De la préhistoire aux missiles balistiques. L’intelligence sociale des techniques. Paris.

  • Lemonnier, Pierre 1983 L’étude des systèmes techniques, une urgence en technologie culturelle. Techniques et Culture 1, 1134.

  • Lemonnier, Pierre 1991 De la culture matérielle à la culture? Ethnologie des techniques et Préhistoire. In: Perlès, C. (dir.): 25 ans d’études technologiques en Préhistoire: bilan singulier et perspectives, (actes des XIe Rencontres internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes, 18-20 oct. 1990). Juans-les-Pins, 1534.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lepère, Cédric 2014 Experimental and traceological approach for a technical interpretation of ceramic polished surfaces. Journal of Archaeological Science 46, 144155. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jas.2014.03.010

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Leroi-Gourhan, André 1943 Évolution et techniques. Evolution et techniques (Vol. 1). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1945 Évolution et techniques. Milieu et technique (Vol. 2). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1964 Le geste et la parole. Technique et langage (Vol. 1). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1965 Le geste et la parole. La mémoire et les rythmes (Vol. 2). Paris.

  • Livingstone Smith, Alexandre 2007 Chaîne opératoire de la poterie. Références ethnographiques, analyses et reconstitution. Musée royal de l’Afrique centrale. Tervuren 2007.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Livingstone Smith, Alexandre 2010 Reconstitution de la chaîne opératoire de la poterie. Bilan et perspectives en Afrique sub-saharienne. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 921. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.955

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Livingstone Smith, AlexandreVisseyrias, Aline 2010 Shaping Kabambian Pottery: Identification and Definition of Technical Features. The Open Anthropology Journal 3, 124141.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Maget, Marcel 1953 Guide d’étude directe de comportements culturels. Paris.

  • Manem, Sébastien 2008 Les fondements technologiques de la culture des Duffaits (âge du bronze moyen). Thèse de doctorat, Université Paris 10 Nanterre, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Manem, Sébastien 2010 Des habitats aux sites de rassemblement a vocation rituelle: l’âge du Bronze selon le concept de «chaîne opératoire» Les nouvelles de l’Archéologie 119, 3036. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.965

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Martineau, Rémi 2000 Poterie, techniques et sociétés: études analytiques et expérimentales à Chalain et Clairvaux (Jura), entre 3200 et 2900 av. J.-C. Thèse de doctorat de l’Université de Franche-Comté, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Martineau, Rémi 2010 Brunissage, polissage et degrés de séchage. Un référentiel expérimental. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 1319. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.959

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Marton, TiborKreiter, AttilaFüzesi, AndrásGomart, LouiseGortva, GergelyGucsi, LászlóOross, KrisztiánPető, ÁkosSerlegi, GáborM. Virág, ZsuzsannaJakucs, János 2020 Változó tradíciók. A kerámiastílus, -előállítás és -használat tér-és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban. Magyar Régészet 2020 Tavasz, 111. http://real.mtak.hu/107938/1/Marton_H20TA.pdf (Utolsó elérés: 2021. 03. 26.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mauss, Marcel 1947 Manuel d’ethnographie. Paris.

  • Mauss, Marcel 2000 A test technikái. In: Mauss, M. [Fejős, Z. (szerk.)]: Szociológia és antropológia. Budapest, 423446.

  • Mayor, Anne 2010 Ceramic Traditions and Ethnicity in the Niger Bend, West Africa. Ethnoarchaeology 2/1, 548. DOI: https://doi.org/10.1179/eth.2010.2.1.5

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Méry, SophieDupont-Delaleuf, AmanceVan der Leeuw, Sander 2010 Analyse technologique et expérimentations. Les techniques de façonnage céramique mettant en jeu la rotation à Hili (Émirats arabes unis) à la fin du IIIe millénaire (âge du Bronze ancien). Les nouvelles de l’Archéologie 119, 5258. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.973

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mester, Zsolt 2019 A műveletsortól a technikai rendszerig: a paleoetnológiai szemlélet hasznossága a technológiai kutatásban. In: Vice, M.Kovács, G. (szerk.): MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete Őskori technikák, őskori technológiák Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 255270.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Orton, CliveTyers, PaulVince, Alan 1993 Pottery in archaeology. Cambridge.

  • Patay Pál 1974 Die hochkupferzeitliche Bodrogkeresztúr-Kultur. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 55, 171.

  • Pellegrin, JacquesKarlin, ClaudineBodu, Pierre 1988 Chaîne opératoires”: un outil pour le préhistorien. In: Tixier, J. (dir.): Journée d’études technologiques en préhistoire. Notes et monographies techniques 25. Paris, 5562.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pétrequin, Anne-MariePétrequin, Pierre 1999 La poterie en Nouvelle Guinée: savoirfaire et transmission des techniques. Journal de la Société des océanistes 108/1, 71101.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pierret, Alain 2002 Analyse technologique des céramiques archéologiques: développements méthodologiques pour l’identification des techniques de façonnage. Un exemple d’application: le matériel du village des Arènes à Levroux (Indre). Villeneuve d’Ascq.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Raczky, PálSiklósi, Zsuzsanna 2013 Reconsideration of the Copper Age Chronology of the Eastern Carpathian Basin. Antiquity. 87/336, 555573. DOI: https://doi.org/10.1017/S0003598X00049127

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Rice, Prudence M. 1987 Pottery analysis. A sourcebook. Chicago–London.

  • Roux, Valentine 1994 La technique du tournage: définition et reconnaissance par les macrotraces. In: Courtin, J.Binder, D. (dir.): Terre cuite et Société. La céramique, document technique, économique, culturel. XIVe Rencontres Internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes. Juan-les-Pins, 4558.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Roux, Valentine 2010 Lecture anthropologique des assemblages céramiques. Les Nouvelles de l’Archéologie 119, 49. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.957

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Roux, Valentine 2017 Des céramiques et des hommes: Décoder les assemblages archéologiques. Paris–Nanterre.

  • Roux, Valentine 2019 Ceramics and Society: A Technological Approach to Archaeological Assemblages. Cham.

  • Rye, Owen S. 1981 Pottery technology: principles and reconstruction. Washington.

  • Sebők, KatalinSzilágyi, MártonVáczi, Gábor 2018 Tiszagyenda, Vágott-halom. In: Kisfaludi, J.Kvassay, J.Kreiter, A. (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon 2010. Budapest, 380381.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Shepard, Anna O. 1956 Ceramics for the Archaeologist. Washington.

  • Siklósi ZsuzsannaSzilágyi Márton 2016 Módszertani, interpretációs kérdések az alföldi rézkor radiokarbon keletkezése kapcsán. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25, 6572.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Siklósi ZsuzsannaSzilágyi Márton 2021 Culture, Period or Style? Reconsideration of Early and Middle Copper Age Chronology of the Great Hungarian Plain. Radiocarbon 63/2, 162. DOI: https://doi.org/10.1017/RDC.2020.115

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Silva, Fabíola Andréa 2008 Ceramic Technology of the Asurini do Xingu, Brazil: An Ethnoarchaeological Study of Artifact Variability. Journal of Archaeological Method and Theory 15, 217265. DOI: https://doi.org/10.1007/s10816-008-9054-8

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Smith, Philip E. L.Crépeau, Robert 1983 Fabrication expérimentale de répliques d’un vase néolithique du site de Ganj Dareh, Iran: recherche technologique. Paléorient 9/2, 5562.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Sofaer, JoannaBudden, Sandy 2013 Many hands make light work: potting and embodied knowledge at the Bronze Age tell at Százhalombatta, Hungary. In: Stig Sørensen, MSRebay-Salisbury, K (eds): Embodied Knowledge. Perspectives on Belief and Technology. Oxford, 117127.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Solnay, Eszter in pressKora rézkori edények formázásának technológiai vizsgálata Tiszagyenda-Vágott-halom lelőhelyének kerámiaegyüttesében. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve, in press.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szakmány, GyörgyNagy, Anna 2017 Kerámiák petrográfiai mikroszkópos vizsgálata: megfigyelések és értelmezés. In: Ridovics, A.Bajnóczi, B.Dági, M.Lővei, P. (szerk.): Interdiszciplinaritás. Archeometriai, régészeti és művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 249261.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szilágyi, Márton 2015 Kora rézkori településszerkezet a Közép-Tisza-vidéken. Doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kézirat.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Van der Leeuw, Sander 1993 Giving the Potter a Choice. Conceptual aspects of pottery techniques. In: Lemonnier, P. (ed.): Technological choices: transformation in material cultures since the Neolithic. London–New York, 238288.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vandiver, Pamela 1987 Sequential Slab Construction; A Conservative Southwest Asiatic Ceramic Tradition, ca. 7000-3000 B.C. Paléorient 13/2, 935.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Visseyrias, Aline 2010 Élément de puzzle ou de cadavre exquis? Une vision du façonnage des céramiques archéologiques non tournées. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 4246. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.969

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Ard, Vincent 2010 Analyse technologique de céramiques provenant d’enceintes fossoyées du Néolithique récent du centre-ouest de la France attribuées au groupe Vienne-Charente (3500–2900 av. J.-C.). Les nouvelles de l’Archéologie 119, 3741.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Arnold, Dean E. 2006 The Threshold Model for Ceramic Resources: A Refinement. In: Gheorgiu, D. (ed.): Ceramic Studies. Papers on the social and cultural significance of ceramics in Europe and Eurasia from prehistoric to historic times. Archaeological Reports – International Series 1553. Oxford, 39.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Audouze, FrançoiseKarlin, Claudine 2017 La chaîne opératoire a 70 ans: qu’en ont fait les préhistoriens français. Journal of Lithic Studies (Edinburgh) 4/2, 573. http://journals.ed.ac.uk/lithicstudies/article/view/2539/3751 (Utolsó elérés: 2021. 07. 14.) DOI: https://doi.org/10.2218/jls.v4i2.2539

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1953 Notes sur le façonnage des poteries préhistoriques. Bulletin de la société préhistorique française 50/4, 211217.

  • Balfet, Hélène 1965 Ethnographical Observations in North Africa and Archaeological Interpretation: the Pottery of the Maghreb. In: Matson, FR (dir.): Ceramics and Man. New York, 161177.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1966 La céramique comme document archéologique. Bulletin de la Société préhistorique française (Paris) 63, 279310.

  • Balfet, Hélène 1975 Technologie. In: Creswell, R. (dir.): Éléments d’ethnologie. Six Approches. Vol. 2. Paris, 4480.

  • Balfet, Hélène 1977 Poterie féminine et poterie masculine au Maghreb. Thèse d’Etat en Ethnologie, Université de Paris V, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Balfet, Hélène 1991 Des chaînes opératoires, pour quoi faire? In: Balfet, H. (dir.): Observer l’action technique: des chaînes opératoires, pour quoi faire? Paris, 1120.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berg, Ina 2008 Looking through pots: recent advances in ceramics X-radiography. Journal of Archaeological Science 35, 11771188. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jas.2007.08.006

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bognár-Kutzián, Ida 1963 The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. Archaeologica Hungarica 42. Budapest.

  • Bognár-Kutzián, Ida 1972 The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpathian Basin. Archaeologica Hungarica 48. Budapest.

  • Bosquet, DominiqueFock, HeikeLivingstone Smith, Alexandre 2005 La chaîne opératoire de la céramique rubannée: Première tentetive de la réconstruction. In: Livingstone Smith, A. Bosquet, D.Martineau, R. (eds): Pottery Manufacturing Processes: Reconstitution and Interpretation. Actes du XIVème Congrès UISPP de Liège, Belgique, 2-8 septembre 2001. British Archaeological Reports – International Series 1349. Oxford, 103114.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bril, Blandine 2002 L’apprentissage de gestes techniques: ordre de contraintes et variations culturelles. In: Bril, B.Roux, V. (eds): Le geste technique. Réflexions méthodologiques et anthropologiques. Revue d’Anthropologie des connaissances, Technologies / Idéologies / Pratiques. Ramonville Saint-Agne, 113150.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cresswell, Robert 1976 Techniques et Cultures. Les bases d’un programme de travail. Techniques et Cultures 1, 759.

  • Delage, Christophe 2017 Once upon a time… the (hi)story of the concept of the chaîne opératoire in French prehistory. World Archaeology 49/2, 158173. DOI: https://doi.org/10.1080/00438243.2017.1300104

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Doosselaere, Barbara van 2010 Poterie et histoire au temps des grands empires ouest-africains: Etude technologique de l’assemblage céramique de Koumbi Saleh (Mauritanie, 6e-17e siècle). Thèse de doctorat, Université de Paris I Panthéon-Sorbonne, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Dupont-Delaleuf, Armance 2010 Les chaînes opératoires de lacéramiqued’Ulug-Dépé (Turkménistan). Du Chalcolithique moyen à la période achéménide. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 4751.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Frank, Barbara E. 1993 Reconstructing the History of an African Ceramic Tradition: Technology, Slavery and Agency in the Région of Kadiolo (Mali). Cahiers d’études africaines 131/33, 381401.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Füzesi, András 2019 A késő neolitikus edények megformálásának technikai jellegzetességei – Öcsöd-Kováshalom leletegyüttese alapján. In: Vice, M.Kovács, G. (szerk.): MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete, Őskori technikák, őskori technológiák Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 84109.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gallay, Alain 1992 A propos de la céramique actuelle du delta intérieur du Niger (Mali): approche ethnoarchéologique et règles transculturelles. In: Gallay, A.Audouze, F.Roux, V. (eds): Ethnoarchéologie: Justification, Problèmes, Limites. Juan-les-Pins, 6790.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gallay, Alain 2002 Étude ethnoarchéologique des traditions céramiques du pays Dogon: rapport de la mission Février 2002. Genève.

  • Gallay, Alain 2012 Potières du Sahel: à la découverte des traditions céramiques de la Boucle du Niger (Mali). Gollion.

  • Gelbert, Agnès 2003 Traditions céramiques et emprunts techniques dans la vallée du fleuve Sénégal. Ceramic traditions and technical borrowings in the Senegal River Valley. Paris.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gibson, AlexWoods, Anne 1997 Prehistoric pottery for the archaeologist. Leicester.

  • Giligny, François 1993 La variabilité des récipients céramiques au Chalcolithique moyen-récent jurassien (3400–2400 av. J.-C.). Analyse archéologique d’un système d’objets. Thèse de doctorat de l’Université de Paris 1, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Giligny, François 2010 Reconstitution des techniques de fabrication de la céramique néolithique dans le Bassin parisien. Les Nouvelles de l’Archéologie 119, 2025. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.961

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Giligny, François 2015 Воссоздание технологии изготовления керамики неолита парижского бассейна: научное мнение. Reconstruction of the process techniques of the Neolithic pottery in Paris Basin: a research assessment. Самарский научный вестник. Samara Journal of Science 12/3, 7289. DOI: https://doi.org/10.17816/snv20153206

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2010 Méthodes d’étude technologique de corpus céramiques issus de contextes détritiques. Le cas des vases retrouvés en contexte d’habitat rubané dans la vallée de l’Aisne. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 2529. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.963

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2014a Quels facteurs d’émergence du premier Néolithique d’Europe tempérée? Apports de l’approche anthropologique d’assemblages céramiques du Néolithique ancien et moyen de Hongrie. / What factors of emergence of the first Neolithic in temperate Europe? Contribution of the anthropological approach of ceramic assemblages from the early and middle Neolithic in Hungary. Annales de la Fondation Fyssen 29, 143160.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, Louise 2014b Traditions techniques et production céramique au Néolithique ancien. Étude de huit sites rubanés du nord est de la France et de Belgique. Leiden.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseAnders, AlexandraKreiter, AttilaMarton, Tibor–Oross, Krisztián–Raczky, Pál 2020 Innovation or inheritance? Assessing the social mechanisms underlying ceramic technological change in early Neolithic pottery assemblages in Central Europe. In: Spataro, M. Furholt, M. (eds): Detecting and explaining. Technological Innovation in Prehistory. Leiden, 4970.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseWeiner, AllonGabriele, MarziaDurrenmath, GillesSorin, SabineAngeli, LuciaColombo, MartaFabbri, CristinaMaggi, RobertoPanelli, ChiaraPisani, Didier F.Radi, GiovannaTozzi, CarloBinder, Didier 2017 Spiralled patchwork in pottery manufacture and the introduction of farming to Southern Europe. Antiquity 91/360, 15011514. DOI: https://doi.org/10.15184/aqy.2017.187

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gomart, LouiseAnders, AlexandraKreiter, AttilaMarton, TiborOross, KrisztiánRaczky, Pál 2020 Innovation or inheritance? Assessing the social mechanisms underlying ceramic technological change in early Neolithic pottery assemblages in Central Europe. In: Spataro, M. Furholt, M. (eds): Detecting and explaining. Technological Innovation in Prehistory. Leiden, 4970.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P. 1992 Technology and Style: Potters and Pottery Among Bafia of Cameroon. Man – New Series 27/3, 559586.

  • Gosselain, Olivier P. 2002 Poteries du Cameroun méridional: Styles techniques et rapports à l’identité. Monographie du Collection de Recherches Archéologiques 26. Paris.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P. 2010 Ethnographie comparée des trousses à outils de potiers au sud du Niger. Bulletin de la Société préhistorique française 107, 667690.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gosselain, Olivier P.Livingstone Smith, Alexandre 2005 The source: Clay selection and processing practices in sub-Saharan Africa. In: Livingstone Smith, A.Bosquet, D.Martineau, R. (eds): Pottery Manufacturing Processes: Reconstitution and Interpretation. Actes du XIVème Congrès UISPP de Liège, Belgique, 2-8 septembre 2001. British Archaeological Reports – International Series 1349. Oxford, 3344.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, László 2000 Kerámiatechnológiai megfigyelések a badeni kultúra leletein. A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22, 8999.

  • Gucsi, László 2006 Rézkori és kora bronzkori kerámiákon végzett technikai megfigyelések. In: Holló, Sz. A.Szulovszky, J. (szerk.): Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Budapest– Veszprém 2006, 718.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, László 2009 The manufacturing techniques of the grave pottery from Budakalász. In: Bondár, M.Raczky, P. (eds): The Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest, 449456.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Gucsi, LászlóSzabó, Nóra 2018 Examination and possible interpretations of a Middle Bronze Age structured deposition. Dissertationes Archaeologicae 3/6, 217285. DOI: https://doi.org/10.17204/dissarch.2018.217

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Holló, ZsoltLengyel, GyörgyMester, Zsolt 2001 Egy pattintott kőeszköz életútja. Magyar kifejezések a technológiai vizsgálatokhoz 1. Ősrégészeti Levelek 3, 5157.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Huysecom, Eric 1994 Identification technique des céramiques africaines. In: Courtin, J.Binder, D. (dir.): Terre cuite et Société. La céramique, document technique, économique, culturel. XIVe Rencontres Internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes. Juan-les-Pins, 3144.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kreiter, Attila 2007 Technological choices and material meanings in Early and Middle Bronze Age Hungary: understanding the active role of material culture through ceramic analysis. British Archaeological Reports – International Series 1604. Oxford.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kreiter, AttilaMarton, TiborGomart, LouiseOross, KrisztiánPánczél, Péter 2017 Looking into houses: analysis of LBK ceramic technological change on a household level – Regard à l’intérieur des maisonnées: une analyse des changements dans les techniques céramiques LBK à l’échelle domestique. In: Burnez-Lanotte, L. (ed.): Matières à Penser: Raw materials acquisition and processing in Early Neolithic pottery productions – Matières à penser: sélection et traitement des matières premières dans les productions potières du Néolithique ancien. Paris, 111132.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Latour, BrunoLemonnier, Pierre 1994 De la préhistoire aux missiles balistiques. L’intelligence sociale des techniques. Paris.

  • Lemonnier, Pierre 1983 L’étude des systèmes techniques, une urgence en technologie culturelle. Techniques et Culture 1, 1134.

  • Lemonnier, Pierre 1991 De la culture matérielle à la culture? Ethnologie des techniques et Préhistoire. In: Perlès, C. (dir.): 25 ans d’études technologiques en Préhistoire: bilan singulier et perspectives, (actes des XIe Rencontres internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes, 18-20 oct. 1990). Juans-les-Pins, 1534.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lepère, Cédric 2014 Experimental and traceological approach for a technical interpretation of ceramic polished surfaces. Journal of Archaeological Science 46, 144155. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jas.2014.03.010

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Leroi-Gourhan, André 1943 Évolution et techniques. Evolution et techniques (Vol. 1). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1945 Évolution et techniques. Milieu et technique (Vol. 2). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1964 Le geste et la parole. Technique et langage (Vol. 1). Paris.

  • Leroi-Gourhan, André 1965 Le geste et la parole. La mémoire et les rythmes (Vol. 2). Paris.

  • Livingstone Smith, Alexandre 2007 Chaîne opératoire de la poterie. Références ethnographiques, analyses et reconstitution. Musée royal de l’Afrique centrale. Tervuren 2007.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Livingstone Smith, Alexandre 2010 Reconstitution de la chaîne opératoire de la poterie. Bilan et perspectives en Afrique sub-saharienne. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 921. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.955

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Livingstone Smith, AlexandreVisseyrias, Aline 2010 Shaping Kabambian Pottery: Identification and Definition of Technical Features. The Open Anthropology Journal 3, 124141.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Maget, Marcel 1953 Guide d’étude directe de comportements culturels. Paris.

  • Manem, Sébastien 2008 Les fondements technologiques de la culture des Duffaits (âge du bronze moyen). Thèse de doctorat, Université Paris 10 Nanterre, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Manem, Sébastien 2010 Des habitats aux sites de rassemblement a vocation rituelle: l’âge du Bronze selon le concept de «chaîne opératoire» Les nouvelles de l’Archéologie 119, 3036. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.965

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Martineau, Rémi 2000 Poterie, techniques et sociétés: études analytiques et expérimentales à Chalain et Clairvaux (Jura), entre 3200 et 2900 av. J.-C. Thèse de doctorat de l’Université de Franche-Comté, manuscrit.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Martineau, Rémi 2010 Brunissage, polissage et degrés de séchage. Un référentiel expérimental. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 1319. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.959

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Marton, TiborKreiter, AttilaFüzesi, AndrásGomart, LouiseGortva, GergelyGucsi, LászlóOross, KrisztiánPető, ÁkosSerlegi, GáborM. Virág, ZsuzsannaJakucs, János 2020 Változó tradíciók. A kerámiastílus, -előállítás és -használat tér-és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban. Magyar Régészet 2020 Tavasz, 111. http://real.mtak.hu/107938/1/Marton_H20TA.pdf (Utolsó elérés: 2021. 03. 26.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mauss, Marcel 1947 Manuel d’ethnographie. Paris.

  • Mauss, Marcel 2000 A test technikái. In: Mauss, M. [Fejős, Z. (szerk.)]: Szociológia és antropológia. Budapest, 423446.

  • Mayor, Anne 2010 Ceramic Traditions and Ethnicity in the Niger Bend, West Africa. Ethnoarchaeology 2/1, 548. DOI: https://doi.org/10.1179/eth.2010.2.1.5

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Méry, SophieDupont-Delaleuf, AmanceVan der Leeuw, Sander 2010 Analyse technologique et expérimentations. Les techniques de façonnage céramique mettant en jeu la rotation à Hili (Émirats arabes unis) à la fin du IIIe millénaire (âge du Bronze ancien). Les nouvelles de l’Archéologie 119, 5258. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.973

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mester, Zsolt 2019 A műveletsortól a technikai rendszerig: a paleoetnológiai szemlélet hasznossága a technológiai kutatásban. In: Vice, M.Kovács, G. (szerk.): MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete Őskori technikák, őskori technológiák Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 255270.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Orton, CliveTyers, PaulVince, Alan 1993 Pottery in archaeology. Cambridge.

  • Patay Pál 1974 Die hochkupferzeitliche Bodrogkeresztúr-Kultur. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 55, 171.

  • Pellegrin, JacquesKarlin, ClaudineBodu, Pierre 1988 Chaîne opératoires”: un outil pour le préhistorien. In: Tixier, J. (dir.): Journée d’études technologiques en préhistoire. Notes et monographies techniques 25. Paris, 5562.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pétrequin, Anne-MariePétrequin, Pierre 1999 La poterie en Nouvelle Guinée: savoirfaire et transmission des techniques. Journal de la Société des océanistes 108/1, 71101.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Pierret, Alain 2002 Analyse technologique des céramiques archéologiques: développements méthodologiques pour l’identification des techniques de façonnage. Un exemple d’application: le matériel du village des Arènes à Levroux (Indre). Villeneuve d’Ascq.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Raczky, PálSiklósi, Zsuzsanna 2013 Reconsideration of the Copper Age Chronology of the Eastern Carpathian Basin. Antiquity. 87/336, 555573. DOI: https://doi.org/10.1017/S0003598X00049127

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Rice, Prudence M. 1987 Pottery analysis. A sourcebook. Chicago–London.

  • Roux, Valentine 1994 La technique du tournage: définition et reconnaissance par les macrotraces. In: Courtin, J.Binder, D. (dir.): Terre cuite et Société. La céramique, document technique, économique, culturel. XIVe Rencontres Internationales d’Archéologie et d’Histoire d’Antibes. Juan-les-Pins, 4558.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Roux, Valentine 2010 Lecture anthropologique des assemblages céramiques. Les Nouvelles de l’Archéologie 119, 49. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.957

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Roux, Valentine 2017 Des céramiques et des hommes: Décoder les assemblages archéologiques. Paris–Nanterre.

  • Roux, Valentine 2019 Ceramics and Society: A Technological Approach to Archaeological Assemblages. Cham.

  • Rye, Owen S. 1981 Pottery technology: principles and reconstruction. Washington.

  • Sebők, KatalinSzilágyi, MártonVáczi, Gábor 2018 Tiszagyenda, Vágott-halom. In: Kisfaludi, J.Kvassay, J.Kreiter, A. (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon 2010. Budapest, 380381.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Shepard, Anna O. 1956 Ceramics for the Archaeologist. Washington.

  • Siklósi ZsuzsannaSzilágyi Márton 2016 Módszertani, interpretációs kérdések az alföldi rézkor radiokarbon keletkezése kapcsán. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25, 6572.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Siklósi ZsuzsannaSzilágyi Márton 2021 Culture, Period or Style? Reconsideration of Early and Middle Copper Age Chronology of the Great Hungarian Plain. Radiocarbon 63/2, 162. DOI: https://doi.org/10.1017/RDC.2020.115

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Silva, Fabíola Andréa 2008 Ceramic Technology of the Asurini do Xingu, Brazil: An Ethnoarchaeological Study of Artifact Variability. Journal of Archaeological Method and Theory 15, 217265. DOI: https://doi.org/10.1007/s10816-008-9054-8

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Smith, Philip E. L.Crépeau, Robert 1983 Fabrication expérimentale de répliques d’un vase néolithique du site de Ganj Dareh, Iran: recherche technologique. Paléorient 9/2, 5562.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Sofaer, JoannaBudden, Sandy 2013 Many hands make light work: potting and embodied knowledge at the Bronze Age tell at Százhalombatta, Hungary. In: Stig Sørensen, MSRebay-Salisbury, K (eds): Embodied Knowledge. Perspectives on Belief and Technology. Oxford, 117127.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Solnay, Eszter in pressKora rézkori edények formázásának technológiai vizsgálata Tiszagyenda-Vágott-halom lelőhelyének kerámiaegyüttesében. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve, in press.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szakmány, GyörgyNagy, Anna 2017 Kerámiák petrográfiai mikroszkópos vizsgálata: megfigyelések és értelmezés. In: Ridovics, A.Bajnóczi, B.Dági, M.Lővei, P. (szerk.): Interdiszciplinaritás. Archeometriai, régészeti és művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 249261.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Szilágyi, Márton 2015 Kora rézkori településszerkezet a Közép-Tisza-vidéken. Doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kézirat.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Van der Leeuw, Sander 1993 Giving the Potter a Choice. Conceptual aspects of pottery techniques. In: Lemonnier, P. (ed.): Technological choices: transformation in material cultures since the Neolithic. London–New York, 238288.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Vandiver, Pamela 1987 Sequential Slab Construction; A Conservative Southwest Asiatic Ceramic Tradition, ca. 7000-3000 B.C. Paléorient 13/2, 935.

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Visseyrias, Aline 2010 Élément de puzzle ou de cadavre exquis? Une vision du façonnage des céramiques archéologiques non tournées. Les nouvelles de l’Archéologie 119, 4246. DOI: https://doi.org/10.4000/nda.969

    • Crossref
    • Search Google Scholar
    • Export Citation

 

The author instruction is available in PDF.

Please, download the file from HERE (EN)
Please, download the file from HERE (HU)

 

 

Senior editors

Editor(s)-in-Chief: Vida Tivadar

Editor(s): Váczi Gábor

Editorial Board

  • Bartus, Dávid (ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet)
  • Csiky, Gergely (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet)
  • Kiss, Viktória (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet)
  • Láng, Orsolya (Budapesti Történeti Múzeum, Aquincumi Múzeuma)
  • Mester, Zsolt (ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet)
  • Pusztai, Tamás (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság)
  • Ritoók, Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár)
  • Siklósi, Zsuzsa (ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet)
  • V. Szabó, Gábor (ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet)
  • Szenthe, Gergely (Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár)
  • Szécsényi-Nagy, Anna (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Archaeogenomikai Intézet)
  • Tomka, Gábor (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár)

Research Centre for Humanities
Institute of Archaeology
1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4. HUNGARY
Telephone: +36 1 224 6700
E-mail: vida.tivadar@btk.mta.hu

Indexing and Abstracting Services:

  • Scopus