Absztrakt
A tiszacsomai (Choma, Чома, UA) 3. sírban talált dirhemet a honfoglalás kori régészeti kutatás az egyetlen olyan dirhemként tartotta számon, mely a 10. század második feléből származik. A kopott és hiányos pénzlelet pontos meghatározása ezért ellenőrzést igényelt egy, az arab nyelvben és numizmatikában járatos szakértő segítségével. 2024-ben lehetőség nyílt a lelet személyes vizsgálatára, mely a honfoglalás kori régészeti időrend pontosítása mellett jelentős betekintést nyújt a 9–10. századi kufikus érmék egykori Kárpát-medencei forgalmába. Az aprólékos elemzés megkérdőjelezte a korábban elfogadott hipotéziseket az iszlám dirhemek folyamatos 10. századi beáramlásáról a régióban. Vizsgálatunk során arra jutottunk, hogy a korábbi dirhemleletek alapján megfogalmazott elképzelés, mely szerint a dirhemforgalom a térségben valószínűleg megszakadt 301–331 AH (914–943) után, továbbra is alátámasztható. A tiszacsomai említett dirhemlelet ugyanis a legnagyobb valószínűséggel al-amīr Nasr Ibn Ahmad vereteként határozható meg. Az eredmények azt hangsúlyozzák, hogy további régészeti ásatások és új felfedezések szükségesek, hogy mélyebb betekintést nyerhessünk a Kárpát-medencében az iszlám pénzforgalom komplex dinamikájának megismerésébe. Az időközben előkerült új kárpátaljai dirhemleletek elterjedése ugyanakkor fontos támpontot szolgáltat a Kárpátok hágóinak feltételezett, mindmáig megválaszolatlan korabeli használatára is.
Bevezetés és kutatástörténet1
Az iszlám numizmatika a régészeti és történelmi ismeretek mélyreható tárházát kínálja Kelet-Európa kora középkori kutatásában, főként az egyes dirhemleletek különböző régiókban való forgalmának és eredetének vizsgálata révén.2 A Kárpát-medencében talált 9–10. századi kufikus3 érmék értékes betekintést nyújtanak a régió régészeti, történelmi, gazdasági és kulturális dinamikájába a keletről érkező honfoglaló magyarokkal kapcsolatban.4 A Kárpát-medence, amely a kereskedelmi útvonalak és a kulturális cserék/kapcsolatok kulcsfontosságú csomópontja volt már a vizsgált időszakban is,5 a 9–10. században kulcsfontosságú területnek számított az iszlám dirhemek nyugati irányú elterjedésében.6
Mivel a kufikus érmék verési idővel és hellyel rendelkeznek, így ezek a tárgyak lehetővé teszik egy-egy régészeti leletegyüttes legfiatalabb érmének meghatározását,7 mely alapvető támpont a régészeti kontextus terminus post quem (tpq) időpontjának megítélésében. A tpq dátum és a leletegyüttes tényleges földbe kerülése között eltelt időszak meghatározása azonban már nagyobb kihívást jelent.8 Általánosságban elmondható, hogy a kora középkori iszlám világba irányuló áruexportot érintő tranzakciók során az érméket gyorsan továbbadták,9 a végpontra érve azonban túlnyomórészt felhalmozásra vagy másodlagos felhasználásra kerültek.10 Ezért valószínű, hogy a sírokban előkerült érmék legfiatalabbjainak tpq dátuma a temetés valódi dátumához közeli adat. Bár pontosságuk leletegyüttesenként változhat, mégis értékes időrendi keretrendszert nyújtanak a Kárpát-medencébe történő dirhem-elosztások az egykori (kereskedelmi) kapcsolatok időrendjének feltérképezéséhez és megértéséhez.11
A Kárpát-medencében előkerült dirhemleletek közül a tiszacsomai (Choma, Zakarpats’ka oblst’, Ukrajna) 108 síros temetőrészlet 3. sírjában nyugvó lovas íjász mellékletei között talált dirhem egyedi lelet (1. kép). Eddig ugyanis egyedül ezt kötötték a korszak hagyatékában a 10. század második feléhez, ennek nyomán pedig történeti koncepciók is épültek rá.12 Dolgozatunk célja, hogy személyes vizsgálaton alapuló aprólékos elemzéssel, új fényképes bizonyítékokkal és pontos mérésekkel újra megvizsgáljuk, és pontosítsuk a tiszacsomai dirhemleletek meghatározását. Ez a munka alapvetően járul hozzá a Kárpát-medencei kufikus érmékről, azok régészeti és történelmi kontextusáról, illetve a teljes korabeli kelet-európai dirhemforgalomról szóló szélesebb körű diskurzushoz. Az időközben előkerült új kárpátaljai dirhemleletek13 elterjedése ugyanakkor fontos közvetett támpontot szolgáltat a Kárpátok hágóinak feltételezett, mindmáig megválaszolatlan korabeli használatára is (2. kép), mivel továbbra is ugyanabban a szűk földrajzi régióban fordulnak elő ilyen leletek.
Meghatározás és értékelés
A honfoglalás kori régészetben és a 10. századi numizmatikában a tiszacsomai dirhem előkerülése nyomán általánosan elfogadott tudományos feltételezés szerint a Kárpát-medencében a folyamatos dirhemforgalom Nāsr fia, al-amīr Nūh Ibn Nāsr 331–343 AH (943–954) uralkodása alatt megszakadt, és csak unokája, al-amīr Manṣūr Ibn Nūh 350–365 AH (961–976)14 uralkodása alatt folytatódott. Ez a feltevés elsősorban a tiszacsomai 3. sírban talált dirhem vizsgálatán és korábbi meghatározásán alapul. Kovács László, Langó Péter és Révész László is foglalkoztak az említett lelettel. Azonban Kovács László is megjegyezte az erősen kopott és hiányos lelet meghatározásának nehézségét, melyet Vlastimil Novák (Prága, Národní Muzeum) végzett el elsőként. A tiszacsomai dirhem 2024-es, újbóli vizsgálata azonban kétségeket ébreszt a fenti hipotézissel kapcsolatban.15 Annak ellenére is, hogy a Számánida eredetű érme állapota továbbra is alapvetően megnehezíti a biztos és kizárólagos meghatározást.16 Az érme 2024-es vizsgálata során új fényképeket készítettünk, továbbá pontos méréseket végeztünk a súlyáról és az átmérőjéről, hogy biztosabb képet kapjunk az érme jellemzőiről és lehetséges eredetéről. Ezek az adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy megalapozott véleményt tudjunk mondani a dirhem kapcsán, beillesztve azt a Kárpát-medencében fellelt, Számánida eredetű pénzleletek tágabb kontextusába.17
A rossz megtartású érme (1. kép) félbevágott állapotban került a sírba, és a leletről hiányzik Manṣūr Ibn Nūh felirata, felmerül azonban egy másik Számánida emírrel való lehetséges kapcsolat. A tiszacsomai dirhem előlapi központi felirata (1. kép) kérdéseket vet fel. A második sorban Allah és a W betű (لله و), a harmadik sorban pedig a Nincs társ (لا شر) olvasható. A belső köriratból a veretési hely megjelölése hiányzik. A külső köriraton az örülnek a hívők (يفرح المؤمنون) felirat olvasható, amely a Korán XXX. 4–5 verséből származik: A döntés Allahé, a múltban és a jövőben is: azon a napon a hívők örvendeznek.
A tiszacsomai (Choma/Чома, UA) honfoglalás kori temető 3. sírjának dirhemlelete (pirossal az olvasható szövegrészek)
Fig. 1. Dirham find of the Grave 3 from Tiszacsoma (Choma/Чома, UA) cemetery, 10th century (in red are the readable parts of inscriptions)
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00087
A dirham hátlapjának (1. kép) vizsgálata további kételyeket ébreszt. A központi felirat második sorában Allah (الله) olvasható, ami a Mohamed Isten küldötte kifejezés része. Az Abbászida kalifa nevét tartalmazó harmadik sor azonban elmosódott, csak az Isten által (بالله) töredék olvasható biztosan, mely nem nyújt biztos támpontot. A negyedik sor, amely általában a Számánida emír nevét tartalmazza, szintén homályos, és biztosan csak a végső arab D betű vehető ki. Ez a felirattöredék okozza a legnagyobb bizonytalanságot és tévedési lehetőséget az érme feliratának elemzése, illetve meghatározása kapcsán. A hátlapon olvasható belső köriratból biztosan azonosítható az elküldte őt az irányításhoz, hogy terjessze (أرسله بالهدى و دين ا) szövegrész, amely a Korán IX. 33. verséből származik: Mohamed Isten prófétája, őt küldte el az irányításhoz, hogy terjessze az igét, akkor is, ha a többistenhívők nem fogadják el.18
A fentieket összefoglalva úgy véljük, hogy a rendelkezésünkre álló valamennyi körülményt együttesen mérlegelve az érem a legmegalapozottabban Naszr ibn Ahmad uralkodásához köthető (301–331 AH / 914–943 AD). A korábbi meghatározásban szereplő hiba feltehetően abból adódott, hogy az erősen kopott felirat negyedik sorában, a hátlapi középső legendában látható D betűt – amely általában a Számánida emír nevét tartalmazza – tévesen Manszúr ibn Núh neve záróbetűjeként értelmezték. Azonban ez a D betű valójában nem oda tartozik, hanem Naszr ibn Ahmad nevének záróbetűje. Mivel a tárgyalt lelet esetében a korábbi meghatározások során a fentiekhez hasonlóan az előlapi és hátlapi olvasatokat nem közölték, elemezték, így ezt a tévedési lehetőséget csak valószínűsíthetjük.
A Manszúr ibn Núh I (961–976) és nagyapja, Naszr ibn Ahmad (914–943) pénzei jelentős különbségeket mutatnak a kalligráfia, a külalak, a tematikus elemek, de még a földrajzi elterjedés tekintetében is, ami jól tükrözi uralkodásuk politikai helyzetének eltéréseit.19 Naszr ibn Ahmad dirhemjeinek feliratai egyszerűbb, korai kufikus írással (arabul: كوفي خط) készültek és a 10. századra jellemző, hagyományos írásstílust követik.20 Ezzel szemben Manszúr ibn Núh dirhemjeire már díszesebb kufikus írás jellemző, amely a 10. század végi kalligráfiai fejlődést tükrözi. Ebben az időben figyelhető meg egy határozott váltás, amikor a kufikus írás már sokkal dekoratívabbá és egyben stilizáltabbá is vált.21
A megjelenés teljes összképe tekintetében elmondható, hogy Naszr érméi általában a megszokott számánida stílust követik, amely vallási és politikai feliratokat tartalmaz. Ezzel szemben Manszúr pénzei gyakran mutatnak díszesebb szegélymintázatot és vallási motívumokat.22 Naszr ibn Ahmad érméinek tematikus elemei a Számánida-dinasztia politikai legitimitását hangsúlyozzák, különösen az Abbászida kalifátushoz fűződő kapcsolataik révén.23 Ezzel szemben Manszúr ibn Núh dirhemjei már a regionális és széttagolt politikai helyzetet tükrözik. Olyan időszakban bocsátották ki ezeket az érmeket, amikor belső viszályok és külső fenyegetések jelentkeztek, ezért inkább a helyi hatalom kifejezése tükröződik rajtuk. A növekvő politikai instabilitás közepette próbálták a Számánida-dinasztia területi ellenőrzési képességét alátámasztani.24
Földrajzi szempontból elmondható, hogy a virágzó kereskedelmi hálózatok révén Naszr érméi szélesebb körben terjedtek el Európában,25 míg Manszúr érméi – melyeket politikai zűrzavarok idején vertek – ritkábban fordulnak elő ezekben a régiókban.26 Ez pedig tendenciaszerűen igaz akkor is, ha Manszúr ibn Núh egy ritka dirhemét megtalálták a kelči kincsleletben, melyet 1938-ban fedeztek fel a mai Csehország morvaországi területén.27 Ez a kincslelet összesen 268 db, különböző régióból származó ezüstérmét tartalmaz, és példaként szolgál Manszúr ibn Núh uralkodása idején a Számánida-érmék igen korlátozott európai feltűnésére.28
Összefoglalás
Összességében elmondhatjuk, hogy bár a tiszacsomai dirhem jelenlegi állapota nem teszi lehetővé a minden kétséget kizáró meghatározást, azonban minden adat leginkább Amīr Nasr ibn Ahmad uralkodásához köti a leletet. Egyúttal további vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet.29 A korabeli kelet-európai dirhemforgalom általános tendenciái is erősítik új meghatározásunkat. A Kijev és Prága közti kereskedelemi útról a 10. század közepéig nem rendelkezünk megbízható adatokkal.30 Ugyanakkor köztudott, hogy a 9. század végén és a 10. században a korai magyarság körében elterjedtek voltak az ezüst dirhemek, melyekhez a Kalifátus, Kazária és Volgai Bolgária felől juthattak hozzá. Bár a 10. század közepe után, de írott forrásokkal is adatolt (Ibráhim ibn Jákúb, 965), hogy Prágába a törökök (Atrāk = magyarok) országából muszlimok, zsidók és törökök is jönnek hozzájuk áruikkal, és kereskedelmi súlymértékekkel (-miṯqāl), és tőlük rabszolgákat, ónt és különböző fajtájú szőrméket visznek ki.31 Így a csehországi, különösképpen a 10. század előtti dirhemek beáramlása esetében magyarországi eredetet, hatást is gyaníthatunk. Vjacseszlav Kulesovnak a kelet-európai dirhemforgalommal kapcsolatos utóbbi években végzett kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a volgai bolgár eredetű dirhemutánzatok jóval elterjedtebbek voltak, mint eddig gondoltuk, és ez nagyban befolyásolja a dirhemforgalomról kialakult korábbi értelmezéseket. A 930-as évektől ugyanis – a huszti dirhemkincs mellett – ezek már a mai Szlovákia és Lengyelország határáról, illetve a korabeli rusz–magyar határvidékről is ismertek.32
A tiszacsomai 3. sírban talált dirhem újbóli vizsgálata jelentős betekintést nyújt a 9–10. századi kufikus érmék Kárpát-medencei forgalmába és a többi honfoglalás kori dirhemlelethez hasonlóan az új meghatározás is azt támasztja alá, hogy a dirhemek forgalma a Kárpát-medencében valószínűleg megszakadt al-amīr Nāsr Ibn Aḥmad 301–331 AH (914–943) pénzei után. Az ugyan nehezen igazolható, hogy Szvjatoszlav kijevi uralkodó kazárok felett aratott 965. évi döntő győzelme jelentette a Kárpát-medencei dirhemforgalom végét, de az valószínűsíthető, hogy ezen pénzek előfordulása a 10. század második felében már elsősorban a Kijev–Párga-útvonalhoz kapcsolódott.
A 10. századi kufikus dirhemek Kárpát-medencei forgalmának vizsgálata a leletek részletes elemzése kapcsán azt mutatja, hogy ezek az érmék meghatározó szerepet játszottak a korszak kereskedelmi kapcsolataiban. A legjelentősebb régészeti forrás a Kárpát-medencében feltárt egyetlen iszlám kincslelet, a huszti dirhemkincs. A leletegyüttes legkésőbbi érméjét (323 AH / 935 AD) al-Shash városában verték, al-Ámir Naszr ibn Ahmad uralkodása és ar-Rádi Billah Abbászida kalifa idején. A lelet relatív kronológiáját a legfiatalabb dirhem alapján állapították meg (323 AH / 935 AD tpq), amely kiemelkedő jelentőséggel bír a régióban ismert dirhemforgalom lezárulásának (valószínűsíthető) időrendi meghatározásánál.33 A honfoglalás kori sírokból előkerült dirhemek, különösen a Karos-Eperjesszög I. temető 7. sírjában talált legfiatalabb dirhem, melyet Naszr ibn Ahmad és al-Muqtadir Billah Abbászida kalifa idején vertek (310 AH / 922–923 AD), további támpontot nyújtanak a korszak dirhemforgalmának lecsengése kapcsán.34 A tiszacsomai 3. sír dirhemleletének általunk javasolt meghatározása, illetve a többi dirhemlelet együttes értékelése alapján továbbra is fenntarthatónak véljük azt a korábbi vélekedést, mely szerint a dirhemek forgalma a Kárpát-medencében Naszr ibn Ahmad emír uralkodását (301–331 AH / 914–943 AD) követően valószínűleg megszakadt.
A kárpátaljai 10. századi dirhemleletek száma az utóbbi években újabb példánnyal bővült – ráadásul szintén Huszt és Tiszacsoma mikrorégiójában – Alsóveresmart (Kiskoppány) határából. Ezen leletek szóródása véleményünk szerint közvetett, de egyre biztosabb támpontot szolgáltat a Kárpátok hágóinak használatánál a korabeli kereskedelmi útvonalak kapcsán, mely keleti irányból a Dnyeszter folyó völgyét, illetve a Toronyai-hágó szerepét valószínűsítik (2. kép).
A Szubbotci-típusú lelőhelyek (piros) és szórványleletek (kék) elterjedése az Északkeleti-Kárpátok előterében a vízrajz tükrében. Átkelési lehetőségek (rózsaszín) a Kárpátokon a Dnyeszter és a Prut folyók völgyéből, valamint a távolsági kereskedelemre utaló dirhem- és további rangos honfoglalás kori leletek a Kárpátok belső oldalán (Sánta Zs. térképe)
Fig. 2. Distribution of Subbotsy-type sites (red) and sporadic sites (blue) in the Northeastern Carpathian foreland in the light of hydrography. Crossings (pink) of the Carpathians from the valleys of the Dniester and Prut rivers, as well as dirhem and other important occupation-period finds from the inner Carpathians indicating long-distance trade (map by Zs. Sánta)
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00087
Eredményeink és felvetéseink összefoglalóan azt hangsúlyozzák, hogy további régészeti ásatások és új dirhemleletek szükségesek ahhoz, hogy még mélyebb betekintést nyerjünk a Kárpát-medencei iszlám pénzforgalom összetett dinamikájába, mely szoros kapcsolatban állt a korabeli kelet-európai történeti folyamatokkal.
Irodalom
Adamczyk, D. (2021). Trading networks, warlords and hoarders: Islamic coin flows into Poland in the Viking Age. In: Gruszczyński, J., Jankowiak, M. és Shepard, J. (Szerk.), Viking-Age Trade: Silver, Slaves and Gotland, Routledge, London és New York, 132–154. https://doi.org/10.4324/9781315231808-7.
al-Jardīzī (2006). Abū Saʿīd ʿAbd al-Ḥayy Ibn al-Ḍaḥḥāk Ibn Maḥmūd al-Jardīzī. Zayn al-ʾAkhbār. Ed.: ʿAfāf al-Saʿīd Zaydān. al-Majlis al-ʾAʿlā li’l-Taqāfa, al-Qāhira.
Al Halabi, S. (2022a). Ninth-Tenth Centuries Islamic Coins In The Hungarian Museums. In: D. Molnár, D. és S. Nagy, A. (Szerk.), XXV. Tavaszi Szél Konferencia 2022, Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest, 444–460.
Al Halabi, S. (2022b). The Huszt Hoard of the Hungarian National Museum. In: Kajos, F. L., Bali, C., Puskás, T. és Szabó, R. (Szerk.), XI. Interdiszciplináris Doktorandusz Konferencia 2022 – Tanulmánykötet (11th Interdisciplinary Doctoral Conference 2022: Conference Book), Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzat, Pécs, 27–41.
Al Halabi, S. (2024). Islamic coins in the Carpathian basin: The Máramaros “Huszt” Hoard of the Hungarian national museum. PhD-disszertáció, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest.
al-Narshkhī (1993). Abū Bakr Muḥammad ibn Jaʿfar al-Narshkhī. Tārīkh Bukhārā. Eds.: Āmīn ʿAbd al-Majīd Badawī, Naṣr Mubashir al-Khārazī. Dār al-Maʿārif, al-Qāhira.
Brackelmann, C. (1949). History of the Islamic Peoples .Routledge & Kegan Paul, London.
Broome, M. (1985). A Handbook of Islamic Coins .Seaby, London.
Fomin, A. V. és Kovács, L. (1987). The Tenth Century Máramamaros County (“Huszt”) Dirham Hoard .Magyar Numizmatikai Társulat, Budapest.
Frye, R. N. (1975). The Samanids. In: Frye, R. N. (Szerk.), The Cambridge History of Iran: The period from the Arab invasion to the Saljuqs, Cambridge University Press, Cambridge, 136–161. https://doi.org/10.1017/CHOL9780521200936.005.
Goglov, Sz. А. (2018). О фальшивых куфических монетах X века из восточноевропейских находок. Средневековая нумизматика Восточной Европы ,6: 52–64.
Goglov, Sz. А. (2019). Гоглов, С. А., Об односторонних куфических монетах X в. из восточноевропейских находок. Средневековая нумизматика Восточной Европы 7, 28–39.
Gruszczyński, J., Jankowiak, M. és Shepard, J. (Szerk.) (2021). Viking-Age Trade: Silver, Slaves and Gotland. Routledge, London és New York. https://doi.org/10.4324/9781315231808.
Jankowiak, M. (2018). Silver Fragmentation: Reinterpreting the Evidence of the Hoards. In: Kershaw, J. és Williams, G. (Szerk.), Silver, Butter, Cloth: Monetary and Social Economies in the Viking Age, Oxford University Press, Oxford, 15–31. https://doi.org/10.1093/oso/9780198827986.003.0002.
Jankowiak, M. (2021). Dirham flows into northern and eastern Europe and the rhythms of the slave trade with the Islamic world. In: Gruszczyński, J., Jankowiak, M. és Shepard, J. (Szerk.), Viking-Age Trade Silver, Slaves and Gotland, Routledge, London, 105–131. https://doi.org/10.4324/9781315231808-6.
Kamoliddin, S. (2011). The Samanids. The first Islamic Local Dynasty in Central Asia .Lambert Academic Publishing, Saarbrucken.
Kilger, C. (2008). Kaupang from Afar: Aspects of the Interpretation of Dirham Finds in Northern and Eastern Europe between the Late 8th and Early 10th centuries. In: Skre, D. (Szerk.), Means of Exchange. Dealing with Silver in the Viking Age II ,Aarhus University Press, Aarhus, 199–252.
Kobály, J. V. (2012). Давньоугорcькі археологічні пам’ятки Закарпаття (Україна) (Old Hungarian archaeological remains from Transcarpathia [Ukraine]). Materiały i Sprawozdania Rzeszowskiego Ośrodka Archeologicznego ,33: 269–305.
Kovalev, R. K. (2011). Circulation of Sāmānid Dirhams in Viking-Age Northern and Eastern Europe (Based on the Mints of Samarqand and al-Shāsh). Oriental Numismatic Workshop Held in Oxford, 1–29.
Kovács, L. (1989). Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Archäologische Untersuchung der arabischen, byzantinischen, westeuropäischen und römischen Münzen aus dem Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts .Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kovács, L. (1995). Újra a nagyharsányi kincsről és a LANCEA REGIS köriratú denárról (Nochmals über den Schatz von Nagyharsány und den Denar mit der Umschrift LANCEA REGIS). Századok ,129: 1075–1104.
Kovács, L. (1996). Die Variante des Denars vom Typ LANCEA REGIS in einem mährischen Schatzfund. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae ,48: 197–208.
Kovács, L. (2005). Muszlim pénzek a X. századi Kárpát-medencében. Csodaszarvas ,1: 35–96.
Kovács, L. (2008). Muslimisch Münzen im Karpatenbecken des 10. Jahrhundert. Antaeus ,29–30: 479–533.
Kovács, L. (2010). A Máramaros megyei kincs és a tiszacsomai 3. sír. A. 10. századi magyar–muszlim kereskedelmi kapcsolatok régészeti emlékeiről. Turán ,13(3): 81–88.
Kovács, L. (2011). A magyar kalandozások zsákmányáról .Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest.
Kovács, L. (2013). A Kárpát-medence honfoglalás és kora Árpád-kori szállási és falusi temetői, kitekintéssel az előzményekre. In: Révész, L. és Wolf, M. (Szerk.), A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára, Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, Szeged, 511–604.
Kovács, L. (2023). A 10. századi falusi temetőkről (About 10th-century Village Cemeteries). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve ,65: 23–38.
Kuleshov, V. S. (2021). Coin circulation in early Rus and the dynamics of the druzhinas. In: Gruszczyński, J., Jankowiak, M. és Shepard, J. (Szerk.), Viking-Age Trade: Silver, Slaves and Gotland, Routledge, London és New York, 155–182. https://doi.org/10.4324/9781315231808-8.
Langó, P. (2012). Notes on the dating of Byzantine coin finds from 10th century context in the Carpathian Basin. In: Tobias, B. (Szerk.), Die Archäologie der frühen Ungarn. Chronologie, Technologie, und Methodik, Vol. 17. Römisch-Germanisches Zentralmuseum – Tagungen, Mainz, 49–66.
Miles, G. C. (1991). Dirhem. In: B. Lewis, B., Pellat, C. és Schacht, J. (Szerk.), The Encyclopaedia of Islam. New Edition II ,Brill, Boston és Leiden, 319–320.
Muḥammad ʿAbd al-ʿAẓīm, A. (2009). Tārīkh al-Muslimīn wa ḥaḍāratihim fī asiyā al-wusṭā wa bilād al-qawqāz. Sharikat Nawābigh al-Fikr, al-Qāhira.
Nazmi, A. (1998). Commercial Relations Between Arabs and Slavs (9th–11th centuries) .Wydawnictwo Akademickie, Warszawa.
Novák, V. (2010). The Kelč hoard revised: Fragments of Islamic Silver Coins .Institute of Philosophy of the Academy of Sciences of the Czech republic, Prague.
Noonan, T. S. (1989). Dirham Exports to the Baltic in the Viking Age: Some Preliminary Observations. Sigtuna papers: Proceedings of the Sigtuna symposium on Viking-age coinage, 1–4.
Noonan, T. S. (1998). The Islamic World, Russia and the Vikings, 750–900. The Numismatic Evidence .Routledge, London.
Plant, R. J. (1973). Arabic Coins and How to Read Them .Seaby, London.
Polgár, S. (2009). Eastern Europe and the international trade in the eighth-tenth centuries (on the basis of written sources). Chronica, 228–231.
Polgár, S. (2019). Kelet-Európa kereskedelmi kapcsolatai az írott források alapján (750‒1000) , Vol. 32. Magyar Őstörténeti Könyvtár, Balassi Kiadó, Budapest.
Prohnenko, I. A. (2010). Az arab dirhemek szerepe a Kárpát-medence X. századi nomád emlékeinek meghatározásában (Арабські дірхеми в контексті племінної атрибуції старожитностей кочовиків Карпатського ареалу Х ст. н.е.). Карпатика ,39: 161–170.
Ramaḍān, Ḥ. M. (2008). al-Nuqūd al-islāmiyya wa ʾahamīyatihā fī dirāsat al-tārīkh wa al-āthār wa al-ḥaḍāra al-islāmiyya. al-Qāhira: Maktabat Ẓahrāʾ al-Sharq.
Révész, L. (1996). A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez. Herman Ottó Múzeum, Miskolc.
Révész, L. (2014). A Kárpát-medence 10–11. századi temetőinek kutatása napjainkban (Módszertani áttekintés). In: Sudár, B., Szentpéteri, J., Petkes, Zs., Lezsák, G. és Zsidai, Zs. (Szerk.), Magyar Őstörténet – Tudomány és hagyományőrzés, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 63–136.
Roman, K. K. (2002). Dirham mint output of Samanid Samarqand and its connection to the beginnings of trade with northern Europe (10th century). Histoire & mesure, 1–18.
Türk, A. és Harangi, F. (2023). A Unique Type of Silk in the Archaeological Heritage of the Hungarian Conquest Period and Some Remarks on the Use of Silk. In: Holeščák, M. és Zábojník, J. (Szerk.), Medieval Stories. In Honor of Gabriel Fusek, Vol. 3. Slovenská archeológia – Supplementum, Slovenská Akadémia Vied, Nitra, 169–185. https://doi.org/10.31577/slovarch.2023.suppl.3.12.
Türk, A., Al Halabi, S., Prohnenko, I. A. és Zsilenko, I. (2023). Дирхем з поховання № 3 Чомського могильника. In: Il’kiv, M., Gorbanenko, S. és Kalinichenko, V. (Szerk.), Археологія Буковини: здобутки та перспективи: VІІ міжнародного наукового семінару (м. Чернівці, 22 грудня 2023 р.), О. В. Добржанськийю, Чернівці, 172–175.
Türk, A., Al Halabi, S., Prohnenko, I. A., Mojzsec, V. V. és Zsilenko, M. A. (2023а). Дирхем з Малокопанського городища. In: Il’kiv, M., Gorbanenko, S. és Kalinichenko, V. (Szerk.), Археологія Буковини: здобутки та перспективи: VІІ міжнародного наукового семінару (м. Чернівці, 22 грудня 2023 р.), О. В. Добржанськийю, Чернівці, 175–179.
Wilkes, T. (2005). Islamic Coins & Their Values 1 (The Mediaeval Period). Spink, London.
A kutatás és a cikk a PPKE-BTK-KUT-23. és a HUN-REN BTK MŐK 2022–2026. számú projekt keretében valósult meg.
Kovács (2010) 81–88; Kovács (2011) MU-24, 180–181; Kobály (2012); Kovács (2013) 559: No. 54; Langó (2012) 50–51; Révész (2014) 74. A lelet új meghatározására lásd: Kovács (2023) 26, 21. jegyzet.
Polgár (2019) 47, 108–109, 280. Polgár Szabolcs úgy vélte, hogy már valószínűleg korábban is feltűntek Magyarországról érkezett kereskedők Prágában. Azt is felvetette, hogy a Kisalföldön előkerült dirhemek is a prágai úttal hozhatók kapcsolatba (Polgár (2019) 287). A Kisalföldről Galgócról (Hlohovec, SK) került elő dirhemlelet.
New data on the archaeological chronology of the Hungarian Conquest Period and the 10th century dirham circulation in Eastern Europe: The exact identification of the dirham find at Tiszacsoma Grave 3
The study provides a fresh analysis of the Tiszacsoma (Choma, Чома, UA) dirham, a ninth-tenth century Islamic coin discovered in a grave in Zakarpattia Oblast, Ukraine. The dirham found at Tiszacsoma Grave 3 is the only dirham from the second half of the 10th century that has been identified by archaeological research of the Hungarian Conquest Period (9–10th centuries AD). The exact identification of the worn and incomplete coin find was therefore once again discussed with the help of an expert in Arabic language and numismatics. In 2024, it was possible to examine the find in person, which, in addition to clarifying the archaeological chronology of the occupation, provides a significant insight into the circulation of 9th–10th century Kufic coins in the Carpathian Basin. Through new photographs and precise measurements, this reassessment challenges previously held theories regarding the circulation of Kufic coins in the Carpathian Basin. Earlier studies suggested a disruption in the flow of Islamic dirhams during the reign of Nāsr Ibn Aḥmad (914–943 AD) and a resumption under his grandson, Manṣūr Ibn Nūh (961–976 AD). However, the Tiszacsoma dirham’s degraded condition, missing mint markings, and unclear inscriptions complicate its attribution to any specific Samanid ruler, raising doubts about the established timelines. The meticulous analysis has challenged previously accepted hypotheses about the continuous 10th-century influx of Islamic dirhems in the region. Our study concluded that the hypothesis based on earlier dirhem finds that dirhem circulation in the region probably ceased after 301–331 AH (914–943) remains supported. Indeed, the dirham find mentioned at Tiszacsoma can most probably be identified as a coin of al-amīr Nasr Ibn Ahmad. The results underline the need for further archaeological excavations and new discoveries to gain deeper insights into the complex dynamics of Islamic monetary circulation in the Carpathian Basin. At the same time, the spread of new Carpathian dirhem coins that have been unearthed in the meantime provides important clues to the supposed, still unanswered, contemporary use of the Carpathian passes. This study emphasizes the importance of continued archaeological research, suggesting that Islamic coin circulation in the Carpathian Basin may not have followed the uninterrupted patterns previously assumed. The analysis highlights the need for cautious interpretation of degraded coins and the potential for new discoveries to further refine our understanding of Islamic numismatics in the region. Overall, the findings underscore the complexity of medieval trade networks and the role of Islamic coinage in understanding the historical and economic dynamics of the Carpathian Basin.