Abstract
A fülkesírok eredete már régóta megoldatlan kérdése az avar kor kutatásának. Jelen tanulmányban új szempontokat kívánunk nyújtani a sírforma értelmezéséhez. Ehhez belső- és közép-ázsiai, valamint kelet-európai analógiákat mutatunk be. Ezek a kora avar kori sírokhoz képest jóval korábbiak, néhány esetben egykorúak. A padmalyos sírokkal való együttes előfordulásuk alapján a két típus valószínűleg egymás formai variánsaként értelmezhetők.
Bevezetés
Az avar kor kutatásában fülkesírnak nevezzük azokat a temetkezéseket, amik egy téglalap alakú bejárati aknából és az egyik rövidebb oldalában – az elhunyt számára – kivájt fülkéből állnak. A fülkék általában lejtős kialakításúak, a legtöbbször lábbal előre behelyezett holttest koponyája magasabban fekszik. Az akna és a fülke találkozásánál gyakran megfigyelhető valamilyen összekötő tag vagy lépcső. A fülke száját deszkákkal és/vagy állatbőrökkel zárták el (1. kép). A fülkesírok főleg a Tiszától keletre eső területeken terjedtek el: a kora avar korban – a 6–7. század első felében – főleg Szegvár környékén és a Maros–Tisza–Aranka közötti régióban; az avar kor második felében a Körös–Tisza–Maros közében koncentrálódtak. Ezzel párhuzamosan a 7. század közepétől kezdve a sírforma, ha szórványosan is, de a Duna–Tisza közén is megjelent.1 A kora avar kori fülkesírok minden esetben olyan temetőkben fordulnak elő, amiket ugyanazok a temetkezési szokások jellemeznek. Ilyen a sírok ÉK–DNy-i, K–Ny-i, ritkábban É–D-i vagy Ny–K-i tájolása, az aknasírok mellett az összetett sírformák2 – padmalyos, padkás és fülkesírok magas aránya. A sírokban gyakoriak az állatmellékletek; legtöbbször csak a lovak, szarvasmarhák és a kiskérődzők valószínűleg bőrben hagyott koponyáját és végtagcsontjait lehet dokumentálni, de a leggazdagabb temetkezésekben felszerszámozott lóvázak is előfordulnak. A csoport temetkezéseiben gyakori az ételmellékletként szolgáló juhcsont – főként a keresztcsont és az ágyékcsigolyák, valamint az edénymellékletek. A fenti rítuselemek ugyanígy, „csomagként” a kelet-európai sztyeppéről ismertek, ezért felmerült, hogy a Kárpát-medencében fülkesírokba is temetkező közösségek legalább egy része ebből a régióból származhat.3 Dolgozatunkban a fülkesírok kialakulásának kérdését, a sírforma egy lehetséges értelmezését járjuk körül.
Fülkesírok a Szegvár-oromdűlői temetőből. 1: 142. sír; 2: 100. sír; 3: 722. sír (Lőrinczy (2020) nyomán)
Fig. 1. Graves with an end-wall shaft from Szegvár-Oromdűlő. 1: Grave 142; 2: Grave 100; 3: Grave 722 (after Lőrinczy (2020))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Korábbi elméletek a fülkesírok eredetével kapcsolatban
A többi összetett sírfajtával4 ellentétben a fülkesíroknak néhány nehezen értelmezhető esetet leszámítva nincsenek egykorú párhuzamai, emiatt a sírforma eredetével számos kutató foglalkozott.5 Kürti Béla a fülkesírokat a katakombák Konstantin F. Smirnov-féle II. típusával feleltette meg. Ez a katakombák azon típusát jelenti, ahol a dromosz és a sírkamra hosszanti tengelye egy egyenesre esik.6 A szovjet kutató listáját a Don és a Kubán vidékéről, Kazahsztánból és Türkmenisztánból származó leletegyüttesekkel egészítette ki.7 Habár ő maga is rámutatott, hogy az említett lelőhelyek az avar kort időben megelőző, a Kr. e. 2. – Kr. u. 4. századra datálhatók, véleménye szerint ez a hatalmas régió az a terület, ahol az avaroknak a Kárpát-medencei honfoglalásukat megelőzően át kellett vonulniuk.8 Kürtihez képest Lőrinczy Gábor jóval pesszimistább álláspontot képviselt. Habár formai szempontok alapján adja magát, a szerkezeti különbségek miatt elvetette a fülkesírok és a szarmata/alán katakombák közötti kapcsolatot. A Kárpát-medencei sírforma legjobb párhuzamait a Kubán-vidékén, az Észak-Kaukázusban valamint a Fekete-tenger északnyugati partvidékén található Furmanovka 22. sírját említette meg, bár a későbbiekben kiemelte, hogy a kialakítás szempontjából itt is nagy különbségek mutatkoznak: a kelet-európai darabok esetében a fülke alja mindig vízszintes kialakítású volt, és a halottat fejjel előre tolták a fülkébe.9 Az egykorú párhuzamok hiánya miatt Bálint Csanád kizárta annak a lehetőségét, hogy a kelet-európai eredetű közösségek ezt a szokást a sztyeppéről hozták volna magukkal.10
A korábbi pesszimista hozzáállást követően az elmúlt években újra megjelentek olyan munkák, amik a fülkesírok eredetével foglalkoznak. Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a sírformát a Kótaj-Verba-tanya lelőhelyen talált 5–6. századi sír kapcsán a szarmatákkal hozta összefüggésbe. Emiatt a kora avar kori Szegvár-Oromdűlő temetőjét egy, az avarokhoz csatlakozott szarmata néptöredék hagyatékaként értelmezett. Szerintük ezt a lelőhelyen megfigyelt tükrök és a koponyatorzítás szokása is alátámasztja.11 Újabban Gáll Erwin vetette fel, hogy a tiszántúli kora avar kori fülkesírok kialakítása mögötti gondolatiság a kaukázusi katakombasírokra vezethető vissza.12
„Fülkesírok” az eurázsiai sztyeppén
A továbbiakban azon sírformák bemutatására kerül sor, amelyek kialakítása többé-kevésbé rokonítható a kárpát-medencei fülkesírokkal. Ezek az analógiák nemcsak hatalmas területen terjedtek el (2. kép), hanem használatuk is több száz évet ölel fel. Emiatt terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozhatunk az összes szóba jöhető régió minden lelőhelyének bemutatására, gyűjtésünkkel csupán egy reprezentatív mintát prezentálunk. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a lelőhelyek két nagyobb földrajzi egységbe kerültek.
- 1.Közép- és Belső-Ázsia
A cikkben említett párhuzamok. 1: Yanglang; 2: Kyzart; 3: Liavandak; 4: Shaushukumtobe; 5: Xigouzi; 6: Choburak; 7: Shakhidon; 8: Kalmykovo; 9: Belevtsy; 10: Baturinskaia; 11: Palasa-Syrt; 12: Lvovskii Pervii; 13: Kótaj-Verba-tanya; 14: Zaldapa; 15: Khristoforivka
Fig. 2. Analogies mentioned in the text. 1: Yanglang; 2: Kyzart; 3: Liavandak; 4: Shaushukumtobe; 5: Xigouzi; 6: Choburak; 7: Shakhidon; 8: Kalmykovo; 9: Belevtsy; 10: Baturinskaia; 11: Palasa-Syrt; 12: Lvovskii Pervii; 13: Kótaj-Verba-tanya; 14: Zaldapa; 15: Khristoforivka
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Belső-Ázsiában a legkorábbi katakombasírok Kr. e. 2000 körül jelentek meg Belső-Mongólia nyugati és Ningxia déli részén, ezek azonban még semmilyen tekintetben nem hasonlítottak a fülkesírokra.13 A mai Kína területén a Kr. e. 600–300 közé keltezhető Yanglang-kultúra fülkesírjai az avar kori temetkezések kapcsán több szempontból is figyelemre méltók. Az itt megfigyelt fülkék lejtős kialakításúak, ugyanakkor a halottat fejjel előre helyezik be. Gyakori, hogy a fülke olyan rövid, hogy abban csak a halott felsőteste van, a lábak kilógnak az aknarészbe. Jellegzetes, hogy a bejárati akna a fülkéhez sokkal szélesebb, amit a bőséges állatáldozat indokol: az egyes sírokban akár 200 ló, szarvasmarha és kiskérődző koponyája is lehet.14
A Tienshan középső részén található, a Kenkol kultúrához tartozó Kyzart lelőhely 9. kurgánjában egy kivételes sír látott napvilágot. Az ÉNy–DK-i tájolású sír északnyugati végében egy rövid üreget alakítottak ki. Az elhunyt koponyája és felsőteste itt, a lába a bejárati aknában feküdt.15 A melléklet nélküli sír tehát kvázi félfülkés szerkezetű volt (3. kép 2).16 A lelőhelyet Aleksandr Bernshtam a Kr. u. 1–4. századra datálta.17
Távoli párhuzamok Belső-Ázsiából. 1: Choburak; 2: Kyzart (1: Seregin et al. (2023); 2: Bernshtam (1952) nyomán)
Fig. 3. Indirect analogies from Inner Asia. 1: Choburak; 2: Kyzart (1: after Seregin et al. (2023); 2: after Bernshtam (1952))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A buharai oázis ún. Liavandak-típusú temetkezései a Kr. u. első évszázadokra keltezhetők, és Liavandak és Kuiu-Mazar kurgántemetőiből kerültek elő. A D–É-i tájolású síroknál a téglalap alakú aknát és a hozzá tartozó téglalap vagy négyzetes alakú sírkamrát lépcsők kötötték össze. A sír két részét vályogtéglákkal választották el. A fülkékbe az egy vagy több halottat fejjel előre helyezték be.18
A taskenti oázis északi peremén a Kr. u. 1. évezred első felében a Kaunchi-kultúra közösségei éltek. Az általuk használt Shaushukumtobe temetőben három fő sírformát – padmalyos, akna- és katakombasírokat – különítettek el. Utóbbiakat két csoportra osztották: a második típusba tartozó temetkezések főként É–D-i tájolásúak voltak vagy annak valamely variációjához tartoztak. Az akna mindig a fülke felé lejtett, néha lépcsős kialakítású volt. A kamrába minden esetben egy holttestet helyeztek, annak száját kövekkel zárták el (4. kép).19 A lelőhelyet a publikálók a leletanyag alapján a Kr. u. 3–5. századra datálták, ugyanakkor az egyik temetkezésben I. Kavad (488–496) szasszanida uralkodó drachmája volt, ami a 6. század eleji keltezést sem zárja ki.20
Fülkesírok Shaushukumtobe lelőhelyről (Maksimova et al. (1968) nyomán)
Fig. 4. Graves with an end-wall shaft from Shaushukumtobe (after Maksimova et al. (1968))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Az általam ismert legkeletibb „fülkesírok” Belső-Mongóliából kerültek elő. Xigouzi település mellett feltárt 1. sír aknarésze és a fülke alja enyhén lejtett. Az elhunytat lábbal előre helyezték a sírba. A Ny–K-i tájolású vázat egy trapéz alakú koporsóba helyezték, egy edényt a halott mellé, kettőt a koporsón kívülre tettek. Ezeken kívül egy juh lábcsont került elő ételmellékletként (5. kép).21 A sírt a 4–5. századra keltezték és a hszienpikkel hozták összefüggésbe.
Fülkesír Xiougzi temetőjében (Wei (2004) nyomán)
Fig. 5. Grave with an end-wall shaft from at the cemetery of Xiougzi (after Wei (2004))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Az Altaj-hegység tágabb környezetéből nem ismerünk fülkesírokra emlékeztető temetkezést. Az avar kor kutatása szempontjából meg kell említenünk azonban a Katun folyó völgyében fekvő Choburak lelőhely 30A kurgánjában talált sírt. Az ÉNy–DK-i tájolású temetkezés rendkívül hosszú volt, az északnyugati részén fegyverrel eltemetett férfi csontvázát találták meg, a délkeleti részén egy, az oldalán fekvő ló maradványát. A lókoponya az elhunyt lábszárcsontjain feküdt, ami alapján az ember és az állat nem voltak elválasztva (3. kép 1).22 Ez a sírforma a Kárpát-medencéből is ismert, a lovastemetkezések Kiss Attila-féle VI. típusával rokonítható.23 A choburaki temetkezést a publikálók a Kr. u. 4. századra datálták.24
Végezetül meg kell említeni a dél-tádzsikisztáni Shakhidon temetőjét, ahol tíz fülkés szerkezetű temetkezés volt.25 Ezek közül a 20. sírt ismerjük részleteiben. Az alkalmazott feltárási technika miatt a bejárati akna pontos alakja nem ismert, a fülke ovális formájú volt. A sír két részét kőpakolás választotta el egymástól. Az aknában egy ló teljes váza feküdt, az álla a köveken nyugodott. A fülkéből egy férfi zsugorított helyzetben fekvő váza került elő, fejjel nyugatnak tájolva. A koponyája mellett egy füles edény, a bal karja mellett egy kard, egy hurkosfülű kengyelpár és több nyílcsúcs volt (6. kép).26 A lelőhelyet eredetileg az egyik sírban talált I. Peroz idején (459–484) kibocsátott drachma alapján a 6. század első felére keltezték és a heftalitákhoz kötötték, az újabb elemzések szerint azonban a leletanyag a 7–8. századra keltezhető.27
- 2.Kelet-Európa
Fülkesír Shakhidon lelőhelyről (Filimonova (2019) nyomán)
Fig. 6. Grave with an end-wall shaft from Shakhidon (after Filimonova (2019))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A katakombák Európában a Kr. e. 3. évezredben katakombasíros kultúrával jelentek meg.28 Ezek még kis méretű dromosszal és ovális sírkamrával rendelkeztek, utóbbiban az elhunytak zsugorított pózban feküdtek. A Donets folyó mentén, valamint Kharkiv és Voronezh vidékén a temetkezések dromoszaiban megjelentek a ló-, szarvasmarha- és juhkoponyák és végtagcsontok, amiket az állatbőrök deponálásával hoztak összefüggésbe.29 Ahogy már szó volt róla, a szarmata katakombák formai tipológiájának kidolgozása Konstantin Smirnov nevéhez fűződik, aki a II. típusba sorolta azokat a sírokat, ahol a dromosz és a kamra egy tengelyen helyezkednek el.30 Ez a forma a Volga vidékén már a Kr. e. 4. századból adatolt.31 A magyar kutatásban feltűnő,32 nyugat-kazahsztáni Kalmykovo lelőhelyen három olyan sír látott napvilágot, ami a fülkesírokkal rokonítható. Ezek mind a D–É-i tájolás valamely változatához tartoznak. A keskeny, egy holttest számára kialakított fülke az aknával egy tengelyre esik, és a halottat mindig fejjel előre helyezték be.33 Az ásató Ivan Sinitsyn a sírformát „közép-ázsiai típusú padmaly-kamrának” – подбой-камер среднеазиатского типа – nevezte, és a közép szarmata időszakra, a Kr. e. 2. – Kr. u. 2. századra datálta.34 Török Gyula kiemelte, hogy a régióban a fülkesírok és a padmalyos temetkezések együttesen fordultak elő,35 ugyanakkor utóbbi sírformát Sinitsyn a késő szarmata időszakra keltezte.36
A Kubán folyó jobb partján feltárt szarmata emlékanyagot Ivan Marchenko hét kronológiai csoportba sorolta. Megfigyelései alapján a katakombás temetkezések minden csoportban megjelentek, de a leggyakoribb elterjedésük a 4. fázisra, a Kr. e. 1. század közepére datálható. Néhány kivételtől eltekintve az itteni sírok a Smirnov-féle II. típusba tartoznak. A bemutatott temetkezésekben mindig egy elhunytat helyeztek el, fejjel előre, de az ellenkezőjére is ismerünk példákat, például Belevtsy esetében.37 A bejárati aknák a többi tárgyalt szarmata kori temetkezéshez képest nagyobbak, Baturinskaia 2. kurgán 5. sírba egy egész lovat is helyeztek (7. kép).38
Fülkesír Baturisnskaia lelőhelyről (Marcsenko (1995) nyomán)
Fig. 7. Grave with an end-wall shaft from Baturinskaia (after Marcsenko (1995))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A Volga, a Don és a Kaukázus közötti sztyeppe késő szarmata kori katakombás temetkezéseit vizsgálva Vladimir Malashev és Mikhail Krivosheev szintén kimutatták a Smirnov-féle II. típus jelenlétét.39 A régióból összesen huszonnégy temetkezést soroltak ide, amik rendkívül változatos temetkezési szokásokkal rendelkeztek. A tájolás alapvetően É–D-i volt, és az esetek 12%-ában körárkot is megfigyeltek. A dromosz az esetek 83%-ában a kamrával megegyező hosszúságú vagy hosszabb volt, a bejárat gyakran lépcsős szerkezetű. A kamrák téglalap vagy trapéz alakúak, de az esetek negyedében ovális formájúak.40 A sírok többsége a 4. századra datálható.41
A Kaszpi-tenger nyugati partvidékén, a dél-dagesztáni Palasa-Syrt és Lvovskii Pervii lelőhelyeken néhány olyan katakombasírt tártak fel, amik a Smirnov-féle II. típusba tartoztak. Ezeket Vladimir Malashev a kora szarmata hagyományok továbbéléseként értelmezte a régióban.42 A palasa-syrti katakombáknak mind a dromosza, mind a kamrarésze szabálytalan ovális alakú, amik keskeny kötőtaggal kapcsolódtak össze. Az elhunytakat egyes esetekben fejjel, más esetekben lábbal előre helyezték be. A sírok között ÉÉK–DDNy-i, É–D-i és ÉNy–DK-i tájolás is előfordult (8. kép).43 Az itteni temetkezéseket a 4–5. századra datálják.44
Katakombasírok Palasa-Syrt lelőhelyen (Malashev (2016) nyomán)
Fig. 8. Catacombs from Palasa-Syrt cemetery (after Malashev (2016))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A kelet-magyarországi Kótaj határában feltárt népvándorlás kori temetőben az 55. sírt a publikálók fülkesírként interpretálták. A bejárati akna és a fülke ebben az esetben nem teljesen esett egy tengelybe. A fülke alja nagyjából vízszintes, egyedi módon ennek alja az aknához képest magasabban volt (9. kép).45 A leletek alapján a sírt az 5. század második fele és a 6. század eleje közé datálták.46
Fülkesír Kótaj-Verba-tanya lelőhelyről (Istvánovits és Kulcsár (2023) nyomán)
Fig. 9. Grave with an end-wall shaft from Kótaj-Verba-tanya (after Istvánovits and Kulcsár (2023))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Az avar kori fülkesírok szempontjából a legfontosabb párhuzamok a bulgáriai Abrit határában, Zaldapa antik erődje mellett feltárt temetőből származnak, ahol tizenegy Ny–K-i tájolású sír látott napvilágot. A temetkezések között padmalyos és fülkés is volt. Az itteni fülkesírok kialakításukban hasonlítanak a Kárpát-medenceiekre: a halottat lábbal előre csúsztatták be (10. kép). Ugyanakkor a sírok tájolása ÉNy–DK-i, valamint a bejárati aknába sohasem helyeztek áldozati állatokat, amivel eltérnek a kora avar kori tiszántúli temetkezésektől. Az ásatók a lelőhelyet az 5–7. századra keltezték és egy betelepülő szarmata lakossággal hozták összefüggésbe.47 A 8. sírban két T alakú és egy kerek rézötvözet veret volt, amely a 6. század második felére – 7. század elejére tehető.48
Zaldapa 21. sír (Dintchev (2024) nyomán)
Fig. 10. Grave 21 from Zaldapa (after Dintchev (2024))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A 6. század második, a 7. század első felére datálható ún. Sivashivka-típusú temetkezések közé sorolható Khristoforivka 7. kurgán 12. sír esetében egy speciális sírformával állunk szemben. Ennél a temetkezésnél a holttest számára kialakított vájat az aknarész rövidebb, keleti végénél helyezkedett el, azzal nem egy tengelyben. Ezért azt a padmalyos és a fülkesírok közötti átmenetként értelmezhetjük (11. kép 1).49 A leletegyüttes a maszkos veretek alapján a publikálók a 7. század második felére keltezték, de az avar kori párhuzamok alapján egy 6. század végi, 7. század eleji keltezés valószínűbb.50 A temetkezést elsőként Oleksii Komar kötötte össze a Kárpát-medencei fülkesírokkal, de rámutatott két fontos különbségre, nevezetesen, hogy a hristoforivkai temetkezés esetében az akna és a fülke nem esik egy tengelyre, másrészt a halottat fejjel előre helyezték a sírba.51 A sírforma avar kori párhuzama Makó-Mikócsa-halom temetőjében figyelhető meg, példaként a rajzon publikált 136. sír említhető meg (11. kép 2).52 Ez a sírforma már a késő szarmata időszakban is feltűnt, Vladimir Malashev és Mikhail Krivosheev ezeket az I/IV. csoportba sorolták.53
Fülkesír Khirstoforivkáról (1) és párhuzama Makó-Mikócsa-halomról (2) (1: Prihodnyuk és Fomenko (2003); 2: Balogh (2017) nyomán)
Fig. 11. Grave with an end-wall shaft from Khristoforivka (1) and its analogy from Makó-Mikócsa-halom (1: after Prihodnyuk and Fomenko (2003); 2: after Balogh (2017))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Kísérlet a fülkesírok értelmezésére
Ahogy azt a felsorolt példákból világosan láthattuk, a Kárpát-medencei fülkesírokkal szerkezetileg többé-kevésbé megegyező konstrukciókat hatalmas – Kínától Bulgáriáig terjedő – területeken megtalálhatjuk. A legkorábbi példányok a bronzkorra keltezhetők, de több régióban ismertek az avar kort megelőző vagy egykorú „fülkesírok”. Ez véleményem szerint elveti a lehetőségét annak, hogy pusztán a formai hasonlóság alapján valami kapcsolatot feltételezzünk a tiszántúli avar kori népesség és a távoli régiók között, a kérdés kulcsa sokkal inkább a fülkesírok morfológiai kialakításának vizsgálatában rejlik.
Az avar kori fülkesírok vizsgálatában visszatérő elem a Smirnov-féle II. típusú katakombasírok kérdése.54 Ez a tipológiai rendszer azonban túlságosan tág csoportokkal dolgozik, számos olyan temetkezés tartozik ide, ami csak áttételesen rokonítható a Kárpát-medencei fülkesírokkal.55 Ez leginkább az északnyugat-pontuszi katakombasírok Simonenko-féle gyűjtésében érhető tetten, ahol a csoportban olyan temetkezések is szerepelnek, ahol a dromoszhoz sokkal szélesebb, majdnem négyzetes kamrák csatlakoznak (Porogi)56 vagy épp kerek bejárati aknával rendelkeznek (Zhemchuzhnoe).57 Emiatt mindenképpen szükséges a sírforma pontosabb klasszifikációja.
A bemutatott példákra jellemző, hogy a bejárati akna és a fülke megközelítőleg ugyanolyan széles. A fülke alja csak néhány esetben lejt, legtöbbször vízszintes, ami a Kárpát-medencei példáknál rendkívül ritka. Az avar kori fülkesírokkal való rokonságot mutatják azok a temetkezések is, amikbe csak egy vagy maximum két halottat temettek. Az általam felhozott eurázsiai lelőhelyek esetében visszatérő elem, hogy az idézett katakombasírok szinte mindig padmalyos temetkezésekkel együtt fordultak elő. Ivan Marchenko vetette fel, hogy a Kubán-vidéki padmalyos és katakombasírok kialakítói között nem etnikai, hanem társadalmi különbségeket kell feltételezni.58 Ennek kapcsán érdemes a közép-ázsiai kutatásban megfigyelt tendenciákra utalni. Oleg Obelchenko vizsgálata szerint a buharai katakomba- és a padmalyos sírok csak a sírforma tekintetében különböznek egymástól, a rítus minden egyéb elemében megegyeznek.59 Ilse Timperman kínai és a közép-ázsiai sírok vizsgálata során a padmalyos, a kétoldali padkás és a fülkesírokat ugyanannak a sírformának három formai variánsaként kezelte.60
Véleményem szerint a fentiek tükrében érdemes a kérdést úgy is megvizsgálni, hogy a kora avar kori összetett sírformákat csak variánsoknak tekintjük. Ez alapján a holttest számára kialakított padmalyos sírok esetében a bejárati akna hosszanti, a fülkesírok esetében a rövidebb, a kétoldali padkás sírok esetében pedig az akna alján található (12. kép).61 Az avar kor kapcsán először Csallány Dezső jutott hasonló következtetésre, aki egyik írásában már felvetette, hogy a padmalyos temetkezések a fülkesírok egy változatának tekinthetők.62 Kürti Béla a későbbiekben szintén támogatta a fent vázolt értelmezési kereteket.63
Sírformák Szegvár-Oromdűlő temetőjében. 1: Padkás sír – 252. sír; 2: Padmalyos sír – 268. sír; 3: Fülkesír – 348. sír (Lőrinczy (2020) nyomán)
Fig. 12. Grave forms at Szegvár-Oromdűlő. 1: Grave with longitudinal ledges (Grave 252); 2: Grave with a side-wall niche (Grave 268); 3: Grave with an end-wall shaft (Grave 348) (after Lőrinczy (2020))
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
A kora avar kori Kárpát-medencében a fülkesírok és a sztyeppei típusú padmalyos sírok64 eltérő elterjedést mutatnak. A fülkesírok főleg a Tisza tágabb régiójában, illetve a Maros és az Aranka közötti területeken találhatók meg, ezzel szemben a padmalyos temetkezések a Tiszántúl belsőbb régióiban is előfordulnak (vö. 13. kép). Ugyanakkor vannak olyan mikrorégiók is, példaként a Maros völgye említhető meg, ahol a temetőn belül csak fülkesírok vagy padmalyos temetkezések vannak. A különbség eltérő, egymást akár kiegészítő okokra is visszavezethető. Újabban Gáll Erwin és szerzőtársai vetették fel, hogy az egyes sírformák használata és a talajtípus között összefüggések lehetnek.65 A különbségek mögött nemcsak praktikus szempontok, hanem a közösségek eltérő kulturális habitusa is állhat: az egyes csoportoknak a temetésekre vonatkozó „kulturális eszközkészletükből” egy-egy sírforma hiányozhatott vagy marginális szerepet tölthetett be.66 A fülkesírok kapcsán felmerült, hogy azok csak a 7. század második negyedétől kezdve jelentek meg.67 Ehhez a megállapításhoz azonban több megjegyzés fűzhető. A 6. század, illetve a 7. század legelejére keltezhető avar lelethorizont meghatározása rendkívül problematikus, jelenleg kevés olyan tárgytípus van, amit erre az időszakra keltezhetnénk. Emiatt a kutatásban tendenciaként jelentkezik a tárgytípusok 7. század második harmadára keltezése. Ezért, habár Szegvár-Oromdűlő temetőjének 33. fülkesírja 68,3%-os biztossággal keltezhető 571–601 közé, Lőrinczy Gábor ezt az értéket nem fogadja el.68 Balogh Csilla Makó-Mikócsa-halom temetője kapcsán a lelőhely korai, 568–630 közötti keltezése mellett érvelt.69 Újabb 14C adatok és a makói temető publikálása valószínűleg finomítani fogja a fülkesírok keltezését, ez azonban a lényegen nem változtat: ha voltak is korábbi előzményei, a vizsgált sírforma csak a 7. század második felében terjedt el nagyobb számban a Kárpát-medencében.
A kora avar kori fülkesírok (A) és tiszántúli típusú padmalyos sírok (B) a Kárpát-medencében (a számokhoz ld. az 1. és 2. táblázatot)
Fig. 13. Distribution of the Early Avar period graves with an end-wall shaft (A) and graves with a side-wall niche (B) in the Carpathian Basin (for the numbers, see: Tables 1 and 2)
Citation: Archaeologiai Értesítő 149, 1; 10.1556/0208.2024.00075
Kora avar kori fülkesírok a Kárpát-medencében
Table 1. Early Avar period graves with an end-wall shaft in the Carpathian Basin
Lelőhely | Hiteles megfigyelés | Irodalom | |
1. | Apátfalva-Nagyút-dűlő | igen | Cseh és Varga (2017) |
2. | Babarc-Mérnökségi telep | igen | Básti és Gulyás (2024) |
3. | Banatsko Aranđelovo | nem | Lőrinczy (1994) |
4. | Bölcske-Szentandráspart | nem | Lőrinczy (1994) |
5. | Deszk G/P | igen | Lőrinczy (1994) |
6. | Deszk H | igen | Lőrinczy (1994) |
7. | Deszk L | igen | Lőrinczy (1994) |
8. | Deszk Sz | igen | Lőrinczy (1994) |
9. | Deszk T | igen | Lőrinczy (1994) |
10. | Dombiratos-Albiciuk János telke | igen | Lőrinczy (1994) |
11. | Hódmezővásárhely-Kopáncs II | nem | Herendi (2012) |
12. | Hódmezővásárhely-Solt-Palé | igen | Lőrinczy (1994) |
13. | Kiszombor E | igen | Lőrinczy (1994) |
14. | Kiszombor O | igen | Lőrinczy (1994) |
15. | Kiszombor-Tanyahalmi-dűlő | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
16. | Kövegy-Nagy-földek | igen | Benedek és Marcsik (2017) |
17. | Kunszentmárton-Habranyi-telep | igen | Lőrinczy (1994) |
18. | Makó-Mikócsa-halom | igen | Balogh (2017) |
19. | Mokrin-Vodoplav-dűlő | igen | Lőrinczy (1994) |
20. | Nădlac 3M-N | igen | Gáll (2017) |
21. | Öcsöd 96a lh. | nem | Madaras (2004) |
22. | Sânpetru German | nem | Lőrinczy (1994) |
23. | Szegvár-Oromdűlő | igen | Lőrinczy (1994) |
24. | Szegvár-Sápoldal | igen | Lőrinczy (1994) |
25. | Szőreg-Téglagyár | igen | Lőrinczy (1994) |
26. | Vălcani | igen | Gáll et al. (2023) |
Kora avar kori, kelet-európai jellegű padmalyos sírok a Kárpát-medencében
Table 2. Eastern European type graves with a side-wall niche from the Early Avar period Carpathian Basin
Lelőhely | Hiteles megfigyelés | Irodalom | |
2. | Babarc-Mérnökségi telep | igen | Gallina et al. (2022) |
5. | Deszk G/P | igen | Lőrinczy (1996) |
9. | Deszk T | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
10. | Dombiratos-Albiciuk János telke | igen | Lőrinczy (1996) |
13. | Kiszombor E | igen | Lőrinczy (1996) |
18. | Makó-Mikócsa-halom | igen | Balogh (2017) |
19. | Mezőkovácsháza-Új Alkotmány Tsz. | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
23. | Szegvár-Oromdűlő | igen | Lőrinczy (1996) |
27. | Ártánd-Platthy-birtok | nem | Lőrinczy (2015) |
28. | Bojt-Gulya-legelő, dél | igen | Hága (2021b) |
29. | Derecske-Bikás-dűlő | igen | Hága (2021a) |
30. | Deszk R | igen | Lőrinczy (1996) |
31. | Dombegyháza-Homokbánya | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
32. | Egyek-Nagy István telke | nem | Lőrinczy (2016a) |
33. | Hajdúdorog-Városkert utca | igen | Lőrinczy (1996) |
34. | Hódmezővásárhely-Kishomok | nem | Lőrinczy és Varga (2022) |
35. | Hódmezővásárhely-Szárazér-dűlő | nem | Lőrinczy (1996) |
36. | Hódmezővásárhely-IV. téglagyár | nem | Lőrinczy és Varga (2022) |
37. | Kaba | igen | Lőrinczy (1996) |
38. | Kölked-Feketekapu B | igen | Gulyás (2023a) |
39. | Mohács-Téglagyár | igen | Kiss (1977) |
40. | Mokrin-Vodoplav-dűlő | igen | Lőrinczy (1996) |
41. | Szekszárd-Bogyiszlói út | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
42. | Szentes-Borbásföld | igen | Lőrinczy (1996) |
43. | Szentes-Lapistó | nem | Lőrinczy (1996) |
44. | Szentes-Nagytőke, Jámborhalom | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
45. | Tiszacsege-Sóskás | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
46. | Tiszakürt-Zsilke-tanya | igen | Gulyás et al. (2023) |
47. | Tiszasziget-Vedresháza, Ószentiván | igen | Lőrinczy és Straub (2006) |
48. | Tiszavasvári-Eszenyi-telek | nem | Lőrinczy (1996) |
49. | Tiszavasvári-Utasér-part-dűlő | igen | Istvánovits és Lőrinczy (2017) |
Összefoglalás
A kora avar kori fülkesírokhoz hasonló sírformák Eurázsia-szerte időben és térben széles körben elterjedtek. A volt szovjet kutatás ezeket hagyományosan a sokkal fejlettebb katakombasírokkal hozta összefüggésbe. Feltűnő azonban, hogy a keleti „fülkesírok” szinte minden esetben padmalyos temetkezésekkel együtt fordultak elő, emiatt a két sírformát egymás változatának tekinthetjük. Ezt támasztja alá, hogy ismertek olyan sírok is, amik a padmalyos és a fülkesírok közötti átmenetként értelmezhetők – például Khristoforivka 7. kurgán 12. sír. A kora avar kori, a kelet-európai sztyeppéről származó népesség a fülkesírok kialakításának know-how-ját az eredeti szállásterületéről hozhatta magával, azonban az első generációk csak szórványosan alkalmazhatták (pl. Makó-Mikócsa-halom temetőjében). A fülkesírok a 7. század második negyedétől terjedtek el nagyobb számban, a trendváltozás mögött gyakorlati (talajtípushoz való alkalmazkodás) vagy egyéb okok is állhattak. A folyamat pontosabb rekonstruálásához a jövőben több, jól dokumentált fülkesír feltárására lenne szükség a Kárpát-medencén belül és kívül egyaránt.70
Irodalom
Bálint, Cs. (1993). Probleme der archäologischen Forschung zur awarischen Landnahme. In: Müller-Wille, M. és Schneider, R. (Szerk.), Ausgewählte Probleme der europäischen Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters, Vol. 41. Vorträge und Forschungen, Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 195–273.
Balogh, Cs. (2017). Orta Tisa Bölgesi’nde Doğu Avrupa Bozkır Kökenli Göçebe Bir Topluluğa Ait Mezarlık (Makó, Mikócsa-halom, Macaristan) (A Cemetery Belonging to an Nomad Community of Eastern Europe Steppe Origin in the Middle Tisa Region [Makó, Mikócsa-halom, Hungary]). Art Sanat, 7: 53–70.
Básti, Zs. és Gulyás, B. (2024). Burials with sheepskins in the context of the changes between Early and Late Avar periods. Communicationes Archaeologica Hungariae, forthcoming.
Bende, L. (2017). Temetkezési szokások a Körös–Tisza–Maros közén az avar kor második felében (Bestattungsbräuche in den zweiten Hälfte der Awarenzeit im Gebiet zwischen Körös, Theiss und Maros), Vol. 8. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia, Archaeolingua, Budapest.
Benedek, A. és Marcsik, A. (2017). Kora avar kori temetőrészlet Kövegyről. Új temetkezési szokások a Tisza–Körös–Maros mentén a kora avar korból (Cemetery part from the Early Avar Age in Kövegy. New burial habits in the Early Avar Age along the rivers Tisza-Körös-Maros). In: T. Gábor, Sz. és Czukor, P. (Szerk.), Út(on) a kultúrák földjén. Az M43-as autópálya Szeged–országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és a hozzá kapcsolódó vizsgálatok. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 369–442.
Bernshtam, A. N. (1952). Istoriko-arkheologicheskie ocherki Tsentralnogo Tian-Shania i Pamiro-Alaia [Historical and archaeological essays on Central Tien-shan and Pamir-Alai regions], Vol. 26. Materialy i Issledovaniia po arkheologii SSSR, Akademiia Nauk SSSR, Moskva.
Csallány, D. (1956). Magyarország népvándorlás- és honfoglaláskori emlékei, különös tekintettel a Nyírségre [The antiquities of the migration and Hungarian conquest periods in Hungary with a special attention to the Nyírség region]. In: Szalontai, B. (Szerk.), Nyírbátor története, Bátorliget élővilága. Báthori István Múzeum Füzetei, Báthori István Múzeum, Nyírbátor, 37–55.
Cseh, G. és Varga, S. (2017). Avar kori temetkezések Apátfalva-Nagyút dűlőn (M43 43. lh.) (Burials from the Avar Age at the site Apátfalva-Nagyút-dűlő [Site M43 43]). In: T. Gábor, Sz. és Czukor, P. (Szerk.), Út(on) a kultúrák földjén. Az M43-as autópálya Szeged–országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és a hozzá kapcsolódó vizsgálatok. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 443–477.
Dintchev, V. (2024). Nekropolat krai kv. Benkovski, Sofiia i kasnoantichnite nekropoli v dneshna Balgariia (The necropolis at the Benkovski Quarter of Sofia and the late antique necropoleis in present day Bulgaria), Vol. 51. Razkopki i prouchvaniia, Balgarska Akademiia na Naukite – Natsionalen Arkheologicheski Institut s Muzey, Sofiia.
Dubova, N. A., Filimonova, T. G., Sataev, R. M., Sataeva, L. V., Kufterin, V. V., és Yamskov, A. N. (2022). Several results of bioarchaeological and ethnoecological investigations in Tajikistan. Teoriia i Praktika Arkheologicheskikh Issledovanii, 34(3): 148–163. https://doi.org/10.14258/tpai(2022)34(3).-09.
Filimonova, T. G. (2019). Baldzhuanskaia arkheologicheskaia ekspeditsiia: paskopki izradvedki 2013–2014 gg [Baljuan archaeological expedition: Excavations and explorations 2013–2014]. Arkheologicheskie Raboty v Tadzhikistane, 40: 252–271.
Gáll, E. (2017). At the Periphery of the Avar Core Region. 6th–8th Century Burial Site near Nădlac. (The Pecica–Nădlac Motorway Rescue Excavations), Vol. 13. Patrimonium Archaeologicum Transylvanicum, L’Harmattan, Paris–Budapest.
Gáll, E., Gindele, R. és Blaskó, M. (2023). Valkány kora középkori temetőinek előzetes vizsgálata (Preliminary analysis of early medieval funerary sites from Vălcani/Valkány). Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2021: 69–88. https://doi.org/10.54640/CAH.2021.69.
Gallina, Zs., Gulyás, B., Gulyás, Gy., Harangi, F. és Tóth, Zs. (2022). Early Avar Cemetery in Babarc. Preliminary report. Hungarian Archaeology ,11(4): 12–27. https://doi.org/10.36338/ha.2022.4.1.
Gulyás, B. (2021). Ethnical identification of the steppe people – a methodological approach. In: Daim, F., Meller, H. és Pohl, W. (Szerk.): Von den Hunnen zu den Türken – Reiterkrieger in Europa und Zentralasien – From the Huns to the Turks – Mounted Warriors in Europe and Central Asia. Internationale Konferenz am Römisch-Germanischen Zentralmuseum – Leibniz Forschungsinstitut für Archäologie in Kooperation mit dem Institut für Mittelalterforschung der Österreichischen Akademie der Wissenschaften und dem Landesmuseum für Vorgeschichte Halle. Mainz, 25.-26. April 2018. Landesamt für Denkmalpflege und Archäologie Sachsen-Anhalt – Landesmuseum für Vorgeschichte Halle (Saale), Halle, 137–153.
Gulyás, B. (2023a). Cultural connections between the Eastern European steppe region and the Carpathian Basin in the 5th–7th centuries AD. The origin of the Early Avar Period population of the Trans-Tisza region. Dissertationes Archaeologicae, 3.11: 701–756. https://doi.org/10.17204/dissarch.2023.701.
Gulyás, B. (2023b). Populations of East European steppe origin in the cemeteries of Szekszárd-Bogyiszlói Street and Kölked-Feketekapu B (7th century AD). Communicationes Archaeologica Hungariae, 2022: 159–174. https://doi.org/10.54640/CAH.2022.159.
Gulyás, B., Pásztor, E., Fehér, K., Libor, Cs., Szeniczey, T., Aradi, L. E., Fülöp, R. és Lyublyanovics, K. (2023). Tiszakürt-Zsilke-tanya: An interdisciplinary analysis of an Early Avar Period cemetery. Dissertationes Archaeologicae, 3.11: 293–441. https://doi.org/10.17204/dissarch.2023.293.
Gulyás, S., Balogh, Cs., Marcsik, A. és Sümegi, P. (2018). Simple Calibration versus Bayesian Modeling of Archeostatigraphically Controlled 14C ages in an Early Avar Age Cemetery from SE Hungary: Results, Advantages, Pitfalls. Radiocarbon, 60(5): 1335–1346. https://doi.org/10.1017/RDC.2018.116.
Hága, T. (2021a). A lelőhely és a leletegyüttes feltárása (Excavation of the site and the find assemblage). In: Dani, J. és Hága, T. K. (Szerk.), A kagán lovasa avagy egy avar páncélos lovas életre keltése. Kiállítási katalógus. Déri Múzeum, Debrecen, 13–21.
Hága, T. (2021b). 87. Bojt, Gulya-legelő dél [87. Bojt, Gulya-legelő, dél]. In: Kolozsi, B., Nagy, E. Gy. és Priskin, A. (Szerk.), Sztrádaörökség. Válogatás az M35-ös és M4-es autópálya régészeti feltárásaiból. Déri Múzeum, Debrecen, 235–247.
Herendi, O. (2012). Avar kori női sír Hódmezővásárhely-Kopáncson (Csongrád megye) (Avar Age female grave at Hódmezővásárhely-Kopáncs (Csongrád County). In: Kvassay, J. (Szerk.), Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2009. évi feltárásairól. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest, 353–362.
Istvánovits, E. és Lőrinczy, G. (2017). Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei III. Avar temető és teleprészlet Nyíregyháza és Tiszavasvári határából (Avarian finds of Szabolcs-Szatmár-Bereg County III. Avarian Age cemetery and settlement parts from the vicinities of Tiszavasvári and Nyíregyháza). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 59: 35–178.
Istvánovits, E. és Kulcsár, V. (2017). Sarmatians. History and archaeology of a forgotten people, Vol. 123. Monographien des Römische-Germanischen Zentralmuseums, Verlag des Römisch-Germanischen Zentralmuseums. Mainz.
Istvánovits, E. és Kulcsár, V. (2023). A 5th–6th-century catacomb grave from Kótaj-Verba farm (Hungary, Szabolcs-Szatmár-Bereg County). In: Nallbani, E. (Szerk.), Hommage à Michel Kazanski, Vol. 27. Travaux et Mémoires, Association des Amis du Centre d’histoire et civilisation Byzance, Paris, 111–130.
Ivanov, B., Rusev, N., Varbanov, V. és Dobrev, D. (2017). Kasnoantichnen nekropol do kreposta Zaldapa (A late antique necropolis near the fortress of Zaldapa). In: Vagalinski, L. (Szerk.), Arkheologicheski otkritiia i razkopki prez 2016. Balgarska Akademia Na Naukite – Natsionalen Arkheologicheski Institut s Muzei, Sofia, 470–474.
Kiss, A. (1963). Az avar-kori lovastemetkezés szokásának vizsgálata (Über das Brauchtum der awarenzeitlichen Reiterbestattungen). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1962: 153–162.
Kiss, A. (1977). Some Archaeological Finds of the Avar Period in County Baranya. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 19: 129–142.
Komar, A. V. (2001). K voprosu o date i etnokulturnoi prinadlezhnosti shilovskikh kurganov (On Dating and Ethnocultural Attribution of the Shylovka Barrows). Stepi Evropy v epokhu srednevekovia, 2: 11–44.
Komar, A. V., Kubyshev, A. I., és Orlov, R. S. (2006). Pogrebeniia kochevnikov VI–VII vv. iz Severo-Zapadnogo Priazovia (Nomad burials of VI–VII c. from north-west Azov reaches). Stepi Evropy v epokhu srednevekovia, 5: 245–374.
Kürti, B. (1983). Az avarok kora (567/568–805) [The age of the Avars (567/568–805)]. In: Kristó, Gy. (Szerk.), Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Somogyi Könyvtár, Szeged, 162–218.
Kürti, B. (1996). Régészeti párhuzamok a Kárpát-medencei avar kori fülkesírok (Stollengräber) keleti eredetéhez [Archaeological analogies to the eastern origin of the Avar period graves with end-wall niches (Stollengräber) in the Carpathian Basin]. Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok Évkönyve, 9: 125–134.
Lőrinczy, G. (1993). Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem 6.-7. Jahrhundert in Szegvár-Oromdűlő. Weitere Daten zur Interpretierung und Bewertung der partiellen Tierbestattungen in der frühen Awarenzeit. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 1992: 81–124.
Lőrinczy, G. (1994). Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. (A fülkesíros temetkezés) (Bemerkungen zu den frühawarenzeitlichen Bestattungssitten [Die Stollengräber]). In: Lőrinczy, G. (Szerk.), A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 311–333.
Lőrinczy, G. (1996). Kora avar kori sír Szentes-Borbásföldről (Ein frühawarenzeitliches Grab in Szentes-Borbásföld). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 2: 177–189.
Lőrinczy, G. (2015). Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez (New data on the Avarian Age sites of Hajdú-Bihar County I. Some notes on the Early Avarian Age history of the region). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 57: 149–176.
Lőrinczy, G. (2016a). Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez II. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez (Weitere Angaben zu den Fundorten der Awarenzeit im Komitat Hajdú-Bihar II. Bemerkungen zur Geschichte der Frühawarenzeit in der Region). In: Kovács, L. és Révész, L. (szerk.), Népek és kultúrák a Kárpát-medencében. Tanulmányok Mesterházy Károly tiszteletére. Magyar Nemzeti Múzeum – Déri Múzeum – MTA BTK Régészeti Intézet – Szegedi Tudományegyetem, Budapest, 287–302.
Lőrinczy, G. (2016b). A tiszántúli VI–VII. századi sírok és temetők sajátosságai. A kora avar kori népesség továbbélése a VII–IX. század ban a Körös–Tisza–Maros-közén (Characteristic features of 6th–7th century burials and cemeteries east of the Tisza). A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 58: 155–176.
Lőrinczy, G. (2017). Frühawarenzeitliche Bestattungssitten im Gebiet der Grossen Ungarischen Tiefebene östlich der Theiss. Archäologische Angaben und Bemerkungen zur Geschichte der Region im 6. und 7. Jahrhundert. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 68: 137–170. https://doi.org/10.1556/072.2017.68.1.5.
Lőrinczy, G. (2018). A Szegvár-sápoldali 7. századi sírcsoport (Eine Gräbergruppe des 7. Jahrhunderts von Szegvár-Sápoldal). Archaeologiai Értesítő, 143: 51–84. https://doi.org/10.1556/0208.2018.143.3.
Lőrinczy, G. (2020). A szegvár-oromdűlői 6–7. századi temető (The cemetery of Szegvár-Oromdűlő from the 6th–7th centuries), Vol. 14. Studia ad Archaeologiam Pazmansiensia, Vol. 8. Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok, Martin Opitz, Budapest–Szeged–Szentes. https://doi.org/10.55722/Arpad.Kiad.2020.8.
Lőrinczy, G. (2022). A Szegvár-oromdűlői kora avar kori temető (The Avar-period populations of Szegvár-Oromdűlő and the Trans-Tisza Region). In: Lőrinczy, G., Major, B. és Türk, A. (Szerk.), A szegvár-oromdűlői temető és a Tiszántúl kora avar időszaka, Vol. 25. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia, Vol. 5. Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok, Martin Opitz, Budapest–Szeged–Szentes, 11–404. https://doi.org/10.55722/arpad.kiad.2022.5_03.
Lőrinczy, G. és Siklósi, Zs. (2022). A szegvár-oromdűlői sírok radiokarbon vizsgálatának eredményei (The radiocarbon dating, Bayesian analysis and archaeological interpretation of the Early Avar Age cemetery of Szegvár-Oromdűlő). In: Lőrinczy, G., Major, B. és Türk, A. (Szerk.), A szegvár-oromdűlői temető és a Tiszántúl kora avar időszaka, Vol. 25. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia, Vol. 5. Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok, Martin Opitz, Budapest–Szeged–Szentes, 669–699. https://doi.org/10.55722/arpad.kiad.2022.5_10.
Lőrinczy, G. és Straub, P. (2006). Az avar kori padmalyos temetkezésekről. Szempontok a Kárpát-medence padmalyos temetkezéseinek értékeléséhez (Über die awarenzeitlichen Nischen-gräber. Angaben zur Bewertung der Nischengräber des Karpatenbeckens). Arrabona ,44(1): 277–314.
Lőrinczy, G. és Varga, S. (2022). Kora avar lelőhelyek és leletek a Hód-tó és a Száraz-ér tágabb környékén (Early Avar sites and finds at Hód Lake and the wider area of Száraz Creek). A Tornyai János Múzeum Évkönyve, 4: 7–50.
Madaras, L. (2004). Újabb avar kori temetők Szentes határában (Neue awarenzeitliche Gräberfelder in der Gemarkung von Szentes). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 5: 317–345.
Maksimova, A. G., Mershchiev, M. S., Vainberg, B. I. és Levina, L. M. (1968). Drevnosti Chardary. Arkheologicheskie issledovaniia v zone Chardarinskogo Vodokhranilishcha [Antiquities of Chardar. Arhaeological researches on the territory of the Chardar Resevoir]. Nauka, Alma-Ata.
Malashev, V. Iu. (2016). Pamiatniki srednesarmatskoi kultury severokavkazskii stepei i ikh traditsii v kurgannykh mogilnikakh Severo-Vostochnogo Kavkaza vtoroi poloviny II – serediny V v. n. e. [Monuments of the Middle Sarmatian culture of the North Caucasian steppes and their traditions in the burial mounds of the North-Eastern Caucasus of the second half of the 2nd – mid-5th centuries]. Institut Arkheologii Rossiiskaia Akademiia Nauk, Moskva.
Malashev, V. Iu. és Krivosheev, M. V. (2023). Katakombnye pamiatniki stepnogo Volgo-Donia i Predkavkazia serediny III–IV veka (Catacomb burials of the Volga-Don steppe and the Fore-Caucasus in the middle of the 3rd–4th centuries). In: Krivosheev, M. V. (Szerk.), Regionalnye osobennosti khronologii i periodizatsii savromatskoi i sarmatskikh kultur. Materialy XI Vserossiiskoi nauchnoi konferentsii s mezhdunarodnym uchastiem, posviashchennoi pamiati A. S. Skripkina, Volgogradskii Gosudarstvennyi Universitet, Volgograd, 265–281.
Marcsenko, I. I. (1995). A Kubány-vidék szarmata katakombái (Sarmatian catacombs of the Kuban region). A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 1: 303–324.
Obelchenko, O. V. (1961). Liavandakskii mogilnik [Cemetery of Liavandak]. Istoriia Materialnoi Kultury Uzbekistana, 2: 97–176.
Obelchenko, O. V. (1992). Kultura antichnogo Sogda. Po arkheologicheski dannym VII v. do n. e. – VII v. n. e. [Culture of Sogdia in the antiquity. Based on the archaeological datas between the 7th century BC. to the 7th century AD]. Nauka, Moskva.
Otroshchenko, V. V. (2013). The Catacomb culture phenomenon. In: Kośko, J. (Szerk.), The Ingul-Donets Early Bronze civilization as springboard for transmission of Pontic cultural patterns to the Baltic drainage basin 3200–1750 BC, Vol. 18. Baltic-Pontic Studies, Adam Mickiewicz University, Poznań, 21–38.
Prihodnyuk, O. és Fomenko, V. (2003). Early medieval nomads’ burials from the vicinity of the village of Hristoforovka, the District of Nikolaevo, Ukraine. Archaeologia Bulgarica, 7(2): 107–116.
Seregin, N. N., Tishkin, A. A., Matrenin, S. S., és Parshikova, T. S. (2023). Voinskoe pogrebenie zhuzhanskogo vremeni iz Severnogo Altaia (Burial of a warrior of the Rouran period from Northern Altai). Vestnik Arheologii, Antropologii i etnografii, 61(2): 80–94. https://doi.org/10.20874/2071-0437-2023-61-2-7.
Siklósi, Zs. és Lőrinczy, G. (2021). Methodological and interpretational problems in the dating of 6–7th centuries AD on the Great Hungarian Plain. Comments to Sándor Gulyás, Csilla Balogh, Antónia Marcsik and Pál Sümegi: Simple calibration versus Bayesian modeling of archeostatigraphically controlled 14C ages in an early Avar age cemetery from SE Hungary: results, advantages, pitfalls. Archaeologiai Értesítő, 146: 247–255. https://doi.org/10.1556/0208.2021.00014.
Simonenko, A. V. (1995). Catacomb graves of the Sarmatians of the North Pontic region. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica, 1: 345–374.
Sinitsyn, I. V. (1959). Arkheologicheskie issledovaniia Zavolzhskogo otriada (1951–1953) [Archaeological research of the Trans-Volga detachment (1951–1953)]. In: Krupnov, Ie. I. (Szerk.), Pamiatniki Nizhnego Povolzhia I., Vol. 60. Materialy i issledovaniia po arkheologii SSSR, Akademiia Nauk SSSR, Moskva, 39–205.
Smirnov, K. F. (1972). Sarmatskie katakombnye pogrebeniia Iuzhnogo Priuralia – Povolzhia i ikh otnoshenie k katakombam Severnogo Kavkaza (Les sepultures Sarmates en catacombes decouvertes dans les regions Meridionales Preouraliennes et Transvolgiennes et leurs rapports aux catacombes du Caucase du Nord). Sovietskaia Arkheologiia, 1: 73–81.
Somogyi, P. (1987). Typologie, Chronologie und Herkunft der Maskenbeschläge zu den archäologischen Hinterlassenschaften osteuropäischer Reiterhirten aus der pontischen Steppe im 6. Jahrhundert. Archaeologia Austriaca, 71: 121–154.
Timperman, I. (2016). Early Niche Graves in the Turfan Basin and Inner Asia. PhD Dissertation, SOAS University of London, London.
Török, Gy. (1973). VII. századi sírok Kerepesről (Gräber aus dem 7. Jahrhundert in Kerepes). Folia Archaeologica, 24: 113–134.
Wei, J. (Szerk.) (2004). Nei Menggu Diqu Xianbei mu zang de fa xian yu yan jiu [The Finding and Researching on the Xianbei Cemeteries in Inner Mongolian Region]. Ke xue chu ban she, Beijing.
Lőrinczy (1994); Lőrinczy és Straub (2006) 285–286; Lőrinczy (2016b) 159–160, 167; Bende (2017) 261–274; Lőrinczy (2017) 152–153.
Azokat nevezem összetett sírformáknak, ahol az elhunytat és a gyakran állatmellékleteket is tartalmazó bejárati aknát térben elválasztották.
A rítus különlegessége miatt kezdetben felmerült, hogy a fülkesírba temetkezők a Kaganátuson belül önálló etnikumot képviseltek volna, például: Kürti (1983) 192. Jelenlegi tudásunk alapján azonban nem ismerünk olyan temetőt, ahol csak ez a sírforma fordul elő. Ráadásul a lelőhelyeken belül a fülkesíros és a más sírszerkezetű temetkezések tájolásban, állatmellékletekben stb. nem különböznek egymástól.
Ez a forma általunk nem ismert, de félpadmalyos sírok – ahol a váz egésze nincs a keskeny padmalyban – a kelet-európai sztyeppén is előfordulnak (Komar et al. (2006) 325).
Wei (2004) 243. A vonatkozó részletet Sandra Wabnitz fordította le. Segítségét ezúton is köszönöm!
Kiss (1963) 154. Ezt a sírformát pontos dokumentáció hiányában könnyű összetéveszteni a fülkesírokkal (vö. Lőrinczy (2018) 65–68), a két típus között a legnagyobb különbség, hogy utóbbiak esetében az üreget a bejárati akna oldalába vájták. Ezzel szemben a Kiss-féle VI. típus sírjait teljes egészében felülről ásták meg.
A szerzők alapvetően Smirnov tipológiáját használták, egy hibrid variánssal (I/IV. csoport) kibővítve azt: Malashev és Krivosheev (2023) 270.
Prihodnyuk és Fomenko (2003) 112. A kelet-európai sztyeppei emlékanyag keltezésének bizonytalanságáról ld. Gulyás (2023a) 715–716.
Ugyanez igaz a Liavandak-típusú temetkezésekre és a shaushukumtobei 2. típusba tartozó katakombasírokra is.
A kora avar korban a Tiszántúlon és a Délkelet-Dunántúlon letelepedett, főleg kelet-európai temetkezési szokásokkal jellemezhető közösségek körében, valamint a Duna–Tisza közén is megjelentek a padmalyos sírok, azonban a két csoport között alapvető különbségek mutatkoznak. Előbbi csoportnál a bejárati akna az elhunyt bal oldalán található, amibe – az esetek többségében – áldozati állat is kerül. A Duna–Tisza közén az üres bejárati rész az elhunyt jobb oldalára esik (Gulyás (2023b) 162).
A temetkezési szokások és a Bourdieu-féle habitus elmélet összefüggéseihez lásd: Gulyás (2021) 139–140.
Balogh (2017) 59. A rendelkezésre álló 14C adatok alapján azonban ennél fiatalabb sírokkal is számolnunk kell: vö. Gulyás et al. (2018) 1341, Tab. 2. Az újrakalibrált adatokhoz lásd: Siklósi and Lőrinczy (2021).
A cikk a TKP2021-NKTA-24 projekt keretében készült.
Some thoughts on the interpretation of the graves with an end-wall shaft
The graves with an end-wall shaft represent a special type in the Avar material. They consist of two parts; a rectangular entrance pit and a sloping niche recessedcarved into one of the narrow sides of the entrance pit. The deceased was deposited with his feet forward (Fig. 1). This grave form appeared in the Early Avar Period, primarily in the Körös–Tisza–Aranka interfluve; later, they occurred in other areas of the Carpathian Basin, too. The mortuary practices are the same: a NE–SW or E–W orientation, shaft graves and graves with a side-wall niche, a large number of flayed horses, cattle and small ruminants, sheep parts as food offerings and vessels. Apart from the Carpathian Basin, the latter spread together on the North Pontic steppe. No contemporary analogies of the graves with an end-wall shaft are known from the Eurasian steppe region and therefore their origin remains controversial. The aim of present study is to present some distant analogies from Central and Inner Asia, as well as Eastern Europe (Fig. 2). The antecedents of the grave form are attested in the Bronze Age in the above-mentioned regions; however, their structure was slightly different. The graves resembling the ones in the Carpathian Basin were widespread in the earlier first millennium AD, and they are known from the distribution of the Kenkol culture in present-day Kyrgyzstan (Fig. 3, 2) and in the Bukharan and Tashkent Oases (Fig. 4), latter linked to the Kaunchi culture in Uzbekistan. Graves with an end-wall shaft are known from Inner Mongolia, near Xigouzi village (Fig. 5), a site is associated with the Xianbei tribes. Despite earlier claims, Grave 30A of Choburak in the Altai Republic is not a grave with an end-wall shaft, but represents Type VI of the horse burials in Attila Kiss's typology (horse at the feet of the deceased, aligned along the same axis) (Fig. 3, 1). The catacomb graves from Shakhidon in southern Tajikistan consist of an elongated rectangular dromos (with horse remains in some cases), while the catacomb is oval in shape (Fig. 6). The exact dating of the cemetery is disputed, but it was probably used in the late 7th and early 8th centuries. Catacomb graves with a structure similar to the graves with an end-wall shaft are generally assigned to Type II of Konstantin Smirnov's typology. These graves predominantly appeared in the Middle Sarmatian period (2nd century BC–2nd century AD) in the Volga and the Kuban regions (Fig. 7). This tradition survived in the coastal area of Dagestan during the Late Sarmatian period (2nd century AD–4th century AD), as shown by the cemeteries of Palasa-Syrt and Lvovskii Pervii (Fig. 8). The single grave with an end-wall shaft in the Carpathian Basin was found at Kótaj-Verba-tanya (Fig. 9), dated to the mid 5th–early 6th century AD. The cemetery of Zaldapa in north-eastern Bulgaria has been interpreted as the burial ground of a Sarmatian group that settled in the Byzantine Empire. The shaft has a sloping floor on which the deceased was placed with his feet forward (Fig. 10). The grave from Khristoforivka in southern Ukraine is considered to be a transition between graves with an end-wall shaft and a side-wall niche (Fig. 11, 1). Similar burials were found at Makó-Mikócsa-halom (Fig. 11, 2). A common feature of the burials mentioned above is that graves with an end-wall shaft always occur together with graves with a side-wall niche. For this reason, the two burial types, as well as the burials with longitudinal ledges, can be interpreted as formal variations of each other. They may have been used to conceal the deceased during burial and to separate the remains from the animal sacrifices. In the Carpathian Basin, graves with a side-wall niche and graves with an end-wall shaft have a different distribution pattern, with the former occurring over a much larger area (Fig. 13). This phenomenon can probably be attributed to their different chronological position: the vast majority of graves with an end wall shaft can be dated to the middle third of the 7th century.