Napjainkban egyre nagyobb hangsúly helyeződik az élet legkülönfélébb eseményeinek közlésére és megosztására az újmédia (web2.0) felületein. E felület lehet a szociális média, a fájl- vagy videómegosztó-oldalak valamelyike, vagy blog. Tanulmányom fókuszába a betegség- és kezelésdokumentáló írásokat emelem, és kiemelt figyelmet fordítok a narratológia és a közösségi feldolgozás lehetőségdimenzióinak bemutatására. A lélektan és kommunikációtudomány interdiszciplináris elméleti bázisának továbbgondolásával e komplex kérdéskör elemzését végzem el.
A kommunikáció és veszteségközzététel hagyományos rítusainak, valamint az újmédia (különös tekintettel a szociális média) felületein megjelenő betegségnapló közzétételének egymáshoz illeszthetőségét vizsgálom. Megválaszolandó kérdésem, hogy a betegségnaplókból mi épül be az újmédia keretrendszerébe, s hogyan alakulnak az interperszonális kapcsolatok, milyen szupportív gesztusokra számíthat a betegségnaplóját blogformában nyilvánossá tévő személy?
Mélyinterjúkat és dinamikus-nondirektív interjúkat vettem fel a blogírók jelentős részével kórházi osztályon, több adatközlővel pedig strukturált interjút (otthoni, rehabilitációs tartózkodása idején) vettem fel (n szumma = 27). Adatközlőim szocioökonómia státusza: arányos női–férfi megoszlás (14 nő, 13 férfi), 8 befejezett általános iskolától a MA/MSC szintig minden edukáltságú adatközlő megjelent, jellemzően főváros vagy főváros környéki lakhellyel rendelkeztek, és onkológiai betegséggel kezelték őket). Az általam „egyszerű véletlen mintavétellel” tüzetesebb elemzésre kiválasztott naplószövegek szerkesztettségét is vizsgálom grammatikai és szemantikai szempontból is.
Az újmédiában való nyilvánossá tétel segítségével a lehetséges támogató gesztusokat, továbbá a terápiás írás lehetőségeit mutatom be, s a mindezt nemzetközi teoretikusok munkájával vetem össze. Úgy találtam, hogy a visszacsatolások (reagálások, kommentek, különböző emotikonokkal való válaszadás) révén a betegségélmény közösségi élménnyé válik, feltételezhető a közösségi együttérzés, támogatás jelenléte. Az újmédia színterein megjelenő közlések segítik az egyéni feldolgozást.
A cikkben vázolt folyamatok szintetizálása és értelmezése a pszichológia- és kommunikációtudomány vonatkozó elméleteinek, valamint az új hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek fényében további összevetési lehetőségeket kínál. A terápiás naplóírás a blogger előnyére válik, és ez a folyamat további elemzésre érdemes.
Aczél, P., Andok, M., & Bokor, T. (2015). Műveljük a médiát! Budapest: Wolters Kluwer Kft.
Ajjan, H., Hartshorne, R. (2008). Investigating faculty decisions to adopt Web 2.0 technologies: Theory and empirical tests. The Internet and Higher Education, 11(2), 71–80.
Barthes, R. (1996). A szöveg öröme. Irodalomelméleti írások. Budapest: Osiris
Berán, E., & Unoka, Zs. (2012). The attention regulating role of shifting narrative perspective in therapeutic discourse: The analysis of two psychotherapeutic sessions. Magyar Pszichológiai Szemle, 67(3), 467–490.
Berners-Lee, T., Hall, W., Hendler, J., Shadbolt, N., & Weitzner, D. (2006). Creating a science of the Web. Science, 313(5788), 769–771.
Buda, B. (1988). A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest: Animula Kiadó
Buzzi, M. C., Buzzi, M., & Leporini, B. (2010). Accessibility and usability of web content and applications. In F.V. Cipolla-Ficarra (Ed.), Quality and Communicability for Interactive Hypermedia Systems: Concepts and Practices for Design (64–90). Hershey, PA: Information Science Reference.
Carel, H. (2013). Illness, phenomenology, and philosophical method. Theoretical Medicine and Bioethics, 34, 345–357.
Eckermann, J.P. (1989). Beszélgetések Goethével. Budapest: Magyar Helikon Könyvkiadó
Esterházy, P. (2016). Hasnyálmirigynapló. Budapest: Magvető
Hamkins, S. (2013). The art of narrative psychiatry: stories of strength and meaning. Oxford: Oxford University Press
Jancsák, Cs. (2013). Ifjúsági korosztályok korszakváltásban. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó
Jenkins, H., Ford, S., & Green, J. (2013). Spreadable media: Creating value and meaning in a networked culture. New York: New York University Press
Kiss, K. (2003). Depression and grief-reaction. Symptomatological comparison especially of suicidal symptoms. PhD Thesis. Budapest: Semmelweis University
Laczházi, Gy. (2004). Az emotikonok és a koraújkor érzelemkifejező technikái. Letöltve: 2018. 03.06-án: http://magyar-irodalom.elte.hu/arianna/irat/emoticon.html
László, J. (2005). A történetek tudománya. Bevezetés a narratív pszichológiába. Budapest: Új Mandátum Kiadó
Lewis, B. , (2011). Narrative psychiatry: how stories can shape clinical practice. Baltimore: John’s Hopkins University Press
McQuail, D. , (2003). A tömegkommunikáció elmélete. Budapest: Osiris
Pászka, I. , (2007). A szövegalapú ‘társadalomtudomány’ lehetőségei. Bölcsészműhely, 1, 97–113.
Pászka, I. , (2007). Narratív történetformák. Szeged: Belvedere Maridionale
Pilling, J. (2008). Rossz hírek közlése. In: J. Pilling (szerk.), Orvosi kommunikáció (306–334). Budapest: Medicina Könyvkiadó
Polcz, A. (1989). A halál iskolája. Budapest: Magvető Kiadó
Pólya, T. (2007). Identitás az elbeszélésben. Szociális identitás és narratív perspektíva. Budapest: Új Mandátum Kiadó
Szépe, O., & Ferdinandy, N. (2010). Intimitás és nyilvánosság. A gyász- és halál-témájú blogok néhány sajátosságáról. Kharón Thanatológiai Szemle, 14(1), 47–58.
Szűts, Z. (2011). Torlódott galaxisok. A nyomtatott szöveg és a világháló korának párhuzamai. Egyenlítő, 9(7–8), 60–66.
Tátrai, Sz. (2000). Az elbeszélő ‘én’ nyelvi jelöltsége. Magyar Nyelvőr, 124(2), 226–238.
Varga, Z. (2014). Önéletrajzi tér és talált szöveg: Babits Mihály Beszélgetőfüzetei. Literatura, 40(1), 60–76.
Zelena, A. (2017a). Veszteségkommunikáció az újmédia színterein. Médiakutató, 18(1–2), 139–149.
Zelena, A. (2017b). Van-e helye a gyászjelentéseknek a közösségi portálokon? Kharón Thanatológiai Szemle, 20(1), 1–10.