Ha a görög kultúra azon szegmensére gondolunk, amelyet közmegegyezés alapján ’vallás’-nak nevezünk, elsősorban a politeizmus és az isteni pantheon kifejezések juthatnak eszünkbe. Természetesnek vesszük, hogy a görög vallásban több isten részesül kultikus tiszteletben, az egyénnek számos isten ünnepén kell részt vennie, nekik áldoznia, hozzájuk fohászkodnia kell, hogy polispolgári kötelességét teljesítse. Ám nem igazán szoktunk foglalkozni azzal, hogy ez a sokistenes vallási környezet miképpen működik: az egyén milyen módon tart fönn egyszerre több istennel kapcsolatot, hogyan tisztel több istent, képes-e egyáltalán arra, hogy a pantheon összes istenével jelentéssel bíró kapcsolatot ápoljon? Az utóbbi két évtized görög vallástörténeti kutatásait a fenti kérdések foglalkoztatják, a cikk ennek a tudományos iránynak a keretébe illeszkedve a politeizmuson belül létrejövő egyensúlyi helyzetet, az istenek között kialakuló konfl iktusokat, az egyén részéről személyes igények mentén megvalósuló választásokat és a személyes pantheonok képződését teszi vizsgálata tárgyává.