A habent sua fata libelli közhelyszerű igazsága a Hypereidés-corpus kalandos történetének egészére helytálló, de még azon belül is különösen figyelemre méltó az, ami a Démosthenés ellen elmondott beszédet megőrző papirusszal, a tulajdonosaik után Harris-Arden tekercsnek nevezett ókori könyv első felével történt. A közel hét méter hosszú luxuskivitelű papirusztekercs három beszédet tartalmazott, az első 3,5 méter azonban a Démosthenés-beszéddel együtt darabokra, nem túlzás, néhol törmelékekre szakadt. Korábban az Antik Tanulmányok-ban Gianfranco Bartolini nyomán részletesen leírtam a töredékeket és áttekintettem a tör ténetüket. ¹ Itt csupán annyit emelek ki ismételten, hogy összesen öt töredékcsoport alakult ki, amelyeket vásárlóik, illetve birtokosaik nyomán Harris-, Babington-, Egger-, Tancock-, Raphael-fragmentumokként tartanak nyilván. Említettek egytől egyig eltérő úton-módon, az egykori közös tekercsből kiszakadva és helyüket vesztve jutottak el a modern kori gyűjtőkhöz. Friedrich Blass a XIX. század második felében (a megjelenéseket tekintve 1869–1894 között) mintegy harminc éven át hét tanulmányával és három szövegkiadásával filológusi mércével mérve heroikus munkát végzett. Az elmúlt közel százharminc évben a Démosthenés ellen című beszéd helyreállításában nem történt további, érdemi előrelépés. A ma mértékadó kiadásban (1917) Jensen csupán két columnát cserélt fel Blasshoz képest, de ez a szerkezeti változtatás sem meggyőző. Új töredékek már nem kerültek elő, sőt, amelyek egykor megvoltak, azok közül is némelyek átmenetileg eltűntek, Jensen mindhiába kereste a Babington-töredékeket a British Museumban. (Utóbbiakra Eric Handley útmutatása nyomán Teresa Morgan talált rá a cambridge-i St. John’s College könyvtárában 1998-ban.) ²

Jól tudjuk, ilyen jellegű, töredékesen ránk maradt ókori művek kiegészítésében és értelmezésében csak újabb források (további fragmentumok és testimoniumok) előkerülése, illetve a modern technika segíthet. Most – jóllehet kisebb részletekről lehet csak szó – mindkettő megadathat a Démosthenés ellen című beszéd vagy töredékegyüttes kapcsán. A továbbiakban két szöveghelyet emelek ki és elemzek ebben az összefüggésben. Az értelmezést segítő új forrást az „új Hypereidés”, elsősorban a Dióndas ellen című beszéd képviseli, a modern technika alatt pedig a több hullámhosszú fényképezési módszert (MI – multispectral imaging) értem.

Hypereidés Démosthenés ellen (κατὰ Δημοσθένους) című beszédének a papiruszokon ránk maradt tartalomjegyzékek szerint alcíme is volt: ὑπὲρ τῶν ἁρπαλείων – A Harpalos-ügyről. Bár Diodóros szórakoztató összegzésében – forrásainak köszönhetően – elsősorban Harpalos fényűzését domborítja ki, a beszéd hátterét jelentő események lényegét is közli:

„Harpalos, akire Alexandros a babylóni kincstár és a kincstári jövedelmek felügyeletét bízta, azon nyomban, hogy a király hadba vonult India ellen, reménytelennek ítélve viszszatérését belevetette magát a fényűzésbe. Mivel Alexandros egy hatalmas terület satrapájának is megtette, a törvényeket semmibe véve eleinte a perzsa nők meggyalázásával hajhászta a szerelmet, és a kincstár nagy részét a legvadabb gyönyörök közepette herdálta el. Irdatlan messzeségből, a Vörös-tengertől hozatott halat, és a költségekre fitytyet hányva megátalkodott felfuvalkodottságban töltötte mindennapjait. Ezt követően Athénból elhozatta a leghíresebb hetairát, Pythionikét, akit életében királynéknak járó ajándékokkal vett körül, halála után pedig drága pénzen temettetett el, és fényűző síremléket állíttatott neki Attikában. Ezután egy másik athéni hetairát, Glykerát hozatta Babylónba, és mérhetetlen fényűzésben, a pénzt két kézzel szórva töltötte napjait; nehogy azonban a szerencse elpártoljon tőle, jótéteménnyel kenyerezte le az athéni népet. Mikor pedig Alexandros Indiából visszatért és számos gyanúba keveredett hadvezérét kivégeztette, Harpalos megrettent a büntetéstől, magához vett ötezer talentum ezüstöt, felszerelt hatezer zsoldost, és Ázsiából elmenekülve elhajózott Attika felé. Mivel nem tárgyalt vele senki, a zsoldosokat partra tette a lakóniai Tainaron-foknál, maga pedig a pénz egy részével menedékjogot kért az athéni néptől. Mikor Antipatros és Olympias a kiadatását követelte, rengeteg pénzt osztott szét az őt támogató szónokok között, majd megszökött, és elment a Tainaron-foknál állomásozó zsoldosaihoz. Onnan Krétára hajózott, de egyik barátja, Thibrón orvul meggyilkolta. Az athéniak pedig vizsgálatot indítottak Harpalos pénzéről, és Démosthenést több szónoktársával együtt bűnösnek találták megvesztegetés vádjában.” ³

Az athéni nép hatalmas törvényszéki pert szervezett. Ezerötszáz bíró előtt az állam nevében tíz szónok képviselte a gyanúsítottakkal szemben a vádat. A tíz vádló között Stratoklés, Menesaichmos, Pytheas, Himeraios és Proklés mellett Hypereidés is ott volt. Démosthenést ötven talentum bírságra ítélték. ⁴ A Démosthenés ellen című beszéd tehát ilyen körülmények között született Kr. e. 324-ben.

Hypereidés vádbeszédében visszatérő mozzanat, hogy korábbi makedónellenes politikai harcostársa és elvbarátja, Démosthenés cselekedetével megcsúfolta barátságukat, és a hálát, amivel mindketten az athéniaknak tartoznak. A beszédnek szinte a mértani közepén (col. XX 25 skk.) így fogalmaz:

εἶτα σὺ περὶ [φιλ]ί̣ας πρὸς ἐμὲ τολ[μήσεις αὐτίκα μά]λα [λέγειν;] [ταύτην τὴν φιλίαν διέ]λυσας αὐ[τό]ς, ὅ[τε χρ]υσίον κατὰ τῆς [πατρ]ίδος ἔλαβ̣ες καὶ [μετ]εβάλου· καὶ κατα[γέλα] στον μὲν σαυ[τὸν] ἐποίησας, κατῄ[σχυν]ας δὲ τοὺς ἐκ τῶν [ἔμπρ]οσθεν χρόνων [τῶν α]ὐτῶν τί σοι προ[ελομέ]νο[υ]ς· καὶ ἐξὸν [ἡμῖν] λαμπροτάτοις [εἶναι] παρὰ τῷ δήμωι [καὶ τὸ] ν ὑπόλοιπον [βίον ὑ]πὸ δόξης χρη[στῆς πα]ραπεμφθῆν[αι, ἅπα]ντα ταῦτα ἀνέτρ[εψας, κα]ὶ οὐκ αἰσχύνει νυνὶ τηλικοῦτ[ος] ὢν ὑπὸ μειρακίων κρινόμενος περὶ δωροδοκίας.

„És ezek után van még merszed nekem a barátságról beszélni? … Ezt a barátságot te tetted tönkre, mikor hazaáruló módon pénzt fogadtál el és hátat fordítottál múltadnak, amivel nevetségessé tetted magad, régi elvbarátaidra pedig szégyent hoztál, s noha megadatott volna nekünk, hogy köztiszteletben álljunk a nép előtt és hátralévő életünk során hírnév övezzen valamennyiünket, te mindezt leromboltad, és most hajlott korod ellenére nem restellsz megvesztegetéssel vádoltan várni fiatal bíráid ítéletére!”

A Blasstól összeállított VII. töredék első felében (col. XXVIII–XXX) ⁵ pedig a hálátlanságát ostorozza (a görög szöveget a készülő BT szövegkiadás formájában e tanulmány függelékében közlöm).

„Az ezeket követő időkben (minden bizonnyal a chairóneiai vereségre utal) a nép nemcsak eltűrte, hogy felszólalunk a népgyűlésen és véleményt nyilvánítunk, hanem egyenesen tanácsadóinak és szószólóinak tekintett minket… A következő évben pedig megválasztott(a) ⁶ (…) a város pénzügyi főfelügyelőjének, mert teljes joggal úgy vélekedett, hogy hálával tartozunk neki. Ráadásul, mikor később egykori tetteink vagy pusztán a háború miatt jónéhány perben ránk támadtak, a bírák soha nem szavaztak ellenünk, ellenkezőleg, minden veszélyből kimentettek minket; ami a nép jóindulatának legnagyobb és legmegbízhatóbb jele. Neked például, Démosthenés, volt merszed a javaslatodban halálos ítéletet kérni önmagad ellen, ha az Arés-dombi tanács a Harpalos által lefizetettek között tüntet fel; ez be is következett, s így javaslatod alapján minden további nélkül el kellett volna ítélni téged , de a nép nem cselekedett önhatalmúlag, hanem bí- rósági eljárást kezdeményezett. (…) Bár a szerencse népünket megfosztotta a győzelem koszorújától, a mi tőle nyert dicsőségkoszorúnkat nem vette el. Ha tehát a nép így mellettünk áll, nem kell-e tiszta szívből szolgálnunk őt, sőt, szükség esetén nem adnánk akár az életünket is érte? Én bizony így gondolom.”

Meggyőződésem, hogy Hypereidés gondolatainak és célzásainak pontos megértéséhez immár kezünkben van a kulcs, mégpedig a Dióndas elleni beszéd. Mikor a szónok a fent idézett 28 sk. fejezetekben (col. XXVIII 24 skk. és col. XXIX 1 skk. lásd Függelék) a Chairóneiát megelőző tetteik és maga a vesztes háború miatt keletkezett számos pert emlegeti, amelyekben soha nem szavazta le őket a nép, egyértelműen a Dióndas-beszédben említett perekre, illetve magára a Dióndas-perre és Démosthenés koszorú-perére gondol. A Dióndas-beszéd vonatkozó helye:

Διώνδας δὲ νῦν ἐν πεντήκοντα γραφαῖς, ἃς ἐγράψατο, κατὰ μὲν τῶ(ν) ὑπὲρ Φιλίππου πολιτευομένων οὐδεμίαν πώποτε γραφὴν ἀπήνεγκεν, ἀλλ’ οὐδὲ λόγωι ἐβλασφήμησεν οὐδὲ περὶ ἑνὸς αὐτῶν, τοῖς δὲ τἀναντία ἐκείνωι πολιτευομένοις λοιδορούμεν(ος) διατελεῖ ἐπὶ πάντων τῶν ἀγώνων. ἐγράψατο δὲ Χαρίδημον μέν, ὃν νῦν ἐγκωμιάζει μὴ ποιεῖν ἐφ’ οἷς ἔλαβεν τὴν δωρεὰν τοῦ [δήμ]ου, βουλόμενος διαπράξασθαι [οὐδὲν ὧν ἐ]δ[ίωκ]εν [ἠ] δικηκότα. Λυκοῦρ(γον) δὲ οὐ μόνον παρανόμων ἐδίωξεν, ἀλλὰ καὶ ἀσεβείας πρὸς τὸν βασιλέα. Δημοσθένη τε πλείους ἢ πέντε καὶ δέκα γραφὰς ἐγράψατο, κατ’ ἐμοῦ δὲ τρεῖς τῆι αὐτῆι ἡμέραι ἀπήνεγκεν. ⁷

„Nézzétek meg, a nevével jegyzett ötven feljelentéssel Dióndas Philippos támogatói el- len soha egyetlen pert sem kezdeményezett, de még csak szavakkal sem sértette meg egyikőjüket sem, ellenfeleit viszont folyvást gyalázza minden bírósági perben. Beperelte Charidémost, akit most dicsőít azért, mert a nép ajándékáért cserébe nem váltotta be ígéretét, jóllehet egyáltalán nem akarja, hogy bármit is megtegyen mindabból, amiért mint törvényszegőt perelni próbálta. Lykurgost nemcsak alkotmánysértési váddal illette, hanem az archón basileus előtt még istenkáromlásért is följelentette! Démosthenés ellen is több mint tizenöt pert indított, engem pedig egy nap alatt háromszor jelentett föl.”

Dióndas és vádlótársai a Démosthenéstől és Hypereidéstől felismert nagy és dicső történelmi pillanatot (καιρός), a szónokok ezzel kapcsolatos államférfiúi tetteit kérdőjelezték meg, és a makedónellenes politikusokat perek sorozatával próbálták meg elítéltetni. A Dióndasbeszéd előkerüléséig Hypereidés esetében csupán egy ilyen perről volt tudomásunk, Aristogeitón keresetéről, amelyben Hypereidésnek az Athén védelmében harcolni kész rabszolgákat felszabadító javaslatát támadta meg a chairóneiai ütközet után. ⁸ Az „új forrás” azonban a Démosthenés-beszédben elhangzott összegző kijelentéseknek pontosan megadja a hátterét.

Hogy mennyire a Dióndas-beszédben előadott eseményekre és kettejük, azaz Démosthenés és Hypereidés sorsközösségére gondol Hypereidés a Démosthenés ellen című beszéd ezen helyein, azt a koszorúkkal kapcsolatban megfogalmazott további áthallás is alátámasztja. A következő, 30. fejezetben (col XXX 1–13 lásd Függelék) Hypereidés arról beszél, hogy jóllehet a (bal)szerencse magát a népet megfosztotta a győzelmi koszorútól – a Dióndas-beszédben a τυχή, a balszerencse éppen ebben a szerepkörben és értelemben kulcsfogalom –, a nép azt a koszorút, amit nekik adott, nem vette el, vagy, ha úgy tetszik, nem vette vissza tőlük (ἀφαιρεθείς – col. XXX 3 és ἀφείλετο col. XXX 5). Mindkét beszédben – a Dióndas és a Démosthenés ellen elmondottban egyaránt – teljesen egyértelmű, hogy a nép koszorúja a chairóneiai győzelem lett volna. Ugyanígy egyértelmű lehet számunkra az is, hogy Démosthenésszel kapcsolatban Hypereidés arra a két koszorúra utal, amelyeket Kr. e. 338-ban, majd Kr. e. 337-ben szavazott meg, illetve készült megszavazni Démosthenés számára a nép. A Kr. e. 324-ben történt Harpalos-botrányt és a Démosthenés elleni pert tíz évvel megelőző, Kr. e. 334-ben elhangzott Dióndas-beszéd épp abban a perben született, amelyben Hyperei dés sikeresen verte vissza Dióndas támadását, aki a szónok-politikus elítéltetésével a Hypereidés től előterjesztett és a népgyűlésen már megszavazott koszorútól kívánta megfosztatni Démosthenést. Hat évvel a Harpalos-ügy előtt, Kr. e. 330-ban pedig Démosthenés védte meg híres Koszorú-beszédében a Ktésiphóntól számára javasolt és Aischinéstől kifogásolt koszorút. Hypereidés Kr. e. 324-ben minden bizonnyal e két, tartalmában és érveléstechnikájában egyaránt igen hasonló, nagyszabású koszorú-perre, azok sikerére céloz, amely nemcsak az utókor, hanem a kortársak emlékezetében is bizonyosan mélyen rögzült, így a Démosthenés ellen című beszédet hallgatva az utalás félreérthetetlen volt az athéni bírák számára. Ennek az értelmezésnek az sem mond ellen, hogy Hypereidés a koszorú kapcsán többes számban beszél a kedvezményezettekkel kapcsolatban (ἡμῶν ὃν ἔδωκεν οὐκ ἀφείλετο), és nincs adatunk arról, hogy Hypereidést kitüntették-e valaha is koszorúval. A személyes névmás többes számában ugyanis ismét a két politikus sorsközössége fejeződik ki. A Dióndastól feljelentett és megtámadott koszorú-előterjesztő, Hypereidés győztes védőbeszédével ugyanolyan részese volt a sikernek – tágabb értelemben az államvezetői önigazolásnak, ténylegesen pedig a koszorú megvédésének – mint maga a kedvezményezett, Démosthenés.

A Démosthenés- és a Dióndas ellen című beszédek között meglévő, imént feltárt szoros tartalmi kapcsolatok (a perbéli felmentések sokaságának és a koszorú[k] megvédésének témakörei) szilárdították meg véleményemet azokról a szakirodalmi álláspontokról is, amelyek a Démosthenés-beszéd 28. fejezetének lehetséges kiegészítéséről kialakultak (col. XXVIII 14 skk. lásd Függelék). A szövegkritikai szempontból felülvizsgálatra érdemes fejezet közvetlenül a korábban vizsgált, a Dióndas-beszéd alapján értelmezhető, fent említett szöveghelyek előtt áll, ugyanabba a gondolatmenetbe illeszkedik. Ezen a helyen azonban a papiruszon lacuna van, a szöveg részben elveszett, részben pedig eltűnt. Utóbbival kapcsolatban Blass szabatosan az evanuere kifejezést használja, Jensennél azonban mindenütt, így itt is, desunt szerepel, azaz „hiányzik, elveszett”. A két közlés természetesen nem jelentheti ugyanazt, minderről azonban lásd alább. Hypereidés a még kiolvasható sorokban (miként azt a magyar fordításban fent idéztem) a nép irántuk érzett egykori, töretlen bizalmát ecseteli – hogy ezzel is Démosthenés hálátlanságát hangsúlyozza később –, és arról beszél, hogy a politikai és katonai kudarcot követően, a chairóneiai ütközet után Démosthenés és ő maga is az athéni politika tevékeny részese maradhatott. Felszólalhattak a népgyűlésen és a nép meghallgatta politikai javaslataikat, érveiket. A kiesett szövegrészt követően pedig kiemeli, hogy a δῆμος valakit (a név elveszett) a teljes közigazgatás vezetőjévé tett meg. Mindezt abban a hiszemben, hogy neki, a népnek „tőlünk” (ismét ἡμῶν) hálában lesz része.

Α ὑπ]ολαμβάνων [χ]άριν α[ὑ]τῶι π]αρ’ ἡμῶν ὀφείλεσ]θαι, ὅπερ δίκαιον ἦν – „mert teljes joggal úgy vélekedett, hogy hálával tartozunk neki” (col. XXVIII 20–23 lásd Függelék) megfogalmazást ugyanis másképp értem mint a korábbi kiadók és fordítók. Miként azt Blass a 11. sorban olvasható ΑΥΤΩΙ névmással tette (lásd alább), úgy magam is visszaható névmásként értem a 21. sorban szereplő ΑΥΤΩΙ-t is. Tehát nem α[ὐ]τῶι, miként mindenki más (így Jensen kiadásában is), hanem α[ὑ]τῶι. A gondolat ennek megfelelően így értendő: a nép azt feltételezte, hogy ha Démosthenést megválasztja és a makedónellenes politikusokat, így Hypereidést is a kudarc ellenére támogatja, hálával tartoznak (majd) ezek neki, azaz mindent megtesznek érte (jól sáfárkodnak hivatalukban, stb.). Ami rendjén (elvárható, ti. igazságos elvárás) is volt. Az eddigi α[ὐ]τῶι olvasat esetében a névmást a lacunában elveszett személyre, Démosthenésre (vagy Lykurgosra?) kell vonatkoztatni a π]αρ’ ἡμῶν (col. XXVIII 22, lásd Függelék) alatt pedig Hypereidést és a nép együttesét kellene értenünk, tudniillik a nép úgy vélte, hogy mi (azaz a nép, köztük Hypereidésszel) hálával tartozunk neki, azaz Démosthenésnek (vagy Lykurgosnak?). Utóbbi megoldással szemben több megfontolás is felmerül. Egyrészt az, hogy Hypereidés a „mi” névmást ebben a fejezetben következetesen kettejükre, azaz Démosthenésre és magára érti. A col. XXVIII 1. és a 25. sorban a π]αρ’ ἡμῶν-t (ugyanitt a 23. sorban) közrefogva ἡμᾶς és ἡμῖν szerepel – véleményem szerint – bizonyosan a két politikusra vonatkoztatva. Másfelől, ha Démosthenés neve szerepelt a lacunában, ami mellett ebben a tanulmányban érvelek, érdemes tekintetbe vennünk Whitehead megállapítását. Whitehead ugyanis – Brian Bosworth véleményét idézve a „The thinking there was that he (ti. a nép) owed a debt of gratitude, which was only right.” értelmezéssel és a lacunában esetlegesen szereplő Démosthenésszel kapcsolatban – ekképpen fogalmaz: „anything like it … would risk influencing the jury in the defendant’s favour”. ⁹ Whitehead szerint „The point (ti. Bosworth idézett véleménye) seems a good one”, hacsak a ὑπολαμβάνων (col. XXVIII 20) értelmét nem korlátozzuk a nép Harpalos-ügy előtti jóhiszemű hozzáállására. Hozzáteszi, hogy Hypereidés a ὑπολαμβάνω igét másutt is a „tévesen feltételez” (thinking which is misguided) értelemben használja. ¹⁰ (Véleményem szerint a ὑπολαμβάνων épp ilyen értelmű árnyalata illeszkedik legjobban ahhoz a feltételezéshez, hogy a lacunában Démosthenés neve állt. Tudniillik a nép abból indult ki tévesen, hogy majd Démosthenés meghálálja neki a belé fektetett újbóli bizalmat.) De talán tovább is mehetünk: érdemes feltennünk a kérdést, vajon hogyan lehetett az athéni nép a magasztos eszmények és tettek elismerése mellett valóban hálás egy kudarcba fulladt politikáért, amely háborús vereséghez vezetett? Nem inkább arról van szó, hogy további bizalmat szavazott és arra számított, hogy ezért majd hálás lesz a korábban egyszer már elbukott politikus? Véleményem szerint a gondolatmenet egysége alapján tehát ezen παρ’ ἡμῶν (col. XXVIII 22) mögött is Démosthenést és Hypereidést kell értenünk. Azaz a kiesett személy neve, akit közigazgatási vezetővé tettek meg, minden bizonnyal Démosthenés lehetett. A szakirodalomban csaknem egyeduralkodó álláspont szerint azonban ez a személy Lykurgos volt. Saját, történészi megfontolásai alapján ennek David Lewis mondott ellen, aki postumus tanulmányában ez idáig szinte egyedül állt ki amellett, hogy a szövegben Démosthenés neve szerepelt. ¹¹

Mindenekelőtt érdemes áttekinteni a filológusok és ókortörténészek meghatározó többségének Lykurgos mellett szóló érveit. A fejezetet tartalmazó XXVIII. columna a T(ancock) IIa töredéken maradt fenn, amit Kenyon publikációját ¹² követően saját értelmezése szerint Blass épített be a harmadik kiadásába. ¹³ Az értelmezés sarkalatos pontja, a col. XXVIII 11. sorban az ΑΥΤΩΙ névmás spiritusszal, azaz hehezettel való ellátása (a papiruszon nyilvánvalóan nincsenek mellékjelek), tudniillik gyenge αὐτῶι-ként vagy erős αὑτῶι-ként értendő. Blass felismerte, hogy itt az utóbbi, a visszaható névmás állhat, és ezzel – véleményem szerint – tökéletesen helyreállította a gondolatmenetet. ¹⁴ A nép, a δῆμος a főhős, aki nagyon is megengedte, hogy a vereség után is elébe / hozzá járulhassanak a kudarcot vallott politikusok, így bizonyosan Hypereidés, Démosthenés (és talán Lykurgos?). [οὐ μέντοι] . . . οὐκ εἴα προσ[ιέναι ¦ αὑτῶι. A lacunában elveszett név helyreállításához a 16. sortól újra olvasható részek jelenthetnek támpontot. Jensen kiadása szerint és értelmezésében:

… τοῦ] δὲ ἐπιόν[τος ἔτους ἐ]πὶ τὴν δι[οίκησιν τῶ]ν αὑτοῦ ἅπασαν [ταμ]ίαν ἐχειροτόνησ[εν, ὑπ]ολαμβάνων [χ]άριν α[ὐ]τῶι [π]αρ’ ἡμῶν ὀφείλε[σ]θαι, ὅπερ δίκαιον ἦν.

„A következő évben pedig megválasztotta (…) a város pénzügyi főfelügyelőjének, mert teljes joggal úgy vélekedett, hogy hálával tartozunk neki.”

A „következő évben” (ἐπιόντος ἔτους – Jensen az apparatusban) helyett a „következő hónapban” (ἐπιόντος μηνός) olvasatot javasolta Colin, Marzi és Engels, elsősorban azért, mert a kiesett szövegrészben, a koronatanúnak tekintett testimonium (Plut. Vitae X. Or. 841B-C) alapján – Blass megoldását követve (10 sqq agitur de Lycurgo) – Lykurgost vélték a megválasztott vezetőnek: ¹⁵

ἀκροατὴς δὲ γενόμενος Πλάτωνος τοῦ φιλοσόφου, τὰ πρῶτα ἐφιλοσόφησεν· εἶτα καὶ Ἰσοκράτους τοῦ ῥήτορος γνώριμος γενόμενος ἐπολιτεύσατο ἐπιφανῶς, καὶ λέγων καὶ πράττων καὶ δὴ πιστευσάμενος τὴν διοίκησιν τῶν χρημάτων· ταμίας γὰρ ἐγένετο ἐπὶ τρεῖς πενταετηρίδας ταλάντων μυρίων τετρακισχιλίων, ἢ ὥς τινες μυρίων ὀκτακισχιλίων ἑξακοσίων πεντήκοντα, καὶ ὁ τὰς τιμὰς αὐτῷ ψηφιζόμενος Στρατοκλῆς ὁ ῥήτωρ, τὸ μὲν πρῶτον αἱρεθεὶς αὐτός, ἔπειτα τῶν φίλων ἐπιγραψάμενός τινα αὐτὸς ἐποιεῖτο τὴν διοίκησιν διὰ τὸ φθάσαι νόμον εἰσενεγκεῖν, μὴ πλείω πέντε ἐτῶν διέπειν τὸν χειροτονηθέντα ἐπὶ τὰ δημόσια χρήματα.

„A filozófus Platón tanítványául szegődve először a bölcseletet kezdte tanulmányozni, később viszont a szónok Isokratésnek is tanítványa lett, s mind beszédei, mind intézke- dései révén fontos szerephez jutott a közéletben, kivált mikor a pénzügyek irányítását rábízták, ugyanis háromszor lett négy-négy évre tizennégyezer – vagy ahogyan egye- sek, köztük a kitüntetését megszavaztató Stratoklés rétor véli, tizennyolcezer hatszáz- ötven – talanton kincstárnoka. Először mint választott tisztviselő, utóbb egyik kine- veztetett híve nevében irányította a hivatalt, mert épp előzőleg hoztak törvényt arról, hogy szavazással választott tisztviselő négy évnél tovább ne kezelhesse a közvagyont.” (Krähling Edit és Zsupán Edina fordítása)

A Lykurgos mellett érvelők számára a meghatározó kifejezések a διοίκησις és a ταμίας, amelyek a Démosthenés ellen című beszédben is szerepelnek (col. XXVIII 17 skk. Hypereidés a gondolatot a διοίκησις kifejezéssel a Lykurgos fiaival kapcsolatos beszédében is megismétli [fr. 118 Jensen]). A kiegészítésekben mindig merész Colin ezek alapján a textust ekképpen „állította helyre”: Τότε δὴ Λυκοῦργον προστάτην μᾶλλον εἵλετο· τοῦ δ]ὲ ἐπιόν[τος μηνός, ἐ]πὶ τήν δι[οίκησιν κτἑ.

David Lewis postumus megjelent tanulmányában Eubulos és Lykurgos pénzügyi irányítói hivatalának nyitott kérdéseit vizsgálta, Lykurgos esetében elsősorban a hivatal pontos keltezésére törekedett. ¹⁶ Hégémón Aischinéstől idézett törvényéből kiindulva, ¹⁷ amely Kr. e. 336-ban, Démosthenés leköszönését követően korlátozta a οἱ ἐπὶ τὸ θεωρικόν jogkörét, végeredményben megállapította, hogy Lykurgos minden bizonnyal Kr. e. 336–324 között volt vezető. Bizonyításába Hypereidés szöveghelyét is bevonta. Részletesen elemzi Colin álláspontját, sőt, annak a szöveggel kapcsolatos javaslatát is. Colin ugyanis, bár eleinte elfogadta Jensen ἐπιόντος ἔτους (következő évben) javaslatát, a szövegkiadásában már ἐπιόντος μηνός (következő hónapban) megoldást alkalmazott. Kenyon egyértelmű ταμίας olvasata miatt ugyanis meg volt győződve arról, hogy mindenképpen Lykurgosról van szó. ¹⁸ Márpedig, ha a választás a chairóneiai ütközet után egy évvel (és nem egy hónappal), Kr. e. 337-ben történt volna, akkor az összeegyeztethetetlen lett volna Lykurgos feltételezett hivatalba lépésének időpontjával, a Kr. e. 338-as évvel. Lewis azonban rámutat, hogy a „következő hónap” olvasat esetében sem állhat meg a tétel, hogy Lykurgost Kr. e. 338-ban választották volna meg, mert az ütközet utáni választás a Panathénaia ünnep utánra esne, ami viszont ellenkezik azzal, hogy az ünnephez kötődően választottak. Az érvelés és a megoldási javaslat tehát több sebből vérzik. Lewis ezek után négy értetlenkedő hangnemű kérdésben kérdez rá, vajon miért kellene mindenáron Lykurgost ezen a szöveghelyen keresni. Hypereidés arról beszél, hogy a nép változatlanul bízott a makedónellenes politikusokban. Miért éppen Lykurgost emelte volna ki, aki nem is játszott meghatározó szerepet Chairóneia előtt? ¹⁹ Miért bizonyítaná ez jobban Démos thenés hálátlanságát? Mindezek után a megoldás kézenfekvő: a lacunában Démosthenés neve veszett el, aki Kr. e. 337-ben a θεωρικόν alap felügyelője volt. Lewis az elveszett szövegre is javaslatot tesz: „Without making more than a guess, σ[υνηγόροις· τοῦτον γὰρ ἐπὶ τὸν λόγον τὸν ἐπιτάφιον εἵλετο, τοῦ δ]ὲ ἐπιόν[τος ἔτους κτλ, fits the facts and fits the speech.” Ha Aischinés a fent idézett helyen azt állította, hogy θεωρικόν alap felügyelői – így Démosthenés – csaknem az egész város irányítását a kezükben tartották (σχεδὸν τὴν ὅλην διοίκησιν εἶχον τῆς πόλεως), ²⁰ Hypereidés Démos thenésszel kapcsolatban is fogalmazhatott úgy, ahogy azt tette: ἐπὶ τὴν δι[οίκησιν τῶ]ν αὑτοῦ (sc. τοῦ δήμου) ἅπασαν ταμίαν. Annál is inkább, mert a ταμίας (felügyelő, sáfár) kifejezés nem egy bizonyos hivatalhoz kötődött, nem volt terminus technicus.

Lewis történészi érvelését és eredményét a Dióndas -beszédből nyert, fent elemzett támpontok mellett további filológiai érvvel is alátámaszthatjuk. Hypereidés a Démosthenés-beszéd másik helyén, a col. XII 1 skk. sorokban gúnyosan kérdezi a vádlott Démosthenést „önzetlen” sáfárkodásáról:

σὺ δ’ ὁ τῶι ψηφίσματι τοῦ σώματος αὐτοῦ τὴν φυλακὴν καταστήσας καὶ οὔτ’ ἐγλειπομένην ἐπανορθῶν οὔτε καταλυθείσης τοὺς αἰτίους κρίνας, προῖκα δηλονότ[ι] τὸν καιρὸν τοῦτον τεταμίευσαι; καὶ τοῖς μὲν ἐλάττοσι ῥήτορσιν ἀπέτινεν ὁ Ἅρπαλος χρυσίον, τοῖς θορύβου μόνον καὶ κραυγῆς κυρίοις, σὲ δὲ τὸν τῶν ὅλων πραγμάτων ἐπιστάτην παρεῖδεν; καὶ τῷ τοῦτο πιστόν;

„Te viszont, bár magad szavaztattad meg Harpalos személyes őrizetét, aztán mikor az gyengének bizonyult, nem erősítetted meg, s mikor teljesen szétzilálták, a felelősöket sem perelted be, te minden bizonnyal végig ingyen és bérmentve sáfárkodtál!? A kisebb, csupán zajongani és ordítozni képes szónokoknak aranyban fizetett Harpalos, de téged, akinek minden kérdésben döntő befolyásod van, figyelemre sem méltatott!? Ugyan ki hiszi ezt el?”

A Harpalos teremtette, busás haszonnal kecsegtető, könnyen elillanó vesztegetési alkalom (καιρός) dicstelen ellenpárja annak a nagy történelmi pillanatnak, a chairóneiai ütközetet megelőző καιρός-nak, amelyet megannyiszor büszkén emleget Hypereidés és Démos thenés a Dióndas-, illetve a Koszorú-beszédben. Hypereidés alighanem tudatosan, dicső és dicstelen tettekre sarkalló, soha vissza nem térő alkalmakba sűríti, καιρός-okba komponálja Démosthenés politikai tündöklését és bukását. A ταμίας igei formája, a τεταμίευσαι használata pedig újabb támpont lehet, hogy a col. XXVIII 14 skk. sorok lacunájában a ταμίας feladatkörrel kapcsolatban Démos thenés neve szerepelhetett, mert Hypereidés a fogalmat később is használta Démos thenésszel kapcsolatban.

Jóllehet Lewis történészi érvelése – véleményem szerint – önmagában is meggyőző, a későbbi szakirodalomban elszigetelt maradt. Lykurgos neve nem tűnt el a lehetséges kiegészítésből, legfeljebb a kérdés (Lykurgos vagy Démos thenés) eldönthetetlensége merült fel. ²¹ Jelen tanulmányban felsorakoztatott filológia érvek – bármennyire is meggyőzőek számοmra Lewis érvelésével együtt – sem jelenthetnek teljes bizonyosságot. Az ultima ratio az lenne, ha a Blass evanuere kifejezésével jellemzett szöveget viszontlátnánk. A szövegkiadásban zárójelekkel körül nem zárt pontok azt jelzik, hogy az íráshordozó nem veszett el, lehetnek ott betűk, csak nem látjuk azokat. Hypereidés Démos thenés ellen elmondott beszédében legalább tucatnyi ilyen töredék, szöveghely van. Ha ezeket több hullámhosszú fényképezésnek (multispectral imaging) vethetnénk alá (úgy tűnik, van is erre lehetőség a British Libraryben), ²² többek között az is bizonyságot nyerne, hogy igaza van-e a filológiai érveknek, és ebben a lacunában Démos thenés neve szerepel.