Az adatok vizsgálata

Most pedig rátérek az adatok statisztikai eszközökkel történő értelmezésére. ¹⁴ Ehhez először a korábbi korszak adatait vizsgáltam meg egy khi-négyzet-próba segítségével, ennek a próbának az eredményei láthatóak az 1a táblázat ban. A vizsgálat során a hibatípusokat aszerint csoportosítottam, hogy a semlegesnem melyik másik nemmel keveredik (azaz a hiperkorrekt olvasatnak megfelelően), az utolsó kategória pedig azokat a nemkeverési típusokat tartalmazza, amelyeknél nem szerepel semlegesnem. ¹⁵ A korábbi eredmények vizsgálata kapcsán azért fontos ez a csoportosítás, mert előző tanulmányomban is ezen kategóriák mentén vizsgáltam a nemkeveréseket. ¹⁶

Az 1a táblázat ban látható adatok esetén elsőre érdemes megfigyelni a statisztikai eredményeket, a kapott p-érték 0,040, ami mellett feltehető, hogy van összefüggés az itt vizsgált ismérvek között, azaz valamennyire összefügg a területi eloszlással a nemkeverési típus, de a hatásnagyságot mérő Cramér-féle V alapján igen kicsi az összefüggés a kettő között. ¹⁷ Ennek megfelelően a nullhipotézis (az ismérvek függetlensége) elvethető, de gyenge közöttük az összefüggés. Ettől függetlenül érdemes lehet megvizsgálni a korrigált hibatagokat, ugyanis, ahol ezek abszolút értéke meghaladja a kettőt, ott az adott cellában megfigyelt érték jelentősen eltér a várttól, és így nagyban hozzájárul a statisztikai próba szignifikanciájához. ¹⁸ Ezek között a legfeltűnőbb elsőre, hogy a Fem. ~ Neutr. sorban egy ilyen hibatag sincsen, azaz a korábbi korszakban a semlegesnem és a nőnem keverései igen jelentéktelenek voltak. Ezen túl Hispánia és Afrika esetén a vártnál jelentősen ritkábbak a hímnem és semlegesnem közötti keverések, míg Rómában ezek a keverések jóval gyakoribbak az ott vártnál. Ez kapcsolatban lehet azzal a korábbi megfigyeléssel, ¹⁹ hogy a keverések ilyen osztályozása mellett Hispánia és Afrika között hasonlóság volt felfedezhető, és jelentősen különböztek például Rómától. Különbözik viszont az ott látottaktól, hogy egyedül a hímnem és a semlegesnem közötti keverések aránya okozza az eltérést, és a nőnemmel való keveredésnek nincs benne szerepe. Emellett a hímnem és a nőnem közötti keveréseknél vannak még magas hibatagok, ami arra utal, hogy ez a keverési típus Afrika területén egy viszonylag gyakori jelenség volt, míg Közép- és Dél-Itáliában a vártnál ritkább.

A későbbi korszak adatai az 1b táblázat ról olvashatóak le. A khi-négyzet-próba nem volt alkalmazható, de a Fisher-féle egzakt próba alapján a két ismérv a későbbi korszakban is öszszefügg egymással, és az itt a kapott Cramér-féle V értéke is nagyobb 0,21-nél, ami azt jelenti, hogy közepes az összefüggés a két változó között. A korrigált hibatagokat megvizsgálva igen feltűnő, hogy Afrika esetén a vártnál meglehetősen gyakoribb volt a nőnem és a semlegesnem közötti keverés, viszont ez a keverési típus egyik másik területen se tért el jelentősen a várttól, így az a korábbi megfigyelésem, hogy ez a keverési típus igen jelentős volt területileg több helyen is, nem igazolható statisztikai eszközökkel. Ezen túl egyedül Illyricum területén fordult elő a vártnál gyakrabban hímnem és semlegesnem közötti keverés. Ezen adatok vizsgálata nem igazolja teljesen a korábbi megfigyeléseket, felfedezhető bár a nemkeverési típusok területi differenciáltsága, de a korábban például Róma, Itália és Illyricum között megfigyelt hasonlóság nem igazolódott be. Továbbá a Hispánia, Gallia és Germánia közötti hasonlóságot se lehet egyértelműen kimutatni, hiszen Hispánia viszonylag eltérő tendenciát mutat a másik területtel szemben (ez a korrigált hibatagok segítségével jól látható). Az viszont egyértelmű a táblázat alapján, hogy Afrika a nemkeverések ilyen osztályozása mellett jelentősen eltért a Birodalom többi részétől.

Az itt megfigyelt jellemzők mellett szeretném bemutatni az adatok egy másik lehetséges csoportosítását is, ahol nem hiperkorrekciónak értelmezzük azokat a keveréseket, ahol egy nem semlegesnemű szó semlegesneműként működik. Ebben a csoportosításban elsőként a nemkeverési ismérven belül három kategória lesz: azok a hibák, amikor egy semlegesnemű szó más nemben áll, amikor egy nem semlegesnemű szó semlegesnemben áll, és az utolsó kategória az, amikor hím- és nőnemű szavak keverednek egymással. ²⁰ Ennek megfelelően a 2a táblázat ban láthatóak a korábbi korszak új csoportosítással kapott adatai.

Ha eszerint a csoportosítás szerint vizsgáljuk meg a korábbi korszak adatait, akkor mind a Khi-négyzet érték magasabb lesz (azaz nagyobb bizonyossággal állítható az ismérvek öszszefüggősége), mind a Cramér-féle V is nagyobb, ami arra utal, hogy a két ismérv jobban összefügg egymással, még ha így is alacsony marad az összefüggőség mértéke. A korrigált hibatagok esetén itt sincs különösen sok olyan cella, ahol magas érték lenne megfigyelhető, de azt mindenképpen fontos megfigyelni, hogy a korábbi korszak esetén Észak-Itáliában a vártnál jóval gyakoribbak az M, F > N típusú keverések, míg Közép- és Dél-Itáliában éppen az N > M, F típusú keverések a gyakoribbak a vártnál, ami alapján levonható a következtetés, hogy ezek között a területek között a korábbi korszakban jelentős különbség volt, és hogy Észak-Itáliában viszonylag erős volt a semlegesnem, hiszen eltűnés helyett éppen más nemű szavakat is tartalmazhatott. Ezt a két területet külön is meg fogom vizsgálni a 3b táblázat ban, de elsőként a későbbi korszak adatait veszem szemügyre.

A 2b táblázat ot és a hozzá tartozó értékeket megvizsgálva feltűnő, hogy a khi-négyzet-próba eredményei felettébb szignifikánsak, továbbá a Cramér-féle V is igen magas, hiszen a hatásnagyság (az itt adott szabadsági fok mellett) 0,35-től mondható nagynak, aminél az itt kapott érték nem sokkal kisebb. Így az itt megfigyelt összefüggés az ismérvek között csak közepesen erősnek mondható, azaz egészen jelentősen összefüggenek a vizsgált kategóriák a területi eloszlással. A várttól Rómában figyelhető meg a legjelentősebb eltérés, hiszen itt az látható, hogy igen ritkának mondhatóak az N > M, F típusú keverések, míg az M, F > N típusúak igen gyakoriak, amiből arra következtethetünk, hogy ezen a területen a semlegesnem nem volt különösebben gyenge és még produktív része maradhatott a nyelvi rendszernek, ami a fennmaradásához is vezethetett. Ez az eredmény Róma esetén könnyen előre jelezheti azt a tényt, amelyet Loporcaro írt le, ²¹ hogy a régi Romanesco dialektusban még volt egyfajta semlegesnem, ugyanis két különböző genus alternans is létezett egymás mellett. Rómán kívül feltűnő, hogy Hispánia, Illyricum és Észak-Itália esetén a vártnál jelentősen gyakoribbak az N > M, F típusú keverések, azaz ezeken a helyeken a semlegesnem megkülönböztetése jelentősen meggyengült a többi területhez képest. Észak-Itália esetén a másik semlegesnem-keverési típus pedig jelentősen ritkább a vártnál, ami annak fényében meglepő, hogy a korábbi korszakban itt még ennek éppen az ellenkezője volt megfigyelhető. ²² Érdemes még megfigyelni, hogy míg a korábbi eredményeimben Afrika, Hispánia, Gallia és Germánia között fedeztem fel hasonlóságot, itt ennek a kapcsolatnak nem látjuk különösebb nyomát, azaz az eddigi, statisztikai eszközökkel végzett vizsgálatok nem támasztják alá maradéktalanul a korábbi eredményeket. Loporcaro meglátásait viszont támogatják, hiszen az új kategorizálás eredményei szignifikánsabbak és a hatásuk is nagyobb, mint a korábbinak. Ennek fényében alaposabban is szemügyre veszem ezeket az eredményeket és leszűkítem a vizsgálatot az M, F > N és az N > M, F típusú keverésekre, hogy az ezek közötti különbségeket alaposabban lehessen leírni.

A korábbi korszak 3a táblázat ban látható adatai alapján nem jelent nagy változást, ha csak a két semlegesnem-keverési típust vizsgáljuk, sőt az új Cramér-féle V alacsonyabb a 2a táblázat ban látott adatnál. ²³ Ettől függetlenül az jól látszik, hogy ebben az időszakban jelentős különbség figyelhető meg Észak-Itália, és Közép- és Dél-Itália között. Ennek a különbségnek a kiemelésére, és mivel a többi cellában nem látunk igazán jelentős eltéréseket, a 3b táblázat on csak az itáliai területeket vetettem össze egymással, hogy látható legyen a közöttük lévő különbség mértéke.

Az itáliai területeket összehasonlítva jól látható, hogy közöttük a korábbi korszakban igen nagy volt a különbség. Ez több tulajdonság alapján is felismerhető. Egyrészt az itt kapott Pearson-féle khi-négyzet-érték több mint a felét teszi ki az előzőnek, amiből következtethetünk arra, hogy az ott megfigyelt szignifikancia fő forrását jelenti ez a négy cella, azaz az összes terület közül ennek a kettőnek a különbsége volt a legjelentősebb. ²⁴ Emellett itt a Cramér-féle V is viszonylag jelentős, közepes hatásnagyságot jelent. Azaz nem jelentéktelen az itteni területek közötti eltérés és összefügghetett a nyelvtani nemi rendszer ebben az időszakban létező jellemzőivel. Így itt az figyelhető meg, hogy míg Észak-Itáliában gyakran nem semlegesnemű szavak is semlegesnemben állnak, így viszonylag erős lehetett még a semlegesnem, ²⁵ addig Közép- és Dél-Itáliában a semlegesnem már ekkor viszonylag gyenge volt, és beolvadt a más nemű szavak közé. ²⁶ Ez a jelentős különbség a későbbi korszak adatait tartalmazó 3c táblázat alapján nem volt felfedezhető a III. század után.

A későbbi korszak adataival kapcsolatban az itt ( 3c táblázat ) vizsgált csoportosítás alapján megfigyelhetjük, hogy meglehetősen alacsony p-értéket kaptunk, igen sok cellában (8 db a 14-ből) magas a korrigált hibatag, és az eddig vizsgált táblázatok közül egyedül itt nagyobb 0,5-nél a Cramér-féle V értéke, azaz egyedül itt magas az összefüggés a két ismérv között. Ennek fényében megállapítható, hogy a későbbi korszakra igen nagy területi különbség volt felfedezhető abban, hogy a semlegesnem mennyire bizonyult ellenállónak a nyelvi változással szemben. A hibatagokat megvizsgálva igen feltűnő, hogy elsődlegesen Rómában és valamennyire Afrikában a semlegesnem viszonylag stabil maradhatott, hiszen a vártnál kevesebb olyan keverést látunk, amikor semlegesnemű szavak más nemű szavakként viselkednek, de arra a vártnál több példát látunk, amikor nem semlegesnemű szavak is semlegesnemben állnak. Feltűnő még, hogy Észak-Itália, Illyricum és Hispánia azok a területek, ahol a vártnál is gyakrabban kerülnek semlegesnemű szavak másik nembe, így ezeken a területeken a többi területnél tapasztaltnál is gyengébb lehetett a semlegesnem megkülönböztetése. Mivel ez a táblázat jól láthatóan igen jelentős adatokkal szolgál, ezért a Sharpe által javasolt post hoc vizsgálatok közül a particionálás ²⁷ segítségével is alaposabban meg fogom vizsgálni, hogy még élesebben látszódjon, melyik területek különbsége a legjelentősebb és mely területek között nincs jelentős különbség.

Először az első három, particionálással létrehozott táblázatot megvizsgálva felfedezhető, hogy ezek közül csak egy esetben nincs statisztikailag szignifikáns különbség a területek között, ez a 4c cáblázat, ahol az itáliai területek szerepelnek. Eszerint nem tudjuk elvetni a nullhipotézist, miszerint itt a területi eloszlástól független a két nemkeverési típus megoszlása. Azaz hasonlónak tekinthető a két terület a vizsgált változás szempontjából. Az is látható, hogy mindkét területen hasonlóan gyenge a semlegesnem (szemben például Rómával, lásd 4d táblázat ), ami mind Löfstedt, ²⁸ mind Loporcaro ²⁹ megfigyeléseivel ellentétes, hiszen mindketten beszámolnak a semlegesnem további fennmaradásáról. Emellett Loporcaro jelentős különbséget figyelt meg Észak-Itália és Közép- és Dél-Itália között, amennyiben északon nem volt nyoma a semlegesnem megmaradásának, míg a déli területeken ezzel teljesen ellentétesen, igen sok továbbélését mutatta be a klasszikus latin semlegesnemnek. Rátérve a két szignifikáns táblázatra, a 4a táblázat nál azt fedezhetjük fel, hogy Afrika és Hispánia között jelentősen eltért a két semlegesnem-keverési típus megoszlása, hiszen az ismérvek összefüggésének közepes a hatásnagysága (Cramér-féle V = 0,311). Ez alapján leolvasható, hogy Hispániában meglehetősen gyenge volt a semlegesnem Afrikához képest, ahol az meg tudott maradni a későbbi korszakra az adatok alapján. Ez az eltérő tendencia is ellentétes azzal, hogy korábban hasonlóságot figyeltem meg Afrika és Hispánia között. Végül a 4b táblázat ban megfigyelhető adatok alapján Róma és Illyricum jelentősen eltértek egymástól, amit igazol az alacsony p- érték és a magas összefüggést jelző jelentős hatásnagyság is (Cramér-féle V = 0,636). Így tehát Róma és Illyricum területén igen nagy valószínűséggel más módon alakult a semlegesnem szerepe a későbbi korszakban, és míg Illyricumban meggyengült, addig Rómában viszonylag stabil maradt ez a nyelvtani nem. Ez alapján mindenképpen megállapítható, hogy ekkor létezhetett egy a nemkeveréseket tekintve a többi területen beszélt nyelvjárástól jelentősen eltérő római dialektus.

Az utolsó három táblázat azért is fontos a vizsgálat szempontjából, mert ezekben úgy csoportosítottam a területeket, hogy ez a csoportosítás megfeleljen a korábban ³⁰ megfigyelt dialektológiai hasonlóságoknak. Ebből fakadóan pedig alkalmasak arra, hogy megerősítsem vagy megkérdőjelezzem a korábbi eredményeket. Az viszont eltérést jelent, hogy most más csoportosítás alapján vizsgálom a keveréseket, így a korábbi eredményeket nem lehetne velük teljes magabiztossággal cáfolni. ³¹ A 4d táblázat alapján látható, hogy Róma és Illyricum jelentősen eltérnek Itáliától, de – ahogyan az a 4b táblázat on látszott – ezek között a területek között is igen nagy a különbség, és jelen esetben is elsődlegesen a római adatok okozzák az eltérést. Ennek ellenére egyértelmű, hogy ez a négy terület jelentősen különbözik egymástól, és különösen Rómától tér el a másik három terület, amelyek egymáshoz viszonylag hasonlóak. Az ehhez a táblázathoz tartozó hatásfok alapján is csak közepes az összefüggés a vizsgált ismérvek között ezeknél a területeknél. A 4e táblázat ról leolvasható adatok alapján Afrika és Hispánia együttesen nem térnek el jelentősen Galliától és Germániától, hiszen igen magas a p-érték (= 0,264), azaz nem állíthatjuk, hogy összefüggés lenne a vizsgált ismérvek: a területi megoszlás és a két semlegesnem-keverési típus között. Így a semlegesnem meg (nem) maradását tekintve is viszonylag hasonlónak mondható ez a három terület, de különösen Hispánia, Gallia és Germánia, hiszen Afrika közepes hatásnagyság mellett eltért Hispániától ( 4a táblázat ). Végül a 4f táblázat ban a két, korábban megfigyelt, ³² egymástól eltérő dialektológiai területet vetettem össze egymással. Ebből az összevetésből jól látható, hogy a területek ilyen csoportosítása mellett nem fedezhető fel összefüggés a területi megoszlás és a semlegesnem-keverési típus között, azaz nem lehet megerősíteni a korábbi megfigyeléseimet.