Hypereidés Athénogenés ellen című beszédének készülő kritikai kiadásában összesen harminchárom helyen javaslok új vagy eltérő olvasatot Jensen és több esetben a korábbi kiadók megoldásaihoz képest. A javaslatok a papirusz autopsziával történt vizsgálata alapján születtek, az alábbiakban tehát nem olyan megoldásokat sorolok fel, amelyekben – egyes kiadóknál – olykor bővelkednek a tizenhét columnából álló töredék végletesen romlott helyei. Nem ógörög fogalmazást, modern mondatokat szerkesztettem Hypereidés vélt gondolatainak viszszaadására, hanem a kiolvasható betűmaradványok és az újraszámolt betűközök alapján a meglévő szöveghez ragaszkodtam és így javítottam. Az olvasatok többnyire kisebb jelentőségűek, de olyanok is akadnak, amelyek a tartalom jobb megértéséhez vihetnek közelebb minket. A ránk maradt töredék elejétől kezdve sorrendben tárgyalom a szöveghelyeket.¹ A háttér megismeréséhez – Jensen összefoglalója alapján – mindenekelőtt az ügyet és a beszéd tartalmát összegzem.

Athénogenés egyiptomi származású athéni metoikos volt, aki logográfusi tevékenysége mellett három illatszerüzlettel is rendelkezett az agorán. Egyikben Midas nevű szolgája volt az üzletvezető, akinek két fia volt. Bizonyos Epikratés (col. XI 17), aki athéni polgár létére sem gazdag, sem kifejezetten okos nem volt, beleszeretett Midas egyik fiába, és mindenképpen meg akarta vásárolni tulajdonosától. Athénogenés a hetéra Antigona segítségével némi vonakodást és egyezkedést követően rávette Epikratést, hogy a szeretett fiúval együtt 40 mináért annak apját és testvérét, és az egész illatszerüzletet is vegye meg az adósságokkal együtt. A valós tartozásokat azonban Athénogenés elhallgatta, a vevő pedig nem volt kellően elővigyázatos, így a földművesből illatszerboltossá vált Epikratés három hónap alatt 5 talentum adóssággal szembesült. Amikor vissza akarta vonni az üzletet, Athénogenés elutasította, ezért arra kényszerült, hogy beperelje őt. Nem volt azonban olyan törvény, amire a vádat biztosan alapozni lehetett volna, mert az, amelyik kimondta a magánszerződések érvényességét, az alperest támogatta. A per típusa (a bevezető szakaszában) a Negyvenek hatáskörébe tartozó δίκη βλάβης volt, értéke pedig, a tét (τίμημα) 5 talentum. Ha Athénogenést elítélik, bizonyosan a szerződést kívánta semmissé tenni, mintsem hogy kifizesse az 5 talentumot.² A perben mindkét részről két beszéd hangzott el, miként az Aphobos, Stephanos és mások esetében történt. Hypereidés első beszédéből (κατὰ Ἀθηνογένους Α’) maradtak ránk a jelentős töredékek. Elhangzásának időpontjára magából a beszédből következtethetünk, tudniillik Kr. e. 480 óta több mint 150 év telt el (col. XV 17 sk.), így közvetlenül a Kr. e. 330 utáni évek egyikére keltezhető. Ezt a datálást támasztják alá a beszédben olvasható egyéb utalások is.³ A beszéd már az ókorban híressé vált. A περὶ ὕψους szerzője a ὑπὲρ Φρύνης beszéddel együtt a hypereidési könnyed és kifinomult stílus kiváló példájaként említi, amellyel Démosthenés sem tudott volna versenyezni.⁴

„Ő (ti. Antigona) aztán létrehozta a találkozót köztem és Athénogenés között, kibékített minket és felszólított, legyünk ezentúl jó szándékkal egymás iránt.”

Javaslatom:

διή[λλ]αξε, καὶ παρεκελεύσατ[ο ἐκ τ]οῦ λοιποῦ

εὖ ποιεῖν ἀλλήλους.

A lacuna pontos mérete alapján az ἐκ praepositio is ott állt. Az ἐκ τοῦ λοιποῦ kifejezéshez lásd Is. II 32 és Dem. LIX 46.

„Te ugyanis – folytatta – ezt a pénzt Midas és a szolgafiúk felszabadítására készülsz kifizetni.”

„Te ugyanis amolyan tartozásképpen készülsz fizetni, hogy Midast és a szolgafiúkat felszabadítsd.”

A 22. sorban Weil, a 23. sorban Diels és Blass olvasatát támogatom Jensennel szemben.

„Mert ha a felszabadításukra fizetem le a pénzt, csak annyit vesztettem volna, amennyit adok neki, de nem történik semmi végzetes; ha viszont adásvételi szerződéssel veszem meg őket…”

Diels és Stahl olvasatát támogatom Jensennel szemben. Egyfelől a lambda és az omikron között nincs olyan méretű lacuna, hogy egy másik lambdát befogadna, másfelől a δοίην, valamint a párhuzamos szerkesztésű εἰ δὲ πριαίμην aoristosa is az aoristosi alakot támasztja alá.

„Azt tervezte, hogy később rám küldi az uzsorásokat és a hitelezőket.”

Az első kiadó, Revillout és Diels olvasatát követem, amit Salvaneschi is megerősített.

„A törvény szerint elétek idéztük őt.”

A lacuna mérete miatt Diels olvasatát támogatom más megoldásokkal szemben.

„Mert a leírtakból pontosan fel fogjátok ismerni Athénogenés aljasságát.”

Bár a papirusz τούτου olvasatát Weil kifogásolta, és Sitzler nyomán Jensen a kiadásának addenda et corrigenda részében javította, érdemes megtartani a papirusz szövegét.

„Elsőként vegyük tehát azt a törvényt, amely szerintem minden rendelkezés közül a legszebbet mondja ki: ne hazudj a piacon.”

A π]αρά[γγελ]μα szó helyén a papiruszon véleményem szerint az alábbi látható: παρα[ . . . ]μμ[ . ] καλ[ . . . . . ]ν. A második μ olvasata bizonytalan, de biztosan nem α. A π] αρά[γγελ]μα κάλ[λιστο]ν olvasatot Jensen Blasstól vette át. Korábbi javaslatok: π]αρα[νο]με[ῖς τὴ]ν ᾿Αν[τιγόνα]ν. Revillout, π]αρα[. .]μ[. . . . .] ἀλ[ηθεύει]ν. Weil, παρα[γγε]λμά[τω]ν. Vogt. A betűmaradványok és a lacuna mérete alapján felmerülhet: παράγραμμα (az apparatusban, nem a textusban). Hypereidés e viszonylag ritkán előforduló főnév igei alakját másutt hang-súlyos helyen használja: Euxenippos védelmében (or. III) col. XXIV (XL) 2 sk.⁵ A παράγραμμα jelentése itt: kiegészítés, toldalék. Az idézett törvény szövegében két toldalékra utalhat a szónok. Vagy a vádlott viselkedésére célozva (tudniillik Athénogenés épp hazudni szokott: ψευδεῖν) az α fosztóképző hozzáadását hangsúlyozza ironikusan (ἀψευδεῖν), vagy az ἐ[ν] τῆι ἀγ[ορᾶι] kifejezést tekinti kiemelt többletnek. Athénogenés ugyanis épp az athéni agora állandó szereplője, egész nap ott tartózkodik, ráadásul a leginkább kétes hírű helyeken, a parfümboltokban. A szöveghely értelme tehát: a törvény általában tiltja a csalárd hazudozást, de még hozzá is toldotta: a piactéren.

„Akikről sorra tudomást szereztem, nem vitatkozom veled.”

A betűmaradványok és a lacuna mérete alapján Blass olvasatát támogatom Jensennel szemben.

Vogt olvasatát támogatom Jensennel szemben.

„Ha tehát az ember jogilag kifogásolható rendelkezései még tulajdon vagyonával kapcsolatban sem érvényesek, ugyan hogy lehetne érvényes Athénogenésnek az én vagyonom kárára összeállított irománya?!”

A 6 sk. π[ερὶ] τῶν αὑτοῦ ἰδίων alapján itt is a περί praepositiót várnánk, Hypereidés azonban tudatosan vált, így is hangsúlyozva a mások vagyona feletti rendelkezés képtelenségét. A korábbi kiadók κατά javaslata az ellenséges, ártó szándékot sugalmazta, de nincs összhangban a maradványokkal, ráadásul a kiolvasható καί is jól stilizáltan a fokozást, kiemelést szolgálja. (Kenyon fent idézett olvasata előtt, amit Jensen úgy közöl, mintha valamennyi betűt látta volna még a töredékek rögzítését, vitrinbe zárását megelőzően – ami a lacunák méretében olykor megtévesztő képet eredményezett –, Revillout szerint γε καὶ [περὶ τ]ῶν, Weil szerint pedig γε κα[ὶ περὶ τῶν] volt az olvasat.)

„Hát igen, én, akinek semmi köze sincs a piaci ügyletekhez, három hónap leforgása alatt, és a kisujjamat sem mozdítva, az összes hitelről és kölcsönről tudomást szereztem; ez viszont, bár harmadíziglen illatszer-kereskedő, nap mint nap a piacon tanyázik, három üzlete van, és havonta kap elszámolásokat, nem tudott a hitelekről.”

„De én, aki – mint szoktam – folyton a földemmel kapcsolatos teendők után szaladgáltam, valóban (!) három hónap leforgása alatt…”

Az új olvasat véleményem szerint nemcsak a maradványokkal van nagyobb összhangban (bár a ὡς συνήθ]εια némileg hosszabbnak tűnik a lacuna méretéhez képest), hanem mondanivalójában is észszerűbb. Epikratés, a károsult az éthopoiia eszközét alkalmazva magát másutt is a bírák többségéhez hasonló földművesként/termelőként jellemzi, aki – szemben a csaló illatszerárussal – kizárólag az apjától kapott földjét műveli (col. XII 1 skk. [οὔτε μυροπώλη]ς εἰμὶ οὔτ’ ἄλλην τέχνην ἐργάζο[μαι, ἀλ]λ’ ἅπερ ὁ πατήρ μοι ἔδωκεν χωρία [μόνα] τ[α]ῦτα γεωργῶ). Itt is ez történik. A szónok keresetten kiemelt ellentétbe sűríti a vádló és a vádlott, a földműves és a városi kereskedő mindennapi tevékenységét. Az egyik folyton a földdel kapcsolatos ügyekben fáradozik és szaladgál, a másik pedig egész nap az agorán lebzsel: διατρέ[χων – καθ[ήμε]νος.⁶ A korábbi megoldások között egyedül Colin javasolta a δ[ῆτα olvasatot.

„Egyéb ügyleteknél persze korántsem kezdő, a saját szolgájával szemben viszont teljesen elbambult.”

Diels olvasatát támogatom Jensennel szemben.

„Cáfolat helyett egyenesen elismeri.”

Revillout és Blass olvasatát támogatom Jensennel szemben.

„Te pedig, Athénogenés, mintha a törvény nem is léteznék, egy megszegett szerződésről vitázol!”

Ebben az esetben javaslatom nem a maradványok eltérő olvasatából, hanem párhuzamos helyek alapján merült fel (az apparatusban, nem a textusban):

„Kötelezően érvényes megállapodásról érvelsz beszédedben.”

Hypereidés két másik helyen is használja a kifejezést: col. VIII 17 εἶτα σὺ ταῖς συνήκαις ἰ[χυρί]ζηι, ἃς ἐνεδρεύσαντές με σὺ κ[αὶ ἡ ἑταίρα] σο[υ ἐ]σημήνασθε („És te még bizonyítékként mered lobogtatni a szerződést, amit úgy írattatok alá velem, hogy te és a hetairád tőrbe csaltatok”) és Euxenippos mellett (or. III) col. IV (XX) 17 skk. Πολύευκτος ἔλεγεν, οὐ φάσκων δεῖν τοὺς ἀπολογουμένους ἰσχυρίζεσθαι τῷ εἰσαγγελτικῷ νόμωι („Polyeuktos olyan állhatatosan hangoztatta vádbeszédében, hogy a védelem ne próbáljon a hazaárulásról szóló törvénybe kapaszkodni.”) A korábbi kiadók hasonlóan elképzelhető megoldásai: ἐπιβουλευ]ομένων vagy παραβαιν]ομένων Diels, Revillout, De Falco és Jensen (csak az utóbbi), ἐπι¦βεβουλευ]μένων Blass, [τῶν] ἀντιλεγομένων Herwerden.

„Solón álláspontja szerint még a jogszerűen előterjesztett javaslat sem hatálytalaníthatja a törvényt.”

Bár az eltérő olvasatok egyes elemeit más szövegkiadók is felvetették, ebben a formában másutt nem olvashatók.

„Τe viszont elvárnád, hogy a hamis szerződésed az összes törvénynél többet nyomjon a latban.”

A lacunák méretének ellenőrzése alapján Blass és Kenyon alábbi megoldását tartom helyesnek, mindez a tartalmat nem befolyásolja:

σὺ δὲ οἴει τ]ὰς ἀδίκους συνθή[κας δεῖν κρα-

τεῖν πάντων] τῶν νόμων.

További javaslatok: σὺ δὲ κρατεῖν τ]ὰς ἀ. συνθ[ήκας ἀξι¦οῖς Weil, ἔνθα σὺ τ]ὰς ἀ. συνθή[κας ἀξιοῖς ¦ κρατεῖν Vogt, σὺ δὲ ἀξιοῖς] τ. ἀ. συν[θήκας κρατεῖν ¦ ἁπάντων] τῶν νόμων Fuhr.

„A fiút ugyanis, akit az imént említettem, azzal a mondókával küldte el hozzám, hogy nem lesz velem, csak ha kiváltom az apját és a fivérét is.”

A maradványok azonban nem támasztják alá a fenti megoldást. Javaslatom:

További javaslatok: Jensen fenti olvasatát de Ricci és Jouguet is megerősítette (a col. II 6. sorában, ugyanilyen tartalmi összefüggésben szereplő ἀπολῦσαι is ezt látszik alátámasztani), De Falco pedig elfogadta. ἵνα ¦ δὴ ἡ]γῶμαι Revillout, ἵνα ¦ ἅμα ὠν]ῶμαι Diels, ἂν ¦ μὴ ὠν]ῶμαι Weil, Blass (aki a ν-t is részben látni vélte), Kenyon, ¦ ἐὰν μὴ ὠ]νῶμαι Herwerden és Vogt. A δέχωμαι olvasatot erősítheti, hogy az adósságok vállalásával (fogadásával) kapcsolatban a col. III 9. sorában az ἀναδέξηι igét használja.

„Αzt a kis földet művelem, amit apám adott nekem; az alperesek rángattak bele ebbe a vásárba.”

A μόνα kiegészítés Bartolinitől származik. A praepositio olvasatában de Riccit támogatom.

„Ráadásul Midas, akinek volt mersze összejátszani vele, s akit állítása szerint akarata ellenére bocsátott el, a nyakamon marad, a fiúért pedig, akit annak idején állítólag ingyen akart nekem adni, most a valós értékénél jóval nagyobb összeg üti a markát.”

A lacunák valós mérete kisebb, ebből adódnak az eltérő olvasatok. Az ἔφη olvasatot Kenyon javasolta.

„Azt azonban már végképp nem tartom méltányosnak, hogy mindezek tetejébe még a polgárjogomat is elveszítsem Athénogenés miatt.”

A korábbi kiadóktól eltérően úgy láttam, hogy a sor végén a redundáns iótával írt ἀξιῶ (]ΞΙΩΙ) után további maradványok vannak (]ΞΙΩΙ . C).

„…A Philippos ellen vívott háborúban kevéssel a csata előtt elhagyta a várost.”

Hyperidés itt a metoikosok békében és háborúban tanúsított magatartásáról beszél és a városhoz hű, lojális idegenek önzetlen felajánlásait állítja szembe azzal, ahogy Athénogenés cserben hagyta a várost. „A legkiválóbb metoikosok [veszély idején] saját vagyonukból szoktak adakozni [a város javára]. A Philippos elleni szent háborúban azonban kevéssel a csata előtt elszökött a város [hívó szava] elől.” A teljesen elveszett megelőző sor tartalmát Vogt rekonstruálta: [πολεμούντων γὰρ ὑμῶν εἰώθασιν οἱ χρησι¦μ]ώτατοι, jóllehet Kenyonnal egyetértve az első sor első betűje egyaránt lehet μ, ν vagy π. Az első sor második felére vonatkozó további javaslatok: ἀφίκο[ντο ἐπὶ τὸ μά¦χεσθαι Revillout, ἀφ[ύλακτοι ἕ¦πεσθαι Diels, ἀφ’ αὑτῶν ἕ¦πεσθαι Vogt. A „Philippos elleni háború” görög megfelelőjének helyreállításában a ἱερ[ῷ] szó maradványait véltem látni (a ρ előtt kerekded betű volt, nem π). Bár a szent háború kifejezés a szónokoknál és történetíróknál rendre a Kr. e. IV. század közepén a delphoi Amphiktyónia, Philippos és a phókisiak között vívott fegyveres küzdelemre vonatkozik, elképzelhető, hogy a magasztos cél, Philippos és a makedónok megállítása Hypereidés – sokszor tapasztalt – egyedi (ἰδίως) nyelvhasználatában ilyen jelzőt is kaphatott. A Philippos nevét megelőző praepositio csak Vogt szerint volt az általam is vélt ἐ[πὶ] : πολέμωι τῶι ἐπὶ Φί]λιπ¦πον. Az ἀπέδρα általában a szolgák szökésére vonatkozik, és akitől megszökik valaki, az accusativusban áll. Ilyen összefüggésben, ahogy itt Hypereidés használja, tudniillik sarkítva: elszökött az anyja/apja (Vaterland), azaz városa elől, másutt nem fordul elő. Ezért is támadta ezt a megoldást oly vehemensen Fuhr a Kenyon szövegkiadásáról írt recenziójában. A szövegkiadói töprengéseket jól példázza, hogy Blass első kiadásában maga is ezt a megoldást alkalmazta, majd azt később visszavonta, és ἀπέ[λιπε-re cserélte. Ugyanez történt Kenyonnal is, csak épp megfordítva. Első kiadásában az ἀπέ[λιπε-t hozta, majd visszavonta, és ἀπέδρα-ra cserélte.

„Troizénban például bevándorlóként polgárjogot kapott a troizéniaktól, mégis az argosi Mnésias szolgálatába állt, aztán a tőle ráruházott tisztséggel visszaélve kiűzte a polgárokat városukból.”

Az intranzitív jelentésű καταστάς előfordul ὑπό praepositio mellett „valaki által valamivé megtett / valamilyen helyzetbe hozott” értelemben lásd Isoc. VII 62 és VI 44. A betűmaradványok és a rendelkezésre álló helyek méretei egyértelműek. A hely miatt a κατασ[τα]θείς olvasat csak akkor lenne lehetséges, ha az εις-nél haplográfiát feltételeznénk. Másfelől az ἄρχ]ην olvasat megoldja azt a problémát, ami az ἄρχω]ν esetében fennáll: tudniillik nem tudjuk, milyen tisztségről van szó, ilyen terminusnak a korabeli Troizénban nincs nyoma.⁷

„Ez az átkozott viszont, aki titeket elhagyott és amott vétette fel magát polgárnak, meg sem próbált a város szelleméhez és a törvényekhez méltón viselkedni.”

A [τρ]αφείς olvasat Athénogenés villámgyors troizéni politikai karrierjének is magyarázatát adhatja. Bár joggal gyaníthatunk szónoki nagyításokat a vádló Epikratés (Hypereidés) részéről, nehezen érthető, hogy egy egyiptomi származású athéni metoikos miért kapott volna szinte azonnal polgárjogot Troizénban, nem sokkal később pedig olyan befolyásos tisztségre is megválasztották, amellyel visszaélve és Mnésias „árulását” követve makedón helyőrséget tudott elhelyezni a troizéni fellegvárban (lásd a következő 30., javított szöveghely). Azonnal hihetőbbé válik mindez, ha jelen szöveghely alapján kiderül, Athénogenés Troizénban nevelkedett (τραφείς – a τρέφω igét általánosabb „nevelkedik”, „felnő” és nem „táplál”, „eltart” értelemben értve),⁸ voltaképpen onnan származott el Athénba, és épp ezért volt Troizén az a város, ahová a veszély közeledtén visszatért. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a troizéniak miért fogadták bizalommal a köztük nevelkedett, minden valószínűség szerint időközben tehetőssé vált, befolyásos kereskedőt. Az olvasat jobban illeszkedik a 23. sorban olvasható τοῦ ἤθο]υς τῆς [π]όλεως értelméhez is. Annak kellene igazán egy város éthoszát (szellemiségét) értenie, ahhoz igazodnia, aki ott nevelkedett.

„Ekkor történt, hogy a troizéniak kemény büntetése elől – megrettenve – ismét hazamenekült. Állításaim igazolására elsőnek azt a törvényt olvastatom.”

A lacuna méretének helyreállítása és az elcsúszott töredékdarabok helyreigazítása után a javaslatom:

„Makedón helyőrséget helyezett el a fellegvárban.”

A szöveghelyet az Antik Tanulmányokban korábban már leírtam és tartalmában is bemutattam.⁹

„Azt hiszem, kellőképpen megismertétek Athénogenés tetteit: beleértve a nekem állított kelepcét és hozzátok fűződő viszonyát is. A markotokban van, sújtsatok le rá, hiszen nemcsak magánügyeiben aljas, hanem a haza megmentéséről lemondva titeket is elhagyott a bajban, befogadóit pedig földönfutókká tette!”

Az első olvasatban Kenyon és Vogt javaslatát támogatom. A második olvasat a betűmaradványok miatt egyértelmű, szövegszerű párhuzam: Dem. XLV 64. Hypereidés a rá jellemző iróniával fogalmaz. Korábbi javaslatok: π[ροδότης ἑώρα¦ται (vagy εὕρη¦ται Diels, Kenyon, Blass, ηὕρη¦ται Weil, εἴληπται Fuhr) Revillout, π[ροσηνέχθη εἴρη¦ται Vogt, ὑμῖ[ν προσενήνεκ¦ται Sudhaus Jensen kiadásának javítási jegyzékében. Jensen azonban az elválasztási hiba miatt a bevezető XV. oldalán (2. jegyzet) mégis kétségbe vonta a főszövegbe felvett javaslatot. ὑμῖ[ν πρῴην κέχρη¦ται Schröder és De Falco Dem. XXIII 153 alapján, π[αρακέχρη¦ται Lauciani. A harmadik olvasat mellett a lacuna mérete tanúskodik, az „eltávozók” kifejezésre lásd Dem. XXIII 45. A troizéniakkal való együttélés, az ottlakás praeteritum imperfectummal történő kifejezése jobban illik Athénogenés árulásának, és annak mértékének a bemutatásához. Korábbi olvasatok: ἐξ[ωίκει τούτους Revillout, ἐξ[ῴκησεν . . . . . . Weil, ἐξ[ῴκησεν πολλοὺς Kenyon, ἐξ[ώικησεν Blass, Vogt, De Falco, ἐξ[ῴκησεν ἐξ¦αναστάτους Colin.