The functional system of the noble household reflects the structure of the social relations network well and the owner’s household is embedded in this structure. During the 19th century the nobility was affected by several social changes — as: getting administrative positions, political activities, participation in business corporations, etc.). It resulted in a clear separation of public spaces and privacy, intimate and public functions. The most spectacular manifestation of it is that the public role of private apartments disappeared largely, and this role was taken over by the significantly growing number of social spaces. Namely, the upper nobility had a broad wiggle room which allowed a lifestyle on their own and the husband and the wife could have separate contacting circles, in parallel. However, the etiquette, the convention and the representation obligations required some contacts between the spouses as well, and this socially required minimum of relations could set limits on the lives of both. This determined the publicly legitimized social relationship between the husband and the wife, which is reflected in the meaning of the entity through the generations, namely of the house (hold). The layout, the number and the scope of social spaces, reception areas, guest apartments reflect the way and extent in the integration into the public community by the owners. The formation of social spaces had a well-defined social meaning, those spaces were reserved for the tighter contact circle of the master and the mistress of the house. Here they welcomed those ones who came for a short stay, when the visits did not primarily serve for representation, but rather a comfortable, intimate and ethically more free social life, salon life. On the contrary, the dining room was the symbol of the specific, public, social position which was filled by the owner in the hierarchy of nobility. The dining room could be suitable for the greetings of the nobles with the same or higher rankings during an official visit, and the associated guest apartment could be appropriate to accommodate them. From the 1790s onwards, a differentiated positioning of the linear row of social and integrated collection functions evolved, namely the collections were increased in number and functionally specialized. The differentiated positioning separated the linear row from the residential functions in a much more characteristic way than before. Thus, in the 19th century, social functions appeared completely or partially differentiated from the residential functions, in the majority of the examples the social functions were assigned in the ground floor with a walking availability. In the 1810s, the group of functions which was developed in the linear structure resulted in the need for simultaneous, centralized availability of several social spaces, giving the importance of this traditional structure at that time. The formation of the central, three-tract spatial structures, which encased the large number of social functions in a differentiated way, was typical from the 1850s, while the linear two-tract arrangements were considered as traditional at that time.
Das Funktionssystem der edlen Wohnsitze spiegelt die Struktur des gesellschaftlichen Beziehungsnetzes gut wider und der Haushalt (oder die Hofhaltung) des Eigentümers ist in diese Struktur eingebettet. Während des 19. Jahrhunderts war der Hochadel von mehreren gesellschaftichen Veränderungen betroffen — wie z.B. Erwerb von Verwaltungspositionen, politischen Aktivität, Beteiligung an Wirtschaftsunternehmen usw. Dies führte zu einer klaren Trennung von öffentlichem Raum und Privatsphäre sowie intimen und öffentlichen Funktionen. Die spektakulärste Manifestation davon ist, dass die öffentliche Rolle von Privatwohnungen weitgehend verschwunden ist und diese Rolle von der signifikant wachsenden Anzahl von gesellschaftlichen Räumen übernommen wurde. Der obere Adel hatte nämlich einen weiten Spielraum, der einen eigenen Lebensstil ermöglichte, und der Ehemann und die Ehefrau konnten parallel getrennte Kontaktkreise haben. Die Etikette, die Konvention und die Repräsentationspflichten erforderten jedoch auch einige Kontakte zwischen den Ehepartnern, und dieses gesellschafltich vorgeschriebene Minimum an Beziehungen könnte das Leben beider einschränken. Dies bestimmte die öffentlich legitimierte gesellschaftiche Beziehung zwischen Ehemann und Ehefrau, die sich in der Bedeutung der Entität über die Generationen hinweg widerspiegelt, nämlich das/der Haus (halt). Die Anordnung, die Anzahl und der Umfang der gesellschaftlichen Räume, Empfangsbereiche, Gästeappartements spiegeln die Art und den Grad der Integration von Eigentümer in die öffentliche Gemeinschaft wider. Die Entwicklung der gesellschaftlilchen Räume hatte eine klar definierte gesellschaftliche Bedeutung: diese Räume waren dem engeren Kontaktkreis des Hausherrs und der Hausherrin vorbehalten. Hier begrüßten sie diejenigen, die für einen kurzen Aufenthalt kamen, damals wenn die Besuche nicht in erster Linie der Repräsentation dienten, sondern eher einem komfortablen, intimen und ethisch freieren gesellschaftlichen Salonleben. Im Gegenteil, der Speisesaal war das Symbol der spezifischen öffentlichen gesellschaftichen Position, die der Eigentümer in der Hierarchie des Adels innehatte. Der Speisesaal könnte für die Begrüßung von Adligen mit den gleichen oder höheren Rängen während eines offiziellen Besuchs geeignet sein, und das zugehörige Gästeappartement könnte geeignet sein, diese zu beherbergen. Ab den 1790er Jahren entwickelte sich eine differenzierte Positionierung der linearen Zeile gesellschaftlicher und integrierter Sammlungsfunktionen, dass heißt, die Sammlungen wurden immer zahlreicher und funktional spezialisiert. Die differenzierte Positionierung durch die lineare Zeile trennte die Sammlungsfunktionen von den Wohnfunktionen in viel spezifischer Weise als zuvor. So schienen im 19. Jahrhundert die gesellschaftlichen Funktionen ganz oder teilweise von den Wohnfunktionen abgegrenzt zu sein, in den meisten Beispielen wurden die gesellschaftlichen Funktionen im Erdgeschoss mit einer Gehenthüllung belegt. In den 1810er Jahren erforderte die Gruppe von Funktionen, die in der linearen Struktur entwickelt wurde, die gleichzeitige, zentralisierte Enthüllung mehrerer gesellschaftlicher Räume, was die Bedeutung dieser traditionellen Struktur in damaliger Zeit bewies. Die Entstehung der zentralen, dreistufigen Raumstrukturen, die die Vielzahl der gesellschaftlichen Funktionen auf differenzierter Weise umfassten, war ab den 1850er Jahren typisch, während die linearen Zweitrakt-Anordnungen zu jener Zeit als traditionell galten.
B. Gál Edit : Az Orczy kastély építés- és birtoklástörténete. In: Mátrai tanulmányok 2005. Mátra Múzeum, Gyöngyös 2005. 11–34.
Bagyinszki Zoltán : Kastélyok a történelmi Magyarországról. PubliCITY”1492” Kiadó Kft., Budapest é. n. [1998.]
Baji Etelka – Csorba László: Kastélyok és mágnások. Az arisztokrácia világa a századvégi Magyarországon. HG & Társa Kiadó, Budapest 1994.
Magyar néprajz. Szerk.: Balassa Iván. Anyagi kultúra 3. Életmód. Akadémiai Kiadó, Budapest 1997.
Benda Borbála : Étkezési szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban. Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, Szombathely 2014. (Archívum Comitatus Castriferrei 6.)
Berlász Jenő : Könyvtári kultúránk a XVIII. században. In: Irodalom és felvilágosodás. Szerk.: Szauder József, Tarnai Andor. Akadémiai Kiadó, Budapest 1974. 283–332.
Jacques François Blondel : De la distribution des maisons de plaisance et de la décoration des édifices en general. I–II. Parties. Jombert, Paris 1737–1738.
Borossay Katalin : A turai Schossberger-kastély. Ars Hungarica XXII (1994) 2. 235–258.
Borovszky Samu : Bars vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.]
Borovszky Samu : Esztergom vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.]
Borovszky Samu : Gömör-Kishont vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.]
Borovszky Samu : Somogy vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.]
Borovszky Samu : Torontál vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.]
Borovszky Samu : Vas vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. OMT, Budapest [é. n.] [1898]
Bugár-Mészáros Károly : A nádasdladányi Nádasdy-kastély múltja, jelene és jövoje. MÁG, 1997. (Gépirat.)
Bugár-Mészáros Károly : A neoreneszánsz reneszánsza? A szabadkígyósi Wenckheim-kastélyról. Szalon VII (2003) 5. 6–14.
Bugár-Mészáros Károly : Romantikus kastélymúzeumok. In: Romantikus kastély. Szerk.: Vadas Ferenc. Hild-Ybl Alapítvány, Budapest 2004. 577–597.
Csorna Antal : Az óbudai Zichy-kastély kertje. Műemlékvédelem X (1966) 1. 37–40.
Dávid Ferenc : Eszterháza belső terei. Ars Hungarica XXVIII (2000) 1. 73–95.
Dávid Ferenc : A fertődi Esterházy kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica XXX (2002) 1. 237–320.
Augustin Charles Daviler : Cours d’Architecture qui comprend des Ordes de Vignole. 2. Parties. Explication des Termes d’ Architecture. Paris 1720.
Augustin Charles Daviler : Ausführliche Anleitung zu der ganzen Civil-Baukunst. (Anhang.) Übers. von Leonhard Christoph Sturm. Augsburg 1759.
Déry Attila : Terézváros – Erzsébetváros VI–VII. kerület. TERC, Budapest 2006. (Budapest építészeti topográfiája 3.)
Déry Attila – Merényi Ferenc : Magyar építészet 1867–1945. Urbino, Budapest 2000.
Norbert Elias : Az udvari társadalom. A királyság és az udvari arisztokrácia szociológiai jellemzőinek vizsgálata. Napvilág Kiadó, Budapest 2005.
Entz Géza : A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. Budapest 1937.
F. Dózsa Katalin : A szalon szerepe a 19. században, különös tekintettel a Pulszky-szalonra. In: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából. Szerk.: Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit. Archaeolingua, Budapest 2003. 533–540.
Fekete J. Csaba : Funkciószervezés és téralakítás a főúri reprezentatív magánépítészetben az 1720 és 1920 közötti Magyarországon. Doktori értekezés. BME Építészmérnöki Kar, Budapest 2007. (Kézirat.)
Frojimovics Kinga – Komoróczy Géza – Pusztai Viktória – Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest 1995.
G. Lászay Judit : Egy palota két tervrajz. Adatok a Festetics-palota, Budapest VIII. Pollack Mihály tér 10. építéstörténetéhez. In: Détshy Mihály 80. születésnapjára. Tanulmányok. KÖH, Budapest 2002. 585–599.
Galavics Géza : Eszterháza 18. századi ábrázolásai. Ars Hungarica XXVIII (2000) 1. 37–71.
Gábor Eszter : Az Erdődy, Semsey, Vanderbilt Gladys palota. Budapesti Negyed I (1993) 1. 56–78.
Genthon István : Magyarország műemlékei. Akadémiai Kiadó, Budapest 1951.
Ybl Miklós. Szerk.: Gerle János, Marótzy Katalin. Holnap Kiadó, Budapest 2002. (Az építészet mesterei.)
Gosztonyi Gizella : Családi és társadalmi élet III. Károly korában. Markovits Garai Ny., Budapest 1911. (Művelodéstörténeti értekezések 51.)
Hajnóczi J. Gyula : „Memorizmus”. In: Művészettörténet, Műemlékvédelem, Horler Miklós 70. születésnapjára. IV. köt. Budapest 1993. 501–506.
Aczélné Halász Magdolna és Virág-Eglesz Anna (szerk.): Kallina Mór, az eklektikus Budapest építésze. Salt Communications Kft., [Leányvár] 2014.
Hatolkay Árpád : A Nemzeti Múzeum körül kialakult palotanegyed története. Műemlékvédelem IV (1960) 3.
Hauszmann Alajos : A magyar királyi vár. Budapest 1911.
Horler Miklós : Budapest műemlékei. 2. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest 1955. (MTop VI.)
Horváth Lajos : Pécel. Pécel Nagyközségi Tanács, Pécel 1990.
Horváth Hilda : Adalékok a század eleji magyar műgyűjtés történetéhez. Az 1907-es budapesti amateur kiállítás. Művészettörténeti Értesítő (1993) 1–2. 27–39.
Horváth Hilda : Régvolt magyar kastélyok. Gemini Budapest Kiadó, Budapest 1998.
Horváth Hilda : Gr. Pálffy János mugyujteménye. ELTE, Bölcsészettudományi Kar, Budapest 2002. (PhD-értekezés.)
Joó Tibor : Az edelényi kastély. Művészettörténeti Értesítő XVII (1968) 189–206.
Kaiser Ottó – Lipp Tamás: Kastélyok, várak, paloták. Alexandra, Budapest 2002.
Karácsonyi János : Békésvármegye története. II. köt. Békés vármegye közönsége, [Gyula] 1896.
Kelecsényi Gábor : Múltunk neves könyvgyűjtői. Gondolat, Budapest 1988.
Kelényi György : Franz Anton Hillebrandt 1719–1797. Akadémiai Kiadó, Budapest 1976. (Művészettörténeti füzetek 10.)
[Koltai András]: Magyar udvari rendtartás. Utasítások és rendeletek 1617–1708. Osiris Kiadó, Budapest 2001. (Millenniumi magyar történelem. Források.)
Koppány Tibor : Adatok a vasszécsényi Ó-Ebergényi kastély építéstörténetéhez. Vasi Szemle XLIV (1990) 1. 69–85.
Koppány Tibor : Várak és kastélyok Magyarországon a 11–19. században. OMvH, Budapest 1995. (Kiállítási katalógus.)
Koppány Tibor – Dercsényi Balázs : Magyar kastélyok. Officina Nova, Budapest 1990.
Kosáry Domokos : Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 3. kiad. Akadémiai Kiadó, Budapest 1996.
Geroné Krámer Márta : Adatok a nagycenki volt Széchenyi-kastély építéstörténetéhez. Építés- Építészettudomány V (1973) 3–4. 479–487.
Lipták Irén : Az óbudai v. Zichy-kastély helyreállítása. Műemlékvédelem XXVII (1983) 1. 43–55.
Markó László : A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, Budapest 2000.
Marótzy Katalin : Pálffy Pálné grófnő palotája, 1867–1869. In: Ybl épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig. (Szerk.: Hidvégi Violetta, Marótzy Katalin.) Budapest Főváros Levéltára, Budapest 2014.
Merényi Ferenc : Épületfajták Magyarországon. 1890–1918. Tipológiai adatgyujtemény IV. köt. Lakóépületek és lakótelepek. Budapest 1955. (Kézirat. In: BME Éptört.Tsz.)
Mojzer Miklós : Torony, kupola, kollonád. Akadémiai Kiadó, Budapest 1971. (Művészettörténeti füzetek 1.)
Mravik László : Budapest műgyűjteményei a két világháború között. Budapesti Negyed IX (2001) 2–3. 156–190.
Mravik László – Czoma László: Széthullott műgyűjtemények. Magyarország kulturális öröksége szisztematikus pusztításának bemutatása véletlenül fennmaradt archív fényképek alapján. Helikon Kastélymúzeum, Keszthely 1994.
Óhidy Viktor : főúri lakáskultúra Magyarországon a dualizmus időszakában. Doktori disszertáció. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Budapest 2007. (Kézirat.) doktori.btk.elte.hu/hist/ohidy/dissz_ohidy.pdf (Utolsó megtekintés: 2019. 05. 19.)
Örsi Károly : A csákvári Esterházy-kastély kertépítészetének története. Műemlékvédelem XXXIII (1989) 4. 293–308.
Pazár Miklósné – Joó Tibor: Újabb adatok az edelényi kastély építéstörténetéhez. Műemlékvédelem VII (1963) 3. 138–144.
Péczely Piroska : A keszthelyi Festetics-kastély. Pannonia, Budapest 1968.
Podmaniczky Frigyes : Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a naplótöredékekbol 1824–1887. Szerk.: Steinert Ágota. Helikon Kiadó, Budapest 1984.
Pogány Frigyes : Budapest. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1959.
Rados Jenő : Magyar kastélyok. MOB és a Könyvbarátok Szövetsége, Budapest 1931.
Rados Jenő : Magyar kastélyok. Bővített második kiadás. MOB, Budapest 1939. (Magyarország művészeti emlékei IV.)
Simon Zoltán – Keresztessy Csaba : A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete. In: Magyar Műemlékvédelem 1991–2001. OMvH, Budapest 2002. 313–332. (Az OMvH évkönyve, XI.)
Sinkó Katalin : Adatok a magyar műgyűjtés történetéhez. In: Művészet és felvilágosodás. Szerk.: Zádor Anna, Szabolcsi Hedvig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. 545–552.
Sinkó Katalin : A magyar műgyűjtés 1850 után – a magángyűjteményi kiállítások tükrében. In: Válogatás magyar magángyűjteményekbol. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának katalógusa. Budapest 1981. 11–29.
Sisa József : Adalékok a magyarországi romantikus kastélyépítészethez. Ars Hungarica VIII (1980) 1. 103–125.
I/II. Sisa Béla : Békés megye műemlékei. I–II. köt. Budapest 1981.
Sisa József : Kastélyépítészet Magyarországon Ybl Miklós korában. In: YMKat. 1991. 141–149.
Sisa József : Kastélyépítészet a historizmusban. In: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk.: Zádor Anna. MTA, Budapest 1993. 65–78.
Sisa József : A csákvári Esterházy-kastély. Művészettörténeti Értesítő XLVI (1997) 1–2. 1–42.
Sisa József : A nádasdladányi Nádasdy-kastély. Művészettörténeti Értesítő XLIX (2000) 1–2. 21–53.
Sisa József : A nádasdladányi Nádasdy-kastély. MÁG, Budapest 2004. (Épített örökségünk.)
Sisa József : Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Budapest 2004. (Akadémiai doktori értekezés. MTA Kézirattár D/19.581.)
Sisa József : A dégi Festetics-kastély. MÁG, Budapest 2005.
Soós István : Az alcsúti Habsburg-kastély tündöklése és pusztulása. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 2002.
Szarvasi Margit : Magánkönyvtárak a XVIII. században. MNM-OSZK, Budapest 1939. 51–82. (Az OSZK kiadványai VII.)
Váczi Piroska : Főúri paloták Budapesten a historizmus korában 1867–1914. Budapest 2005. (PhD-értekezés.)
Verrasztó Gábor : Adatok a volt Károlyi-uradalom nagymágocsi magtárának, templomának és kastélyának történetéhez. In: Nagymágocs. Szerk.: Blaskó Jánosné. Nagymágocs 1990. 5-34. (Fejezetek a község történetébol 2.)
Verrasztó Gábor : A mágocsi kastély titka. Népszabadság 1996.
Hasznosítható kastélyok, kúriák Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szerk.: Vincze István. Budapest-Nyíregyháza 1992. 124–132.
Voit Pál : Régi magyar otthonok. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, H. n. [Budapest] 1943.
Voit Pál : A budai várpalota interieurjei. In: Budapest régiségei. Szerk.: Gerevich László. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1955. (A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyve XVI.)
Voit Pál : Beszámoló az OMF távlati kutatási tervéhez kapcsolódó levéltári munkáról. In: Magyar műemlékvédelem 1959–60. Akadémiai Kiadó, Budapest 1964. 254–261.
Heves megye műemlékei. III. köt. Írta: Voit Pál, Bakó Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. (MTop IX.)
Voit Pál : Barokk tervek és vázlatok 1650–1760. Szerk.: Buzási Enikő. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981. (Kiállítási katalógus.)
Voit Pál : Franz Anton Pilgram 1699–1761. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981.
Voit Pál : Régi magyar otthonok. (Az 1943-as kiadás bővített változata.) Szerk. Sturcz János. Balassi Kiadó, 1993.
Ybl Ervin : Ybl Miklós. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.
Ybl Miklós építész 1814–1891. Szerk.: Farbaky Péter, Kemény Mária. Hild-Ybl Alapítvány, [Budapest] 1991. (Kiállítási katalógus.)
Zádor Anna – Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. MTA, Budapest 1943.
Zsindely Endre : A péceli Ráday-kastély. Művészettörténeti Értesítő V (1956) 253–276.