Author:
András Ferkai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, 1121 Budapest, Zugligeti út 9–25.

Search for other papers by András Ferkai in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
Free access

A Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága az Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve szervezte a 2022. május 12-én az Országos Levéltárban tartott tudományos konferenciáját a budai Várnegyed történetéről. A budai Vár területén zajló építkezések és bontások adták a tanácskozás aktualitását, melynek fő célja az volt, hogy a legavatottabb szakemberek – építészek, régészek, művészettörténészek – révén bemutassa a budai polgárváros fejlődését a 13. századtól a rendszerváltozásig. Az új kutatási eredmények ismertetésén túl, az előadók arra is felkérést kaptak, hogy tegyék mérlegre az egyes korszakok hozzájárulását a Várnegyed karakterének alakulásához: milyen értékeket hoztak létre, milyen hibákat követtek el, hogyan befolyásolták e zárt települési egység funkcióit, a benne zajló élet minőségét. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítélhessük meg, mi számít műemléki, építészeti vagy település léptékű értéknek, és hogyan kellene viselkednünk e területen, hogy ezen értékekből – és a Várnegyed karakteréből – minél többet megőrizzünk a jövő generációi számára.

Abstract

A Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága az Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve szervezte a 2022. május 12-én az Országos Levéltárban tartott tudományos konferenciáját a budai Várnegyed történetéről. A budai Vár területén zajló építkezések és bontások adták a tanácskozás aktualitását, melynek fő célja az volt, hogy a legavatottabb szakemberek – építészek, régészek, művészettörténészek – révén bemutassa a budai polgárváros fejlődését a 13. századtól a rendszerváltozásig. Az új kutatási eredmények ismertetésén túl, az előadók arra is felkérést kaptak, hogy tegyék mérlegre az egyes korszakok hozzájárulását a Várnegyed karakterének alakulásához: milyen értékeket hoztak létre, milyen hibákat követtek el, hogyan befolyásolták e zárt települési egység funkcióit, a benne zajló élet minőségét. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy tárgyilagosabban ítélhessük meg, mi számít műemléki, építészeti vagy település léptékű értéknek, és hogyan kellene viselkednünk e területen, hogy ezen értékekből – és a Várnegyed karakteréből – minél többet megőrizzünk a jövő generációi számára.

Abstract

The Scientific Committee on Architecture of the Hungarian Academy of Sciences, in cooperation with the Standing Committee on the History and Theory of Architecture and Monument Preservation, organized a scientific conference on the history of the Castle District in Buda held on May 12, 2022, at the National Archives. The constructions and demolitions taking place in the area of the Buda Castle made the meeting topical, the main purpose of which was to present the development of the medieval city of Buda from the 13th century to the change of regime through the most experienced specialists – architects, archaeologists, art historians. In addition to presenting the new research results, the speakers were also asked to evaluate the contribution of each era to the development of the character of the Castle District: what values were created, what mistakes were made, and how they influenced the functions and the quality of living in this walled-in urban unit. All of this can help to judge more objectively what counts as a historical, architectural, or urban value, and how we should behave in this area so that we preserve as much of these values and the character of the Castle District as possible for future generations.

A budai Várban zajló építkezések és bontások erősen foglalkoztatják a közvéleményt, a hozzászólások és megnyilvánulások viszont azt mutatják, hogy az érdeklődők, sőt, olykor még a szakemberek sem rendelkeznek átfogó és megalapozott történeti ismeretekkel. Másrészt, megszűnt a műemlékvédelemnek legalább az alapelveire vonatkozó egyetértés, és meglehetősen reménytelennek tűnik a párbeszéd a megmaradt emlékeink hitelességét szem előtt tartók, illetve a romokat és elpusztult épületeket eredeti formájukban rekonstruálni kívánók tábora között. Mit tehet ilyen helyzetben a tudomány? Ahelyett, hogy lövészárokba vonulna vagy elefántcsonttoronyba menekülne, legjobb, ha igyekszik ismereteit, tudását minél szélesebb körben megosztani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tudományosság, a szakértelem tekintélye világszerte megingott, mégis bízunk abban, hogy megalapozott történeti ismeretekkel könnyebb a mai fejleményekről véleményt alkotni, és lehetséges legalább a legfontosabb kérdésekben egyetértésre jutni. Ezt a feladatot vállalta fel a Magyar Tudományos Akadémia Építészeti Tudományos Bizottsága, az érintett Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Állandó Bizottsággal együttműködve, amikor 2022. május 12-re megszervezte nyilvános konferenciáját.

A szervezők célja az volt, hogy a budai Várnegyed történetét a kezdetektől – vagyis a 13. századtól – a rendszerváltozásig, az egyes korszakok legavatottabb szakértőinek bevonásával tekintse át. A legújabb kutatási eredmények ismertetésén túl azonban azt várták előadóiktól, hogy választott időszakukat közös szempontok alapján mutassák be. Tárják fel, mikor és hogyan alakult ki, hogyan változott a budai polgárváros topográfiája, utcahálózata, telekrendszere, illetve azok beépítésmódja. Kik voltak lakói, milyen épületekben laktak, hogyan éltek? Milyen volt a várfalakon belüli terület karaktere, mely korszakok alkottak kiemelkedőt, és melyek hoztak visszaesést? Hogyan viszonyultak korábbi korszakok örökségéhez, mit tettek ahhoz hozzá? Hogyan módosultak a városnegyed funkciói az idők során? Mit tekintünk ma értéknek mindezekből, és mit hibának? Mi az, amire ma figyelnünk kell, ami megőrzendő a jövő generációk számára vagy akár példaként szolgálhat jelenünknek?

Természetes, hogy a felkérésnél saját tudományos bizottságunk építészmérnök tagjai mellett az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának a témában érintett szakemberei, régészek és művészettörténészek is szóba kerültek. Végül két régészt és egy művészettörténeti végzettséggel rendelkező építészt sikerült bevonnunk a munkába. A konferencia időzítése nem volt véletlen: a rá következő hétvégén zajlottak a budai Várnegyedben a „Budapest 100” népszerű eseményei. A rendezvényt megvalósító KÉK (Kortárs Építészeti Központ) közreműködött konferenciánk szervezésében, programfüzetükben is szerepeltünk, s nekik köszönhetően az összes előadás azóta is megtekinthető videón. 1

A konferenciának a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára adott helyet Bécsi kapu téri épületében. A résztvevőket Germuska Pál PhD, az Országos Levéltár főigazgató-helyettese köszöntötte, s két rövid bevezető után az előadások következtek nagyjából kronologikus sorrendben. Jelen kötetben négy előadó – Papp Adrienn PhD (a Budapesti Történeti Múzeum régésze, muzeológus), Gyetvainé Balogh Ágnes PhD (építészettörténész, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének egyetemi docense), Ferkai András PhD (az MTA levelező tagja, a MOME professor emeritusa), Kádár Bálint PhD (építész, a BME Urbanisztika Tanszékének egyetemi docense) – előadásának teljes, szerkesztett szövegét adjuk közre, a többi tartalmát – a szerzők által készített összefoglaló alapján – röviden ismertetjük.

Végh András PhD, régész, történész (a PPKE/BTK egyetemi docense)

Buda, a középkori Magyar Királyság székvárosa. Feltárulkozás – megőrzés – pusztulás

Az addig csak kevéssé benépesült Várhegyen IV. Béla király a tatárjárás után emelt kőfalakkal és tornyokkal övezett erődítményt, és hozott létre polgárok részvételével nyugati mintájú városi közösséget, megalapítva az új Buda városát. A település előnyös fekvésének, a polgárok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatainak és a királyi udvar fokozódó jelenlétének köszönhetően gyors fejlődésnek indult, s a 14. század elején már az ország első városának számított. Lakosságát etnikai sokszínűség jellemezte, a középkor végén közel egyenlő számú német és magyar polgár mellett olasz és zsidó közösség élt falai között. 1408 után a királyi udvar is visszaköltözött, és ettől fogva az oszmán hódításig Buda a királyi székváros szerepét töltötte be. Ezt a fejlődést törte kerékbe Szulejmán szultán hódítása, aki a királyság szívét az Oszmán Birodalom határerődjévé változtatta át. A királyi levéltár és a város levéltára elpusztult, a helyben megőrizhető emlékezést pedig kiölte a lakosság többszörös teljes kicserélődése. Ami megmaradt, az a hajdani nagyság tudata volt, semmi más.

A várfalak övezte polgárváros azonban többé-kevésbé változatlanul megőrizte alapításkori utcahálózatát, és ma is felismerhető a nagyjából egyenlő méretű telkek rendszere. Az 1:2 arányú szabályos telkek szolgáltak az adózás alapjául. A telkek beépítése eleinte az utcára merőleges telekhatárokat kísérte, ezeket kötötték később össze a boltozott kapualj fölött átívelő egy- vagy két emeletes utcai szárnnyal. A középkori és reneszánsz polgárházak, paloták falai, gyakran terei és jelentős részletei a török kiűzése utáni évszázadokban is fennmaradtak a barokk és eklektikus épületek homlokzatai mögött.

Colligite fragmenta (gyűjtsétek össze a töredékeket)! – szól a régészek és művészettörténészek hitvallása, hogy legyen mire emlékezni, hogy ne festeni kelljen a múltat, hanem szétszórt szilánkjait összegyűjtve újra megláthassuk annak a letűnt világnak az emlékeit. Vigyázzunk rájuk, nincs belőlük sok, ma már kincset érnek, hiszen egy kisebb faldarab elpusztítása is megszünteti az emlékezés lehetőségét. A régészet és az általa feltárt emlékek megőrzése és bemutatása különösen nagy szerepet játszik ebben. A régészet volt az, amely folyamatos figyelmével megtalálta a középkori templomok, kolostorok és zsinagógák maradványait, olyan épületeket, amelyeknek helye is teljesen feledésbe merült. És a régészek munkája tette lehetővé, hogy az egykori hétköznapi élet tárgyai, de a művészeti emlékek kiváló alkotásai is felszínre kerüljenek.

Farbaky Péter PhD, építész, művészettörténész (a BTM Kiscelli Múzeumának főmuzeológusa, az ELTE címzetes docense)

Az újjáépülő barokk város Budán: a laktanyáktól a főúri palotákig

Budán 1686, a visszafoglalás után két épületfajta dominált az újjáépülő város építkezéseiben: a katonai és az egyházi épületek. A Várat körülvevő erődítésrendszert helyreállították, a középkori eredetű bástyákkal és kapukkal együtt. A rommá vált középkori királyi palotától északra 1686– 1696 között épült fel az első Zeughaus, majd annak az 1723-as tűzvészben bekövetkezett pusztulása után 1725–1730 között jött létre helyén az új Fegyvertár. Kicsit északabbra, a keleti oldalon emeltek két észak–déli hossztengelyű tüzérlaktanyát, amelyeket II. József eladott és 1803-ban gróf Sándor Vince vásárolt meg, és emelte ezek felhasználásával a Sándor-palotát. A laktanyák közül a Várnegyed északnyugati sarkában, az ún. Császárrésnél két 17. századi helyőrségi kaszárnya épült, amelyeket 1819-ben kapcsoltak össze, majd helyükön új kaszárnya épült.

A Várnegyed központjában a középkori Nagyboldogasszony-templomot a jezsuiták kapták meg újjáépítésre, s új kollégiumukkal és szemináriumukkal bővítették ki. Az egykori ferences kolostorra a karmeliták kolostora épült rá, míg a városrész északi részén a ferencesek és a klariszszák barokk rendházai épültek ki. II. József idejére a Mátyás-templom kegyura a város lett, a másik három feloszlatott kolostorból pedig az uralkodó a Budára költöztetett országos hivatalokat helyezte el.

A Várnegyed területén állt Pest-Pilis-Solt vármegye megyeháza (I. Úri u. 19.) és a budai városház is. Végül az előadás foglalkozik a városrész lakóépületeivel, s kiemelten azok egyik fontos csoportjával, a főúri építtetők által megépített vári házakkal / palotákkal is. Több arisztokrata család, az Esterházyak, Zichyek, Batthyányak, Erdődyek és a Telekiek is felépítették házukat a Várnegyedben. Kérdés, hogy ezek a családi reprezentáció vagy a gazdasági hasznosulás, a jövedelemszerzés eszközei voltak-e.

Marótzy Katalin PhD, építészmérnök (a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének docense)

A historizmus léptékváltó építkezései a polgárvárosban

A gótika építészetén nem szokás számon kérni, hogy a 15. században miért bontottak le egy román kori félköríves szentélyt egy négyszer akkora sokszögzáródású kedvéért, és egy barokk kastélytól sem várjuk, hogy a korábbi épületperiódusokhoz érzékenyen viszonyuljon léptékében egy 18. századi megoldás. A historizmus is megérdemli, hogy saját vonatkoztatási rendszerében szemléljük, és egy pillanatra eltekintsünk attól a szereptől, amibe a jelenkor kényszeríti a várbéli – nagyrészt már rég elpusztult – házakat. A budai vár területe a kiegyezés után lendületes fejlődésen ment keresztül, a királyi palota Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos tervei szerint kiépült, és nagy állami intézmények kaptak működésükhöz szükséges korszerű és monumentális épületeket elsősorban a Várhegy déli felén. Elkészült a Mátyás-templom purista szellemű helyreállítása és festői látványkerete, a Halászbástya Schulek Frigyes tervei szerint. Eközben a polgárváros telkein kisebb telekösszevonások, átalakítások és nagyobb léptékű építkezések is történtek, melyekre nagyrészt már nem is emlékszünk. A II. világháború rombolása után a napvilágra került – és a műemlékvédelem-tudomány fejlődése nyomán már más súlyon értékelt – középkori egyedi emlékek és a korai települési karakter új szemléletű helyreállításokat hoztak. A léptékükben nagyobb volumenű historizáló épületek megőrzése a 20. század közepének szemléletébe nem illeszkedett. Az előadás olyan példákat mutat be, ahol a később már elavult, de a maga idejében korszerűnek tartott elképzelések szerint terveztek átépítéseket és új palotákat a budai vár polgárvárosába.

Vukoszávlyev Zorán PhD, építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök (a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének egyetemi docense)

Kortárs (modern) építészet és modern (kortárs) műemlékhelyreállítások a Várnegyedben 1956 után

A budai vár második világháborút követő helyreállítási munkálatai több évtizedig elhúzódtak. A sajátos – támogató vagy épp ellehetetlenítő – környezeti feltételek között a kortárs műemlékvédelem számos módszertani gyakorlatának megvalósulását megtaláljuk a felújítások között. A korszerű szemlélet a fennmaradt, történetiségükben gazdag épületek hagyományosabb helyreállításaiban és a környezetükben a semlegességükkel megjelenő, visszafogottabb vagy épp a kortárs (modern) építészet formanyelvén a saját korát megjelenítő megoldásokban mutatkozik meg. A hazai műemlékvédelem belső szakmai evolutív folyamataként is értelmezhető a szemléletformálódás, de egyszersmind a kulturális önazonosság kortársi megjelenítését felvállaló épülethelyreállítások az építész-alkotói hozzáállás változását is mutatják. Mindenek alapja ugyanakkor a történetiség – mely az 1960-as évek helyreállításaiban már nem a tárgyi fragmentumhoz kötött, hanem egy teljesebb, átfogó környezeti értékeléssel formált, új (modern) beépítéseket eredményez az aktuális kortárs építészet eszközrendszerével.

„A modern építészet beilleszkedése a történelmi környezetbe a történelmi fejlődésből következő szükségszerű folyamat, amely szoros összefüggésben van a történelmi települések továbbélésének biztosításával, a múltnak a jelennel és a jövővel való élő és szerves kapcsolatával. Minden hamisítást, amely a történelmi környezet hitelességét, történelmi és esztétikai értékeit veszélyezteti, el kell kerülni és a modern építészet – a modern szerkezetek és anyagok tudatos – alkalmazásával kell megoldani az annak továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Ugyanakkor az új építészeti elemek beillesztése során arra kell törekedni, hogy azok szervesen illeszkedjenek bele a történelmileg kialakult városszerkezetbe, tiszteletben tartva annak kialakult jellegzetességeit, és alkalmazkodva a városképnek az épületek tömegei, léptéke, ritmusa és építészeti megjelenése által meghatározott egyéni vonásaihoz” – idézi meg a műemlékvédelem nemzetközi szinten elfogadott nézetrendszerének akkori szellemiségét Horler Miklós a budavári „új” házak kapcsán. Melyek a „kortársság” megjelenítésének korszerű eszközei, mi a „hitelesség” mércéje, mi a „folytonosság” elve? A válaszokat építészeti alkotásokon keresztül vizsgáljuk. A témakifejtés megadja a hatvanas és hetvenes évek várbeli rehabilitációs törekvéseinek bemutatásán keresztül a (műemlékvédelem) építészet nem egyes objektumokban, hanem a történetiség komplexitásában gondolkodó szellemiségét.

Pazár Béla DLA, építészmérnök (a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének címzetes egyetemi tanára)

A budai polgárváros mint fenntartható épített emberi környezet

Budán a második világháború pusztításai utáni helyreállítások óta évtizedek teltek el, hozzászokhattunk a polgárvárosban a szép arányokhoz, a jó léptékhez, a finoman dekoratív és semmi esetre sem tolakodó részletekhez. Ki tagadná, hogy az emberek igencsak szeretnek itt lakni és ide jönni. A török háborúk másfél évszázados pusztításai utáni több évtizedes békeidőben – egyszerre a birodalmi keretek ellenére és azokba illeszkedve – lábadozó Magyarország építészetét a tizennyolcadik században kezdetben az újjáépítés igencsak takarékos barokk reprezentációs igényei és a felvilágosodás, majd a tizenkilencedik század első felében a kibontakozó polgárosodás hatása egyaránt formálta. A szükség, a takarékosság tudott emelkedett lenni, a gazdagságnak pedig mintha kevés kivétellel nem lett volna több lehetősége, mint hogy részletezze, kitöltse, finomítsa ezeket az alapvetően racionális kereteket. Ma, a huszonegyedik század harmadik évtizedében úgy tűnik, hogy középkori alapokon, mai formájában a felvilágosodás évtizedeiben és a reformkorban felépült budai polgárváros – mint épített emberi környezet – kétszázötven év tapasztalatai alapján a legfenntarthatóbbnak bizonyult a mi éghajlatunkon Közép-Európában. E hosszú idő próbája után mondhatjuk, hogy fenntarthatóbb, mint az utána következők. A tizenkilencedik században, különösen annak második felében kiépülő és rohamosan növekedő nagyvárosokról viszonylag hamar kiderült, hogy a civilizációs technológiák sokasodó vívmányai mellett sem bizonyultak az előzőnél jobb épített emberi lakókörnyezetnek. A következő évszázad egyrészt az előző struktúra léptékéhez próbált józanul visszatérni, másrészt a technológiát fetisizálva olyan radikális tabula rasát hirdetett, amely kész volt minden korábbi lakhatási mód elpusztítására.

1

https://www.youtube.com/watch?v=_yUdcgor7V0 (Utolsó megtekintés: 2022. 09. 06.)

  • Collapse
  • Expand

 

The author instructions are available in separate PDFs, for articles written in Hungarian or English.
Please, download the Hungarian version from HERE, the English version from HERE.

 

Senior editors

Editor(s)-in-Chief: Sajtos, István

Editor(s): Krähling, János

Co-ordinating Editor(s): Gyetvainé Balogh, Ágnes

Department of History of Architecture and of Monuments
Name of the Institute: Budapest University of Technology and Economics
Address: Műegyetem rkp. 3, K II. 82, 1111 Budapest, Hungary
Phone: (36 1) 463 1330

Indexing and Abstracting Services:

  • SCOPUS

2021  
Web of Science  
Total Cites
WoS
not indexed
Journal Impact Factor not indexed
Rank by Impact Factor

not indexed

Impact Factor
without
Journal Self Cites
not indexed
5 Year
Impact Factor
not indexed
Journal Citation Indicator not indexed
Rank by Journal Citation Indicator

not indexed

Scimago  
Scimago
H-index
4
Scimago
Journal Rank
0,101
Scimago Quartile Score Architecture (Q4)
Conservation (Q4)
Visual Arts and Performing Arts (Q4)
Scopus  
Scopus
Cite Score
0,3
Scopus
CIte Score Rank
Visual Arts and Performing Arts 247/584 (Q2)
Conservation 60/96 (Q3)
Architecture 103/149 (Q3)
Scopus
SNIP
0,397

2020

 
Scimago
H-index
4
Scimago
Journal Rank
0,111
Scimago
Quartile Score
Architecture Q4
Conservation Q3
Visual Arts and Performing Arts Q2
Scopus
Cite Score
15/63=0,2
Scopus
Cite Score Rank
Architecture 88/138 (Q3)
Conservation 52/85 (Q3)
Visual Arts and Performing Arts 221/532 (Q2)
Scopus
SNIP
0,604
Scopus
Cites
4
Scopus
Documents
16
Days from submission to acceptance 17
Days from acceptance to publication 123
Acceptance
Rate
69%

 

2019  
Scimago
H-index
3
Scimago
Journal Rank
0,133
Scimago
Quartile Score
Architecture Q3
Conservation Q3
Visual Arts and Performing Arts Q2
Scopus
Cite Score
19/62=0,3
Scopus
Cite Score Rank
Architecture 71/126 (Q3)
Conservation 44/78 (Q3)
Visual Arts and Performing Arts 168/502 (Q2)
Scopus
SNIP
0,339
Scopus
Cites
15
Scopus
Documents
12
Acceptance
Rate
67%

 

Építés - Építészettudomány
Publication Model Hybrid
Submission Fee none
Article Processing Charge 927 EUR/article
Printed Color Illustrations 40 EUR (or 10 000 HUF) + VAT / piece
Regional discounts on country of the funding agency World Bank Lower-middle-income economies: 50%
World Bank Low-income economies: 100%
Further Discounts Editorial Board / Advisory Board members: 50%
Corresponding authors, affiliated to an EISZ member institution subscribing to the journal package of Akadémiai Kiadó: 100%
Subscription fee 2022 Online subsscription: 140 EUR / 180 USD
Print + online subscription: 158 EUR / 220 USD
Subscription fee 2023 Online subsscription: 144 EUR / 180 USD
Print + online subscription: 164 EUR / 220 USD
Subscription Information Online subscribers are entitled access to all back issues published by Akadémiai Kiadó for each title for the duration of the subscription, as well as Online First content for the subscribed content.
Purchase per Title Individual articles are sold on the displayed price.

Építés - Építészettudomány
Language English Hungarian
Size B5
Year of
Foundation
1957
Volumes
per Year
1
Issues
per Year
4
Founder Magyar Tudományos Akadémia  
Founder's
Address
H-1051 Budapest, Hungary, Széchenyi István tér 9.
Publisher Akadémiai Kiadó
Publisher's
Address
H-1117 Budapest, Hungary 1516 Budapest, PO Box 245.
Responsible
Publisher
Chief Executive Officer, Akadémiai Kiadó
ISSN 0013-9661 (Print)
ISSN 1588-2764 (Online)

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jun 2022 0 0 0
Jul 2022 0 0 0
Aug 2022 0 0 0
Sep 2022 29 30 21
Oct 2022 0 36 28
Nov 2022 0 14 10
Dec 2022 0 0 0