Author:
Gergely Hory Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar, Urbanisztika Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. K II. 93

Search for other papers by Gergely Hory in
Current site
Google Scholar
PubMed
Close
Open access

Tanulmányom az elsajátítás és a térbeliség kapcsolatának értelmezésével foglalkozik. Az elsajátítás olyan gyakorlatokat jelent, melyek során az ember birtokba vesz egy objektumot vagy helyszínt, és azt sajátjának tekinti. A dolgozatban kifejtem, hogy az elsajátítás mint jelenség alapvető téri jellemzőkkel bír. Rámutatok továbbá, hogy az elsajátítás koncepciója fontos elemét képezi Henri Lefebvre a tér társadalmi termeléséről alkotott elméletének. A Lefebvre munkásságát feldolgozó és továbbépítő szerzők eredményeinek felhasználásával az elsajátítás különböző értelmezési tartományait tárom fel: ezek szerint az elsajátításra tekinthetünk mint a környezet kreatív átalakítását és határok létrehozását előidéző gyakorlatra; mint várospolitikai kritikára; mint a spontaneitás megnyilvánulására; illetve mint jelentéstermelő médiumra. Ezentúl megvizsgálom, hogy az időbeliség hogyan képes befolyásolni az elsajátítás bármely aspektusát. A tanulságok felhasználásával célom egy olyan elméleti fogalmakat magában foglaló keretrendszer felállítása, mely az elsajátítás valós téri eseteinek kutatásához használható. Az épített környezetnek az elsajátítás gyakorlatain keresztül történő vizsgálatától azt várom, hogy az ember által megtapasztalt valóság számos összetevője közötti eddig ismeretlen összefüggésre világít rá.

This paper investigates the understanding of the relationship between appropriation and spatiality. Appropriation means practices, through which people come into the possession of an object or location, and consequently they regard those as their own. The study shows that spatial qualities are significant elements of the phenomenon of appropriation. Furthermore, it is highlighted that the concept of appropriation is an important element in Henri Lefebvre’s theory of the social production of space. Relying on results of authors analysing and developing further the work of Lefebvre, various fields of understanding of appropriation are to be discovered that are the following: appropriation as creative practice modifying and creating borders in the built environment; as critical tool in urban politics; as the manifestation of spontaneity; and as media producing meanings. Additionally, it is to be investigated how temporality affects any of the aspects of appropriation. My aim is to set up a framework based on the investigated theories that incorporates concepts usable during researching real spatial cases of appropriation. The analysis of the built environment through the practices of appropriation is expected to shed light on currently undetected relationships among constituting elements of the experienced reality.

Abstract

Tanulmányom az elsajátítás és a térbeliség kapcsolatának értelmezésével foglalkozik. Az elsajátítás olyan gyakorlatokat jelent, melyek során az ember birtokba vesz egy objektumot vagy helyszínt, és azt sajátjának tekinti. A dolgozatban kifejtem, hogy az elsajátítás mint jelenség alapvető téri jellemzőkkel bír. Rámutatok továbbá, hogy az elsajátítás koncepciója fontos elemét képezi Henri Lefebvre a tér társadalmi termeléséről alkotott elméletének. A Lefebvre munkásságát feldolgozó és továbbépítő szerzők eredményeinek felhasználásával az elsajátítás különböző értelmezési tartományait tárom fel: ezek szerint az elsajátításra tekinthetünk mint a környezet kreatív átalakítását és határok létrehozását előidéző gyakorlatra; mint várospolitikai kritikára; mint a spontaneitás megnyilvánulására; illetve mint jelentéstermelő médiumra. Ezentúl megvizsgálom, hogy az időbeliség hogyan képes befolyásolni az elsajátítás bármely aspektusát. A tanulságok felhasználásával célom egy olyan elméleti fogalmakat magában foglaló keretrendszer felállítása, mely az elsajátítás valós téri eseteinek kutatásához használható. Az épített környezetnek az elsajátítás gyakorlatain keresztül történő vizsgálatától azt várom, hogy az ember által megtapasztalt valóság számos összetevője közötti eddig ismeretlen összefüggésre világít rá.

BEVEZETÉS

Jelen tanulmány témája az ember és fizikai környezete közötti kölcsönhatás értelmezésének egy elemi fogalma: az elsajátítás (appropriation, l’appropriation, die Aneignung). Az emberi tevékenység és a térbeliség viszonyának kontextusában gyakran a tér elsajátítása (appropriation of space, l’appropriation de l’espace, die Raumaneignung)1 összetétellel is lehet találkozni. Célom egyfelől, hogy a jelenség koncepcióinak tanulmányozása révén az épített környezet megértésére irányuló empirikus kutatások számára hatékonyan alkalmazható elméleti keretrendszert szolgáltassak. Továbbá, mivel a hazai építészeti és városépítészeti diskurzusban a fogalom használatának nincs jelentős hagyománya, ezért annak bevezetése mind a szakma tudományos közegébe, mind pedig az oktatásba, olyan új szemléletmódokat inspirálhat, melyek érzékenyen viszonyulnak az egyéni és csoportos emberi cselekvések téri aspektusaihoz.

Az elsajátítás értelmezését mindenekelőtt meg lehet közelíteni a szótári definíciójával,2 mely alapvetően két jelentést különít el: egyfelől az ember valamit sajátjává tesz, másfelől pedig valamit birtokba vesz. A két jelentés szinte teljes átfedésben van egymással, hiszen könnyen belátható, hogy ha valamit sajátunkká teszünk, azáltal birtokoljuk is, illetve a birtoklás révén az adott dolog sajátunkká is válhat. A különbség a két meghatározáshoz társuló gyakorlatokban ismerhető fel: míg a sajáttá tétel valaminek az átalakítására, addig a birtokbavétel pedig valaminek a körülhatárolására utal. Ezen egyszerű definíciókból is kirajzolódik, hogy az elsajátításhoz könnyen hozzárendelhetők a tériség jellemzői, hiszen a gyakorlat következtében olyan viszonyok jönnek létre, mint itt-ott, valamint belül-kívül, látható-nem látható. Az elsajátításnak a térbeliség vonatkozásában való értelmezése persze egy speciális megközelítés. A fogalom tágabb, filozófiai és társadalomelméleti koncepciójával lehet találkozni például Marx munkásságában, aki szerint az elsajátítás nem más, mint az ember viszonya a világhoz.3 Az elsajátítás további, például kommunikációelméleti vagy pszichológiai megközelítéseiről ad jól áttekinthető összegzést Esteban- Guitart tanulmánya.4

Az elsajátítás téri vonatkozásai kapcsán – melyek az építészeti és városépítészeti kutatások számára leginkább relevánsak – jelen tanulmányban a fogalom használatának két kontextusát vázolom fel: az első a II. világháború utáni Franciaországban végzett lakhatási körülményeket vizsgáló szociológiai kutatások és az ezek nyomán kialakult építészeti és városépítészeti diskurzus. A második kontextus pedig az 1990-es évek elejétől elterjedő, diszciplínákon átívelő jelenség: a térbeli fordulat (spatial turn). Ezt követően Henri Lefebvre a tér elsajátításáról alkotott koncepcióját vizsgálom, aminek azért van nagy jelentősége, mert munkásságában összekapcsolódik a két kontextus. Lefebvre fogalmait kortárs szerzők elméleteivel egészítem ki. Ezáltal láthatóvá válik, hogy hogyan alakult és bővült az elsajátítás elméleti ismeretanyaga napjainkig. A feltárt elméleteket és fogalmakat felhasználva egy vizsgálati keretrendszert állítok fel, mellyel gyakorlati városi kutatások elméleti támogatása a célom. Végül pedig felvázolom a keretrendszer alkalmazásának két lehetséges példáját.

1 A TÉR ELSAJÁTÍTÁSÁNAK KONTEXTUSAI

1.1 Szociológiai kutatások a II. világháború utáni Franciaországban és a funkcionalista várostervezési elvek kritikája

Az első kontextus a II. világháború utáni, lakhatási krízissel küzdő Franciaország, ahol a tömeges, modernista elveket alkalmazó lakótelep-építések és egyéb nagyléptékű városépítészeti projektek jelentősen átalakították a korábban nagyrészt rurális kistelepülések alkotta országot.5 Ezen folyamathoz kapcsolódóan az 1950-es és 1970-es évek között egy sor empirikus szociológiai kutatás valósult meg, melyeknek fókuszában a kor vidéki és urbánus lakhatási körülményei álltak.6 Ezek a részben állami tervezővállalatok megbízásaiból megvalósult kutatások a modernizáció következtében megváltozott hétköznapi élet szükségleteinek megértését célozták,7 és nagy hatást gyakoroltak a háború utáni francia építészeti és városépítészeti diskurzusra, hiszen jelentősen hozzájárultak a funkcionalista várostervezési elvekkel szembeni szakmai kritikák megfogalmazásához.

Ezen tanulmányokban elterjedtté vált az elsajátítás fogalmának használata a lakóterek és az azokban lakó ember viszonyának leírása kapcsán. Ugyanakkor a fogalom tartalmát illetően megfigyelhetők eltérések: a korszak lakáspolitikáját feldolgozó könyvében Kenny Cupers például kitér arra, hogy a kritikai szociológiai kutatások egyik úttörője, Paul-Henry Chombart de Lauwe az 1950-es években az elsajátítás megjelenéseként elsősorban a lakókörnyezetben megfigyelhető egyéni dekorációkat, illetve személyes tárgyakat említi.8 Ezzel szemben például Henri Raymond, Nicole Haumont és az Institut de Sociologie Urbaine (ISU) kutatócsoport további tagjai a vidéki, szabadon álló családi házban (pavillon) zajló élet tanulmányozásával kapcsolatban az elsajátítást a lakozást megvalósító olyan gyakorlatok összességeként jelölik meg, melyek során a lakók átalakítják környezetüket és határokat hoznak létre (mint például tiszta-piszkos, zárt-nyitott). Ezen utóbbi megközelítéseben a térbeliség hangsúlyosabban jelenik meg.9 Łukasz Stanek, aki több publikációjában10 is részletesen foglalkozik a csoport 1960-as és 1970-es évekbeli munkásságával, rámutat, hogy a pavillon kutatásának eredményeit összefoglaló, 1966-ban megjelent L’habitat pavillonaire11 című kötetben a szerzők az elsajátításnak nem adnak egyértelmű definíciót, hanem azt a megvalósító gyakorlatok bemutatásán keresztül értelmezik. Ezzel szemben megjegyzi, hogy Haumont több tanulmányában is szűk és tiszta definíciót ad az elsajátításra: a tér elsajátítását olyan folyamatként írja le, amikor az ember számára ismerőssé válik a környezete, és kifejezésre juttatja saját személyiségét, vagyis önmagával lehet.12

A tér elsajátításával kapcsolatos kutatások területe az 1970-es évekre jócskán meghaladta a lakókörnyezet vizsgálatát, és kiterjedt például a munkahelyekre, intézményi terekre és a város nyilvános területeire. Erről tanúskodik az 1976-ban Strasbourgban megtartott 3rd International Architectural Psychology Conference13 (3. Nemzetközi Építészeti Pszichológia Konferencia), melynek témája a tér elsajátítása volt. Az előadók között a fentebb említett szociológusok mellett szerepelt Carl Graumann és Perla Korosec-Serfaty, a téri elsajátítás pszichológiai aspektusainak sokat hivatkozott szerzői, vagy pédául Irwin Altman környezetpszichológus, a territorialitás elméletének jelentős teoretikusa is.

A hivatkozott konferencia is mutatja, hogy az elsajátítás koncepciója és hasonló tartalmú elvek nem csak Franciaországban váltak jelentőssé az épített környezet és az ember kapcsolatával foglalkozó diskurzusokban az 1960-as és 1970-es években. Az építészeti tervezés területén például a holland Herman Hertzberger delfti Montessori-iskolája kapcsán nem használókról, hanem lakókról ír.14 Esetében ez azt jelenti, hogy az épület tereinek tervezésénél tudatosan figyeltek arra, hogy a különböző csoportoknak csakúgy, mint az egyéneknek lehetőségük legyen sajátjukként használni bizonyos területeket, ezáltal identitást és sajátos jelentést adva azoknak. Ehhez kapcsolódik Hertzberger, illetve a szintén építész, kutató és oktató Bernard Leupen munkásságában is fontos szerepet betöltő polivalencia fogalma: ez az épületek téri felépítésének olyan jellemzője, ami lehetővé teszi, hogy például lakások esetén az egyes helyiségeket különböző tevékenységekre használhassák anélkül, hogy fizikai átalakításra lenne szükség.15 Ilyen módon egy előre meghatározott funkcionális rend helyett a lakók életmódjához kötődő gyakorlatok alakítják ki a lakóház vagy társasházi lakás konkrét működési módját. Az épített környezet az elsajátítás folyamatát támogató közegként értelmezendő. A polivalens épületek gondolata tartalmát tekintve hasonlóságot mutat Henri Raymondnak és Nicole Haumontnak egy 1973-ban készült tanulmányukban megfogalmazott javaslataival, melyeket építészeknek szántak mint követendő tervezési elveket: „Arra kérjük az építészt, hogy egy életmód kreálása helyett olyan tereket alakítsanak ki, amelyekben a lakozási modellek és az életmódok kibontakozhatnak.”16A párhuzam nem meglepő, hiszen mind Hertzberger, mind pedig a Raymond–Haumont szerzőpáros gondolatainak fontos kontextusát képezi a funkcionalista tervezési elvekkel való kritikus szembenállás.

Hosszan lehetne sorolni a korszakból az építészettel vagy városépítészettel foglalkozó szerzőket John Habrakentől Yona Friedmanig vagy Jane Jacobstól Jan Gehlig, akik szintén az előbbiekben említett kritikai perspektívából fogalmaztak meg a saját idejükben radikális elveket. Az elsajátítás sok esetben konkrét koncepcióként nem jelenik meg, de tartalma implicit módon mégis központi szerepet tölt be minden olyan megközelítés esetében, amikor az embert nem mint környezetének passzív fogyasztóját, hanem mint annak aktív alakítóját veszik figyelembe.

1.2 A térbeli fordulat

Az elsajátítás és a térbeliség viszonyának másik kontextusaként a humán-, kultúra- és társadalomtudományokban az 1990-es évek elejétől kibontakozó térbeli fordulat jelenségét érdemes említeni. A fogalom bevezetése és széles körben való népszerűsítése a társadalomföldrajz területéről érkező Edward Soja17 nevéhez fűződik, aki az idő fogalma köré épülő gondolkodás helyett a tér kategóriájának fontosságát hangsúlyozza a társadalom működéséről alkotott elméletek kapcsán. A térbeli fordulatnak nincs egységes elmélete, hiszen különböző diszciplínákban eltérő tartalmakat dolgoznak ki. Ezek összefüggéseiről, illetve a jelenség hátteréről ad áttekintést Doris Bachmann-Medick18 tanulmánya. Ebben a szerző a különböző térértelmezések tartalmi diverzitásának ellenére megfogalmaz a térbeli fordulatra egységesen jellemző koncepcionális alapokat: a térbeli fordulat irányzatában általánossá válik, hogy a tér nem állandó „tartály”-ként értelmezendő, hanem különböző folyamatok, állandóan változó termékeként.19 A különböző emberi cselekvések, társadalmi folyamatok tehát nemcsak térben zajlanak, hanem ők maguk hozzák létre azt. Ebben a felfogásban az elsajátítás jelensége különösen fontossá válik, hiszen az nagyban hozzájárul a tér létrehozásához, termeléséhez. Ezt jól szemlélteti a térbeli fordulat gyakran hivatkozott szerzőjének, a szociológus Pierre Bourdieu-nek az elsajátított fizikai tér (appropriated physical space) koncepciója.20 Ennek megértéséhez két absztrakcióra van szükség: egyrészt a fizikai térre, mely alatt az érzékszervekkel érzékelt világ értendő, kivonva belőle minden olyan tényezőt, melyek az emberek közötti viszonyokból következnek. A másik absztrakció a társadalmi tér, ami a társadalmi viszonyok, jelenségek „láthatatlan” rendszerét jelenti. Az elsajátított fizikai tér ezen két absztrakció egymásra rétegződését jelenti, vagyis a társadalmi tér kivetül a fizikai térre: ennek megjelenési formái például a lakozáshoz kötődő aktivitások, a birtokviszonyok valóságban megjelenő formái, vagy a különböző társadalmi osztályok elkülönülése. Fontos, hogy az absztrakciókra csak a szemléltetés végett van szükség. Bourdieu hangsúlyozza, hogy ezen két réteg egymástól elválaszthatatlan, és koncepciójában alapvető elem a tér – mind fizikai, mind társadalmi rétegeit tekintve – társadalmi viszonyok által konstruált mivolta.21

Felmerülhet a kérdés, hogy a térbeli fordulat tanulságai hogyan lehetnek értelmezhetőek és relevánsak az építészeti és városépítészeti területen, ahol a 19. század vége óta a tér különböző koncepciói folyamatosan kerültek a tervezői és tudományos gondolkodás középpontjába.22 Kenny Cupers az építészet történetét az emberi cselekvések és a használat felől megközelítő tanulmánykötetének bevezetőjében megjegyzi, hogy az építészek gyakran tabuként kezelik az épületeket használó emberek által véghezvitt beavatkozásokat, változtatásokat.23 Ennek oka a modernizmus hatására elterjedt azon nézetben keresendő, mely a tér alakítását az építészek privilégiumának tekinti. Ha a tér létrehozásában a társadalom minden szereplője részt vesz, akkor kérdésessé válik, hogy mi is a tervezők feladata. Łukasz Stanek a térbeli fordulat és az építészet mint diszciplína kapcsolatát vizsgáló tanulmányában azt a konklúziót vonja le, hogy a térbeli fordulat társadalmilag konstruált térfelfogásából nem következik, hogy az építészeknek, várostervezőknek megváltozna a feladatkörük: viszont az épületek és városi terek tervezésénél tudatosítaniuk szükséges, hogy azok milyen széles körű társadalmi folyamatok és aktivitások következményei és indikátorai, vagyis, hogy a tervező egy szereplő a sok közül a tér alakításában.24 Ezen utóbbi gondolatmenetre építve arra is lehet következtetni, hogy ha az építészeti, városépítészeti beavatkozásokat társadalmi folyamatok kontextusában lehet értelmezni, akkor különböző cselekvések, társadalmi gyakorlatok is értelmezhetővé válnak az építészet sajátos szemléletével és eszközrendszerével. Erre a megközelítésre találhatunk példát jóval a térbeli fordulatot megelőzően Bernard Tschumi munkásságában, aki többek között a Szituacionista Internacionálé cso-port elveiből inspirálódva az eseményekben olyan eszközt látott, amelynek közvetlen építészetformáló vonatkozása van.25 A 2000-es évektől pedig több, elsősorban angol és amerikai, az építészet területéről érkező szerző munkásságában jelenik meg az emberi cselekvések, így például az elsajátítás mint téralakító jelenség építészeti szemléletű megközelítése. Erre láthatunk példát többek között Jonathan Hill munkásságában, aki az építészeti gyakorlat fogalmát kiterjeszti a legapróbb hétköznapi tevékenységekre.26 Jeremy Till és szerzőtársai téri cselekvés (Spatial Agency)27 terminusát is érdemes említeni, ami egy a társadalmi folyamatokra érzékeny tervezői szemléletmódot hirdet. Továbbá relevánsak például Iain Borden tanulmányai is, aki a városi gördeszkázás tanulmányozása révén mutatja meg, hogy a téri gyakorlatok képesek megváltoztatni az épített környezet elemeinek tulajdonított jelentéseket.28

1.3 A két kontextus közötti kapcsolat: Henri Lefebvre

A térbeli fordulathoz kötődő szerzők egyik közös alappilére29 Henri Lefebvre elmélete a tér termeléséről. A sokak által a szociológia, filozófia és városelmélet legjelentősebb 20. századi képviselői közé sorolt szerzőt emiatt az irányzat előfutárának is tartják.30 Számos publikációja mellett az 1974-ben megjelent The Production of Space (eredeti francia címe: La production de l’espace, magyarul A tér termelése)31 című művében dolgozza ki részleteiben térkoncepcióját, mely integrálja a társadalmi tér különböző dimenzióit, és segítségével értelmezhetővé válik a kapcsolat a társadalmi jelenségek, a fizikai környezet és az emberi mentális tényezők között. Az elmélet szerint ez az összetett társadalmi tér nem állandó, mozdíthatatlan adottság, hanem az emberek mint egyének és mint társadalom folyamatosan termelik téri gyakorlataik, gondolati konstrukcióik és élményeik által.

A The Production of Space Lefebvre 1968 és 1974 között írt hat könyve közül az utolsó, melyekben a város és a tér termelésének elméleti kérdésköreivel foglalkozik. Fontos azonban megjegyezni, hogy Lefebvre térelméletére jelentős hatással voltak a már említett ISU 1960-as évek folyamán végzett vidéki és városi lakhatással kapcsolatos empirikus szociológiai kutatásai, mely szervezetnek Lefebvre alapító tagja, valamint 1962 és 1974 között vezetője volt. Az ebben az időszakban készült publikációiban az elsajátítás elméletének alakulása is nyomon követhető, mely hozzájárult a tértermelés koncepciójának kidolgozásához. Ezt a folyamatot mutatják meg Łukasz Stanek Henri Lefebvre and the Concrete Reseach of Space: Urban Theory, Empirical Studies, Architecture Practice32 című értekezése, valamint Henri Lefebvre on Space: Architecture, Urban Research and The Production of Theory33 című könyve. Ezekben a szerző Lefebvre és közvetlen munkatársai publikált és publikálatlan írásainak, interjúinak és egyéb fennmaradt forrásanyagainak mélyreható elemzésével tárja fel Lefebvre elméleteinek különböző háttereit és tágabb összefüggéseit.

1.4 Hazai vonatkozású eredmények, kapcsolódási pontok

Az elsajátítás fogalmának használata ugyan a hazai építészeti és városépítészeti térelméleti diskurzusokban nem elterjedt, azonban a terület meghatározó szerzőinek munkásságában több, az elsajátítás téri aspektusának értelmezéséhez relevánsan kapcsolódó gondolatot is felfedezhetünk. A 20. század második felének egyik legjelentősebb hazai építészeti térelméleti szerzőjének tartott34 Hajnóczi J. Gyula Az építészeti tér genezise című, négy részben publikált tanulmányában35 elsősorban az épített fizikai tér emberi érzékeléséről értekezik. A tanulmány elején azonban a szerző bevezeti a „tér három arculatát”,36 melyeket egymással fedésben lévő rétegekként értelmez: az első réteg az „efemer tér”, amelyet az ember egyénileg vagy csoportosan bármilyen fizikai eszköz nélkül pusztán a cselekvéseivel hoz létre, és jelenléte rövid ideig tart. A második réteg a „mobilis tér” vagy „installált tér”, amely az emberek és a viszonylag könnyen áthelyezhető tárgyak viszonyára utal. A harmadik réteg – mellyel a szerző a tanulmányban részletesen foglalkozik – a „krónikus tér”, ami az épületek építészeti tereit jelenti, és a három réteg közül ennek a leghosszabb az élettartama. Hajnóczi szerint ezek fedéséből jönnek létre a valóságos helyzetek, és ezen rétegek feltárásával értelmezhető komplex módon az „ember alkotta tér”.37 A jelen tanulmányban tárgyalt elsajátítás fogalom elsősorban az efemer és mobilis terek tartományában értelmezhető. A tér ezen hármas felosztására Hajnóczi csak a tanulmány utolsó részének legvégén tér vissza, ahol azonban az elsajátítás értelmezéséhez releváns megállapítást fogalmaz meg, mely végső soron az elsajátítás tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozza:

„A krónikus, az időtálló tér pedig csak a foglalata, a lehetősége az életünknek. Ha igaz is lehet az a feltételezés, hogy ebben számos emberi gondolat, gesztus, viselkedés öltött alakot, elevenné mégis a benne élők teszik, akik belakják, akik berendezik, használják a tereket. Csak az installált és az efemer tér »titkainak« felfedése, árnyalt értelmezése teszi a krónikus (az építészetileg megformált) teret valóságossá.”38

Az építészeti tér genezisében röviden megjelenik a hely fogalma,39 mint valamilyen gondolati vagy érzelmi többletjelentéssel bíró „térrész”. A hely azonban a hazai építészeti és városépítészeti térelmélet egy másik meghatározó szerzőjének, Meggyesi Tamásnak az elméleti munkásságában kap nagyobb jelentőséget. Meggyesi Martin Heidegger és Otto Friedrich Bollnow fenomenológiáját veszi alapul, továbbá fontos forrása Christian Norberg-Schulz, aki szintén Heidegger filozófiájára építve dolgozta ki máig népszerű építészetelméletét.40 Meggyesi megkülönbözteti az „absztrakt teret”, mely homogén, mérhető és kiszámítható, a valóságos „egzisztenciális tértől”, melyben az ember által megjelölt és jelentésekkel felruházott, kitüntetett pontok inhomogenitást hoznak létre, és amely csak minőségi fogalmakkal írható le.41 Ezen kitüntetett pontokat nevezi a szerző helyeknek. A hely létrehozásával az ember „humanizálja” a természeti környezetet és Heidegger nyomán42 alkalmassá teszi azt a lakozásra. A Meggyesi-féle térelméleti rendszerben az elsajátítást tehát a hely létrehozásának folyamataként értelmezhetjük.

A tér és a hely problémájának építészeti és városépítészeti43 megközelítésével találkozhatunk Schneller István munkásságában is, aki szintén elsősorban a német fenomenológia meghatározó szerzőire támaszkodik.44

Fontos megemlíteni Benkő Melinda térelméleti munkásságát is, aki többek között Meggyesi eredményeit alapul véve, habilitációs dolgozatában45 a város fizikai formái és társadalmi működése között tár fel összefüggéseket. Jelen dolgozat szempontjából ezen megközelítés azért releváns, mert azonos jelentőséggel veszi figyelembe a valóság fizikai és társadalmi elemeit. Az elsajátítás térbeliségének értelmezéséhez ez a szemléletmód elengedhetetlen.

2 AZ ELSAJÁTÍTÁS LEFEBVRE-I ÉRTELMEZÉSE STANEK NYOMÁN – EGY KUTATÁSI KERETRENDSZER FELÉ

Lefebvre 1960-as és 1970-es években keletkezett munkáiban Stanek tanulmányai alapján46 az elsajátítás négy megközelítését lehet elkülöníteni: a környezet átalakítása és határok képzése; várospolitikai kritika; a spontaneitás eszköze; illetve jelentéstermelő médium. Ezen négy megközelítés vizsgálata a tér elsajátításának széles körű értelmezését teszi lehetővé. A következőkben sor kerül ezen megközelítések lefebvre-i értelmezésének összefoglalására. Valamint ezeket olyan 21. századi építész- és városteoretikusok releváns fogalmaival egészítem ki és hasonlítom össze, akiknek az elméletei Lefebvre és a térbeli fordulat szerzőinek munkásságát veszik alapul. Ezzel célom egy elméleti keretrendszer alapjainak lefektetése, ami olyan empirikus kutatások megtervezéséhez nyújthat koncepcionális támpontokat, melyek az elsajátítás gyakorlatainak tanulmányozásán keresztül akarnak feltárni ismereteket a városi vagy tágabban az épített környezet egyes helyszíneiről.

2.1 Az elsajátítás mint a környezet átalakítása és határok képzése

Az ISU tagjai által készített L’habitat pavillonnaire bevezető tanulmányát Lefebvre írta, amelyben a lakozást (habitation) antropológiai jelenségként jelöli meg.47 Az elsajátításra a lakozás elemi szintjét megvalósító konkrét cselekvések, illetve fizikai beavatkozások összességeként tekint, melyek megjelölik, elhatárolják és rendszerezik48 a lakókörnyezet elemeit. Hasonlóan a későbbi The Production of Space-hez, ebben a tanulmányban is megjelenik az elsajátításnak az uralkodás (domination) gyakorlatával való szembeállítása. Ebben a tekintetben az elsajátítás olyan kreatív gyakorlat, mely során az ember úgy veszi birtokba, alakítja át, állítja saját szükségletei szolgálatába a meglévő természeti vagy épített környezetet, hogy annak tulajdonságai, sajátosságai megmaradnak és hasznosulnak. Az elsajátítás következtében a környezet nem pusztul el, hanem szimbiózisban „együtt él” az elsajátítóval.49 Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a megjelölés nem azonos a fizikai lehatárolások gyakorlatával, hanem egy mentális folyamatot ír le, melynek eredményeképpen az elsajátított környezet szimbolikus jelentésekkel telítődik. Az elsajátítás ezen aspektusának bemutatásával külön részben foglalkozunk, de innen sem hagyható ki, hiszen a határok képzésében ez a tulajdonság is közrejátszik. Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet Stanek az ISU tanulmányai kapcsán,50 amikor arról ír, hogy míg a pavillon tanulmányozásakor a határképzéssel járó elsajátítást és a jelentéseket képző szocializációt a lakozás különböző szintjeiként definiálták, addig az 1970-es években készült tanulmányaikban ezen két szint egyre inkább összemosódik.

2.1.1 Elsajátítás mint határok termelése Mattias Kärrholm territorializációelméletében

Az elsajátítás határok kialakításaként való értelmezésének további részletezésére ad lehetőséget Mattias Kärrholm territorializációval kapcsolatos elmélete. Kärrholm a Lundi Egyetem kutatója, aki a 2000-es évek óta foglalkozik az épített környezetben, elsősorban városi terekben tapasztalható territóriumok kialakulásának és hatásainak építészeti szemléletű vizsgálatával. Értelmezésében a territórium olyan terület, amelyen belül bizonyos szabályok és viselkedéstípusok vannak jelen.51 A territorializáció pedig azokat az aktusokat jelöli, melyek révén létrejön ez a szabályrendszer, és megvalósul a határokkal bíró territórium. A territóriumok termelésének négy módját különbözteti meg. Az első a territoriális stratégia (territorial strategy), mely egy olyan szervezet eszköze, mint például az állam vagy egy önkormányzat, amelynek jelentős infrastruktúra áll rendelkezésére a territóriumok létrehozására és az azokban működő szabályok érvényesítésére. Idesorolhatók a közlekedési szabályok, útlezárások, vagy a közterületek fenntartóinak munkái. A második territorializációs mód a territoriális taktika (territorial tactics), ami szintén tudatosan kivitelezett beavatkozásokat jelöl, azonban ezek jóval közvetlenebb módon valósulnak meg az adott helyszínen jelen levő konkrét személy vagy csoport beavatkozásaként. Ilyen például különböző jelölőtárgyakkal lefoglalni egy parkolóhelyet vagy például közterületen felállítani egy sátrat. A harmadik mód a territoriális asszociáció (territorial associations), ami nem tudatos aktus, hanem a hétköznapi gyakorlatok terméke. Azon esetekben beszélhetünk territoriális asszociációkról, amikor bizonyos helyszínekről az emberek tudják, hogy általában mire és hogyan használják, és az ezekhez tartozó viselkedési szabályok betartásával valójában mentális úton tartják fenn az adott territóriumot. Az utolsó mód a territoriális elsajátítás megjelölést kapta, ami a hétköznapi életben zajló cselekvések nyomán ideiglenesen kialakuló territóriumokat jelenti. Például egy koncertteremben az elfoglalt „helyünk”, amit ha az előadás szünete után valaki elfoglal, azt általában a territóriumba való behatolásként éljük meg.

A fogalmak tisztázása végett érdemes megjegyezni, hogy az elsajátítás tágabb, például bourdieu-i értelmezése esetén Kärrholm mind a négy territorializációs termelési módja felfogható elsajátításként. Lefebvre és Michel de Certeau elméleteiben, melyeket Kärrholm is kiindulási alapnak tart, viszont jelen van a hatalom és a hatalomnak alávetett ember szembenállása. Ebben a kettősségben az elsajátítás a cselekvő ember eszközeként jelenik meg. Ilyen értelmezésben nehéz volna például a territoriális stratégiát is elsajátításnak tekinteni. Kärrholm viszont elméletében igyekszik szabadulni a hatalmat bíró szervezet és az alávetett egyén kettősségének kérdéskörétől, és pusztán csak a téri gyakorlatok hatásait veszi figyelembe. Ha elfogadjuk, hogy minden territorializációs termelési mód a társadalom tagjainak gyakorlatai által jön létre, akkor azok értelmezhetőek a tér elsajátításaként. A kärrholmi territoriális stratégiák ugyanis addig maradnak érvényben, amíg a társadalom tagjai mindennapi aktivitásaik révén fenntartják azokat.

2.2 Az elsajátítás mint építészeti / várospolitikai kritika

A vidéki lakóházak mellett Lefebvre érdeklődése egyre inkább a város és a kor urbanisztikai kérdései felé fordult az 1960-as és 1970-es években. Lefebvre aktívan részt vett a 1960-as évek fran-ciaországi urbanisztikai közéletében, és élesen bírálta a funkcionalista várostervezési elveket. Erre példa a Furttal-völgybe tervezett várossal foglalkozó kritikája,52 illetve Mourenx ipari városáról az 1950-es és 1960-as években53 készített városszociológiai tanulmányai. Az elsajátítás koncepcióját is beemelte az urbanisztikai diskurzusba, és a jelenség tulajdonságai a funkcionalizmussal szembeni kritikájának egyik fontos alappillérévé váltak.

A L’habitat pavillionaire bevezető tanulmányában a középkori és antik városok kialakulása és működése kapcsán spontán elsajátításról ír, amit Lefebvre egy műalkotás létrehozásához hasonlatos folyamatként ír le. Mikor azonban a városok meghaladták természetes méretüket, ez a jelenség folyamatosan eltűnt.54 Ennek az elveszett tartalomnak a visszaszerzését követeli a városhoz való jog (right to the city) gondolatában. Ennek lényege, hogy a város működését ne csak a piaci viszonyok vagy a technológia szempontjai határozzák meg, hanem az emberek szabad cselekvései, az elsajátítás gyakorlatai valósulhassanak meg mint a várost formáló tényezők.55

2.2.1 Elsajátítással egy alternatív téralakító gyakorlat felé: a Spatial Agency

A Tatjana Schneider, Jeremy Till és Nishat Awan neveihez kötődő Spatial Agency (Téri cselekvés)56 című kutatási projekt Lefebvre elveit a 21. század első évtizedének kontextusában alkalmazza. A 2011-ben megjelent könyv abban a válságos gazdasági környezetben készült, mely globális szinten az építőipar szereplőire is kiterjedt. A bevezető tanulmányban amellett érvelnek, hogy az építészek túlságosan kiszolgáltatottá teszik magukat az ingatlanpiac és a gazdasági környezet változásainak. Ezt szerintük azzal lehetne elkerülni, ha olyan alternatív megközelítéseket valósítanának meg, amelyek tudatosan viszonyulnak a gazdasági és társadalmi tényezőkhöz. A kötetben olyan gyakorlatokat gyűjtenek, melyek az építészet hagyományosan objektumközpontú szemlélete helyett a környezetet formáló folyamatokat helyezik előtérbe. A különböző praxisokat öt jellemző fogalom köré csoportosítják, melyek közül az egyik az elsajátítás, melynek politikai és társadalmi aspektusait hangsúlyozzák. Az elsajátítás gyakorlata közé sorolják például a házfoglaló mozgalmakat, melyek esetében az elsajátítás a kihasználatlan lehetőségek, energiaforrások kiaknázásáról és az elavult meglévő állapotok újragondolásáról szól.57

Az elsajátítás ezen értelmezése gyakran fizikai beavatkozással jár, melynek során a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával az új igényekhez alakítják a környezetet. A Spatial Agency szerzői szerint az elsajátítás elve hatékonyan alkalmazható olyan alternatív városfejlesztési projektek esetén, melyek a részt vevő közösségek aktivitásain alapulnak nagy léptékű infrastrukturális beavatkozások helyett.

A Spatial Agency esetében az elsajátítás tudatos társadalmi téralakítási stratégiává válik, és kritikus alternatívát jelent a profitmaximalizálásra törekvő ingatlanpiac kiszolgálásával szemben. Az elsajátítás itt is, ahogy Lefebvre esetében is, egy domináns termelési móddal szemben az emberi használati értékeket támogató környezet létrehozására tett törekvés eszköze. A Spatial Agency példája megmutatja a tér elsajátításának politikai dimenzióját, melyet egy körültekintő urbanisztikai vizsgálat során szükségszerű figyelembe venni.

2.3 Az elsajátítás mint a spontaneitás eszköze

Lefebvre szerint a modernista várostervezés a társadalom működését káros módon szükségletekre és funkciókra redukálja.58 További elvek, mint az egyes funkcionális zónák térbeli szétválasztása szegregációhoz,59 illetve unalomhoz60 vezetnek. Ezekkel szemben Lefebvre a spontaneitás bevezetését javasolja, melyet szintén az elsajátítás jellemzőjeként ír le. Lefebvre szerint a spontaneitás, a váratlanság jelenléte elengedhetetlen az élettel teli város létrejöttéhez. Stanek megjegyzi, hogy itt nem a spontaneitás pszichológiai olvasatáról van szó, hanem a város formai jellemzői által nyújtott elsajátítási lehetőségekről. A spontaneitás ezen értelmezését Lefebvre Christopher Alexander A város nem fa61 (A City is Not a Tree)62 című esszéje nyomán fogalmazta meg.63 Ebben Alexander a fa és a félrácsozat elnevezésű matematikai modelleket veti össze. Előbbi olyan rendszert mutat, melyben minden ponthoz csak egyetlen úton lehet eljutni, utóbbiban pedig számos alternatív útvonal és összemetsződés található. Alexander amellett érvel, hogy a városok vitalitásának alapvető záloga a félrácsozat modell érvényesítése, ez ugyanis lehetőséget ad a váratlan találkozásokra, a különböző használatok keveredésére, míg a fa modell azok merev elválasztásához vezet.

2.3.1 A spontaneitás téri fogalma: a fellazult tér

Karen A. Franck és Quentin Stevens a nyilvános terekben zajló spontán jelenségekkel foglalkoznak a Loose Space: Possibility and Diversity in Urban Life64 című tanulmánykötetben. A spontán aktivitások téri hatásainak leírásához bevezetik a fellazítást (loosening) és az annak eredményeként létrejött fellazult teret (loose space). A szerzők megkülönböztetik azokat a városi helyszíneket, melyeknek van valamilyen tervezett használatuk – például utak, járdák, játszóterek – azoktól, amelyek a domináns városi infrastruktúra kiépítésének melléktermékeiként jönnek létre: ezek a hidak alatti területek, foghíjtelkek és más „senki földje” helyszínek, melyekhez az előbbiekből következően nem tartozik tervezett használat. A fellazulás mindkét típusú helyszínen létrejöhet, de míg előbbinél a fellazult tér működése a rendszeres, hétköznapi használattal párhuzamosan zajlik vagy felváltja azt, addig a tervezett használat nélküli területeken a fellazult térnek nem kell meglévő használathoz viszonyulnia. A szerzők szerint ezek általában szórakozáshoz, pihenéshez vagy politikai aktivitáshoz kötődnek, de produktív és szükségszerű tevékenységek is hozzájárulhatnak a tér fellazításához: például az illegális árusok jelenléte azokon a köztereken, ahol hivatalosan, a formális rendszer működése szerint az nem szabályos. A tér fellazulása egy adott tevékenység és annak helyszíne közötti kapcsolatban keresendő. Ezek alapján megállapítható, hogy fellazult tér akkor jön létre, ha egy tevékenység nem az arra kijelölt helyen valósul meg. A fellazult tér koncepciójának bevezetése azért szükséges, mert a segítségével téri fogalommal leírhatóvá válik az elsajátítás spontán gyakorlatként való értelmezése.

2.4 Az elsajátítás mint jelentésteremtő medium

Stanek tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy Lefebvre értelmezésében az elsajátítás gyakorlatai révén a környezet szimbólumokkal, vagyis különböző, az emberi lét elemi szintjeihez és az érzelmekhez kötődő jelentéstartalmakkal telítődik.65 Az elsajátítás ezen tulajdonsága megjelenik Lefebvre városi emlékművekről alkotott gondolatai kapcsán, melyeket az elsajátított tér példájának tekint.66 Ennek oka, hogy ezen objektumokban markánsan felfedik magukat a társadalom kollektív gondolatai, múltja és jelene, értékrendjei, a világról alkotott narratívái. Az emlékművek kérdésköre továbbá Lefebvre számára kritikai érvet jelent a funkcionalista várostervezési elvekkel szemben. Szuprafunkcionális, illetve transzfunkcionális objektumokként ír az emlékművekről, ami azt jelenti, hogy a társadalomban betöltött szerepük szétfeszíti a funkcionalitás kereteit, hiszen olyan szerteágazó funkciókkal és társadalmi jelentőséggel bírnak, hogy nem illeszthetők be a funkcionalizmus korlátos keretrendszerébe.67

2.4.1 A hétköznapi emlékművek mint szimbolikus jelentéssel bíró elsajátított terek

Míg Lefebvre az 1960-as években a funkcionalista városelvek szerint megvalósuló városépítészeti beavatkozásokból hiányzó szimbolikus jelentéssel bíró helyszínek hiányára hívja fel a figyelmet, addig Sarah Hartmann 2019-ben megjelent Monuments of Everyday Life – Interplays of City, Infrastructure and Architecture in São Paolo68 című könyve azért válik relevánssá, mert megmutatja, hogy a társadalom hogyan képes az elsajátítás gyakorlatai révén újraértelmezni és jelentésekkel megtölteni a funkcionalista épített örökség egyes elemeit. A könyvben feldolgozott helyszínekre Lefebvre városhoz való jog69 (right to the city) elvének megvalósult példáiként is tekinthetünk.

Hartmann az emlékművek városi környezetben való jelentőségét hangsúlyozza, és négy São Paolo-i esettanulmány elemzésén keresztül teoretizálja a hétköznapi emlékmű fogalmát. A szerző felvetése, hogy a városoknak szükségük van emlékművekre. Az emlékmű fogalmát azonban eltávolítja azoktól a hagyományos monumentális, gyakran megközelíthetetlen köztéri emlékművektől, melyektől szerinte az emberek gyakran elidegenülnek, valamint aprónak és jelentéktelennek érzik magukat a közelükben. Az ilyen emlékművek gyakran nem is generálnak aktivitást, pusztán passzív fogyasztóként tekintenek az emberekre. Hasonló gondolatokat Lefebvre is megfogalmaz a The Urban Revolution című könyvében.70

Ezzel szemben a hétköznapi emlékművek a város olyan helyszínei, melyek jelentésüket, szimbolikus tartalmaikat a kollektív emberi cselekvések, közös élmények, vagyis az elsajátítás gyakorlatai révén nyerik.71 Ezek az informálisan kialakult helyszínek Hartmann szerint alkalmasak arra, hogy kifejezzék a társadalom valódi gondolatait, életmódját és értékrendjét, ami az emlékművek eredeti szerepe.72

A fellazult tér fogalmával szemben a szerző fontosnak tartja, hogy a hétköznapi emlékművek építészeti és városépítészeti szempontból is jelentős objektumok legyenek, mert ez szerinte feltétele a kötődés és az identitás kialakulásának.73 A hétköznapi emlékművek – csakúgy, ahogyan a hagyományos emlékművek – nem írhatók le teljes körűen funkciókkal: ezek is lefebvre-i értelemben vett szuprafunkcionális helyszínek, ahol megvalósulhatnak spontán aktivitások, és az elsajátítás szabad terepet kap.

A hétköznapi emlékművek fogalmának bevezetése az elsajátítás értelmezése szempontjából azért fontos, mert ezen keresztül a városi jelenségek tanulmányozása során hatékonyabban azonosíthatóvá és leírhatóvá válnak olyan esetek, ahol az elsajátítás hozzájárul a kollektív jelentések létrejöttéhez.

2.5 Az elsajátítás időhorizontjáról

Az elsajátítás téri dimenzióinak értelmezését követően szükséges az idő kategóriájának bevezetése is annak érdekében, hogy az elsajátítás valós megnyilvánulásai szélesebb horizonton váljanak vizsgálhatóvá. Az időnek Lefebvre elméletében is jelentősége van: a The Production of Space-ben arról ír, hogy az elsajátítást „nem lehet értelmezni az idő és az élet ritmusai nélkül”.74

Ez a szemlélet jelenik meg Kärrholm egy 2017-ben megjelent tanulmányában,75 ahol egy malmöi városi tér vizsgálatakor a territorializáció téri aspektusai mellett az idő dimenziójában is értelmezi a határokat és a tér-idő (space-time) fogalomban egyesíti a két kategóriát. Ilyen módon figyelembe vehető az egyes territóriumok működésének ciklikussága, hiszen lehet, hogy egyes határok bizonyos időszakokban jelen vannak, máskor pedig nem. Erre példa az üzletek nyitvatartási ideje.

A Spatial Agency szerzőinél is megjelenik az időbeliség az elsajátítás kapcsán. Megjegyzik, hogy az elsajátítás gyakorlatával jellemezhető stratégiáknak gyakori velejárója az ideiglenesség.76 Ennek ellenére magukban hordozzák a hosszú távú fennmaradás potenciálját, ami téri átalakulásra is lehetőséget ad. Az idő előrehaladtával tehát a kezdeti spontán és instabil beavatkozások tervezettebbé és stabilabbá válhatnak.

A Loose Space kötet bevezető tanulmányában Franck és Stevens a fellazult tér létrejöttének egyik helyszíneként olyan városi területeket, illetve épületeket jelölnek meg, melyek eredeti rendeltetése megszűnt. Ez a szerzők szerint azt mutatja meg, hogy hogyan képes az „idő fellazítani a városi formát és új lehetőségeket nyitni”.77

A Hartmann hétköznapi emlékmű koncepciójának kidolgozásához használt esettanulmányok közül a Minhocão példáját érdemes említeni, ami egy az 1970-es években épült 3500 méter hosszú magaslati autópálya. Különlegessége, hogy immár több évtizede esténként és hétvégente lezárják a területet az autóforgalom elől, és a teljes pályaszakaszt birtokba vehetik a gyalogosok. Az elsajátítás gyakorlatainak alkalmazkodni kellett az időbeli adottsághoz, így például a lezárások alkalmával az autópálya felületére települő ideiglenes színházak, fürdőmedencék olyan fizikai formát öltöttek, melyek gyorsan eltüntethetők és visszaépíthetők. Hartmann az eset kapcsán az epizodikus elsajátítás (episodic appropriation) megnevezést használja.78 Mindezekből kiderül, hogy az időbeli feltételek jelentősen befolyásolhatják az elsajátítás térbeli megvalósulását.

3 KONKLÚZIÓ: AZ ELMÉLETI KERETRENDSZER ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS LEHETSÉGES ALKALMAZÁSAI

Lefebvre elmélete a tér termeléséről az elmúlt évtizedekben számos építészeti és városi kutatás elméleti hátteréül szolgált.79 Ezek jellemzően Lefebvre térelméletének a lényegét képző téri hármasság koncepciójára hivatkoznak, mint például Moravánszky Ákos Budapest tereit elemző tanulmánya.80 Az elsajátítás jelenségének tudatos vizsgálatára a hazai városépítészeti kutatásban is lehet példát találni,81 melyben viszont a fogalom nem kerül központi szerepbe. Jelen írás újdonsága, hogy egy olyan vizsgálati keretrendszer alapjainak lefektetésére vállalkozik, ami az elsajátítás lefebvre-i koncepciójának és több kortárs szerző releváns eredményének tanulmányozásán keresztül képes téri fogalmakkal értelmezni különböző valós eseteket az épített környezetben.

3.1 A vizsgálati keretrendszer szempontjainak bemutatása

A keretrendszer összesen öt szempont vizsgálatát javasolja, mely közül négy az elsajátítás térbeliségének feltárására irányul Lefebvre elméletének Stanek-féle rendszerezése alapján. Az ötödik pedig az elsajátítás időbeli dimenziójának figyelembevételét szorgalmazza, melynek célja azonban szintén a téri sajátosságok megértésének elmélyítése (1. táblázat). A szempontok az előzőekben bemutatottak szerint a következők:

  • Az elsajátítás mint a környezet átalakítása és határok képzése: ezen vizsgálati pontban a feldolgozandó jelenségben részt vevő emberek cselekvései kerülnek fókuszba. Az emberi aktivitások következményeiként fizikai változások jönnek létre, melyeket határképző szerepük szerint értékelünk. A határ a térbeliség alapvető jellemzője, ezért a szempont alkalmazásával közvetlen alátámasztást nyerhet a térbeliség jelentősége az elsajátítás folyamatában. A konkrét elemzések leírásánál a territorializáció Kärrholm-féle fogalmait eszközkészletként használva rámutathatunk a határképzések gyakorlatai közötti különbségekre.

  • Az elsajátítás mint építészeti / várospolitikai kritika: az elsajátítás vizsgálata során szükségszerűen szembe kerül egymással a tervezett jövő és a jelenben zajló mindennapi használat. Az elsajátítás kutatása lehetőséget ad arra, hogy tervezési elveket a valóság tükrében értékeljünk. A tervezési gyakorlatban gyakran előforduló jelenség, hogy a megvalósult beavatkozást a használók különböző csoportjai olyan módokon vesznek birtokba, amire a tervezés során esetleg nem számítottak. Ez nem feltétlenül a tervezés hibája, hiszen nem lehet megjósolni minden jövőbeli szituációt. A valós használatok tanulmányozása viszont ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy a tervezésnél tudatosan számoljanak a jövő kiszámíthatatlanságával. Az elsajátítás tanulmányozása tehát lehetővé teszi az alkalmazott tervezési elvek értékelését, illetve a valós tapasztalatok kiértékelése nyomán elvezethet újabbak kidolgozásához.

  • Az elsajátítás mint a spontaneitás eszköze: míg az előző szempont a különböző gondolati konstrukciók és a valós gyakorlatok összehasonlításáról szól, addig a spontaneitás vizsgálata utóbbiak mélyebb megértését célozza. Az elsajátítás színtere ugyanis elsősorban az ember hétköznapi gyakorlataiban keresendő, és jellemzően az adott helyzetre való közvetlen, célszerű cselekvések formájában valósul meg. A konkrét esetek tanulmányozásánál az emberek spontán aktivitásaik megfigyelésén keresztül az elsajátítás alkotóelemeinek felismeréséhez kerülhetünk közelebb. A spontán cselekvések térbeli következményeinek leírásához pedig a fellazítás és a fellazult tér korábban ismertetett fogalmai nyújtanak segítséget.

  • Az elsajátítás mint jelentésteremtő médium: ezen szempont tanulmányozása arra a kérdésre keres választ, hogy az emberek spontán gyakorlatai következtében milyen jelentéseket, szimbolikus tartalmakat társítanak a vizsgált környezet elemeihez. Ezek jelentősége akkor válhat különösen szemléletessé, ha az elemzett épített környezet különböző használói csoportjainak élményeit tárjuk fel: például ugyanaz az utca bizonyosan más jelentéstartalmakkal bír egy ott dolgozó, egy turista, vagy éppen egy ott lakó hajléktalan ember számára. Lehetnek persze olyan jelentéstartalmak is, melyek nem az adott környezetet a jelenben használó emberek közvetlen tapasztalataihoz, hanem a társadalom kollektív emlékezetéhez kötődnek.

  • Az elsajátítás időbeli dimenziója: az elsajátítás térbeliségét jelentősen befolyásolhatják annak időbeli sajátosságai. Az egyes jelenségek vizsgálatakor figyelembe kell venni egyaránt a vizsgált jelenség időbeli hosszát, illetve megvalósulásának ritmusát: meg kell különböztetni a folyamatosan, illetve a rendszeres megszakításokkal zajló eseményeket. Utóbbira láttunk példát korábban a São Paolo-i eset kapcsán. Hartmann példájában láttuk, hogy az elsajátított tér elemei és azok használata alkalmazkodott az időbeli ciklikussághoz.

A keretrendszer szempontjainak bevezetésével az épített környezet elsajátításának térbeli jellegzetességeire vonatkozó következtetések tárhatók fel valós esetekben. Jelen tanulmánynak nem célja konkrét esetek részletes tanulmányozása. Az ismertetett szempontok alkalmazhatóságának illusztrálása végett azonban mégis szükséges példák rövid bemutatása.

1. táblázat.

Valós városi jelenségek vizsgálatának elméleti keretrendszere a tér elsajátításának koncepcióira alapozva

Az elsajátítás téri dimenziója Lefebvre elméletének Stanek-féle rendszerezése alapjánAz elsajátítás időbeli dimenziója
Az elsajátítás mint a környezet átalakítása és határok képzéseAz elsajátítás mint építészeti /várospolitikai kritikaAz elsajátítás mint a spontaneitás eszközeAz elsajátítás mint jelentésteremtő médiumAz időbeliség mint az elsajátítás téri tulajdonságait befolyásoló tényező
Jelenségek vizsgálata a territorializáció Kärrholm-féle fogalmai mentén: territoriális stratégia, taktika, elsajátítás és asszociációAz elsajátítás vizsgált jelenségének értelmezése társadalmi léptékű politikai és ideológiai viszonyrendszerbenAz egyes cselekvő emberek aktivitásai szintjén történő vizsgálat.

A spontaneitás téri aspektusainak kulcsfogalmai a fellazítás és a fellazult tér
Az elsajátítás folyamata révén az épített környezet elemeivel kapcsolatban kialakuló vagy átalakuló érzelmi és szimbolikus jelentéstartalmak vizsgálata. Releváns fogalom: a Hartmann-féle hétköznapi emlékműA megfigyelt jelenség ritmusa (ciklikus, lineárisan folyamatosan épülő vagy pontszerű, egyszeri) és téri jellemzői közötti kapcsolatok feltárása

3.2 A keretrendszer alkalmazásának illusztrálása két budapesti példán

A keretrendszer alkalmazásának szemléltetésére megfelelő budapesti eset lehet a Pesti alsó rakpart ezen sorok írása idején zajló kísérleti újrahasznosítása. Ennek oka, hogy mivel az autóforgalom elől ideiglenesen lezárták a rakpartot, ezáltal felfüggesztésre került annak hétköznapi használata. Az ilyen módon funkcionális értelemben kiüresedett terület szabad terepet adott az elsajátítás változatos gyakorlatainak kibontakozására. A következőkben példát láthatunk arra, hogy a előbbiekben ismertetett vizsgálati szempontokat hogyan lehet alkalmazni ezen konkrét eset vizsgálatához.

Az elsajátítás mint a környezet átalakítása és határok képzése szempontján belül meg lehet különböztetni a városüzemeltetés territoriális stratégiáit a civil szervezetek, illetve a városlakók taktikáitól. Előbbiek eszközei a különböző ideiglenes közlekedési táblák, mobil úttorlaszok, illetve a lezárásokat felügyelő rendőri egységek; utóbbiakra pedig az egyes aktivitások kiszolgálására kijelölt területek említendők, mint az ideiglenes játszótér, kávézó vagy a kiállító tér.

Az elsajátítás mint építészeti / várospolitikai kritika szempont bevezetéséhez a jelenséget a különböző lakossági érdekek (autósok-gyalogosok vagy belvárosiak-agglomerációban élők) kontextusában lehet értelmezni. Célszerű volna továbbá összevetni a jelenlegi fizikai infrastruktúrát eredményező városépítészeti elveket – melyek az autós közlekedést helyezték előtérbe – az ideiglenes lezárásokat alkalmazó, gyalogosközpontú elgondolásokkal.

Az elsajátítás mint a spontaneitás eszköze szempont esetében vizsgálni lehetne a szuprafunkcionálissá váló rakparton megjelenő váratlan aktivitásokat. Szükséges volna sorra venni, hogy a funkcionális értelemben tagolatlanná váló aszfaltpályát hogyan használják az emberek. Továbbra is megmarad a közlekedés, mely azonban az autósforgalomtól eltérő rend mentén valósul meg. Továbbá megjelennek a helyben maradáshoz kötődő cselekvések. Mindezekre jellemző a Franckés Stevens-féle fellazulás, a játék jelenléte.

Az elsajátítás mint jelentésteremtő médium szempont vizsgálatakor elengedhetetlen a történeti környezet és az elsajátítási gyakorlatok kölcsönhatásának elemzése. Bármely, a rekreációhoz kapcsolódó tevékenység speciális, különleges élménnyel párosulhat pusztán a helyszín különlegessége miatt.

Az idő dimenzióját illetően pedig azt volna érdemes vizsgálni, hogy az epizodikusság hogyan befolyásolja az elsajátítás gyakorlatait.

Az elsajátítás téri jellegzetességeinek feltárását szolgáló keretrendszert nemcsak városrész léptékű, különleges események vizsgálatára lehet használni, hanem akár az ember mikrokörnyezetében jelen lévő, hétköznapi jelenségek értelmezésére is. Ennek illusztrálására példaként szolgálnak a különböző munkahelyek, intézmények előtti közterületeken megjelenő informális dohányzóhelyek, melyekre Budapesten is számtalan esetet lehet találni.

Az elsajátítás mint a környezet átalakítása és határok képzése szempont esetében vizsgálni kell a dohányzóhelyek megjelölésének fizikai elemeit. Ezek leggyakrabban egyszerű tárolóedények vagy más fémdobozok, melyeket egy megfelelőnek ítélt vízszintes vagy függőleges felületre rögzítenek. Az újrahasznosított tárgy kiválasztása és installálása a környezet kreatív átalakításának példája. Maga a tárgy nem jelöli ki a dohányzó hely konkrét területét, azonban pontszerű elemként megjelöli annak „centrumát”. A terület konkrét határa dinamikusan változik a dohányzóhelyet egyazon időben használó emberek számától és viselkedésétől függően.

Az elsajátítás mint építészeti / várospolitikai kritika szempont vizsgálatakor elemezni kell a dohányzás térbeli szabályozásának jogi hátterét, össze lehet hasonlítani a különböző intézmények által hivatalosan kijelölt dohányzóhelyeket az informális helyszínekkel. A munkahelyekhez kapcsolódó informális dohányzóhelyek gyakran valójában a dolgozók pihenőterei, melyek a munkáltatók által megteremtett munkakörülmények hiányosságaira is felhívják a figyelmet. A dohányzóhely ebben az értelemben a dolgozók taktikáinak megnyilvánulásaként, ideiglenes menedékként is értelmezhető a fölöttük álló hatalom szabályaival szemben.

Az elsajátítás mint a spontaneitás eszköze szempont esetében a határképzéshez hasonlóan a dohányzóhelyet használó emberek aktivitásait kell vizsgálni. Meg lehetne figyelni, hogy a dohányzóhely használatának idejére hogyan veszik birtokba, vagyis hogyan sajátítják el a környezet elemeit különböző aktivitások megvalósulásához: ilyen például a leülés, a hát megtámasztása, vagy például a különböző vízszintes felületek ideiglenes tárolóként való spontán újraértelmezése.

Az elsajátítás mint jelentésteremtő médium szempont vizsgálatakor a dohányzóhely közösségi tér szerepét volna fontos megvizsgálni. Fel kellene tárni a vizsgált helyszínt használó emberek helyszínhez kötődő élményeit, illetve, amennyiben megtalálhatóak, be lehetne mutatni ezek fizikai lenyomatait is.

Az idő dimenzióját illetően a dohányzóhelyekre egyszerre jellemző az epizodikusság, valamint a folyamatosság. Epizodikusságról abban az értelemben beszélhetünk, hogy a dohányzóhely valójában abban az időszakban van jelen, amikor az emberek használják azt. A folyamatosság viszont arra utal, hogy a dohányzóhely megjelölését szolgáló fizikai elemek éppen zajló használat nélkül is felismerhetővé teszik annak létét.

Az előzőekben felvetett két példa vizsgálatát kimerítően önálló empirikus tanulmányok formájában lehetne elvégezni. A jelen ismertetések célja pusztán az volt, hogy rámutassunk a vizsgálati keretrendszer szempontjainak alkalmazhatóságára. Használatával olyan szemléletmódú vizsgálatokból lehet következtetéseket levonni, mely azonos súllyal veszi figyelembe a környezet épített elemeit, valamint az azokat használó embereket.

A keretrendszer alkalmazása nem pusztán csak a térhasználat vizsgálatát segíti. Az elsajátítás ugyanis többet jelent a használatnál: a használat az elsajátítás eszköze, az elsajátítás pedig a használat célja, jelentése. Az elsajátítás továbbá nem térben történik, hanem maga hozza létre a teret.

Fontos tudatosítani, hogy a felvázolt elméleti keretrendszer nem egy módszertan, hanem kutatásokhoz biztosít vizsgálati szempontokat. A fenti példák is megmutatják, hogy a rendszer segítségével egy összetett vagy éppen egy látszólag egyszerű jelenség olyan részeire irányítható a figyelem, melyek tanulmányozásával egyaránt előtérbe kerülnek azok társadalmi és fizikai sajátosságai. A bevezetett szempontok segítségével egyazon vizsgálati rendszerben figyelhetők meg egy jelenség egymástól látszólag távol eső momentumai, ami lehetőséget ad arra, hogy korábban észrevétlen összefüggésekre derüljön fény.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS, MEGJEGYZÉS

Jelen tanulmány a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-4-II-BME-260 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

1

A tér elsajátítása fogalom angol, francia és német nyelvű megfelelőjének használatára egy-egy példa: Schade 2015; Noschis et al. 1978. 451–466; Korosec-Serfaty 1978.

5

Cupers 2014 xii. A II. világháború utáni francia lakáspolitika kérdésiről, kontextusáról, kapcsolódó projektjeiről szól Kenny Cupers: The Social project: Housing Postwar France című könyve.

8

Cupers 2014. 79. Megjegyzendő, hogy Chombart az Appropriation de l’espace et changement social című, 1978-ban megjelent konferenciacikkében ezen leegyszerűsítőnek tűnő szemlélethez képest pszichológiai, társadalmi és megélt aspektusokkal árnyaltan értelmezi az elsajátítást mint tér és ember kölcsönhatását. Chombart de Lauwe 1978.

10

Stanek 2008, 2011, 2013.

16

Az idézet Nicole Haumont és Henri Raymond Habitat et pratique de l’espace: Étude des relations entre l’intérieur et l’extérieur du logement című könyvéből származik (Institut de sociologie urbaine, Párizs 1973. 170). Idézve innen: Stanek 2008. 132. A jelen tanulmányban magyarul szereplő idézet saját fordítás.

22

Lásd Adrian Forty és Moravánszky Ákos tanulmányait a témában: Forty 2000. 256–275; Moravánszky 2007.

29

Például Soja Third Space koncepciója is Lefebve téri hármasság elméletén alapszik.

30

Berger 2016. 18–20.

31

A könyv néhány oldalas részlete megjelent A tér. Kritikai antológia című kötetben: Lefebvre 2007. Lefebvre térelméletének tanulmányozásáról magyar nyelven például Berki Márton vagy Berger Viktor munkáiban lehet olvasni: Berki 2015; Berger 2016. 103–118.

37

Uo.

46

Stanek 2008. 118–149.

48

Lefebvre 2003a 131–132.

49

Lefebvre 1991. 164–168.

50

Stanek 2008. 114–115.

52

Erről bővebben lásd Stanek 2011. 93–100.

53

Stanek 2011. 106–118.

55

Lefebvre 1996. 173–174.

56

Awan et al. 2011. A szerzők megkérdőjelezik azt a felfogást, hogy az építészet csak épületek létrehozására korlátozódhat, mert azt vallják, hogy egy téri problémára nem feltétlenül egy épület építése lehet a megoldás.

69

Lefebvre 1996. 158–159.

IRODALOMJEGYZÉK

  • Alexander, Christopher: A City is Not a Tree. Architectural Forum 122 (1965) 1. 5862.

  • Alexander, Christopher: A város nem fa (fordította Barna Györgyné et al.). In: Urbanisztika. Szerk.: Vidor Ferenc. Gondolat, Budapest 1979. 255268. (Az eredeti angol nyelvű változat első megjelenésének éve: 1965.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Awan, NishatSchneider, TatjanaTill, Jeremy: Spatial Agency. Other Ways of Doing Architecture. Routledge, Abingdon és New York 2011.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bachmann-Medick, Doris: Spatial turn (fordította: Vincze Ferenc). In: Tér – elmélet – kultúra. Interdiszciplináris térelméleti szöveggyűjtemény. Szerk.: Dánél Mónika et al. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2019. 66105.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Benkő Melinda: Zárt/nyitott–Városforma és térhasználat. Részletek a habilitációs értekezésből. Építés–Építészettudomány 45 (2017) 3–4. 327339.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Benkő MelindaBalla ReginaHory Gergely: Participatory Place-making in the Renewal of Post-Communist Large Prefabricated Housing Estates. Újpalota Case Study, Budapest. Journal of Place Management and Development 11 (2018) 3. 223241.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berger Viktor: A tér kategóriája a szociológia- és társadalomelméletekben. PhDértekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem 2016.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berki Márton: A térbeliség trialektikája. Tér és társadalom 29 (2015) 2. 318.

  • Borden, Iain: Another Pavement, Another Beach. Skateboarding and the Performative Critique of Architecture. In: The Unknown City. Contesting Architecture and Social Space. Eds.: Iain Borden et al. The MIT Press, Cambridge és London 2000.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bourdieu, Pierre: Social Space and the Genesis of Appropriated Physical Space (translated by Loïc Wacquant). International Journal of Urban and Regional Research 42 (2018) 1. 106114. (Az esszé eredeti nyelven először 1991-ben jelent meg.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Chombart de Lauwe, Paul-Henry: Appropriation de l’espace et changement social. In: Appropriation de l’espace. Actes de la conference the Strasbourg. Ed.: Perla Korosec-Serfaty. Université Louis Pasteur, Strasbourg, és CIACO, Université de Louvain-la-Neuve 1978. 2533.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cupers, Kenny (ed.): Use matters. An Alternative History of Architecture. Routledge, London és New York 2013.

  • Cupers, Kenny: The Social Project. Housing Postwar France. University of Minnesota Press, Minneapolis és London 2014.

  • Esteban-Guitart, Moises: Appropriation. In: Encyclopedia of Critical Psychology. Ed.: Thomas Theo. Springer, New York 2014. 128132.

  • Forty, Adrian: Words and Buildings. A Vocabulary of Modern Architecture. Thames & Hudson, London 2000.

  • Franck, Karen A.Stevens, Quentin: Tying down Loose Space. In: Loose Space. Possibility and Diversity in Urban Life. Eds.: Karen A. FranckQuentin Stevens. Routledge, Abingdon és New York 2007. 134.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise. I. rész. Iskolakultúra 2 (1992) 22. 210. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28788 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise II. Az érzékszervek szerepe a térérzékelésben. Iskolakultúra 2 (1992) 23–24. 1021. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28809 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise III. Az építészeti tér megteremtése. Iskolakultúra 3 (1993) 1. 2033. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28846 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise IV. Iskolakultúra 3 (1993) 5. 3543. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28918 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hartmann, Sarah: Monuments of Everyday Life – Interplays of City, Infrastructure and Architecture in São Paolo. Jovis Verlag, Berlin 2019.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Heidegger, Martin: Építés, lak(oz)ás, gondolkodás (ford. Schneller István). In: Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói. Terc, Budapest 2005. 7889. (Az esszé eredeti, német nyelvű változatának megjelenési éve: 1954.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hertzberger, Herman: Lessons for Students in Architecture. 010 Publishers, Rotterdam 1991.

  • Hill, Jonathan: The Use of Architects. Urban Studies 38 (2001) 2. 351365.

  • Juhász JózsefSzőke IstvánO. Nagy GáborKovalovszky Miklós: Magyar értelmező kéziszótár AK. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kärrholm, Mattias: The Materiality of Territorial Production: A Conceptual Discussion of Territoriality, Materiality, and the Everyday Life of Public Space. Space and Culture 10 (2007) 4. 437453.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kärrholm, Mattias: The temporality of territorial production–the case of Stortorget, Malmö. Social & Cultural Geography 18 (2017) 5. 683705.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Korosec-Serfaty, Perla (ed.): Appropriation de l’espace. Actes de la conference the Strasbourg. Université Louis Pasteur, Strasbourg, és CIACO, Université de Louvain-la-Neuve 1978.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Krähling János: Analythical Space Theiories and Gyula Hajnóczi’s Spatiology. Építés–Építészettudomány 49 (2021) 1–2. 255266.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Production of Space (translated by Donald-Nicholson Smith). Blackwell, Cambridge és Oxford 1991. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1974.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Right to the City (translated by Elizabeth Lebas – Eleonore Kofman). In: Writings on Cities. Henri Lefebvre. Eds.: Elizabeth, LebasEleonore Kofman. Blackwell, Oxford és Malden 1996. 63184. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1968.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: Critique of Everyday Life, Volume II. Foundations for a Sociology of the Everyday (translated by John Moore). Verso, London és New York 2002. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1961.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: Preface to the Study of the Habitat of the ‚Pavilion’. In: Henri Lefebvre: Key Writings. Eds.: Stuart EldenElizabeth LebasEleonore Kofman. Continuum, New York és London 2003. 121135.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Urban Revolution (translated by Robert Bononno). University of Minnesota Press, Minneapolis 2003. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1970.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: A tér termelése (részletek) (fordította M. Gyöngy Katalin). In: Moravánszky ÁkosM. Gyöngy Katalin (szerk.): A tér. Kritikai antológia. Terc, Budapest 2007. 222225.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Leupen, Bernard: Polyvalence, a concept for the sustainable dwelling. Nordic Journal of Architectural Research 19 (2006) 3. 2331.

  • Marx, Karl: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Kossuth Kiadó, Budapest 1977. (Az eredeti német nyelvű változat első megjelenésének éve: 1844.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Meggyesi Tamás: A külső tér. Fejezetek egy építészeti térelmélethez. Műegyetemi Kiadó, Budapest 2004.

  • Moravánszky, Ákos: A tér fogalma az építészetben. In: Moravánszky ÁkosM. Gyöngy Katalin (szerk.): A tér. Kritikai antológia. Terc, Budapest 2007. 837.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Moravánszky, Ákos: The Space of the Square – A Lefebvrean Archeology of Budapest. In: Urban Revolution Now. Henri Lefebvre in Social Research and Architecture. Eds.: Łukasz StanekChristian SchmidÁkos Moravánszky. Ashgate Publishing, Surray és Burlington 2014. 207226.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mumford, Eric: Designing the Modern City. Urbanism since 1850. Yale University Press, New Haven és London 2018.

  • Norberg-Schulz, Christian: Genius Loci. Towards a Phenomenology of Architecture. Rizzoli, New York 1979.

  • Noschis, KajDosio, Marie-JoséFeddersen, PierreTriantis, Euphrosyne: Appropriation of space. A method and two case studies. Ekistics 45 (1978) 273. 451466.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Raymond, HenriHaumont, NicoleDezes, Marie-GenevièveHaumont, Antoine: L’habitat pavillonaire. Centre de recherche d’urbanisme, Párizs 1966.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schade, Maximilian: Raumaneignung. Mini-Lexikon architektonischer Mode-begriffe. http://minilexikon-architektonischer-modebegriffe.tugraz.at/index.php/modebegriffe/raumaneignung/index.html (Utolsó megtekintés: 2023. 06. 27.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: A tér megragadásának két meghatározó kísérlete korunkban M. Heidegger és O. F. Bollnow írásaiban. Építés–Építészettudomány 17 (1985) 3–4. 467480.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: Az építészeti tér településszintű értelmezésének egy lehetősége. Kandidátusi értekezés. Budapest 1990.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói. Terc, Budapest 2005. Második kiadás. (Az első kiadás megjelenésének éve: 2002.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soja, Edward W.: Postmodern Geographies. The Reassertion of Space in Critical Social Theory. Verso, London és New York 1989.

  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre and the Concrete Research of Space. Urban Theory, Empirical Studies, Architecture Practice. PhD-értekezés, Delft University of Technology 2008.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre on Space. Architecture, Urban Research, and the Production of Theory. University of Minnesota Press, Minneapolis és London 2011.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, Łukasz: Architecture as Space, Again? Notes on the ’Spatial Turn’. Spéciale’Z (Paris) (2012) 4. 4853.

  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre: for and against the “user”. In: Use Matters: An Alternative History of Architecture. Ed.: Kenny Cupers. Routledge, London és New York 2013. 140152.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, ŁukaszSchmid, ChristianMoravánszky, Ákos (eds.): Urban Revolution Now: Henri Lefebvre in Social Research and Architecture. Surray és Burlington 2014.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tschumi, BernardMax Protetch Gallery: The Manhattan Transcripts. Academy Editions, London 1981.

  • Alexander, Christopher: A City is Not a Tree. Architectural Forum 122 (1965) 1. 5862.

  • Alexander, Christopher: A város nem fa (fordította Barna Györgyné et al.). In: Urbanisztika. Szerk.: Vidor Ferenc. Gondolat, Budapest 1979. 255268. (Az eredeti angol nyelvű változat első megjelenésének éve: 1965.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Awan, NishatSchneider, TatjanaTill, Jeremy: Spatial Agency. Other Ways of Doing Architecture. Routledge, Abingdon és New York 2011.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bachmann-Medick, Doris: Spatial turn (fordította: Vincze Ferenc). In: Tér – elmélet – kultúra. Interdiszciplináris térelméleti szöveggyűjtemény. Szerk.: Dánél Mónika et al. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2019. 66105.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Benkő Melinda: Zárt/nyitott–Városforma és térhasználat. Részletek a habilitációs értekezésből. Építés–Építészettudomány 45 (2017) 3–4. 327339.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Benkő MelindaBalla ReginaHory Gergely: Participatory Place-making in the Renewal of Post-Communist Large Prefabricated Housing Estates. Újpalota Case Study, Budapest. Journal of Place Management and Development 11 (2018) 3. 223241.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berger Viktor: A tér kategóriája a szociológia- és társadalomelméletekben. PhDértekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem 2016.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Berki Márton: A térbeliség trialektikája. Tér és társadalom 29 (2015) 2. 318.

  • Borden, Iain: Another Pavement, Another Beach. Skateboarding and the Performative Critique of Architecture. In: The Unknown City. Contesting Architecture and Social Space. Eds.: Iain Borden et al. The MIT Press, Cambridge és London 2000.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Bourdieu, Pierre: Social Space and the Genesis of Appropriated Physical Space (translated by Loïc Wacquant). International Journal of Urban and Regional Research 42 (2018) 1. 106114. (Az esszé eredeti nyelven először 1991-ben jelent meg.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Chombart de Lauwe, Paul-Henry: Appropriation de l’espace et changement social. In: Appropriation de l’espace. Actes de la conference the Strasbourg. Ed.: Perla Korosec-Serfaty. Université Louis Pasteur, Strasbourg, és CIACO, Université de Louvain-la-Neuve 1978. 2533.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Cupers, Kenny (ed.): Use matters. An Alternative History of Architecture. Routledge, London és New York 2013.

  • Cupers, Kenny: The Social Project. Housing Postwar France. University of Minnesota Press, Minneapolis és London 2014.

  • Esteban-Guitart, Moises: Appropriation. In: Encyclopedia of Critical Psychology. Ed.: Thomas Theo. Springer, New York 2014. 128132.

  • Forty, Adrian: Words and Buildings. A Vocabulary of Modern Architecture. Thames & Hudson, London 2000.

  • Franck, Karen A.Stevens, Quentin: Tying down Loose Space. In: Loose Space. Possibility and Diversity in Urban Life. Eds.: Karen A. FranckQuentin Stevens. Routledge, Abingdon és New York 2007. 134.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise. I. rész. Iskolakultúra 2 (1992) 22. 210. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28788 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise II. Az érzékszervek szerepe a térérzékelésben. Iskolakultúra 2 (1992) 23–24. 1021. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28809 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise III. Az építészeti tér megteremtése. Iskolakultúra 3 (1993) 1. 2033. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28846 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hajnóczi J. Gyula: Az építészeti tér genezise IV. Iskolakultúra 3 (1993) 5. 3543. http://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/28918 (Utolsó megtekintés: 2023. 08. 29.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hartmann, Sarah: Monuments of Everyday Life – Interplays of City, Infrastructure and Architecture in São Paolo. Jovis Verlag, Berlin 2019.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Heidegger, Martin: Építés, lak(oz)ás, gondolkodás (ford. Schneller István). In: Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói. Terc, Budapest 2005. 7889. (Az esszé eredeti, német nyelvű változatának megjelenési éve: 1954.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Hertzberger, Herman: Lessons for Students in Architecture. 010 Publishers, Rotterdam 1991.

  • Hill, Jonathan: The Use of Architects. Urban Studies 38 (2001) 2. 351365.

  • Juhász JózsefSzőke IstvánO. Nagy GáborKovalovszky Miklós: Magyar értelmező kéziszótár AK. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kärrholm, Mattias: The Materiality of Territorial Production: A Conceptual Discussion of Territoriality, Materiality, and the Everyday Life of Public Space. Space and Culture 10 (2007) 4. 437453.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Kärrholm, Mattias: The temporality of territorial production–the case of Stortorget, Malmö. Social & Cultural Geography 18 (2017) 5. 683705.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Korosec-Serfaty, Perla (ed.): Appropriation de l’espace. Actes de la conference the Strasbourg. Université Louis Pasteur, Strasbourg, és CIACO, Université de Louvain-la-Neuve 1978.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Krähling János: Analythical Space Theiories and Gyula Hajnóczi’s Spatiology. Építés–Építészettudomány 49 (2021) 1–2. 255266.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Production of Space (translated by Donald-Nicholson Smith). Blackwell, Cambridge és Oxford 1991. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1974.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Right to the City (translated by Elizabeth Lebas – Eleonore Kofman). In: Writings on Cities. Henri Lefebvre. Eds.: Elizabeth, LebasEleonore Kofman. Blackwell, Oxford és Malden 1996. 63184. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1968.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: Critique of Everyday Life, Volume II. Foundations for a Sociology of the Everyday (translated by John Moore). Verso, London és New York 2002. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1961.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: Preface to the Study of the Habitat of the ‚Pavilion’. In: Henri Lefebvre: Key Writings. Eds.: Stuart EldenElizabeth LebasEleonore Kofman. Continuum, New York és London 2003. 121135.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: The Urban Revolution (translated by Robert Bononno). University of Minnesota Press, Minneapolis 2003. (Az eredeti francia nyelvű változat első megjelenésének éve: 1970.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Lefebvre, Henri: A tér termelése (részletek) (fordította M. Gyöngy Katalin). In: Moravánszky ÁkosM. Gyöngy Katalin (szerk.): A tér. Kritikai antológia. Terc, Budapest 2007. 222225.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Leupen, Bernard: Polyvalence, a concept for the sustainable dwelling. Nordic Journal of Architectural Research 19 (2006) 3. 2331.

  • Marx, Karl: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Kossuth Kiadó, Budapest 1977. (Az eredeti német nyelvű változat első megjelenésének éve: 1844.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Meggyesi Tamás: A külső tér. Fejezetek egy építészeti térelmélethez. Műegyetemi Kiadó, Budapest 2004.

  • Moravánszky, Ákos: A tér fogalma az építészetben. In: Moravánszky ÁkosM. Gyöngy Katalin (szerk.): A tér. Kritikai antológia. Terc, Budapest 2007. 837.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Moravánszky, Ákos: The Space of the Square – A Lefebvrean Archeology of Budapest. In: Urban Revolution Now. Henri Lefebvre in Social Research and Architecture. Eds.: Łukasz StanekChristian SchmidÁkos Moravánszky. Ashgate Publishing, Surray és Burlington 2014. 207226.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Mumford, Eric: Designing the Modern City. Urbanism since 1850. Yale University Press, New Haven és London 2018.

  • Norberg-Schulz, Christian: Genius Loci. Towards a Phenomenology of Architecture. Rizzoli, New York 1979.

  • Noschis, KajDosio, Marie-JoséFeddersen, PierreTriantis, Euphrosyne: Appropriation of space. A method and two case studies. Ekistics 45 (1978) 273. 451466.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Raymond, HenriHaumont, NicoleDezes, Marie-GenevièveHaumont, Antoine: L’habitat pavillonaire. Centre de recherche d’urbanisme, Párizs 1966.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schade, Maximilian: Raumaneignung. Mini-Lexikon architektonischer Mode-begriffe. http://minilexikon-architektonischer-modebegriffe.tugraz.at/index.php/modebegriffe/raumaneignung/index.html (Utolsó megtekintés: 2023. 06. 27.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: A tér megragadásának két meghatározó kísérlete korunkban M. Heidegger és O. F. Bollnow írásaiban. Építés–Építészettudomány 17 (1985) 3–4. 467480.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: Az építészeti tér településszintű értelmezésének egy lehetősége. Kandidátusi értekezés. Budapest 1990.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói. Terc, Budapest 2005. Második kiadás. (Az első kiadás megjelenésének éve: 2002.)

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Soja, Edward W.: Postmodern Geographies. The Reassertion of Space in Critical Social Theory. Verso, London és New York 1989.

  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre and the Concrete Research of Space. Urban Theory, Empirical Studies, Architecture Practice. PhD-értekezés, Delft University of Technology 2008.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre on Space. Architecture, Urban Research, and the Production of Theory. University of Minnesota Press, Minneapolis és London 2011.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, Łukasz: Architecture as Space, Again? Notes on the ’Spatial Turn’. Spéciale’Z (Paris) (2012) 4. 4853.

  • Stanek, Łukasz: Henri Lefebvre: for and against the “user”. In: Use Matters: An Alternative History of Architecture. Ed.: Kenny Cupers. Routledge, London és New York 2013. 140152.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Stanek, ŁukaszSchmid, ChristianMoravánszky, Ákos (eds.): Urban Revolution Now: Henri Lefebvre in Social Research and Architecture. Surray és Burlington 2014.

    • Search Google Scholar
    • Export Citation
  • Tschumi, BernardMax Protetch Gallery: The Manhattan Transcripts. Academy Editions, London 1981.

  • Collapse
  • Expand

 

The author instructions are available in separate PDFs, for articles written in Hungarian or English.
Please, download the Hungarian version from HERE, the English version from HERE.

 

Senior editors

Editor(s)-in-Chief: Sajtos, István

Editor(s): Krähling, János

Co-ordinating Editor(s): Gyetvainé Balogh, Ágnes

Department of History of Architecture and of Monuments
Name of the Institute: Budapest University of Technology and Economics
Address: Műegyetem rkp. 3, K II. 82, 1111 Budapest, Hungary
Phone: (36 1) 463 1330

Indexing and Abstracting Services:

  • SCOPUS

2022  
Web of Science  
Total Cites
WoS
not indexed
Journal Impact Factor not indexed
Rank by Impact Factor

not indexed

Impact Factor
without
Journal Self Cites
not indexed
5 Year
Impact Factor
not indexed
Journal Citation Indicator not indexed
Rank by Journal Citation Indicator

not indexed

Scimago  
Scimago
H-index
4
Scimago
Journal Rank
0.128
Scimago Quartile Score

Architecture (Q3)
Conservation (Q3)
Visual Arts and Performing Arts (Q2)

Scopus  
Scopus
Cite Score
0.3
Scopus
CIte Score Rank
Visual Arts and Performing Arts 285/615 (53rd PCTL)
Conservation 67/102 (34th PCTL)
Artchitecture 127/170 (25th PCTL)
Scopus
SNIP
0.382

2021  
Web of Science  
Total Cites
WoS
not indexed
Journal Impact Factor not indexed
Rank by Impact Factor

not indexed

Impact Factor
without
Journal Self Cites
not indexed
5 Year
Impact Factor
not indexed
Journal Citation Indicator not indexed
Rank by Journal Citation Indicator

not indexed

Scimago  
Scimago
H-index
4
Scimago
Journal Rank
0,101
Scimago Quartile Score Architecture (Q4)
Conservation (Q4)
Visual Arts and Performing Arts (Q4)
Scopus  
Scopus
Cite Score
0,3
Scopus
CIte Score Rank
Visual Arts and Performing Arts 247/584 (Q2)
Conservation 60/96 (Q3)
Architecture 103/149 (Q3)
Scopus
SNIP
0,397

2020

 
Scimago
H-index
4
Scimago
Journal Rank
0,111
Scimago
Quartile Score
Architecture Q4
Conservation Q3
Visual Arts and Performing Arts Q2
Scopus
Cite Score
15/63=0,2
Scopus
Cite Score Rank
Architecture 88/138 (Q3)
Conservation 52/85 (Q3)
Visual Arts and Performing Arts 221/532 (Q2)
Scopus
SNIP
0,604
Scopus
Cites
4
Scopus
Documents
16
Days from submission to acceptance 17
Days from acceptance to publication 123
Acceptance
Rate
69%

 

2019  
Scimago
H-index
3
Scimago
Journal Rank
0,133
Scimago
Quartile Score
Architecture Q3
Conservation Q3
Visual Arts and Performing Arts Q2
Scopus
Cite Score
19/62=0,3
Scopus
Cite Score Rank
Architecture 71/126 (Q3)
Conservation 44/78 (Q3)
Visual Arts and Performing Arts 168/502 (Q2)
Scopus
SNIP
0,339
Scopus
Cites
15
Scopus
Documents
12
Acceptance
Rate
67%

 

Építés - Építészettudomány
Publication Model Hybrid
Submission Fee none
Article Processing Charge 927 EUR/article
Printed Color Illustrations 40 EUR (or 10 000 HUF) + VAT / piece
Regional discounts on country of the funding agency World Bank Lower-middle-income economies: 50%
World Bank Low-income economies: 100%
Further Discounts Editorial Board / Advisory Board members: 50%
Corresponding authors, affiliated to an EISZ member institution subscribing to the journal package of Akadémiai Kiadó: 100%
Subscription fee 2023 Online subsscription: 144 EUR / 180 USD
Print + online subscription: 164 EUR / 220 USD
Subscription Information Online subscribers are entitled access to all back issues published by Akadémiai Kiadó for each title for the duration of the subscription, as well as Online First content for the subscribed content.
Purchase per Title Individual articles are sold on the displayed price.

Építés - Építészettudomány
Language English Hungarian
Size B5
Year of
Foundation
1957
Volumes
per Year
1
Issues
per Year
4
Founder Magyar Tudományos Akadémia  
Founder's
Address
H-1051 Budapest, Hungary, Széchenyi István tér 9.
Publisher Akadémiai Kiadó
Publisher's
Address
H-1117 Budapest, Hungary 1516 Budapest, PO Box 245.
Responsible
Publisher
Chief Executive Officer, Akadémiai Kiadó
ISSN 0013-9661 (Print)
ISSN 1588-2764 (Online)

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Nov 2023 0 41 37
Dec 2023 0 109 9
Jan 2024 0 134 16
Feb 2024 0 90 10
Mar 2024 0 90 8
Apr 2024 0 29 9
May 2024 0 0 0