Abstract
Jelen tanulmány összefoglalja és értékeli a Régi Zeneakadémiával foglalkozó szakirodalmi kutatás korábbi eredményeit; elsődleges források alapján rekonstruálja az épület 19. századi építéstörténetét, különös tekintettel a belső terek kialakítására és átalakítására (1881, 1883); foglalkozik a 20. századi történetével, tárgyalva a külső és belső átalakításokat, funkcióváltást és helyreállításának főbb szakaszait és eredményeit az 1903-tól 1986-ig tartó időszakban.
Az Andrássy úton a korabeli műcsarnokkal és a mintarajztanoda épületével egy csoportozatot képező Régi Zeneakadémia terveit Lang Adolf készítette, az építést Wechselmann Ignác építési vállalkozó hajtotta végre. 1879-ben adták át az épületet, amely 1907-ig a hazai zenei oktatás kiemelt helyszíne, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Stróbl Alajos élete egy rövidebb szakaszának színtere volt. A Régi Zeneakadémia, ellentétben a tömböt alkotó két másikkal, kevésbé kutatott és publikált. Építéstörténetében vannak azonban olyan epizódok (meg nem valósult tervek, események), amelyek az építészeti értékein túl, még történelmi értékekkel is felruházzák. Az épület másfél évszázados története során több külső és belső átalakításon is átesett. A külső átalakítások eredményét ma is látjuk. Az 1980-as évek elején, az 1986-os átadásig, az addig különböző funkcióknak eleget tévő épület belső átalakításának és eredeti funkciójának visszaállítása volt a cél. Mivel nem állnak rendelkezésre eredeti tervek, ezért a főfalak szolgáltak információkkal, az eredeti állapot nehezen rekonstruálható. Az 1980-as évek visszaállító, nagyrekonstrukciós munkálatai mellett még két ismert múlt századi átalakítása volt az épületnek, 1907–1909-ben és 1957-ben. 1903-ban vette meg a Régi Zeneakadémiát Wodianer Arthur, aki az 1907. és 1909. évben kért engedélyt átalakításra. 1957-ben, már a Tannimpex külkereskedelmi vállalat tulajdonában álló épület hangversenytermét kettéosztották (új acélgerendákon nyugvó osztófödém került az első és második emelet közé), a nagyobb termeket kisebb helyiségekre osztották, ekkor épülhetett a lift, a lépcsőház eredeti nyílászárói rovására üvegtégla falat alakítottak ki. Az 1957-es átalakítás eredményéről az 1970-es években készült (Tannimpex tulajdonában) levő felmérési rajzok tanúskodnak. Az 1983-as felújítás során elbontották a másodlagosan épített válaszfalakat, a hangversenyteremben lévő osztófödémet, a nagyterem (mai Kutatókönyvtár) díszítőfestését, a hangversenyteremben a mennyezetet és az eredeti boltozatokat rekonstruálták (az azokat takaró másodlagos szerkezeteket, festést megszüntették), a homlokzati nyílászárókat felújították (a munkák összefoglalása a teljesség igénye nélkül). 1986-tól az épület újra oktatási intézményként működik, a mai napig.
1 A SZAKIRODALMI KUTATÁS KORÁBBI EREDMÉNYEINEK ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK BEMUTATÁSA
A Régi Zeneakadémia részleges történetét (telektörténet, építéstörténet) feldolgozó, elsődleges forrásokon alapuló tanulmányt Vén Zsuzsa készítette 1981-ben.1 A munka tartalmazza az épület rövid külső és belső leírását, a (nem teljes) telek- és építéstörténetet, az épület műemlékké nyilvánításának történetét és a felújítási javaslatokat. A kézirat jelentős ábraanyaggal rendelkezik, amely az utolsó felújítás előtti állapotot tükrözi, valamint korabeli fotókat, építéskorabeli rajzokat és térképeket mutat be. A kézirat anyagának rövid összefoglalása 1983-ban jelent meg nyomtatásban2 két korabeli újságkivágással az épület eredeti külső megjelenéséről és a hangversenyteremről. Vén kitér arra, hogy az épületet többször átalakították, a belső átalakítások után kevés eredeti részlet maradt meg. Ezeket a részleteket képekkel is bemutatja.
Pilkhoffer Mónika Lang Adolf építész munkássága című monográfiájában3 hosszan elemzi az Andrássy út 67. (építésének idején Sugár út 79.) épületet. Gábor Eszter munkájára4 hivatkozva írja, hogy a palotát bérbeadás céljára építtette a Képzőművészeti Társulat. A leírásban elemzi a korabeli sajtóban megjelent cikkeket,5 illetve Vén Zsuzsa 1981-ben készült dokumentációját. Kritikát fogalmaz meg: „Az eredeti, Vén Zsuzsa által idézett forrásban szereplő 4. emeletet nem nagyon tudjuk értelmezni, hiszen az épülete háromemeletes volt. Az itt felsorolt helyiségek csekély számából arra következtetünk, hogy esetleg az udvari szárny egy részén az épület négyemeletes volt, vagy a tetőtér egy része került beépítésre.”6 Ehhez kapcsolódik Pilkhoffer véleménye, miszerint „[...] a régi zeneakadémia architektúráját a tulajdonosváltás után, már az 1900-as évek elején átalakították”.7 A fellelt eredeti dokumentumok, elsődleges források ezt részben alátámasztják, ugyanis csak az átalakítás tényét közlik a részletek nélkül. 1903-ban a Képzőművészeti Társulat Wodianer Arthur könyvkiadónak adta el az épületet, aki a földszint tereit átalakíttatta – a Régi Zeneakadémia mai kutató könyvtára és az irodák helyén a századelőn a Liszt Ferenc kávéház, majd az 1930-as évektől az épület sarkán a Róma kávéterem volt (üzemeltetője 1939-től 1948-ig Szabó Lidia).
Dr. Mátéka Béla Az Andrássy úti régi Zeneakadémia érdekes múltjából8 Liszt Ferenc zeneakadémiai lakásáról, a berendezésről és annak sorsáról ír (1933-ban a lakás már a Cionista Szövetség irodája,9 a berendezési tárgyak nagyobb része már Liszt halála után elkerült a Zeneakadémiáról). Vén Zsuzsa tanulmánya mellékletében található a lakás alaprajza, amit Pilkhoffer is közöl.10 Legány Dezső a Budapest folyóiratban közölt Liszt Ferenc lakása a régi Zeneakadémián című tanulmányában11 elsődleges források alapján ír a lakás belső berendezéséről. A bútorok és elhelyezkedésük mellett korabeli szövegeket és a Régi Zeneakadémia korabeli véleményezését is közli, amelynek eredeti szövege a szerző szerint a Pesti Naplóban jelent meg: „A csinos négyemeletes épület alig kilencz hónap alatt készült el és ezzel a művészetnek szentelt sugárúti középületek csoportja teljes lett.” Az eredeti idézet a Magyarország és Nagyvilág12 1879. augusztus 10-i számában jelent meg. Legány Liszt Ferenc budapesti lakásai címmel megjelent tanulmányában13 a zeneakadémiai lakás kialakítása, berendezése mellett Liszt beköltözését is leírja. Prahács Margit A Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc hagyatéka14 című tanulmányában többek között a múzeumban is látható hagyatékot méltatja. Eckhardt Mária Liszt Ferenc budapesti lakása és a Liszt Ferenc-gyűjtemény a Régi Zeneakadémián15 című konferenciatanulmányában közli Liszt lakásának rekonstruált alaprajzát.16 Az épület, illetve a lakás 20. századi hasznosításáról, valamint a Liszt-emlékmúzeummá való átalakítás hosszadalmas folyamatáról is ír. A gazdag képanyagban találhatók képek az eredeti berendezésről is. Eckhardt Mária a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontjának (1986–2009) igazgatója, 2013-ig tudományos igazgatója volt, Liszt Ferenc életének és munkásságának kutatója.
Liszt Ferenc levelezésében többször ír a lakásáról17 főként egykori párjának, Carolyne Sayn-Wittgensteinnek.18 Liszt Ferenc a leveleiben arról is ír, hogy mindent megtesznek, hogy Magyarországon tartsák – ehhez adalék Moravcsik Géza Az Országos magyar királyi Zeneakadémia története 1875–1907 című összefoglalása,19 amelyben az intézménytörténetet írja le, és a zeneakadémia alapításának ügyéről is ír: „Midőn az országgyűlés 1871-ben a zeneakadémia ügyét cinikus módon elejtette, az érdeklődők belátták, hogy addig Liszt nem lesz a mienk, míg itt a művészek javából és tehetséges tanítványokból kört nem alkot magának. Az 1873-iki országgyűlés aztán jóvá tette elődje hibáját, de hazai zenevilágunk a zeneakadémia létrejöttét s ezzel kapcsolatban Lisztnek fővárosunkhoz való lekötését csak két év múlva érhette meg.”20 Az új intézet 1875-ben indult, Liszt csak 1876-tól kezdte meg a tanítást. „Négy évig élte küzdelmes életét az intézet a haltéri lakásban, amidőn végre 1879 őszén az Andrássy-úti új helyiségbe költözött át, melynek három emelete egészen az intézet céljaira szolgált.”21 Habár a szerző nem ír az akadémia kialakításáról, azt tudjuk, hogy „a tantermeken kívül itt rendezték be Liszt elnök és Erkel igazgató lakását, továbbá hivatalos irodát és hangversenytermet”.22
Dr. Mátéka Béla Az Andrássy úti régi Zeneakadémia érdekes multjából című rövid írásában megjegyzi, hogy Liszt Ferenc és Erkel Ferenc egykori otthonából (első és második emelet) „kő kövön nem maradt. De még rekonstruálható”.23
Pandur Ildikó A Wrought-Iron Exhibition Hall Gateway from 1883. A Contribution to the Architectural History of the Old Exhibition Hall and the Old Music című tanulmányában24 közli a Régi Zeneakadémia 1883-as fotóját, ami eredetileg Rozinay István Budapest építményei25 című képes összefoglalásában jelent meg. Pandur tanulmányában a Régi Zeneakadémia egy kevéssé ismert, 1883-as átalakításáról is szó esik, amelynek tervezője Uhl Sándor. Az átalakítás a földszinti termeket érintette, feltehetően a mai orgonaterem (Bach Terem) az egykori kortárs kiállítóterem helye volt, ahol a századelő modern iparának minden ága képviseltette magát. Pandur ezért is írja: „Jungfer lépcsőelzáró rácsa a Régi Műcsarnokban ma is látható. Van azonban egy további korai, nagyszabású kovácsoltvas rácskapuzata az 1880-as évek elejéről, amely nemcsak a Régi Műcsarnok, de még inkább Lang Adolf szomszédos épülete, a Régi Zeneakadémia építéstörténetéhez szolgál adalékul.”26 Ugyanis az intézmény terjeszkedése a Régi Zeneakadémia felé valósulhatott meg (ezt az átalakítást, a két épület összekapcsolását végezte Uhl Sándor). 1883-ban engedélyezték az épület földszinti helyiségeihez az áttörést a korabeli dokumentumok szerint.27 A 2022-ben megjelent tanulmány szerint 2003-ban fedezték fel az egykori festett falú átjárókat: „A kifestéskor fedezték föl a Régi Zeneakadémia felőli oldalon a két réteg téglával elfalazott átjáró maradványát.”28 Az átjáró funkcióját sokáig félreértelmezték, de a Pesti Hírlap 1883-ban megjelent cikkében, amit a tanulmány szerzője idéz, a helyiségek kialakításáról és funkciójáról is írnak. Az átjáróról Pandur képeket is közöl a cikkében (az átjáró a Képzőművészeti Egyetem kancellári irodájában van, a Régi Zeneakadémia részében már nincsenek meg a nyomai). „A szekkó technikával festett falképeket 2003–2004-ben diplomamunkaként restaurálta Szabó Csilla és Somogyi Márton. […] A falképek kivitelezője Scholtz Róbert volt, aki miniszteri elismerésben is részesült ezért a munkájáért.”29 A tanulmány, habár a termek használatának történetét leírja, valamint a Régi Műcsarnokban lévő faliképeket is elemzi, nem tesz említést arról, hogy a Régi Zeneakadémia vonatkozó termeiben végeztek volna-e falkutatást, esetleg vannak-e utalások arra, hogy a szekkó technikájú faliképek megmaradtak-e a Bach Teremben és a csatlakozó termekben (falkutatás nélkül csak szemrevételezéssel ezt nem lehet megállapítani, csak feltételezhető, hogy az egyik terem a mai Kutatókönyvtár a Régi Zeneakadémia épületében).
A Régi Zeneakadémia belső kialakításáról, főként Liszt Ferenc lakásáról megjelent rajzok (ezek közül a leghitelesebb a Széchy Gyula fényképe alapján készült Weinwurm-metszet és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található fénykép / illusztráció30) állnak rendelkezésünkre a leírások mellett – elsődlegesen újságcikkek illusztrációiról van szó (Magyar Salon), de ezek mellett Székely Bertalan frízterveit is közölték a lapok (Magyar Iparművészet, Vasárnapi Újság). A hangversenyterem első rajzát az 1936-ban Franz Liszt. Ein Künstlerleben in Wort und Bild című kötet közli, amelynek szerzője Werner Füssmann és Mátéka Béla. A képaláírás szerint „275. Der Orgelsaal der Königlich-Ungarischen Musikakademie. (Nach einer Zeichnung von L. Kászonyi auf Grund einer Skizze des Arhitekten Alexander Fellner angefertigt. Erste Veröffentlichung).”31 A hangversenytermet 1880 márciusában avatták fel. Fellner Sándor tervezte Liszt Ferenc lakosztályának és a hangversenyteremnek a belső kialakítását is.
Legány Dezső32 egy 1881-es tudósítást idézve írja (már 1880-ban is írt erről a Fővárosi Lapok), hogy a Zeneakadémia nagyterme szürkés (szürkészöld színű), falai dísztelenek. „Fellner nyilván nyomban a megbízás után nekilátott a tervezésnek. Ezzel függhetett össze az az 1881 áprilisának közepéről való hír, mely szerint a hangversenytermet nagy falfestmény fogja díszíteni, s annak tervezésével és megfestésével a közoktatásügyi miniszter Székely Bertalant bízta meg. Témája egy görög tárgyú eleüziszi ünnepi menet, amit a sajtó részleteiben is ismertetett. A nyár derekán a hír tovább bővült: Fellner az építendő orgonát és a pódiumot a terem Sugár úti homlokzatára tervezi (eredetileg tehát nem ott volt a pódium), hogy arra Liszt lakásából is fel lehessen menni. A vele szemben lévő keskeny falat díszíti majd Székely Bertalan nagy freskója.”33 Székely Bertalan freskója nem készült el, 1911-ben a Magyar Iparművészet közölte a freskók változatainak képét, 1905-ben pedig a Vasárnapi Újság a „Dionüszoszi menet”-et. A hangversenyterem falai ülésekkel ellátott faburkolatát is Fellner Sándor tervezte 1881-ben.34 „A Zeneakadémia a legkiválóbb művészeket kérte fel, Fellner Sándor mellett például Thék Endre bútorasztalost bízta meg az ablakok kialakításával. 1883-ból maradt ránk egy másik, a ház átalakításával kapcsolatos ügyirat, amely szintén Végh János nevéhez kapcsolódik. Erkel 1883. szeptember 20-án felkéri őt, hogy tegye meg az intézkedéseket a minisztérium felé, hogy mind a 4. emeleti festőműhely, mind az Iparművészeti Múzeum földszinti helyiségei, amelyet a múzeum kibérelt időszaki kiállítások részére, legyenek elszigetelve a zeneakadémiai oktatástól, és ezáltal biztosítsa a növendékek nyugalmát. Végül a földszinti folyosón törtek át egy ajtót a nagyközönség számára. Ezek a terek napjainkban már sajnos nem rekonstruálhatóak, mivel a Zeneakadémia 1907-es új, szecessziós palotájának felépítése, és az intézmény átköltözése után a Sugár úti palotát más célokra használták fel, és ezeknek megfelelően alakították át a térségeit.”35
1917-ben Jakab Dezső Lang Adolf élete és művei címmel öt részletben megjelent írását a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben olvasta fel ugyanazon év április 2-án.36 Jakab Dezső egy bekezdést szentel a Régi Zeneakadémia épületének, amit Pilkhoffer is idéz:37 „Az Andrássy-úton van a régi Műcsarnok mellett az egykori zeneakadémia épülete. Egyszerű, igénytelen épületnek látszik ez, de a figyelmes építész szeme meglátja benne az éktelen táblák dacára a finom ablak és fülkék elosztását, amely az olasz palazzok homlokzati elrendezésére emlékeztet. Az emeletek osztó vonalai, a különben három emeletes házat könnyűvé és átlátszóvá teszik.”38
Az összefoglaló munkák közül Déry Attila39 topográfiája és Zakariás G. Sándor Budapest műemléképületek összefoglalója40 tartalmaz bejegyzést az épületről (adatok, rövid ismertetés, források és irodalom – ezek nem teljesek). Gábor Eszter Az Andrássy út körül című kötetében ír a Régi Zeneakadémiát befogadó tömbről (Andrássy út 67–71.), amelynek épületeit Adolf Lang (Régi Zeneakadémia), Kolbenheyer Ferenc és Rauscher Lajos (egykori Mintarajztanoda – ma Képzőművészeti Egyetem) tervezte, a két épület között áll a 69. szám alatti Régi Műcsarnok, szintén Adolf Lang (Lang Adolf) munkája.41 Gábor egy bekezdésben foglalkozik a Régi Zeneakadémia átalakításával (az építésének történetével egyáltalán nem): „A Liszt Ferenc téri Zeneakadémia felépültével az épület funkcióját veszítette, ezért a Képzőművészeti Társulat eladta. Idővel irodaházzá alakították, hangversenytermébe is köztes födémet húztak – így szomorkodott az 1980-as évek közepéig, amikor az eredeti funkció újraélesztését határozták el. A nagytermet visszaállították régi formájában, mellette a lehetőségekhez mérten rekonstruálták Liszt Ferenc egykori itteni lakását, amely most emlékmúzeumként működik. A felsőbb emeleteken tantermek vannak ma is. A régi Zeneakadémia építészetileg jelentéktelen, bár belsőinek kissé avítt, de meghitt hangulatát nem lehet tagadni. A műemlék-helyreállítás ritka, de követendő példája valósult itt meg. Úgy hoztak helyre épületet, mintha időközben mi se történt volna. A belső terek maradtak a helyükön, megközelíthetően abban a formában, ahogy valaha lehettek. Ehhez természetesen hozzásegített az is, hogy az épület eredeti funkcióját kaphatta vissza.”42 Ezzel a véleménnyel csak részben egyezik Vén Zsuzsa, Pilkhoffer Mónika és a jelen tanulmány szerzőjének véleménye is.
Eckhardt Mária 2019-ben megjelent tanulmányában írja, hogy a Zeneakadémia irattári dokumentumai alapján rekonstruálható az épület használatának és átépítésének részleges története. Az iratok és korabeli újságcikkek alapján tudjuk, hogy 1942-ben a Kultuszminisztérium a Zeneakadémia részére kibérelte az épületet, 1957-től a Tannimpex állami külkereskedelmi vállalat székhelye volt, az 1980-as évek elején a Kulturális Minisztérium átadta a Zeneakadémiának használatra (1981-ben vásárolták meg). „Az épületen belül ekkor már legfeljebb csak a folyosók egy-egy kis részlete és a lépcsőház emlékeztetett az eredeti állapotra. A hangversenyterem például födémmel két emeletre kettéosztva, kis irodákra és folyosókra volt szabdalva, a földszinti termek legnagyobbikának – a mai Kutatókönyvtárnak – gyönyörű színes festése teljesen le volt meszelve, több nyílászárót befalaztak, áthelyeztek, új folyosókat, ajtókat nyitottak.”43
A műemléki44 felújításról a Budapest Főváros Levéltárában az eredeti 1980-as évekbeli dokumentumok a rendelkezésre állnak. A mai Kutatókönyvtár, amit 1986-ban a felújítás elkészültével nyitottak meg, legutóbb a 2022. év végén újult meg a festéssel együtt.
2 A RÉGI ZENEAKADÉMIA (BUDAPEST VI., ANDRÁSSY ÚT 67. / VÖRÖSMARTY UTCA 35.) TELKÉNEK ÉS ÉPÍTÉSÉNEK / HELYREÁLLÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETE
A Régi Zeneakadémia épülete háromemeletes saroképület az Andrássy út 67. és Vörösmarty utca 35. sarkán. Zártsorú beépítésű, építészeti formavilágát tekintve a külső homlokzat neoreneszánsz. Az épület külső homlokzatán a toszkán reneszánsz palotahomlokzatok hatása tükröződik, amelyek jellemzője a szimmetria, a rusztikus palotahomlokzat kváderköves, felfelé finomodó vízszintes tagolása van hangsúlyos övpárkányokkal és mély kiülésű koszorúpárkánnyal.
A Régi Zeneakadémia esetében a kvádersorok az utcai homlokzat földszinti szakaszát képezik az első emelet ablakainak könyöklőpárkányáig, kváderköves díszítése van az első és második emelet ablakainak, valamint sarokkváderezés az épület teljes magasságában (a két utca sarkán és a zártsorú beépítéssel kapcsolódó sarkokon is).
Ha összehasonlítjuk az építéskorabeli fényképeket a múlt századi fotókkal, illetve a mai fényképekkel, akkor látható, hogy a belső átalakítás mellett a külső homlokzat nyílászáróinál is jelentős átalakítások voltak. A földszinti ablakok osztásukban megegyeztek az első és harmadik emelet ablakainak osztásával, magasságuk és szélességük nagyobb volt. A mai ablakok alatti mellvéd (lábazat ebben az esetben) alacsonyabb, síkja visszahúzott. Az eredetinél az ablakok alacsonyabbak voltak, a könyöklőpárkány és a mellvéd (lábazat ebben az esetben) között pedig két kvádersor volt, a lábazat síkja a beépítési vonalon volt, valamint a pinceablakok (három pár) a szomszédos épület felőli oldalon voltak. A második és harmadik emelet osztópárkányát két kvádersornyi magassággal lejjebb hozták, az új osztópárkányra fektették az ablakokat (megnövekedett a főpárkány és a harmadik emeleti ablakok közötti homlokzat). Habár az ablakok ugyanolyannak tűnnek, a homlokzat változtatása miatt valószínűsíthetjük, hogy nem építéskorabeliek vagy újra beépítették őket. 1907-ben már nem látható sgrafitto, viszont a fríz még ott van, így a homlokzaton átépítés nem történt, ezt bizonyítja a Vasárnapi Újság 1907-es cikkében45 megjelent fotó (1. ábra).
Az Orsz. Zeneakadémia régi épülete az Andrássy-út és Vörösmarty-utcza sarkán. Forrás: Vasárnapi Újság 54 (1907) 19. 370
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
A Vörösmarty utcai homlokzaton jelentősebb változtatások láthatók, nem ismert, hogy mikor alakították ki az első emeleten az ablakokat az Andrássy út ablakainak mintájára (5 ablak), de az építéskorabeli (1883) és az 1907-es képen ott téglalap alakú vakablakok vannak, a fal borítása pedig tégla. Ha a Déry-féle topográfia adatait nézzük, akkor az átalakítás szintén az 1950-es években (1957) lehetett, amikor a hangversenyterembe osztó-födémet tettek és az így létrejövő teret kisebb helyiségekre osztották. A Vörösmarty utcai homlokzatra is vonatkozik a második és harmadik emelet osztópárkányának átalakítása, az ablakok helyének változtatása.
Az első emelet ablakainak könyöklő párkánya a szintet választó övpárkányra fekszik. Liszt Ferenc lakása az első emeleten, a hangversenyterem mellett volt, szalonjához tartozott az erkély, amely az Andrássy útra néz. Az erkély mellvédje balusztrád-korlátos (három egység és egy-egy oldalról), négyes osztással, az oszlopok alatt faragott konzolokkal. A korlátja párkányos, a párkányból kissé kiemelkedő oszlopfőkkel. A Vörösmarty utcai homlokzat két szélső egytengelyes része rizalitszerűen előugrik (hangsúlyosan előugró párkány). Az első emeleti két szélső falszakasz nincs kváderkővel borítva, egyszerűen vakolt, a középső (három ablakkal) kvádersoros borítású, a fal síkjába belesimuló félköríves kváderezéssel az ablakok félköríves záródásánál és kissé kiugró zárókővel. A második emeleten – az első emelethez hasonlóan – félköríves záródású ablakokat szegélyezi kvádersor, a fal síkját téglaburkolat borítja. Az ablakok kvádersor kereténél díszített a zárókő (növényi ornamentika, levéldíszítés), dinamikus kialakítású a szegély (váltakozó síkok), illetve a felülvilágító alsó síkjánál a kváderszegélynél oszlopfőszerű párkány van, a mellvédmezőben balusztrádsor található. Az ablakok között a zárókő magasságában, kör alakú medalionban félprofilos portrék vannak: Bach, Mozart, Liszt, Erkel, Haydn, Beethoven. A Vörös-marty utcán a második emelet téglaburkolatos lizénájában az ablakok és a szegély kialakítása megegyezik az Andrássy úti homlokzatéval. A középső falszakasznál a második és harmadik ablak között, a homlokzat közepén egy medalionban egy félprofilú portré van (Palestrina). Az ablakoknál a mellvédmezőben megtalálható a balusztrádsor, valamint a párkány a balusztrád sor alatt (osztópárkány) és felett (könyöklőpárkány).
A harmadik emelet ritmusa eltér az előző szintek ritmusától. Az alsó szintek két-két tengelye fölött a négy félköríves záródású, tagozott keretezésű nyílást egybekapcsoló egység van, melynek két középső nyílása ablak (félköríves záródású ikerablak), a két szélső pedig fülke. A homlokzati szakasz négyes egységei közötti téglaburkolatos falmezőt tagozott összekötő félkörívek vannak.
A Vörösmarty utca homlokzati szakaszán a harmadik emelet ablakai tagozott keretezésű kettős, félköríves záródású ablakok (ikerablakok). A könyöklő párkány szintén végigfut a homlokzaton.
A homlokzatokat konzolsoros tagozott főpárkány zárja.
A Régi Zeneakadémia épületébe a Vörösmarty utca felől tudunk bejutni egy félköríves záródású, kétszárnyú, felülvilágítós kapun, felette kívülről kváderezéssel kialakított félkörív hangsúlyos, kiemelkedő, díszítés nélküli zárókővel. A kapu 1983-ban, a felújítás során készült. Műemléki értéket nem képvisel. A kapun keresztül a közlekedőbe jutunk, amelynek mennyezete boltozatos (eredeti), a folyosó/közlekedő keresztboltozatos, a boltozatok között boltívek vannak, profilozott boltvállal, a sarkokban bordaindítással. A közlekedő visz a boltozott (keresztboltozat) lépcsőházba. „A háromkarú lépcsőház az épület DK-i sarkában található öntöttvas korláttal, kemény mészkő-fokokkal.”46 A lépcsőháznak eredetiek az ablakai, kivéve a nyugati oldalt, ahol az 1980-as évek felújításáig üvegtégla volt a lift kialakítása miatt, ezeket az ablakokat a felújítás során az eredeti ablakokkal megegyező kivitelben újragyártották.
A Bach Terem és a közlekedő közötti előtér boltozatos, a Bach Teremben kis falfülke található. A teremhez tartozó ablak nélküli helyiségek (orgonagépház, előtér, két raktár) egykor egy termet alkottak, erre utal a dongaboltozat. A Régi Zeneakadémia belső terei fehérre meszeltek, kivételt képez a Liszt Ferenc-múzeum az első emeleten és a Kutatókönyvtár terme a földszinten. A mai Kutatókönyvtár (új funkcióját az 1980-as évek második felében kapta) az épület észak-nyugati sarkában van, boltozatos, a négyzet alaprajzú terem boltozatát középen egy pillér tartja. A mennyezet díszített. A hangversenyterem egyetlen dísze a mennyezet vonalában végigfutó fogsormotívum (a mennyezet kialakítása szerint fiókos teknőboltozat fogsoros párkánnyal). A fiókok az ablakok tengelyvonalában (déli oldal) és szimmetrikusan a velük szemben lévő falakon vannak, a keleti oldalon az utólagosan nyitott ablakok nem követik a fiókok ritmusát. A hangversenyteremben két nagyméretű csillár is található, Mezei Gábor tervei alapján készültek. Liezen-Mayer Sándor (1839–1898) nagyméretű allegorikus grafikája díszíti a pódium hátfalát, amely az Andrássy úti homlokzattal szemben van – az építéskorabeli grafikákon és a feljegyzések alapján Fellner Sándor a pódiumot az orgonával az Andrássy úti homlokzathoz kapcsolva tervezte. Orgona már nincs, Liezen-Mayer grafikája egy színházi függönyterv, ami a Nemzeti Galéria tulajdonában van.47 A teremben díszes fali padok találhatók (öt egyes és két összevont), amelyeket 1907-ben átvittek a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia-épület kupolatermébe, így azok a rekonstrukció után visszakerülhettek a hangversenyterembe.
2.1 Telektörténet
A Régi Zeneakadémia telkének története (mai cím: Andrássy út 67. hrsz. 29498, egykor Népköztársaság útja 67., építéskori címe: Sugár út 79. hrsz. 4033, mai helyrajzi számát 1982-ben kapta) 48 a Sugár út kiépítésének történetéhez kapcsolódik, illetve szorosabban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tevékenységéhez. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870. június 23-án tartotta alakuló ülését gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt. Az 1870. X. t.cz. 10. §-a a fővárosi pénzalap kezelésére s az ugyanazon törvény több szakaszaiban kijelölt teendők keresztülvitelére egy külön önálló közegnek, a „fővárosi közmunkák tanácsának” felállítását rendelte el.49 Alakulása után városszabályozási pályázatot hirdetett, amely magába foglalta a Sugár út kiépítését is.50 A II., „A sugárút” című fejezetben az új útvonalnak három szakaszát különböztetik meg.51 Az I. szakasz: Váci úttól az (ekkor a nyolcszögű térig) Oktogonig (18 öl széles, három-, négyemeletes házakkal beépített), II. szakasz: Köröndig (24 öl széles, két-, háromemeletes házakkal), III. szakasz: a körtértől a városligeti előtérig (24 öl széles, kertekkel együtt 34 öl, egy-, kétemeletes, előkertes házakkal).
1872. február 4-én a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az Általános Magyar Municipális Hitelintézet, Franco-Magyar Bank és a frankfurti Erlanger és Fiai Bankházból alakult társasággal kötött megállapodást, miszerint a csoport megveszi az összes kisajátított telket és a vételárat öt év alatt törleszti. A megállapodás értelmében három év alatt, legkésőbb 1875-ig az utat megnyitja és a telkeket 1877-ig beépíti.52 A tulajdoni lap szerint53 a Budán 1872. március 9-én létrejött adásvételi szerződés, szintúgy a Budapesten 1874. évi október 1-jén és 15-én kiállított pótszerződés alapján a tulajdonjog átkerül a konzorciumhoz. Az 1872. december 19-én kelt társasági szerződés és az 1874. október 15-én kiállított bekebelezési engedély alapján az építendő Régi Zeneakadémia telkének tulajdonjoga a Sugárút építő vállalat társas cégre szállt. Az 1877. szeptember 19-i adásvételi szerződés alapján a tulajdonjogot az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat gyakorolta, az építési kötelezettséget 1878. április 8-án törölte az 5195. számú határozat.54
Már az 1875. évre befejezték a régi házak bontását és ugyanazon év nyarán megnyitották a Sugár utat a Váci úttól a Városligetig.55
A Vasárnapi Újság 1876-ban írja:56 „A sugárút nagyon lassan épül, s mióta a vállalkozó társulat [a banki konzorcium – L. É.] megbukott, az aránylag olcsó telkekből is alig tudtak eladni néhányat. Hír szerint Koburg Fülöp herczeg vásárolt közelebb telkeket az épülő operaszínház körül, hogy ott palotát emeltessen. Annak is híre jár, hogy az orsz. zeneakadémia számára is a sugárúton akarnak házat építeni. Legtöbbet lendíthetnének azonban a pompás út mielőbbi fölépítésén főuraink, kik közül eddig egy sem építkezett itt. Maga az út már csaknem egészen be van burkolva fakockákkal s a gyalogjáró aszfalttal. Rövid idő alatt készen lesz a váczi út felé is, s aug. 20-án akarják átadni a forgalomnak az egész óriási vonalat.”
A banki konzorcium bukása után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette át a fejlesztés irányítását, a gazdasági válság megszűnése után a munka is felgyorsult, a lakóházak építése 1885-re befejeződött. A nevét Sugár útról Andrássy útra változtatták, s ekkor alakult ki a ma is érvényben lévő házszámozás.57 A Bauzeitung für Ungarn folyamatosan és megbízhatóan közölte a budapesti építkezések adatait, az országos Zeneakadémia épületével az 1879. évi 24. számában foglalkozik (181. oldal). A Rozinay 1883. 32. képe ábrázolja az országos Zeneakadémiát, a Leon-hardt–Melan 1885. 3. oldalán közölt térkép (2. ábra) a kiépülő Sugár út épületeit és azok tervezőit mutatja be a korabeli számozással.
A kiépülő Sugár út épületei házszámozással és tervezői. (1885.) Forrás: Leonhardt–Melan 1885. 3
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
A Régi Zeneakadémia telke a Kegyesrendi szerzet tulajdona volt,58 a kisajátítás után a banki konzorcium vette meg 1877. március 9-én, de a gazdasági válság miatt a szerződést felbontották.59 1877-ben pénzalapot különítettek el, hogy az Országos Képzőművészeti Társulat megvásárolhassa a mintarajztanoda és műcsarnok melletti telket a zeneakadémia létesítésére az Andrássy és a Vörösmarty utca sarkán.60
2.2 Építéstörténet
A korabeli, elsődleges forrásnak tekinthető lapok közül többek között a Hon, Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Képes Családi Lapok, Zenészi Közlöny, Építő Ipar, Építési Ipar, Fővárosi Közlöny közöl részleteket az épület építésének körülményeiről, valamint méltatja azt: A Petőfi Társaság Lapja61 és az Egyetértés62 az épületre 1877 novemberében még mint a tervezett zeneakadémia épületére utal. A Vasárnapi Újság A műcsarnok című cikkében63 írja, hogy a műcsarnok tervezésének pályázatán első díjat nyert építész, Lang Adolf vállalta a műcsarnok festését 20 000 frt összegért. A mellette építendő zeneakadémia és a festőtermek részére „Trefort közoktatásügyi miniszter előterjesztésére az udvartartás költségeiből 30 000 frtot engedélyezett a képzőművészeti társulatnak”.64 A cikk nem közli a zeneakadémia építészének nevét, valamint a 30 000 forint is kevésnek tűnhet a műcsarnok hozzávetőlegesen 250 000 forint kivitelezési költsége mellett. A Budapest Közlönyben megjelent az 1878. évi XVII. törvényczikk az 1878-ik évi államköltésvetésről65 (XIX. fejezetének 5. cz.), amelyben a Vallás- és közoktatási minisztérium közművelődési célokra az „Országos zeneakadémia és szini tanoda” részére 29 790 forintot különített el („szentesítést nyert 1878. évi június hó 26-án”).
„A hazai művészetek emelésére a király újabban 30,000 frtot utalványozott czivillisztájának művészi czélokra szánt összegéből. Elrendelte ugyanis, hogy három év alatt évenként 10,000 frt utalványoztassék a magyar képzőművészeti társulatnak egy, a társulat sugárúti palotája mellett fekvő telek megvételére, és pedig ugy, hogy az első 10,000 frt azonnal folyóvá tétessék. E fejedelmi határozat erejénél fogva lehetővé vált, hogy a mintarajztanoda és műcsarnok mellett egy új stylszerű műépületünk is legyen, ahol helyet kaphat a zeneakadémia, egy czélszerű hangversenyterem és több festészi műhely, hol kitűnő művészek készíthetik nagyobb képeiket s jeles növendékek másolhatják nagy mesterek munkáit.”66
„A Vörösmarty-utca felé eső, másik szomszédos saroktelket pedig szintén a társulat vette meg, 21.000 forintért, mely célra ő Felsége az udvartartási javadalomnak művészeti célokra rendelt részéből nagylelkűen 30.000 forintot engedélyezett. Előzetes megegyezés szerint ezen a telken épült fel a társulat bérháza a Zeneakadémia befogadására, összesen 131.108 forint költséggel. A hiányt az első m. ált. biztosító társaságtól felvett 60.000 forint jelzálogos kölcsönnel kellett fedezni s még igen tetemes lebegő adósság is maradt. De az idő igazolta azt, hogy a társulat bérházra fordított költség nagyon hasznos beruházás volt.”67
1878-ban Az Építési Ipar68 tételesen közölte az elvégzett munkálatokat és azok költségét. Eszerint az 1876. évben a kőműves munkálatok a földszinti lábazat magasságáig készültek el, míg a következő évben a második emelet magasságáig, kivéve a főbejáratot, ahol az első emeletig, a hátsó és oldalsó részen pedig a harmadik emeletig készült el a falazat. A cikk a felhasznált építőanyagokról is ír: „a) lábazatok, ablak- és ajtókeretezések és balluszterek, rochushegyi illetve süttői kőből valók, s a besztercebányai kőbánya-társulat által szállítattak. [...] b) A burkolati köbkövek és párkányok sóskúti kőből valók és a sóskúti kőbánya részvénytársulat által szállítattak.”69 Az alapkövek gránitból, a márványoszlopok, -lábazatok, -oszlopfejek olasz márványfajokból, a belső lépcsőtámok, balluszterek és pillérek „karsti márványból” készültek.
A Fővárosi Lapok 1878. június 29-i számában A zeneakadémia palotájának tervrajza70 címmel Sz. írja, hogy „[a]z építendő palotának tervrajzát e hét elején nyújtotta át az országos képzőművészeti társulat választmányának Lang Adolf71, a »Műcsarnok« építésze. Voltaképpen nem csupán a zeneakadémia tervrajzát magában, hanem az egész műcsarnoki csoportét, t. i. a rajztanár-képzőt, a műcsarnokot s a befejező zeneakadémia épületét [3. ábra], hogy az összes benyomás iránt legott tisztába jöhessenek.”
Az Andrássy-úti műcsarnok, a mintarajziskolával és a társulati bérházzal (Zeneakadémia). Lang Adolf rajza 1878. Forrás: Szmrecsányi 1911
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Az épületnek kevés korabeli ábrázolása maradt fenn. Budapest Főváros Levéltárában a Régi Zeneakadémia homlokzatának két eredeti terve található 1878-ból (4. a–b ábra),72 jelen ismereteink szerint nincsenek más ismert eredeti rajzok.73 Pilkhoffer Mónika Lang Adolf és fő műve: a Régi Műcsarnok című tanulmányában XV.17.h. jelzettel és 1877-es74 évszámmal közli az Andrássy út felőli homlokzat tervét.75 A két tervrajzon évszám nem szerepel, Lang és Wechsel-mann aláírása azonban igen. 1911-ben jelent meg Az Andrássy-úti műcsarnok, a mintarajziskolával és a társulati bérházzal (zeneakadémia) Lang Adolf rajza 1878 címmel egy rajz a Művészet folyóiratban.76 Ez a rajz, habár a cikk illusztrációja, hiteles képet mutat a három épület alkotta tömbről, különös tekintettel a Régi Zeneakadémia épületére (valószínűsíthető, hogy ez az a „műcsarnoki csoport”, amit Lang bemutatott az országos képzőművészeti társulat választmányának). Pilkhoffer Mónika a Lang Adolf építész munkássága című monográfiájában foglalkozik a tervrajzok 1878-as bemutatásának és az 1877-es építkezésnek a kérdésével: „Elképzelhető, hogy hasonlóan a műcsarnok építéséhez, a végleges tervek alapján kérvényezett építési engedély kiadására akkor került sor, amikor az építés már előrehaladott állapotban volt.”77
Lang Adolf: Homlokzati rajzok, 1878 (a mai Andrássy úti és Vörösmarty utcai homlokzat). Forrás: HU BFL XV. 17.h.55
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Az 1878. évi, A zeneakadémia palotájának tervrajza78 című cikkben ír Sz. arról is, hogy az épület tervezését nem előzte meg pályázat, viszont a három épület rajzát nyilvánosságra hozták: „A tervrajzok, úgy a mi az épület gyönyörű külsejét, mint ami e szűk téren eszközölt éleselméjű beosztást illeti, tetszésre ragadták a bizottság tagjait. S hogy így érez és ítél a megvesztegethetetlen közvélemény is: mutatja a hatás, melyet a Calderoni váci-utcai boltjának ablakába kifüggesztett rajz a sok nézőre gyakorol.” A cikk szerint 1878-ban mutatta be Lang a tervrajzokat, viszont ekkor már javában folyt az építkezés.
Az a tény, hogy az országos Zeneakadémia palotájának építését nem előzte meg nyilvános építészeti pályázat, a közvélemény nemtetszése mellett megosztotta a szakmát is. A 19. század második felében a legtöbb középület építését pályázat kiírása előzte meg.79 1878-ban a Hon lap Különfélék rovatában80, melynek felelős szerkesztője Jókai Mór, némi iróniával írnak a Zeneakadémia tervezéséről: „A zeneakadémia palotájának tervrajzát Lang Adolf benyújtotta az országos képzőművészeti társulathoz, mely tudvalevőleg – az intézet szerencsétlenségére s czéljainak hátrányára – építteti ezen palotát. A társulat a pályázatot mellőzte s az építést Langra bízta, ki tagadatlanul igen tehetséges művész, de a műcsarnoknál is éppen a vi lágítást rontotta el. Ha már a társulat bele fogott ezen szerencsétlen vállalatba, jó lesz egy kissé óvatosnak lennie.”
Az Építési Ipar 1878. július 7-i számában81 ír a Zeneakadémia ügyéről. A véleménycikkben az építész személyét is hangsúlyozza (Lang szaktársunk). Ez azért is fontos, mert a továbbiakban az építés kivitelezője szerepel építészként. „Az orsz. magyar képzőművészeti társulat, habár címében az »országos« jelző is bennfoglaltatik, a szó szoros értelmében véve nem közintézet, hanem magántársulat [...], talán el lehetne várni, hogy oly alkalommal, – mint a jelen esetben – midőn a képzőművészet egyik szakában mint megrendelő lép fel, a hazai szakerőket legalább ne zárja ki, engedje meg, hogy e hazai szakerők legalább megmérkőzhessenek [...]. Hiába hangsúlyozták az illetők, mindazon súlyos érveket, amelyek – különösen a fennforgott esetben – a pályázat mellett beszélnek [...] Lang szaktársunknak, a műcsarnok geniális építőjének egyénisége vagy művészete ellen, akire t. i. most a zeneakadémia építése is bizatott – miként már egy ízben kimondtuk, – teljességgel semmi kifogásunk; azt is szívesen elismerjük, hogy ha valakinek, úgy mindenesetre neki volt joga arra, hogy e munkával megbízassék, (ha már a direct megbízás elve fogadtatott el!) miután a szomszéd palotát ugyanazon társulatnak, mely a zeneakadémiát építteti, ő készítette, teljes megelégedésre, azt is kétségenkívülinek tartjuk végül, hogy még pályázat esetén is – éppen a föntebb jelzett körülménynél fogva – neki lett volna legtöbb esélye a sikerre, s hihető, hogy a feladat megoldása az esetben is neki sikerülhetett volna legjobban [...], de mindezek dacára kénytelenek vagyunk most is újból és ismételve kimondani, hogy azt, miszerint a magyar képzőművészeti társulat a maga által eszközölt építkezésnél, az egész magyar építészi kart még a kísérlettétel lehetőségéből is kizárja, megbocsáthatlan hibának, s oly eljárásnak tartjuk, mely semmiféle körülményben sem lelhet elfogadható mentséget!”
Az Építési Ipar 1878. szeptember 22-i számában82 írják: „Wechselmann J.83 építész által a Sugár-úton 78. sz. a. épülő zeneakadémia épületre bemutatott részlettervek jóváhagyattak”. A 78. sz. elírás, a Zeneakadémia telke a 79. sz. Az Építési Ipar 1878. július 7-i száma84 szerint Lang az építész.
„A zeneakadémia épületét, mely a sugárúton a műcsarnokkal, és a mintarajztanoda épületével egy csoportozatot képez, az építkezés vezetői most adták át az orsz. képzőművészeti társulat és közoktatásügyi minisztérium megbízottjainak. A bizottság az épületet minden részében megtekintette, minden szobát, termet s kamarát külön megvizsgált, s azt találta, hogy az épület a szerződési kikötésnek teljesen megfelel, a ventillácziós fűtőkészülékek a tökély színvonalán állanak, amiért is az átvétel minden akadály s kifogás nélkül ment véghez.”85
A Vasárnapi Újság 1879. június 5-i számában86 olvasható hír arról, hogy „az építkezés vezetői most adták át az orsz. képzőművészeti társulat és közoktatásügyi minisztérium megbízottjainak”. A Fővárosi Lapok 1879. augusztus 6-i, 180. számában egy rövid hírben számol be a Zeneakadémia átadásáról. „A képzőművészeti társulat s a kormány megbízottjai, másrészt az építők képviselői az épületet, mely a sugárútnak újabb díszét képezi, minden részében megszemlélte, a termeket, mellékhelyiségeket, fölszerelési tárgyakat szigorúan megvizsgálta s mindent kifogástalannak talált, úgyhogy az átvétel akadály nélkül megtörténhetett. Az épület földszinti helyiségeiben lesz a tervezett, de még meg nem alakult művész-klub. Az első emeleten van az 57 négyszegölnyi díszes hangversenyte rem, mely fölnyúlik a második emeletbe s melyben négyszáz ember fér el kényelmesen. [...] Szintén az első emeleten van Liszt Ferenc lakása, míg Erkel Ferenc a második emeleten fog lakni. A tanítás céljaira hat nagy terem és több mellék-helyiség áll rendelkezésre, van továbbá az épületben egy igen célszerűen berendezett fest ő műterem, melyben a legnagyobb aranyú képek is festhetők; ezt a kormány veszi bérbe s esetről-esetre ama művészeknek engedi át, kiknél megrendelést tett. Ez épület elkészültével a sugárúton most harmonikus csoportban állanak egymás mellett a művészetnek szentelt középületek: a képzőművészeti csarnok, a mintarajztanoda és a zeneakadémia. Az utóbbit tudvalevőleg a képzőművészeti társulat építette; telek megvételére király ő felsége ajándékozott 30.000 ftot, az építés pedig úgy vált lehetségessé, hogy a kormány (7–8000 ftért) az épületet bérbe vette a zeneakadémia részére, egyelőre csak hat évre ugyan, de nem lehet kétséges, hogy azontúl is megtartja s igy a fölvett kölcsön törleszthető lesz. A terveket Lang Adolf készítette, magát az építést Wechselmann vállalkozó hajtotta végre. A zeneakadémia az eddig bérelt helyiségből még e hóban átköltözik új palotájába.”87
Mivel nincsenek korabeli alaprajzok, így a Fővárosi Lapok leírása jelenthet segítséget az országos Zeneakadémia helyiségeinek megismeréséhez. A hangversenyterem, Liszt és Erkel lakása beazonosítható. Díszesként írják le a hangversenytermet, ez szemben áll a későbbi cikkekkel (1880, 1881), amelyek puritánként („metodista templom”) jellemzik. A festő műteremben (4. emelet) egy ideig Stróbl Alajos is dolgozott, itt ült modellt Liszt Ferenc a szobrásznak. Stróbl 1882-ben kapott megbízást Liszt Ferenc és Erkel Ferenc egész alakos szobrainak elkészítésére.88
A korabeli források nem utalnak arra, hogy Lang részt vett volna a Régi Zeneakadémia belső tereinek kialakításában. Az 1880-ban felavatott hangversenyterem későbbi és Liszt Ferenc lakosztályának kialakítását az 1879-ben Párizsból visszatért Fellner Sándor tervezte. Ahogy a Művészeti Lexikon írja, „1900-ig terjedő időben átépítette az Andrássy-úti régi Zeneakadémia nagy-termét s Liszt Ferenc lakását rendezte be”.89 1880-ban, a hangversenyterem megnyitása után a Fővárosi Lapok így ír: „A mostani terem az épület sarkán igen tágas, egyik oldalt négy a másikon három ablakkal. Ma még csak halvány szürkés zöldre lévén festve, olyan hatást tesz, mint valami egyszerű methodista imaház.”90 Kászonyi L. rajzán (5. ábra), amit Fellner Sándor terve alapján készített,91 öt ablak látható, a hatodikat eltakarja az orgona az Andrássy út felé néző belső homlokzaton. A felső ablakok üvegezése geometrikus. Az oldalsó falak faburkolata egybefüggő egészet alkot, a képen látható, hogy paddal kiegészített. Nem ismerjük az épület eredeti alaprajzát, de látszik, hogy az orgona mellett, a Vörösmarty utcai oldal belső homlokzatával szemben van egy nagyméretű ajtó (kétszárnyú, ajtótokos). Ma is ott van, ha nem is pontosan azon a helyen, egy kisebb, kétszárnyú ajtó, ami a mai Liszt Ferenc-múzeumba, Liszt egykori lakásába vezet (6. ábra), abba a szobába, ahol a mester a tanítványait fogadta (7. ábra). A hangversenyterem egyetlen dísze a mennyezet vonalában végigfutó fogsormotívum (a mennyezet fogsoros párkánnyal fiókos teknőboltozat), a boltívek az ablakok tengelyvonalában és szimmetrikusan a velük szemben lévő falakon.
Der Orgelsaal der Königlich-Ungarischen Musikakademie. Forrás: Füssmann–Mátéka 1936. 294
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Liszt Ferenc a Zeneakadémián. Forrás: Borsszem Jankó 14 (1881. január 23.) 4. 680
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Liszt Ferenc dolgozószobája. Forrás: Magyar Salon 2 (1885) 4
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
A Fővárosi Lapok 1881. júliusi száma részletesen leírja Fellner Sándor „renaissance stilben” tartott terveit, ami a hangversenyterem átalakítását érinti: „A termet magasságban tölgyfa párkány osztja ketté, alját pedig magasított üléseket képező tölgyfa-burkolat borítja. Ezek hátfalai rythmikus vonalban ismétlik a mennyezetet hordó boltozatot. [...] A támlák és a párkány közötti rész sötét zöldre festett, s simbolikus drapériák borítják. A válasz-párkány fölötti tér, melyben az ablakok is lesznek, élénkebb színezetet ölt és veres alapon loggia stílben tartott polychrom díszítményekkel láttatnak el. A boltozatok és mennyezet, melynek hosszúkás arányai a szőnyegszerű beosztást mutatják a legelőnyösebbnek, világos alapra festett ugyanoly stílű festményekkel ékítettnek. Az ablakokat festett üvegek és üveg mozaikok képezik, melyek nyugodt világa hivatva lesz az esteli világítás tekintetéből élénken tartott festmények hatását mérsékelni. […] A másik keskeny oldalon [az Andrássy úttal szemben lévő oldal] a falat Székely Bertalan tanár nagyobbszerű kompozíciója díszítendi, mely egy eleuzisi menetet ábrázol.”92 1905-ben a Vasárnapi Újság-ban egy rövid cikk jelent meg Székely Bertalanról és számos addig nem publikált vázlatot is közölt (8. ábra), közöttük egy falfestményvázlatot, amit a Régi Zeneakadémia részére készített.93 A vázlat az 1881-es cikkben említett eleusziszi misztériumokat ábrázolja – a Magyar Nemzeti Galériában 1999-ben nyílt életműkiállításon „Zene vagy Dionüszoszi menet” címmel mutatták be az 1881-ben készített vázlatot.94 1911-ben a Magyar Iparművészetben jelentek meg Székely Bertalan tervei. A 98. sz. Frízterv a Zeneakadémia számára95 (9. ábra) az eleusziszi misztériumokat ábrázolja, az I. melléklet Fríztervek a Régi Zeneakadémia számára (10. ábra). Székely Bertalan olajvázlata, mely két csoportképet ábrázol meztelen nő- és gyermekalakokkal. A festő két változatot készített, amelyek közül a Pulszky Ferenc vezette bíráló bizottság a „Dionüszoszi menet”-et választotta, de a fríztervek egyike se került kivitelezésre.96
Székely Bertalan: Dionüszoszi menet, 1881. Az elfogadott vázlat. Forrás: Vasárnapi Újság 52 (1905) 53. 861
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Székely Bertalan: Dionüszoszi menet, 1881. 98. Frízterv a Zeneakadémia számára. Az elfogadott vázlat. Forrás: Magyar Iparművészet 14 (1911) 3. II. melléklet 93
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Székely Bertalan, 1881. I. melléklet. Fríztervek a régi Zeneakadémia számára . Magyar Iparművészet 14 (1911) 3. II. melléklet 81
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Az épület 1883-as átalakításáról három, elsődleges forrásokon alapuló tanulmány97 értekezik. Az átalakítás a 4. emeleti festőműhelyt és az Iparművészeti Múzeum földszinti helyiségeit érintette a Régi Zeneakadémián, amelyeket a múzeum időszakos kiállítások tartására bérelt ki. Domonkos írja,98 hogy a földszinti folyosón törtek át egy ajtót, de ezek a terek már nem rekonstruálhatók, hiszen az épület 20. századi története során többször átalakították. Pandur tanulmányában az átalakítás, a két épület (Régi Műcsarnok és Régi Zeneakadémia) összekapcsolásának és az így létrejövő kapcsolódó terek belső kialakításának tervezőjeként Uhl Sándort azonosítja. 1883-ban engedélyezték az épület földszinti helyiségeihez az áttörést, amit a későbbiekben befalaztak. A korabeli napilapok99 tudósítottak arról, hogy az „iparművészeti szakiskola” eddig bérelt három termét az Iparművészeti Múzeum kibérli és átalakításokat végeznek. „Az új helyiségeket a régiekkel a zeneakadémia épületébe vezető újonnan nyitandó ajtó fogja összekötni. Az olvasó-, rajz- és kiállítási termekbe a Vörösmarty utcából is lesz bejárás.”100 „Egy igen fontos újítás lesz a már említett, váltakozó és fényesen díszített kiállítási terem […].”101 „Az új helyiségek a régiekkel egy újonnan nyitandó és a zeneakadémia épületébe vezető ajtó által lesznek összekötve úgy, hogy azok a gyűjteménnyel szoros összefüggésben maradnak, míg a kiállítási-, olvasó- és rajzteremhez még ezen felül a Vörösmarty-utczából is lesz bejárás. A könyvtár, melyet újabban több értékes művei szaporítottak, az új olvasó és rajzteremben lesz elhelyezve.”102
1884-ben az átalakítási munkák a végéhez közeledtek, ugyanazon év október 4-én tervezték megnyitni a múzeum új tereit.103 1884 februárjában kezdték el a helyiségek kifestését. „A műcsarnok épületében volt iroda helyiségét kétfelé osztották és itt fogják elhelyezni a múzeum bútorgyűjteményét. Innét egy fölötte díszes barokk modorú lépcsőzetes lejárat vezet a szomszédos zeneakadémia épületében elhelyezendő tágas irodahelyiségbe, melyből az olvasó- és rajzterembe lehet jutni; innen egy fölötte díszes bejárat vezet a nagy kiállítási terembe, mely modern műiparcikkek állandó kiállítására van szánva. Mind e helyiségek a legnagyobb dísszel lesznek stylszerűen kifestve és berendezve. Minden egyes ajtó díszítése, a berendezés, az állványok, asztalok, a falfestés Uhl múzeumi őr tervei szerint barokk modorban és a modern műipari ízlésnek megfelelőleg fognak készíttetni. Minden bejárat fölött stylszerü kivitelben az illető terem célja lesz olvasható.”104
A leírás alapján nem tudható teljesen, hogy melyik termekről van szó – valószínűsíthető, hogy az Andrássy úttal párhuzamos termekről, hiszen három termet említ, amelyek funkciójuk szerint: irodahelyiség (tágas), olvasó- és rajzterem, kiállítási terem, így szükség van a természetes fényre, valamint írják, hogy az újonnan nyitandó és a Zeneakadémia épületébe vezető ajtó által lesznek összekötve a termek (az olvasó-, rajz- és kiállítási termekbe a Vörösmarty utcából is lesz bejárás). A mai kialakítás szerint, figyelembe véve a főfalakat és az elrendezést, a következő termekről lehet szó: Bach Terem, Kutatókönyvtár és a két terem közötti egység, ahol ma irodák, raktár, előtér és mellékhelyiség van.
2.3 A 20. századi átépítések az 1980-as évek helyreállításáig
Az épület és a telek a Képzőművészti Társulat tulajdonában maradt 1903-ig, a Zeneakadémia csak bérelte az épületet. 1903. április 22. (11028 sz.) – épület és telek vételára 330 000 korona. Az adásvételi szerződés 1903. április 4-én kelt, vásárhelyi Wodianer Arthur budapesti lakos könyvkiadó105 vette meg az ingatlant.106 1903-ban a Budapesti Napló107 és a Vasárnapi Újság108 is foglalkozott Wodianer Arthurnak az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat bérházára (állami Zeneakadémia) tett ajánlatával. Benkő Kálmán igazgató jelentése szerint a vételi ajánlatot egyhangúlag elfogadták. A Régi Zeneakadémia ezután is rajz- és zeneiskolaként működött. 1903-ban Ferenczy Károly, a nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője, festő a telet Budapesten töltötte és rajz- és festőiskolájába hirdetett felvételt109, az 1905/1906. évben folytatódott a zeneoktatás.110
Wodianer Arthur a Zeneakadémia földszinti termeinek (mai Kutatókönyvtár és szomszédos termek) átalakítására 1907 novemberében kapott engedélyt111, majd 1909 augusztusában.112 Mindkét magánépítési engedélyt átalakításra kérte a tulajdonos. Az 1907. év utáni átalakítás érintette az épület 3. emeletét, az ablakokat ekkor áthelyezték, amelyek eredeti, átépítéskorabeli állapotban vannak – lehetséges, hogy az eredeti, építéskorabeli ablakokat helyezték át, de ezt a dokumentumok hiánya miatt nem lehet biztosan megállapítani. Egy évvel később a Magyarország lapban megjelent hirdetés szerint az Andrássy út 67. szám alatt a „Liszt Ferenc kávéház átalakítása befejeztetett!! Amerikai Bar – Amerikai Italok. Állandóan egész éjjel nyitva”.113 A kávéház tulajdonosa Klein Ármin.114 Budapest Czim- és Lakásjegyzékében (1916) a kávéház tulajdonosaként Diamant Lajos szerepel. A Régi Zeneakadémia dísztermét az 1910-es években különböző társulatok használták, matinékat, előadásokat és táncestélyeket rendeztek itt.
1921. március 3-án115 elhunyt vásárhelyi Wodianer Arthur. 1922. november 17-én (20702 sz.) az ingatlant Kanitz Vilmosné, született vásárhelyi Wodianer Hermina és Leféber Lajosné, született vásárhelyi Wodianer Julia egyenlő arányban örökölte. 1926-ig számos alkalommal volt a Leféber Lajosné, született vásárhelyi Wodiáner Julia tulajdonában álló épület kölcsönök zálogfedezete.116 1925. december végén117 a VI., Andrássy-út 67. sz., 4033. hrsz. épületet Kovács Mihály és neje vásárolta meg 2 450 000 000 koronáért Kanitz Vilmosnétől és birtokostársaitól.
A Budapest Főváros Leváltárában levő birtokkönyv118 szerint 1926-ig többször használták zálogfedezetnek az épületet, ezzel egybevág a Régi Zeneakadémia eladása után kirobbant botrány, amely szerint Dr. Kanitz Emil budapesti ügyvédet kétmilliárd koronás sikkasztás (hűtlen kezelés) elkövetésével gyanúsítják és letartóztatták.119 Özv. Leféber Lajosné tette a feljelentést, amely szerint a társtulajdonát képező bérházak (Dob utca 10., Nagy János utca 9., Andrássy út 67. és Vilma királyné út 8.) jövedelméből ráeső résszel nem számolt el. A Kanitz család garantálta Leféberné esetleges követeléseit.120 A folyamatban lévő ügyről a sajtó naponta tudósított.
A Kovács Mihály tulajdonába került épület számos szövetség121 székháza volt 1927-től. A Pesti Hírlap 1928-as hirdetése122 szerint az Andrássy út 67. sz. alatt volt a Citroën autók kiállítási szalonja (1929-ben is), valamint a Koch és Szilágyi építőipari vállalat irodája (a felsorolás a teljesség igénye nélkül).
1932-ben az Esti Kurírban jelent meg egy cikk az épület tulajdonosáról. Gál Imre cikke – a Kormányfőtanácsos lett egy pesti garniszálló volt portása és tulajdonosa. Kovács Mihály többszörös háztulajdonos érdekes karrierje – Milyen »közhasznú« tevekénységet fejtett ki a szivutcai kis szálloda egykori tulajdonosa123 – szerint „Kovács Ferenc néhány év múlva újabb házat vásárolt. Megvette az Andrássy-ut 67. számú hatalmas bérpalotát, amelynek földszinti helyiségében volt akkoriban a Liszt Ferenc-kávéház is”. Házait dr. Vészi Mátyás ügyvéd kezeli, mint gondnok, aki Kovácsot „self-made man”-ként említi.
1935-ben Kovács Mihály kormányfőtanácsos a közoktatásügyi minisztériumhoz intézett beadványában javasolta, hogy állítsanak fel Budapesten Liszt Ferenc emlékére Liszt-múzeumot, ennek céljára beajánlotta az Andrássy út 67. szám alatti „palotáját amelyben azelőtt a Zeneművészeti Főiskola volt elhelyezve. A palotán már régebben Liszt-emléktábla van elhelyezve, mivel a nagy zeneszerző ebben a házban tanított”.124
Az Andrássy útra néző homlokzaton van Liszt Ferenc emléktáblája, amit Farkas Zoltán dr. ügyvéd és szobrász készített 1934-ben,125 leleplezése 1934. október 21-én volt.126 Már ekkor itt volt a Róma kávé-étkező.127 1939-ben is még az épületben volt a Róma kávézó (11. ábra), amelynek felirata alatt volt ekkor a Liszt-emléktábla.128
Andrássy út 67., a Régi Zeneakadémia épülete, 1940. Forrás: Fortepan / Magyar Bálint
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Az Országos Liszt Ferenc Társaság már 1936-ban meg szerette volna venni az épületet, de ekkor az ingatlanárak irreálisan magasak voltak. 1940-ben a Nemzeti Újság írja: „Az Országos Liszt Ferenc Társaság vezetősége azóta sem adta fel a terv megvalósításának gondolatát és az épület jelenlegi tulajdonosai, Kovács Mihály kormányfőtanácsos és felesége, úgy látszott, hajlandók is reális áron átengedni az Egyesület céljaira a nevezetes épületet. Értesülésünk szerint azonban a vételre vonatkozó tárgyalások az utóbbi időben megszakadtak, az épület iránt viszont éppen zenetörténeti nevezetességére való tekintettel úgy halljuk, mások is érdeklődnek.”129 Mindeközben Liszt Ferenc egykori lakásában a Magyar Cionista Szövetség kapott irodahelyiségeket, a díszteremben (hangversenyterem) pedig görkorcsolyapályát létesítettek. Ekkor a Régi Zeneakadémia épületében többek között a Magyar Cionista Szövetség, Ifjú Magyar Cionista Szövetség, a Pro-Palesztina Szövetség, a Telavivi Keleti Vásár, Kereszhajeszod, a Keren Kayemth Leisrael és még több más szervezet és vállalkozó irodája volt. 1942-ben az újságokban hirdette Königstein mérnök, hogy olcsón, jótállással ciánoz és patkányt irt – telephelye: „VI. Andrássy-ut 67.”
Habár csak az újságokban,130 de 1940-ben felmerült annak a gondolata is, hogy állami kisajátítással kellene a Régi Zeneakadémia épületét újra az eredeti funkciójának visszaadni és benne múzeumot létesíteni.
„Az államosítás után a Belügyminisztérium volt a kezelője, majd 1957-től Tannimpex külkereskedelmi vállalat irodaháza.”131 A következő évtizedben is felmerült annak igénye, hogy a Zeneművészeti Főiskola visszakapja „Liszt Ferenc házát”132 (ekkor Népköztársaság útja 67.), hogy egy budapesti Liszt Ferenc-múzeumot rendezzenek be. 1977-ben Dencső István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gazdasági főigazgatója már a kettéosztott hangversenyteremről beszél (pontos idejét nem tudjuk, hogy ezek a munkálatok mikor voltak, lehetséges, hogy a Tannimpex beköltözését követően, erre utalhat a Déry topográfiájában jelzett átalakítás az 1950-es években). Dencső közlése szerint a Liszt Ferenc-múzeum ügyében „az első »interpellációt« a felszabadulás után 1945 decemberében Zathureczky Ede főigazgató intézte dr. Keresztury Dezső miniszterhez. Később Kodály Zoltán, Szabó Ferenc, Kovács Dénes, a főiskola vezetői tárgyaltak ez ügyben, melynek eredményeként elvi megállapodás született. Eszerint a régi épületre a főiskola jogosan tart igényt, s a Tannimpex kiköltözése után (jelenleg ennek a vállalatnak a székháza) azt visszakapjuk. A helyzetet tehát az illetékes vezetők jól ismerik. Tudjuk, hogy a megoldás nem könnyű, mégis szeretnénk siettetni.”133 1975-ben Petrovics Emil képviselő interpellált a kulturális miniszterhez és a külkereskedelmi miniszterhez a Zeneakadémia régi épülete ere deti funkciójának visszaállítása tárgyában.134 Az interpellációra dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter válaszolt, a külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben, miszerint jogos a felvetés, de nem akarják megfosztani a Tannimpex külkereskedelmi vállalatot annak működési terétől. „Méltányolnunk kell a Külkereskedelmi Minisztérium álláspontját, azonban méltányolni kell a kulturális ágazat szükségleteit, érdekeit is. Ezért mindenekelőtt arra törekszünk, hogy a Petrovics Emil elvtárs interpellációjában felhozott nagyon logikus, észszerű érvek alapján tárgyalásokat kezdjünk a Népköztársaság úti zeneakadémiai épület visszaszerzésére.”135
3 A RÉGI ZENEAKADÉMIA HELYREÁLLÍTÁSA
Az épület felújítása 1983-ban kezdődött, ennek tervezője Montvai József, statikus Zajovics Jenőné, belsőépítész Mezei Gábor.136 1986. június 26-án történt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola épületének („nagyrekonstrukciós munka”137) műszaki átadása-átvétele.
A levéltárban megtalálható az épület átalakításának dokumentációja az 1980-as évekből.138 A hasznosítási tervben szerepel, hogy „[a]z épületet a Budapesti Iroda Elhelyezési Bizottság (BIEB) a 13/1981/VI.1. szám alatt hozott határozatában a főiskolánknak ítélte meg, az ezzel kapcsolatos adás-vételi szerződést a Tannimpexxel 1981. december 7-én megkötöttük, a vételárat (22 millió Ft) kifizettük, az épületet (még aug. 1-vel) átvettük. [...] Az épület állapota és építészeti feladatok: Az épület több mint 100 éves és ezalatt az idő alatt több ízben és több célra átalakították s e közben csatoltak hozzá a szomszédos épületből is.”
Vén Zsuzsa a tudományos dokumentációban (1981) is írja, hogy „[a]z átalakítások mértékét csak magáról az épületről olvashatjuk le. Ismeretlen például, hogy mikor változtatták meg a II. – III-ik emeleti homlokzatot. Az 1880-as években készült fényképek szerint a II. emeleti homlokzaton sgrafitto mező futott végig. Ezt egy általunk nem ismert időpontban megszűntették. A II. – III. emeleti osztópárkányt lentebb hozták, az ablakokat is erre az osztópárkányra fektették fel. Ezáltal a főpárkány és a III. emeleti ablakok közötti homlokzati mező növekedett meg.”139
A 20. század során változatos funkcióknak eleget tevő palota belső átalakítása követte az aktuális igényeket, így lett a mai Kutatókönyvtár terméből kávézó, raktár, majd 1986-tól könyvtár.
A Kutatókönyvtár terme gazdagon díszített, az egykori nagyterem 1981-es és 1984-es felvételeken a fehérre meszelt mennyezet- és falfelületek alatt átsejlik az eredeti díszítés reliefje, az oszlopon lévő minták teljesen megsemmisültek. 1987-ben, a fotók tanúsága szerint már helyreállították a terem díszítését és idekerült a könyvtár. A Tannimpex tulajdonában levő, 1970 körül készült felmérési rajzon a nagytermet raktárnak használták, ebből választottak le egy kis helyiséget a portának. A földszinten irodák voltak a mai irodák helyén, az orgonatermet (Bach Terem) pedig három részre osztották, ahol szintén irodák kaptak helyet. A felmérési terven látható a horizontálisan kettéosztott hangversenyterem (első és második emelet) és az ott kialakított kisebb irodák alaprajza.
Ha megfigyeljük a Kutatókönyvtár díszítését, akkor látható a különbség a nyolcszög alaprajzú oszlop motívumai és a boltívek, boltvállak (plasztikus) díszítése között. A mennyezeten megjelenő minták ismétlődnek. A boltozati bordák arany szegéllyel kiemeltek, a boltvállaknál geometrikus mintába (talapzaton ülő fordított M vagy W) illesztett ginkolevélre emlékeztető koszorú (aranyozott) (12. ábra), a festés szürke, szürkészöld és föld színek tompa változatai. Az ablakok közötti boltvállak is hasonlóan festettek / díszítettek. A boltozatindítás a sarkokban színezett, a vakolatarchitektúra az oszlopfő kialakításához hasonló. A bordák összemetsződésénél és a zárókőnél háromszög díszítés stilizált növényi ornamentikával, amely az aranyozott bordakiemelés része (jobbról vagy balról). A mai Kutatókönyvtár festésének idejét nem ismerjük, de két lehetséges dátum kerülhet szóba az ismert dokumentumok alapján: 1883–1884 (Uhl-féle átalakítás)140 vagy a W (ha W) iniciálé utalhat a Wodianer névre is, ebben az esetben 1907 után készülhetett (1907–1909 körül), mégpedig a Liszt Ferenc-kávéház (megnyitásának ideje 1910) részére. A dokumentumok alapján nem egyértelmű azonban, hogy a mai Kutatókönyvtár / Nagyterem festett motívumai az 1884-es Uhl-féle átalakításkor készültek-e vagy a 20. század elején, amikor átépítették a földszinti termeket.
A mai Kutatókönyvtár díszítőfestése – növényi ornamentika iniciáléval (?). Forrás: A szerző felvétele, 2024.
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
A HU BFL XV. 17.e.306a–2285 iratanyagban141 megtalálható Vén Zsuzsa tudományos dokumentációja, amelyben helyreállítási javaslatot fogalmaz meg (részletek):
„Utcai homlokzat: – Az épület eredeti lábazatát körben kicserélték. Feltétlenül az 1883. fényképeknek megfelelően helyre kell állítani. – Mivel az épület funkciójának változása lehetővé teszi, feltétlenül javasoljuk a földszinti, ablakokkal tagolt architektúra visszaállítását, az asztalos-munkával együtt, a régi fényképek alapján. – A Vörösmarty utcai oldal első emeleti homlokzatát a hangversenyterem megszűntetésekor átalakították. Ideális lenne visszaállítani az eredeti fekvő téglaalakú vakablakokat, a rizalitokon sárga téglaburkolatot, a középső három ablak homlokzatát quader díszítéssel. /1883-as fénykép/. – A bejárati kapu nem eredeti, s nem is megfelelő. Ezért kívánatos, hogy az épülethez jobban illő bejárati ajtót tervezzenek.
Épület belseje: – Legfontosabb az összes álmennyezet, oldalfalat borító burkolat, illetve válaszfal kibontása. Az eredeti hangversenytermet I–II. em. között osztó födém megszüntetése, hogy a termet eredeti nagyságában vissza lehessen állítani. – Falkutatásra lenne szükség annak megállapítására, hogy a földszinti díszes nagyteremnek a bejárata eredetileg hol volt. – A lépcsőház megmaradt eredeti formájában /lépcsőfokok, öntöttvas korlát / az ablakok is eredetiek, kivéve a Ny-i oldalon, ahol a lift miatt kicserélték.”
Az 1982. január 8-i keltezéssel készült hasznosítási terv142 tartalmazta az 1983-as állapot leírását és a tervezett munkákat (részletek): „Az épület […] rendkívül szabdalt, az utólagos beépítések, teremosztások azonban jól elválaszthatók az eredeti alaprajzi kialakításoktól. A legutóbbi időkig [1981-ig – L. É.] különböző szervezetek irodaként használták az épületet, ennek nyomai láthatók a belső térképzéseiben. […] A nagyterem / utólag födém elhelyezéssel megosztott / oldalfalain még megtalálhatók az eredeti faburkolatok maradványai. / A faburkolat másik része a Liszt Ferenc téri Zeneakadémiában van. Ezek eredeti helyen történő visszaállítását tervezzük /. [...] A funkcionális szempontok alapján indokolt helyeken nyílásbefalazás és nyílásbontás a fő szerkezeti falakban, nyílások méreteitől függő kiváltásokkal. A »nagyterem« II. emeleti – utólag beépített – födémének elbontása [13. ábra] / válaszfalakkal együtt /.” A leírásban találkozunk homlokzati tervrajzra – színvariációkkal és kiviteli tervre vonatkozó utalásokkal, de ezek nem találhatók a dokumentációban.
Zeneakadémia (kamaraterem) 1982-ben. HU BFL XV. 17.e.306a–2285
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
„Mint a tudományos dokumentációból is kitűnik az épületet az évek során többször átalakították, nem a funkciójának megfelelően használták. Egy ilyen átalakítás során 1950 körül az eredetileg két szint belmagasságú kamara-terembe egy »osztó-födémet« tettek, ezzel is növelve az épület hasznos területét.”143
„Emlékeztető a Budapest Főváros Tanácsa VB. Városrendezési és Építészeti Főosztály, Budapesti Műemléki Felügyelőségén 1983. aug. 5-én tartott tervkonzultációról (Jelenlévők a Műemléki Felügyelőség részéről: Bende Csaba, Balogh Éva. KOMBER144 részéről Montvai József. VÁTI részéről Mezei Gábor): 2. Engedélyezési tervhez / színszámmal meghatározott / színezési tervet kell benyújtani. 3. Törekedni kell [...] a műemléki jellegű részek visszaállítására, ill. kiemelésére. 4. A földszinti fém portálok az épület egész megjelenéséhez igazodó fa nyílászárókra cserélendők ki. 5. Lépcsőház és lift közötti üvegtégla fal tömören befalazandó, ezzel visszaállítva a közel korabeli lépcsőházbelső teret. Bp. 1983. aug. 10. [14–15. ábra].”
Régi Zeneakadémia, Andrássy út, 1983. HU BFL XV 17.d.329–029498 00008
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Régi Zeneakadémia, Vörösmarty utca, 1983. HU BFL XV 17.d.329–029498 00009
Citation: Építés – Építészettudomány 52, 3-4; 10.1556/096.2024.00125
Városépítési Tudományos és Tervező Intézet dokumentációja: Zeneakadémia – Vörösmarty utcai épület berendezési terve. Műleírás. Az átalakítás tervezője a Kommunális Beruházási Vállalat (építész Montvai József). „Liszt Ferenc múzeum tervezésénél, de a kamarateremnek is támaszkodhattunk kutatási eredményekre, fennmaradt ábrákra és leírásokra. A berendezést azonban meg kellett tervezni, egyszerű rekonstrukcióra nem kerülhet sor, az épületben történt átalakítások, másrészt a változó funkciók miatt.”145
A helyreállítás belsőépítészeti tervdokumentációja (1984. május) tartalmazza az épület berendezési tervét. Az átalakítás tervezője a Kommunális Beruházási Vállalat, építész Montvai József. Az épületet a terv a berendezés szempontjából két részre osztotta (eredeti tervezésű berendezések azokban a helyiségekben, amelyeket a közönség is látogathat, a nem nyilvános helyiségekben típusberendezések). „Tekintettel arra, hogy a berendezési terveink az építész-kiviteli terv után készültek, bizonyos pontokon terveink az építész-tervtől eltérnek. [...]: 1. A földszinten a könyvtárból ajtó nyílik a könyvtáros szobájába. 2. A Liszt múzeum falaira tapéta kerül, a padló táblás parketta. 3. Az ajtók és ablakok barna, tölgy színben készülnek a múzeumi helyiségekben.” A tervezési program szerint: „Az építészeti kialakításnál a helyiség boltozati rendszerét a műemlékjellegnek megfelelő módon és színvonalon kell bemutatni. [...] [A hangversenyteremben] Az utólag beépített födém elbontandó, megoldandó a terem akusztikája, helyreállítandó a műemléki mennyezet.”
1984 októberében a Műemléki Felügyelőség részéről felmerült építészeti és belsőépítészeti igények és egyéb, a nagyjavítás során felmerült problémák megoldására a következő, főként a nyílászárókat érintő megállapodás készült (részletek):146 „2. Lépcsőház. Üvegtéglás liftablakok minden szinten elmaradnak, sorba be kell a nyílásokat falazni. 3./ Nyílászárók. Jelenlévők megvizsgálták a meglévő és tervezett nyílászárókat és az alábbiakban állapodtak meg [részletek]: III. szint: – a lépcsőházi ajtó a közlekedőben meglévő ajtóval azonos kivitelben készül /eredeti, védett, váztáblázatos/. A felülvilágítóban csak a középső osztás marad. – A BMF147 kéri, hogy a tervező a folyosóról falnézetet készítsen figyelembe véve a feltárás után kirajzolódott árkádokat. A nyílászárókat a boltívek tengelyébe kell helyezni. – Az árkádokat szegélyező húzott tagozatokat a padlószintig le kell vinni. Az ajtósík a tagozat mögé kerüljön. A boltváll magasságában áthidaló készül, fölötte visszahúzott kifalazás, alatta típusajtó. [...] Egyedi építészeti kérdések. – A Kamaraterem [mai Kutatókönyvtár] alsó Vörösmarty u felé néző ablakait a Népköztársaság útja [Andrássy út] felé néző íves ablakbéletével azonos kiképzésűre kell elkészíteni.” Az emlékeztetőt a KOMBER (Kommunális Beruházási Vállalat) képviselői állították össze.
4 A HELYREÁLLÍTÁSI / ÁTALAKÍTÁSI FOLYAMATOK TANÚSÁGA
Az épület másfél évszázados története során több külső és belső átalakításon is átesett. A külső átalakulás eredményét ma is látjuk, azonban az 1980-as évek során, az 1986-os átadásig a különböző funkcióknak eleget tévő épület átalakított belsejének eredeti kialakítását megpróbálták visszaállítani. Mivel nem állnak rendelkezésre eredeti tervek, ezért a főfalak szolgáltak információkkal, az eredeti állapot nehezen rekonstruálható. Az 1980-as évek visszaállító, nagyrekonstrukciós munkálatai mellett még két ismert múlt századi átalakítása volt az épületnek, 1903-ban és 1957-ben.148 Az 1903-as építkezés (átalakítás) tényéről nincsenek korabeli újsághírek – lehetséges, hogy az 1903 azért került ide, mert akkor adták el a Régi Zeneakadémiát Wodianer Arthur nak, aki 1907-ben és 1909-ben kért engedélyt átalakításra. 1957-ben a hangversenytermet kettéosztották (új acélgerendákon nyugvó osztófödém került az első és második emelet közé), a nagyobb termeket, így a hangversenytermet és a mai Bach Termet is kisebb helyiségekre osztották, ekkor épülhetett a lift, ekkor a lépcsőház eredeti nyílászárói rovására üvegtégla falat alakítottak ki (a nyugati részben helyezték el a liftet, és ugyanitt van a földszinten az udvarra vezető ajtó). A lépcsőház nyílászárói eredetiek, kivéve a nyugati részt. Az 1957-es átalakítás eredményéről az 1970-es években készült – akkor a Tannimpex tulajdonában levő – felmérési rajzok tanúskodnak. Az 1983-as felújítás dokumentumai alapján megállapítható, hogy ekkor készültek a földszinti portálok (Andrássy út – Vörösmarty utca) az első emeleti ablakok mintájára, az udvarra nyíló kétszárnyú ajtó. A korabeli fényképek tanúskodnak arról, hogy fémportálok voltak a mai fából készült ablakok helyett. Az épület első ismert fényképén (1883) láthatóak az eredeti földszinti ablakok. Az 1983-as felújítás során elbontották a másodlagosan épített válaszfalakat, a hangversenyteremben lévő osztófödémet, a nagyterem (mai Kutatókönyvtár) díszítőfestését, a hangversenyteremben a mennyezetet és az eredeti boltozatokat rekonstruálták, a homlokzati nyílászárókat felújították (a munkák összefoglalása a teljesség igénye nélkül), a dokumentumok nem tartalmaznak arra utaló jegyzeteket, hogy újak készültek volna.
„Fontos elv volt a rekonstrukció idején a nem kizárólag oktatási célokat szolgáló terek (a teljes földszint és az első emelet, illetve a 2. emeleten a Hangtár) egységes, a 19. század utolsó negyedének megfelelő szellemű belső kialakítása. Mezei Gábor belsőépítész149 készítette el az ide kerülő berendezések tervét, mégpedig egységesen. Ez vonatkozott a bútorokra, a tárlókra, a csillárokra és falikarokra.”150
Az 1980-as évek helyreállító törekvései felfedték azokat a belső tereket, épületszerkezeteket, amelyek a mai épület megőrzendő értékeihez tartoznak. Az álmennyezet és a válaszfalak elbontásával újra láthatóvá váltak a közlekedők keresztboltozatai és boltívei, a hangversenyterem fogsormotívumos fiókos teknőboltozata, valamint a lépcsőház üvegtégla ablakainak kicserélésével az építéskorabeli állapothoz hasonlóvá vált földszintről a negyedik emeletig felvezető tér. A belső teret érintő legnagyobb szerkezeti változást az osztófödém megszüntetése és a hangversenyterem terének visszaállítása jelentette, amely a teljes vakolat kicserélését vonta maga után (így, ha lett is volna bármilyen díszítő festés a falakon, az elpusztult). Az úgynevezett „nagyrekonstrukciós” munkálatok egyik eredménye a Kutatókönyvtár termének kialakítása: új ajtót nyitottak, nyílásokat falaztak be, és megújult a festés is. Összességében egy sikeres visszaállításról beszélhetünk, amely feltételezhetően nem tudta hűen visszaállítani a belső terek eredeti elosztását – ez nem is várható el, ugyanis a funkciók és igények változtak. A Liszt Ferenc Múzeum tereiről, azok helyreállításának munkáiról szakértői tanulmányok készültek, így annak értékelése már megtörtént. A munkálatoknak több célja is volt, egyrészről a múzeum kialakítása, másrészről az épület eredeti funkciójának visszaállítása – ennek tudatában a terek is két részre (oktatási és nyilvános) oszlanak. A belső egységességéhez hozzájárult az is, hogy a nyílászárók az eredetiek mintájára készültek, három ajtótípus variációit látjuk a terekben, illetve ügyeltek a lámpák kialakítására is – annak ellenére, hogy a világítótestek 1983 és 1986 között készültek, értéket képviselnek, hiszen az épület egy újabb átalakításának építészettörténeti emlékei.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Megvalósult a Debreceni Egyetem Publikációs Tudománytámogatási Programjának támoga tásával.
Gábor 2010. 37.
Vasárnapi Újság, Fővárosi Lapok, Az Építési Ipar, Építő Ipar – Építő Művészet. A korabeli idézeteket és a lapok nevét a mai helyesírással közöljük.
Pilkhoffer 2017. 45.
Pilkhoffer 2017. 46.
Magyar Hírlap 43 (1933. október 10.) 230. 6.
Pilkhoffer 2017. 45.
Magyarország és Nagyvilág 16 (1879. augusztus 10.) 32. 88.
A tervrajz rekonstrukcióját lásd Prahács 1959, képanyag: 432–433.
Liszt 1879/1975. 349 és Liszt 1881/1975. 351.
Moravcsik 1907. 14.
Moravcsik 1907. 18.
Uo.
Mátéka 1940. 152.
Pandur 2022. 80.
Pandur idézett 2016-os tanulmányának 25–26. és 28–29. lábjegyzete – dokumentumok az Iparművészeti Múzeum levéltárából.
Pandur 2022. 82.
Pandur 2022. 84.
Liszt Ferenc volt tanterme, most a Lovas-féle zenekonzervatórium igazgatósági irodája. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény. Jelzet: bibFSZ01501552.
Füssmann–Mátéka 1936. 294.
Legány 1983. 31.
Legány 1983. 29.
Domonkos 2018. 273.
Pilkhoffer 2017. 46.
Jakab 1917. június 3. 139.
Zakariás 1961. 145.
Gábor 2010. 37.
Eckhardt 2019. 251.
1958 és 1961 között műemlék volt, utóbb megszüntették a védelmét. 1974. április 11. napi hatállyal lett műemlék jellegű építménnyé nyilvánítva.
Az országos magyar kir. Zeneakadémia új épülete. Vasárnapi Újság 54 (1907) 19. 370.
Liezen-Mayer Sándor: A hannoveri színház függönyterve, 1895 körül. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály.
A topográfia alapján a telek: Grundbuch, Telekkönyv: 23 major; 1786, József-kori telekkönyv mutatója: 323; 1824 előtti telekösszeírási szám: 578, 573; 1824 körül, Telekösszeírás, I. füzet: 760, 754; 1835–1847 körül, Telekösszeírások, II., III. füzet: 856, 825; 1850 körül–1862 körül, Telekösszeírás, IV., VI. füzet: 888, 925/t.34, 888, 925; 1862 körül, Telekösszeírás, V. füzet: Gyár utca 7.; 1876 körül, Telekösszeírás, VII. füzet: 888, 925/t.34; 1879, cím: Sugár út 79. – Vörösmarty utca 35.; 1879, helyrajzi szám: 4033; Helyrajzi szám (1982): 29498.
FKT hivatalos jelentése 1870. és 1871. évi működéséről, 1872. 1.
Budapest átalános szabályozásának tervezete, FKT hivatalos jelentése 1870. és 1871. évi működéséről, 1872, 4–5.; BFL XV.16.b.221/34 (1–9).
FKT hivatalos jelentése 1870. és 1871. évi működéséről, 1872, 5–13.; BFL XV.16.b.221/39 (1–116, hiányos).
FKT hivatalos jelentése 1872. évi működéséről, 1873, 13–18; BFL XV.16.b.221/39 (1–116, hiányos).
HU BFL - XV.37.c - 4070 – 29498.
Uo.
Országh 1884, 4; BFL XV.16.e.251/23 (1–58, hiányos).
Vasárnapi Újság 1876 (23) 31. 492.
FKT hivatalos jelentése 1885. évi működéséről, é. n. 12.
FKT hivatalos jelentése 1872. évi működéséről, 36.
Vasárnapi Újság 24 (1877) 28. 444.
Prém József: A Képzőművészeti Társulat palotája. Petőfi Társaság Lapja 2 (1877. november 11.) 20. 315–317.
A műcsarnokról. Egyetértés 11 (1877. november 7.) 288. 1–2.
A műcsarnok. Vasárnapi újság 24 (1877. november 4.) 44. 697–698.
Vasárnapi Újság 24 (1877) 44. 697–698.
Budapest Közlöny 12 (1878. július 3.) 152. 1.
Vasárnapi Újság 24 (1877) 28. 444.
Szmrecsányi 1911. 110.
Építési Ipar 2 (1878. március 3.) 9/61. 74. és 2 (1878. március 10.) 10/62. 83–84.
Építési Ipar 2 (1878) 9/61. 74.
Sz.: A zeneakadémia palotájának tervrajza. Fővárosi Lapok (1878. június 29.) 148. 727.
Lang Adolf (1848–1913) tanulmányait Bécsben fejezte be. 1875-ben a Sugár-ut Épitő Társaság építészeként jött Budapestre, több épületet is tervezett (Régi Műcsarnok [1877], Régi Zeneakadémia [1877–1879]). Budapesti munkája után Bukarestben tanított és 1890 körül tért vissza Budapestre. Lang tervezte a pesti volt Magyar Színházat (1897), Kassán a színházat (1899), a pécsi városházát (1907) és a Pécsi Nemzeti Színházat (1893– 1895). A hágai Képzőművészeti Akadémia, majd 1908-tól haláláig a bécsi műegyetem tanára.
HU BFL XV 17 h 55.
HU BFL XV 17 h 55. Zeneakadémia, 1878. Építtető: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Építész: Lang Adolf, kivitelező: Wechselmann Ignác. Engedélyezési terv (homlokzati rajz).
Pilkhoffer 2017-ben megjelent kötetében jelzi, hogy nincs dátum a terven, így nem tudni, hogy pontosan mikor készült. Budapest Főváros Levéltárában a terv 1878-ra keltezett.
Pilkhoffer 2022. 12.
Pilkhoffer 2017. 44.
Sz.: A zeneakadémia palotájának tervrajza. Fővárosi Lapok (1878. június 29.) 148. 727.
Székely–Marótzy 2018.
Különfélék. A Hon 16 (1878. július 1.) 158. 2.
Építési Ipar 2 (1878. július 7.) 27/79. 236–237.
Építési Ipar 2 (1878. szeptember 22.) 38/90. 327.
Wechselmann Ignác (1828–1903) építési vállalkozó.
Építési Ipar 2 (1878. július 7.) 27/79. 236–237.
Vasárnapi Úság 26 (1879) 45. 515.
Vasárnapi Újság 26 (1879. június 5.) 32. 515.
Fővárosi Lapok (1879. augusztus 6.) 180. 869.
Fővárosi Lapok (1880. március 16.) 62. 307. Legány (1983) jegyzetei alapján visszakeresve. 1881-ben is hasonlóan ír a Fővárosi Lapok (1881. március 22.) 66. 346.
Készítésének ideje ismeretlen, Füssmann–Mátéka 1936. 245.
Fővárosi Lapok (1881. július 23.) 166. 971.
Vasárnapi Újság 52 (1905) 53. 861.
Györgyi Kálmán (szerk.): Magyar Iparművészet 14 (1911) 3. II. melléklet 93. és 81.
Pandur 2016, 2022 és Domonkos 2018.
Domonkos 2018. 273.
Többek között a Fővárosi Lapok, Budapesti Hírlap, Nemzet, Pesti Hírlap.
Fővárosi Lapok (1883. november 29.) 279. 1784.
Budapesti Hírlap (1883. november 29.) 329. 2.
Nemzet 2 (1883. november 29.) 448. 328.
Budapesti Hírlap 4 (1884. szeptember 19.) 259. 3.
Pesti Hírlap 6 (1884. február 5.) 35. 12. A Pesti Hírlapban megjelent leírást Pandur (2022. 82) is idézi.
Könyvkiadó: Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése. Wodianer Arthur volt a ‘Fiai’.
HU BFL - XV.37.c - 4070 – 29498.
Budapesti Napló 8 (1903. április 6.) 95. 5.
Vasárnapi Újság 50 (1903. április 12.) 15. 244.
Alkotmány 8 (1903. október 18.) 247. 9.
Pesti Hírlap 27 (1905. augusztus 24.) 234. 12.
Engedély átalakításokra: 166172. Építő Ipar 31 (1907. november 17.) 31/1610. 306.
Az Újság 7 (1909. augusztus 3.) 182. 22 és Építő Ipar 33 (1909. augusztus 8.) 32. 291.
Magyarország 17 (1910. szeptember 18.) 222. 18.
Zsovák 1912. 38–50.
Az Est 12 (1921. március 5.) 48. 7.
HU BFL - XV.37.c - 4070 – 29498.
Fővárosi Közlöny 48. szám 1730. Ingatlanok forgalma 1925. december 14–27. között. Az Est 17 (1926. Január 10.) 7. 13. adta hírül az adásvétel létrejöttét.
HU BFL - XV.37.c - 4070 – 29498.
Pesti Hírlap 48 (1926. április 10.) 80. 7; Világ 17 (1926. április 10.) 73. 6.
8 Órai Ujság 12 (1926. április 11.) 81. 4.
Alkoholellenes Szövetség, Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége.
Pesti Hírlap 50 (1928. február 9.) 32. 9.
Esti Kurír 10 (1932. október 7.) 225. 7.
Kassai Újság 97 (1935. november 7.) 253.
Medvey 1939. 110.
Liszt Ferencznek / Zeneakadémiánk / alapító elnökének / az Országos / Liszt Ferencz / Társaság 1934.
Liszt Ferenc emléktáblájának leleplezése, 1934. október 21. Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény, jelzet bibFSZ01471665.
Mátéka 1940. 135.
Nemzeti Újság 22 (1940. május 19.) 112. 13. Liszt Ferenc-múzeum helyett görkorcsolyapálya.
Új Magyarság 7 (1940. július 7.) 152. 13.
Magyarország 27 (1966. július 7.) 3. 21.
Ország-Világ 21 (1977. június 1.) 22. 16–17.
Országgyűlési napló 1975. II kötet. Az Országgyűlés 22. ülése 1978. március 24. 1545–1548.
Uo.
Az eredeti dokumentumok Budapest Főváros Levéltárában találhatók: HU BFL XV.17.d.329 – 29498, HU BFL XV. 17.e.306a–2285 (az utóbbi iratanyagban található a HU BFL XV.17.d.329 – 29498 dosszié).
A dokumentumban szerepelő szóhasználat.
A Zeneművészeti Főiskola régi épületének hasznosítási terve. (Vita anyag) (1982. január 8. Dencső István.)
Lásd Pandur 2022. 88 és Pesti Hírlap 6 (1884. február 5.) 35. 12.
Káv 1742/110 Budapest VI. Népköztársaság u. 67. Tudományos dokumentáció, Tanulmány: Vén Zsuzsa, 1981. május 5.
A Zeneművészeti Főiskola régi épületének hasznosítási terve. /Vita anyag/ (írta Dencső István). A Bp. VI. Vörösmarty u. 35. sz. alatti épület rekonstrukciós felújítási munkáinak építési engedélyezési tervdokumentációja (Morvai József, 1983. augusztus).
HU BFL XV 17 e 306 4.1. Építészeti műszaki leírás, 1983. 14.
Kommunális Beruházási Vállalat.
HU BFL XV. 17. e. 306. a – 2285. tétel 1089. Kisdoboz 2.
Emlékeztető, tervegyeztetés: 1984. október 2. és helyszíni szemle: 1984. október 4.
Budapesti Műemléki Felügyelőség
Déry topográfiájában találjuk a dátumokat.
Szül. 1935, Munkácsy-díjas, jelenleg az MMA rendes tagja.
Erckhardt 2019. 253.
FELHASZNÁLT IRODALOM ÉS FORRÁSOK JEGYZÉKE
Szakirodalom
Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros. Terc, Budapest 2006.
Domokos Zsuzsanna: Verebi Végh János és a Magyar Királyi Zeneakadémia. In: Zenetudományi dolgozatok 2015–2016. Szerk.: Gilányi Gabriella – Kiss Gábor. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2018. 267–277.
Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon 1. A–K. Győző Andor Kiadása, Budapest 1935.
Eckhardt Mária: Liszt Ferenc budapesti lakása és a Liszt Ferenc-gyűjtemény a Régi Zeneakadémián. In: Európai műemlékvédelmi tendenciák különös tekintettel a Kárpát-medencére. Szerk.: Raffay Endre – Tüskés Anna. Nemzetközi tudományos konferencia I–II. Fehérvárcsurgó, 2017/2018. Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Intézet Művészettörténet és -Elmélet Tanszék és Kutatócsoport, Pécs 2019. 245–260.
Werner Füssmann – Mátéka Béla: Franz Liszt. Ein Künstlerleben in Wort und Bild. Julius Beltz Langensalza, Berlin–Leipzig 1936.
Gábor Eszter: Az Andrássy út körül. Osiris – Budapest Főváros Levéltára, Budapest 2010.
Jakab Dezső: Lang Adolf élete és művei. Épitő Ipar–Épitő Művészet 41 (1917. május 13.) 19. 113–116., 41 (május 20.) 20. 123–124., 41 (május 27.) 21. 130–132., 41 (június 3.) 21. 138–139., 41 (június 10.) 21. 143–144.
Legány Dezső: Liszt Ferenc lakása a régi Zeneakadémián. Budapest (1983) 22. 7. 29–31.
Legány Dezső: Liszt Ferenc budapesti lakásai. In: A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma. Szerk.: Boldizsár Iván. Budapest 1986.
Eduard Ritter von Leonhardt – Josef Melan: Oeffentliche Neubauten in Budapest. Verlag von Gebrüder Révai, Budapest 1885. https://repozytorium.biblos.pk.edu.pl/redo/resources/37501/file/scans/DEFAULT/OCR_rezultaty/100000298763_A_v1_200dpi_q60.pdf (Utolsó megtekintés: 2024. 07. 06.)
A Zeneakadémia Liszt Ferenc leveleinek tükrében. Magyar Zene (1975) 16. 4. 341–352.
Mátéka Béla Dr.: Az Andrássy úti régi Zeneakadémia érdekes múltjából. A Zene 21 (1940) 9. 135–138.
Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Budapest 1939. Moravcsik 1907
Moravcsik Géza: Az Országos magyar királyi Zeneakadémia története 1875–1907. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyomása, Budapest 1907.
Nagy Ildikó (szerk.): Székely Bertalan kiállítása. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2. Budapest 1999.
Pandur Ildikó: A Wrought-Iron Exhibition Hall Gateway from 1883. A Cont ribution to the Architectural History of the Old Exhibition Hall and the Old Music. In: Ars Decorativa 30. Szerk.: Prékopa Ágnes. Budapest 2016. 97–116.
Pandur Ildikó: Jungfer Gyula és a Régi Műcsarnok. Térfoglalás a Régi Zeneakadémián. Ars Hungarica 48 (2022) 1. 77–88.
Peternák Anna: Liszt-variációk a régi Zeneakadémián. Artmagazin 12 (2014) 9. 26–30.
Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága. Terc, Budapest 2017.
Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf és fő műve: a Régi Műcsarnok. Ars Hungarica 48 (2022) 1.
Prahács Margit: A Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc hagyatéka. In: Zenetudományi Tanulmányok VII. Bartók Béla megjelenése az európai zeneéletben (1914–1926). Liszt Ferenc hagyatéka. Szerk.: Szabolcsi Bence – Bartha Dénes. Akadémiai Kiadó, Budapest 1959.
Rozinay István (szerk.): Budapest építményei. Budapest–Eperjes 1883.
Székely Márton–Marótzy Katalin: A pályázat mint jelenség a késő historizáló építészet korában. Építés–Építészettudomány 46 (2018) 1–2. 93–116.
Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulat múltjára. Művészet 10 (1911) 3.
Vén Zsuzsa: Budapest, VI. Népköztársaság út 67. Tudományos dokumentáció. Budapest 1981.
Vén Zsuzsa: A régi Zeneakadémia. VI., Népköztársaság útja 67. Budapest 2 (1983) 3. 42–44.
Zakariás G. Sándor: Budapest. In: Magyarország Művészeti Emlékei 3. Szerk.: Genthon István. Képzőművészeti, Budapest 1961.
Zsovák Károly: Magyarországi szállodák, vendéglők, korcsmák és kávéházak címtára az 1912. évre. Budapest 1912. 38–50.
Források
Budapest topográfiája – Budapest Főváros Levéltára: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Topografia/ https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Topografia/4516/
https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Topografia/5683/
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880–1928: https://library.hungaricana.hu/en/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. VI. kerület (Terézváros) – Andrássy út és VI. kerület (Terézváros) – Vörösmarty utcza: https://archives.hungaricana.hu/
Korabeli lapok: Pesti Hírlap, Építő Ipar, Vasárnapi Újság, Fővárosi Lapok, Az Építési Ipar, Építő Ipar – Építő Művészet, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Magyarország és Nagyvilág, Magyar Salon, Magyar Iparművészet, A Hon, Bauzeitung für Ungarn, Újság, Magyarország, Az Est, Világ, Kassai Újság, 8 Órai Újság, Esti Kurír, Nemzeti Újság, Új Magyarság, Ország-Világ
Liszt Ferenc emléktáblájának leleplezése, 1934. október 21. Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény. Jelzet: bibFSZ01471665
Liszt Ferenc volt tanterme, most a Lovas-féle zenekonzervatórium igazgatósági irodája. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény. Jelzet: bibFSZ01501552
Telekkönyvi betét HU BFL - XV.37.c - 4070 – 29498
VI. Vörösmarty utca 35. (Andrásy út sarok) – Liszt Ferenc Múzeum (Zeneművészeti Főiskola) háromemeletes épület rekonstrukciója 1983. HU BFL XV.17.d.329 – 29498
VI., Népköztársaság útja 67. – Vörösmarty utca 35. (Andrássy út) műemlékes iratok. HU BFL XV. 17.e.306a–2285, HU BFL XV 17 e 306 4.1., HU BFL XV. 17. e. 306. a – 2285. tétel 1089. Kisdoboz 2.
Zeneakadémia, 1878. Építtető: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Építész: Lang Adolf, kivitelező: Wechselmann Ignác. Engedélyezési terv (homlokzati rajz) HU BFL XV 17 h 55
Történeti források
FKT hivatalos jelentése 1870. és 1871. évi működéséről – A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1870. és 1871. évi működéséről. Pesti-Könyvnyomda-Részvény-Társulat, Pest 1872.
FKT hivatalos jelentése 1872. évi működéséről – A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1872. évi működéséről. Pesti-Könyvnyomda-Részvény-Társulat, Pest 1873.
FKT hivatalos jelentése 1885. évi működéséről – A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről. Nyomtatott Heisler J.-nál, Budapest é. n.
Országh 1884 – Országh Sándor: Budapest középítkezései 1868–1882. Pesti-Könyvnyomda-RészvényTársulat, Budapest 1884.
Országgyűlési napló 1975 – Országgyűlési napló, 1975. II kötet. Az Országgyűlés 22. ülése 1978. Március 24-én, pénteken. Budapest 1975. 1545–1548.
Térképek
Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Halácsy Sándor: Budapest fővárosnak a Duna balpartján fekvő egész területén a fővárosi közmunkák tanácsa által megállapított összes szabályozásainak átnézeti térképe. Légrády testvérek, 1874. BFL XV.16.b.221/34 (1–9)
Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala (Halácsy Sándor, Incze György): Buda-Pest főváros pesti részének átnézeti térképe, 1875–1877. BFL XV.16.b.221/39 (1–116, hiányos)
Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala (Halácsy Sándor): Budapest méter rendszerben (!) készült kataszteri jellegű térképe, 1878. BFL XV.16.e.251/23 (1–58, hiányos)
