Abstract
Az oszmán építészet a turisták számára egyet jelent a Kék mecsettel, a szakemberek többsége számára pedig a bizánci építészet, különösen pedig a Hagia Sophia másolásával. Igaz, Bizánc és Konstantinápoly, amely akkor szinte egyet jelentett a művelt világgal, vonzotta és inspirálta is a szomszédságában államot alapító oszmánokat. De volt ezzel így más is, akár tanulmányunk tekintetében szűkebb értelemben a kupolák esetében is. A Földközi-tenger keleti medencéje és a mai Közel-Kelet évezredes hagyományokkal bír a boltozatok és kupolák alkalmazása terén. Különösen igaz ez Iránra, ahol az egyéb építőanyagok híján rákényszerültek ezekneknek a szerkezeteknek az alkalmazására és továbbfejlesztésére is. Ez a Szeldzsuk Birodalomban olvadt össze a nomád törökség kupolatisztelő hagyományaival, és ez az ötvözet termékenyítette meg az oszmán építészetet, amelyet természetesen színesített a bizánci, sőt az itáliai reneszánsz építészet is. Az oszmán szakrális építészet legjellegzetesebb produktuma az egykupolás dzsámi, mely szeldzsuk alapokból fejlődött ki, de már a 14. század első harmadától oszmán alkotásnak tekinthető. Akár önálló épületként, akár összetettebb tér uralkodó elemeként alkalmazzák, az egykupolás dzsámi lesz az oszmán legmeghatározóbb építészeti eleme. Ennek kialakulásával és fejlődésével foglalkozik a jelen tanulmány, mely két részletben olvasható. A második részt a következő számunkban közöljük.
Az oszmán kupolás terek kérdése általában az isztambuli nagy szultándzsámik1 esetén szokott felmerülni, melyek születését az európai tudomány kissé lesajnálóan, általában a bizánci építészet, konkrétan pedig a Hagia Sophia (Ayasofya) minden önálló ötletet mellőző szolgai másolásával magyarázza.
Kétségtelen, hogy az Oszmán Birodalom valóban Bizánc szomszédságában és annak bűvöletében jött létre. De Bizánc nemcsak a szomszédságot, hanem – különösen Konstantinápoly és jelképe, a Hagia Sophia – magát a világot is jelentette, sőt, még annál is többet. Ahogy Turszun bégnek, a várost meghódító II. Mehmed történetírójának szavaiból a friss hódítás feletti lelkesedésen túl ennek felismerése is kicseng:
„Ha a Paradicsomot áhítod, ó, szúfi, a mennyországot az Aja Szófiában leled. […] E csodálatos kupola a mennyek kilenc tartományával vetekszik. Az építészet tudományának teljes tárházát vonultatta fel itt egy kivételes ember. Az egymásra hágó félkupolákkal, a hegyes és tompaszögekkel, a szívvadító leányok szemöldökére emlékeztető káprázatos boltívekkel a függő díszítéssel a mester oly hatalmas belső teret alkotott, mely ötvenezer ember befogadására képes. […] Miután a Világ Császára végigtekintett a kupola belső borításán lévő különös és csodálatos képeken és díszítéseken, kegyeskedett fellépdelni a kupola külső domborulatán, miként [Jézus] az isten lelke emelkedett fel a mennyek negyedik tartományába. Az oromzat mindenik szintjéről letekintvén az alanti márványudvarra, felment a kupolába. Midőn meglátta a csodálatos épületegyüttes romjait, a múló és változékony világról s a végső pusztulásról elmélkedett.”2
Az oszmánok tehát a kupolában a mennyországot látták. De így tekintettek a való világra is, sőt így is kezelték: a világ ügyeit „kupola alatt” intézték, így (Kubbealtı) hívták ugyanis a birodalmi tanács (Divan-ı Hümayün) kupolával fedett termét. Kupolák fedték a paloták lakosztályait, a korániskolákat, a medreszék előadótermeit, mellettük a tanárok és a diákok celláit, a könyvtárakat, a kórházak termeit, a fürdőket, a sírépítményeket, a kút- és forrásházakat, a bazárokat, de még a szúfi szerzetesek kolostorait is, sőt gyakran az épületek falába mélyített madárházak3 (kuşevi) bejáratát díszítő imitált palotácskákat is. Kupolák sora alkotta a dzsámik oszlopos tornácát, és kupola borította legtöbbjük belső terét is. Általában több is, de gyakran – mérettől és kortól függetlenül – mindössze egyetlen kupola fedte őket. Hogy ez utóbbiak nem lehettek kevesen, arra többek között a burszai Nagymecset (Ulu Cami, Bursa, 1399) alapításának legendájából következtethetünk.
1396-ban Zsigmond magyar király egy európai koalíciós sereggel behatolt az ekkor már a Dunáig terjedő Oszmán Birodalomba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az oszmánokat kiszorítsa Európából. A döntő ütközetre Nikápoly mellett (ma Nikopol, Bulgária) szeptember 28-án került sor. Az európai hadakkal szemben álló I. (Villám, Yıldırım) Bajezid (ur.: 1389–1402), noha serege számbeli fölényben volt, nem volt teljesen biztos a sikerben, ezért fogadalmat tett: ha győz, alapít húsz dzsámit. Győzött,4 és a csatát követően felrémlett benne a fogadalma, és elsősorban annak anyagi következményei. Veje, a buharai születésű Emir Szultán (Emir Buharı, 1368–1429) sietett gondterhelt apósa segítségére.5 Húsz dzsámi helyett egyetlen húszkupolás dzsámi építését javasolta. Gondolatmenetét azzal támasztotta alá, hogy az oszmánok korabeli szokásai szerint a dzsámik egy kupolával épültek. Húsz dzsámi az húsz kupola, ami pontosan annyi, mint egy húszkupolás dzsámi esetében (1. ábra).
A burszai húszkupolás nagymecset alaprajza7
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A fenti legenda annak ellenére árulkodó, hogy nyilvánvalóan nem az alapítás valós történetét meséli el. Kitűnik belőle, hogy amennyire szokatlan6 – tehát magyarázatot érdemlő – volt a korai oszmán építészetben a húsz kupola alkalmazása, éppen annyira megszokottak és széles körűen elterjedtek lehettek ezek szerint az egykupolás dzsámik.
Olyannyira így lehetett, hogy a neves oszmán admirális és kartográfus, Piri Reisz (Piri Reis, †1554) egykupolás-minaretes piktogramokkal – mint a dzsámik akkoriban általánosan elfogadott jelképével – rakta tele Isztambul ábrázolását (2. ábra).
Piri Reisz Isztambul ábrázolásának részlete8
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A fenti legenda sugallhatná azt, hogy ezek inkább a kisebb méretű dzsámik esetében, és az oszmán építészet korai időszakában voltak elterjedtek. Ez azonban téves feltevés lenne, hiszen egykupolás dzsámik nagy méretben és a fénykorban is épültek, erre I. Szelim isztambuli dzsámija (Yavuz Sultan Selim Camii, 1528, Fener, İstanbul) a legszemléletesebb példa a maga egyetlen, viszont 24,5 m átmérőjű kupolájával (3. ábra), vagy az oszmán barokk monumentális képviselője, a 25 m átmérőjű kupolával fedett Nuruoszmanije-dzsámi (Nuruosmaniye Cami, 1755, Çemberlitaş, Fatih, İstanbul) (4–5. ábra). Így a szomorúan szép sorsú Melling11 sem tudott mást rajzolni, akármerre tekintett Isztambulban, csak kupolákat (6. ábra).
I. Szelim dzsámijának egykupolás imatere9
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Nuruoszmanije-dzsámi alaprajza10
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Nuruoszmanije-dzsámi kupolával fedett belső tere
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az Aranyszarv-öböl látképe Pierre Loti felől (Melling metszete)12
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az előtérben balra Sütlüce (Beyoğlu), jobbra Eyüp, a háttérben a történeti város (Fatih), melynek sziluettjén kupolás dzsámik sorakoznak: (balról jobbra) Ayairini, Ayasofya, Sultanahmet, Nuruosmaniye, Süleymaniye, Beyazit, Şehzade, Fatih, Nişancı Mehmet, Yavuz Selim, Eyüp Sultan.
KUPOLÁS ELŐZMÉNYEK
Nemcsak az oszmán, hanem általánosabb értelemben (és jóval az oszmán példákat megelőzően) az iszlám építészetben is jelentős számban épültek kupolával fedett terek. Ez a kupolák iránti kitüntetett figyelem azonban csak részben magyarázható természetrajzi adottságokkal és/vagy történeti, művészettörténeti összefüggésekkel (előzményekkel, analógiákkal) – bár ez utóbbiak még akár kézenfekvőnek is tűnhetnének.
Hiszen az iszlám és a korai iszlám építészet végül is a Római Birodalom keleti és déli perifériáin, szűkebb értelemben a Keletrómai Birodalom érdekszférájában jött létre és alakult ki. Emiatt számolni kell az iszlám korai időszakában (az omajjádok által) meghódított területek római/keletrómai hagyományaival (hogy dolgozatunk tárgyánál maradjunk) az építészetben, a kupolás terek alkalmazásának esetében is. Palotákban, fürdőkben feltehetően római inspiráció által is ihletve több helyütt is építettek boltozatokat, kupolákat. Csak kiragadott példákkal érzékeltetve ezt: Khirbet al-Minje (705–715, ma Khirbat al-Minya, Izrael) omajjád palotájának bejárata fölött kupola épült,13 Kuszejr Amra (711–715, Qasr Amra, Amman mellett, Jordánia) kis kastélyának minden tere boltozott volt, a fürdő központi terét kupola fedte,14 Muszatta (743–744, Qasr al- Mshatta, Amman közelében, Jordánia) palotájának háromhajós boltozott(?) fogadóterme pedig egy háromkaréjos „apszisban” végződött.15
De ellenpélda is említhető, amikor a minta nem nyugatról, hanem keletről, Irán területéről érkezett. A kupolával fedett négyzetes belső udvar köré épült ammani Omajjád-palota (724– 743) egyértelműen a szászánida négyejvános paloták mintáját követte (7. ábra). A bejárati tengelyben lévő ejvánok dongaboltozatot kaptak, a haránt irányúak felett egy-egy sarokfülkéken nyugvó félkupola épült, a középudvart sarokfülkéken nyugvó kupola fedte.18 De ezen igazából nincs mit csodálkozni. A Selyemút nyugati szakasza Közép-Ázsiából Iránon át vezetett Szíriáig, ahol Palmyránál elágazva Egyiptom, illetve Konstantinápoly felé haladt tovább. A Palmyráig terjedő szakaszt iráni (perzsa) kereskedők működtették, jelentős kolóniákat alkotva Szíriában (pl. Dura Europoszban),19 tevékenyen terjesztve nemcsak az anyagi, de a szellemi javakat is.20
Az ammani Omajjád-palota rekonstruált alaprajza és homlokzata16
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Ez a terület egyébként korábban sem volt érintetlen a boltozatoktól és a kupoláktól. Parabolikus álkupolával fedett sírépítmények, mint a Moszul melletti Tell Arpacsíje (Tell Arpachiyah, i. e. 6. évezred) kör alaprajzú sírjának maradványai, valamint az ugyanitt21 és Jarim Tepe lelőhelyén előkerült,22 illetve ninivei ábrázolásból (i. e. 9. sz.) (8. ábra) is ismert hasonló (méhkas) formájú kupolás házak23 példái emlékeztetnek bennünket arra, hogy a szférikus szerkezetek a rómaiak térhódítását megelőzően is ismertek voltak ezen a tájon.
Kupolás házak egy ninivei asszír domborművön17
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Területünkön az iszlám születését megelőző évszázadban az építészetben is jelentős átalakulás indult el: saját arcot kapva a keletrómai világ ekkoriban alakult át bizáncivá. Ennek a folyamatnak legszembetűnőbb megnyilvánulása a kupolával fedett centrális terek hangsúlyos megjelenése Szíriában és Konstantinápolyban is. Az Oszlopos Szent Simon kultuszhelyén (476–490, Qalat Seman, Szíria) épült zarándokközpont nyolcszögletű központi terének (esetleg fából készült) kupolás fedése ugyan még kétséges,24 de a néhány évtizeddel ezt követően épült boszrai (Bosra, Szíria) Szent Szergiosz és Bakkhosz-templom (512), valamint az ezrai Szent György- templom (515) nyolcszög alaprajzú középterét már valódi cikkelyes kupola fedte le. Utóbbiban a művészettörténészek által a kupolás-centrális terekből font és Aachenig elérő lánc első szemeként voltaképpen minden európai középkori körtemplom ősatyját is tisztelhetjük. Ezt követte térszervezetében és az imént említett láncban is a konstantinápolyi Szent Szergiosz és Bakkhosz- templom (527–532), mely, noha szinte eredeti állapotában maradt fenn, a mai napig kérdések sorát gerjeszti alapítását és építését illetően is.
A változás legmarkánsabban a konstantinápolyi két nagy templom, a Hagia Irene (Ayairini, 532–548) és a Hagia Sophia (Ayasofya, 532–537) esetében érhető tetten, ahol a korábbi semmitmondó rómavárosi ókeresztény bazilika helyén monumentális középkupolával fedett, nyújtott centrális templomtér nőtt ki szinte pillanatok alatt a földből, minden különösebb előzmény nélkül.
Így az iszlám világ legelső, kupolával fedett centrális szakrális építménye, a Sziklamecset esetében akár késznek is tekinthetjük a magyarázatot: az a boszrai Szent Szergiosz és Bakkhosz-templom nyolcszögű térszervezetét,27 kupolája pedig a Szent Sír-templom rotundáját követi,28 mely kapcsolatot minden kétség nélkül igazolhatja a tudomány számára a két kupola méretének szinte pontos egyezése (20,4 m) (9–10. ábra).29 És akkor még nem is említettük az építésekor felhasznált temérdek antik épületmaradványt.30
A Sziklamecset alaprajza25
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Sziklamecset metszete26
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Szerintem azért ennél mélyebb (és méltóbb) magyarázat is adható.
Az iszlám előtti arab törzsek nomád életmódot folytattak, és mint ilyenek az éjszakai csillagos eget (nem a forró nappalokon, hanem éjszakánként vándoroltak) és a Holdat tekintették szövetségeseiknek.31 Ennek emléke a Korán sok utalása a csillagos égre és a csillagok járására, valamint például a holdhónapok szerinti időszámítás is. És meglehet, ennek hatására alakult ki az iszlám világképe, melyben a földre Allah „hét égboltot teremtett egymás fölé”.32 Ezt viszont nehéz másként elképzelni, mint a világ fölé boruló félgömbökként, melynek kézzelfogható formában is megvalósítható jelképe a félgömbkupola.
Tehát amikor Abd al-Malik kalifa (ur.: 685–705) ösztönzésére 691 és 692 között felépül a Sziklamecset, akkor az oktogon közepén lévő szikla – mint Mohamed éjjeli utazásának (mirádzs) szimbóluma – felett emelt Aranykupola elsősorban nem korábbi épületek másolataként, hanem a fent említett hét égbolt és a köztük elhelyezkedő mennyország (dzsanna), az egész épület pedig az iszlám világ jelképeként értelmezendő. Szerepének fontosságát jelzi, hogy az építésről beszámoló felirat csak magát a kupolát, és nem az egész épületet említi. Ezt hangsúlyozza a mecset arab neve is, azt ugyanis „a Kőszikla kupolájának” (Qubbat as-Sahra) hívják.33
Ugyanezt a térformát kisebb léptékben és nyitott árkádokkal ismétli a Lánc-mecset (Qubbat al-Silsilah), mely a Sziklamecset szomszédságában, és azzal egy időben épült (11. ábra).
A Sziklamecset és előtte balra a Lánc-mecset34
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A korai iszlám imaterei35, a négy igaz úton járó kalifa (632–661) és az Omajjád-kor (661–750) mecsetjei Mohamed medinai házára emlékeztető, lapostetős építmények voltak, ahol az udvar felé nyitott, többhajós imacsarnokot fedő síkfödémet általában oszlopokkal támasztották alá. Így jött létre az ún. oszlopos mecsettípus, mely kezdetben Szíria, Egyiptom és Észak-Afrika, illetve az omajjádok örökségeként a mór Hispánia jellemző építménye volt, de a későbbiekben felbuk-kant Közép-Ázsiában és Anatólia szeldzsuk építészetében is. De a kupolát a legtöbb esetben ezek a síkfödémes mecsetek sem nélkülözték. Az oszlopos mecsetek fejlődésének abban a fázisában, amikor a mihráb már létrejött,36 és a helye is rögzült, részben ennek hangsúlyozására, részben pedig az itt imádkozó uralkodó (emír) fizikai és eszmei pozíciójának kiemelésére a mihráb tengelyében az oszlopok közét megnövelték, és/vagy a mihráb elé egy kupolával fedett, többnyire négyzet alaprajzú teret építettek. Ez a makszúra (maqsurah).
A legelső ilyen fennmaradt kupola 723–774-ben a kajraváni (Kairouan, Tunézia) nagymecsetben épült (12–13. ábra),37 ezt követte 876–877 között a kairói Ibn Túlún-mecset (14. ábra),38 majd a II. al-Hakam (961–971) által 962–965 között kibővített córdobai nagymecset39 hármas kupolája. Bár a 706–715 között épült damaszkuszi nagymecset (15. ábra), illetve a vele egykorú jeruzsálemi Al-Aksza-mecset időben ezeket mind megelőzi, de utóbbiaknál a kupola nem közvetlenül a mihráb előtt, hanem egy oszlopsorral hátrébb, az imacsarnok középtengelyében helyezkedik el, jóllehet rendeltetése (kiemelni az uralkodó helyét a mecsetben) az előbbiekével azonos volt.40
A kajraváni nagymecset alaprajza41
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A mihráb előtti kupolás tér metszete42
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A kairói Ibn Túlún-mecset alaprajza44
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A damaszkuszi nagymecset alaprajza43
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Ennek a megoldásnak később is volt visszhangja. Például a törökországi Szeldzsukban (az egykori Efeszosz romjai felett – ma Selçuk), ahol a fellegvár tövében épült Isza bej-dzsámi (Isa Bey Camii, 1375) ugyanezt a sémát követi, igaz csak kéthajós imacsarnokkal, viszont két kupolával (16–17. ábra). Mivel szíriai származású építész tervezte, ezen nincs is mit csodálkozni.
Az Isza bej-dzsámi alaprajza45
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az Isza bej-dzsámi látképe a fellegvárból
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A makszúrák nemcsak, illetve nem mindig csak kupolából álltak, a kupola alatti teret számos esetben az alátámasztó oszlopok mentén többnyire fából készült falakkal is körbevették. Ennek az elzárkózásnak (ami a „maqsurah” szó valódi jelentése is) elsősorban nem spirituális, hanem nagyon is evilági okai, nevezetesen a merényletektől való félelem voltak. Elvégre a négy „igaz úton járó” kalifa közül hármat mecsetben öltek meg: Omárt (†644), Othmánt (†656) és Alit (†661). Az első omajjád kalifát, Muávijját csak megsebesítették, de gyilkosság áldozata lett al-Mutazz (†869) és al-Muhtadi (†887) abbászida urakodó, és így végezte a Nagyszeldzsuk Birodalom két királya, Alp Arszlán (†1072) és fia, Málik Sah (†1092), valamint legendás nagyvezírük, Nizám al-Mulk (†1092) is.46 Emiatt nem csoda, ha az uralkodók (emírek) az istentiszteletek alatt is törekedtek a védelemre, melynek fizikai kereteit a falakkal körbevett makszúra adta.
Mire az oszlopos mecsetek fenti térformái kikristályosodtak, a háttérben nagy változások következtek be: az Omajjádok hatalmát megdöntő Abbászidákkal a döntően romanizált területeken létrejött és a keresztény világgal is valamiféle kapcsolatot tartó korai iszlám tekintete keletre fordult, és egyre inkább átadta magát a Közép-Ázsiából és Iránból érkező új impulzusoknak. Ezek közé új mecset- és épülettípusok (négyejvános mecsetek, sírépítmények, medreszék, szállás épületek) is tartoztak, és ami minket még ennél is jobban érdekelhet: a kupolákkal fedett terek iránti még nagyobb fogékonyság is.47
Lássuk ennek a fogékonyságnak az előzményeit és megnyilvánulási formáit.
A legelső ismert iráni boltozatok a Szúsza melletti Haft Tepe (ma Haftapeh, Irán) lelőhelyén kerültek elő, ahol egy elámi (i. e. 15. sz.) uralkodó sírját égetett téglából rakott, parabolikus ívű dongaboltozat fedte. A médekhez köthető Tepe Nush-e Dzsán-i (ma Noushijan, az iráni Hamadán közelében) tűztemplomnál (i. e. 7. sz.) félköríves, szegmensíves boltövek és dongaboltozattal fedett terek maradványai kerültek napvilágra.48 A Nagy Sándor által alapított Hekatompülosz (ma Shahr-e Qumis, az iráni Damghan közelében) pártus építkezéseiből sártéglából rakott csúcsíves és lépcsős dongaboltozatok kerültek elő az i. e. 3. sz. és i. sz. 1. sz. közötti időszakból.49 A hatrai templomkörzet dongaboltozatos (típusalkotó) hármas ejvánjai az i. sz. 2. században épülhettek,50 a vele nagyjából egykorú Assur (akkoriban Labbana) palotájának magjában pedig már a négyejvános udvar is megjelent.51 A hatrai háromejvános példához hasonló a ktésziphóni palota52 központi része (II. Orodész alatt, i. e. 57–37 k.), melynek parabolikus ívű, monumentális (50 m mély, 26 m széles, 37 m magas) közép-ejvánja, bár mai formáját feltehetően az i. sz. 3. században kapta, máig ható erővel bír.
A kupolák megjelenése is erre az időszakra tehető, bár a talán legkorábbi lehetséges példa, a pártus uralkodó, I. Mithradatész (ur.: i. e. 171–138) niszai (a mai Ashabad mellett, Türkmenisztánban) palotája 17 m átmérőjű, mindenféle közbenső alátámasztást nélkülöző kör alaprajzú templomának lefedése vitatott.53 Mindenesetre a Szászánida Birodalmat megalapító Ardasír (ur.: 224–241) Gúrban (ma Firúzábád, Irán) felépített palotájában a kétejvános belső udvart már sarokfülkéken nyugvó parabola ívű kupola fedi.54 Ugyanilyen szerkezet látható a szárvesztáni (420–438, ma Sarvestan, Irán) palotán is, ahol a már hagyományosnak tekinthető háromejvános (tornácszerű) főhomlokzat mögött lévő négyzetes terem felett dongaboltozatokkal és kisebb kupolákkal övezve egy hatalmas (lyuggatott felületű) kupola áll.55 I. Sápur (ur. 240–273) bisápuri (240–260 k., ma Firúzábád, Irán) palotájában, a főhomlokzat közepén magasodó, enyhén emelt ívű ejván mögött egy három kupolával fedett, haránt irányú térsor húzódik meg.56
A szászánidáknak a palotákon kívül volt egy másik kupolás építménye/tértípusa, melynek jelentősége a kupolás terek szempontjából a palotákét is felülmúlta: ezek a zoroasztriánus tűztemplomok. Ezek két részből, egy négyzet alaprajzú alsó hasábból és az ezt koronázó kupolából álló építmények voltak, ahol az alsó hasáb a földi világot, a felette lévő kupola pedig a mennyországot jelképezte. A hasáb mindegyik oldalán (mint egy tetrapülon esetén) egy-egy boltíves nyílás volt. Erre utal eredeti neve is: csáhárták (chahartaq), mely négy ívet, illetve más értelmezésben négy ajtót jelent.57 A négyzetes belső térben, melybe ezek a nyílások nyíltak, égett a szertartások alatt az égi eredetű tűz. Ezt a teret minden esetben kupolával fedték, melynek felületét többnyire átlyuggatták. Az átlyuggatott kupola egyszerre szolgált a füst elvezetésére és idézte meg az életet jelentő tűz fölé boruló égbolt képét.58 Ilyen volt többek között Firuzábád vagy Kaszr-e Sírin (Qasr-e Shirin, Irán) palotájának rekonstruált tűztemploma59 (18. ábra), illetve Niasar (Neyasar) (19. ábra), Kheirabad, Khorramdasht, Kazerun, Bahram, Sarab, vagy Konarsiyah egykori tűztemploma is.60 Összetettebb térként épült meg Tall-e Dzsángi (5. sz. eleje, ma Tol-e Jangi, Irán), ahol a kupolával fedett négyzetes középteret körülvevő hosszúkás, dongaboltozattal fedett folyosó mindegyik sarkába egy-egy kisebb kupolát állítottak.61
Kaszr-e Sírin rekonstruált tűztemploma62
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Niasar rekonstruált tűztemploma63
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A tűztemplomok, bár használatuk módja élesen különbözött, mégis sok helyütt a kialakulóban lévő iráni iszlám szakrális építészet sarokköveivé váltak. Alapsémájuk (kupolával koronázott, négy oldalon nyitott, négyzet alaprajzú hasáb) megjelent mecsetekben, a mecsetudvarok kupolás kútházaiban,64 sírépítményekben,65 palotákban és kerti pavilonokban is.66
Az iszlám térhódítása a mai Irán területén a rajta átszáguldott arab seregek sebességéhez ké-pest meglepően lassan történt meg, a folyamat teljesen csak a 10. század végén, a számánidák uralkodásának (875–999) idejére zárult le. Ennek oka nem a katonai ellenállásban (mert az nem volt), hanem a zoroasztrianizmus tartós és hatásos ellenállásában keresendő.67 Ennek ismeretében talán nem véletlen, és az iszlámot felvenni még vonakodók figyelmeztetésére is szolgálhatott, hogy az első mecsetek közül többet is egykori tűztemplomok helyén, sőt, néhányat egyenesen azokból alakítottak ki. A tűztemplom kibla-oldali nyílását befalazták, itt alakították ki a mihrábot. Ezáltal ezeknek a mecseteknek a mihráb előtti, kupolával fedett része erősen hasonlított a korábban említett makszúrákra. A korai iszlám építészet legtöbb emléke ugyan megsemmisült a mongolok 13. század eleji pusztítása következtében, de néhány mecset esetében így is kimutathatók a tűztemplom nyomai. A legkorábbi emlékek közül Tarikháne (Tarikhaneh) 9. századi, illetve Náin (Ná’in) 10. század közepén épült (mindkét esetben a kibla-falra merőlegesen futó csúcsíves dongákkal fedett) mecsetjéről ismert, hogy tűztemplom átalakításából született.68 Ugyanez történt Izadkhast (Fars, DNY-Irán) mecsetjével, ez azonban elpusztult egy későbbi földrengés során. A legkorábbi fennmaradt mecsetek közül, melyek mind a 8–9. század során épültek, többről – például Buhara,69 Kazvin (Qazvin),70 vagy Boruzserd (Borudjerd) mecsetjéről – annyit biztosan lehet tudni, hogy helyükön korábban tűztemplom állt. Ugyanez mondható el a kissé később, 1158–1160 között épült ardesztáni (Ardestan) nagymecsetről is.71
Tehát az ekkoriban döntően oszlopos iráni mecsetek közül több esetében is tudni lehet, hogy kupola fedi/fedte a mihráb előtti teret. Csakúgy, mint az imént említett makszúrák esetében, de mint láttuk, más okokra visszavezethetően.
A NAGYSZELDZSUK BIRODALOM
Az első jelentős iráni mecset, amelyik nem tűztemplom átépítéséből keletkezett, viszont szemlátomást tudatosan ismételte ezt a térformát, az iszfaháni régi Péntek-mecset (Masjid-e Jameh) volt.72
Egy korábbi oszlopos mecset helyén, a Bújidák74 által 1030 körül a délkeleti sarkán építeni kezdett nagymecset déli oldalán, egy régebbi sártégla mecset helyén75 1072-ben (mások szerint 1086–1087 között vagy még később, de 1092 előtt)76 épült fel a mihráb előtti négyzet alaprajzú tér és az ezt lefedő kupola (Gunbad-e Khark), melynek építése Nizám al-Mulk szeldzsuk nagy-vezírhez (1018–1092) köthető (20–23. ábra). Ennek a szinte dobozszerűen zárt kupolás térnek (20.1. ábra) a létrehozásában előképként támaszkodhatott az 1036–1037 között szintén a Bújidák által Jazdban épített Dávazda Imám (Tizenkét imám) mauzóleumra (Mashhad-i Davazdad Imam, Yazd, Irán), melynek négyzetes alaprajzú belső tere (sírépítmény létére!) szintén egy mihráb előtt áll, és egy nyolcszögű dobon álló félgömbkupola fedi le.77 Kapcsolatukat igazolhatja a mindkét négyzetes tér feletti sarokfülkék szembetűnő hasonlatossága (24–25. ábra).78
Az iszfaháni régi Péntek-mecset alaprajza73
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A mihráb előtti kupolás tér 1. Nizám al-Mulk kupolája (Gunbad-e Khark), 2. kiblaejván, belső képe 4–5. oldalejvánok, 6. északi ejván
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni régi Péntek-mecset kiblaejvánja
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni régi Péntek-mecset (a háttérben), mögötte a kupolás imatér mihráb előtti kupolája
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A jazdi Dávazda Imám-mauzóleum külső képe
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Ez az iszfaháni kupolás tér lesz az alapja és a kiindulási pontja annak a folyamatnak, melynek során kialakul a szeldzsuk „négyejvános” nagymecsetek alapsémája: hatalmas, téglalap alaprajzú nyitott udvar, négy oldalán boltozott (téli) imacsarnokokkal, medreszékkel, a négy oldal középtengelyében egy-egy ejvánnal, a mihráb előtt kupolával fedett négyzetes térrel.80 Ezt a (kupolásejvános) sémát követi többek között Herát 1102. évi tűzvészt követően újjáépült nagymecsetje, valamint Kázvin (Qazvin, 1113–1116), Zavareh (1135–1136) és Ardesztán (Ardestan, 1160), illetve Varámin nagymecsetje. Ez utóbbit már az Ilkánidák építették (1322–1326). A mihráb előtti kupolás teret ismétli a nagymecset Jazdban (Yazd, 1325 után) (26–27. ábra), de hatása később is érezhető, hiszen ilyen térszervezettel épült az iszfaháni Sah-mecset is (ma Imám-mecset, 1629) (28. és 30. ábra). A vele szinte szomszédos Lotfollah-mecset (Sheikh Lotfollah, 1619) pedig az egykupolás mecsetek sémáját ismétli, mégpedig szemkápráztatóan (29. és 31. ábra).
A jazdi nagymecset alaprajza81 4. kupolás imatér a kiblaejván (3) mögött
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A jazdi nagymecset kupolás imatere
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni Lotfollah-mecset alaprajza82 3. kupolás imatér
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni Sah-mecset alaprajza83G. kupolás imatér a kiblaejván (E) mögött
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni Loftollah-mecset kupolás imatere
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni Sah-mecset kupolás imatere
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A mihráb előtti kupolás tér Iszfahánban kifejlesztett példájának továbbfejlesztéseként is értelmezhető az üzbegisztáni Karmana város mellett álló Degaron-mecset (néhol Deggaron-mecset, 11. sz.) térszervezete (32–33. ábra). A közép-ázsiai „háromosztatú” szeldzsuk mecsetek86 hagyományát követő háromhajós imatér középtengelyében, a mihráb előtt négy zömök oszlopon egy sarokfülkéken (32. ábra) nyugvó kupola emelkedik, melyet a képzeletbeli görögkereszt szárai mentén három irányban is téglalap alaprajzú boltozatok, a kiblafal előtti két szögletben pedig egy-egy sarokkupola egészít ki. A mecset eredetileg hat boltozott/kupolával fedett térrészből áll. Ezt később bővítették ki egy három térrészes, az eredetinél alacsonyabb szakasszal, melynek nemcsak magassága, de körvonala és anyaga (sártégla helyett égetett tégla) is eltér a korábbi épület(rész)től. Ez a bővítés végül egy olyan imateret eredményezett, mely (elsősorban alaprajzban) akár egy (apszis nélküli) bizánci ötkupolás, kilencosztatú tér képét is visszaidézheti.
A Degaron-mecset alaprajza84
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Degaron-mecset külső képe85
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Nemcsak a szeldzsuk mecseteket formálta át a tűztemplomok által képviselt és megformált világkép, de nagy hatással volt a sírépítészet alakulására is. Ez – illetve általában az iszlám sírépítészet léte – annál is érdekesebb, sőt meglepőbb, mert Mohamed és a korai iszlám szellemiség helytelenítette a szentek kultuszát,87 és ehhez hasonlóan a halottkultuszt is. 88 Ennek ellenére (és döntően majd a szeldzsukok hatására) a szentek, mindenféle ereklyék tiszteletének tilalma a későbbiekben olyannyira feloldódott, hogy Ibn Battúta a 14. század közepén már szinte másról sem tudott beszámolni szerte az iszlám világban tett utazásai során, mint szentek, ereklyék, nevezetes események, sőt iszlám előtti kultuszok tiszteletéről, illetve az ezeket szolgáló építményekről.89 Ugyancsak az ő általa tapasztaltak erősítik meg a sírépítmények és a kupolák szoros összetartozását. Vándorútja során számtalan sírt látogatott meg, és írt le. Annyira egyértelműnek tűnt számára a sír és a kupola összekapcsolódása, hogy inkább azt tartotta megjegyzésre érdemesnek, ha kupola nélküli sírra bukkant.90 Ez az összetartozás nyelvi szinten is megjelent. A sírépítmény arab neve annyira összefonódott a kupoláéval (kubba, qubba), hogy utóbbit gyakran az előbbi szinonimájaként használták.91 Az iráni sírtornyok elnevezésére használt „gonbad/gunbad” szó is (melyből majd a hasonló értelmű anatóliai szeldzsuk-török „kümbet” is származik) egyszerre jelentette magát a sírt, és használatos volt kupola értelemben is.92
A legkorábbi, de még inkább kivételt erősítő példa a nyolcszögű körüljárós alaprajzával, a középteret lefedő kupolájával a jeruzsálemi Sziklamecsetet idéző szamarrai Kubba al Szulajbijja, melyben a hagyomány al-Muntaszir (†862), majd al-Mutazz (†869) és al-Muhtadi (†870) kalifák 20 sírját tudja.93 Ugyanezt a formát követi a negyedik kalifa, Ali Nedzsefben (Najaf, ma Irak) lévő sírja. A helyén eredetileg egy jóval kisebb és egyszerűbb, zöld sártégla kupolával fedett sírépítmény állt, melyet Harún al-Rasid kalifa (786–809) építtetett 786-ban. Ezt azonban csak hírből ismerjük, mert al-Mutawakkil kalifa 850-ben lebontatta. Mai nyolcszögű, körüljárós formáját a 10. században kaphatta.94 Harún al-Rasid nevéhez egy másik sírépítmény is köthető, hiszen élete végéhez közeledve magának is rendelt egyet.95 Az iráni Meshedben (Mashhad, aminek maga a neve is annyit tesz: sír, mauzóleum) felépült sírját Ibn Battúta is meglátogatta.96
Az iszlám sírépítészet nagy áttörésére azonban akkor került sor, amikor a szeldzsukokkal nemcsak a törökség, de annak az iszlám szokásoktól addig (bár láttuk, egyre kevésbé) idegen halottkultusza is az iszlám világ részévé vált.
Ez a folyamat feltehetően Iszmáil Számáni (ur.: 892–907) buharai sírjának megépítésével vette kezdetét (34–35. ábra).97
A Számánida-mauzóleum alaprajza103
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A buharai Számánida-mauzóleum külső képe104
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Számánida-dinasztia, melynek Iszmáil volt a megalapítója, közismertségénél jóval nagyobb szerepet játszott az iszlám kultúrtörténetben, működésük ideje (875–999) az iráni újjászületés aranykora volt, székhelyük, Buhara pedig – különösen kulturális téren – vetekedett Bagdaddal.98 Az iszlámot 960 táján felvevő török szeldzsukok pedig épp a számánidák szomszédságában és hatásuk alatt alakították ki államukat és építészetüket is, emiatt (is) érdemes az egyetlen fennmaradt számánida építményt, Iszmáil Számáni mauzóleumát megemlíteni.
A nevezetes sírépítmény – csakúgy, mint a Szamarkand melletti Arab Ata mauzóleum99 (977–978) – négyzetes alaprajzú, hasáb formájú épület, melyet a sír felett egy hangsúlyos kupola koronáz. Nem nehéz ebben a sémában (négyzetes tér feletti kupola) felismerni az imént említett zoroasztriánus tűztemplomok formáját.
Iszmáil Számáni sírépítménye ezeknek a formáját követve épült. Hogy sírt helyeztek el benne, nem lehetett különlegesség, bár teljességgel idegen volt a zoroasztriánus temetkezési szokásoktól.100 Történt ilyen „igazi” tűztemplomokkal is. Amol korábbi tűztemplomát is sírépítménynyé (Samsz al-Raszul-mauzóleum) alakították, csakúgy, mint az Eugéne Flanrin által 1840-ben megörökített egykori tűztemplomot Iszfahán közelében, amiben ekkor már egy sír állt.
Ugyanezt a mintát követték a gaznavida mauzóleumok is. A gaznavidák előbb a számánidák alávetettségében működtek, majd kelet-afganisztáni törzsterületükön önállósították magukat, létrehozva ezzel a karahánidák (840–1212) után az iszlám világ második török államát. Uralkodóik, Szebüktegin (977–998), fia, Mahmúd (998–1030) – a világon az első uralkodó, aki a szultán címet használta101 – és Maszúd (1031–1041), mind a tűztemplomok formáját idéző kupolával fedett sírépítményben nyugszanak (36–37. ábra). A csillagász Al-Birúni (975–1050) és a költő Firdauszí (940–1020) is Mahmúd udvarában működött. Hogy utóbbi a Királyok könyvének (Sáhnáme) írásakor az utolsó szászánida uralkodó, III. Jazdagird (ur.: 632–651) idejében összegyűjtött és lejegyzett ősi perzsa mítoszokra építhetett,102 bizonyság arra, hogy a perzsa hagyományok ápolása a számánidákhoz hasonlóan a gaznavidáknál is széles körű volt, és nem merült ki csupán a tűztemplomok másolásában.
Szebüktegin kupolás mauzóleumának romjai105
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Mahmúd szultán mazóleuma Ghazniban106
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A számánidák örökébe lépő és a gaznavidákat uralmuk alá hajtó szeldzsukok nem elégedtek meg elődeik sírépítményeinek puszta átvételével. Ezeket továbbfejlesztették a török törzsek halottkultuszának ősi szokásrendszerének megfelelően, melyet Belső-Ázsiából hoztak magukkal.107 Ennek fontos eleme az ún. kettős temetkezés, melynek során a halottat voltaképpen kétszer temetik el: egyszer egy sátor alá helyezik a holttestet, majd később történik a földbe temetés.108 Ebből a hagyományból következhetett a szeldzsuk sírépítmények, a gonbadok/kümbetek kétszintes kialakítása, ahol a felső szint az első, a sátor alatti temetés emléke, majd a halottról történő megemlékezés helye, az alsó pedig magát a sírt fogadja be.
A sátornak, mint ideiglenes temetkezési helynek a hagyománya egyébként már korábbról is kimutatható. A Selyemút közép-ázsiai szakaszát a 6–7. században felvirágoztató szogdokhoz köthető pendzsikenti freskók egyike egy ilyen jelenetet ábrázol.109 Ismerték és gyakorolták ezt a szokást a mongolok is, akik ezt talán a türk törzsekkel szoros kapcsolatban álló tatároktól vették át.110 Ibn Fadlán ugyanezt jegyezte fel 921-ben a kazár uralkodók temetésével kapcsolatban.111 Ez a hagyomány elevenen élt később az oszmánok alatt is.112 I. (Yavuz) Szelim (†1520) holttestét – igaz, ekkor csak ideiglenesen – ágyával együtt a sátrában temették el,113 és ez történt fiával, Szulejmán szultánnal (†1566) is a szigetvári sátrában,114 de az ő végleges isztambuli temetése is először egy sátor alatt történt, sírépítménye (türbéje) csak ezt követően épült fel.115 Ugyanez történt Szulejmán nagyreményű, de tragikus sorsú fiával, Musztafa herceggel (Şehzade Mustafa, †1553),116 illetve utódával, II. (Sarhoş) Szelimmel (†1574) is.117
A sírépítmények döntően és tömegesen e fenti számánida–szeldzsuk kölcsönhatás következtében léptek be az iszlám világba, széles körű elterjedésüket pedig annak köszönhették, hogy a szeldzsukok fokozatosan kiterjesztették hatalmukat a mai Üzbegisztán, Afganisztán, Irán és Irak területére. 1055-ben az Abbászida kalifátus székhelyét, Bagdadot is elfoglalták, uralkodóik – a kalifa névleges megtartása mellett – (mint láttuk, Mahmúd példáját követve) szultánként a birodalom tényleges vezetőiként működtek.
A szeldzsuk sírépítészet nem pusztán a buharai Számánida-mauzóleum másolására törekedett. Sokféle alaprajzú és formájú sírépítményt hoztak létre, bár a tisztánlátást ezen a téren jelentősen korlátozza a mongolok támadása, melynek során a korábbi épületállomány döntő többsége – s velük a sírépítmények zöme is – teljesen elpusztult. Természetesen épültek a Számánida- mauzóleum mintáját követő négyzetes alaprajzú, kupolával fedett sírépítmények is. Ezek közül is leginkább az imént az iszfaháni régi Péntek-mecset kapcsán már említett Dávazda Imám (Tizenkét imám) mauzóleuma (Mashhad-i Davazdad Imam, Yazd, Irán) méltó az említésre, mert ebben a négyzetes alaprajzú, kupolás sírépítményben mihráb is van (hol vagyunk már a sír feletti imádkozás tilalmától!), ami majd a továbblépés lehetőségét nyújtja a kupolás mecsetek kialakulásának terén. De ezt a sémát követte az iráni Takesztánban lévő Pir mauzóleum (12. sz.), vala-mint a szeldzsuk kormányzónak, Ahmad Szandzsárnak a türkmenisztáni Merv közelében épült tekintélyes mauzóleuma (Sultan Sanjar, 1157, Marv), illetve ide sorolható az iszlámot felvett mongol dinasztia, az Ilkánidák legjelesebb uralkodójának, Öldzsejtünek az iráni Szoltánijében (1312, Soltaniyeh) álló monumentális sírépítménye is (lásd II. rész 201. ábra), noha ennek az alaprajza nem négyzetes, hanem nyolcszögű. Meglehet, ebben a kermáni Gonbad-e Dzsabalije (a. m.: Kőkupola, Jabaliyeh, Kerman, Irán) ma is álló, kupolával fedett sírépítménye lehetett az előképe,118 melyet a tudomány szeldzsuk építkezésként, a hagyomány viszont eredetileg szászánida tűztemplomként tart számon (38–39. ábra).119 A négyzetes alaprajznál ugyanakkor sokkal gyakoribbak voltak a sokszögű (hat-, nyolc-, tíz-, vagy tizenkét szögű) építmények, de kör alaprajzúak is épültek.120 A sírépítményeknek az iszlám világban különös fontosságot tulajdonítottak: a paradicsom jelképének tartották őket. Különösen igaz ez a nyolcszögű sírépítmények esetén, melyek a kozmikus egyensúlyt jelképező nyolcas szám erejéből táplálkozva a világmindenség modelljeiként jelentek meg.121
A „tűztemplom” mauzóleum Kermánban
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A kermáni mauzóleum belső képe123
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Akármilyen alaprajzzal is épültek a szeldzsuk sírépítmények, közös vonásuk volt, hogy mind-egyiket kupola, mégpedig kéthéjú kupola fedte. A belső tér fölé szinte minden esetben félgömbkupola borult (melynek, mint láttuk kozmikus jelentése volt), a külső héj viszont gyakran csúcsíves kupola, esetleg kúp vagy sokszög alaprajzú, gúla formájú boltozat volt. A kéthéjú kupola ott látszik a legjobban, ahol a külső héj megsérült, vagy részben leomlott. Ilyen a Kázvin (Qazvin) közelében lévő karragáni (Kharaqan, Irán) kettős sírtorony, mely két szeldzsuk herceg számára készült 1067-ben és 1093-ban.122 Itt az enyhén csúcsíves belső kupolát egy hasonló, de magasabb és meredekebb, csúcsos sátor formájú külső héj boríthatta.
A kúp formájú „tető”, a kupolák és a nomád sátrak (jurták) közötti hasonlóság régen felkeltette már a kutatók figyelmét, a „sátorhoz való töretlen ragaszkodás” jeleit látva ebben.124
Az arab építészet eleve a nomadizmus jegyeit hordozta magán,125 melynek a sátor alapeleme, és amelynek átformálódása mind a mecset-, mind a sírépítészet alapformáit meghatározta.126 Nemcsak a mongolok,127 de a frissen muszlimmá lett, és még ezt követően is jellemzően nomád életmódot folytató török népek is sátrakban (jurtákban) laktak, melyeket (de legalább a török nemezjurtát)128 számos területen kupolának (qubba labúd) hívtak.129 Sátraikhoz, jurtáikhoz még évszázadok múltán is ragaszkodtak.130 A rúmi (anatóliai) szeldzsuk szultán is használt jurtákat Konyában még a 14. század közepén is.131 A szeldzsuk sírépítmények külső kúpos lefedésében is valamilyen sátor (a kettős temetkezés korábban említett sátrának) emlékét láthatjuk. Talán olyan kúp formájú sátrakét (jurtákét), amelyek Timur Lenk udvarában is álltak a leírások szerint.132
A RÚMI (ANATÓLIAI) SZELDZSUKOK
A Nagyszeldzsuk Birodalom a 11. század második felétől fokozatosan kiterjesztette hatalmát az Anatóliai-félszigetre is,133 elsősorban azért, hogy az egyiptomi Fátimidák elleni harcában a Bizáncból várható esetleges oldaltámadást kivédje. Miközben a 13. század elejére a Nagyszeldzsuk Birodalom összeomlott, előbb a Hvárezm-sahok, majd a mongolok alávetettségébe került, addig az anatóliai (rúmi134) szeldzsukok a félsziget jó részét birtokolva (igaz, hogy névleges mongol vazallusként) még jó száz esztendeig fenntartották hatalmukat.
Bár az anatóliai szeldzsuk építészet több részletében is eltér az „anyaországétól”, a kupolák tisztelete nemcsak megmaradt, hanem még fokozódott is.
A napon szárított, esetleg égetett tégla helyett kőből építkeztek, emiatt kissé más lett az épületek megjelenése, különösen a díszítésük módja.135 A zordabb anatóliai időjárás miatt a klasszikus szeldzsuk négyejvános mecsetek helyett udvar nélküli, zártabb imacsarnokok épültek, melyek belső terét gyakran sík fafödémmel, de előfordult, hogy boltozatokkal (dongával, esetleg keresztboltozatokkal) vagy kupolák sorával fedték le. De bármilyen is volt az imatér lefedése, a mihráb előtti kupolás tér többnyire megmaradt.
A rúmi (anatóliai) szeldzsuk uralkodók székhelyén, Konyában, a fellegvárban épült Aláeddin-dzsámi 1155 és 1220 között több periódusban épült oszlopos-síkfödémes imaterében pillérekkel alátámasztott boltíveken nyugvó kupola áll a mihráb előtt (40–42. ábra).137 Ehhez hasonlóan fafödémmel fedett, de erődszerűbb a nagymecset Kayseriben (Ulu Cami, 1143) (43–45. ábra), ahol a mihráb előtti kupola mellett az imacsarnok közepén egy bevilágító kupola is van (45. ábra). Az erődszerűséget itt az is erősíti, hogy nemcsak a falak és a pillérek, hanem a kupolák is kőből épültek.
A konyai Aláeddin-dzsámi alaprajza136
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A keleti imacsarnok belső képe
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A konyai Aláeddin-dzsámi mihrábja előtti kupolával fedett tér
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A nagymecset alaprajza138
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A nagymecset imacsarnoka
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A nagymecset bevilágító kupolája
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Érdekes megoldásúak azok a többhajós, csarnokszerű mecsetek, ahol a teljes imatér felett boltozatok vannak, és a mihráb előtti kupola ezek közül magasodik ki.141 Erre többek között Kayseriben, a Huand Hatun-dzsámiban láthatunk példát, ahol az imacsarnok haránt irányú hevederes dongaboltozatokkal van lefedve. Közülük emelkedik ki a mihráb előtti teret fedő kupola, illetve egy másik, az imacsarnok közepén, amely lámpásként világítja be az amúgy sötét teret (46–47. ábra). Ilyen szerkezetű a Develiben épült nagymecset is (1282).
A Huand Hatun-dzsámi alaprajza139
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Huand Hatun-dzsámi mihrábja előtti kupolás tér (balra)
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Ennek speciális, még közép-ázsiai szeldzsuk örökségnek tekinthető változatai azok a mecsetek, ahol kupolák (általában három) csak a kiblafal előtt állnak. A mihráb előtti középső kupola itt is kimagaslik a szomszédai közül. Ilyen például az 1223-ban épített Aláeddin-dzsámi Niğdében (48–49. ábra).
A niğdei Aláeddin-dzsámi alaprajza140
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A mihráb előtti kupolák általában négyzet alaprajzú tér felett, a kiblafalra és az ezzel átellenes oldalon két pillérre, sarokpillérre támaszkodnak. Legszebb példa erre az egyébként fafödémmel fedett konyai Aláeddin-dzsámi kupolás tere (42. ábra), vagy a bitliszi (1150) (50. ábra), és a harputi dzsámié (1156) (51. ábra), de akad olyan is, ahol ezt a négyzetes teret nyílással áttört falakkal határolják, mint például a Sziirtben lévő nagymecsetben (Ulu Cami, 1129) (52. ábra).
A bitliszi dzsámi alaprajza142
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A harputi dzsámi alaprajza143
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A sziirti dzsámi alaprajza144
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Előfordul, hogy a mihráb előtti kupola egy nyolcszögű alépítményen áll. Ilyen az Ulu dzsámi Szilvánban149 (Silvan, Diyarbakır, 1154–1176) (53. ábra), illetve Mardinban (1176) (54. ábra) és Kızıltepében150 (1204) (55–56. ábra). Ez utóbbi esetekben a kupolás tér méretében és arányaiban is feltűnően nagyobb az eddig látott példáknál, határozottan az imacsarnok uralkodó elemévé válik. Ezért is látják bennük többen a nagy kupolás oszmán dzsámik távoli, közvetett előfutárait.151 Jó példa erre a szilváni nagymecset hatalmas kupolás tere (57–58. ábra). Ez meglehet, eredetileg még monumentálisabb hatású volt, mert az 1911. évi felmérés (57. ábra) szerint eredetileg csak egy-egy hajó vette körbe a kupolás teret, és a két-két szélső oldalhajó csak később épült hozzá.152
A szilváni nagymecset alaprajza145
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A mardini nagymecset alaprajza146
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A kızıltepei nagymecset alaprajza147
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A kızıltepei nagymecset külső képe148
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A szilváni nagymecset felmérése (1911)154
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A szilváni nagymecset hatalmas kupolás tere155
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az anatóliai szeldzsuk nagymecsetek mellett kisebb mecsetek is épültek, ahol néhol zárt előcsarnokból, másutt oszlopos nyitott tornácról nyílt a négyzetes alaprajzú imatér, melyet mindig kupola fedett le. Ilyen például Konyában a Tas- (Taş, 1215) (59–60. ábra) és a Szircsali- (Sırçalı) mecset (13. sz. második fele) (61–62. ábra), az Akşehirben lévő Kücsük Ajaszofja-mecset (Küçük Ayasofya, 1235), illetve a Kayseriben álló Hatıroğlu-dzsámi (1271).
A konyai Tas-mecset alaprajza156
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A konyai Tas-mecset külső képe157
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A konyai Szircsali-mecset alaprajza161
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Ez a szeldzsuk mecsettípus nagy hatással lesz az egykupolás oszmán dzsámik építészetére.
A rúmi (vagyis római, tehát bizánci, földrajzilag anatóliai) szeldzsuk szultánok székhelye kezdetben és nagyon rövid ideig a mai Iznikben (Nicea, Nikaia) volt, de ezt másfél évtized múltán, az első keresztes háború idején, 1097-ben fel kellett adniuk. Végül 1109-ben rendezkedtek be Konyában (Iconium, Ikonion), miután elfoglalták azt a bizánciaktól, és itt is tartották a székhelyüket egészen a szultánság összeomlásáig. A szeldzsuk szultánság legfényesebb időszaka I. Aláeddin Kejkubád uralkodásának idejére (1219–1237) tehető, aki sikerrel szállt szembe mind a keresztes, mind a mongol hadakkal, és visszahódította Anatólia nagy részét.153 Az ő meghívására érkezett Konyába 1228-ban családjával együtt az egyik legnagyobb perzsa származású költő, Dzsalál ad-Dín Rúmi, a mevlevi rend (kerengő dervisek) megalapítója, akinek itteni sírja ma is a muszlimok egyik legszentebb zarándokhelye. Ugyancsak I. Aláeddin Kejkubád telepítette le 1231-ben birodalma északnyugati szegletében azt az oguz-török kayı jürük törzset, amelyből nemsokkal később az Oszmán Birodalom nőtte ki magát. A másik jelentős időszak II. Aláeddin Kejkubád uralkodása (1249–1254) volt, amit elsősorban nagy építkezések jellemeztek Konyában és szerte a birodalomban is.
Konyát 1320 körül a karamánidák, majd 1453-ban az oszmánok foglalták el.
A Tas- (Taş) mecsetet Hadzsi Ferruh (Haci Ferruh) szeldzsuk vezír 1215-ben építtette Kayseriből jött mesterekkel. Maga a mecset egy négyzet alaprajzú, kupolával fedett tér, melyet egy boltozott és zárt előtér egészít ki. Mind az előtérbe, mind az imatérbe egy-egy gazdagon díszített kapu nyílik. A kupolával fedett imatérben álló mihráb nem a bejáratok tengelyében, azokkal szemben, hanem tőlük balra, oldalt helyezkedik el (59-60. ábra).158
Ugyanezt láthatjuk a szintén konyai Szircsali- (Sırçalı) mecsetnél is, amelynek építtetője és építésének ideje ismeretlen, de feltehetően a 13. század második feléből származik. A törökháromszögekkel megtámasztott,kupolával fedett imatér mihrábja itt is a bejárattól balra található.159 Mai nyitott, oszlopos előtornáca és minaretje feltehetően egy későbbi (oszmán) építkezés eredménye, melyet erősít a kőből épített mecset anyagától eltérő tégla falazata (61–62. ábra).
Ezekhez hasonló a Kayseriben 1301-ben épült Sah Melek Hatun-dzsámi (Gubaroğlu- dzsámi) tekintélyes kupolával fedett imatere, de gyanítható, hogy mai állapotát egy 16. századi oszmán átépítés során nyerte el. Oszlopos előterét és a bejárattal szemben álló mihrábját talán ekkor alakították ki (63–64. ábra).
A Gubaroğlu-dzsámi alaprajza163
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A helyreállított dzsámi külső képe164
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az aksehiri Kücsük Ajaszofja-mecsetet (65–67. ábra) (Küçük Ayasofya mescidi, Akşehir) Ömerzade Semszeddin Haszan építtette 1235-ben.160 Mihrábja itt is a bejárattól balra található. Előtornáca vagy előcsarnoka nincs. A kupolát tartó törökháromszögek vesszőfonásszerű téglasorai, valamint a téglából rakott kupola mázastégla-betétes díszítése (67. ábra) iráni szeldzsuk örökség, és az anatóliai szeldzsukok közkedvelt díszítésmódja (68. ábra).
A Kücsük Ajaszofja-mecset alaprajza165
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Kücsük Ajaszofja-mecset kupolája167
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A konyai Indzse Minareli medresze középkupolája
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A nagy méretű, sokszor monumentális hatású, gyakran geometrikus mintákkal, esetleg kúfi írással díszített kupolák leggyakrabban nem a mecsetekben (hiszen azokban a legtöbb esetben kőből rakott kupolákat emeltek), hanem a szeldzsuk medreszékben168 jelentek meg.
Míg Anatólia keleti területein, döntően az Ilkánidák meg nem szűnő itteni befolyásának köszönhetően az iráni négyejvános medreszék jellegzetes térformái (belső udvar, nagy ejvánok) köszönnek vissza,169 addig a birodalom középső és nyugati részén zárt medreszék épültek, melyekben nemcsak a korábban ejvános előadótermeket, hanem az egykori nyitott udvar emlékét őrző négyzetes középteret is kupolákkal fedték le. Ezek felületét minden esetben díszítették: a klasszikus időszakban a kupola falazótégláiból képzett geometrikus mintákkal, később iráni hatásra inkább mázascsempe-burkolattal.170
A homlokzatok, falfelületek, oszlopok, boltozatok és kupolák falazóanyagból képzett motívumokkal történő díszítése közép-ázsiai hagyomány. Először a Számánida-mauzóleumon (69. ábra) jelent meg, de ezt a technikát, melyet „ezer fordulat”-nak neveztek – utalván a falazótégla szüntelen forgatására – átvették a gaznavidák és a szeldzsukok is, mi több, utóbbiak elterjesztették ezt szerte a birodalmukban.171 Megjelent ez többek között a korábban már említett iszfaháni régi Péntek-mecsetben is, ahol az északi imatérben egyszerre láthatók az eredeti állapotban maradt, illetve a később (az Ilkánidák és a Timuridák által) bevakolt oszlopok (70–71. ábra).
Az „ezer fordulat” a Számánida-mauzóleumon
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az iszfaháni régi Péntek-mecset megmaradt és bevakolt „ezer fordulatos” oszlopai
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az anatóliai szeldzsuk kupolás medreszék egyik legszebbike a konyai Karatay-medresze (72–74. ábra), melyet Dzsalál al-Dín Qaratay szeldzsuk vezír (†1254) építtetett. Az ötkupolás épület termei egy 12x12 m méretű középtér köré szerveződnek. Ez minden bizonnyal a régi iráni medreszék vagy talán az arab lakóházak belső udvarát idézi vissza, hiszen medence is áll a közepén. Utóbbi kapcsolatot erősítheti itt a medresze bejáratának elhelyezése, mely csakúgy, mint az arab lakóházaknál, nem a középtengelyben, hanem az épület szélén kapott helyet.
A Karatay-medresze alaprajza172
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Karatay-medresze mázas csempével burkolt középkupolája
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A Karatay-medresze törökháromszögeken nyugvó NY-i sarokkupolája
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A középtér fölé egy törökháromszögeken nyugvó, monumentális kupola borul, melynek felületét mozaikszerű mázas csempe borítja (73. ábra). A hagyományosabb szeldzsuk technikát a nyugati saroktér téglából rakott és díszített kupolája idézi vissza (74. ábra).
Hasonlóan lenyűgöző látványt nyújt a szintén konyai Indzse Minareli medresze (Ince Minareli Medresesi, 1265) középkupolája (75–77. ábra), melynek felületét mázas téglákból rakott geometrikus motívumok díszítik. Ez tudatos megrendelői döntés lehetett, hiszen az építtető, Sahip Ata Fahrattin Ali szeldzsuk vezír (†1288) nemcsak itt, hanem az ugyancsak általa építtetett szivaszi Gök medresze (1271) kupolájánál (78. ábra) is ezt a díszítést választotta.174
Az Indzse Minareli medresze alaprajza173
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az Indzse Minareli medresze külső képe
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az Indzse Minareli medresze
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
A szivaszi Gök medresze kupolája középkupolás tere (részlet)176
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az Indzse Minareli medresze terében határozott tengelyesség érzékelhető, melyet a bejárat, a középkupola és a bejárattal szemben lévő ejván jelöl ki. Ezt akad, aki a bizánci építészet hatásával magyarázza.175
Az anatóliai szeldzsuk sírépítmények (kümbetek) legalább akkora formagazdagsággal épültek, mint iráni társaik. Alaprajzi változatosságuk mellett/ellenére megőrizték korábbi társaik kétszintes kialakítását és kéthéjú kupolás lefedését is úgy, hogy megmaradt a belső félgömbkupola, amit továbbra is egy kúp vagy sokszög alaprajzú, gúla formájú „tető” fedett le.177
A szeldzsuk építészetben jelent meg újra a kereskedők, utazók, zarándokok számára épített szállásépület, a han vagy karavánszeráj, ami az Óperzsa Birodalom hasonló, bár ott elsősorban a királyi hírvivőknek szánt pihenőállomások178 emlékét idézte vissza. Az anatóliai szeldzsuk hanokban a többhajós, gyakran hosszanti hevederes dongaboltozatokkal fedett szállásépület tetején sarokfülkéken nyugvó kupolát építettek bevilágítási és szellőztetési célokra.
Az előudvar közepén egy kétszintes (alul kútház, felül imaterem) építmény (köşk mescidi, a. m.: mecsetpavilon) állt, mely alsó négyíves kialakításával és kupolás fedésével (szintén) a perzsa tűztemplomok formáját követte. Ennek tipikus példája a Kayseri melletti Tuzhisar szeldzsuk hanja (1234), az udvar közepén a kupolával fedett mecsetpavilonnal (79. ábra), illetve az Aksaray közelében 1229-ben épült Sultanhanı179 (80. ábra), ahol a mecsetpavilon kupolája ugyan már nem áll, de a megmaradt sarokfülkék árulkodnak egykori létéről.
A tuzhisari szeldzsuk han térbeli rajza180
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Sultanhanı mecsetpavilonja
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2025.00138
Az isztambuli szultándzsámik sora II. Mehmedével (Fatih Camii, 1470) indul, ezt követi II. Bajezidé (II. Bayezid Camii, 1506), I. Szelimé (Yavuz Sultan Selim Camii, 1522), majd Szulejmáné (Süleymaniye, 1557). A sort ugyan I. Ahmed szultáné (Kék mecset, Sultanahmet Camii) zárja 1617-ben, de ki lehet egészíteni ezt a Safiye szultána, III. Murád felesége által 1665-ben építtetett Új dzsámival (Yeni Cami), illetve ha nem ragaszko-dunk Isztambulhoz, akkor II. Bajezid (II. Bayezid Camii, 1488) és II. Szelim edirnei dzsámijával (Selimiye, 1575) is.
Turszun bég (Tursun bey, 1426–1491) hivatalnok és történetíró volt, jelen volt Konstantinápoly 1453. évi elfoglalásánál. Neve elsősorban a Tarih-i Ebü’l-feth (A Hódító élete) című munkája miatt ismert, melyből az idézet is származik. Ezt közli: Lewis 1981. 13–14.
Győzelme jutalmául Bajezid – aki eddig még csak bég/emír volt – a kalifától megkapta a szultáni jelvényeket, melyeket csak a hitetlenek elleni rendkívüli tettekkel lehetett kiérdemelni. Ő és utódai ettől kezdve nevezhették magukat szultánnak. Erről lásd: Generál 1987. 21; Gündoğdu 2018. 24.
https://www.bursa.com.tr/en/mekan/the-grand-mosque-40/ (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
A burszai példát megelőzően egyetlen sokkupolás oszmán nagymecset/dzsámi épült, ez az I. Murád által 1364-ben építtetett plovdivi dzsámi (Dzsumaja dzsamija), melynek imacsarnokát kilenc kupola fedte. A dzsámi mai állapotát II. Murád (1421–1451) idején nyerte el. Kuban 2007. 132. A sok szempontból előképnek tekinthető anatóliai szeldzsuk építészetben sem volt ez a forma tipikus. A kevés közül sokkupolás térrel épült az Aláeddin-dzsámi Niğdében (1223), a nagymecset (és kórház) Diviriğiben (1229) és a Gök medresze-dzsámi Amasyában (1277). A közép-ázsiai iszlám régmúlt sem dúskált az ilyen terekben. Szinte egyedüli ilyen példa az afganisztáni Balkh közelében lévő Haji Piyadah (ismertebb nevén Noh Gumbad) mecset (794–803), melynek sártéglából épített imacsarnokát kilenc kupola fedte egykor.
Kuban 2007. 138.
Ülkekul 2013. 96.
A külön nem jelölt fényképek a szerző felvételei.
Kuban 2007. 528.
Antoine Ignace Melling (1763–1831) német származású építész, festő és utazó 1785 és 1803 között 18 évet töltött Isztambulban. Szép és romantikus kapcsolat fűzte Hatidzséhez (Hatice Sultan, 1768–1822), III. Szelim szultán (1761–1807) húgához, akinek barátja, belsőépítésze, kerttervezője és művészeti tanácsadója volt. A barátságnál feltehetően bensőségesebb kapcsolatuk végül Mellinget távozásra kényszerítette. – Isztambuli tartózkodása idején Melling számtalan vázlatot, akvarellt készített a városról és annak környezetéről, a Boszporuszról. Ezek alapján készültek azok a fekete-fehér metszetek, amelyeket röviddel Isztambulból való távozását követően „Festői utazás Isztambulban és a Boszporusz partján” (Voyage pittoresque de Constantinople et des rives du Bosphore, 1804) címmel Párizsban kiadott. Melling aprólékosan kidolgozott képeinek sajátossága, hogy nincsen tényleges középpontjuk, sem végpontjuk, ezért a nézőben a végtelen nyugalom és ezzel együtt a melankólia érzését keltik. Mintha az elveszett Paradicsom képét látnánk. Orhan Pamuk írja le ezt a megfigyelését Isztambul című könyvében, ahol Mellingnek és csodaszép, de szomorúan végződő történetének egy egész fejezetet szánt. Lásd: Pamuk 2007. 80–96.
https://archives.saltresearch.org/bitstream/123456789/117933/8/AMN0990200005.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fehérvári 1987. 35.
Fehérvári 1987. 39.
Fehérvári 1987. 38; Enderlein 2005. 74–75. https://www.archnet.org/sites/4135 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/publications/1229 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/3545 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Grishman 1985. 243–244; Istvánfi 1989. 438.
Boulnois 1972. 63. és 92.
Bertram 2003. 51.
Bertram 2003. 39.
Méhkas formájú kupolás házakat, ahol minden egyes helyiség négyzet alaprajzú tere felett kupolák emelkednek, ma is építenek. Szíriában ezek többnyire oldalfalak nélkül, napon szárított téglából, Törökország délkeleti részén, Harran közelében pedig felmenő falakkal és kőből készülnek. Ez az építkezés minden bizonnyal létezett már a Halaf-korban (i. e. 5. évezred) is. Erről lásd: Istvánfi 1990. 124.
Istvánfi 1990. 100.
https://www.archnet.org/sites/2814?media_content_id=44530 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/2814?media_content_id=37881 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fehérvari 1987. 29.
Enderlein 2005. 65.
Uo.
Goldziher 1980b. 336.
Az arab nomadizálás következményeinek széles körű összefoglalását adja: Goldziher 1981.
Korán 1994. 67:3 és 71:15.
Goldziher 1980b. 336.
https://www.archnet.org/sites/3066?media_content_id=5021 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Az iszlám öt pillérének egyike a napi öt, lehetőleg közösségben végzett istentisztelet (salát), aminek a helye a mecset (maszdzsid, a. m: a leborulás helye). Itt a kibla(-fal) mutatja Mekka, vagyis az ima irányát, az ebben kialakított (ima)fülke a mihráb. A nagymecset tere ehhez képest egy szószékkel (minbár) bővül ki. Itt tartják a pénteki ünnepnapi nagy imát (hutba), emiatt ezeket néhol, például Iránban Péntek-mecsetnek (maszdzsid dzsami) is hívják. Ebből származik a török dzsámi (Cami) elnevezés is, mely tehát nagymecsetet jelöl. Nagymecset eredetileg városonként csak egy volt, később, tekintettel a hívők nagy számára, számuk megnőtt.
A Sziklamecset Salamon-mihrábját tekintik a legkorábbi mihrábnak, bár ez még nem fülke volt. Fehérvári 1987. 29.
Fehérvári 1987. 80.
Fehérvári 1987. 60.
Burckhardt 1994. 14.
Enderlein 2005. 69.
https://www.archnet.org/sites/3763?media_content_id=37859 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/3763?media_content_id=37860 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Enderlein 2005. 67.
https://www.archnet.org/sites/1522?media_content_id=44533 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/4020 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
A korabeli iszlám terrorról lásd: Simon 2014. 30–37.
Az élet szinte minden területét érintették az iráni hatások. Például az iszlám és később az oszmán világban szerte elterjedt kegyes alapítványok, a vakufok (waqf-ok) feltehetően a perzsa tűztemplomokhoz kötődő alapítványok hatására jöttek létre. Jany 2006. 399.
Herrmann 1998. 38. Sajnálatos, hogy a nyolcszög alaprajzú templomtér lefedése ismeretlen.
Herrmann 1988. 35–37.
Herrmann 1988. 60–61.
Grishman 1985. 246–247; Herrmann 1988. 57–59.
Grishman 1985. 247.
Herrmann 1988. 33–35.
Grishman 1985. 294–295; Herrmann 1988. 87–88.
Herrmann 1988. 111–113.
Itt szolgált lábzsámolyként a Szászánida uralkodó által legyőzött Valerianus császár. Ghirsman 1985. 291. 90– 91. ábra.
Ívnek fordítja: Herrmann 1988. 153; ajtónak mondja: Fehérvári 1987. 63.
Grishman 1985. 289 és 293.
Herrmann 1988. 134–135.
A tűztemplomok rövid építészeti összefoglalását adja: Fehérvári 1987. 63; Herrmann 1988. 135; Vandaee–Jafari 2012; Huff–O’Kane 2012. 642.
Vanzan 2008. 167.
https://www.cais-soas.com/CAIS/Images2/chartaq/charqapu_qasr-e_shirin.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02.)
https://www.archnet.org/sites/5299?media_content_id=96529s (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
A korai mecsetek kifejezetten egy kút vagy forrás köré épültek: Mazahéri 1989. 19. Ezeknek a kútházai a tűztemplomok sémáját követik. Ilyen pl. a kairói Ibn Túlún-mecset négy oldalról nyitott, kupolával fedett kútháza. Önálló forrás-, illetve kútházak is gyakran követték a tűztemplomok formáját. Dél-Beludzsisztánban (Irán) Sven Hedin is találkozott ilyennel: a sivatagban álló Hausz-i Ali sah kútja a kupolás tűztemplomok szakasztott mása. Hedin é. n. a. 351.
Sven Hedin még a Takla Makán sivatagban, a Mazar Taq közelében, Kína É-Nyi-i részén is találkozott ilyennel, többel is egy csoportban. Hedin é. n. b. 33.
A tűzteplomokról lásd: Huff–O’Kane 2012. 642.
Simon 2002. 9–13.
Fehérvári 1987. 62; Blair–Bloom 2005. 109–110.
Fehérvári 1987. 105.
Fehérvári 1987. 104.
Uo.
Ringgenberg 2006. 337.
Perzsa eredetű, de a számánidák udvarában szocializálódott iráni síita dinasztia, melyek tagjai Bagdadot bevéve 945–1055 között az abbászida kalifa névleges uralma mellett a birodalom emírjeként működtek. Hatalmukat a szeldzsukok döntötték meg.
Ringgenberg 2006. 337.
1072: Fehérvári 1987. 104; 1086–1087: Blair–Bloom 2005. 109; 1072–1092: Ringgenberg 2006. 337.
https://www.archnet.org/sites/1688 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Bár akad, aki az iszfaháni kupolás térben is mindössze egy makszúrát lát. Kuban 2007. 143.
https://www.archnet.org/sites/1688?media_content_id=919 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Ezt a „négyejvános” sémát – igaz, hogy palotában – már a párthusok is alkalmazták. Ennek legkorábbi ismert emléke Assur/Labbana palotájának nagyudvarán maradt fenn (1–2. sz.). Herrmann 1988. 57.
Ringgenberg 2006. 358.
Ringgenberg 2006. 334.
Stierlin 1977. 355.
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2017/04/Degaron-Cami-57.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.selcuklumirasi.com/architecture-detail/degaron-mosque?lng=en (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Erre éppen a keresztények szokásai szolgáltak intő példaként: „Írástudóikat és szerzeteseiket és Mária fiát, a Messiást Allah mellé uraiknak tették meg, holott nem kaptak más parancsot, csak azt, hogy egy istent szolgáljanak.” Korán 1994. 9:31. – A szentéletű embereket az iszlám valamennyi ember elé helyezi, az első helyet ők foglalják el a paradicsomban, ahol rájuk mennyei gyönyörök várnak. De a földi életükben nem hatalmasabbak másoknál, és haláluk után sem működhetnek isten képében, és nem tarthatnak számot isteni tiszteletre sem. Goldziher 1980a. 218–219. Az iszlám szent- és ereklyekultuszról lásd többek között: Goldziher 1980a. 207–324.
Hasonló folyamat játszódhatott le a halotti kultusszal, pontosabban a sírépítményekkel kapcsolatban is, bár szükséges azt hangsúlyozni, hogy természetesen az iszlámban is eleven volt a halottak tisztelete. A halotti kultusz tilalma valójában nem is ezt, hanem elsősorban a sírok felett, illetve a sírok felé történő imádkozást tiltotta.
Ibn Hanbálnak, a hanbalita vallásjogi iskola megalapítójának bagdadi – egyébként nagy tiszteletnek örvendő – sírjáról írja, hogy …nincs rajta kupola, úgy mondják pedig, hogy többször is építettek, de mindannyiszor romba dőlt Allah végzése folytán”. Ibn Battúta 1964. 113.
Goldziher Ignác megemlíti As-Sáfi imám kairói kubbéját (kupoláját), ami alatt a leírás során több esetben is magát a szent sírt értette. Goldziher 1980a. 233.
Daneshvari 1986. 36.
Nyolcszögű alaprajza megmozgatta a kutatók fantáziáját, eredetét Indiában vagy Bizáncban keresve. Fehérvári 1987. 59; Daneshvari 1986. 28; Blair–Bloom 2005. 108. Mai állapota egy meglehetősen merész rekonstrukció eredménye az 1970-es évekből: https://www.archnet.org/sites/3831 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/publications/9948 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.); Ibn Battúta beszámol róla, hogy a hatalmas kupola alatt egy faemelvényen áll Ali, illetve „a néphit szerint” Ádám és Noé koporsója. Ibn Battúta 1964. 85.
Ez az epizód a magyar fordításból hiányzik. Angolul lásd: https://web2.qatar.cmu.edu/~breilly2/odyssey/Ibn%20Batuta.pdf (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Gombos–Gink 1976. 18; Fehérvári 1987. 63; Blair–Bloom 2005. 115.
Simon 2002. 14–15.
Fehérvári 1987. 64.
Fehérvári 1987. 65.
Seydi 2008. 36.
Simon 2002. 12.
https://www.archnet.org/sites/2121?media_content_id=49337 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/2121?media_content_id=690161 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/5550 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://blog.chughtaimuseum.com/wp-content/uploads/Mazar-of-Sultan-Mahmud.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fehérvári 1987. 107.
Adorján é. n. 368–369; Daneshvari 1986. 7.
A Szamarkand melletti Pendzsikent a szogd kultúra és művészetek egyik legjelentősebb lelőhelye. A szogdokról: Boulnois 1972. 113–123. A freskókat az Ermitázs őrzi. A hivatkozott freskó forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Mourning_scene%2C_Penjikent.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Dzsingisz kán az ellenszegülő Teb-tenggeri holtteste fölé egy „szürke sátrat” állítatott, melynek „fényeresztő nyílásán a harmadik napon Teb-tenggeri testestől eltávozott”. A mongolok titkos története. 245–246. Közli: Ligeti 1962. 114. A mongol sátor jurta lehetett. A mongolok jurtáit egyébként a fenti mű 39-szer említi.
Ibn Fadlán 2007. 103.
I. Szelim és Szulejmán mellett I. Murád (†1389), II. Szelim (†1574), III. Murád (†1595), III. Mehmed (†1603) és II. Mahmud (†1839) első temetése is sátorban/sátor alatt történt: Yazar 2014. 93–122. https://belleten.gov.tr/ozet/189/eng (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Generál 2000. 106.
Vatin 2023. 494; Kovács 2019. 21.
Lásd Seyyid Lokman Tarih-i Sultan Süleyman című krónikájában fennmaradt, 1579. évre datált miniatúra-ábrázolást: Kanuni Sultan Süleyman’ın defni, Lokman, tarih-i Sultan Süleyman, Dublin, Chester Beatty Library, No: 413, V. 115B. https://viewer.cbl.ie/viewer/image/T_413/204/LOG_0016/ (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Musztafa herceg Ereğli melletti haláláról a Hünernáme 168b oldalának ábrázolása tudósít: https://tr.wikipedia.org/wiki/H%C3%BCnern%C3%A2me#/media/Dosya:Hunername_168b_Mustafa.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.) – Musztafát később Burszában, II. Murád küllijéjében (Muradiye) épített türbében temették el, ahová később anyját, Mahidevránt is temették. Musztafa haláláról lásd még: Generál 2000. 168–169.
II. Szelim sátorban lévő koporsójáról (szandukájáról) a Freshfield Album (Wren Digital Library O.17.2) ábrázolása (f.22v-f.23r) tanúskodik: https://mss-cat.trin.cam.ac.uk/manuscripts/uv/view.php?n=O.17.2#?c=0&m=0&s=0&cv=62&xywh=-5282%2C303%2C15799%2C8508 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fehérvári 1987. 107.
https://www.archnet.org/sites/1631 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Hatszögű sírépítmény épült Kázsban (Kaj, Irán), nyolcszögű például a Karragánban (Kharaqan, Irán) egymás mellett épült két sír (1068 és 1094), vagy az 1038-ban épült Gonbad-e Ali (Abarkuh, Irán), tízszögű a Maragehben (Irán) 1197-ben épült Gunbad-i Kabud, tizenkét szögű Mahmud Ghazan kán Tabriz melletti (rekonstruált) sírja a 14. század elejéről, kör alaprajzú a Dámgánban (Damghan, Irán) 1021-ben épült Gunbad-e Alamdar, míg a kör alaprajzot ék alakú támpillérekkel kombinálja (szinte fogaskereket formázó alaprajzzal) a birodalom alapjait lerakó Togrul (Toğrul, a. m.: Sólyom) Rejben (Ray, ma Teherán, Irán) 1139-ben épült, ma már fedetlen sírtornya. Egyedi és különleges példaként említendő a Mama Hatun-kümbet (Mamahatun türbesi, 1202) Terdzsánban, amelynek külső és belső formája is nyolckaréjos. A szeldzsuk sírépítészet rövid, de alapos összefoglalását adja: Daneshvari 1986, illetve Adorján é. n.
A legelső iráni nyolcszögű sírépítmény a Gonbad-e Ali (1038, Abarkuh): Daneshvari 1986. 27.
Fehérvári 1987. 106; Ringgenberg 2006. 291.
https://www.selcuklumirasi.com/architecture-detail/cebel-i-seng (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Adorján é. n. 370.
Goldziher 1980b. 332.
Goldziher 1981. 57.
A mongolok titkos története 39 helyen említi a mongolok jurtáit. Közli: Ligeti 1962.
A mongolok is jurtákban laktak, mégis különbséget tettek a sajátjuk és a török törzsek „nemezfalú jurtái” között. A mongolok titkos története. 202. Közli: Ligeti 1962. 90; Ibn Fadlán írja, hogy az oguztürkök gyapjúból készült sátorban laknak: Ibn Fadlán 2007. 27; később pontosítja, hogy ezek valójában jurták: Ibn Fadlán 2007. 62.
Ibn Fadlán 2007. 23.
II. Murád (1421–1451) oszmán szultán egész életében sátorban lakott, melyet palotájának kertjében is felállíttatott. Generál 2000. 59. Csakúgy, mint a hívai emír, akinek jurtája a trónterem előtti fogadóudvar közepén épített, kör alaprajzú pódiumon állt. Ez utóbbi annak a szokásnak a folyamánya, hogy télen a helyiek az udvarban felvert nemezjurtákban laktak. Erről lásd: Ibn Fadlán 2007. 23. 82. lábjegyzet. Érdy Miklós Vámbéryre hivatkozva említi itt a fehér nemezből készített jurtát, melyet hideg téli időben állítottak fel: Érdy 1988. 15.
Ibn Battúta részletesen leírja ennek a „sátornak” a képét, amit ők „khargának” hívnak. A leírás egy jurtát rajzol elénk. Ibn Battúta 1964. 170.
Adorján é. n. 370.
1071. augusztus 19-én a kelet-anatóliai Manzikertnél Alp Arszlán szeldzsuk uralkodó megsemmisítette a bizánci császár, Romanosz Diogenész seregét. Ezzel vette kezdetét Anatólia szeldzsukok általi meghódítása, de névlegesen ez a csata jelentette az első keresztes háború meghirdetésének okát is. Runciman 2002. 60–61.
Rúm, vagyis Róma, ami Bizánccal azonos. Innen jön majd a Balkán Rumélia elnevezése is az oszmánoknál.
A számánidáktól örökölt és az iráni szeldzsuk építészetre oly jellemző „ezer forgatás” technikáját, melyben a falazatot képző téglákból alakítják ki a homlokzat csipkeszerű díszítéseit, felváltja a kőből való építkezés és a homlokzatok domborművekkel, sokszor figurális laposplasztikákkal történő díszítése.
https://islamicart.museumwnf.org/database_item.php?id=monument;ISL;tr;Mon01;3;en (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fafödémmel fedett, de mihráb előtti kupolája mégis van továbbá a konyai Sahip Ata-dzsáminak (1288 előtt), az Eşferoğlu-dzsáminak Beyşehirben (1293), az Isza Bej-dzsáminak Szelcsukban (Selçuk, 1300 k.) és a (şanlı) urfai Ulu dzsáminak (1175).
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2017/01/Kayseri-Ulu-Cami-Plan%C4%B1.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2017/01/plan2.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Ni%C4%9Fde-Alaeddin-Cami.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Dongaboltozatokkal fedett, de van mihráb előtti kupolája a (şanlı)urfai Ulu dzsáminak (1175), az erzurumi Ulu dzsáminak (1179), a Kayseriben álló Kölük- (1210 előtt) és Huand Hatun-dzsáminak (1238), Develi nagymecsetjének (1285), valamint az umarai Karacsaj Hatun-dzsáminak (1293). Boltozatok borítják Divriği kórházzal egybeépített nagymecsetjét (1229) és a 15 boltozattal fedett Gökmedresze-dzsámit Amaszjában (1267).
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2017/02/Bitlis-Ulu-Cami-1.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Harput-Ulu-Cami.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Siirt-Ulu-Camii.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Silvan-Ulu-Cami.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2019/03/Mardin-Ulu-Cami.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Mardin-K%C4%B1z%C4%B1ltepe-Ulu-Cami-Ara-Altundan.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.archnet.org/sites/1930?media_content_id=42994 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Fehérvári 1987. 134.
Fehérvári 1987. 135.
Kuban 2007. 143.
Generál 1987. 11.
https://www.yenisafak.com/ramazan/dort-mihrapli-Cami-silvan-ulu-Camii-2479574 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Konya-Ta%C5%9F-Mescit.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.selcuklumirasi.com/architecture-detail/haci-ferruh-masjid?lng=en (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Adorján é. n. 212.
Adorján é. n. 213.
Adorján é. n. 216.
https://okuryazarim.com/wp-content/uploads/2016/12/Konya-S%C4%B1r%C3%A7al%C4%B1-Mescit.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.selcuklumirasi.com/architecture-detail/sircali-masjid?lng=en (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Bekmez 2021. 226.
https://www.kayseriyerelhaber.com/gubaroglu-yumurtali-mescidi-tanitimina-davet (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.facebook.com/photo/?fbid=914430365315269&set=pcb.914430768648562 (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.aksehir.bel.tr/galeri/aksehir_Camii_ve_mescitleri/kucuk_ayasofya_mescidi/#pid=kucuk_ayasofya_mescidi_001.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://www.aksehir.bel.tr/galeri/aksehir_Camii_ve_mescitleri/kucuk_ayasofya_mescidi/#pid=kucuk_ayasofya_mescidi_003.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
A medresze (madrasza) eredetileg mecsetiskola, melynek fénykora a 11. század közepén köszöntött be, amikor Nizám al-Mulk szeldzsuk nagyvezír megalapította a bagdadi Nizámijját (Al-Nizamiyyah, 1067). Medreszék minden városra kiterjedő hálózatát hozta létre, elsősorban a síita Fátimidák Fezben és Kairóban ekkor már működő egyetemeinek ellensúlyozására. A medresze felsőfokú, döntően vallásjogi ismereteket oktató, de mecset funkcióval is bíró intézmény (volt), ahol a tanárok fizetést, a diákok ösztöndíjat kaptak. Iránban és KeletAnatóliában az ejvános, a nyugat-anatóliai szeldzsuk és az oszmán építészetben inkább a kupolás változata terjedt el, ahol az ejván(ok)ban, illetve a kupolával fedett terekben folyt az oktatás, a környező helyiségekben a tanárok és a diákok szállásai voltak. A Nizámijja leírása: Mazahéri 1989. 164–165. A medreszékről: Kéri 2010. 110–112; Simon 2009. 284–286.
Ilyen például az erzurumi Csifte Minare-medresze (1265), a Jakutije medresze (1310) ugyanitt, vagy a Gök medresze (1271) Szivaszban.
A kínai porcelán hatására a 11. században Iránban kísérletezték ki a szeldzsuk fehér kerámiát, ami égetés után is fehér marad. Erre máz alatt kobaltkék, illetve türkiz festést alkalmaztak. A Szeldzsuk-kori épületek téglából rakott, gyakran csipkeszerű felületeit előbb mázastégla-betétekkel színesítették, később pedig bevakolták, és erre az új felületre vitték fel a mázascsempe-borítást. Mind a mázastégla-betéteknek, mind a mázascsempefelületeknek nagy divatja alakult ki az anatóliai szeldzsuk építészetben.
Hmelnyickij–Blair–Bloom 2005. 354–355.
https://islamicart.museumwnf.org/database_item.php?id=monument;isl;tr;mon01;7;en (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
https://islamicart.museumwnf.org/database_item.php?id=monument;ISL;tr;Mon01;8;tr (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Blair–Bloom 1994. 131.
Hillenbrand 1994. 211.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/48/Sivas_Medrese_interior_in_2011_8346.jpg (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Négyzet alaprajzú Turumtaj emír sírja (1267, Amasya), ugyancsak négyzet alaprajzú, kupolával fedett Szejjid Szefif síremléke Develiben (1295). Nyolcszögű Halifet gázi sírja (Hilfet Gazi, 1225, Amasya), Huand Hatun sírja (1238, Kayseri) és az összes 12–13. századi vezíré Konyában. Alul nyolcszög alaprajzú, felül tizenhat szögű Hüdavend Hatun sírja (1238, Kayseri). Alul nyolcszög, felül kör alaprajzú Emir Szultán sírja (12. sz., Erzurum). Tízszögű II. Kilics Arszlan sírja (1192, Konya) és a 12–13. századi összes uralkodói sírépítmény Konyában. Négyzetes alapon kör alaprajzú (valójában 12 szögű) a Döner kümbet (1276, Kayseri), Csengal Hatun és Rabia Hatun sírja Erzurumban (mindkettő 13. századi). Kívül-belül nyolckaréjos Mama Hatun sírja (1192, Erzincan).
Grishman 1985. 127.
Adorján é. n. 112; Fehérvári 1987. 127.
http://www.turkishhan.org/sultankayseri.htm (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
IRODALOMJEGYZÉK
Adorján Imre: Anatóliai szeldzsuk török kor. Barnaföldi Gábor Archívum, é. n.
Apor Éva: Irán – birodalmak, hagyományok. Kőrösi Csoma Társaság, Budapest 1994.
Ayşegül Bekmez: Selçuklu çaği anadolu türk mimarisinde kadının rolü. Kriter, İstanbul 2021.
Gertrude Lowthian Bell: Palace and Mosque at Ukhaidir. Clarendon Press, Oxford 1914. https://www.gutenberg.org/files/51664/51664-h/51664-h.htm (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Stephen Bertram: Élet az ókori Mezopotámiában. Gold Book, Budapest 2003.
Sheila Blair – Jonathan Bloom: The Art and Architecture of Islam 1250–1800. Yale University Press, New Haven 1994.
Sheila Blair – Jonathan Bloom: Irak, Irán és Egyiptom: az Abbászidák. In: Iszlám művészet és építészet. Vince, Budapest 2005. 88–127.
Luce Boulnois: A selyemút. Univerzum könyvtár. Kossuth, Budapest 1972.
Titus Burckhardt: Kristályparadicsom. Iszlám tradíció a mór kultúrában. Stella Maris, Budapest 1994.
Abbas Daneshvari: Medieval Tomb Towers in Iran. An Iconographical Study. Mazda Publishers, Lexington 1986.
Encyclopedia Britannica. Vol. 27. Cambridge 1911.
Volkmar Enderlein: Szíria és Palesztina: az Omajjád kaifátus. In: Iszlám művészet és építészet. Vince, Budapest 2005. 58–87.
Érdy Miklós: Kutatóúton az ősi Khorezmben. Folklór és etnográfia 38. Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék, Debrecen 1988.
Fehérvári Géza: Az iszlám művészet története. Képzőművészeti, Budapest 1987.
Generál Tibor: Allah serege. Az oszmán-török haderő kialakulása és fénykora. Zrínyi, Budapest 1987.
Generál Tibor: Kelet Pompadourjai. Nőuralom az Oszmán Birodalomban. Tinta, Budapest 2000.
Goldziher Ignác: A szentek kultusza és a régibb vallások maradékai az iszlámban. In: Goldziher Ignác: Az iszlám. Magyar Hírmondó. Magvető, Budapest 1980. 207–322.
Goldziher Ignác: Az iszlám építészeti emlékei, kapcsolatban a mohamedán világnézettel. In: Goldziher Ignác: Az iszlám. Magyar Hírmondó. Magvető, Budapest 1980. 323–358.
Goldziher Ignác: Nomadizmus és földművelés (1876). In: Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája. Művelődéstörténeti tanulmányok. Gondolat, Budapest 1981. 21–70.
Károly Gombos – Károly Gink: The Pearls of Uzbekistan. Corvina, Budapest 1976.
Roman Grishman: Az ókori Irán – médek, perzsák, párthusok. Gondolat, Budapest 1985.
Raşit Gündoğdu: The Sultans of the Ottoman Empire. Rumuz, Istanbul 2018.
Hedin é. n. a Sven Hedin utazásai Perzsia sivatagjain keresztül. (Ford.: Zigány Árpád.) Magyar Kereskedelmi Közlöny-, hírlap és könyvkiadó, Budapest é. n.
Sven Hedin: Ázsia szívében I. A magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. Lampel, Budapest é. n.
Georgina Herrmann: Perzsa reneszánsz. Helikon, Budapest 1988.
Robert Hillenbrandt: Islamic architecture. Form, function and meaning. Edinburgh University Press, Edinburgh 1994.
Szergej Hmelnyickij – Sheila Blair – Jonathan Bloom: Építészet – A nagy-szeldzsukok és a hvárezm-sahok. In: Iszlám művészet és építészet. Vince, Budapest 2005. 354–369.
Dietrich Huff – Bernard O’Kane: Cahartaq. In: Encyclopædia Iranica IV/6. 634–642. http://www.iranicaonline.org/articles/cahartaq (Utolsó megtekintés: 2012. 12. 30.)
Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Gondolat, Budapest 1964.
Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Corvina, Budapest 2007.
Istvánfi Gyula: Szíria építészete I. Őskor, ókor. Építés-Építészettudomány 20 (1989) 3–4. 403–450.
Istvánfi Gyula: Szíria építészete II. Középkor, újkor. Építés-Építészettudomány 21 (1990) 1–4. szám. 73–128.
Jany János: Klasszikus iszlám jog. Egy jogi kultúra természetrajza. Gondolat, Budapest 2006.
Kéri Katalin: Allah bölcsessége. Bevezetés az iszlám középkori nevelés- és művelődéstörténetébe. Pro Pannonia, Pécs 2010.
Korán. A Korán világa. (Ford: Simon Róbert.) Helikon, Budapest 1994.
Kovács Máté Gergő: Magyarországi és oszmán-török építészeti kapcsolatok. Memo riális építészet a hódoltság területén. PhD-értekezés. BME Csonka Pál Doktori Iskola, Budapest 2019.
Doğan Kuban: Ottoman Architecture. Antique Collectors Club, Woodbridge 2007.
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest 1981.
A mongolok titkos története. (Ford.: Ligeti Lajos.) Gondolat, Budapest 1962.
Aly Mazahéri: A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig. Európa, Budapest 1989.
Aras Neftçi: İstanbul’un 100 kuşevi. Meltepe Mahallesi Topkapı Kültür Parkı Osmanlı Evleri, İstanbul 2010.
Orhan Pamuk: Isztambul. Ulpius-ház, Budapest 2007.
Patrick Ringgenberg: Guide culturel de l’Iran. Rovzaneh Publication, Teherán 2006.
Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története. Osiris, Budapest 2002.
Süleyman Seydi: An Outline of 2000 Years of Turkish History. Republic of Turkey Ministry of Culture and Tourism, Ankara 2008.
Simon Róbert: A klasszikus perzsa költészet születése és alakulása. In: Klasszikus perzsa költők. Magyar Könyvklub, Budapest 2002. 7–34.
Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon. Corvina, Budapest 2009.
Simon Róbert: Az iszlám fundamentalizmus. Gyökerek és elágazások Mohamedtől az al-Qáidáig. Corvina, Budapest 2014.
Henri Stierlin: Encyclopedia of World Architecture. Evergreen-Taschen, Köln 1977.
Cevat Ülkekul: Piri Reis ve Türk kartograflarının çizgileriyle XVI., XVII. ve XVIII. yüzyıllarda İstanbul. Boyut, İstanbul 2013.
Turgay Yazar: Osmanlı defin merasimlerinde otağ kurma geleneği. Belleten–Türk Tarih Kurumu 78 (2014) 281. 93–122. https://belleten.gov.tr/ozet/189/eng (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Milad Vandaee – Mohammad-Javad Jafari: Siāh-Kal. A Newly Discovered Chahar Taq in Zarneh of the Ilam Province. https://bpb-us-e2.wpmucdn.com/sites.uci.edu/dist/c/347/files/2020/01/e-sasanika-Arch-report9-Vandaee.pdf (Utolsó megtekintés: 2025. 02. 02.)
Anna Vanzan: Perzsia – évezredek kincsei. Gabo, Budapest 2008.
Nicolas Vatin: Nagy Szulejmán haláláról és temetéseiről. In: Harc Közép-Európáért. Szigetvár ostroma, Nagy Szulejmán és Zrínyi Miklós halála (1566). (Szerk.: Fodor Pál.) HUNREN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest 2023. 491–510.
