Abstract
Az elmúlt évek városépítészeti hívószava a 15 perces város volt, melynek célja az újépítésű városrészek és a kortárs városrehabilitációk számára egy urbanisztikai keretrendszert, útmutatót nyújtani. Nemzetközi és hazai kutatások is vizsgálták már a kortárs lakóparkokat és az államszocialista nagylakótelepeket ezen keretrendszer alapján. Pont ezért a kutatás alaphalmaza a kislakótelepek lettek, melyek egyfelől a nagylakótelepekkel szemben / ellen / helyett valósultak meg, másfelől pedig a kapitalista lakóparkok előképeként szolgáltak az államszocialista időkből. Ezen kettőség mellett az 1945–1990 között épült budapesti kislakótelepek téri viszonyai egy eddig feldolgozatlan téma. Ám a több mint 100 db esettanulmánynak köszönhetően ez a vizsgálat lehetőséget teremt ezen lakhatási forma részletesebb megismerésére, és a 15 perces városmodell módszertanának kipróbálására, fejlesztésére. Vajon a kislakótelepek megfelelnek-e a 15 perces város keretrendszerének? Vagy a kislakótelepek környezete beleolvad Budapest nagy rendszerébe, s a városban betöltött lokáció (zóna) az, mely meghatározza a közvetlen szomszédság karakterét? Ezen kérdések megválaszolásához a 15 perces városmodell városépítészetileg releváns három elvén – közelség, sűrűség, diver-zitás – keresztül vizsgáltam Budapest összes 1945–1990 között épült kislakótelepének 15 perc sétálással elérhető környezetét hivatalos térképek segítségével. A kutatásban használt adatok leginkább az épített környezet leírására szűkülnek (pl. lakásszám, szintterületi mutató, beépítési mód), ám a tágabb kontextus (pl. lakosságszám, vásárlóerő) megjelenítése is realizálódik.
ELMÉLETI BEVEZETŐ
15 perces város
A kronourbanizmus közkedvelt kifejezéssé vált az elmúlt évek szakmai (Büttner et al. 2024), de még inkább politikai (Zuidijk–Rudgar 2023) és ismeretterjesztő (Tosics 2023) körökben. Célja egy prosperáló, diverz és igazságos város létrehozása, ahol az emberek idejüket nem a fordista tömegtermelés igájában töltik, hanem kreatív alkotással és egymásra nyitott emberi interakciókkal teszik tartalmassá életüket (Moreno et al. 2021). Ezen szemlélet nem egyedülálló az elmúlt évek (évtizedek) városépítészeti diskurzusaiban, hiszen a 21. századra egyre hangsúlyosabbá vált a gazdasági és társadalmi környezet, a városrészek polarizációja, a növekvő egyenlőtlenség, az interakciók jellege, a jólét és a fenntarthatóság (Nederhand et al. 2022). Számtalan olyan elmélet vált népszerűvé, melyeknél a puszta fizikai környezet csak háttérként szolgál a város összetett szociokulturális jelenségeihez. Ilyennek tekinthető az itthon nagy hagyományokkal rendelkező promenadológia (Meggyesi 2012), az élhető városok (Gehl 2010) vagy épp a taktikai urbanizmus (Schmeller 2021). Erre a szemléletváltásra kapcsolódik rá a kronourbanizmus azzal, hogy a városi tervezés fókuszába az időt helyezi. Moreno állítása szerint egy jól működő városban 15 percen belül elérhetőnek kell lennie az öt alapvető funkciónak: munka, közellátás, kereskedelem, tanulás, kikapcsolódás. Ennek megvalósításához négy pontot allokál: közelség, sűrűség, diverzitás, digitalizáció. A 15 perces városmodell újszerűsége ezen négypontos keretrendszerben rejlik, hiszen külön-külön mindegyik ponthoz rendelhetnénk közismert városelméleteket előképként (pl. policentrumok, Perry, Jan Gehl, okos városok).
Míg a jogalkotási folyamatokban és a médiatérben a 15 perces város gondolata kiszélesedett, addig az ezen városmodellt felhasználó tudományos esettanulmányok (Thaury et al. 2024; Vale– Lopes 2023; Liu et al. 2024; Murgante–Patimisco–Annunziata 2024) meglepő többsége a négypontos keretrendszert leegyszerűsítette POI-k térképes elemzésére (pl. egy területen belül hány közintézmény, bolt található vagy érhető el 15 perc alatt). Bár ezek mindenképp központi elemei Moreno modelljének, mégis a lényeg veszik el ezáltal: kvantitatív, bigdata elemzéssel a meglévő társadalmi rend „dolgozz többet, keress többet” elve érvényesül, nem pedig az emberközpontú, kreatív alkotás.
Kutatásomban bár én is kvalitatív – s főleg a fizikai teret leíró adatokra támaszkodó – térképek segítségével elemzem a kislakótelepek környezetét, ám célom egy olyan sokszínű lenyomat készítése, mely beleillik a kronourbanizmus hitrendszerébe. Ezen komplexitás eléréséhez 20 hivatalos tematikus térkép adatait csoportosítom a városmodell 3 városépítészeti léptékkel rendelkező pontjába: közelség, sűrűség és diverzitás. Nemcsak a nagyszámú adatvétellel, de az esettanulmányok helyszíneivel is tágítanám az eddigi budapesti kutatásokat ezen témában. A belváros (Dávida 2022), a nagylakótelepek (Kissfazekas 2022) és a külvárosi policentrumok (Losonczy– Orbán–Benkő 2022) után a kislakótelepek világa kerül bemutatásra.
Kislakótelepek Budapesten
Politikai, társadalmi és fizikai léptékük miatt nem tekinthetők kardinális városépítészeti produktumnak a budapesti kislakótelepek, ám egyes tulajdonságaik alapján (lépték, történelmi beágyazottság, jövő számára mintaadás, idealizálás) mégis érdemes elvégezni mélyebb tudományos elemzésüket (Csizmady 2003). Kislakótelepnek tekinthető az összefüggő területen, összességében 90 lakásnál nagyobb, minimum 3 különálló többszintes, többlakásos épületből álló csoportok (PM–ÉVM 1971). Emellett fontos, hogy a környezetétől elkülönülő (Ferkai 2005), egységes beépítési és építészeti tervekkel rendelkező (Körner–Nagy 2006) 500 lakásnál kisebb (Egedy 2000) lakótelepek kerülnek bemutatásra.
Budapesten 104 db kislakótelepet allokáltam az 1945–1990 közötti időkből. Olyan ismert lakótelepek tartoznak ide, mint a II. világháború utáni, modern XIII., Lehel téri (Prakfalvi 2009) Élmunkás-lakótelep; a szocialista realista XIV., Erzsébet királyné útjai (MÉ 1954) kislakótelep; a szocialista modern egyedi és magas minőségű építészetét képviselő II., Budakeszi úti OTP- házak (Vadász 1969); a szocialista modern tömegépítészetének típustervét felvonultató XI., Budaörsi úti KISZ-lakótelep (Zsilka 1978) vagy épp a posztmodern VIII., Százados úti Honvédségi lakótelep (Papp 1991). Ám a téma feldolgozatlanságát jól mutatja, hogy a kislakótelepek legnagyobb része – olyan különleges beépítések is, mint pl. a X., Kozma utca sarkán álló sávházak; a XVII., 513. utca egyedülálló modern tömbtelke; a II., Fény utcai Honvédségi lakótelep; a János-hegybe beékelődő XII., Szilassy úti épületek vagy épp a XI., Pajkos és Solt utcát összekötő, posztmodern sorházak és társasházak telepszerű beépítése – nem vált a budapesti lakótelepekkel foglalkozó szakirodalom részévé (1. ábra). Ezen házcsoportok különböző építészeti stílussal, városszövettel, telekstruktúrával, beépítéssel, társadalmi közeggel rendelkeznek a város egészén szétszóródva. Ám összetartja őket léptékük és a közös tömeges lakhatási formájuk.
Közismert és elfeledett budapesti kislakótelepek
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Bár a kutatás az egyes kislakótelepek 15 perc alatt elérhető környezetére fókuszál, hipotézisem, hogy az ott mért adatok korrelálnak a városban való elhelyezkedésükkel. Ennek bemutatására Balla–Benkő–Durosaiye (2017) kutatásának módszertanát használva (akik 24 államszocialista nagylakótelepet vizsgáltak) egyfelől csoportosítottam az esettanulmányokat Budapest zónarendszere alapján (belső, átmeneti, külső, hegyvidéki és Duna menti zóna), másfelől pedig a kislakótelepek tömegközlekedéssel való elérhetőségét gyűjtöttem össze a Deák térről az utazással töltött idő alapján.
Az államszocialista kislakótelepek a kor nagylakótelepeivel megegyezően főként az átmeneti zónában (37 db) és a külső zónában (33 db) valósultak meg (2. ábra). Ám míg ezen a két zónán kívül csak négy nagylakótelep található (Gazdagrét, Szigony u., Vizafogó, Csángó–Tüzér u.), s közepes lakótelepek is csak elvétve fordulnak elő (pl. Gubacsi, Árpád hídi, Thomán István utcai), addig a kislakótelepek egyharmada ebben a három zónában épült. Ez főként a lakótelepek léptékeinek köszönhető. A belső zónában a már kialakult városszövetbe városi injektálásként (Szelényi–Konrád 1969) minimális szanálási aránnyal tudtak belesimulni a kislakótelepek (14 db), míg a hegyvidéki (17 db) és Duna menti (3 db) zóna természet adta kereteihez könnyedebben (és olcsóbban) tudtak alkalmazkodni nagyobb társaikhoz képest. Ezáltal Budapest szinte összes kerületében található kislakótelep.
Budapest öt zónájának térképe, jelölve a 104 államszocialista kislakóteleppel
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Budapest „főteréhez” való eljutás a XIII., Lehel téri lakótelepről a legkönnyebb, ahonnan ideális esetben már 10 perc alatt meg tudjuk tenni ezt a távot tömegközlekedéssel. A legperiférikusabb helyen a XVIII., Halomi úti lakótelep található, ahonnan 56 perc alatt érhető el a Deák tér. A 104 esettanulmány átlaga 31,2 perc. A Balla–Benkő–Durosaiye (2017) által vizsgált 24 nagylakótelep átlagosan 28,4 perc alatt éri el a Deák teret, szórása 10 és 43 perc közé tehető. Azaz, bár nem nagy az eltérés, mégis kivehető, hogy a kislakótelepek tömegközlekedéssel nehezebben érhetők el, melyet okozhat lokációjuk, illetve a gyengébb infrastruktúra. Evidens, hogy a belső zónában található kislakótelepeknél a legkisebb az utazással töltött idő (15,5 perc), s egyre kifelé haladva ez az érték nő (átmeneti: 29,9 perc; külső: 39 perc; hegyvidéki: 30,6 perc; Duna menti: 32,7 perc).
Módszertan
A 15 perces város eszköztárának négy fő pontja a közelség, sűrűség, diverzitás és digitalizáció. Mivel a digitalizáció esetében beszélhetünk a legkevésbé fizikai dimenzióról, ezért ez nem képezi a kutatás részét. A kutatás alaphalmaza a 104 kislakótelep 15 perces sétával bejárható környezete. Ezt a QGIS egyik kiegészítőjével, a TravelTime platformmal tudtam meghatározni, ahol beállíthattam a közlekedési eszközt (gyaloglás), a közlekedés tartamát (15 perc) és idejét (hétköznap dél). Ezen alaphalmazon csak egyszer változtattam, amikor is a tömegközlekedés szerepét vizsgáltam. Ezen alaptérképre helyeztem rá a három téma köré csoportosított – összesen 20 db – térképet (1. táblázat). A Budapest egészét különböző minőségekben bemutató tematikus térképek forrása:
- fővárosi hivatalos dokumentumok (Várostérkép Terv [Budapest Térinformatikai Portál] és Településszerkezeti Terv [TSZT 2021], Városfejlesztési Koncepció [Budapest 2011])
- kerületei rendeletek (HÉSZ és Szabályozási terv a Jogtárból)
- a KSH interaktív térképe (az ingatlanok négyzetméteráráról [2022])
- az ÁTLÓ Budapest Open Data Atlasza (Bátorfy 2023) és a Geoxmap (2022) térképe, melyek szintén hivatalos forrásokon (Copernicus, KSH) alapszanak.
A kutatás felépítése, jelölve az adatforrásokkal
| I. KÖZELSÉG | II. SŰRŰSÉG | III. DIVERZITÁS | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| I.1.1. | sétálással elérhető terület nagysága | QGIS / Travel Time | II.1. | lakásállomány | ÁTLÓ | III.1. | lakásállomány | ÁTLÓ |
| I.1.2. | tömegközlekedéssel elérhető terület nagysága | II.2. | lakosságszám | III.2. | szintterületi mutató | Városfejlesztési koncepció (VFK) | ||
| I.1.3. | tömegközlekedéssel és sétálással elérhető területek aránya | II.3. | szintterületi mutató | VFK | III.3. | szintszám | ||
| I.2.1.1. | egészségügyi intézmények | Várostérkép | III.4. | teleknagyság | ||||
| I.2.1.2. | önkormányzatok | III.5. | beépítési százalék | |||||
| I.2.3. | oktatási intézmények | III.6. | beépítési mód | HÉSZ | ||||
| I.2.4.1. | kulturális intézmények | III.7. | lakosságszám | ÁTLÓ | ||||
| I.2.4.2. | rekreációs és sport-funkciók | III.8. | vásárlóerő | Geoxmap | ||||
| I.2.4.3. | erdők és zöldfelületek távolsága | VFK | III.9. | négyzetméterár | KSH | |||
| I.2.4.4. | játszóterek távolsága | III.10.1. | területfelhasználási mód | Településszerkezeti Terv | ||||
| III.10.2. | területfelhasználási mód csoportokban | |||||||
| III.10.3. | a kislakótelepével egyező / különböző területfelhasználási mód | |||||||
Az ÁTLÓ egyes térképeinek adatát egyenlő tizedekre osztottam egész Budapest nagyságában, s ezen tizedeket rendeltem hozzá a kislakótelepek környezetéhez. A többi dokumentumnál a jelmagyarázatok (az adatok csoportosítása) már adott volt, így azokon nem változtattam.
Az egyes kislakótelepek közelségvizsgálata két részre bontható. Egyfelől a mobilitás nagyságát vizsgáltam gyalog és tömegközlekedéssel – azaz azt a területi nagyságot határoztam meg, amit „közelnek” nevezhetünk. Másfelől a mindennapi élethez szükséges funkciókat és helyeket gyűjtöttem össze, melyek 15 perces sétával elérhetők. Ez a munka, közellátás, kereskedelem, oktatás és kikapcsolódás. Sajnos nem találtam olyan ingyenesen elérhető hivatalos vagy a valóságnak nagymértékben megfelelő térképet, mely a munkalehetőségeket és kereskedelmi egységeket jelenítette volna meg. Ezért ezen két pont nem szerepel a vizsgálatomban. Ezt a hiányt érzem publikációm legnagyobb gyengeségének, hiszen ez az a két aktivitás (dolgozás és vásárlás), mely leginkább meghatározza a városban való mozgásunkat. A közellátás (egészségügy és önkormányzatok) és oktatás lefedettségét a Várostérkép segítségével határoztam meg, ahol ezen intézmények helyeit (POI-ait) vetítettem rá a kislakótelepek 15 perc alatt bejárható környezetére. A kikapcsolódáshoz egyfelül a Várostérkép kulturális intézményeket és sportfunkciót jelölő POI-ait használtam fel, másfelől pedig Budapest Városfejlesztési Koncepciójának olyan tematikus térképeit, mint az „erdő- és zöldterületek távolsága lakótömböktől”, illetve a „játszóterek távolsága lakótömböktől”.
Az ideális városi élet megteremtéséhez szükséges egyfajta sűrűség, hogy az egyes funkciók hatékonyan és fenntarthatóan működhessenek. A sűrűség vizsgálatához Budapest Városfejlesztési Koncepciójának szintterületi mutatót ábrázoló térképét használom fel, míg az ÁTLÓ atlaszai közül a népességszám (Bondarenko et al. 2020), és a lakásszám (WorldPop 2022) kerül bemutatásra.
Az egyes területek diverzitásánál nemcsak a funkcióbőség megteremtése a cél, hanem a változatos épített, természeti, demográfiai és társadalmi környezet elérése is. A kislakótelepek környezetében található fizikai (telekméret, beépítési százalék, szintszám, szintterületi mutató [Budapest 2021], lakásszám [WorldPop 2022], beépítési mód [HÉSZ]), demográfiai (népességszám [Bondarenko et al. 2020]), társadalmi és gazdasági (vásárlóerő [Geoxmap 2022], négyzetméterár [KSH 2022]) környezetének diverzitását az egyes területeken található minimális és maximális értékek összevetésével ismertetem. Ezt végezetül a szabályozási háttérként szolgáló Fővárosi Településszerkezeti tervben (TSZT 2021) található területfelhasználási módokkal egészítem ki. A kutatás nagyobb hangsúlyt helyez a fizikai dimenzióra, mely kevésbé kutatói döntés, semmint az elérhető adatok realitása volt. A vizsgálat során elemzésre került a 14 év alatti és a 65 év feletti korosztály sűrűsége, illetve a szegregációval sújtott vagy veszélyeztetett tömbök jelenléte; ám módszertani kételyek miatt ezek kikerültek a publikációkból.
A három alapelv részkutatásait összegezve kaphatjuk meg a vizsgálat végső eredményét, melyben az egyes elvek (közelség, sűrűség, diverzitás) azonos mértékben (33%) jelennek meg. Az így kapott pontszám sorrendje alapján a kislakótelepek ötödökbe rendezhetők. Ezen ötödök lehetőséget adnak a kutatás eredményeinek Budapest szerkezetével való összevetésére (zónák, Deák tértől való távolság).
Az egyes térképekről általában három információ kerül bemutatásra: (1) a minimális és maximális értékeket elért kislakótelepek, (2) a kislakótelepek átlaga és (3) az öt zóna kislakótelepei közötti különbségek.
EREDMÉNYEK
Közelség
A kislakótelepekről kiindulva az egységnyi idő (15 perc) alatt sétával elérhető terület nagysága láthatóvá teszi a természeti és városszerkezeti differenciákat az egyes vizsgált helyszínek között. Ezen terület esettanulmányainknál átlagosan 2 km2. A 20 legkisebb bejárható területtel rendelkező kislakótelep közül 16 db, míg a 20 legnagyobb területű között csak 5 db található Budán. A legkisebb (XII., Zsolna utca 28.: 0,6 km2) és a legnagyobb (X., Kozma utca: 2,7 km2) területek közötti különbség több mint négyszeres. Míg a belső, átmeneti és külső zóna kislakótelepeinek bejárható területei eloszlanak (mindhárom zónában arányosan található kisebb, közepes és nagyobb terület is), addig mind a Duna menti, mind pedig a hegyvidéki zónában szinte csak az átlagnál kisebb területeket láthatunk (esetükben átlagosan 1,7 km2).
A tömegközlekedéssel elérhető területek nagyságát vizsgálva a Duna menti és a hegyvidéki zóna kislakótelepei vannak felülreprezentálva a legkisebb bejárható területű ötödben, míg a legnagyobb területet elérő ötödben az átmeneti zóna kislakótelepei szerepelnek túlsúlyban. A legkisebb területtel rendelkező kislakótelep (XII., Tusnádi utca: 1,1 km2) hatod akkora területet ér el tömegközlekedéssel, mint a legnagyobb (XIX., Nagykőrösi út: 6,8 km2). Átlagosan 3 km2 terület járható be tömegközlekedéssel ezen 104 helyszín esetén, mely pont másfélszerese a sétával bejárható terület átlagának.
A tömegközlekedéssel elérhető és a sétával megjárható terület hányadosán keresztül négy csoportba rendezhetjük a kislakótelepeket:
- ugyanakkora vagy hibahatáron belüli (hányados: 1–1,1)
- közepes (hányados: 1,1–1,5)
- nagyobb (hányados: 1,5–2,0)
- kimagasló (hányados > 2,0)
Kimagasló ez az érték a II., Törökvész úti toronyházaknál (3,3), a IV., Szent László téren (2,6) vagy a XIX., Nagykőrösi úton (2,64), 20 db kislakótelepnél viszont csak 1,1 értéknél kisebb (pl. XV., Szilas park; III., Folyóka utca; XII., Dániel út; XVIII., Halomi út). Az ugyanakkora tömegközlekedés és séta területtel bíró kislakótelepek között nincs egy sem a belső zónából. A hegyvidéki (1,6), belső (1,5) és átmeneti (1,5) zóna kislakótelepei arányosan eloszlanak a különböző csoportok között, míg a külső zóna (1,35) markáns többlettel rendelkezik a közepes csoportban (Duna menti: 1,5) (3. ábra).
A kislakótelepekről 15 perc alatt bejárható területek nagysága gyalog és tömegközlekedéssel zónák szerint csoportosítva
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Budapest egészén szétterül az egyes egészségügyi intézmények hálózata. A történelmi városalakulás és demográfia miatt markáns sűrűsödés figyelhető meg Budapest belvárosában, és kisebb sűrűsödések jellemzők a kerületi központokra (pl. Pesterzsébet, Kispest, Óbuda) és fő sugárutakra (pl. Szentendrei, Hűvösvölgyi, Kerepesi, Üllői út) egyaránt. A kislakótelepek 15 perc alatt bejárható környezetét is ezen fő elvek határozzák meg: a belső zónában (12,2 db) található átlagosan a legtöbb egészségügyi intézmény, míg a hegyvidéki (4 db), a külső (4 db) és a Duna menti zónában (2,3 db) a legkevesebb (átmeneti: 8,1 db). Kilenc kislakótelep közelében semmilyen egészségügyi intézmény nem található (pl. XXII., Sörház utca; III., Toboz utca), míg a IX., Haller utcai kislakótelep közelében 22 darab is fellelhető.
Az önkormányzatok – bár minden kerület központjában találhatók, ám a kerületek területi nagysága miatt – a legtöbb lakóterülettől nem érhetők el 15 perc sétával. 78 kislakótelep közelében nincs önkormányzat, 24 esetben egy, míg 2 esetben (II., Fény utca és Kacsa utca) két kerület önkormányzata is 15 percnyi távolságon belül van. Felülreprezentáltak Kőbánya, Pesterzsébet és Újpest vizsgált területei. A belső és átmeneti zónában átlagosan ötből kettő, míg a külső zónában ötből egy kislakótelep közelében található önkormányzat. A hegyvidéki és Duna menti zóna kislakótelepei közül csak egy (II., Fény utca) közelében található ilyen funkció.
Az oktatási intézmények eloszlása szinte megegyezik az egészségügyi intézményekével Budapest egészét, de a kislakótelepek környezetét tekintve is. Ezen kutatásban az összes intézményfajta (bölcsődétől az egyetemig) együtt szerepel. Míg átlagosan a belső zóna (19,8 db) felül-, addig a külső (9,4 db), Duna menti (8,3 db) és hegyvidéki (7,5 db) zóna alulreprezentált (átmeneti: 15,1 db). Egyetlen kislakótelep közelében nincs oktatási intézmény, ez a csepeli Vízmű-lakótelep. Első helyezett most is a IX., Haller utcai kislakótelep lett, 35 db 15 perc gyaloglással megközelíthető különböző szintű oktatási intézménnyel.
Budapest kulturális intézményeinek térbeli eloszlásánál a centrum vonzása szembetűnő: közel azonos számú kulturális intézmény található a nagykörúton belül és kívül. Ez a kislakótelepek környezetére is levetül: míg pl. a III., Hunor utcából és Zápor utcából, a II., Fény utcából és a IX., Óbester utcából 20-30 kulturális intézmény is elérhető, mi több, a II., Kacsa utcából több mint 50 db, addig kilenc kislakótelepről (pl. X., Bodza utcai; XI., Löveg utcai; XII., Istenhegyi úti; XV., Károlyi Sándor úti) egy sem (4. ábra).
A II., Kacsa utcai (bal oszlop) és a XV., Károlyi Sándor úti (jobb oszlop) kislakótelepek közelében található funkciók térképei
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
A rekreációs és sportfunkciók a nagylakótelepeken sűrűsödnek, főleg a játszótereknek köszönhetően. A belső zóna lakótelepeiről érhető el átlagosan a legtöbb ilyen funkció (15,5 db), mely a városból kifelé haladva egyre csökken (átmeneti: 12,6 db; külső: 11 db; Duna menti: 9,3 db). Markáns a hegyvidéki zóna periférikussága (3,5 db), mely adatvételi hibára is utalhat. Egy rekreációs funkció sem található a XI., Löveg utcában és a XII., Szilassy úton, miközben mindkét kislakótelep egy-egy erdő határán fekszik. A legfrekventáltabb kislakótelepek közé tartozik Pester-zsébet központjának 3 beépítése, Újlipótváros rehabilitációjának több fázisa, az újpesti Szent László tér és Sporttelep utca.
49 kislakótelep 100 méteres környezetében található játszótér, míg csak 10 esetben van 500 méternél messzebb. Ezek egy kivételével mind budai kislakótelepek, s közülük is a legmesszebbiek – melyeknél több mint 1 km-t kellene sétálni – a II., Budakeszi úti; a XI., Löveg utcai és a XII., Szilassy úti házcsoportok. Kitűnő a különbség a belső (119,2 m) és a hegyvidéki (577,8 m) zóna között.
Erdő vagy zöldterület 42 kislakótelep 100 méteres környezetében található, míg 6 esetben 500 méternél távolabb kell sétálni hozzá. Ilyen a VIII., Százados úti; a X., Bodza utcai; a X., Kőbányai úti; a XVII., 513-as úti és a XXII., Arany J. utcai kislakótelep. A csepeli Vízmű-lakótelepről több mint 1 km-t kell megtenni a legközelebbi zöldfelületig. Az átmeneti (166,2 m) és a hegyvidéki (177,8 m) kislakótelepekről érik el legrövidebb úton az erdőket, míg a belső (300 m) és a Duna menti (283,3 m) zóna házaiból a legnehezebben (külső: 230,3 m).
Összegezve a budapesti kislakótelepek megközelíthetőségi adatait és környezetüknek funkcióbőségét, megállapíthatjuk, hogy az eredményeket markánsan meghatározza a helyszínek városcentrumtól számított távolsága (2. táblázat). A belső és az átmeneti zóna rendelkezik a legjobb eredményekkel: sétálással és tömegközlekedéssel is itt járható be a legnagyobb terület; mi több, ezeken a területeken vannak a legtöbb s legkülönbözőbb funkciók. Őket sorrendben a külső, majd a hegyvidéki, végezetül pedig a Duna menti zóna követi. Ám a 104 db kislakótelep átlaga magasnak tekinthető a funkció szerinti ellátottság tekintetében (a vizsgált funkciók 75%-a található egy átlagos esettanulmány környezetében), így kijelenthető, hogy közvetlen környezetükben elegendő funkció található. A legfrekventáltabb kislakótelepek az újpesti Szent László téri; a XIII., Futár parki és Lehel téri; a XV., Epres sori; a XI., Bártfai utcai és a X., Halom közi beépítések. A legperiférikusabb környezettel rendelkező kislakótelepek a csepeli Vízmű-lakótelep; a III., Toboz utcai; a XI., Löveg utcai és a XII., Szilassy úti házcsoport.
A kislakótelepek közelségvizsgálata Budapest zónái szerint csoportosítva1
| I.1. MOBILITÁS | I.2. FUNKCIÓK | ÖSSZESÍTETT EREDMÉNY | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Közellátás | Oktatás | Kikapcsolódás | ||||||||||||
| I.1.1. Sétával bejárható terület (km2) | I.1.2. Tömegközlekedéssel elérhető terület (km2) | I.1.3. Séta / Tömegközlekedés | I.2.1.1. Egészségügyi intézmények (db) | I.2.1.2. Önkormányzatok (db) | I.2.3. Oktatási intézmények (db) | I.2.4.1. Kulturális intézmények (db) | I.2.4.2. Sport és rekreációs intézmények (db) | I.2.4.3. Erdőtől való távolság (m) | I.2.4.4. Játszótértől való távolság (m) | Minimum | Maximum | Átlag | ||
| Z ÓNA | Belső | 2,1 | 3,2 | 1,5 | 12,2 | 0,4 | 19,8 | 19 | 15,5 | 300 | 119,2 | 4 | 5,2 | 4,4 |
| Átmeneti | 2,2 | 3,2 | 1,5 | 8,1 | 0,4 | 15,1 | 8,1 | 12,6 | 166,2 | 168,9 | 3 | 5 | 4,4 | |
| Külső | 2,1 | 2,8 | 1,4 | 4 | 0,2 | 9,4 | 2,8 | 11 | 230,3 | 195,5 | 2,6 | 6 | 3,9 | |
| Hegyvidéki | 1,7 | 2,7 | 1,6 | 4 | 0 | 7,5 | 5,5 | 3,6 | 177,8 | 577,8 | 2,4 | 4,3 | 3,6 | |
| Duna menti | 1,7 | 2,5 | 1,5 | 2,3 | 0 | 8,3 | 10,3 | 9,3 | 283,3 | 83,3 | 2 | 4 | 3,2 | |
| ÖSSZESEN | 2 | 3 | 1,5 | 6,4 | 0,3 | 12,4 | 7,3 | 10,8 | 208,7 | 239,4 | 2 | 6 | 4,1 | |
Sűrűség
Az épített fizikai környezet sűrűségét talán legpontosabban a lakásállomány számossága, a lakosságszám és a szintterületi mutató hármasa jeleníti meg. Budapest közigazgatási területét a lakás- állomány számossága alapján tizedekre bontva megfigyelhető, hogy az összes kislakótelep környezetének átlaga a 3. legmagasabb tizedben található – 1–10-es skálán a 7,3-es értéken –, azaz sűrű, városias területen. A legalacsonyabb tizedbe csak a XVIII., Halomi úti kislakótelep került, melyet egy kertvárosias (alvóvárosi) világ ölel körbe. A 2. legalacsonyabb tizedbe tartoznak a soroksári Mezőlak utcai és a kispesti Élmunkás lakótelep. A legmagasabb tizedben találhatók a XIII. kerület házcsoportjai, az Újpest és Óbuda központjában található kislakótelepek, illetve 2 db hegyvidéki beépítés. Ha a kislakótelepek zónák szerinti csoportosításának átlagára nézünk, megfigyelhetjük a városszerkezet természetes koncentrikus rendjét (a belső zónában a legmagasabb a lakásállomány száma [9,5], míg a külsőben a legalacsonyabb). Talán meglepő, hogy mind a Duna menti (7,3), mind pedig a hegyvidéki (7,8) zóna magasabb értéket ér el, mint a külső (6,2) és az átmeneti (7) zóna.
Lakosságszám tekintetében is nagyon hasonló eredményeket kapunk. A kislakótelepek összességének átlaga itt is a 3. legmagasabb tizedben található – 1–10-es skálán a 7,2-es értéken. A legkevésbé lakott környezetben helyezkedik el a XXI., Vízmű-lakótelep; a XI., Löveg utcai; a XII., Szilassy úti és Fülemile utcai; a XVIII., Halomi úti; a XVII., 513-as úti és a II., Budakeszi úti házcsoportok. A legsűrűbben lakott területek határolják az újpesti Szent László téri; a XIV., Nagy Lajos király útja – Felsőbüki Nagy Pál utcai és a Paskálmalom utcai; illetve a X., Halom közi beépítéseket. Bár változatlanul a zónák közül a belső (8,2) az, mely a legmagasabb helyezést ért el, az átmeneti (8,0) zóna lakosságszáma minimálisan van csak lemaradva. A külső (6,7) zóna foglalja el a középső helyet, míg a legalacsonyabb értékekkel a hegyvidéki (6,2) és a Duna menti (5,7) zóna kislakótelepei rendelkeznek. A lakásállomány és a lakosságszám eredményei közötti különbség rámutat, hogy bár a belső kerületeket sűrűbb épített környezet jellemez, a homlokzatok mögött változatos funkciók bújnak meg, míg az átmeneti és külső kerület épületeit főképp lakolásra használják.
A kislakótelepek környezete átlagosan 1,03 szintterületi mutatóval rendelkezik. A legkisebb értékek a budai hegyekben találhatók (0,15: csepeli Vízmű- és XII., Szilassy úti kislakótelep; 0,25: II., Törökvész úti, Őzgida utcai, Budakeszi úti; XI., Löveg utcai és XII., Fülemile utcai kislakótelep), míg a legmagasabb értékkel főként az Újlipótvárosi rehabilitáció kislakótelepei bírnak (3: II., Kacsa utcai; XI., Lehel téri, Váci és Visegrádi út közötti beépítések) (5. ábra). A belső zóna kislakótelepeinek átlagos szintterületi mutatója 2,3 értékű, melyet a Duna menti három beépítés 1,7 értéke követ. A belső zónától erősen leszakadva találjuk az átmeneti (1,1), a külső (0,7) és a hegyvidéki (0,6) zóna kislakótelepeinek átlagát.
A kislakótelepek környezetének sűrűsége zónák szerint csoportosítva
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Összegezve a sűrűségi adatokat megfigyelhető, hogy a kislakótelepek többsége intenzív, kisvárosias karakterű környezettel rendelkezik (6. ábra). Nagyvárosian sűrű Újlipótváros; Újpest, Óbuda, és Újbuda központja; Zugló; Ferencváros és Józsefváros kislakótelepei, míg kertvárosi és városszéli fellazultságot hordoz a budai hegyek és a délpesti külső kerületek kislakótelepinek karaktere. A leginkább fellazult környezettel a XXI., Vízmű-; a XVIII., Halomi úti és a XXIII., Mezőlak utcai kislakótelepek, míg a legsűrűbb városszövettel Újlipótváros kislakótelepei rendelkeznek. A lakásállomány, lakosságszám és szintterületi mutató hármasának összessége alapján is Budapest centrikusságára figyelhetünk fel. A legmagasabb értékkel2 a belső zóna (2,5) rendelkezik, melyet a Duna menti (1,9) és az átmeneti (1,9) zóna követ, végezetül pedig a hegyvidéki (1,6) és a külső (1,5) zóna található.
A XIII., Bessenyei utcai (bal oszlop) és a XXI., Vízmű- (jobb oszlop) lakótelepek környezetének sűrűsége
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Diverzitás
A kislakótelepek környezetének diverzitásvizsgálata két részre osztható. Elsőként az épített fizikai (lakásállomány, szintterületi mutató, szintszám, telekméret, beépítési százalék, beépítési mód) és társadalmi (lakosságszám, vásárlóerő, négyzetméterár) környezetet leíró adatok inter-vallumát mutatom be – azaz azt, hogy a 15 perc alatt bejárható területen mi a két véglet (pl. a legalacsonyabb és legmagasabb szintszám közötti különbség), amellyel a kislakótelepek lakói nap mint nap találkozhatnak. Másodsorban pedig egy szabályozási dokumentum – a Fővárosi Településszerkezeti Terv – módjait értelmezem részletesebben. Ezen terv (s a rajta szereplő területfelhasználási módok) egyszerre leírója, követője és alakítója a város diverz térbeliségének, ezért egyszerre jeleníti meg a múlt, a jelen s a jövő városát.
A lakásállomány intervallumai egységes képet mutatnak, ugyanis a kislakótelepek több mint 70%-át körülveszi a legalacsonyabb és a legmagasabb tized is. A legalacsonyabb érték esetében is 6 tizedet ölel át a kislakótelep (XX., Alsóteleki utca) környezete, így maximális diverzitást állapíthatunk meg.
A szintterületi mutatók intervallumai 0,5 és 5,5 egység között mozognak, átlagosan 3,4 értékkel. A legkevésbé változatos kislakótelepek a budai hegyekben (XXII., Arany J. utcai; XII., Szilassy úti beépítések) és a pesti külső kerületekben (XXI., Vízmű-; XV., Kolozsvári úti lakótelepek) helyezkednek el, míg a legdiverzebbek főleg a belvárosban (XIII., Lehel tér; VIII., Hungária körút) vagy a kerületi központokban (III., Zápor utca; Újpest Városkapui). Ez a mintázat figyelhető meg a zónáknál is (belső: 5, átmeneti: 3,7; külső: 2,9; hegyvidék: 2,6; Duna menti: 3,5).
Budapest épületei 1 és 23 szintszám között oszlanak el. A kislakótelepek környezetében a legmagasabb épületek 12–15 (pl. az újlipótvárosi rehabilitáció kislakótelepei) és 16–19 (XIII., Népfürdő utca) szintszámmal rendelkeznek, míg a legkisebb szám mindegyik terület esetében csak egy, másfél vagy kettő szintet jelent. Emiatt a környéken található legmagasabb házak határozzák meg ezen intervallumot. Ez az átmeneti (10,2 szint) és a Duna menti (10,3 szint) zónában a legnagyobb, míg a belsőben (8,5 szint) és a hegyvidékiben (8,6 szint) a legkisebb (külső: 9,3 szint). Ez az eredmény a nagylakótelepek térbeli struktúrájára vezethető vissza. Átlagosan 9,4 szintes különbség jellemzi a kislakótelepek környezetét, mely diverz vizuális összképet eredményez. A legkisebb értékek a II. és XII. kerületi helyszíneken mérhetők (Törökvész út, Őzgida utca, Kelemen László út), illetve a XI. kerületi Löveg utcában.
A Városfejlesztési Koncepció 14 csoportra bontja Budapest telkeit nagyság alapján (ahol a legkisebb 500 m2-nél kisebb, míg a legnagyobb 100 000 m2-nél nagyobb). Hasonlóan a lakásállomány eredményeihez, itt is egységet mutatnak a vizsgált területek adatai. Az 1–14 skálán átlagosan több mint 12 csoportot hidal át az egyes kislakótelepekről elérhető legkisebb és legnagyobb telkek nagysága. A leghomogénebb környezettel a II. és XII. kerület rendelkezik, abból is az Őzgida utcai beépítés, ám ott is 9 a telekméretek intervalluma.
A beépítési százalék már egy heterogénebb képet fest. Ezen mérőszám esetében is a meghatározó érték a maximum, mert a minimális beépítési százalék a legtöbb esettanulmány esetében 0–2%, csak a II., Kelemen László utcai (5%); a XXII., Háros utcai (5%); a XII., Alkotás utcai (10%) és a XX., Mártírok útjai KISZ-lakótelep (10%) esetében nagyobb. Átlagosan 67,4%-os különbség van az egyes területek két véglete közt, melyek közül a legalacsonyabb 13% (XII., Szilassy út) és a legmagasabb 100% (15 kislakótelep, pl. a II., Frankel Leó úti Lottó-házak). A legváltozatosabb beépítési százalékkal magasan a belső zóna szerepel (95,8%), míg legalacsonyabbal a hegyvidék (51,6%) (átmeneti: 71,5%; külső: 60,8%; Duna menti: 62%).
Öt beépítési módot különböztethetünk meg, melyből átlagoson 3 db található a kislakótelepek környezetében. Szabadonálló beépítési mód mindenhol található, míg oldalhatáros szomszéd csak a kislakótelepek ötödénél. Teljesen homogén szomszédsággal 10 db kislakótelep rendelkezik, melyek mind Budán találhatók (II., XI., és XII. ker.). Mind az öt módot tartalmazó környezetben 9 db házcsoport található, melyből 7 db a XV. kerületben, a másik kettő pedig a XVII., 513-as úton, illetve a csepeli Béke téren. A zónák átlagát vizsgálva is arra figyelhetünk fel, hogy a hegyvidéki zóna a leghomogénebb (1,9 db), s az átmeneti (3,4 db) és a külső (3,5 db) zóna tartalmazza a legtöbb beépítési módot (belső: 2,5 db; Duna menti: 3 db). Csak három esetben nem található önnön beépítési módjukkal egyező terület a kislakótelepek 15 perces távolságában: a budafoki kísérleti és az Arany J. úti lakótelepnél, illetve a pesterzsébeti Alsóteleki utcánál.
A lakosságszám esetében relatív változatos eredményről beszélhetünk, bár ezen esetben is magas (átlagosan majdnem 8 tizedet felölelő) intervallumok találhatók. A legalacsonyabb értékkel (3 tized) a XII., Szilassy út rendelkezik, melyet a XXI., Vízmű-lakó telep; a XI., Löveg utca; a XII., Böszörményi és az Alkotás út követ. Míg az első három esetében a legalacsonyabb, addig az utolsó kettő esetében a legmagasabb lakosságszám tizedeket öleli fel intervallumuk. A maximális diverzitás 12 kislakótelep környezetében figyelhető meg, melyeknél túlreprezentált a VIII., a X., és a XVI. kerület. A legkisebb átlagos intervallumot a Duna menti (5,7) és a belső (6,8) zóna helyszínei hozzák, míg a legmagasabbakat az átmeneti (8) és a külső (8) zóna (hegyvidéki: 7,7).
A lakók vásárlóereje szerint 16 szintre oszthatók az egyes területek (minimum: kevesebb mint 1,2 millió Ft; maximum: több mint 3,7 millió Ft). Egész Magyarországon történt az adatfelvétel, így az ebből kialakított 16 szint is az ország egészére értendő. A vizsgált budapesti területeken a legalacsonyabb vásárlóerő szint is csak a 6. legalacsonyabb helyen szerepel országosan, míg a legmagasabb két szint a kislakótelepek kétharmadának környezetében megtalálható. Ezen két adat rámutat a Budapest és vidék közötti egyenlőtlenségre. A legmagasabb szint csak a II., XII. és XI. kerületi területek környezetében található, míg a legalacsonyabb vásárlóerővel rendelkező területek Csepelen, Pesterzsébeten, Józsefvárosban, Rákoskeresztúron és Kőbányán. Ezen kislakótelepek környezetei a legdiverzebbek is (a VIII., Hungária körút és Százados út értékei kimagaslók, melyeket a XXI., Vízmű-lakótelep; a kispesti és pesterzsébeti helyszínek; a XXII., Sörház utca és a X., Kozma utca követ). A leghomogénebb környezettel a hegyvidéki zóna kislakótelepei jellemezhetők (II., Kelemen László utca és Budakeszi út; III., Kiscelli köz és Toboz utca; XII., Fülemile utca és Zsolna utca 28.). A zónákat vizsgálva, a belvárostól haladva kifelé növekszik a kislakótelepek környezetének diverzitása (belső: 4,8 szint a 16 szintből; átmeneti: 5,7 szint; külső: 5,9 szint; Duna menti: 5,3 szint), ám a hegyvidéki zóna a leghomogénebb (3,8 szint). Átlagosan 5,3 a vásárlóerő szintek közötti különbség a kislakótelepek környezetein belül, mely eredmény diffúz, tekintve, hogy országosan 16 szint, míg Budapesten belül csak 11 szint került meghatározásra.
A KSH 2022-es adatai alapján a kislakótelepek környezetében található ingatlanok értékéről kapunk pontos képet. A legkisebb négyzetméterárakkal a VIII., X. és XXI. kerületben találkozhatunk, míg a legmagasabbakkal az észak-budai kerületekben (II., III., XII. kerület). A maximum már 2022-ben is 2,5 millió volt, míg a minimum 223 000 Ft/m2. A legnagyobb (1 milliót is meghaladó) minimum m2 árakkal szintén a budai kerületek rendelkeznek (XII., XI., II., III. kerület), míg a legkisebb maximumokkal (600–800 ezer Ft/m2) a külső pesti kerületek (XXI., XXIII., X., XV., XX. kerület). A minimális és maximális érték közötti intervallum nagyságát tekintve a Normafa lábánál épült kislakótelep (XII., Fülemile utca) található az első helyen (1,3 milliót meghaladó különbséggel), ám a minimumértéke is meghaladja az 1,1 milliót. Azaz bár nominálisan itt tapasztalható a legnagyobb különbség, diverzitásról nemigen beszélhetünk. Előkelő helyen szerepelnek még a II., Frankel Leó úti Lottó-házak; Óbuda központjának kislakótelepei (III., Kalap utca, Hunor utca, Zápor utca, Árpád fejedelem útja), Újlipótváros és Józsefváros beépítései. A leghomogénebb környezetben található a XXI., Vízmű-lakótelep; a XV., Károlyi Sándor úti lakótelep; a XII., Szilassy úti; a XI., Löveg utcai és a XXIII., Mezőlak utcai beépítés. Ezek mellett még a lista végén találjuk a XXII., XVIII. és XV. kerület épületeit. A zónákra bontott összesítés is ezen képet erősíti: a belső (620 ezer Ft/m2) és hegyvidéki (590 ezer Ft/m2) zónában a legmagasabb, a Duna menti (523 ezer Ft/m2) és átmeneti (491 ezer Ft/m2) zónában átlagos, míg a külső (335 ezer Ft/m2) zónában a legalacsonyabb a lakások értékeinek diverzitása.
Budapesten 62 területfelhasználási módot különböztetünk meg, melyből 53 található a kislakótelepek környezetében. Ezen módokat öt nagyobb csoportba rendezhetjük: lakó-, vegyes, gazdasági, különleges és beépítésre nem szánt terület. A kislakótelepek környezetének 90%-ában négy vagy mind az öt csoportba tartozó területfelhasználási móddal rendelkező terület található. A XII., Zsolna utca 28. és a XXII., Arany J. utcai (lakó és beépítésre nem szánt), illetve a csepeli Vízmű- (gazdasági és különleges) kislakótelep rendelkezik csak 2 db különböző móddal. Ezen változatosság mértékét csökkenti, hogy csak 13 kislakótelep területfelhasználási módja (mely leginkább kis- vagy nagyvárosias telepszerű lakóterület) nem található meg 15 perces környezetükben. Azaz a legtöbb kislakótelep módja vagy a közelben megismétlődik, repetitív vagy pedig önnön határain túlmutat – egy nagyobb egységes városképet előlegez meg. Az esettanulmányok környezetében átlagosan több mint 11 különböző módú terület található. A legtöbb Óbudán (III., Zápor utca: 18 db, San Marco utca: 17 db, Hunor utca: 17 db) és a XXII., Pécsi utcánál (17 db), míg a legkevesebb (4 db) a már jól ismert XII., Szilassy úti, Őzgida utcai; XXII., Arany J. utcai és XXI., Vízmű-kislakótelepen (7–8. ábra). A legtöbb különböző módú területtel a belső (12,2 db) és az átmeneti (12,6 db) zónában, míg a legkevesebbel a hegyvidéki (8,6 db) zónában találkozhatunk (külső: 10,9 db; Duna menti: 10 db). A kislakótelepek környezetének 40%-a lakóterület besorolású, bár a legtöbbet ismétlődő területfelhasználási mód mégis a közkert, köz-park (a 104 területből 97-nél megtalálható) és az intézményi, jellemzően szabadonálló jellegű terület (90 helyen megtalálható). Leginkább a funkcióbőséget és diverzitást a vegyes területek személyesítik meg intézményi és központi területeikkel. 6 kislakótelep közelében nincs ilyen terület: a XII., Szilassy úti, Istenhegyi út, Zsolna utca 28.; XXII., Arany J. utcai; XXIII., Mezőlak utcai és a XXI., Vízmű-kislakótelepnél. Mindemellett csak egyetlen olyan terület van, mely 15 perc alatt nem ér másik lakóterületet. Ez a csepeli Vízmű-lakótelep.
A III., Zápor utcai kislakótelep diverzitástérképei
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
A XXII., Arany J. úti kislakótelep diverzitástérképei
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Összegezve a diverzitási adatokat, kijelenthetjük, hogy a lakótelepek többsége változatos fizikai, társadalmi és szabályozási környezetben helyezkedik el (3. táblázat). Kifejezetten sokszínűek ezen környezetek a lakásállomány, lakosságszám, szintszám, telekméret és a területfelhasználási mód szerint. A többi vizsgálattal kiegészítve megállapíthatjuk, hogy a belvárosból távolodva egyre homogénebb területekkel találkozhatunk. A legkevésbé változatos környezet pár kivételtől eltekintve a Hegyvidéken tapasztalható. Emellett felfigyelhettünk az egyes lakótelepek szélsőséges ismétlődésére a különböző ranglisták élén vagy épp alján (pl. rendszeresen jól szerepeltek Óbuda és Újlipótváros helyszínei, míg a XII., Szilassy úti vagy a XXI., Vízmű-kislakótelep rend-szeresen rosszul). Ez az egyes vizsgálati pontok beágyazottságát és összefonódását mutatja.
A kislakótelepek környezetének diverzitásvizsgálata Budapest zónái szerint csoportosítva3
| FIZIKAI KÖRNYEZET | TÁRSADALMI KÖRNYEZET | SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET | ÖSSZESÍTETT EREDMÉNY | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| III.1. Lakásállomány (max. 10 db) | III.2. Szintterületi mutató (max. 5,5) | III.3. Szintszám (max. 15 db) | III.4. Telekméret (max. 14 db) | III.5. Beépítési százalék (max. 100 %) | III.6. Beépítési mód (max. 5 db) | III.7. Lakosságszám (max. 10 db) | III.8. Vásárlóerő (max. 16 db) | III.9. Négyzetméterár (max. 1 000 ezer Ft/m2) | III.10.1. Különböző területfelhasználási módú szomszédok (db) | III.10.2. Különböző módok csoportosítva (db) | III.10.3. Önnön mód ismétlődése (1: Igen, 0: Nem) | Minimum | Maximum | Átlag | ||
| ZÓNA | belső | 10 | 5 | 12,1 | 11,9 | 95,8 | 2,5 | 6,8 | 4,8 | 620 | 12,2 | 4 | 1 | 6,5 | 8,2 | 7,6 |
| átmeneti | 9,6 | 3,7 | 10,1 | 12,4 | 71,5 | 3,4 | 8 | 5,7 | 491,2 | 12,6 | 4,6 | 1 | 6 | 8,4 | 7,3 | |
| külső | 8,8 | 2,9 | 8,3 | 12 | 60,8 | 3,5 | 8 | 5,9 | 335 | 10,9 | 4,2 | 0,7 | 4,8 | 7,9 | 6,7 | |
| hegyvidéki | 9,8 | 2,9 | 8,2 | 11,7 | 58,2 | 1,9 | 7,8 | 4,1 | 547,9 | 8,9 | 3,8 | 0,9 | 3,7 | 7,7 | 6 | |
| Duna menti | 8,7 | 3,5 | 11,3 | 11,7 | 62 | 3 | 5,7 | 5,3 | - | 10 | 3,7 | 0,7 | 4,6 | 7,8 | 6,7 | |
| ÖSSZESEN | 9,4 | 3,4 | 9,4 | 12 | 67,4 | 3 | 7,7 | 5,3 | 480,4 | 11,2 | 4,2 | 0,87 | 3,7 | 8,4 | 6,9 | |
KONKLÚZIÓ
Kutatásomban kvalitatív adatokon keresztül vizsgáltam Budapest 104 államszocialista kislakótelepének környezetét a kronourbanizmus három elve alapján. 20 térkép segítségével próbáltam bemutatni az esettanulmányok közelségét, sűrűségét és diverzitását. A kapott eredményeket öszszevetettem Budapest öt (belső, átmeneti, külső, hegyvidéki és Duna menti) zónájával. Megállapíthatjuk, hogy Budapest kislakótelepeinek többsége jól szerepelt a vizsgálaton: legtöbbjüknél 15 perc sétával jól működő tömegközlekedés, sok és változatos elérhető funkció, sűrűn épített, és diverz fizikai, társadalmi és szabályozási környezet érhető el. Ám a kutatás rávilágított, hogy Budapest centrikussága nagy hatást gyakorol a kislakótelepek eredményeire (9. ábra): a belső zóna kislakótelepei (kifejezetten Újlipótváros és Ferencváros) mellett külső kerületek központjai (Újpest, Kőbánya) felülreprezentáltak, míg a külső és hegyvidéki zóna egyes lakótelepeinek térbeli periférikussága szinte mindenre kiterjedő. Az egyes alkutatásokban rendre leggyengébben szereplő külvárosi kislakótelepek (Budafok legtöbb kislakótelepe; XXIII., Mezőlak utca; XXI., Vízmű-lakótelep; XV., Károlyi Sándor úti; XII., Szilassy út; XI., Löveg utca) nem felelnek meg a 15 perces városnak.
A kislakótelepek ötödökbe bontva a kutatásban elért összesített eredmények alapján, jelölve Budapest öt zónáját
Citation: Építés – Építészettudomány 53, 1-2; 10.1556/096.2024.00133
Öt részre osztva a kislakótelepeket összesített eredményük alapján korrelációt figyelhetünk meg a Deák tértől mért tömegközlekedési idejükkel. A legjobban szereplő első két ötödből 25 perc, a 3. ötödből 30 perc, míg a 4. ötödből 35 perc, és az 5. ötödből 40 perc alatt érhető el Budapest központja. Ezáltal hipotézisem, mely szerint az egyes helyszínek városban betöltött szerepe és zónája erősen befolyásolja a kislakótelepek közvetlen, 15 perc alatt bejárható környezetét, beigazolódott. Mégis összességében az a kettősség igaz Budapest kislakótelepeire, hogy legtöbbjük szomszédsága megfelel a 15 perces városmodellnek, közvetlen környezetük nagyban meghatározza működésüket, ám a város alapstruktúrája erős térbeli különbségeket eredményez a központ és a periféria között.
A szomszédsági rendszer s a 15 perces város gondolata Budapest beépítéseit tekintve korokon és léptékeken átívelő: jellemzi a kortárs városrehabilitációkat, a szocialista nagy- és kislakótelepeket egyaránt. Ám pont a kislakótelepek, léptékük és organikus telepítésük – városi injektálásként jöttek létre – emiatt mind pozitív, mind pedig negatív irányban kilengnek, ezzel alkotva egy sokszínű csoportot. A kapott eredmények árnyalására további kutatás lehetősége áll fenn, melyben a 15 perces városmodell ezen vizsgálatban nem tárgyalt (közelség: munkahelyek és boltok) vagy kevésbé hangsúlyos (társadalmi dimenzió) részei alapján lehetne elemezni Budapest államszocialista kislakótelepeit.
Ezen érték meghatározásához a hat vizsgálati rész adatait elosztottam a maximumértékükkel, majd összeadtam őket. Így a sűrűségi eredményeknél azonos arányban – egy-egy egységként – szerepel a 6 db részvizsgálat, ezért az eredmények a 0–6 intervallum között mozognak. I.2.1. egységét 50–50%-ban a két alvizsgálatának összege adja, míg az I.2.4. egységét 25–25%-ban a négy alvizsgálatának összege adja. A maximumok az egyes alvizsgálatoknál: I.1.1. esetén 2,5 km2; I.1.2. esetén 6 km2; I.1.3. esetén 3; I.2.1.1. esetén 5 db; I.2.1.2. esetén 1 db; I.2.3. esetén 5 db; I.2.4.1. esetén 5 db; I.2.4.2. esetén 5 db; I.2.4.3. és I.2.4.4. esetén ez 200 m.
Ezen érték meghatározásához a 3 vizsgálati rész adatait elosztottam a maximumértékükkel (lakásállománynál ez 10-et, lakosságszámnál 10-et, míg szintterületi mutatónál 3-at jelent), majd összeadtam őket. Így a sűrűségi eredményeknél azonos arányban – egy-egy egységként – szerepel a 3 db részvizsgálat, ezért az eredmények a 0–3 intervallum között mozognak.
Ezen érték meghatározásához a 10 alvizsgálat adatait elosztottam a maximumértékükkel, majd összeadtam őket. A III.10. 3 db részből tevődik össze, így azok egyharmad nagyságban lettek számolva. A III.10.3. adatai negatív előjellel és plusz egy egység (ez esetben egyharmad egység) hozzáadásával lett számolva, hogy ne a kislakótelep és környezetének azonossága, hanem a különbsége jelenjen meg pozitívumként. A diverzitási eredményeknél azonos arányban – egy-egy egységként – szerepel a 10 db részvizsgálat, ezért az eredmények a 0–10 intervallum között mozognak.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Balla Regina – Benkő Melinda – Durosaiye, Isaiah O.: Mass Housing Estate Location in Relation to its Livability. Budapest case study. In: Cities, Communities and Homes. Is the Urban Future Livable? Szerk.: Eleni, Tracada – Graham, Cairms. University of Derby, Derby 2017. 192–203.
Bátorfy Attila: Budapest Open Data atlasza. Átló. https://atlo.team/boda/ (Utolsó megtekintés: 2024.10.04.)
Bondarenko, Maksym–Kerr, David–Sorichetta, Alessandro–Tatem, Andrew J.: Census/projection-disaggregated gridded population data-sets, adjusted to match the corresponding UNPD 2020 estimates, for 183 countries in 2020 using Built-Settlement Growth Model (BSGM) outputs. University of Southampton, Southampton 2020. Budapest. https://archiv.budapest.hu/Documents/varosfejlesztesi_koncepcio_2011dec/08_Terulethasznalat_Beepites.pdf (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Budapest várostérkép. Budapestkozut. https://budapestkozut.maps.arcgis.com/apps/webappviewer/index.html?id=297fb705386e4d68adb761f69adf570b (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Büttner, Benjamin–Seisenberger, Sebastian–McCormick, Bartosz–Silva, Cecília–Teixeira, João Filipe–Papa, Enrica–Cao, Mengqiu: Mapping of 15-minute City Practices. DUTpartnership. https://dutpartnership.eu/wp-content/uploads/2024/04/DUT_15-minute-City-Mapping_04-2024.pdf (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Csizmady Adrienne: A lakótelep. Gondolat, Budapest 2003.
Dávida Eszter: Does Budapest have what it takes to become a 15-minute city?–Tools for creating a liveable city. Hyper&Hyper. https://hypeandhyper.com/does-budapest-have-what-it-takes-to-become-a-15-minute-city-tools-for-creating-a-liveable-city/ (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Egedy Tamás: A magyar lakótelepek helyzetének értékelése. Földrajzi Értesítő 49 (2000) 3–4. 265–283.
Ferkai András: Lakótelepek. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest 2005.
Gehl, Jan: Cities for People. Island Press, Washington 2010.
100×100 Geo-demográfiai adatbázis. geox. https://geox.hu/terinformatikai-uzleti-megoldasok/uzleti-adatbazisok/100x100-geo-demografiai-terkep/ (Utolsó megtekintés: 2024.10.04.)
Kereskedelmi Tervező Vállalat: Építési engedélyezési tervdokumentáció, HU_BFL_XV_17_d_329_013166_0005. Budapest Főváros Levél tára, Budapest 1972.
Kissfazekas Kornélia: Circle of paradigms? Or ‘15-minute’ neighbour-hoods from the 1950s. Cities 123 (2022)
KÖMI 401. Vállalat: Építési engedélyezési tervdokumentáció, HU_BFL_ XV_17_d_328_KT_szoc_1046. Budapest Fővárosi Levéltár, Budapest 1956.
Körner Zsuzsanna – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. TERC, Budapest 2006.
Központi Statisztikai Hivatal Ingatlanadattár. KSH. https://ksh.hu/s/adatvizualizaciok/ingatlanadattar-utca-terkep/ (Utolsó megtekintés: 2024.10.04.)
Liu, Dong–Kwan, Mei-Po–Wang, Lan–Kan, Zihan–Wang, Jianying–Huang, Jingbo: Development of a Chrono-Urbanism Status Composite Index under the 5/10/15-Minute City Concept Using Social Media Big Data. Journal of Economic and Human Geography 115 (2024) 4. 554–570.
Losonczy Anna Kornélia–Orbán Annamária–Benkő Melinda: Contemporary Decentralized Development of a Centrally Planned Metropolis: The Case of Budapest. Urban Planning 7 (2022) 3. 144–158.
Lakástervezésünk néhány kérdése. Magyar Építőművészet, 3 (1954) 4–6. 97–127.
Meggyesi Tamás: Promenadológia. Utóirat: A Régi-új Magyar Építőművészet Melléklete 12 (2012) 68. 8–21.
Moreno, Carlos–Allam, Zaheer–Chabaud, Didier–Gall, Catherine–Pratlong, Florent: Introducing the “15-Minute City”. Sustainability, resilience and place identity in future post-pandemic cities. Smart Cities 4 (2021) 1. 93–111.
Murgante, Beniamino – Patimisco, Lucia – Annunziata, Alfonso: Developing a 15-minute city. A comparative study of four Italian Cities-Cagliari, Perugia, Pisa, and Trieste. Cities 146 (2024).
Nederhand, José – Avelino, Flor – Awad, Isabel – De Jong, Petra – Duijn, Michael – Edelenbos, Jurian – Engelbert, Jiska – Fransen, Jan – Schiller, Maria – Van Stapele, Naomi: Reclaiming the city from an urban vitalism perspective. Critically reflecting smart, inclusive, resilient and sustainable just city labels. Cities 137 (2023).
Papp Lukács: Százados úti lakótelep, Budapest. Magyar Építőipar 40 (1991) 1–2. 40.
A pénzügyminiszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 4/1971. (I. 8.) PM–ÉVM számú együttes rendelete. Magyar Közlöny 8 (1971) 137–143.
Prakfalvi Endre: Lehel (Élmunkás) tér 2. A, B, C, D. Budapesti Negyed 17 (2009) 1. 123–138.
Schmeller Dalma: Taktikai városfejlesztés–Új gyakorlat megjelenése a városi zöldfelületek létrehozásában. Modern Geográfia 16 (2021) 1. 81–106.
Szelényi Iván – Konrád György: Az új lakótelepek szociológiai problé- mái. Akadémia Kiadó, Budapest 1969.
Thaury, Marie-Olive–Genet, Simon–Maurice, Léopold–Tubaro, Paola–Berkemer, Sarah J.: City composition and accessibility statistics in and around Paris. Front Big Data 7 (2024) 1–21.
Tosics Iván: A városok „újra-humanizálása”. A városi mobilitás és a közterületek modern megközelítései. Urbact. https://urbact.eu/articles/varosok-ujra-humanizalasa-varosi-mobilitas-es-kozteruletek-modern-megkozelitesei (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Fővárosi településszerkezeti terv. Budapestkozut. https://budapest-kozut.maps.arcgis.com/apps/webappviewer/index.html?id=b0da-75a0a1214632b88ffb5b09dc3f03 (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Vadász György: OTP lakótelep, Budapest, Budakeszi út. Magyar Építőművészet 18 (1969) 5. 24–26.
Vale, David – Lopes, André Soares: Accessibility inequality across Europe: A comparison of 15-minute pedestrian accessibility in cities with 100,000 or more inhabitants. Urban Sustainability 3 (2023) 55.
WorldPop 2022 The spatial distribution of population in 2000 with country total adjusted to match the corresponding UNPD estimate, Hungary. WorldPop. https://hub.worldpop.org/geodata/summary?id=26772 (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Zuidijk, Daniel–Rudgar, Olivia: What Are 15-Minute Cities and Why Is Britain’s Conservative Party Suddenly Talking About Them? Bloomberg. https://www.bloomberg.com/news/articles/2023-10-03/15-minute-cities-what-are-they-and-why-are-they-controversial (Utolsó megtekintés: 2024. 10. 04.)
Zsilka László: Honfoglalók a Rahó úton. Légiközlekedés 6 (1978) 6. 4.
