Abstract
Célkitűzés
Vizsgálatunk célja a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán végzett retroperitonealis (RP) és transperitonealis (TP) adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményeinek bemutatása volt.
Betegek és módszer
Retrospektív cohort vizsgálatunkban 1998–2021 között végzett 174 adrenalectomia (28 RP; 146 TP) következő paramétereit értékeltük: korábbi hasi műtétek aránya, konverziós arány, műtéti idő, intraoperatív vérvesztés, tumorméret, szövettan, kórházi tartózkodási idő, valamint korai és késői szövődmény ráta.
Eredmények
TP esetében szignifikánsan magasabb korábbi hasi műtétek (TP vs RP: 68 [46,57%] vs. 4 [14%] P = 0,0021) mellett a konverziós arányban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 7 [4,79%] vs. 5 [18%], P = 0,312). TP-technikával szignifikánsan nagyobb tumorok eltávolítása történt (TP vs. RP: 58,05 mm vs. 34,8 mm, P = 0,016), az intraoperatív vérvesztésben azonban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 67,85 ml vs. 50,2 ml, P = 0,157), illetve a műtéti idő alakulásában a TP-csoportban szignifikánsan jobb eredményeket találtunk (TP vs. RP: 86,3 perc vs. 134,5 perc, P = 0,024). A leggyakoribb szövettani lelet az adenoma volt (TP vs. RP: n = 95, 65,06% vs. 18 [64,3%]). A TP-csoportban 19 malignus lézió (13,01%) fordult elő, míg RP-ben malignus tumor eltávolítás nem történt. Pheochromocytoma TP-ben 11 (7,53%), míg RP-ben 5 (17,8%) esetben fordult elő. A kórházi tartózkodásban szignifikáns különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 5,125 nap vs. 4,61 nap, P = 0,413). Korai szövődmény TP-ben öt (lépsérülés, posztoperatív láz, súlyos intraoperatív vérzés, súlyos fokú hyperkalaemia, műtétiseb-szuppuráció), míg RP-ben két esetben (2 alkalommal súlyos intraoperatív vérzés) fordult elő. TP-csoportban egy posztoperatív haláleset történt kamrafibrilláció miatt. Késői szövődmények közül TP-ben egy alkalommal fordult elő posztoperatív hasfali sérv.
Következtetések
Mindkét módszer biztonságos és jól standardizálható. Saját vizsgálatunkban az RP-adrenalectomiák kisebb elváltozások eltávolításában, míg a TP-technika szignifikánsan rövidebb műtéti idővel nagy méretű és malignus tumorok resectiójára is alkalmasnak bizonyult.
Bevezetés
A Gagner és mtsai által közölt első transperitonealis (TP) adrenalectomia óta (1992) [1] a minimálisan invazív módszer előnyeit számos tanulmány megerősítette [2, 3]. A minimálisan invazív (MI) adrenalectomia kisebb megterheléssel, rövidebb kórházi tartózkodással és műtéti idővel jár, melyek hozzájárulnak a beteg gyorsabb munkába való visszaállásához, így eredményezve költséghatékony ellátást. A MI-technika két legelterjedtebb típusa a transperitonealis (TP), illetve a retroperitonealis (RP) módszer. A két módszer hatékonyságának megítélése nem egyértelmű, a műtéti technika kiválasztása is leginkább az operáló sebész preferenciájától függ. A TP-módszer előnyei közé tartozik a hasi sebész számára ismerős és biztonságos környezet, míg RP során a mellékvesékhez való közvetlen hozzáférés, illetve bilateralis műtét esetében a beteg pozíciójának megváltoztatása nélküli egyszerű kivitelezés. A posterior retroperitonealis megközelítést Walz és mtsai népszerűsítették és használták széles körben [4]. A dél-koreai munkacsoporttal közös közleményükben mind a TP-, mind pedig az RP-megközelítést biztonságosnak és technikailag megfelelőnek ítélték, mindazonáltal a per os bevitel, illetve műtéti idő tekintetében az RP-módszer bizonyult előnyösebbnek [4]. A minimálisan invazív módszert kezdetben csak kis méretű és benignus elváltozások esetében ajánlották, azonban az évek során az indikációs kör bővülésével, valamint a technika fejlődésével a nagy méretű (6–10 cm), óriás (10 cm<), illetve malignus tumorok eltávolítására is az onkológiai radikalitás megtartása mellett sikerrel alkalmazták [5, 6]. Klinikai gyakorlatunkban sikerrel, megfelelő onkológiai radikalitás mellett tudtunk eltávolítani TP-módszerrel nagy méretű, óriás, illetve malignus mellékvese-daganatokat [7]. A két módszer (TP vs. RP) alkalmazási köre napjainkban is vita tárgyát képezi. A TP-módszer a laparoscopos hasi sebészetben jártas sebészek számára előnyös lehet, habár a korábbi hasi műtéten átesett betegek esetében a kiterjedt adhéziók nehezíthetik a műtéti szituációt, potenciálisan emelve a konverziós arányt [7]. Az RP-módszer legjelentősebb előnye a mellékvesékhez való közvetlen hozzáférés, hasi szervek véletlenszerű sérülése nélkül, csökkent posztoperatív ileus aránnyal. A két módszer összehasonlítására az utóbbi években számos közlemény született, azonban a legtöbb egyetért abban, hogy mindkét megközelítés biztonsággal végezhető, könnyen standardizálható és jól reprodukálható. A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán 1998-tól kezdve végzünk minimálisan invazív adrenalectomiákat. A kezdetben végzett RP-módszert fokozatosan felváltotta a TP-technika, melyet azóta is számos mellékvese-elváltozás (hyperplasia, adenoma, pheochromocytoma, adrenocorticalis carcinoma, metasztázis stb.) eltávolítására végzünk. Magyarországon először intézetünkben végeztünk retroperitonealis technikával mellékvese-eltávolítást [8]. Jelen vizsgálatunkban, a klinikánkon közel 23 év alatt végzett beavatkozások operatív és perioperatív eredményeit kívánjuk bemutatni.
Beteganyag és módszerek
Retrospektív cohort vizsgálatunkban a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán 1998. január és 2021. február között végzett minimálisan invazív adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményeit elemeztük (etikai engedély száma: 4485). Minimálisan invazív adrenalectomiát 174 esetben végeztünk (28 RP és 146 TP). A két műtéti technikát a következő szempontok alapján hasonlítottuk össze: korábbi hasi műtétek aránya, konverziós arány, műtéti idő, intraoperatív vérvesztés, tumorméret, szövettan, kórházi tartózkodási idő, valamint korai- és késői szövődmény-ráta. Mind a TP-, mind pedig az RP-beavatkozásokat két tapasztalt sebész szakorvos végezte, akik mind a nyitott, mind pedig a laparoscopos műtétek terén kiterjedt jártassággal rendelkeztek, így a két műtéti típus operatív és perioperatív eredményei összehasonlíthatóvá váltak.
Műtéti technika
Laparoscopos transperitonealis adrenalectomia (TP)
A beavatkozásokat intratrachealis narkózisban végeztük. Semilateralis fektetésben, a műtőasztal állításával a crista iliaca és az alsó bordák közötti legnagyobb távolság elérésére törekedtünk. 3 vagy 4 munkaporton keresztül, Ligasure segítségével kipreparáltuk a mellékvesét, majd klippekkel láttuk el a mellékveséhez futó ereket, amit követően a speciment Endobagben távolítottuk el a hasüregből ( 1. ábra ). Amennyiben az elváltozás méreténél fogva nem fért ki a port metszések mentén, úgy azokat mini-Pfannenstiel-metszésen keresztül távolítottuk el.
Laparoscopos transperitonealis (TP) adrenalectomia. A mellékvese feltárását Ligasure segítségével végezzük (A, B), majd a szabaddá preparálást (C, D) követően klippek között átvágjuk a v. suprarenalis mediát (E, F), végül a speciment EndoBag-ben távolítjuk el a hasüregből (G, H) (Forrás: SZTE Sebészeti Klinika)
Citation: Magyar Sebészet 75, 2; 10.1556/1046.2022.20016
Retroperitonealis adrenalectomia (RP)
A beavatkozásokat intratrachealis narkózisban végeztük. A műtéteket 3 munkaport alkalmazásával, hason fekvő, félig bebicskázott pozícióban végeztük. Megfelelő fektetés esetén elegendő hely jön létre a bordaív és a crista iliaca között, a csípőt és a térdeket 75–90 fokban behajlítjuk, és azokat ebben a pozícióban fixáljuk. A mellkast külön alátámasztással nem emeljük ki, így elkerüljük a lordosist, és a has szabadon lelóghat a műtőasztalra, és lateralisan is könnyen hozzáférhető. A lumbalis izomzat és a Gerota fascia tompa szétválasztását követően a retroperitoneumot insuffláltuk, majd ujj ellenőrzése mellett további portok behelyezése történt. A műtéti preparálás és a mellékvese ereinek ellátása Ultracision segítségével és klippek felhelyezésével történt. A szabaddá preparált mellékvesét ezt követően leválasztottuk a vese felső polusáról. A speciment Endobagben távolítottuk el [9].
Statisztikai elemzés
Statisztikai analízisre a t-tesztet és ANOVA-t használtuk. A kategórikus variabilitás elemzésére χ2 és Fischer-tesztet használtunk. Statisztikailag szignifikánsnak a <0,05 értékeket vettük, melyhez SPSS 25-verziót használtunk.
Eredmények
Retrospektív vizsgálatunk alatt 146 TP- és 28 RP-adrenalectomián átesett beteg adatait dolgoztuk fel ( 1. táblázat ). Annak ellenére, hogy a TP-csoportban szignifikánsan többször fordult elő korábbi hasi műtét (TP vs. RP: 68 [46,57%] vs. 4 [14%] P = 0,0021), a konverziós arányban szignifikáns eltérést nem találtunk (TP vs. RP: 7 [4,79%] vs. 5 [18%], P = 0,312). Habár TP-technikával szignifikánsan nagyobb méretű tumorokat távolítottunk el (TP vs. RP: 58,05 mm vs. 34,8 mm, P = 0,016), az ebből fakadó intraoperatív vérvesztés tekintetében nem találtunk jelentős különbséget (TP vs. RP: 67,85 ml vs. 50,2 ml, P = 0,157), sőt a műtéti idő alakulásában a TP-csoportban szignifikánsan jobb eredményeket találtunk (TP vs. RP: 86,3 perc vs. 134,5 perc, P = 0,024) ( 2. táblázat ).
Beteg paraméterek; TP: transperitonealis, RP: retroperitonealis, ASA: American Society of Anesthesiologists, BMI: body mass index (Forrás: SZTE Sebészeti Klinika)
| TP (n = 146) | RP (n = 28) | |
| Férfi/nő | 43/103 | 9/19 |
| életkor (év) | 55,52 | 47,05 |
| ASA | ||
| 1 | 4 (2,73%) | 0 (0%) |
| 2 | 57 (39,04%) | 6 (23%) |
| 3 | 61 (41,78%) | 17 (58%) |
| 4 | 24 (16,43%) | 5 (19%) |
| BMI (kg m−2) (átlag) | 27,87 | 25,19 |
Operatív paraméterek; TP: transperitonealis, RP: retroperitonealis (Forrás: SZTE Sebészeti Klinika)
| TP (n = 146) | RP (n = 28) | P | |
| korábbi hasi műtét | 68 (46,57%) | 4 (14%) | 0,0021 |
| konverziós ráta | 7 (4,79%) | 5 (18%) | 0,312 |
| intraoperatív vérvesztés (átlag) (ml) | 67,85 | 50,2 | 0,157 |
| tumor méret (átlag) (mm) | 58,05 | 34,8 | 0,016 |
| kórházi tartózkodási idő (nap) | 5,125 | 4,61 | 0,413 |
| műtéti idő (perc) | 86,3 | 134,5 | 0,024 |
A szövettani feldolgozás azt igazolta, hogy mindkét csoportban leggyakrabban adenomák (TP vs. RP: n = 95, [65,06%] vs. 18 [64,3%]) fordultak elő. A TP-csoportban 19 malignus lézió (19/146 = 13,01%) fordult elő, míg az RP-csoportban malignus tumor eltávolítás nem történt ( 3. táblázat ). Pheochromocytoma (PhC) eltávolítás TP-ben 11 (7,53%), míg RP-ben 5 (17,8%) esetben történt.
Szövettani megoszlás a TP- és RP-csoportban. TP: transperitonealis, RP: retroperitonealis (Forrás: SZTE Sebészeti Klinika)
| TP (n = 146) | RP (n = 28) | |
| adenoma | 95 (65,06%) | 18 (64,3%) |
| adrenocorticalis carcinoma | 6 (4,1%) | - |
| metasztázis | 12 (8,2%) | - |
| leiomyosarcoma | 1 (0,6%) | - |
| pheochromocytoma | 11 (7,53%) | 5 (17,8%) |
| ciszta | 8 (5,47%) | 3 (10,7%) |
| hyperplasia | 5 (3,42%) | 2 (7,1%) |
| vascularis malformatio | 2 (1,36%) | - |
| neurofibroma | 1 (0,6%) | - |
| myelolipoma | 5 (3,42%) | - |
A kórházi tartózkodás tekintetében szignifikáns különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 5,125 nap vs. 4,61 nap, P = 0,413).
Korai szövődmények (posztoperatív 1–2 nap) TP-ben 5 (lépsérülés, posztoperatív láz, súlyos intraoperatív vérzés, súlyos fokú hyperkalaemia, műtéti seb suppuratio), míg RP-ben 2 esetben (2 alkalommal súlyos intraoperatív vérzés) fordult elő. A TP-csoportban egy posztoperatív haláleset történt kamrafibrilláció miatt. Késői szövődmények (12–21 hónap) közül a TP–csoportban egy alkalommal fordult elő posztoperatív hasfali sérv.
Megbeszélés
A minimálisan invazív adrenalectomia számos ismert előnyével (rövidebb műtéti idő és kórházi tartózkodás, kisebb megterhelés, jobb kozmetikai eredmény) az elmúlt évtizedekben fokozatosan kiszorította a nyitott műtéti típust [8]. A technika fejlődésével és a tapasztalat bővülésével a kezdetben kis méretű (<5 cm) és benignus elváltozásokra alkalmazott MI-módszer indikációs köre is kibővült, mely manapság már a 6 cm feletti, malignus elváltozások eltávolítását is lehetővé teszi, megfelelő onkológiai radikalitás mellett [9, 10]. Korábbi közleményünkben részletesen elemeztük a nagy méretű elváltozások eredményeit: összesen 40 nagy méretű (NM) és 7 extra nagy méretű (ENM) tumor TP-eltávolítása során minden esetben R0-resectio történt, valamint a megnövekedett tumorméret (NM vs. ENM: 71,85 mm vs. 141,57 mm) ellenére a konverziós arány is alacsony maradt (NM vs. ENM: 10% vs. 0%) [7].
Az MI-technika két kétségtelenül legnépszerűbb típusa a transzperitonealis, illetve retroperitonealis megközelítés. A két módszerrel kapcsolatos pro és kontra állásfoglalások régóta esszenciális részét képezik a mellékvese-sebészetnek, és napjainkban is folytatódnak [10–12]. A műtéti megközelítés megválasztását jelentős mértékben befolyásolja az operáló sebész preferenciája is.
Klinikánkon 1998-ban történt az első MI-adrenalectomia, retroperitonealis technikával [8]. Az évek múlásával az RP-módszerről fokozatosan a TP-módszerre tértünk át, melyet napjainkban is preferálunk.
A TP-módszer operatív előnyei között említhető a hasi sebészek számára ismerős környezet, mely összességében a műtét menetét is könnyebbé teheti. A korábbi hasi műtétek és potenciális adheziók meglétét egyes szerzők TP-vel kapcsolatban hátrányként említik, és a megnövekedett konverziós rátával hozzák összefüggésbe [13]. Vizsgálatunkban a TP-csoport esetében szignifikánsan többször fordult elő korábbi hasi műtét (TP vs. RP: 68 [46,57%] vs. 4 [14%] P = 0,0021), azonban ennek ellenére a konverziós ráta a két csoport között nem mutatott szignifikáns eltérést (TP vs. RP: 7 [4,79%] vs. 5 [18%], P = 0,312).
A műtéti időt és konverziós rátát befolyásoló független tényezők között szerepel az 5 cm < tumorméret, 24 kg/m2< BMI, illetve pheochromocytoma megléte [14]. Anyagunkban, a TP-csoportban az átlagos tumorméret 58,05 mm, az átlagos BMI pedig 27,87 kg/m2 volt, valamint az eltávolított specimenekben 7,53%-ban fordult elő PhC. Ezen paraméterek mellett az átlag műtéti idő 86,3 perc volt, és 4,79%-ban volt szükség konverzióra. Az RP-csoportban a 34,8 mm átlagos tumormérethez 25,19 kg/m2 átlagos BMI társult, valamint 17,8%-ban fordult elő PhC. Ezen adatok mellett az átlag műtéti idő 134,5 perc volt, és 18%-ban történt konverzió ( 2. ábra ).
Jobb oldalról TP-technikával eltávolított 12,5 cm átmérőjű pheochromocytoma (Forrás: SZTE Sebészeti Klinika)
Citation: Magyar Sebészet 75, 2; 10.1556/1046.2022.20016
Saját eredményeink azt igazolják, hogy TP esetében a megnövekedett tumorméret és magas BMI ellenére is viszonylag rövid műtéti idővel és alacsony konverziós rátával végezhető a beavatkozás, míg RP esetében hosszabb átlagos műtéti idővel és szintén emelkedett BMI mellett, átlagosan kisebb tumorok kerültek eltávolításra (P = 0,016).
A tumorméret és a malignitás előfordulása sok esetben egyenes arányban áll egymással, habár gyakran a benignus adenomák is képesek nagy méretet elérni. A műtéti technika megválasztásában rendkívül fontos szerepet játszik a preoperatív képalkotás (CT, MRI), hiszen ha a tumor a környező struktúrákat (nagyerek, szomszédos szervek) infiltrálja, úgy a nyitott módszer preferálandó [14]. Szintén kiemelendő, hogy nagy méretű (6 cm <) tumorok esetében a MI-technika csak abban az esetben ajánlott, ha a műtétet megfelelő learning curve elteltével, elegendő tapasztalattal, lehetőleg centrumokban végzik. Technikai nehézségek, illetve jelentős intraoperatív vérvesztés esetén késedelem nélküli konverzió ajánlott [15, 16].
A kórházi tartózkodás tekintetében a két csoport között szignifikáns különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 5,125 nap vs. 4,61 nap, P = 0,413).
Korai szövődmények TP esetében 5 (lépsérülés, posztoperatív láz, súlyos intraoperatív vérzés, súlyos fokú hyperkalaemia, műtéti seb suppuratio), míg RP esetében 2 alkalommal (2 súlyos intraoperatív vérzés) fordultak elő. A TP-csoportban egy posztoperatív haláleset történt, ismert és kezelt cardiálisan dekompenzált betegnél kamrafibrilláció miatt. Késői szövődmények (12–21 hónap) közül a TP-csoportban egy alkalommal fordult elő posztoperatív hasfali sérv.
Minimálisan invazív műtétek esetén a szabaddá preparált speciment számos metszésből el lehet távolítani. Saját gyakorlatunkban ez többnyire valamely munkaport metszésének meghosszabbításával történik. Nagy méretű és főként 10 cm feletti elváltozások esetén azonban gyakran van szükség segédmetszésre (pararectalis, haránt metszés stb.). Vizsgálatunkban három 10 cm < tumort távolítottunk el mini-Pfannenstiel-metszésből, mely az alacsony sérvráta szempontjából és kozmetikailag is sikeresnek bizonyult. Korábbi tanulmányunkban részletesen bemutattuk a három ENM-tumor esetében alkalmazott mini-Pfannenstiel-metszés előnyeit [7].
A PhC-ák minimálisan invazív eltávolítása gyakran jár nehézségekkel. Számos közlemény szerint a PhC-ák biztonsággal eltávolíthatók MI-technikával, azonban a nagy méretű PhC-k eltávolításával kapcsolatos eredmények további vizsgálatokat igényelnek [16–18]. A betegek között az RP-csoportban 5 (17,8%), míg TP-beavatkozások esetén 11 (7,53%) PhC fordult elő, ami befolyásolhatta a konverziós ráta alakulását is. Az RP-csoportban jelentősen gyakrabban fordult elő konverzió (18%), mint TP-ben (4,79%), amit a PhC magasabb előfordulása is befolyásolhatott (P = 0,312).
A retroperitonealis megközelítés előnyei közé sorolják a mellékvesékhez való közvetlen hozzáférést, illetve a hasi szervek véletlenszerű melléksérülésének elkerülését [19–21]. Munch és mtsai szerint RP esetében a hasüreg megnyitásának elkerülése miatt a posztoperatív ileus előfordulása szignifikánsan alacsonyabb [22]. Vizsgálatunkban 146 TP kapcsán egy esetben sem fordult elő kezelést igénylő posztoperatív ileus.
Mint minden manuális technikának, úgy az MI-adrenalectomiáknak is megvan a maguk esetszáma, amelyet követően a módszer alacsony szövődményrátával, biztonsággal végezhető. Korábbi tanulmányunkban az RP- és TP-módszerhez kapcsolódó learning curve elemzése során, mindkét módszer kapcsán az első 28 beteg eredményeit elemeztük. Eredményeink alapján a TP-csoportban szignifikánsan rövidebb átlagos műtéti időt, valamint szignifikánsan nagyobb átlagos tumorméretet találtunk [7].
Klinikánkon a kezdeti RP-módszerek után fokozatosan a TP-megközelítést kezdtük alkalmazni, amely mára domináns műtéti technikává fejlődött. Vizsgálatunkban a TP-módszer szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult műtéti idő és tumorméret tekintetében, valamint korábbi hasi műtétek esetén is sikerrel alkalmazható.
Összefoglalás
Retrospektív cohort vizsgálatunk célja nem a két minimálisan invazív módszer közötti vita eldöntése vagy bármely módszer favorizálása volt, pusztán a 23 év alatt intézetünkben végzett MI-adrenalectomiák eredményeinek objektív interpretálása. Mindkét módszer jól standardizálható és biztonsággal végezhető, azonban saját vizsgálatunkban az RP-adrenalectomiák kisebb elváltozások eltávolításában, míg a TP-technika szignifikánsan rövidebb műtéti idővel nagy méretű tumorok resectiójára is alkalmasnak bizonyult.
Irodalomjegyzék
- 1.↑
Gagner M , Pomp A , Heniford BT , Pharand D , Lacroix A . Laparoscopic ad renalectomy lessons learned from 100 consecutive procedures. Ann Surg 1997; 226(3): 238–247.
- 2.↑
Mohammadi-Fallah MR , Mehdizadeh A , Badalzadeh A , Izadseresht B , Dadkhah N , Barbod A , et al. Comparsion of transperitoneal versus retroperitoneal laparoscopic adrenalectomy in a prospective randomized study. J Laparoendosc Adv Surg Tech A 2013; 23(4): 362–366.
- 3.↑
Battistella E , Ferrari S , Pomba L , Toniato A . Adrenal surgery: review of 35 years experience in a single centre. Surg Oncol 2021; 37(6): 101554.
- 4.↑
Lowery AJ , Seeliger B , Alesina PF , Walz MK . Posterior retroperitoneoscopic adrenal surgery for clinical and subclinical Cushing's syndrome in patients with bilateral adrenal disease. Langenbecks Arch Surg 2017; 402(5): 775–785.
- 5.↑
Lee CR , Walz MK , Park S , Park JH , Jeong JS , Lee SH , et al. A comparative study of the transperitoneal and posterior retroperitoneal approaches for laparoscopic adrenalectomy for adrenal tumors. Ann Surg Oncol 2012; 19(8): 2629–2634.
- 6.↑
Mege D , Taieb D , Lowery A , Loundou A , De Micco C , Castinetti F , et al. Contemporary review of large adrenal tumors in a tertiary referral center. Anticancer Res 2014; 34(5): 2581–2588.
- 7.↑
Ottlakán A , Paszt A , Borda B , Simonka Z , Ábrahám S , Lázár Gy . Óriás mellékvesetumorok eltávolítása laparoszkópos transperitonealis technikával három sikeres eset kapcsán. Orv Hetil 2017; 158(45): 1802–1807.
- 8.↑
Ottlakan A , Paszt A , Simonka Z , Ábrahám S , Borda B , Vas M , et al. Laparoscopic transperitoneal and retroperitoneal adrenalectomy: a 20-year, single-institution experience with an analysis of the learning curve and tumor size [lap transper and retroper adrenalectomy]. Surg Endosc 2020; 34(6): 5421–5427.
- 9.↑
Balogh Á , Varga L , Julesz J , Lázár Gy Jr , Walz MK . Adrenalectomia minimálisan invazív formája hátsó retroperitoneoszkópos behatolásból. Orv Hetil 2000; 141(16): 845–848.
- 10.↑
Berber E , Tellioglu G , Harvey A , Mitchell J , Milas M , Siperstein A . Comparison of laparoscopic transabdominal lateral versus posterior retroperitoneal adrenalectomy. Surgery 2009; 146(4): 621–626.
- 11.
Hasegawa M , Miyajima A , Jinzaki M , Maeda T , Takeda T , Kikuchi E , et al. Visceral fat is correlated with prolonged operative time in laparoendoscopic single-site adrenalectomy and laparoscopic adrenalectomy. Urology 2013; 82(6): 1312–1319.
- 12.
Wang B , Ma X , Li H , Shi T , Hu D , Fu B , et al. Anatomic retroperitoneoscopic adrenalectomy for selected adrenal tumors >5 cm: our technique and experience. Urology 2011; 78(2): 348–352.
- 13.↑
Kook Y , Choi HR , Kang SW , Kim JK , Lee CR , Lee J , et al. Laparoscopic adrenalectomy: comparison of outcomes between posterior retroperitoneoscopic and transperitoneal adrenalectomy with 10 years' experience. Gland Surg 2021; 10(7): 2104–2112.
- 14.↑
Prudhomme T , Roumiguié M , Gas J , Soulié M , Thoulouzan M , Huyghe E . Comparison between retroperitoneal and transperitoneal laparoscopic adrenalectomy: are both equally safe? J Visc Surg 2021; 158(6): 204–210.
- 15.↑
Tuncel A , Langenhuijsen J , Erkan A , Mikhaylikov T , Arslan M , Aslan Y , et al. Comparison of synchronous bilateral transperitoneal and posterior retroperitoneal laparoscopic adrenalectomy: results of a multicenter study. Surg Endosc 2021; 35(3): 1101–1107.
- 16.↑
Mazeh H , Froyshteter AB , Wang TS , Amin AL , Evans DB , Sippel RS , et al. Is previous same quadrant surgery a contraindication to laparoscopic adrenalectomy? Surgery 2012; 152(6): 1211–1217.
- 17.
Shen ZJ , Chen SW , Wang S , Jin XD , Chen J , Zhu Y , et al. Predictive factors for open conversion of laparoscopic adrenalectomy: a 13-year review of 456 cases. J Endourol 2007; 21(11): 1333–1337.
- 18.
Gumbs AA , Gagner M . Laparoscopic adrenalectomy. Best Pract Res Clin Endocrinol Metab 2006; 20: 483–499.
- 19.↑
Ottlakán A , Paszt A , Tiszlavicz L , Vas M , Vass C , Lázár Gy . Ritka előfordulású, nagy méretű mellékvese-haemangioma sikeres sebészi kezelése. Orv Hetil 2020; 161(47): 2006–2010.
- 20.
Boylu U , Oommen M , Lee BR , Thomas R . Laparoscopic adrenalectomy for large adrenal masses: pushing the envelope. J Endourol 2009; 23(6): 971–975.
- 21.
De Fourmestraux A , Salomon L , Abbou CC , Grise P . Ten year experience of retroperitoneal laparoscopic resection for pheochromocytomas: a dual-centre study of 72 cases. World J Urol 2015; 33(8): 1103–1107.
- 22.↑
Munch LC , Gill IS , McRoberts JW . Laparoscopic retroperitoneal renal cystectomy. J Urol 1994; 151(1): 135–138.
