A társadalmi innováció fogalmát a 2000-es években újra felfedezték, de mindmáig vitatott maradt (Bradford; Phills–Deiglmeier–Miller 2008; Pol–Ville 2009; Mulgan et al. 2007; Nicholls–Murdock 2012; stb.). Fergusont (2017) követve a szerző a társadalmi innovációkat úgy értelmezi, mint a társadalmi hálózatok termékeit, amelyeket időről időre hierarchikus szervezetek stabilizálnak. Viszont e hierarchikus szervezetektől a társadalmi hálózatok újra meg újra szabadulni akarnak, hogy folytathassák innováló tevékenységüket. A társadalmi hálózatok folyamatosan globalizálódnak, ugyanakkor folyamatosan szeparálódnak is egymástól. Néhány esettanulmány az utóbbi időkből jól mutatja ennek a két ellentmondó folyamatnak az eredményét. A horizontálisan kiterjedő hálózatok tanuló közösségeket (városokat és régiókat) eredményeznek, amelyek sikerrel tudnak ellenállni a felülről jövő beavatkozásoknak, sőt rezilienssé képesek válni. Ugyanakkor ezek a (vertikálisan) elkülönült hálózatok nehezítik az innovációk áttörését, és akadályozzák terjedésüket is. Ezért a társadalmi innovációk menedzselésének kulcskérdése az, hogy hogyan lehet összekapcsolni az egymástól vertikálisan elkülönült hálózatokat – miközben autonómiájukat is meg tudjuk őrizni.
Barabási A. L. (2003) Behálózva. Budapest, Magyar Könyvklub.
Becsei J. (2004) Népességföldrajz. Békéscsaba, Ipszilon Kiadó.
Bradford, N. J. (2003) Cities and Communities That Work: Innovative Practices, Enabling Policies. Toronto, Canadian Policy Research Networks.
Bradford, N. J. (2004) Creative Cities. Canada, Western University.
Bradford, N. J. (2008) Canadian Social Policy in the 2000s. Toronto, Canadian Policy Research Networks.
Ferguson, N. (2017) The Square and the Tower. London, Penguin Books.
Florida, R. (2002) The Rise of the Creative Class. New York, Basic Books.
Forray R. K. & Kozma T. (2011) Az iskola térben, időben. Budapest, Új Mandátum Kiadó.
Forray R. K. & Kozma T. (2013) Közösségi tanulás és társadalmi átalakulás. Iskolakultúra, Vol. 22. No. 10. pp. 3–21.
Granovetter, M. (1983) The Strength of Weak Ties: A Network Theory Revisited. Sociological Theory, 1. pp. 201–233.
Kozma, T. (2014) The Learning Region – a Critical Interpretation. HERJ Hungarian Educational Research Journal, Vol. 4. No. 3. pp. 58–67.
Kozma T. (2017) Reziliens közösségek – reziliens társadalom? Educatio®, Vol. 26. No. 4. pp. 517–527.
Kozma T. (2018) Helyi innovációk. https://www.researchgate.net/publication/323545303 [Letöltve: 2018. 03. 04.]
Kozma T. et al. (eds 2015) Tanuló régiók Magyarországon – az elmélettől a valóságig. Debrecen, CHERD.
Kozma T. & Márkus E. (eds 2016) Tanuló városok, tanuló közösségek. Educatio®, Vol. 25. No. 2. pp. 161–308 (tematikus szám).
Letenyei L. (2002) Helyhez kötött kapcsolatok. Közgazdasági Szemle, Vol. 49. pp. 875–888.
Mulgan, G., Tucker, S., Ali, R. & Sanders, B. (2007) Social Innovation: What It Is, Why It Mand How It Can Be Accelerated. http://eureka.sbs.ox.ac.uk [Letöltve: 2018. 03. 04.]
Nelson, R. R. & Winter, S. G. (1982) An Evolutionary Theory of Economic Change. Cambridge (USA), Harvard University Press. (Idézi: Letenyei 2002.)
Nemes G. & Varga Á. (2014) Gondolatok a vidékfejlesztésről. Educatio®, Vol. 23. No. 3. pp. 384–393.
Nicholls, A. & Murdock, A. (2012) The Nature of Social Innovation. In: Nicholls, A. & Murdock, A. (eds) Social Innovation. London, Palgrave Macmillan.
Osborne, M. (2014) Learning Cities 2020. HERJ Hungarian Educational Research Journal, Vol. 4. No. 3. pp. 23–31.
Phills, J. A., Deiglmeier, K. & Miller, D. T. (2008) Rediscovering Social Innovation. Stanford Social Innovation Review, Vol. 6. No. 4. pp. 34–43.
Pol, E. & Ville, S. (2009) Social Innovation: Buzz Word or Enduring Term? The Journal of Socio-Economics, Vol. 38. No. 6. pp. 878–885.