A hazai közművelődésben megvalósuló kulturális tanulás magába foglalja mindazokat a nem formális, illetve informális tanulási eseményeket, amelyek részben a saját, részben a partneri kezdeményezések révén az egyes közművelődési intézményekben létrejönnek (vö. Juhász–Szabó 2016; Kozma et al. 2015). Ezek a tanulási alkalmak aktív (rendszeres és nem rendszeres művelődési formák szervezői, szolgáltatói, résztvevői), illetve passzív (külső szervek tevékenységei, alapterületből kizárólagossággal átengedett területi, terembérlési, helyszínbiztosítási) formában valósulnak meg a helyi közösségek igényeinek, szükségleteinek figyelembevételével. A területspecifikus igényekre és adottságokra építő közművelődésben megvalósuló kulturális tanulás hátránykompenzáló, esélyteremtő funkciói empirikus vizsgálatunk alapján beazonosíthatók. A lokalitást célzó, a helyi művelődő közösségeket központba helyező szakmai szemlélet a vizsgálati eredmények tükrében a közművelődés csúcsintézményeiben (N = 197) még további fejlesztési kezdeményezéseket igényel, de regionálisan már eredménnyel mérhető.
1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről.
20/2018. (VII. 9.) EMMI rendelet a közművelődési alapszolgáltatások, valamint a közművelődési intézmények és a közösségi színterek követelményeiről.
388/2017. (XII. 13.) Korm. rendelet az Országos Statisztikai Adatfelvételi Program kötelező adatszolgáltatásairól.
Beke P. (2010, ed.) Saját művelődési otthonunk. Komárom, Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete.
Blaskó Zs. (2002) Kulturális reprodukció vagy kulturális mobilitás. Szociológiai Szemle, Vol. 12. No. 2. pp. 3–27.
Bourdieu, P. (1979) La Distinction. Paris: Minuit.http://unipub.lib.uni–corvinus.hu/5742/1/47–13.pdf [Letöltve: 2021. 10. 01.]
Bourdieu, P. (1998) Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Angelusz R. (ed.) A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest, Új Mandátum. pp. 156–178.
DiMaggio, P. (1998) Kulturális tőke és iskolai siker. In: Róbert P. (ed.) Társadalmi mobilitás. Budapest, Új Mandátum. pp. 198–220.
Felkai L. (2009) Felnőttoktatás története Magyarországon. (Szócikk.) Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. http://ofi.hu/tudastar/problemak–kerdesek/felnottoktatas [Letöltve: 2018. 11. 20.]
Juhász E. (2016) A felnőttek képzése és művelődése egykor és ma Magyarországon. Debrecen, Csokonai Kiadó.
Juhász E. & Kuthy-Megyesi J. (2021) Kulturális tanulás a kulturális központokban és a művelődési központokban. Kutatási jelentés. Kézirat. Lakitelek, Nemzeti Művelődési Intézet.
Juhász E. & Szabó J. (2016) Kulturális tanulás: a tanulás új dimenziója. Educatio, Vol. 25. No. 2. pp. 198–209.
Kolosi T. (2001) A terhes babapiskóta. In: Angelusz R., Éber M. Á. & Gecser O. (eds) Társadalmi rétegződés olvasókönyv. TÁMOP 2010–2011. Budapest, ELTE TÁTK. pp. 271–291.
Komár Z. (2017) Generációelméletek. Új Köznevelés, Vol. 73. Nos 8–9. pp. 14–16.
Kozma T. et al. (2015) Tanuló Régiók Magyarországon. Az elmélettől a gyakorlatig. Debrecen, CHERD. http://mek.oszk.hu/14100/14182/14182.pdf [Letöltve: 2018. 03. 25.]
KSH (2016) Mikrocenzus 2016 – 4. Iskolázottsági adatok. Központi Statisztikai Hivatal. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_4.pdf [Letöltve: 2021. 10. 05.]
KSH (2019a) Tájékoztatási adatbázis. Szakstatisztikák témák szerint. Központi Statisztikai Hivatal. https://statinfo.ksh.hu/Statinfo/themeSelector.jsp?lang=hu [Letöltve: 2021. 10. 05.]
KSH (2019b) Összefoglaló táblák (STADAT). Központi Statisztikai Hivatal. https://www.ksh.hu/stadat [Letöltve: 2021. 10. 01.]
Pusztai G. (2009) A társadalmi tőke és az iskolai pályafutás. Budapest, Új Mandátum Kiadó.