A szakirodalomban sokáig meglehetősen elhanyagolt vonósnégyes-paradoxon eredetileg a művészi teljesítmény gazdasági mérce szerinti értékelésének korlátait szemléltette. A paradoxon azonban érvényesnek tekinthető az alapkutatásokra is. Emiatt viszont a tudománypolitika és az innovációpolitika forrásokért folytatott küzdelmében az utóbbi előnybe kerülhet. Magyarországon ezt a folyamatot erősítette a Magyar Tudományos Akadémia háttérbe szorítása a tudománypolitika döntési rendszerében. A dinamikus inkonzisztencia elvének értelmében azonban a kutatási források elosztásában sokkal nagyobb szerepet kellene juttatni a magyar tudományos világ valóban független intézményi szereplőinek.
The String Quartet Paradox emphasizes the problems of measuring artistic performance in economic terms. The paradox can also be used to analyse conflicts between science and innovation policies. The latter can use economic indicators to lobby for financial resources, while basic research has very limited capacity to do so. This contradiction calls for a better representation of independent institutional actors, such as the Hungarian Academy of Sciences, in science policy-making. This argument is supported by Kydland and Prescott’s theory of time inconsistency.
Freund Tamás–Oberfrank Ferenc (2025). „»A múlt elesett hatalmunkbúl, a jövendőnek urai vagyunk«. Küldetésünkről és feladatainkról a harmadik évszázad küszöbén”. Magyar Tudomány, 186/1, 4–21.
Kollár László (2025). „A kutatási alap szükségességéről”. Magyar Tudomány, 186/1, 22–35.
Szabó-Bakos Eszter (2005). Finn E. Kydland (1943–) – Edward C. Prescott (1940–). In: Bekker Zsuzsa, szerk. Közgazdasági Nobel-díjasok 1969–2004. Budapest: KJK–Kerszöv Kiadó, 891–916.
Török Ádám–Konka Boglárka (2020). „A felsőoktatási rangsorkészítés tíz szakmai problémája–Módszertankritikai megjegyzések”. Statisztikai Szemle, 98/8, 909–929.