Abstract
Bevezető
2021-ben az anémia a világ népességének 24,3%-át érintette. Irodalmi adatok szerint az anémia súlyosbíthatja a fertőzések lefolyását, és felvetődik, hogy az anémiás állapot fokozhatja a fertőzésekre való fogékonyságot. A COVID–19-pandémia lehetővé tette ezen hipotézis vizsgálatát.
Célkitűzés
Retrospektív vizsgálatunk célja az anémia és a COVID–19-betegség előfordulásának vizsgálata sürgősségi ellátást igénylő járóbetegek között.
Módszer
2020 és 2022 között a Pécsi Tudományegyetem – Klinikai Központ, Sürgősségi Orvostani Tanszék, Sürgősségi Osztályára felvett járóbetegek demográfiai és vérkép adatait elemeztük. A tanulmányba 62 924 esetet vontunk be. 4367 esetben volt elérhető a korábbi vérkép eredmény is. Az eseteket korcsoportonként, nemenként és diagnóziscsoportonként elemeztük.
Eredmények
A betegek átlag életkora 60,28 ± 20,04 (SD) év volt. 10 552 esetben volt klinikailag igazolható a COVID–19-betegség. 14 129 esetben találtunk anémiát. A klinikailag diagnosztizált COVID–19-betegek között az anémia előfordulása 6,33%-kal magasabb volt. Az anémiás betegek között a COVID–19-megbetegedés előfordulása magasabb volt, mint a nem anémiás betegek csoportjában összességében, minden korcsoportban és minden évben. A felvételkor anémiás betegek között a COVID–19-betegség nagyobb eséllyel fordult elő (odds ratio – OR: 1,409). Jelentősen magasabb esélyt jelentett a COVID–19-betegség szempontjából a korábban igazolható és felvételkor is fennálló anémiás állapot (OR: 2,420), különösen az 50–65 év közötti betegek csoportjában (OR: 4,816).
Következtetések
Az anémiás állapot oki kezelése jelentősen javíthatja a betegek életminőségét, csökkentheti fertőzésekre való fogékonyságot és a fertőző betegségekben szenvedők rosszabb klinikai kimenetelének kockázatát. Az anémia kezelése a betegellátás során a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemel.
Bevezető
Az anémia a leggyakoribb hematológiai eltérés, mely a Global Burden of Disease Study (GBD) legutóbbi becslései szerint 2021-ben a világ népességének 24,3%-át érintette. Ugyanebben az évben az anémia prevalenciájának becsült értéke Közép-Európában 14,5%, Magyarországon 12,7% volt [1]. Az anémia prevalenciája magasabb a reproduktív korú nők, várandósok, idős korúak, krónikus betegségekkel és krónikus gyulladásos folyamatokkal küzdő betegek, hospitalizált betegek csoportjaiban, és az életkorral egyenesen arányosan emelkedő tendenciát mutat mindkét nem esetén [2–6]. Az anémia leggyakoribb okai az elégtelen vasbevitel, krónikus veseelégtelenség, fertőzések, endokrin, metabolikus, vérképző és immunrendszert érintő megbetegedések, hemoglobinopathiák és hemolitikus anémiák [1, 7]. A krónikus betegséghez társuló anémia (ACD – anemia of chronic disease) prevalenciája az életkorral egyenesen arányosan emelkedő tendenciát mutat. Az ACD-t leggyakrabban akut és krónikus fertőzésekkel, krónikus vesebetegséggel, gyulladásos betegségekkel, autoimmun kórképekkel hozzák összefüggésbe. Magasabb előfordulását igazolták szívelégtelenségben, krónikus tüdőbetegségben szenvedőkben és elhízott betegekben is [8]. Ezen kórképek a gyulladásos citokinek felszabadulásával és termelődésével járhatnak együtt, melyek megrövidült vörösvérsejt túlélést és a vas szekvesztrációja által csökkent vörösvérsejt képzést eredményeznek [9].
Az anémiás állapot csökkentheti a munkaképességet, a várandósság során emelkedett anyai és perinatális megbetegedésekhez és halálozáshoz vezethet, csökkenti a tanulási képességet, idősek esetén a kognitív hanyatlásra gyakorol negatív hatást. Az anémiás állapothoz gyengébb fizikai állapot, rosszabb életminőség, hosszabb hospitalizációs időtartam, magasabb ellátási költség, nagyobb kardiovaszkuláris és halálozási kockázat társul [6, 10–13].
Több vizsgálat foglalkozott az anémia és a fertőzések közötti összefüggés vizsgálatával. Egyes tanulmányok szerint az anémiás állapot a fertőző betegségek gyakoribb előfordulását is okozhatja. Egy prospektív vizsgálatban Levy és mtsai. csecsemők hat hónapos korában talált anémiás állapotát a következő egy évben előforduló gyakoribb hasmenés és felső légúti fertőzés független rizikófaktoraként azonosították [14]. Felnőtt beteganyagon végzett prospektív vizsgálat során Oh és mtsai. azt találták, hogy az anémiás betegek halálozási kockázata magasabb a tíz éven belül bekövetkező infekciók esetén (OR: 1,38 enyhe, 2,02 középsúlyos anémia esetén) [15].
Golub és mtsai. traumatológiai ellátást és műtéti beavatkozást igénylő combnyaktörést szenvedett betegeken igazolták, hogy a vérvesztés okozta anémia és a vashiányos anémia független rizikófaktorai voltak a beültetett endoprotézis körül vagy a műtét helyén kialakult fertőzéseknek [16]. Az anémia a fertőzések súlyosságát és mortalitását is befolyásolhatja. Wang és munkatársai egy 23 tanulmányt elemző metaanalízis során, összesen 573 928 fős összevont mintán vizsgálták a COVID–19-betegségben szenvedő páciensek anémiás állapotának hatását a klinikai kimenetelre. Eredményeik szerint az anémia a COVID–19-betegek mortalitásának szignifikáns kockázati tényezője volt [17]. Bellman–Weiler és munkacsoportja Ausztriában végzett vizsgálatában is a hospitalizált Covid–19-betegek felvételekor talált anémiás állapot jelentősen magasabb kórházi halálozással társult, melyet más tanulmányok is alátámasztottak [18–22]. Tao és mtsai. a beteg felvételekor talált anémiás állapotát a súlyos COVID–19-betegség független rizikófaktoraként azonosította [23].
A COVID–19 betegséggel diagnosztizáltakban a különböző társbetegségek és különösen ezek halmozott előfordulása negatívan hatottak a morbiditásra és mortalitásra. A COVID–19-betegekben leggyakrabban fellelhető társbetegségek az iszkémiás szívbetegség, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, krónikus obstruktív tüdőbetegség voltak [24, 25]. Ezek a krónikus betegségek gyakoriak a felnőttkorú lakosságban és az előfordulásuk az életkorral nő. Nguyen és mtsai. metaanalízisében a krónikus betegségek halmozott előfordulását találta a lakosság egyharmadában és a 65 év felettiek kétharmadában [26]. Veronese és mtsai. multicentrikus vizsgálatukban igazolták, hogy kórházi felvételkor az anémiás állapotú COVID–19-betegekben a vizsgált gyulladásos paraméterek alapján kifejezettebb volt a gyulladás mértéke, és ebben a csoportban a súlyos állapotú betegek magasabb mortalitási kockázattal rendelkeztek a nem anémiás csoporthoz képest [27].
A COVID–19-pandémia során az egyéb infekciókhoz képest az esetek nagy számúak és jól dokumentáltak voltak. Ez lehetőséget adott az infekciók előfordulásával és az általuk okozott megbetegedés súlyosabb kórlefolyásával összefüggő rizikófaktorok vizsgálatára. A sürgősségi beteganyag heterogén csoport, paramétereinek elemzése átfogó képet ad több diagnóziscsoporthoz és korcsoporthoz tartozó betegek állapotáról.
Jelen retrospektív vizsgálat célkitűzése az anémia és a COVID–19-betegség előfordulásának vizsgálata a PTE Klinikai Központ sürgősségi járóbetegei között, korcsoportonként és diagnózis csoportonként.
Anyag és módszer
Retrospektív, megfigyeléses tanulmányunkban, a Pécsi Tudományegyetem Sürgősségi Osztályára sürgősségi egészségügyi ellátás igényével érkezett betegek adatait elemeztük, 2020. január 1. és 2022. december 31. között. A betegellátáshoz kapcsolódóan, a kezelőorvos által igényelt laboratóriumi vizsgálatok eredményeit és a betegek demográfiai és klinikai adatait gyűjtöttük. Valamennyi laboratóriumi vizsgálatot a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Laboratóriumi Medicina Intézete végezte, a vérkép vizsgálatok Sysmex XN9000 készüléken (Sysmex Co., Japán, 2017) történtek. A COVID–19-betegséget klinikai kritériumok (antigén-gyorsteszt és/vagy radiológiai vizsgálat alapján) alapján állapították meg. Az anémia kritériuma nők esetében 120 g L−1, férfiak esetén a 130 g L−1 alatti hemoglobin-koncentráció volt a WHO ajánlásainak megfelelően.
Az esetek bevonásakor a kórházi adatbázisból történő lekérdezést követően az anémiás betegek esetében azt a megjelenést vettük figyelembe, amikor a betegeknek a legalacsonyabb volt a hemoglobin-koncentrációja adott évben. Nem anémiás betegek esetében az adott évben előforduló legelső megjelenés időpontjában végzett vérkép vizsgálat eredményét vettük figyelembe. A 2020 és 2022 közötti időszakban az esetek azon korábbi megjelenését is figyelembe vettük, amikor rendelkezésre álltak laboratóriumi vizsgálatok a Sürgősségi Betegellátó Osztályon történt ellátást megelőző 4–6 hét között.
Az eseteket vizsgáltuk korcsoportok (18–49 év között, 50–64 év között, 65 évnél idősebb), nem, az anémia, illetve COVID–19 betegség klinikai diagnózisának fennállása és diagnózis-csoportok szerint. A diagnózis csoportok meghatározásához a jelenleg is hatályos, Betegségek Nemzetközi Osztályozása – 10 (BNO 10) [28] szerinti felosztást vettük alapul. A „Nem besorolható” diagnóziscsoportba tartozó betegek ismeretlen eredetű panasz vagy betegség miatt vették igénybe a sürgősségi betegellátást. Az „Egyéb” diagnóziscsoport a „máshova nem osztályozott panaszok, tünetek és kóros klinikai és laboratóriumi leletek” csoportjának felel meg. A beteganyagban terhesek, 18 év alatti betegek nem kerültek bevonásra.
Az adatok statisztikai elemzését R (v. 4.4.0.) programmal végeztük (R Core Team 2024; Bécs, Ausztria). A binomiális konfidenciaintervallumok becslése Agresti–Coull-módszer szerint történt 95%-os konfidenciaintervallummal (CI95%). Az anémia és COVID–19 együttes előfordulásának meghatározása Fisher-féle egzakt teszttel történt Odds Ratio (OR) érték megadásával 95%-os konfidenciaintervallummal. A szignifikancia határát minden statisztikai teszt esetén p < 0,05 értékben határoztuk meg.
Eredmények
A tanulmányba 62 924 esetet vontunk be. A betegek átlag életkora 60,28 ± 20,04 (SD) volt. 10 552 esetben volt klinikailag igazolható a COVID–19 betegség. Összesen 14 129 beteg volt anémiás. 4367 esetben volt elérhető a korábbi vérkép vizsgálati eredmény. A legtöbb beteg az egyéb (34,83%, n = 21 918), trauma (25,34%, n = 15 942), szív-érrendszeri (12,56%, n = 7903), gasztroenterológiai (5,51%, n = 3464), légzőszervi (3,02%, n = 1901) és vese-urológiai (3,01%, n = 1896) diagnóziscsoportokban fordult elő.
A vizsgált időszak során az anémia előfordulásának aránya a betegek között 22,46% volt. Az 18–49 és 50–64 éves korosztályokban az anémia prevalenciája 8,59%, illetve 16,80% volt. Az anémia előfordulása az időskorú betegeknél volt a legmagasabb (33,71%) (1. táblázat).
Életkorok és esetszámok az összes betegben és csoportonként
| Csoportok | Nő | Férfi | Összes | ||||
| n | Életkor | n | Életkor | n | Életkor | ||
| Összes | 33786 | 62.38 ± 20.69 | 29135 | 57.84 ± 18.96 | 62921 | 60.28 ± 20.04 | |
| Anémia | Igen | 7768 | 71.30 ± 18.79 | 6361 | 70.97 ± 13.85 | 14129 | 71.15 ± 16.75 |
| Nem | 26018 | 59.72 ± 20.49 | 22774 | 54.18 ± 18.56 | 48792 | 57.13 ± 19.81 | |
| COVID-19 | Igen | 5426 | 65.30 ± 19.93 | 5126 | 61.13 ± 18.15 | 10552 | 63.27 ± 19.20 |
| Nem | 28360 | 61.82 ± 20.79 | 24009 | 57.14 ± 19.05 | 52369 | 59.67 ± 20.15 | |
| COVID-19 | Anémia | ||||||
| Igen | 1507 | 72.47 ± 17.46 | 1418 | 70.90 ± 13.27 | 2925 | 71.71 ± 15.59 | |
| Nem | 3919 | 62.54 ± 20.14 | 3708 | 57.39 ± 18.38 | 7627 | 60.04 ± 19.47 | |
| non-COVID-19 | Anémia | ||||||
| Igen | 6261 | 71.03 ± 19.09 | 4943 | 70.99 ± 14.02 | 11204 | 71.01 ± 17.04 | |
| Nem | 22099 | 59.22 ± 20.51 | 19066 | 53.55 ± 18.54 | 41165 | 56.59 ± 19.82 | |
A klinikailag diagnosztizált COVID–19-betegek között az anémia előfordulása 6,33%-kal magasabb volt a nem COVID–19-es betegekhez képest. A nem COVID–19-betegeknél a vizsgált évek során az anémia prevalenciája nem változott, a COVID–19-betegeknél az anémiás betegek aránya 2020-ban volt a legmagasabb, majd évente csökkent, de 2022-ben is még magasabb maradt, mint a nem COVID–19-betegcsoportban(2. táblázat).
Az anémia és COVID–19-betegség előfordulási arányai [95%-os konfidenciaintervallumokkal] az összes betegben, korcsoportonként
| Anémia előfordulása (%) [95%CI] | |||||
| Összes beteg | 18–49 | 50–64 | 65-nél idősebb | ||
| Összes betegben | Összesen | 22.46 [22.13–22.78] | 8.59 [8.20–8.99] | 16.80 [16.17–17.45] | 33.71 [33.18–34.24] |
| 2020 | 22.58 [21.99–23.17 | 8.6 [7.9–9.36] | 17.27 [16.15–18.46] | 33.38 [32.44–34.34] | |
| 2021 | 22.15 [21.59–22.72] | 8.4 [7.75–9.1] | 16.39 [15.32–17.52] | 33.39 [32.48–34.32] | |
| 2022 | 22.63 [22.09–23.18] | 8.74 [8.11–9.42] | 16.77 [15.72–17.87] | 34.29 [33.41–35.19] | |
| Nem COVID-19 betegekben | Összesen | 21.39 [21.05–21.75] | 8.20 [7.79–8.62] | 15.80 [15.13–16.49] | 32.92 [32.34–33.51] |
| 2020 | 21.35 [20.74–21.97] | 7.93 [7.23–8.69] | 16.14 [14.97–17.38] | 32.59 [31.57–33.62] | |
| 2021 | 21.04 [20.44–21.64] | 8.05 [7.38–8.79] | 15.64 [14.5–16.84] | 32.38 [31.39–33.4] | |
| 2022 | 21.80 [21.19–22.41] | 8.58 [7.89–9.33] | 15.62 [14.48–16.83] | 33.78 [32.77–34.81] | |
| COVID-19 betegekben | Összesen | 27.72 [26.87–28.58] | 11.19 [10.01–12.47] | 21.87 [20.18–23.66] | 37.03 [35.8–38.27] |
| 2020 | 31.12 [29.31–32.99] | 16.41 [13.29–20.1] | 25.3 [21.7–29.27] | 37.74 [35.29–40.26] | |
| 2021 | 28.44 [26.89–30.04] | 11.27 [9.12–13.85] | 20.57 [17.68–23.79] | 38.1 [35.87–40.38] | |
| 2022 | 25.62 [24.42–26.85] | 9.41 [7.98–11.07] | 21.01 [18.58–23.66] | 35.91 [34.09–37.76] | |
| COVID-19 előfordulása (%) [95%CI] | |||||
| Összes betegben | Összesen | 16.77 [16.48–17.06] | 13.07 [12.6–13.55] | 16.51 [15.89–17.16] | 19.23 [18.8–19.68] |
| 2020 | 12.57 [12.11–13.05] | 7.96 [7.28–8.69] | 12.36 [11.39–13.41] | 15.47 [14.76–16.22] | |
| 2021 | 15.02 [14.54–15.51] | 10.77 [10.03–11.55] | 15.34 [14.3–16.44] | 17.59 [16.86–18.35] | |
| 2022 | 21.93 [21.4–22.48] | 19.22 [18.33–20.15] | 21.25 [20.1–22.45] | 24.01 [23.22–24.82] | |
| Nem anémiás betegekben | Összesen | 15.63 [15.31–15.96] | 12.7 [12.22–13.2] | 15.5 [14.84–16.19] | 18.27 [17.74–18.81] |
| 2020 | 11.19 [10.69–11.7] | 7.28 [6.6–8.01] | 11.16 [10.15–12.27] | 14.46 [13.61–15.35] | |
| 2021 | 13.81 [13.29–14.35] | 10.43 [9.67–11.24] | 14.57 [13.47–15.76] | 16.35 [15.48–17.25] | |
| 2022 | 21.09 [20.49–21.7] | 19.08 [18.15–20.05] | 20.17 [18.94–21.46] | 23.42 [22.46–24.42] | |
| Anémiás betegekben | Összesen | 20.70 [20.04–21.38] | 17.03 [15.3–18.91] | 21.5 [19.83–23.26] | 21.13 [20.35–21.93] |
| 2020 | 17.33 [16.23–18.48] | 15.18 [12.28–18.63] | 18.1 [15.44–21.12] | 17.49 [16.2–18.86] | |
| 2021 | 19.29 [18.18–20.45] | 14.44 [11.72–17.67] | 19.25 [16.52–22.3] | 20.07 [18.75–21.46] | |
| 2022 | 24.83 [23.66–26.02] | 20.7 [17.71–24.05] | 26.63 [23.65–29.84] | 25.14 23.78–26.56] | |
A COVID–19-betegség előfordulásának aránya összességében és korcsoportonként is évenként folyamatosan emelkedett, mind az anémiás, mind a nem anémiás betegek között (2. táblázat).
Az anémiás betegek között a COVID–19-megbetegedés előfordulása magasabb volt, mint a nem anémiás betegek csoportjában összességében, minden korcsoportban és minden évben. Az anémiás betegek átlagéletkora 14,02 évvel magasabb volt a nem anémiás betegekhez képest. Az anémiás betegek magasabb átlag életkora volt jellemző mindkét nemben, és a COVID–19-megbetegedéssel diagnosztizált és a nem COVID–19-betegek esetén is. A COVID–19 diagnózisú betegek átlagéletkora 3,60 évvel magasabb volt a nem COVID–19-betegekhez képest (2. táblázat).
Diagnóziscsoportonként vizsgálva az életkorok alakulását az anémia és COVID–19 szempontjából hasonló tendenciák voltak megfigyelhetőek, mint a teljes csoport elemzése során. A legtöbb diagnóziscsoportban az anémiás betegek idősebbek voltak a nem anémiásakhoz képest, a COVID–19-betegséggel diagnosztizált betegek esetén kisebb életkorbeli különbségek figyelhetőek meg (1. ábra).
A medián életkorok diagnóziscsoportonként az anémiás állapot és COVID–19-betegség alapján csoportosítva
Citation: Hematológia–Transzfuziológia 2025; 10.1556/2068.2025.00215
Az anémia a szív-érrendszeri, vese-urológiai, gasztroenterológiai, bőrgyógyászati, fertőző, légzőszervi, endokrin-metabolikus, malignus és immunhematológiai diagnózisú betegekben fordult elő a beteganyagunk átlagát meghaladó arányban. A COVID–19 leggyakrabban a fertőző, endokrin-metabolikus, neurológiai, malignus, gasztroenteológiai, légzőszervi, szív-érrendszeri és immunhematológiai diagnózis-csoportokban fordult elő (2. ábra).
A diagnóziscsoportonként vizsgált anémiás állapot előfordulása a COVID–19 szempontjából, valamint a COVID–19-betegség előfordulása az anémia szempontjából
Citation: Hematológia–Transzfuziológia 2025; 10.1556/2068.2025.00215
A COVID–19-betegek esetén az anémia előfordulási aránya jelentősen magasabb volt a vese-urológia, bőrgyógyászati, fertőző, gasztroenterológia, trauma, egyéb, kötőszöveti, légzőszervi és immunhematológiai betegekben, mint a nem COVID–19-betegekben. Közel ugyanakkora arányban fordult elő az anémia úgy a COVID–19-, mint a nem COVID–19-betegség esetén a szív-érrendszeri betegekben (2. ábra).
Az anémiás betegek között a COVID–19 magasabb előfordulási arányú volt a nem anémiás betegekhez viszonyítva a legtöbb diagnózis-csoportban. A szív-érrendszeri betegek körében a COVID–19 gyakorisága az anémiás és nem anémiás betegek között szinte azonos (31,28% nem anémiás vs 31,92% anémiás betegek) (2. ábra).
A 16 betegcsoport közül kettőben, a neurológiai és pszichiátriai betegek esetén fordított tendencia figyelhető meg mindkét szempont szerint (2. ábra).
A COVID–19 megbetegedés előfordulási kockázatának vizsgálata az anémia szempontjából kimutatta, hogy a felvételkor anémiás betegek között a COVID–19-betegség nagyobb eséllyel fordult elő (odds ratio – OR: 1,409). A sürgősségi ellátás igénybevételének időpontjában már nem anémiás állapotú, de korábban igazolt anémiás állapot még magasabb esélyhányadossal járt (OR:1,672). Jelentősen magasabb esélyt jelentett a COVID–19-betegség szempontjából a korábban igazolható és felvételkor is fennálló anémiás állapot (OR: 2,420), különösen az 50–65 korcsoportú betegek esetén (OR: 4,816) (3. táblázat).
A COVID–19 és anémiás állapot előfordulásának esélyhányadosai (Odds ratio – OR) 95%-os konfidenciaintervallumokkal, az anémia szempontjából
| Csoportok | Jelenlegi anémiás státusz vs. COVID–19 | Jelenleg is fennálló korábbi anémiás státusz vs. COVID–19 | Korábban anémiás de jelenleg már nem anémiás státusz vs. COVID–19 | ||||
| COVID–19 | Nem COVID–19 | COVID–19 | Nem COVID–19 | COVID–19 | Nem COVID–19 | ||
| Összes beteg | Anémiás | 2925 | 11204 | 914 | 1120 | 155 | 276 |
| Nem anémiás | 7627 | 41165 | 364 | 1084 | 364 | 1084 | |
| OR [95%CI] | 1.409 [1.343 – 1.477] | 2.42 [2.092 – 2.825] | 1.672 [1.318 – 2.116] | ||||
| 18–49 | Anémiás | 283 | 1379 | 60 | 143 | 17 | 46 |
| Nem anémiás | 2247 | 15446 | 79 | 258 | 79 | 258 | |
| OR [95%CI] | 1.410 [1.227 – 1.617] | 1.369 [0.905 – 2.066] | 1.206 [0.612 – 2.289] | ||||
| 50–64 | Anémiás | 474 | 1731 | 229 | 171 | 29 | 39 |
| Nem anémiás | 1693 | 9227 | 81 | 292 | 81 | 292 | |
| OR [95%CI] | 1.492 [1.328 – 1.674] | 4.816 [3.479 – 6.713] | 2.673 [1.496 – 4.745] | ||||
| 65-nél idősebb | Anémiás | 2168 | 8094 | 625 | 806 | 109 | 191 |
| Nem anémiás | 3687 | 16492 | 204 | 534 | 204 | 534 | |
| OR [95%CI] | 1.198 [1.128 – 1.271] | 2.029 [1.668 – 2.473] | 1.493 0.110 – 2.005] | ||||
Diagnóziscsoportonként vizsgálva az anémiás állapotú betegekben a COVID–19-betegség nagyobb eséllyel volt igazolható a légzőszervi (OR:1.361), szív-érrendszeri (OR:1,408), trauma (OR: 1,481), egyéb (OR: 1,564), gasztroenterológiai (OR: 1,870), immun-hematológiai (OR: 1,957), kötőszöveti (OR: 2,093), fertőző (OR: 2,662), bőrgyógyászati (OR: 3,030) és vese-urológiai (OR: 3,093) diagnóziscsoportú betegek esetén (3. ábra).
Az anémiás állapot és COVID–19 megbetegedés együttes előfordulásának esélyhányadosai diagnóziscsoportonként. A statisztikailag szignifikás eredményeket *-gal jelöltük
Citation: Hematológia–Transzfuziológia 2025; 10.1556/2068.2025.00215
Megbeszélés
Vizsgálatunkban a COVID–19-betegség gyakorisága az országos átfertőzöttségnek megfelelően [29.] évente emelkedett, 2022-ben a sürgősségi beteganyagban az esetek több, mint egy negyedében volt igazolható.
Eredményeink alapján a COVID–19-betegekben az anémia előfordulása felvételkor 27,7 % volt, amely hasonló a Bellman–Weiler és munkatársai által Ausztriában talált 24,7%-os anémia prevalenciához [18]. Gyakrabban fordult elő a COVID–19 klinikai diagnózis az anémiás betegekben, mint a nem anémiásakban (20,7 % vs 15,6 %).
A felvételkor talált anémiás állapot és COVID–19-együttes előfordulásának vizsgálata arra enged következtetni, hogy az anémiás állapot emelte a COVID–19-betegség klinikai diagnózisának valószínűségét a felvett betegekben (OR: 1,409).
A sürgősségi osztályos megjelenést megelőző 4–6 hétben kimutatott, felvételkor is fennálló anémiás állapot minden korcsoportban, leginkább az 50–65 év közötti betegekben jelentősen fokozta a COVID–19-betegség valószínűségét. Ha a korábbi anémiás állapot a sürgősségi osztályra való felvétel időpontjára megszűnt, minden korcsoportban jelentősen alacsonyabb volt a COVID–19-megbetegedés előfordulásának esélye, mint azokban a betegekben, akiknél a korábbi anémia a felvételkor is fennállt.
Megfigyeléseink alapján az anémiás állapot megszűnése jelentős mértékben csökkentette a tartósan anémiás esetekhez képest a COVID–19-betegség gyakoriságát, melyet az alapkutatással igazolt folyamatok is magyarázhatnak.
Beteganyagunkban az anémiás betegek életkora jelentősen magasabb volt, a teljes populációban, és a nemek szerinti és a COVID–19 szerinti betegcsoportokban, mely megfelel az anémia prevalenciájának életkorral összefüggő ismert kapcsolatával [1, 2]. COVID–19-betegek felvételkori adatait vizsgálva Oh és mtsai. szintén magasabb életkort figyeltek meg az anémiás betegek esetén [30].
A nem anémiás betegek között a COVID–19-betegséggel diagnosztizált betegek életkora a legtöbb diagnóziscsoportban magasabb volt a nem COVID–19-betegekhez viszonyítva. Az anémiás betegek esetén is megfigyelhető a COVID–19-betegek magasabb életkora de kevésbé, mint a nem anémiás betegcsoportban. A diagnóziscsoportok vizsgálata esetén a malignus betegségben szenvedők kivételt képeztek, ebben a betegcsoportban az alapbetegség hatása erősebben érvényesülhetett.
A felvételkor tapasztalt gyakoribb anémia prevalencia a COVID–19-betegek között lehet az anémia COVID–19 lefolyását súlyosbító hatásának eredménye, az infekciónak az eredménye vagy jelezheti a nagyobb fogékonyságot a COVID–19-megbetegedés kialakulására az anémiás betegek között. A felvételt 4–6 héttel megelőző anémiás állapot magasabb esélyhányadost eredményezett a COVID–19-megbetegedés fennállására, különösen, ha az anémia a felvétel időpontjában is fennállt. A felvételt megelőző anémia hatása az esélyhányadosra arra utalhat, hogy az anémia és a hátterében lévő kóros állapotok a fertőzésre való fogékonyságot is növelhetik.
Eredményeink limitációi közül kiemelhető, hogy vizsgálatunk retrospektív, az anémiás állapot etiológiája nem volt elérhető és a COVID–19-betegség kórlefolyását nem volt lehetőség nyomon követni.
Az anémiás állapot és infekciók közötti kapcsolat feltételezhetően kétirányú. Az akut és krónikus fertőzések anémiás állapotot okozhatnak (gyulladás, hemolízis, vérvesztés, antimikrobás kezelés, felszívódási zavar) [31–33]. Egyes tanulmányok szerint az anémiás állapot fogékonyabbá teheti a betegeket az infekciókra [15, 16], az infekció súlyosságát negatívan befolyásolja az anémiás állapot és a mögötte álló hiányállapot vagy alapbetegség [34].
A szakirodalmi adatok alapján sok szerző igazolta, hogy az infekció diagnózisának időpontjában az anémia gyakoribb előfordulású, és az anémiás betegekben az infekció súlyossága és mortalitása fokozott. Beteganyagunkban is a vizsgált COVID–19-betegek között 6,33%-kal magasabb volt az anémia prevalenciája.
Kevés a fellelhető adat arra vonatkozóan, hogy az anémiás állapot fennállt-e az infekciók kialakulása előtt és lehet-e rizikófaktor az infekció kialakulására [15–16, 35]. Az anémia a leggyakoribb hematológiai eltérés, mely minden esetben valamely hiányállapot vagy egyéb betegség tünete. A hiánybetegségek vagy az emelkedett gyulladásos markerekkel jellemezhető állapotok az immunrendszer működését módosíthatják. Az anémia hátterében gyakran kimutatható vashiány önmagában gátolja az immunrendszer sejtjeinek megfelelő működését. Vashiány esetén neutropéniát, neutrofil granulociták hiperszegmentációját figyelték meg, ezenkívül károsodott a neutrophil extracellular trap (NET) felszabadulás [36, 37]. Csökkent az oxidative burst is, mely vaskezelésre reverzibilis volt [38]. Humán sejteket in vitro vashiányos körülmények között vizsgálva azt találták, hogy a monociták olyan dendritikus sejtekké differenciálódtak, amelyek nem voltak képesek aktiválni a T-sejteket, a makrofágok M2 fenotípusú, antiinflammatorikus citokineket termelő sejtekké alakultak [39, 40].
A vörösvérsejtek feladata korábbi ismereteink szerint az oxigén szállítása, szerepük az immunrendszer működésében az utóbbi évtizedekben merült fel. Egészséges egyének vörösvérsejtjeiről kimutatták, hogy Duffy antigén receptoraik (DARC) segítségével képesek bizonyos kemokineket megkötni, ami szerepet játszhat az immunválasz szabályozásában, különös tekintettel a vörösvérsejtek nagy számára a vérben. További vizsgálatok szerint a vörösvérsejteken a DARC-receptor a kemokinek kötése esetén nem aktivál intracelluláris jelátviteli utat, de bizonyos hatásokra (például véralvadás, nem frakcionált heparinkezelés) ezek a kemokinek a vörösvérsejtekről felszabadulhatnak. A véralvadás hatására felszabaduló kemokineknek szerepük lehet a sérülések és trombusok helyén kialakuló gyulladásos folyamatban [41–45].
A Macrophag migration inhibitory factor (MIF) proinflammatorikus citokin, mely a vérben legnagyobb mennyiségben a vörösvérsejtekben mutatható ki, koncentrációja a vörösvérsejtekben a plazmaszint ezerszerese. Szeptikus betegekben a hemolízis, a szabad hemoglobin és MIF emelkedett plazmakoncentrációja összefüggést mutat a mortalitással [46, 47].
A Toll like receptorok felismerik a saját sejtjeinkből és a patogénekből kiszabadult szabad nukleinsav molekulákat [48, 49]. Ezen molekulák funkcióját korábban csak fehérvérsejteken vizsgálták. Lam és munkatársai kimutatták, hogy a vörösvérsejtek felszínén TLR9 molekula expresszálódik. A TLR9 receptorhoz kötődő szabad DNS szisztémás gyulladáshoz és fokozott erythrophagocytosishoz vezet, összekapcsolva a természetes immunválasz aktivációját és a gyulladásos állapottal járó anémiát. Vizsgálataikban a kis mennyiségű sejtmentes DNS kötődése nem változtatta meg a vörösvérsejtek morfológiáját, nagyobb koncentráció alkalmazása esetén azonban igen. Szepszis vagy COVID–19-betegség esetén a keringésben kimutatható nagy mennyiségű szabad DNS jelenléte társult az anémia és a betegség súlyosságával [50]. Az anémiát okozó alapállapot immunrendszerre gyakorolt jelentős hatása korábban is ismert volt. Az újabb kutatási eredmények azonban egyre több és jelentősebb szerepet tulajdonítanak a vörösvérsejteknek is, az immunvédekezés folyamatainak részeként. Ezen új eredmények alapján az anémiás állapot októl függetlenül, közvetlenül is ronthatja az immunrendszer működését, a kórokozókkal szembeni fogékonyságot és a fertőző betegségek lefolyásának súlyosságát és mortalitását.
A KSH adatai alapján Magyarországon a hatodik vezető halálokként szerepel az infekció (a COVID–19-esetek figyelembevétele nélkül) [51]. A hátrányos szociális és gazdasági helyzetű csoportokban, idős betegekben és a fejlődő országokban az infekciók okozta megbetegedéseknek morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatása még jelentősebb. Az infekciós betegségek kialakulását és lefolyását negatívan befolyásoló kockázati tényezők csökkentése, többek között az anémiás állapot és azt okozó hiányállapotok és betegségek mielőbbi felismerése és kezelése csökkentheti az infekciók okozta megbetegedések negatív következményeit, amelynek már kisebb mértékű javításával is jelentős eredmény érhető el úgy a betegek állapotában, mint az egészségügyi ellátó rendszerekben. Az anémiás betegek kezelése hosszabb hospitalizációt és magasabb költséget jelent. Pandémia vagy endémia esetén ennek a jelentősége még nagyobb lehet.
Következtetés
Az anémiás állapot oki kezelése jelentősen javíthatja a betegek életminőségét, csökkentheti fertőzésekre való fogékonyságot és a fertőző betegségekben szenvedők rosszabb klinikai kimenetelének kockázatát. Az anémia kezelése a betegellátás során hazánkban is a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemel.
Irodalom
- [1]↑
Prevalence, years lived with disability, and trends in anaemia burden by severity and cause, 1990–2021: findings from the Global Burden of Disease Study 2021. Gardner, William M et al. Lancet Haematol; 10(9): e713–e734.
- [2]↑
Global Health Metrics. Anaemia–level 1 impairment. Lancet 2019: 393. https://www.healthdata.org/results/gbd_summaries/2019/anemia-level-1-impairment.
- [3]
Walters D, Kakietek J, Eberwein JD, et al. An investment framework for meeting the global nutrition target for anemia. Washington DC: World Bank; 2017.
- [4]
Guralnik JM, Eisenstaedt RS, Ferrucci L, et al. Prevalence of anemia in persons 65 years and older in the United States: evidence for a high rate of unexplained anemia. Blood 2004; 104: 2263–2268.
- [5]
Le CH. The prevalence of anemia and moderate-severe anemia in the US population (NHANES 2003–2012). PLoS One 2016; 11(11): Article e0166635.
- [6]↑
Randi ML, Bertozzi I, Santarossa C, et al. Prevalence and causes of anemia in hospitalized patients: impact on diseases outcome. J Clin Med 2020 Mar 30; 9(4): 950. https://doi.org/10.3390/jcm9040950. PMID: 32235484; PMCID: PMC7230611.
- [7]↑
Safiri S, Kolahi AA, Noori M, et al. Burden of anemia and its underlying causes in 204 countries and territories, 1990–2019: results from the Global Burden of Disease Study 2019. J Hematol Oncol 2021; 14: 185. https://doi.org/10.1186/s13045-021-01202-2.
- [9]↑
Madu AJ, Ughasoro MD. Anaemia of chronic disease: an in-depth review. Med Princ Pract 2017; 26: 1–9.
- [10]↑
Srauder R, Thein SI. Anemia in the elderly: clinical implications and new therapeutic concepts. Haematologica 2014; 99: 1127–1130.
- [11]
Haas JD, Brownlie T. IV. Iron deficiency and reduced work capacity: a critical review of the research to determine a causal relationship. J Nutr 2001; 131: 676S–690S.
- [12]
Lopez A, Cacoub P, Macdougall IC, et al. Iron deficiency anaemia. Lancet 2016; 387: 907–916.
- [13]
Spence RK. Medical and economic impact of anemia in hospitalized patients. Am J Health Syst Pharm 2007 Aug 15; 64(16 Suppl 11): S3–10. https://doi.org/10.2146/ajhp070244. PMID: 17687068.
- [14]↑
Levy A, Fraser D, Rosen SD, et al. Anemia as a risk factor for infectious diseases in infants and toddlers: results from a prospective study. Eur J Epidemiol 2005; 20: 277–284. https://doi.org/10.1007/s10654-004-6515-6.
- [15]↑
Oh TK, Song KH, Song IA. History of anemia and long-term mortality due to infection: a cohort study with 12 years follow-up in South Korea. BMC Infect Dis 2021 Jul 11; 21(1): 674. https://doi.org/10.1186/s12879-021-06377-0. PMID: 34247585; PMCID: PMC8272955.
- [16]↑
Golub IJ, Lam AW, Ciminero ML, et al. Comparison study of patient demographics and risk factors for infections following primary total hip arthroplasty for femoral neck fractures. Arch Orthop Trauma Surg 2022; 142: 3779–3786. https://doi.org/10.1007/s00402-021-04237-9.
- [17]↑
Wang Y, Nan L, Hu M, et al. Significant association between anemia and higher risk for COVID-19 mortality: a meta-analysis of adjusted effect estimates. Am J Emerg Med 2022; 58: 281–285. https://doi.org/10.1016/j.ajem.2022.06.030.
- [18]↑
Bellmann-Weiler R, Lanser L, Barket R, et al. Prevalence and predictive value of anemia and dysregulated iron homeostasis in patients with COVID-19 infection. J Clin Med 2020; 9(8): 2429. https://doi.org/10.3390/jcm9082429.
- [19]
Hariyanto TI, Kurniawan A. Anemia is associated with severe coronavirus disease 2019 (COVID-19) infection. Transfus Apher Sci 2020; 59(6): 102926. https://doi.org/10.1016/j.transci.2020.102926.
- [20]
Bergamaschi G, Borrelli de Andreis F, Aronico N, et al. Anemia in patients with Covid-19: pathogenesis and clinical significance [published correction appears in Clin Exp Med. 2021 May;21(2):247. https://doi.org/10.1007/s10238-021-00699-8]. Clin Exp Med 2021; 21(2): 239–246. https://doi.org/10.1007/s10238-020-00679-4.
- [21]
Henry B, de Oliveira M, Benoit S, Plebani M, Lippi G. Hematologic, biochemical and immune biomarker abnormalities associated with severe illness and mortality in coronavirus disease 2019 (COVID-19): a meta-analysis. Clin Chem Lab Med (CCLM) 2020; 58(7): 1021–1028. https://doi.org/10.1515/cclm-2020-0369.
- [22]
Taneri PE, Gómez-Ochoa SA, Llanaj E, et al. Anemia and iron metabolism in COVID-19: a systematic review and meta-analysis. Eur J Epidemiol 2020; 35: 763–773. https://doi.org/10.1007/s10654-020-00678-5.
- [23]↑
Tao Z, Xu J, Chen W, et al. Anemia is associated with severe illness in COVID-19: a retrospective cohort study. J Med Virol 2021; 93: 1478–1488. https://doi.org/10.1002/jmv.26444.
- [24]↑
Zhou F, et al. Clinical course and risk factors for mortality of adult inpatients with COVID-19 in Wuhan, China. a retrospective cohort study The Lancet; 395(10229): 1054–1062.
- [25]↑
Russell CD, Lone NI, Baillie JK. Comorbidities, multimorbidity and COVID-19. Nat Med 2023; 29: 334–343. https://doi.org/10.1038/s41591-022-02156-9.
- [26]↑
Nguyen H, Manolova G, Daskalopoulou C, et al. Prevalence of multimorbidity in community settings: a systematic review and meta-analysis of observational studies. J Comorb 2019; 9: 2235042X19870934.
- [27]↑
Veronese N, Segala FV, Carruba L, et al. Anemia as a risk factor for disease progression in patients admitted for COVID-19: data from a large, multicenter cohort study. Sci Rep 2023; 13: 9035. https://doi.org/10.1038/s41598-023-36208-y.
- [28]↑
BNO-10: A betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (10. revízió). Budapest, Népjóléti Minisztérium (1995). ISBN 9637025413.
- [30]↑
Oh SM, Skendelas JP, Macdonald E, et al. On-admission anemia predicts mortality in COVID-19 patients: a single center, retrospective cohort study. Am J Emerg Med 2021; 48: 140–147. 0735-6757. https://doi.org/10.1016/j.ajem.2021.03.083.
- [31]↑
Nemeth E, Ganz T. Anemia of inflammation, hematology/oncology clinics of North America; 2014; 28(4): 671–681. https://doi.org/10.1016/j.hoc.2014.04.005.
- [32]
Means RT. Pure red cell aplasia. Blood 2016; 128(21): 2504–2509.
- [33]
Kedia S, Bhatt VR, Rajan SK, et al. Benign and malignant hematological manifestations of chronic hepatitis C virus. Infection Int J Prev Med 2014; 5(S3): S179–S192.
- [34]↑
Abuga KM, Nairz M, MacLennan CA, et al. Severe anaemia, iron deficiency, and susceptibility to invasive bacterial infections. Wellcome Open Res 2023; 8: 48. https://doi.org/10.12688/wellcomeopenres.18829.1.
- [35]↑
Levy A, Fraser D, Rosen SD, et al. Anemia as a risk factor for infectious diseases in infants and toddlers: results from a prospective study. Eur J Epidemiol 2005; 20: 277–284. https://doi.org/10.1007/s10654-004-6515-6.
- [36]↑
Westerman DA, Evans D, Metz J. Neutrophil hypersegmentation in iron deficiency anaemia: a case-control study. Br J Haematol 1999; 107(3): 512–5. https://doi.org/10.1046/j.1365-2141.1999.01756.x.
- [37]↑
Sipahi T, Tavil B, Unver Y. Neutrophil hypersegmentation in children with iron deficiency anemia. Pediatr Hematol Oncol 2002; 19(4): 235–8. https://doi.org/10.1080/08880010252899398. [PubMed] [CrossRef] [Google Scholar].
- [38]↑
Abuga KM, Nairz M, MacLennan CA, et al. Severe anaemia, iron deficiency, and susceptibility to invasive bacterial infections. Wellcome Open Res 2023; 8: 48. https://doi.org/10.12688/wellcomeopenres.18829.1.
- [39]↑
Pereira M, Chen TD, Buang N, et al. Acute iron deprivation reprograms human macrophage metabolism and reduces inflammation in vivo. Cell Rep 2019; 28(2): 498–511.e5. https://doi.org/10.1016/j.celrep.2019.06.039.
- [40]↑
Kramer JL, Baltathakis I, Alcantara OS, et al. Differentiation of functional dendritic cells and macrophages from human peripheral blood monocyte precursors is dependent on expression of p21 (WAF1/CIP1) and requires iron. Br J Haematol 2002; 117(3): 727–34. https://doi.org/10.1046/j.1365-2141.2002.03498.x.
- [41]↑
Darbonne WC, Rice GC, Mohler MA, et al. Red blood cells are a sink for interleukin 8, a leukocyte chemotaxin. J Clin Invest 1991; 88(4): 1362–1369.
- [42]
Neote K, Darbonne W, Ogez J, et al. Identification of a promiscuous inflammatory peptide receptor on the surface of red blood cells. J Biol Chem 1993; 268(17): 12247–12249.
- [43]
TC Dawson, AB Lentsch, Z Wang, et al. Exaggerated response to endotoxin in mice lacking the Duffy antigen/receptor for chemokines (DARC). Blood 2009; 96(5): 1681–1684.
- [44]
Novitzky-Basso I. A Rot Duffy antigen receptor for chemokines and its involvement in patterning and control of inflammatory chemokines. Front Immunol 2012; 3: 1–6.
- [45]
Fukuma N, Akimitsu N, Hamamoto H, et al. A role of the Duffy antigen for the maintenance of plasma chemokine concentrations. Biochem Biophys Res Commun 2003; 303(1): 137–139.
- [46]↑
Emonts M, Sweep FC, Grebenchtchikov N, et al. Association between high levels of blood macrophage migration inhibitory factor, inappropriate adrenal response, and early death in patients with severe sepsis. Clin Infect Dis 2007; 44(10): 1321–1328.
- [47]↑
Adamzik M, Hamburger T, Petrat F, et al. Free hemoglobin concentration in severe sepsis: methods of measurement and prediction of outcome. Crit Care 2012; 16(4): R125.
- [48]↑
Hemmi H, Takeuchi O, Kawai T, et al. A Toll-like receptor recognizes bacterial DNA. Nature 2000; 408: 740–745.
- [49]↑
Alexopoulou L, Holt AC, Medzhitov R, et al. Recognition of double-stranded RNA and activation of NF-κB by Toll-like receptor 3. Nature 2001: 732–738. https://doi.org/10.1038/35099560.
- [50]↑
Lam LKM, Murphy S, Kokkinaki D, et al. DNA binding to TLR9 expressed by red blood cells promotes innate immune activation and anemia. Sci Transl Med 2021; 13(616): eabj1008. https://doi.org/10.1126/scitranslmed.abj1008.
