Bevezetés: A SHOX gén izolált haploinsufficientiája az alacsonynövést okozó monogénes elváltozások leggyakoribb oka. A gén heterozigóta eltérése az idiopathiás alacsonynövéssel (ISS) diagnosztizált betegek 2–15%-ában, Leri–Weill-dyschondrosteosis szindróma (LWS) 50–90%-ában, valamint a Turner-szindrómában szenvedők csaknem 100%-ában igazolható. Célkitűzés: A SHOX gén haploinsufficientiája gyakoriságának meghatározása ISS-sel és LWS-sel diagnosztizált, valamint Turner-fenotípusú, de normális karyotypussal rendelkező betegek (TF) körében, valamint beazonosítani a SHOX géneltérésre jellemző dysmorphiás jeleket. Módszer: Összesen 144 betegben került sor a SHOX gén haploinsufficientia-vizsgálatára multiplex ligatiós próba Amplifikáció (MLPA) módszerrel. A betegek klinikai adatai (auxológiai paraméterek, csontrendszeri rendellenességek, dysmorphiás tünetek) és a pozitív genotípus közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A vizsgált 144 betegből 11 (7,6%) esetében igazolódott SHOX géneltérés, női dominanciával (8/11, 81%). A SHOX-pozitív betegeknek szignifikánsan magasabb volt a testtömegindexe (BMI) (5/11-ből vs. 20/133-ból mutatott emelkedett értéket, p<0,02), és gyakoribbak voltak a dysmorphiás tünetek (9/11 vs. 62/133, p = 0,02). A felső végtagokon megjelenő Madelung-deformitás SHOX-pozitív betegek között szintén szignifikánsan gyakrabban fordult elő (4/11, 36% vs. 14/133, 10%, p = 0,0066), mint a SHOX-negatívakban, de a vizsgálatkori életkor, az alacsonynövés mértéke, valamint az auxológiai mérések alapján számolt testarányok nem mutattak statisztikailag kimutatható különbséget a két csoport között. Következtetések: A SHOX gén haploinsufficientiájának előfordulási gyakorisága a vizsgált betegpopulációnkban megegyezik az irodalmi adatokkal. SHOX-pozitív esetekben, az idiopathiás alacsonynövés mellett, a dysmorphiás elváltozások pozitív prediktív értékkel bírnak a SHOX génelváltozások fennállására. Ugyanakkor a dysmorphiás jegyet nem mutató, de genetikailag pozitív eset arra utal, hogy a SHOX gén vizsgálata indokolt dysmorphiás tünetet nem mutató idiopathiás alacsonynövés esetén is. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1351–1356.
Funari MF, Jorge AA, Souza SC, et al. Usefulness of MLPA in the detection of SHOX deletions. Eur J Med Genet. 2010; 53: 234–238.
Montalbano A, Juergensen L, Roeth R, et al. Retinoic acid catabolizing enzyme CYP26C1 is a genetic modifier in SHOX deficiency. EMBO Mol Med. 2016; 8: 1455–1469.
Bertalan R, Halász Z. Clinical utility of the SHOX gene investigation in short stature. [A SHOX gén vizsgálatának klinikai jelentősége alacsonynövésben.] Magy Belorv Arch. 2011; 64: 284–288. [Hungarian]
Leka SK, Kitsiou-Tzeli S, Kalpini-Mavrou A, et al. Short stature and dysmorphology associated with defects in the SHOX gene. Hormones 2006; 5: 107–118.
Valetto A, Bertini V, Michelucci A, et al. Short stature in isodicentric Y chromosome and three copies of the SHOX gene: clinical report and review of literature. Mol Syndromol. 2016; 7: 19–25.
Alvarez-Mora MI, Madrigal I, Rodriguez-Revenga L, et al. A 170P mutation in SHOX gene in a patient not presenting with Madelung deformity. J Clin Pathol. 2012; 65: 844–846.
Choi WB, Seo SH, Yoo WH, et al. A Leri-Weill dyschondrosteosis patient confirmed by mutation analysis of SHOX gene. Ann Pediatr Endocrinol Metab. 2015; 20: 162–165.
Marchini A, Ogata T, Rappold GA. A track record on SHOX: From basic research to complex models and therapy. Endocr Rev. 2016; 37: 417–448.
Donze SH, Meijer CR, Kant SG, et al. The growth response to GH treatment is greater in patients with SHOX enhancer deletions compared to SHOX defects. Eur J Endocrinol. 2015; 173: 611–621.
Wit JM, Oostdijk W, Losekoot M, et al. Mechanisms in endocrinology: Novel genetic causes of short stature. Eur J Endocrinol. 2016; 174: R145–R173.
De Sanctis V, Tosetto I, Iughetti L, et al. The SHOX gene and the short stature. Roundtable on diagnosis and treatment of short stature due to SHOX haploinsufficiency: how genetics, radiology and anthropometry can help the pediatrician in the diagnostic process Padova. Pediatr Endocrinol Rev. 2012; 9: 727–733.
Blum WF, Ross JL, Zimmermann AG, et al. GH treatment to final height produces similar height gains in patients with SHOX deficiency and Turner syndrome: results of a multicenter trial. J Clin Endocrinol Metab. 2013; 98: E1383–E1392.
Ogata T, Matsuo N, Nishimura G. SHOX haploinsufficiency and overdosage: impact of gonadal function status. J Med Genet. 2001; 38: 1–6.
Binder G, Rappold GA. SHOX deficiency disorders. In: Pagon RA, Adam MP, Ardinger HH, et al. (eds.) Gene reviews [Internet]. University of Washington, Seattle, WA, 2005. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20301394 [accessed: December 6, 2016].
Albuisson J, Schmitt S, Baron S, et al. Clinical utility gene card for: Leri-Weill dyschondrosteosis (LWD) and langer mesomelic dysplasia (LMD). Eur J Hum Genet. 2012; 20:
Rappold G, Blum WF, Shavrikova EP, et al. Genotypes and phenotypes in children with short stature: clinical indicators of SHOX haploinsufficiency. J Med Genet. 2007; 44: 306–313.
SALSA MLPA P018 SHOX probemix. Product description P018-G1 SHOX. Available from: https://www.mlpa.com/WebForms/WebFormProductDetails.aspx?Tag=_tz2fAPIAupKyMjaDF-E-t9bmuxqlhe_Lgqfk8Hkjuss.&ProductOID=_Z8bIMrolh3s [accessed: March 25, 2017].
Mitka M, Bednarek M, Kaluzewski B. Diagnostics of SHOX gene rearrangement in 46,XX women with idiopathic short stature. Endokrynol Pol. 2016; 67: 397–402.
MLPA – an introduction. Available from: https://mlpa.com/WebForms/WebFormMain.aspx?Tag=zjCZBtdOUyAt3KF3EwRZhNWLtcfv9pVl/tHJIM%5Cfa9FWO8KMqctOGIoqYwxaGF9Y [accessed: March 25, 2017].
Miclea DL, Al Khzouz C, Bucerzan S, et al. Assessment of the SHOX gene and chromosomal abnormalities by molecular and classical cytogenetics in patients with short stature. Acta Endo (Buc). 2015; 11: 463–469.
Stuppia L, Antonucci I, Palka G, et al. Use of the MLPA assay in the molecular diagnosis of gene copy number alterations in human genetic diseases. Int J Mol Sci. 2012; 13: 3245–3276.