View More View Less
  • 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szeged, Semmelweis u. 6., 6725
  • | 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szeged
  • | 3 MTA–SZTE Idegtudományi Kutatócsoport, Szeged
Open access

Absztrakt:

A myoclonusdystonia (DYT11) egy olyan ritka, autoszomális domináns módon öröklődő mozgászavar, melyet klinikailag myoclonus és/vagy dystonia jellemez. Hátterében leggyakrabban az ε-szarkoglikán-gén (SGCE) mutációi állnak. A betegség oki terápiája jelenleg nem ismert. Tüneti kezelésként a zonisamidra, az inzulinterápiára, a karbamazepinre, valamint a zolpidemre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben a tünettan gyógyszeresen nem uralható, kétoldali globus pallidus internus mélyagyi stimulációs kezeléstől várható javulás. A jelen közlemény célja Magyarországon elsőként a zonisamidkezelés hatékonyságának bemutatása egy genetikailag igazolt myoclonusdystoniás betegnél. 25 éves nőbetegünknek már gyermekkorában jelentkeztek az elsősorban a jobb felső végtagjára lokalizálódó, villanásszerű rángásai. E mellé elsősorban íráskor és járáskor jelentkező izomgörcsök társultak. Alkohol fogyasztása a tüneteket mérsékelte. Koponya-MRI-vizsgálat a panaszait magyarázó eltérést nem mutatott. Neurofiziológiai vizsgálatok subcorticalis myoclonust valószínűsítettek. A részletes fenotipizálást követően myoclonusdystonia iránydiagnózissal genetikai vizsgálat történt, amely a SGCE-gén 6. exonjának 709. pozíciójában egy heterozigóta formában jelen lévő citozin–timin cserét igazolt, amely korai stopkodon kialakulását okozta (c.709C>T, p.Arg237*). A kockázat-haszon arány mérlegelését követően zonisamidkezelés beállítása mellett döntöttünk, melyet 6 hét alatt fokozatosan emeltünk 300 mg/die dózisig. A myoclonus- és dystoniaspecifikus tesztek jelentős javulást mutattak a kezelés előtti állapothoz képest. Az ismertetett eset célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak potenciálisan életminőséget javító kezelésére, valamint a társszakmák (neurológus, pszichiáter, genetikus) közötti együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1353–1357.

  • 1

    Roze E, Lang AE, Vidailhet M. Myoclonus-dystonia: classification, phenomenology, pathogenesis, and treatment. Curr Opin Neurol. 2018; 31: 484–490.

  • 2

    Rachad L, El Kadmiri N, Slassi I, et al. Genetic aspects of myoclonus-dystonia syndrome (MDS). Mol Neurobiol. 2017; 54: 939–942.

  • 3

    Carbon M, Raymond D, Ozelius L, et al. Metabolic changes in DYT11 myoclonus-dystonia. Neurology 2013; 80: 385–391.

  • 4

    Jie F. Research advances on the treatment of myoclonus-dystonia syndrome. J Neurol Neurophysiol. 2014; 5: 228.

  • 5

    Peall KJ, Dijk JM, Saunders-Pullman R, et al. Psychiatric disorders, myoclonus dystonia and SGCE: an international study. Ann Clin Transl Neurol. 2016; 3: 4–11.

  • 6

    Douglas AG, Andreoletti G, Talbot K, et al. ADCY5-related dyskinesia presenting as familial myoclonus-dystonia. Neurogenetics 2017; 18: 111–117.

  • 7

    Mencacci NE, Rubio-Agusti I, Zdebik A, et al. A missense mutation in KCTD17 causes autosomal dominant myoclonus-dystonia. Am J Hum Genet. 2015; 96: 938–947.

  • 8

    Groen JL, Andrade A, Ritz K, et al. CACNA1B mutation is linked to unique myoclonus-dystonia syndrome. Hum Mol Genet. 2015; 24: 987–993.

  • 9

    Groen JL, Ritz K, Jalalzadeh H, et al. RELN rare variants in myoclonus-dystonia. Mov Disord. 2015; 30: 415–419.

  • 10

    Balicza P, Grosz Z, Molnár V, et al. NKX2-1 new mutation associated with myoclonus, dystonia, and pituitary involvement. Front Genet. 2018; 9: 335.

  • 11

    Ritz K, van Schaik BD, Jakobs ME, et al. SGCE isoform characterization and expression in human brain: implications for myoclonus-dystonia pathogenesis? Eur J Hum Genet. 2011; 19: 438–444.

  • 12

    Levy A, Chen R. Myoclonus: pathophysiology and treatment options. Curr Treat Options Neurol. 2016; 18: 21.

  • 13

    Hainque E, Vidailhet M, Cozic N, et al. A randomized, controlled, double-blind, crossover trial of zonisamide in myoclonus-dystonia. Neurology 2016; 86: 1729–1735.

  • 14

    Gazzina S, Alberici A, Padovani A, et al. Myoclonic dystonia (DYT11) responsive to insulin therapy: a case report. Neurology 2017; 89: 517–518.

  • 15

    Sanjari Moghaddam H, Tafakhori A, Darvish H, et al. Treatment of myoclonus-dystonia with carbamazepine. Parkinsonism Relat Disord. 2018; 53: 116–117.

  • 16

    Park IS, Kim JS, An JY, et al. Excellent response to oral zolpidem in a sporadic case of the myoclonus dystonia syndrome. Mov Disord. 2009; 24: 2172–2173.

  • 17

    Rocha H, Linhares P, Chamadoira C, et al. Early deep brain stimulation in patients with myoclonus-dystonia syndrome. J Clin Neurosci. 2016; 27: 17–21.

  • 18

    Sarva H, Miravite J, Swan MC, et al. A case of myoclonus-dystonia responding to low-frequency pallidal stimulation. Tremor Other Hyperkinet Mov. 2017; 7: 460.

  • 19

    Ramdhani RA, Frucht SJ, Behnegar A, et al. Improvement of isolated myoclonus phenotype in myoclonus dystonia after pallidal deep brain stimulation. Tremor Other Hyperkinet Mov. 2016; 6: 369.

  • 20

    Grünewald A, Djarmati A, Lohmann-Hedrich K, et al. Myoclonus-dystonia: significance of large SGCE deletions. Hum Mutat. 2008; 29: 331–332.

  • 21

    Xiong HY, Alipanahi B, Lee LJ, et al. RNA splicing. The human splicing code reveals new insights into the genetic determinants of disease. Science 2015; 347: 1254806.

  • 22

    Janszky J. Role of zonisamid in treating epilepsy, Parkinson disorders and other neurological diseases. [A zonisamide szerepe az epilepszia, a Parkinson-kór és más neurológiai betegségek kezelésében.] Ideggyógy Szle. 2009; 62: 383–389. [Hungarian]

  • 23

    Miwa H. Zonisamide for the treatment of Parkinson’s disease. Expert Rev Neurother. 2007; 7: 1077–1083.

  • 24

    Farooq MU, Moore PW, Bhatt A, et al. Therapeutic role of zonisamide in neuropsychiatric disorders. Mini Rev Med Chem. 2008; 8: 968–975.

  • 25

    Chung JY, Kim MW, Kim M. Efficacy of zonisamide in migraineurs with nonresponse to topiramate. Biomed Res Int. 2014; 2014: 891348.

  • 26

    Egel RT, Hoganson GE, Katerji MA, et al. Zonisamide ameliorates symptoms of secondary paroxysmal dystonia. Pediatr Neurol. 2010; 43: 205–208.

  • 27

    Romigi A, Femia EA, Fattore C, et al. Zonisamide in the management of epilepsy in the elderly. Clin Interv Aging 2015; 10: 931–937.

  • 28

    Cassim F, Houdayer E. Neurophysiology of myoclonus. Neurophysiol Clin. 2006; 36: 281–291.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jan 2021 0 10 15
Feb 2021 0 13 18
Mar 2021 0 29 24
Apr 2021 0 11 11
May 2021 0 9 13
Jun 2021 0 4 8
Jul 2021 0 0 0