View More View Less
  • 1 Semmelweis Egyetem, Budapest, Szigony u. 36., 1083
Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség a vestibularis szindrómák közé tartozik, melyek közül ugyan csupán a második leggyakoribb, jelentőségét mégis a kifejezett, életminőséget jelentősen befolyásoló tünetek adják. Ezek közé tartoznak a váratlanul, vegetatív tünetekkel jelentkező forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés. Célkitűzés: Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a hypertonia, valamint a diabetes hogyan és milyen mértékben befolyásolhatja betegeink állapotát és gyógyszeres kezelésük hatékonyságát. Hipotézisünk szerint a komorbiditások jelentős hatást fejtenek ki mind az életminőségre, mind pedig az életminőségi kontroll lehetséges eszközeinek hatékonyságára. Anyag és módszer: Hipotézisünk igazolására 105 (31 férfi, 74 nőbeteg, átlagéletkor: 57,4 év ± 11,05 SD) klinikai diagnózissal rendelkező, jelenleg is kontroll alatt álló Ménière-beteg követése történt meg, a MedSol-rendszerben elérhető kórlapok retrospektív módon történő elemzésével. Az adatok statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a legtöbb paraméter nem mutatott normáleloszlást, nem parametrikus teszteket alkalmaztunk. Eredmények: Betegcsoportunk elemzésekor a komorbid betegek nagyobb arányú megjelenését tapasztaltuk. A hypertonia befolyásoló hatását támasztja alá a rohamok megjelenésében megfigyelhető tendencia, a betahisztinkezelés átlagosan magasabb napi dózisa, illetve a keringésjavító infúziós kezelések alkalmazásának magasabb igénye. Hallásromlás tekintetében a diabetes negatív hatását támasztja alá a nagyobb fokú hallásromlás magasabb aránya, illetve a hallásprofil változásában létrejövő magasabb arányú romló tendencia, hypertonia esetében pedig a szteroidkezelésre adott negatív válasz. Következtetés: Összességében azt mondhatjuk, hogy az egyes társbetegségek saját megfigyeléseink szerint egyértelműen negatívan befolyásolják Ménière-betegeink állapotát, gyógyszeres kezelésének hatékonyságát, ezért hangsúlyozzuk, hogy a megfelelő belgyógyászati kontroll elősegítheti a tüneti kezelés hatékonyságát, a panaszmentesség elérését. Orv Hetil. 2019; 160(4): 144–150.

If the inline PDF is not rendering correctly, you can download the PDF file here.

  • 1

    Merchant SN, Adams JC, Nadol JB Jr. Pathophysiology of Meniere’s syndrome: are symptoms caused by endolymphatic hydrops? Otol Neurotol. 2005; 26: 74–81.

  • 2

    Harcourt J, Barraclough K, Bronstein AM. Meniere’s disease. BMJ 2014; 349: g6544.

  • 3

    Szirmai Á. (ed.) The differential diagnosis and therapy of balance disorders. [Az egyensúlyzavarok differenciáldiagnosztikája és terápiája.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006. [Hungarian]

  • 4

    Chávez-Delgado ME, Vázquez-Granados I, Rosales-Cortés M, et al. Cochleovestibular dysfunction in patients with diabetes mellitus, hypertension, and dyslipidemia. Acta Otorrinolaringol Esp. 2012; 63: 93–101.

  • 5

    Pieskä T, Kotimäki J, Männikkö M, et al. Concomitant diseases and their effect on disease prognosis in Meniere’s disease: diabetes mellitus identified as a negative prognostic factor. Acta Oto-Laryngol. 2018; 138: 36–40.

  • 6

    Warninghoff JC, Bayer O, Ferrari U, et al. Co-morbidities of vertiginous diseases. BMC Neurol. 2009; 9: 29.

  • 7

    Tachibana M, Yamamichi I, Nakae S, et al. The site of involvement of hypertension within the cochlea. A comparative study of normotensive and spontaneously hypertensive rats. Acta Otolaryngol. 1984; 97: 257–265.

  • 8

    de Moraes Marchiori LL, de Almeida Rego Filho E, Matsuo T. Hypertension as a factor associated with hearing loss. Braz J Otorhinolaryngol. 2006; 72: 533–540.

  • 9

    Pérez R, Ziv E, Freeman S, et al. Vestibular end-organ impairment in an animal model of type 2 diabetes mellitus. Laryngoscope 2001; 111: 110–113.

  • 10

    Nevoux J, Barbara M, Dornhoffer J, et al. International consensus (ICON) on treatment of Ménière’s disease. Eur Ann Otorhinolaryngol Head Neck Dis. 2018; 135(1S): S29–S32.

  • 11

    Laurikainen EA, Miller JM, Quirk WS, et al. Betahistine-induced vascular effects in the rat cochlea. Am J Otol. 1993; 14: 24–30.

  • 12

    Bouthenet, ML, Ruat M, Sales N, et al. A detailed mapping of histamine H1-receptors in guinea-pig central nervous system established by autoradiography with [125I] idobolpyramine. Neuroscience 1988; 26: 553–600.

  • 13

    Horii A, Takeda N, Matsunaga T, et al. Effect of unilateral vestibular stimulation on histamine release from the hypothalamus of rats in vivo. J Neurophysiol. 1993; 70: 1822–1826.

  • 14

    Tighilet, B, Lacour M. Histamine immunoreactivity changes in vestibular-lesioned and histaminergic-treated cats. Eur J Pharmacol. 1993; 330: 65–77.

  • 15

    Tighilet B, Trottier S, Mourre C, et al. Betahistine dihydrochloride interaction with the histaminerg system in the cat: neurochemical and molecular mechanism. Eur J Pharmacol. 2002; 446: 63–73.

  • 16

    Kecskeméti V. Peripheral and cerebral circulation improvers. In: Gyires K, Fürst Zs, Ferdinandy P. (eds.) Pharmacology and clinical pharmacology. 3rd edn. [Perifériás és cerebrális keringésfokozók. In: Gyires K, Fürst Zs, Ferdinandy P. (szerk.) Farmakológia és klinikai farmakológia. 3. kiadás.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2016; pp. 197–199. [Hungarian]

  • 17

    Stachler RJ, Chandrasekhar SS, Archer SM, et al. Clinical practice guideline. Sudden hearing loss. Otolaryngol Head Neck Surg. 2012; 146(3 Suppl): S1–S35.

  • 18

    Memari F, Hassannia F. Effect of intratympanic dexamethasone on controlling tinnitus and hearing loss in Meniere’s disease. Iran J Otorhinolaryngol. 2014; 26: 129–133.