Az 1-es típusú diabetes mortalitása, bár csökkenő tendenciát mutatva, jelentősen meghaladja a standard mortalitást. Ez egyúttal a diabetesszel megélt életévek rövidülésével jár együtt. Az esetismertetés tárgya egy 86 éves diabetestartammal a 91. életévét megélő nőbeteg, akit több mint 55 éven keresztül egyetlen orvos – a szerző – kezelt/gondozott. Az 1932-ben, ötéves korában fellépett diabetest először naponta háromszor adagolt gyors hatású inzulinnal, majd 1940-től kezdve naponta egyszer alkalmazott gyors hatású és cink-protamin inzulinnal, később sertés, majd humán kristályos cinkinzulinnal, majd az utolsó 16 évben gyors hatású NPH-inzulin keverékével kezelték. Ennek oka az volt, hogy a beteg rögeszmésen ragaszkodott a napi egyszeri inzulinadáshoz, és hogy esetében mindegyik inzulin hatástartama 24 órásnak bizonyult. Az évtizedeken át folyamatosan túladagolt egyszeri inzulinadás következménye a szinte naponta, főként az éjjeli órákban fellépő hypoglykaemia lett, következményes nagyfokú vércukor-ingadozásokkal. Az 1930-as évek közepétől a hatvanas évekig polarimetriás, majd száraz kémiás módszerrel vizeletcukor-önellenőrzést végzett a nyolcvanas évek elejéig, majd áttért a vércukor-önellenőrzésre. Az ötvenes években két sikertelen terhessége volt, 2010–11-ben egymás után jobb, majd bal oldali combnyaktörést szenvedett, majd mindkét szemén megműtötték a cataractáját. Az utolsó 25 évben HbA1c-szintje 7% körül mozgott. Sem retinopathia, sem nephropathia nem fejlődött ki nála, csupán súlyos neuropathia okozott panaszokat az utolsó években. Emellett időskori száraz maculadegeneratiója miatt látása folyamatosan romlott. Elnyerte a ’Joslin 75’ medált is. Élete utolsó két hónapjában engedte, hogy degludek + glulizin inzulinnal intenzíven kezeljék. Halálát myocardialis infarctus okozta. Bár a vércukor-ingadozások minimalizálása és a tartósan jó anyagcsere-vezetés jelentősen javítja a diabetesesek életkilátásait, esetünkben jó fél évszázadon keresztül egyik sem állt fenn. Ezért az extrém hosszú diabetestartamra nem találtunk magyarázatot. Orv Hetil. 2020; 161(5): 193–197.
The Diabetes Control and Complications Trial (DCCT)/Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications (EDIC) Study Research Group. Mortality in type 1 diabetes in the DCCT/EDIC versus the general population. Diabetes Care 2016; 39: 1378–1383.
Asao K, Sarti C, Forsen T, et al., for the Diabetes Epidemiology Research International (DERI) Mortality Study Group. Long-term mortality in nationwide cohorts of childhood-onset type 1 diabetes in Japan and Finland. Diabetes Care 2003; 26: 2037–2042.
Secrest AM, Becker DJ, Kelsey SF, et al. All-cause mortality trends in a large population-based cohort with long-standing childhood-onset type 1 diabetes: the Allegheny County Type 1 Diabetes Registry. Diabetes Care 2010: 33: 2573–2579.
Patterson CC, Dahlquist G, Harjutsalo V, et al. Early mortality in EURODIAB population-based cohorts of type 1 diabetes diagnosed in childhood since 1989. Diabetologia 2007; 50: 2439–2442.
Skrivarhaug T, Bangstad HJ, Stene LC, et al. Long-term mortality in a nationwide cohort of childhood-onset type 1 diabetic patients in Norway. Diabetologia 2006; 49: 298–305.
Morgan E, Cardwell R, Black CJ, et al. Excess mortality in type 1 diabetes diagnosed in childhood and adolescence: a systematic review of population-based cohorts. Acta Diabetol. 2015; 52: 801–807.
Bliss M. The discovery of insulin. Paul Harris, Edinburgh, 1983.
Miller RG, Secrest AM, Sharma RK, et al. Improvements in the life expectancy of type 1 diabetes. The Pittsburgh Epidemiology of Diabetes Complications Study Cohort. Diabetes 2012; 61: 2987–2992.
The Medalist Program and Study at Joslin recognizes and studies people who have been living with diabetes for more 50+ years. Joslin Diabetes Center, Boston, MA. Available from: https://www.joslin.org/research/our-research/medalist-program-study [accessed: October 15, 2019].
Mameli C, Mazzantini S, Ben Nasr M, et al. Explaining the increased mortality in type 1 diabetes. World J Diabetes 2015; 6: 889–895.
Hirsch IB. Glycemic variability and diabetes complications: does it matter? Of course it does! Diabetes Care 2015; 38: 1610–1614.
Sebastiani P, Solovieff N, DeWan AT, et al. Genetic signatures of exceptional longevity in humans. PLoS ONE 2012; 7: e29848.
Mari D. The art of ageing well. [Az aktív időskor művészete, avagy séta százévesekkel.] Corvina Kiadó, Budapest, 2018.
Yi-Frazier JP, Smith RE, Vitaliano PP, et al. A person-focused analysis of resilience resources and coping in patients. Stress Health 2010; 26: 51–60.