View More View Less
  • 1 Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár
  • | 2 Szent István Egyetem, Kaposvári Campus, Kaposvár
Open access

Összefoglaló. Bevezetés: Általánosságban elmondható, hogy a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények intenzív terápiás osztályain (ITO) jelennek meg a legsúlyosabb kórképekkel és a legmagasabb halálozási aránnyal bíró esetek, rendszerint megkésve. Eltérően az ITO-tól, más betegellátó osztályokon előfordulhat, hogy nem észlelik megfelelően és időben a betegek olyan állapotváltozásait, melyek előre jelzik például a szívleállást vagy a keringési rendszer várható összeomlását. Ennek kiküszöbölésére jelenthet megoldást az úgynevezett gyors reagálású rendszer (RRS), melynek segítségével csökkenthető a kórházon belüli mortalitás. Célkitűzés: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház a teljes intézményre kiterjedően a 2016. évtől alkalmazza az RRS-t. A jelen tanulmány célja a kórházi mortalitás csökkentésével kapcsolatos első eredmények bemutatása. Módszer: Vizsgálatunkban az ITO-ra került betegek adatbázisán alapuló kereszttáblás, illetve nemparametrikus statisztikai módszereket alkalmaztuk. Eredmények: A statisztikai próbák eredményei alapján megállapítottuk, hogy az intenzív ellátás felvételi diagnózisai (légzési elégtelenség, neurológiai ok, reanimáció, szepszis, szív/keringési, egyéb ok) között statisztikailag igazolható eltérés tapasztalható (p = 3,815e-14) RRS alkalmazásával és a nélkül. Az RRS-sel felvettek között magasabb arányt képviseltek a légzési elégtelenséggel és szepszissel érkező, súlyosabb betegek, ugyanakkor kisebbnek bizonyult a reszuszcitáltak száma. Megbeszélés: Az RRS nélküli időszak 2,983%-os intézményi mortalitása az RRS-időszakban 2,932%-ra csökkent, azonban a beküldő osztályonkénti adatokban jelentős különbségeket tapasztaltunk. 21 fekvőbeteg-osztály közül 19 osztály esetén csökkent a mortalitás az RRS bevezetését követően. Következtetés: Arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján bevezetett RRS növelte az egészségügyi ellátás hatékonyságát, és ezáltal sikerült csökkenteni az intézményi szintű mortalitást. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.

Summary. Introduction: In general, the cases with the most severe diseases and highest mortality rate are admitted to the intensive care units (ICU) usually late. Contrary to ICU, in other in-patient units it can happen that those changes in patients’ condition, which pre-indicate, e.g., cardiac arrest or collapse of circulatory system, are not noticed properly and in time. To eliminate this, the so-called rapid response system (RRS) can be the solution, by the help of which hospital mortality can be reduced. Objectve: The RRS has been used all institution-wide in Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital from 2016. The aim of this study is to demonstrate the results concerning hospital mortality cutdown. Method: Our analysis was based on ICU patients’ database and we applied cross-tabulation and non-parametric statistical methods. Results: We appointed, that among admission diagnosises to ICU (respiration insufficiency, neurological reason, reanimation, sepsis, cardiac/circulatory condition, other), statistically verifiable discrepancy can be experienced (p = 3.815e-14) with using RRS or without it. Among those admitted via RRS, more severe patients with respiration insufficiency and septic conditions were represented in higher rate, while the number of the admitted ones after resuscitation has decreased. Discussion: Hospital mortality rate of 2.983% without using RRS decreased into 2.932% in the period of using RRS, though we observed remarkable differences in data of non-ICU in-patient departments. Mortality has reduced in 19 in-patient departments out of 21, after implementing RRS. Conclusion: To sum it up, we identified that RRS implemented on the basis of international references has increased the efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.

  • 1

    DeVita MA, Smith GB, Sheila KA, et al. “Identifying the hospitalised patient in crisis” – a consensus conference on the afferent limb of rapid response systems. Resuscitation 2010; 81: 375–382.

  • 2

    Lee A, Bishop G, Hillman KM, et al. The medical emergency team. Anaest Intensive Care 1995; 23: 183–186.

  • 3

    Buist MD, Moore GE, Bernard SA, et al. Effects of a medical emergency team on reduction of incidence of and mortality from unexpected cardiac arrests in hospital: preliminary study. BMJ 2002; 324: 387–390.

  • 4

    Bellomo R, Goldsmith D, Uchino S, et al. A prospective before-and-after trial of a medical emergency team. Med J Aust. 2003; 179: 283–287.

  • 5

    Lee HY, Lee J, Lee SM, et al. Effect of a rapid response system on code rates and in-hospital mortality in medical wards. Acute Crit Care 2019; 34: 246–254.

  • 6

    Hillman K, Chen J, Cretikos M, et al., MERIT Study Investigators. Introduction of the medical emergency team (MET) system: a cluster-randomised controlled trial. Lancet 2005; 365: 2091–2097.

  • 7

    Parshuram CS, Dryden-Palmer K, Farrell C, et al. Effect of a pediatric early warning system on all-cause mortality in hospitalized pediatric patients: the EPOCH randomized clinical trial. JAMA 2018; 319: 1002–1012.

  • 8

    Lyons PG, Edelson DP, Churpek MM. Rapid response systems. Resuscitation 2018; 128: 191–197.

  • 9

    Haegdorens F, Van Bogaert P, Roelant E, et al. The introduction of a rapid response system in acute hospitals: a pragmatic stepped wedge cluster randomized controlled trial. Resuscitation 2018; 129: 127–134.

  • 10

    Jones D, Bellomo R, DeVita MA. Effectiveness of the medical emergency team: the importance of dose. Crit Care 2009; 13: 313.

  • 11

    Gershkovich B, Fernando SM, Herritt B, et al. Outcomes of hospitalized hematologic oncology patients receiving rapid response system activation for acute deterioration. Crit Care 2019; 23: 286.

  • 12

    Subbe CP, Bannard-Smith J, Bunch J, et al. Quality metrics for the evaluation of Rapid Response Systems: Proceedings from the third international consensus conference on Rapid Response Systems. Resuscitation 2019; 141: 1–12.

  • 13

    Ehara J, Hiraoka E, Hsu HC, et al. The effectiveness of a national early warning score as a triage tool for activating a rapid response system in an outpatient setting: a retrospective cohort study. Medicine (Baltimore) 2019; 98: e18475.

  • 14

    Olsen SL, Søreide E, Hillman K, et al. Succeeding with rapid response systems – a never-ending process: a systematic review of how health-care professionals perceive facilitators and barriers within the limbs of the RRS. Resuscitation 2019; 144: 75–90.

  • 15

    Levkovich BJ, Bingham G, Orosz J, et al. The frequency and nature of clinician identified medication-related rapid response system calls. Resuscitation 2019; 145: 75–78.

  • 16

    The Concord Medical Emergency Team (MET) 2 Study Investigators. Outcomes following changing from a two-tiered to a three-tiered hospital rapid response system. Aust Health Rev. 2017; 43: 178–187.

  • 17

    Kurita T, Nakada TA, Kawaguchi R, et al. Impact of increased calls to rapid response systems on unplanned ICU admission. Am J Emerg Med. 2020; 38: 1327–1331.

  • 18

    Chalwin R, Giles L, Salter A, et al. Re-designing a rapid response system: effect on staff experiences and perceptions of rapid response team calls. BMC Health Serv Res. 2020; 20: 480.

  • 19

    White K, Bernard A, Scott I. Derivation and validation of a risk score for predicting mortality among inpatients following rapid response team activation. Postgrad Med J. 2019; 95: 300–306.

  • 20

    Paulson SS, Dummett BA, Green J, et al. What do we do after the pilot is done? Implementation of a hospital early warning system at scale. Jt Comm J Qual Patient Saf. 2020; 46: 207–216.

Monthly Content Usage

Abstract Views Full Text Views PDF Downloads
Jan 2021 0 0 0
Feb 2021 0 0 0
Mar 2021 0 0 0
Apr 2021 0 0 0
May 2021 0 93 101
Jun 2021 0 32 34
Jul 2021 0 0 0