Összefoglaló. A COVID–19-járvány kényszerű tartós szociális távolságtartást idézett elő az emberek között, ami az egyéb mentális rendellenességek és mentálhigiénés következmények mellett egy sajátos pszichiátriai jelenségre, a hikikomori állapotra hívja fel a figyelmet. A hikikomori tartós és szélsőséges szociális visszahúzódással járó jelenség, melynek kidolgozott kritériumrendszere egyelőre még nem található meg a mentális rendellenességeket osztályozó diagnosztikus kézikönyvekben. Kialakulásának pontos mechanizmusáról még keveset tudunk, de az állapot megjelenése és az internet térnyerése között egyes szerzők szoros kapcsolatot látnak. Klasszikusan az egyén egy társadalmi szempontból megalázó vagy előnytelenül alakuló helyzet következtében vonul vissza fokozatosan egy önként vállalt izolációba. Bár a külvilág nem teljesen érdektelen számukra, azonban a retraumatizáció elkerülése érdekében leginkább online követik a világ történéseit és tartanak kapcsolatot másokkal. A COVID–19-pandémia – különösen a lezárások következményeként előtérbe kerülő online életvitelhez kötődően – jelentős mértékben hozzájárult az internet térnyeréséhez, miközben a valós társas kapcsolatok kényszerűen beszűkültek. Ez a konstelláció jelentős kockázati tényezőnek tekinthető a hikikomori szempontjából, amely hosszú távon a világjárvány egyik nem várt szövődménye lehet, különösen az adolescens és a fiatal felnőtt korosztályban. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.
Summary. The COVID-19 pandemic forced prolonged social distancing between people. This, among other mental disorders and mental health consequences, highlights a specific psychiatric phenomenon: the hikikomori condition. The hikikomori is a phenomenon of persistent and extreme social withdrawal. The condition’s established diagnostic set of criteria is not yet to be found in diagnostic manuals classifying mental disorders. Little is known about the exact mechanism of its development, but some authors see a close link between its emergence and the rise of the internet. Typically, the individual gradually withdraws into a voluntary isolation as a result of a socially humiliating or unfavourable situation. Although the outside world is not completely irrelevant to them, they tend to follow online the events of the world and they also keep in touch with others mostly online in order to avoid retraumatization. The COVID-19 pandemic, particularly in relation to the rise of online lifestyles as a consequence of lockdowns, has contributed significantly to the more and more frequent use of the internet, while real social contact has been inevitably reduced. This constellation can be seen as a major risk factor for hikikomori, which in the long term could be an unanticipated complication of the pandemic, especially in adolescents and young adults. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1637–1642.
Kato TA, Sartorius N, Shinfuku N. Forced social isolation due to COVID-19 and consequent mental health problems: lessons from hikikomori. Psychiatry Clin Neurosci. 2020; 74: 506–507.
American Psychiatric Association. Avoidant personality disorder. In: Diagnostic and statistical manual of mental disorders. 5th edn. APA, Washington, DC, 2013.
World Health Organization. The ICD-10 classification of mental and behavioural disorders. WHO, Geneva, 1993.
Kato TA, Kanba S, Teo AR. Hikikomori: multidimensional understanding, assessment, and future international perspectives. Psychiatry Clin Neurosci. 2019; 73: 427–440.
Kato TA, Kanba S, Teo AR. Defining pathological social withdrawal: proposed diagnostic criteria for hikikomori. World Psychiatry 2020; 19: 116–117.
Teo AR, Stufflebam K, Saha S, et al. Psychopathology associated with social withdrawal: idiopathic and comorbid presentations. Psychiatry Res. 2015; 228: 182–183.
Rooksby M, Furuhashi T, McLeod HJ. Hikikomori: a hidden mental health need following the COVID-19 pandemic. World Psychiatry 2020; 19: 399–400.
Saito T, Angles J. Hikikomori: adolescence without end. University of Minnesota Press, Minneapolis, MN, 2013.
Teo AR, Fetters MD, Stufflebam K, et al. Identification of the hikikomori syndrome of social withdrawal: psychosocial features and treatment preferences in four countries. Int J Soc Psychiatry 2015; 61: 64–72.
Krieg A, Dickie JR. Attachment and hikikomori: a psychosocial developmental model. Int J Soc Psychiatry 2013; 59: 61–72.
Hayakawa K, Kato TA, Watabe M, et al. Blood biomarkers of Hikikomori, a severe social withdrawal syndrome. Sci Rep. 2018; 8: 2884.
Kondo N, Sakai M, Kuroda Y. et al. General condition of hikikomori (prolonged social withdrawal) in Japan: psychiatric diagnosis and outcome in mental health welfare centres. Int J Soc Psychiatry 2013; 59: 79–86.
Young KS. Internet addiction: the emergence of a new clinical disorder. Cyberpsychol Behavior 1998; 1: 237–244.
Young KS. Caught in the net: how to recognize the signs of internet addiction – and a winning strategy for recovery. John Wiley and Sons, New York, NY, 1998.
Kato TA, Shinfuku N, Tateno M. Internet society, internet addiction, and pathological social withdrawal: the chicken and egg dilemma for internet addiction and hikikomori. Curr Opin Psychiatry 2020; 33: 264–270.
Osváth P. Psychological outcome of COVID–19 pandemic. How can we prepare for a psychodemic crisis? [A COVID–19-pandémia mentálhigiénés következményei. Hogyan tudunk felkészülni a pszichodémiás krízisre?] Orv Hetil. 2021; 162: 366–374. [Hungarian]
Li J, Yang Z, Qiu H, et al. Anxiety and depression among general population in China at the peak of the COVID-19 epidemic. World Psychiatry 2020; 19: 249–250.
Mamun MA, Griffiths MD. First COVID-19 suicide case in Bangladesh due to fear of COVID-19 and xenophobia: possible suicide prevention strategies. Asian J Psychiatr. 2020; 51: 102073.
Reger MA, Stanley IH, Joiner TE. Suicide mortality and coronavirus disease 2019. A perfect storm? JAMA Psychiatry 2020; 77: 1093–1094.
Zalsman G, Stanley B, Szántó K, et al. Suicide in the time of COVID-19: review and recommendations. Arch Suicide Res. 2020; 24: 477–482.
Banerjee D, Kosagisharaf JR, Sathyanarayana Rao TS. ‘The dual pandemic’ of suicide and COVID-19: a biopsychosocial narrative of risks and prevention. Psychiatry Res. 2021; 295: 113577.
Lazáry J. Acute effects of the first period of COVID-19 pandemic on mental state. [A COVID-19 pandémia akut hatásai a pszichés állapotra a járvány első szakaszában.] Neuropsychopharmacol Hung. 2020; 22: 172–177. [Hungarian]
Király O, Potenza MN, Stein DJ, et al. Preventing problematic internet use during the COVID-19 pandemic: consensus guidance. Compr Psychiatry 2020; 100: 152180.
Siste K, Hanafi E, Lee Thung Sen HC, et al. The impact of physical distancing and associated factors towards internet addiction among adults in Indonesia during COVID-19 pandemic: a nationwide web-based study. Front Psychiatry 2020; 11: 580977.
Sun Y, Li Y, Bao Y, et al. Brief report: increased addictive internet and substance use behavior during the COVID-19 pandemic in China. Am J Addict. 2020; 29: 268–270.
Teo AR, Chen JI, Kubo H, et al. Development and validation of the 25-item Hikikomori Questionnaire (HQ-25). Psychiatry Clin Neurosci. 2018; 72: 780–788. [Erratum: Psychiatry Clin Neurosci. 2019; 73: 603.]
Fairbairn WR. Psychoanalytic studies of the personality. Routledge, London, 1952.
Kato TA, Kanba S. Boundless syndromes in modern society: an interconnected world producing novel psychopathology in the 21st century. Psychiatry Clin Neurosci. 2016; 70: 1–2.
Winnicott DW. The capacity to be alone. Int J Psychoanal. 1958; 39: 416–420.
Tényi T. Creation, passion, uniqueness. In: Psychiatry and art. Selected writings. [Alkotás, szenvedély, egyedüllét. In: Pszichiátria és művészet. Válogatott írások.] Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2013; pp. 93–100. [Hungarian]