Madách Imre (1823–1864), legismertebb műve Az ember tragédiája, mely 1862-ben Arany János javításaival jelent meg először.
Olga Boriszovna Lepesinszkája (1871–1963), szovjet biológus, pártfunkcionárius, Sztálin és Liszenko pártfogoltja. Teóriája szerint élet spontán létrejöhet holt szerves anyagokból. „Dokumentálta” vörösvérsejtek keletkezését tojásfehérjéből.
Mary W. Shelley (1797–1851), angol romantikus író, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regény szerzője.
Judah Löw ben Bezalel (1512–1609), legendás prágai rabbi. Számos csodás történet is megőrizte nevét, ezeknek legismertebbike az agyagból gyúrt Gólem históriája.
A nép üdve a legfőbb törvény! (Cicero: De Legibus [sanitas = egészség])
Bernardino Ramazzini (1633–1714), itáliai orvos, a foglalkozás-egészségügy megalapítója De Morbis Artificum Diatriba (Munkások betegségei) című művével.
(Sir) Percivall Pott (1714–1788), brit sebész, alapvető sebészeti művek szerzője. Először hozta összefüggésbe egy daganat kialakulását munkahelyi expozícióval.
Aldous L. Huxley (1894–1963), angol író, filozófus. Fő műve a Szép új világ (Brave New World) című utópia.
James E. Lovelock (1919–) brit kutató, a Gaia-elmélet megalkotója, mely szerint a Föld önszabályozó rendszerként funkcionál.
Kármán Tódor (1881–1963) számolta ki a Földhöz képest a világűr határát, mely az ő nevét viseli.
Lásd a Gulag-regényeket, például Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja, illetve A Gulag szigetcsoport; vagy Lengyel József: Szembesítés.
Alfred J. Lotka (1880–1949), amerikai matematikus, biostatisztikus. Vito Volterra (1860–1940), olasz biomatematikus és fizikus.