Bevezetés: A bőrön keresztüli punkcióból végzett aortarekonstrukció újabb mérföldkő az aortasebészetben. Ebben a vascularis záróeszközök evolúciója kulcsszerepet játszott. Ezek segítségével a nagyobb átmérőjű, endovascularis műszerek után keletkező, artérián ejtett nyílások sebészi feltárás nélkül zárhatóvá váltak. Célkitűzés: Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a percutan endovascularis aortarekonstrukciók technikai sikerességét, és elemezzük a technika alkalmazásával szerzett kezdeti tapasztalatainkat. Módszer: Prospektív vizsgálatunkban a 2020. október 15. és 2021. március 31. közötti időszakban endovascularis aortarekonstrukción átesett betegeket vizsgáltuk. Az arteria femoralis communison keresztüli percutan rekonstrukcióra alkalmasnak ítélt betegeket vontuk be kutatásunkba. A technikai sikerességet, az ellátással kapcsolatos kórházi szövődményeket és a beavatkozás eredményességét befolyásoló rizikófaktorokat vizsgáltuk. Eredmények: Az adott időszakban 43 betegnél történt endovascularis aortaműtét, 38 beteget tartottunk percutan beavatkozásra alkalmasnak. Döntően infrarenalis aortaaneurysma (n = 26, 68,4%) miatt történt beavatkozás. Az ultrahangvezérelten szúrt punkciós nyílások zárására öltésmediált záróeszközt használtunk, oldalanként 2 (1–4) (medián, minimum–maximum) darabot. Technikailag sikeres percutan rekonstrukciót 37 (97,4%) esetben végeztünk. Az átlagos kórházi tartózkodás a rekonstrukciót követően 4,9 ± 1,7 (SD) nap volt. Összesen 3 (7,9%) esetben tapasztaltunk a behatolással kapcsolatos szövődményt, ebből 1 esetben femoralis feltárást végeztünk. A rizikófaktorokat tekintve a 18 Fr feletti eszközméret (1,26, 0,09–17,75, 0,862) és a testtömegindex (1,17, 0,923–1,5, 0,19) fokozta a behatolással kapcsolatos komplikáció lehetőségét, de egyik összefüggés sem volt szignifikáns (OR, 95% CI, p-érték). Ellenben a 30 kg/m2 testtömegindex feletti betegek között (n = 12) e szövődmény aránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a kisebb testtömegindexű betegek körében (p = 0,008). Következtetés: A percutan végzett endovascularis aortarekonstrukció ígéretes módszer, kezdeti tapasztalataink alapján biztonságos és nagy technikai sikerrel alkalmazható az erre alkalmasnak ítélt betegeknél az arteria femoralis communison keresztül. Orv Hetil. 2022; 163(33): 1318–1323.
Hidi L, Pál D, Boros AM, et al. Analysis of data from the National Vascular Registry on infrarenal aortic aneurysms (2010–2019). [Infrarenalis aortaaneurysma-műtétek országos eredményeinek elemzése a Nemzeti Érsebészeti Regiszter alapján (2010–2019).] Orv Hetil. 2021; 162: 1233–1243. [Hungarian]
Boyle JR, Mao J, Beck AW, et al. Variation in intact abdominal aortic aneurysm repair outcomes by country: analysis of International Consortium of Vascular Registries 2010–2016. Eur J Vasc Endovasc Surg. 2021; 62: 16–24.
Morasch MD, Kibbe MR, Evans ME, et al. Percutaneous repair of abdominal aortic aneurysm. J Vasc Surg. 2004; 40: 12–16.
Jean-Baptiste E, Hassen-Khodja R, Haudebourg P, et al. Percutaneous closure devices for endovascular repair of infrarenal abdominal aortic aneurysms: a prospective, non-randomized comparative study. Eur J Vasc Endovasc Surg. 2008; 35: 422–428.
Lee WA, Brown MP, Nelson PR, et al. Total percutaneous access for endovascular aortic aneurysm repair (“Preclose” technique). J Vasc Surg. 2007; 45: 1095–1101.
Krajcer Z, Nelson P, Bianchi C, et al. Percutaneous endovascular abdominal aortic aneurysm repair: methods and initial outcomes from the first prospective, multicenter trial. J Cardiovasc Surg (Torino) 2011; 52: 651–659.
Smith ST, Timaran CH, Valentine RJ, et al. Percutaneous access for endovascular abdominal aortic aneurysm repair: can selection criteria be expanded? Ann Vasc Surg. 2009; 23: 621–626.
Eisenack M, Umscheid T, Tessarek J, et al. Percutaneous endovascular aortic aneurysm repair: a prospective evaluation of safety, efficiency, and risk factors. J Endovasc Ther. 2009; 16: 708–713.
Bechara CF, Barshes NR, Pisimisis G, et al. Predicting the learning curve and failures of total percutaneous endovascular aortic aneurysm repair. J Vasc Surg. 2013; 57: 72–76.
Nelson PR, Kracjer Z, Kansal N, et al. A multicenter, randomized, controlled trial of totally percutaneous access versus open femoral exposure for endovascular aortic aneurysm repair (the PEVAR trial). J Vasc Surg. 2014; 59: 1181–1193.
Krajcer Z, Wood DA, Strickman N, et al. Pivotal clinical study to evaluate the safety and effectiveness of the MANTA vascular closure device during percutaneous EVAR and TEVAR procedures. J Endovasc Ther. 2020; 27: 414–420.
Manunga JM, Gloviczki P, Oderich GS, et al. Femoral artery calcification as a determinant of success for percutaneous access for endovascular abdominal aortic aneurysm repair. J Vasc Surg. 2013; 58: 1208–1212.
Ichihashi T, Ito T, Kinoshita Y, et al. Safety and utility of total percutaneous endovascular aortic repair with a single Perclose ProGlide closure device. J Vasc Surg. 2016; 63: 585–588.
Lin SY, Lyu SY, Su TW, et al. Predictive factors for additional ProGlide deployment in percutaneous endovascular aortic repair. J Vasc Interv Radiol. 2017; 28: 570–575.
Chin JA, Skrip L, Sumpio BE, et al. Percutaneous endovascular aneurysm repair in morbidly obese patients. J Vasc Surg. 2017; 65: 643–650.e1.
Bertoglio L, Grandi A, Melloni A, et al. Percutaneous AXillary Artery (PAXA) access at the first segment during fenestrated and branched endovascular aortic procedures. Eur J Vasc Endovasc Surg. 2020; 59: 929–938.
Mougin J, Azogui R, Guihaire J, et al. “First in man” total percutaneous aortic arch repair with 3-inner-branch endografts: a report of two cases. Ann Surg. 2021; 274: e652–e657.
Hong JC, Yang GK, Delarmente BA, et al. Cost-minimization study of the percutaneous approach to endovascular aortic aneurysm repair. J Vasc Surg. 2020; 71: 444–449.