Jelen dolgozat egy hosszabb munka fejezete, amely az „érzelem és identitás” témával foglalkozik. A szerző a nyolcvanas évek elején kezdődött „affektív forradalom” néhány időszerű, sokat vitatott kérdését tekinti át és elemzi. Felveti, hogy eddig az identitás affektív összetevőjét bizonyos mértékig negligálták, s kognitív vonatkozását hangsúlyozták túl. Ezért bizonyulhat ígéretes és gyümölcsöző vállalkozásnak az érzelem pszichológiájának és az identitáselméletnek az összekapcsolása. E cél érdekében át kell tekinteni az érzelempszichológia mai helyzetét és dilemmáit. Az elemzés ebben a keretben az alábbi négy témára összpontosít: a „naturalista” és a „konstrukcionista” értelmezések konfrontációja, a Zajoncnak az érzelmi reakciók elsődlegességére vonatkozó tézisét követő vita, az „érzelem mint információ” megközelítés, valamint megismerés és érzelem kölcsönhatása.